Alighanem a Dunától északra kapott leckének tulajdonítható, hogy a magyarok 901-ben ismét délnyugat felé, tehát Itália irányában intéztek egy újabb hatalmas kirohanást.[1] Ez azonban nem valamit fényesen sikerült.[2] Különben e hadjáratra vonatkozólag csak szűkszavú tudósítások maradtak fenn, amelyekből megállapítható, hogy ezúttal a magyar portyázó csapatok a Mura és Dráva völgyét, tehát főkép Stiriát és Karantániát pusztították tűzzel-vassal s amidőn a Száva völgyébe értek, itt erejük egy részét nagy csapás érte. Laibachon túl ugyanis Eberhard határgróf, Gottfried meráni herceg és az aquileai patriarcha a magyarok útját állva, április 11-én Laibach közelében nagy csata fejlődött ki, amelyben a német évkönyvek szerint a szövetséges seregek fényes diadalt arattak. Viszont Kézai szerint[3] a magyarok e csatában Eberhard és Gottfried herceget megölték, az aquileai patriarcha pedig csak futással tudott megmenekülni.

A laibachi csata után a magyar had visszatért Magyarországba, miközben az itáliai út mentén fekvő minden várat és erődítést lerombolt, a két oldalon fekvő vidéket pedig alaposan elpusztította.

[1] „Interdum vero Ungari australem partem regni illorum Carantanum devastando invaserunt”. (Annales Fuldenses a 901. évhez.)

[2] Sőt némely feljegyzések szerint határozott vereséget szenvedtek. Így ugyancsak az Annales Fuldenses szerint: „Ungarii Carentanum petentes, commissa pugna victi caesique fuguerunt. Összhangzásban ezzel írja a Chronic. suevicum univ. a 901. évhez: „Ungarii Carentanum invadunt, et in sabbato commissa pugna occiduntur”.

[3] Kézai id. m. II. köt. 12. old.