Az állandó jellegű megtelepedéssel az ország határainak tüzetesebb megjelölése és biztosítása is kiválóan fontos és elengedhetetlen követelménnyé vált. Hogy ez miképpen történt, erre nézve Anonymus legalább főbb vonásokban szintén elég megbízható támpontokat szolgáltat, mondván, hogy „Zulta vezér vitézeinek megtérte után Magyarország határait következőképpen jelölé ki: a görögök felé a Vacil kapuig és a rác földig, nyugat felé a tengerig, ahol Spalato városa vagyon; a németek felé a Guncil hídjáig. E tájon várat engedett építeni az oroszoknak, akik nagyatyjával, Álmus vezérrel Pannóniába jöttenek. Ugyanezen határszélekre, a mosoni ingoványon túl, nem kevés besenyőket telepített az ország védelmére, nehogy majd valaha a dühös németek a rajtuk elkövetett sérelmekért a magyarok határait megtámadhassák. A csehek felé a határt a Morva vizéig szabta meg, oly feltétellel, hogy azok vezére évenként adót fizessen Magyarország vezérének s ugyanazon módon a lengyelek felé a határt a Turtur (Tátra) hegyéig tolta ki, amint azt már előbb tette volt Borsu, Bungér fia. És midőn Zulta vezér és nemes vitézei így megtelepedének, akkor Zulta vezér Toksun (Taksony) fiának feleséget vőn a kunok földjéről és még életben hűségre esketé nemeseit és fiát, Toksunt vezérré és uralkodóvá tevé egész Magyarország fölött. Ezek után Zulta vezér fia uralkodásának harmadik esztendejében elköltözék az élők sorából. Toksun vezér pedig minden előkelőivel hatalmasan és békésen bírta egész életében országa részeit, és az ő kegyességét hallván, sok jövevény tódult hozzá különféle nemzetekből. Így Bulár (Bulgár) földről némely főnemes urak jövének az izmailiták nagy sokaságával, akiknek nevei valának: Bila és testvére Boksu, akiknek a vezér Magyarország különböző helyein adott földeket, azonkívül azt a várat, melyet Pestnek neveznek, örökké átengedé nekik . . .” Ugyancsak Bulgáriából vándorolt be egy Hetén nevű főnemes, aki szintén szép birtokot kapott ajándékul. A Besenyők földjéről egy Thonuzoba nevű, fejedelmi nemzetségből származó nemes vándorolt be, akinek Taksony a Tisza mentén adott jókora birtokot.[1]

[1] Anonymus LVII. fej.