Az avarok a honfoglalás idején ugyan már csak szétszórtan fordultak elő az új haza területén, de azért mégis néhány szóval meg kell emlékeznünk róluk is. Hadaik nagyobbára lovasított íjászakból állottak, fegyverzetük a lándsa vagy íj volt, páncéljuk pedig nemezből vagy vasból készült. Hun rokonaikhoz hasonlóan, ők is szerették a szinlelt futást s ellenfelüket legszívesebben lesállásból támadták meg meglepően. Kivívott siker után az ellenséget erélyes üldözés által lehetőleg megsemmisíteni igyekeztek. Taktikájuk, mint alább látni fogjuk, feltünően hasonlított a régi magyarok taktikájához, úgyhogy Bölcs Leo császár a kettő között alig tesz különbséget.

Erődítészetükben különösen az úgynevezett avargyűrűk érdemelnek figyelmet. Ezek alighanem központiasan körbe épített gátak, kővel és agyaggal bélelt faépítmények lehettek, 50-60 km távolságra egymástól; számuk állítólag 9 volt. A legbelső gyűrű a khagánnak a Tisza mentén (alighanem Tokaj körül, ahol annakidején Attila is székelt) fekvő kétszázéves zsákmánnyal telitett táborát vette körül, míg a 9-ik, legszélsőbben fekvő gyűrű állítólag Melk-ig terjedt. Nagy Károly ezeket a gyűrűket egymásután meghódítván, az avar birodalmát végkép tönkretette.