A Szabolcs, Tas és Töhötöm vezérek által elért sikerek újabb, hatalmas lépéssel vitték előre a honfoglalás nagy művét. Ez újabb eredmények révén a magyarok fenhatósága a Tiszától keletre, Árpád eredeti szándékánál és tervénél jóval előbbre jutott, mert míg ő Maróttól csak a Szamos és a Zilah-Nyíri határszél között fekvő terület átengedését kérte, addig alvezéreinek époly öntevékeny, mint szerencsés viselkedése és munkálkodása folytán immár nemcsak a Szamos és a Kőrösök között fekvő terület legnagyobb része, hanem Erdélynek egy kis sávja is elismerte a magyarok fenhatóságát. Ez a gyönyörű eredmény elsősorban a magyarok részén megnyilvánult céltudatos és helyes intézkedéseknek volt a következménye. E tekintetben különösen kiemelendő, hogy miután Marót elbizakodottságában az Árpádnak adott válaszában erősen a kardjára ütött, utóbbi igen helyesen jelentékeny haderőt küldött be ellenségeinek országába, minek folytán Marótnak, legalább egyelőre, elment a kedve a komolyabb ellenállás kifejtésétől. Hogy Szabolcs és Tas Szeghalomnál nagyobb erőfeszítést nem fejtettek ki a Kőrösön való átjutás érdekében, azon nem csodálkozhatunk, hiszen ők már így is jóval nagyobb terület meghódításáról számolhattak be, mint amennyire eredeti megbízásuk szólt.

A két oszlopban, terepszakaszról terepszakaszra, közbeeső erődök építése mellett történt előnyomulást, mint nagyon célszerű rendelkezést, szintén dícsérőleg kell kiemelnünk; ép így Töhötöm felette helyes intézkedéseit a beható előzetes felderítésre és az Almás-folyó menti harc igen célszerű tervezése és végrehajtása tekintetében. Az általa kikülönített résznek ügyes viselkedés révén, úgy látszik, teljesen észrevétlenül sikerült az ellenség oldalába és hátába kerülnie, ami aztán hamarosan a magyarok javára döntötte el a csatát.

Nevezetes és említésre méltó még a kőkapuk és fatorlaszok készítése az országhatár mentén, ép úgy, amint azt a nyugati front biztosítására Borsnak a Sajó és a Tátra között kellett megcsinálnia.

Hogy Árpád táborában a nagy eredmények hallatára kissé hosszasan és kelleténél többet öntöttek a garatokra, azon utóvégre nem nagyon csodálkozhatunk. Nemcsak a régi, de a legújabbkori magyaroknál is bevett szokás az, hogy örömüket, bánatukat a boroskancsóban szeretik megfüröszteni.