A fentiek után Anonyms Pannónia rövid leírása után elősorolja mindazokat a népeket, amelyek akkor „a Hovoson túl” tanyáztak.[1] Szerinte, illetve a halicsiak szerint, Pannónia földje igen jó s ott igen nevezetes források, a Duna, Tisza, Vág, Maros, Kőrös, Temes stb. folynak egybe. Ez a föld előbb Attila királyé volt, akinek halála után a római fejedelmek Pannónia földjét a Dunáig elfoglalván, oda pásztoraikat helyezték. A Duna-Tisza közét Keán, Bolgárország fejedelme, Szalán vezér ősapja foglalta el a ruthének és lengyelek határszéléig; itt szláv és bolgár telepesek laknak. „A Tisza és Igfon erdeje között lévő földet, mely erdő Erdeuelu (Erdély) felé fekszik, a Maros folyótól a Szamos folyóig Morout (Marót) vezér foglalta el, kinek unokáját a magyarok Mén-Moroutnak nevezték, mivelhogy több ágyast tart vala”; e földön úgynevezett kazár népek laktak.[2] A Maros vizétől Urscia (Orsova) váráig terjedő földet Glád vezér foglalta el, a kunok segítségével Bundyn (Bodony, Vidin) vára felől jőve.

„Túszokkal és javakkal ekként bőven ellátva, miáltal háta is kellően biztosítottnak látszott, cók-mókostul elindult Álmos hada a Pannónia kapuját képező Vereckei szoroshoz. Kalauzolás, biztosítás és a Hovos erdőn át a hungi határszélig leendő út elkészítése céljából Galicia fejedelme még 2000 ijászt és 3000 parasztot adott „előljáróba s azonkívül minden barmaikat eleséggel és más szükségesekkel megterhelé s élelmökre számtalan marhát ajándékoza.”[3]

[1] Lásd a 2. számú mellékletet.

[2] Marczali szerint „az a Marót, ki itt a bihari vezér őse gyanánt szerepel, nem más, mint a krónikák által Szvatopluk atyjának mondott Morout.” Hogy a népek többsége itt kazár lett volna, az szintén vita tárgya lehet. Nincs kizárva, hogy itt is olyasféle, a kazár fenhatóság ellen fellázadt s így az anyaországból kivándorolt törzsekről lehet szó, ahogyan ezt előbb a lebediai események tárgyalásánál volt alkalmunk megemlíteni. Azonban az sincs kizárva, hogy az itt lakó avarok helyett említ Anonymus kazárokat, azokat az „úgynevezett” bizonytalan jelzővel illetvén.

[3] Anonymus XI. fejez.