A szláv írók és történettudósok úgyszólván fajuk ellen elkövetett bűnnek tüntetik fel, hogy Anonymus a halicsi vezért oly lealacsonyító módon szerepelteti, hogy koldus módjára mezitláb ment kíséretével Álmos elé. Pedig akkori időben nemcsak a szlávoknál, hanem a Keleten általában bevett szokás volt, hogy a nagy urak és fejedelmek előtt, valamint a templomokban – mint a törököknél mai napig is – a küldöttségek, illetve hivők kizárólag csakis mezitláb jelenhettek meg.[1]

[1] Hogy különben az akkori szlávok minő elnyomott állapotban éltek, minden kétséget kizáróan kitűnik Safarik szláv író következő soraiból: „Im Laufe des IX. und X. Jahrhunderts, zur Zeit der Vernichtungskriege, welche die Deutschen gegen die Slawen führten, werden die gefanganen Slawen als Arbeiter verkauft, wodurch der nationelle Name dieser Gefangenen die Bedeutung von Sklave, Knecht erhielt. So entstand das angelsächsische und niederdeutsche Slave, das holländische slaef, das schwedische slaf, das französische esclave, das italienische schiavo.”