Kiev mellől a kunokkal és oroszokkal is megszaporodott magyarok, Anonymus szerint ruthének kalauzolása mellett, „Lodomér városáig jövének”. Ha ez a Lodomér városa a mai Vladimirnak felel meg, ami pedig nagyon valószínű, akkor nagyon kell csodálkoznunk azon, hogy a Vereckei-szorost elérni akaró őseink miért nem egyenesen, vagyis a legrövidebb úton, hanem a Rokitnói-mocsarak déli szegélye mentén végrehajtott igen nagy kerülővel igyekeztek Halicsot elérni.[1]

„A lodoméri vezér és előkelői – mondja Anonymus – országuk határáig különféle becses ajándékkal elébe jövének Álmus vezérnek s Lodomér városát neki önként megnyitják.” A magyarok elfogadták a meghívást és „Álmus vezér övéivel 3 hétig azon helyen marada” – mondja tovább Anonymus. Az sincs kizárva, hogy a magyarok titokban a háztűznézés gondolatával fogadták el a mai Vladimirnek megfelelő Lodomér városba való ellátogatásra vonatkozó meghívást, bár egy mindenestől költözködő nemzet aligha mutathat hajlandóságot ily nagy kerülővel járó vargabetűk és séták megtevésére. A 3 hét letelte után Lodomér fejedelme, miután 2 fiát jobbágyainak minden fiaival együtt túszokul adá, s azonfelül 2000 márka ezüstöt, 100 márka olvasztott aranyat, számtalan bőrt és kacagányt, továbbá 300 lovat nyeregestől-fékestől, 25 tevét és 1000 teherhordó ökröt, nemkülönben még sok más ajándékot adott át vendégeinek, azokat útnak ereszté Galicia (a mai Halics) felé. Ennek fejedelme a költözködők közeledésének hírére szintén eléje ment, még pedig „minden övéivel mezitláb” Álmos vezérnek s megnyitván Galicia város kapuját, „a mintegy tulajdon ura gyanánt fogadott vendégnek” egyetlen fiát sok más tússzal, továbbá 10 paripát a legjavából, 300 lovat nyergestől-fékestől, 3000 márka ezüstöt, 200 márka aranyat s igen értékes köntösöket ajánlott fel. Álmos elfogadta a szíves vendéglátást és egy teljes hónapot töltött Halics körül. Ezalatt a halicsiak is égre-földre kérték vendégeiket, hogy az általuk természetesen szintén nagyon felmagasztalt, Hovoson túl fekvő Pannóniába menjenek.

[1] Az Anonymus által Lodomérral és Halicscsal kapcsolatban vázolt események szintén nélkülözik a kellő történelmi alapot, miután ezeket a fejedelemségeket csak a XII. században alapították. Nincs azonban kizárva, hogy ezek az események az akkor ott lakó népek és a honfoglaló magyarok közt valamilyen formában tényleg megtörténtek és névtelen jegyzőnk csak a neveket vétette el, illetve alkalmazta rosszul; így pl. Halicsról hitelesen csak annyit tudunk, hogy várában 1140 és 1255 között orosz hercegek székeltek. Ez azonban nem zárja ki, hogy Lodomér (Vladimir) és Halics nem mint fejedelemségek, de mint városok már a honfoglalás idején nemcsak hogy léteztek, de valóban jelentős szerepet is játszottak.