Az ekként röviden vázolt kievi eseményeket történetíróink legtöbbje kétségbevonta, bár nevezetes, hogy – mint már előbb is említettük – a legrégibb orosz történetíró, Nesztor, szintén megemlékezik a magyarok kievi táborozásáról, de harcokról nem tesz említést. Én a kievi összecsapást nem tartom valószínűtlennek és ha Anonymus adatai és előadása kissé túlozva is vannak, magát a tényt általában valónak és megtörténtnek fogadhatjuk el. Mindenesetre különös és feltünő, hogy Anonymus a ruthének segítőtársai gyanánt nem a tőszomszédságukba jutott besenyőket, hanem a magyarokkal jó baráti és szövetségesi viszonyban álló kazárokon túl lakó kunokat (úzokat) szerepelteti, akik sebes vágtatásuk dacára is aligha érkezhettek be idejekorán Kiev kapui alá, bár nincs kizárva, hogy a magyaroknak e tájon való időzése hetekig is eltartott és az összekülönbözés, illetve döntő mérkőzés az addig ügyesen taktikázó ruthénekkel csak az idegen segítség beérkezte után következett be.[1]

[1] A kunok itteni szerepeltetése nyilvánvaló tévedés Anonymus részéről, minthogy azok – mint már fentebb említettük – csak 1060 táján tüntek fel először Ruthéniában, illetve Oroszországban. Marczali úgy véli hogy Anonymus itt összekeveri a honfoglalást a tatárjárással, amidőn csakugyan szövetkeztek a kun fejedelmek az oroszokkal és legyőzetvén, Batu khánnak vittek mindenféle drága ajándékokat. (Kharamsin, Russische Geschichte, I. 271. old.) A 37. oldalon a 119. jegyzet alatt foglaltakra való tekintettel azonban nincs kizárva, hogy ezúttal is valóban kunok segítették a ruthéneket.