| II. FEJEZET A HIVATÁSOS SZÍNÉSZET INTÉZMÉNYESÜLÉSÉNEK KÍSÉRLETEI (1790–1809) | TARTALOM | IV. FEJEZET A MAGYAR ROMANTIKA SZÍNHÁZA (1837–1849) |
FEJEZETEK
Pest-Buda – 1807–1815. Nouseul vállalkozására: BAYER JÓZSEF, Magyar színészeti kuriózum 1802-ből. EPhK 1916:289–98. – A színészettel kapcsolatos állásfoglalásokra és az országgyűlési eseményekre: BAYER JÓZSEF, Nemzeti játékszín, mint közügy. Budapesti Szemle 1900:22–7. és SOLT 82–104. Pest-Buda művelődési viszonyaira és színészeti gyakorlatára: WALDAPFEL JÓZSEF, Ötven év Buda és Pest irodalmi életéből 1780–1830. Bp. 1935. 162–220.; ZOLTÁN JÓZSEF, A barokk Pest-Buda élete. Bp. 1963. 150–186.; KÓSA JÁNOS, Pest és Buda elmagyarosodása 1848-ig. Bp. 1937. 5–64.; KÁDÁR 72–86., továbbá PUKÁNSZKYNÉ 5–32. és BINAL, WOLFGANG, Deutschsprachiges Theater in Budapest. Wien, 1972. 25–120. Rehák József tervezete: A vándorszínészettől 56–63.
A második pest-budai színtársulat eseménytörténetét 1. BAYERnél: Játékszín I:337–438., II:387–417. és 454–9. (ma már kiegészítésre szoruló műsorral és társulati névsorral). A kéziratos források zöme: PmL, Színházi iratok gyűjteménye, 2. doboz; OSzK Kt. Fol. Hung. 1129. (Mérey Sándor irományai). {472.} Az előadások színlapjai: OSzK Színháztörténeti Tár, Színlapgyűjtemény. zsebkönyveik: HANKISS–BERCZELINÉ 92–3. Az együttes tagjaitól származó narratív források: DÉRYNÉ I:54–297.; BENKE JÓZSEF színházelméleti írásai. S. a. r. KERÉNYI FERENC. Bp. 1976. (Színháztörténeti Könyvtár 5.); SZILÁGYI PÁL, Egy nagyapa regéi unokájának. Bp. 1975. (Színháztörténeti Könyvtár 3.) 10–19.; BALOG ISTVÁN, Egy agg magyar színész életéből. S. a. r. BARNA JÁNOS. Makó, 1927. 14–70. A levelezésanyagból: Wesselényi passim és A vándorszínészettől 72–86., 89., 91–3. – A társulat közönségviszonyaira: MÁLYUSZNÉ CSÁSZÁR EDIT, Katona színházi világa. It 1970:74–90. és A Rádayak és hazai színjátszásunk. A Ráday Gyűjtemény Évkönyve 1955. 72–80.; HORVÁT ISTVÁN, Mindennapi. Bp. 1967. 374., 376., 386., 427–8., 433., 440., 444–50.; KARACS TERÉZ, A régi magyar színészetről, új kiadása: Teleki Blanka és köre. S. a. r. SÁFRÁN GYÖRGYI. Bp. 1963. 217–27. – A társulat felszerelésére: BAYER JÓZSEF, Adatok a régi magyar színpad fölszerelése történetéhez. ItK 1891:275–90. – Katona József színészeti és drámaírói összefoglalása: WALDAPFEL JÓZSEF, Katona József. Bp. 1942. 10–139. és OROSZ LÁSZLÓ, Katona József. Bp. 1974. (Nagy Magyar Írók) 22–94. A magyar dráma stílusproblémáiról az 1810-es években: SOLT 167–224.; ROHONYI ZOLTÁN. A magyar romantika kezdetei. Bukarest, 1975. 74–200.; BAYER JÓZSEF, G. Gorove László drámái. EPhK 1888:273–81.; VAJDA LÁSZLÓ, Első polgári drámánk. Budapesti Szemle 1935:33–63. – A Cserny Györgyről WALDAPFEL JÓZSEF, Balog István Karagyorgye-drámája. In: Irodalmi tanulmányok. Bp. 1957. 241–62.; BOR KÁLMÁN, A szerb színjátszás kezdetei és Pest-Buda. In: Szomszédság és közösség. Bp. 1972. 167–202.; PÓR ANNA, Balog István és a 19. század elejének népies színjátéka. Bp. 1974. (Irodalomtörténeti Füzetek 86.) 163–8. A vitézi játék dallamait, a magyar hivatásos színészet legkorábbi fennmaradt zenei anyagát megtalálta és közölte: VÁRNAI PÉTER, Egy magyar muzsikus a reformkorban: Mátray Gábor élete és munkássága a szabadságharcig. Zenetudományi tanulmányok II. Bp. 1954. 289–317. Elemzése: NÉMETH AMADÉ, A magyar opera története a kezdetektől az Operaház megnyitásáig. Bp. 1987. 24–7. Cenzúraügyének iratai: Megbíráltak 517–8. – A pest-budai színpadi táncra 1. B. EGEY KLÁRA, Színpadi táncművészetünk fejlődése a reformkorban és a szabadságharc első szakaszában. In: A magyar balett történetéből. Szerk. VÁLYI RÓZSI. Bp. 1956. 32–3.; KERÉNYI FERENC, Táncjáték Verseghy Ferenc hagyatékából. In: Táncművészeti dokumentumok. Bp. 1980. 1360.; FRIED ISTVÁN, Egy kis Verseghy-filológia. It 1985:958–9.
Miskolc – 1815–1823. A város színháztörténeteit, amelyek természetesen a fenti évkörre is tartalmaznak anyagot, a II. fejezet forrásainál és feldolgozásainál megadtuk. Erre a korszakra nézve az ott nem említett szakirodalomból elsősorban gazdag forrásanyaga miatt fontos: ABAFI LAJOS, A miskolci színház történetéhez. Figyelő 1882. XII. k. 256–72., 367–84. és XIII. k. 117–24. Ennek nyomán halad SZENDREI JÁNOS, Miskolcz város története 1800–1910. Miskolc. 1912. V:11–69. A színház építéstörténetének alapvető kérdéseit tisztázta KOMÁROMY JÓZSEE, Jelentés a Miskolci Nemzeti Színháznál végzett leletmentésről. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 1958. Miskolc, 1958. 155–61. BELITSKA-SCHOLTZ HEDVIG rövid előzményfejezetét tartalmazza a Miskolci Nemzeti Színház 1823–1973. Szerk. KATONA FERENC. Bp. 1973. 6–7. – A miskolci színlapok csaknem teljes és a zsebkönyvek fenti évkörben való teljes hiánya megnöveli a narratív források jelentőségét a művészi munka hétköznapjairól. Ezek sorában: Déryné I:304–413. és RÁCZ SÁNDOR, Emléklapok egy aggszínész életéből. Miskolc, 1856. (Utóbbi jellemző részletekkel, de pontatlan, ellenőrzendő adatokkal.)
Székesfehérvár – 1818–1825. A Fejér megyei pártolás levéltári dokumentumait Székesfehérvárott, a Fejér megyei Levéltárban őrzik: Színházi iratok gyűjteménye. Elsődleges feldolgozásukat – sok hibával – LAUSCHMANN GYULA végezte el: A székesfehérvári színészet múltja. Székesfehérvár, 1899. Lauschmann hibáinak javítása REXA DEZSŐ által saját példányán: OSzK Színháztörténeti Tár. 1982. 86. Újabban CENNER MIHÁLY, Magyar színészet Székesfehérvárott és Fejér megyében. Székesfehérvár, 1972. (műsorkatalógusában sok téves azonosítással) és KERÉNYI FERENC, Székesfehérvár magyar nyelvű színészete a XIX. század első felében. In: Székesfehérvár évszázadai 4. 1688–1848. Szerk. KRALOVÁNSZKY ALÁN. Székesfehérvár, 1979. 119–32.
A társulat zsebkönyveit és (rendkívül hiányos) színlapjait 1. OSzK Színháztörténeti Tár. A narratív források közül jelentős: Déryné I:461–4, II:3–13., 55–61. és SZILÁGYI PÁL i. m. 34–44. Levelezés: A vándorszínészettől 101–2., 105–6., 120–1., 128.
{473.} A pest-budai vendégjátékokra 1. REXA DEZSŐ, a székesfehérvári nemzeti színjátszók Pesten és Budán 1819–1828. In: Tanulmányok Budapest múltjából IX:1–34. Bp. 1941.; LÁBÁN ANTAL, A „Tatárok Magyarországon” [sic!] és a bécsi Polizei-Hofstelle. It 1971:169–72.; A vándorszínészettől 111–2.
Kisfaludy Károly vonatkozó drámaírói pályaszakaszára saját véleményét l. a Gaál Györggyel folytatott levelezésben: Kisfaludy Károly válogatott művei. S. a. r. KERÉNYI FERENC. Bp. 1983. (Magyar Remekírók) 817–31. Kisfaludy forrásaira és mintáira: VISZOTA GYULA, Kisfaludy Károly „Murányvár ostromának” forrása. ItK 1898:73–80.; uő, Fessler hatása Kisfaludy Károlyra. ItK 1900:31–44. 165–76., 437–9.; SOMOGYI BÉLA. Kotzebue hatása Kisfaludy Károlyra. Bp. 1902; WALDAPFEL JÓZSEF, A Kérők mintája. ItK 1929:48–56. Az összegezés és meghaladás kérdéskörére: KERÉNYI 173–83; az évtized drámatermésére uő, Hagyomány és újítás az 1810-es évek magyar drámairodalmában. In: Klasszika és romantika között. Szerk. KULIN FERENC és MARGÓCSY ISTVÁN. Bp. 1990. 94–115.
A pozsonyi vendégjátékra még: KÖNYVES MÁTÉ, Játékszíni koszorú. Buda, 1834. (Hasonmás kiadása: Bp. 1973. Színháztörténeti Könyvtár l.) 47–57.; BENYOVSZKY KÁROLY, A pozsonyi magyar színészet története 1867-ig. Bratislava-Pozsony, 1928. 56–70.; A vándorszínészettől 130–1.; valamint Gr. Keglevich Jánosné Zichy Adél grófnő naplói a reformkorszakból (1822–1836). Kidolgozta és jegyzetekkel ellátta ÖSTÖR JÓZSEF. Bp. 1938. 24–35. – A színügyre az országgyűlésen: BÉNYEI 21–30.
Kolozsvári színházépítés – 1809–1821. Legfontosabb egykorú forrásunk: KÁLI NAGY LÁZÁR, Az erdélyi magyar színészet hőskora 1792–1821. Bevezetéssel ellátta JANCSÓ ELEMÉR. Kolozsvár, 1942. FERENCZI idevágó fejezete (154–85., 264–78.) igen alapos levéltári kutatásokra épült, ENYEDI (75–8., 98–9.) őt követi. Az országgyűlés vonatkozó tevékenységére: BÉNYEI, Erdély. Szórt adatokkal szolgál még Wesselényi, passim és JANCSÓ ELEMÉR, Adatok a kolozsvári színház történetéhez. Kolozsvári Szemle 1943:353–5.
A dunántúli színi kerület kísérlete – 1828–1834. Egykorú eseménytörténeti forrásunk a Játékszíni nefelejcs c. zsebkönyv (Székesfehérvár 1834), valamint KÖNYVES. A körzetről újabban – levéltári kutatások alapján – HORVÁTH FERENC, A szombathelyi színészet története az állandó színház megnyitásáig 1730–1880. Vasi Szemle 1964:397–8. – Balatonfüred építéstörténetét FÁRA JÓZSEF foglalta össze: A balatonfüredi színház megalapításának és működésének első évtizedei. Zalaegerszeg, 1925. 29. Írt a kérdésről BAJCSA ANDRÁS. Milyen volt Balatonfüred kőszínháza? Színház és Filmművészet 1956:585–6. és DEGRÉ ALAJOS, Kisfaludy Sándor szerepe Zala megye politikai életében. ItK 1974:345–7., valamint KŐHEGYI MIHÁLY, Adatok a Kisfaludy Sándor alapította balatonfüredi színház történetéhez. A Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 9. Veszprém, 1970. 95–102. Legújabban: FENYŐ ISTÁN, Balatonfüred és a magyar reformkor. ItK 1981:613–8. Kisfaludy Sándor vonatkozó műveiből: Kisfaludy Sándor hátrahagyott munkái, kiadta GÁLOS REZSŐ, Győr, 1931. 406–17. (a prológ) és A vándorszínészettől 137–53. és 214–8. A színházépítés novellisztikus feldolgozása, valós adatokkal: EÖTVÖS KÁROLY, Az első magyar nemzeti színház. Ország-Világ 1900. nov. 25.
Kassa – 1818–1840. A levéltári forrásokat Kassán, az állami (Štátný archív Košice) és a városi levéltárban (Archív mesta Košic) őrzik, az előbbi Abaúj vármegye levéltárának részeként. Ugyanott fennmaradt a vármegye játékszíni könyvtárának töredéke is. A zsebkönyv- és színlapanyag: OSzK Színháztörténeti Tár, illetve MSzI Színháztörténeti Múzeum. (Ez utóbbiak másolatok az eperjesi Állami Levéltárban található Berzeviczy családi levéltár színházi fondjából.) – A legrészletesebb narratív forrás ezúttal is Déryné: II:389–465. Gr. Csáky Tivadar rövid életű színházi lapja hasonmás kiadásban megjelent: Nemzeti Játékszíni Tudósítás. Bp. 1979. (Színháztörténeti Könyvtár 10.). Rendszeres színikritikai rovattal rendelkezett (az országos sajtó híradásain kívül) a Szemlélő c. 1833-ban, majd 1836/37-ben megjelent helyi folyóirat, KOVACSÓCZY MIHÁLY szerkesztésében. – A város színháztörténetei közül a következőket forgathatjuk haszonnal: KORPONAY JÁNOS. Abaújvármegye monographiája. KASSA, 1866. I:109–40.; KLESTTINSZKY LÁSZLÓ, A kassai magyar színeszet 1781–1877. Kassa, 1878. 4–17.; BENCZÚR VILMOS, Kassai játékszín 1816–1916. Košice-Kassa, 1924. 9–23. – Berzeviczyre l. DESSEWFFY JÓZSEF akadémiai emlékbeszédét, 1835. szept. 13-án: A Magyar Tudós Társaság évkönyvei Pest 1837. III:170–84. és SZIKLAY LÁSZLÓ. Berzeviczy és a magyar színjátszás. Új Magyar Múzeum 1942. I. 2. füzet. 22–7.
{474.} Buda – 1833–1837. A kulturális és szórakozási szokásokra l. ZOLTÁN JÓZSEF, Népi szórakozások a reformkori Pest-Budán. Bp. 1975. A Várszínházra általában: CLAUDERNÉ VLADÁR MARGIT, A Várszínház története. In: Tanulmányok Budapest múltjából X. Bp. 1943. 163–76. – A társulat erősen hiányos irathagyatéka: PmL, Színházi iratok gyűjteménye, 2. doboz; FÁY ANDRÁS színészeti iratgyűjteménye, OSzK Kt. Fol. Hung. 1963. – Működésük eseménytörténetét mindmáig a legalaposabban BAYER foglalta össze: Játékszín II:78–227. A játékszíni könyvtár 1834. évi állományának rögzítése: KÖNYVES i. m. (a hasonmás kiadásból hiányzik). A műsorarányok változására: SOLT ANDOR. A színházi üzem kialakulása a reformkorban. Színpad 1936: 351–5.; KERÉNYI FERENC, Tündérbohózattól a népszínműig. In: Mesterség és alkotás. Szerk. MEZEI MÁRTA–WÉBER ANTAL. Bp. 1972. 312–35.; uő, Tánctörténeti dokumentumok Pest megye Levéltárában (1833–1840). Színháztudományi Szemle 20. [1986] 133–60.; B. EGEY KLÁRA, Színpadi táncművészetünk fejlődése a reformkorban és a szabadságharc első szakaszában. In: A magyar balett történetéből. Szerk. VÁLYI RÓZSI Bp. 1956. 35–46., 74.; SZENTHEGYI ISTVÁN, Egy magyar „pantomima” a reformkorból. Uo. 77–91. – A társulatra: SZIGLIGETI EDE, Magyar színészek életrajza, Bp. 1878. passim. – A színikritika megindulására és fejlődésére: SOLT ANDOR, Első színikritikusaink. ItK 1971:128–46.; TAMÁS ANNA, A reformkori színházi kritika történetéből. In: Mesterség és alkotás. Szerk. MEZEI MÁRTA–WÉBER ANTAL. Bp. 1972. 336–65.; FENYŐ ISTVÁN, Valóságábrázolás és eszményítés. Irodalomkritikai gondolkodásunk fejlődése 1830–1842 (kézirat, sajtó alatt). – A közönség alakulására: KERÉNYI FERENC, A budai Várszínház bérletes közönsége. ItK 1977:362–9.
A vándorszínészet kutatásának legközelebbi feladata lehet, hogy a várostörténeti kutatások eredményeit – elsősorban Dávid Zoltán, Gyimesi Sándor, Bácskai Vera és Nagy Lajos publikációi nyomán – bevonja a társulatok működéstani, műsorpolitikai, közönségtörténeti szempontú elemzésébe. Az egyes városok színháztörténeti szakirodalmát 1970-ig összefoglalta KÓKAY GYÖRGY, A magyar irodalomtörténet bibliográfiája 1772–1849. Bp. 1975. 235–41. STAUD GÉZA munkájának (Magyar színháztörténeti bibliográfia I–II. Bp. 1975.) anyaggyűjtése csak az önállóan megjelent vagy klny. formájában is létező műveket dolgozta fel, a cikkeket nem tartalmazza. Ezért alábbi áttekintésünkben a fenti két helyen szereplő, illetve a források és feldolgozások sorában általunk korábban már hivatkozott szakirodalmat e helyütt nem ismételjük meg, csupán a két bibliográfiában nem szereplő vagy azóta megjelent munkákat közöljük. Minthogy a fejezet sem topográfiai felépítésű, a hivatkozások a szerzők betűrendjében követik egymást: Szeged színháztörténetének forrásai a Csongrád megyei Levéltárban I–III. 1719–1949. Bp. 1989–90. Összeáll. DUNAINÉ BOGNÁR JÚLIA, BLAZOVICH LÁSZLÓ. (Színhátörténeti Könyvtár 18. 21. 22.), CENNER MIHÁLY, XIX. század eleji pápai színlapok. A Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 3., Veszprém 1965. 83–99.; CSATKAI ENDRE, Érdekességek a győri Xantus János Múzeum színlapgyűjteményében, Arrabona 5. Győr, 1963. 297–302.; ENYEDI SÁNDOR. A kolozsvári színjátszás műsora. A kőszínház első korszaka 1821–1849 (kézirat, OSzK Színháztörténeti Tár, MS 38); uő, Déryné erdélyi színpadokon. Bukarest, 1975.; uő, Ismeretlen színháztörténeti dokumentum 1815-ből. Szabolcs-szatmári Szemle 1981/8. 25–30. [Gulácsy Antal tervezete egy középtársulat létrehozására]; ESTERHÁZY LÁSZLÓ, Érdekes akták. Ellenzék. 1893. aug. 23.; GEROLD LÁSZLÓ, Színházi életünk I. Naplók, emlékezések, levelek. Újvidék 1979. passim; uő, Dráma és színjátszás Szabadkán a XIX. században. Újvidék, 1982; GIDAY KÁLMÁN, A szegedi színjátszás 1830–1840. Szegedi Könyvtári Műhely 1985/2–3. 49–58.; [JENEY GYÖRGY,] Egy szatmári czívis emlékiratai. Szatmár. 1893. passim; KÁICH KATALIN, A zombori magyar színművészet története és repertóriuma 1825–1918. Újvidék, 1985., uő, A zentai magyar nyelvű színjátszás története és repertóriuma (1833–1918). Újvidék, 1987; LAKATOS ISTVÁN, A kolozsvári magyar zenés színpad (1792–1973). Bukarest, 1977; PIFKÓ PÉTER–ZACHAR ANNA, Magyar színészet az esztergomi színpadokon (1816–1849). Klny. az Esztergom évlapjai ’83-ból; PIFKÓ PÉTER, Esztergom {475.} színháztörténetének forrásai a Komárom megyei Levéltárban 1816–1944. Bp. 1983. (Színháztörténeti Füzetek 74.); SÁPI LAJOS, A debreceni Csokonai Színház 100 éves története. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1965. Debrecen, 1966. 161–94.
Az egyetlen, kistársulat után maradt hagyatékot az MSzI Kt. őrzi. Ismertetése: HARASZTY ÁRPÁDNÉ, Balog István hagyatéka a Színháztörténeti Múzeumban. Bp. 1957. (Színháztörténeti Füzetek 5.). Balog pénztárnaplóját, függelékében a társulati vagyon összeírásával BARNA JÁNOS adta ki: BALOGH ISTVÁN Naplója. Makó, 1928. uő rendezte sajtó alá Balog kerek történeteket tartalmazó emlékiratait: BALOGH ISTVÁN, Egy agg magyar színész életéből. Makó, 1927. Egykorú elbeszélő forrás még a már szintén többször hivatkozott SZILÁGYI PÁL-emlékirat: Egy nagyapa regéi unokájának. Bp. 1975. (Színháztörténeti Könyvtár 3.) és FRANKENBURG ADOLF, Emlékiratok I. Pest, 1868.
Balogra és kistársulati műsorára l. PÓR ANNA, Balog István és a 19. század elejének népies színjátéka. Bp. 1974. (Irodalomtörténeti Füzetek 86.); uő., Reformkor a karzat felől (Balog István színműfordításaiból). Színháztudományi Szemle 24. [1987] 47–68.; PUKÁNSZKYNÉ KÁDÁR JOLÁN, Csokonai-művek Balog István vándortársulatok műsorán. ItK 1960:75–82.; KERÉNYI 324–58.
A Nemzeti Színház levéltára az OL-ban a II. világháború során elpusztult. Emiatt elsődleges forrásértékű lett PUKÁNSZKYNÉ KÁDÁR JOLÁN kötetnyi iratközlése: PKJNSz II: 1–76. és 99–135., sőt azoknak az iratmásolatoknak is, amelyek nem kerültek bele a kötetbe. Ezek listáját BERLÁSZ PIROSKA adta ki: Iratok a Nemzeti Színház történetéhez. Pukánszkyné Kádár Jolán kiadatlan levéltári gyűjtésének fondjegyzéke. Bp. OSzK 1988. Témánkra és évkörünkre vonatkozóan nagyobb mennyiségű és jelentőségű iratanyagot őriz: PmL, Pest vármegye színészeti választmányának jegyzőkönyvei és iratai. 1–6. doboz; FÁY ANDRÁS színészeti iratgyűjteménye, OSzK Kt. Fol. Hung. 1963. és JANKOVICH MIKLÓS levéltára (OSzK Kt. Fond 16.), vö. V. WINDISCH ÉVA, Jankovich Miklós személyi levéltára. In: Jankovich Miklós, a gyűjtő és mecénás (1772–1846). Szerk. BELITSKA–SCHOLTZ HEDVIG, Bp. 1985. 261–3.
SZÉCHENYI ISTVÁN Magyar játékszínrül c. röpirata (Pest, 1832) két hasonmás kiadásban is megjelent: Bp. 1976. (Színháztörténeti Könyvtár 4.) és Bp. ÁKV 1984. BENKE JÓZSEF A Pesten felállítandó magyar játékszínről c. röpirata (Pest, 1832) szintén elérhető fakszimilében: Benke József színházelméleti írásai, szerk. KERÉNYI FERENC, Bp. 1976. (Színháztörténeti Könyvtár 5.). Az akadémiai pályamunkák közül Fáy András, Kállay Ferenc és Jakab István dolgozata: Magyar játékszíni jutalmazott feleletek. Buda, 1834. Röpiratot jelentetett még meg PEKHÁTA KÁROLY: A Budapesten felállítandó játékszínről. Buda 1834. – Az 1832/36-os országgyűlés vitáira I. Széchenyi István Naplói IV. Szerk. és bevezetéssel ellátta VISZOTA GYULA. Bp. 1939. passim; BÉNYEI 34–82. – A Pesti Magyar Színház építéstörténetére, a körülötte zajlott vitákra: BAYER, Játékszín II: 1–77.; BÁTHORY ISTVÁN, A Nemzeti Színház építésének és lebontásának története. Bp. 1914.; REXA DEZSŐ, A Nemzeti Színház megnyitásának története. Bp. 1927.; BÍRÓ LAJOS PÁL, A Nemzeti Színház története 1837–1841. Bp. 1931. 3–29.; BELITSKA–SCHOLTZ HEDVIG, Széchenyi és a magyar színházépítési törekvések. Építés-Építéstudomány 1974:535–46.; A vándorszínészettől 173–82., 202–14., 219–29., 239–54., 258–61.; A Nemzeti Színház. Szerk. KERÉNYI FERENC. Bp. 1987. (Dokumentumok), 12 építési okmány hasonmás kiadásával; SZEKÉR LÁSZLÓ, A nemzet színháza építésének 150 éves története. Bp. 1987. 8–37.
| II. FEJEZET A HIVATÁSOS SZÍNÉSZET INTÉZMÉNYESÜLÉSÉNEK KÍSÉRLETEI (1790–1809) | TARTALOM | IV. FEJEZET A MAGYAR ROMANTIKA SZÍNHÁZA (1837–1849) |