II. FEJEZET
A HIVATÁSOS SZÍNÉSZET INTÉZMÉNYESÜLÉSÉNEK KÍSÉRLETEI (1790–1809)

1. A 18. SZÁZAD VÉGÉNEK MAGYAR DRÁMA- ÉS SZÍNHÁZELMÉLETE

Színházelméleti szempontból minden színháztörténetnek visszatérő problémája, hogy voltaképpen alig szólhatnak tárgyukról, magáról a műalkotásról, a színházi előadásról. Bennük – mint a jelen szintézisben is – egyre komplexebb forráshasználattal olvashatni színjátékelemekről, a játszás személyi és tárgyi feltételrendszeréről stb. A szorosabban vett elméleti megállapítások rendszerint a drámára vonatkoznak, s ezt a nézőpontot csúsztatják át – néha jogosan, a legtöbbször azonban színházelméletileg tévesen {469.} – „dramaturgiára”, sőt a színházi előadásra. E fogalmak szétválasztása csak legújabban történt meg, korszakunkba vágó történeti anyagon: BÉCSY TAMÁS, A drámaelmélet és dramaturgia Csokonai műveiben. Bp. 1980. (Irodalomtörténeti Füzetek 98.) 5–23. E problémakör oka, hogy a színész nem-verbális, a metakommunikációs jelek és jelrendszerek révén történő ábrázolásának leírására nincsenek terminusaink. Erről legutóbb: BÉCSY TAMÁS, Egy színházelmélet alapvonalai. Bp. 1985. (Színházelméleti Füzetek 13.)

A magyar dráma- és színházfelfogás alakulásáról korszerű tényanyagú összefoglalással rendelkezünk: SOLT. Átfogó magyar esztétikatörténet híján ma is haszonnal forgatható RADNAI DEZSŐ nagy forrásbázisra épült, de szemléletében túlhaladott munkája: Aesthetikai törekvések Magyarországon 1772–1817. Bp. 1889. Szerdahelyi György munkásságának átértékelésével újabban MARGÓCSY ISTVÁN foglalkozott: Szerdahely [sic!] György művészetelmélete. ItK 1989: 1–33. A korábban konzervalív politikai felfogása miatt kevésre értékelt szerzőt esztétikai nézetei alapján rehabilitálja, rámutatva, hogy ezek megfeleltek a korabeli magyar igénynek.

2. MAGYAR SZÍNÉSZET PEST-BUDÁN (1790–1796)

Pest-Buda szórakozási alkalmairól átfogó képet festett ZOLTÁN JÓZSEF, A barokk Pest-Buda élete. Bp. 1963. A német színészetre: KÁDÁR. A „morális” és a „patrióta” színház gondolatrendszerét 1. SOLT 44–78. Ráday Pál szerepét MÁLYUSZNÉ CSÁSZÁR EDIT tisztázta: A Rádayak és a hazai színjátszásunk. A Ráday Gyűjtemény évkönyve. Bp. 1955. 72–80. Kazinczy és a színjátszás kapcsolatáról legújabban: FRIED ISTVÁN, Adatok Kazinczy Ferenc színházi törekvéseihez. Színháztudományi Szemle 10. [1983] 115–37.

A társulat hivataltörténetének legrészletesebb feldolgozásai: BAYER, Játékszín I:72–228. és LUGOSI DÖME, Kelemen László és az első „Magyar Játszó Színi Társaság”. Makó, 1927. A Helytartótanács szerepének tudományos revízióját MÁLYUSZNÉ CSÁSZÁR EDIT végezte el: Kelemen László színháza. In: Tanulmányok Budapest múltjából XI. Bp. 1956. 153–98. A társulat társadalmi környezetére ezenkívül: KERÉNYI FERENC, Az első magyar hivatásos színésztársulat társadalmi kapcsolatai. Századok 1974:423–35. Kelemenre LUGOSI i. m. és JOÓS FERENC, Új adat Kelemen László születési idejéről. Színház- és Filmművészet 1956:228. Az inventáriumok közül az 1792. ápr. 1. és júl. 24. közötti gyarapodás jegyzéke a Ráday Lt-ban található: C/64. IX/b. 196. csomó, a többi PmL-ban: Színházi iratok gyűjteménye, I. doboz. Ez utóbbiak részlegesen közölve: Színháztörténeti Értesítő 1953/2. 65–74. A játékszíni könyvtár felmérései közül hármat közölt BAYER, Drámair. II:409–32.; számukat hatra bővítette KERÉNYI FERENC, Az első magyar színtársulat könyvtárának története. MKSz 1974:331–8.; a hetedik: STAUD GÉZA, Bayer József tudományos munkássága. Bp. 1979. (Színháztörténeti Könyvtár 9.) 104–7. A színházi törvénykönyvek közül a legkorábbit STAUD közölte, i. m. 81–99., az 1792. dec.–1793. jan.-ban elfogadottat ENDRŐDY I:XVI–XXXVIII.; végül egy datálatlan, de valószínűleg 1793-ból való: BAYER, Játékszín II:355–9. A társulat műsorára BAYER, Játékszín II:373–85., teljesebben LUGOSI DÖME, Az első Magyar Játékszíni Társaság játékrendje 1790–1801. ItK 1934:168–79. A fennmaradt színlapok gyűjteményesen: STAUD GÉZA, Az első magyar színtársulat színlapjai. Bp. 1960. (Színháztörténeti Füzetek 15.) hasonmás kiadás; a Ráday Lt. kéziratos színlapjai közölve: Színháztörténeti Értesítő 1954:165–93. A korszak jellemző színjátéktípusai: KERÉNYI 29–91. A színháztörténeti rekonstrukció problémáira konkrét anyagon: SZIGETHY GÁBOR. Dugonics drámai magyarításai az első Magyar Játszó Színi Társaság színpadán. Filológiai Közlöny 1969:245. A műsor forrásainak egy részére: KERÉNYI FERENC. Epikai és törlénetírói műsorforrások a magyar hivatásos színjátszás első évtizedeiben. It 1978:527–38. Kotzebue meghatározó szerepére: BAYER, Drámair. II:433–45.; KERÉNYI FERENC. Angaben und Gesichtspunkte zur August Kotzebue-Rezeption auf der ungarischen Bühnen. In: Rezeption der deutschen Literatur in Ungarn 1800–1850, herausgegeben von LÁSZLÓ TARNÓI, Budapester Beiträge zur Germanistik 17. Bp. 1987. I:125–68. Az énekesjáték első műsordarabjáról PUKÁNSZKYNÉ KÁDÁR JOLÁN írt: Az első magyar énekesjáték: „Pikkó hertzeg és Jutka-Perzsi”. In: Zenetudományi tanulmányok 9. Bp. 1961. 5–36. A {470.} társulat gazdasági tevékenységének és közönségtörténelének (erősen hiányos) iratanyaga: PmL, i. h. A vármegyék állásfoglalásaiból többet közölt, illetve tartalmilag idézett: BAYER, Játékszín I., MÁLYUSZNÉ CSÁSZÁR EDIT i. m. Sehy és az írók-fordítók perére: BENDA KÁLMÁN, A magyar jakobinusok iratai I–III. Bp. 1952., 1957. A cenzúra helyzetére és gyakorlatára: Megbíráltak 500–14.

3. AZ ERDÉLYI MAGYAR HIVATÁSOS SZÍNÉSZET KEZDETEI (1792–1797)

A kolozsvári színészet megalapításának levéltári adatait elsőként JAKAB ELEK közölte: A kolozsvári nemzeti színház története 1792–1855. Magyar Polgár 1871. szept. 8. 12. Legújabban: BÉNYEI Erdély. Eseménytörténetét egy fejezet erejéig tárgyalta BAYER, Játékszín I:494–505. Máig legteljesebb összefoglalása: FERENCZI 75–103. Játékrendjüket évkörünkben ENYEDI közölte: 124–7. A könyv adatainak kiegészítése és a hibák javítása: ENYEDI SÁNDOR, Útban egy teljesebb színházi monográfia felé.... Színháztudományi Szemle 9. [1982] 181–200. Aranka György vonatkozó tevékenységére 1. JANCSÓ ELEMÉR, Az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság iratai. Bukarest, 1955. passim. Az első előadás időponját ENYEDI SÁNDOR tisztázta: Mikor volt Kolozsvárt az első színházi előadás? A Hét 1982. jún. 18. és Látóhatár 1983:226–8. Ugyanő állapította meg a Hamlet-előadás, az első magyar nyelvű Shakespeare-produkció napját: ENYEDI 30. és 123. Kótsi Patkó János szerepkatalógusát JORDÁKY LAJOS állította össze: KÓTSI PATKÓ JÁNOS, A Régi és Új Theátrom Históriája és egyéb írások. Bukarest, 1973. 191–212. Ugyanebben a kötetben történt kísérlet (5–46.) vázlatos életrajzának megírására. A színészet szellemi hátországára: JANCSÓ ELEMÉR, A kolozsvári magyar színház és a felvilágosodás. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények. Kolozsvár, 1963/1. 7–17. Szövegközlés: Evander és Alcimna. Ismeretlen szövegű pásztorjáték kézirata, közli VÁRHELYI ILONA, Színháztudományi Szemle 18. [1985] 291–328.

4. A KÉTKÖZPONTÚ SZÍNHÁZI FEJLŐDÉS EREDMÉNYEINEK EGYSÉGESÜLÉSE; A VÁNDORSZÍNÉSZET KIALAKULÁSA (1796–1809)

A tárgyalt korszak és problémakör eseménytörténetére: BAYER, Játékszín I:502–10., FERENCZI 101–49., ENYEDI 52–74. Sajtóanyagából: Színházi hírek 1780–1803. Összeállította, az utószót és a jegyzeteket írta WELLMANN NÓRA. Bp. 1982. (Színháztörténeti Könyvtár 13.) Kelemen körzeti terve legújabban: A vándorszínészettől 45–8. A kirajzások szervezése: Wesselényi, passim. A turnék célvárosainak színháztörténetei általában a múlt század végének pozitivista kiadványai sorába tartoznak, önálló levéltári forráskutatásokon alapulnak. Adataikat azóta szórványosabb forrásközlések egészítették ki. Debrecenre 1. GÉRESI KÁLMÁN, A debreceni színészet vázlatos története 1798–1898. Debrecen, 1898. 4–17.; HEGYI TIBOR, A debreceni színészet és színház története a legrégibb időktől a kiegyezésig. Balassagyarmat, 1939. 12–20.; A hatszázéves Debrecen c. kötetben TAAR FERENC okmánypublikációja. Debrecen, 1961. 367–72.; SÁPI LAJOS, A debreceni Csokonai Színház 100 éves története. A Debreceni Déri Múzeum évkönyve 1965. Debrecen, 1966. 161–3.; A debreceni színészet története (1866-tól) Szerk. KATONA FERENC. Debrecen, 1976. (TAAR FERENC előzményfejezetével: 7–25.); KERÉNYI FERENC, Teátrum a Fejér Ló fogadó udvarán. Alföld 1976/4. 71– 3. Szegedre 1. SZMOLLÉNY 47–54., uő, Tanulmányok és emlékek. Szeged, 1905. 3–15. 47–53.; LUGOSI DÖME, A szegedi színészet vázlatos története. Szeged, 1929. 5–8. OSVÁTH BÉLA, Képek a szegedi színészet történetéből. Szeged, 1956. 3–6.; legújabban: SZEGED története 2. 1686–1849. Szerk. FARKAS JÓZSEF. Szeged, 1985. 704. (GERGELY ANDRÁS szövegével) Miskolcra 1. FERENCZI ZOLTÁN, [Miskolczy György levelei Wesselényi Miklóshoz]. ItK 1900:62–6.; KERESZTESY SÁNDOR, Miskolcz színészete 1800-tól 1803-ig. ItK 1908:406–13.; Emlékalbum a Miskolcon 1823-ban megnyílt első magyarországi kőszínház 100 éves jubileumára. Szerk. KERESZTESY SÁNDOR. Miskolc. 1923. 17. Miskolc korai színháztörténetének e publikációk után is nyitvamaradó kérdése a kolozsvári társulat 1803. évi vendégjátéka. ENYEDI SÁNDOR hívta fel a figyelmet (Wesselényi 189.) az {471.} OSzK Színháztörténeti Tárában őrzött két, 1804. szept. 4-re és 5-re keltezhető kéziratos színlapra. Minthogy azonban két nappal a „kinyitó előadás” után a társulat, több forrással igazolhatóan, már Szegeden játszott, a várható miskolci fogadókészség gondjait viszont dokumentum igazolja, további adatok feltárásáig az 1803. évi miskolci vendégjáték tényét nem látjuk bizonyítottnak, a kéziratos színlapok eszerint egy tervezett vendégjáték emlékei lennének. Marosvásárhelyre 1. FERENCZI 132–5. és FODOR ISTVÁN, Marosvásárhely színi élete. Marosvásárhely, 1933. 17–66., továbbá SZENTIMREI JENŐ, Harc az állandó színházért Marosvásárhelyen. Marosvásárhely, 1957. 20–38. és 87–124. (adattár). Kolozsvár és Marosvásárhely korszakunkra eső műsora: ENYEDI 126–51., illetve 179–89. A turnék fennmaradt színlapjai (xeroxmásolatokkal kiegészítve): OSzK Színháztörténeti Tár, Színlapgyűjtemény. A debreceni és szegedi közönség összetételére és a bevételekre: A Nemzeti Játszó Társaság Közönséges Cassájának Procolluma pro Anno 1806/7. PmL, Színházi iratok gyűjteménye, 2. doboz.

Kelemen László újratársulási kísérleteire: LUGOSI DÖME, Kelemen László és az első „Magyar Játszó Színi Társaság”. Makó, 1927. 151–74. Kecskemétre LISZKA BÉLA, A színészet első nyomai Kecskeméten. Kecskemét, 1898. (klny. a Kecskeméti Főreáliskola Értesítőjéből) 18–22.; JOÓS FERENC, A vándorszínészettől az állami színházig. Kecskemét, 1957. 12–3. E szakirodalomban fokozatosan alakult ki a Kelemen László vezette társulat 1796. évi kecskeméti vendégjátékának legendája, utóbb már kikövetkeztetett műsorral és időpontokkal. Mindezt Kelemen naplójának előkerülése cáfolta meg, pontosítva az újratársulás időrendjét: STAUD GÉZA, Bayer József tudományos munkássága. Bp. 1979. (Színháztörténeti Könyvtár 9.) 117–29. Ez a forrás korrigálja BARNA JÁNOS, A gyöngyösi színjátszás kezdetei 1801–1839. Gyöngyös, 1933. 5–6. munkájának adatait, valamint alapul szolgált a losonci tönkrejutás rekonstruálásához. Erre 1. KERÉNYI FERENC, Nógrád színészete 1790–1885. A Nógrád megyei Múzeumok évkönyve 1987. Salgótarján, 1987. 272–3. A kistársulatokra 1. [JENEY GYÖRGY], Egy szatmári czívis emlékiratai. Szatmár, 1893. 21. 46.; HEGYI i. m. 7–8.; ENYEDI 42–52.

Az országos alapműsor kialakulására és megvalósulására: MÁLYUSZNÉ, Adatok 3–44. és KERÉNYI 101–14. A már hivatkozottakhoz képest új játékszíni könyvtárlista: KERÉNYI FERENC, A kolozsvár-debreceni színtársulat könyvtára 1810-ben. MKSz 1978:255–67. Az utóbbi társulat teljes készleteiről: Hajdú-Bihar megyei Lt. IV. A. 1011/k 418/1810.

Az 1803. évi kolozsvári színházi szabályzat: FERENCZI 117–25. Elemzése: BAYER JÓZSEF, Színházi élet báró Wesselényi társulatánál. ItK 1893:15–36. és SOLT 79–82. Az ottani társulat tevékenységére még: JANCSÓ ELEMÉR, Adatok a kolozsvári színház történetéhez. Kolozsvári Szemle 1943:342–53. A korszak vezető színészei közül a már említett Kótsi Patkó Jánoson kívül még egy szerepkatalógus készült: Benke József színházelméleti írásai. S. a. r. KERÉNYI FERENC. Bp. 1976. (Színháztörténeti Könyvtár 5.) 34–53.