BEVEZETŐ

FEJEZETEK

A magyar színháztörténet első kísérlete: ENDRŐDY. Az eseményekkel csaknem egy időben, de okmányok felhasználásával, a történetírás akkori legjobb módszereivel igyekezett munkája I–III. kötetének előszavában az első pest-budai magyar színtársulat történetét rögzíteni. A reformkorban a színészet múltjának feltárása összefonódott gyakorlati pártolásának kérdésével. E cikkterjedelmű áttekintések közül említendő a Honművész cikksorozata a Pesti Magyar Színház megnyitása alkalmából, azt mintegy előkészítendő: 1837. ápr. 6. és jún. 15. között, 15 folytatásban.

1887-ben a Kisfaludy Társaság pályázata alapján – két átfogó munka is megjelent: VÁLI BÉLA, A magyar színészet története. Bp. 1887. és BAYER, Játékszín. Mindkettő 1837-ig adott áltekintést. Ugyaneddig az időhatárig terjedt MAGYAR BÁLINT kísérlete: A Nemzeti Színház előtti magyar színészet történetének vázlata. Bp. é. n. [1931] Újabb szintézisre csak jóval később került sor: Magyar színháztörténet. Szerk. HONT FERENC. Bp. 1962. Az eleve népszerűsítőnek szánt munka azonban már kiadásakor sem felelt meg a tudományos kritériumoknak, szemlélete pedig még több vonatkozásban tükrözte az ötvenes évekét.

A színháztörténeti kutatás lehetséges forrásbázisára: STAUD GÉZA, A magyar színháztörténet forrásai 1–3. Bp. 1963. Bibliográfiai kérdésekkel is ő foglalkozott: Magyar színészeti bibliográfia. Bp. 1938.; Magyar színészeti szakkönyvek bibliográfiája 1945–1960. Bp. 1960. (Színháztörténeti Füzetek 36.); Magyar színháztörténeti bibliográfia I–II. Bp. 1975–1976. (Az utóbbi mű csak kiadványokat és különlenyomatokat tartalmaz, cikkeket nem vett föl.) Az egyes forrástípusok közül a zsebkönyvekről van átfogó képünk: HANKISS–BERCZELINÉ. A színészekre vonatkozóan: Magyar színvilág. Szerk: BENKŐ KÁLMÁN. Pest, 1873; Magyar színészek és színésznők életrajzai 1–4. füzet. Szerk. BÁTHORY–ROMÁNCSIK MIHÁLY. Kassa, 1883; A magyar színészet nagy képeskönyve. Bev. SZÉKELY GYÖRGY. Életrajzok és képaláírások: CENNER MIHÁLY. Bibliogr.: STAUD GÉZA. Bp. 1984. A NÉMETH ANTAL szerkesztette Színészeti lexikon I–II. (Bp. 1930.) egyetemes és magyar címszavakat egyaránt tartalmaz. Anekdotikus stílusa ellenére a korai korszakokra nézve máig egyik legfontosabb segédkönyvünk: Magyar színművészeti lexikon. Szerk. SCHÖPFLIN ALADÁR. Bp. é. n. [1929–1931.] A Színházi kislexikon. (Főszerk. HONT FERENC, szerk. STAUD GÉZA. Bp. 1969.) kevés színháztörténeti címszót közöl.

{466.} A színjátéktípus fogalmának kialakulására: HONT FERENC, Az eltűnt magyar színjáték. Bp. 1940; SZÉKELY GYÖRGY, A színjátéktípusok kutatásának módszeréről. Bp. 1961. (Színházi Tanulmányok 5.); uő, Színjátéktípusok leírása és elemzése. Bp. 1961. (Színházi Tanulmányok 8.); uő, Színjátéktípusok dramaturgiája. Bp. 1965. (Színházi tanulmányok 11.); KERÉNYI FERENC, A színjátéktípusok történeti leírásának elmélete és gyakorlata. Hamlet-előadások hazánkban 1790–1840. Bp. 1975. (Színházelméleti Füzetek 2.) A komplex színjátéktípus-leírás módszerével készült munkák, kötetünk évkörében: KERÉNYI, valamint GEROLD LÁSZLÓ, Dráma és színjátszás Szabadkán a XIX. században. Újvidék, 1982.