IX. Károly svéd király.
Gripsholm festménye után.
NAGY KÉPES VILÁGTÖRTÉNET |
VIII. FEJEZET.
A skandináv országok reformatiója.
A skandináv országok. – Wasa Gusztáv. A reformatió Svédországban. – A reformatió Dániában és Norvégiában.
Mi lett volna a középkor a skandináv népek nélkül? Ők alapították meg a világ legnagyobb birodalmait: Angliát és Oroszországot; az ő telepeik adtak irányt északi Francziaország és déli Olaszország politikai alakulásának, az ő lovagságukat illeti meg tán leginkább a keresztes háborúk babérja.
Mindezt azonban kivándorlók alkották és végezték, a kik az ősi nyelvet és erkölcsöt elhagyták és kiket alig fűzött már valami kapocs zord hazájukhoz. A normannok világra szóló szerepének nagy ellentéte a skandináv országok aránylagos jelentéktelensége és elmaradottsága. Skandinávia legjobb vérét vesztette el a wikingekben és varégokban.
A három skandináv királyság közül csak Dánia jutott nagyobb jelentőségre. A XIII. században a dán királyok birják a hegemoniát a Balti-tengeren. A XIV. század vége felé szintén dán felsőség alatt egyesül a három ország a kalmari unióban.
Hanem ez a dynastikus egyesülés nem birta megszüntetni a dánok, svédek és norvégok nemzeti különbségeit. Az utóbbiak, kik közt aristokratia nem volt, még legjobban szítottak a dán királyokhoz; a svédek közt ellenben szinte független állásnak örvendettek az ország kormányzói a Sture családból. A nemesség dynastikus volt; a parasztság ellenben a nemzet igazi fejét a kormányzóban látta.207
Külső politika dolgában is aránylag csekély volt a dán királyok hatalma. A nagy világ mozgalmaitól távol maradtak; elég volt, ha saját országaikban védekezhettek a Hansa politikai és katonai felsősége és gazdasági kizsákmányolása ellen.
Az újkor elején itt is megkisérlik a királyi, az állami hatalom emelését. II. Krisztián, ki 1513-ban jutott a trónra, nagyratörő, tehetséges uralkodó volt, kit házassága Izabellával, V. Károly nővérével, összeköttetésbe hozott a Habsburgokkal és a nagy politikával. Csakhogy e családi kapcsolatot nagyon meglazította az, hogy feleségét elhanyagolta egy Düveken nevű hollandus nőért. Kétségtelen jóakaratát népe iránt pedig csakhamar elhomályosította kegyetlensége és bosszúvágya.
Először Svédország fele fordult, hol zavar támadt a kormányzó és a dán párti upsalai érsek közt. Keresztély nagy hajóhaddal jelent meg Stockholm előtt, a legelőkelőbb ifjakat nyerte túszokul. Ezeket igérete ellenére elvitte fogságba. A pápa kiátkozta a lázongó svédeket. A dánok 1520 január 5-én döntő diadalt arattak a svédek fölött. Sten Sture a kormányzó is meghalt sebeiben. A dán uralom biztosítottnak látszott. Ezzel azonban nem elégedett meg a dán király. Gyökeresen ki akarta irtani ellenfeleit. Ezért, miután már a svédek meghódoltak neki és a főurak és főpapok együtt ünnepeltek, lakomáztak a királylyal, ki november 4-én megkoronáztatta magát, november 8-án 1520. hírnök járt körül Stockholmban, azon parancscsal, hogy egy jel megadásáig mindenki maradjon otthon. Délben a főtéren lefejezték az elfogottakat, a svéd nemesség díszét, de sok közembert is, mint eretnekeket. Éjjel kirabolták házaikat. A gyilkolás folyt még két napon át, mialatt a kegyelem hirdetése újabb áldozatokat csalt a hálóba.208 A király ezután visszament Kopenhágába. Útját újabb kivégzések jelölték.
Ezen kegyetlenség nemcsak a nemességet sértette halálig, hanem az egész nemzetet. Csakhamar találkozott oly férfiu, ki élére állott a mozgalomnak. Egyike volt az 1518. évi túszoknak, kinek sikerült megmenekülni, a Sture család rokona: Wasa Gusztáv.
Wasa Gusztáv. A reformatió Svédországban.
Csodás, regeszerű hagyománynyal vette körül Svédország felszabadítóját és egy új dynastia alapítóját hálás népe. Mint menekült meg a fogságból, mint rejtőzött egy atyai birtokán, míg a dánok díjat nem tűztek fejére. Dalarneba menekült, Svédország bánya-vidékére, hol még ősi egyszerűségben élt a nép. Napszámosnak állott be egy bányászhoz, de midőn kiderült kiléte, el kellett távoznia. Ezután egy nemeshez állott be cséplősnek. Egy szolgálónak feltűnt aranynyal hímzett inge és a gazda feladta a dán hivatalnoknak. De mire visszatért, Gusztáv már elmenekült, az árulónak tulajdon neje intette és segítette.209 Bujdosásában egy hozzá hű paraszt szekéren vitte a szalma alatt. Dán katonák jönnek, kik előtt gyanús a szekér, átszurdalják a szalmát, úgy hogy Gusztáv vére lecsöpög a hóra. De vezetője gyorsan átszúrja lova inát, hogy elhárítsa a gyanút. Máskor csak vérontással bírt menekülni. Isten ujját látták sorsában, mégis ki akart vándorolni, midőn híre jött Dalarneba a király kegyetlenségének. Erre a nép felszólítá Gusztávot, álljon élére. A nemesség ellenben tétovázott, úgy, hogy egy ideig nem ért el határozott sikert. Mégis már 1522-ben hozzáfoghatott Stockholm ostromához. A Hansa is segítette, melyet a dán király kereskedelmi tervei sértettek. De a mi a fő: Keresztély kudarcza saját országában is feltámasztotta ellene az általa elnyomott kiváltságos rendeket. El kellett menekülnie, helyébe Fridrik holsteini herczeget választották meg a dán rendek 1523-ban.
Svédországban ezalatt nagyot haladt a felkelés. Strengnasban 1523. pünkösdjén az országgyűlés királynak kiáltotta ki Wasa Gusztávot, ki azon év június 23-án már diadalmasan bevonult fővárosába. Nemsokára Finnországból is kivonult a dán őrség.
Az ország tehát visszanyerte függetlenségét. Az új király és kormánya azonban azon kérdéssel állottak szemben, hogyan tarthatják fenn magukat a nép szegénysége mellett. A pénzügyi kérdés annál nyomasztóbb volt, minthogy a háború aránylag igen nagy kiadással járt.
Így jutottak azon gondolatra, hogy a reformatió behozása és a klastromi javak lefoglalása által állítsák helyre a rendet az állam háztartásában. Az egyház főemberei különben is a dán párthoz szítottak. Luther tanai már 1519 óta terjedtek Wittenbergában járt svédek által. Az új királynak e terve keresztülvitelében nagy nehézségekkel kellett küzdenie és azért nagyon óvatosan járt el. A nép elnyomva érezte magát az új adók által, Dalarneban «kéreg királynak» nevezték Gusztávot, mert oly nagy volt a nyomor, hogy a fák kérgét ették kenyér gyanánt.
A főváros 1525-ben eltörlé a latin misét. A király maga is szólott a latin isteni tisztelet és a szentes élet hiábavalóságáról, nyilvánosan az upsalai nagy vásáron. Még egyáltalában a lehető legegyszerűbb viszonyok közt élt a nép, királyának, ha hatni akart reá, parasztkirálynak kellett lennie. Gusztáv leginkább személyes rábeszélés által nyerte meg a dalekarlokat (Dalarne lakosait), a nemességet pedig a klastromi javak lefoglalásából származó kilátás által. Mint Szászországban láttuk, itt is a régi hithez hajlott a parasztság.
A westeräsi 1527-ki országgyűlés volt hivatva dönteni mindezen kérdések fölött. A papság egy része hajlott Luther tanaihoz, de egy más rész a linköpingi püspök vezérlete alatt szilárd maradt és kijelenté, hogy csak az erőszaknak enged. Midőn ez ellenzék a nemesség egy részére is kihatott, a király le akart mondani. «Nem csodálkozunk,» így szólt, «ha a köznép elégedetlen, mikor ilyenek vezetői. Ha nincs eső, minket okolnak, ép úgy, ha nincs szép idő, mi reánk hárítják a rossz termést, éhséget és dögvészt, fejünk fölé helyezitek a papokat, barátokat, a pápa embereit. Ki akarna így királyotok lenni. Még pokolbeli lélek sem, nemhogy ember.»210
Háromszor kérte fel az országgyűlés, hogy vonja vissza lemondását, sírva borult lábai elé a küldöttség, míg végre visszajött a gyűlésbe. Ekkor az országgyűlés elfogadta Gusztáv minden követelését. A rendek kötelezték magukat, hogy a kormányt megvédik minden külső és belső ellenség ellen. A királynak jogában áll elfoglalni a püspökök várait és meghatározni azoknak és a kanonokoknak jövedelmét. A klastromok vagyonának igazgatása is őt illette meg. A papoknak szabad legyen hirdetni Isten tiszta tanát. Végre a nemesek visszanyerték mindazon birtokaikat, melyek 1454 óta papi kézre kerültek. «Oly reformatio volt ez, mely csaknem egészen érzéki szükséglet sürgősségén, a király pénzhiányán alapul, ki, hogy segítsen magán, osztozik a nemességgel.»211
A következő évben a rendek a király kérdésére: van-e még panaszuk? azt felelték, hogy nincs és ünnepélyesen megkoronázták. Ezentúl még csak II. Keresztély, Dánia elűzött királya részéről fenyegetett nagyobb veszély. Ellene szövetségre lépett Gusztáv az új dán királylyal, ki szintén keresztül vitte a reformatiót.
II. Keresztély bukása utolsó veszedelmes ellenségétől szabadítá meg Gusztávot. Ezentúl sokkal szigorúbban járt el a dalekarlok ellen, kiket megfosztott ősi szabadságaiktól és a katholikus vallás ellen. Svédországban a parasztosztály ragaszkodott a régi hithez és még több ízben kellett a királynak küzdeni ellene. A nemesség ellenben az új tanokhoz szított. A királyi hatalmat rendkívül emelte az egyházi javadalmak teljes saecularisatiója, mely 1545-ben vált törvénynyé. Egyáltalában Gusztáv, bár nem mindig erkölcsös eszközökkel, igen nagy befolyást biztosított a koronának minden téren és aránylag igen nagy jövedelemmel ruházta föl. Nemcsak a dynastiának alapítója, hanem megalkotója azon intézkedéseknek, melyek országát egy időben a világtörténeti fejlődés fontos tényezőjévé tették.
Ezen intézkedései egyuttal fényt vetnek az ország akkori társadalmi és műveltségi állapotára.
A nemesek hadi szolgálata hübéreik és örökbirtokaik után való jövedelmeiken alapult. De ha külső támadás fenyegetett, minden fegyverfogható embernek el kellett mennie a meghatározott gyülekező helyre.
A belföldi zsoldos kevesebb fizetést kapott, mint a külföldi. A lakosok kötelesek voltak a katonaság eltartásához szükséges élelmi szereket megszabott olcsó áron beszolgáltatni. Lassankint eterjedt a puska használata, de a köznép fegyvere még az ív és a dárda volt. Gusztáv vetette meg a svéd hajóhad alapjait is. Mint ellensége Krisztián, ő is mindenkép emelni akarta a kereskedelmet és a polgárságot, s nagyrészt hasonló eszközökkel. Csak a városi polgárnak volt megengedve a kereskedés és még ott is meg volt határozva, hogy mindenki csak bizonyos árukkal kereskedhetik. A külfölddel csak bizonyos kikötőkből volt szabad közlekedni, de az élelmi szerek, az arany és ezüst kivitele onnét is tilos volt.
Mint e korban általában, itt is a fiskus egy főeszközévé lett a kereskedelem. Gusztávnak különben is szemére vetették, hogy pénzsovársága meghaladta a mértéket.212 Nemcsak a sóval való kereskedést tartotta fenn magának, hanem még ökröket is csak ő szállíthatott Dániába, mi igen nagy nyereséggel járt. A kivitt árúk értékének három, a behozottakénak öt százaléka volt a vám. Az utóbbiaknál néha elővételi jogot gyakorolt a király. Szokásos volt az áruk hivatalos árszabása, valamint a munkabér megállapítása.
Ezen újításoknak köszönheté Svédország, hogy felszabadulva Lübeck nyomasztó gyámkodása alól, mint önálló kereskedelmi tényező léphetett föl. Megkezdődött az összeköttetés nyugoti Európával, különösen Németalfölddel. Muszkaország is megnyilt a svéd kereskedelem előtt, s hogy azt annál inkább kiaknázhassa, lehetoleg megakadályozta, hogy az angolok Archangelen át oda jussanak.
Az ősi egyszerüség elhagyásában nagy veszélyt láttak, s ezért a vidéken csak a legszükségesebb mesterségek üzését engedte meg (szabó, varga, kovács, ács). Viszont az ipar emelésére eltiltották az olyan áruk behozatalát, melyeket az országban is készítettek. A sörfőzés fellendítésére komlókerteket ültettetett a király. Gazdaságilag fontos az is, hogy eltiltották szántóföldnek legelőre való változtatását. Bányák felfedezésére díjakat tüztek ki, de a termelt érczhez elővételi joga volt a királynak.
Alkotmányos tekintetben fontos, hogy az aristokratikus birodalmi tanács jelentősége csökkent. A püspökök már nem voltak tagjai és a király, ha szükség volt reá, inkább a rendekhez fordult. De azért előfordult az is, hogy a maga hatalmából vetett ki adót. Megtiltotta, hogy a nemesek, kik nem adóztak, adózó telkeket váltsanak magukhoz. Viszont azt sem engedte, hogy nemesi, lovagi birtokokat, királyi engedelem nélkül polgároknak adjanak el.
Gusztáv a svéd adórendszernek megalapítója: ő állította fel az adószedő és számvevő székeket. Bár sokkal több pénzre volt szüksége mint elődjeinek, még kincset is gyüjtött.
Mint igazi nemzeti király, nagy gondot fordított a műveltségre is. Az egyetemet és az iskolákat mindenkép pártolta.
Alatta indul nagyobb lendületnek a svéd irodalom, mi részben kapcsolatban volt a hitújítók működésével is. Ekkor készült az első svéd bibliafordítás, mely munkában a még katholikus érsek is részt vett. Finn nyelvre is ekkor fordították a szentirást. A még pogány lappok térítése is haladt, térítőkül itt még szerzeteseket alkalmazott a király.213
Halála után (1560) viszály tört ki fiai közt. A legidősebb uralkodott, XIV. Erik. Testvérei külön herczegségeket kaptak, bár a király felsősége alatt; János Finnországot, Magnus keleti Gothlandot, Károly Südermanlandot. Erik 1561-ben az észt lovagrendet, a kardos vitézeket, segítette az oroszok ellen, s elfogadta azon ország hódolatát. Testvérét, Jánost, 1563-ban elfogatá. Másik testvérét Magnust, arra birta, hogy beleegyezését adja János kivégzéséhez. Magnus e fölötti töprengésében megőrült, a király pedig mégsem merte végrehajtani az itéletet. Astrologiai jóslások befolyása alatt állott, attól félt, hogy szőke férfi fogja megfosztani a koronától. Ezért fogatta el öcscsét és később Nils Sturet, a hajdani kormányzónak fiát. Ezen eljárása gyanakodóvá tette, minden legkisebb gyanuokra kinzást és vérpadot rendelt el. Sturet maga ölte meg a börtönben. Valóban őrjöngött. Elfogták és a fogságban öntudatra jött s megbánta tetteit. Öcscsét szabadon bocsátá. A hadsereghez ment a dánok ellen, a táborban nőül vevé addigi ágyasát. Testvérei azt hitték, hogy ez alkalommal ki akarja őket végeztetni és fellázadtak ellene. A rendek 1569-ben letették a királyt és Jánost ismerték el uralkodónak. Erik kemény fogságban tartatott és ott halt meg 1577-ben.
János, öcscse, az erélyes Károly tanácsával uralkodott. János fiát, Zsigmondot, ki visszatért a katholikus hitre, megválasztották Lengyelország királyának. Svédországban is nagy kilátása volt akkor a katholicismus helyreállításának. A nép ezt nem nézte volna rossz szemmel. Soha nem tüntették fel az átalakításokat ujításoknak, Gusztáv mindig tagadta, hogy új tant hoz be. Még János korában is katholikusnak tartotta magát a nép nagy része.214
Jánost halála után a katholikus vallású lengyel király követte volna a trónon. Nagybátyja, Károly javaslatára a rendek el is fogadták, de csak azon feltétel alatt, hogyha az ország törvényeit és vallását érvényben tartja. Zsigmond ezt elfogadta és 1594-ben meg is koronáztatott. De közte és Károly herczeg közt sohasem volt jó egyetértés és midőn a király kisérletet tett hadsereggel győzni le az ellenpártot, 1598-ban teljes vereséget szenvedett. A hatalom most Károlynál maradt, ki 1604-ben felvette a koronát. Nemcsak a lengyelek ellen viselt háborút, hanem az oroszok és dánok ellen is. A protestantismus alatta szilárdult meg Svédországban végkép és alatta kezdé meg Svédország a Balti-tenger délkeleti mellékeinek meghódítását. Az ő fia volt Gusztáv Adolf.
A reformatió Dániában és Norvégiában.
Kevés országban ment végbe a hitújítás oly kevés rázkódással, mint épen itt. A nemzet egységes volt, s a régi egyház, bármennyire ragaszkodtak is hozzá, nem birta hiveit lángoló önfeláldozásra, mihelyt egyszer visszaélései komolyan szóba jöttek és más tant is hirdettek vele szemben.
Szászországon kivül először Dániában tanították nyilvánosan Luther tanait. II. Krisztián már 1520-ban meghivta Luther egy tanítványát, de mivel ez csak németül prédikált, a reformatió nem igen terjedt. Luthert magát is meghivta magához a wormsi országgyűlés idején, de hiába. Kétségtelen, hogy a királyt első sorban az a törekvés vezette egyházi politikájában is, hogy hatalmát annál inkább érvényesíthesse a gazdag és hatalmas főpapokkal szemben. Nála az egyház javítása csak egy pontja volt azon tevékenységének, mely által egyáltalában új rendet akart teremteni az államban.
IX. Károly svéd király.
Gripsholm festménye után.
Mialatt Svédországban még folyt a harcz, Krisztián 1522 elején teljes törvénykönyvet adott ki, mely hivatva lett volna nemzete egész életének átalakítására. Így az egyháziaknak eltiltotta, hogy földbirtokot vásároljanak vagy örököljenek, ha csak Szent Pál tanítása szerint nem lépnek a házasság szent állapotába. Külön egyházi törvényszéket állított fel, melytől nem engedte meg a fölebbezést a pápához. A papoknak, különösen a püspököknek meghagyta, hogy székhelyeiken tartózkodjanak és járjanak el hivatásukban, megtiltotta nekik, hogy más mint egyházi ruhában járjanak és siposokkal, dudásokkal kisértessék magukat a szent egyház gúnyjára. Hogy az eddigi panaszok a papok tudatlansága miatt megszünjenek, elrendelte, hogy csak az lehet pap, kijárt az egyetemre és vizsgázott a szentirásból. Mindezek úgyszólván tisztán világi intézkedések, a dogmához nem nyulnak, annál erősebben megtámadják a papságot rendi kiváltságaiban és ezekből folyó visszaéléseiben. A pápa felsőségét elismerte, sőt támaszkodott is reá a svédekkel szemben, kiket az egyház feje az ő kérésére mint lázadókat kiátkozott. De midőn a pápai legatus a svédekhez közeledett, elvétette tőle a bűnbocsánatért összegyüjtött pénzt, árút, gabonát, sajtot és vajat, sőt el akarta őt fogatni. Később azonban sógora V. Károly közvetítésével ismét kibékült a pápával, kinek befolyását svéd ügyeiben nem nélkülözhette.215
Hasonló rationalista és önkényes módon járt el világi ügyekben is. Dániát kereskedő állammá akarta átalakítani és ezért a városoknak, különösen Kopenhágának emelésére törekedett. Eltiltotta, hogy bárki, ki nem kereskedő, több terményt vásárolhasson, mint a mennyit fogyaszthat; a gabonát és az állatokat a városokba kellett vinni a vásárra. Hasonló tilalommal sujtotta a hansai városok ügynökeit. Viszont, hogy a Hansa tulsulyától szabaduljon, hollandus kereskedőket telepített fővárosába. A kereskedelem előmozdítására szolgált a mérték és súly egysége és a posta is, melyet ő hozott be.
Gondoskodása még a parasztokra is kiterjedt. Elrendelte, hogy ha a földesúr rosszul bánik velök, szabad elköltözniök. Eltiltotta, hogy robotra vagy hosszú fuvarra kényszerítsék őket aratás idején. Végre megengedte, hogy gyermekeiket a városokban mesterségre taníttassák.
A mily messzehatók és részben helyesek is voltak e reformok, világos, hogy sértők voltak nemcsak a papságra, hanem a nemességre nézve is. Az utóbbi alkotmánysértést látott az országgyülésen kivül történt önkényes törvényhozásban. Az elégedetlenséget még fokozta az az általános hit, hogy a király mindezt Sigbrit asszonynak, közben meghalt kedvese anyjának tanácsára teszi, ki hollandus létére nemcsak földieit kedveli, hanem a polgárokat és parasztokat is. Az akkor annyira hatalmas Hansa, mely legfontosabb kereskedelmi érdekeinek sérelmét látta a dán forgalom felszabadításában, tőle telhetőleg szította az elégedetlenséget. A papok és főurak felmondták Krisztiánnak az engedelmességet és behivták nagybátyját, Fridrik holsteini herczeget, ki közben Lübeck városával lépett szövetségre. Krisztián minden bizalmát elvesztve sietett elmenekülni Németalföldre, családjával és Sigbrittel (1523 tavaszán). Az új király eltörölte elődje törvényeit, kiterjesztette a nemesség kiváltságait, sőt még abba is belenyugodott, hogy Norvégia őt csak mint választott királyt ismerte el. Így a forradalom a Hansa segítségével egyszerre diadalmaskodott Svédországban és Dániában s a két új király, Fridrik és Gusztáv, természetes szövetségese lett egymásnak. Luther, kit megkérdeztek, rosszalta ugyan Krisztián eljárását, de egyuttal keményen korholta a lázadókat, mint a kik az isteni felség sértésének bűnébe estek. «Mert ha mindenki, kinek igaza van, maga büntethetné az igaztalant, mi lenne a világból? Így a szolga megverné urát, a cseléd asszonyát, a gyermek szüleit, a deák mesterét! Ez aztán szép rend lenne és akkor minek kellene a biró és az Istentől rendelt hatóság.»216
Fridrik helyzetéből következett, hogy egyik egyházi párthoz sem csatlakozhatott, hogy a másikat ne tegye az elüzött király szövetségesévé. Csinján bánt a lübeckiekkel, kiknek kiváltságait megerősítette.
De a Hansa ennek nem igen látta hasznát, mert az új király hasonló privilegiumokat adott a hollandusoknak is, kiknek kereskedése ez időben terjedt ki a Keleti-tengerre. Mind Fridrik, mind Gusztáv a császár alattvalóit tisztelték bennök, s joggal remélték, hogy e kedvezés V. Károlyt vissza fogja tartani sógorának támogatásától. Hasonló tekintet tartotta vissza Lübecket is az új versenytárs megtámadásától. A Hansa ha elégedetlen volt is Fridrik eljárásával, belétörődött, mert mint az 1530-iki gyűlésen mondták, Dániában mindenki király, tehát Fridriket nem lehet felelősségre vonni.217
Midőn Fridrik már biztosabban érezte magát, 1527-ben az országgyűlésen, a főpapokkal és a főnemesekkel szemben, kik az új tanok hirdetőinek üldözését követelték, mint a reformatió pártfogója lépett fel. Kijelentette, hogy a hit szabad, mindenki kövesse lelkiismeretét; ő csak az élet és a vagyon birája, de nem a léleké. Az odenesei országgyülésen ellenmondott annak, hogy a lutheranus tanítók és hitszónokok ellen törvényt hozzanak és ezt meg is akadályozta. Védelme alatt az új hit most már szabadon terjedhetett és itt is különösen a városok buzgólkodtak mellette. A zsoltároknak és az új testamentomnak dán nyelvre való fordítása és kinyomtatása nagyon elősegítette az új tan terjesztését. Az ágostai 1530-iki birodalmi gyülésen már a dán lutheránusok is benyujtották hitvallásukat, mely nagyjában megegyezett a wittenbergai theologusokéval. Az egész mozgalomnak az a következése is meg volt, hogy a püspökök teljes függésbe jutottak a királytól, ki őket kinevezte a nélkül, hogy pápai megerősítésre szorultak volna. A király pedig ezt a jogát nemcsak arra használta fel, hogy kegyét megfizettesse, hanem arra is, hogy az egyházi vagyon egy részét lefoglalja és nemesei közt hűbér gyanánt kioszsza.218
Ezt az aránylag lassú és békés fejlődést egy időre megakasztotta II. Krisztián támadása. Az elüzött király 1531-ben Hollandiában hajóhadat szerzett és azzal Norvégiába evezett, hol még egészen katholikus volt a nép és a hol különösen a püspökök nagy örömmel fogadták. A norvégek el is szakadtak Fridriktől, kit azonban nemcsak a dánok támogattak, hanem a svédek és Lübeck is, az utóbbi azért, hogy ott is szembe szálljon a hollandus befolyással. Krisztián látva, hogy nem boldogul, az ellenséges hajóhad vezéréhez, Gyldenstjerne püspökhöz fordult, kérve őt, vigye nagybátyjához Fridrikhez, személyes találkozás végett. El is jött Kopenhágába, de Fridrik és tanácsa nem törődve a püspök ünnepélyes menedéklevelével, elfogatták és holtáig börtönben tartották a szerencsétlen fejedelmet. Egy kis fülkében tartották, melybe alig jutott világosság és hol csak egy kis norvég törpéjével, majd egy öreg katonájával beszélgethetett. Itt végezte életét a történet egyik első felvilágosodott absolutista monarchája, 27 évi fogság után, 1559-ben.
Fridrik halála után (1533) trónviszályok állottak be. A főpapok és főnemesek lehetőleg a régi állapotokat akarták visszaállítani és huzták-halasztották a trón betöltését. A polgárok II. Krisztián mellett fogtak fegyvert és Lübeck, Wullenwever vezetése alatt őket támogatta. Általános lázadás következett a nemesek ellen, kiket halálra üldöztek. Ez aztán arra kényszerítette a főrendeket, hogy ismerjék el királynak Krisztiánt, Fridrik fiát, ki sietett békére lépni Lübeckkel, aztán seregével megtámadta és szétverte a felkelő parasztságot. Majd a lübeckiek ellen fordult és miután tengeren ezeket is legyőzte, Kopenhágát vette ostrom alá. A város egy álló évig védte magát és csak az éhség kényszerítette arra, hogy megadja magát Rantzau Jánosnak, a király kitünő hadvezérének.219
III. Krisztián, ki már előbb is lutheránus volt, uralomra jutása után erélyesen hozzáfogott a hitujítás keresztülviteléhez. A nemesség úgy is az ő részén volt; a reformatió biztosítása által a népet is meg akarta nyerni. A birodalmi tanács világi tagjainak beleegyezésével egy nap elfogatta mind a püspököket és nem bocsátotta őket szabadon, míg püspöki jogaikról és javadalmaikról le nem mondtak. Az 1536 októberben Kopenhágában tartott rendi gyülésen, melyen a papoknak nem engedték meg a részvételt, a püspökök helyébe superintendenseket rendeltek és az egyházi vagyont lefoglalták a korona javára. 1537-ben Bugenhagen ünnepélyesen megkoronázta a királyt. A szerzeteseket elüzték, a klastromi javak egy részét szegények ápolására fordították. A dán egyház egészen a király hatalma alá jutott. Csakhogy itt az egész mozgalom egyúttal a nemesség nagy felemelkedésével is járt. Az új papi rend annyira alatta állott a nemesi felsőségnek, hogy csak 1551-ben szabadította fel egy törvény a papok és egyháziak gyermekeit a jobbágyság alól.220
Még csak Norvégiában maradt menhelye a katholikus hitnek. De III. Krisztián, ki ellen a norvégek felkeltek, ezt az országot egészen megfosztotta függetlenségétől, dán tartománynak tekintette, birtokokat osztogatott ott a dán nemességnek és minden ellenállás nélkül behozta az új egyházi szervezetet. Erős ellenállás itt sem fejlődött sehol. Másként állott a dolog Islandban, hol a wikingek ivadékai, teljes elszigeteltségökben, nagyon ragaszkodtak a régi egyház tanához és szertartásaihoz. A püspök kimondta, hogy nem lehet változtatni a szertartásokon és a misén, melyet azért mondanak, hogy a nép szegénységén segítsenek. Hosszabb ideig polgárháboru dult, míg a püspököt 1551-ben le nem fejezték.
Sehol sem jutott oly kizárólagos uralomra Luther tana, mint épen a skandináv országokban. Egyrészt a modern állam megkezdése, másrészt a nemesi tulsuly megerősödése volt hozzá kötve. A hollandusokkal való szoros összeköttetés is hozzájárult a protestáns érzelem ébren tartásához. De vallásos türelemről, megegyezésről, mint azt I. Fridrik óhajtotta, a protestantismus győzelme után nem lehetett szó. Az új hit ép oly türelmetlennek bizonyult, mint a régi volt. 1542-ben Dániában fej és jószágvesztés alatt eltiltották az eretnekek befogadását.
Ezzel be volt fejezve a tisztán germán nemzetek reformatiója. Az egész alsó német törzs, a mennyiben nem állott katholikus fejedelmek alatt, és a skandináv országok elfogadták a hittan azon ágazatait, melyeket Wittenbergában tanítottak. Az egyházi alkotmányban azonban Skandináviában nem történt oly nagy változás, mint Németországban. De mint ott, északon is a fejedelmi hatalomnak és a nemességnek emelkedésével járt együtt az új egyházi szervezet, mig az alsóbb osztályok a régibb viszonyokhoz képest, nagyobb szolgaságba jutottak.