172MEZŐGAZDASÁG ÉS ÁLLATTENYÉSZTÉS.
Irta gróf Mailáth József
Gazdasági terület.
Zemplénmegye, mely az ország éjszaki határától egészen a Tiszáig húzódik le, éppen ezen fekvésénél fogva két, gazdaságilag különböző megbírálás alá eső területre oszlik. A vármegye déli és délkeleti része túlnyomóan lapályos és csak egyes vidékeken - a vármegye nyugati szélén - vannak kisebb-nagyobb, a szőlőmívelésre kiválóan alkalmas lejtőkkel rendelkező emelkedések. Ezzel szemben a vármegye négy éjszaki járását (szinnai, homonnai, sztropkói és varannai járás) felölelő terület magasan fekszik és egészen a hegyvidék jellegével bír. Hegységei nagyobb része elő- és középhegység, míg az összes területnek mintegy 20%-a magas hegységi jellegű. A hegységek legnagyobb része 1000 méteren alul marad. A hegyes vidék nagy része erdőterület. Hűvösebb éghajlata következtében a tenyészet megnyílta és fejlődése a vármegye déli vidékeivel szemben itt két, sőt a legéjszakibb részeken 3-4 héttel is elmarad. A vármegye lapályos területei kötött agyagosak, a dombos területeken lazább homokkal keverve. A területek légenyben gazdagok és kiválóan alkalmasak takarmánytermelésre. A vármegye középponti és déli lapályos területein jól teremnek meg a kalászosok, míg az éjszaki vidékeken a gabonatermelés inkább csak műtrágya alkalmazása mellett hoz hasznot.
Vizek.
Vizekben az egész vármegye igen gazdag. Déli határán a Tisza folyik, mely a Bodroggal a helyenként mocsaras Bodrogközt szegi be. Az Ondava, a Tapoly, a Laborcz és a Latorcza a vármegye többi jelentékenyebb vizei. Kivált az éjszaki vidéken, úgy a lapályos, mint a magasabb fekvésű területeket, a talajvíz jellemzi, melynek állandó jelenlétét főkép a gyakori esőzés és az állandó, dús harmat okozza, a mi a talaj kigőzölgését megakadályozza. A talajvíz ellen az alagcsövezés útján való védekezés még csak egyes uradalmaknál öltött nagyobb arányokat, s ott a hozam megkétszereződéséhez vezetett. A vármegye éjszaki vidékein az esőzések igen gyakoriak. Szárazság épp azért itt nagy ritkaságszámba megy, úgy hogy az 1904. évi, mindenfelé rendkívül száraz nyár folyamán is, a fű e vidékeken minden reggel harmatos volt. Az éghajlati viszonyok eme sajátossága következtében a megye éjszaki járásaiban a termési átlagok nem mutatnak fel oly ingadozásokat, mint p. o. vármegye alsó vidékein.
Gazdálkodás.
A gazdálkodás módja tekintetében Zemplén vármegye tetemesen elmarad az ország nyugati részei mögött, bár újabban az észszerűbb gazdálkodás terjesztése érdekében igen sok történt. Általában a hármas nyomású rendszer uralkodik a vármegye területén; egyes vidékeken azonban, különösen az éjszaki járásokban, a kisgazdáknál gyakori a szabad gazdálkodás; a parasztok a termés és a föld nagy hátrányára, egyes földrészeket folytonosan évről-évre használnak és minden rendszeres vetésforgó mellőzésével ugyanazon terménynyel vetnek be. A szinnai járásban p. o. általában ez a szabad gazdálkodás uralkodik, úgy hogy az egész járás területén nem találunk rendezett gazdaságot, mert a nagybirtokos birtokai e vidéken főkép erdőterületből állnak, úgy hogy a 173különben is silányabb minőségű szántóföldek megművelésére itt ezek sem fordítanak nagy súlyt és szántóföldjeik legnagyobb részét bérbe adják. A vármegye egyéb vidékein a nagy számban levő uradalmak képviselik a rendszeres gazdálkodást. Az uradalmak és a középbirtokok többnyire a négyes, vagy a hatos forda szerint gazdálkodnak, melyben főtényezőként a fekete-ugar szerepel, melytől csak oly gazdaságokban térnek el, hol a nagyobb állatlétszám tartásával járó trágyatermelés által a trágyás zöld ugar honosodott meg. Ez utóbbi irányzatban kétségkívül nagy szerep jut a tejszövetkezeteknek, melyek nagyobb állatlétszám tartására és a trágyás zöld ugar felkarolására ösztökélik a gazdákat. Az uradalmak gazdálkodása Zemplénmegyében magas színvonalon áll; a mezőgazdasági gépek örvendetes terjedése is tapasztalható.
Mívelési terület.
A vármegye 1.807,202 kataszteri holdnyi területének valamivel kevesebb, mint a negyed része (422,841 hold) szántóföld; a mint a vármegye fent jellemzett talajviszonyaiból következik, a szántóföld javarésze a déli járásokra jellemzett talajviszonyaiból következik, a szántóföld javarésze a déli járásokra esik. Rét összesen 105,806, legelő pedig 174,236 kat. hold van. Igen tetemes az erdőterület; a 302,304 kat. holdra rugó erdőségeknek közel 70%-a a megye négy éjszaki járására esik. A mívelési ágak, tehát a vármegye területének két különböző jellegű területre oszlása még határozottabban tűnik szembe. Kertekre összesen 15,810 kat. hold jut, a szőlőterület kiterjedése 9369 kat. holdat tesz és főkép a megye délnyugati részét foglalja el. Nádasokra 806 kat. hold esik; ezek is kizárólag a megye déli részén, főkép a bodrogközi, szerencsi és tokaji járásban vannak. A nem termő terület elég jelentékeny és 56.030 kat. holdra rúg.
Birtokmegoszlás.
A birtokmegoszlási viszonyok Zemplénmegyében minden tekintetben kedvezőtlenek. A törpe és kisbirtokok arányszáma csak kevés vármegyében alakul oly kedvezőtlenül, mint itt. Törpe birtokokra a területnek csak 4.36%-a, kisbirtokokra pedig csak 29.23%-a jut. Kivált a kisbirtokok aránya tehát megdöbbentően csekély, a mi szemünkbe tűnik, ha tekintetbe veszszük, hogy a kisbirtok részesedésének országos átlaga 46.50%-ot tesz. A Tisza jobbpartja általában igen kedvezőtlen birtokmegoszlást mutat fel, de ez országrészen belül is Zemplén vármegyében legkedvezőtlenebb a törpe és kisbirtokok arányszáma. Középbirtokokra a terület 16.01%-a esik, tehát valamivel több, mint az országos átlag; a nagybirtokok pedig a vármegye területének több, mint felét, 50.40%-át foglalják el. A nagybirtok országos átlaga csak 32.29%-ot tesz.
A korlátolt forgalmú birtokok arányszáma tekintetében már kedvezőbbnek mondható a vármegye helyzete. Az összes területből 284.646 kat. hold jut a kötött birtokokra, tehát a területnek 26.18%-a. A korlátolt forgalmú birtokok legnagyobb része 110.461 kat. hold, a közbirtokosságok és volt úrbéresek közös birtokaira és 105,572 kat. hold a hitbizományokra esik. A róm. kath. egyház birtokai 19,571, a gör. kath. egyházé pedig12,604 kat. holdat tesznek.
Földárak.
A kedvezőtlen birtokmegoszlással okozott visszásságokat fokozza az, hogy a lakosság, valóságos földéhsége mellett is, csak nehezen juthat, a nagy mérvben emelkedő földárak következtében földhöz. A földárak felszökése a vármegye területén a nyolczvanas évek óta rendkívüli; 150-200%-kal, sőt helyenként még nagyobb mértékben emelkedett a parasztbirtok ára. A nagymihályi járásban például az a föld, mely a nyolczvanas évek elején 300 koronát ért, most 900-1100 koronán alul nem vásárolható meg. A varannai járásban a parasztbirtok ára magyar holdanként, a minőség szerint, 500-1000 korona között váltakozik; ú. n. kertaljaföldekért 1500 koronát is fizetnek. A beltelek ára négyzetölenként 3-5 koronára is felszökik. A szinnai járásban is 1000 koronát adnak magyar holdanként oly földért, mely régen alig ért 100 koronát.
A földárak emelkedése általában a vármegye éjszaki járásaiban a legjelentékenyebb. Az áremelkedés főoka a lakosságnak Amerikába való kivándorlása, a mennyiben az onnan hazatértek nagy része ottani keresményét arra fordítja, hogy az annak idején könnyelműen eladott földjét visszavásárolja. Az Amerikából beözönlő pénz tekintendő ily módon a földárak felszökésének főtényezőjeként. Erre mutat az a körülmény is, hogy az áremelkedés éppen azokban a járásokban a legjelentékenyebb, melyekben az amerikai kivándorlás a legnagyobb.
174Munkaerő.
Az 1900. évi népszámlálás szerint Zemplén vármegye népessége 327,993 lélek volt; a keresők száma összesen 134,831 főre rugott. A kereső lakosságból 95,718 lélek esett a mezőgazdaságra és kertészetre, az őstermelés egyéb ágaria pedig 953. A külön meg nem nevezett napszámosok száma 4901 volt; ezek is legnagyobb részt a mezőgazdasági népességhez számítandók. A kereső lakosságnak körülbelül 71%-a esik a mezőgazdasággal és kertészettel foglalkozókra, ha a napszámosokat nem számítjuk; a mezőgazdasággal foglalkozó népesség átlaga tehát Zemplénmegyében elég jelentékenyen az országos átlag fölött van.
Mindamellett, hogy a munkaerő ily túlnyomó része fordul a vármegyében a mezőgazdaság felé, a föld megmíveléséhez a kellő munkaerő még sem áll rendelkezésre, mert 1879 óta a lakosságnak mind nagyobb mérvben való kivándorlása, egyre nagyobb népveszteséggel sújtja a vármegyét.
Az amerikai kivándorlás.
Az 1879-től 1903-ig terjedő időszakban összesen 52,444 lélek hagyta el a vármegyét, hogy a tengeren túl jobb hazát keressen. Ezeknek túlnyomó része természetesen a leginkább munkabíró elemekből kerül ki és így a kivándorlás a rendelkezésre álló munkaerőt óriási mértékben megapasztotta. Sajnos, az állapotok javulására egyelőre nem sok a kilátás; a mint a rendelkezésre álló statisztikai adatok mutatják, a kivándorlók száma az utolsó évek folyamán egyre növekedett. Ez részint annak tulajdonítható, hogy a kivándoroltak csekély részének sikerül Amerikában nagyobb keresethez jutni, mint a milyennel itthon bír és az ezektől hazaküldött pénzösszegek az itthoni lakosság kivándorlási kedvét emelik; főkép pedig azért növekszik a kivándorlók száma, mert az amerikai munkásviszonyokról mesés hírek keringenek a nép között, melyek egyre szélesebb néprétegeket késztetnek ama föld felkeresésére, mely e hírek szerint a munkásnak annyival jobb megélhetési feltételeket nyujt. Régebben inkább csak a vármegye tót lakossága vett részt nagyobb mértékben a kivándorlási mozgalomban; az útóbbi évek adatai azonban mutatják, hogy most már a magyarság is csatlakozik a mozgalomhoz. A kivándorlás által a varannai, gálszécsi, nagymihályi és homonnai járások szenvedték a legnagyobb veszteségeket; újabban azonban a szinnai és a sátoraljaújhelyi járásban is nagyobb arányokat öltött a tengerentúli kivándorlás, sőt még a Bodrogközön is érezhető kezd lenni.
A vármegye munkásviszonyait a kivándorlás természetesen jelentékenyen megváltoztatta. Míg, nem is oly régen, még a nyolczvanas évek közepén, Zemplén vármegyében határozottan kedvezőek voltak a munkásviszonyok, addig az utóbbi évek folyamán egyre nehezebb lett a birtokos részére a szükséges munkaerő beszerzése. A galicziai munkások a vármegye területén most már mindenfelé találhatók: e mellett az alföldi munkás is gyakori, sőt székely munkás is van sok helyütt. A munkáshiány, a mint ez magától értetődik, a legnagyobb azokban a járásokban, melyeket fent a legfőbb kivándorlási góczpontokként jelöltünk meg; a déli járásokban még valamivel jobbaknak mondhatók a munkásviszonyok, bár legújabban itt is egyre érezhetőbbé válik a munkáshiány.
A szoczializmus.
A kivándorlással okozott munkáshiányon kívül még más nagy veszedelem is fenyegeti Zemplén vármegye munkásviszonyait és ez a "független szoczializmus", mely 1897-ben karácsonykor Szabolcs vármegye területéről a Tisza jegén keresztül áthozva, egy időre lázas izgatottságba ejtette a vármegye déli részének lakosságát. Várkonyi István, a "Földmívelő" czímű lap szerkesztője és a "független szoczialista párt" megalapítója, lapjával és agitátoraival igyekezett földosztásra és a jelenlegi társadalmi és gazdasági rend felforgatására irányuló tanait a vármegye területén terjeszteni. Igyekezete, minthogy igen jól ismerte a népre ható eszközöket, elég sikerrel járt. A független szoczializmus tanai a Bodrogközön oly gyorsan terjedtek, hogy rövid idővel az ide való behurczoltatásuk után már negyvenkét szoczialista-egyesület alakult 4734 taggal.
Ez a mozgalom azonban, hirtelen történt föllobbanása és gyors elterjedése dacára, aránylag rövid idő alatt az 1898. évi tavasz folyamán teljesen megszűnt a Bodrogközön.
A nép hamar rájött arra, hogy azok az izgatók csak a saját önző czéljaikat követik, abból a népnek haszna nincs. De a Bodrogköz birtokossága 175is együttes összetartással a bajnak elejét venni igyekezett, nem zárkózva el a méltányos ujitások elől.
Ezen körülményből és a magyar nép természeti sajátságából, hogy röstelli ha kötélnek állott, joggal remélhető, hogy ez a mozgalom egyhamar vissza nem tér oda, a hol már lezajlott és a hol ennek ellensulyozására következetes és komoly munka folyik. Igen természetes, hogy a kilenczvenes évek munkásmozgalmainak eredményeképpen az állam részéről tett munkásügyi intézkedések (az 1898. évi II. törvényczikk, a munkásközvetítés stb.) jótékony hatását Zemplén vármegye is megérezte. E mellett a bodrogközi szoczializmus azonban még egy helyi társadalmi mozgalomnak is szülője lett, mely a munkásnép helyzetének javítását és a nép nevelésének és társadalmi vezetésének a kézbevételét tűzte ki czélul. Mindenek előtt a szövetkezeti eszmének a vármegye területén való győzelemre juttatását tűzte e társadalmi akczió czéljául, hogy így egyrészt a nép anyagi viszonyain segítsen, másrészt pedig annak bizalmát ismét megnyerje a birtokos osztály számára.
Hitelszövetkezetek.
A hitelszövetkezetek alakítása, mely már 1894-95-ben Leleszen és Perbenyiken vette kezdetét, az 1898. évben nagy lendületet vett. A kisemberek hiteligényeinek kielégítésére irányuló hitelszövetkezetek száma a megye területén egyre növekszik és eddig már harminczöt ily szövetkezet van a vármegye területén, melyek a felsőtiszai vármegyék hitelszövetkezetei szövetségének kötelékébe tartoznak. E szövetkezetek igen előnyös hatást gyakorolnak azzal is, hogy a legkisebb betétek elfogadásával, takarékosságra szoktatják a népet. Még a bodrogközi mozgalmak évében, közvetlenül azok elfojtása után, ugyancsak Perbenyiken alakult meg az első fogyasztási szövetkezet. A fogyasztási szövetkezetek alakítása jóval nagyobb nehézséggekkel járt, mint a hitelszövetkezeteké, mert ezek kereskedelmi szakértelmet és üzleti érzéket is követelnek; mégis a perbenyiki példát követve, több községben alakult hitelszövetkezet, úgy hogy ezek üzemének vezetése és ellenőrzése czéljából 1899-ben a perbenyiki fogyasztási szövetkezet "Bordogközi gazdák értékesítő és fogyasztási szövetkezete" czímen középponttá alakult. Azóta e középpont végzi a háztartási és gazdasági czikkek beszerzését és a fiókoknak azokkal való ellátását, valamint a terményeladás közvetítését.
Közvetlenül a bodrogközi mozgalmak után keletkezett a "Bodrogközi jótékony nőegyesület" is, mely a bodrogközi járás hölgyeinek nagyobb részéből alakult és melynek czélja a munkásnép anyagi és főkép szellemi színvonalának emelése. Ez egyesület igen sokoldalú tevékenysége az igazi nyomor enyhítésén kívül: az összes iskolák látogatása, szegény gyermekeknek tankönyvekkel való ellátása, vándor kézimunka tanfolyamok rendezése, nyári gyermekünnepélyek fentartása, népkönyvtárak felállítása és legújabban a Munkácsi állami gyermekmenhelyhez csatolt gyermektelep létesítése, melyen jelenleg hatvan elhagyatott gyermeknél több van már elhelyezve s ezeket a gyermekeket az egyesület ruházza és iskoláztatja. A felsorolt czélokra hat évi fenállása óta az egyesület 41,816 koronát áldozott.
Gazdasági termények.
A vármegye terményei között a búza foglalja el az első helyet, mely a déli járásokban kivétel nélkül és az éjszakiakban is többé-kevésbbé a főtermény. 1903-ban 60.389 hektár volt (őszi és tavaszi) búzával bevetve. Igen természetes azonban, hogy a magasan fekvő és kevésbbé jó mínőségű talajjal rendelkező éjszakibb területek csak mérsékelt hozamot nyújtanak és így a vármegye termési átlagát meglehetősen lenyomják, úgy hogy az hektáronként csak 10.26 métermázsára rúg, a mi az ország átlagos búzahozama (hektáronként 12.80) valamint a Tisza-jobbpart átlagos hozama (11.25) mögött marad.
A második helyet az árpa foglalja el, melylyel 28.491 hektár volt bevetve. A talaj minőségének és az éghajlati viszonyoknak ez már inkább felel meg. Átlagos hozama hektáronként 12.80 métermázsát tesz és így, bár az ország átlagtermése (13.53 métermázsa) mögött marad, a Tisza jobbpartjának átlagtermését (12.54 métermázsa) fölülmúlja.
A zab és a rozs nagyjából egyenlő jelentőségüek a vármegyében; előbbivel 24,654, utóbbival pedig 24.126 hektár volt bevetve. A zab átlagos hozama 10.68 métermázsa, a rozsé 8.85; mindkettő elég jelentékenyen az országos átlagtermés mögött marad.
176A kapás növények közül főkép a burgonya és a tengeri elsőrendű jelentőségű. Az előbbi az éjszaki, az utóbbi inkább a déli járásokban van elterjedve. Burgonyával összesen 16,264 hektár volt bevetve és az éjszaki járások lakosságának jóléte főkép a burgonyatermés eredményeitől függ. Az átlagos hozam 1903-ban 74.65 métermázsa volt, más években azonban jelentékenyen jobb szokott lenni. A tengeri 14.863 hektárnyi területet foglalt el; átlagos hozama 15.86 métermázsa volt. A répa termelésnek Zemplénben kevesebb a jelentősége. Takarmányrépával 4914 hektár volt bevetve, czukorrépával ellenben csak 2333 hektár. A czukorrépa-termelés természetesen inkább a vármegye déli részein van elterjedve, újabban azonban, a tőketerebes-varannai vasút megnyílta óta (1903), a varannai járás területén, a vasút mentén szintén terjedni kezd. A czukorrépa-termelés fellendülésének azonban a vármegye területén nagy akadálya, az ahhoz szükséges munkáskezek hiánya és a rossz utak. Különben a vármegye éghajlati viszonyai sem kedveznek nagyon e termelési ágnak.
A takarmányneműek közül a lóherének van a legnagyobb elterjedettsége, minthogy a vármegye talaja és éghajlata e növény fejlődésére nézve igen kedvező. Ép ezért 10,526 hektárnyi területet szántak e növény termelésére. Jól terem meg a zabos bükköny is, mely összesen 5.748 hektárt foglalt el. A luczernára 2203, a csalamádéra pedig 1.107 hektár esik. Látjuk tehát, hogy a vármegye takarmánytermelése igen jelentékeny.
A kereskedelmi növények a vármegye területén még nincsenek annyira elterjedve, mint a hogy az kívánatos volna. A kenderre 1732, a repczére 1.323, a lenre pedig csak 275 hektár esik. A dohánytermelés összesen 497 hektárt vett igénybe.
A hüvelyesek termelése a vármegyében csak alárendelt jelentőségű. Azok főkép csak a házi szükségletre termeltetnek és pedig sok helyütt csak az egyéb termények közt. Babbal 497, lencsével 166, borsóval pedig 118 hektár volt bevetve.
Lótenyésztés.
Az állattenyésztés Zemplén vármegyében már rég óta nagy szerepet játszik és különösen a ló és a szarvasmarhatenyésztés magas fokon is áll.
Noha Zemplénmegye ősidőktől fogva nem szenvedett hiányt lovakban s ha kicsiny is, de szívósan tartós, kielégítő lófajjal rendelkezett, s ámbár a XIX. század kezdetétől fogva a Bodrogköznek nemes fajménese van: az okszerű lótenyésztés általában és a ménesek alapítása, mégis csak a hatvanas évekkel kezdődött.
A kincstári fedező mének fölkeltették a közönség figyelmét és érdeklődését az okszerű lótenyésztés iránt és noha a mének megválasztása és beosztása nem mindig felelt meg a meglévő kanczaanyagnak, a kincstári fedező mének adták a lendületet a czéltudatos lótenyésztéshez.
Kezdetben a rendelkezésre álló kincstári fedező méneket, szám szerint 30-at, hét állomáson, olyan vidékeken állították föl, a hol a kanczaanyag már meglevő magánménesek, vagy uradalmi mének alkalmazásával föl volt javítva. Így például Királyhelmeczen, Nagymihályon, Tőketerebesen a legerősebb és minőségre nézve is legjobb állomások voltak, s e vidékeken még ma is láthatók azoknak a méneknek a nyomai. Néhány mén a lóállományra úgyszólván bizonyos tipus jellegét nyomta, mint például a terebesi híres Schagya. Eleintén a kincstári mének elhelyezése, az egyes fedező állomások fölállítása nehézséggel járt. Az állomásokat gyakrabban kellett változtatni s nem lehetett mindig ott fölállítani, a hol a lótenyésztés érdeke követelte. A mikor már a lótenyésztés iránt az érdeklődés kialvófélben volt, átvette a vezetést Vladár Emil, a lótenyésztő-bizottság mostani elnöke s új életet adott annak. A hét állomásból tizenhét lett, a melyeken harmincz mén helyett hatvanegy tenyészik; az ő hozzájárulásával a minőségük is emelkedett, a fölállítást, illetőleg kiválasztást az egyes állomásokon pedig nem befolyásolja többé egyesek ízlése vagy érdeke, hanem mindebben az okszerű tenyésztés tekintetei döntenek.
Tarczal.
A királyi udvari uradalom "Szarvas"-szőleje.
Nem csekély akadálya a megyei lótenyésztésnek, hogy igen érezhető olyan legelők hiánya, a hol a fiatal csikók nemcsak elegendő táplálékot találnának, hanem kedvökre mozoghatnának is, a mitől tüdejök s izmaik is fejlődhetnének.
177E kérdéssel már többször foglalkoztak, de még mindeddig eredmény nélkül és a már eddig megváltozott s még mindig változó gazdasági viszonyok mellett, ezután is alig várható eredmény.
A hatvanas évek második felénél kezdődött a ménesek alapításának korszaka, melyek közül azonban idővel egyesek vagy egészen föloszlottak, vagy a lóállományuk csappant meg.
A mi a lófajokat illeti, az angol vér lett győztes, a mennyiben úgy teli-, mint félvérben kevés kivétellel ezt a fajt tenyésztik. Azon tenyésztési kísérletekről, a melyekben a legkülönfélébb és különnemű fajokat is összekeverik, itt természetesen szó sem lehet.
A perbenyiki ménes.
Fennállására nézve legrégibb a perbenyiki ménes, melyre nézve jellemző, hogy 1809-ben történt alapítása óta a lippizai fajt tisztán megtartotta, maholnap tehát százéves fennállását fogja ünnepelni. A ménes alapítása úgy történt, hogy a mostani tulajdonosnak ősi nagybátyja, gróf Mailáth József fiumei kormányzó körültekintése és erélye megakadályozta azt, hogy a lippizai cs. kir. udvari ménesnek tenyészanyagát a francziák elvigyék. E tetteért I. Ferencz királytól egy mént és tizenkét kanczát kapott ajándékba a tiszta lippizai fajból. A ménes jelenleg huszonnyolcz darab szabadon járó, tisztavérű lippizai anyakanczából áll, és pedig tíz a Favory-, hat a Neapolitano-, nyolcz a Pluto-, három a Conversano- és egy kancza a Majestoso-törzsből, melyek öt éves korban kocsiba taníttatnak s a kiválóbb járásúak és jó testalkatúak a ménesbe visszahelyeztetnek; ezek alkotják a ménes törzsanyagát. Vérfölfrissítés szempontjából két ízben Fogarasról és két ízben Lippizáról is szereztek be kanczákat. Azonkívül van még tizennégy vegyesvérű kancza.
Miután a régebbi följegyzések elkallódtak, az apaméneket csak 1876-tól lehet fölsorolni, és pedig: Neapolitano-Trója, ezüstszürke a lippizai ménesből, 162 cm. - Conversano-Nora, szürke, a perbenyiki ménesből, 161 cm. - Pluto-Agra, almásszürke, a theresovatzi ménesből, 158 cm. - Favory-Conversano, sötétbarna, a fogarasi ménesből, 161 cm. - Conversano-Allegra, szürke a lippizai ménesből, 161 cm. - Pluto-Beja, sötétfakó, a lippizai ménesből 165 cm. - Majestoso-Betalka, szürke, a lippizai ménesből, 166 cm. - Neapolitano-Ancona, szürke, a lippizai ménesből, 166 cm.
A perbenyiki lovakat igen keresik, még pedig nemcsak az országban, de a külföldön is, különösen Németországban.
A deregnyői ménes.
A közvetetlen legidősebb a deregnyői ménes, mely a harminczas években alapítva, 1851 óta törzskönyvezve van. A kanczák gróf Buttler hevesmegyei erdőtelki, Józsa György ugyancsak hevesmegyei kócsi és gróf Van Dernáth zemplénmegyei hóri, régi, magyarfajú méneséből vásároltattak. 1842. évben négyéves kanczák vétettek báró Bornemisza erdélyi (keleti) fajjellegű méneséből.
Tenyészménekül szolgáltak: 1835-1840 egy báró Wesselényi Miklóstól vett, 3/4 vér angol csődör. - 1840-1845 Lónyay Józseftől vett félvér "Radikál" (mogyorópej), melynek ivadéka még ma is két kitűnő kancza, melyeken fölismerhető a szín is. - 1861-1869 báró Prónaytól (Nagykáta) vett ¾ vér volt alkalmazva tenyészménkép. A hetvenes évek kezdetével a kisbéri telivér Tibald (Teddington) jött alkalmazásba, de ez nem sikerült; minthogy pedig a kancza-anyagon még mindig sok volt a keleti tipus, 1875-1887 között Majestoso, Gidran és Schagya volt használva, 1887-1893 a telivér: Vezér-Ostreger födözött, mely rányomta tipusát az ivadékára. A későbbi telivérekből csak Czímer érdemel említést, mert a többi nem volt hasznára a ménesnek.
1902. évig évenként kb. huszonnégy kancza volt födözve és ez időtől leszállott az állomány tizenkét kanczára.
A ménes könnyű, de igen kemény, kitartó hátas és kocsilovakat szolgáltatott, azonkívül pedig jelentékeny számú födözőket, melyeket a kincstár részint egyéves, részint harmadfű-csikókul vett át s ily módon, még csere útján is, az ausztriai tartományokba jutottak.
A nagymihályi ménes.
Hogy még csekély pénzáldozattal is, következetes és czéltudatos eljárással mit érhet el az ember a lótenyésztésnél, azt bebízonyította a nagymihályi uradalomnak, fájdalom, korán elhalt birtokosa, gróf Sztáray Antal. Az 1869-ben föloszlott báró Betmann-féle ménesből Hostoviczán (akkor homonnai kerület) vett három kancza érdemelte meg először az anyakancza elnevezést. Noha az első telivér födözőmén: Novis, nem hozott szerencsét, egy jól 178választott ménnel s alkalmilag szerzett kanczákkal aránylag rövid idő alatt arra a színvonalra emelte tenyészetét, mely már ménesnek volt mondható. Sok jó, nehéz, teher alá való, vadászló, jeles, kemény, kitartó kocsiló és számos kincstári födözőmén került ki ebből a ménesből. A nevezett birtokos volt az első a vármegyében, a ki - igen öreg kanczák kivételével - a többi lovait, a telivéreket is megfelelő munkára használta s kezelése mellett a szopócsikók kitűnően fejlődtek. A tenyészés irányzata erőscsontú és nehéz, teher alá való angol félvér volt, noha nem éppen kevés angolarab is díszítette a ménest. Számra nézve sem volt ez a ménes jelentéktelen; évenként negyven-ötven kancza volt födözve, azonban most ez a szám csökkent. Az alkalmazott telivér-mének, melyek után számos ivadék maradt s azzal a ménesre bizonyos jelleget nyomtak, voltak a King of Kars (1870), Rothschild (1879), Kravarn (1884) és ennek csikaja Laborcz. Kravarn után még most is megvan a legtöbb ivadék a ménesben. Legjobban sikerültek az ivadékok a Rothschild-kanczáktól és Kravarn csődörtől. A kincstárral 1894-ben kötött szerződés, mely szerint hároméves csődöröket ezerötszáz koronával fizetett az állam, a mostani birtokos 1902-ben fölmondta, mert az állam az eredeti megállapodásokat meg akarta változtatni.
A parnói ménes.
Nagy lótenyésztés van gróf Andrássy Géza parnói uradalmában, a hova Nagykemencze is tartozik. Noha ebben az uradalomban évenként sok csikó van, mégis ménesről, a szó valódi értelmében, nem lehet beszélni; kivéve a "Biszte" tanyán elhelyezett 00:14 telivér kanczákat, az állomány zömének nincs meghatározott jellege, minthogy a legkülönbözőbb csődörök vannak tenyészállatokkul használva. Telivér, félvér, lippizai, amerikai trober, még Percheronok is födöznek minden rendszer nélkül. Egy Czinderikaczákból álló szép csoportot az "Alkander" amerikai troberrel födöztek; az eredmény - a mint előre látható volt - nem igen sikerülhetett, mert ezt a különnemű keresztezést megszüntették.
A homonnai ménes.
Közelebbi adatok hiányában a homonnai ménesről nem szólhatunk oly behatóan, a mint azt megérdemelné. E ménesben évenként 00:30 kanczát födöztetnek, melyek között még tiszta Czinderi-kanczák találhatók, melyeket a legkülönbözőbb keresztezésekre használnak. Kívánatos volna ezt a vért tisztaságában megtartani, mert nemes, élénk s a mellett jámbor és rendkívül kitartó lovak. Sokoldalú keresztezések után, a melyeknél a kanczákat számos év alatt használták, már az igaz utat meg is lehetett találni; véleményünk szerint legjobb lenne a fölfrissítés a lippizaiakkal, mert az ivadékok több szélességet s az annyira kedves lippizai járást kapnák, a nélkül, hogy bokában finomabbak lennének.
A tőketerebesi ménes.
A tőketerebesi ménesben 00:1 telivér, azonfölül mintegy ötven félvér és ismeretlen származású kanczákat fedeztetnek. A legrégebben használt (1868) fedező mén a telivér "Jester" volt, melynek számos ivadéka még mindig anyakanczákul szolgál. Jesteren kívül a hetvenes években kincstári különféle fajú fedezők és saját arab mének is voltak használva. A kincstári mének ivadékai közül különösen Schagya ivadékai játszottak akkori időben a bécsi piaczon szerzett és keresettek voltak. Jester óta számos telivér mén fedezett itt, gyakran gyors egymásutánban; azonfölül Norfolker (Confidence, Nordstern) angol félvérek (Csinos, Bimbó, Revolver, Furioso stb.); - Lippizai, Czinderi-mének, a miért e tenyésztésnek sincs semmi egységes, határozottan kidomborodott jellege. Az itteni telivértenyésztésnek is megvolt a maga sajátossága. Volt telivér, de nem úgy kezelték s nem is használták telivérnek, hanem keresztezésre vadászlovaknál és juckereknél (Wrangel: megfelel a tényállásnak). Az utolsó birtokos alatt futtató-istállót rendeztek be.
A szacsuri ménes.
Említést érdemel Péchy kis ménese Szacsúrban azért, mert czéltudatosan volt vezetve. A kanczák legnagyobb részt Caball és Furioso ivadékai. Fedezésökre legtöbbször telivért használnak. Erős kocsiló-faj, melynek Németországban és Svájczban van kelete.
A klazányi ménes.
Nem kevésbbé értékes Vladár Emil sok év óta okszerűen vezetett ménese Klazányban. Gondosan kiválasztott, igásfogatoknál használt kanczák - számra tizenhat - jó és alkalmas fedező kincstári mének alá kerülnek és a természetszerűen nevelt s edzett csikók fedezik a birtokos szükségletét kocsi- 179és hátas lovakban; a fölösleges nyolcz-tíz darabot pedig átveszi a katonai hatóság harmadfű korban.
A berzéki, abonyi és szerencsi tenyésztés.
Hasonló a Potoczky lótenyésztése is Berzéken. Évenként hat-tíz darabot remundaként értékesít, hétszáz koronáért.
Nem maradhat megemlítetlenül báró Harkányi angol telivér- és félvér-ménese, mely a hetvenes és nyolczvanas években virágzott Jajhalom pusztán, de 1894-ben Abonyba költözött. Jelenleg a Muraközben vásárolt 00:20 darab kanczát belga ménekkel fedezteti s a csikókat igás lovakká nevelteti fel.
Ilyen lótenyésztést tart a szerencsi czukorgyár is.
Szarvasmarha tenyésztés.
A vármegye szarvasmarha-állománya jelentékeny; az idei összeírás szerint, mely meglehetősen biztos ellenőrzés mellett történt, a borjakkal együtt 146,139 szarvasmarha van. Még húsz év előtt a magyar faj túlnyomó volt. A három felsőkerület: Sztropkó, Homonna és Szinna kivételével, csaknem mindenütt ezt a fajtát tenyésztették és csak egyes pontokon, különösen nagyobb uradalmakban tenyésztettek nyugati marhát.
Magyar faj.
A legelők megszűkítése következtében mindinkább fogytak e marhafaj létföltételei. A tejfogyasztás gyors emelkedése arra bírta a kisbirtokosokat is, hogy bővebben tejelő marha után nézzenek. A vasutak kiépítésével életbe lépett borjúkivitelhez, nagyobb súlyú árúk kellettek, melyeket jól megfizettek, de ilyeneket a magyar faj nem szolgáltatott. Az ökrök tenyésztése, melyeken csak 4, vagy éppen 5 év után lehetett túladni, a tenyésztőt nem jutalmazta a kívánt haszonnal. Nagyobb hizlalók számára csaknem kizárólag nyugati marhákat keresnek; így állt be magától, szinte észrevétlenül, a fajváltoztatás, úgy hogy nemcsak a nagyobb uradalmakban, de a kisbirtokosoknál is, a kik előbb csak magyar fajt tenyésztettek, most már színes marhát is találunk. Ez az átváltozás még folyamatban van és már csak idő kérdése, hogy a magyar marhafajta csak a Tisza mentén legyen a maga tisztaságában föltalálható. Most magyar marhát (magyar, erdélyi fajta) a Bodrogközön, Szerencsen és a tokaji kerület egy részében tenyésztenek; a sátoraljaújhelyi és gálszécsi kerületek tenyésztése vegyes s túlnyomólag keresztezés; a három felső kerületeké piros-tarka és riska. Az idei összeírás szerint a magyar marha az egyes kerületek között így oszlik meg: bodrogközi került 79.2, szerencsi 74.6, tokaji 66, a sátoraljaújhelyi 44, nagymihályi 14, gálszécsi 8, varannó-homonnai 5.6 százalék.
Az állatnem milyensége a kisbirtokosoknál mindig az ugyanazon vidéki nagybirtokos állatállománya szerint igazodik s úgy van ez itt is a marhaállománynyal. A bodrogközi négy nagy gulya: a páczini, perbenyiki, bélyi és ricsei, döntő befolyással volt a környék marhaállományára s ezért találjuk a Bodrogközben a legjobb magyar marhát. A zombori gulya (gróf Andrássy Gyula tulajdona) befolyása a szerencsi és tokaji kerület egy részére szintén félreismerhetetlen. Ezt a kilenczven-száz darab tehénből álló gulyát még mindig tisztán és gondosan tenyésztik; mezőhegyesi tenyészbikák is innen vannak. Évenkét tizenöt darab fiatal bikát hat-hétszáz koronájával vesznek a községek.
Az utóbbi években még a nagybirtokok is csökkentették a magyar marha tenyésztését; így herczeg Windischgraetznek egykor híres, százötven tehénből álló gulyája teljesen föloszlott. A nagymihályi uradalom gulyája, melynek háromszáz tehén állománya volt s így számszerint a legnagyobb volt, szintén teljesen föloszlott; az idén keltek el a legutolsó darabok.
Piros-tarka faj.
A legrégibb tisztafajú piros-tarka tehenek Szerencsen gróf Szirmay György kuhländerjei, a melyeket, nem kárukra, szimenthaliakkal kereszteztek. Az állomány hetven darab tehén, a tej értékesítése sajt és vaj alakjában történik; de a czukorgyár fölállítása óta a tejforgalom sokkal nyereségesebbé lett.
A kuhländereknek szimentháliakkal való keresztezése által a tejbőség kissé csökkenhetett, a helyett azonban a tenyészet tömegében nyert s igen jó hizlalni valókat szolgáltat. A tehenek fölhíznak hétszáz, az ökrök nyolcz-kilenczszáz kilogrammra s a bécsi piaczon kelnek el. Évenként tíz darab tenyészbika hat-hétszáz koronával kel.
Számra nézve a piros-tarka szarvasmarha tenyésztése a parnói uradalomban a legkiterjedtebb, háromszáz darab tehén több majorban van elosztva. Egy részök tiszta szimenthali, a többi pedig oly közel van a tiszta vérhez, hogy az egészen tiszta fajtól alig lehet megkülönböztetni. Szép, értékes 180marhaállomány, dúsan tejel, jó igás ökröket ád és hizlalni való is. A tejértékesítés sajt alakjában történik s vajkészítésben. A borjakat nem az anyatejjel nevelik föl, hanem a túrókészítésnél megmaradt savóval s ezzel igen jól táplálkoznak.
A nagymihályi uradalomban is nevezetes színes marha-állomány van: háromszáz darab tehén; nem tiszta faj-marha, hanem különféle színű tehenek, szimentháli bikákkal keresztezve. A tejet részint piaczra viszik, részint sajttá dolgozzák föl.
Tiszta szimenthali marhatenyésztés van Perbenyiken, Bélyen és a Czigándhoz tartozó báró 'Sennyey-féle pusztán. Ezek az állományok kisebbek, s Perbenyik kivételével, csak tejelés végett házi használatra szolgálnak. A szimentháli marha első nagyobb behozatala az újvilági báró Harkányi-féle uradalomba történt. Kitűnő, lehet mondani, első minőségű anyag volt; minthogy azonban a tej értékesítése nehézséggel járt, a báró már évek előtt átvitette a tehenészetet Abonyba. Most Baranyában, Zalában és Somogyban évenként kétszáz egyéves, piros-tarka borjakat vásároltat s azokat fölnevelteti.
Jellemző ez uradalmakra nézve, a hol annak idején csak magyar marhát tenyésztettek, az a tény, hogy a szerencsi kerület számos kisebb-nagyobb birtokosai és bérlői általában nem tenyésztenek, hanem egyéves tarka borjukat vesznek és házilag nevelik föl azokat.
Szép és értékes innthali-állomány van Bodrogolasziban. Az 1896-diki millennium alkalmával az I. díjat a bodrogolaszi kiállítás ezért a fajért kapta meg. Az állományt az utolsó években leszállították; most csak negyven darabból áll, de ismét föl fogják emelni. A tej a sátoraljaújhelyi piaczra megy.
Szép, noha kisebb, de tiszta állománya van ebből a fajból Vladár Emilnek Kladzánban. Ott látható az is, hogy mily jelentékeny nagyságot tudnak elérni a keresztezések s milyen munkabíró ökröket lehet az innthaliakból kapni.
Tiszta innthaliakat tenyészt Kossuth Lajos is Bodrogszögön. Az állomány negyven tehén s mind egyfajú. Még hat évvel ezelőtt pirostarkákat tartott a birtokos, melyek a szimenthaliakhoz és berniekhez nagyon közel állottak. A fősúlyt a tejgazdaságra fektette s minthogy a szimenthaliakkal számadását meg nem valósíthatta, az innthaliakkal tett kísérletet s ez oly jól sikerült, hogy különben szép piros-tarka állományát eladta s helyette innthaliakat alkalmazott, melyekkel egészen meg van elégedve.
Nagyobb faju, tiszta pinzgaui tehenészete (húsz tehén és két bika), van gróf Lónyay Gábornak, deregnyői gazdaságában; ezt abból a szándékból hozatta, hogy negyven-ötven darabra emelje föl. A házi használatból megmaradt tejet a sajtosok kapják; a fölnevelt bikaborjakat, a tenyészet fölügyelőjének közvetítésével, a községek veszik meg.
Sertés tenyésztés.
A XVII. század végén és a XVIII. elején a sertés már kereskedelmi czikk volt, mert ez idő körül a kassai sertésvásárok híresek voltak s a fölhajtásokat e vásárokra igen jelentékeny részben a sertés-tenyésztésre alkalmas szomszéd vármegye: Zemplén szolgáltatta.
1670-ben a királyi kamara oda utasítja a munkácsi uradalmának tiszttartóját, hogy "ne adogassa el a sertéseket, hanem hajtassa Kassára, vagy Szepesmegyébe s ott adja el nagyobb haszonnal".
Azonban a szó mai értelmében vett sertéstenyésztés abból az időből kezdődik, mikor a vasút a sertéskivitelt lehetővé tette, a mi az ötvenes és hatvanas évek végére esik.
Különösen a kőbányai sertéshizlaló berendezése mozdította elő az okszerű serténytenyésztés fejlődését s minthogy a kereskedők és hizlalók a faj tisztaságára nagy súlyt helyeztek, nemcsak a számot tekintették a tenyésztők, hanem versenyeztek abban is, hogy jól hízó s a táplálékot kellőleg értékesítő sertéstenyésztést űzzenek.
1870-ben a vármegye sertésállománya hatvan ezerre ment; 1884-ben nyolczvanöt ezerre, 1895-ben pedig felrúgott száztíz ezerre.
A sertésvész.
Igen veszedelmes ellensége volt a sertéstenyésztésnek a sertésorbáncz, mely a hatvanas és hetvenes években nagy veszteségeket okozott, a nyolczvanas években pedig belterjesen, főleg a nagyobb sertésnyájakban annyira elhatalmasodott, hogy egyes tenyésztők végleg föl akartak hagyni a tenyésztéssel.
181A vármegyében alkalmazott Pasteur-féle sertésbeoltások oly kitűnő eredménynyel jártak, hogy ez a beoltás igen rövid idő alatt általánossá lett. Ezután már évenként harmincz-negyven ezer malaczot oltatottak be s a sertésorbáncz teljesen elvesztette erejét.
Míg a Pasteur-féle oltóanyagtermelő intézet állami felügyelet alatt volt, az oltóanyag hatása kitűnő, veszteség csaknem semmi sem és a beoltottak egészsége biztosítva volt. De a mióta az állam felügyelete megszűnt s az oltóanyag készítése is szabaddá lett, oly nagy verseny támadt, a milyen a szatócsüzletek életében is ritkaság. Az intézetek elárasztották az országot utazó ügynökökkel, a kik az állatorvosokat és mezei gazdákat megdolgozták, árújokat szóval és írásban magasztalták, minden lehető és lehetetlen hasznot igértek s végre oda juttatták a dolgot, hogy - nem is említve a beoltott állatok elhullását - az oltás már csak igen kétes ragálymentességet adott.
Mint valami földrengés, úgy rémítette meg a sertéstenyésztőket az 1895 májusban Kőbányán kitört sertésvész, a hol addig még nem ismert erővel pusztította a vész a sertéseket. Kőbányán naponként százával hullottak el s egy év alatt az ország legnagyobb részét elárasztotta a ragály. Zemplénmegye sokáig tartotta magát, noha félkörbe szorította már a vész; végre azonban ide is betört s egyik nyájat a másik után pusztította. Minden, még annyira magasztalt gyógyszer és orvoslási mód is, sikertelen maradt és sok gazdaság megszüntette a sertéstenyésztést. A sertésállomány száztíz ezerről az 1903-dik évben negyvenhét ezerre csökkent.
Sertésfajok.
A mi a sertésfajokat illeti, legörömestebb a magyar, szőke, kondor (mangalicza) fajt tenyésztik, csak kevés gazdaságban tartanak fecskehasú mangaliczát, mely a kőbányai versenyhizlalás kimutatása szerint hízóképességre nézve az elsőnek némileg mögötte áll.
Perbenyik, Csörgő és Málcza (az ottani sajtos) yorkshirei, a homonnai uradalom pedig polandchinai fajt tenyészt.
Gácsország felé, a határszéli kerületekben, a sertéstenyésztés jelentéktelen. A XVI. és XVII. század tartós háborúi itt tönkre tették a sertéstenyésztést; hogy a makkot értékesítsék, az erdőket gácsországi birtokosoknak adták bérbe és a bérösszeget természetben (az állomány 1/10-e) vették föl. Így jött tenyésztésbe a lengyel sertés az ittenivel keresztezve, részben pedig tisztán is.
Az ottani sertés első tekintetre is különbözik a mangaliczától: a test hosszú, lapos és szűk, a lábak hosszúak és vékonyak, fehér körmökkel, a keresztkötés is hosszú, a fej hosszú és keskeny, a fülek rövidek és hegyesek.
Ezek az állatok megfelelnek a felső vidéknek, könnyen kielégíthetők, a takarékos élelmet igen jól értékesítik; a hús ízletes és sódargyártáshoz különösen alkalmas, keresett. A kassa-újfalusi kereskedők örömest megveszik. De igen lassan fejlődnek, csak két év alatt érik el a teljes fejlettséget, azért czélszerű a keresztezés az angol, különösen yorkshirei fajjal. Mezőlaborcz vidékén sok ilyen keresztezési ivadékot láthatni, melyeket a kassa-újfalusi parasztok Kassára, a sebesi kereskedők Sztropkón át Eperjesre s onnan a szepesi városokba szállítanak.
Juhtenyésztés.
A zemplénmegyei juhtenyésztés leírása tulajdonképen inkább a történetíró föladata volna.
Eltűntek azok az idők, mikor egy bécsi mázsa gyapjúért száz-százhusz forintot meg egy aranyat fizettek; de azoknak a napoknak is vége, mikor egy kosért háromszáz forintot adtak. Vladár Kristóf nemes juhtenyészete Klazányban, Lónyay Gáboré Kistoronyán híresek voltak, Mailáth Antal és Barkóczy grófok uradalmaiban is nemes merinókat tenyésztettek; csak félig-meddig valamire való mezei gazdaság is alig találkozott, ahol a birkatenyésztés nem elsőrangú gazdálkodási ág volt volna.
Ez csaknem mind megszűnt; a földművelés haladásával, a belterjes gazdálkodással, különösen a terjedő czukorműveléssel, a juhtenyésztés elvesztette alapját. A juhállomány a 80-as évek kezdete óta rohamosan csökkent s milyenségre nézve is alászállt; juhokat ugyan most is tartanak, de a mult idők értelmében nem tenyésztenek. Az ausztráliai gyapjúverseny az árakat lenyomta, nemes gyapjat már éppen nem termelnek s így a legrégibb hasznos 182háziállat most már csak olyan talajra van szorítva, melyet gazdaságilag gyümölcsözőleg használni nem lehet.
Szakoktatás.
A mezőgazdasági szakoktatás tekintetében Zemplén vármegye területén még sok a teendő. E tekintetben szép reményekre jogosít fel a hegyvidéki akcziónak a vármegye területére való kiterjesztése, mert a szakoktatás felkarolására ez akczió kiváló súlyt helyez. A vármegye területén Sárospatakon m kir. gazdasági vándortanár működik.
Gazdasági egyesület.
A zemplénmegyei gazdasági egyesület 1852-ben történt alapítása óta a gazdasági élet különböző ágai terén szorgalmas működést fejt ki. Összesen 402 tagja van; vagyona 90,872 koronára rúg. A fontosabb ügyeket a tavaszi és őszi közgyűlés intézi el.
Zemplén vármegyében általában a nagy gazdaságok, s az uradalmak a hangadók, miért is azoknak e vármegyében kiváló jelentőség jut.
Az alábbiakban adjuk a fontosabb gazdaságok leírását.
Gazdaságok.
Alsógyertyáni Malonyay gazdaság. Malonyay Ferencz tulajdona. Hozzátartozik Var, Hosszúmező, Vehécz. 560 magyar hold. Terményei gabonaneműek; mint különleges termelési ág, 10 holdon czikória, melyet a kassai Frank-kávégyárban értékesítenek. Pinzgaui fajta szarvasmarha-tenyésztés. Napszámbérek: férfiak 80-200 fillér, nők 50-110 fillér.
Alsógyertyáni Ragályi uradalom. Báró Ragályi-Balassa Ferenczné, szül. báró Balassa Emma tulajdona. Hozzá tartozik Kucsin, Possa, Butka, Dubróka, Szelepka, Vehécz, Krivostyán, Leszkócz, Kisráska. 4035 magyar hold. (Ezenkívül Hajdúban.) A birtok bérbe van adva.
Alsókörtvélyesi gazdaság. Moskovitz Géza tulajdona. Hozzá tartozik Leszna. 4000 magyar hold. A birtok egy negyed része erdőterület, mely 50 éves forda szerint kezeltetik. Terméke tűzifa. Furmint és csemegeszőlő termelés. A birtok, a szőlőn és erdőn kívül, bérbe van adva.
Bacskói gazdaság. Báró Wersebe Hartwig tulajdona. 1300 magyar hold. Innthali szarvasmarha tenyésztés; a tejet vajnak dolgozzák fel és az osztrák piaczon értékesítik. Napszámbérek: férfiak 120-240 fillér, nők 60-120 fillér.
Bélyi uradalom. Báró Sennyey Béla tulajdona. Hozzá tartozik Dobra, Dámócz, Leányvár, Agárd, Tárkány, Bottyán és Újhely. 6263 ½ kataszt. hold. Intenziv gazdaság; gabonán kívül repcze, lóhere, mák és bükköny-termeléssel, ezenkívül dohánytermelés is. Ménes és magyar fajta szarvasmarha-tenyésztés. Jelentékeny merinó juh-tenyésztés és mangalicza sertés-tenyésztés. A birtok több, mint egy hatodát tevő erdőt 40 éves forda szerint kezelik; termékei szerszám és tűzifa. Az uradalomban tekintélyes gyümölcstermelés is van. A munkaerőt részint helyből, részint Nyitra vármegyéből szerzik be. Napszámbérek: férfiak 100-200 fillér, nők 80-160 fillér.
Berettói gazdaság. Kazinczy Artur tulajdona. Hozzá tartozik Kácsánd 2096 magyar hold. Gabona, lóhere, magrépa, bükköny, repcze és burgonya termelés. Vegyes fajta lótenyésztés és jelentékeny verestarka szarvasmarha-tenyésztés, napi 150-400 liter tej-termeléssel. Nagyobb gyümölcsészet. Munkaerőt részint helyből, részint pedig Hevesmegyéből és Galicziából szerzik be. Az átlagos földhaszonbér holdanként 20-24 korona. Napszámbérek: férfiak 80-200 fillér, nők 60-100 fillér.
Bodrogkeresztúri uradalom. Gróf Wolkenstein Oswald tulajdona. Bérlő Fuchs Mór. 3000 magyar hold. Intenziv gazdaság; gabona és lóhere-termelés. Említésre méltó czukorrépa termeléssel. Igen tekintélyes magyar fajta szarvasmarha-tenyésztéssel. Vegyes fajta lótenyésztés és jelentékeny merinó júh-tenyésztéssel. Az átlagos földhaszonbér nagyban való bérbevételnél: 18-20 korona, kicsiben 30 korona. Napszámbérek: férfiak: 100-220 fillér, nők 80-140 fillér.
Bodrogolaszi uradalom. Gróf Lónyay Elemér tulajdona. 7000 magyar hold. Hozzá tartozik Zsadány, Léva, Sárospatak. (Ezenkívül Szabolcsban). Szemtermelésen kívül, különleges termelési ágak gyanánt, tekintélyes czukorrépa és dohánytermelés. Angol telivérű és vegyes vérű lótenyésztés; jelentékeny szimenthali szarvasmarha-tenyésztés, mely napi 400 liter tejet eredményez; ennek értékesítési piacza Sátoraljaújhely. Merinó és Rambouillet-keresztezésű juhnyáj; hazai fehér kondor sertés-tenyésztés. Az erdőt 80 éves forda szerint kezelik; terméke műfa. A borászat kitűnő hegyaljai borfajokat termel. Gyümölcstermelés: főkép alma és körte. Átlagos földhaszonbér 20 korona. Napszámbérek: férfiak 120-240 fillér, nők 60-110 fillér.
Butkai uradalom. Herczeg Lobkowitz Rezső tulajdona. Hozzá tartozik: Dubróka, Szelepka, Gatály, Falkus és Bánócz. 2835 kataszteri hold, bérbe adva. Gabona, lóhere, luczerna és bükkönytermelés. Magyar és nyugati fajta szarvasmarha tenyésztés, melynek napi 300 liter tejtermelését a butkai sajtgyárban értékesítik. Ló- és merinó júh-tenyésztés. Az erdőt 40 éves forda szerint kezelik; terméke tűzi és műfa. Munkaerő nagyrészt Nyitramegyéből és Galicziából való. Átlagos földhaszonbér 18 korona. Napszámbérek: férfiak 140-240 fillér, nők 80-100 fillér.
Cseleji gazdaság. Cseley Lajos tulajdona. Hozzá tartozik Egres 650 magyar hold. Gabona, lóhere és luczerna-termelés. Lótenyésztés: angol félvér. Pinzgaui szarvasmarha-tenyésztés 100-120 liter tejtermeléssel. Munkaerő beszerzése nagyrészt Mezőkövesdről. Átlagos földhaszonbér 16-18 korona. Napszámbérek: férfiak 100-200 fillér, nők 60-100 fillér.
Czirokahosszúmezei gazdaság. Grünwald Adolf és Grosz Ignácz tulajdona. 2700 kataszteri hold. Mag és takarmány-termelés. Lótenyésztés, vegyes fajta szarvasmarha, szimenthali, melynek napi 180 liter tejtermelését vaj és túrókészítésre használják. Kiterjedt erdőségek, 183melyek 80 éves forda szerint kezeltetnek és melyek terméke fürésztelepen dolgoztatik fel. Átlagos földhaszonbér 14 korona. Napszámbérek: férfiak 80-140 fillér, nők 60-100 fillér.
Deregnyői uradalom. Gróf Lónyay Gábor tulajdona. Hozzá tartozik Szalók. (Ezenkívül Ungban és Beregben). 3400 magyar hold. A 8-as vetőforgó szerint kezelt birtokon szemtermelés, lóhere, luczerna és bükkönyt termelnek. Lótenyésztés: az 1830-ban alapított ménesben angol félvéreket tenyésztenek; ezenkívül igás és kocsilovakat. Szarvasmarha tenyésztés: pinzgaui, napi 200 liter tejtermeléssel. Tekintélyes baromfitenyésztés. Langsahn és Orphington tyúkok; pekingi kacsák és bronzpulykák. Az erdőket 60 éves forda szerint kezelik, tűzi és műfa termeléssel. Jelentékeny gyümölcsészete is van az uradalomnak. Átlagos földhaszonbér 36-40 korona; csak kisebb bérletek. Napszámbérek: férfiak 100-160 fillér, nők 60-100 fillér.
Gatályi gazdaság. Widder Samu tulajdona. Hozzá tartozik: Lazony és Nagyerdő. (Bérbe adva.) 2750 magyar hold. (Ezenkívül Ungban.) A változó talaj szerint szabad gazdálkodás szerint művelt területen szemtermelés, lóhere, luczerna és bükköny-termelés. Ezenkívül burgonya és tengeri termelés a birtokon levő szeszgyár számára. Vegyes fajta lótenyésztés, simmenthali és kuhlandi keresztezésű tehenek; jelentékeny számú hízómarha. Tejtermelés naponként 320 liter. Igen jelentékeny gyümölcstermelés. Gőzmalom parasztőrlésre, öt járlattal. Szeszgyár 7 hctl. kontigenssel. Munkaerőt nagyrészt Mezőkövesdről és részben Galicziából szerzik be. Átlagos földhaszonbér 16-20 korona. Napszámbérek: férfiak 90-260 fillér, nők 60-90 fillér.
Gesztelyi gazdaság. Kóczán Miklós tulajdona. Hozzá tartozik: Kakó és Szada. (Ezenkívül Pestmegyében.) 2500 magyar hold. Intenziv gazdaság. Lótenyésztés és tekintélyes magyar fajta szarvasmarha-tenyésztés. Juhtenyésztés: fésűs egynyíretű. Sertés: mangalicza. Átlagos földhaszonbér 16-20 korona. Napszámbérek: férfiak 100-200 fillér, nők 50-100 fillér.
Homonnai uradalom. Gróf Andrássy Sándor tulajdona. Hozzá tartozik: Hardicsa, Velejte, Szőllőske, Szegilong. 15,080 magyar hold. (Ezenkívül Szabolcsban, Somogyban, Pestmegyében, Zalában és Mosonban.) Intenziv gazdaság, mely 3-12 vetésforgóban műveltetik. Szemtermelése mellett, igen jelentékeny takarmány-termeléssel, nevezetesen lóhere, luczerna és bükkönytermeléssel. Az uradalomban levő szeszgyár használatára jelentékeny burgonyatermelés is van. Szép ménes czinderi, lippizai és angol keresztezés. Igen tetemes szarvasmarha tenyésztés: részben magyar fajta, részben szimenthali keresztezés. Napi 650 liter tejtermelés. Juhtenyésztés: fésűs. Sertés: kisjenői mangalicza. Az erdőségek 80-90-es forda szerint kezeltetnek; termékük: fenyődeszka és tűzifa. Az uradalom igen szép eredménynyel foglalkozik mindennemű gyümölcs termelésével és értékesítésével is. A szeszgyár napi 7 hectl. kontingenssel bír. Ezenkívül a mezőgazdasági ipart 3 vízi malom képviseli. A munkaerőt részben Galicziából szerzik be. Átlagos földhaszonbér 12 korona. Napszámbérek: férfiak 100-200 fillér, nőknél 80-120 fillér.
Karádi uradalom. Gróf Mailáth József tulajdona. 11,876 magyar hold. (Ezenkívül a megyében Perbenyik és Szabolcsban Ó-Fehértó.) Kűlterjes gazdálkodás forda szerint. Gabonatermelés áll előtérben; ezenkívül takarmány, főképen magbükköny-termelés. Lótenyésztés félvér. Szarvasmarha-tenyésztés magyar fajta; jelentékeny hizlalás is van. Juhtenyésztés Rambouillet keresztezés. Tekintélyes szőke mangalicza sertés-tenyésztés. Az erdőt 25 éves forda szerint kezelik; terméke: tűzi és gazdasági szerszámfa. Eladási piaczok: buza és rozs piacza Sátoraljaújhely, honnan a nagysárosi, kassai és miskolczi piaczokra szállítják; zab piacza Sátoraljaújhely és innen Galiczia. A munkaerő beszerzése nagyrészt Heves, Bihar és Aradmegyékből. Napszámbérek: férfiak 100-240 fillér, nők 80-160 fillér.
Kisrozvágyi gazdaság. Miklós Béla tulajdona. Hozzá tartozik: Radvány, Nagyrozvágy. 4000 magyar hold. (Ezenkívül Szabolcsban.) Intenziv gazdaság, hármas és ötös vetésforgó szerint művelve, szem- és takarmány, főképp lóhere termeléssel. Mint különleges termelési ág a dohány szerepel. Lótenyésztés vegyes fajta. Magyar és nyugati keresztezésű szarvasmarha-tenyésztés. Jelentékeny egynyíretű birka-tenyésztés. Sertés-tenyésztés: mangalicza. Az igen jó minőségű borszőlők termelése is fontos a gazdaságban. A munkaerő részint Hevesből és Galicziából való. Átlagos földhaszonbér 18 korona. Napszámbérek: férfiak 100-220 fillér, nők 60-130 fillér.
Kistölgyesi (dubravai) uradalom. Herczeg Lobkowitz Rezső tulajdona. Hozzá tartozik: Súgó, Szirtes, Ublya, Kiskolon, Zboj és Ujszék. (Ezenkívül Ungban.) 21,037 kataszteri hold. Nagyrészt a parasztoknak van bérbe adva. Az erdő 80 éves forda szerint kezeltetik; az állomány javarésze bükk. Termék: évenkint 8000 űrköbméter tűzifa. A fa fűrészelésével két vízi fűrész foglalkozik.
Klazányi gazdaság. Vladár Emil tulajdona. Hozzá tartozik: Majorócz, Hosszúmező, Henczócz és Bánszka. 3000 kataszteri hold. (Ezenkívül Beregben és Szatmárban). Intenziv gazdaság. A dombos vidéken hármas, a síkságban nyolczas vetésforgó szerint kezelve. Szemtermelésen kívül tetemes lóhere és bükkönytermeléssel. Szép vegyesvérű lótenyésztés. Borzderesfajta szarvasmarha-tenyésztés. Juhtenyésztés: electoral negretti fajta. A munkaerő beszerzése Mezőkövesdről és Galicziából. Napszámbérek: férfiak 220 fillér, nők 120 fillér.
Laborczrévi (krasznibródi) Reuss uradalom. XXIV. Reuss herczeg tulajdona. Hozzá tartozik: Nyágó, Boró, Palota, Rokitócz, Mikova, Dricsna, Bisztra, Polena, Havaj, Makócz és Bukócz. 15,000 magyar hold. A földeket a parasztok bérlik. Az erdő 80 éves forda szerint kezeltetik, terméke: faszén és tűzifa. Az uradalomban téglagyár van.
Laborczrévi (krasznibródi) Wollmann-gazdaság. Wollmann Kázmér tulajdona. Hozzá tartozik: Rotkócz, Szukó, Repejö, Izbugya, Zbojna, Sztropkó, Hocsa, Pritulyán és Kistoronya. 8000 magyar hold. Az uradalom egy része bérbe van adva; a többi négyes vetőforgó szerint műveltetik. Terményei gabonán kívül lóhere, luczerna és bükköny. Állattenyésztés: vegyesvérű lótenyésztés és szimenthali szarvasmarha-tenyésztés; ezenkívül yorkshirei sertés-tenyésztés. Az erdőt, mely tűzifát termel, 80 éves forda szerint kezelik. Kistoronyán kitűnő furmintszőlő 184terem. A gyümölcsészet főképp alma, körte és szilva-termeléssel foglalkozik. Szukón téglavető és kőolajforrás van, állami segélylyel. Átlagos földhaszonbér 7-20 korona. Napszámbérek: férfiak 120-200 fillér, nők 50-80 fillér.
Lazonyi uradalom. Gróf Andrássy Dénes birtoka. 1600 hold. Hat éves vetőforgó gazdaság. Hozzá tartozik: Nézpest és Nagyerdő. Lóállománya 22, szarvasmarhái szimenthali faj, 196 darab. Tejtermelése napi 300 liter. Eladási piaczok: Nagymihály és Gálszécs. A munkaerőt helyben és Galicziából szerzik be; munkabérek: férfiaknál 1-2 korona, nőknél 70 fill.-1 korona.
Legyesbényei gazdaság. Zalay Andor tulajdona. 1600 kataszteri hold. Intenziv gazdaság, gabona, takarmány, czukorrépa, dohány és lentermeléssel. Gidrán és Nonius lótenyésztés. Magyar fajta szarvasmarha-tenyésztés. Juhtenyésztés egynyíretű. A borászat hegyaljai borok termelésével foglalkozik. Napszámbérek: férfiak 80-200 fillér, nők 60-140 fillér.
Magyarsasi (jesztrebi) gazdaság. Bernáth Győző tulajdona. Hozzá tartozik: Nagyerdő. 1050 magyar hold. Hatos vetésforgó szerint kezelt gazdaság, gabona és takarmánytermeléssel. Vegyes félvér lótenyésztés. Aalgaui szarvasmarha-tenyésztés. Juhtenyésztés merinó fajta. Ezenkívül mangalicza sertés-tenyésztés. Tejgazdaság berendezés alatt. Szép gyümölcsészet. A mezőgazdasági ipart egy parasztőrlésre berendezett gőzmalom képviseli. Átlagos földhaszonbér 20 korona. Napszámbérek: férfiak 100-160 fillér, nők 60-100 fillér.
Málczai Stépán gazdaság. Özv. Stépán Gáborné és Stépán Gábor örököseinek tulajdona. Hozzá tartozik: Márk, Hegyi, Kisráska, Szacsur és Kácsánd. 2400 kataszteri hold. (Ezen kívül Ungban). Négyes vetőforgó szerint kezelt gazdaság, gabona, lóhere, luczerna és bükkönytermeléssel. Vegyesvérű ló- és szarvasmarha-tenyésztés. Porosz juhok. Napszámbérek: férfiak 100-200 filllér, nők 70-100 fillér.
Málczai Szent-Ivány gazdaság. Szent-Ivány László tulajdona. Hozzá tartozik: Petrik és Hegyi. 1200 kataszteri hold. Gabona és jelentékeny takarmánytermelés. Lótenyésztés vegyesvérű. Magyar fajta igás ökrök; ezenkívül szimenthali szarvasmarha-tenyésztés napi 200 liter tejtermeléssel. Yorkshirei keresztezésű sertéstenyésztés. Átlagos földhaszonbér 36 korona. Napszámbérek: férfiak 80-240 fillér, nők 80-120 fillér.
Meggyaszói uradalom. Deréky Gyuláné, báró Győrffy Róza tulajdona. Hozzá tartozik: Mád. 2300 kataszteri hold. Intenziv gazdaság szem- és takarmánytermeléssel, mint különleges termelési ág, a dohánytermelés szerepel. Lótenyésztés vegyesvérű; szarvasmarha-tenyésztés magyar fajta. Ezenkívül fésűs gyapjas juhtenyésztés. Asztali borfajok termelése. Átlagos földhaszonbér 20 korona. Napszámbérek: férfiak 80-160 fillér, nők 60-120 fillér.
Magyar Czukoripar Részvénytársaság monoki bérgazdasága. A társaság gróf Andrássy Dénes hitbizományi uradalmát bérli, melyhez Bekecs, Rosszmalom, Harangod, (Bekecs község határában) Földvár, Lőrinczke, Kaptár, Monok (Monok község határában). Szada, Disznós, Bolhás (Taktaszada határában) Megyaszó, Újmajor (Megyaszó község határában) tartoznak. Összterület: 10,785 kataszteri hold, a melyből 7820 hold szántó, 818 kaszáló, 1600 legelő, 21 szőlő, 17 kert s 509 terméketlen, nádas, vízállás stb. Szabad gazdálkodást űznek. Főterményei: 1700 holdon czukorrépa, 160 holdon czukorrépamag, 1800 holdon búza, 1400 holdon árpa s 135 holdon dohány. Két gőzeke készlete van. Marhaállomány: 800 drb igás s évenként körűlbelűl 1500 drb hízó, főleg nyugati faj; 150 drb növendék (legelő) marha. A szükségletet vétel utján szerzik be. Lóállomány: 90 drb muraközi faj, részben saját tenyésztés. Sertéstenyésztés: hazai szőke-kondor (mangalicza) faj, 150 kocza s szaporulata. A munkaerőt a környékbeli helységekből szerzi, de Nyitramegyéből 400, Trencsénből 100-150 s Mezőkövesdről 50 munkást is hozat. A napszám ára férfiaknál: 90-120, nőknél 60-100 fillér. Az átlagos földhaszonbér 18 korona magyar holdanként. Mezei vasútja van a bekecsi, harangodi, lőrinczkei, kaptári és monoki majorokba, melyek így Szerencscsel is össze vannak kötve.
Monoki erdőgazdaság. Gróf Andrássy Dénes birtoka: 1368 kat. hold erdő és 15 kat. hold szőlő. Túlnyomóan 40 éves forda, tüzifatermelésre; 144 holdon tölgyszál erdő, 80 éves forda, tölgy haszonfa és tüzifa termelésre. Bortermelése: furmint és hárslevelű; csekély mennyiségben csemegefajok: chasselas és muskat. Munkabérek: férfiaknál 1-2 korona, nőknél 60 fillér-egy korona.
Nagycsebi uradalom. Gróf Andrássy Dénes birtoka 3000 magyar hold. Ide tartozik: Puszta-Sztrázs. Hatos vetőforgó gazdaság, jelentősebb tejgazdasággal, a mely napi 300-400 litert ad. Lóállomány 40 drb.; szarvasmarha, magyar és szimenthali faj: 500 darab. Juh (fésüs) 1500 darab. Eladási piaczok: vidéki malmok és Lengyelország. Munkaerő: helybeli, mezőkövesdi és lengyel; munkabérek: férfiaknál 120-260 fillér, nőknél 60-130 fillér.
Nagyczigándi uradalom. Báró 'Sennyey Miklós tulajdona. Hozzá tartozik: Karcsa, Karos, Luka, Páczin és Czigánd. 6600 magyar hold. Hetes vetőforgó szerint kezelt intenziv gazdaság. A szemtermelés mellett igen jelentékeny luczerna, lóhere, bükköny és repczetermeléssel. Angol és vegyesvérű lótenyésztéssel. Magyar és szimenthali szarvasmarhák. Mangalicza sertés-tenyésztés. Sarjerdő, 1855 óta fáczán-tenyésztés. Gyümölcsös. Munkaerő részint helyből, részint Mezőkövesdről, részint pedig Galicziából. Átlagos földhaszonbér 18-20 kor. Napszámbérek: férfiak 100-200 fillér, nők 80-140 fillér.
Nagykemenczei uradalom. Gróf Andrássy Géza tulajdona. Hozzá tartozik: Kiskemencze, Modra, Peticse, Helmeczke, Porubka, Jeszenő. Bérbeadva: Rovna, Felsőkörtvélyes, Agyidócz, Dedasócz, Ladiskócz, Csebinye, Mezőlaborcz és Topolya. Összesen 23,658 kataszteri hold. (Ezenkívül Abaúj, Szabolcs és Gömörben.) Hetes vetőforgó szerint művelt intenziv gazdaság, szem és takarmánytermeléssel; ezenkívül a szeszgyár számára jelentékeny burgonyatermelés. Lippizai keresztezésű lótenyésztés. Simmenthali keresztezésű szarvasmarha-tenyésztés, napi 200 liter tejtermeléssel, melyet Homonnán értékesítenek; ezenkívül marhahízlalás. Sertéstenyésztés: mangalicza. Szeszgyár napi 4 hctl. kontingenssel. Kiskemenczén fűrész 185gyár. Átlagos földhaszonbér 8-10 korona. Napszámbérek: férfiak 100-200 fillér, nők 70-100 fillér.
Tarczal.
A kir. udvari uradalom tokaji "Hétszőlője".
Tarczal.
A kir. udvari uradalom tarczali pinczeháza.
Deréky Gyula terrasszos "Bomboly"-szőleje Mádon.
Rigolirozás gőzekével Tolcsván, báró Waldbott Frigyes "Kincsem"-szőlejében.
Nagymihályi uradalom. Gróf Sztáray Sándor tulajdona. 2700 kataszteri hold. (Ezenkívül Ungban.) Belterjes váltógazdaság, gabona, takarmány és czukorrépa termeléssel. Angol félvér lótenyésztés; szimenthali szarvasmarha-tenyésztés, napi 300 liter tejtermeléssel. Juhtenyésztés: merinó. Sertés: mangalicza. A gazdasági ipart az uradalomban gőztéglagyár és sörfőzde képviseli. Munkaerő: részben Nyitramegyéből; ezenkívül olaszok és ruthének. Átlagos földhaszonbér 40 korona. Napszámbérek: 80-400 fillér.
Őrmezői uradalom. Gróf Széchenyi Imréné tulajdona. Hozzá tartozik: Krivostyán, Márkcsemernye, Alsókörtvélyes és Kolcshosszúmező. 4105 kataszteri hold. Négyes és hatos vetőforgó szerint művelt gazdaság. Vegyes fajta lótenyésztés. Nyugati szarvasmarhatenyésztés és magyar igásmarha. Tejtermelés napi 200 liter, melyet Nagymihályban értékesítenek. Az erdőségeket 80 éves forda szerint kezelik és tűzifát termelnek. Szép gyümölcsészet, nevezetesen cseresznye és almatermelés. Munkaerő beszerzése helyből és Galicziából. Napszámbérek: férfiak 200-260 fillér, nők 80-100 fillér.
Páczini uradalom. Báró 'Sennyey István tulajdona. Hozzá tartozik: Karcsa és Kövesd. 6228 magyar hold. Hatos vetőforgó szerint kezelt gazdaság gabona, lóhere, luczerna, bükköny és repczetermeléssel. Az uradalom igen szép állatállománynyal rendelkezik. Angol félvér és amerikai telivér ménes. Tekintélyes szarvasmarhatenyésztés; régi 'Sennyey magyar fajta. Raczka juhnyáj és göndör mangalicza sertéstenyésztés. Furmint szőlő. Munkaerő beszerzése részben helyben, részben Galicziából. Ezenkívül mezőkövesdi taksások. Átlagos földhaszonbér 16-20 korona. Napszámbérek: férfiak 80-200 fillér, nők 60-120 fillér.
Parnói uradalom. Gróf Andrássy Géza tulajdona. Hozzá tartozik: Kincses, Albin, Tehna, Tussa, Tussaujfalu, Hór, Vécse, Vásárhely, Lucskócz, Bosnicza és Bánszka. 15,053 kataszteri hold. (Ezenkívül Gömörben, Szabolcs- és Abaújban). Ötös vetőforgó szerint művelt intenziv gazdaság, lóhere, luczerna, bükköny és repczeterméssel. Mint különös termelési ágak, a czukorrépa, czikória és mák szerepelnek. Lótenyésztés: angol telivér és félvér; amerikai Alkander és czinderi faj: 24 telivér kancza és szaporulata. Körülbelül 50 drb félvér kancza és szaporulata. Alkander és czinderi faj 30 kancza és szaporulata. Ezenkívül 3 angol telivér mén. 125 drb igásló. Igen szép szarvasmarhatenyésztés, magyar gúlya; hízó marha. A tejtermelést a Tussányfalun 1876-ban alapított sajt- és vajgyárban értékesítik, mely évenkint körülbelől 700.000 liter tejet dolgoz fel és a lefölött tej és savó egy részét borjúnevelésre fordítja. Az uradalomban igen szép sertéstenyésztés is van. 246 kocza, 30 kan, 1010 téli malacz, 915 nyári malacz, 32 hízó. Tekintélyes szőlő. Franczia kert és faiskola. Eladásra kerül évente 50 mmázsa dió. Az uradalomban téglagyár is van. A munkaerő részben helybeli, részben pedig Mezőkövesdről és Nyitramegyéből való. Napszámbérek: férfiak 100-200 fillér, nők 60-100 fillér.
Pazdicsi gazdaság. Weinberger Sámuel örökösei birtoka 2200 kataszteri hold és 2000 kataszteri hold bérlet. Hármas és ötös vetőforgó; gabona, lóhere, luczerna és bükkönytermelés. A szeszgyár részére jelentékeny burgonyatermelés. Angol és lippizai keverék ménes. Szarvasmarhatenyésztés: magyar és szimenthali; tejtermelés napi 160 liter, melyet Nagymihályon értékesítenek. Merinó-juhok. A gazdaságban 3 hengerre berendezett műmalom van. Szeszgyár napi 7 hctl. kontingenssel. Munkaerő beszerzése részben helyből történik; aratók Galicziából és ezenkívül nyitrai sommások. Átlagos földhaszonbér 24-28 korona. Napszámbérek: férfiak 60-160 fillér, nők 50-120 fillér.
Perbenyiki uradalom. Gróf Mailáth József tulajdona. 6500 kataszteri hold. (Ezenkívül a megyében Karád; azonfelül Ung- és Szabolcsban). Intenziv gazdaság, vegyes üzemrendszerrel, túlsúlyban váltó gazdaság. Termények: búza, rozs, árpa, zab, tengeri, répamag, bükköny és lóbab. Mint különleges termelési ágak: czukorrépa, dohány és czikória. Lippizai fajta lótenyésztés. A szarvasmarhatenyésztés túlnyomóan magyar fajta; e mellett azonban nagyobb mennyiségű szimenthali marha is tenyésztetik, melynek tejhozama évi 75,000 liter, bivalytenyésztés is van. Szép merinói nyáj. A sertéstenyésztés részint magyar mangalicza; részint yorkshirei. Baromfi orpington és keresztezések. Igen szép vadászat. Őz, fáczán, fogoly; zárt vadaskertben dámvadtenyésztés. Halászat a záhony-czigándi halászati társulat kezelése alatt. Az erdők tűzifát és műfát termelnek. A homoki és királyhelmeczi szőlőkben asztali bor, a hegyaljai szőlőben pedig aszú és szamorodni terem. Gyümölcsészet az uradalomban csak házi szükségletre van. A gazdasági ipart malom és téglaégető képviselik. Eladási piaczok: Sátoraljaújhely és Kisvárda. Az uradalom mezőgazdasági gépekkel fel van szerelve; rendelkezik két teljes cséplőgépkészlettel, egy dinamógéppel stb. Munkaerő beszerzése részint a vidékről, részint pedig Nyitra és Barsmegyékből. Átlagos földhaszonbér 18 korona. Napszámbérek: télen 160 fillér, tavaszszal és őszszel 140 fillér és 180 fillér, nyáron 160 fillértől egy koronáig.
Rákóczi gazdaság. Gróf Wengersky Viktor tulajdona. 1322 magyar hold. Ötös vetőforgó, gabona, lóhere, luczerna és bükkönytermeléssel. Vegyes fajta lótenyésztés. Szarvasmarha: pinzgaui keresztezés; napi tejtermelés 275 liter, melyet a helybeli sajtosnál értékesítenek. Berkshirei és mangalicza keresztezésű sertés. Az erdő 14 évi turnussal és törzsvágással. Szép gyümölcsészet, mely körülbelül 400 korona értékű gyümölcsöt értékesit évenként. A munkaerő beszerzése részben helyben, részben pedig Mezőkövesdről. Napszámbérek: férfiak 110-170 fillér, nők 60-80 fillér.
Sárospataki uradalom. Herczeg Windisgraetz Lajos tulajdona. Hozzá tartozik: Sátoraljaújhely, Végardó, Bodroghalász, Józseffalva, Komlóska, Nagykövesd. 9531 ½ kataszteri hold. Négyes vetőforgó, a megyében szokásos terményekkel. Különleges termelési ág gyanánt czukorrépa és dohány. Angol félvér lótenyésztés. Aalgaui tehenészet és magyar gulya. Napi 1200 liter tejtermelés Sátoraljaújhely számára. Mangalicza sertéstenyésztés. A 100, 40 és 16 éves forda szerint kezelt erdőségek termékei: haszonfa, donga talpfa és tűzifa. Szőlőmívelés. 20 holdon fiatal gyümölcsös. Sátoraljaújhelyen téglagyár. Munkaerő beszerzése 186Nyitra és Borsodmegyéből. Átlagos földhaszonbér 20 korona. Napszámbérek: férfiak 100-240 fillér, nők 80-160 fillér.
Stankóczi gazdaság. Ferenczy Elek tulajdona. 2125 magyar hold. Hozzá tartozik: Nátafalva. (Ezenkívül Szepes, Jásznagykún és Hajdúban). Váltógazdaság, gabona, lóhere, luczerna és bükköny-terméssel. Vegyes fajta lótenyésztés. Szarvasmarha: szimenthali. Ezenkívül juh- és sertés-tenyésztés. Az erdőt 64 éves forda szerint kezelik, tüzi- és épületfát termelnek abból. A gyümölcsös évi forgalma 500-600 korona. Az uradalomban vaj- és sajtgyár van. Gazdasági gőzmalommal is rendelkezik. Munkaerő beszerzése helyből és Galicziából. Átlagos földhaszonbér 18 kor. Napszámbérek: férfiak 120-300 fillér, nők 60-150 fillér.
Szacsuri gazdaság. Péchy Ádám, András és Gusztáv birtoka. Hozzá tartozik: Petrik. 850 magyar hold. Szabad gazdaság szem- és takarmánytermeléssel. Mint különleges termelési ág: czukorrépa a szerencsi czukorgyár és czikória a kassai Frank-kávégyár számára. Angol félvér lótenyésztés. Szarvasmarha: szimenthali. Tekintélyes mangalicza sertéstenyésztés. Szép gyümölcsös, főképpen alma, körte, szilva és cseresznyetermeléssel. A munkaerő beszerzése nagyrészt helyből. Átlagos földhaszonbér 14-16 korona. Napszámbérek: férfiak 100-200 fillér, nők 48-100 fillér.
Szécskeresztúri gazdaság. Dr. Propper Adolf és neje, Holländer Emma tulajdona. 2868 kat. hold. Négyes vetőforgó, gabona, luczerna, lóhere és bükkönytermeléssel. Vegyes fajta lótenyésztés. Szarvasmarhatenyésztés, nyugati és magyar. Keresztezett raczka juh és mangalicza sertéstenyésztés. Az erdőt 100 éves forda szerint kezelik; tűzi-, talp- és szerszámfatermelés és cserzés. Szép gyümölcsös, évi 2000 korona forgalommal. Szeszgyár 960 liter kontingenssel. Gőzmalom 2 pár kőre és vízimalom. A munkaerő beszerzése részint Galicziából, részint pedig Heves s Borsodból. Átlagos földhaszonbér 16 kor. Napszámbérek: férfiak 100-200 fillér, nők 60-100.
Szerencsi gróf Szirmay-féle uradalom. Gróf Szirmay György tulajdona. Hozzá tartozik: Szegi, Tarczal, Szomotor, Zétény, Boly. 8800 hold. (Ezenkívül Sárosban és Ungban). Részben belterjes, részben bérgazdaság. A fősúly a kalászosokon van. Mint különleges termelési ág, czukorrépa és len szerepelnek. Lótenyésztés: angol félvér; szarvasmarhatenyésztés: simmenthali. Az erdőket forda rendszer szerint kezelik. Eladási piaczok Szerencs és Sátoraljaújhely. Az uradalom gazdasági gépekkel van felszerelve, többek között gőzszántógéppel, vetőgéppel stb. A munkaerő beszerzése Nyitramegyéből. Átlagos földhaszonbér 16 korona. Napszámbérek: élelmezéssel 60-130 fillér, élelmezés nélkül 80-160 fillér.
Szerencsi báró Harkányi-féle uradalom. Báró Harkányi Frigyes tulajdona. 11,367 magyar hold. Belterjes gazdaság búza, rozs, árpa, zab, tengeri, répamag és bükkönytermeléssel. Mint különleges termelési ág az uradalomban igen fontos helyet foglal el a czukorrépa. Dohányt is termelnek. Félvér és muraközi lótenyésztés; szarvasmarha nagyobbrészt nyugati fajta. Hazai fésüs juh és hazai kondor sertéstenyésztés. A szerencsi dombokon asztali, az uradalomhoz tartozó mádzombori szőlőben pedig szamorodni bor terem. Gyümölcsészet csak házi szükségletre van. Az uradalomban két szeszgyár és egy malom van. Eladási piaczok: Budapest és vidéke. Az uradalom gazdasági gépekkel bőven fel van szerelve; többek között gőzekével, 8 garnitura villamos motoroktól hajtott cséplőgéppel, takarmánykészítő gépekkel, stb. rendelkezik. A munkaerőt az uradalom részint helyben, részint pedig Nyitra és Trencsén vármegyékben szerzi be. Napszámbérek 80 fillértől 250 fillérig.
Szinnai uradalom. Benyovszky Erzsébet tulajdona. Hozzá tartozik: Czirókabéla, Józsefvölgy, Valaskócz. 20,000 magyar hold. (Ezenkívül Baranyában és Pozsonyban). Négyes vetőforgó gabona és takarmánytermeléssel Lippizai és vegyes fajta lótenyésztés. Berni, vegyes és magyar fajta szarvasmarha, napi 90 liter tejtermelés, melyet Szinnán adnak el. A birtok túlnyomó része (17.307 hold) erdő, melyet 30 éves forda szerint kezelnek; a fából zsindelyt készítenek. A munkaerő beszerzése helyben. Átlagos földhaszonbér 14 kor. Napszámbérek: férfiak 100-260 fillér, nők 60-90 fillér.
Takcsányi (sztakcsini) gazdaság. Hering Gottfried tulajdona. Hozzá tartozik: Rosztoka, Sztarina, Jalova, Hostovicza, Pcsolina, Pichnye, Telepócz, Alsónád és Papfölde. Hármas vetőforgó gabona és takarmány, főkép lóhere és luczernatermeléssel. Vegyes fajta lótenyésztés. Berni és szimenthali keresztezésű szarvasmarhatenyésztés, napi 280 liter tejtermeléssel. Sertéstenyésztés: Yorkshire és lengyel keresztezés. Az erdőt 80 éves forda szerint kezelik. Szénégetés. Két gőzerőre berendezett fűrészmalom, mely deszkát és hajlított fabútorrészeket állít elő. A munkaerő beszerzése helyben. Átlagos földhaszonbér: 3-6 kor. Napszámbérek: férfiak 160-300 fillér, nők 30-120.
Tállyai uradalom. Báró Mailáth György tulajdona. Hozzá tartozik Rátka. 1800 kat. hold. (Ezenkívül Abaújban). A birtok bérbe van adva, csak a szőlő és az erdő van saját, kezelésben.
Tavarnai uradalom. Gróf Hadik-Barkóczy-féle hitbizomány. Haszonélvezője gróf Hadik-Barkóczy Endre. Hozzá tartozik: Aranyospatak, Benkócz, Csabalócz, Szterkócz, Csáklyó, Czábócz, Csemernye, Dávidvágás, Feketepatak, Hegedüsfalva, Hosszúmező, Juszkovolya Kajnya, O.-Kázmér, Kereplye, Klenova, Kosarocz, Matyasocz, O.-Petrócz, Polyánka, Szacsur, A.-Sitnyicze, Szécspolyán, Sókút, Szedliczke, Sztankócz, Stefanócz, Tavarna, Varannó, Vehécz, Virava, Óvolova, Zamutó, Zsalubina, Rátka, Tállya, Kistoronya, Sátoraljaújhely, Tarczal. 28.842 kat. hold. (Ezenkívül Szatmár, Ung, Szabolcs, Abaúj és Beregben). A birtok részben bérbe van adva. A saját kezelés alatt levő részt hármas vetőforgó szerint művelik, gabona és takarmány termeléssel. Amerikaiügető ménes. Innthali szarvasmarhatenyésztés. Az erdőket 80 és 100 éves forda szerint kezelik; termékük tűzi-, épület- és műfa. Szedliczkén szép gyümölcsös, mely nemes almafajok termelésével foglalkozik. Munkaerő beszerzése: helyből, Galicziából és Mezőkövesdről. Átlagos földhaszonbér: nagyban 12, kicsinyben 20 korona. Napszámbérek: férfiak 100-120 fillér, nők 80-120 fillér.
187Tiszaluczi uradalom. Gróf Erdődy György és Schifner Gyula örökösei tulajdona. Bérlők: Grósz Jenő és Schwarcz Bertalan. Hozzá tartozik: Girincs, Kiscsécse, Kesznyéten, Sajóhidvég, Külsőmoson. 11.160 magyar hold. Négyes vetőforgó gabona, lóhere, luczerna és bükkönytermeléssel. 100 holdon lentermelés. Mint különleges termelési ág, czukorrépa és dohány. Angol félvér lótenyésztés. Nyugati fajta szarvasmarhatenyésztés; szép gulya és nagy számú hízó ökör. Rambouillet juhtenyésztés. Munkaerő beszerzése helyben, a Mátra vidékéről, Gömör, Nógrád és Borsod vármegyékből. Átlagos földhaszonbér 16 korona. Napszámbérek: férfiak 80-200 fillér, nők 60-140 fillér.
Vékei gazdaság. Szmrecsányi János, István, Margit és Béla tulajdona. Hozzá tartozik: Szentes és Zétény. 2500 magyar hold. Tizenkettes vetőforgó szerint művelt intenziv gazdaság, gabona, lóhere, bükköny és repcze-termeléssel, 40 holdon dohánytermelés. Amerikai fajta lótenyésztés, ezenkívül vegyes fajú igáslovak. Magyar és nyugati fajta szarvasmarhatenyésztés, napi 150 liter tejtermelés, melyet Királyhelmeczen értékesítenek. Fésűs, gyapjas juhtenyésztés és mangalicza sertéstenyésztés. Olasz rizling, furmint és csemegeszőlő. Gyümölcsös évi 600 korona forgalommal; nemes fajú alma, szeszfőzés szilvából kis üsttel, 4 hectl. Munkaerő beszerzése helyből és mezőkövesdi taksások; aratáskor: Felsőzemplénből és Sárosból. Átlagos földhaszonbér 16-18 korona. Napszámbérek: férfiak 80-200 fillér, nők 60-150 fillér.
Zemplénkelecseni gazdaság. Dr. Molnár Viktor tulajdona. Hozzá tartozik: Lasztócz. 900 magyar hold. (Ezenkívül Gömörben). Intenziv gazdaság, főkép magtermeléssel. Vegyes fajta lótenyésztés. Magyar és nyugati fajta szarvasmarha-tenyésztés; napi 180 liter tejtermelés. A munkaerő részben Galicziából való. Átlagos földhaszonbér 16 korona. Napszámbérek: férfiak 80-160 fillér, nők 40-100 fillér.