MAGYARORSZÁG legnépesebb vármegyéinek egyike. Vasvármegye. Népességének sürűségére nézve majdnem az első helyen áll. Ha tekinteten kivül hagyjuk azokat a megyéket, melyek népességének sürűségi számát a nagyobb lakossággal biró törvényhatósági városok növelik, a melyeknek területét azonban le kell vonni a megyék területéből, csupán két megye mulja felül.

Vasvármegyének ugyanis 5035 négyszög kilométer területén az 1890-iki népesség-állapota szerint 390,371 lakosa volt. Egy négyszög kilométerre tehát 77·8 lakos jut. Csanádvármegye áll első helyen 81·1, Zalavármegye 79·2 lakossal; a többi vármegye mind Vasvármegye után következik. Az országos átlagot jelentékeny felülmulja Vasmegye lakossága. Magyarország átlagos népsürűsége ugyanis 54·10 négyszög kilométerenként; a magyar szent korona országainak együtt 54·2.

A népesség szaporodása 1880-tól 1890-ig 29,781 volt. 1880-ban 360,590 volt lakosainak száma, 1869-ben 331,706. A szaporodás körülbelül egyenlő arányban haladt; az 1869-80-iki dekádban 7·6, az 1880-90-iki dekádban 8·26%-kal.

A természetes szaporodás szerint az aránylag kedvező halálozási arány következtében 13·36%-nak kellett volna a szaporodásnak lennie, holott csak 8·26 volt; a természetes szaporodással szemben tehát 5·10% hiány mutatkozik. A Vasvármegyével szomszédos megyék közül azonban Sopron és Veszprém kedvezőtlenebb szaporodást mutatnak; Veszprémmegye lakossága az 1880/90-iki tizedben csak 3·26%-kal szaporodott. Sopronvármegye 4·41%-kal. Felülmulja ellenben Zalavármegye, mely körülbelül eléri az országos szaporodási átlagot a maga 12·42%-ával. Vasmegye népességének a természetes népszaporodás alapján kiszámitva, 1895 végén 411.118 lakos volt.

A szaporodás aránya alatta marad az országos átlagnak, a minek oka a munkások kiszivárgása a szomszédos Ausztriába, a hol könnyebben jutnak keresethez. Megkönnyíti a kiszivárgást a lakosság egy részének német nyelve, melylyel Ausztria német részeiben könnyen boldogul. Az 1891-iki népszámlálás 24,032 egyént írt össze, a kik Vasvármegyéből kereset végett Ausztriában tartózkodtak. Az amerikai kivándorlás kevésbbé érintette a megyét; annál inkább a Horvátországba való kiszivárgás, a hová a legutóbbi évtizedben 2129 vasmegyei lakos vándorolt ki. A kivándorlás és munkakeresés végett való ideiglenes eltávozás miatt a lakosság abszolut szaporodása visszamaradt a természetes szaporodással szemben.

Bevándorlásról ma már alig lehet szó. E mellett tanuskodik az, hogy a 11vármegyei származású lakosok arányszámában alig történt némi változás. Egyáltalában a keresethiány miatt kivándorlókat számba nem véve, a megyebelieknek szülőföldjükhöz való konzervativ ragaszkodása erősebbnek mutatkozik, mint a Dunántúl bármely megyéjében, Sopronon kivül, a hol ugyanilyen jelenséget tapasztalunk. Vasvármegyében ugyanis a Vasban született lakosok az összes lakosságnak 93·22%-át teszik (Sopronban 94·20%-át), holott a szomszédos Zalavármegyében csak 91·67% a zalai születésű, Veszprémben pedig 89·14% az ugyanazon megyebeli. Nagyobb ipartelepek, melyek az utóbbi években sürűbben keletkeznek a megyében, módosíthatják e számot s valószinű, hogy a legutóbbi népszámlálás óta módosították is; de erre nincsenek szabatos adataink.

A 390,371 lakos 629 községben lakik. A községek nagy számából megitélhetjük, hogy a megyében általában aprók a helységek. Zalamegye kivételével nincs is megye a Dunántúl, mely annyi apró helységet foglalna magában, mint Vasvármegye. A Rába völgyében és a Kemenesalján, tehát a rónaságon, ritkábbak a helységek, noha itt is elég kis népességűre találunk, de a vármegye nyugati, hegyes felében igen sürűn következnek egymásra, gyakran 1-2 kilométer távolságra. 100 lakoson aluli község volt 1890-ben 5, (a legkisebb Borostyán 55 lakossal), 100-200 lakosú 54, 200-300 lélekkel lakott 104, 301-500 közt levő lakosságú 173, 500-700 lelket számláló 110, 700-1000 közt váltakozó lakosságú 95, 1000-en felül 1500-ig 47, 1500-tól 2000-ig 14, 2000-en felül 3000-ig 10 községben terjedt a lakosság; olyan helységet azonban, melyben több lakik 3000 embernél, de 5000-et nem üt meg, csak 4 volt mindössze, 5000-en felüli csupán egy (Kőszeg) és 10,000-en felül szintén csak egy (Szombathely).

A mint látszik, a községek zöme a 200-tól 700-ig terjedő lakosságra esik; ezek száma összesen 387, tehát több, mint fele az összes helységeknek. Már pedig egy 700 lakosú, alig 100 házat számláló helység is kicsinynek mondható.

A községek sürűsége miatt természetesen azok határa is igen kicsiny. Átlag 9 négyszög kilométer esik egy helység területére. A legnagyobb határ, Kőszeg városáé, sem terjed nagyobbra, mint 45 négyszög-kilométerre, pontosan 8723 kat. holdra. A legnagyobb határok természetesen a lapályos részen vannak; a hegységbe eső határok között Rohoncz város az egyetlen kivétel, melynek határa 7674 kat. hold. Ellenben gyakoriak az 1000 holdon alul levő határok. Olyan községi területek is vannak, melyek alig terjednek túl az egy négyszög-kilométeren, mint a felsőőri járásban Sóshegy (262 hold), Kis-Cziklin és Kis-Karasztos (246-246 h.), Dombhát (261 h.), Szépur (236 h.), a körmendi járásban Kemesmál (190 h.); a kőszegi járásban Gyöngyösfő, mely egy négyszög kilométernyit sem bir (csak 134 h.), Langeck-Üveghuta (212 h.), Kis-Csömöte (197 h.), Kis-Pöse (208 h.), Seregélyháza (233 h.); a muraszombati járásban Borostyán (csak 119 h.), a németujvári járásban Taród-Csencs (208 h.), Salafa (250 h.). Az országos átlag szerint (noha a nagy városok birtoktalan lakosságát is számitjuk, a mi pedig jelentékenyen csökkenti az 12arányszámot) egy lélekre körülbelül negyedfél hold föld jut. Vasvármegyében, mely, mint látni fogjuk, mégis nagy részt őstermelőktől lakott országrész, a községek felében sem találhatjuk meg ezt az átlagszámot, sőt 193 olyan község van, melyben 1-2 hold esik csak egy lélekre, egy családra tehát 5-10 hold; 16 községben pedig még egy hold sem kerül átlag egy személyre. Még nagyobb lenne az aránytalanság, ha a közép- és nagybirtokok területét külön vennők. A szomszéd megyék közül csak Zalavármegyében vannak a birtokok elaprózását tekintve, hátrányosabb viszonyok. Vasvármegyében ugyanis egy őstermelő birtokosra jut 11·6 hold, Zalában csak 8·4 hold; ellenben Veszprémvármegyében 19·2 hold, Sopronban 14·8 hold. A parasztbirtokok szétaprózása a nép egy részét az ipari foglalkozásra ösztönözte; ebből magyarázhatók meg a munkakeresés végett Ausztriába történő időleges kivándorlások, valamint az is, hogy egy nagyobb töredék Horvátországba, illetőleg Szlavoniába vonul, a hol könnyebben szerezhet földbirtokot.

A lakásviszonyok általában normálisak. Vasvármegyében 58,700 házban 69,005 lakást talált az összeirás; egy lakásra tehát 6·65 lakos jut; Veszprémmegyében 6·53, Zalában 6·37, Sopronmegyében 6·44, Győrmegyében 6·76; a szomszédos vármegyék viszonya tehát csekély eltéréssel ugyanolyan ebben a tekintetben. Az összes épületek száma 1890-ben 121.847 volt.

Nemre nézve a 390,371 lakos közt férfi volt 192,853, nő 197,518. Minden 1000 férfira tehát 1024 nő jutott. Jobb viszonylat, mint a Tisza jobb partján, a honnan sok férfi Amerikába ment munkát és szerencsét keresni; jobb Győrvármegyénél (1043) és Veszprémnél (1027); de nem jobb Sopronnál, a hol 1022, Zalánál, a hol meg éppen csak 1013 nő jut 1000 férfira; tehát majdnem egyenlő az arány.

A családi állapot képe csekély eltéréssel ugyanaz, a mi a szomszédos vármegyékben. A férfiak közül nőtlen volt 31·69, nős 63·04, özvegy 5·24, elvált 0·03%. Összehasonlítva az arányszámokat a szomszéd vármegyék adataival, következő képet nyerjük százalékokban:

A nemzetségi elhelyezkedés igen érdekes Vasvármegyében: két nagyobb zöm mellett két kisebb zömöt találunk.

Legnagyobb számú a magyar lakosság; több mint fele az összesnek. Ekképpen elérte az abszolút többséget, mert a többi lakosságnak 50·56%-át teszi. 1880-ban még alatta maradt a számnak, akkor csak 48·98% volt. A magyarok összes száma 197,389. Elfoglalják majdnem kizárólagossággal a vármegye keleti részét, de benyulnak a hegyvidék völgyeibe is; ezenkivül szigetekként a megye nyugati részén, az úgynevezett Őrség egyes községeiben élnek.

A németek száma 125,526 volt 1890-ben, 1880-ban pedig 122,738. A szaporodás tehát csekély, sőt a németek arányszáma az összes lakossághoz viszonyítva, még csökkent is, mert 1880-ban még 34·04%-át adták az egész lakosságnak, holott 1890-ben már csak 32·16%-át. Nagyobb tömegben a megye nyugoti felének hegyes vidékén települtek.

A kisebb zömöket a horvátok és vendek alkotják. Az előbbiek szétszórt szigetekben laknak a Szombathelytől nyugotra és délre eső tájékon; a vendek a megye délnyugati során, Mura-Rába szögében. A horvátok száma volt 1890-ben 18,197 4·66% a vendeké 47,080 (12·55%)

A magyarosodás és a magyarul tudás a leglassabban terjed a németek közt. Részben a német terület szomszédsága is okozza talán; de tényleg a németek a legszívósabbak a magyar nyelv negligálásában. Örvendetesebb jelenséget tapasztalunk már a horvátoknál. Igaz, hogy ezek részben magyar lakosság közé vannak beékelve, s nincs is alkalmuk folyvást gazdagabb és kulturailag haladottabb fajrokonaikkal érintkezni. A mig a németeknek nem is egészen tizedrésze (9·25%) tanult meg magyarul, a horvátok közül már 13közel 25% érti a magyar nyelvet. Legnagyobb haladást ezen a téren a vendek tették, a kiknek épen fele tud már magyarul s igy ez a különben is hazafias népcsoport nemsokára a magyar nyelv és nemzetiség várának erős előőrse lesz. Magyarul tudott az egész megyében 1890-ben 221·495, azaz 56·74%, 1880-ban csak 53·96%.

Vallásra nézve túlnyomó többségben laknak Vasvármegyében a római katholikusok, az összes lakosság 74·11%-a. Utánuk legtöbb az ágostai evangelikusok száma, nevezetesen 20·54%. Az ev. reformátusok a lakosságnak csak 2·94%-át, a zsidók 2·39%-át teszik, míg a fennmaradó csekély töredék egyéb vallásfelekezetek közt oszlik meg. Vasvármegyében több római kath. hitközség tartozik a zágrábi érsekséghez, s egy pár azonfelül a stájer egyházhoz.

Fontosabb annak az aránynak megállapítása, hogy az egyes vallásfelekezetek kebelében mennyire volt kedvezőbb, vagy kedvezőtlen a magyar nyelv terjedése. A reformátusok általában mindenütt magyarok lévén Magyarországon, nem is jönnek itt számitásba. Tényleg Vasvármegyében is csak 0·77% nem tudott magyarul. A róm. katholikusok közül 1880-ban 49.68% tudott magyarul, 1890-ben már 51·43%. Ez ha nem is nagy, de határozott haladás. Sokkal kisebb a magyarosodás terjedése az ágostai evangélikusoknál. Mindössze csak 0·35% a magyarul tudó evangelikusok szaporodása. Ellenben nagyobb arányú a zsidóknál, a kik közül 1880-ban még csak 67·66% tudott magyarul, holott 1890-ben már 75·65%. Mindenesetre egyik oka ennek az is, hogy a zsidóság zöme a városokban lakik, melyek a magyarosodás legjobb elemei az egész országban. De egyúttal példája ez a jelenség annak az általános magyarosodási processzusnak, mely örvendetes módon az egész országban foly az izraeliták közt. A szomszéd vármegyékben ugyanezt a növekvő arányt találjuk. Már Sopronvármegyében is jelentkezik, a hol 1880-ban a zsidóságnak csak 41·91%-ka tudott magyarul, ellenben 1890-ben már 48·09%. Veszprémmegyében ugyanez időszak alatt 68·87%-ról 77·11%-ra, Zalában 86·01%-ról 92·42%-ra szaporodott a magyarul tudó zsidók száma, úgy, hogy eddig körülbelül már alig van Zalavármegyében olyan zsidó, a ki magyarul ne beszélne.

Rosszabb szaporodási arányt mutat a szomszéd vármegyékben a róm. katholikusok magyarul tudása. Veszprémvármegyében még csökkent is valamivel, 74·20%-ról 73·94%-ra, a mi azt bizonyítja, hogy bizonyos számú magyar katholikus kivándorolván, a katholikus svábok közt teljesen pang a magyar nyelv terjedése. Zalavármegyében is csak 0·30%-kal emelkedett a magyarul beszélő katholikusok száma, Sopronvármegyében csak épen 0.14%-kal. Mindebből az következtethető, hogy a veszprémi és a győri püspökök egyházmegyéiben nem karolta föl a magyarosodás ügyét a papság oly mértékben, a mint lépést tartott Vasvármegye magyarositó munkásságában a szombathelyi egyházmegye papsága.

A mi a lakosság általános műveltségi fokát illeti, az kedvezőbb, mint az országos átlag; noha még mindig nem kielégítő. Száz-száz lakost véve alapul, olvasni és irni tudott 78·35 férfi és 64·69 nő; az országos átlagban 57·59 férfi, 43·89 nő. Csak olvasni tudott 2·39 férfi, 10·28 nő. Sem olvasni, sem írni nem tudott 19·26 férfi, 25·03 nő.

A lakosok java része ma is őstermelésből él. Összesen 64·62%-ra teszi ugyan a népszámlálási jelentés az őstermelők családfőinek és eltartottjainak számát; de, minthogy a 13·9%-kal kimutatott napszámosok is legnagyobbrészt az őstermelés szolgálatában állanak, a vármegye lakosságának három negyedrésze őstermeléssel keresi kenyerét.

14A statisztikai fölvételek alapján a foglalkozási föltételek következőleg oszlanak meg:

Az értelmiségi osztályból volt önálló: 713 tisztviselő, 812 tanár és tanitónő, 390 pap, szerzetes és apácza, 105 orvos stb. Az ipar és kereskedelem osztályába tartozókat megint szét kell különíteni foglalkozási ágai szerint. A 27,159 ipari foglalkozású önálló egyén közül 1·05% bányászattal, 69·66% a tulajdonképeni iparral, 12·38 személyes ipari szolgálattal, 0·15%, vándoriparral, 1·42% házi iparral foglalkozik, a voltaképeni iparos tehát az egésznek 83·61%-át képezi. A kereskedelem 11·13%-kal szerepel a föntebbi számban, 3.77% pedig a közlekedési szakmák munkásaira, 0·44% a hitelintézetek alkalmazottaira esik.