"Nona idest 9 Junii 1592 Thomas Nádasdi liber baro de Kabod."

"1601 Laurentius Zsennyei, posteriteri consignavit Franciscus parochus Egervariensis."

"László, Isten kegyelméből Magyarországnak, Tótországnak, Horvátországnak, Romániának, Szerbiának, Galicziának, Lodomériának, Kun- és Bolgárországnak királya - az Krisztus minden híveinek - mostaniaknak és jövendőknek - ezen levelünk olvasóinak - idvességet kivánunk attól, az aki ád a királyoknak idvességet.

111Akarjuk tudtokra adnyi mindeneknek ezen levelünk rendiben, hogy - mivel az mi Vasvári lakosaink az németeknek és egyéb ellenségeknek alájövetelek és pusztítások által megszegényedtek és igen elszéledtek, hogy azon lakosok és más szabad állapotú emberek azon helységben öszve mehessenek és azoknak száma megszaporodjék és ezáltal az mi királyi tisztességünk megnevelkedjék. Ezt a grácziát akartuk nekik adnyi és szabadságokat rendelnyi, hogy minden biráknak és kiváltképpen az Vasvári urnak itélete, birodalma és hatalma alól éppen és egyátollában ki legyenek véve, úgy tudnyi illik, hogy az Vasvári úr még azon három dolog felől is, ugy mint gyilkosság, lopás és tolvajlás felől közöttök itéletet ne tehessen, az mely dolgokban ennek előtte ő előtte tartoztak állanyi, - mivel hogy eőket csak az magunk itéleti alá tartyuk, és akarjuk, hogy sem azon vasvári Ur sem más egyéb közöttök erőszakot ne tehessen. Ismét engedtük nekik, hogy birót magok közől, az kit akarnak, választhassanak, az ki őket minden törvényes állapotokban megitélhesse. Ismét engedjük, hogy ha valami pörök és törvények az vidékiek által azon lakosaink ellen indéttatnak, úgy, hogy bizonyság kivántatnék, ezen törvényes káuzák olyan bizonyságok által próbáltassanak avagy bizonyittassanak meg, kik azon vasvári szabadsággal élnek, az mint hogy azon szabadsággal ez több országunkbeli nagy városokban levő lakosok is élnek. Továbbá megengedtük, hogy semmiféle pörnek eligazéttásábon bajvivás közöttök ne itéltessék; hanem akárminemű pörök és törvénykezések akárki által támodgyanak, az magok esküvésekkel az dolognak kivánsága szerént végeztessenek el, - az mint egyéb királyi városunknak szabadsága és állapottya is azon tartya. Engedtük azt is, hogy a Rába erdején szükségekre való fát vághassanak, szénát és füvet kaszálhossanak, az viznek akárminemő hasznát vehessék minden bér füzetés és háborgatás nélkül. Ismét engedtük és engedjük, hogy azon az helyeken, az melyekben Szala és Vasvármegyékben vámot szoktak venni, azon lakosinktól semmi vám, ám akárminemő terhes szekerektől ne vétessék. Ismét rendellük és engedtük, jelentvén, hogy egyéb szabadságok artikulusiban az mi fejérvári lakosinknak szabadságokkal éljenek.

Melynek emlékezetére és örökkön való erősségére, ezen levelünket engedtük, az mi kettős pöcsétünk erejével megerősítvén. Adatott az mi szerelmes és hű vice kanczelláriusunknak Miklós mesternek keze által, Krisztus születése után ezer két száz hetven kilenczedik esztendőben, az mi országlásunknak pedig hetedik esztendejében..."