VASVÁRMEGYÉBEN 265,278 hold, vagyis az összterületek 28%-a, erdővel van borítva. E területek fatenyészeti, valamint földrajzi szempontból öt főcsoportba oszthatók; és pedig:

1. Rohoncz, Borostyánkő és Pinkafő erdővidéke. Ez erdők az Alpesekből kiágazó magas és középhegységeket borítják; a kőszegi és felső-eöri járásokban terülnek el. Fő faneme az erdei fenyő, a bükk, a kocsános, kocsántalan és csertölgy, a lúcz- és jegenyefenyő. Meglehetős mennyiségben fordul még elő a nyir, nyár, éger és szórványosan a vörösfenyő, gyertyán, kőris, szil, juhar, akácz és fűz. Éghajlata mérsékelt hűvös; a szél okozta károk, bár ritkábban, de mégis előfordulnak. Az egyes fanemek mind jó növéssel birnak s jó minőségüknél fogva meglehetősen keresettek.

2. A kőszegi járás többi része, Léka és Szénégető bükkös vidéke, az előbb tárgyalt vidék észak felé hajló szomszédságában, az Alpesekből kiágazó magasabb hegyvidéken és a középhegységeken terül el. Uralkodó fanemek a bükk és erdei fenyő; nagyobb mennyiségben előfordulnak csoportonkint és elegyesen a kocsános és kocsántalan tölgy, a lúcz-, jegenye- és vörösfenyő is; szórványosan az éger, szil, kőris, nyár, nyir, füz, juhar és hárs. Északnyugati éghajlati kitettségénél fogva éghajlata mérsékelt hűvös; a szél okozta károk már gyakoriabbak. Az egyes fanemek, különösen a bükk és fenyőfélék, kitünő növekvéssel birnak.

3. A vármegye délnyugati részét, a szent-gotthárdi, német-ujvári, muraszombati járásokat egészen, a körmendi járásnak "Őrség" néven ismert vidékét és a szombathelyi járás német ajkú vidékét, a közép- és előhegységeket borító erdőket "Iváncz" erdővidékéhez sorozzuk, mely magában foglalja az itt elősorolt járásoknak "Őrség", "Tótság" és "Németség" néven ismert erdővidékeit. Ezen a vidéken az erdei fenyő már annyira uralkodó, hogy el lehet mondani, miszerint az egész országban ezen a vidéken és a vele szomszédos Zalavármegye göcseji részletén, az erdei fenyő a legnagyobb mennyiségben van elterjedve. Egyébb fanemek, mint a kocsános, kocsántalan és csertölgy, bükk, gyertyán, szil, kőris, éger, nyár, nyír, alárendelten, a lúcz- és vörösfenyő csak szórványosan fordulnak elő. Éghajlata mérsékelt, szelid s kevésbé szélsőséges; szélokozta károk csak ritkább esetekben észlelhetők, a korai és kései fagyok azonban a völgyekben meglehetős gyakoriak. Az egyes fanemek, különösen az erdei fenyő, kitünő növéssel birnak, úgy, hogy a buja talajon, különösen a szombathelyi járásban, Pornó vidékén, erős növésénél fogva (néha 0·5 cm. vastag évgyűrűvel) technikai czélokra nem is alkalmas, mert nem tartós és nagyon könnyen törik, miért is ezt köznyelven "répafenyőnek" nevezik. Azonban általában véve a 3. pont alatt leírt vidék erdei fenyő-állabjai is kitünő épületfát szolgáltatnak.

4. A Rába-mente erdővidéke, mely magában foglalja a körmendi, vasvári, sárvári, szombathelyi és kis-czelli járások tölgyesekkel borított sík vidékeit a Rába folyó mentén. A Rába-mentének fő fanemei a kocsános tölgy és gyertyán; meglehetős mennyiségben fordulnak elő a kocsántalan és csertölgy, 429éger, szil, nyár; szórványosan találhatók még az erdei fenyő, kőris, juhar, akácz, nyír, fűz és hárs. Éghajlata általában szelíd, széldöntések nem fordulnak elő, a korai és kései fagyok is csak ritkább esetekben észlelhetők. Az egyes fanemek jó növéssel birnak; különösen a kocsános tölgy dongakészítésre kitünően alkalmas fát szolgáltat.

5. A Hegyhát és Farkaserdő vidéke a körmendi, vasvári és sárvári járásokban elterülő erdővidék, a Vasvármegye délkeleti részén levő dombokat és előhegységeket borítja. Itt a nyír a század elején uralkodó kocsános, kocsántalan és csertölgyet és bükköt már majdnem teljesen kiszorította. Ezen fanemeken kivül előfordulnak még meglehetős mennyiségben az akácz, gyertyán és szórványosan az erdei és fekete fenyő, továbbá a nyár, füz, szil, juhar és hárs. Éghajlata szelíd, helyenkint enyhe, meleg; bortermő vidék. Széldöntések, valamint korai és kései fagyok csak ritkább esetekben fordulnak elő. Az egyes fanemek növése ezen a vidéken már igen változó, a talaj minősége szerint.

Vasvármegye 265,278 kat. holdnyi összes erdőterületéből magashegységen (600 méteren felűl) tenyészik 26,528 kat. hold (10%) középhegységen (200-600 méter magasságban) tenyészik 198,958 kat. hold (75%) síkságon, dombos vidéken és előhegységen (200 méter magasságig) 39,792 kat. hold (15%). Feltétlen erdőtalajon álló erdő van 96,317 kat. hold, mely szántóföld, rét, legelő vagy szőllőművelésre állandóan nem alkalmas; a többi 168,961 kat. hold erdő nem feltétlen erdőtalajon áll.

Az összes erdőterületből a kocsános, kocsántalan és csertölgy 64,296 kat. holdat, vagyis 25%-át borítja az összterületnek; egyéb lombfák, ugymint a bükk, gyertyán, nyir, füz, nyár, éger, kőris, szil, juhar, akácz és hárs 69,392 kat. holdat, az összterület 26%-át; az erdei, fekete, lúcz, jegenye és vörös fenyő pedig 131,590 kat. holdat, tehát az összterület 49%-át.

Ezen erdőségekből az 1879. évi XXXI. t.-cz. 17. §. szakasza alá tartozó erdők kiterjedése 64,944 kat. hold, vagyis 24%; a többi 200,334 kat. hold, tehát az összterület 75%-a, magántulajdont képez.

Nagyobb erdőbirtokosok Vasvármegyében:

10,000 holdon felüli erdőbirtokos Vasvármegyében nincsen.

5,000 holdon felüli erdőbirtokosok: Herczeg Eszterházy Miklós, Lajos bajor kir. herczeg, gróf Erdődy Ferencz, gróf Batthyány Ferencz, gróf Festetich Tasziló, gróf Kottulinszky Teodóra, gróf Batthyány Iván, gróf Erdődy Lajos.

1000 holdon felüli erdőbirtokosok: Szent-gotthárdi apátság, id. Nagy Sándor, özv. gróf Draskovich Pálné, herczeg Batthyány-Strattman Ödön, Kőszeg városa, gróf Sigray-örökösök, gróf Erdődy István, Rechnitzer Salamon, gróf Cziráky Béla, gróf Batthyány Kristóf, Schmied Ferencz, gróf Batthyány József, Thurn-Taxis Miksa herczeg, gróf Szápáry László, Vasvár-szombathelyi káptalan, Bezerédj István, báró Solymosy László, Schoklics Adolf, Ziehrer Vilmos, gróf Széchenyi Imre.

Az 1879. évi XXXI. t.-cz. 17. §-a alá tartozó erdők a földmivelésügyi miniszterium által jóváhagyott üzemtervek szerint kezeltetnek. A magántulajdonban levő nagyobb erdőbirtokok tulajdonosai erdeiket szintén többnyire rendszeres gazdasági üzemterv szerint kezeltetik. A fenyőerdők szálerdő-üzemmódban, a tölgyeseknek 80%-ka szintén szálerdő-üzemben kezeltetik; mig a bükk és egyéb lombfaerdőknek csak mintegy 20%-ával alkalmaztatik a szálerdő-, a többi 80%-ánál pedig a sarj-erdő-üzem.

A Vasvármegye területén lévő erdőkben a gazdálkodás, fennálló viszonyainak kénytelenségéből kifolyólag, általában külterjes lévén, igen természetes, hogy a korábbi időben csak ennek megfelelően történt a gazdálkodás; ehez képest aztán az erdők felujulása többnyire a természetre bizatván, leginkább csak a természetes úton való felújítás alkalmaztatott, úgy hogy az erdőművelés országos érdekű foganatosítása az utóbbi időkig, különösen a községek és kisebb magánbirtokosok kezén lévő erdőknél, nem csak hogy teljesen el lett hanyagolva, de a vágások megengedett nagymérvű legeltetése még a fatenyészetet is megrontotta.

430Ujabban azonban Vasvármegye erdei legnagyobb részében a legeltetési elő- és utótilalmak szigorú betartása útján a természetes felujulás biztosítva van. A feltétlen erdőtalajon álló és állami felügyelet alatt lévő erdőkben a belterjesebb erdőgazdálkodás a rendszeres gazdasági üzemtervekben kifejtett elvek szerint történik és az erdők rendes felujítása többnyire mesterséges úton eszközöltetik.

A mesterséges erdősítési módok közül az éghajlati és talajviszonyoknak, továbbá a birtokosok érdekeinek tekintetbe vétele mellett, leggyakrabban a csemete-ültetés és a tölgymakkrakás útján való erdősítés, továbbá a tölgyeseknek és akáczosoknak arra alkalmas talajon mezőgazdasági használat útján való telepítése alkalmaztatik.

Az országban levő 20 királyi erdőfelügyelőség közül egy Vasvármegye székhelyén, Szombathelyen van; ennek ellátását egy kir. erdőfelügyelő és egy kir. alerdőfelügyelő végzi. Ez erdőfelügyelőség hatásköre Sopron, Vas és Zalavármegyékre, továbbá Sopron sz. kir. városra terjed ki. A felügyelete alá tartozó erdők összes kiterjedése 634,864 kat. hold; ebből a Vasvármegyében lévő erdők kiterjedése 265,278 kat. hold.

Vasvármegye állami kezelésbe átvett saját (községi) erdei az ugyancsak állami kezelésbe átvett zalavármegyei községi erdőkkel együtt egy erdőhivatal felügyelete alatt állanak. Az erdőhivatal székhelye Zala-Egerszeg, hatásköre alá tartozik a zalavármegyei 4 magy. kir. erdőgondnokságon kivül a Vasvármegyében szervezett 3 magy. kir. erdőgondnokság is, Szombathely, Körmend és Szent-Gotthárd székhelylyel.

Öszefoglalás erdőgondnokságok szerint:

Az erdők kihasználása 1848-ig, illetve az urbéri viszony megszüntéig, igen korlátolt volt, főleg a legeltetés, makkoltatás és vidékenkint az alomgyűjtés útján nyerhető jövedelemre s kevés kivétellel inkább csak a helyi építkezésekre és a tüzelésre szükséges fa vágatására szoritkozott; csak mikor a vasútak építése mind ujabb, meg ujabb területeket vont a világpiacz kötelékébe, a birtokosok a nehéz helyzet közt kinálkozó alkalmak szerint törekedtek az addig értéktelennek tartott erdőkből minél több pénzt nyerhetni, nem gondolva arra, hogy későbbi években is legyen mit eladni. A vásárra dobott fa értékét az erdőbirtokosok legtöbbnyire nem is ismerték, mert szakszerű becslésekről szó sem volt, és mert nagyobb terjedelmü erdeik után még a legnyomottabb árak mellett is addig nem várt összegeket kaphattak és igy óriási mérvű eladásokat eszközöltek.

Ezen értékesítések helyenkint csak olyformán eszközöltettek, hogy a fakereskedő csak az általa termelt tiszta árú után fizetett s így a legszebb fák s azoknak legjobb részei lettek első sorban mindig kiválogatva. Ez okozta aztán, hogy némely vidéknek gyönyörű egyenletes fenyvesei és tölgyesei helyett most összemarczangolt kinézésű, számos korfokozattal biró, gyérzárlatú erdei vagy elkopárosodott silány legelői vannak csak.

Ujabban azonban többnyire tőármelletti eladás utján történik az értékesítés, de még mindig igen kevés azon erdőbirtokosok száma, kik erdőbirtokukból az évi fatermést házi kezelés utján, választékok szerint feldolgozva, mint kereskedésre alkalmas kész árúczikket termelné évi fahozamát.

Az állami kezelésben levő községi, egyházi testületek és személyek, 431volt urbéres közbirtokossági stb. tulajdonát képező erdők kisebb kiterjedésüek lévén, az évi fahozam a birtokosok saját szükségleteire használtatik föl. S ezen birtokosok közül csak igen kevés azok száma, kik eladás utján is, értékesíthetnek valamit évi fatermésükből.

Csakis a kisebb magánbirtokosoknál van elterjedve, hogy erdei fatermésüket választékok szerint feldolgozva hozzák a forgalomba, mint az Őrség vidéke erdei fenyőből termelt épületfáját, Pinkafő és Felső-Eőr vidéke pedig erdei fenyő, továbbá lucz- és jegenyefenyőből termelt fürészárúját.

A favágás leginkább télen, egész a késő tavasz beálltáig eszközöltetik. Oly vidék, hol a népnek tisztán az erdei famunka lenne kereseti forrása, Vasvármegyében nincs.

A fa kiszállítása az erdőből Vasvármegyében csakis tengelyen történik. Vízi szállítás, csusztatás vagy ergettyű eddig berendezve egyáltalán nincs.

A makkoltatás és gubacs-szedés, a tölgyesek erős kihasználása és az utóbbi rossz makktermő évek folytán, már igen csekély jövedelmet nyújt s a makk, többnyire összegyüjtve, inkább csak erdősítési czélokra használtatik föl.

Korábban egyébb erdei famagvak gyüjtésére épen nem gondoltak; ujabban azonban, mióta Körmenden Leitner János magpergető-gyára felállíttatott, a fenyő-toboz élénk keresetnek örvendvén, ennek gyűjtése is meglehetős jövedelmet nyújt. Ezenkivül most már egyébb erdei famagvak is elég jól értékesíthetők s összegyűjtésük ma már meglehetős népszerűségnek örvend.

A fakereskedés meglehetős élénknek mondható, mert a mellett, hogy kicsiben igen sokan foglalkoznak vele, Vasvármegyében több nagyobb tőkével biró fakereskedő is van, kik e téren többen első rangú helyet foglalnak el. A fakereskedés legélénkebb Fiume felé a dongakivitellel és Ausztria felé a parkettárúval. Ezenkivül az épületfa-kereskedés is meglehetős virágzásnak örvend.

A vármegyében van 37 fürészmű, melyek közül 3 parkett-gyártásra is be van rendezve. Van még 1 gyufagyár, 2 gazdasági eszközöket készítő műhely, 20 szénégető.