432VASVÁRMEGYE VADÁSZATI VISZONYAI.
Írta Egerváry Gyula; átnézte Bedő Albert
MAGYARORSZÁGNAK ama vármegyéi között, a melyeknek minden irányban fejlett közgazdasági és kulturviszonyai a legnagyobb mértékben leköthetik az idegen figyelmét, Vasvármegye bizonyára egyike a legelsőknek.
Igy a vadászat is hazánknak talán egyik vármegyéjében sem emelkedett olyan magas szinvonalra és kiváló jelentőségre, mint Vasmegyében. Értem ez alatt azt a gazdaságot, a melyet a vármegye jól gondozott vadászterületei, különösen a hasznos piaczi vadakban bírnak, mely, mig egyfelől az évi lövésben nem megvetendő gazdasági jövedelmet nyujt, másfelől nap-nap mellett fontosabb szerepre van hivatva közélelmezési szempontból.
Vadtenyésztési felosztás.
Vasmegye vadászati és vadtenyésztési tekintetből egymástól minden tekintetben eltérő négy részre osztható.
1. A sikság Szombathely vidékétől keletnek elterülve, a Moson, Győr és Komárom vármegyei, ugynevezett felföldi siksággal egyesülve, a Vértes aljáig huzódik. Határait nyugatról és észak felől az úgynevezett soproni hegycsoport, tulajdonképpen a Lajta-hegység délnek irányuló alacsony kiágazásai képezik, melyeken a Gyöngyös derékszögben tör keresztül, kelet felől a felföldi nagy sikságba szakad, dél felől pedig a Rába képezi határát. A síkságnak terepképződés tekintetéből három érdekes pontja van. Egyik a soproni hegycsoportból Kőszeg és Pereszlény között a síkságba belenyuló, majd gyors hanyatlással a Répczéig terjedő keskeny domblánczolat. A második a Répcze mentén, körülbelül Kemény-Egerszeg táján leginkább kiemelkedő s keletnek lejtő kemenesaljai fensík. A harmadik a Sorok-Ujfalu tájékán kiemelkedő s a Rába felé, délnek néző fensík, mely a Rába mentén Szent-Gotthárdon keresztül, jobbára széles völgyet képezve, a stájer határig terjed.
2. A Pinka völgye Sopronmegye határától délnek a Rábáig terjed, a Lajtahegység déli kiágazása és a stájer határ között.
3. A Tótság a Rába folyó, továbbá Stájerország és Zalamegye között fekszik; keleti határát - hogy egy félig-meddig megközelitő irányt említsünk - talán egy Körmendtől egyenesen délnek gondolt vonal képezi.
4. A Hegyhát a vármegyének a Rába folyó, a Tótság, továbbá Zala és Veszprémmegyék közötti részét képezi.
A vadászati viszonyok e vármegyében ma sokkal kedvezőbbek, mint azelőtt, bár az erdők nagyon megfogytak. A vadászat szakszerü kezelése és a vadak gondozása mellett, nemcsak az őzállomány szaporodott el mindenfelé, de a Farkas-erdőben, a káldi, bögötei, gyertyáni, tacskándi és a sitkei, valamint az ezekkel kapcsolatos erdőkben ez idő szerint már fővad 433is van, még pedig olyan számban, hogy bizonyos időszakokban 40-50 darabot is látnak ott egy-egy falkába verődve.
Vadak.
A negyvenes években s az ötvenes évek elején még híre sem volt a szarvasnak a Hegyháton és ezek kétségkivül a gróf Festetics-féle zalai uradalmakból és a sümeg-vidéki erdőkből váltottak oda. A Farkas-erdőben tehát ez idő szerint a fővad állandóan megtelepedett, de, mint többé-kevésbbé váltó vad, előfordul az ezzel kapcsolatos összes nagyobb erdőkben is, a melyek a zalai határra dőlnek. S előfordul végre, még pedig igen szép és nagy állományban, a gróf Cziráky Béla kenyeri-kecskédi uradalmához tartozó erdőkben is, a hol bekerített vadaskertben, szakszerü gondozásban és megfelelő óvásban részesül.
Az őz a vármegye erdőségeiben mindenütt tenyészik s helyenkint gazdag állománya van. A minősége azonban nem elsőrendü; sem agancsra, sem testi fejlettségre. Ez utóbbi tekintetben még legjobbak a vármegye északi és északkeleti határhegységeiben előforduló őzek, a melyek már a jó közepes átlag-súlyt megütik. De az agancsozat itt is gyenge közepes.
Vasvármegye vadászati szempontból különösen exczellál a mezei vadászatban nyúlra, fáczánra és fogolyra, úgy, hogy e tekintetben kevés párja van az országban, mert nemcsak a régtől fogva szakszerüen kezelt uradalmakban, de úgyszólván az összes községi határokban, különösen a Gyöngyös és a Rába mellékén, továbbá a Kemenesalján, gazdagon tenyészik főleg a nyúl és a fogoly. A kedvező geológiai és éghajlati viszonyok, nemkülönben a vadállomány fejlesztése érdekében a vármegye és az egyes uradalmak részéről hozott áldozatok emelték Vasvármegyében a vadászatot mai magas színvonalára; ennek következménye ujabban az is, hogy a legkeresettebb piaczi vadunk, a fáczán, az egész vármegyében elszaporodott s ez idő szerint ott már úgyszólván mindenütt vadon tenyészik. Kevés vármegyében van annyi jól kezelt fáczános, mint Vasmegyében; a fogoly pedig helyenkint annyi, hogy 2-3 vadász, pár órai kimenetre 100 drbot könnyen aggatóra füzhet, még a községi bérterületeken is, a nyúlvadászat pedig helyenkint waggonszámra fizet a téli körvadászatokon.
Az érdekes vadak közül első helyen kell felsorolnunk az erdei szalonkát, mely kedvező idényben nagy számban szokta felkeresni a vármegyének úgyszólván összes erdőségeit, de különösen a "Hegyhát" vágásait és az ú. n. "Őrség" fenyveseit s azokban állandóan költ is.
Az erdei tyúkfélék közül a vármegye északi és északnyugoti határhegységeiben előfordul a császármadár, de csak igen jelentéktelen számban; ellenben a siketfajd az utóbbi időben állandó tanyát ütött a vármegye ugyanezen részének hegységi erdeiben, még pedig igen nagy számban. Különösen Felső-Eör és Pinkafő vidékén vannak a legjobb állandó dürgési helyei, de a Lékától a vármegye nyugati határáig húzódó hegylánczolatban kisebb-nagyobb számban minden előfordul.
Ez utóbbi vidéknek helyenkint egészen havasi jellege teszi ezt érthetővé, valamint azt is, hogy mintegy 15 évvel ezelőtt a rohonczi hegyekben zergét is lőttek.
A nagyobb dúvadak közül egyedül a farkas szokott nagyobb teleken egy-egy eltévedt példányban mutatkozni, de ez a régibb időben is csak nagy ritkán történt s csakis olyankor, ha a Száva befagyott s azon könnyű szerrel átkóborolhattak Szlavóniából. A szárnyas ragadozó madarak sem fordulnak elő túl nagy számban. Hanem róka, kivált a Hegyháton és az úgynevezett Őrségben, továbbá a vármegye északi és északnyugati erdős hegységeiben, elég bőven van. A vaddisznó, mely annak előtte Vasmegyében csak nagy ritkaságképen jelent meg néha-néha a Farkas-erdőben, ez időszerint már állandóan megtelepedettnek tekinthető s a sárvári uradalomhoz tartozó erdőségekben az utóbbi időben évről-évre lőnek nehány darabot, ép úgy, mint üregi nyulakat, a melyekből mutatónak egy-kettő már szintén áttelepedett a szomszéd vármegyékből.
Évi vadlövés.
A vármegye évi vadlövését csak megközelítő becslés alapján lehetne megállapítani, mivel teljesen megbízható statisztikai adatok e tekintetben nem állnak rendelkezésre. Egyedüli adatainkat e tekintetben csakis a 434"Vadászlap" közleményei és a kir. erdőfelügyelőségek kimutatásai szolgálnak, azonban mindkettő nagyon hiányos.
Az erdőfelügyelőségek által összegyüjtött adatok szerint Vasvármegyének 951,091 kat. holdat tevő földterületén lövetett:
Szarvas | 2 | 6 | 5 |
Őz | 260 | 253 | 253 |
Mezei nyúl | 14,126 | 23,444 | 18,623 |
Siketfajd | 3 | 6 | 5 |
Császármadár | 1 | 6 | 11 |
Fáczán | 1,073 | 2,183 | 2,064 |
Fogoly | 22,824 | 13,389 | 19,345 |
Fürj | 2,858 | 3,022 | 3,758 |
Haris | 130 | 136 | 147 |
Vadlúd | 9 | 8 | 13 |
Vadkacsa | 593 | 360 | 399 |
Tuzok | - | 32 | 14 |
Erdei szalonka | 1,016 | 847 | 771 |
Mocsári szalonka | 153 | 110 | 118 |
Vadgalamb | 232 | 295 | 293 |
Különféle hasznos | 346 | 691 | 818 |
Összesen | 43,626 | 44,788 | 46,657 |
Kártékony vad: | | | |
Vaddisznó | 1 | - | - |
Üregi nyúl | - | 223 | 39 |
Borz | 61 | 49 | 35 |
Vidra | 13 | 17 | 9 |
Vadmacska | 8 | 31 | 17 |
Róka | 698 | 510 | 476 |
Nyest | 33 | 86 | 36 |
Görény | 136 | 200 | 161 |
Mennyét | 895 | 794 | 705 |
Különféle emlős | 601 | 350 | 319 |
Sas és keselyü | 253 | 130 | 154 |
Sólyom, kónya, ölyv, vércse | 3,652 | 2,256 | 2,849 |
Bagoly | 219 | 264 | 261 |
Varjú, szarka | 5,307 | 7,036 | 4,690 |
Különféle szárnyas | 872 | 193 | 528 |
Kóbor eb és macska | 1,864 | 1,329 | 1,518 |
Összesen | 14,613 | 13,468 | 11,797 |
Hasznos és kártékony vad összesen | 58,239 | 58,256 | 58,454 |