355SZINHÁZ ÉS ZENE VASVÁRMEGYÉBEN.
Ismertette Vende Ernő, átnézte Káldy Gyula
A XVII. század közepe óta Vasvármegyében letelepedett jezsuita-renddel az iskolai szini előadások divatja is bevonult a vármegye falai közé. Biztos adataink vannak arra nézve, hogy a szombathelyi és kőszegi jezsuita a főiskolák ifjusága már a XVIII. század elején adott elő iskolai drámákat, még pedig nemcsak, mint rendesen szokás volt, latin és magyar, hanem néha német, sőt franczia nyelven is. Megemlítésre méltó, hogy ezen előadásra került drámák között az egyik hexameterekben van írva, a mi eléggé jellemző az akkori iskolai drámák szerzőinek a drámáról alkotott fogalmára nézve. A vármegye szülöttei, Kunits és Faludi, maguk is irtak ilyen iskolai drámákat.
Rohonczi szinház. Körmendi szinház.
Mig azonban nálunk csak a nevelésnek egy segédeszközeként, az iskolákban szerepelt és fejlődött a dráma, azalatt a külföldön már a mult század közepén magas fokon állott a színművészet és a nagyobb európai városokban gyakran megfordult főuraink megkedvelvén ezen művészetet, magyarországi kastélyaikban színpadokat állítottak fel, a melyek számára azután olasz és német szintársulatokat szerződtettek, hogy otthon is élvezhessék előadásaikat. Így tudjuk, hogy Batthyány gróf 1788-ban, rohonczi kastélyában építtetett szinházat, melyben egy olasz színtársulat hosszabb időn át mulatatta a meghivott főúri közönségét az akkor divatos komoly és víg operák előadásával. A Batthyányak körmendi kastélyában szintén volt teljesen felszerelt szinház, a melyben több külföldi szintársulat játszott.
Első nyilvános szini előadás.
Az első nyilvános színi előadás a megyében Szombathelyen tartatott 1813-ban, a midőn, az ezen évben árvíz által sújtott lakosság felsegélyezésére, egy bizonyos Straule Fülöp tánczvigalommal egybekötött komédiát rendezett. E komédia valószínűleg csak műkedvelői előadás volt.
1818-ban egy kóbor színésztársaság ütötte fel Szombathelyen tanyáját és több napon át tartott a Szarvas vendéglőben előadásokat, a melyek azonban inkább lehettek bűvészi mutatványok, mint drámák.
Ezen időben azonban már a hivatott magyar szinészek tábora is megszaporodott és 8-10 kisebb-nagyobb társulat járta be az országot, majd itt, majd ott ütve fel rövidebb vagy hosszabb időre Thalia sátorát. Ezeknek egyik legjobbika volt az Erdélyországi énekes-társaság, a mely 1819-ben Kilényi Dávid vezetése alatt jött Szombathelyre, hol a Szarvas vendéglő nagytermében, két hónapon át mulattatta a város közönségét.
356Vándor színtársulatok.
Ez volt az első művészi magaslaton álló, szervezett magyar szintársulat Vasvármegyében. Tagjai között ott találjuk a híres alakítót, Láng Ádámot, a kitünő előadót és a külföldön is babérokat aratott opera-énekest, Pály Eleket, Szentpéterit, Etsedi Jozefát stb. Ezeken kívül még Dériné is fellépett itt ez évben, mint "vendég-énekesné".
E vándor szintársulatok előadásai az egész országban felébresztették az érdeklődést a színészet iránt és lassankint általánossá vált a nézet, hogy a magyar színészet a nemzeti nyelv "pallérozásának" egyik leghatalmasabb eszköze. Így történt, hogy midőn a Pesten felállítandó magyar színház terve, részint a német szinházak irigysége, részint a helytartótanács ellenkezése miatt, dugába dőlt, a pesti színészek ismét több társaságba álltak össze és a megyékhez fordultak támogatásért.
Bunántúli színi szövetkezet.
Azon vármegyék között, a melyek nemcsak megmentették a színészetet az elpusztulástól, hanem meleg érdeklődésük és pártfogásuk által a magyar színészet ügyét lassankint diadalra is juttatták, találjuk Vasvármegyét is. E vármegye nemcsak anyagilag segítette már elejétől fogva a színügyet (a pesti állandó színház építéséhez 768 frttal, a balatonfüredihez később 1000 frttal járult), hanem a magyar színészetnek ezen szomorú, viszontagságos idejében egy jó gondolattal akart a magyar színjáték ügyén lendíteni azáltal, hogy felvetette a vidéki színi kerületek alakításának eszméjét. E czélból felszólította a szomszédos Zala, Veszprém, Győr, Somogy és Sopronmegyéket egy színi szövetkezet alapítására, melynek czélja volna, hogy az ezen vármegyék területén működő színtársulatot közösen, minden anyagi és szellemi eszközökkel gyámolítaná.
Bár a megyének e nemes törekvése egyelőre nem vezetett a kívánt czélhoz, de Vasvármegye hű maradt az eszméhez és Kilényinek játszó-társaságát, a mely 1824-ben Szombathelyen és Kőszegen ismét előadásokat tartott; nemcsak anyagilag segélyezte, hanem a megyéből való távoztakor Komáromvármegyének is, a hova a társulat innen költözött, melegen pártfogásába ajánlotta.
KŐSZEGHI KÁROLY. Eredeti fénykép.
Nagyobb lendületet vett a színi szövetkezet eszméje akkor, midőn Komlóssy Ferencz a fehérvári társulat igazgatója, 1828-ban Szombathelyre jött. Komlóssy és Tóth István társasága Vasvármegye több városában akart előadásokat tartani és azért a társigazgatók vállalkozásuk támogatására a megyéhez folyamodtak és egyszersmind kérelmet intéztek Vasvármegye karaihoz és rendeihez, hogy engedtessék meg nekik a "Vasmegyei színjátszótársaság" czím használata.
Dunántúli színtársulat.
Vasvármegyének 1828. szept. 15-én tartott közgyűlése Komlóssy kérelmét oly értelemben teljesítette, hogy a fentemlített szomszédos megyék hozzájárulásával Komlóssynak megengedte, hogy társulata a "Dunántúli színtársulat" czímet használhassa. Majd a megyének okt. 9-iki közgyűlésén Kisfaludy Sándor lépett fel a balatonfüredi színház ügyében, indítványára a közgyűlés ajánlatba hozta, hogy a "Dunántúli színtársulat"-ot, a kormányzási, kegyúri stb. jogok gyakorlása fejében, mindegyik megye évenként 1200 frttal segélyezze.
Most még nagyobb lelkesedéssel karolták fel a vármegye karai és 357rendei a színi szövetkezetek ügyét, a melynek megvalósításán különösen szegedi Szegedy Károly, Jagasits Ignácz táblabírók és Vidos József buzgólkodtak. A mozgalom így mind nagyobb hullámokat vert. A megalakult színügyi választmány a főurakat szólította fel az adakozásra, a megyei tisztviselők pedig járásukban gyüjtöttek adományokat a színtársulatok segélyezésére és így az ügy lassankint annyira haladt, hogy a vármegyék 1831. május 25-én Kis-Czellben közös tanácskozásra gyültek össze.
E közös tanácskozás elhatározta, hogy a megyék területén működő szintársulat gyámolítására 24,000 frtnyi alaptőke gyüjtessék és egyszersmind meghatározta, hogy a szövetkezett vármegyék mindegyikében az évnek mely hónapjaiban tartsa a szintársulat előadásait. Igy a színi évad Vasvármegyében a márczius és április hónapokra esett volna.
E közgyülést Batthyány Fülöp főispán 300 ezüstforinttal segélyezte, később pedig 1832-ben, a körmendi kastélyban lévő szinház ruhatárát és kellékeit is átengedte a megyének.
Bár a színi szövetkezet eszméje, daczára Vasvármegye lelkes buzgalmának nem vállhatott ez időben ténynyé, de e mozgalom felébresztette a megye közönségének érdeklődését a szinészet iránt és most már gyakran jelennek meg Thalia papjai a megye területén, hol mindig támogatásra és pártolásra találnak.
SZILÁGYI ARABELLA (mint «Szilágyi Erzsébet»).
Első állandó szinház Szombathelyen.
Az első hajlék, mely Vasvármegyében a magyar szinészet muzsájának befogadására emeltetett, Szombathelyen a Rumi-utcában, a Holzheimféle ház tagas udvarán épült, deszkából, 1850-ben. E szinkör 14 évig állott fenn és benne Pázmán Mihály szintársulata játszott először. A 60-as évek elején azonban már a rozzant szinkör nem volt alkalmas a szinházlátogató közönség befogadására és azért egy, a magyar szinművészet iránt érdeklődő lelkes társaság, a melynek élén Mezei Antal megyei irodaigazgató és Horváth Boldizsár, akkor szombathelyi ügyvéd, állottak, felvetették egy állandó szinház építésének eszméjét, a mely eszmének a társadalom minden rétegében a legnemesebb buzgósággal igyekeztek híveket szerezni. Azonban, daczára, hogy a szinügy e lelkes barátainak felhívásai a közönségnél élénk viszhangra találtak és a hazafias czélra elég jelentékeny összeg gyült egybe, 358mégis egyelőre nem volt több elérhető, minthogy a Rumi- és Hosszú-utczák sarkán lévő, részint a tulajdonosok által ajándékozott, részint az összegyült pénzből megvásárolt 1032 négyszögöl telken egy új nyári szinkör állítatott fel.
Az állandó szinház építésének eszméje azonban nem aludt el és midőn az építendő új városház számára a Széchenyi-téri telek megvétetett, az ezen időtájt megalakúlt uj szinházi választmány ismét felébresztette az állandó szinház tervét és lázas tevékenységet fejtett ki ennek megvalósítása érdekében. Ez nemes buzgólkodás eredménye lett, hogy már 1877-ben a szinház építésének költségei együtt voltak. Ekkor a választmány azon ajánlattal állott elő, hogy a városház számára kijelölt telek 166 négyszögöllel megnagyobbíttatván, e telekre a városházzal egy fedél alatt a szinház is felépíttessék. Ezen ajánlatot Szombathely városának 1877. deczember 29-én tartott közgyülése elfogadta és az építést 1879-ben meg is kezdte.
Az uj szinház 1880-ban elkészülvén, még ugyanezen év augusztus 19-én Beödy Gábor szinháztársulata megnyitotta. A megnyitó előadáson Csikynek a Proletárok czimű darabjában Márkus Emilia és Prielle Kornélia is szerepeltek.
Vasmegyei szinház-egylet. Vasmegyei szinpártoló-egyesület.
Ez idő óta évenkint tartanak a téli évad alatt előadásokat Szombathely városának állandó szinházában, a melynek fenntartásáról, vagyonáról stb., valamint a szinészek erkölcsi és anyagi támogatásáról a Vasmegyei Szinház-Egyesület és a Vasvármegyei Szinpártoló-Egyesület gondoskodnak.
Vasvármegye nemcsak pártolója volt mindenkor a szinjátékoknak, hanem adott is néhány oly kiváló erőt a magyar szinművészetnek, a melyek annak mindenkor fényt és díszt fognak kölcsönözni.
Zeneművészet.
Vasvármegyében a zeneművészet is mindig élénk művelésben és pártfogásban részesült. A megyének majdnem minden nagyobb városában van dalosegylet, sőt néhol zeneiskola is. A hazai daltársulatok között, keletkezésére nézve, a szombathelyi a negyedik.
*
A Vasmegyében született színészek, zeneművészek és zeneszerzők közül nevezetesebbek:
Kőszeghy Károly.
Kőszeghi Károly operaénekes szül. Kőszegen, 1819-ben, hol atyja, Purt István, az ág. ev. iskolának tanítója volt. Tulajdonképen a theologiai pályára készűlt és Sopronból Bécsbe ment, hol theologiai tanulmányait bevégezni akarta. Itt azonban szép, erőteljes hangja és zenei tehetsége több hangversenyen feltünést keltett, mig végre egy bécsi műpártolóval és zenebaráttal, Leitner tábornokkal megismerkedvén, ez őt Mayer Karolina operaénekesnőnek ajánlotta. Ennek, valamint Weinkopf énektanárnak vezetése alatt hangját kiképezvén a szini pályára lépett. Majd, midőn egy alkalommal Bartay Antal, a nemzeti szinház akkori vezetője őt énekelni hallotta, ez nagy tehetségét azonnal felismerte és őt 1844-ben a Nemzeti Szinházhoz szerződtette, a hol Mozart "Varázsfuvólá"-jában Sarastro szerepében a közönséget szép hangjával elragadta. Ez időtől kezdve 40 évig volt e szinháznak, valamint később a m. kir. operának.
Sucher József.
Sucher József karmester, szül. Döbörön, 1843. november 23. A jogi pályára készült, de később a zenében képezte ki magát. 1888. óta a berlini operánál van alkalmazva. Egyike a legkitünőbb karmestereknek és különösen, mint Wagner-dirigens, kiváló.
Hoós János.
Hoós János zenetanár, szül. Sárváron 1838-ban. Irt több népdal-gyűjteményt. Szerkesztette az "Eredeti Magyar Daltár"-t (1887-90.) és a "Kis Művész"-t (1890). Több népszínműhöz zenét írt. "Putifárné" cz. operettje Kolozsvárott jelentékeny sikert ért el. Dalai meghaladják a százat.
Benkő Henrik.
Benkő Henrik szül. 1858-ban Körmenden. 1885-ben a budapesti nemzeti zenede tanára lett, 1887. óta pedig az opera másodkarmestere. Zenedei tanár korában írta "Összhangzattan"-át. Van több figyelemre méltó kompozicziója is.
Szilágyi Arabella.
Szilágyi Arabella operaénekesnő, szül. Sárváron 1863-ban. Színi tanúlmányait a budapesti színiképezdében elvégezvén, Bécsbe ment, hol Csillag Róza énekművésznő iskolájában képezte hangját. Visszatérvén a fővárosba, a Nemzeti színházhoz nyert szerződést. Itt a "Travita"-ban lépett fel, amikor is a közönséget egyszerre meghódította. Tiszta csengésü mezzoszoprán hangjának hatását nem kevésbbé emeli feltűnő szép megjelenése és kitűnő drámai alakító tehetsége, a mely tulajdonságok következtében, különösen a wágneri operák primadonnai 359szerepeinek ő egyik leghivatottabb személyesítője és legkitünőbb alakítója. Legnagyobb diadalait mint Brunhilda aratta. Azonkívűl kitünő alakításai: A navarrai lány, Donna Anna, Vivian "Merlin"-ben, Hunyadi Erzsébet és Sába királynője, mely utóbbinak alakítása a jelen volt szerzőt is elragadta.
Somogyi Mór.
Somogyi Mór zongoraművész, kezdetben a kereskedői pályára készült, de korán kifejlett zenei tehetsége miatt szülei a bécsi zenedébe adták. Tanulmányai végeztével Szombathelyen hosszabb ideig zenetanítással foglalkozott, midőn 1883-ban a budapesti "Harmonia" által kitűzött zenemű-pályázaton három kompozicziója pályadijat nyert. Ekkor állandóan a fővárosba költözött, hol több hangversenyen játéka úgy a sajtó, mint a közönség részéről is osztatlan méltatásban és tetszésben részesült. Azóta az ország egyik legismertebb zongoraművésze, ki hazánknak majdnem minden nagyobb városában nagy sikereket ért el kifejezésteljes szép játékával. Jelenleg az általa alapított magán-zenekonzervatórium igazgatója Budapesten.
MÁRKUS EMILIA (A "CHARITAS"-BAN.)
Márkus Emilia.
Márkus Emilia drámai szinésznő, szül. Szombathelyen, 1862-ben. Nővére a korán elhunyt Márkus Istvánnak és Miklósnak, a kiknek nagy tehetségében osztozott. Mint gyermek-leány, (a kit a szinésziskolába sem akartak fölvenni fiatalsága miatt) már 1876-ban feltünést keltett Julia szerepében s valamennyi műbiráló a jövő nagy szinésznőjét üdvözölte benne. Hamar beváltotta a hozzáfüzött reményeket s gyorsan emelkedett a Nemzeti szinház első erői közé. A középfaju dráma és a ma divatos polgári hősnők alakjaiban, melyeknek realitása és sok apró jellemvonása különösen aprólékos figyelmet követel, teremt gyakran nagyszerűt, de mindig valami különöst, a hagyományoktól eltérő eredetiséget. E mellett azonban a történeti, főleg az epedő, szenvedő, kisebb lelki harczot ábrázoló női alakok is hivatott ábrázolóra lelnek benne. Kitünő szerepei ma is Shakespare Juliája, Opheliája, továbbá Csiky darabjainak fiatal, drámai hősnői, Thurán Anna, Margit a Faustban, Claire a Vasgyárosban, Francillon, Gauthier Margit, stb.
