Már a könyvnyomtatás előtt is részt vett e megye az irodalom fejlesztésében, minek bizonyságai a könyvtárakban található nagy számú becses codexek, melyek majdnem mindegyikének keletkezéséhez Vasvármegye nagy meczenásainak, a németujvári Batthyányaknak neve füződik. E korból egyike legnevezetesebb nyelvemlékeinknek a Batthyány-Misekönyv és Magyar Naptára, melyet Fáncsi Antal deák, Batthyány Boldizsár kőszegi kapitány számára készitett 1489-ben.

E misekönyvnek különösen magyar naptára rendkivül fontos, nemcsak régiségénél fogva, hanem, mert benne a régi magyar onomastikonnak, azaz a tárgyak szerint csoportosított szavaknak oly gazdag gyüjteménye maradt ránk, a milyent régi nyelvemlékeink között ritkán találunk. Főkép a keresztnevek régi magyar formáit illetőleg szolgáltat megbecsülhetetlen adatokat.

Azonkivül a codexnek lapszéli magyar jegyzetei is nagyon becsesek. A misekönyv és Naptár a magyar nemzeti muzeum tulajdona.

Nem kevésbbé fontos a keszthelyi codex, melynek írója a kézirat 450. lapján azt mondja:

Miből kitűnik, hogy a codex írója Velikei Gergely, ki a psalteriumot Lékán 1522-ben, julius 24-én kezdte és november 1-én végezte be. Velikei életéről semmit sem tudunk. Valószínű, hogy pap volt és zsoltárkönyvét apáczák számára írta.

A teljes és hibátlan codex zsoltárokat, néhány himnuszt és imádságokat tartalmaz. Gondos munka és látszik, hogy írója törekedett azt tőle telhetőleg díszessé tenni.

A codex a XVI. század vége felé Batthyány Boldizsár gróf tulajdona volt, mig hosszas vándorlás után végre a Festetichek keszthelyi könyvtárába jutott.

Vasmegye tulajdonképen a XVI. században, a magyar könyvnyomtatás megalapításának korában, emelkedik rendkivüli jelentőségre az irodalom terén.

A XVI. század elején a külföldi egyetemeket látogató magyar ifjak tudvalevőleg nemcsak a protestantizmus eszméit, hanem a könyvnyomtatás mesterségének ismeretét is elhozták hazánkba. Az első könyvsajtót Magyarországon Hess András állította fel Budán 1473-ban, mely azonban csak nagyon rövid ideig állott fenn és csak latin nyelvű munkákat adott ki.

A Hontér János által Brassóban 1534-ben alapított nyomda már sokkal nagyobb jelentőségű volt ugyan, de ennek sajtója alól csak görög, német és latin munkák kerültek ki. Igy tehát a vasmegyei, Sárvár melletti Új-Szigeten, 1536-ban állított sajtó, mely először nyomtatott magyar nyelvű műveket hazánkban, mondható az első magyar nyomdának.

E nyomdát, mely kiadványainál fogva oly kimagasló és jelentékeny szerepet játszott a protestantizmus terjesztésében és a magyar tudomány megalapításában, Nádasdy Tamás horvátországi bán, országbiró, majd Magyarország nádora és Sárvár ura, alapította, ki Bolognában és Rómában tanúlván, tudományosan képzett ember és a reformácziónak egyik legbuzgóbb apostola volt. A reformáczió érdekében tett nagy munkássága a külföldi reformátorok figyelmét is annyira magára vonta, hogy maga Melanchton is, több hozzá intézett levélben, dicséretekkel halmozza el és két hitbuzgó magyar ifjút, Dévai Biró Mátyást és Erdősi Sylvester Jánost, ajánlotta pártfogásába, a kiket ennek következtében már 1535. vége felé Sárvárott is találunk.

A sárvári nyomdának első kezelője Sylvester János volt; de Nádasdy látván, hogy Erdősi bibliája nagyon lassan készül, hazahivatta Krakkóból Abády Benedeket, ki az ottani egyetemen a teológiát hallgatta és Vietor Jánosnak nyomdájában a könyvnyomtatás mesterségét tanulta.

Abády rövid ideig tartózkodott Sárvárott és 1543-ban már ismét a wittenbergi egyetem hallgatói között találjuk. Az ő távoztával a sárvári nyomda működése is megszünt. Az ország fontos ügyei Nádasdy figyelmét és tevékenységét is más irányba 330terelték és az általa alapított nyomda valószínűleg a dunántúli török harczok alatt elpusztult.

Sárvárott a Nádasdy-féle nyomda megszünése után csak 58 évvel létesült a második és utolsó könyvsajtó, mely szintén csak rövid ideig állott fenn. Itt jelent meg a Wittenbergában tanult nagy polemikusnak, a később Nádasdy Ferencz udvari papjából evangelikus esperessé lett Magyari Istvánnak munkája: "Az országokban való sok romlásoknak okairól" cz. műve 1602-ben, mely először hirdeti fontosabb és magasabb szempontból a reformáczió eszméit és először köti össze a vallási meggyőződést a nemzeti eszmével. E támadásra felel Forgách nyitrai püspök felszólítására a fiatal Pázmány Péter, megírván első polemikus munkáját "Felelet a Magyari István: Az ország romlásának okairól írt könyvére".

A sárvári sajtó nyomtatványai közűl az első korszakból két munka maradt fenn:

A nyomda második korszakában 4 mű látott itt napvilágot.

Manlius János 1582-ben a Batthyány Boldizsár tulajdonát képező Német-Ujvárott ütötte fel vándor-nyomdáját, hol két évig tartózkodván, eltávozik, majd 1585-ben ismét visszajön és itt marad 1597-ig. Ezen idő alatt 7 munkát nyomatott:

A monyorókeréki nyomda 1587-től 1592-ig állott fenn; vezetője szintén Manlius volt. 5 év alatt 7 munkát bocsátott ki, melyek közűl nevezetesbbek:

Hasznos Es fölötte szikseges könyv az Isten fiainak ez ütet félő hiveknek lelki vigasztalasokra es testi epöletökre szereztetöt Frankovith Gergely D által. Melyben sok rendbéli betegségnek ellen való orvossagok is be vannak irva, melyeket Isten az ő nagy is io voltabul es aiandékabul Emböröknek egessegekre rendölt. Ecclesiast 38. Tiszteld az oruost az sziksegert. 1588. Esztendőben. Nyomtatott Monyorokereken Manlius Janos által.

Manlius Monyorókeréken sem tartózkodhatott sokáig és már 1592-ben Német-Siczen (Német-Lövő) találjuk, hol 1592-től 1594-ig 7 munkát nyomatott. Fontosabbak:

Manlius távoztával Vasvármegyének 40 évig nincs nyomdája. Csak 1652-ben üti fel ismét Kőszegen vándor-sajtóját Wechelius András, a kiről azonban csak annyit tudunk, hogy itt egy naptárt készített, melyet a városi tanácsnak ajánlott. Ez időtől 135 évig Vasvármegye területén nem találunk nyomdát.

Csak 1787-ben van Vasvármegyének ismét könyvsajtója, melyet a soproni Siess Antal állított fel Szombathelyen, a papnevelő-intézet épületében. Kiadványai közűl legnevezetesebb a Kulcsár István által sajtó alá rendezett Törökországi levelek, Mikes Kelementől 1794-ben. 1806-ban Perger Ferencz vette át e nyomdát, mely 1846-ban Bertalanffy Imre tulajdonába került, ki az általa kiadott hazafias dalokért, különösen a Kossuth Lajos imádságának kinyomatása miatt, 1848 ban börtönre is itéltetett. E nyomda 1874. óta Bertalanffy József tulajdona. A második nyomdát Szombathelyen Seiler Henrik állította fel 1872-ben, a harmadikat a Gábriel és Poszlarszky czég 1883-ban. Kőszegen a második nyomda 1836-ban létesűlt, melynek alapítója Reichard Károly. Ennek megszűnte után Bertalanffy Imre állít itt is nyomdát. Ezenkívül vannak még nyomdák Körmenden, Muraszombaton, Sárvárott, Kis-Czellben, Szent-Gotthárdon, stb.

Hogy e megyének irodalmunk fejlesztése körül szerzett érdemei milyen jelentékenyek, annak ékesen szóló bizonyítéka a megye fényes írói és tudósgárdája, a melynek nevezetesebb tagjait az alábbiakban közöljük.

Kunits Ferencz. Született Német-Cziklinben 1697-ben. Tanár, később kassai iskola-igazgató. Több latin munkát írt. Magyar nyelven legnevezetesebb Szedetziás czímű szomorújátéka. (Jezsuita dráma, olaszból átdolgozva.)

Bezerédj Imre. Híres kurucz tábornok, akit 1708-ban, Pálffyval folytatott titkos alkudozásai miatt, Sárospatakon lefejeztek. Thaly gyűjteményéből ismerjük "Halálra készülő ének"-ét, mely egyike a legszebb kuruczdaloknak.

Faludi Ferencz. Szül. 1704. április 1-én, Német-Ujvárott. 16 éves korában a jezsuita-rendbe lépett, melynek a rend feloszlatásáig tagja maradt. Próbaéveit Bécsben töltötte, a bölcsészetet Gráczban végezte. Tanított Pécsett, Pozsonyban, majd a bécsi és gráczi theologián és később Linczben. 1741-től Rómában, a Szt.-Péter templomban 5 évig mint magyar gyóntató működött. Később Bécsben a Terézianum aligazgatója, majd a nagyszombati akadémia nyomdájának, később pedig a kőszegi rendháznak és kollégiumnak igazgatója lett. Szerzetének eltöröltetése után Rohonczra vonult vissza, hol csendes munkálkodásban töltve életét, 1779. decz. 18-án halt meg.

Faludi, mint Toldi nevezé, "a magyar próza újjáteremtője és uj lirai költészetünk atyja", egyike irodalmunk legmunkásabb és tiszteletre legméltóbb alakjainak. Már fiatalabb korában írt világi költeményeket, egyházi énekeket és pásztorkölteményeket, de tulajdonképen csak római, nyugodt hivatala idejében adta magát igazán az írásra. Itt ismerkedett meg az angol jezsuitának, Dorell-nek, akkor nagyon olvasott erkölcsi irányú műveivel, melyeket 1748-ban a Nemes Ember és Nemes Asszony czímmel olaszból magyarra fordított. 1750-ben a spanyol Gratianus-nak. A bölcs és figyelmes udvari ember czímű munkáját fordította le szintén olaszból. Ugyanekkor írta Constantinus Porphyrogenitus cz. drámáját és fordította a Caesar Aegyptus földén cz. színművet. Húsz évi hallgatás után, pozsonyi könyvtárnoksága alatt, adta magyar nyelven a Gratianus-féle aforizma-gyűjtemény második és harmadik századát, Dorell-tól a Nemes Úrfit. Rohonczon készűlt a Bölcs ember 1778-ban és a Téli éjtszakák, melyeket németből fordított. Verseit halála után Révai adta ki Faludi Ferencz költeményes maradványai cz. alatt 1786-ban.

Faludi a versben és a prózában is az első öntudatos ujitó és sztilista, ki törekedett az eredetit mind tartalmilag, mind formailag híven, de magyarosan is visszaadni. Nyelve tőzsgyökeres magyar, de a mellett tele van uj szólásokkal és szókkal, melyeket sohasem képez, vagy csinál erőszakosan. Ujításainak nagy része (figyelem, hitel, ellenfél, udvariasság, stb.) megmaradt az irodalomban is. Mint költő inkább lírikus; azonkívűl nagy előszeretettel művelte az idillt és a pásztoréneket is.

Giseke Nikolaus Dietrich. Szül. 1724. ápr. 2-án, Nemes-Csoón. 1745-ben a lipcsei egyetemen a theologiát hallgatta. 1748-ban Hannoverbe, majd Braunschweigba ment, hol a híres Jeruzsálemnek lett nevelője, a kinek tragikus végű életét Goethe: "Werthers Leiden" cz. regényében dolgozta fel. 1753-ban Trautensteinban lelkész, később Sonderhausenban szuperintendens lett, a hol 1765-ben meghalt. Írt egyházi dalokat, odákat, meséket, episztolákat, melyeket összegyűjtve Chr. Görtner adott ki 1767-ben. Egy Der Jüngling cz. folyóiratot is szerkesztett.

Rajnis József. Szül. 1741. jun. 4-én, Kőszegen 1757-ben a jezsuita-rendbe lépett, mely Leobenbe küldte, hol először próbált magyar nyelven klasszikus mértékre verselni. Hazájába visszatérvén, különböző helyeken tanárkodott, míg 1784-ben Győrött az akadémiai templom felügyelője lett. 1781-ben adta ki a "Magyar Helikonra vezető kalauz"-át, azaz a magyar versszerzésnek reguláit, melyhez például maga készített verseket. A költemények értéke nem nagy, de nevezetessé teszi e munkát azon körülmény, hogy kiinduló pontja lett azon nagy prozódiai tollharcznak, melybe első sorban a megtámadott Baróti Szabó Dávid, majd Ráth Mátyás, Révai és Bacsányi is belevonatván, egyrészt a közönség érdeklődését felkeltette a költészet iránt, másrészt pedig prozódiánknak és a magyar szórendnek nem egy zavaros kérdését tisztázta. Ellenei támadására, 1789-ben felelt a Vergil Eklogaihoz csatolt A kőszegi poetának mentő írásá-ban, majd Apulejus tüköré-ben. Mint a keszthelyi "Georgikon" igazgatója 1811. aug. 10-én halt meg. Becses műfordítása Vergilius Georgikonja.

Mint költő nem nagy jelentőségű. Legszebb versei egy Pásztori dala, Szily János szombathelyi püspökhöz, (1775.) mely költői nyelvezetével és jó trocheusaival tűnik ki.

Berzsenyi Dániel. Nemcsak a magyar, de a világirodalomnak is egyik legnagyobb ódaköltője. Szül. Egyházas-Hetyén, 1776. május 7-én. Régi nemesi család ivadéka. A gyenge testalkatú fiút atyja csak későn fogta a tanulásra, de már maga korán mesélt neki a görög és római történelem nagy alakjairól. Tizennégy éves korában került a soproni liczeumba, hol kezdetben jól tanult, de az eleven véralkatú fiú hamar megunta a tanulást és atyja, az alsó négy osztálynak elvégzése után, kivette az iskolából. Később ujra próbát tett vele, de a már 18 éves tüzesvérű ifjú sehogy sem tudott az iskola szigorú fegyelméhez szokni, különféle deákcsinyei és kihágásai miatt atyjának rossz jelentéseket küldtek róla ő tehát az év végén haza vitte és a gazdaságba fogta. Soproni iskolázásának eredménye volt a német nyelv ismerete és a magyar nyelvnek és irodalomnak lelke-szeretete, melyet Kis János és az általa alapított Soproni Magyar Társaság ébresztettek fel benne. A latin nyelvet inkább hallásból tanulta meg. Már ekkor szerette olvasgatni a római költőket, valamint az akkori divatos német írók munkáit.

A fiában csalódott, de különben is rideg természetű apa fiával nem soká fért össze. Az öreg Berzsenyi minden áron elakarta fojtani az ifjúban lobogó költői tüzet és őt minden tekintetben szoros korlátok közé fogta. Ebből gyakori és heves összeütközések támadtak az apa és fiú között. Berzsenyi azután a gazdaságtól ellopott éjjeli időben olvasta kedvencz költőit, Matthisont, az antik Horatiust, a gyengéd Kis Jánost, a klasszikus Virágot és a történelmet. Ezen időre, 1795-1799. közé esnek első versei, melyek még nagyobbrészt Matthisson hatására mutatnak. Az atyjával történt gyakori surlódások következtében 1798-ban különvált tőle, majd a következő évben dukai Takács Zsuzsannát nőül vevén, ennek jószágára, Sömjénbe költözött, hol életének legboldogabb éveit töltötte.

334Itt lepte meg verselgetés közben Kis János, a ki pár versét elkérvén, azokat Kazinczynak küldötte. Kazinczy bámulattal olvasta a költeményeket és nagy jövőt jósolt a fiatal költőnek. Ez időtől kezdve (1803-1808) Berzsenyi csöndesen munkálkodott s anyagilag is annyira rendbe jött, hogy elzálogosított birtokát, Niklát is kiválthatta, a hova most családjával együtt költözött, Nikláról küldte el már egy kötetre felszaporodott verseit Kisnek, a kinél azokat Kazinczy meglátta és elkérte.

Kazinczy elolvasván a költeményeket, vállalkozott azoknak kiadására. Ez időtől Berzsenyi Kazinczyval 1815-ig állandó levelezésben állt és levelei, művészi szerkezetükkel, keresetlenségükkel és hangulatukkal annyira kiválók, hogy azok levélirodalmunknak mindig díszét fogják képezni.

Költeményei a pesti és a székesfehérvári kath. növendékpapság költségén, Berzsenyi Dániel versei czím alatt, jelentek meg. A hazaszeretetet oly magasztos 335fenséggel és megrendítő erővel senki sem fejezte ki eddig úgy, mint Berzsenyi. A Romlásnak indult... és egyéb hazafias költeményei oly időszerűek voltak, lantja annyira eltalálta az akkori idők hangulatát, hogy egyszerre a nemesség és a művelt osztály kedvencz költője lett.

1816-ban verseinek második kiadása jelent meg. Ez időtől kezdve már kevesebbet írt. 1816-ban beteg lett, életkedvét elveszté és búskomorságba esett. Ekkor jelent meg a "Tudományos Gyüjtemény" 1817. évi VII. kötetében Kölcsey bírálata verseiről, melynek egyoldalú és szigorú kritikáját rosszakaratú támadásnak vélte, a mi rendkívül elkeserítette és még betegebbé tette. Most esztétikai tanulmányokba fogott, hogy Kölcsey bírálatát minél alaposabban megczáfolhassa és 1825-ben közölte a "Tudományos Gyüjtemény"-ben ellenbírálatát Észrevételek Kölcsey recensiojára czímen, melyben Kölcsey kifogásait igyekszik megczáfolni.

Ebből nagy irodalmi vita keletkezett, melybe Berzsenyi ismét a "Versformákról" czímű értekezésével szólt bele. Verset ezután már keveset írt. Utolsó költeménye volt a Majláth János grófhoz írt óda 1830-ban.

Széchenyi fellépése nagy hatással volt reá. Munkakedve ujra visszatért, mit fokozott még az a körülmény is, hogy az Akadémia 1830-ban első vidéki fizetéses rendes taggá választotta. Ekkor ismét felveszi tollát és szorgalmasan ír bírálatokat, esztétikai értekezéseket, kritikát, levelezéseket, stb. 1833-ban egy nagyobb munkája, a Poetai harmonistica jelenik meg, melyben esztétikai nézeteit fejtegeti, a német esztétika befolyása alatt. Széchenyi "Hitel"-ének befolyása alatt írta "A magyarországi mezei szorgalom némely akadályairól" cz. művét 1833-ban. Fellobbant munkakedve azonban nem sokáig tartott. Régi baja erőt vett rajta és 1836. febr. 14-én szélütés vetett véget életének.

Vasmegye 1876-ban nagy ünneppel ülte meg születésének százados évfordulóját, emléktáblával jelölve meg szülőházát, 1896-ban pedig érczbe öntött szobrát állították fel Szombathelyen.

Horváth József Elek. Szül. 1784. Szombathelyen. 1829-ben a kaposvári kir. kath. gimnázium tanára lett. Értekezései a "Tud. Gyűjtemény"-ben jelentek meg. Költeményei többnyire alkalmiak. A magyar tudós társaság 1883-ban levelező taggá választotta.

Dukai Takács Judit. Szül. 1795. jul. 9-én, Dukán. Kis János, majd Ányós költeményeivel megismerkedvén, ezektől sajátította el azon borongó, elégiai hangulatot, mely később is költészetének alapvonása. Költeményei már kéziratban Vas- és a szomszédos megyékben ismeretessé tették nevét és a nevezetesebb irók is jóindulatú bátorítással fogadták a "magyar Saphot." 1817-ben Wesselényi, Döbrentey és Pataki, Berzsenyinél való időzésök alkalmával, Judithoz is ellátogattak, és ők adták neki a "Malvina" nevet, melyet a költőnő ezután írói nevéül használt.

A legnagyobb hatást Berzsenyi Dániel tette reá, a kivel unokanénje, Takács Zsuzsánna, B. neje révén rokonságban volt, Kazinczynak elküldvén négy 336versét, ez buzdítja őt, hogy kövesse "a természet által neki felnyittatott szentséges poétai ösvényt."

1818-ban férjhez ment Göndöcz Ferenczhez, a kivel ennek jószágára, Felső-Patyra költözött, hol boldog családi életet élt. Ezután már keveset írt. Költeményei, melyek ez időben megjelentek, többnyire a családi békéről és boldogságról énekelnek. 1829-ben leányát, 1831-ben pedig férjét vesztette el. 1833-ban Patthy István ügyvéddel lépett uj házasságra. Ekkor írta "Az én sorsom" czímű szép költeményét. 1836-ban ápr. 15-én sopronban, tüdővészben meghalt.

Szenczy Imre. Szül. 1879. jul. 8-án. Szombathelyen. Iskoláit elvégezvén, Keszthelyen, majd Szombathelyen tanárkodott; mindkét gimnáziumnak később igazgatója lett. 1858-ban a csorna-prém, kanonokok főpapjáúl választatott és mint ilyen halt is meg 1860. nov. 2-án.

Szenczy nagy tudományos és irodalmi munkásságot fejtett ki. Már mint tanár dolgozott a "Tudománytár"-ba, "Athaeneum"-ba, "Figyelmező"-be. A latin klasszikusok fordításával tünt ki. Julius Caesar: Gallus háború-ja, Tacitus Agricola-ja és Évkönyvei és Quintilianus Utasításai az ékesszólásra fordításai nevét csakhamar ismeretessé tették és az Akadémia tagjai közé választotta. A Kisfaludy-társaság megbízásából lefordította Tacitus C. Cornelius históriájának 5 könyvét. (Szombathely, 1856.)

Zádor-Stettner György. Szül. 1799. jul. 3-án. Dukán. Tanult Kőszegen, Pápán és Győrött, a jogot Budapesten hallgatta, 1832-ben a pápai kollegiumban tanár, 1848-ban a pesti váltótörvényszéknél előadó és sok évi hivataloskodás után, 1861-ben, a hétszemélyes táblánál bíró lett. Meghalt 1866. aug. 17-én.

Vörösmartyval, Bajzával, Bártfayval, Toldival és a többi ifjú írókkal jó barátságban állott és Fenyéri Gyula név alatt nagy irodalmi munkásságot fejtett ki. Az akkori folyóiratok számos szépirodalmi dolgozatot, kritikát és verset közöltek tőle. Részt vett Toldi "Handbuch der ungariscen Poesie" cz. munkájának szerkesztésében. Kresznevics "Magyar szótárának" kiadásában is közremunkálkodott, valamint ő fordította az "Ezeregy Éjszaka" 2., 5., 7. és 8. füzetjeit is. Jogi munkáinak száma is nagy és nem csekély érdeme a jogi műszavak magyarosítása is. Az Akadémia 1831-ben levelező, majd 1832-ben rendes tagjául választotta.

Bezerédj Amália. Szül. 1804. ápr. 15-én, Szt.-Ivánfán. 1821-ben házasságra lépett Bezerédj István országgyűlési képviselővel. Meghalt 1837-ben.

Ő az első, ki hazánkban a gyermekirodalommal foglalkozik és általában a kisdedóvásnak nálunk első úttörője. Írt több költeményt és egyetlen leánya, Flóri számára írt egy könyvet, "Flóri könyve" czím alatt, mely eddig 10 kiadást ért és ma is kedves olvasókönyv. Ezenkívűl megjelentek tőle: "Földessy esték" (Buda 1840.) "Novellen und Erzählungen." (Pest 1840.)

Kunoss Endre. Szül. 1810. Egyházas-Hetyén. A bölcsészetet és jogot Győrőtt és Pesten hallgatta, és később a Zichy- és Batthyány-családoknál nevelősködött. Ezen korra esik pedagógiai munkája: Alapvonalak a honi nevelésköréből. Később nyelvészeti dolgokkal is foglalkozott, melyeknek eredménye "Gyalulat" és "Szófüzér" czímű munkái. (1834-43. négy kiadás), azaz idegen nyelvekből kölcsönzött meghonosult magyar szavaknak gyüjteménye. Megyéje táblabírái sorába emelte és később 1000 frtnyi kölcsönt szavazott meg neki "Természet" cz. folyóiratának megindítására. Utóbb Pesten telepedett le, hol, mint ügyvéd és kir. táblai ügyész működött és a "Jelenkor" munkatársa, a "Hirnök" segédszerkesztője és a Császár által szerkesztett "Világ" tárczairója volt. A 40-es évek elején Batthyányi Zsigmond és Zichy György grófokat képviselte a pozsonyi országgyűlésen. 1845-ben betegsége miatt a fehérmegyei Kálozdra vonult, a hol jan. 22-én meghalt.

337Kunoss az Athenaeum körének egyik legjelesebb lirikusa, a gyengéd érzelmek és édes bánkódások költője. További munkái: "Dalfüzér" Pozsony 1840. és Versei 1843. A Honi törvénytudomány Pest 1818. Dajkakönyv Buda 1842. 43. Selymészet kézikönyve. Pest 1843.

Mindössze két kötet költeményt írt, de ezek közűl néhányat, mint a: "Kitárom reszkető karom"... "Képeddel alszom el" stb., még ma is énekelnek.

Szelestey László. Szül. Urai-Ujfaluban, 1821. szept. 14-én. Iskoláit Kőszegen, Sopronban, Szombathelyen és Győrött végezte és 1844-ben ügyvédi oklevelet szerzett, de teljesen az irodalomnak és a közéletnek szentelte tevékenységét. Első költeménye 1848-ban jelent meg a "Társalkodó"-ban, melyet azután több követett. 1855-ben Budapestre költözött és megindította a "Szépirodalmi Közlöny" cz. lapot, mely az akkori fiatal költők eszméinek orgánuma volt. 1861-ben Vasmegye főjegyzője, majd orsz. képviselő lett. Meghalt 1875-ben.

Szelestey 1841-ben megjelent Érzelem virágok versei még Császár édeskés, olvadozó nyelvén vannak írva, de már 1852-ben megjelent Összes költeményei-n Vörösmarty szónokias és Petőfi hazafias verseinek befolyása látszik. 1853-ban a Kemenesi czimbalmot, 1854-ben a Falu pacsirtáját adja ki, melyekben már a palóczkodó Lisznyai követője. 1856-ban Tündér világ cz. alatt ujabb költeményei jelentek meg és egy Hunyady Mátyás cz. hőskölteményen dolgozott, míg 1859-ben a Pásztorórákat adta ki. Ezen műveiível már inkább a leiró és elbeszélő költészet terére lép. 1864-ben, az Almássy mozgalomban való részvéte miatt, fogságot szenvedett, a melynek emlékeit A rab álmai cz. költeményeiben irta meg. Egyes költeményei, mint a "Balatonon jár a hajó" "Ez az én szeretőm, ez a csinos barna" "Ez az ucza végig sáros", stb. még ma is élnek a nép ajkán.

Kemenes Ferencz. Szül. 1829. szept. 20-án, Bögötén. Iskoláit Kőszegen végezvén, a piarista rendbe lépett. Végigküzdötte a szabadságharczot és fogságba került. Onnan szabadon bocsátva, hazatért és tanulmányait folytatta. 1855-ben pappá szenteltetett, 1870-ben kanonok lett. Már fiatal korában irogatott verseket, melyeknek egy része az 50-es években a "Családi Lapok"-ban látott napvilágot. Két kötet költemény jelent meg tőle, 1860-ban és 1891-ben, melyek az igaz hazafiságot és a vallásos áhítatot hirdetik.

Giegler József. Szül. 1822. febr. 5. Szombathelyen. Tanulmányai végezte után Rohonczon, majd Borostyánkőn lett plébános. Meghalt 1878.

A "Honművész"-ben, "Athenaeum"-ban, "Regélő"-ben megjelent könnyed stilű, ügyes czikkei által csakhamar magára vonta az akkori irók figyelmét. Utóbb a "Honderű" rendes munkatársa lett. "Petrarca áldása" cz. beszélye pályadíjat nyert 1845-ben.

Ezenkívül írt több novellát, értekezést stb.

Vida József. Szül. 1833. Körmenden. Középiskoláit Szombathelyen végezte, jogot Pesten hallgatott, később az egri liczeumban vállalt tanszéket. Egerben szerkesztette az "Eger" czímű lapot. 1872-ben a kassai jogakadémián lett tanár, a hol 1876-ban meghalt. Verseinek gyűjteményét Nemzeti Koszorú czím alatt adta ki 1860-ban.

Torkos László. Szül. 1839. október 2-án, Kőszegen. Tanulmányait részint Magyarországon, részint a hallei egyetemen végezvén, 1862-ben a budapesti ág. ev. főgimnáziumnak, 1877. óta pedig az állami felsőbb leányiskolának tanára.

Első munkája "Az ifjú küzdelmei" cz. dramatizált allegória, melyet Arany János ajánlatára a Kisfaludy-társaság dicséretre méltatott. Ezen időtől kezdve rendes munkatársa volt a "Borsszem Jankó"-nak, Szana Tamás "Figyelő"-jének és a "Magyar Szemle"-nek. Első versei Arany "Szépirodalmi Figyelő"-jében és "Koszorú"-jában jelentek meg.

Torkos, mint lirikus, egyike modern költőink jelesebbjeinek, ki inkább a szelíd, gyöngéd érzelmek lantosa. Formákban változatos, nyelvezete könnyed. A drámában is tett kisértetet és Hármas Szövetség czímű vígjátéka a Nemzeti szinházban, A lejtőn czímű drámája és A hivatalvadász czímű vígjátéka pedig vidéki szinpadokon adattak elő.

Nagyszámú művei közül nevezetesebbek az említetteken kívül: Esti órák, Költemények, Kígyóbőr (regés szinmű), Újabb költemények, A nők hódolata (drámai allegória), Jó és rossz napokból (költeménykötet). Ezenkívül írt sok elbeszélést, rajzot, értekezést és számos tankönyvet. A Petőfi társaság 1875-ben tagjául választotta.

Istóczy Győző. Született 1842. Szt.-Kereszten. Tanulmányait Szombathelyen, Bécsben és Pesten végezvén, Vasmegye aljegyzője, 1872-ben a vasvári járás szolgabirája és a rumi kerület képviselője lett. Ilyen minőségben alapította az antisémita pártot és szerkesztette az antisémita irányú Füstölő czímű humoros néplapot, továbbá tizenkét röpiratot is írt.

Balogh János. Született Senyefán. Valóságos népköltő volt, a ki, papirszeletekre nyomtatott munkáival, gyakran megfordult Szombathely és környékének birtokosainál. 1860. körül halt meg. Írt filozófiai értekezéseket latin nyelven és politikai verseket. A 48-as évek hatása alatt írta "Három" cz. művét: I. Forradalom. II. Lélek szabadsága. III. Lélek halhatatlansága. (1848. Zala-Egerszeg.)

Rákosi Jenő. Szül. 1842. nov. 12-én, Acsádon. Iskoláit Kőszegen és Sopronban végezte, hol barátaival az addigi német önképzőkör helyébe, magyar önképzőkört alapított. Családja időközben elszegényedvén, kénytelen volt a tanulással felhagyni és Lengyeltótiba ment, hol Perlaki József gyermekeinek nevelője és gazdasági gyakornok lett, majd 1860-ban Öreglakra, Jankovich József birtokára ment irnoknak.

Költői tehetsége korán megnyilatkozott. Már mint nevelő is irt kisebb szindarabokat műkedvelők számára és már ekkor nagy tervek foglalkoztatták elméjét. Azért csakhamar felhagyott a gazdálkodással és Pestre jött, hol érettségit tett és jogot hallgatott.

Ezen időben kezdett dolgozni Aesopus-án és szorgalmasan tanulmányozta az angol irodalmat, főleg Shakespearet. Aesopusa 1866-ban a Nemzeti Színházban nagy sikert aratván, Kemény Zsigmond meghívta őt a "Pesti Napló"-hoz, hol kezdetben a "Bécsi dolgok" czímű rovatot vezette, majd vezérczikkeket irt. Tevékeny részt vett a "Borsszem Jankó" alapításában is és jóízű humorral fűszerezett dolgozataival nagyban hozzájárult ahoz, hogy e folyóirat a közönségnek kedvencz lapja lett. A Kisfaludy-társaságban "Szép Ilonka" cz. drámai költeményével foglalta el székét.

1869-75-ig a "Reform"-ot szerkesztette, a mikor is a Népszínháznak, a 339melynek létesítése körül rendkivüli érdemei vannak, első igazgatójáúl választatott. E minőségben majdnem emberi erőt meghaladó munkásságot és buzgalmat fejtett ki. A népszinháznak társulatot szervezett, repertoárt teremtett és megalapította annak jövőjét. E hivatalát 1881-ig viselte, a mikor Csukásival megalapította a "Budapesti Hirlap"-ot, a melynek irányát ő szabta meg és a mely máig is a nemzeti eszmének leghívebb kifejezője és hírlapjaink között kiváló szerepet játszik.

1892-ben az Akadémia levelező-tagjául választotta, 1896-ban pedig érdemei elismeréséül "mindszenti" előnévvel a magyar nemességet kapta.

1896-ban megindította az "Esti Ujság"-ot.

Rákosi egyike a jelenkor legnagyobb publiczistáinak és legkedveltebb drámairóinak. Mint hirlapíró, a nemzeti eszmének legigazibb képviselője s legfáradhatlanabb bajnoka és mint szinházi igazgatót is ez az eszme vezette s sikerült is neki jó magyar előadásokkal a német színház közönségét elhódítani. A hirlapirás terén egész hirlapirói gárdát nevelt és mindenkor meleg pártfogója és buzdítója az igazi fiatal tehetségnek.

Mint drámairó is uj iránynak úttörője lett. Aesopusa még ma is megtartotta vonzó erejét, kaczagtató frisseségét. A Szigligetinek színi hatásra, népszerűségre és csakis az érdekességre törekvő drámái ellenében, ő a költői hatásnak, a képzelet szabadságának, a ragyogó költői fantáziának szószólója. Szigligeti dialógusait nála lendületes dikczió váltja fel. Kerül egyáltalában minden régi sablont és mintegy keresni látszik a merész, mély lélektani feladatokat. Számos drámái közül kitűnnek: "Szerelmi iskolája", "Endre és Johanna", "Királynék harcza", "Az ezredév története", mely utóbbit az 1896. évi ezredéves ünnep alkalmára irta. Népszínművei: "Ripacsos Pista dolmánya", "Éjjel az erdőn" és különösen "Magdolna" (paraszt tragédia) szép sikerrel adatnak ma is a Népszínházban, valamint több operettje is: a "Tempefői", "Titilla hadnagy" stb. annak idején számos telt házat csinált. Lefordította Aischylos Perzsáit és Shakespeare négy darabját. Van egy esztetikai munkája is a "Tragikumról".

Márkus István. Szül. 1847. aug. 14-én, Szombathelyen. Az igazságügyminiszteriumban mint fogalmazó, majd mint min. titkár működött; 1875-ben Ferencz József királyt dalmácziai útjában mint magyar levelező kisérte, a török-szerb háborúban pedig mint harcztéri tudósító vett részt. Meghalt 1880. augusztus 24-én.

Márkus István, mint politikus, különösen tartalmilag és formailag művészi szónoklataival tünt fel. Mint publiczista, eleven tolla, magvas és mégis könnyed czikkei által nagy sikereket ért el. Törökországi képek cz. alatt törökországi utazását és tapasztalatait ismerteti nagyon vonzó modorban.

Márkus Miklós. Szül. 1849-ben, meghalt 1882. ápril 1-én, 32 éves korában. Költeményei különböző szépirodalmi lapokban láttak napvilágot. Írt ügyes novellákat. A Kisfaludy-társaság Molière egyik vígjátékának fordítását adta ki tőle. Közreműködött Buckle Anglia művelődéstörténete cz. művének fordításában.

Wittinger Antal. Szül. 1850. szept. 8-án, Török-Bálinton. Középiskolai tanulmányai bevégzésével a tanítói pályára lépett. Mint középiskolai okleveles tornatanító, a közoktatásügyi miniszter megbizásából tanítói torna-tanfolyamot vezetvén, a tornászatról irt röpiratot. 1873. elején Székesfehérvárra került. 1875-ben a kőszegi elemi, 1876-ban a polgári iskolához került. 1886-ban a "Kőszeg és Vidéke" czímű hetilap szerkesztője lett. 1890-ben "Kőszeg városa és környéke" czímű egykötetes munkáját irta. A "Magyarország Vármegyéi és Városai" III. kötete részére ő irta meg a Kőszeg szab. kir. városra és Kőszeg város közigazgatására vonatkozó részeket.

Márkus József. Született 1852. augusztus 16-án, Szombathelyen. Iskoláit Szombathelyen és Budapesten végezvén, hirlapirói működése csakhamar feltűnést keltett, 1875-ben a fővárosnál fogalmazó-gyakornok lett, 1879-ben tanácsjegyző és úgy tapintatos, megnyerő modora, mint széleskörű ismeretei következtében gyorsan emelkedett. 1894-ben alpolgármesterré, 1896-ban polgármesterré, 1897. október 25-én főpolgármesterré választatott. A főváros adminisztrácziójának reformálásában és Budapest fejlődésének minden mozzanatában jelentékeny szerepet játszik. Munkatársa volt 1870-ben a "Reform"-nak, és 1873-75-ig a "Nemzeti Hirlap"-nak, hol a fővárosi ügyek rovatát vezette.

Éhen Gyula. Született 1853. nov. 23-án, Szőllősön. Tanulmányai végezte után Szombathelyen, mint ügyvéd, tevékeny részt vett a megyei és városi közéletben s 1895-ben Szombathely polgármesterévé választották meg. Három évig volt lapszerkesztő; írt azonkívűl színműveket is, melyek közül a Gróf Lipót és az Örvény felé czíműek nyomtatásban is megjelentke és nehány szinpadon elő is adattak. Régi dalaimból (1889.) és Elfeledt dalok cz. (1893.) két költemény-kötetét a kritika igen kedvező fogadtatásban részesítette. A Modern város cz. műve egy hivatása magaslatán álló szakember alapos munkája: az ezt követő emlékirata Szombathely város csatornázása tárgyában, a községi közigazgatási ügyekben alaposan képzett szakember, jól átgondolt munkája. Éhen Gyula polgármesterségével uj éra kezdődött Szombathely fejlődésében s nevéhez máris sok hasznos kezdeményezés és üdvös ujítás fűződik.

Kőváry-Kaffehr Béla. Szül. 1855. szept. 25. Kürtösön, Somogymegyében. A hirlapirás terén 1873-tól kezdve működik. Irodalmi munkásságát a "Vasárnapi Ujság" hasábjain kezdte meg, török műfordításokkal. Lefordította Kiáni, Sémi, Mohammed, Zümbüllerzade, Baki és Tepi Efendi számos versét. Munkatársa volt Abafi Lajos "Figyelő"-jének s számos czikket írt az "Egyetértés" és "Pesti Napló" hasábjain. 1886-ban felelős szerkesztője lett a "Dunántúl"-nak s 1889-ben megalapította a "Vasvármegyé"-t s azt mai napig szerkeszti. 1896-ban "Eisenburg" czím alatt hazafias irányu német lapot indított. Önálló munkái: Utazásom Törökországban, Szerbiában és a görög szigeteken. Göcseji népdalok. Költemények. Verőfényes napok. (Humoreszkek.) Vasvármegye Berzsenyinek. (Emlékkönyv.)

Fülöp József, körmendi ev. ref. lelkész már pápai tanuló korában fellépett a "Vasárnapi Ujság"-ban Czuczornak egy ismeretlen költeményét közölve és ismertetve. Ez idő óta számos czikk, ismertetés, tanulmány és költemény jelent meg tőle protestáns egyházi és iskolai lapokban. Jelenleg szerkesztője a "Rábavidék"-nek.

Önálló művei: Bibliai elmélkedések vasárnap délutánra. - Alkalmi beszédek márcz. 15.-re. - Millenniumi ünnepi beszéd és imák. Megirta a "Magyarország Vármegyei és Városai" III. köt. Vasvármegyét tárgyaló részben az ev. ref. egyház történetét.

Kováts Antal. Született Szombathelyen, 1862. márczius 2-án. 1878-ban a kegyes tanitórend kötelékébe lépett és 1888-ban tanári oklevelet nyert. Jelenleg a kecskeméti k. gimnázium tanára. Irodalmi foglalkozását korán kezdette meg a "Vasmegyei Közlöny" és "Nyitramegyei Közlöny" cz. vidéki és a "Társadalom" czímű fővárosi lapban. A magyar igeidők cz. dolgozatai egyetemi pályadíjat nyert. Ezenkívül irt számos értekezést, hirlapi czikket és költeményt.

A hazai nyelv mívelése érdekében vivott küzdelemben is élénk részt vett e megye és, bár többnyire idegen hangzású, de a leghazafiasabb érzelemtől áthatott derék férfiait ott találjuk mindig, a hol a nemzeti nyelv érvényre emeléséről van szó.

Fabchich József. Szül. 1753. márcz. 13-án, Kőszegen, hol tanulmányait kezdte és Győrött folytatta. A győri gimnáziumban 22 éven át tanította a nyelvtant. Révaival, Rajnissal és Kazinczival jó barátságban volt. Meghalt 1809-ben.

341Páratlan lelkesedéssel hirdette a hazaszeretetet, igazi elragadtatással szólt a magyar nyelv szépségeiről és tettel és szóval, röpiratokban izgatott a magyarság mellett. Legnagyobb érdemeket a nyelvészet és csillagászat terén szerzett. Szorgalommal gyűjtötte az elavult és a tájszavakat. E mellett szenvedélyes nyelvujító volt és nagy merészséggel alkotott uj szavakat. A magyar tudós társaság, melynek felállítása érdekében ő is írt egy röpiratot, tagjául jelölte. A görög költőket, Pindarust, Anakreont, Saphot, valamint Aeschylost, Sophoklost is ő adta magyarul. Ezeken kívül számos kézirata maradt fenn.

Kresznerics Ferencz. Szül. 1766. Ivánczon. Iskoláit Szombathelyt, Sopronban és Pozsonyban elvégezvén, a szombathelyi gimnáziumban 19 évig a matematika tanára volt. 1812-ben Ságra költözött, hol mint plébános működött élete végéig.

Mint törvénytudó és nyelvész nevezetes; munkásságának elismeréseül az Akadémia tiszteletb. tagjává választotta. Művei tudományos folyóiratokban jelentek meg és azokban kiválóan a műszókról és gyökérfejtésről értekezik: Magyar szótár gyökérrenddel, melyet az akadémia jutalommal tüntetett ki. (Buda 1881.)

Kéziratban maradt: Magyar nyelvkönyv, 5 köt. közmondás-gyűjteménynyel.

Guzmics Izidor (László). Szül. Vámos Családon 1786. Tanulmányait Kőszegen, Szombathelyen, Sopronban, Pannonhalmán és Pesten végezte. Írói működése barátságba fűzte Kazinczy Ferenczczel, a kinek minden tekintetben hű követője és társa maradt 1832-ben Bakonybélre apáttá nevezték ki, 1838-ban pedig az Akadémia választotta meg tiszteleti tagjának. Meghalt 1839-ben.

Guzmics mint teológus, nyelvész, esztétikus és műfordító jelentékeny helyet foglal el az irodalomban. Önálló munkái közül nevezetesebbek: A boldog atya, erkölcsi dráma 3 felv. Révai Miklós pályája. (1830.)

Kiváló szeretettel foglalkozott a görög nyelvvel is. Ebbeli tanulmányainak eredménye több összehasonlító nyelvtudományi értekezése.

Azonkívül lefordította Sophokles Oedipusát és Euripides Iphigeniáját. 1840. Ő indította meg a később oly nagy fontosságúvá vált Egyházi Tár cz. folyóiratot.

Szalay Imre. Szül. 1787-ben, Szombathelyen. 1824-ben a pesti egyetem tanára, 1834-ben veszprémi kanonok. Az akadémia levelező, rendes és tiszteletbeli tagja lett.

Munkái: A magyar nyelvtudomány rövid foglalatja (1829.). Magyar egyházi beszédek gyűjteménye 1833-47. (11. kötet.) Mi a legjobb rész? 1829. Az arany kor. 1830.

Bitnicz Lajos. Szül. Jaákon 1790-ben. 1812-ben a szombathelyi liczeumban a matézis, majd a magy. nyelv és irodalom tanára lett. 1847-ben kanonok és 1868-ban czímzetes püspök. Az akadémia matematikai osztályának első vidéki rendes és 1847-től tiszteletbeli tagja volt.

Kiváló természettudós, matematikus és régész. A Szombathely melletti római sírokban talált régiségekről cz. értekezése a külföldön is elismerésre talált. A boroszlói tud. társaság 1825-ben levelező tagjául választotta. Esztétikai, régészeti stb. czikkeivel az akkori folyóiratok majdnem minden számában találkozunk. Mint nyelvész is nagy munkásságot fejtett ki és A magyar nyelvbeli előadás tudománya czimü műve a Marczibányi jutalomban részesült. (1827.) Másik nyelvészeti munkája: Magyar nyelvtudomány. 2 rész. (Pest 1837.) Mathematikai művei latin nyelven jelentek meg.

Haas Mihály. Szül. 1810. Pinkafőn. 1858-ban szatmári püspök lett. Különösen mint paedagogiai író tűnt ki. Nagyon sok értekezést írt a "Tanügyi Lapok"-ba. Nagyobb műve: "Baranya ismertetése".

Nagy János. Szül. Szombathelyen, 1809. márcz. 30. Tanulmányait ugyanitt és Pesten végezte, hol különösen a keleti nyelveket tanúlmányozta. A pesti egyetem félszázados ünnepére arab nyelven írt üdvözlő költeményt, mely az első arab nyelvű nyomtatás hazánkban. Több helyen tanárkodván, 1836-ban a papnevelő-intézet tanúlmányi igazgatója lett. 33 éven keresztül volt a keleti nyelvek és bibliai tanúlmányok tanára. 1834-ben jelent meg A magyar nyelv szóalkotó s módosító ragjainak nyelvtudományi vizsgálata és 1838-ban Tiszta magyar gyökök cz. munkái, melyek következtében az akadémia egymásután levelező, rendes, majd 1876-ban tisztelti taggá választotta. Vörösmarty és Czuczorral A magyar nyelv rendszere kidolgozásában is nagy szerepe volt. Meghalt mint czímzetes apát 1885. ápr. 21.

342A keleti nyelvek tanulmányozásából folyt munkája: Gammatica linguae hungaricae cum parallelismo inter arameeam, habraeam, arabieam et hungaricam ducto, (Pest 1832), melyben a keleti nyelvek analógiájával magyarázza a magyar nyelvtant. 1884-ben Hierolexicon polymathicum latino hungaricum egyházi, műszótár. (1845)

Piry Cirjék. Szül. 1810-ben Püspökiben. Iskoláit Kőszegen, Pozsonyban és Esztergomban végezte. 1833-ban ferenczrendi áldozópappá szenteltetett. Több helyett tanárkodván, mint ilyen 1842-ben az érsekujvári zárdai könyvtár rendezése közben találta meg az Érsekujvári kodexet, melyet egy ideig Piry-kódex-nek is neveztek.

1863-ban a szt-Fereczrendi szerzet tartományi főnöke lett. Irt több alkalmi verset, teológiai munkát és szent beszédet. Van egy értekezése a tájszavakról az Akadémia 1855-iki Értesítőjében.

Gyurits Antal. Szül. 1819. máj. 23-án, Szombathelyen. A gyorsirásról elméleti és gyakorlati tekintetben cz. művet írta, később leginkább a görög és latin filológiával foglalkozott. Nevezetesebb művei: Virgil pásztori dalai. Virgil Aeneise. Róma és Loretti. Az ember és a teremtés.

Malmossi Károly. Szül. 1848. márcz. 5-én, Alsó-Lövőn. 1875-ben a tanárképző iskolának tanára, 1885-ben a pozsonyi gimnázium igazgatója lett.

Munkái: Latin nyelvtan és olvasókönyv, kiadta továbbá: Sallustiust, Liviust és Horatiust. 1883-84-ben szerkesztője volt a Tanáregyesületi Közlönynek.

A pedagógiai irodalom terén kitűntek.

Wimmer Gottlieb Ágost. Szül. 1792. aug. 20. Bécsben. Mint 10 éves fiu jött Magyarországba, a hol sok nélkülözések között végezte iskoláit. A teológiát részint Sopronban, részint a külföldön hallgatta. 1818-ban Felső-Lövőre hivták káplánnak, hol fél év mulva pappá választották Erélyes fellépése által itt sok ellenséget szerzett, kik végre 1833-ban arra kényszerítették, hogy F.-Lövőt elhagyva, Modorra menjen lelkésznek, de 2 év mulva már visszahivatott.

Hogy német hitsorsosai számára magyar érzelmű tanítókat képezzen, 1845-ben F.-Lövőn tanitóképezdét nyitott, melyhez alreáliskolát és algimnáziumot is csatolt.

A szabadságharcz kitörésekor bibliák czímén Angolországból fegyvereket hozatott s maga is mint a nemzetőrök parancsnoka működött közre. Kossuth Lajos lelkes szózatát németre fordította s ezt a Vasvármegye 1848. október 3-án hozott határozatával 10,000 példányban a nép közt szétosztatni rendelte. Nem csoda, hogy a bécsi kormány utóbb katonaságot küldött Felső-Lövőre, hogy Wimmert elfogassa. De ez egy ideig Felső-Lövőn és Kukméron rejtőzve, utóbb álruhában a határon átmehetett és Francziaországon át Amerikába bujdosott. Onnan visszatért Németországba és Brémában kapott szerény lelkészi hivatalt. 1863-ban kegyelmet nyert és visszatért, de csak Bécsig jöhetett, ott beteg lett s 1863. május 12-én meghalt. Emlékét Lövőn és környékén nagy tiszteletben tartják; arczképét megfestették és egy az ő nevét viselő alapítványt gyüjtöttek, s emlékszobor felállításán is fáradoznak. Irt sok iskolakönyvet, különösen kitünő földrajzi munkákat német nyelven. Nagy érdeme a felső-lövői tanintézetek megalapítása.

Szilassy János. Szül. 1795. jan. 7-én, Bögötén. Középiskoláit Szombathelyen, a bölcsészetet Pesten hallgatta. 1819-ben a szombathelyi papnöveldében tanár, 1830-ban az Akadémia levelező tagja; 1835-ben egyetemi tanár és 1851-ben nagyváradi kanonok lett. Meghalt 1859-ben.

Szilassy nagy ismerője volt a keleti nyelveknek. Számos hittani, neveléstani és bölcsészeti dolgozatai különféle folyóiratokban jelentek meg. Legnevezetesebb önálló munkái: Miként lehetne a nevelést hazánkban előmozdítani és mintegy nemzetiebbé lenni? - A nevelés tudománya (1832). - Kresznerics élete (1872). - Az ember iránya. - A lelki pásztorság tudománya. - Philosophiai tanulmányok (1856).

Beél Fidél. Szül. 1807-ben, Székesfehérvárott. 1855-63-ban a kőszegi benczés háznak főnöke és a gimnázium igazgatója volt. Meghalt 1863.

Írt számos tudományos, szépirodalmi és pedagógiai czikket. Nevezetesebb munkái: Költészeti képek (2 köt. 1837-38.), Guzmics Izidor életrajza, Alapnézetek a nevelés és leendő nevelő s tanítóról. Az Akadémiának levelezőtagja volt.

Fábián Ambrus. Szül. 1809. Bozzaiban. Irt erkölcsi elbeszéléseket és kath. egyházi történeti kézikönyveket.

Huszár Károly. Szül. 1824. ápr. 23-án, Keszthelyen. Iskoláit Szombathelyen és Tatán végezvén, székesfehérvári hittanár, majd püspöki széktartó és szentszéki jegyző, püspöki titkár, 1892-ben pedig prépost.

Nagyon termékeny és jó tollú pedagógiai író. Munkatársa a "Religió"-nak, "Kath. Néplap"-nak, "Magyar Állam"-nak és a "Budapesti Hirlap"-nak. Irt pedagógiai értekezéseket, tankönyveket, erkölcsi és ifjusági elbeszéléseket, egyházi beszédeket, kath. ének- és imakönyveket, melyek közül az Őrangyal czímű kilencz kiadást ért. Önnálló munkáinak száma 42, melyek közül különösen az ifjuság és nép számára írt hiterkölcsi elbeszélései nagyon jól találják el a nép nyelvének egyszerű hangját.

Környei János. Szül. 1831. nov. 14-én, Mura-Petróczon. Tanult Kőszegen és Szombathelyen. Részt vett a szabadságharczban. 1850-ben Pesten az orvosi, majd a jogi pályán próbált jövőt alapítani, de ezeket félbehagyván, hírlapíró, majd Fehérvárott tanár és 1861-ben városi főjegyző lett. 1862-ben az aradi Alföld cz. politikai lapot szerkesztette, míg Eötvös a Néptanítók Lapja első szerkesztőjének hívta meg. 1869-ben tanfelügyelővé neveztetett ki. Meghalt Budán, 1870. ápr. 19.

Főmunkássága a pedagógiai irodalom terére esik. Nevezetesebbek számos művei közül: Tanügyi reformok 1861. A szív életéből 1867. Az iskola társadalmi jelentőségében 1868. A népiskolai törvény életbeléptetésének fontosabb tárgyairól. 1870.

Ezeken kívül sok tankönyvet is írt. Szépirodalmi művei a "Családi Lapok"-ban és Vachotnak "A nagy világ képekben" cz. folyóiratában jelentek meg. A "Viszhang"-nak, "Magyar Sajtó"-nak, "Magyar Néplap"-nak segédszerkesztője volt.

Németh Antal. Szül. Beiczen, 1838. jan. 17-én. Középiskolai tanulmányainak elvégzése után a tanári pályára lépett és 1864-ben a pozsonyi gimnázium rendes tanára, 1878-ban a győri tankerület főigazgatója és mint ilyen, kir. tanácsos lett. Írt magyarul és németül pedagógiai értekezéseket, tankönyveket, stb. Szerkesztője volt a "Pozsonyvidéki Lapok"-nak. Önálló művei: A pozsonyi elemi iskolák, Etwas über unser Schulwesen, Socrates, Az érzelmek és azok nevelése, Iránydolgozatok társadalmi kérdésekről, Mikor remélhetjük népnevelésünk előmenetét. Írt több szótárt és lefordította németből a "Kairói lázadás" cz. tört. elbeszélést.

Ebenspanger János. Szül. 1845. máj. 3. Kukméron. 1863-72-ig részint mint tanitó, részint, mint nevelő működött. 1872-ben Németországban volt tanulmányúton; innen visszatérve, 1877-ben a felső-lövői tanintézetek tanára, később igazgatója lett.

Ebenspanger a pedagógiai irodalom terén igen nagy munkásságot fejt ki és annak minden irányát szolgálja. A Paedagógiai Plutarch számára ő irta a Kehr Károly, Luther, Wimmer és Weber életrajzát. Az összes hazai és külföldi pedagógiai folyóiratoknak, több vidéki és fővárosi lapnak állandó munkatársa. Azonkívül írt számos program-értekezést, költeményt és tankönyvet. Mint ethnografus is jeles; a hienczeknek egyik legalaposabb ismerője, a melyről számos megjelent tudományos dolgozata tanúskodik.

Írt egy történeti beszélyt is a nép számára, Szeget szeggel czímen. Szerkesztője az Ungarische Volksschule cz. lapnak 1879-80. és folytatásának, a magyar és német nyelvű Népiskola - Volksschule-nak 1889.

Megirta a "Magyarország Vármegyéi és Városai" III. kötetében Vasvármegye hegy és vizrajzát és Felső-Lővő ismertetését.

Frim Jakab. Szül. 1852. május 1-én Körmenden; alapítója az első hülyenevelő- és ápoló-intézetnek; több röpiratot és tanulmányt irt a hülyék oktatásáról.

Frim Antal. Szül. 1855. Körmenden. Jó nevű pedagógus, kinek különösen a siketnémák oktatása terén nagy érdemei vannak.

Kurz Sámuel. Szül. 1843-ban F.-Lövőn. Nagy számú pedagógiai munkáiban a külföldi szakfolyóiratokban a hazai tanügyet ismerteti. Legujabb műve: Wimmer G.-nek, a f.-lövői ev. lelkésznek életrajza. Budapest, 1895.

Szép János. A mult század végén Szombathelyen a "széptudományok ifjabbik tanítója" volt. Írt egy retorikát: "Notitia artis oratoriae veteris et novae". Ő írt először esztetikát magyar nyelven, 1794-ben, Szerdahelyi "Imago aesthetices" czímű latin műve után, melyben igyekszik a szakkifejezések magyarosítására.

Palotai Purgstaller József. Szül. 1807. junius 26-án. Kegyesrendi pap volt és tanárkodott, többek közt Váczon, Budán, majd Kanizsán, hol igazgató lett. 1848-ban az egyetemen a bölcseleti tanszékét nyerte el és ugyanezen évben rendjének főnökévé választatott. A forradalom után hazafiassága miatt hivatalát, sőt szabadságát is elvesztette, 1858-ban rendje másodszor is főnökké választotta.

Kiválólag a bölcsészetet művelte. Fő-művét, a Bölcsészettörténet-et az Akadémia 100 aranynyal jutalmazta és 1853-ban őt rendes tagjává választotta. 1865-ben a bécsi egyetemnek lett tiszteleti tagja.

Első bölcselet-tudományi értekezései a Frankenburg-féle "Életképek"-ben láttak napvilágot. Az említett főművén kívül nevezetesebb munkái még: Propyleumok a társasági filozófiához. 1843. Filozófiai propedeutika. 1851. Szépészet. 1852.

Batthyány Ignácz gróf. Szül. 1741. junius 30-án, Német-Ujvárott. Tanult Nagy-Szombatban, Rómában; 1780-ban erdélyi püspök és titkos tanácsos lett. Egész életén át előmozdítója, pártfogója minden szép, nagy és nemes törekvésnek a tudomány és irodalom terén. Erdélyben egy tudományos társaságot akart alapítani, de ezen eszméről Mártonfy József lebeszélvén őt, az erre szánt pénzen Gyulafehérvárott gazdag könyvtárt, csillagvizsgálót és könyvnyomdát alapított. Meghalt 1798. november 17-én.

Számos latin nyelven megjelent munkái közűl a legnevezetesebbek: Leges acclesiasticae Hungariae, 1785. 3 kötet. A magyar egyháztörténet összefoglalása. Acta et Scripta S. Gerardi, 1790., mely Szt.-Gellért hittudományi és filozófiai iratait tárgyalja. Számos munkája kéziratban maradt.

Ásboth János. Szül. 1768. deczember 13-án, Nemes-Csoón. Tanulmányait Sopronban és Göttingában végezte, hol 1791-ben "Commentatio de interpretatione codicis sacri, ad communia omnes libros interpretandi principia revocata" czímű művével emlékérmet nyert.

Több helyen tanároskodott, végre gróf Festetich György a keszthelyi Georgiconba, a gazdászati tudományok tanszékére hívta meg, mely intézetnek később igazgatója is lett. 1820-ban a magy. udvari kamara, a bácsmegyei koronauradalmak kormányzójává nevezték ki Zomborba, hol 1823. junius 19-én meghalt. Tagja volt a stájerországi és göttingiai tudós társaságnak. Írt sok alkalmi költeményt, természettudományi, gazdászati és hittani értekezést latin és német nyelven.

Szaniszló Ferencz. Szül. 1792. augusztus 2-án, Szombathelyen. Tanúlmányait ugyanitt, Pesten és Bécsben végezte, hol magyar egyházi beszédei a legmagasabb körökben is figyelmet keltettek. 1830-ban hittanár a pesti egyetemen, majd nagyváradi kanonok, nagyváradi püspök és belső titkos tanácsos. Meghalt 1869-ben Bécsben.

Művei: Doctrina Religionis Romano Catholicae in usum Acadaemicae Juventutis, 1832. Megalapítója és 2 éven át szerkesztője volt az "Egyházi tudósítások" czímű folyóiratnak.

Kollarich Joakim. Szül. 1720. Peresztszegen. Paulinus pap és író. Írt teológiai és történeti műveket. Legnevezetesebbek: Philothea, azaz ájtatós útra vezérlő (Nagy-Szombat 1764.) Cepeléni Györgynek élete és halála 1770.

Ozoly Flórián. Szül. 1683. Szombathelyen. Ferenczrendi pap, 1724-ben a rend kormánytanácsosa lett. Meghalt 1755. Budán. Műve: Jóreménységnek hajócskája. (Buda 1743.) Ezenkívül két fordítása is van.

Nagy Benedek. Evang. tanító volt, szül. Kőszegen. Munkája: Pázmány Péter pironsági. (Keresztúr, 1615.) polemikus mű.

Mándli Miklós. Szül. Vépen. Teológiai író. Téli gyümölcsök czím alatt adta ki hitszónoklatait. Meghalt 1867.

Szenczy Ferencz. Szül. 1800. szept. 17. Szombathelyen. 1823-ban áldozó pap, majd a szombathelyi papnevelőintézetben a dogmatika tanára, 1850-ben kanonok s nemsokára szombathelyi püspök lett.

Az irodalom terén figyelemre méltó eredménynyel dolgozott s tudós komolysággal írt, a "Religió és Nevelés"-ben közölt czikkei és tanulmányai, különösen a "Szombathelyi levelek", méltó feltünést keltettek. Egyházi beszédei is igen szépek.

Hevenesi Gábor. Szül. 1656. Vasvármegyében. Iskoláit Sopronban és a külföldön végezte és mint a Pázmáneum igazgatója halt meg Bécsben, 1715-ben.

Sok egyházi munkát írt. Az egyetemi könyvtárban őrzik 128 kötetre menő oklevél és emlékirat-gyűjteményét, mely a hazai történetírás egyik legnevezetesebb kútforrása.

Batthyány Alajos gróf. Szül. 1730. 1750-ben a jezsuita szerzetbe lépett, majd katona lett és Mária Terézia idejében főasztalnoki méltóságot viselt. Meghalt 1818.

Irt magyar, német és latin munkákat: "Ad amicam aurem autori operis hungarici cujus titulus. Magyar és Erdélyországnak rövid ismerete." 1790. "Tausend und ein Irrthum des Verfassers der ungarischen Irrthümer." 1791.

Batthyányi József gróf. Bibornok, herczegprimás, szül. Rohonczon, 1727. Sok latin munkát írt. Életrajzát l. "Vasvármegye jeles férfiai" között.

Batthyány Vincze gróf. Szül. 1772. Belső titkos tanácsos, az udvari kamara alelnöke, beutazta egész Európát és utazásait német nyelven, természetes, vonzó előadásban írta le, melyek később magyar fordításban is megjelentek 1818-ban. Életrajza a "Magyarország Vármegyéi és Városai" II. kötetében.

Horváth Zsigmond. Szül. Nagy-Köcskön, 1782-ben. Sopronban, Jénában és Weimarban végezte tanulmányait. 1804-ben Csöngén prédikátor, majd Zalavármegye táblabírája és esperes lett. Meghalt Kővágó-Örsön 1845.

Különös szeretettel írt utazási munkákat; azonkívül vannak pedagógiai és nyelvészeti munkái nagy számmal. Az Akadémia Tájszótárát sok balatonvidéki szóval gazdagította. Művei: Cooknak egy angol hajóskapitánynak a föld körül való utazása, (Németből Pest. 1810., Amerikának haszonnal való ismertetése. (Győr, 1813.) Gróf Macartheynek Chinába tett követségbeli utazása. (Pest, 1818.) Mecrmannak utazása. Elmederítő, szívképző s charakter-festő történetek és adatok füzére. 2 köt. (Pest, 1840.) Népnevelési és oktatási rendszer cz. kéziratban lévő munkáját az Akadémia adta ki.

Orosz József. Szül. 1790-ben, Kőszegen. Alaposan képzett, jó tollú író volt. Résztvett a szabadságharczban, a melynek leveretése után menekülni volt kénytelen; így jutott Francziaországba, a hol oly nyomorral küzdött, hogy 1851-ben Versaillesban agyonlőtte magát.

Leginkább mint hirlapíró működött. 1837-ben alapította a híres "Hírnök" cz. lapot Pozsonyban és ennek melléklapját a "Századunk"-at, melyben ő közölt először tudósításokat a megyei mozgalmakról. 1834-ben szerkeszté a Fillértár cz. ismeretterjesztő képes heti lapot Pozsonyban, 1836-ig. Művei: Ungarns gesetzgebender Körper auf dem Reichstage zu Pressburg im Jahre 1830. (Lipcse 1831.) - Gróf Széchenyi István mint író. (Pozsony). Ezeken kívül van több, a pozsonyi országgyűlésekről szóló munkája.

Horváth Sándor Piusz. Szül. 1819. febr. 12-én, Szombathelyen. Kegyes rendi áldozó-pap és tanár, 1885. óta a rendnek kormánysegédje és pénztárnoka. Kitünő szónok. Tanárkodása alatt Tatán és Temesvárott házfőnök és igazgató volt.

Számos költeményt és értekezést írt a "Religió"-ba és más lapokba, de tudományos munkálkodásának főérdemét földrajzi művei képezik, melyekkel geográfiai irodalmunknak uttörője lett. Ő irta első nagyobb földrajzi tankönyveinket. Munkái: Magyarország ismertetése: I. Erdély fejedelemsége, II. Dalmáczia. III. Gácsország. IV. Europai Törökország és V. Görögország rövid leírása 1847-48. Magyarország és a hozzátartozó Szlavónország ismertetése. Pedagógiai és tört. czikkeket is írt.

Chernel Kálmán. Szül. 1822. ápr. 6-án, Kőszegen. Tanult Szombathelyen és Pozsonyban. Az ügyvédi vizsgát letevén, Sopronmegyének aljegyzője lett. Résztvett a szabadságharczban, a mely után a történelmi és növénytani tanulmányokra adta magát. Érdemeinek elismeréseül szülővárosa díszpolgárának választotta. Alapító tagja volt a magy. történelmi társulatnak.

Mint író munkatársa volt minden nevezetesebb szépirodalmi, politikai és szaklapnak. A "Vasárnapi Ujság"-nak 1863-84-ben történeti czikkeket írt. Azonkívűl a 347külföldi és hazai természetrajzi és vadász-szaklapokat látta el közleményekkel. "Kőszeg és Vidéké"-ben megírta Visszaemlékezéseit 1848-49-re és Életpályám történetét. (1886., 23. tárczaczik.)

Főmunkája: Kőszeg sz. kir. város jelene és multja. (Szombathely 1878.), mely egyike a legjelesebb monografiáknak. Kéziratban hagyta 5 kötetre terjedő emlékiratait. "Életpályám története" czimen.

Marczali Mihály. A hires történetíró atyja, szül. 1824-ben Szalónakon. Felsőbb tanulmányait a prágai egyetemen végezvén, Marczaliban rabbinak választották. 1889-ben halt meg.

Nevezetesebb munkái: Gyászbeszéd Széchenyi fölött 1860. - Gyászbeszéd Deák Ferencz fölött 1876. - Fegyvereink ellenségeink ellen, mely 1882-ben két kiadást ért.

Péchy Imre. Szül. 1832. szept. 25-én, Nagy-Kölkeden. 1872-ben az állami kataszteri térképészeti osztálynak, később pedig az államnyomdának lett vezetője. Domborművű térképei a párisi és velenczei földrajzi kiállításokon a legmagasabb kitüntetést nyerték el, miért a párisi Académie National tagjául választotta.

Fáradhatatlan tevékenysége, sokoldalú szakavatottsága és kiváló műérzéke az államnyomdát galvanoplasztikai, fotomechanikai, réz- és fénynyomdai reprodukczióinak pompás kivitele által nemcsak az ország, hanem a külföldnek is egyik legkiválóbb műintézetévé tette. Munkái: Budapest és környéke oro- és hidrografiai térképe. - A Balaton medrének és környékének domborműve, mely a kiállításon általános feltünést keltett.

Balogh Gyula. Szül. 1837. május 20-án, Halásziban. Tanult Pápán, Kőszegen és Szombathelyen, hol már az irodalommal foglalkozott. A jogot Pesten hallgatta. 1863-67-ig aljegyző, 1884-ben Vasvármegye al-levéltárosa lett, majd 1889-ben főlevéltárossá nevezték ki. E minőségében nagy érdemeket szerzett a vármegye és Szombathely városa levéltárának rendezése körül.

Balogh irodalmi munkássága igen sokoldalu s különösen történeti munkái figyelemreméltók, a szétszórtan megjelent dolgozataiban foglalt adathalmaz pedig valósággal megbecsülhetetlen. 1870-ben kiadta Költemények és 1879-ben Ujabb költemények czímű versgyüjteményeit. Irodalmi munkásságának nagyságát legjobban mutatják a következő adatok: Munkatársa volt a "Magyar Néplap"-nak, Vas Gereben "Kétgarasos Ujság"-jának, Vajda János "Nővilág"-jának, a "Pesti Hölgydivatlap"-nak, Lauka "Ördög Napló"-jának, Kemény Zsigmond "Pesti Napló"-jának, Balázs Frigyes "Füles Bagoly"-ának, az "1848"-nak, a "Fővárosi Lapok"-nak, az "Ország Világ"-nak, a "Vasárnapi Ujság"-nak, a "Pesti Hirlap"-nak, stb. Szerkesztette 1867-1884-ig a "Vasmegyei Lapok"-at, 1880-ban rövid ideig a "Sopronmegyei Közlöny"-t. Ezenkívül írt történelmi műveket, tárczákat, verseket és Heine dalaiból is sokat fordított. A "Magyarország Vármegyéi és Városai" III. kötete számára ő irta az Őrség részt.

Önálló nagyobb művei: Clio szolgálatában. - Vasvármegye nemes családjai. - Vasvármegye honvédsége. - Az 1809. évi insurrectio. - Vasmegye székházának története. - Vasvármegye, vázlat a monográfiához.

Kunc Adolf. Szül. Sálon, 1841. decz. 18-án. Iskoláit Keszthelyen és Szombathelyen végezvén, tanár, majd igazgató lett. 1884-ben Szombathely orsz. képviselője és a csornai prémontrei rend prelátusa, 1893. óta a rend főhelynöke. A tudomány, nevelés, irodalom és közügyek iránt mindenkor a legnagyobb áldozatkészséget tanusította. Szombathelyen 300,000 frttal uj főgimnáziumot és rendházat építtetett. Önálló műve: Szombathely monografiája. (Szombathely 1880-94.)

Hüberth Károly. Szül. Kőszegen, 1855. jun. 9-én. Tanulmányai végeztével Kőszegen a postahivatal főnöke, később Budapesten a főpostahivatal főnöke lett. Két évig szerkesztette a "Posta-Közlöny"-t.

Nagyobb önálló munkája: A postaintézet Magyarországon, mely a postaintézmény fejlődésének történetét adja; uttörő alapos munka.

Ifj. dr. Reiszig Ede. Szül. 1873. Szombathelyen. Heraldikai, genealógiai és töréneti tanulmányai a "Turul"-ban, "Történeti Tár"-ban és más folyóiratokban jelentek meg; egyik szerkesztője a Magyarország Vármegyéi és Városai III., Vasvármegyét tárgyaló kötetének, melybe a Vasvármegye története és a Vasvármegye nemes családai czimű részeket is ő irta.

Kovács S. János tanár megirta A könyvnyomtatás története Vasmegyében czímü művet. Van ezenkivül több értekezése.

Horváth Ker. János. Szül. Kőszegen 1732. jul. 13-án. A nagy-szombati, budai, később a pesti egyetemen a természettant és mechanikát adta elő. 1790-ben a göttingai tudományos társaság tagja lett. Meghalt 1799-ben. Számos természettudományi és mechanikai munkát írt.

Káldy Ádám. Szül. 1765. Kéthelyen. Mint ágostai barát, majd világi pap működött Ausztriában.

Írt csillagászati és kozmogoniai értekezéseket német nyelven. Legnagyobb műve: Unser Sonnensystem nach mathematisch-physikalischen und chemischen Grundsätzen bearbeitet. Bécs, 1820.

Gamauf Gottlieb Teophil. Szül. 1772. jan. 13-án, Kőszegen. A soproni ág. ev. egyház lelkésze, majd esperes volt. Meghalt 1841. Írt földrajzi, teólogiai és természettud. műveket német nyelven.

Főmunkája: Erinnerung aus Lichtenbergs Vorlesungen über Erzlebens Aufangsgründe der Naturlehre. Bécs, Trieszt, 1808-14.

Horváth József. Szül. 1794. febr. 1-én, Lukácsházán. Előbb kegyesrendi pap volt, később bölcsészet-tudor lett és szépirodalommal foglalkozott, majd az orvosi pályára lépett és Pesten és Kőszegen orvosi gyakorlatot folytatván, 1829-ben Hontvármegye főorvosává nevezték ki. Meghalt 1849. máj. 13.

Nagy érdemeket szerzett számos gyógyászati mű fordításával, melyek közül legnevezetesebb Plinius természettudományi encyclopediájának fordítása, melyből 20 könyvet elvégzett. Nagy szolgálatot tett az orvosi műszavak és tájszók gyűjtése által is. Az akadémia rendes tagja volt.

Herényi Gothárd Jenő. Szül. 1857. Herényben. Iskoláit Szombathelyen és Bécsben végezte. Kiváló csillagász, kinek különösen az üstökösök szpektroszkópiai vizsgálata körül nagy érdemei vannak és tudományos fotográfiáival feltünést keltett a külföldön is. Érdemei elismeréseűl a Royal Astronomical Society és a magyar tudományos akadémia tagjáúl választotta.

Tudományos értekezései a hazai és külföldi (német, angol, olasz, amerikai stb.) szaklapokban jelentek meg. Értekezéseinek száma igen nagy, ezek közül felsoroljuk a következőket: Astrophisikai megfigyelések a herényi observatoriumban. (Értekezések a mathem. tud. köréből 1882., 1883., 1884., 1890.) - Egy uj spektroskop, 1883. - Az ujabbkori csillagászat módszerei és megfigyelés módjai, 1886. - A fotográfia. - Spektralfotográfiai tanulmányok, 1891. - Nova Aurigae spektruma, 1892. stb.

Herényi Gothárd Sándor. Szül. 1859. Herényben. Tanulmányait Szombathelyen, Pesten és Bécsben végezte. Kezdetben ő is a bátyja herényi observatóriumában csillagászattal foglalkozott, de később a gazdászati pályára lépett és mint gyakorlati mezőgazda és mezőgazdasági iró szerzett magának nevet.

349Nevezetesebb csillagászati munkája: Adatok Jupiter és Mars bolygók phisikájához, 1884.

Számos gazdászati művei közül jelentékenyebbek: Néhány cultivator ismertetése, stb. Szombathely, 1885. - A sorvetőgépek birálatának elvei, 1887. - Cséplőgépek és azok kezelése, 1888. - Takarmányrépa, 1890. - A műtrágyák alkalmazása, 1893. - A városi hulladékok értékesitése, 1891. - Szerkeszti a "Vasvármegyei Gazdasági egyesület Értesitőjé"-t és a "Magyar Gazdák Lapjá"-t.

Lóky Béla, matematikus és fizikus, született Egyházas-Terestyénben 1872. febr. 3-án. A kegyes tanítórendbe lépett, 1896-ban tanári oklevelet nyert és 1895-től a kolozsvári r. k. főgimnázium tanára.

Irt számos értekezést, melyek közül nevezetesebbek: A quadratikus alakok általános elmélete az orthogonalis substitutiókkal kapcsolatban. - A fundktionál-determinánsok elmélete és alkalmazása. - Az électromos potenliál mérésére használt electroméretek és mérési módszerek, különös tekintettel a quadranselektrométerekre. - A log (x+y) funktlóban tartalmazott sebességi potentialissal biró lehetséges incompressibilis folyadékmozgásról. - A négy adott síkot érintő gömbök sugarai és a köztük fennálló metrikus relatiók.

Clusius Károly. (Charle de l'Écluse.) A XVI. század legnagyobb fűvésze. II. Miksa császár Bécsbe hívta, a hol több magyar főúrral és tudóssal, köztük Beythe Istvánnal és Batthyány Boldizsár gróffal, ismerkedett meg. Az utóbbi főúr Magyarországba hívta őt és Clusius, a meghívásnak engedve, gyakran volt Német-Ujvárott a Batthyány grófok szívesen látott vendége.

Munkássága ránk nézve rendkívül érdekes és fontos, mert ő ismerteti a tudományos Európa előtt legelőször hazánk növényeit a következő művekben: "Stirpium nomenclator Pannonicus" és "Rariorum aliquot otirpium per Pannoniam" 1584. E munka 500-nál több magyar növényt ismertet. "Rariorum plantarum historia", műve első a mely a hazánkban található mérges és ehető gombákról szól.

Beythe András. Szül. 1564. Sárvárott. Batthyány Ferencz gróf nevelője, majd udvari papja volt Német-Ujvárott.

Munkája: Fives könüv, fíveknek és fáknac nevökről, természetökről és hasznokrúl. Német-Ujvár, 1595. - 270 növénynek nem természetrajzi leirását adja, hanem inkább orvosi hatásukat és alkalmazási módjukat ismerteti.

Beythe István. Szül. 1532. Német-Ujvárott. 1565-ben Sárvárott tanár, 1574-ben Sopronvárott magyar pap volt. Calvin vallásáról az ágostaira térvén, 1582-ben Batthyány Boldizsár udvari papja, 1585-ben pedig szuperintendens lett. Miután ellenfelei sok kellemetlenséget okoztak neki, 1595-ben lemondott a püspökségről. Meghalt 1612. máj. 3-án.

Nagyon sok egyházi munkát írt, de legtöbb érdemet a magyar növényszavak és nevek gyűjtése által szerzett. Clusiusnak magyarországi utazásaiban nagy segítésére volt és annak Stirpium nomenclator Pannonicus czímű munkáját magyar szöveggel kiadta. E munka a magyar növénytan első próbája és 300 növényfajt ismertet.

A protestantizmusnak is egyik úttörője volt hazánkban. Nevezetesebb teológiai művei: Kátéja, Agendája, Postillája (1594.) Confessio fidei cz. műve stb.

Dr. Waisbecker Antal, Vasvármegye tb. főorvosa és nyug. járásorvos, jeles botanikus és flórista, született Kőszegen 1835. január 29. Egyetemi tanulmányait Bécsben végezte, ahol 1858-ban orvostudori oklevelet szerzett. 1861-ben Kőszeg városa tiszti orvosává választotta, mely állást 1871-ig viselte; ekkor a vármegye tiszteletbeli főorvosává és a kőszegi járás orvosává neveztetett ki; utóbbi állást 1894-ig viselte.

Szorgalmasan kutatta Kőszeg vidékének flóráját; 1882-ben kiadta "Kőszeg és vidékének edényes növényei" czímű unkáját; 1891-ben ennek második javított és bővített kiadásában, támaszkodva dr. Borbás Vinczének 1887-ben megjelent "Vasmegye növénytani földrajza és flórája" czímű munkájára, kimerítően ismertette "Kőszeg vidékének flóráját", összesen 2098 növényfajt sorolván fel, melyek közül 510 Kőszeg vidékére nézve, sőt ezek közül 421 egész Vasvármegye flórájára nézve is uj növény. Kisebb florisztikai közleményei a "Természettudományi Közlöny"-ben és az Oesterreichische Botanische Zeitschrift"-ban jelentek meg.

Számos uj, eddig teljesen ismeretlen növényalakot is talált, melyeket részint más szakférfiak hozzájárulásával, részitn maga el is nevezett, igy: Carex Fritschii 350Waisb., Viola commutata Waisb., Viola tristicha Waisb., Potentilla Ginsiensis Waisb., Rubus Borbasiellus Waisb., Rubus richothecus Waisb., Rubus Rötensis Waisb., Rubus lasiaxon Borb. et Waisb., Rubus porphyropetalus Borb. et Waisb., Menta Steffeciana Borb. et Waisb., Mentha globifera Waisb. et Borb., stb.

Dr. Waisbecker ezenkívül munkatársa a Kerner-féle nagy Flora austro-hungarica exsiccata-nak, melyben több általa felállított uj növényfajt közölt eredeti szárított példányokban.

Chernel István. Szül. 1865. máj. 31. Kőszegen. Jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, de, mivel már gyermekkorától fogva nagy hajlama volt a természetvizsgálatra, a jogi pályát csakhamar odahagyta és teljesen a természetbúvárlatra, különösen a madarak életének, sajátságainak stb. tanulmányozására adta magát.

Az irodalomban először a "Vadászlap"-ban lépett fel 1881-ben és azóta számos folyóiratnak és több hazai és külföldi szaklapnak munkatársa. Az ezekben megjelent czikkei közül nevezetesebb a "Magyar könyvszemlé"-ben megjelent: A magyar ornithologia bibliografiája 1655-1888-ig. A II. nemzetközi ornith. kongresszus magyar bizottságának ő volt főtitkárja.

A fertő és velenczei tavak madárfaunájának kutatása alatt szerzett 250 drbot számláló gyüjteményét a Nemzeti múzeumnak ajándékozta. Az azóta szerzett, különösen Magyarországból való madárgyüjteménye 1500 drbot tesz. A "Magyarország Vármegyéi és Városai" III. kötetének ornitológiai fejezetét is ő irta.

A második nemzetközi ornith. kongresszus után Herman Ottó által alapított "Magyar ornith. központ"-nak tevékeny munkása s ez intézet levelező tagja, a madárvándorlás állandó megfigyelője. Számos czikket irt ennek "Aquila" cz. közlönyébe s megvetette az előbbi intézetben a "Magyar madarak gyomor- és begytartalom gyűjteményét", mely 1000-nél több madár táplálkozási viszonyaira s igy gazdasági jelentőségére vet világot. Ez a gyüjtés annak a munkálatnak kifolyása, melylyel 1897. elején a földmivelésügyi miniszter megbízta, t. i. az ornith. központ kiadásában megjelenő nagyszabású "Magyarország madarai, különös tekintettel hasznos és káros voltukra" czímü, színes táblákkal gazdagon ellátott nagyszabásu mű.

Lakner Endre. Szül. 1842. okt. 12. Szombathelyen. Meghalt 1872. Előszeretettel foglalkozott a régészettel és az "Archeologiai Értesítő"-be sok Vasmegyét érdeklő értekezést írt.

Kárpáti Kelemen. Szül. 1859. aug. 4. Rába-Szt-Mártonban. Tanulmányait Szombathelyen, a teológiát Győrött és a budapesti tud. egyetemen végezte. Ugyanitt 1887-ben a classica-philologiából tanári vizsgálatot tett. 1883 óta tanár a szombathelyi kir. kath. főgimnáziumban.

Irodalmi működését jelzik a helyi lapokban közzétett czikkei; régészeti tanulmányokat, ismertetéseket közölt az "Archeologiai Értesítő" számaiban és a Vasmegyei régészeti egylet "Évkönyvei"-ben, mely utóbbiakat, mint az egylet titkára, hét év óta szerkeszti.

Részt vett 1893-ban a magyar tanárok görögországi útjában, és ő irta a "Görögföldön" czímű műben az "Olympia multja és jelene" tanulmányt. Megírta "A szombathelyi r. kath. főgimnázium történetét 1772-1893." és "Szombathely rend. tan. város monografiájá"-nak II. részét, valamint a "Magyarország Vármegyéi és Városai" III. kötetében Szombathely város leírását és Vasvármegye őskorát.

Nádasdy Ferencz gróf. 1633-ban Vasmegye főispánja, 1664-ben országbíró. 1658-ban kiadott egy magyar törvénygyűjteményt, azonkivül írt egy munkát: Mausoleum Pot. Regum. Hung. 1664-ben.

Sztrokay Antal. Szül. 1780. decz. 20. Salfán. Iskoláit Sopronban és Pesten végezte. Baján, majd Pesten ügyvédeskedett. Meghalt 1850. jul. 9.

Mint szépíró fordításai által nevezetes. Lefordította Lucanus Pharsaliáját stb. Legnagyobb érdemei azonban a jogtudományi irodalom terén vannak. Zsidó jog cz. munkája nagy becsének elismeréseül az Akadémia rendes tagnak választotta. Hálájának jeléül a Sztrokay-féle alapítványt létesítette. Részt vett a törvénytudományi szótár szerkesztésében is.

Horváth Boldizsár életrajzát más helyen közöljük. Mély érzelmű bölcseleti költeményei és elbeszélései a Regélő-ben jelentek meg 1839-41-ben, később a Vasárnapi Ujság-ban és a Magyar Szalon-ban.

Kiváló jogi munkáinak száma nagy; gyönyörű vezérczikkei pedig mindig keresett és a legolvasottabb dolgozatai voltak a hatvanas évek lapjainak.

Mint szónoknak beszédeit művészi forma, praktikus felfogás és mégis a mindennapiasságon felülemelkedő ideális eszmemenet, magyaros gondolkodás és nyelv jellemzik.

Bezerédj László. Szül. 1815-ben. A kőszegi és rumi kerület orsz. képviselője volt; meghalt 1871.

Jeles publiczista és szónok. Írt leveleket, könyvismertetéseket a Társalkodó-ba, a Budapesti Szemlé-be és a Gazdasági Lapok-ba. Munkája: Értekezés az oldalágú rokonok örökösödéséről régibb törvényeink szerint. Pest, 1834., magyar és latin nyelven.

Szabó Miklós életrajzi adatait más helyen hozzuk. A jogi irodalom terén élénk munkásságot fejtett ki értekezéseivel, czikkeivel. Mint kodifikátor a büntető-perrendtartás megalkotásában szerzett érdemeket.

Székely Ferencz. Szül. Szombathelyen, 1842. márcz. 11-én. Jogi tanulmányait Pesten végezte s 1867-ben belépett az igazságügyminiszteriumba; 1871-ben főügyész-helyettes, 1890-ben curiai biró lett. Mint kiváló jogi iró ismeretes; czikke a Pesti Napló-ban és a jogi lapokban jelentek meg.

Önálló művei: "A kir. főügyészségek területi szétosztásának tervezte". - "A maros-vásárhelyi kir. főügyészség felügyelete alá tartozó fogházak 1872-86-iki állapotáról."

Somogyi József. Szül. 1860. márcz. 20. Szombathelyen. Tanulmányait elvégezvén, vármegyei szolgálatba lépett és 1896-ban árvaszéki ülnök lett. Írt számos jogtudományi értekezést, munkatársa volt a nyolczvanas években a Magyarország és a Nagy világ-nak és több más fővárosi és vidéki lapban jelentek meg tőle tárczaczikkek és elbeszélések. 1885-ben szerkesztője volt a Dunántúl-nak.

Önálló művei: A jogfolytonosság eszméje és a jog fejlődése, Szombathely 1889. - A közigazgatási bíráskodás alapelvei, Szombathely 1889. - A gyámsági jog természete. 1891. Szépirodalmi és történeti művek: Áldozatok. Elbeszélések, Szombathely, 1892. - Trenk Frigyes kalandos élete. Budapest, 1896. A "Magyarország vármegyéi és városai" III. kötetében Vasvármegye és Szombathely közigazgatását irta meg.

Heisler György. Gyakorló orvos Szombathelyen, 1791-ben. Munkája: Mi jobb, a természetes, vagy a mesterséges himlőzés? Pozsony.

Giber Ede. Szül. 1840. Körmenden. A kolozsvári orvosi egyetem tanára volt. Meghalt 1891. A bőrbetegségekben külföldön is elismert kiváló szaktekintély volt. Orvostudományi műveinek száma nagy.

Nem Vasvármegyében született, de Vasvármegyében élt és működött írók:

Rómer Flóris Ferencz archeológus, nagyváradi apátkanonok, az Akadémia tagja. 1815-ben Kőszegen volt tanár. Vasmegyei kutatásainak eredménye számos czikk a szaklapokban.

Lipp Vilmos Rómer Flórissal együtt kutatta Szombathely régi római elmékeit. Kutatásai közben egy népvándorlási temetőt talált, melyről tanulmányt írt. Vasvármegyére vonatkozó művei: Attila és a népvándorlás, Az ötvös műipar Pannoniában.

Inkey Béla. Számos geológiai dolgozatot írt, főleg a Dunántúl és Vasvármegye geológiájáról s a "Magyarország Vármegyéi és Városai" III. kötete számára megírta Vasvármegye geológiáját. 1885. óta az Akadémia levelező tagja.

Hollósy Jusztinián. Benczés pap, 1874. óta dömölki apát. Előszeretettel foglalkozott a csillagászattal. Művei közül legnevezetesebbek: Népszerű csillagászat. 1864. az Akadémia által jutalmazott pályamű. - A távcsők történelmének vázlata 1864-65. A naprendszer égi testeinek legősiebb fejlődéséről 1874.

Barabás György sárvári igazgató-tanító, Vasmegye közoktatásügyének és a népnevelésnek egyik legszorgalmasabb munkása. A pedagógiai szaklapokban számos 352czikke jelent meg. 1880-ban "Tanügyi Közlöny" czímmel Szombathelyen lapot indított, melynek szerkesztője volt. Önálló művei: Földrajz a didaktika elvei szerint 1885., - Vasmegye földrajza 1884-96.

Szücs László senyeházi evang. lelkész a "Vasvármegye" és a "Dunántúli Protestáns lap" munkatársa, megírta a senyeházi ev. ref. egyház történetét és kiadta az Őrség történetére vonatkozó adatokat.

Laszczik Bernárd szent-gotthárdi perjel megirta a szent-gotthárdi apátság történetét önálló munkában s a "Magyarország Vármegyéi és Városai" III. kötetében is.

Villányi Szaniszló szent-benedek-rendi pap, tanár, a dömölki apátság történetét irta meg a Szent-Benedek-rendről megjelent nagy munkában s a "Magyarország Vármegyéi és Városai" III. kötetében.

Borbás Vincze egyetemi m. tanár, Vasvármegye flórájának tanulmányozása körül szerzett nagy érdemeket s 1887-ben ezeknek eredményekép Vasvármegye növénytani földrajza és flórája czímű művét adta ki. A "Magyarország Vármegyéi és Városai" számára ő irta meg Vasvármegye flóráját.

Jablonowsky József tanár, a m. kir. rovartani állomás igazgatója, hosszabb időt töltött a megyében s annak zoológiai viszonyairól több tanulmányt tett közzé, valamint a "Magyarország Vármegyéi és Városai" III. kötete számára megirta Vasvármegye zoológiáját.

Vasvármegyében a könynyomtatással együtt kezdődik és fejlődik a hírlapirodalom és a magyar hírlapirás kezdetei is Vasvármegyébe nyúlnak vissza. Manlius János monyorokeréki nyomdájából került ki egyike az első magyarországi röpíveknek, "Newe Zeitung aus Ungern" czímmel 1587-ben. A másik 1593-ban jelent meg ugyancsak Manlius sajtójában "Newe Zeitung Vnd Wundergeschiecht" stb. czím alatt. A nyomdászattal lépést tart a hírlapirodalom, és így újságot Vasvármegyében ismét csak akkor találunk, midőn a könyvnyomtatás is uj lendűletnek indul.

1867-ben indul meg Szombathelyen Balogh Gyula szerkesztésében a "Vasmegyei Lapok" cz. társadalmi hetilap, mely 1882. óta mint politikai, szabadelvűpárti ujság, hetenkint kétszer jelent meg. Szerkesztői voltak 1884-92-ig Bertalanffy József, a mikor Éhen Gyula vette át a lap vezetését; 1893 óta ismét Bertalanffy szerkesztette s 1895-ben a "Vasvármegyé"-vel egyesült.

A "Vasmegyei Hirdető" vegyes tartalmú hetilap, 1872. deczember 1-én keletkezett. Szerkesztette és kiadta magyar-német szöveggel Seiler Henrik. Megszűnt már a 3. számnál.

Ennek folytatása volt a "Vasmegyei Figyelő" vegyes tartalmú hetilap, melyet előbb Ruzsa Kálmán, majd Stirling és később Práger József szerkesztettek. Megindúlt 1873-ban. Négy évfolyamot élt.

Helyébe lépett a "Vasmegyei Közlöny", mely Lipp Vilmos szerkesztése alatt keletkezett 1877. január 1-én. Később Török Ernő szerkesztette. Fennállott 1887-ig.

Nagyon rövid ideig élt a Horváth Gyula szerkesztésében 1875-ben megjelent "Vas" czímű hetilap is.

E lapok mellett hosszabb vagy rövidebb ideig fennállottak még: "Eisenburger Nachrichten" közgazdasági és társadalmi hetilap, melyet 5 évi fennállása alatt Práger József, Roder Adolf és Seiler Henrik szerkesztettek. Az "Anzeiger", a "Jenseits der Donau", a "Tanügyi Értesítő", a "Vasvármegyei Tanügy" és a "Szombathelyi Lapok", melyek már mind megszüntek.

1878-ban indított meg Horváth Gyula "Zuhany" czímen egy élczlapot, mely 2 évig állott fenn.

Ennek megszünte után 3 évvel, 1883-ban próbálkozott Ruzsa Kálmán a "Herkó Páter" élczlappal, de ez is néhány hónap mulva megszünt.

Legtovább tartotta fenn magát az 1882-ben Kun Samu szerkesztésében megindúlt "Torma" élczlap, mely 10 évig állott fenn.

Jelenleg a megyében a következő hírlapok léteznek:

A "Dunántúl" cz. hetilap, melyet 1882-ben Ruzsa Kálmán és Politzer Zsigmond alapítottak függetlenségi párti programmal. Későbbi szerkesztésében résztvettek: Sarkadi Elemér, Somogyi József, Altai Henrik, Kőváry-Kaffehr Béla, dr. Kölesvölgyi 353J., Seress Imre, dr. Baracs Henrik, ifj. Pázmándy Dénes, Geszner Henrik. Jelenlegi szerkesztője és kiadója Gábriel József.

E lappal egy időben keletkezett a szintén függetlenségi párti "Volksfreund" cz. német hetilap, Sarkadi Elemér szerkesztése alatt, kitől Marcziányi György, majd Magyar Ármin kezébe ment át. 1887. óta Gábriel József szerkeszti.

Az 1889-ben "Vasvármegye" czímmel megindult szabadelvű politikai, társadalmi és közgazdasági hetilapnak szerkesztője kezdettől fogva Kőváry-Kaffehr Béla.

1896-ban indúlt meg a "Szombathelyi Ujság", szerkesztője Császár József.

1897-ben "Eisenburg" czim alatt Kőváry-Kaffehr Béla és Füredi Mór németnyelvü, szabadelvü lapot inditott.

Az "Egyesületi Értesítő", gazdasági havilap, mely a Vasvármegyei gazdasági egylet közlönye. Keletkezett 1879-ben Bertha György és dr. Stirling József szerkesztésében. Jelenlegi szerkesztői: Gotthard Sándor és Röszler Károly.

A szombathelyi kerékpáros egyesületek közlönye, a "Magyar Kerékpáros", 1893-ban indult meg dr. Korchmáros Kálmán és dr. Huszár Pál szerkesztésében. Megjelen havonkint kétszer.

Egerváry Gyula, az Országos vadász-egylet titkára, szerkeszti a "Verseny-Lap"-ot.

A "Vasmegyei Tüzrendészeti Közlöny", havi lap, melyet Bezerédj Adorján és Barabás István szerkesztenek.

A felsorolt hírlapok mind Szombathelyen jelennek meg.

Ezeken kívül a következő hírlapok adatnak még ki a megye területén:

"Günser Anzeiger", megindúlt 1873-ban Kőszegen, Feigl Frigyes kiadásában és szerkesztése alatt.

"Kőszeg és Vidéke" cz. hetilap 1881-ben keletkezett és a Leitner-féle nyomdában jelent meg Ribiczey Aladár szerkesztésében. Jelenleg Wittinger Antal szerkeszti.

A "Gónser Zeitung" megindúlt 1882-ben. Szerkesztője Feigl Gyula.

"Muraszombat és Vidéke", melyet Wilfinger Károly szerkeszt.

Felső-Eőrön Schodisch Károly szerkeszti az "Oberwarther Sonntags-Zeitung"-ot.

Körmenden Fülöp József és Rábai Zsigmond szerkesztése alatt jelenik meg a "Rábavidék".

Szent-Gotthárdon Halmi Gyula szerkeszti a "Szentgotthárd"-ot.

A Batthyány grófokról nem csak azt tudjuk, hogy nagy pártfogói voltak az íróknak és tudósoknak, hanem Batthyány Boldizsárról feljegyezték azt is, hogy ő volt egyike az első magyar könyvgyűjtőknek.

Tényleg Vasvármegye legrégibb és legnevezetesebb könyvgyüjteménye, a német-ujvári Ferenczrendi zárda könyvtára, Batthány Boldizsár hagyatékából keletkezett. E könyvtár 1664-ben alapíttatott és 4249 német, olasz, angol és horvát nyelven írt kötetet tartalmaz. 34 darab igen becses kézirata közül legfontosabb egy 1470-ből származó 384 levelű codex, mely közönségesen Német-ujvári Glosszák név alatt ismeretes. Kiváltképen becsessé teszi e glosszákat az a körülmény, hogy nemcsak egyes szavakat, hanem gyakran egész magyar mondatokat találunk benne, melyek régi magyar nyelvünk ismeretére sok fontos adatot tartottak fenn.

A régiségre második, de a szombathelyi könyvtárak között az első helyet foglalja a szombathelyi szt. Ferenczrendiek könyvtára, mely 1633-ban keletkezett. Tartalmaz 2118 kötetet, melyek között 24 régi magyar könyv, 1 incunabulum és 9 kötet kézirat van.

A Domokos-rendiek szombathelyi könyvtára 1638-ban alapíttatott; 2050 művet tartalmaz 4000 kötetben, közöttük 10 régi magyar könyvet.

A szt.-gotthárdi apátság könyvtára 1740-ben keletkezett; a benne található munkák száma 19,310 mű, összesen 50,000 kötet.

A szombathelyi székesegyházi papnövelde könyvtára 4700 műben, 11,200 kötetet számlál. E könyvtárnak díszét képezik 60 drb XV. századbeli ősnyomtatványon és 15 drb codexen kivül, Faludynak és Rajnisnak több kézirata.

A püspöki könyvtárnak Herzán Ferencz vetette meg alapját, a kinek gyönyörü kötésü könyvei valóságos remekei a könyvdíszítésnek. Tartalmaz 9000 kötetet és 500 füzetet, közöttük 34 drb XV., XVI. századbeli idegen, 5 drb magyar nyelvű ősnyomtatványt, 5 kötet kéziratot, 25 kötet térképet.

354A szombathelyi prémontrei tanári kar könyvtára 11,500 kötetből és 1600 füzetből álló gyűjtemény. 18 ősnyomtatványt is tartalmaz.

A városi közkönyvtár 3500 kötetet számlál.

A szombathelyi főgimnáziumi könyvtár 1200 kötetet tartalmaz.

A nemes-dömölki kemenesaljai esperesség könyvtára Kis-Czellben, mely 1742-ben keletkezett, 660 drbot számlál.

Kőszeg város könyvtára a levéltárral együtt kapcsolatban 1810-ben létesült. Tartalma 4300 drbban több incunabulum, 200 kézirat, 10 térkép.

A felső-lövői ev ref. gimnázium tanári könyvtára 8000 kötetet tartalmaz.

A szt.-Benedekrend könyvtára Kőszegen 6000 kötetet számlál, melyek között egy ősnyomtatvány van. Ez Turóczi Krónikája, mely 1488-ban Augsburgban Feger Theobald által nyomatott. A krónikához Rogerius mester "Carmen miserabile" czímű műve van csatolva. Van ezenkivül 200 kézirat és 10 térkép.

A lékai plébánia könyvtárában 474 drb könyv található.

A rohonczi községi könyvtár 1164, túlnyomólag német művet tartalmaz.

Könyvtárai vannak még a következő társulatoknak:

Felső-eőri olvasó-egylet 763, csöngei ev. olvasó-egylet 2557, sárvári olvasókör 100, meszlényi olvasókör 120, kis-czelli olvasókör 583, jánosházi Berzsenyi kör 294, jánosházi társaskör 294, jánosházi polgári kör 250, bobai olvasókör 920, vépi olvasóegylet 100, szent-gotthárdi olvasókör 500 drb.

Vasvármegyében magánkönyvtárak is aránylag elég szép számmal vannak.

Legelső sorban említést érdemel a Batthyány-Strattman herczeg hitbizományi könyvtár, Körmenden, mely 6400 drbot tartalmaz. Ezek között 225 drb incunabulum és 50 kötet kézirat van.

Nemes Ferencz könyvtára Körmenden, 3658 drb, 20 kötet kézirat, 85 térkép, 40 rézmetszet.

Chernel Kálmán könyvtára Kőszegen, 3000 drb.

Rőthy István könyvtára Szombathelyen, 1800 drb., 2 kötet kézirat, 8 drb. XVI. századbeli könyv.

Gotthard Sándor és Jenő könyvtára Herényben, 1300 drb.

Inkey-féle könyvtár Kőszegen, 1200 drb.

A vasvármegyei magán- és közkönyvtárakban 100,300 darab található, mely számból a 34 közkönyvtárra 80,000 drb esik.