313VASVÁRMEGYE KÖZMŰVELŐDÉSE.
Írta dr. Károlyi Antal
Írta dr. Károlyi Antal
Vármegyékről, a magyar alkotmány védbástyáiról, mint oly intézményről szól a történelem, mely a haza szabadságát és nemzeti önállóságunkat megvédelmezte. És mégis, nem ritkán az a panasz hangzik fel a mult idők felett kesergő hazafiak szivéből, hogy őseink e védbástyák között megtartották ugyan számunkra e vérrel szerzett hazát, de a nemzeti egység követelményeire nem fordítottak elég figyelmet. Elmulasztották, mikor könnyű szerrel lehetett volna tömör egységgé szilárdítani, magyarrá tenni az egész nemzetet s ez által megszerezni nemzeti jövőnk egyik főbiztosítékát.
E vád a mily súlyos, oly igaztalan. Történelmünk tanusága szerint nemzetünk a honfoglalás után azzal biztosította az általa elfoglalt területet, hogy a keresztény társadalom alapelvei szerint szervezkedett, alig fejezhette be az államszervezés nagy munkáját, máris, idegen népfajok közé beékelve, folyton ellenséges támadásoknak lett kitéve és - mint hullámverte sziget a tenger közepén - török, tatár ellen "annyi harcz között vívta ki hantjait." S e számra csekély, de vitéz nép évszázadokon át Európának szolgált védfalul. És, ha megszünt a harczi zaj, kezébe vette és fenn lobogtatta a művészet és tudomány zászlaját.
Vasvármegye közművelődése.
Még igazságtalanabb a nemzeti érzület és törekvések hiányának vádja Vasvármegyére nézve, mely a testvér törvényhatóságokkal mindenkor versenyzett, sőt azoknak élén haladott a magyar közművelődés útjain.
Magyar nyelv terjesztése.
Levéltári hiteles adatok igazolják, hogy már a mult század végén - hihetőleg a Bessenyei György és gárdista társai által Bécsben indított magyar irodalmi mozgalom hatása alatt - Vasvármegyében a nemzeti öntudat már erősen volt kifejlődve, s állandóan szervezett magyar nyelvterjesztő választmány munkálkodott, melynek jelentéseit és javaslatait a törvényhatósági közgyülés nagy figyelemmel tárgyalta.
E választmány működésének és az akkori viszonyoknak megitélésére szolgáljon a következő levéltári adat:
"Az 1837-ik évi Julius hó 2-án a honi nyelv terjesztésére ügyelő álandó Választmány. Tekintetes Ebergényi Benedek táblabiró Ur' elnöksége alatt, Komondy Lajos, Ernuszt Jósef, Szabó Sándor, Bitnitz Lajos tábla, Vidos Dániel fő-, Ivánkovics János alszolgabiró, 's Hrabovszky Sigmond jegyző Urak jelenlétében tartatott ülése alkalmával:
A' megyében létező idegen ajku iskolák, tanitók, 's tanulók állapotjárul érkezett tiszti tudósítások vétetvén vizsgálat alá, azoknak tényeges tartalmát a' következőkben kivánja a' választmány a' tekintetes rendek figyelme elé terjeszteni, ugyan is:
314A' németujvári járásban
a) Kocsóczy Ferencz fő szolgabíró ur kerületében van öszvesen 18 iskola, mellyeknek tanitói közül a' római hitüek, a' németujvári mindkét águ urodalmaktul segélezést kapnak. Melly, ha bár oll föltéttel nyujtatik is nékiek, hogy növendékeiket magyarul oktassák, még is ezen ösztönnek sem mutatkoznak nevezetes szüleményei. Ezen hátra maradás egyik főb okául föl hozza a' tudósitó fő szolgabiró ur, hogy a' gyermekek az iskolákbul már Jósef napkor kimaradnak. A' 18 intézetben tanulók öszves száma 1276.
b) Széll Kristóf szolgabiró ur kerületében létez 24 iskola. A' bennök foglalatoskodó oktatók közül csak kettő tud magyarul, 4 keveset ért, a' nevendékek' öszves száma 1506.
c) Tóth Pál szolgabiró ur kerületében 10 oktató közül 4 nem tud magyarul, a' többi helen némükép tanittatik a' magyar nyelv. Mutaták ezt a' szent-gotthárdi és nagyfalvai intézetekbűl bé adott próba irások; Azomban Hutter Ferencz gyanfalvi segéd tanitónak szorgalma, ki 244 tanulókat kitünő ügyességgel oktat a' honi nyelvre, említést érdemel. A tanulók száma 678.
A' kőszegi járásban
a) Szluha Márton fő szolgabiró ur kerületében 23 oskola közül tsak 6 helen nem taníttatik a' magyar nyelv. Ezek között említendőknek vélte a' választmány a' rödönyi római hitü tanitót, ki egyuttal a takács mesterséget gyakorolni kénytelenittetik, még is a' zalonaki szinte Catholikus oktatót, ki cseh születésü lévén, még a' német nyelvben sem bir elég jártossággal. Tanul öszvösen 1837 gyermek.
b) Chernel Gusztáv szolgabiró ur kerületében 27 oskola létez, azonban ezeknek tanitóji közül csak 7, és 3 segéd képes a' hazai nyelvet tanitani. Ezek között nevezésre méltónak véli a' választmány a' felsőlői ágostai hitó oktatót, ki segédjével 250 növendék között fárodozván, ezek már hazai nyelven beszélni kezdenek. Nem halgathatja el a' választmány megilletődését, a' felett, hogy Hocharten helység gyermekei a szomszéd Stajerba és igy idegen országba kintelen naponkint vándorolni, hogy a' tanitás első elemeiben részesüljenek. A' 27 iskolában tanul 1640 gyermek. Egyébkint jelentetik, hogy a' kerületben létező tisztek már mind tudnak magyarul.
c) Tót Sándor szolgabiró ur kerületében, hol 13 iskolában 896 gyermek tanul, csak 3 oktató képes magyarul tannittani. A' méremieknek, kik a jelentő szolgabiró ur előtt tett fogadásuk következésében most magyar oktatót fogadnak, azon kérelme, mi szerint a' német szentmiháli anya oskola tanítójának edig fizetni szokott gabona adótul magokat fölmentetni kérik, eszközlendő orvoslás végett a' nemes megye közönsége elé terjesztetik. A' csémi szűk oskola ház helett tágosab épitendőnek az illető urodalom elégséges telket ajánlván, minthogy azt még edig nem tellesitté, jelentő szolgabiró urat oda véli a' választmány utasittatni, hogy az urodalmat igérete tellesíttésére szorítsa. Végre a' rohonczi, vörösvári, zalónaki, 's német szentmiháli urodalmak ellen panaszkép fölhozatik, hogy számodásaikat magyar nyelven vezetni foltonosan vonakodnak.
A' tótsági járásban:
a) Lippics Antal fő szolgabiró ur kerületében létező 7 iskolák közül kettőben nem tanítatik a' honi nyelv, ötben az irás és olvasás némüleg. A' tanulók öszves száma 465. Panaszkép említtetik, hogy gróf Batthyány Lajos és báró Jöchlinger Felix urodalmaikban a' számadások foltonosan németül vezettetnek. Szonleitner Jósef, dobrai harminczados iránt tett azon jelentésre nézve, hogy magyarul nem tud, a' választmány ugy vélekedik, hogy ő Fölsége a' nevezett harminczadosnak az 1830-iki 8-ik törvény czikkely parancsa szerint tellesítendő elmozdittása végett megkérendő.
b) Agustich Sándor szolgabiró ur kerületében 9 tanitó oktat 547 gyermeket, kik mindnyájan tudnak, és némellyek tehetségök szerint tanitanak is magyarul. Emlittetik ezek között különösen a' puczinczi Ágostai hitüek tanittója (Lulik János) kinek 130 tanitványai között a' magyar nyelv már anyira haladott, hogy tanulmányaikat azon adák elől. Jelentő szolgabiró ur felette szükségesnek vélné tágas járásában még legalább is 3 tanító intézetnek fölállittását, vagy legalább mig ez történnék, megrendelni, hogy a' gyermekek minden vallási külömbség nélkül, mindig a' legközelebbi iskolába köteleztessenek járni, 's igy nem kellene 2. 3. órányira fáradozniok, az után, a' mit helben, vagy legalább fölötte közel fellelhetnek."
Ugyanezen választmány javaslata alapján a vármegye közgyűlése 1837. julius 3-án elhatározta, hogy
"a választmány munkálkodásaihoz szükséges tőkealapot, illetőleg a megye közönsége is mélyen érezvén ennek szükségét, hogy e nagy nemzeti tárgy minél gyorsabb lépésekkel 315haladhasson, minden nemesi teleptül, egy akarattal s ellenmondás nélkül 48 ezüst krajczárok rendeltettek fizettetni."
Az 1833. évi ápril 15-én tartott közgyűlésen Kossóczi Ferencz főszolgabíró bejelentette, hogy gróf Zichy Károly főispáni helytartó a németujvári és szent-gotthárdi járások idegen ajkú községeiben a magyar nyelvet sikeresen oktató róm. kath. néptanítók számára 10,000 ezüst forintból álló alapítványt tett.
Igy működött Vasmegye közszelleme a magyar nemzeti mívelődés terén e század első felében 1848-ig. És, a mint ismét megnyiltak a vármegyék termei s a nemzet visszanyerte önrendelkezési jogát: Vasvármegye közönsége, elődeinek nyomdokain haladva, lelkesedéssel, sőt fokozottabb erővel rendszeresen kezdett működni a nemzeti nyelv és mívelődés ügyében. Nagyrészt a törvényhatóság kezdeményezése és vezetése mellett egymásután keletkeztek hazafias alapítványok, egyesületek és közintézetek, melyek az összes társadalmi tényezők támogatása mellett büszkén hirdetik a nemzeti eszme diadalát.
Vasvármegye már több, mint 50 évvel ezelőtt közmívelődési adót vetett ki s több rendbeli alapítványt tett a népoktatás, különösen a magyar nyelv terjesztésére.
Magyar nyelvi bizottság.
A magyar nyelvet idegen ajkú községekben sikerrel oktató néptanítók működésének megbirálására a törvényhatóság állandó bizottságot szervezett, mely az általa kijelölt iskolákat évenkint meglátogatja s a magyar nyelv tanításában magukat kitüntető néptanítók közt az e czélra rendelt alapból évenkint 800-1000 frtot oszt ki s ezenfelül a jó előmenetelt tanusító tanulókat is jutalmakban részesíti.
Deák-alapítvány.
1872-ben a törvényhatóság 8255 frtból álló Deák Ferencz ösztöndíj-alapítványt tett, melynek évi kamatai vasvármegyei születésű és illetőségű oly szegény ifjúnak adatnak, ki az érettségi vizsgát jó sikerrel tette le s a budapesti egyetemen rendes hallgatóul felvétetett.
Árvaház.
1878-ban épült 100 növendékre Vasvármegye árvaháza, melynek több mint 100,000 frtnyi építési költsége és 240,000 frt alaptőkéje részint az árvapénztár tartalékalapjából, részint lelkes adományokból gyült egybe.
Szinház.
1880-ban szinte Vasvármegye kezdeményezésére Szombathelyen állandó magyar szinház épült, mely a színművészet hatalmával áll a nemzeti ügy szolgálatában. A szinháznak legnagyobb részt közadakozásból fedezett 76,000 frtnyi építési költségéhez a megyei törvényhatóság 15,000 frttal járult.
Kisdedóvó-egylet.
1883-ban megalakult a vasvármegyei kisdedóvó egylet, melyet a törvényhatóság 750 frt évi segélyben részesít. Az egyesület működése következtében Muraszombat, Szt.-Gotthárd, Rohoncz, Borostyánkő, Város-Szalónak nem magyar ajkú községekben kisdedóvodák keletkeztek és virágzó állapotban vannak.
Közmívelődési pótadó.
De hatalmas lépést tett Vasvármegye a kisdedóvók felállítása s a magyar közmívelődés terén 1893-ban, midőn elhatározta, hogy közmívelődési czélokra s nevezetesen kisdedóvók és gyermekmenhelyek felállítására 1% pótadót vet ki, minek következtében e hazafias czélra évenként mintegy 15,000 frt összeggel rendelkezik.
Ezen idő óta magyar kisdedóvók létesültek, leginkább vármegyei támogatás mellett: Vas-Hidegkúton, Mártonhelyen, Barkóczon, Szt.-Eleken, Német-Ujvárott, Gyanafalván, Radafalván, Német-Lőn, Csémben, Nagy-Nardán, Felső-Eőrött, melyeknek szaporítása és fejlesztése a törvényhatóság kisdedóvó-egyleti választmányának feladatát képezi. A kisdedóvók létesítésére és fentartására szolgáló alap jelenleg 50,698 frt tőkéből áll.
Középiskolák.
A vármegye közállapotainak emelése és a közmívelődés tekintetében nagy szolgálatra lesznek a vármegye területén létező középiskolák.
Szombathelyen van VIII. osztályú főgimnázium és róm. kath. papnevelő, Kőszegen IV. osztályú algimnázium, Felső-Lövőn VI. osztályú gimnázium és ág. evang. tanítóképző és Szt.-Gotthárdon VI. osztályú gimnázium. Sajnos, hogy állami tanítóképző Szombathelyen mindeddig nem létesült, erre pedig itt országos szempontból nagy szükség volna.
