A vasmegyei zsidók történetének első írott nyomaira a középkorban, az Árpádházi királyok alatt találunk.

Különösen a Batthyányak birtokain csoportosultak nagyobb számban zsidó családok, mert e hatalmas főurak mindig humánusan bántak velök és azért, míg pl. Szombathelyen lakniok sem volt szabad, a szomszédos Rohonczon, nagy községet alkottak és Szalonakon, Német-Ujvárott és Körmenden is nagy számban voltak. Német-Ujvár ura, Kristóf gróf, 1686. április 7-én megfenyegeti Sopron városát, hogyha az ő zsidóit nem engedi be a városba kereskedés végett, ő viszont a soproniakat fogja kitiltani az ő birtokairól:

"mert - úgymond - egyébiránt a Sidók is Jobbágy számban lévén bevétetve az országban, ha kegyelmetek őket onnéd eltilttya, nékem is okom adatik reá, hogy kegyelmetek embereit Jószágimbul eltiltsam."

A Batthyányak birtokain kivül más helységekben nem is alakultak nagyobb községek és a XIX. század elején is csak pár zsidó család található a vármegye többi községeiben.

Vasvárott már a XIII. század első felében laktak zsidók. Egy XIII. századbeli okmány szerint a csatári apátság kegyura, Vid mester 1262-ben köteleztetett az apátságnak kárpótlásul két falut adni. Ő ugyanis az apátság egy bibliáját Farkas vasvári zsidónál 27 1/2 márka fejében elzálogosította. Az 1798-iki megyei összeirás szerint 1 zsidó család lakott ott, 1809-ben már 10, 1822-ben 41, jelenleg pedig 50-55.

Város-Szalonak hitközsége a XV. századból való. Mint a hagyomány mondja, a stájerországi zsidók 1496-ban, Miksa császár által eszközölt kiüzetésükkor telepedtek ott le. 1756-ben 39, 1825. táján 45, jelenleg 50 család alkotja a hitközséget.

Simonyi hitközségröl csak azt tudjuk, hogy temploma és községháza többször leégett; jelenleg jelentéktelen.

Kőszegen már a XIV. században voltak zsidók. Zsigmond királynak egy 1393-ban kelt oklevele a Gara-családnak azt a kiváltságot biztosítja, hogy a városban a külföldről bárhonnan érkező zsidókat befogadhassák, őket vallási gyakorlatukban tűrhessék és megadóztathassák. A hitközség ez időtájt körülbelül 150 családdal birt, a XVIII. század végén azonban már csak 13 családból állott. A mai hitközség is igen kicsi és csak egyes bőkezü adakozóknak köszöni fennállását. 1852-ben Schey Fülöp templomot építtetett számára.

310Sárvárott már a XV. század előtt laktak zsidók, de csak a XVIII. század elején alkottak hitközséget. A jelen század elején Sárvárott 1822-ben már 25, ma 50 zsidó család lakik.

Rohoncz a régi időkben a megye első és legnagyobb hitközsége volt. Elejéről okmányok adatai léteznek és Zipser Mór, a hitközség papjának feljegyzései szerint a hitközség kezdete a XVII. század elejére nyulik vissza. A rohonczi hitközség, a gazdasági viszonyok átalakulása következtében elvesztette jelentőségét.

Német-Ujvárott a zsidók, a hagyomány szerint, a XV. századbeli stájerországi kiűzetés óta laknak. Számuk csekély.

Muraszombaton a XVIII. század elejétől laknak zsidók, kisebb számban.

Körmend zsidó hitközsége szintén a XVIII. században veszi eredetét; a hitközségnek szép temploma van.

Kis-Czellben a hitközség 1870-ben alakult meg s ma fontosságra nézve a szombathelyi után jön, mintegy 50 családdal. Díszes templommal bír.

Jánosházán a hitközség a XVIII. századból való; mostani templomát 1836-ban építette fel.

Szt.-Gotthárdon a zsidó hitközség ujabb keletű s jelentőségre nem bír szert tenni.

311A szombathelyi hitközség, mint ilyen, csak a jelen század közepén alakult, de ma már a legelőkelőbb magyarországi zsidó hitközségek között foglal helyet. A város a zsidókat eleinte nem bocsátotta be, s ha pénzszükségből tett is olykor konczessziókat, azokat csakhamar visszavonta. 1711-ben Szombathelyen a zsidóknak csak batyuval volt szabad házalni, de boltot nyitni nem. A ki zsidót tartott, az 24 frt büntetést fizetett; csak a belső sorompón kivül engedtek három házat, hogy ott, mikor bejönnek a városba, portékájukat lerakhassák. A város 1715. április 27-iki határozata szerint:

1718-ban a város köt szerződést egy zsidóval, hogy itt üzletet tartson:

De 1719. május 9-én kimondja, "hogy töb Sidókat a Városba be nem vegyen s be sem ereszti Lakóul, vagy hogy Boltok se adattassanak nekiek." Még tovább is megy a város és 1815 évi november 25-én elhatározza:

Egy a XVIII. század végéről való városi szabályrendelet szerint:

312A város még 1828-ban is kiköti egyik örökös zsidója fiának, ki atyja halála után is lakhatik, hogy "a város engedelme nélkül semmiféle kereskedést, mely a Polgárság Jussához való, el ne kezdjen."

1848-ban a következő határozatokat hozta a város:

Széll József alispán és Csányi László miniszteri biztos megsemmisitette ugyan a kormány nevében e határozatokat, de ez nem csökkentette a város zsidó-ellenes érzelmeit. Az 1848. évi 29. t.-cz. adta jognál fogva a zsidók tömegesen jöttek be a városba lakni és a városnak meg kellett engedni a letelepedést, ugy, hogy 1848-ban már 45 család és 33 önálló egyén, összesen 289 lélekre rúgott a szombathelyi zsidóság. E tömeges bevándorlás folytán, a rég visszafojtott düh elemi erővel tör ki a város lakosságánál és zendülésben végződött, melyről az 1848. április 5-én tartott népgyűlés a következő jelentést tárja elénk:

De a viszálykodások is elmultak s csakhamar behegedtek a régi sebek: a zsidók ezentúl háborítlanul benn laknak a városban, sőt templomot és iskolát is építettek. 1870-ben a községnek egy része kivált és külön ortodox községet alakított, mely ma is fennáll. 1878-ban hozzáfogtak az uj templom építéséhez, mely 1880. augusztusban felavattatott.

Jelenleg a következő anyahitközségek állanak fenn: Szombathely, Szent-Gotthárd, Kis-Czell, Körmend, Kőszeg, Muraszombat, Német-Ujvár, Rohoncz, Sárvár, Simonyi, Város-Szalonak, Vasvár. Mindezek, néhány kivételével, a VIII. kongresszusi kerületet képezik.