EGYHÁZI történetírók állítják, hogy ős Sabaria római tartományban a keresztény hitet már maguk az apostolok terjesztették. Megfordult itt szent Pál, a "nemzetek nagy apostola", sőt Farlati Dániel azt állítja, hogy a pannóniai népeket az apostolok fejedelme, szent Péter, térítette meg, kinek segítségére volt az ő buzgó tanítványa szent Kelemen. A híres nikeai zsinaton (325.) hozott határozatok aláírói között már a "Domnus provinciae Pannoniae episcopus" is szerepel, sőt a 326-ban Ariminumban tartott zsinaton már hét pannoniai püspököt említenek, ezek között a sabariait is. Szent Quirint, a tántoríthatlan püspököt Amantius tartományi főnök halálra itélte és malomkövet köttetvén nyakára, a Sibaris (Gyöngyös) vizébe dobatta (állítólag a mai Sárvár közelében) 303. jun. 4-én. Holttestét a keresztények titokban fölkeresvén, az üldözés megszűntével a vértanúság színhelyén épített kápolnába helyezték, honnét később a sabariai bazilikába vitték.

Több történetíró állítása szerint Szombathelyen már a IV. században virágzó püspökség volt. A mai szombathelyi püspökség eredetét azonban III. Károly király idejében kell keresnünk, a ki a magyarországi püspökségeket ujra akarván beosztani, Szombathely székhelylyel uj püspökséget 280óhajtott felállítani, sőt az uj püspöki székre ifj. ghymesi gr. Forgách Pál pozsonyi prépost és nagyváradi kanonok ki is volt jelölve. Ebből azonban a király halála miatt egyelőre semmi sem lett, míg végre Mária Terézia, meggyőződvén arról, hogy a győri, veszprémi és zágrábi egyházmegyék kormányzása, roppant kiterjedésök miatt, igen nagy nehézségekbe ütközik, elrendelte, hogy a nevezett egyházmegyékből két uj, - a szombathelyi és a székesfehérvári - hasíttassék ki s ebbeli szándékát 1777. február 17-én kiadott királyi levelével végre is hajtotta. Ennek értelmében a szombathelyi püspöki megye alkotó részei lőnek: egész Vasvármegye a győri püspökségből, Zalavármegyének egy része a veszprémi püspöki megyéből s a Murán inneni kerület Zalavármegyében a zágrábi egyházmegyéből. Az uj püspöki megyének első kormányzására Szily János tinnini püspök, győri prépost és kanonok hívatott meg.

Régi időkben a vármegye székhelye nem Szombathely, hanem Vasvár volt és ugyanitt székelt a győri káptalan kiegészítő részét képezett vasvári káptalan is. Azt állítják, hogy a szent Mihályról nevezett vasvári társas káptalant szent István első apostoli királyunk alapította, mivel azonban a káptalani 281levéltár 1311-ben a nagy tűznek martalékává lőn, alapításáról bizonyosat nem lehet mondani; annyit azonban egy a XI. század végéről való s a levéltárban levő adománylevélből megtudunk, hogy a káptalan III. Bélától Szent-Mihályfalvát és Lapsát nyerte. Zsigmond király idejében a káptalannak a préposttal együtt 12 tagja volt, e szám azonban idő folytán 6-ra, 5-re, végre 4-re olvadt.

A levéltár Vasvárott folytonosan veszélyben forogván, az 1573-ik évben Pozsonyban tartott országgyűlésnek 20. törvényczikke kimondotta, hogy: "Capitulum Castriferrei, una cum sigillo et protocollo, Sabariam, veluti tutiorem locum transferatur, cum ejusdem Capituli bona, citra Rabam fluvium, majori ex parte habeantur." Ennek folytán a káptalan Szombathelyre költözött. (Egyházm. Névt. 1895.) E levéltár annak idején (1647. évi 120. t.-cz.) igen híres volt, mert működési köre kiterjedt a szomszéd megyékre is, és

A szombathelyi püspökség felállításával (1777.) a társaskáptalan is székeskáptalanná lett és a pápóczi perjelség javadalmaival (kemenes-szentpéteri uradalom) megadományoztatván, tagjainak száma hatra emelkedett.

A székeskáptalan jelenlegi tagjai:

A szombathelyi püspöki megye területén létező apátságok a következők:

Javadalmas apátságok:

1. Kisasszonyról, az angyalok királynéjáról czímzett peczöli apátság, melyet eredetire nézve Szt.-Benedek-rendi apátságnak tartanak. A török uralom idejében elpusztult s javai a Segelbach, majd pedig az Erdődy grófi család birtokába kerűltek. Jelenlegi apátja dr. Déghy István vépi plébános, aranymisés.

2. A Szent-Györgyről czímzett jaáki apátság a XIII. században már fennállott s országos hirű apátsági templomát 1256-ban szentelték föl. V. László 1457-ben a kegyuraságot monyorókeréki Ellerbach Bertoldnak ajándékozta a pornói apátság kegyuraságával együtt. A XVI. században a törökök elpusztították, azután világi kezekre került, míg végre az Erdődy-család, 282mint az Ellerbachok utóda, az apátságot visszaállította s most mint kegyúr adományozza. Jelenlegi apát gróf Széchényi Miklós esztergom-főegyházmegyei áldozópap, prímási titkár.

3. A cziszterczi rendi szent-gotthárdi vagy szent-gróthi apátság III. Béla királynak köszöni létét, ki azt 1183-ban alapitotta, Péter, citeauxi (cisterciumi) főapát kérelmére s a főapát még azon év folyamán a Francziaországban és saját birodalmában ekkor fennállott apátságokéval egyenlő kiváltságokban részesítette.

A szent-gotthárdi apátság kerülete számos faluval és majorsággal van népesítve. Hozzátartozott azelőtt Almás Zalamegyében, továbbá Szent-Iván, Saár, Boldogasszonyfalva és Monyorókerék.

A monostor első keletkezésekor Szent-Gotthárd, melyet a köznép Gothónak nevezett, csekély majorság volt még. A hagyomány szerint 1664-ben sem volt itt egyéb, mint egy malom, egy kisebb erődítvény és egy hid; a Széchyek által várrá alakított nagy kolostornak pedig csak a romjai voltak meg. Az erődítvény nem volt valami várszerű, hanem csak földsánczok által körülvett castellum, egy vízvezető árokkal övezve. A kolostornak "vár" elnevezése a nép ajkán máig is fennáll. Szent-Gotthárd a török pusztítások után lassankint növekedvén, iparosok betelepedése, polgári házak emelkedése és látogatott vásárai révén jelentékeny mezővárossá vált.

Maga az apátság időről-időre szintén gyarapodván, 1183-tól 1391-ig a magyar birodalom legtekintélyesebb apátságainak sorában díszlik. Tanusítják ezt az alapító királynak adományozása mellett azon sokszerű kiváltságok, melyekkel, mint nagygyá fejlődése elemeivel, mindjárt 1185-ben III. Lucius, 1187-ben III. Orbán pápák bulláikban kitüntették s a melyekben 1214-ben III. Incze és 1243-ban IV. Incze pápa megvédé és megerősíté azokat. Hasonló kitüntetésben részesült az alapító III. Béla után több fejedelem és főleg Nagy Lajos király részéről, ki 1347-ben.

A szent-gotthárdi apátság két százados virágzása után Széchy Jánosnak, néhai Széchy Miklós nádor fiának 1391. évi karácsony előtt az apátság és minden hozzátartozóságok fölötti védnökség jogát a maga és fivérei Frankó és Miklós, valamint örököseik és minden utódaik részére sikerült Zsigmond királytól kieszközölnie s abba, miután 1401-ben IX. Bonifácz pápa beleegyezését és megerősítését is megnyerték, György, a vasvári káptalan prépostja és borytházi Borith által 1429-ben ünnepélyesen beiktatták őket.

Az így kinyert joggal első élvezői nem éltek vissza, amennyiben a Romában megerősített adománylevél kikötése szerint a megürült apáti székbe négy hónap alatt a cziszterczi rend tagjai közül szabályszerüen megválasztott új apátot neveztek ki. hetet egymásután; nem érintve egyenlőre a 283védelem örve alatt a szerzetesek belső életrendjét és javadalmait. Előtűnt azonban a rejtett czél a két Széchy Miklós utódjának, Tamásnak és a harmadik Miklósnak, valamint az ezután következett Tamásnak és Istvánnak magatartásában, kik úgy védelmezték a szent-gotthárdiakat, hogy az lőn közöttük a szerencsésebb, a ki oltalmuk elől elmenekülhetett.

Hosszas panaszokban rajzolja le Heimb, az apátság történetírója, az apátsági templom szentségtelen kipusztítását és az embertelen bánásmódot, melyben nemcsak a jobbágyok, hanem a birtok területén élő lelkészek is részeltettek. A három Széchy 30 évnél tovább bitorolta az apátság javait, a kolostorban 12-13 helyett 4-5, vagy legfeljebb 6-8 szerzetest tartván, apát nélkül, oly szigorral, hogy többen futással voltak kénytelenek hatalmaskodásuk elől menekülni.

Végre Mátyás király 1480-ban három királyi parancsot adott kí, melyekben Széchy Miklósnak tudtára adja, hogy Szent-Gotthárd kormányát és teljes jogu birtoklását Henrik apátra ruházza vissza; hogy az apátságot és annak védnöki jogát ugyanazon Henrik apátnak haladék nélkül átadja és megbizza a vasvári káptalan két tagját, hogy két világi törvényes embert is magukhoz véve, az apátság összes ingatlan és ingó javait összeírják, a Széchyektől átvegyék és Szent-Gotthárd apátjának tulajdonába visszahelyezzék. Azonban e fejedelmi közbelépés eredménytelen maradt a közbejött politikai viszonyok folytán s csak I. Ferdinánd alatt 1527-ben adta ki Széchy István tényleg az apátság birtokait és 1550-ben az apátság már a cziszterczi rendü Betha Jánosnak, Miksa király hires természettudósának adományoztatik.

Bertha apát kormánya alatt hívta fel I. Ferdinánd a reini apátot, hogy Szent-Gotthárdot vizsgálja meg és helyezzen oda több olyan rendtagot, kik magyarul tudnak. Betha elhunytával, 1556-ban, főleg a reini apát közbenjárására, egyik szerzetesnek, a magyar születésű Achácz Miklósnak adományoztatik az apátság, de 1557-ben már ismét Széchy Tamás leánya, Margit limbachi grófnő, gróf Salmis Miklós neje foglalja el fegyveres erővel és a Széchyek ismét hosszú éveken át birják az apátságot.

1675-ig maradt az apátság a Széchyék kezén, mely után már egyházi kezekbe került ugyan, de még mindig nem eredeti rendeltetése szerint, a jogosult czisztercziek kezére.

A szent-gotthárdi apátság súlyos viszonyai ekkor már mégis jobbra látszanak fordulni, annyiban, hogy Széchenyi György kalocsai érseknek sikerül végre, 284 év után, Szent-Gotthárdot a birtokló Széchyek utolsójától, gróf Csáky Lászlótól, I. Lipót király jóváhagyása mellett, végleg visszaváltani.

Később gróf Kollonics Lipót biboros-érsek nyerte meg az apátságot királyi jóváhagyással és 1700. augusztus 2-án az apátság birtokába iktattatta magát, de egy hónap leteltével annak összes birtokait, Gonzales Thyrsus jezsuita rendfőnök közbenjöttével, e rendnek adományozta, minek erejénél fogva az csakhamar, Ravasz Ferencz kőszegi jezsuita-házfőnök személyében, a birtokba törvényesen be is vezettetett. Mivel ez adományozás Széchenyi Pál szent-gotthárdi apátnak és kalocsai érseknek még életében történt, ami 284a hazai és kánoni jogba ütközik, az ellen óvás jelentetett be. Széchenyi Pál halálával az apátság birtokjoga továbbra is fűggő maradt, mert arra ugy a cziszteriták, mint - Kollonits adományozása folytán - a jezsuiták igényt formáltak. I. József 1710-ben egy harmadikra, Piláti József olmüczi kanonokra ruházta az apátságot, ami csak növelte a zavart. Midőn végre az ügyet a két érdekelt fél ismételve megsürgette, a kir. kincstár kiküldötte Majthényi Jánost, hogy az ügyet vizsgálja meg. Majthényi a törvény, igazság és lelkiismeret nevében a cziszterczi rend javára mondott itéletet, melynek végrehajtása azonban Piláti haláláig elhalasztatott. Bekövetkezett ez is, de III. Károly király 1723-ban gróf Csáky Imre kalocsai biboros-érseknek adományozta ismét Szent-Gotthárdot és csak ennek elhunytával, 1734-ben adatott vissza az apátság eredeti rendeltetésének, a midőn III. Károly király 1734. julius 29-én kelt adományozó levelében Róbert szent-kereszti cziszterczita apátnak adományozza Szent-Gotthárdot. Az uj apát első tette volt, hogy birtokát az alsó-ausztriai szent-kereszti apátsággal egyesítette, azon kötelezettség mellett, hogy az anya-apátság a szent-gotthárdi apátságot terhelő adósságokat tisztázva, ott alkalmas monostort állítson s azt a rend szabványai szerint rendezze be.

Róbert apát kezdeté meg 1740-ben a mai kolostor építését, melynek alapkövét Hauer Gellért cziszterczi rendi adminisztrátor tette le. A nagyszerü építkezés 10 évig tartott; mihelyt a keleti és nyugoti szárnyak elkészültek 1746-ban, a rendtagok, elhagyván düledező lakhelyüket, átköltöztek uj otthonukba.

A mai diszes apátsági templomot is ő kezdte építtetni, de már be nem fejezhette. Az uj templom alapkövét 1748-ban Mayr Károly szent-gotthárdi perjel és adminisztrátor tette le augusztus 16-án.

Az apátság kormányát 1824-ben Seidemann Xaver Ferencz vette át, ki Szent-Keresztnek és, visszaállítása után, Szent-Gotthárdnak első magyar apátja volt. Utódjául az apáti székbe ismét magyar ember lépett, Komáromy Ödön, akit 1841. szeptember 1-én választottak meg Szent-Kereszt és egyszersmind 286Szent-Gotthárd apátjává. Komáromy Ödön 36 éven túl kormányozván az apátságot, meghalt 1877. április 10-én és egyszersmind bezárta a szentkereszti apátságba kebelezett szent-gotthárdi apátok sorát.

1877. április 10-én a vallás és közoktatásügyi miniszterium kezdeményezéséből Szent-Gotthárd a zircz-pilis-pásztói egyesített apátságokba kebeleztetett át s az egyesítés fénye az eddigi hármas apátság főpapjának, Rezutsek Antalnak, 1878. november 4-én szent-gotthárdi apáttá is történt kineveztetésében nyerte befejezését. És ezzel a szent-gotthárdi apátság története beleolvadt a most már négyes, zircz-pilis-pásztó-szent-gotthárdi apátság történetébe.

A magyar cziszterczita rend e négyes apátsága ma négy főgymnáziumot lát el saját tagjaiból - az egrit, székesfehérvárit, pécsit és bajait - egyetemeken képesített okleveles tanárokkal és viseli a fentartási költségeket; továbbá 15 plébániát tölt be képzett lelkészekkel, szintén saját tagjaiból viselvén 15 plébánián a patronátusi terheket és végül fentart Budapesten, saját rendi növendékei részére, egy tanárjelölt-szemináriumot. A rend összes személyzetének létszáma: apát 1, áldozópap 102, egyszerű fogadalmat tett növendék 14, ifjabb növendék 14, ujoncz növendék 5, összesen 136.

4. A Boldogságos Szűz Máriáról czimzett Szent-Benedek-rendi dömölki most kis-czelli apátság alapitásánál fogva, az úgynevezett nemzetségi kolostorok közé tartozott, a mennyiben a Kemenesalján birtokos Merse nemes családban tiszteli alapítóját. Az apátság megalapítása a XIII. század első felére esik; az apátság kegyúri jogát is hosszú időn át az alapító család gyakorolta s a kegyúr ajánlatára a győri püspök, mint felettes egyházi hatóság, szokta volt megerősíteni a konvent által választott vagy a kegyúr által egyszerűen kinevezett apátokat.

Középkori okleveleink Demunk, Demenk, Demeulch és Dömölk név alatt említik ez apátságot, mely a hitélet s a keresztény művelődés terjesztésében kétségkivül 287az egész Kemenesaljára kiterjedő jótékony hatást gyakorolt. Miként egyebütt, úgy a dömölki apátság életében is a virágzás és hanyatlás korszakai váltakozva jelentkeznek. A középkorban az apatság, a XIV. században élte fénykorát; mert e század első felében mint hiteles hely is szerepel, sőt apátja 1400-ban pápai megbizatásban is részesült. (Vatic. oklevélt. I. s. IV. köt. 235. l.)

Az apátság birtokai régente a jelenleginél jóval nagyobb terjedelmüek voltak. Birtokai zömét Pór-Dömölk, máskép Kis- vagy Egyházas-Dömölk képezte. Egyházas-Dömölktől jobbra és balra, egész Kocsig és Körmendig 288terjedő vonalban feküdtek az apátság birtokai. A XV. és XVI. század folyamán az apátságnak huzamos ideig tartó pere folyt a Kocs faluban és Kis-Dömölkön lakó apátsági nemesekkel a tized- és hadpénz fizetésének megtagadása miatt. 1459-ben, végre egyezség utján, az apátság győzőtt, de a XVII. század folyamán ujólag kitört viszály 1643-ban a kir. curiánál az apátság vereségével végződött.

A régibb apátok közül csak néhánynak okleveles emléke maradt ránk; 289igy Jakab apát (1252), János (1321), Mór (1338), Sebestény (1409), Miklós (1340-48), János (1459).

A XV. század folyamában a többi szerzetes rendekkel együtt Dömölk is hanyatlásnak indult. A korszellem kedvezőtlen iránya, a zavarteljes közállapotok s különösen a commendator-apátok rendszere féregként rágódott az apátság életfáján. Máté, a pannonhalmi főapát (1500-1534) nevéhez füzödő reformtörekvés szaka sem volt képes többé uj életre kelteni a dömölki apátságot, mely a mohácsi vész után, Bálint apát idejében, hazánkkal együtt, csakhamar a sír szélére jutott.

Hogy már Bálint életében mennyire alászállott az apátság, arról a kapornoki benczés konvent oklevele is élénken (1538.) tanuskodik. E szerint Bálint apátnak egyetlen frátere volt, kivel együtt lakott Egyházas Dömölkön, és a kivel évek hosszú során át úgy élt együtt, hogy voltakép azt sem lehetett tudni, hogy melyikük az igazi apát.

A zavarteljes közállapotok daczára, a dömölki apátság Baranyai Pál főapátsága idejében is be volt töltve. Baranyait azzal vádolták, hogy a dömölki apátot (1593.) elűzte volna maga mellől, pedig az 1595-ben a pozsonyi káptalan által eszközölt vallatásból kitünt, hogy az apát Pannonhalmáról saját akaratából vonult el dömölki apátságába. Mindkét apátság ez időben oly szomorú állapotba jutott, hogy egyiküknek sem volt konventje s egyáltalán rendtársa, tehát egyedül laktak kolostorukban.

II. Gyula pannonhalmi főapát a X. Leó pápa és Ulászló királytól nyert kiváltságlevelek értelmében Tolnai Máté főapátsága, tehát a XVI. század elejétől fogva az összes magyarországi Szent-Benedekrend örökös praesidense és feje lett, kinek az összes apátok hűséggel és engedelmességgel tartoztak. Ez alapon utódai, a pannonhalmi főapátok, az összes hazai benczés 290apátságokat tőlük függő fiókapátságok gyanánt tekintették, melyek összes érdekeinek képviselete első sorban őket illeti. A magyar kath. egyház általános hanyatlása folyamában, a protestántismus terjeszkedése, majd a katholikus részről előtérbe lépő ellenhatás korában, tőlük telhetőleg igyekszenek megmenteni a Benedek-rend számára az erőszakosan lefoglalt vagy eladományozott apátságokat s a hozzájuk tartozó birtokokat.

Fönt jelzett álláspontjuk s a jogérvényessé vált gyakorlat alapján, a XVII. század óta a dömölki apátságot is állandóan a főapátok adományozták. Az adományosok kezdetben világi papok, a XVII. század közepe óta azonban már állandóan benczéseket találunk az apáti székben. Igy váltják föl egymást Keöntheös János, őrsi prépost és soproni plébános; Dienesovich György, kinek Himmelreich főapát még tanuló korában adományozta az apátságot, de Bethlen Gábor adományozásából tényleg Vizkeleti János birta az apátságot 3 éven át; Dienesovich utóbb egyuttal győr-szt.-mártoni plébános lett s mint ilyen később a rendbe is belépett; Seifrid Imre, egyúttal pannonhalmi perjel; Győri László, pannonhalmi perjel; Diener Benedek; Pozsgay Béla; Diancsevich György; Miskolczy Bernát, ki aggkora miatt 1698-ban lemondott; Karner Egyed, 1699. óta egyuttal főapát; Csatay Jeromos.

A XVIII. század második felétől kezdve 1738-ig a dömölki apátság volt azon egyetlen szilárd pont, mely kath. részről rendületlenül ellent állott s az egész Kemenesalján nagy túlsúlyra jutott protestantizmus további terjedésének gátat vetett. E nehéz és küzdelmes időkben az apát, ki 1725-ig egyuttal tényleges plébános is volt, kezdetben jobbadán egyedül, majd (1725. óta) néhány rendtársával látta el az egész vidék kath. híveinek lelki szükségletét.

Már 1672-ben Fráter Miklós, mint vati plébános szerepel. Az 1698. évi canonica visitatió szerint a Dömölkhöz tartozó Sághon, a Zsákfához (Izsákfa) tartozó Kócson, továbbá Belső-Vaton, Mersén és Tokorcson az apátsági plébánia végzi a lelkipásztori 291teendőket. Az 1725-1737-ig terjedő időközben is Ságh, Izsákfa, Kocs, Boba, Mesteri, Simonyi, Tokorcs-Mihályfa, Sömjén, Szent-Márton, Vönöczk, Magasi, Külső-Vat, Merse, Szalók és Vinár községek kath. hívei még mind a kis-dömölki plébániához tartoznak. A kir. helytartótanács 1731. ápr. 6-iki rendelete értelmében a protestánsok csak a beczikkelyezett helyeken gyakorolhatták a nyilvános isteni tiszteletet. Ennek alapján a Csatay Jeromos apát idejében Kis-Dömölkön lakó rendtagok, u. m. Maracskó Anzelm, Lancsics Bonifácz és Mákóczy Imre, (1731-1736.) nagy és nehéz küzdelmek árán 16 szomszédos egyházat foglaltak vissza a halálos fenyegetések közt ellentálló protestánsoktól. (Pannonhalmi levéltár, 1734. fasc. 79, nr. 25.) E helységek plébániáit a győri püspök 1738-ban szervezte és saját egyéneivel töltötte be, úgy, hogy ezóta az apátsági plébánia működési köre csakis Pór- vagy Kis-Dömölk és Nemes-Dömölk községekre szorítkozott az apátok kegyurasága alatt.

A régi apátsági templom romjai most is láthatók Pór-Dömölkön. A templom északi szomszédságában fennállott egyemeletes kolostor azonban már a mult század elején puszta romhalommá vált, melynek anyagát a kisczelli kolostor építéséhez használták fel.

Jeromos apát utódja, Koptik Ottó, uj korszakot jelez a dömölki apátság életében; mert az ő apátsága idejében emelkedett országos hírnévre a Boldogságos Szűz csodákat mívelő szoborképe álal. A kis-dömölki apátság birtok határában megalakult Kis-Czell, ma virágzó mezőváros, de akkoron még mezőség, szintén e kegyhelyi jellegének köszöni eredetét és gyors felvirágozását.⁰

Koptik Ottó a stájerországi Szent-Lambertről czímzett benczés kolostor (Mária-Czell) tagja és kincstárnoka, majd a salzburgi benczés egyetemnek évek során át hírneves tanára volt. Sajghó Benedek főapát kiváló érdemei iránt való tekintetből, külföldi volta daczára, 1739-ben Koptik Ottónak adományozta a dömölki apátságot.

Koptik az apáti szék elfoglalása után első sorban oda törekedett, hogy a vezetése alatt állott mária-czelli nemesi nevelő-intézet jövőjét biztosítsa. Magyarországban, magyar benczések vezetése alatt tervezte annak felállítását, de terve meghiusult a támogatására hivatott tényezők szűkkeblüségén és részvéthiányán. Egyébiránt az általa felvetett eszme nem enyészett el nyomtalanúl; Mária-Terézia az ő eszméje alapján állította fel Bécsben a nevéről elnevezett és máig virágzó intézetet (Theresianum).

Koptik Ottót a fényes tehetség és magasfokú képzettség mellett nagy erély és mélyen érző vallásos buzgalom jellemezte. Mária-Czellből elhozta az ottani híres Boldogságos Szűz-kegyszobornak fából készített másolatát, melynek elhelyezése czéljából a kis-dömölki kolostortól keleti irányban elterülő és 1/4 órányira fekvő mezőségen kis fa-kápolnát emeltetett. E kápolna a mai kolostortól északra, attól néhány méternyi távolban feküdt; előtte egy földalatti lakóhelyiséget készíttetett s ez volt kedves tartózkodási helye, hol távol a világ zajától - ima és szent elmélkedések között - töltötte ideje nagy részét, a Mária szobor előtt. Utóbb fából egy ideiglenes és földszintes kolostort is építtetett a kápolna mellett, majd a kápolnát is "Szent-Anna" neve alatt, megnagyobbított alakban, s kőből újjáépíttette.

Koptik jámborságát és a Bold. Szűz tiszteletében kifejtett mélyen vallásos buzgalmát az égi kegy megjutalmazta azon csodák alakjában, melyek hosszú lánczolatának kezdete a kápolna mellé ásott kút történetéhez fűződik. Midőn a kutat készítették, a fölhalmozott kőrakásból véletlenségből egy súlyos kődarab zuhant le a kút mélyébe, mely a fenéken dolgozó kőmíves fejére esett, koponyacsontját megrepesztette és agyvelejét is megsértette. A csakhamar odaérkezett orvos a kőmíves halálát bizonyította. A megrémült apát erre leborult Szűz Mária szobra elé s könnyek között esedezett segedelméért. S ime, a bezúzott fejű ember, kinek halálát ugyanazon orvos később eskü alatt is bizonyítá, fölkelt, sebe begyógyult s még több éven át is folytatta mesterségét. A lezuhant kődarab, lánczra fűzve, maiglan látható a kis-czelli templom Szt.-Anna oltára előtt.

A megtörtént csodálatos eseménynek csakhamar nagy híre futamodott, mire ezeren és ezeren sereglettek ide a jámbor hívek. Szegények és gazdagok az ország főúri családjaival együtt minden irányból idesiettek, dicsőitve és magasztalva Istennek szent anyját, annál is inkább, mert a Bold. Szűz szobra előtt csakhamar egymást érték a csodás meggyógyulások. A vakok visszanyerték látásukat, a némák beszélő képességüket, a süketek hallásukat s egyéb gyógyíthatatlan betegségben szenvedők is hirtelenül és csodálatos módon meggyógyultak.

293Gróf Zichy Ferencz, a győri megyés püspök 1745-ben két ízben is bizottságot küldött ki eme csodák megvizsgálására és a bizottság, megdönthetetlen és esküvel hitelesített tanúvallomások és orvosi bizonyítványok alapján, e csodák valódiságát állapította meg. Ezek következtében a püspök 1745. nov. hó 17-én kiadott ünnepélyes főpásztori végzésében kijelentette, hogy a szoborkép nemcsak isteni malasztokkal teljes, hanem csodákkal is tündöklő, következőleg a kegyszobor a nyilvános istentiszteletekre nemcsak kitehető, hanem ki is teendő. E főpásztori végzés 1745. évi nov. 21-én a dömölki mezőn vagy 20,000 ember jelenlétében ki is lőn hirdetve.

A csodálatos gyógyulások a következő években is folyton szaporodtak. Igy történt, hogy a hivők ezrei messze földről is évről évre növekvő számban (évente 40-50,000) keresték fel a kegyhelyet, elannyira, hogy az apát által alkalmazott 25 ferenczrendi áldozó pap nem győzte végezni a gyónásra jelentkező hívek kihallgatását.

Ismeretes tény, hogy a kath. köröknek ez időben uralkodó eszméjük vala, hogy Magyarország - miként a rég letünt időkben - ismét "Mária országa" (regnum Marianum) legyen. Kis-Czell is jelentékenyen hozzájárult ezen eszme érvényesüléséhez és térfoglalásához. Mindenfelé megalakultak és szaporodtak a Bold. Szűz tiszteletére alakult "Mária-congregatiók", melyekben a felsőbb és alsóbb kath. társadalmi rétegeket erősen képviselve találjuk.

A föntemlített események hatása alatt és III. Károly felhívására úgy a főapát, mint Koptik Ottó már 1744-ben hozzáfogtak a most is fennálló díszes és tágas kis-czelli templom építéséhez, mely máiglan is az apátság és a plébánia templomául szolgál. A főapátság és a zarándok-hívek adományából befolyt költségen az építkezést néhány év alatt befejezték; de már a második évben az építkezés annyira előrehaladt, hogy gróf Zichy Ferencz győri püspök 1746. szept. 13-án (közel 50,000 hivő jelenlétében) a templom szentélyében ünnepélyesen elhelyezhette a kegyszobrot s ez alkalommal a gróf Erdődy-család által felajánlott, aranyból készült s drágakövekkel ékesített koronával is feldiszítette.

Ugyancsak 1745-ben kelt XIV. Benedek búcsu-engedélye is, melynek kieszközlése czéljából Koptik személyesen járt Rómában. E bulla értelmében a pápa a Kis-Czellbe zarándokló híveknek, évenkint egy napra, teljes búcsut enged a szokásos áhitatossági feltételek alatt.

A nagy arányokban épült kettős tornyú kis-czelli apátsági templom barokk-stilra vall.

Az uj templom kiegészítéseül 1760-1764. évek közt felépült a mai díszes egyemeletü kolostor is, mire a rendtagok s velük a plébánia-hivatal is a Koptik építtette földszintes kolostorból (hová a negyvenes évek elején vonultak) átköltöztek az uj kolostorba.

A plébánia mindamellett 1790-ig még mint pór-dömölki plébánia szerepel: a Kis-Czell elnevezés csak akkor lett közkeletűvé és általános érvényre akkor emelkedett, midőn II. Lipót király a pór-dömölki határban alakult uj községet 1790-ben Kis-Czell név alatt mezővárossá emelte és különféle szabadalmakkal ellátta. Tényleg ugyan már Koptik életében a megépült új templom vált a kis-czelli plébánia anyaegyházává, a tőle 1/4 órányira fekvő Pór- és Nemes-Dömölk fiókegyházakkal.

Koptik az általa kezdeményezett átalakulások befejezését nem érhette meg. Sajghó főapát évről-évre növekvő bizalmatlansággal nézte Koptik viselt dolgait és törekvéseit: végre, midőn nyilvánvalóvá lett, hogy apátságát teljesen önállóvá s a főapátságtól függetlenné akarja tenni, e törekvése megfosztotta őt minden eddigi fáradozása gyümölcseitől. A viszályos kérdés elintézése a trón elé jutott, hol Koptik ügye teljes vereséget szenvedett. Mária Terézia 1750-ben Koptikot megfosztotta apátságától s 400 frtnyi csekély évdíjjal az Ausztriában fekvő gottveihi benczés-kolostorba bekeblezte. 1755-ben bekövetkezett halála csakhamar véget vetett a jobb sorsra méltó férfiú küzdelmes életének.

Sajghó Benedek 1768-ban bekövetkezett haláláig nem is nevezett ki többé dömölki apátot, hanem kormányzókkal kezeltette az apátságot. Utódja, Somogyi Dániel főapát, Makóczy Imrét nevezte ki apáttá; ennek 1783-ban bekövetkezett halálával Nemes Gáspárt pannonhalmi perjelt, kinek apátsága idejében II. József császár 1787-ben a Szent-Benedek-rendet, tehát a dömölki apátságot is eltörülte. Ez idő óta 1802-ig, vagyis a rend visszaállításáig, a plébánia kegyura a vallásalap volt.

Az eltörlés daczára Nemes Gáspár apát ott maradt a kolostorban 1801-ben bekövetkezett haláláig. Azonfelül a még mindig nagy számmal 295megjelenő búcsujárók iránt való tekintetből a kormány még több rendtárs ottmaradását is megengedte, oly módon, hogy egyikük vigye a lelkészi teendőket, a többi négy rendtag pedig a gyóntatásban, stb. segédkezzék.

A plébánia egyébiránt 1777-ig a győri megyés püspök joghatósága alá tartozott; de midőn Mária Terézia a szombathelyi püspökséget megalapította, az egész kemenesaljai esperesi kerülettel együtt, ez az apátsági plébánia is a szombathelyi püspökséghez csatoltatott.

A visszaállítási oklevél értelmében a pannonhalmi Szent-Benedek-rendhez tartozó dömölki fiókapátság betöltési joga a főapátot illeti, ha a viszonyok megengedik. Ez esetben a főapát a rend véleményének meghallgatásával kinevezi az apátot s megerősítés végett a kormány útján felterjeszti a királyhoz.

1802-től fogva 1832-ig az apáti szék üresedésben állott; ez idő alatt az apátsági székház előljárója vitte a lelkészi tisztet. 1832-től mindig a székház valamely tagja van a plébánosi joghatósággal felruházva, mint plébánoshelyettes (administrator). A kegyúri jog is visszaszállott az apátra. A konvent, élén a perjellel, 4-5 tagból szokott állani.

Dömölki, azaz kisczelli apátok e században: Wekerle Gottfried (1832-1836.) Gácser Leó (1839-1856.) Getheő Dömjén (1865-1873.) Jahn Mainrád (1873-1874.) dr. Hollósy Justinián, 1874-től maiglan.

A király ő felsége az 1895. évi hadgyakorlatok alkalmával az apátsági kolostort szemelte ki lakásául; a kolostor ez alkalomból fényesen megujíttatott. Ekkor történt, hogy a biztosabb közlekedés szempontjából a kolostor előtt az utczában északra fekvő Szt.-Anna kápolna püspöki engedélylyel leromboltatott, de a királylátogatás után a kápolna mellett levő kút ismét helyreállíttatott.

Az apátság jelenlegi összes birtoka a sághegyi és somlyói szőlővel (4 hold) együtt, 569 katasztralis holdra tehető.

5. A Nagy-Boldogasszonyról czímzett molnárii apátságot 1857-ben tolnai Festetich György gróf alapította és a szent-tamási plébániával van összekapcsolva.

II. Czímzetes apátságok:

1. A Szent-Benedekről czímzett borchii apátság, melynek még hollétét sem tudjuk.

2. A Boldogságos Szűz Máriáról czímzett német ujvárhegyi apátság, melyet Walter gróf alapitott a XII. században s azt a Szent-Benedek-rendnek adományozta. III. Béla király elfoglalta és a kolostort erősségé alakíttatta át; IV. Béla helyette a szerzetnek 1263-ban Vágujhelyet adá, végre II. Lajos király 1525-ben Batthyány Ferencznek adományozta.

3. A Szent-Margitról czímzett pornói apátság, melyet Chepan, vagyis 296István nádornak egyetlen fia, István alapított 1221-ben. Ő ugyanis maga is cziszterczi-rendű baráttá lett és egész örökségét a szerzetnek adta. A birtok Pornó és Monyorókerék mezővárosokon kívül 13 helységből és az egész keresztesi hegységből állott. Később elpusztult, majd 1531-ben Verancz Antal nyerte el, ki két év mulva pécsi püspökké lett. A XVII. század közepén a soproni jezsuiták kapták meg, utóbb nyoma veszett.

A szombathelyi püspöki megye területén létező prépostságok:

1. A székesegyházi nagyprépostság, a káptalannal egy eredetű.

2. A Megváltóról czímzett pápóczi prépostság, melyet gelsei Csap Margit, özv. Magyar Pálné alapított 1365-ben. Sok viszontagság után a győri káptalanba kebeleztetett be.

3. Ugyancsak Csap Margit alapította 1363-ban a Szent-Ágoston-rendi remeték számára a Boldogságos Szűz Máriáról czímzett pápóczi perjelséget. A mohácsi vész után ez is elpusztult; később a sárvári plébániával együtt adományoztatott, de 1777-ben Mária Terézia királynő ettől elszakítván, részben az ujonnan felállított soproni társas, részben a szombathelyi székeskáptalannak ajándékozta.

Szerzetesházak a Szombathelyi püspöki megye területén:

Apácza-zárdák a szombathelyi püspöki megye területén:

A szombathelyi püspöki megyében 20 alesperesi kerület van, a kath. hivők száma 415,356.

Nyelvhasználat a vallásgyakorlatban: magyar 102 plébániában, német 35-ben, horvát 3-ban, vend 9-ben, magyar és német 8-ban, magyar és horvát 2-ben, magyar és vend 8-ban, magyar, horvát és német 6-ban, magyar, német és vend 1-ben, német és horvát 12-ben, vend és német 1-ben.

A szombathelyi püspöki megye első főpásztora felső-szopori Szily János volt.

Utóda gróf Herzán Ferencz, egy ma már kihalt cseh grófi család ivadéka lett.

Gróf Herzán bíboros püspök halála után a püspöki szék 2 éven át üresen maradván, 1806. junius 15-én perlaki Somogyi Lipót Márton neveztetett ki szombathelyi megyéspüspökké.

Utódja Bőle András lőn.

Bőle Andrást a szombathelyi püspöki széken Balassa Gábor követte.

Utódjává a szombathelyi püspöki széken Szenczy Ferencz neveztetett ki.

Szenczy Ferencz utódja a püspöki széken Szabó Imre lett.

Utódja a püspöki széken Hidassy Kornél lett.