« TEMES VÁRMEGYE KÖZOKTATÁSÜGYE. Írta Vértesy Gyula dr. kir. tanfelügyelő. KEZDŐLAP

Temes vármegye

Tartalomjegyzék

TEMES VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. Írta Szentkláray Jenő dr. apátkanonok. »

199IRODALOM, TUDOMÁNY ÉS MŰVÉSZET.
Írta Vende Ernő, tanár, az Irodalomtörténeti Társaság választmányi tagja
Temes vármegye tulajdonképen csak a legújabb időben vesz részt a magyar nemzeti kultúra kiépítésének nagy munkájában. Eladdig más téren volt a vármegye minden ereje lekötve.
Történeti visszapillantás.
Temes vármegyét földrajzi fekvése (hajdan a bolgár-, görög-, szerb-, később a török birodalom szomszédságában) és fontos stratégiai helyzete hosszú ideig tisztán a honvédelemre utalta. Alig van országunknak területe, mely annyi pusztító hadjáratnak lett volna színhelye, mint Temes vármegye. A IX. századtól kezdve a bessenyők, a kunok, a keresztes hadak, Komnen Emanuel görög seregei, majd a tatárok pusztítják évszázadokon keresztül e vármegyét. A XIV. század végén meginduló török harczoknak is csakhamar Temes vármegye lesz egyik legfontosabb színhelye, a török elleni védelemnek egyik középpontja, míg 1552-ben Temesvár elfoglalásával az egész vármegye a törökök birtokába jut. A majdnem kétszázados török uralom után felszabadult terület a pusztulásnak legelszomorítóbb képét nyujtotta. A rombadőlt városokban és falvakban csak nagyon kevés lakosság maradt és ezek között is alig volt magyar. A későbbi telepítések sem segítettek e bajon, mert mindenféle idegen nemzetiségekkel népesítették be e puszta területet, de a magyart elriasztották a megyében való letelepüléstől. Csak a Temesi Bánságnak az anyaországhoz való visszacsatolása óta kezd a magyarság e vármegyében ismét meghonosulni és kezd magyar élet ébredni e területen, mely a béke évei alatt folytonosan fejlődve, rnegerősödve és a szabadságharcz utáni abszolutizmus nehéz éveit is túlélve, mindegyre hatalmasabb arányokban hódít és terjeszti a nemzeti szellemet, míg végre a magyar kultúrát juttatja uralomra e számos idegen nemzetiségektől lakott területen, fényes bizonyítékát adva e diadallal a nemzeti szellem hatalmas erejének és a magyar faj szívós életrevalóságának.
Természetes, hogy a vázolt viszonyok között a tudomány, irodalom, és művészet nem fejlődhetett és ha volt is némi élet, annak nyomaiból olyan kevés maradt reánk, hogy a magyar kultúra fejlődésének összefüggő képét a fennmaradt gyér adatokból megrajzolni nem lehet.
A középkorban.
Annyi bizonyos, hogy e vármegyében a mohácsi vészig a magyarság volt túlsúlyban. A kereszténység is gyorsan terjedt e területen. A középkorban igen nagy számban voltak e vármegyében egyházak, parochiák, zárdák, monostorok és klastromok, melyeknek falai között bizonyára nemcsak az ájtatos imádságnak és a tanításnak, hanem a tudományos búvárkodásnak is buzgó munkája folyt. A XI-XIII. századig körülbelül 40-50 monostor volt a csanádi püspökség területén, melyek közül számos e vármegye területén feküdt. Már a tatárjárás előtt voltak apátságok Battán, Bizeren, Bulcson (benczés apátságok, trinitáriusok). Pálosok voltak a temesmegyei Boldogkő és Gatthal községben, a döméseknek kolostoruk és templomuk volt Temesváron (1319), a ferenczrendieknek Lippán, a hol Róbert Károly telepítette le őket 1325-ben, nagyszerű kolostort és templomot építvén számukra.0 E monostorokban bizonyára az egyházi tudomány is számos művelőre talált, mert hogy ebben a viszontagságos időben számosan voltak, kik a tudomány után vágyódtak, azt legjobban bizonyítja, hogy a megye ifjai közül számosan külföldi egyetemeket is látogattak. Így a bécsi egyetem látogatói között a nagyszámú temesváriakon kívül a következő megyebelieket találjuk, a kik ott a jogot, vagy az egyházi tudományokat hallgatták: Joannes de Temesluz (1388), Thomas de Lypa (1385-80), Petrus de Lipa (1401), Nicolaus de Bosias (1404), Ladislaus Petri de Bosias (1411), 200Ladislaus de Temeskezer (1411), Adalbertus Adalberti de Temeskuz (1413), Georgius de Alba Ecclesia (1414), Christianus Lobicz de Lipa (1414), Gerhardus de Lipa (1421), Nicolaus Petri de Alba Ecclesia (1420, Augustinus de Lipa, Wenceslaus de Lipa, Michael de Lipa (1437), Matheus Andrea de Lipa (1441), Emericus Lucae de Lypa (1445, Benedictus Petri de Lypa (1449) és ezeken kívül többen Szákos, Csolcs, Gyermen stb. helységekből.
De nemcsak a bécsi, hanem a krakkói, páduai, bolognai egyetemet is elég sűrűen látogatták e megye tudományszomjas ifjai. Hogy ezek közül számosan találkoztak olyanok, a kik később tudományos munkásságot fejtettek ki, az, tekintve e kor szellemét, majdnem bizonyosra vehető; sőt biztos adataink vannak arra is, hogy egyik-másik tudósunk híre túlment a haza határán is, mert adataink tanusága szerint, a XV. század első felében a bécsi egyetemen két temesvármegyei származású tanár tanított.
E férfiak tudományos munkálkodásából - sajnos - semmi sem maradt ránk;1 de e gyér adatok világánál is megállapítható, hogy - a vázolt viszonyok ellenére a középkori tudományosság kialakításában és fejlesztésében e vármegye tudósai is résztvettek és kellett e vármegyében is bizonyos mértékű irodalmi és tudományos életnek virágoznia, ha a megyebeli tudósok közül még a külföldnek is jutott.
A mohácsi vész után.
A reformáczió, melyet az erdélyi fejedelmek és a vármegye hatalmas családai után is pártfogoltak, gyorsan terjedt e területen, hol Petrovich Péter és Perényi Péter terjeszték az új hitet, Lippai Kristóf prédikátor és különösen a nagy reformátor, Szegedi Kis István segélyével. Rövid idő alatt annyira megerősödött itt az új tan, hogy a protestánok két ízben is tartottak zsinatot (1549-50) és Lippán és Temesvárott híres iskolájuk is volt.
Sajnos, a szépen megindult kultúrális fejlődésnek csakhamar véget vetettek a török háborúk és magyar kultúráról, magyar szellemi életről Temesvár elfoglalása után körülbelül három évszázadig nem is lehet szó a vármegyében. Hiszen, a hol magyar lakosság nincs, ott magyar kultúra sem lehet. Csak a Temesi Bánság visszacsatolása után javul lassanként a helyzet és kezd gyökeret verni a vármegye földjében a nemzeti szellem, az ország más vármegyéiből ide költözött és itt állandóan letelepedett magyar nemesség társadalmi és politikai szereplése és agitácziója következtében. Különösen a vármegye gyűlései voltak a nemzeti szellemnek hatalmas ápolói és terjesztői. A reformkorszakban Temes vármegye Széchenyi eszméit írja zászlajára, a vármegye ifjúsága e reformokért lelkesedik, közülök nem egy előkelő szerepet játszik az "országgyűlési ifjúság" nemzeti tevékenységében Pozsonyban, otthon pedig lelkes apostolai a magyar nyelvnek és a szabadelvű eszméknek. A felébredt nemzeti szellemet a szabadságharcz leveretése után bekövetkezett elnyomatás nemhogy feltartóztatni tudta volna, sőt inkább élesztette. És nemcsak szóval, hanem tettel is megmutatta Temes vármegye a nemzeti szellem és a magyar irodalom és tudományért való lelkesedését. Lo Presti Árpád bánsági birtokos 47.585 frtot, Lo Presti Lajos 2100 frtot (1860-ban) ajánlott fel a Tudományos Akadémiára és Temes vármegye közönsége 15.000 frtot ajándékozott az Akadémia palotájának építésére, mely összeg alig három hó alatt gyűlt össze.
Ez időben Temes vármegye férfiai közül többen már a magyar tudományos és szépirodalomnak is számottevő, ismert nevű munkásai. Ilyen volt a lippai származású Degré Alajos (1820-96), a márcziusi ifjúság egyik vezetője, az abszolutizmus korának egyik legkedveltebb írója, a franczia szalonregény meghonosítója irodalmunkban.
A kiegyezés után.
Az alkotmány visszaállításával a vármegye kultúrális élete is új virágzásnak indult. Mintha a három századon át elfojtott nemzeti erő, most felszabadulva, egyszerre akarta volna pótolni a mostoha idők mulasztásait. Temesváron kívül a többi nagyobb városokban is magyar hírlapok, magyar kultúrintézmények hirdetik a nemzeti szellem nagy térfoglalását.
Ma már irodalmunk jelesei között számosakat találunk, kiknek bölcsője e vármegye földjén ringott és a kikre nemcsak Temes vármegye, hanem az egész nemzet büszkeséggel tekint. A kiváló egyházi szónok és író, újabb kultúrális intézményeink egyik legnagyobb meczenása, Schlauch Lőrinc, bíboros (1824-1902) e vármegye szülöttje. Herczeg Ferencz (1863) modern irodalmunk egyik legjelesebb regény- és drámaírója e vármegyéből indult fényes sikerekben gazdag útjára. A gyarmatai báró Ambrózy Béla (1839), a külföldön is jól ismert híres méhész, 201az új-besenyői Schwicker János Henrik (1839-1902), a neves paedagogus és történetíró, a verseczi Scheff Gyula (1846), a bécsi egyetem fogászati tanszékének tanára, a bécsi fogászati ambulatorium igazgatója, Radisich Jenő (1856 Buziás), a kiváló műtörténész, az iparművészeti múzeum igazgatója, a sziklási születésű Speidl Bódog (1867-1906) műegyetemi tanár, a vasútépítés terén európai szaktekintély, Lendl Adolf (Orczyfalva 1842) a híres zoologus stb. mind Temes vármegye szülöttei.
A teljesség kedvéért nem mulaszthatjuk el megemlíteni, hogy a magyaron kívül a román és szerb irodalomnak is adott Temes vármegye néhány jeles tehetséget. A csákovai születésű Obradovics Dositheus (1739-1811) író, tudós és miniszter működése igen nagy hatással volt az új szerb irodalomra, a mennyiben ő vitte be az addig használt egyházi ó-szláv nyelv helyett a népnyelvet a szerb irodalomba. A hodonyi származású Babes Vincze, politikus, publiczista és történetíró a bukaresti román akadémia tagja. Ugyancsak a román akadémia tagjai között találjuk Marienescu Marián Athanáz (Lippa, 1830) híres nyelvészt, írót és ethnografust, a rumén népköltészetnek első gyűjtőjét hazánkban, míg a vingai születésű Fermendzin Euzebius (1868) híres délszláv történetíró tudományos érdemeit a zágrábi Akadémia jutalmazta meg avval, hogy a délszláv egyháztörténelem e szorgalmas munkását tagjául választotta.
Hogy milyen jelentékeny szerepet játszik ma már Temes vármegye a magyar nemzet közös kultúrális munkájában, irodalmi és tudományos életében, azt legjobban mutatják a következő adatok, melyekben a Temes vármegyében született írók életrajzát adjuk betűrendben.
Ambrózy Béla báró.
Ambrózy (Sédeni) Béla báró cs. és kir. kamarás, híres méhész, szül. Gyarmatán 1839-ben. A bécsi polytechnikum elvégzése után, a katonai pályára lépett és 1859-ben részt vett az olaszországi hadjáratban. Három év mulva századosként kilépett és Németország több gazdasági intézetét látogatta, a hol különösen méhészettel foglalkozott, a mit olaszországi tartózkodása alatt ismert és szeretett meg. Az 1866-iki háború alkalmával azonban ismét visszatért a katonasághoz és kapitányként vett részt a hadjáratban, melynek bevégeztével hazajött gazdálkodni, főleg a méhészet emelésének szentelte idejét és ebben oly eredményeket ért el, hogy a külföldön is szaktekintélyként szerepel. Nagy érdemeket szerzett a Vöröskereszt Egyesület alapításában és fejlesztésében is, a miért magas kitüntetésben részesült. 1887-ben a lippai kerület képviselőjéül választotta. A méhészet és a közügyek terén teljesített hasznos tevékenysége minden irányban a megérdemelt elismerésben részesült: a Vöröskereszt Egyesület központi választmányának tagja, a bánáti ág. ev. esperesség felügyelője és méhészeti szaktanácsadó. 1872-ben cs. és kir. kamarás lett és 1887-ben a III. oszt. vaskorona-rendet, 1896-ban a Lipót-rend lovagkeresztjét és 1898-ban a Ferencz József-rend középkeresztjét kapta.
Mint író különösen a méhészetről írt számos czikket az "Ungarische Biene"-be (1875), a Magyar Méh"-be, melynek 1886 óta társszerkesztője is volt, az "Eichstädter Bienenzeitung"-ba és a franczia "Agriculteur"-be. Munkatársa volt a "Földmívelési Érdekeink"-nek (1873-74) és a "Gallus" czímű szaklapnak.

Báró Ambrózy Béla.
Ambrózy György báró.
Ambrózy (Sédeni) György báró, cs. és kir. kamarás, szül. 1807 okt. 16-án. Temes vármegye alispánja és követe volt; meghalt 1867-ben.
Munkája: Temesvár 1849. Während der Belagerung geschrieben. Wien, 1850.
Babes Vincze.
Babes Vincze szül. Hodonyban 1822-ben. Előbb theologiát hallgatott Aradon, majd a jogi pályára lépett és tanulmányait 1845-ben Kecskeméten befejezvén, 1846-ban az aradi gör.-kel. rumén tanítóképzőben tanár, majd tanfelügyelő lett. 1849-ben, az aradi egyházmegye képviselőjeként Bécsben tartózkodott. 1851-ben a legfőbb törvény- és semmitőszék tanácsának titkára; majd valóságos udvari titkár lett. 1861-ben Arad vármegye egyik követe volt. 1863-ban a budapesti kir. táblához elnökké nevezték ki. 1864-ben a Mocsonyiak segítségével megalkotta a román nemzetiségi pártot és ugyancsak az ő tevékenységéhez fűződik a románság hierarchikus elválása a szerbektől.
Babes mint rumén történetíró is értékes munkásságot fejtett ki. Legnevezetesebb művei Notite biografice asupra vitetiî si activitătiî decedatului Andrein Mocioni. (Bukarest, 1883.) - Sprachen- und Nationalitäten-Frage in Österreich. 1860. Román és német nyelven, stb. - 1866-ban az "Albina" czimű román politikai lapot szerkesztette. A bukaresti román Akadémia rendes tagjának választotta meg.
Bakonyi Hugó.
Bakonyi (Becker) Hugó tanár, szül. 1869-ben Lippán. A szegedi kir. kath. tanítóképzőben 8 évig volt tanár. 1906 óta az újvidéki polgári iskolánál működik. Irodalomtörténeti, kritikai nyelvészeti és bölcseleti kérdésekkel foglalkozik. Németből, francziából és angolból fordított. Czikkei számos vidéki és fővárosi lapban jelentek meg.
202Francziából fordította: François Coppée "Üdvözítő szenvedés" cz. (1903) és angolból Irving Washington "Alhambrai Történetek" cz. művét (1909). - Nagyobb eredeti tanulmányai és önálló művei: Madách Imre életrajza. - Madách lirai költészete és Az ember tragédiája. - Faust ethikája és Az ember tragédiája. - Az ember tragédiájá-nak keletkezése. - Madách lirája és Az ember tragédiája (Isk. segédk. Szeged. 1903). - Br. Eötvös József jellemzése. (Szeged, 1900). - A német nyelv alapelemei - (Szeged, 1901). - Német nyelvtan (Budapest, 1904). - A német főnevek ragozása új szempontból (Magy. Pädagog. 1902). - A Prometheus-monda a világirodalomban. - Az emberiség jövőjének kérdése (Ujvidék, 1911). - Régebb idő óta dolgozik Madách Imre monografiáján, mely két vaskos kötetre terjedő mű most készül sajtó alá.
Bászel Aurél.
Bászel Aurél dr. főgimn. tanár kiváló klaszika-filologus, szül. 1845-ben. 1883-1907-ig a fehértemplomi áll. főgimnáziumban működött. Itt nagy irodalmi és paedagogiai munkásságot fejtett ki és magyar és német nyelven megjelent tudományos munkáival nemcsak hazánkban, hanem a külföldön is nevének és a magyar tudománynak tiszteletet szerzett. 1885-ben első helyen volt kandidálva a kolozsvári egyetemen a klasszika-filológiai tanszékre. 1907-ben nyugalomba vonult és azóta Budapesten él. 5000 kötetből álló klasszika-filológiai szakkönyvtárát a vallás- és közoktatásügyi minisztérium 12.000 koronáért vette meg a budapesti egyetem számára; általános érdekű, sok tudományszakot felölelő könyvtárát pedig a temesvári városi könyvtár szerezte meg 1906-ban, 2000 koronáért.
A magyar és külföldi szakfolyóiratokban megjelent számos értekezésén kívül önálló művei Theokritos idylljei és a görög s római idyll. Budapest, 1880. - Thukydides beszédei. Budapest, 1881. - A classica philologia története életrajzokban. Budapest, 1882. - Az ókori classikusok tanulmánya mint általános műveltségünk egyik főeszköze. Budapest, 1883. - Önálló értekezései közül a legfontosabbak: A görögök lényegéről (Lőcsei Album, 1882). - Horatius élete és költeményeinek időrendje. Arad, 1882. - Horatius életbölcselete. Fehértemplom, 1884. - Der klassische Unterricht am Gymnasium. Fehértemplom, 1887. - Über Wesen und Werth der deutschen. Universitäten. Fehértemplom, 1888. - Über das Wesen und die Berechtigung des Humors, Fehértemplom, 1891. - Der Weltschmerz in der alten und neuen Literatur. Fehértemplom, 1888. - Horaz, als Vertreter der griechischen Geister. U. o. 1894.

Bászel Aurél dr. (A Délmagyarorsz. Múzeumból.)
Bécsi Gedeon.
Bécsi Gedeon orvos, szül. 1830-ban. Közkórházi orvos volt Temesvárott.
Czikkei jelentek meg az Orvosi Hetilapban. Önálló műve: Schule der Gesundheitspflege. 1872.
Berecz Imre.
Berecz Imre plebános, szül. 1825 Bessenyőn. 1848-ban szentelték áldozópappá. Több helyen volt káplán, míg végre 1860-ban Magyarszentmártonban plebános lett, hol 6 évi működés után meghalt.
Számos költeményt, néprajzi ismertetést és beszélyt írt a korabeli szépirodalmi lapokba. Szorgalmas munkatársa volt a "Delejtű"-nek, a melyben megjelent néprajzi, czikkei számos fontos adatot őriztek meg a délvidék ethnográfiai múltjából. Művei: Magyarszentmártoni Árvízkönyv. Temesvár, 1861. - Egy kötet költeménye is jelent meg.
Bernátsky Jenő György.
Bernátsky Jenő György botanikus szül. 1873 Verseczen. Tanulmányait a Budapesti egyetemen elvégezvén, 1806-ban a Magy. Nemzeti Múzeum növénytárának segédőre s 1907-ben egyet. m.-tanár lett. Jelenleg a szől. kísérl. állomás osztályvezetője.
Számos dolgozatai között a legfontosabbak: Hazai Polygonatum-fajok anatómiai meghatározása (Természetrajzi Füzetek XXIII. 1900). - A harasztok és mohok az Alföldön, meg az alföldszéli hegyeken (U. o. XXV. füzet). - Növénytani megfigyelések a Nyírségen (Term. Tud. Közl. LXIII. pótf. 1901): - A delibláti homok harasztjai (Ann. Mus. Mat. Hung. II., 1904). - A magyar Alföld sziklakó növényzetéről (U. o. III. 1905). - Über die Baumvegetation des ung. Tieflandes (Festschr. Aschersons 70. Geburtstage, 1904. - A hazai Asparagus-félék monográfiája (Math. és Term. Tud. Közl. XXIX. 1907). - Több szőlőmívelési értekezése a m. kir. szőlészeti intézet évkönyveiben.
Bessenyei Ferencz.
Bessenyei Ferencz, volt országgyűlési képviselő, szül. 1840-ben. 1867-ben Temes vármegye első aljegyzője, 1871-ben főjegyző, 1883-ban központi főszolgabirója lett. 1891-ben megválasztották a kisbecskereki kerület országgyűlési képviselőjének. Íróként is tevékeny működést fejtett ki. A Pallas Lexikonba életrajzokat és történeti czikkeket írt.
Böhm Lénárd.
Böhm Lénárd történetíró, szül. Fehértemplompban 1833-ban. Tanulmányait ugyanitt kezdte meg, a piaristák gimnáziumában Szegeden folytatta, de a szabadságharcz kitörése miatt kénytelen volt tanulmányait megszakítani és beállva nemzetőrnek, résztvett a szabadságharczban, melynek leverése után atyja műhelyében a kovácsmesterséget tanulta. Ezt elvégezvén, vándorútra kelt és bejárva Magyarország és a külföld több városát, hosszabb ideig tartózkodva Bécsben, végre hazatért, hogy atyja üzletét átvegye. De ez nem elégítvén ki becsvágyát, az üzlettel felhagyott és a szőlőmívelésre adta magát. E mellett nagy szorgalommal gyarapította ismereteit, különös szeretettel tanulmányozta a történelmet, archaeologiát és numizmatikát, de főképpen a Bánátnak és Fehértemplom történeti emlékeit. Tanulmúnyainak első eredménye volt a "Geschichte des Temescher Banats" czímű munkája (Lipcse, 1861), mely később "Dél-Magyarország, vagy az úgynevezett Bánság külön történelme" czím alatt újra megjelent 1867-ben (Pest). Ugyanez évben adta ki Topographisch-önologische 205Skizze Banat-Weisskirchens" és a következő évben ,,Der Weinbau Weisskirchens und Umgebung" czímü munkáit, majd 1871-ben "Monographie der priviligirten Militär-Kommunität Weisskirchen" czímű művét. 1872-ben Fehértemplom polgármesterének választotta meg, mely minőségben teljesített hasznos szolgálatai elismeréséül ő felsége az arany érdemkereszttel, majd a Ferencz József-rend lovagkeresztjével tüntette ki. Másfél évi önzetlen munkálkodás után visszavonult a magánéletbe és tisztán irodalmi tanulmányokkal foglalkozott. Munkálkodásának eredményei: "Weisskirchen in seiner Vergangenheit und Gegenwart" (1881). és "Die Genealogie der Familie Böhm" czímű munkái (1884). 1889-ben polgártársai ismét egyhangúlag polgármesterré választották. Négy évi szorgalmas és hasznos, de nehéz munkásság után újra lemondott állásáról, hogy ezentúl kizárólag csak családjának és a történeti irodalomnak szentelje idejét. Azóta, a következő művek jelentek meg tőle: "Geschichte der Stadt Weisskirchen" (1905), "Monographie der Municipalstadt Pancsova". Kéziratban megvannak "Kurze Lebensbeschreibung der west- und oströmischen Kaiser". - "Neue Römerstudien am rechtsuferigen Donaulimes". E munkáin kívül számos történeti, archaeologiai, politikai czikke jelent meg a hazai és külföldi német napilapokban és tudományos folyóiratokban.

Böhm Lénárd.
Bulla János.
Bulla János szül. 1840. Az irodalomban 1876-ban tünt föl "A Tündéröv" cz. regényes költői elbeszélésével, melyet Jókai és Greguss javaslatára a Kisfaludy Társaság adott ki. A Petőfi-Társaság 1878-ban tagjai közé választotta. Nagy gonddal, keveset és értékeset írt. 1892-ben a közp. stat. hivatalnál viselt állásából nyugdíjba vonult és rokonaihoz Lippára költözött, hogy teljesen az irodalomnak szentelje az életét. Azonban a szemére borult szürke hályog véget vetett irodalmi terveinek. "Don Juan" cz. nagyszabású elbeszélő költeménye, melyből kiválóan sikerült részletek jelentek meg, e miatt töredék is maradt. Irt humoros elbeszéléseket is, melyek kötetben gyűjtve, nyilvánosságra is kerültek.
Dániel Marczel.
Dániel Marczel (Szamosújvári) theologiai doktor, cz. kanonok, szül. 1782-ben. 1807-ben a temesvári püspöki liczeum tanára, 1822-ben verseczi plebános, később szentszéli ülnök lett. Meghalt 1864-ben.
Művei: De titulo Maereditarii Austriae imperatoris. 1804. - Commentatio de titulo Maere ditarii Austriae imperatoris a nobili hungaro anno 1804 conciumata, nunc edita ex autographo quod in musei hungarici bibliotheca regnicolari existit; Pestini, 1840. - Fasciculus sententiarum e classicis, alliisque auctoribus excerptarum. Viennae, 1862.
Degré Alajos.
Degré Alajos a mult század második felének egyik legolvasottabb és legkedveltebb írója, a franczia szalonregény meghonosítója irodalmunkban; kitünő humorista, a márcziusi híres "tizek" egyike, a Kisfaludy-társaság tagja, szül. 1820 jan. 20-án Lippán. Atyja Degré Péter temesmegyei főorvos, a nagy franczia emigráczió idején került hazánkba és itt Rácz Annát, egy temesi jó magyar családból származó leányt vévén nőül, e vármegyében telepedett le. A költő atyja nagyon tekintélyes és kedvelt ember volt. Halála után a család nagyon szűkös anyagi viszonyok közé jutván, a Degré-gyermekek nevelését a nemes vármegye vállalta el. Középiskolai tanulmányaiknak (Aradon és Szegeden) elvégzése után Nagyváradon jogot hallgatott. 1842-ben Pestre ment jurátusnak, hol a szabadelvű eszmékért lelkesülő ifjuság politikus mozgalmaiban buzgón résztvett, csakhamar azok egyik vezetője lett és a Kossuth Lajosnak adandó fáklyás zenénél őt bízták meg az üdvözlő beszéd tartásával. 1843-ban ügyvédi vizsgát téve, Pozsonyba ment, hol az 1843-iki országgyűlésen királyi táblai jegyző volt. Ebben az időben írta meg legelső színművét "A zsarnok és fia" czímmel, melyet akkor a pozsonyi színtársulat elő is adott és vele nagy tetszést aratott. Irodalmi sikerei, kiváló szónoki tehetsége, előkelő, kedves modora, derék, egyenes jelleme, csakhamar összeköttetésbe hozták politikai és irodalmi köreink előkelő tagjaival. 1848-ban hosszabb időt töltött a Pejacsevich grófoknál Szlavoniában, honnan éppen márczius 15-én tért vissza Pestre, lelkének egész melegével csatlakozott a fiatal írók gárdájához és a márcziusi napok mozgalmainak, Petőfi és Jókai mellett, egyik leglelkesebb vezetője volt. Az első felelős kormány kinevezésével belügyi titkár lett; de midőn a politikai viszonyok mozgalmai nagyobb hullámokat vertek, otthagyta az íróasztalt, beállt nemzetőrnek, majd a Földváry-zászlóaljjal a föllázadt szerbek ellen ment és résztvett Szenttamás ostromában. A schwechati vereség után visszajött a fővárosba és titkári állásáról lemondván, beállott a gróf Károlyi Istvántól alakított huszárezredbe. Kapitányként vitézül harczolt az oroszok ellen a turai csatamezőn, hol a fél óráig tartó lovassági rohamban nehéz sebet kapott. A világosi fegyverletétel után török földre törekedett 206jutni, de ez nem sikerülvén, a Végvidéken bujdosott, majd Aradra vonult, a hol internálták és itt élte át az abszolutizmus idejét. Három év mulva a fővárosba költözött, hogy újra írói munkásságának éljen. Életkedve lassanként újra visszatért. Nagyobb külföldi utazást tett Németországban, Belgiumban, Franczia- és Angolországban. 1857-ben megnősülvén, teljesen családjának és az irodalomnak szentelte életét. A közélet jobbrafordultával ő is belevegyült a politikai mozgalmakba. 1870-ben Pest vármegye váczi kerülete képviselőjéül választotta, függetlenségi programmal. Élénk részt vett a honvédegyesület szervezésében és annak ünnepein és a honvédsíroknál gyakran tartott beszédeket. 1867-ben a Kisfaludy-társaság, később a Petőfi-társaság is tagjáúl választotta. Élénk, tevékeny irodalmi munkásságban töltött életét 1896 nov. 2-án fejezte be.
Degré az abszolutkorszak egyik legkedveltebb írója volt. Drámairással kezdte írói működését, de különösen a "Két év egy ügyvéd életéből" czímű regényének nagy sikere az elbeszélő költészet terére vonta. A könnyed franczia szalonregényeknek irodalmunkban ő a meghonosítója. Művei a jellemzésben és a művészi szerkezet tekintetében nem kiválóak ugyan, de a korabeli életnek egészséges humorral, könnyed stílben néha igazi franczia szellemben megírt egy-egy jelenete nagy népszerűséget szereztek műveinek. Későbbi regényeiben (Kék vér, Nap hőse) már "a társadalmi és erkölcsi haladás eszméinek tolmácsa". Kiválóan értékes műve a "Visszaemlékezéseim" czímű memoárja, mely a korabeli politikai, társadalmi és irodalmi viszonyokra sok értékes feljegyzést tartalmaz.
Munkái: Iparlovag. Víg j. 3 felv. Pozsony, 1841. - Eljegyzés álarcz alatt. Társalgási vígj. 3 felv. Pest, 1845. - Félreismert lángész. Vígj. 3 felv. U. o. 1846. - Kedélyrajzok. U. o. 1847. (Novellák.) - Két év egy ügyvéd életéből. Regény. U. o. 1853. 2 kötet. - Degré Alajos novellái. U. o. 1854. 3 kötet. - Kalandornő. Regény. U. o. 1854. 2 kötet. - Salvator Róza. Történeti regény. U. o. 1855. 3 kötet. - A sors keze. Regény. U. o. 1856. 2 kötet. - Novellák. U. o. 1857. - Az ördög emlékiratai. U. o. 1860. 2 kötet. - A száműzött leánya. Regény: U. o. 1865. - A kék vér. Regény. U. o. 1870. - A nap hőse. U. o. 1570. 2 kötet. - Itthon. Regény. Budapest, 1877. 2 kötet. - Az elzárt gyámleány. Víg elbeszélés. U. o. 1878. - Bőkezű uzsorás. U. o. 1882. 2 kötet. - Visszaemlékezéseim. U. o. 1883-84. 2 kötet. - Törik-szakad. U. o. 1885. - Ifj. Ráday Gedeon, id. Lendvai Márton és Jámbor Pál élet- és jellemrajza. U. o. 1885. - Így van jól! Víg regény. U. o. 1887. - A Nemzeti Színházban a következő darabjait adták elő: Férj és jegyes. Vig. 3 felv. - Segítsünk egymásnak! Vígj. 1 felv. - Bál előtt, alatt, után. Vígj. 1 felv. - Az atya szöktet. Vígj. 1 felv. - Salvator Rosa. Melodráma. - Rendkívüli előadás. Vígj. 1 felv. - Két hatalom. Vígj. 1 felv. - Kalandornő. Dráma 5 felv. - Divatos beteg. Vigj. 3 felv. - Szerkesztette a "Délibáb" képes naptárt 1857-re Pesten Friebeisz Istvánnal együtt és az "Ország-Világ"-ot 1883 decz. 8-tól 1885 szept. 26-ig.

Degré Alajos.

Degré Alajos szülőháza Lippán. - Régi kamerális telepes-ház a Fő-utcza 421. sz. alatt.
Deutsch Ferencz József.
Deutsch Ferencz József dr. Temes vármegye tiszti főorvosa.
Munkái: Buziás. Temesvár, 1843. - Heilquellenkarte von Ungarn mit einer übersichtlichen Zusammenstellung der bisher bekannten chemischen Analysen ungarischer Mineralwässer. U. o. 1847. - Magyarország ásványvizeinek térképe. U. o. 1849.
Dobó László.
Dobó László főügyész és író, Temes vármegye főjegyzője, majd főügyésze lett. Számos költeménye, társadalmi és vezérczikke jelent meg a múlt század 60-70-es éveiben szépirodalmi lapjainkban és a temesvári lapokban.
Önálló művei: Költemények. Arad, 1869. - A vak halász és három fia. Regényes elbeszélés. Budapest, 1873. - Emlékbeszéd a délmagyarországi részek visszacsatolása alkalmából. (Németül is. Temesvár, 1879.)
Dunyov István.
Dunyov István honvédezredes, szül. 1815-ben Vingán. Ügyvédi oklevelet szerzett. 1848-ban az aradi nemzetőrségnél hadbíróként szolgált és kérlelhetetlen szigorúságával a fellázadt oláhok között rövid idő alatt rendet teremtett. A szabadságharczban kapitányként számos ütközetben vitézül harczolt, míg Nagykátánál megsebesült. Az osztrák haditörvényszék 1852-ben 10 évi várfogságra ítélte, honnan azonban hat év mulva kiszabadulván 1860-ban Olaszországba ment, hol Garibaldi seregével számos ütközetben vett részt, míg a volturnói csatában lábát elvesztvén, több évig olasz nyugdíjból olasz földön élt, gyakran Kossuth Lajos társaságában, kinek mindvégig hűséges barátja volt. 1889-ben halt meg Pistojában. Az olasz szabadságharczban tanúsított vitézségéért a savoyai lovagrenddel, a szent Móricz-rend lovagkeresztjével és az olasz vitézségi éremmel tüntette ki az olasz kormány.
Főleg számos nemzetgazdasági és földrajztörténeti czikket és értekezést írt. Ezek közül legértékesebb munkája a Bokardo Jeromos után fordított műve: A föld és fokozatos meghódítása. Pest, 1872.
Eisenkolb Aurél.
Eisenkolb Aurél lippai áll. polg. isk. tanár; szül. 1849-ben. Tanulmányait Verseczen, Szegeden és Budapesten végezte. Írt magyar és német tanügyi meg egyéb szaklapokba és folyóiratokba számos paedagógiai és módszertani czikket, helytörténeti adalékot, aperçüt és szépirodalmi tárczát, a lippai polg. és felső keresk. isk. évi Értesítőibe pedig monográfiai adatokat, helyi népmondákat, 207numizmatikai, hely- és kultúrtörténeti és néprajzi értekezéseket. Helytörténeti dolgozatait egybegyűjtve "Emlékezetességek Lippaváros és környékének múltjából" czímen külön is kiadta.
Fábry Géza.
Fábry Géza, szül. 1871-ben, 1895-ben Temes vármegye szolgálatába lépett közigazgatási gyakornokként. 1897-ben Temes vármegye törvényhatósági bizottsága szolgabíróvá választotta meg, 1907. évben pedig Capdebó Gergely akkori főispán tb. főszolgabirónak nevezte ki. 1910 okt. 3-án kevevári főszolgabirónak választották meg. Mint szolgabíró működött Fehértemplomban, Verseczen, Csákon és Temesvárott.
Irodalmi működését a "Losoncz és Vidéke" czímű lapban kezdte meg. 1897-ben a fehértemplomi "Magyar Alduna" czímű lapnak volt munkatársa. Azóta a temesvári és a fővárosi napilapokban jelentek meg elbeszélései és költeményei, 1909-ben az Arany János-Társaság rendes tagjai közé választotta.
Fermendzin Euzebius.
Fermendzin Euzebius, szent ferenczrendi szerzetes, délszláv történetíró, a zágrábi Akadémia tagja, szül. 1845. szeptember 21-én, Vingán. 1868-ban szentelték miséspappá. Kiváló, erős meggyőződésű, vallásáért rajongó barát, ki életczéljául tűzte ki rendje történetének megírását. Egész életén át tanulmányozta Európa nevezetes könyvtárait, levéltárait; mindenütt kutatva a délszláv népek egyháztörténetére vonatkozó okleveleket és azokat közzé is tette. Szerzetét különböző állásokban szolgálta. Legutóbb a Ferenczrend generálisa volt, jelenleg a rend történetírójaként, Rómában tartózkodik.
Művei: Acta Bulgariae ecclesiastica (Zagrabiae). - Acta Bosnae potissimum ecclesiastica cum insertis editorum regestis ab anno 925, usque ad annum 1752 (U. o. 1892). Történetírói érdemeiért a zágrábi akadémia tagjának választotta.
Frácskovics Mihály.
Frácskovics Mihály, verseczi néptanító, írt paedagógiai munkákat.
Gaith Rudolf.
Gaith Rudolf, áldozópap és tanár, szül. Orczyfalván, 1848. Miséspappá szentelték 1871-ben, majd a budapesti egyetemen mathematikai és fizikai tanári oklevelet szerzett és a temesvári főgimnáziumnál volt tanár 1893-ig, midőn Temeshidegkútra ment plebánosnak.
Számos természet- és társadalomtudományi stb. czikkén kívül, önálló munkája: Lelkipásztori Lexikon. Temesvár, 1892.
Gálffy István.
Gálffy István (martonosi), Temesliget nagyközség jegyzője, az Arany János Társaság rendes tagja szül. 1861-ben. 1882-ben Temes vármegye szolgálatába lépett. Mint vármegyei hivatalnok, az Áldor Imrétől szerkesztett "Délmagyarországi Lapok"-nak, szorgalmas munkatársa lett. Regényei közül a "Ne ölj" 1888-ban, a "Hiena" 1889-ben jelent meg. Más sikerültebb regénye "Új ember", "Tengeren innen, tengeren túl". Összegyűjtött versei "Költemények" czím alatt 1901-ben Budapesten jelentek meg. A "Délmagy. Lapok"-nak, a mai "Délmagyarországi közlöny"-nek Áldor Imre távozása után főmunkatársa lett. Községi jegyzőnek 1892-ben választották meg Temesligeten. Elköltözködése után szakíróként is "A bélyegilletékek kis kézikönyve betűsorban" az egész országban elterjedt munkával ért el nagy sikert. Az Arany János-Társaság 1907-ben rendes tagnak választotta. Ekkor írta "Dudás apó" czímű hosszabb víg elbeszélő költeményét.
Gál Kálmán.
Gál Kálmán (Szentgericei) szül. 1857. 1892-ben a fehértemplomi áll főgimnáziumhoz rendes tanárrá nevezték ki, a hol most is működik. Megteremtette Fehértemplomban a "Társaskör" könyvtárát, a melynek 15 éven át könyvtárnoka volt. Ugyanitt a D. M. K. E. fiókjának egyik alapítója és alakulása 5 első évében ügyvezető elnöke volt, a mikor a szabadliczeumi felolvasó estélyeket honosította meg. Itt felolvasást tartott: "A fényűzés az ó-, közép- és újkorban" czímen. Szerkesztője volt a fehértemplomi "Magyar Alduna" cz. társadalmi és szépirodalmi lapnak. Tagja az áll. isk. gondnokságnak, a melynek 6 évig gondnoka is volt s Wlassics miniszter levélben fejezte ki köszönetét.
Szekszárdon 8 évig a "Szekszárd Vidéke" cz. társadalmi és szépirodalmi lapnak főmunkatársa, azután a "Tolnavármegye" belső dolgozótársa volt s mint ilyen, társadalmi, paedagogiai, szépirodalmi dolgozatokkal járult hozzá a város és megye kulturális életének fejlesztéséhez. Megirta és kiadta a "Szekszárd-központi tanítóegylet" történetét. A "Kisdednevelés"-ben, a ,,Néptanítók Lapjában" több paedagógiai dolgozata jelent meg, valamint a kolozsvári ,;Magyar Polgár"-ban számos tárczaczikke is. Czikkeket írt a "Középiskolai Tanáregylet Közlönyé"-be, a "Délmagyarországi Közlöny"-be (Temesvár) és "Fehértemplom és Vidéke" cz. helyi lapba. Megirta a Társaskör történetét.
Glattfelder Gyula.
Glattfelder Gyula püspök, Budapesten született és így bővebb életrajzi adatait Budapest monográfiájában fogjuk közölni. 1911 május 18-án nevezték ki csanádi püspökké a kiváló tulajdonságokkal ékeskedő fiatal papot. Május 24-én szentelték püspökké és 28-án foglalta el a püspöki széket. Temesvári fényes installácziója alkalmával 200.000 koronás alapítványt tett egyházmegyéje szegénysorsú ifjainak 208támogatására a Szt. Imre Kollégiumokban, 1912-ben pedig a Ráday-utczában, másfél millió korona befektetéssel megkezdi 300 szegénysorsú egyetemi ifjú részére egy modern kollégium építését. Ugyancsak egyházmegyéjében ujjá építteti Szeged-Rókuson a szegedi kath. tanítóképzőt. Középiskolai internátust létesít Aradon és Szegeden. A budapesti lágymányosi Szent-Imre gimnáziumot és templomot, melynek tervezését és alapító munkálatait ő végezte, átadja a zirczi cziszterczita-rendnek.

Glattfelder Gyula dr.
Grand Miklós.
Grand Miklós, hírneves méhész, szül. Rékason 1837. A verseczi tanítóképzőben tanítói oklevelet szerezvén, előbb Buziáson volt tanító. Nagy kedvvel foglalkozott a méhészettel, selyem- és gyümölcsfatenyésztéssel. 1882-ben méhészeti vándortanítónak nevezték ki, maga 1885-ben a méhészeti vándortanítói intézmény szakfelügyelője és vezetője lett. A Berlepsch-féle kaptárt előnyösen módosította, a községekben iskolai méheseket alapított, buzgó tevékenységet fejtett ki a délmagyarországi méhészeti egyesület alapításában, 1883/84-ben a néptanítóknak szakelőadásokat tartott, melyeket "A méhészetről" czímmel ki is adott. (Bpest, 1884.) Alapítója és éveken át szerkesztője volt az Ungarische Biene és a Magyar Méh czímű szakfolyóiratoknak, melyekben 200-nál több méhészeti czikke jelent meg. Meghalt 1893 szept. 16-án Buziáson.
Grosz József. dr..
Grosz József dr., szül. 1843. Rékason: Theológiai tanulmányainak elvégeztével egy évig gyarmati káplán volt. 1869-ben a csanádi papnevelő intézet tanulm. felügyelője, 1872-ben tanár és szentszéki ülnök, 1884-ben lippai plebános, 1891-ben apát és 1908-ban csanádegyhm. kanonok lett. 1872-ben alapította a ,,Landbote" czímű kereszténykonzervativ hetilapot, melynek szerkesztője is volt.
Több történeti és egyháztörténeti czikkén kívül önálló művei: Introductio in libros s. Novi Testamenti. Temesvár, 1875. - Introductio in libros s. Veteris Testamenti. U. o. 1879. - E művek több kiadást értek és magyarul ifj. Gebe Andor m. e. áld. pap fordításában jelentek meg.
Hegyi József.
Hegyi József (Dési és (Oroszhegyi), szül. 1869-ben. 1910-ben Fehértemplomban, hol 1906 óta lakik, megalapította és szerkeszti a Fehértemplom és Vidékét. E lap főszerkesztője Jörgné Draskóczy Ilma, főmunkatársa Szabolcska Mihály s így egyike a magasabb színvonalon álló vidéki lapoknak. Jelenleg Fehértemplomban a történelem és latin ny. rendes tanára Bővebb életrajzi adatait szülővármegyéje monografiájában fogjuk közölni.
Írt társadalmi, közművelődési czikkeket, tárczákat, költeményeket, színházi kritikákat különféle lapokba. Önálló nagyobb munkái részint nyomtatásban, részint kéziratban: Francziaország története a legrégibb időktől a forradalomig. 3 köt. - Hazánk történelmi nevezetességű helyei és meglevő műemlékei. - A házasság kis nyelvtana. - Az ókori történetírás mint tudomány és művészet. - Világtörténelem dióhéjban. - Érdekes epizódok a világtörténelemből (még befejezetlen). - Négy eredeti és egy francziából fordított színdarab.
Hemmen Ferencz.
Hemmen Ferencz főesperes, szül. Gádorlakon 1835. Pappá szentelték 1858-ban. 1862-ben a temesvári főgimnáziumban a történet és magyar irodalom tanára volt s 1874-ben igazgatója lett az intézetnek. 1885-ben aradi főesperes, 1887-ben az aradi középiskolák püspöki felügyelője lett. 1884-ben ő felsége a Ferencz József lovagrenddel tűntette ki. Több értekezésén kívül önálló munkája: Mária-Radna története. Arad 1883.
Herczeg Ferencz.
Herczeg Ferencz regény- és drámaíró, a Petőfi-társaság elnöke, a Kisfaludy-társaság és az Akadémia tagja, szül. 1863 szept. 22-én Verseczen, hol atyja polgármester volt. Tizenegyéves koráig csak németül beszélt; magyarul a temesvári piaristáknál és Szegeden tanult meg, a hol iskolába járt. A fehértemplomi gimnáziumban letevén az érettségit, 1881-84-ben Budapesten jogot hallgatott, ezután ügyvédjelöltként Temesváron gyakornokoskodott. Ebbe az időbe esnek első irodalmi kísérletei, melyek németül jelentek meg. Első magyar elbeszélését 1887-ben a Pesti Hirlap adta ki. Első regénye "Fenn és lenn" czímmel jelent meg 1890-ben, melylyel a Singer és Wolfner könyvkiadóktól kitűzött regény-pályázat 1000 frankos díját nyerte el. Ez az irodalmi diadal elhatározó volt Herczeg pályájára, a ki különben sem érezvén magában nagy hivatást az ügyvédséghez, most egészen az irodalomnak adta magát. 1891-ben a Budapesti Hirlap tárczaírója lett. Ez időtől kezdve egymásután jelentek meg regényei és drámái, melyekkel csakhamar nagy népszerűségre és általános kedveltségre emelkedett. A Petőfi-társaság 1891-ben, a Kisfaludy-társaság 1893-ban, a Magy. Tud. Akadémia 1899-ben választotta tagjául. 1903 óta a temesvári Arany János-társaság tiszteleti tagja. Jelenleg a Petőfi-társaság elnöke.
Herczeg Ferencz irodalmunk egyik legkedveltebb, legolvasottabb és legkiválóbb írója. Alig van elbeszélőnk, a ki modern társadalmunk erényeit és félszegségeit, gondolat- és érzésvilágát, jobban ismerné és hívebben tudná festeni, mint ő. Tárgyát 209akár a magyar főúri, akár a középosztály vagy a délvidéki sváb parasztok köréből választja, alakjai mindig életteljes, kitünő meglátással megrajzolt jellemek. Egyformán ismeri a fővárosi főúri-, a vidéki dzsentri-, a polgári- és katonaéletet. Éppen oly komoly elmélyedéssel tud belemerülni a jelen idők zavaros forgatagába, mint a milyen élénk színezéssel tudja feleleveníteni a rég letűnt korok társadalmi és politikai küzdelmeinek érdekes képeit. Nemcsak meséje, de előadása is mindig érdekes, választékos, hangulatos és lekötő; humora előkelő, szatirája sohasem sértő, elbeszélése nyugodt és biztos, stílusa friss és hajlékony, nyelve színekben gazdag, kifejező, elegáns és jellemző. Német származása ellenére alig van írónk, a ki oly mélyen behatolt volna a magyar nyelv sajátságaiba, mint ő. E mellett azok közé az írók közé tartozik, a kik mindig emelkedőben vannak. Első regényének, a "Fenn és lenn"-nek hősén, Kun Attilán, még látszik Jókai hatása. A "Gyurkovics-leányok" - melylyel hírnevét megalapította - már teljesen önálló alkotás. A bácskai nemességnek e bámulatos meglátással, könnyed vonásokkal odavetett, szellemes rajzai páratlan népszerűséget szereztek a regénynek és az írónak egyaránt. Komolyabb irányú és egységesebb mű ennél a "Simon Zsuzsa", még magasabbra emelkedik a "Lélekrablás", "Idegenek közt" és "Szabolcs házassága" (az Akadémia Péczely-jutalmával kitüntetve) czímű regényeiben, melyekben már finom lélektani rajz, analízis, művészi szerkezet van, míg az 1046-ban játszó, a kereszténység és magyar pogányság utolsó küzdelmeit rajzoló "Pogányok"-ban a mély tanulmány, a történeti meglátás, az eleven hű korrajz már a legnagyobb írói kvalitásokat mutatják. Kisebb elbeszélései és rajzai között nem egy, beszélyirodalmunknak valóságos igazgyöngye. ("Lószőr-vitéz," "Jancsi édesanyja," "A kék csóka", " Arianna" stb.)
Hasonló sikerrel működik Herczeg a dráma terén is. "A dolovai nábob leánya", "A három testőr", "A Gyurkovics-leányok" máig is kedvelt műsordarabok. Legnagyobb diadalát az "Ocskay- brigadéros" aratta, mely költői nyelv, hatásos felépítés és korfestő erő tekintetében egyik legkiválóbb drámai műve modern irodalmunknak. Még magasabbra emelkedik "Bizáncz" czímű tragédiájában; utolsó drámája "Éva boszorkány" már a tökéletes, tudatos művészt mutatja, formáló erejének, gazdag fantáziájának, nyelvbeli művészetének tetőpontján, kinél mélyebben alig tekintett drámaíróink közül valaki az emberi lélek belsejébe.
Összegyűjtött művei 20 kötetben jelentek meg a Singer és Wolfner czég kiadásában (1902-1909). 1894 óta szerkeszti az Uj Idők czimű szépirodalmi hetilapot és 1911 óta gróf Tisza Istvánnal a Magyar Figyelő cz. kéthetenként megjelenő folyóiratot. Részt vesz a politikai életben is és több ízben volt orsz. képviselő. Jelenleg a pécskai kerületet képviseli az országházban.

Herczeg Ferencz.
Hollósy Kornélia.
Hollósy Kornélia, énekesnő, sz. 1827 ápr. 13-án Gertenyesen, előkelő nemesi családból. Először Temesvárott tanult énekelni, majd Bécsben Salvi olasz énektanár tanította, végül Milanóban két évig Lambertinél fejezte be kiképeztetését. Színpadra Korfuban lépett s Ernani operájában Elvirát játszotta. Oly nagy volt a sikere, hogy nyomban Torinóba szerződtették. 1846-ban a bukaresti operában játszott, honnan kiváló sikereinek a híre Magyarországba is eljutott, mire a budapesti Nemzeti Szinház sietve szerződtette. Itt aratta országos és világhírű sikereit. A Nemzeti Szinház kötelékében megmaradt művészi pályájának végéig, kivéve azt a másfél évet, melyet a varsói udvari operánál töltött. Az 50-es években nőül ment Lonovics Istvánhoz, a későbbi csanádi főispánhoz és búcsút mondott a színpadnak. Azonban végleges visszavonulása előtt még nagysikerű művészi körútat tett Magyarországban. 1860 júl. 20-án végleg megvált a Nemzeti Szinháztól és teljesen visszavonult a nyilvános szerepléstől 1890 febr. 10-én halt meg Dombegyházán.
Jeszenszky Ignácz.
Jeszenszky Ignácz, ág. ev. lelkész, szül. 1862-ben Temesfüvesen. Theol. tanulmányait Pozsonyban, Halleban és Berlinben végezte. 1887 óta lelkész Nagykikindán. Számos czikkén kívül önálló munkája: Eltaposott virág. Regény, Temesvár, 1888.
Joanovich Sándor.
Joanovich Sándor (Szentandrási) 1861 júl. 18-án Temesvárott született. A középiskolát Temesvárott elvégezvén, 1877-ben Budapestre került, hol joghallgató lett. 1880-ban a 4. sz. huszárezredben mint egyéves önkéntes szolgált és 1881-ben tart. hadnagy lett a cs. és kir. 1. sz. huszárezredben. Ma is szolgálatonkívüli viszonybeli honvéd huszárhadnagy. 1882-ben Temes vármegye szolgálatába lépett; 1883 július 18-án pedig az akkor idetelepített csángókhoz helyhatósági biztossá nevezte ki a kormány; egyben a tb. főszolgalbirói czímet nyerte. 1884 októberben a helyhatósági biztosságot megszüntették és a csángó telepítést Torontál vármegye ügykörébe utalták. Tisza Kálmán miniszterelnök az összkormány 210nevében meleg elismerését fejezte ki Joanovichnak, buzgó és sikeres működéséért. Joanovich ekkor visszatért Temes vármegye szolgálatába és 1885-ben Buziásfürdőre került mint szolgabiró, 1889-ben a rékasi járás főszolgabirója lett. Itt tíz éven át, 1898 májusig működött és ez idő alatt a miniszteriumok és a vármegyei hatóságok több ízben részesítették elismerésben. 1898-ban-egyhangúlag központi járási főszolgabirónak választották meg, de már 1899 november hónapban a főjegyzői székbe került. 1905 május 18-án Temes vármegye közönsége alispánná választotta. Mint ilyen, modern alapokra fektette a községi adminisztráczió ellenőrzését. 1908 deczember hónapban miniszteri tanácsossá, egyben országos czigányügyi kormánybiztossá nevezte ki a kormány. 1910-ben pedig Temes vármegye és Temesvár szab. kir. város főispánjává nevezték ki és mint ilyen általános szeretetnek és köztiszteletnek örvend. Joanovich szépirodalommal és zenével is foglalkozik, a "Pesti Hirlap" és ,,Budapesti Hirlap" számos közigazgatási és közgazdasági czikkét közölte. Jeles műfordító, magyarról németre és viszont. Saját költeményei is szélesebb körben ismertek és különösen figyelmet érdemel az a tehetsége, hogy fordításai, mind a magyarok, mind a németek, az eredetinek minden jellegzetességével bírnak. Számos irodalmi és kultúrális társaság tagja s az Arany János Társaságnak dísztagja. Magyar nótái, melyekhez a szöveget is maga írja, közkedveltségnek örvendenek és zamatos magyarjellegük által tünnek fel. Kötete magyar és német eredeti és fordított versekkel 1912-ben jelent meg.
Joannovits Pál.
Joannovits Pál festőművész, született 1859 június 16-án Verseczen. Atyja foglalkozását tanulván, Bécsben fényképész lett, a hol az akadémiába lépett. 1884-ben tünt fel első képével. Leginkább a balkánvidéki nép életét szerette képeinek tárgyává tenni s azért délszláv "Defregger"-nek is nevezik. Festett történeti képeket is. Ujabban az arczképfestésre adta magát. Münchenben tartózkodik.
Jovánovits E. Milán.
Jovánovits E. Milán dr., verseczi orvos, írt drámákat és útleírásokat.
Jörgné Draskóczy Ilma.
Jörgné Draskóczy Ilma költő. Jörg Endre lippai királyi ügyész neje. Első verseit Szabolcska Mihálynak küldte el megbírálás végett, a ki melegen buzdította az írásra. Csakhamar a temesmegyei lapokban, majd a fővárosi szépirodalmi és napilapokban a "Hét"-ben, a "Budapesti Hirlap"-ban stb. jelentek meg sűrűn költeményei és novellái. Eddig két verses kötetet adott ki: "Versek" (1910.). "Melódiák" (1910.). Költeményei és novellái közül többet német és angol nyelvre is lefordítottak. Írói érdemeinek elismeréseül az Arany János-Társaság és a mármarosszigeti Szilágyi-társaság tagjául választotta.
Kakujay Gyula.
Kakujay Gyula jogi doktor és hirlapíró, szül. 1847. Fenlakon. Középiskolai tanulmányait Temesvárott bevégezvén, a pesti, bécsi és párisi egyetemen jogot és közgazdaságot hallgatott. Innen visszatérve, Pesten szigorlatozott és az Ellenőr czímű politikai lapnak, melynek már párisi levelezője is volt, belmunkatársa lett. Egy év mulva Temesvárra jött, hogy az ott megindult Temesi Lapokat szerkessze. 1871-ben, az ekkor Budapesten megalakult Középpárt meghívására, a fővárosba költözött, hogy a párt lapjának szerkesztését átvegye. A lap nehány hónap mulva megszünvén, Kakujay maga alapított lapot Budapesti Napilap czímmel (1870). Két év mulva ez a lap is megszünvén, egy ideig a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézeténél foglalt állást, majd a Pesti Hirlap közgazdasági rovatának vezetője lett. Meghalt Budapesten 1882 júl. 1-én.
Számos ismertető-, vezérczikkén stb. kívül, önálló műve: A kisbirtoki földhitel szervezése a kisbirtokosok országos földhitel egyesülete és, az ezzel szövetséges mezőgazdasági előlegegyletek által. Budapest, 1876.
Kakujay Károly.
Kakujay Károly, tanfelügyelő, szül. 1840 aug. 13-án Hidasligeten. A budapesti paedagógiumot elvégezvén, előbb Oraviczán, majd Temesvárott lett tanító. 1876-ban a gyárvárosi községi elemi iskola igazgatójának választották meg. 1879-ben temesvármegyei segédtanfelügyelőnek nevezték ki. Később Fogaras, majd Brassó vármegye tanfelügyelője lett. A népiskolai oktatás terén szerzett érdemeiért ő felsége 1895-ben a Ferencz József-rend lovagkeresztjével tüntette ki, 1899 szept. 7-én pedig megkapta a királyi tanácsosi czímet. A délmagyarországi tanítóegylet alapításában nagy érdemeket szerzett és az egyesület első elnőke is ő volt.
Számos paedagógiai és didaktikai czikket írt a szaklapokba. A nemmagyarajkú népiskolák számára írt Magyar nyelvgyakorló és olvasókönyve, később német, bolgár és román átdolgozásban, számos kiadásban, több mint 500.000 példányban terjedt el. Egyéb iskolakönyvein kívűl nevezetesebb munkái: A temesmegyei népoktatás ügye. Temesvár, 1884. - Helyrajzi emlékmű a magyar orvosok és természetvizsgálók 1886. évi aug. 22-től 26-ig Buziás-Temesvárott tartott XXIII. vándorgyűlésére. Temesvár, 1886.
211Kalmár Antal.
Kalmár Antal, m. kir. posta- és távirda-felügyelő, szül. 1853. Ligeten. Középiskoláit elvégezvén, a műegyetem hallgatója volt, majd táviró-tanfolyamot végezvén, államszolgálatba lépett. 1890-ben a posta- és távíró-tanfolyam tanára, 1892-ben főtiszt, 1895-ben felügyelő lett. 1896-ban Kassára helyezték át, hol a távíróépítési osztály vezetője.
Számos elektrotechnikai czikke jelent meg a szaklapokban. Nagyobb munkája: Az elektromosság. Budapest, 1893.
Kernuch Károly Adolf.
Kernuch Károly Adolf, ág. ev. lelkész, szül. 1845. Temesvukováron. A pozsonyi liczeumban a theológiát elvégezvén, a jénai és hallei egyetemeken tanult, honnan hazajövén, antalfalvai segédlelkész, majd Sándorfalván rendes lelkész lett. Munkája: A bánáti ágost. hitv. esperesség monográfiája. Temesvár, 1886.
Kohn Emil.
Kohn Emil dr., a "Versecz és Vidéke" czimű politikai hetilap felelős szerkesztője, orvos. A szegedi árvíz miatt szüleivel együtt Verseczre menekült és ott állandóan letelepült. Rövid ideig állami trachomaorvos volt a szegedi alsótanyán és hosszabb czikket írt a trachomáról és a trachoma elleni védekezéséről. Katonai szolgálata után Lukács György, Békés vármegye akkori főispánja a békésgyulai megyei közkórházhoz alorvosnak nevezte ki. Gyulán intenzív írói munkásságot fejtett ki. Alorvosi állásáról lemondva, visszament Verseczre és ott megkezdte orvosi önálló működését, mely alatt élénk publiczisztikai működést fejtett ki. Dolgozatai közül kiemelendők: "A baba", "Február 4-e", "Cornelia" (novella,), "Az életből merített mulatságos episodok", "A gazember". Az első segélynyujtásról írt tanulmánya az "Egészség" czímű szaklapban jelent meg, német fordításban pedig "Werschetzer Volksblatt"-ban. A vörheny szérummal való gyógyítása ("Werschetzer Gebirgsbote"), A tüdővész elleni védekezés ("Versecz és Vidéke"), A városi közkórházügy (ugyanott). 1908-ban alapította meg Verseczen az első magyar politikai hetilapot.
Ladányi Zoltán.
Ladányi Zoltán, kir. törvényszéki biró, szül. 1871. 1900-ban a fehértemplomi kir. törvényszékhez aljegyzővé, majd ugyanott 1904-ben jegyzővé, 1905-ben albíróvá, míg 1908-ban birává neveztél ki.
Költeményei 1907-ben Singer és Wolfner kiadásában jelentek meg "Költemények" czím alatt. 1909-ben a részvénytársaságok és szövetkezetek részére kézikönyvet irt "Czégügyi Útmutató" czimmel. 1911-ben az Arany János társaság rendes tagjává választotta meg.
Láng Nándor.
Láng Nándor dr. archaeologus, egyetemi m. tanár, a Tud. Akadémia tagja, szül. 1871 jan. 3-án Delibláton. A gimnáziumot Fehértemplomban végezte 1888. 1888/9-1891/2. a budapesti egyetemen, 1894-5. a párisi főiskolában hallgatott philologiát, archaeologiát és művészettörténetet. 1893-4. helyettes tanár lett a nagyszebeni főgimnáziumnál, 1895/6-1909. az I. ker. főgimnáziumnál rendes tanár Budapesten, 1909 szept. óta a tanárképzőintézeti gyakorló főgimnázum vezető tanára. 1908 óta budapesti egyetemi magántanár az archaeologiából. Tanulmányútakat tett Német-, Franczia-, Angolországban, Belgiumban és Hollandiában és több ízben Itáliában, Görögországban és Kisázsiában. Résztvett a pergamoni ásatásokban is. 1903 nyarán a középiskolai tanároknak adta elő szünidei tanfolyamon az antik művészettörténetet, 1911 nyarán a polgári isk. tanárok szünidei tanfolyamán általános művészettörténetet. Művészettörténetet tanított egy évig a Ludovika-Akadémián. Az Országos Régészeti Társulat igazgató-választmányának és a középisk. tanárvizsg. bizottságnak tagja. 1911-ben a M. Tud. Akadémia levelezőtagjává választotta.
Irodalmi működése (1902 óta): A görög művészet története (A Beöthy féle "Művészetek története" I. kötetében), Budapest, 1906. - Odysseus hazája. Budapest, 1902. - A görög műveltség emlékeinek fölkutatása. Budapest, 1906. - Epidauros (Egy. Phil. Közlöny, 1902). -. Az ösgörög műveltség és Homeros (Beöthy-Emlékkönyv, 1908). - Figurális terrakották az aquincumi múzeumban Budapest régiségei, IX. köt), - A Pecz-féle Ókori Lexikon összes archaeologiai czikkei 11 lexikális ív terjedelemben (Budapest, 1902-4). - Ugyane Lexikon illusztratív szerkesztője. - A Révai Nagy Lexikonba írja az archaeologia czikkeit. - Számos czikket, közleményt, bírálatot írt a magyar- és németországi szakfolyóiratokba (a "Budapesti Szemle, "Egy. Philologiai Közlöny", "Berliner philologische Wochenschrift", "Wochenschrift für klass. Philologie" stb. folyóiratokba). A berlini "Archäologischer Anzeiger" magyar bibliografiai szakreferense; hivatalos bírálatok a "Hiv. közlöny"-ben; (a középiskolai normáltanszerjegyzékek közül összeállította a class. philologiai, görögpótló és művészettörténeti normálfelszerelési taneszközök hivatalos jegyzékét). Irt tárczákat budapesti magyar és német napilapokba és folyóiratokba, részben Makár álnéven. 1905. óta szerkeszti az Egy. Philologiai Közlöny class. philologiai részét. Segédszerkesztője a Beöthy-féle "Művészetek Történeté"-nek.
Lendl Adolf.
Lendl Adolf dr., tanár, hírneves zoologus, szül. 1842 máj. 6. Orczyfalván. Középiskolai tanulmányait Temesvárott elvégezvén, a budapesti egyetemen tanári oklevelet szerzett és a műegyetemen assistens, majd az állattani tanszéken magántanár lett. Egy évi tanulmányútról visszatérve, a Nemzeti Múzemum állattárának segédőrévé 212nevezték ki (1890-94), majd ez állásáról lemondván, nyilvános állattani laboratoriumot és tanszerkészítő-intézetet alapított Budapesten, mely az első ilynemű intézet Magyarországon.
Mint zoologus, rendkívüli nagy irodalmi munkásságot fejtett ki és nagyszámú, főleg araneologiai és biologiai czikke jelent meg a hazai és külföldi szaklapokban. Szerkesztője és kiadója volt a Rovartani Lapoknak (1886) és 1898 óta szerkeszti a ,,Természet" czímű folyóiratot. Önálló művei: Adatok a pókok boncz- és fejlődéstanához, különös tekintettel a végtagokra. Budapest, 1886. - Adatok a pókok boncz-, szövet- és fejlődéstanához. Idegrendszer. (Dissertatio.) U. o. 1886. - A magyarországi tetragnatha-félékről. U. o. 1857. Öt táblán 39 ábrával. Mathem. és Természettud. Közlemények II. Németül is a Mathem. Berichtben.) - A pókok (araneirina), különösen a kerekhálós pókok (epeiridae) természetes osztályozásának kísérlete. U. o. 1888. (Értek. a term. tud. kör. XVIII. 2.) - Hypothese über die Entstehung v. Propagations-Zellen. Berlin; 1889. - Tanulmány az Epeira Cucurbitina Gl. E. Alpica L. K. és E. Juconspicna E. S. nevű fajokról, 16 ábrával. - Adatok az újabb irányú descendentia elméletéhez. Budapest, 1891. (Mathem. és Természettud. Közl. XXIV. 7.) - Rövid útmutatás a madártojások gyűjtéséhez. U. o. 1892. - Temetés a szabadban. A természet köréből. U. o. 1894. - Rövid úítmutatás az emlősök és madarak gyűjtéséhez. U. o. 1894. - Rövid útmutatás a tengeri aquariumban. U. o. 1896. - Rövid útmutatás a természetrajzi gyűjtemények konzerválásához és gondozásához. U. o. 1897. - Útmutatás az állatok kitöméséhez. U. o. 1898. - A kir. m. Természettud. Társulat Tekintetes Választmányának. U. o. 1899.

Lendl Adolf dr.
Lendvai Miklós.
Lendvai Miklós, vármegyei tb. főjegyző, a "Délmagyarországi Közlöny" felelős szerkesztője. Szül. 1862-ben. Egészen fiatalon kezdte meg hírlapírói működését a "Temesi Lapok"-nál, melynek folytatása a jelenlegi "Délmagyarországi Közlöny"; 1880-ban annak állandó belmunkatársa lett, 1890 óta haláláig felelős szerkesztője. 1881-ben lefordította Trifkovits Szilárd szerb költő "Szerelmes levél" cz. vígjátékát, mely 1882-ben színrekerült a budapesti Nemzeti Színházban. Ugyancsak 1882-ben megjelent tőle egy kötet: ,;Szerb és román vígjátékok" cz. alatt. 1889-ben "Ágról ágra" czím alatt kiadta elbeszéléseit és rajzait. 1891-ben megírta a "Temesvármegyei Határidő-Napló"-t, mely azóta nélkülözhetlen közigazgatási kézikönyvként, évenkint javítva és bővítve megjelenik, sőt 1902 óta annak mintájára minden vármegyében ily Határidő Naplót adnak ki. 1896-ban megírta nagy családtörténeti munkáját, a "Temes vármegye nemes családjai" első kötetét, melyet azóta a II. és III. kötet követett s sajtó alatt van annak IV. kötete. Említésreméltó munkái még: "A temesvármegyei helynevek magyarosításánák története", "Temes vármegye a provizorium idején", "Temes vármegye ellenállása 1861-ben", "A temesmegyei kivándorlás", "Ormós Zsigmond fogsága a temesvári vár kazamatáiban 1849-ben", "Emlékbeszéd Bessenyei Ferencz fölött. Kulturális és társadalmi téren is élénk tevékenységet fejtett ki. 1892 óta titkára a temesvári Magyar Nyelvet terjesztő Egyesületnek és 1898. óta a Délvidéki Nemzeti Szövetségnek, 1908 óta főtitkára az Arany János-Társaságnak, elnöke a temesvári Munkásgimnázium felügyelőbizottságának, tb. elnöke a temesvári Népiroda-Egyesületnek, melynek egyik megalapitója; igazgatóválasztmányi tagja, a Délmagy. történelmi és régészeti múzeumtársulatnak, főtitkára a Délvidéki tüdővészellenes Szövetségnek, alelnöke a Temesvári és Temesvármegyei Szabadoktatásügyi Bizottságnak. A Szabad Liczeumnak tiz éven át egyik előadója volt. 1912-ben a Ferencz József-rend lovagkeresztjét adományozta neki ő felsége a közigazgatás és közművelődés terén szerzett érdemeinek elismeréséül. Meghalt 1912 márcz. 31-én.
Letics György.
Letics György temesvári gör.-kel. szerb püspök, 1872 május 1-én született. 1895-ben diakonus, majd patriarkai protodiakonus lett. 1897-ben patriarkai archidiakonussá, majd szinczelussá és protoszinczelussá lépett elő, 1901 május 7-én pedig patriarkai udvari archimandrita lett. Az 1897/8. iskolai évtől kezdve a karlóczai teológiai főiskolán mint az egyházjog, katechetika és pedagógia rendes tanára működött és rövid ideig a beocsini zárda főnöke volt, továbbá a patriarkai székesegyháznál a skevofylaxi tisztet viselte. Tagja, volt az érseki főegyházmegyei szentszéknek és a karlóczai szerb főgimnázium gondnokságának, a vallástani tankönyvek szerkesztésére kiküldött bizottságnak és a középiskolai hittanári képesítő vizsgálati bizottságnak; a "Rogoszlovszki Glasznik" czímű teológiai havi folyóirat társszerkesztője. Az 1902-iki szerb egyháznemzeti kongresszuson a szentendrei választókerületet képviselte. Az 1903-iki érseki főegyházmegyei gyűlésnek szintén tagja volt. Irodalmi működésének elismeréseül a szerb Matica irodalmi osztályának tagjává választotta. Milán szerb király temetése alkalmával a szerb Szent-Száva-, Sándor király krusedoli zarándoklása alkalmával pedig a szerb Takova-rend III. osztályú rendjét kapta. 1902-ben kiadta A keresztény ortodox egyház katekizmusát. A karlóczai püspöki zsinat 1903 deczember 10-én egyhangúlag temesvári 215püspökké választotta, a mit ő felsége 1904 február 3-án jóváhagyott. Püspöki székét 1904 május 12-én foglalta, el Temesvárott. Jelenleg tagja a metropolitai egyházi tanácsnak és a kongresszusi választmánynak s elnöke a vallástani tankönyvek szerkesztésére kiküldött bizottságnak.

Letics György dr.
Lindenmayr Imre dr.
Lindenmayr Imre dr., született Csákon. Orvosként Szerbiába költözött, hol az egészségügy főnöke lett.
Munkái: Hippokrates homo, philosophus, medicus. Budae, 1832. - Die Mineralquellen in Buziás, in der serbischen Woiwodschaft, mit dem Temeser Banata. Temesvár, 1856. - Serbien, dessen, Entwicklung und Fortschritt im Sanitätswesen, mit Andeutungen über die gesammten Sanitätwerhältnisse im Oriente. U. o. 1876.
Lo Presti Árpád báró.
Lo Presti Árpád báró, eredetileg Spanyolországból származott és később Temes vármegyében letelepedett. L. P. Alajos fia, szül. 1828-ban. Atyja végrendeleti meghagyására a fiút tökéletesen magyar szellemben nevelték. A szabadságharczban Görgey rettenthetetlen bátorságú futárjaként nagy és fontos szolgálatokat teljesített a magyar ügynek. A szabadságharcz után birtokára vonulva élt és az irodalomnak és tudománynak lett bőkezű meczenása. Az ötvenes években a M. Tud. Akadémiának 47.585 frtot adományozott. Meghalt Pesten 1879-ben.

Báró Lo Presti Árpád.
Lo Presti Lajos báró.
Lo Presti Lajos báró, az előbbinek bátyja, szül. 1823-ban, okt. 25-én Mercyfalván. A katonai pályára készülvén, a bécsi Theresianumban tanult. Ő is résztvett a magyar szabadságharczban, a saját költségén toborzott huszárcsapattal. A szabadságharcz után a külföldön élt és két év mulva visszatérvén, birtokai miatt számos pert indított testvérei ellen. Később Pozsonyba költözött, hol mindenféle találmányokkal kísérletezett és a többek között egy egyvágányú hegyi vasútat talált fel, mely tényleg be is válván, azt több helyen meg is építette. Öcscsével együtt nagy különcz hírében állott, de a tudományokat pártolta és 1860-ban az Akadémiának 2100 frtot ajándékozott. Meghalt 1878 ápr. 10-én.
Munkái: Bemerkungen über die Verwendbarkeit der vorkommenden Baumstockentwurzelungs-Vorrichtungen und insbesondere der privil ungarischen Stochrode-Maschine. Zur Richtschnur für Forst- und Landwirthe, welche Maschinen dieser Art beurtheilen wollen. Pest, 1857. - Advocaten-Instruction. Leitfaden des Lo Prestischen Pechtwissens. U. o. 1857. - Die ungarischen Universal-Bahnen. Ein neues System von billigen und verstellbaren Bahnen, die proportionell mit der Grösse der Verkehrsactivität ausgeführt werden können. Vom technischen und mechanischen Standpunkte besprochen. U. o. 1868.
Lučich Géza.
Lučich Géza gyógyszerész és vegyész, szül. Zsebelyen 1835. A gyógyszerészi oklevelet a budapesti egyetemen megszerezvén, Bécsben tanult, honnan visszatérve, a budapesti egyetemen 1862-ben kémiai tanársegédnek nevezték ki. Majd vegytan és természettanból tanári oklevelet szerzett és a pozsonyi főreáliskolában a vegytan tanára lett. Tagja volt a Természettudományi Társulatnak, a berlini kémikus, a boroszlói mérnöktársulatnak és iparhatósági fölügyelője a pozsonyi dinamitgyárnak. A pozsonyi vízvezeték megteremtése körül nagy érdemei vannak. Számos kémiai értekezése jelent meg a magyar és külföldi szaklapokban.
Marienescu Marian Athanáz.
Marienescu Marian Athanáz jogi doktor, kuriai biró, román író, nyelvész és ethnografus, a román Akadémia rendes tagja, szül. 1830 márczius 20. Lippán. Középiskolai tanulmányait elvégezvén, a jogot Pesten és Bécsben hallgatta és 1862-ben ügyvédi oklevelet szerezvén, előbb Krassó vármegyében hivatalnokoskodott, majd a birói pályára lépett. 1871-ben az oraviczai, majd 1876-ban a temesvári kir. törvényszékhez, 1880-ban pedig a budapesti kir. ítélőtáblához nevezték ki birónak, honnan 1898-ban Nagyváradra helyezték át, de már a következő évben nyugalomba vonult. Irodalmi érdemeiért a román tudományos Akadémia 1877-ben levelező, 1881-ben rendes tagjának választotta, a nagyváradi Szigligeti-Társaság pedig 1898-ban választotta tagul.
A román irodalomban korán lépett fel költeményeivel. Első volt hazánkban, ki a rumén népköltészet termékeinek gyűjtésével foglalkozott. Számos ethnografiai és nyelvészeti czikke, ismertetése jelent meg a román szaklapokban. Önálló munkái: Invesiatoriul si poporul. Nagyszeben, 1858 - Colinde. Pest, 1859. (Karácsonyi népdalok.) - Poesia popurala. Balade. U. o. 1859. - Istoria romana nationale Pentou tinerimeca romana. Nagyszeben, 1861 - Petru Raresiu principele Moldavie. (Történeti beszély.) U. o. 1862. - Balade. Bécs, 1867. - Sténa Magilor. Fehértemplom, 1874. (A mágusok csillaga.) - Caltulu pâgânu si crestinu. Bukarest, 1881 - Vicatu si operile Petru Maior. U o. 1883. (Maior Péter élete és munkái: A román Akadémia megbízásából.) - Novacescii cinei anni inaiutea academici romane. Temesvár, 1886. - Studiu despre Celti si numele localidati. Karánsebes, 1895. (Tanulmány a keltákról és a helynevekről.) - A jobbágy szóról. Philologiai értekezés. Nagyvárad, 1896. - A magyar népnév philologiai eredete és értelme és a kaukázusi Magyarország. 1898.
Melegh N.
Melegh N., Verseczen élt, Olaszországban meghalt. Brocky bároly tanítója volt.
216Milleker Bódog.
Milleker Bódog néptanító, történetíró és archaeológus, szül. 1858. Verseczen. A tanítóképzőt Szegeden elvégezvén, 1878-ban Fehértemplomban lett tanító, hol a városi múzeum kezelője is volt. Innen 1883-ban Veirseczre költözött. Tanítói elfoglaltságán kívül jelentékeny szocziális és tudományos tevékenységet fejt ki és szülővárosának kulturális emelkedése körül igen nagy érdemei vannak. Rendezte a városi levéltárat, a városi múzeum és könyvtár őreként körülbelül 20.000 praehistorikus tárgyat gyűjtött. Főleg helytörténeti és archaeológiai kutatásokkal foglalkozik. Ő írta e munka számára a Verseczre vonatkozó fejezetet.
Számos értekezése jelent meg különösen a Temesvári Történelmi és Régészeti Értesítőben, az Archaeologiai Értesítőben és a többi szaklapokban. Önálló munkái: Werschetz und seine Umgegend in den Jahren 1787-1790. Ung-Weisskirchen, 1882 - Geschichte der Seidenkultur in Südungarn. Werschetz, 1883. - Újabb délmagyarországi őstelepek. Temesvár, 1883. - Werschetz und seine Umgegend in den Drangsalen der Jahre 1737 bis 1740. Werschetz, 1883. - Die Werschetzer Gegend im Alterthume Historisch-archäologische Skizze. U. o. 1885. - Geschichte der kön. Freistadt Werschetz. Herausegeben aus Anlass des Tausendjährigen Bestandes von Ungarn von Munizipal Ausschusse der kön. Freistadt Werschetz. U. o. 1886. 2 kötet. (Magyarra ford. Buday József U. o. 1886 Szerbül is megjelent.) - Der Werschetzer Männer Gesang Verein in seiner Vergangenheit und Gegenwart. U. o. 1888. - Geschichte der Grossgemeinde Kudritz. U. o. 1888 - Geschichte der Werschetzer Hl. Kreuz-Berg Kapelle. U. o. 1889. - Varadia története. Temesvár, 1889. - Geschichte Alibunars. Werschetz, 1890. - A verseczi gör.-kel. szerb püspökség multja. Temesvár, 1890. - Geschichte der Grossgemeinde Temes-Paulis Werschetz, 1891. - Délmagyarország őskori régiségleletei. Temesvár, 1891 és Pótlék. U. o. 1895. - Eine Ansiedelung der Steinzeit in der Gemarkung der Stadt Werschetz. Berlin, 1891. - Délmagyarország római régiségleletei. Temesvár, 1892. - Délmagyarország a rómaiak alatt. - Régészet-történeti rajzok. U. o. 1893. - Délmagyarország az őskorban. U. o. 1894. - Délmagyarország régiségleletei a honfoglalás előtti időkből. I. rész. Őskori leletek. U. o. 1897. - II. rész: Római korszaki barbár és népvándorlási leletek. U. o. 1898. - III. rész: U. o. 1906-9. - A vattinai őstelep. U. o. 1905. - Dézsánfalva története. Versecz, 1908. - Nagyzsám története. Temesvár, 1909. (Németül is megjelent.)
Missics János.
Missics János (Zamobori) ügyvéd, orsz. képviselő. 1848-ban Temes vármegye tiszteletbeli aljegyzője, 1861-ben a lippai kerület országgyűlési képviselője, majd 1875-1884-ig Temesvár képviselője volt szabadelvű programmal. Meghalt 1884-ben.
Munkája: A temesi és krassói kincstári uradalmak fakérdése. Pest, 1868 Missics egyike volt a temesvári "Delejtű" legkiválóbb munkatársainak. A "Delejtű "-ben megjelent szép magyarsággal, higgadt, de - a kor politikai viszonyaihoz képest - merész hangú czikkeiben az igazság bátor meggyőződésével küzd a Bánság visszacsatolásáért.
Obermayer György.
Obermayer György. reáliskolai igazgató, szül. 1833-ban Verseczen. 1860-ban az esztergomi községi alreáliskolánál tanár, később az intézet igazgatója lett. Több pedagógiai és didaktikai értekezése jelent meg az iskola Értesítőjében.
Munkái: Vallás és művészet szépészeti kapcsolatban. Esztergom, 1869. - Az esztergomi primási képmetszettár és annak müirodalma kulturtörténeti szempontból. - Petrarca és Kisfaludy. - Pantanias (dráma). - Itália költészete a középkorban.
Obradovics Dositheus.
Obradovics Dositheus, szerb író, tudós és miniszter, szül. 1739-ben Csákon, szegény szülőktől, kik korán elhaltak. Nagybátyja, ki neveléséről gondoskodott, iparosnak szánta, de a gyermeket hajlamai a papi pályára vonzották. 1753-ban megszökött Temesvárról, hol inas volt és a szerémvármegyei opovói zárdába vétette föl magát, hol egy év mulva diakonná szentelték. Később, ismeretei bővítése végett, nagy utazást tett. Beutazta Dalmácziát, Görögországot, Smyrnát, Albániát, Korfut, Olaszországot, mindenütt tanulva és tanítva. Végre Trieszten át Bécsbe érkezett, hol 6 évig tartózkodott, hogy a franczia, olasz és német nyelvet elsajátítsa. Később Halléban 40 éves korában beiratkozott a hallei egyetemre, hol filozófiát, esztétikát és theológiát hallgatott. Itt szerb nyelven megírta életének történetét és Zivoti priključenia czímen (Lipcse, 1783.) kiadta. 1802-ben Velenczébe ment, hol szerb kereskedők 2000 frt évjáradékot adtak neki, hogy nyugodtan dolgozhassék a szerb nép javára. Végre 1807-ben Belgrádban letelepedett, a hol Karagyorgye fejedelem fiainak nevelője volt; később közoktatásügyi miniszter lett és Szerbia közoktatásügyét rendezte. Meghalt 1811. ápr. 7-én Belgrádban. Mint író, igen nagy hatást gyakorolt az új szerb irodalomra, a mennyiben e használta, először az addig szokásos egyházi ó-szláv nyelv helyett a nép nyelvét az irodalomban, a mivel a modern irodalom kialakulására nagy befolyással volt. Népszerűségét Chrisostomius János egyházi beszédeinek népies szerb nyelvre való lefordításával alapította meg. Nem kevésbé híres munkája volt Sověti zdravago rozuma (Tanácsok a józan emberi észtehetséghez. Buda, 1806.) czímű erkölcsfilozófiai műve.

Obradovics Dositheus.
Perényi Péter.
Perényi Péter temesi főispán, utóbb erdélyi vajda, koronaőr, I. Ferdinánd kanczellárja, a protestantizmus első terjesztője, a délvidéken. (Meghalt 1548-ban.) Irodalomtörténeti fontossága, hogy nagy pártfogója volt a protestáns papok és 217íróknak a Dévai Biró Mátyásnak, Batizi Andrásnak, Siklósinak, Sztárainak, Gálszécsinek és Székely Istvánnak stb. Az ő nevéhez füződik Gálszécsi István "Énekes könyvének" (Krakkó, 1536.) kiadása. Ajánlólevele Perényi Péterhez, Temes vármegye főispánjához, meczenásához van czímezve. Ez a legrégibb magyar énekes- és kótáskönyv.Ugyancsak az ő pártfogásával jelent meg 1538-ban Krakkóban Székely Istvánnak ,,Istenes énekek" czímű munkája.
Perjéssy Lajos.
Perjéssy Lajos főreálisk. ny. tanár, szül. 1855-ben. 1877-ben Verseczre került tanárnak, hol egyfolytában 34 esztendőn át szakadatlanul működött és 1910. okt. 1-én nyugdíjba vonult. Oly időben került Verseczre, a midőn ott még ritka volt a magyar szó. Nemcsak a tanítók nem tudtak magyarul, de Perjéssy tanártársai, saját direktora sem és a városi közigazgatás nyelve is a német és a szerb volt. Igen sok érdeme van Perjéssynek abban, hogy a viszonyok azóta örvendetesen megváltoztak. Kultúrális tevékenysége több irányra oszlik. Írt több tankönyvet, több regényt, számos elbeszélést és czikket a fővárosi lapokban, de különösen lapjában a "Délvidék"-ben, mely 1886 óta a "Verseczi Magyar Közművelődési Egyesület"-nek is hivatalos közlönye. Írói munkássága elismeréséül a temesvári "Arany János-Társaság" 1904-ben rendes tagjává választotta. Az ő nevéhez füződik a ,,Verseczi Magyar Közművelődési Egyesület" megalapítasa is 1885-ben. Ennek az egyesületnek, mely a magyar nyelv terjesztését, a hazafias érzelmek ébrentartását, a magyar dal és zene kultiválását, hazafias ünnepek tartását tűzte ki czéljáúl, több mint negyedszázad óta, minden díjazás nélkül, ő a főtitkára. Ennek az egyesületnek a történetét negyedszázados jubileuma alkalmával, vaskos füzetben meg is írta. Perjéssy Lajos volt kezdeményezője a "Verseczi Magyar Dalkör" megalapításának, mely jelenleg is szép missziót teljesít. Az ő nevéhez füződik a "Verseczi Magyar Ifjúsági Egyesület" megalapítása is, melynek éveken át volt a vezető elnöke és most díszelnöke. Főgondnoka a reform. egyháznak, igazgatósági tagja a "Vidéki Hirlapírók Országos Szövetségé"-nek és több verseczi egyesületnek. Midőn tanári jubileumát ünnepelte s több kulturális alapítványt is tett 1902-ben, 1903-ban, majd 1905-ben, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium: "sikeres tanügyi működéséért és a közélet mezején kifejtett működéséért" több alkalommal fejezte ki elismerését és köszönetét. 1911-ben ünnepelte az általa alapított és szerkesztett első verseczi magyar lap, a "Délvidék" negyedszázados jubileumát. A tanítástól visszavonult ugyan, de társadalmi tevékenységét és lapjának szerkesztését most is folytatja.
Perjéssy Mihály.
Perjéssy Mihály, kir. ítélőtáblai biró, szül. 1862-ben. 1886-ban a temesvári kir. törvényszéken joggyakornok lett, majd aljegyzőnek nevezték ki a vingai járásbirósághoz. 1890-ben Fehértemplomban lett alügyész, 1892-ben ugyanott törv. bíró, majd ügyész. Itt tartózkodása alatt a "Magyar Társaskör" elnöke és a színpártoló bizottság tagjaként nagy társadalmi és kultúrális tevékenységet fejtett ki. Számos tárczát, vezérczikket írt a verseczi és temesvári lapokba és szakczikkeket a Büntető jog tárába. Munkája: "A bűnvádi perrendtartás és magyarázat," Versecz, 1899. Jelenleg a pozsonyi kir. ítélőtáblánál működik táblabiróként.
Poór Jakab.
Poór Jakab, szül. 1861-ben Dettán, jelenleg a Trieszti általános biztosító társaság igazgatója, Budapesten.
Több közgazdasági czikkén kívül, önálló munkája: Előadási javaslat az ipari munkásoknak balesetre való biztosításáról. Budapest, 1903.
Popescu György.
Popescu György, gör.-kel. archimandrita, szül. 1806 ápr. 17. Murányban. Jogot és theologiát végzett. Előbb az aradi szeminárium tanára volt, majd 1849-ben a hódosbodrogi magyarországi óhitű Bazil-zárda főnöke lett. A gör.-keleti szerb és rumén egyházak széjjelválására índított mozgalomban való részvételét elüljárói rosszalván, büntetésből egy szerémségi szerb zárdába helyezték át. Innen nemsokára Budapestre került, hol lelkész volt. Később a Neamtzu-zárda, majd a bukaresti központi zárda szemináriumának igazgatója lett. Meghalt 1876 jan. 27-én. Több czikke jelent meg a román lapokban, melyekben különösen a szerb és rumén egyházak különválásáról értekezett.
Popovics János István.
Popovics János István, szerb tanár és író, szül. Verseczen, a hol ügyvéd volt, majd Belgrádba költözött, hol a liczeum tanára lett. 1848-ban visszatért Verseczre, hol 1856-ban meghalt. Popovics a szerb drámairodalom megalapítója. 1842-ben közreműködött a belgrádi szerb nemzeti színház alapításában, valamint a szerb tudós társaság megalapításában.
218Munkái: Slezi Bolgarii Lachrimae Bulgariae subjugatae. Buda, 1825. - Poema srpskom narodu. U. o. 1826. - Nevinosty Sletislav i Mileva Die Unschuld. U. o. 1827. (Szomorújáték 5 felv. - Zivot Georgja Skanderbeg. Skanderbegs Leben und Heldentaten. U. o. 1828. - Boj na Kosovu. U. o. 1828. (A rigómezei csata.) - Miloš Obilié. U. o. 1828. (Szomorújáték 5 felv.) - Laza i paralaza. U. o. 1830. (A hazug és hazudni segítő.) - Nahod Simenu. Buda, 1830. (Dráma 5 felv.) - Nazrečno zudružentvo. U. o. 1830. (Szomorújáték.) - Dva Kalendara, Vinča Lozika. U. o. 1838. - Tordica, komedija Ujvidék, 1837. - Pokondinera tikva, komed. U. o. 1838. - Zla žena. U. o. 1838. (Rossz asszony). - Tordica, Gyir-Torja. U. o. 1838. - Roman bez romana. U. o. 1839. (Regény regény nélkül ) - Vladislav. Belgrad, 1843. - San kraljevica Marka, allegorija. U. o. 1848. - Torzestvo Srbije. U. o. 1849. - Smot Stefan Dečonskoy. Újvidék 1853. - Hajduci. U. o. 1853. - Sahan. Belgrad, 1853. - Davorje. Újvidék, 1554. - Írt még több iskolai tankönyvet is.
Pop István.
Pop István dr. gör.-kath. lelkész. szül. 1866. 1896 óta Őzrényben plebános.
Több egyházi és történelmi czikket írt a román lapokba. Önálló művei: La unirea bisericei românesti. Temesvár, 1903. - Toleranţa bisericcească la ingroparca etero dexilor. Őzrény, 1907.
Pottere-Pottiers Brunó.
Pottere-Pottiers Brunó (De) gazdasági egyesületi igazgató, ősrégi franczia család sarja, szül. 1876-ban Erményben. Középiskolai tanulmányainak elvégzése után, a magyaróvári akadémián a gazdaságot tanulta, majd Budapesten jogot végzett. Ez időben már titkár volt az Országos Gazdasági Egyesületnél, mely 1900-ban hosszabb tanulmányútra küldte, hogy a magyarországi és a szomszédos külföldi országokban tanulmányozza a kisbirtokosok mezőgazdasági hitelviszonyait. Később a temesvári gazdasági egyesület titkára, majd igazgatója lett.
Munkái: Aktuális mezőgazdasági hitelkérdések. Bpest, 1902 - Mezőgazdasági hitelviszonyaink jelenlegi állapota kapcsolatban a kivándorlási mozgalom terjedésével. U. o. 1902. - Délvidéki kivándorlási kongresszus. U. o. 1903. - A temesvármegyei gazd. egyesület évkönyve. Temesvár, 1908-4. Két. köt - Az önálló és közös vámterület mérlege. U. o. 1905.
Rácz Athanáz.
Rácz Athanáz szül. Lippán 1821-ben, meghalt Temesvárott 1891 okt. 22-én. Jogi tanulmányait Nagyváradon és Pécsett végezvén, előbb Temes vármegye tiszteletbeli ügyésze, majd táblabiró, 1848-49-ben a csákovai járás szolgabirája, a szabadságharcz után Csákován járásbiró, majd helytartósági titkár volt, mely állásából Brassó-Szörény vármegye alispánjává nevezték ki. 1865-ben tisztségéről leköszönt és ügyvédi irodát nyitott Temesvárott. 1878-ban a moraviczai kerületben szabadelvűpárti képviselőnek választották meg. 1880-ban Temes vármegye közönsége alispánnak választotta. Négy év múlva leköszönt, mire a kisbecskereki választók a kerület képviselőségével háromszor egymásután bízták meg. A király a kir. tanácsosi czímmel, utóbb a vaskorona-rend jelvényeivel is kitüntette. Tagja volt a közigazgatási bizottságnak sok éven át elnöke az Első Temesvári Takarékpénztárnak és ügyvédi kamarának, alelnöke és választmányi tagja a Délmagyarorsz. Rég. és Tört. Társulatnak, úgyszintén a Temesvárbelvárosi Társaskörnek is stb.
Radisics Jenő.
Radisics Jenő (Kutasi) miniszteri tanácsos, az iparművészeti múzeum igazgatója, szül. Buziáson, 1856 aug. 7. Középiskolai tanulmányainak elvégzésével a műegyetem hallgatója volt, majd a tud. egyetemen jogot tanult. 1882-ben az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum tisztviselője lett, hol a gyűjtemények rendezésével és azok leltárának elkészítésével bízták meg. Ezután a minisztérium megbízásából a műtárlatok, múzeumok, kiállítások tanulmányozására Európának majdnem minden országát beutazta. 1887-ben az Iparművészeti Múzeum igazgatójának nevezték ki, majd a műegyetemen a művészi ipar történetének magántanára lett. Hivatalos elfoglaltságán kívül széleskörű kultúrális tevékenységet fejt ki: tagja a munkások vasárnapi oktatására szervezett országos bizottságnak, a múzeumok és könyvtárak országos tanácsának, a műemlékek orsz. bizottságának, a Magy. Iparművészeti Társaság választmányának, az Orsz. Embertani Társaságnak, a Szabad Lyceum és az Uránia választmányának, a Magy. Tud. Akadémia archaeologiai bizottságának, tiszteleti tagja a Délmagyarországi Tört. és Régészeti társulatnak, továbbá az Orsz. Monografia-Társaság központi szerkesztő-bizottságának; előadója az Orsz. Képzőművészeti Tanács iparművészeti szakosztályának; a Société littéraire française cz. társulat és Műbarátok köre alelnöke stb. Az iparművészet terén szerzett érdemeiért több magas elismerésben részesült. 1896-ban a III. oszt. vaskoronarenddel, 1900-ban a cs. orosz Szt. Szaniszló-rend II. osztályával, 1901-ben a franczia becsületrend tiszti, 1907-ben a Ferencz József-rend közép, 1908-ban az olasz koronarend nagy tiszti keresztjével, 1911-ben a svéd Vasa-rend csillagával tüntették ki és 1905-ben az orczyfalvai kerület képviselőnek választotta.
Iparművészeti és archaeologiai czikkei, értekezései, bírálatai és könyvismertetései a hazai és külföldi szaklapokban jelentek meg. Szerkesztette 1885-1894-ig (Pasteiner Gyulával) a Művészi Ipar czímű folyóiratot és szerzőtársa volt az Ötvösség Remekei czímű - franczia nyelven is megjelent - diszmunkának. Számos önálló művei közül a legnevezetesebbek: Magyar műkincsek 219franczia nyelven is megjelent. Bpest, 1895-98. 2 kötet. - A modern művészet. Az iparművészeti múzeum kiállítása. Bpest, 1898. - A magyar koronázási jelvények. Bpest. - Magyarország történeti emlékei az 1896. évi ezredéves országos kiállításon. Bpest, 1897-1901. - Le pavillon historique de Hongrie à l'Exposition universelle de Paris en 1900.

Radisics Jenő dr.
Rájkovits József.
Rájkovits József, Szerb-Versecz utolsóelőtti knézének, Sztojánovics Rájkó fia, a bécsi csász. műv. akadémia tagja. Jónevű festő.
Rotariu Pál.
Rotariu Pál ügyvéd, temesfalvai származású, jogtudományi, író és publiczista. A jogot Budapesten és Bécsben végezte. 1873-ban ügyvédi oklevelet szerzett. Temesvárott letelepedvén, tevékeny részt vesz a politikai és egyházi életben. 1874-ben a Priculeciu czímű képes rumén humorisztikus lapot szerkesztette, majd a Luminatoriul politikai lapot (1880-1894), az Advocatul Poporal czímű jogi közlönyt, 1894-98-ig a Dreptatea czímű politikai napilapot.
Munkái: Manuel din legile despre usura (cámátárnicia) cupriudend si tecstul original al legilor din 1877. art VIII. si din 1883. art XXX. tradus in limb'a romanească cu explicari. Karánsebes 1888. - Legea din 1886. art XXIX. despre redactarea colelor de carte funduăla tradusa si esplicata in limb'a romana, dupa textul oficial original. M. o. 1888. - Továbbá számos más törvényczikk az "Advocatul Pop." cz. lapban.
Schäffer Károly.
Schäffer Károly népiskolai igazgató, szül. 1841. Újbesenyőn. A pesti tanítóképzőt 1860-ban elvégezvén, egy évig Bécsben a cs. és kir. siketnémák intézetében volt tanító. Innen hazatérve, 1863-76-ig községi tanító volt Temesvárott, azóta népiskolai igazgató. Iskolai elfoglaltsága mellett igen nagy és hasznos tevékenységet fejt ki Temesvár kultúrális mozgalmaiban. Sok közhasznú intézetnek, egyesületnek alapítása körül és különösen a torna-ügy fejlesztése és a kisdedóvó intézetek alapítása terén vannak nagy érdemei. Elnöke a Délmagy. Tanító-egyletnek.
Paedagogiai íróként is jó nevet szerzett magának. Számos czikke jelent meg a megyei magyar és német tanügyi lapokban. Szerkesztette 1872-75-ig a Jugendblättert, a Délvidéki Tanügyi Lapokat (1884), a Südingarische Schulzeitungot és a Délmagyarországi Tanítóegylet Hivatalos Közleményeit (1883-84). - Önálló művei: Systematisch geordneter Turnunterricht. Temesvár, 1869. - Temesvár sz. kir. város rövid helyrajza. U. o. 1881.
Scheff Gyula dr.
Scheff Gyula dr., orvostudományi író, szül. 1846. Verseczen. A bécsi egyetemen az orvosi tudományokat elvégezvén, a fogászat tanulmányozása czéljából a külföldi szakiskolákat is látogatta, és a fogászatban kiváló gyakorlati és tudományos képzettséget szerezvén, a bécsi egyetemen tanszéket állítottak fel részére. Igazgatója a bécsi fogászati ambulatoriumnak, tiszteleti tagja a bécsi fogorvosok egyesületének és tagja több külföldi tudományos Akadémiának. Számos szakczikke jelent meg a bécsi és külföldi orvosi lapokban.
Munkái: Lehrbuch der Zahnheilkunde für praktische Aerzte und Studierende. Wien, 1884. - Die Replantation der Zähne. - Eine historische und experimentelle Studie. U. o. 1890. - Handbuch der Zahnheilkunde. U. o. 1891-93. Négy kötet.
Scherer Benedek.
Scherer Benedek, tanító, takarékpénztári és szövőgyári igazgató, szül. 1862 május 19-én Lippán. A tanítóképzőt Aradon és Baján végezte. 1880-ban Békés-Gyulán lett tanító, a hol később a Budjács-féle magániskolának vezetője, majd 1889-ben tulajdonosa lett. Művészeti és paedagogiai tanulmányozás czéljából beutazta Európának nevezetesebb országait, mely alkalommal több éven át számos útleírást és művészeti czikket közölt. Élénk tevékenységet fejt ki Gyula város társadalmi mozgalmaiban. Tagja az I. Gyulavárosi takarékpénztár igazgatóságának, alapítója és egyik igazgatója az Első gyulai kötött- és szövöttiparárúgyár részvénytársaságnak és igazgatósági tagja a Gyulai tisztviselők szövetkezetének. Az említetteken kívül számos pomologiai, ampelografiai és társadalmi czikket írt, melyek többnyire a Békés czímű lapban jelentek meg.
Schlatter Alfréd.
Schlatter (Miklós) Alfréd, szül. 1851, Orczyfalván. 1871-ben a premontrei kanonok-rendbe lépett és tanári vizsgálatot tett. 1876-1889-ig a kassai főgimnáziumban tanított, a mikor a rendből kilépett és a budapesti villamos világítási részvény társaság hivatalnoka lett.
Művei: Zrinyiász a tanuló ifjúság részére: Kassa, 1878. (3 kiadás). - Az oratorium. Haydn J. "Teremtés" cz. műve. U. o. 1884. - Lélektan középiskolák számára. U. o. 1886. - A Szabadkőművesség és a társadalomtudomány. Dr. Mandelló Károly után ford. Bpest, 1902. - A középiskola reformjához. U. o. 1905.
Schlauch Lőrincz.
Schlauch Lőrincz, biboros-püspök, v. b. t. t., a M. Tud. Akadémiának igazgatósági tagja, született Újaradon, 1824 márcz. 27-én. Középiskoláit elvégezvén, a theologiai tudományokat a pesti egyetemen hallgatta. 1847-ben pappá szenteltetvén, Nagyszentmiklóson lett káplán, hol nagy szorgalommal képezte magát tovább, különösen az egyháztörténelemben és az egyházjogban, a mely tudományoknak később - midőn (1851.) Temesvárra került - a püspöki liczeumban tanára lett. Megrendült egészsége miatt azonban tanári állását el kellett hagynia 220és 1859-ben Mercy-falván, majd Gyarmatán plebános és kerületi esperes lett. Ez időben kezdett mélyebben műveltségtörténettel, filozófiával és művészettörténelemmel foglalkozni. 1867-ben egyházjogi doktorátust szerzett. Közszereplése először az 1868. és 1870-iki katholikus autonomiái mozgalmakban tünt ki, a mikor a nagygyűlésen mondott hatalmas beszédével és egy akkor megjelent röpiratra adott "Válasz"-ával vonta magára a figyelmet. 1872-ben kanonokká, 1873-ban szatmári püspökké nevezték ki. Tizennégy évi szatmári püspöksége alatt több mint félmillió frtot áldozott jótékony, egyházi és tanügyi czélokra. Megszerezte 24.000 frtért a Török-könyvtárt, melyből a Laurentiana-könyvtár lett. Számos templomot, 16 népiskolát emelt és nagy anyagi áldozatokkal rendezte a tanítóképző-intézetet. Ez időben élénk részt vett az ország minden nevezetesebb egyházi, kultúrális és politikai mozgalmaiban és különösen az egyházpolitikai törvények, a polgári házasság törvényjavaslatának tárgyalásánál mondott beszédeivel és javaslatával e küzdelmekben vezérlő szerepet vitt. 1880-ban v. b. t. t., 1884-ben a vaskorona rend I. osztályú lovagja, 1885-ben a budapesti egyetem tiszteleti hittudományi doktora, 1886-ban római gróf és pápai trónálló főpap és 1887-ben nagyváradi püspök lett. 1891-ben Nagyváradon kisdedóvónőképző-intézetet alapított, Debreczenben 30,000 forinttal apáczazárdát alapított, a nagyváradi egyházmegye szükségleteinek fedezésére 200.000 frtos alapítványt tett stb. 1897 máj. 2-án ülte meg áldozópapságának ötvenedik év fordulóját, a mikor a király a Szent István-rend nagy keresztjével tüntette ki, maga pedig aranymiséjének emlékére Bihar Püspökiben román stílű templomot építtetett. Ezen kívül rendkívűl nagy kultúrális munkásságot fejtett ki. A közműveltséget szolgáló minden újabb nevezetesebb intézményünk alapításában és meglevő kultúrális intézményeink fejlesztése körül elévülhetetlen érdemei vannak. 1902 júl. 10-én Nagyváradon meghalt.
Mint egyházi író és szónok egyike a legkiválóbbaknak. A Szent László-társulat (melynek elnöke volt) közgyűlésein mondott megnyitó beszédeiben mindig egy-egy fontos, korszerű, az elméket foglalkoztató kérdést tárgyalt. Beszédeit Bunyitai Vincze adta ki négy kötetben. I. köt. Egyházi beszédei (1890.), II. köt. Egyházpolitikai beszédei (1890), III. és IV. köt. Egyházpolitikai beszédei és dolgozatai (1898.). Második kiadás megjelent 1899-ben "Schlauch Lőrincz biboros-püspök beszédei és dolgozatai" czímmel.

Schlauch Lőrincz.
Schwicker János Henrik dr.
Schwicker János Henrik dr., tanár, paedagogus és író, szül. 1839 ápr. 28. Újbesenyőn. Előbb tanítói oklevelet szerezvén, Verseczen, Csákon és Nagybecskereken volt tanító, majd 1865-ben tanári vizsgálatot is tett. 1869-ben a budai tanítóképző igazgatójává nevezték ki, mely hivatalát 1871-ben a pesti királyi főgimnázium rendes tanári állásával cserélte fel és 1873 óta a József műegyetemen is a német nyelvet és irodalmat tanította 1887-ig, a mikor állásáról lemondott, mert a segesóvári kerület országgyűlési képviselővé választotta. Meghalt 1902 júl. 7-én Pesten. Mint író széleskörű irodalmi munkásságot fejtett ki. Sok szépirodalmi, paedagógiai, történeti czikket és ismertetést írt, melyek többnyire a hazai magyar és német és a külföldi német politikai, szépirodalmi és szaklapokban jelentek meg. Népiskolák és középiskolák számára írt tankönyvei, különösen német nyelvtana, a maguk idejében hézagpótló munkák voltak. Nagy érdemeket szerzett főleg ama dolgozataival, melyekben nagyobb külföldi irodalmi vállalatokban a magyar politikai, társadalmi és közoktatási viszonyokat ismertette.
Számos művei között a legnevezetesebbek: Cardinal Martinuzzi und die Reformation in Ungarn und Siebenbürgen. Wien, 1867. - Die letzten Regierungsjahre der Kaiserin-Königin Maria Theresia 1773-1780. Wien, 1871. - Die Katholiken-Autonomie in Ungarn. Pesth, 1870. - Zur Geschichte der kirchlichen Union in der croatischen Militärgränze, Wien, 1874. - Die ungarischen Schulgesetze sammt den ministeriellen Instruktionen und Cirkular-Schreiben zur Durchführung derselben. Bpest, 1877. Három kötet. - Bajorország és a magyar öröködési háború. U. ott, 1878. - Die Orient-Politik Russlands, von Benjamin von Kállay. Aus dem Ungarischen. U. ott, 1878. - Geschichte der Serben, von Benjamin von Kállay. Aus dem Ungarischen U. ott, 1878. - Ungarische Hochlandsbilder. Erzählungen, Jagdabenteuer und Sagen aus den Karpaten. Wien und Teschen. - Das ungarische Unterrichitswesen am Schlusse des Schuljahres 1877-78. Budapest, 1879. - Politische Geschichte der Serben in Ungarn. U. ott, 1880. - Die ungarischen Gymnasien. Geschichte. System. Statistik. Bpest, 1881. - Die Deutschen in Ungarn und Siebenbürgen. Wien und Teschen, 1881. (Die Völker Oesterreich-Ungarns III. 1884.).- Julius Schwarcz und seine Schriften. Pozsony, 1882. - Geschichte der österreichischen Militärgrenze. Teschen, 1883. - Die Zigeuner in Ungarn und Siebenbürgen. U. ott, 1884. (Die Völker Oesterreich-Ungarns XII.) - Das Königreich Ungarn. Brünn, 1886. (Die Länder Oesterreich-Ungarns in Wort und Bild XII.) Peter Pázmány Cardinal-Erzbischof und Primas von Ungarn und seine Zeit. Köln, 1888. - Geschichte der ungarischen Litteratur. Leipzig, 1889. - Die nationalpolitischen Ansprüche der Rumänen in Ungarn. Bpest, 1894.
221Silberer G.
Silberer G. (álnéven: G. Sil Vara), szül. 1876 decz. 1-én Verseczen. Írt. novellákat és drámákat. Londonban él.
Spéth Károly.
Spéth Károly dr., csanádi apátkanonok, szül. Lippán 1822 jún. 30-án. Temesvárott és a bécsi Pázmáneumban volt növendékpap. Azután a püspöki szemináriumban Temesvárott működött mint tanulmányi felügyelő 1848-ig, a mikor a papnöveldét feloszlatták, mivel a klerikusok honvédeknek állottak be. Néhány évi káplánkodás után a Szent-Ágostonról elnevezett bécsi felsőbbfokú lelkészképzőbe küldték, a hol 1853-ban hittudományi tudorságra tett szert. A temesvári theológiai szemináriumnak ezután kilencz éven át volt tanára, a mely időben a konzisztórium tanácsának is tagja lett. Több helyt - nagyobbára az illető kerületnek esperesi minőségében - folytatott lelkészkedése után 1883-ban csanádegyházmegyei káptalani kanonokká és apáttá avatták. Meghalt 1904 aug. 10-én.
Speidl Bódog.
Speidl Bódog mérnök, műegyetemi tanár, MÁV. főfelügyelő, szül. Szikláson 1817 máj. 20-án. Tanulmányait a műegyetemen 1867-ben fejezte be. Ezután a m. kir. államvasutaknál nyert alkalmazást, hol a vasútépítési osztálynál működött hosszú éveken át és e szakban európai tekintélyre tett szert. 1878-ban részt vett a boszniai okkupáczióban, honnan visszatérve, a budapesti keleti pályaudvar építésénél tervező és építésvezető mérnökként működött. 1888-ban az államvasutak igazgatóságának felépítményi ügyosztályába helyezték át, melynek 1895-ben főnöke lett. Ez időben számos állomás és pályaudvar tervét készítette el. Szaktudásának bővítése végett, többször küldték ki külföldi tanulmányutra: 1839-ben a párisi világkiállítás és Svájcz vasútjai tanulmányozására, 1894-ben a nagy németországi pályaudvarok, 1896-ban az osztrák és németországi belvízi kikötők tanulmányozására. Kiváló szaktekintélyét legjobban bizonyítja, hogy gyakran külföldi vasuti vállalatok is kérték tanácsát. Így ő is egyike volt azoknak a szakférfiaknak, a kiket a berlini Siemens és Halske-czég 1896-ban felkért a Berlin számára tervezett magas villamos vasut vágány elrendezésének megbírálására. Nagy hivatalos elfoglaltsága mellett azonban már 1873-tól kezdve folytonosan tanítással foglalkozott. Ez évben lett a műegyetemen az út- és vasútépítéstani tanszék tanársegédje. 1887-ben a vasuti tisztképző tanfolyamon a vasuti építmények és berendezések tanárának nevezték ki, 1891-ben a műegyetemen a vasútépítéstan encziklopédiájának tanára lett. 1901 máj. 14-én műegyetemi rendkívüli tanári czímet kapott. Meghalt 1906 máj. 5-én Budapesten.
Számos szakczikkén kívül önálló munkája: Tanulmányi jelentés a külföldi folyami kikötök műszaki rendezéséről. Bpest, 1897. (Gonda Bélával és Izsáky Ernővel.) - A "Gyakorlati kereskedelmi tudományok" czímű folyóiratnak állandóan vezette a vállalkozás, építés és forgalom rovatát és a király uralkodásának ötvenéves jubileumára készült "Geschichte der Eisenbahnen der österr.-ungar. Monarchie" czimű díszmunka számára ő írta a magyar vasútak felépítményeire, gépészeti berendezéseire és pályaudvaraira vonatkozó részeket.
Szmolay Vilmos.
Szmolay Vilmos dr., szül. Széphelyen 1821-ben. Megyei járásorvos volt Temesvárott. Több czikke jelent meg a Vasárnapi Ujságban és a Természettud. Közlönyben. Munkája: Orvosi értekezés a légmellről. Pest, 1845.
Sztura Szilárd dr.
Sztura Szilárd dr., ügyvéd, szül. 1857 nov. 13-án Temesligeten. 1887 óta Temesvárott ügyvédkedik. 1887-ben Temes vármegye tiszteletbeli főügyészévé nevezték ki. A vármegyei életben tevékeny részt vett és tagja volt 1912. év elejéig az összes fontosabb bizottságoknak és a közigazgatási bizottságnak is. A vármegyei kultúrális bizottságnak pedig előadója volt. 1912 óta városi törvényhatósági bizottsági tag és mint ilyen, buzgó és hasznos munkásságot fejt ki. Tiszteletbeli alelnöke a D. E. M. K. E.-nek; elnöke a Magyar Társadalomtudományi-Egyesület temesvári fiókjának; alelnöke a Temesvári Magyar Nyelvterjesztő-Egyletnek; választmányi tagja a Délmagyarországi Tört. és Rég. Múzeum-Társulatnak és a Délmagy. Természettudom. Társulatnak stb.
Lefordította Trifkovits szerb drámaíró vígjátékait. Számos tárczát és politikai vezérczikket irt különböző napilapokba. 1905 óta a temesvári Arany János-Társaságnak tagja, 1909 óta pedig alelnöke és a bírálóbizottságnak elnöke. Több esztétikai taulmányt olvasott fel, melyek a társaságtól kiadott "Szépirodalmi és szépműtani közlemények"-ben jelentek meg. 1908-ban a társaság "Elmélkedések és tanulmányok" czímű dolgozatait külön kötetben adta ki. Nagyobb esztétikai tanulmánya a "Humor"-ról szól, a melynek egyes részeit a társaság felolvasó ülésein bemutatta és a helyi lapokban is közzétette. Önálló művei még az "Akaratszabadság problémája", "A jellem lélektana", "A nyelv lélektana", "Világ és életfelfogások a XIX. században" és "A zugírászatról" szóló tanulmányai jelentek meg.
Thurnberg Mária.
Thurnberg Mária (családi néven: Regelsberg von Thurnberg), szül. Verseczen 1810, megh. 1886. Írt költeményeket, novellákat és regényeket.
222Tóth Vilmos.
Tóth Vilmos, a főrendiház elnöke, volt belügyminiszter, szül. 1832 május 28-án Temesszécsényben. A jogot a pozsonyi akadémián elvégezvén, 1848-ban Nyitra vármegye tb. aljegyzője lett. 1861-ban Nyitra vármegye központi kerülete országgyűlési képviselőjének választotta és ez idő óta 1879-ig ezt a kerületet képviselte. Képviselősége alatt Deák Ferencznek törhetetlen híve volt, viszont a haza bölcse Tóth Vilmost mindig nagyrabecsülésével és bizalmával tisztelte meg. A kiegyezéskor belügyminiszteri tanácsos, majd államtitkár, 1871-ben belügyminiszter lett. Az ő nevéhez fűződnek a megyék és községek rendezésére, Pestnek Budával való egyesítésére hozott törvények. 1873-ban v. b. t. tanácsosi méltóságot kapott. 1879-ben a közös államszámvevőszék elnöke lett, mely hivataláról 16 év mulva lemondván, nyugalomba vonult, a mely alkalommal ő felsége, a főrendiház tagjává, majd annak elnökévé nevezte ki. (1896.) A köz- és politikai élet terén szerzett kiváló érdemeiért több kitüntetésben is részesült: tulajdonosa volt a Lipót-rend nagy keresztjének és a német I. oszt. vörös sasrendnek. Nyitra vármegye, melynek egyik vezérférfia volt, azzal fejezte ki iránta való tiszteletét, hogy díszpolgárrá választotta és Nyitra városa főutczáját Tóth Vilmos-utczának nevezte el. Meghalt 1898 június 14. Nyitraivánkán. Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Várdai Béla dr.
Várdai Béla dr. tanár, esztetikus és író, szül. 1879-ben Németszentmihályon. 1902-ben megszerezvén a budapesti egyetemen a tanári oklevelet, a budapesti III. ker. áll. főgimnázium tanára lett, hol jelenleg is a latin és magyar nyelvet és irodalmat tanítja. 1901 óta számos irodalomtörténeti értekezése jelent meg Tóth Lőrinczről és Arany Jánosról a fővárosi napilapokban és a szakfolyóiratokban.
Önálló művei: Vida Jeromos poétikája. Ford. tanulmánynyal és jegyzetekkel ellátta. Bpest, 1900. - Jókai Mór, Tallérosy Zebulon Mindenváró Ádámhoz, Bevezette és jegyzetekkel ellátta. U. o. 1900. (M. Könyvt. 193) - Jókai Mór Petőfi Sándorról. Bevezette és jegyzetekkel ellátta. U. o. 1902 (M. Könyvt. 191. - C. Salustius Crispus. A Jugurtha háború. Latinból ford. és bevezette. U. o. 1903. (112. Könyvt. 352-353.) - Titus Livius Hannibal útja az Alpeseken át. A rómaiak történetének XXI. könyve. Latinból ford. és bevezette. U. o. 1906. (M.-Könyvtár 450-51) - Salamon Ferencz aesthetikai munkássága. U. o. 1907. - Egressy Gábor mint Shakespeare-színész. U. o. 1909. - Mikszáth Kálmán. U. o. 1910. (Költők és Írók.)
Zeh Károly.
Zeh Károly, szül. Verseczen 1835. megh. 1902. Írt drámákat és a verseczi német dialektusban költeményeket.
Kulturális egyesületek.
A vármegye kulturális egyesületei között a legelső helyet foglalja el és a magyarosítás tekintetében a legnagyobb hatást fejti ki a
1. Verseczi Magyar Közművelődési Egyesület. A magyar nyelvet terjesztő egyesület eszméjét 1885-ben egy kis csapat verseczi polgár vétette fel, egyrészt a német Schulverein túlkapásainak meggátlására, másrészt, hogy a magyar nyelvet és a hazafias szellemet Verseczen terjesszék. Az alakuló gyűlést 1885 nov. 29-én tartották meg. Elnök lett: Kormos Béla dr. kir. közjegyző; alelnökök: Weifert Károly városi tanácsos és Gettmann János kereskedő; titkárok: Perjéssy Lajos és Waldherr József; pénztáros: Haag Ferencz; ellenőr: Braun Frigyes. Így alakult meg az egyesület, Verseczi Magyar Nyelvterjesztő Egyesület czímen, melynek czélja: "hogy a magyar kisdedovodák és iskolák felállításával, segélyezésével, magyar nyelvi tanfolyamok rendezésével, magyar társalgással és magyar könyvtár felállításával alkalmat nyujtson a magyar nyelv elsajátítására és minden alkalmat megragadjon a magyar állameszme ébrentartására." Az első év végén az egyesületnek már 14 örökös, 39 alapító, 273 rendes és 84 pártoló, összesen tehát 410 tagja volt.
Az egyesület csakhamar egy szellemi középpontot is teremtett magának, a Perjéssy Lajos főtitkártól alapított Délvidéki Nemzetőr czímű hetilapban, mely Délvidék czím alatt a mai napig az egyesület hivatalos lapja. Az egyesület czímét 1903 óta Verseczi Magyar Közművelődési Egyesület-re változtatta. Megalapítása óta Versecz kultúrális haladásában és magyarosításában nagy érdemei vannak. Magyar nyelvi tanfolyamokat rendezett a felnőtteknek, majd az analfabéták számára állított fel iskolákat, a magyar nyelv megtanulására meghonosította a cseregyermekintézményt, melyek következtében több száz németajkú gyermek tanulta meg az Alföldön a magyar nyelvet, tapintatos, de ernyedetlen következetességgel sürgette éveken át a magyar tannyelv fokozatos behozatalát a községi iskolákba; az egyesület évenként 25-30 szegénysorsú tanulót segélyez tankönyvekkel, a verseczi evang. és református egyház híveit magyar énekeskönyvekkel és bibliákkal látja el, a magyar tanítók között könyvjutalmakat osztott szét, hazafias és kulturális 223ünnepek rendezésével erősíti a magyar szellemet, hazafias egyesületek eszméjét vetette fel és azokat körülményeihez képest anyagilag és erkölcsileg támogatta. Az egyesület teremtette meg úgyszólván a Verseczi Magyar Dalkört, a Verseczi Magyar Ifjusági Önképző Egyesületet, melynek czélja a népnek hazafias szellemben való művelése. Ez egyesületnek 300 kötetből álló könyvtárt ajándékozott és 500 koronával járult egy nagy vetítő gép beszerzéséhez. Megalakította a Verseczi Szabad Liczeumot, mely 1906-ban jan. 21-én kezdte meg működését. Nagy munkát végzett a "VMKE" a magyar színészet pártolása és fellendítése ügyében is: számos magyar műkedvelői előadást rendezett, a magyar színészetet nemcsak erkölcsi, hanem nagy anyagi támogatásban is részesítve, a nemzetiségek előtt is tiszteletet szerzett a magyar múzsának és így lassanként kiszorította Verseczről a német színtársulatokat. A "VMKE" jelenlegi elnöke: Kisjeszeni Paulovics István kir. táblabíró, alelnökök: Várhelyi Ferencz áll. főreálisk. igazgató, Dajkovits István dr. ügyvéd, főtitkár: Perjéssy Lajos áll. főreálisk. tanár. Rendes és pártoló tagjainak száma 210, örökös tag van 24, alapító tag 51.
2. A verseczi városi múzeum és könyvtár 1894-ben keletkezett, 1909-ben lépett életbe a népzajzi és természetrajzi, 1910-ben a szépművészeti és iparművészeti osztály. 1910 okt. 23-án saját épületébe költözött. Gyüjteményei körülbelül 30.000 darabból állanak. A múzeumot évenként 2000 ember látogatja.
A könyvtár 1885-ben keletkezett és 1887-ben nyílt meg, 777 drb könyvvel. Gyarapításához a magánosok közül nagy támogatásban részesítették Löschhardt Nándor plebános, ki 634 kötetből álló könyvtárát ajándékozta az egyesületnek; és Paulovits István táblabíró, a ki kieszközölte, hogy hivatalból a verseczi vidékre vonatkozó 3750 régi irat került a könyvtárba. Jelenlegi állománya 23.000 kötet, évenként 5000-6000 könyvet vesznek kölcsön olvasásra.
Mindkét intézet alapításában és fejlesztésében nagy érdemei vannak Seemayer János volt polgármesternek, Rottler Ferencz, Neukomm Gyula, Seemayer Károly verseczi polgároknak, Rittinger Edének, a ki 1091 tárgyból álló régiség-gyűjteményét az önköltségek megtérítése után a múzeumnak átengedte, Rezucha István dr.-nak, kinek érdeme az intézet önállósitása, a külön épület és az új szervezet megszerzése, valamint Milleker Bódognak a múzeum és könyvtár vezetőjének.
A Délmagyarországi Közművelődési Egyesületnek fiókjai vannak Fehértemplomban és Vingán.
Könyvtárak.
A vármegyében fennálló iskolai, kaszinói könyvtárakon kívül (a verseczi kaszinó könyvtára 1300 köt., a VMKE. könyvtára 900 köt.). A következő népkönyvtárak vannak a vármegyében: Dettán (DMKE. 168 k.), Gátalján (DMKE. 273 k.), Fehértemplomban (DMKE. 384 k.), Homokbálványoson (népkönyvt.), Omoron (népkönyvt. 166 k.), Orczyfalván (népkönyvt. 118 k.), Szigetfalun (népkönyvt. 369 k.), Verseczen (DMKE. honvédkönyvt. 377 k. és a Magy. ifj. önképző egyesület könyvt. 901 köt.), Vingán (népkönyvt. 370 köt.).2
Sajtó.
Temes vármegyében jelenleg a következő lapok jelennek meg:
A legrégibb megyei magyar lap a Délvidék, melynek nagy kultúrális fontossága miatt a következőkben adjuk történetét:
A "Délvidék" megteremtésének eszméje a Verseczi Magyar Nyelvterjesztő egyesületből indult ki. Az egyesület akkori elnöke, Kormos Béla dr., és Rudnai Nikolits Sándor akkori főispán vetették fel az alapítás eszméjét. Délvidéki Nemzetőr czímmel 1886 márczius 25-én már meg is indult Perjéssy Lajos szerkesztése alatt. Első munkatársai voltak Kormos Béla, ki számos vezető czikket és érdekes történeti visszaemlékezéseket írt a lapba. Itt kezdte - még mint fiatal joghallgató - írói pályafutását Herczeg Ferencz, ki mai napig munkatársa a lapnak. Milleker Bódog, Versecz monografusa, Stumpfoll Ede temesvári szakiskolai igazgató, Endrődy Géza csendőrfőhadnagy. Helyettes szerkesztők voltak: Oroszlámosi Törös Ferencz, akkor verseczi főreáliskolai tanár, Perjéssy Mihály dr. kir. ítélő táblabíró Szegeden, Dékány Lajos pozsonyi tanár, Buday József, ki különösen a tollharczokban állta meg a helyét, Geszler Gyula evang. lelkész, Takács Gyula, Gosztonyi János áll. főreálisk. tanárok, Ambrus Artur hittanár, jelenleg plebános, ifj. Tarnói Buocz Béla dr. ügyvéd, Szalay Lajos főmérnök, ki erős tollával, sohasem lankadó kitartással vívott hosszú időn át súlyos harczokat a lapban a magyarság ellenségeivel. Az utóbbi években Dovucz János tanító és Kirchner Ernő kiadóhivatali főnök 224voltak helyettes szerkesztők. Kiválóbb munkatársai voltak: Richter Aladár dr., kolozsvári egyetemi tanár, Mayer Gyuláné, Zemplényi Árpád, Gérecz Károly dr. tanár, Dengi János dr. kir. tanfelügyelő, id. Perjéssy László keresk, isk. igazgató, ifj. Perjéssy László, Szörényi József dr. bpesti főgimn. tanár, Kohn Emil dr. szerkesztő, Szabolcska Mihály, a kiváló költő, Kuntz Henrik evang. lelkész, Halmos Béláné stb. 1892-ben a lap meghasonlásba kerülvén kiadójával, megvált attól és ezentúl Délvidék czímmel jelenik meg Kirchner Ernő kiadásában, ki jelenleg is a lapnak felelős szerkesztője.
A többi magyar lapok a keletkezés idejének rendje szerint a következők:
Buziásfürdői Közlöny, azelőtt Buziás. Felelős szerkesztője és kiadója ifj. Bach József, főmunkatársa Kelemen János. 11 év óta áll fenn.
Csákova és Vidéke, Csákovaer Zeitung. Fel. szerk. Szántó Aladár. X. évf.
Lippai Ujság. Felelős szerkesztője és kiadója Rafila Demeter. IX. évf.
Radna-Lippa, mintegy harmincz évvel ezelőtt keletkezett. Előbb német ujság volt Neue Lippaer Zeitung czímmel. Később magyar lap lett és Radna-Lippa és Vidéke czímmel Straussmann Jakab szerkesztette. Majd a Radna-Lippa nevet vette fel és Zach Józsefné szerkesztette, ki az első női lapszerkesztő volt Magyarországon. Tőle vette át Zeitler Lajos, ki a lapot 10 év óta szerkeszti.
Versecz és Vidéke. Felelős szerkesztője Kohn Emil dr. Megindult 1908-ban.
Fehértemplom és Vidéke. Alapította 1910-ben Hegyi József tanár, ki jelenleg is szerkeszti. Fehértemplomnak első lapja 1884-ben indult meg Fehértemplomi Lapok czímmel, mely hamar megszünt. 1897-ben alakult a Magyar Alduna Berán Oszkár szerkesztésében, mely másfél évig állott fenn.
Német lapok.
A német lapok közül a legrégibb Die Nera czímű hetilap, melyet 1867-ben néhai Gläser Győző, később Fehértemplom város rendőrkapitánya alapított és 1867. július hó 27-ik napjáig Verseczen Kirchner J. E.-nél nyomatott. Ettől fogva azonban a lap nyomását Wunder Gyula könyvnyomdász vette át. 1869 szeptember havában a lap kiadótulajdonosa és szerkesztője is Wunder Gyula lett és ma is az. Munkatársai voltak Bászel Aurél dr., Bandl Károly Antal dr., volt városi könyvvivő, Ristics Mihály ügyvéd, Berán Oszkár körjegyző, Jovanovics D. kevevárai iskolaigazgató, Ebhardt Nándor ny. ezredes, Savkovics Svetozár tanító, Wény József földbirtokos stb. A "Die Nera" felváltva minden 14 nap "Allgemeine Mittheilungen für Land- und Hauswirtschaft", és "Praktische Mittheilungen für Gewerbe und Handel" czimű mellékletet hoz.
Werschetzer Gebirgsbote. Felelős szerkesztője Kirchner Ernő 46. évfolyam.
Dettaer Zeitung. Felelős szerkesztője Drechsler Bernát. 30. évfolyam.
Neue Werschetzer Zeitung. 29. évfolyam.
Ungarisch-Weisskirchner Volksblatt. Szerkeszti Kuhn Péter. 17. évf.
Temeskubiner Wochenblatt. 14. évfolyam. Szerkeszti Oberläuter Róbert.
Werschetzer Volksblatt. Szerkeszti és kiadja Neumann Henrik. 7. évfolyam.
Südungarischer General-Anzeiger. Szerkeszti és kiadja Wettel Vilmos. 6 év óta áll fenn.

0. Dr. Kováts Sándor: A csanádi papnevelde története. 1806-1906.
1. Temesvári Pelbárt működéséről a temesvári kötetben szólunk.
2. A Múzeumok és könyvtárak országos tanácsának 1910. évi jelentése után

« TEMES VÁRMEGYE KÖZOKTATÁSÜGYE. Írta Vértesy Gyula dr. kir. tanfelügyelő. KEZDŐLAP

Temes vármegye

Tartalomjegyzék

TEMES VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. Írta Szentkláray Jenő dr. apátkanonok. »