A népnevelés és általában a kulturális intézmények ügye Temes vármegyében a multban mostoha elbánásban részesült, mert ez a vidék évszázadokon át az országos harczoknak leginkább ki volt téve, s az állandó fegyverzaj, a dúlások, csatározások és üldözések közepette, a kultúra terjesztésére sem idő, sem alkalom nem jutott.

Később pedig a katonai uralom szintén nem nagyon kedvezhetett a kulturális fejlődésnek. És a vármegye viszontagságos multja a katholikus papságnak, mely az ország más, védettebb területein az iskolaügyet kezébe vette, szintén nem adott megfelelő helyzetet és módot, hogy a népnevelés ügyét istápolhassa.

Az ország más részén, mindenfelé, feles számban voltak a plebániák, monostorok mellett a plebániai, monostori iskolák; Temes vármegye területén a plebániák, monostorok sem maradtak fenn, nemhogy az iskolák.

A Bánság katonai kormányzói közül gróf Mercy Klaudius Florimundus volt az első, a ki a közoktatásnak a Bánság területén lendületet akart adni. Az ő felterjesztésére határozta el Károly király 1717-ben, hogy Temesvárott egy jezsuita kollegiumot rendszeresít. Ugyanekkor Temesvárra telepítette a király a salvatoriánus barátokat s ezek és a jezsuiták végezték ez időtől kezdve a tanítói teendőket.

Temesvár városában tehát 1717 táján valahogy mégis el volt látva az iskolaügy, de a Bánság külterületein a legszomorúbb állapotok voltak. S az iskolaügynek ez az állapota összefüggésben volt a vallásügy elhanyagoltságával. A török hódoltság idejében ugyanis a csanádi püspöknek csak a püspöki czíme maradt meg, egyházmegye nélkül és a Bánságnak a töröktől való visszafoglalása idejében mindössze öt kath. paróchia volt az egész néhai egyházmegye területén. A mint azután a csanádi egyházmegye újból kialakult, lelkes püspökei szaporították a paróchiákat, úgy hogy 1733-ban már húsz új plebánia állott fenn. A plebániákkal kapcsolatosan voltak szervezve a népiskolák is, de ezeken kívül más iskolák nem voltak.

Mikor azonban 1770-ben az akkori királyi kormány az egész országban összeíratta az iskolamestereket, az iskolák számát s a tanítások módját és anyagát, az egész országban 2845 elemi népoktatási intézet szerepel, de ezek között egy sincs említve a Temesi Bánság területén.

Hogy az iskolaügy rendezése a Bánátban mily csigalassúsággal haladt előre, az kiviláglik egy 1773-ban Bécsbe felterjesztett panaszból, melynek tárgya - Griselini könyve szerint - az volt, hogy az 1764 július 24-ről keltezett legmagasabb parancs, mely szerint a Bánság katholikus részében legalább minden határőri századnál egy kath. elemi iskola volna fenntartandó, "nagyobbrészt még mindig végrehajtatlan". A német ezredek területén még úgy ahogy végre volt hajtva. Itt minden faluban volt egy-egy falusi iskola. Hogy azonban ez iskolák ügye is milyen kezekbe volt letéve, arra élénk világot vet az a jelentés, melyet 1774-ben küldték fel a Bánságból az udvari hadi tanácshoz, mely szerint tíz iskolamester közül: egy haszontalannak, három rossznak, kettő középszerűnek s csak egy van meglehetősnek minősítve.

A román-illír Határőrvidéken csak a papiron szerepelt egy iskola: Kusicson. A legtöbb faluban illír tanítók voltak a községek költségén.

1775-ben a német-bánsági ezredek területén már 11 elemi falusi iskola volt ezek közül csak kettő volt Temesben, Kubinban és Plosiczon.

Az oláh-illír ezred elemi tanodája Fehértemplomban volt és Bozovicson; a szerb és román népiskolák rendezése ügyében pedig a kormány 1774-ben egy tervet terjesztett fel a ,,deputatio in illyricis" útján, mely terv császári jóváhagyást is 192nyert, azzal a módosítással, hogy az ez iskolába behozandó új tanmód elsajátítása czéljából küldjenek nehány ügyes, a német nyelvben jártas illír egyént. Bécsbe, a kik azután ott gyakorlatilag kiképeztetvén, arra köteleztetnének, hogy az elsajátított új tanmódra az iskolatanítókat tanítsák meg.

A deputatio in illyricis javaslatának jóváhagyásával tulajdonképen csak a szerb iskolaügyet oldották meg, elhatároztatván, hogy 373 új iskolát fognak emelni azokban a községekben, a hol a községek hajlandók lesznek az iskolaépítésekhez hozzájárulni. Azokon a helyeken, a hol iskolákat állítottak, a tanító kettős házhelyet s két hold kaszálót kapott; többi fizetését pedig, akár pénzben, akár termesztményekben, a községekkel kötendő szerződés határozta meg. Minden iskola számára a tervezet szerint 12 tentatartó, ugyannyi számolótábla, 6 olló, ugyanannyi tollkés és vonalzó, 36 irón és 1 rizsma papiros volt beszerzendő ott, a hol az iskolához tartozó házak száma a 100-at nem haladja felül a hol azonban felülhaladja, ott mindenből a kétszeres mennyiség. A tanulók között kilátásba helyezték 10,000 ábéczés-könyvnek ingyenes kiosztását is. Sőt már a tanfelügyeletről is szó esik. Kimondták ugyanis, hogy mihelyt a tanügy folyamatba jő, a pópák és knézek (községi elüljárók) minden hónapban, a protopópák minden negyedévben, a püspökök, egy e czélból kinevezendő igazgatósági egyén kíséretében, minden tizedik évben tartoznának az iskolákat meglátogatni.

A tanulók serkentésére Mária Terézia 1500 forintot rendelt ki évenként, felében a verseczi, felében a temesmegyei ifjúság számára ajándékokra, melyek iskolai szükségletekből, ruházatból és kitüntetésekből állanának. Ugyancsak a temesi Bánság részére külön iskolai bizottmányt is állítottak fel, melynek első elnöke gróf Sauer tartományigazgatási udvari tanácsos volt.

Hogy a népiskolákban akkortájt hogy és mit tanítottak, arra alig van hiteles adat. A legalsóbb fokú iskola az volt, a melyben csak az olvasást tanították. A magasabb fokú iskolákban az írást is tanították s kivételesen a számolást is a deákos népiskolákban végre a latin nyelv elemeit is.

Az iskolaügy azonban a Bánságban is, mint az ország többi vidékén, tulajdonképen csak Mária Terézia Ratio Educationis-ának kiadása óta lett közügy s, lettek az iskolák közintézmények. A királynő tudvalevőleg 1777 augusztus havában bocsátotta ki a Ratio Educationis-t életbeléptető rendeletét, azonban a Temesi Bánságban a bécsi kormány már előbb is gondoskodott arról, hogy minden róm. kath. hitközségben iskola és tanító legyen. Így azután a katholikus német telepített helyeken sorra nyíltak meg az iskolák: Temes vármegye területén 1766-ban Szakálházán, Schöndorfon; 1770-ben Blumenthalban, Segenthauban. A bécsi katonai kincstár pénzt is áldozott az iskolákra. A lippai, újaradi tanítok 40-40 pengő forint pénzsegélyt kaptak 1770-ben. S ugyancsak 1770-ben felhívta a bécsi udvari kamara a temesvári országos adminisztrácziót, hogy vegye gondjaiba az állandó iskolai alap megteremtését. Ez ugyan nem történt meg, mert az iskolai alapvagyon még ma is hiányzik sok iskolánál.

Mikor 1775-ben Felbiger "Allgemeine Schulverordnung"-ját a Bánságra, is kiterjesztették, azzal kapcsolatosan megalakult Temesváron a normális iskolai bizottság. Ennek a bizottságnak az iratait, tanácskozási és ülési jegyzőkönyveit, az országos levéltárban őrzik.

A bizottság 1775 január 14-én tartotta meg alakuló ülését. Első czéljául az iskolai alapok megteremtését tűzte ki. Ez nehéz terv volt, mert a Bánságban sem nagy urak, sem gazdag egyházi javadalmasok nem voltak, csak telepesek és szegény paróchusok. A bizottság azonban mégis valami alapot akarván összehozni, azt javasolta, hogy az alap javára vettessék ki minden lelkészre évi két forint és minden lelkész köteleztessék, hogy végrendeletében emlékezzék meg erről az alapról. Továbbá azt javasolta a bizottság, hogy az iskolai alapok megteremtésére minden tánczmulatságban résztvevő 10 krajczárt fizessen és hogy minden elfogyasztott akó bor után valami illetéket fizessenek az alap javára.

Ugyanekkor nyílt meg Temesváron az első, német tannyelvű róm. kath. normális iskola. Az igazgatója valami Spenkuch nevű rokkant császári százados volt. A temesvári bizottság ekkor már iskolai szabályrendeleteket is ad ki. Így elrendeli, hogy az oktatás az egész Bánságban november, legkésőbb deczember hóban megkezdessék; hogy a községek lássák el az iskolákat a szükségesekkel; hogy a tanítók szorgalmi és haladási naplókat vezessenek s végül, hogy csak a bizottság tudtával és bejelentés mellett fogadhassanak fel a községek és a lelkészek 193iskolamestereket. A tanítók fizetésének pótlására is eszközölt ki a bizottság kincstári segélyt. Így egyízben a temesvári kerület 11 helysége kapott együttesen 216 frt segítséget a tanítói fizetésekre.

Így történt azután, hogy a Ratio Educationis, mely a Bánság területére csak 1778-tól, a visszacsatolás évétől nyert hatályt, a Bánságot már nem találta kultúrálatlan állapotban. A Ratio Educationis által felállított nagyváradi kir. tanulmányi igazgató hatásköre alá került a Bánságból alakított három új vármegye Temes, Torontál és Krassó.

A temesvári kerületben ekkor - egy 1779-iki királyi biztosi jelentés szerint - volt 29 német iskola; a versecziben: 2, a csatádiban 26; a lugosiban 3, összesen 60. Tanító pedig volt: Temesváron, Ujbesenyőn, Lippán, Rékason, Nagybecskereken, Zsombolyán s Németszentmiklóson 2-2; Verseczen 3, a többi községekben pedig 1-1, vagyis összesen 68. Az akkori jelentések szerint igen látogatottak voltak a temesvári, gyarmatai, szakálházai, bruckenaui, újaradi s verseczi iskolák. A 68 tanító közül 47 a temesvári mintaiskolában gyakorolt.

Ilyen volt akkor a régi Bánság területén a róm. kath. iskolák statisztikája. Ezek többnyire németek voltak (kevés olasz és franczia is) s megvolt bennük a kultúra, az iskola iránti vonzódás; de a bánsági illírek (e névvel nevezték a szerbeket, románokat) a műveltség alacsonyabb fokán álltak.

Az illírek száma a Bánságban, hivatalos kimutatás szerint, 1767-68-ban 260.419 volt (ebből 181.369 oláh és 78.780 szerb) s ennyi lélekre mindössze 24 oláh és 53 szerb tanító esett. De hogy ezekben az iskolákban mit tanultak azok, a kik nem akartak speczialiter pópák lenni, mutatja az a tanmenet, mely 1770-ből, a temesvári rácz triviális iskolából fennmaradt. Olvasáson kezdték; de alig hogy a betűvetést valahogy elsajátították, azonnal bemagoltatták velük a breviáriumot, az összes reggeli, déli, esti és éjjeli imádságokat; Dávid zsoltárkönyvét, az összes himnuszokat s végül az apostolok leveleit. A ki azután 5-6 évi ily tanítás után nem akart papi pályára lépni, vagy nem léphetett arra, az mehetett az iskolából, a nélkül hogy az írásnak, számolásnak csak elemeit is megtanulta volna.

A bánsági illír iskolák ügyét először az 1776 november 2-án kibocsátott császári pátens karolta fel. Ez intézkedett az új iskolaépítésekhez szükséges kincstári segélyekről és a tanítók fizetéséről is. Minden tanító kapott kettős háztelket, két hold rétet és 60 háztartás után évi 30 frt fizetést, mely 100 háztartásig 40, ezen felül 60 frtig emelkedett. A tanítót, a kinek megválasztása előtt vizsgát kellett tennie az országos igazgató előtt, a község fizette. A tanítás tárgyai voltak az anyanyelven való írás és olvasás, számolás és vallástan. Ha németül is tanított dícséretet nyert. A rendes szorgalmi idő négy hónap; nyáron ismétlőoktatás.

A tankötelesek beiskolázásáról is gondoskodik ez a pátens. Elrendeli, hogy minden tanító évenként szerezze be az utolsó 13 évben született gyermekek jegyzékét s jelentse fel a bizottságnak azokat, a kik nem látogatják az iskolát.

A pátens elrendeli továbbá, hogy a tanító az iskolába járásról rendes szorgalmi naplót vezessen; szól az iskolalátogatásokról is, kimondván, hogy minden pópa az elüljáró (knéz) társaságában havonként egyszer tartozik meglátogatni az iskolákat; a protopópa pedig valamelyik tiszttartósági hivatalnok kíséretében háromhavonként egyszer; végül a püspök, egy temesvári adminisztrátori tanácsossal, évenként egyszer. A kir. kincstárból 1500 forintot előlegeztek az 1777. évre - a temesvári bizottság útján - a tanulók között kiosztandó jutalmakra.

Ugyancsak ez évben a bánsági illír iskolák számára tanfelügyelőséget szerveztek, iskolaigazgatói czímmel. Ez tulajdonképen a temesvári iskolai bizottságnak volt a szakközege és Temesvárott székelt. Ez az első temesvári tanfelügyelő Mireyovi Jankovich Tivadar, előkelő birtokos volt, ki 600 forint fizetést, 150 forint szálláspénzt s 150 forint utazási átalányt kapott.

A bécsi udvari küldöttség rendezte a bánsági illír iskolák egyéb viszonyait is, úgy hogy 20 év alatt, 1758-tól 1778-ig, az iskolák száma 66-ról 218-ra emelkedett, a tanítóké pedig 77-ről 200-nál is többre.

1781-ben, Jankovich tanfelügyelő kimutatása szerint, a Bánságot alkotó három vármegyében, 452 helységben volt 293 tanító és 5755 tanuló, kik közül rendesen járt iskolába 2871; hanyagul 1532 s iskolába nem járt 1352.

Az iskolaügyeknek fenti irányban vázolt fejlődése azután bár lassú mederben, de elég fokozatosan haladt a hatvanas évek végéig; csak az abszolut korszakban volt visszaesés, a mikor az iskolák elé egy feladatot állítottak: mindent 194és mindenkit elnémetesíteni. Erre a németesítésre itt különben nem volt nagy szükség, miután a vármegyében a magyar lakosság elenyészően csekély volt.

Az iskolaügynek aztán általános és nemzeti szempontból óriási lendületet adott báró Eötvös József nagy alkotása: az 1868: XXXVIII. törvényczikk, népoktatásügyünk tulajdonképeni alaptörvénye, mely gyorsan alakította át Temes vármegye tanügyét is. Ezt legjobban igazolják a statisztikai adatok, melyek szerint 1868 óta a beiskolázás rendesebb kezdett lenni; az oktatást, a hol lehetett, fokozatosabbá tették és sok iskolátlan községben iskolát állítottak.

Nemzeti jellegű iskoláztatásról azonban még sokáig nem volt szó Temesben. Eleintén még alig volt magyar tannyelvű iskola az egész vármegye területén. A felekezeti és községi iskolák német, oláh vagy rácz tannyelvűek voltak.

Temes vármegyében az első állami iskolát 1874-ben állították fel Fehértemplomban, azután 1875-ben Jaszenován, és Kepeden, 1876-ban pedig Dragsinán, Ferendián, Klopodián s Nagysemlakon.

Hogy a vármegyei tanügy fokozatos fejlődését lássuk, vegyük elő néhány határjelző év statisztikáját.

1870-ben összeírtak a vármegyében 44.892 tankötelest; ezek közül tényleg iskolába járt 29.113 gyermek. Elemi iskola volt: 52 fiú, 11 leány, 114 vegyes, összesen 177. Tannyelvre nézve volt 11 magyar és 166 teljesen idegen tannyelvű iskola. Tanító volt az egész vármegyében 301.

Verseczen összeírtak 3485 tankötelest. Tényleg iskolába, járt 3400. Elemi iskola volt 8; tiszta magyar tannyelvű iskola nem volt. Tanítók száma 47.

1901-ben már összeírták az óvodaköteleseket is, az 1891-iki törvény rendelkezései értelmében. A vármegye területén 24.892 óvóköteles volt, a kik közül óvodákba járt: 8370. Óvoda volt 28, állandó menedékház 9, nyári menedékház 56. Népiskolai tankötelest összeírtak, mindennapit 44.996-ot, ismétlőt 21.276-ot, összesen 66.272-őt. Ezek közül elemi iskolába járt 42.609, ismétlőbe 15.636 és felsőbb népiskolába s polgáriba 394, összesen tehát 58.639. Az összes iskolák száma 268. A tanítók összes száma pedig 433 volt, közöttük 410 okleveles. Magyar nyelven való tanításra képesített 414.

Versecz városában 848 óvodaköteles; óvodába járt 299, óvoda volt 3. Tanköteles volt 3704, elemi iskolába járt 1380, ismétlőbe 314, polgáriba 227; összesen 1921. Iskola volt 9 elemi, 2 polgári. Magyar tannyelvű 8. Tanító 55.

Vagyis 1901-ben Temes vármegye területén - Temesvár várost is beleszámítva (részletezést lásd: Temesvár város közoktatásügye) - volt 25,753 óvodaköteles, a kik közül óvodába járt 9828. Ovoda volt 36. Tanköteles volt 78.566, ezek közül iskolába járt 64.505. Elemi iskola volt 263 (magyar tannyelvű 20), ismétlő-iskola 181, polgári iskola 9. Tanítók száma 433.

1910-ben a vármegyében volt 45 kisdedóvó-intézet, 9 állandó- és 38 nyári menedékház, 343 mindennapi, 160 általános ismétlő, 142 nem szaktanítós gazd. ismétlő iskola, 1 szaktanítós, 17 iparos-, 3 kereskedő-tanoncziskola, 4 polgári iskola.

Óvodába járt 10.653, mindennapi s ismétlő iskolába 60.531 (elemibe 57,984, iparos- és kereskedő-tanoncziskolába 1862, polgáriba 685).

Iskola volt a vármegyében mindennapi: 343, vagyis 77 állami, 33 községi, 12 róm. kath., 4 ref., 4 magán és 228 gör.-kel. és gör.-kath. Ezek közül magyar tannyelvű volt 153. Ismétlő iskola volt 302, iparostanoncz- 17, kereskedőtanoncz- 3, polgári 5. Tanítók száma (220 állami, 540 községi s felekezeti) 760.

A megyebeli 77 államí iskolába járt 15,929 tanuló (magyar anyanyelvű 4372, német 8520, tót 246, oláh 1663, ruthén 14, horvát 8, szerb 768, egyéb 338).

Versecz városában volt 4 kisdedóvó, 9 elemi iskola, 2 polgári (8 magyar tannyelvű), 1 iparos- és kereskedőtanoncz-iskola.

Óvodába járt 351, iskolába 3695 (mindennapiba 2549, ismétlőbe 444, iparos- és kereskedőtanoncz-iskolába 481, polgáriba 227). Tanítók száma 55.

Vagyis 1910-ben Temes vármegye területén - Temesvárt is beleszámítva - volt kisdedóvóintézet 105; óvodába járt 12.515. Elemi iskola (mindennapi) 343, ismétlő 309; mindennapi s ismétlő iskolába járt 69.397. Iparos- s kereskedőtanoncz-iskolába 3605, polgáriba 1878; összesen járt 74.880 tanuló.

Iparostanoncz-iskola volt 21, kereskedőtanoncz-iskola 4, polgári iskola 11. A 343 elemi iskolából magyar tannyelvű volt 178. Tanító volt 912 elemi iskolai.

Az iskolaügy rohamos és nemzeti irányban való fejlődését legjobban jellemzi a statisztikai összeállításból az a két kimagasló statisztikai pont, hogy 1870-ben 195177 iskola (ebből 11 magyar tannyelvű) és 301 tanító volt az egész vármegyében. Most 1911/12-ben, pedig van 351 elemi iskola, ebből 188 magyar tannyelvű és van 969 elemi iskolai tanító.

Hogy az állami népoktatásnak Temes vármegyében mily biztos és szép eredménye volt mutatja az a statisztikai táblázat melyet Halász Ferencz min. tanácsos közöl "Állami népoktatás" czímű, 1902-ben megjelent művében. Ez a táblázat világosan mutatja az egyes községekben, a hol állami iskola nyílt, a nem magyar ajkú lakosság között a magyarul beszélni tudók számának, általános népművelődési szempontból pedig az írni-olvasni tudók számának az emelkedését.

A táblázatban a felső számok jelzik az 1890-iki népszámlálási adatokat, az alsók pedig az 1900. évieket: