I. Ferencz király és VII. Pius pápa 1804. évi márczius 23-án megalapították a szatmári püspökséget.

A főpásztori méltóságot korunkig a következő püspökök viselték:

Nagy-szalatnyai báró Fischer István, 1804; Klobusiczki Klobusiczky Péter, 1807; Nagy-daróczi Kovács Flórián, 1821; Hám János, 1827; dr. Haas Mihály, 1858; Kézdi-polányi Biró László dr., 1866; Schlauch Lőrinci dr., 1873; Meszleni Meszlényi Gyula, 1887; és Boromisza Tibor dr., 1906. (Az 1905-ben kinevezett Mayer Béla dr. betegsége miatt püspöki székét el nem foglalta.)

Érdekes játéka a számoknak, hogy Szatmár korunkig tiz püspököt adott és ugyanannyit kapott.

A kath. püspökök nagy uradalmak jövedelme fölött rendelkezvén, az irodalom, tudomány és művészet terén alapításokkal, jótékonysággal, köz- és tanintézetek alkotásával s a műveltségnek minden vonalon való terjesztésével a virágzás magas fokára emelték Szatmárt és mivel a püspökök mellett minden időben tudós, hazafias és bőkezű főpapok voltak, ezt a virágzást a püspöki udvar és a főpapok csak fokozták.

A város kultúrintézményei közül ki kell emelnünk a magyar nyelvet és oktatást terjesztő Széchenyi-Társulatot, az irodalmat művelő Kölcsey-kört és a Dalegyesület ifjú Zeneiskoláját, mely ugyancsak ritka madár vidéki városokban.

Szatmáron az 1846., 1847. és 1848. években a hadak vészmadara, Petőfi Sándor gyakran megfordult s innen látogatott el a szomszédos Erdőd községbe, Juliájához. - Petőfi nagyobb költeményei közül Szatmáron 1847-ben a Szécsi Máriát írta; továbbá írt itt 1846-ban 8 és 1847-ben 31 költeményt, melyek között legszebb szerelmi dalai vannak.

Komócsy József költő Vencsellőn született ugyan, de Szatmáron volt vargainas, tanuló, tanító s utóbb tanár és Szatmárt annyira szerette, hogy a mikor csak tehette, mindig nagy örömmel látogatott el ide.

Tompa Mihályt, a virágok költőjét, a hiripi és ivácskói Böszörményi család szépséges leánya, Katalin iránti első platonikus szerelme köti Szatmárhoz, a mely idillikus viszony teljes tíz évig (1841-1851.) tartott s melyről az irodalomtörténet igen keveset tud.

A szinészet Szatmáron egyidejű a magyar szinészet bölcsőringásával. Már 1790-ben volt itt "komédiajáték", melyet az Erdélyből jött Móricz György igazgató társulata rendezett és itt lépett először Prielle Kornélia a világot jelentő deszkákra.

Az első nyomda Szatmáron 1856-ban, az első lap a "Szatmári Értesítő" pedig 1862-ben keletkezett. Azóta alakult itt még 9 nyomda és 24 lap, melyek közül ma fönnáll 6 nyomda és 10 lap.

A Szatmár-Németiben született írók, tudósok, művészek és más jeles fiainak életrajzi adatait az alábbiakban betűsoros rendben adjuk, röviden megemlékezve azokról is, a kik itt hosszabb ideig működvén, ez idő alatt jelentősebb tudományos, irodalmi vagy más irányú közhasznú működést fejtettek vagy fejtenek ki. Ezeknek az életrajzi adatait szülővármegyéjük monografiájában fogjuk bővebben közölni.

Ábrai Károly középiskolai tanár, később polgármester, családi néven Figura. Szül. Szatmártt, 1830-ban. Részt vett a szabadságharczban, előbb mint "debreczeni vörös szalagos önkéntes", majd mint honvéd, Máriássy, Dembinszki, Visoczky, Perczel és Mészáros tábornokok parancsnoksága alatt. A harczok lezajlásával jogi és theologiai tanfolyamot végzett; 1853-ban Szatmárra hívták meg ref. segédelkésznek és gimnáziumi tanárnak; 1862-ben a hódmezővásárhelyi ref. lyceum tanára lett. 1870-ben Hódmezővásárhely város főjegyzőjévé választották meg. 1871-ben Csongrádmegye választotta meg főjegyzőjévé, majd 1876-ban Hódmezővásárhely közönsége polgármesterré választotta, mely tisztjéről 1884 okt. 31-én lemondott. 1846-tól az Életképeknek Julius név alatt állandó munkatársa volt. Dolgozott még az ezidőtájt megjelent minden nagyobb fővárosi lapba.

Aiben Mátyás, kir. kath. főgimnáziumi igazgató. Született 1838-ban. 1869-től segédlelkész volt Túrterebesen, Felsőbányán, Szinérváralján, Ungváron, Munkácson. 1864. évben lett Szatmáron helyettes tanár s mikor 1867-ben Pesten tanári vizsgálatot tett, ide csakhamar rendes tanárrá nevezték ki. Volt a püspöki alapítványi pénztárnál másodpénztárnok hét évig; a főgimnáziumnál hitoktató öt évig s ez utóbbi intézetnél 1892-1895. igazgató. Az 1893. évben pápai kamarás lett s 1895-ben nyugalomba vonúlt. Meghalt 1901 aug. 18-án.

Ajtay Sámuel (nagyváradi), ügyvéd. Szül. 1774-ben. Meghalt 1881 jan. 8-án Szatmár-Németiben, 107 éves korában.

Antal Sándor dr., tiszti főügyész. Született 1873-ban Szatmár-Németiben. 1896-1898. években Szatmár-Németi sz. kir. város t. főügyészi hivatalában folytatta ügyvédjelölti joggyakorlatát. 1898 junius havában a budapesti ügyvédvizsgáló bizottság előtt az ügyvédi vizsgálatot letette. Ez időtől kezdve Szatmár-Németiben ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1903-ban tiszteletbeli tiszti főügyészszé neveztetett ki. 1907 jan. 14-én Szatmár-Németi sz. kir. város tiszti főügyészévé választotta meg. Elkészítette a városi alapok pénzeinek gyümölcsöztetésére vonatkozó kezelési szabályzatot. Résztvett a közrend elleni kihágásokra vonatkozó és a hevenyfertőző betegségek terjedésének meggátlását czélzó szabályrendelet megalkotásában.

Bagossy Bertalan, kir. kath. főgimn. tanár. Született 1868-ban Szatmár-Németiben. Pappá szentelték 1891-ben. Káplánkodott Fehérgyarmaton és Szatmáron. 1893-ban tollnokká és püspöki czeremoniáriussá lett az egyházmegyei hivatalban. 1895-ben tanítónő-képzőintézeti, 1901-ben kir. kath. főgimnáziumi tanárrá nevezték ki, miután előbb a polgáriskolai tanítói, azután a középiskolai tanári oklevelet megszerezte.

Bakcsy Gergely, a szatmár-németi ref. főgimnázium igazgatója. Született 1860-ban. 1890-ben került Szatmárra mint tanár. Az igazgatótanács jegyzője volt 1892-1906. A Kölcsey-kör muzeumi szakosztályának előadója 1896-98-ban; azóta elnöke. 1907-ben a ref. főgimnázium igazgatója lett. Több felolvasást tartott a Kölcsey-körben, a Lorántffy Zsuzsánna-egyesületben és a színházban. Presbitere a szatmári és főgondnoka a németi ref. egyháznak. Nyomtatásban megjelent műve: A szatmár-németi ev. ref. főgimnázium története, 1530-1896.

Bakkay Kálmán dr., a szatmári kir. kath. főgimn. hittanára. Született 1878-ban. 1905-1907-ben tanulmányi felügyelő a szatmári püspöki hittani intézetben, theologiai tanár, székesegyházi hitszónok. 1907-ben helyettes tanár a kir. kath. tanítóképző-intézetben. 1907-től a kir. kath. főgimnázium hittanára. Önálló munkája: "Állithat-e fel az államhatalom házassági akadályokat?" (1903. Budapest.)

Bartók Gábor, szatmári h. h. gimn. igazgató., szül. 1813-ban. A szatmári ref. gimnáziumnak 1856-tól 1867-ig igazgatója volt, a mikor nyugalomba vonult. 1856-ban a szatmári egyház presbiterré, 1858-ban az egyházmegye ülnökké választotta. Meghalt 1877-ben. Élénk munkásságot fejtett ki különösen a tankönyv-irodalom terén. A következő művei jelemek meg Szatmáron: "Székfoglaló 102beszéd" Szatmár 1856. - "Szatmár-Németi sz. kir. városok polgári s egyházi történetei." Szatmár 1860. Ezt a munkát Bartók Sarkadi Nagy Mihálynak, Szatmár-Németi sz. kir. város polgármesterének, előbb levéltárnokának tudományos kutatásai és levéltári adatai fölhasználásával írta. Maga a mű egyetlen a saját nemében és mint kútforrást számosan használták és ma is használják. Irt ezen kívül számos lapba és folyóiratba.

Bartók Lajos, tanár és festő. Született Szatmár-Németiben, 1851-ben. Az orsz. mintarajztanodában egy pályázaton a második díjat nyerte Az első próba czímű szénrajzával. Szatmáron telepedett meg és itt festette A mulató betyár, Faluháza, Birka-akol, A kandalló mellett, A jós stb. kompoziczióit, melyek közül többet ki is állított a Műcsarnokban. A szatmári Losonczi-féle házban 4 falképet, (regg, dél, est és éj czímmel) festett, azonkívül még falképeket a szatmári ref. gimnázium díszterme számára. 1889-ben rajztanári oklevelet nyert s azóta Váczon működik a m. kir. áll. siketnéma-intézetben. Mostani elfoglaltsága mellett ritkán fest és ekkor leginkább arczképeket. Itt "A táncz kezdete, A kompanisták, Az én nótám s a Haragosok" czimű képeket s nehány tájképet festett.

Báthory Endre, tanár és szerkesztő, született 1862-ben. 1887 május 14-én áldozópappá szentelték. Már 1886-ban a szatmári kir. kath. tanítóképzőintézet tanárának nevezték ki. 1895 nov. 1-én vette át a Szatmáron megjelenő "Heti Szemle" politikai és társadalmi hetilap szerkesztését és annak máig felelős szerkesztője. Ebben a lapban fejtette ki irodalmi tevékenységét. 1902-ben püspöki levéltárosnak és egyházmegyei könyvtárosnak nevezték ki.

Békéssy Géza, (bihari), Szatmár város törvényhatóságának árvaszéki ülnöke, szül. Szatmár-Németiben, 1845 november 26-án. 1867-ben ügyvédi oklevelet nyert. 1869-ben lépett a város közszolgálatába mint aljegyző. Később közigazgatási tanácsos lett és mint községi bíró is szerepelt. 1888-ban árvaszéki ülnökké választották, ez állását egész haláláig viselte. A "Szamos" czimű lapban a 70-es és 80-as években számos közérdekű vezérczikket írt és a Kovács Mártontól a 60-as években kiadott "Tárogató"-ban több szépirodalmi dolgozata jelent meg. Meghalt 1907. aug. 26-án.

Béltelki János; ref. esperes, 1694-ben jött Németibe ref. papnak s ez év márczius 24-én esperes lett. 1704-ben a kuruczok Szatmárt és Németit felgyújtották; a várossal a templom és a torony is porrá égett és Bélteki, híveivel együtt, a Hegyre menekült. A félelem és a sanyarúság annyira megviselték, hogy elbetegesedvén, szolgálatképtelen lett s 1708-ban meghalt. Életének utolsó évében jegyzőkönyvet szerkesztett, melybe összeírta a belső személyek fizetését. Ezt mai napig is Bélteki-féle jegyzőkönyvnek nevezik. Latin versei, a melyeket a Szilágyi Tönkő Márton halálára írt, megjelentek a Honor posthumusban.

Benkő Miksa, a szatmári zeneiskola tanára, ismert nevű zongoraművész, született 1871-ben. 1896-ban dr. Tanódy Márton előkelő orvos és lelkes zenebarát meghívására Szatmárra költözött, hol 1903-ig mint magántanár működött, 1903-tól pedig a szatmárnémeti dal-és zeneegyesület zeneiskolájának rendes tanára.

Berey József, ref. esperes-lelkész, született Szatmáron, 1859-ben. 1877-ben 4-ed éves hittanhallgató korában nyert meghívást a nagykárolyi segédlelkészi s vallástanári állásra. Itt 1881-1884-ig működvén, előbb szaniszlói, majd 1888-ban nagyecsedi lelkész lett, s előbb tanácsbíró, majd számvevőszéki elnök, főjegyző és 1907-ben esperes. 1884 óta a helyi lapok tárczáiban közölte kötetekre menő, történelmi alapokon épült elbeszéléseit a vármegye régi korából, melyekhez az anyagot évtizedekig tartó búvárlással, Szatmár-vármegye levéltárából merítette. Mint egyháztörténelmi író a "Protestáns Szemle" hasábjain mutatta be magát. Megjelent tollából "A reformátusok üldöztetése Szatmár megyében 1660-1680-ig" (1897. évfolyam) "A giródtótfalusi ref. egyház pusztulása". Szatmár vármegye monografiájában az ecsedi lápra vonatkozó részt ő írta meg.

Berky István, ref. lelkészt 1842-ben hozták papnak Szatmárra. Meghalt 1893-ban. Egyházi beszédei szerkezet tekintetében igen művésziek és tudományos szempontból magas színvonaluak voltak. Előbb a Török és Székács által szerkesztett prot. egyházi és iskolai lapba dolgozott. Több alkalmi egyházi beszédén kívül megjelent: Kalvin reformatori főbb érdemei (a Boros és Vajay által kiadott: A nagy reformátor Kalvin János czímű füzetben.)

Bihari Péter, bölcselettudor, ref. főiskolai tanár. Szül. 1840 febr. 5-én. 1868-ban a szatmári gimnáziumhoz választották tanárnak. 1873-ban Budapesten 103a ref. főiskola tanára lett. 1875-ben avatták bölcselettudorrá a budapesti egyetemen, hol 1882-ben magántanár lett. 1888-ban agybántalmak következtében meghalt. Már tanulókorában több alkalmi költeménye s pályanyertes műve jelent meg a debreczeni lapokban és a Vasárnapi Ujságban is. Korán elhalt tanulótársa, M. Kovács Gyula költeményeit is ő bocsátotta közre 1862-ben. Értekezései, bírálatai, pedagógiai és bölcseleti czikkei a különféle szaklapokban és folyóiratokban jelentek meg.

Biki Károly, szatmári ref. espereslelkész, született 1846-ban. 1900-ban lett szatmári lelkész. Irodalmi önálló munkái közül az "Imakönyv" és a "Konfirmáczió" czíműek jelentek meg Szatmáron.

Binder András dr., theologiai tanár. Született Szatmáron 1842-ben. 1874-ben Binder a szatmári papnevelő-intézet lelkiigazgatójává és theol. tanárrá nevezték ki. 1887-ben szentszéki ülnök, 1893-ban pápai kamarás és 1899-ben czímz. kanonok. Valóságos kanonok lett 1908-ban.

Biró László, szatmári püspök. Született 1806. január 6-án. 1829 november 1-én Vállajon segédlelkész lett, utóbb pedig Nagybányán. 1830-ban letette a hittudományi doktorátust s a következő évben a szatmári papnevelő-intézetben tanulmányi felügyelő, bölcseleti és utóbb jogtanár lett. 1837-ben szentszéki ügyvéd, később ülnök és házasságvédő. Kanonokká kinevezték 1845 deczember 2-án. 1847-ben a pozsonyi országgyűlésen káptalani követként vett részt. 1855. vértes-kereszturi apát; 1860. a vaskorona-rend lovagja; 1862. a kir. itélő-táblánál főpap és praelátus; 1865-ben a m. kir. helytartótanács tanácsosa és 1866-ban a m. kir. udvari kanczelláriánál mint referendárius és udvari tanácsos szerepelt. Megalapította az elaggott papok s az egyházmegyei katholikus néptanítók, tanítónők és óvók nyugdíj-intézetét; a képzőintézet tanárainak fizetését rendezte; a szatmári székesegyházat és több más templomot belső díszítésekkel látott el. A 1868. és 1870. években a kath. egyház önkormányzata ügyében tartott, de be nem fejezett értekezleteken Deák Ferenczczel és báró Eötvös Józseffel együtt munkálkodott. 1871-ben még részt vett az országgyűlésen. Meghalt 1872 január 21-én. Végrendelete így hangzik: "Semmi nélkül jöttem e világra, úgy megyek ki a világból". Ezek az egyszerű szavak jellemzőek a püspök jótékonyságára és áldozatkészségére nézve.

Bodnár Alajos, r. kath. tanító, született 1862-ben. 1896-ban a szatmári r. kath. fiu-népiskolához tanítónak választatott meg, majd az iparos tanoncz-iskolának is tanítója lett; 1901. évben pedig a tanítóképző rajz- és tornatanára. Jelenleg a püspöki fiúiskola tanítója. Irt tárczaczikkeket és neveléstani dolgozatokat. Ezek és felolvasásai, a tanügyi lapokban jelentek meg.

Bodnár Gáspár, kath. áldozópap, a szatmári kir. kath. tanítóképzőnek a pedagógiai szakra képesített tanára. Született 1861-ben. 1885-ben került Szatmárra káplánnak és székesegyházi hitszónoknak, 1891-ben kinevezték tanítóképző tanárnak, 1900-ban, irodalmi működése alapján, képesítést nyert a pedagógiai szakra. Mint tanár is több éven keresztül viselte a székesegyházi hitszónoki tisztet, együttvéve tizenkét esztendeig. Szatmáron megalakította a Kath. Legényegyletet, melynek 14 évig rendes, aztán díszelnöke volt, illetőleg jelenleg is az. 1893-ban, irodalmi működésének elismeréseül a Szent István-Társulat megválasztotta a "Tudományos és Irodalmi Osztály" (Kath. Akadémia) tagjának. 1901-ben a püspöki liczeumban a neveléstan tanára; 1903-ban szentszéki tanácsos. Alelnöke a Szatmár-egyházmegyei Irodalmi Körnek, melynek megalakításában tevékeny részt vett. Elnöke a "Szatmár-ugocsavármegyei Tanítói Egyesületnek", választmányi tagja az "Országos Pázmány Egyletnek" és tagja a Kath. Tanügyi Tanácsban működő tankönyvbíráló bizottságnak. 1884-ben Sarmaságh Gézával és Fejes Istvánnal megalapítják a Szatmár éa Vidékét.

104A 80-as években legkiválóbb művelője a kath. elbeszélő-irodalomnak és ez időtől nevével csaknem minden szépirodalmi lapban találkozhatni. Tevékeny részt vett a "Heti Szemle" alapításában és további munkásságában. Szakdolgozatai számos szaklapban és folyóiratban jelennek meg. Szerkeszti két éven át az "Iskola" czímű tanügyi lapot. 1886-ban megalapítja a "Téli Esték" czímű lapot és szerkeszti 11 esztendőn át. Magasabb megbízásra a "Téli Estéket" felváltja a már hetenként megjelenő: "Magyar Földmívelő", melyet immár szintén 11 esztendeje szerkeszt. Szerkesztette a "Kath. Család" czímű folyóiratot is. A szocziális és vegyes irányú munkálatainak száma oly nagy, hogy azok felsorolására e keret nem alkalmas.

Bodnár György, Szatmár vármegye kir. tanfelügyelője. Született 1869-ben. Tanító volt Csanáloson és Szatmár-Németiben. Megszerezvén a polg. iskolai tan. oklevelét, a szatmármegyei kir. tanfelügyelőség kötelékébe lépett be tollnokként. Rövid idő alatt kir. s. tanfelügyelőnek s 1905. évben Szatmár vármegye kir. tanfelügyelőjének nevezték ki. A népoktatásnak lelkes harczosa, a kinek tanfelügyelői kormányzata alatt a vármegye népoktatásügye erős lendületet vett. Népiskolák számára tankönyveket, tanügyi lapokban pedagogiai czikkeket írt. Az 1907. évi 27. t.-cz. és miniszteri utasításához "Tárgymutatót" szerkesztetett. Ő írta meg e Monografia számára a közoktatásügyi részeket is.

Bogdán Péter, református esperes. 1661-ben másodszor volt Szatmárnak várbeli ref. papja és utolsó lelkésze is, mert a jezsuiták a várbeli templomot elfoglalták és ő kénytelen volt a várból a városba költözni. Meghalt 1674-ben; könyveit az iskolának, pénzét és ingóságait a tanuló-ifjuságnak hagyományozta. Mint esperes, az egyházvidék jegyzőkönyveit ő kezdte meg szerkeszteni 1670-ben. E jegyzőkönyvet ma is Tarczali-jegyzőkönyvének nevezik róla, mert előneve Tarczali volt.

Bogdány Mihály, szatmárnémeti polgár. Versben leírta az 1817-ik évi éhséget s e művét a Szatmár városi kapitányi hivatal, a polgárság segélyével, az árvák fölsegélyezésére kinyomatta ily czímmel: "Érzékeny rajzolatok a Szatmár vidékén uralkodott 1817. esztendei szörnyű éhségről." Nagykároly 1818. (II. kiadása Miskolcz 1819.)

Boromisza Tibor dr., szatmári püspök, született 1840-ben. Midőn a papi pályára lépett, Rómába küldték filozofiai és a theologiai tanulmányokra. 1863-ban szentelték pappá s ezután főpásztora, Kunszt József érsek, káplánnak küldte ki az egyházmegyébe. 1869-ben hittanár lett a tanítónőképzőben. Ez évben üresedett meg a jánoshalmi plébánia, és a patronus, Meyer Henrik, bécsi bankár és testvérei, báró Puthonné és gróf san Martino di Valperga-né Boromisza Tibort mutatták be a kalocsai érseknek, így lett ő, 6 éves káplán korában, jánoshalmi plebános. Mint ilyen, élénk szerepet vitt a közügyekben s a vármegyei közgyűléseken a közérdeket szolgáló felszólalásaival becsülést és tekintélyt szerzett magának. 1881-ben iskolalátogató, 1889-ben esperes és 1890-ben hévízi apát lett. 1893-ban nevezték ki kanonokká, szemináriumi rektorrá s a kalocsai képzőintézetek felügyelőjévé. Országos szereplése 1894-ben kezdődik, mikor a szabadkai kath. nagygyűlésnek egyházi elnöke volt. 1898-ban a kalocsai kath. kör elnökévé választotta; ez időtől kezdve állandóan részt vett az országos kath. mozgalmakban s mint az országos szövetség egyik alelnöke, azokban kiváló szerepet vitt. 1901-ben pápai prelátus, 1906-ban káptalani helynök lett, míg Várossy Gyula dr. érsek 1906-ban általános érseki helynökké tette. Ebből az állásból emelkedett a szatmári püspöki székbe. Jótékonyságának már plébános korában is, de kiváltképen kanonok korában tanujelét adta. Alapítványai közül megemlítjük azokat, a melyeket a kalocsai érseki uradalmi tisztek nyugdíjalapja javára, a bajai és zentai gimnáziumoknál szegény tanulóknak ösztöndíjúl és a kalocsai Tanítók Háza javárá tett. Kiemelkedik ezek közül 30.000 K alapítványa, melynek kamataiból egy kalocsa-egyházmegyei növendék Rómában végzi tanulmányait. A szatmár-egyházmegyei papok nyugdíj alapját 10.000 K. adománynyal növelte. A jótékonyságban kerüli a nyilvánosságot. Mint szatmári püspök feladatul tűzte ki maga elé az ország éjszakkeleti részén, a melyet kiterjedt egyházmegyéje magába foglal, a kath. hitéletnek és a magyar nemzeti érzésnek ápolását, fejlesztését.

Boros Bálint, orsz. képviselő. Született 1819. évi deczember 5-én. Előbb polgármester volt. Országgyűlési képviselővé először 1867-ben választották 107meg Szatmár-Németiben, a mikor Gyene Károly akkori követtel állást cserélt. Az 1867. évi országgyűlés félidőszakára terjedő képviselősége után a város közönsége két, 3-3 évi cziklusra Kiss Jánost küldte fel követül s ez időszak után 3-3 évre terjedő négy országgyűlési s 5 évre terjedő egy cziklus alatt ő képviselte a törvényhozásban Szatmár-Németi sz. kir. várost. Mint deákpárti, a fuzióhoz csatlakozott. Első nagyobb beszédét a vármegyék kikerekítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásakor mondotta s csakhamar az uzsoratörvény eltörlése ügyében szólalt fel. Ő felsége a király személyesen ismerte őt s miután 18 évre terjedő törvényhozói pályájától a magánéletbe vonúlt, a vaskorona-rend harmadosztályával tüntette ki. Egyik engedményese s igazgatósági választott tagja volt a Magyar éjszakkeleti vasútnak. A képviselőházban elnöke volt a VI. bírálóbizottságnak; tagja a közlekedési bizottságnak s mint ilyen vízszabályozási kérdésekben több ízben szólalt fel. Számos éven át tagja volt a delegácziónak. Egy ideig igazgatósági tagja volt a szatmár-nagybányai helyiérdekű vasútnak s csaknem haláláig igazgatósági tagja és alelnöke a szilágysági vasútnak. Több ideig volt a szatmári ref. egyház főgondnoka és tanügyi bizottságának elnöke. Élete fogytáig városi törvényhatósági és közigazgatósági bizottsági tag; elnöke a szatmár-németi társaskörnek s a szatmári kereskedelmi és iparbanknak. A társaskör 25 éves elnöki szolgálata alkalmából, hálája jeléül, az olvasóterem számára életnagyságú arczképét festette le. Meghalt 1896-ban. Arczképét, életrajzát és beszédeit kiadta Ferenczy János ily czím alatt: Emléklap Boros Bálint, Szatmár-Németi szab. kir. város 18 éven át volt országgyűlési képviselőjének tiszteletére, azon alkalomból, midőn a magán-élet nyugalmába visszavonúlt. Szatmár. A Szabadsajtó nyomása 1892.

Borsos Benő, ref. főgimn. igazgató. Született 1860. évi márczius 31-én. 1887-ben választották meg Szatmárra rendes tanárnak. A szatmári ref. főgimnáziumnak 1889. január 7-én igazgatója lett s ezt az állást halála napjáig viselte. A debreczeni ref. egyházkerületnek tagja volt. Meghalt 1906. évi deczember 6-án. Kiváló része volt a vezetése alatt álló intézet újjászervezésében és a tanférfiú eszményi példaképe volt.

Börkey Imre, 1869 végén a Hazai életbiztosító-társaság ügynöke volt. Szerkesztette a Szatmári Értesítőt 1861 aug. 1-től 1862 decz. 30-ig, a Tárogató czímű vegyes tartalmú hetilapot. 1862 jan. 2-től május 31-ig Szatmáron, a Nyír czímű vegyestartalmú hetilapot 1867 okt. 6-tól 1868-ig és ennek folytatását, a Tiszavidéket, 1869 jun. 4-től decz. 27-ig Nyíregyházán.

Böszörményi Károly, polgármester. Született 1822-ben. 1846-ban ügyvéd lett. Az 1848-iki szabadságharcz alatt nemzetőri hadnagy volt. 1872-ben Szatmár-Németi törvényhatósága polgármesterré választotta, s ezt a tisztet 1894-ig viselte, midőn nyugalomba vonúlt. A közügyek terén szerzett érdemei elismeréseül 1883-ban megkapta a kir. tanácsosi czímet, s utóbb a Ferencz József-rend lovagkeresztjét. Böszörményi abban az időben ült a polgármesteri székben, a midőn a minden téren előretörő nemzeti haladás a városokat is a rohamos fejlesztés áramába sodorta. Az ő bölcs mérsékletére és takarékosságára volt szükség, hogy a városi háztartás meg ne rendüljön. Hosszú időn át volt a szatmári ref. egyház főgondnoka s a ref. főgimnázium igazgatótanácsosa. Az egyházi és iskolai téren szintén nemes és önzetlen buzgósággal működött. Az ő polgármestersége idején épült ki az új városház, színház, vashíd, méntelep, a laktanyák és a villanyos világítás első körlete. Meghalt 1901 márczius 19-én.

Brán Feliczián, dr., nagyvárad-egyházmegyei gör. kath. áldozópap, főesperes, szentszéki tanácsos, zsinati vizsgáló, az e. m. számvevőszék tagja, a hittudományok tudora, született Szatmáron, 1864-ben. Egyházjogi és történeti tanúlmányokat írt a budapesti "Hittudományi folyóirat" és "Religio-Vallás", az ungvári "Felvidéki Sion", a balázsfalvi "Foaia bisericeasca" és "Unirea", valamint a szamosújvári "Preotul Roman" közlönyökbe. Önálló latin műve: "De ieiunio ecclesiastico in genere, deque ieiuniis Ecclesiae Orientalis in specie (Nagyvárad, 1889.)

Buza Sándor, hittudor, theológiai tanár, szül. 1848 nov. 11-én. 1873-ban misés pappá szentelték föl. Később Szatmártt a püspöki papnevelőben az egyházjog és egyháztörténet tanáraként működött. 1886-ban a papnevelő aligazgatója és egyházmegyei altanfelügyelő; 1889-ben a szegények ügyvédje; 1893-ban 108szentszéki ülnök s 1896-ban tiszaujlaki plébános. Szatmáron szerkesztette a "Heti Szemlé"-t. Meghalt 1905-ben.

Csapó István, ref. lelkészt, ki magát Szatmarino hungarusnak mondja, 1742-ben hozták Szatmárra; itt 1749-ig szolgált. Tudományos műveltségét bizonyítják a szatmári ref. egyház levéltárában olvasható számos iratai. Nyomtatásban fenmaradt munkája: Oratio valedictoria epidictico panegyrica de veniae Moysis exoratione a Jetroah socero suo Exod, 417 impetrata, Bernae 1740.

Csengeti János Ferencz dr., (régi családi nevén: Czenger), jelenleg a kolozsvári Ferencz József tud. egyetemen a classica philologia rendes tanára, a Magy. Tud. Akadémia levelező, a "Kisfaludy-Társaság" rendes tagja, az "Erdélyi Irodalmi Társaság" és az "Országos Irodalmi Szövetség" alelnöke, született Szatmáron 1856-ban. Középiskoláit Szatmáron és Debreczenben végezte. A német, franczia és angol nyelvet már gimnáziumi tanuló korában meglehetősen elsajátította. Már 1876-ban bemutatta a Philologiai Társaságban Sophokles Antigonéjáról szóló tanúlmányát. Először a tanárképző-intézetben működött tanárjelöltként, majd a debreczeni ref. kollegiumban helyettes tanárként. 1880-ban helyettes tanárnak nevezték ki Beszterczebányára, az ottani kir. kath. főgimnáziumhoz, majd egy év múlva a fehértemplomi állami főgimnáziumhoz rendes tanárnak. 1883-ban "Katona József Emlékezete" czímű ódájával pályadíjat nyert. Ugyanez évben Budapestre nevezték ki a VII. ker. állami főgimnáziumhoz, majd egy év múlva a tanárképző-intézet gyakorló főgimnáziumához, vezető tanárnak. Ez intézetnél 13 évig működött: 1890-ben egyetemi magántanár, 1892-ben a M. Tud. Akadémia levelező tagja lett. Az ő szerkesztése alatt indult meg a Magyar Paedagogia, a pedagogiai társaság havi folyóirata, melyet 1892-1896-ig szerkesztett. Ekkor a kolozsvári egyetemre nevezték ki a classica philologia rendes tanszékére; ugyanott az ókori művészettörténet előadásával is megbízták. Az egyetem képviseletében részt vett és felolvasásokat tartott a párisi felsőbb oktatásügyi kongresszuson (1900) s az athéni első nemzetközi archaeologiai kongresszuson (1905). Ugyanekkor részt vett abban a tanulmányútban, mely a görög tenger szigeteinek és a görög föld nevezetesebb helyeinek meglátogatását tűzte ki czéljául, Dörpfeld vezetése alatt. Számos czikke, paedagogiai, philologiai értekezése, műfordítása és eredeti költeménye jelent meg különféle lapokban és folyóiratokban.

Cseresnyés Sámuel, igazgató született 1785-ben. A szatmári ref. gimnáziumhoz 1817-ben hívták meg igazgatótanárnak s ezt az iskolát 1855-ig igazgatta. Tudományos készültségét bizonyítják azok a kézikönyvek, melyeket a költészeti és szónoklati osztályok számára készített, s melyek csak kéziratban maradtak. A tudományos gyűjteményben jeles mathematikai czikkei láttak napvilágot. Meghalt 1855-ben. 500 kötetből álló könyvgyűjteményét gyermekei a ref. főgimnázium könyvtárának ajándékozták.

Cholnok Imre ifj., szatmár-németi kir. közjegyző született 1851-ben. 1894-ben került mint kir. közjegyző Szatmár-Németibe, hol a vármegye törvényhatóságának bizottsági tagjaként, a közéletben tevékeny részt vesz.

Csomay Győző hírlapíró, született 1883-ban Szatmáron. Kiváló gyorsíró; s mint ilyen vidéki és országos versenyeken pályadíjakat nyert. 1904-ben a Budapesten megjelenő "Gyorsírási Szemle" felelős szerkesztője volt. Jelenleg a szatmári felső kereskedelmi iskolában és a női kereskedelmi tanfolyamon a gyorsírás tanára. Dolgozott és dolgozik a helybeli lapokba és az 1905. évben, a Fejérváry-féle kormány alatt a "Szatmár-Németi" politikai lapnak mintegy tíz hónapig sajtóügyészileg nyilvántartott felelős szerkesztője volt. 1904 óta jegyzője és irodalmi szakosztályi előadója volt a Kölcsey-Körnek.

Csomay Imre, köz- és váltó-ügyvéd, született 1849-ben. 1876 óta tagja a szatmári ügyvédi kamarának s 25 év óta választmányi és fegyelmi bírósági tag. Számos társulatnak jogi tanácsosa. 27 év óta városi bizottsági tag. A politika terén állandóan szerepel. Elnöke a szatmár-németi függetlenségi és 48-as pártnak és a szatmári függetlenségi körnek. A Széchenyi-társulat eszméjét ő vetette fel, a társulat megalapítását ő indítványozta s alapításában tevékeny részt vett, s ennek több éven át jegyzője volt. Kezdeményezte a Gazdák és Iparosok Szövetkezetét, s ennek hét évig igazgató-elnöke, majd ügyvédje volt. A tűzoltó-egyletnek titkára és a Kölcsey-körnek több ízben pályabírája volt. A szatmári ref. egyházban örökös presbiter. Szerkesztette a "Szatmár" czímű lapot és időnként a többi helyi lapokba is dolgozott.

Csomay Imre ifj., született Szatmáron, 1879-ben. 1903. év január havában átvette a Szatmáron megjelent "Szatmári Friss Ujság" czímű politikai napilap felelős szerkesztését, de négy havi szerkesztői működése után lemondott, hogy tanulmanyait befejezhesse. Jelenleg több helyi lapnak munkatársa, szinházi és törvényszéki rovatának vezetője. A helyi lapokba humoros tárczákat ír.

Deák Kálmán, született 1860-ban Szatmáron. A korán elhúnyt jeles költő a kereskedői pályára volt kénytelen lépni. Már ekkor feltűnt költeményeivel és a vidéki lapok gyakran közölték verseit, Erdődy Kálmán, Kálmán Diák és saját neve alatt. Később a városnál nyert szerény alkalmazást, majd a Szatmári Gőzmalom-Társulatnak lett - és volt elhunytáig - tisztviselője. Tanárjok volt egyúttal a kereskedő-ifjaknak is és alig volt társadalmi egyesület, kör, társaság, melynek buzgó tagja vagy tisztviselője ne lett volna. 1885-ben adta ki kötetben "Költemények" czím alatt munkáit, hátramaradt versei pedig 1902-ben jelentek meg "Deák Kálmán költeményei" czím alatt. - Népdalai közül többet Dankó Pista zenésített meg. Meghalt 1901. márczius hó 20-án. Emlékére, nevét viselve alakult meg és szép eredménynyel működik a jótékonyság terén a "Deák Kálmán" asztaltársaság.

Decsi István, ref. tanárt és esperest 1609-ben hozták Debreczenből Szatmárra, a református gimnáziumhoz, hol három évig működött és később Bethlen Gábor fejedelem papja lett.

Demjén Márton, ref. lelkész, született Szatmár-Németiben, 1857-ben. Kiskovácsiban 1890-ben lelkészszé választották, 1893-ban pedig veszprémi református lelkész lett és azóta ott működik. Több tanulmánya jelent meg a Dunántúli Protestáns, a Sárospataki Egyház- és Iskolai lapokban, a pápai és székesfehérvári lapokban. A veszprémi ref. egyházban 15 év alatt leányiskolát segélyző egyletet alkotott. Meghonosította a biblia- vagy vasárnapi iskolát, karácsonyfa-ünnepeket, és szeretet-vendégségeket. A veszprémi ref. egyházmegye, lelkészi működése jutalmául, főjegyzőjévé és tanácsbírájává választotta.

Dier Lajos, r. kath. áldozópap és nyug. szatmári főgimnáziumi tanár, szül. 1827-ben. Rövid ideig a szatmári püspöki udvarban szertartóként működött; 1101868-tól a szatmári főgimnáziumban a mennyiségtant és német nyelvet tanította. 1877-ben nyugdíjazták. Meghalt 1903 aug. 18-án. Előszeretettel foglalkozott a hidroszkopiával és geologiával és kutatásainak eredményei e téren hazánk elsőrangú tekintélyei közé emelték. Vízkutatási kísérleteiről a fővárosi és vidéki helyi lapokban tudományos értekezéseket írt. Különös tanulmánya tárgyává tette a földrengést is. Ő írt először a jászberényi földrengésekről 1868-ban. Néhány héttel előre megjósolta a bánáti, 1880-ban a szászsebesi és horvátországi földrengés helyét és idejét (Szatmár, 1880. 47. sz.) Tevékeny részt vett az orsz. tanáregylet, a földtani társulat, a Szamos-szabályozási egylet és a magyar természetvizsgálók gyűlésein. Általános figyelmet keltettek meteorológiai levelei. (M. Állam 1879., 266., 286. és 1880. 57. sz.) Tőle származik Szatmár nevének etimológiai származtatása. (M. Állam 1877. 170., 171. sz.) Irt ezeken kívül értekezést az algimnázium mértanáról, az ungvári gimnázium értesítőjébe (1854), és a M. Államba (1887. 66., 78., 102., 166. sz.) Történeti s régészeti dolgokkal is foglalkozott; a kodexek olvasásában is jártas volt. Öreg napjait arra használta fel, hogy hidroszkópiai tapasztalatait tudományos rendszerbe szedte s kiadásra rendezte. Kéziratban van: Die Gesetze der Electrodinamik, systematisch dargestellt. (Ebben megjósolta a másoló távírást.)

Dobos Mihály, (vagy Tofeus), ref. püspököt 1658-ban hozták ref. papnak Szatmárra. Innen 1663-ban Erdélybe költözött s Apafi Mihály fejedelem udvarában hirdette az igét. 1679-ben erdélyi püspök lett. Meghalt 1684-ben.

Dunay Sándor, a szatmár-németi felső kereskedelmi iskola igazgatója, szül. 1870-ben. 1906-ban az ujonnan keletkezett szatmár-németi felső kereskedelmi iskola igazgatói állására hívták meg. Igazgatója még a kereskedő-tanoncziskolának, a keresk. alkalmazottak esti szaktanfolyamának, valamint a kezdeményezésére szervezett női kereskedelmi tanfolyamnak. Pedagogiai, társadalmi és közgazdasági irányú közleményeit a helyi lapok közölték. Több felolvasást is tartott. A Keresk. szakiskolai Tanárok Országos Egyesületének, a Szatmárnémeti Kölcsey-Kör irodalmi szakosztályának, a Szatmári Torna- és Vivó-Egyesület választmányának tagja, továbbá a szatmári róm. kath. kaszinó világi alelnöke.

Éder Pál, levéltári segéd, szül. 1861-ben Szatmáron. 1878-ban jött Budapestre, hol a jogot hallgatta és joggyakornok volt a fővárosi tiszti ügyészségnél, később irodavezető lett.

Ekkel Lajos, róm. kath. lelkész. Szül. 1871-ben. 1896-ban került Szatmárra, hol 6 évig volt segédlelkész. 1897-ben a szatmári kath. legényegylet elnöke lett. A kath. kaszinónak 4 éven át háznagya, a Czeczil ének- és zeneegyletnek egy ideig alelnöke volt. Működött az irodalmi téren is. Költeményei és kisebb közleményei a "Heti Szemlében" láttak napvilágot és résztvett a Meszlényi püspöktől kiadott "Szentek élete" szerkesztésében; "Elemi Szertartástan" czímű önálló tankönyve 1903-ban Szatmáron jelent meg és sok népiskolában használják. Legutóbb a dr. Buza Sándor "Megváltó" czímű munkáját dolgozta át és rendezte sajtó alá.

Ember Pát, ref. lelkész. 1701-ben lett szatmári pappá. Midőn 1703 szeptember 28-án Szatmárt a kuruczok felégették, Ember Pál, lelkésztársával, Kincses Istvánnal, a szőlőhegyre menekült s megvetette alapját a ma is virágzó Szatmárhegynek. Történelmi jegyzeteit és műveit a háborús világban szétszórták, elrejtették vagy megsemmisítették. Szatmárhegyen, a Rákóczi táborában, midőn a kuruczok előtt Gyulafi nevű főtiszt fölött szónokolt, oly megható színekkel festette és jósolta meg a kurucz háborúk veszedelmét, hogy a fejedelem könnyeket hullatott. 1704-ben debreczeni pappá lett és 1710-ben mint liszkai lelkész halt meg.

Erdélyi Imre, tornatanár. Szül. 1854-ben. 1875-től Szatmáron a róm. kath. elemi iskolánál működött 1896-ig. 1876 október havától a szatmári kir. kath. 111tanítóképző intézetnél, 1878 szept. 16-tól pedig a kir. kath. főgimnáziumnál működik mint tornatanár.

Erdélyi István, városi főmérnök, szül. 1862-ben és 1886-ban lett Szatmár-Németi főmérnöke. Működése alatt a város közlekedési viszonyai teljesen átalakultak. Mint a város műszaki ügyeinek vezetője, tevékeny részt vett ezekben és mint kezdeményező, részint pedig mint műszaki tanácsadó, irányadó szerepet teljesített. A város műszaki ügyeiben történt felszólalásai és egyes kiváló fontosságú kérdésekben tett előterjesztései, mindenkor megérdemlett figyelemben részesültek. A "Szamos" és "Szatmár és Vidéke" czímű helyi lapokban műszaki kérdésekben igen sokszor szóllalt fel. A város lejtmérése és csatornázása ügyében a "Szamos" czímű lapban 1888-ban hosszabb czikksorozata jelent meg és tulajdonképen ez irányban tett hivatali előterjesztései és munkálkodása alapján készültek el a város csatornázási és vízvezetéki tervei is. Ő írta meg e kötet számára a város közútaira vonatkozó részt.

Erdős József dr., theológiai tanár, szül. Szatmár-Németiben 1866-ban. 1880 tavaszától 1881 junius végéig Révész Bálint tiszántúli ref. püspök mellett volt segédlelkész és a tanítóképezdében kisegítő tanár. 1881-től a pancsovai ref. egyház lelkésze volt 1884 augusztus végéig. Ettől kezdve 1888 augusztus végéig az újsóvéi ref . egyház lelkipásztora volt, továbbá egyházmegyei tanügyi bizottsági elnök és iskolai körügyelő. Innen a tiszántúli ref. egyházkerület 1888 április havában Debreczenbe hívta meg theológiai akadémiai rendes tanárnak és azóta állandóan itt működik. A debreczeni theol. akadémiának több ízben dékánja, két ízben pedig főiskolai igazgató, többször érettségi vizsgálati elnök, kétszer kormányképviselő volt. A bécsi cs. k. evang. theol. fakultás doktori kara 1880 április 9-én ob eruditionem scriptis varii argumenti comprobatam a theológiai licentiatus, majd 1891 márczius 1-én ob eruditionem scribendo et docendo comprobatam a theológiai doktori méltósággal tisztelte meg. Figyelmet érdemlő theologiái, történelmi és philologiai czikkei, könyvismertetései, értekezései, tanulmányai és egyházi beszédei a szaklapokban jelentek meg, 1894-ben szerkesztette a Debreczeni Protestáns Lapot, egyik munkatársa volt a Pallas Nagy Lexikonának és munkás tagja a Károli-féle magyar biblia revideáló bizottságának.

Erdőssy Vilmos, született Szatmáron, 1870-ben. A katonai pályára lépett, melyet, 14 évi tényleges szolgálat után mint főhadnagy hagyott ott. Azota mint szerkesztő s biztosítási tisztviselő működik. Számos elbeszélése és közérdekű czikke jelent meg a fővárosi, megyebeli és más vidéki lapokban. Az "Otthon" czímű egyfelvonásos vígjátékát a szatmári, "A hadnagy úr" czímű 4 felvonásos színművét a miskolczi színházban adták elő jó sikerrel. Többször tartott felolvasásokat is. 1908.-ban a Szatmár és Vidéke felelős szerkesztője lett.

Eszéki István, ref . lelkész, szatmári származású 1665-66-ban Utrechtben tanúlt. Visszatérvén hazájába, udvarhelyi pap lett Erdélyben, majd az udvarhelyi kerület ekklézsiáinak seniora; 1673-ban Bethlen János az udvarhelyi iskola alapítója, egyházi főgondnokká nevezte ki. Halála előtt ezer forintot hagyott alapúl az elszegényedett lelkészek özvegyei és árvái számára.

Farkas Antal dr., ügyvédi kamarai elnök. Született 1826-ban. Nevelő volt Zoltán János belügyminiszteri államtitkár gyermekei mellett és ismeretei gyarapítása végett Berlinben is járt. 1859-ben lett jogtudor; 1861-ben köz- és váltó-ügyvéd; 1862-ben kezdte meg Szatmáron az ügyvédi gyakorlatot s egész életét e városnak szentelte. 1862-ben lett a református gimnázium ügyvédje; 1869-ben tanügyi bizottsági elnök és utóbb igazgatótanácsi elnök és egyházmegyei ügyvéd; 1874-ben egyházmegyei tanácsbíró; 1880-ban egyházkerületi világi főjegyző; a városnál 1862-től kezdve, haláláig, bizottsági tag; az ügyvédi kamarának egy ideig ügyvédje, 1883-tól fogva elnöke. A protestáns felsőbb leányiskolának 1872-1894-ig igazgató-tanácsi elnöke. A protestáns irodalmi körnek egy évig, a Kölcsey-körnek négy évig alelnöke s 1884-ben a szatmári ev. ref. egyháznak főgondnoka volt. Farkast kötelességtudása, munkaszeretete, buzgósága és nagy akaratereje a város elsőrangu alakjainak egyikévé tette. Meghalt 1901. évi szeptember 28-án.

Farkas Antal, kir. kath. főgimnáziumi tanár. Született 1838-ban. Az 1859. és 1860-iki tanévben került Szatmárra a kath. főgimnáziumhoz. Saját neve és álnév alatt hazafias alkalmi verseket írt; majd később a szépirodalmi lapokban jelentek meg költeményei, melyekből egy kötetet utóbb sajtó útján is kiadott.

Fáy József, ref. esperes, szül. 1707-ben. 1745-ben Németibe került. 1749-ben egyházvidéki jegyző s 1762-ben esperes lett. Ő egyesítette a szatmári és németi egyháztanácsokat és iskolákat. Meghalt 1771-ben.

Fechtel János dr., tanár, szül. 1859-ben. 1885-ben a szatmári tanítóképző tanára, majd 1886-ban hitszónok és tanár a kir. kath. főgimnáziumban. Meszlényi Gyula püspök utóbb szentszéki ülnökké nevezte ki. A társadalmi, politikai, gazdasági és közéletben mindig élénk részt vett. Egyike volt az ezredévi jótékony asztaltársaság megalapítóinak, melynek elnöke, majd díszelnöke lett. A Kölcsey-kör irodalmi társaság titkára volt, ma ügyvezető alelnöke. A dalegyesület alelnöke; a zeneiskola igazgató-tanácsosa; a jótékony nőegyesület főtitkára; a Széchenyi-társulat titkára; sok éven át városi bizottsági tag. Több európai nyelven beszél, nagy utazásaival s nyelvismereteivel európai műveltségre tett szert. Számos hírlapi czikket írt, fordított egyházi irányú műveket, résztvett e monografia szerkesztésében és megírásában és a Kölcsey-körnek kiadványait is ő szerkesztette. Egyike a legkedveltebb és legtartalmasabb alkalmi és ünnepi szónokoknak és e beszédei nyomtatásban is megjelentek.

Fejes István dr., szatmári ügyvéd, szül. 1855-ben. Ügyvédi vizsgája után Szatmáron telepedett le. Jogász korában kezdett irogatni az "Üstökösbe" s később a "Bolond Istókba" s annak, különösen a boszniai okkupáczió idejében országszerte nagy népszerűségnek örvendő Peczek Demeter és firer úr Flinta alakjait ő teremtette meg és írta 1886. január 1-ig. Azóta főmunkatársa s 1890 január 1-től 1908-ig felelős szerkesztője volt a "Szatmár és Vidéke" czímű helyi lapnak, hol humorát az "Apróságok" rovatában és tárczaczikkekben értékesítette. Fejes egyike Szatmár legtevékenyebb embereinek. Buzgó munkássággal szolgálja a törvényhatósági, társadalmi és egyesületi életet.

Ferencz Ágoston, városi tanácsjegyző, szül. Szatmár-Németiben 1872-ben. 1802. április 1-én közigazgatási szolgálatba lépett és I. aljegyző, majd 1903-ban tanácsjegyző lett. Az 1903. évi általános tisztújításkor tb. tanácsossá nevezték ki. Mint tanácsi, szakbizottsági, közgyűlési és elnöki előadó nagy közhasznú munkásságot fejtett és fejt ki. Több évig volt a "Szatmár-Németi" czímű lap főmunkatársa, majd felelős szerkesztője, mióta pedig e lap kötelékéből kilépett, azóta a "Szamos" czímű helyi lap dolgozótársa. Egy évig a "Kölcsey-kör" irodalmi szakosztályának előadója volt. A társadalmi mozgalmak, különösen pedig az egyesületi élet fellendítésében is tevékeny részt vesz. A jótékony nőegyletnek éveken át volt főjegyzője, jelenleg pedig az önkéntes tűzoltó-testület, a dal- és zeneegyesület, valamint az iparos-ifjak körének titkára, a torna- és vívóegyletnek művezetője, a szatmárrészi gör. kath. egyháznak főgondnoka. Ő szerkesztette a monografia számára a város gazdasági viszonyaira vonatkozó részt.

Ferenczy János, a szatmári hírlapírók doyenje, kora ifjúságától kezdve, harminczöt éve forgatja a tollat. Szül. 1856-ban. Jog után Szatmár-Németi sz. kir. városnál közigazgatási pályára lépett s itt ellenőr lett, de 1894-ben nyugalomba vonult és azóta kizárólag az irodalomnak él. Jegyzője volt az 1883. évi szatmári házi és kézműiparkiállításnak és több évig katonai tudósítója a Vöröskereszt egyletnek. Társadalmi téren is sokat működött. Az úri kaszinónak tizenöt évig volt jegyzője; megírta a város legrégibb testületének, a Lövészegyesületnek a történetét; husz évig szolgálta a tűzoltóság ügyét, tíz éven át főparancsnokként működött s e minőségében József kir. herczegtől személyes dicséretet is nyert. A honvédség tartalékában főhadnagyi rangra emelkedett. Hosszú hírlapírói pályáján Szatmárnak minden lapjában dolgozott és sok fővárosi hírlapba is. A "Szamos"-nál fődolgozótársként husz évet töltött; aztán két évig volt az "Éjszakkeleti Ujság" szerkesztője s jelenleg a "Szatmár Németi" czímű politikai lapot szerkeszti. Színdarabokat is írt. Földerítette Petőfinek szatmári életét és Tompának első szerelmét, melyek eddig az irodalomtörténetben ismeretlenek voltak. Elnöke a Szatmárnémeti ipari hitelszövetkezetnek.

Fésős (Fésűs) András, ref. lelkész. Szül. 1801-ben. 1830 őszén Szatmáron, az elaggott Gáti István mellett volt segédlelkész, ennek nyugalomba vonulása után pedig 1831 ápril 24-én rendes lelkész lett. 1841-ben Debreczenbe távozott.

Fischer István báró. Ő volt az első szatmári püspök, a ki ez állását 1804-től 1807-ig viselte s 1808 márcz. 16-án elfoglalta az egri érseki széket. Fischer a székesegyházzá változott, addig parochiális templomot újjáépítette; a Jézus-társasági eltörölt s Szatmárról 1773. évben eltávozott rendnek lakóházát és iskolai épületét a kerttel együtt megvette, kiigazíttatta s egyik szárnyát újból fölépítvén, püspöki lakásnak rendezte be. Ezt a lakóhelyet azonban nem foglalta el, hanem a növendékpapoknak engedte át lakásul és ő maga egy évig a gróf Károlyiak jószívűségéből Erdődön vonta meg magát, míg a papnevelő-intézetet alkalmas helyen felépítette. Ugyancsak a kispapoknak szórakozó helyül majort és kertet vásárolt. Szatmárról távozván, az általa megkezdett épületek folytatására hétszázezer téglát s mindennemű más készletet hagyott hátra. Több helyen új plébániákat állított fel. Kieszközölte a három évtizeden át szünetelt régi gimnázium visszaállítását és két bölcseleti osztálylyal való kiegészítését. Egerben kelt végrendeletében közel 80.000 koronát hagyott szatmári egyházmegyei czélokra. Meghalt Egerben 1822 június 21-én.

Fodor Győrgy, városi levéltárnok, Nagydoboson született ugyan, 1836 ban, de már 1881-ben Szatmár város szolgálatába lépett és több állást viselvén, mai napig is a város levéltárnoka. Czikkei a helyi és a fővárosi lapokban jelentek meg. Megírta a Szatmár városi színészet történetét, mely e monografiában is olvasható. A Debreczenben megjelenő "Város" czímű lapban a közigazgatás és a vidéki levéltárak kezelése érdekében több irányító czikket írt. Az a műve, melyet a több mint százéves s lerombolt törvényszéki épület történetéről írt, be van falazva az ennek helyére épült Pannónia szálló alapkövébe.

Fodor Gyula, bölcseleti doktor, főgimnáziumi tanár, szül. 1864-ben. 1886. óta tanár Szatmáron, majd Budapesten, azután ismét a szatmári kir. kath. főgimnáziumban, jelenleg pedig a budapesti VIII. kerületi állami főgináziumban. Az ezredévi jótékony társaság egyik alapítója és utóbb igazgatója. Világi alelnöke volt Szatmáron a kath. kaszinónak s két ízben főtitkára a Kölcsey-körnek. Most főmunkatársa az Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlönynek. Czikkei a helyi és fővárosi lapokban és szakfolyóiratokban jelentek meg.

Fogarasi Pap Máté, ref. tanító Szatmártt, Nagybányán, később Szászvároson volt pap 1745-ig.

Fórizs Ferencz, előbb. ref., utóbb kath. pap és tanár. 1659-ben hozták a szatmári ref. iskolába oktatóul. 1674-ben több paptársával együtt a pozsonyi rendkívüli ítélőszék elé idéztetvén s elítéltetvén, Nápolyba került gályarabságra, honnan a hollandi rendek közbenjárására szabadult csak meg. Bejárta ezután Angolországot s újólag elfoglalta papi állását. 1694-ben mint ref. pap a róm. kath. hitre tért s Nagyszombatban tanár és a káptalani levéltár rendezője lett. Meghalt 1717-ben.

Fülöp Áron, ref. felső-leányiskolai és főgimnáziumi tanár, jelenleg a képviselőház főkönyvtárnoka, szül. 1861-ben. 1886-ban a szatmári ref. gimnáziumhoz választották meg a magyar és latin nyelv és irodalom tanárának; később a szatmári ref. felsőbb leányiskola magyar nyelv és irodalom-tanára volt. Költeményeket írt 1884 óta a Fővárosi Lapokba.

Füredi Sándor, hegedűművész és szatmári zeneiskolai tanár, Bécsben és több fővárosban hangversenyzett s mint hangversenymester a Strauss Ede udvari zenekarához szerződött. Később hangversenykörútat tett Németországban és Hollandiában. Tanított Kassán, a városi zeneiskolában a 1903 év óta a szatmári zeneiskola tanára. Ugyanez évben részt vett Berlinben, a Wagner-ünnepélyen, mely alkalommal játékával arany-érmet és díszoklevelet nyert. Irt hegedű iskolát és hegedű gyakorlatokat.

Fűsi Lőrincz, ref. esperes, 1690-ben lett szatmári ref. pap. 1693-ban Felsőbányára ment, hol a "Honor posthumus"-ba latin verseket írt. 1704-ben nagybányai, majd alsómisztótfalusi esperes lett. Meghalt 1715-ben.

Fűsűs János, ref. lelkész. 1627-ben szatmári ref. pappá lett, hol 2 év mulva meghalt.

Gál Sámuel. ref. lelkészt 1802-ben hozták Németibe ref. papnak. A szatmári egyházmegye 1802-ben ülnökéül választotta. Meghalt 1814 október 1-én. Hivataloskodása alatt avatták fel Németiben az újonnan épült templomot s ő biztosította gondos előrelátással a felsőségnél a németi pap illetményeit. Mint nemes emberbarát és kiváló hitszónok messze földön ismeretes volt.

Gáty István, ref. esperes, szül. 1749 április 8-án. 1774 után került Szatmárra. Volt egyházvidéki jegyző, esperes és táblabíró. Meghalt 1843-ban. A 94 esztendőt élt, igénytelen öreg egész életét szakadatlanúl a magyar irodalomnak és tudománynak szentelte. A szatmári ref. egyház könyvtárában 20-nál több nagybecsű kézirata hever. 1820-ban saját módszere szerint megalkotta a magyar gyorsírás rendszerét, a nélkül, hogy a külföldi gyorsírást rendszeresen ismerte volna. Ezirányu művei után a Magyar Tudományos Akadémia is kutatott Szatmáron. Arczképe a ref. főgimnázium könyvtárában van.

Gergely Károly, ref. lelkész, szül. 1837-ben. 1873-ban a szatmár-németi ref. gimnáziumban a magyar, latin és görög nyelv tanára lett. 1877. jul. az egyházkerület Debreczenbe hívta meg a klasszika philologiai és vallástani tanszékre. A tanároktól rendezett felolvasó-estélyeken többször tartott népszerű felolvasást 117és három évig szerkesztette az egyesület évkönyveit. Szatmártt a Szamosnak állandó munkatársa, s egy ideig társszerkesztője is volt (írt a lapba beszélyt, költeményeket 1882. 13. sz. A sas és galamb, Goethe után stb.); írt még czikkeket és költeményeket más szatmári lapokba és a szaklapokba. Nagy irodalmi munkásságot fejtett ki különösen Debreczenben. A Deák Ferencz emlékezetére tartott beszéde (Szatmár, 1876), ezer példányban kelt el a tanári gyámintézet javára.

Góth Mór, szatmári festőművész, szül. 1873-ban. 1893-ban Münchenben Hollósy Simon mester mellett dolgozott. 1896-ban, midőn a nagybányai művésztelep megalakúlt, Góth a Hollósy tanítványai közül mintegy 30-at hozott ide, orosz, lengyel, angol, amerikai és magyar festőket. A szatmári városház nagyterme számára életnagyságban lefestette Ferencz József király és Erzsébet királyné arczképeit. 1903-ban a bécsi "Hagenbund"-ban rendezett kollektív kiállítása magára vonta a bécsi kritika és közönség figyelmét, minek következtében a Nagybányán és Vajdahunyadon készült magyar tárgyú összes képeit már az első héten eladta. E sikerének köszönheti, hogy meghívást kapott Berlinbe és Brémába és hogy három éven át műterem és modell állott rendelkezésére a bécsi művész-akadémián. 1904-ben Marienbad város általa festtette meg a "Királytalálkozás Marienbadban 1904-ben" czímű képet. 1906 óta Párisban és Belgiumban tanúlmányúton van.

Gönczy Antal, munkács-egyházmegyei áldozópap, szatmár-németi gör. kath. espereslelkész, szül. 1859-ben. 1907-ben foglalta el a szatmár-németi gör. kath. lelkészi állást és 1889-ben lett az egyházkerület esperese. Szatmár vármegye törvényhatóságának 15 éven át volt választott tagja. Számos egyház-irodalmi czikke és értekezése jelent meg az egyházi és más lapokban.

Gönczy Sándor, ref. lelkész, szül. Szatmáron, 1858-ban. Még 4-ed éves theológus korában a szatmári egyház tanácsa egyhangúlag megválasztotta segédlelkészül, a mely állásában 4 évet töltött közszeretetben. 1885-ben tyukodi lelkésznek választották meg. Szatmári hivataloskodása idején a helyi lapoknak volt munkatársa s ezekbe írt czikkeket. Külön füzetben megírta a Kisdedóvás fejlődését és történetét Szatmáron. A társadalmi mozgalmakban is élénk részt vett és szinielőadásokon, továbbá jótékony hangversenyeken gyakran szerepelt.

Görög Miklós, törvényszéki aljegyző, szül. 1876-ban. Joggyakornoksága után a szatmári kir. törvényszékhez került aljegyzőnek. Innen küldte czikkeit a Budapesten megjelenő: "Görög Katholikus Hírlap"-nak, majd dolgozó-, később szerkesztőtársa lett az "Éjszakkeleti Ujság"-nak. Csomay Győző társaságában, Falussy Árpád dr. főispánnak Szatmár-Németi főispánjává való beiktatása alkalmával, szerkesztette az "Emléklap"-ot.

Gyirwa Venczel, Horányi és Sándor István szerint szatmári származású volt.

Gyöngyösi Konrád, irgalmas-rendi prior. 1788-ban született. Mint másodéves theologus Szatmárra jött s belépett az irgalmas szerzetbe; áldozó-pappá szentelték 1816-ban. 1832-ben a bécsi irgalmasok zárdájában titoknok volt; 1834-ben e rend szatmári házában a priori és definitori tisztséget ruházta reá s így lett ő ennek a rendnek itt első priora.

György Lajos, ref. lelkész, szül. 1826-ban, Szatmár-Németiben. 1851. szeptember 1-től 1852. augusztus 15-ig a debreczeni főiskola seniorja volt; azután Szatmár-Németiben volt lelkész, hol 1864-ben meghalt.

György Lajos, gimnáziumi tanár, szül. 1858-ban Szatmárnémetiben. 1882-ben kisújszállási ref. gimnáziumi tanár, 1884 óta pedig a losonczi állami gimnázium tanára s a város társadalmi életében, mint a Kaszinó, F. M. Közművelődési 118Egyesület stb. titkára, tevékeny részt vesz. 1886 óta a "Lononcz és Vidéke" munkatársa. Szépirodalmi és vegyes tartalmú czikkei a szaklapokban jelentek meg.

Gyulay József, városi adóbecsűs, született Szatmár-Németiben 1883-ban. Előbb vasúti tisztviselő volt, de baleset következtében a vasúti szolgálatról le kellett mondania. Ezután pénzügyigazgatósági hivatalnok, majd 1905-ben városi adóbiztos lett. Dolgozott számos helyi és vidéki lapba. Két kötet költeményt adott ki Szatmáron: "Hullámok", 1893-ban és a tulipánmozgalmak alatt, "Tulipán-dalok", 1906-ban. Mindkettőhöz Ferenczy János írt előszót. Sárkány czímen Szatmáron élczlapot is szerkesztett és adott ki.

Gyurits Antal, a szatmári kir. kath. főgimnázium tanára, 1819-ben született. A szatmári kir. kath. gimnáziumhoz 1859-ben nevezték ki tanárnak, hol 1888-ig tanított. Ez idő alatt a tudomány különféle szakaiból több munkát írt. A tudós tanár meghalt Szatmáron 1892-ben. Bővebb életrajzi adatait már Vasvármegye monografiájában közöltük.

Haas Mihály dr., szatmári püspök. Szül. 1810-ben. 1858. évi április 18-án lett szatmári püspök. Főpásztori működése alatt megalakította a házassági egyházi törvényszéket. A Hám János püspöki elődje által a ferenczrendiek megtelepítésére szánt, de be nem fejezett tanítóképzői épületben, az irgalmas nénékkel betegeket és árvákat gondoztatott. A szatmári kir. kath. főgimnáziumnak 1863-ban, a nyilvánossági jogot kieszközölte. Meghalt Pesten, 1866 márczius 27-én.

Hám János, szatmári püspök. Szül. 1781-ben. 1827-ben nevezték ki szatmári püspöknek s teljes 30 évig vezette egyházmegyéje kormányzását, sőt 1841 és 1842-ben, mint szatmári plébános is működött és így szerzett jövedelmét a közkórháznak ajándékozta. Hám valóságos asketa-életet élt. Az igénytelenségnek, a szelidlelkűségnek, az apostoli buzgóságnak és a tudományok kedvelésének példaképe volt. Testét tüskékkel ellátott vaslánczocskákkal sanyargatta, melyeket öv gyanánt viselt. Ágyban sohasem hált, hanem keskeny, kemény pamlagon. Hámot 1848-ban esztergomi érsekké és herczegprimássá nevezték ki. "Fölemelvén, földre sújtottál engem, Uram!" Ezekkel a szavakkal fogadta kinevezését, mint azt ő maga a szabadságharczról írt s 34 ívre terjedő emlékiratában mondja. Alkotásaival Szatmáron lépten-nyomon találkozunk. Ő alapította a szegények agg-ápoló intézetét, az irgalmas-rendiek kórházát, a székesegyházat ő építtette újjá, ő emelte az irgalmas nénék zárdáját és leánynevelő intézetét, a konviktust és tápintézetet, a kálváriát, a temető-kápolnát, a tanítóképzőt, az egyházmegyében templomokat, plébániákat és iskolákat építtetett és mindezek fentartására és más egyházmegyei jótékony intézményekre végrendeletileg több százezer forintnyi összeget hagyományozott. Leonhard Mihály bécsi tábori püspököt is rábeszélte, hogy az egy ismeretlen jótevőtől a hadsereg altiszti leánygyermekei nevelésére adott nagyobb pénzösszeget, az irgalmas nénék szatmári kolostorában helyezze el. Igy áll fenn ma is ebben az intézetben 34 katonaleányra alapitvány. A nagy püspök meghalt 1857 deczember 30-án, 77 éves korában. Szentté avatása iránt Meszlényi Gyula későbbi szatmári püspök a római szentszék előtt megindította az eljárást, mely még ma is folyamatban van. Hámnak beszédeit két kötetben, saját költségén ugyancsak Meszlényi püspök adta ki.

Hámom József, szatmári prelátus kanonok, született 1838-ban. 1863-ban helyettes, utóbb rendes tanár lett a szatmári kir. kath. főgimnáziumban. 1888-ban theológiai tanár és papnevelő-intézeti aligazgató; 1874-ben az irgalmas nénék zárdájának javadalmi igazgatója, szentszéki ülnök és zsinathelyettesi vizsgáló; 1889-ben t. b. kanonok; 1895-ben egyházmegyei ájtatos alapítványi pénztári gondnok; 1897-ben kanonok; 1898-ban itöbői prépost s az irgalmas nénék superiorja. A szatmári irgalmas nővérek anyaházának, noviciatusának, nevelésügyi, szertári és felszerelési czélokra, valamint e ház templomának felújítására, mintegy 66,000 koronát adományozott. 1895-től 1907-ig püspöki jószágkormányzó volt. Meghalt 1907. évi október elsején.

Hantz Jenő dr., tanár és szerkesztő, szül. 1864-ben. 1890-ben választották meg Szatmáron a ref. főgimnáziumba rendes tanárnak. Az irodalomtörténetben úttörő munkája: "A humor és Arany János humora." Megjelent Budapesten, 1888-ban. Különféle lapokban jelentek meg eszthétikai és lélektani közleményei. 1896-ban a "Szamos"-nak szerkesztője lett, melytől 10 év múlva, 1906-ban, lépett vissza. Ez idő alatt élénk publiczistikai, szépirodalmi és művészetkritikai tevékenységet fejtett ki. A szatmári kulturegyletekben tevékenyen vesz részt s a szatmári ref. egyházmegye világi főjegyzőjeként, a főgimnázium igazgató-tanácsának és fentartó testületének előadójaként stb. működik.

Havas Miklós dr., szatmári ügyvéd, szül. 1876-ban. Zenei hajlamának már gyermekkorában annyi tanújelét adta, hogy az akkor Szatmáron lakó Blau Gyula fővárosi tanár és hangverseny-mester ingyenes oktatásban részesítette. Tíz éves korában már másodszor hegedűlt a szatmári dalegylet ama hangversenyén, a melyen gróf Zichy Géza azt az ajánlatot tette szüleinek, hogy a saját költségén a fővárosban ki fogja képeztetni. A szülők azonban más pályát szántak gyermeküknek. Később is számos alkalommal jótékony czélú hangversenyeken, matinékon stb. játszott és tagja volt a filharmonikusok budapesti egyesületének. A budapesti és szatmári lapokba színházi tudósítóként sok reczenziót írt, mint ügyvéd pedig a Szatmár-Németi cz. politikai lap felelős szerkesztője lett.

Hehelein Káraly, szatmári prelátus-kanonok, szül. 1838-ban. 1860-tól helyettes, 1865-től rendes tanár a szatmári kir. kath. főgimnáziumban; közben a főgimnázium helyettes igazgatója. 1868-1874-ben, tanársága mellett lelkiigazgató a papnevelő-intézetben. 1874-ben főgimnáziumi igazgató és szentszéki ülnök. 1881-ben pápai kamarás, 1891-ben nyugalmazott főgimnáziumi igazgató és ungvári plébános, zsinathelyettesi vizsgáló. 1892-ben ungi főesperes, Szt. Ágostonról nevezett pécsi prépost. 1900-ban székesegyházi főesperes-kanonok, 1901-ben őrkanonok, 1902-ben szatmári plébános, 1904-ben pápai prelátus. Hehelein is ama tizenkét papnövendék közé tartozik, a kik 1856 február 22-én nagy lelkesedéssel megalapították a Szent Alajos Társulat nevű irodalmi iskolát. E társulat őrzi kéziratban és részben nyomtatásban is számos értekezését. Mint tanár és igazgató, számos czikket írt pedagógiai és fiolológiai közlönyökbe.

Hegedűs Károly, m. kir. udvari tanácsos, a budapesti m. kir. állami felső ipariskola igazgatója, szül. 1849-ben Szatmáron. Felsőbb tanulmányainak befejezése után, mint gépészmérnök a magyar éjszak-keleti vasút műhelyszolgálati osztályában volt alkalmazva. Később a kereskedelemügyi miniszter megbízásából hosszabb tanulmányútat tett a külföldön, a fém- és vasipar s az ipari szakoktatás tanulmányozása czéljából. 1879-ben pedig Magyarország és Erdély fém-vasipari műhelyeit, telepeit és az iparviszonyokat tanulmányozta. 1879-ben a középipartanoda (a mai m. kir. állami felső ipariskola) igazgatója lett, 1884-ben pedig a m. kir. technologiai iparmúzeum igazgatója is, 1907-ig, a midőn a múzeumot az ipariskolától elválasztották s ez külön igazgatót nyert. Hivatalos működése alatt szervezte az intézet rendes tanfolyamát, továbbá mint rendkívüli tanfolyamokat: az építő-iparosok téli tanfolyamát, a gőzgépkezelők és kazánfűtők és az iparostanoncziskolai rajztanítók tanfolyamát; kidolgozta több ipariskola és tanműhely szervezeti szabályzatát és tantervét s az ipariskolák szaktanárainak és művezetőinek képzésére vonatkozó szabályzatot. Vezette több évig az állami ösztöndíjjal külföldre küldött technikusok és iparossegédek tanulmányát; 1894-ben -, a m. kir. állami női ipariskolák felügyelő-bizottságának elnökeként, egyidőre átvette az iskolák igazgatását. Az 1885. évi országos kiállításon az oktatásügyi csoportban az ipariskolák előadójaként, majd jury-tagként működött és legfelsőbb elismerést nyert. A kereskedelemügyi miniszter megbízásából 1896-ban megszemlélte a berlini iparkiállítást és tanúlmányozta az osztrák tartományokban a kisipar fejlesztésére tett kormányi intézkedéseket. E tanulmánya alapján részletes jelentést és javaslatot tett a kisipar munkaeszközökkel és gépekkel való általánosabb támogatásának megkezdése iránt. 120Tanulmányozta 1897-ben a nürnbergi, stuttgarti, karlsruhei és furtvangeni, 1903-ban pedig a svájczi iparmúzeumok működését, különösen a kisipar fejlesztésének szempontjából. Az 1900. évi párisi nemzetközi kiállítás magyar országos nagybizottságának és e kiállítás nevelés- és oktatásügyi csoportjának tagja és a kereskedelmi és ipari csoportok főrendezője lett. 1892-ben a király, az ipari szakoktatás terén szerzett érdemei elismeréseül, a királyi tanácsosi czímet adományozta neki, az ezredéves országos kiállítás körül szerzett érdemeiért legfelsőbb elismerésének nyilvánításával, majd az 1900. évi párisi nemzetközi kiállítás alkalmából pedig a III. oszt. vaskorona-rend adományozásával tüntette ki. A párisi kiállítás nemzetközi juryje az aranyéremmel, a köztársaság elnöke pedig a franczia becsületrenddel tüntette ki. Ő felsége, 1907-ben, az ipari szakoktatás terén szerzett érdemei elismeréseül a m. kir. udvari tanácsosi czímet adományozta neki.

Helmeczi K . István, ref . püspök. 1712-ben jött Szatmárra ref. papnak, 1713-ban egyházvidéki jegyzővé és 1719-ben esperessé választották. 1723-ban kőrösi pap s 1740-ben püspök lett.

Herman Lipót dr., ügyvéd, szül. 1863-ban. 1898-ban került mint gyakorló ügyvéd Zilahról Szatmárra. Munkatársa volt az Üstökös, Urambátyám, Bolond Istók s főképpen a Borsszem Jankó czímű élczlapoknak. 1890-ben jelent meg Budapesten "Tövisek" czímű verskötete. A hírhedt Papp Béla-féle bűnperben Zsoldics Mihályt, a fölbujtott tettest ő védte.

Hérmán Mihály, polgármester, szül. Szatmáron 1847-ben. Ügyvédi gyakorlatot folytatott Szatmáron 1878-ig, s 1879-ben lépett tiszti főügyészként a város szolgálatába. 1877 és 1878-ban a "Szamos" szerkesztője volt. 1895-ben választották polgármesterré. Nemcsak hivatalában, hanem társadalmi téren is hihetetlenül sokat dolgozott. Elnöke volt a dalegyesületnek, a társas-körnek, a torna- és vívó-egyesületnek s a kereskedelmi és iparbanknak. A ref. főgimnázium és prot. felső leányiskola igazgató-tanácsának tagja és egyházi főgondnok volt. Meghalt 1902. április 5-én. A város felvirágoztatásában az uj vasuti politika, a vágóhíd, a műgyalogjárók és utburkolások, a Kossuth-tér, az uj Pannonia szálló megteremtése, mind az ő nevéhez fűződik.

Hidi Gergely, bölcseleti s theológiai doktor, Jézus-társasági áldozópap és tanár, szül. 1674-ben Szatmáron. 1689 okt. 21-én lépett a rendbe; Bécsben bölcseleti és theológiai doktor lett. Azután a grammatikai osztályokat és a humaniorákat tanította, Nagyszombatban pedig a bölcselet tanára volt. Midőn Rákóczi hadai 1704-ben a várost elfoglalták, a pestises betegek szolgálatába állott és 1705 márczius 6-án Nagyszombatban pestisben meghalt. Három egyházi tárgyú nagyobb munkát írt latin nyelven.

Irinyi Tamás dr., szatmári theologiai tanár. Szül. 1862-ben. 1887-ben lett szatmári püspöki udvari pap, később szentszéki jegyző. 1893-ban theológiai tanár, majd szentszéki ülnök, zsinati vizsgáló s szegények ügyvédje. Éveken át volt a szatmári kath. kaszinó vezető alelnöke, továbbá a szatmár-megyei gazdasági egyesület egyik szakosztályi előadója, az éjszakkeleti magyarországi hitelszövetkezetek, a szatmár-vármegyei Széchenyi társulat, a szatmári kereskedelmi s iparbank igazgatósági tagja; a vármegyei, törvényhatósági bizottság virilis tagja.

Irsik Ferencz, prelátus-kanonok, szül. 1822-ben. 1875-ben nevezték ki szatmári kanonokká. Mint ilyen, volt házasságvédő, lyceumi igazgató, a püspöki s egyházmegyei könyvtár prefektusa. 1877-ben kazári czímzetes apát s 1892-ben pápai prelátus. A Szent István-Társulat kebelében alakúlt irodalmi és tudományos társaság tagja volt s a budapesti egyetem hittani karának megválasztott tb. theológiai doktora. Húsz évi kanonokságának összes jövedelmét jótékony czélokra áldozta. Így 20.000 koronát adott a Szent István-Társulatnak tudományos és irodalmi czélra; 6400 koronát a nemzetiségi vidéken fekvő nagysomkúti plébánia fejlesztésére; 19.200 koronát tett le alapítványul az egyházmegyében jó könyvek terjesztésére. Nagyobb alapításai: Kiskonviktus (Rákóczi-utcza 30), melynél 24 tanuló ingyenes ellátására és neveltetésére 1881-ben 18.000 koronáért házat s telket vásárolt, a melyet külön berendezett és 12180.000 korona alapítványi tőkével biztosított. A Szent József-árvaház (Attila utcza 13. szám) valláskülönbség nélkül alapítva oly gyermekek fölnevelésére, a kiket szüleik elhagytak. Ez árvaház, a mely 24.000 koronába került, 16-22 gyermeket fogad be s 60.000 korona alapítványnyal s 22 hold földdel van biztosítva. A Szent Czeczil ének- és zene-egyesület (Széchenyi-utcza 15.), melynek czélja, hogy az egyházi zene művelőinek otthont, tanuló, gyülekező és szórakozó helyet nyújtson. Ez egyesület háztelke 38.000 koronába került, a díszteremben levő orgona külön 5000 korona. A kath. legényegyesület (Verbőczy-utcza 8.), 10.000 koronáért háztelket vásárolt s azt teljesen berendezte. Meghalt 1896 május 20-án.

Jandrisics János, szatmári apát-lelkész. 1837-ben született. 1860-ban lett szatmári káplán, 1861-ben a szatmári kir. kath. főgimnáziumban tanár. 1881 decz. végén Szatmár város megválasztotta plébánosnak. Nemsokára esperes, 1887. márcz. 7-én az angyalok királynéjáról nevezett kompolthi apátság apátja lett. Minden társadalmi, jótékonysági és kulturális mozgalomban élénk részt vett. A kath. legényegyesületnek védnöke, a vöröskereszt-egyesületnek titkára, a Szatmáregyházm. irodalmi körnek választmányi tagja, a Kath. Kaszinónak több évig alelnöke, a polgári kaszinónak 12 éven át jegyzője, a jótékony nőegyesületnek 25 évig titkára, a Széchenyi-társulatnak alelnöke, a Kölcsey-kör irod. osztályának elnöke. A király 1894-ben a III. oszt. vaskorona-renddel díszítette fel. 1899. szept. 21-én halt meg.

Jaskovics Ferencz, a szatmári főgimnázium igazgatója, szül. 1860-ban. 1884-ben lett a szatmári kir. kath. főgimnázium tanára, de később a balassagyarmati főgimnáziumhoz igazgatóul nevezték ki. Jaskovicsnak nagy szerepe volt Szatmár egyházi, iskolai, társadalmi és törvényhatósági életében. Számos testületnek volt tisztviselője s egyebek között a dalegyesületnek elnöke, melynek 25 éves történetét meg is írta. Ez a mű nyomtatásban is megjelent.

Jeney György I., szatmár-városi főbíró, ki e tisztét 1788. év körül viselte. Róla azt mondja Szirmay, hogy örök emlékezetet érdemel, mivel a tokaji vidékről és hegyközről szerezvén szőlővesszőket, a bortermelőket sok nemes fajjal megismertette.

Jeney György, szatmár-városi főbíró. Szatmáron 1795-ben lett városi tanácsos, 1826-1832-ben főjegyző volt; 1807-han főbíró és 1830-ban az országgyűlésre, 1811-ben és 1814-ben a tárnoki székre küldetett. Szatmár és több megye táblabírája s a ref. egyházmegyének ülnöke. Meghalt 1843-ban Szatmáron.

Jeney György, kir. táblai bíró, szül. 1843-ban Szatmáron. 1869-tól Szatmár-Németi város törvényszéki, majd árvaszéki jegyzője volt. 1876-ban a szatmárnémeti kir. járásbírósághoz albíróvá, 1884-ben ugyanott a kir. törvényszékhez bíróvá s 1895-ben a debreczeni kir. ítélő-táblához bíróvá nevezték ki. Két évtizedig Szatmár városának bizottsági tagja s az itteni kereskedelmi és iparbank titkára volt. Több társadalmi intézet alapításában és igazgatásában vett részt. Irodalmi működését a szatmári Tárogatóban kezdte (1862-1865.). 1869-től a "Szamos" munkatársa. 1870-től 1876-ig szerkesztője volt. Irt még a Hölgyfutárba, Jogtudományi Közlönybe és több napilapba, különösen Szatmármegye székhely-kérdéséről.

Jerémiás István, ref. esperes. Róla csupán annyit tudunk, hogy 1721-ben szigeti tanár volt. Utóbb Erdélybe, majd Técsőre ment; ez utóbbi helyről hozták Németibe ref. papnak. Itt lakott 1738 tavaszáig, a mikor Fehérgyarmatra 122vitték. A szatmári egyházmegyében 1706-ban főjegyzővé választották; a következő évben esperes lett s e hivatalt 1762-ig viselte, a mikor meghalt. Jegyző korában ő kezdte azt az egyházvidéki jegyzőkönyvet vezetni, melyet nevéről máig is Jeremiás-féle jegyzőkönyvnek neveznek.

Joó Imre dr., ref. főgimnáziumi tanár, szül. Szatmáron 1860-ban. Egy évi önkéntessége leszolgálása után, 1884-ben, a nagykőrösi ref. főgimnáziumhoz választották meg helyettes-, 1885-ben rendes tanárnak, hol azóta is működik.

Joó István, a ref. egyházkerületi gimnáziumok és a felső leányiskolák felügyelője, szül. 1836-ban Szatmár-Németiben, hol 1865-ben választották meg lelkészszé. 1872-ben a debreczeni ref. tanító-képző igazgatója lett. Nagy tanulmányútat tett a külföldön, honnan visszatérve, 1873-ban foglalta el igazgatótanári székét. A theologiai akadémián több évig a pedagógiát és methodikát is tanította. 1894-ben az egyházkerületi gimnáziumok főigazgatójává léptették elő és 1895-ben még a debreczeni és szatmári ref. felső leányiskolákat is felügyeletére bízták. 1896-ban a Budapesten tartott ref. egyetemes tanügyi bizottság elnökévé választotta. Hittanhallgató korában "A földi különböző magassági mérések historiko-kritikai fejtegetése" czímű latin nyelvű pályamunkájával jutalmat nyert. Számos czikke és értekezése jelent meg a szak-folyóiratokban és helyi lapokban. Szerkesztette s kiadta a Protestáns Hetilapot, 1879 január 4-től 1880 végéig, Debreczenben. Meghalt 1897-ben.

Jordán Sándor dr., szatmári főrabbi, szül. 1861-ben. 1903-ban a szatmárnémeti status quo ante izraelita hitközség megválasztotta főrabbijává és a középiskolák hitoktatójává. Itteni működésének legfőbb érdeme, hogy meghonosította a magyar szót a zsidó templomban s a családi vallásos szertartásokban.

Kádár Ambrus dr., pápai prelátus, bényi prépost, szatmári kanonok, szül. 1845-ben. 1874-ben püspöki iktató; 1877-től Schlauch Lőrincz dr. és később Meszlényi Gyula szatmári püspökök oldala mellett, püspöki titkárként működött. 1887-ben cz. kanonok, 1893-ban kanonok, 1894-ben papnevelő-intézeti igazgató, azután püspöki helynök. Kádár egyike az egyházmegye legjótékonyabb főpapjainak; nagyszámú adományaira, alapítványaira és építkezésekre nagyobb összegeket adott. Meszlényi püspökkel közös költségen felépítette Szatmáron, egyebek között, a Szent János-templomot.

Kaisz József, áldozópap. Szül. 1867-ben. Előbb a szatmáregyházmegyei alapítványi pénztárnál volt könyvelő és igazgató a Pázmány-sajtóban és jelenleg az Irsik-nevelőintézet vezetője. Szépirodalmi és ismeretterjesztő czikkeket írt a "Magyar Szemlé"-be, politikai s társadalmi vezérczikkeket, tárczákat, könyvismertetéseket és színi bírálatokat a szatmári lapokba.

Káldor Lajos, közigazgatási tisztviselő, okleveles gyorsíró és ujságíró, szül. 1882-ben Szatmár-Németiben; az "Éjszakkeleti Ujság" alapításában részt vett és egy ideig szerkesztője volt. Jelenleg csakis fővárosi lapok részére dolgozik. Az 1903. évi április 13-14. napjain, a budapesti országos gyorsíró-egyesületnek, a pápai gyorsíró-kör negyedszázados jubileuma alkalmával tartott országos gyorsíró-versenyén szabatos, vita- és levelező-gyorsírással, dicsérő okiratot es elismerest nyert.

Kanizsay Zsigmond, ügyvéd, szül. 1832-ben. 1855 szept. 9-én a szatmári ref. gimnáziumhoz választották meg rendes tanárnak és 1871-ig tanított, a mikor tanári állásáról lemondott és gyakorló ügyvéd lett. Élénk részt vett az iskolai, egyházi és közéletben, később Szatmár-Németi város közigazgatási szolgálatába lépett; 1883-ban szatmárhegyi alkapitány és 1885-ben községi bíró lett. 123Meghalt 1899-ben. Nyomtatásban megjelent műve: "Emlékek a múltból." Eredeti történeti beszélyek. Szatmár, 1863.

Katona Árpád, premontrei szerzetes-növendék. Szül: Szatmáron, 1861-ben. Vér szerinti rokona Katona Józsefnek, a "Bánk bán" szerzőjének. Jászón, növendék-pap korában ölte meg a tüdővész 1879-ben. Még gyermek volt, midőn első versei a "Szatmár"-ban megjelentek, s még diák, mikor a fővárosi sajtótól is kedvezően fogadott kötetével a nyilvánosság elé lépett. Fényes jövő állott előtte, mikor a lant oly korán kihullott kezéből. A "Szatmár" és "Sárrét" lapoknak állandó szépirodalmi munkatársa volt. Első kötete 1879-ben jelent meg "Katona Árpád költeményei" czím alatt. Hátrahagyott műveiből Deák Kálmán rendezett sajtó alá egy kötetet.

Kelemen Samu dr., gyakorló ügyvéd, országgyűlési képviselő, szül. 1862-ben. 1886-ban Szatmáron telepedett meg s csakhamar a város és a vidék keresett védőügyvédje lett. Élénk részt vett Szatmár város törvényhatósági és társadalmi életében, mint a törvényhatósági bizottságnak, számos jótékony és kulturális egyesületnek tagja, igen sok üdvös mozgalom megindítója és sikerének részese. Éveken át igazgatója volt a Szatmári Kereskedelmi és Iparbanknak, mely állását később ez intézet ügyészi állásával cserélte fel. Megteremtette a város közgazdasági életének hathatósabb felvirágzására, a Szatmári Kereskedelmi és Gazdasági Csarnokot, melynek alapításától kezdve elnöke. Oroszlánrésze van a kereskedelmi iskola fiú- és leány-tanfolyamának keletkezésében. Néhány évvel ezelőtt országos feltűnést keltett a testvérgyilkos Papp Béla ügyében történt védőügyvédi szereplése, s a főtárgyaláson mondott beszéde a Zöldi-féle "Magyar perbeszédek gyűjteményében" is megjelent. Jogi dolgokon kívül előszeretettel foglalkozik közgazdasági tanulmányokkal is. Az 1905. évi általános választások alkalmával Szatmár város mandátumát függetlenségi és 48-as párti programm alapján nyerte el, Hieronymi Károly akkori kereskedelemügyi miniszterrel szemben, az 1906. évi választáskor pedig ugyanitt egyhangúlag választották meg. Lapvezére lett a "Szatmár-Németi" czímű politikai lapnak s számos politikai és közgazdasági vezérczikke jelent meg a Magyarország, Egyetértés és Független Magyarország hasábjain. Élénk tevékenységet fejt ki a parlamenti életben is, a közgazdasági bizottság tagjaként. Országgyűlési beszédei, széles konczepcziójukkal és szakszerűségükkel, általános elismerést vívtak ki. Korábban sokat foglalkozott szépirodaloramal és e munkásságának hatása később is meglátszik. Szakszerű politikai czikkeit és szónoklatait is, a szakképzettség mellett, formai és aesthetikai érzék jellemzik. Később is foglalkozott az irodalommal. Mint a szatmári Kölcsey-Egyesület tagja, számos belletrisztikai felolvasást tartott. A helyi lapok is előszeretettel közölték színes novelláit, miket később, politikai egyéniségének kialakúlásakor, értékes politikai és közgazdasági czikkek váltottak fel.

Kende Mór, aljárásbíró, született Szatmár-Németiben 1869-ben. 1893-ban joggyakornokként a szatmár-németi kir. törvényszékhez lépett be, honnan Ujaradra, majd Nagyilondára, innen pedig Hódmező-Vásárhelyre került, a hol jelenleg kir. aljárásbíróként működik. Szatmár-Németi két lapjának, a Szamosnak és a Szatmár és Vidékének igen szorgalmas és sokoldalú munkatársa volt. Vezérczikkek, költői és prózai műfordítások, kritikák, tárczák nagy számban jelentek meg tőle, különösen 1890-1895 között.

Kertészffy Gábor, városi pénztáros, szül. 1837-ben. 1874-ben városi pénztári ellenőrré választották, 1878-ban pedig pénztáros lett és ma is az. 1906-ban, érdemei elismeréseül, a főispán tb. tanácsossá nevezte ki. A helyi lapokba több pénzügyi czikket írt és igen becses az az anyag, melyekkel a szatmári sajtó munkásait időszakonként ellátja.

Keszler Ferencz dr., pápai prelátus, nagyprépost, szül. 1830-ban. 1854-ben papnöveldei prefektus és gimnáziumi tanár; 1861-ben theológiai tanár; 1862-ben a házassági törvényszék jegyzője; 1863-ban püspöki titkár; 1873-ban theologiai doktor; 1874-ben tb. kanonok; 1877-ben kanonok; 1879-ben szent Miklósról czímzett erchy apát, 1880-ban az irgalmas nénék superiorja és őrkanonok; 1885-ben papnevelői rektor; 1887-ben éneklőkanonok; 1897-ben házasságvédő; 1893-ban pápai prelátus, nagyprépost, püspöki általános helynök és ügyhallgató. Meghalt 1900 szeptember 28-án. Nyomtatásban megjelent munkája: Memoria Servi Dei, Johannis Ham.

Kiss Áron ref. püspök Kisnaményben született ugyan, s így bővebb életrajzi adatait a vármegye monografiájában közöljük, de működéseinek java része Szatmárra és a szatmári egyházmegyére vonatkozván, itt is megémlékezünk róla és itt adjuk az agg főpap arczképét is. Ő maga is, írásaiban, a szatmári egyházat legkedvesebb egyházának mondja és otthonának tekinti, hol évtizedeken át élt, a hova emlékei most is vonzzák őt, és a mely egyházra, irodalmi működésének javarésze is vonatkozik.

Kiss Gedeon szatmári főkapitány, szül. 1823-ban. 1849-től 18 évig volt városi főjegyző, első tanácsos, (kapitány), törvényszéki telekkönyvvezető, törvényszéki ülnök s utóbb 5 évig vármegyei főjegyző. 1867 után ismét törvényszéki, majd árvaszéki ülnök lett, míg 1872-ben főkapitány lett, mely tisztét haláláig viselte. A szatmári tűzoltó-egyesületnek alapítója, elnöke és tiszteletbeli főparancsnoka volt. A közügyek terén szerzett érdemeiért, 1896-ban, a Ferencz József-rend lovagkeresztjét nyerte. Meghalt 1898-ban. A város gyönyörű befásításának és a szép, ifjú Kossuth-kert megalkotásának érdeme az ő nevéhez fűződik. Erről kapta azt a megtisztelő nevet: "A fák ezredese." A város közönsége, érdemei elismeréséül, emlékezetére szobrot emelt, melyet 1903. évi október 27-én lepleztek le a Kossuth-kertben.

Kiss János, szatmár-németi ügyvéd és a város országgyűlési képviselője 1869-től 1875-ig. A szatmár-németi önsegélyző népbanknak, melyből a népbank-részvénytársaság alakúlt, 1872-ben ő volt a megalapítója. Meghalt 1884-ben. Programmbeszédei a helyi lapokban, országgyűlési beszédei a Naplókban jelentek meg. Szerkesztette és kiadta a "Szabad Magyarország" czímű szabadelvű Kossuth-párti hetilapot Pesten, 1871-től, megszűnéséig.

Klobusiczky Péter, szatmári püspök. Szül. 1752-ben. 1807-ban lett szatmári püspök. Az 1812. évet a pozsonyi országgyűlésen töltötte. A papnevelő intézetre közel 100,000 koronát költött. 1814-ben az I. Napoleon fogságából kiszabadúlt VII. Pius pápát a magyar püspöki kar nevében szerkesztett ékes latin feliratban ő üdvözölte. A francziákkal viselt háború alkalmával 1809-ben I. Ferencz királynak segélyül összes arany- és ezüstneműit átengedte, csupán egyetlen ezüstkanalat tartva meg, arra az esetre, ha előkelő vendége lesz. Az 1816. és 1817. években a rossz termés miatt beállott éhínség és a Szamos kiöntése következtében, a vidékről ideözönlőket a saját költségén élelmezte és annyi adósságot csinált, hogy attól csak kalocsai érsek korában szabadúlt meg. A kath. gimnázium számára konviktust alapított; a liczeumi és gimnáziumi tanárok fizetését felemelte; a szegényebb javadalmazású plébánosok jövedelmét sajátjából pótolta; a szegényebb templomoknak kegyszereket osztogatott és a székesegyház belsejét újonnan berendezte és 20 változatú orgonát állíttatott fel benne. Midőn kalocsai érseknek nevezték ki, még az általa használt templomi ezüstkészletet is a szatmári székesegyháznak hagyta. Kalocsán halt meg 1843-ban, 92 éves korában.

Kotozsvári Károly, földbirtokos, szül. 1847-ben Szatmáron. Az újonnan szervezett honvédségnek első kiképzett tisztjei közé tartozott és 1872-ben lett hadnagy. 1886-ig gazdálkodással foglalkozott, a mikor a város az újonnan szervezett vámhivatal élére vámfelügyelőnek választotta meg, a mely hivatalt 1894-ig viselte, és azóta ismét gazdálkodással foglalkozik. Irt rajzokat, czikkeket és verseket, melyek az 1870. évet megelőzőleg a debreczeni, azt követőleg a szatmári lapokban láttak napvilágot.

Komócsy Lajos, hírlapíró szül. 1848-ban Szatmáron. A pénzügyminisztériumba lépett segéd-fogalmazónak, honnan önként vált ki, hogy egészen a hírlapirodalomnak szentelje életét. Szerkesztője lett a Kelet Népének, a konzervatív párt lapjának (1875-1876 jun. 30-ig). A lap megszűnése után a "Magyar Állam" munkatársa lett. Időközben szerkesztette a Jóbarátot (1878-1879. szept. 13.-ig; 13 számát) és a Képes Családi Lapokat (1882-1884 deczember 14-ig). Lonkay Antal halála után (1888 augusztus 30-tól 1890 jan. 20-ig) ő volt a Magyar Állam felelős szerkesztője. A szerkesztéstől visszalépvén, megmaradt a lap belső dolgozótársának, melyet halála napjáig (1892 jan. 3.) szolgált. Egy nappal halála előtt még czikket írt a Magyar Állam szerkesztőségében. A Magyar Állam olvasóközönsége márványkereszttel jelölte meg sírját.

Koós Gábor, bölcseleti doktor, kereskedelmi akademiai tanár, szül. 1850-ben Szatmár-Németiben. Midőn a földmívelésügyi miniszterium pályázatot hirdetett 127egy gazdasági khémikus kiképzésére, a magyaróvári gazdasági intézet khémiai laboratóriuma részére, a 400 frtos ösztöndíjat ő nyerte el. Két évig végezte a laboratóriumi munkálatokat és hallgatta a khémiával összefüggő gazdasági tárgyakat. 1872-ben a kormány külföldre küldötte. Előbb Heidelbergába ment, innen félév múlva Berlinbe, 1873 őszén Lipcsébe, majd 1874-ben ismét Heidelbergába. Ez év ápr. 1-én elfoglalta a magyaróvári, akkor szervezett vegykísérleti állomás első asszisztensi állását; októberben a debreczeni reáliskola tanárává nevezték ki. 1879-ben a budapesti kereskedelmi akadémiához hívták meg, a hol haláláig khémiát, árúismét és technológiát tanított. Meghalt 1905-ben. A Borászati Lapok munkatársa volt és számos szaklapnak dolgozott.

Kótai Pál, építész-mérnök, a szatmári állami faipariskola igazgatója; szül. 1868-ban. Jelenleg, 1907. óta, a szatmári állami faipari iskola igazgatója.

Kótai Lajos, állami elemi és iparisk. igazgató, szül. 1846-ban. 1870-ben a szatmári ref. egyház hívta meg tanítóúl; 1902-ben állami tanítóvá és igazgatóvá lett. 1883 óta igazgatója az iparos tanoncz-iskolának. Egyik megalapítója és 1887. óta elnöke az iparos olvasó-körnek, éveken át elnöke a Szatmárvidéki, 1897 óta pedig a Szatmár vármegyei ált. tanító-egyesületnek. A város társadalmi mozgalmaiban mindenkor élénk részt vett.

Kovács Flórián, szatmári püspök, szül. 1754-ben. 1804-ben nevezték ki szatmári kanonoknak és első nagyprépostnak, majd 1821-ben szatmári püspök lett. Meghalt 1825-ben. Kovács nagy tudománynyal, kitűnő szónoki képességgel és kiváló jogászi tehetséggel volt megáldva; de súlyos lábbaja miatt, egyházmegyéjének kormányzói feladatait alig tudta teljesíteni.

Kovách Imre, orvosdoktor, szül. 1845-ben Szatmár-Németiben. 1869-71 óta orvos-sebészdoktor; 1872-75-ben budai törvényszéki orvos és anatomus; 1875-81-ben fővárosi kerületi orvos; 1881 óta m. kir. állami rendőrorvos Budapesten. - Czikkei a Magyar orvosok és természettudósok munkálataiban, a Gyógyászatban, a Pester Med. Chirurg. Presseben, a Fürdői Lapokban, a Fővárosi Lapokban, a Nemzetgazdasági Szemlében, a Pesti Naplóban stb. jelentek meg.

Kovács István, a szatmári ref. gimnázium tanára, szül. 1813-ban. A szatmári egyházban 1837-ben a második elemi iskola élére állították. Már a második évben tanított a III. elemi osztályban is. 1846-ban a IV. osztálylyal egy polgári iskola alsóbb osztálya egyesíttetvén, ez osztály számára kéziratban kidolgozta a rendszeres természetrajz, természettan, a keresztyén egyház, Magyarország és a világ történetét és a népszerű polgári jogot, mely tantárgyakat szintén tanította. 1855-ben a vasárnapi iskola IV. osztályát vezette; 1856-ban az elemi s polgári iskolák igazgatásával bízták meg és egyházi jegyzővé választották. 1863 febr. 5-én gimnáziumi tanár lett. A koronás arany érdemkereszt tulajdonosa volt. Meghalt 1886 ápril. 11-én Szatmáron. Történeti czikkeket írt a Szamosba. Önálló műve: A szatmári ref. iskola története. (Debreczen 1880.)

Kovács Leó, nyug. honvéd-ezredes, szül. 1834-ben. Regénybe illő, rendkívül mozgalmas élete folyása alatt részt vett a szabadságharczban, mely után elfogták és besorozták a 26-ik gyalogezredbe. Két év után hadnagy lett és 1859-ben, mint a Porto Lignano nevű erőd parancsnoka, részt vett az olasz hadjáratban, melynek befejezése után leköszönt és Losenz tábornok Garibaldihoz induló csapatához csatlakozott, mint századparancsnok, majd később Vetter Antalnak, a magyar légió főparancsnokának parancsőrtisztje lett. Mint ilyen, számos veszélyes és kényes expediczióban vett részt. Ez időben az a kitüntetés érte, hogy Elliot, rendkívüli angol követ felkérte, hogy egy nagyon fontos okiratot vigyen el a korfui angol kormányhoz. Később, 1864-ben, gróf Csáky Tivadar Genfbe hívta, honnan titkos üzenetet vitt (czipőjébe varrva) Budapestre, gróf Keglevich Bélához, a titkos bizottság elnökéhez. Gróf Pálffy, az akkori kormányzó, szigorúan megfigyeltette és Sátoralja-Ujhelyre internálta. 1865-ben a titkos bizottság Erdélybe, majd Zemplénbe küldte csapatokat szervezni. Később Galaczba küldték Türr és Éber tábornokokhoz. Kovács ellen elfogatási parancsot adtak ki azzal, hogy a ki elfogja, azonnal főbe lőheti. Később sikerült neki ismét hazajönni, a mikor 1869-ben, gróf Andrássy Gyula rábeszélésére, a honvédséghez belépett és a szatmári zászlóalj századosa lett. Ezredparancsnokként vonúlt Szatmáron nyugalomba, hol 1908-ban meghalt. Mozgalmas élete ellenére nagy zenekedvelő és mint zongoraművész messze földön híres volt. Liszt Ferencz barátja volt és az ő biztatására adta ki szerzeményeit, melyek Budapesten jelentek meg.

Kováts Eduárd, földbirtokos, szül. 1823-ban Szatmáron. Tanulmányai végezte után, Zoltán János szabolcsmegyei alispán mellé ment joggyakorlatra, azután a bécsi udvari kanczelláriánál fogalmazó lett. 1843-ban hazament és Homokon gazdálkodott, de még ugyanez évben Szatmár vármegye szolgabírónak választotta meg; ez állásáról azonban lemondott. 1848-ban nemzetőri közvitézként állott hazája szolgálatába, majd később segédtiszt volt, a nemzetőrség parancsnoka s vezére, Katona Mihály mellett. 1852-ben a cs. kir. törvényszéknél rövid ideig bírói tisztet viselt, azután huzamosabb ideig ismét a gazdálkodásnak élt. A vármegye majdnem összes bizottságainak tagja; a katonai vegyes felülvizsgáló-bizottságnak húsz évig díjtalanúl elnöke volt. Érdemei elismeréséül ő felsége a vaskorona-renddel tüntette ki (már 1869-ben kir. tanácsosi rangot nyert). A Széchenyi-társulatnak tíz éven át elnök-igazgatója is volt. Elnöke volt az országos földhitelintézet vidéki választmányának, alapítója a magyarországi gazdasági egyesületnek és a Szent István-társulatnak. Hivatalt, fizetésért sohasem vállalt, de annál több kiküldetést s egyéb tiszteletbeli állást a vármegyénél, melynek gyűléseiről elmaradhatatlan volt. Könyvtára mintegy nyolczezer kötetre rúg. Meghalt 1898-ban.

Kováts Lajos földbirtokos és publiczista, gróf Széchenyi Istvánnak egyik legjobb barátja és munkatársa volt, született 1812 febr. 25-én Homokon és így bővebb életrajzi adatait Szatmár vármegye monografiájában közöljük, itt csak a Szatmár városával összefüggő működését méltatjuk. Az 1840-iki szatmári tisztújításon sikerült neki a főispán kormánypárti jelöltjével szemben az ellenzék befolyását megmenteni. 1847-ben barátját, gróf Széchenyi Istvánt rávette, hogy Szatmárt látogassa meg, mely alkalommal a nemes grófot és őt a város díszpolgáraivá választotta meg. Mikor Széchenyi minisztériumának osztályfőnöke volt és a közlekedési ügyeket ő vezette, akkor határozták el a pest-debreczen-szatmári vasútvonal kiépítését. Utolsó társadalmi alkotása volt Szatmáron a Széchenyi-társulat. Nagy irodalmi tevékenységet fejtett ki. Több czikke és értekezése jelent meg a szatmári lapokban is. Így: Pillantás Erdély központi megyéje beléletébe és áttekintése Erdély napi-kérdésének. (Szatmár.) Adalék a büntetőjogi eljárás ismertetéséhez. (U. o.) A kötelező gyermekóvás kérdése. (Szamos, 1883.)

Körmendi Péter, ref. püspök. 1685-ben jött Szatmárra s itt két izben volt tanár. 1661-ben ecsedi ref. lelkész és szatmári egyházmegyei esperes lett s 1686-ban püspöki méltóságra emelkedett. Meghalt 1691-ben.

Körösmezei Antal, városi főjegyző, szül. Szatmár-Németiben, 1852-ben. 1879-ben mint másodosztályú aljegyző a város szolgálatába lépett. 1886-ban tanácsjegyző, 1890-ben közigazgatási tanácsos s 1902-ben főjegyző lett. Mint ilyen, elnöke a jogügyi szakbizottságnak, a színügyi bizottságnak és tagja számos 129más bizottságnak. A város összes ügyeinek intézésében igen tevékeny részt vesz, s buzgó munkatársa volt a város polgármestereinek, kiket gyakran helyettesített. Irodalmi működését leginkább a törvényhatósági ügyeknek szentelte, s ily irányú czikkei sűrűen jelentek meg a szatmári sajtóban.

Körösmezei Gusztáv, a budapesti Nemzeti Színház tagja, szül. 1846-ban, Szatmár-Németiben. 1863-ban felcsapott színésznek, s már négy nap múlva a "Zsidó család"-ban lépett fel. Szigligeti tetszését megnyervén, 1865-ben meghívta őt Pestre, a színészeti iskolába. Ezt elvégezvén, játszott Aradon, Szabadkán, Pécsett, Budán és Kolozsvárott. 1874. év elején a budapesti Nemzet Színházhoz szerződött, melynek ma is tagja. Szerepköre a szalon hős-szerelmes és történeti darabok. Kedvencz szerepei voltak: Bánk bán, II. Rákóczi Ferencz, Fekete orvos, Don Caesar, Haramiák, Mirabeau, Delila (Carnioli), Romeo stb.

Kövér Dezső, honvéd-zenekari karnagy, szül. 1873-ban. Mint III. éves zeneszerző-hallgató, 1905-ben elnyerte Szatmáron, az akkor üresedésben volt kassai honvédkerületi zenekari karnagyi állást, s mint ilyen végezte el az utolsó akadémiai évfolyamot. 1906. év őszén a szatmári zeneiskola igazgatótanácsa meghívta a theoretikus tantárgyak tanszékére.

Krecskai Imre, szerzetes-főnök, iskolai igazgató Szatmáron, az 1780-as években a Paulinus-szerzet főnöke volt. Életének folyásáról mindössze annyit tudunk, hogy előbb a pesti Paulinus-zárda könyvtárnoka, majd a szatmári iskolák igazgatója lett s kiválólag a bölcselettel és a szépirodalommal foglalkozott. Műveit a kassai "Magyar Muzeum" czímű folyóirat közölte, melynek ő is egyik szerkesztőtársa volt. A magyar verselésben is hivatással működött. Beszélt és írt magyarul, latinul, németül és olaszul. Az 1782-ik évben Nagykárolyban külön lenyomatban is megjelent gróf Károlyi Antalhoz írt ódája.

Kurtz Sándor dr. phil., szül. Szatmár-Németiben, 1870-ben. 1893 óta tanár a szatmár-németi kir. kath. főgimnáziumnál. Irodalmi működését szülővárosának helyi lapjaiban kezdte meg, német és olasz költők után készített fordításokkal.

Láni Mihály, ref . tanár és esperes. Mint református pap 1618-ban jött Szatmárra. Wittembergben tanult, hol társai közé 1607-ben iratkozott be. 1619-ben szatmári esperessé választották. Innen 1620-ban Tarczalra ment, hol 1634-ben meghalt.

Léber Antal, városi főerdész. Született 1864-ben. A selmeczbányai erdészeti főiskola elvégzése után 1899-ig kincstári és magán-erdőgazdaságoknál volt alkalmazva; ez évben a földmívelésügyi miniszteriumtól átjött Szatmár városához mint főerdész s azóta itt működik. Eddigi szolgálata alatt kidolgozta az erdőhivatal ügykörére és az erdővidéki személyzetre vonatkozó szolgálati és fegyelmi szabályzatot s megírta e munka számára a városi erdőgazdaság történetét.

Lénárd István dr., árvaszéki ülnök, született 1875-ben. 1903-ban városi I. aljegyzővé választották. Még ugyanabban az évben közgyám s 1907-ben árvaszéki ülnök lett. A helybeli sajtóban a várost érdeklő közgazdasági s néhány politikai czikke jelent meg. Ezenkívül egy nagyobb essay: Kritikai megjegyzések a képviselői inkompatibilitásról szóló 1901. évi javaslat s különösen az e feletti bíráskodási eljárásról, az ethikai állam elméleti szempontjából.

Lessenyey Ferencz dr., prelátus-kanonok. Született 1841-ben. 1868-ban Szatmáron papnöveldei prefektus és a zárdában tanítónőképző-intézeti tanár. 1869-től a papnöveldében az erkölcstan és lelkipásztorkodástan tanára, 33 éven át. 1872-ben theológiai doktorrá promoveálták a bécsi egyetemen. 1874-ben prosyn. vizsgáló, 1875-ben szentszéki ülnök és ügyész, 1889-ben cs. és kir. tiszt. udvari káplán, 1895-ben székesegyházi czímzetes kanonok, 1901-ben székesegyházi valóságos kanonok, egyházmegyei tanfelügyelő, 1904-ben a pápa házi prelátusa, 1906-ban apostoli protonotárius. Lessenyey egyike az egyházmegye 130legjótékonyabb főpapjainak. Kanonoki összes jövedelmét, magának csak a legszükségesebbet tartva fenn, jótékony, egyházi és nevelésügyi czélokra osztja szét. Eddigi adományai körülbelül 50,000 koronára rúgnak.

Litteczky Endre ifj., festő, született 1880-ban Szatmáron. Németországba ment s a grafikai tudományokból elvégezte a technikumot. 1905-ben felvétette magát az országos mintarajziskolába és a rajztanár-képzőbe. Már a következő évben 5 festménynyel vett részt az iskolai kiállításon, a fővárosi sajtó elismerése mellett. 1906 nyarát a nagybányai művész-telepen, az őszt pedig a Maros völgyében töltötte. Visszatérve a mintarajziskolába, műveiből az állam az intézet számára megvette a Czigánytanya czímű festményét. Ez év őszén már a Nemzeti Szalonban állított ki. 1907-ben hazajött és átvette mint felelős szerkesztő a Szamost, mely lap évtizedek óta atyjának tulajdona.

Lúcz Ignácz, bölcseleti doktor és középiskolai tanár, szül. 1835-ben Szatmáron. Gimnáziumi tanár volt 1855-1857-ig Ungváron; 1859-1860-ban Szatmáron; 1861-ben Bécsben tanúlta a természettudományokat. Azután ismét Szatmáron volt főgimnáziumi tanár 1874-ig; ekkor papi állását világival cserélvén fel, a kassai főreáliskolához ment tanárnak, hol 1894-ig működött, midőn nyugalomba vonúlt. Számos programm értekezése jelent meg a szatmári kir. gimnázium értesítőjében, a "Természet"-ben, a kassai állami főreáliskola értesítőjében és a Természettudományi Közlönyben.

Lugossi József, ref. esperest és a Magy. Tud. Akadémia tagját 1841-ben hozták Szatmárra. A papi pályáról azonban gyönge egészsége miatt lemondott és hittanár lett. A magyar nyelvet, szellemét és szókincsét kiváló szaktudással értelmezte s a Magyar Tudományos Akadémia ezért választotta tagjai közé.

Madzsar János, nyug. főgimnáziumi tanár, szül. 1839-ben. 1863 okt. 1-én a szatmári gimnáziumhoz helyettes tanárnak nevezték ki; 1868-ban alapította a szatmármegyei népnevelési egyletet. 1879-ben nyugdíjazták. Számos czikke, értekezése és szakkönyve jelent meg. Bővebb életrajzi adatait szülővármegyéje monografiájában fogjuk közölni.

Majdik Árpád, hirlapíró, szül. 1871-ben Szatmáron. Alig húsz éves korában a "Szatmár" belmunkatársa lett, de később a fővárosba ment, hol több évig egyes napilapok munkatársa volt. 1891-ben Szatmáron írta a "Jó fogás" czímű egyfelvonásos vígjátékát, majd 1894-ben megjelent "Fény és Árny" czímű tárczakötete, mely két kiadást ért. 1898-ban a "Márcziusi napok" czímű 4 felvonásos korrajzot írta, melyet Halmay színtársulata ünnepi előadásúl adott elő, ez év márczius 15-én. Ezt a színdarabot, mint alkalmi korrajzot, több vidéki színpadon is bemutatták. 1902-ben írta "Báthory Gábor Erdély nagyfejedelme" czímű történeti színművét, melyet először adtak elő Szilágyi Dezső szatmári szintársulatánál. Ugyanezen év őszén a "Szatmári Friss Ujság" czímű napilapot kezdte szerkeszteni, 1903-ig, a mikor belépett a "Szatmári Hírlap" szerkesztőségébe. 1904. óta a "Szamos" állandó belmunkatársa.

Marcsa Mózes, ref. esperest 1768-ban hozták Szatmárra lelkészül. Itt 1769-ben egyházvidéki ülnök; 1777-ben jegyző és 1778-ban esperes lett. Meghalt 1795-ben. Marcsa kezdte az anyakönyveket jó renddel vezetni; az iskolakönyveket is ő szedte össze s azok közül sokra bírálatot írt.

Hargitai Péter, ref. püspök, születési helye és éve ismeretlen. 1621-ben szatmári esperessé választották s innen Husztra vitték. A tasnádi zsinat 1629-ben püspökké választotta, de ugyanez évben ismét visszahívták Szatmárra lelkésznek és itt néhány hónap mulva meghalt. Öt egyházi munkája jelent meg.

Mátray Lajos, ref. főgimnáziumi tanár, szül. 1869-ben. 1889 óta a szatmári ref. főiskola tanára. Pályanyertes prologjával nyitották meg 1890-ben a szatmári városi színházat; a Kölcsey-kört is ő alapította (1890), melyben mint titkár, majd mint az irodalmi szakosztály elnöke, nagy tevékenységet fejtett ki. 1897 óta városi törvényhatósági tag. Költeményei és czikkei számos fővárosi és 131vidéki lapban jelentek meg. Nagyszámú műveinek sorozatát szülővármegyéje monografiájában fogjuk közölni.

Mazurek Pál, tanító. Szül. 1864-ben, Szatmáron. Munkácsváralján és Szinérváralján működött, de 1894 óta Budapesten a Rökk Szilárd-utczai elemi- és iparostanoncziskolánál működik. Miután Budán a paedagogiumban a rajztanfolyamot is elvégezte, rajztanitással is foglalkozott s megkedvelte a festőművészetet; szabad idejét ennek szenteli. Czikkei az "Iskola" czímű folyóiratban jelentek meg. Meghalt 1908-ban Budapesten.

Méder Mihály, zeneszerző és karmester, szül. 1856-ban. 1886-ban jött Szatmárra s itt működött 1907 január 21-én bekövetkezett haláláig. Zenei képzettségét jóformán magánúton szerezte s Nitsch József szatmári székesegyházi hírneves karnagy mellett tökéletesítette, a miben nagy segélyére volt kiváló zenei tehetsége. Oktatta és vezette a nagykárolyi és szatmári dalegyesületeket s különösen ez utóbbit az országos dalünnepeken több sikerhez segítette. Műveinek száma kb. 25. Ezek jobbára férfikarok s részint eredetiek, részint átiratok. A legtöbb közöttük magyar népdal. Szerzeményeit a dalegyesületek mindenütt ismerik, éneklik. E szerzeményein kívül van még nagyobbszabású s vegyes karra írt gyászmiséje is, melyet a szatmári székesegyházban, hol egyideig szintén karmester volt, többször is előadtak.

Menyhárt János, ref. főiskolai theologiai tanár, szül. 1823-ban, Szatmár-Németiben. 1849-ben a debreczeni főiskola szeniorjaként kezdte meg helyettes tanári pályáját; 1851-ben ugyanott rendes tanár lett és 1888-ban nyugalomba vonult. 1863-68-ig a tiszántúli egyházkerület aljegyzője is volt. Meghalt 1900-ban.

Mészáros Ferencz, bölcseleti doktor, a ref. főgimnázium tanára, szül. 1862-ben. 1896-ban a szatmári ref. főgimnáziumba a classica-philologia tanszékére neveztek ki rendes tanárnak.

Meszlényi Gyula szatmári püspök, szül. 1832-ben. 1887. október 17-én szatmári püspökké lett. Hogy a lelkipásztorok az anyagi gondoktól lehetőleg mentesek legyenek, elégtelen jövedelmeik feljavításához évenként a sajátjából meghatározott összeggel járult és e czímen, püspökségének ideje alatt, közel 200,000 koronát adott ki. A székesegyház felújítására mintegy 80,000 koronát költött. Nagysomkúton és Csapon új plebániát állított föl. Huszonnégy templomot átalakított vagy felépített. Ezek között van a szatmári Szt.-János apostol temploma, melyet dr. Kádár Ambrus praelatus-kanonokkal közös költségen emelt. A tanügyre is sokat áldozott. A szatmári elemi fiúiskolát a saját pénztára terhére átvette, lemondván a város, mint kegyúr által eddig e czélra kiadott évi 9.400 K. összegről. Püspöksége idején az egyházmegyében az apáczák kilencz új fiók-házban nyertek alkalmazást. A kath. kaszinó hajlékára 40. 000 koronát fordított. Meghalt 1905. évi márczius 14-én. Meszlényi maga is írt kisebb egyházi műveket és értekezéseket. De a saját költségén kiadott mintegy tizenöt művet; ezek közül különösen becsesek a Klobusiczky és Hám püspökök beszédei, valamint a "Szentek élete", mely utóbbi igen díszes és gazdagon illusztrált mű. Ezt az egyházmegye legtehetségesebb papjaival íratta meg.

Mihályi Ferencz, áll. el. népiskolai igazgató, szül.1867-ben. 1902-ben helyezték Szatmárra, mint igazgatót, s itt egyszersmind a városi összes, továbbá a kültelki és a szatmárhegyi tanítók testületének elnöke. Itt írta meg, e testület közreműködésével, az áll. iskolák részletes tantervét, melyet az ország területén számos iskola a működés iránytűjéül tekint.

Molnár Károly, áldozópap s lelkész, 1882-ben született. Mint szatmári papnövendéknek a szemináriumban fennálló "egyházirodalmi iskolában", melynek elnöke is volt, - alkalma nyílott az irodalommal való foglalkozásra. A papnevelő-intézetben tartott alkalmi ünnepélyeknek szinte kizárólagos óda-poétája lett. Nagy előszeretettel gyűjtögette az anekdotákat Dunai János dr. budapesti szerkesztő "Mókaságok" czímű öt kötetben kiadott munkája számára. Fölszenteltetése után Fehérgyarmaton volt segédlelkész, most Felsőbányán működik.

Munkátsy Mihály, gyakorló orvosdoktor, szatmári származású. Munkája Dissertatio mang. medica de morbis mulierum. Pestini, 39.

Nagy Elek, ügyvéd, 1850-ben született Szatmáron. 1870-ben, mint húsz éves ifjút, a máramarosszigeti állami tanítóképzőhöz segédtanárrá nevezték ki, s ezt az állást 1874-ig viselte. Ez idő alatt jogi tanúlmányait is befejezte.1874-ben elhagyta segédtanári állását. 1877-ben és 78-ban mint ügyvédjelölt és hírlapíró működött Budapesten. Egy ideig felelős szerkesztője volt az "Uj Budapesti Napilap"-nak, de erről később lemondott. 1878-ban Szatmárra jött és itt ügyvédi irodát nyitott. Városi bizottsági tag lett és mint ilyen élénk tevékenységet fejtett ki. A helybeli függetlenségi pártnak egyik vezérszónoka volt, ügyvédi kamarai titkár lett, a mely állását haláláig viselte. Tagja volt a városi iskolaszéknek, tanügyi bizottságnak és a r. kath. egyháztanácsnak. Az 1896-iki budapesti orsz. ügyvédgyűlésnek egyik előadója volt. 1899-ben halt meg.

Nagy Károly, szilágymegyei tanfelügyelő, szül. Szatmáron, 1866-ben. 1885-ben a szatmári ref. egyházközség segédlelkészszé választotta, s mint vallástanár, is e kettős minőségében 10 évig Szatmáron működött. - 1896-ban megvált a lelkészi pályától és államszolgálatba lépett. A szatmármegyei kir. tanfelügyelőségnél 1901. évi deczemberig szolgált tollnokként; ekkor segédtanfelügyelővé, majd 1906. év végén, Szilágy-vármegye kir. tanfelügyelőjévé nevezték ki. Számos hírlapi czikket írt a helyi lapokba és a "Szatmár-Németi" szerkesztésében is résztvett.

Nagy Mihály I., ref. esperes. Örökös ref. papul 1723-ban hozták Erdélyből Szatmárra, a hol 1724-ben esperes lett.

Nagy Mihály polgármester, szül. 1790 körül Szatmár-Németiben. 1815-ben már városi levéltáros volt; 1828-ban főjegyző, 1847-ben tanácsnok, 1848-ban mezei rendőrkapitány, 1849-ben nyugalomba vonult, 1851 augusztus 19-én főpolgármesternek nevezték ki, de szembaja miatt 1855-ben lemondott. Érdemei elismeréseül a város 800 pengő forint teljes fizetését szavazta meg nyugdíjául, holott a városi tisztviselőknek akkor még nyugdíjintézményök nem is volt. 1866-ben halt meg. Nagy Mihály az 1832-6. és 1843-4-iki pozsonyi országgyűlésen a város követe volt és az utóbbi pozsonyi országgyűlésen a legtekintélyesebb törvénymagyarázók közé tartozott. A báró Vécsey-család és Szatmár-Németi város levéltárát bámulatos gonddal feldolgozta és berendezte. Szatmár vármegye és ebben Szatmár-Németi város monografiáját először Szirmay Antal írta meg és 1809. évben adta ki Budán. A régi levéltárak rendezése, az ezekben talált irományok olvasása közben, mondja maga Nagy Mihály, sok oly érdekes dolgot talált, melyeket történetíróink mellőztek, vagy mint Szirmay, csonkítva, sőt hibásan adnak elő. Utóbb megnyíltak előtte a szatmári egyházak, szomszéd egyházvidékek és nemes családok levéltárai. Megismerkedett az ország történetére vonatkozó nyomtatott s kézirati művekkel s az ezekből készített jegyzetei indították őt a város történetének megírására. Ezt a művet, előszava szerint, Nagy Mihály 1848 január 16-án fejezte be. Nyomtatásban való kiadását a zavaros idők és közbejött halála gátolta meg, míg azt végre Bartók Gábor ág. ev. gimnáziumi igazgató, kiegészítve, "Szatmár-Németi szabad királyi város egyházi és polgári történetei" czímen Szatmáron 1860. évben adta ki. E mű egyetlen a maga nemében. Számosan használták és használják ma is kútforrásként.

Nagy Vincze, szül. Szatmáron, 1886-ban. 1903-ban mint első éves jogász ő vezette a kolozsvári egyetemi hallgatók küldöttségét Szegedre, az ismeretes koszorú-affér 133alkalmából. Ugyancsak ő vezette 1904 tavaszán a kolozsvári ifjúság küldöttségét Budapestre, a küzdő ellenzék vezéreit az ujonczjavaslatok ellen való küzdelemre kérve. Szatmári újságokba állandóan irogatott. 1905-ben pedig, a mikor a "Szatmár-Németi" czímű lap politikaivá alakúlt át, ő lett annak főmunkatársa. Még ez év folyamán a fővárosba ment újságírónak, a hol a "Független Magyarország" politikai tudósítójaként egy évet töltött. Közben szépirodalommal is foglalkozott. Jelenleg Szatmáron van ügyvédi joggyakorlaton.

Nagy Vincze, színigazgató. 1855-ben született Szatmáron. 1876-ban rendezője lett a Népszínháznak. Egy kiállításos darabbal, mint színházi titkár, beutazta a külföld néhány fővárosát. A nyolczvanas évek elején elhagyta a Népszínházat s önálló társulatot szervezett. A rekonstruált Szeged új színházát vette át és 1883-ban kezdte meg színigazgatói működését. A második esztendőben azonban a szegedi színház leégett. 1886-ban a Thália-szövetkezet művezető-igazgatója lett. 1888-ban Kolozsvárra került rendezőnek. Ez alatt eljárt a kolozsmonostori gazdasági iskolába, azt jeles eredménynyel elvégezte és oklevelet szertett. Ekkor aztán teljesen szakított a színpaddal. 1892-ben a baranya-szent-lőrinczi béruradalom intézője lett, s mint ilyen a sárvári tejgazdasági iskolát is elvégezte, fényes eredménynyel. Darányi Ignácz földmívelésügyi miniszter másfél évi külföldi tanulmányútra küldötte és azután országos tejgazdasági felügyelővé nevezte ki. Ebben az állásában nagy és áldásos tevékenységet fejtett ki. Halála fiatalon és munka közben érte, midőn 1898-ban a fejérmegyei Polgárdiban a tejszövetkezet megalakító gyűlésén, előadás közben rosszúl lett és meghalt.

Némethi Endre, festőművész, szül. Szatmáron, 1877-ben. Előbb gróf Vay Tibornál rajztanító volt, majd Budapesten festészeti tanulmányait elvégezve, szobrászati végbizonyítványt is nyert s a székesfővárosnál, Kimnach László festőművész betegsége alatt helyettese, majd pedig utódja lett. Jelenleg székesfőv. rajztanárként a VIII. ker. polgári fiúiskolánál működik. Különösen alföldi tájképeket fest előszeretettel. Nevezetesebb képe "Mocsaras táj naplementekor" dr. Kiss Áron udv. tanácsos birtokában. Megfestette Halász Ferencz miniszteri tanácsost, a szatmári áll. iskola számára és a budai kir. paedagogium földrajztanárának, Rohn Józsefnek 30 éves jubileuma alkalmából készült arczképét. A budapesti "Nagypénteki Ref. Társaság" 10 éves jubileuma alkalmával a társaság Emlék-Albumának czímlapját tervezte és számos albumlap tervezésére nyert megbízatást.

Nitsch József, székesegyházi karnagy, szül. 1829-ben és 1859-ben került Szatmárra, hol haláláig, 1905-ig, székesegyházi karnagy volt. A sz. Czeczil-egylet s a kath. kaszinó megalapításában főrésze volt. Fiatal korában német költeményeket írt. Czikkezett a Népiskolában s a Heti Szemlében az egyházi zenéről. Irt más lapokba is egyházzenei és neveléstani czikkeket. Zeneszerzeményei: Praeludiumok. Gradualek. Offertoriumok s egyházi énekek. Érdemei elismeréseül 1904-ben arany kereszttel tüntették ki.

Novák Lajos, Szatmár-Németi város főszámvevője, szül. 1852-ben. 1872-1875 között adótiszt volt Zilahon és Szatmáron, majd a szatmári illetékkiszabási hivatalhoz számtisztté nevezték ki. 1876-ban a szatmár-németi adószámvevőségnél számvizsgálóvá s 1880 és 1886-ban főszámvevővé lett. Ez állásában 27 városi költségelőirányzatot a ugyanannyi zárószámadást adott ki, s arról a 25 éves időszakról, melyet a város szolgálatában eltöltött, terjedelmes pénzügyi összehasonlítást dolgozott ki. Városi szolgálatának 25 éves jubileumát 1905-ben ünnepelték.

Nyárády László, kir. főmérnök, szül. 1854-ben. Mérnöki oklevelet 1880-ban a József-műegyetemen nyert. Az 1884 óta Szatmáron székelő folyammérnöki hivatalnak 1888 óta tagja s 1889 óta vezetője. Az ő működése idejében kerültek tervezés és megoldás elé Szatmáron és a vármegyében az ármentesitési és vízszabályozási feladatok. Irodalmi működése egészen szakszerű.

Nyilas István, ref. püspök, szül. 1580 körül. 1607-ban szatmári pap lett; 1611-ben esperes és 1614-ben püspök. Bethlen Gábor fejedelem 1618-ban udvari papjává nevezte ki s utóbb erdélyi püspök is lett. Ő eszközölte ki, hogy Szatmár város a ref. gimnázium számára, azon a helyen, a melyen az intézet ma is áll, 1608-ban telket vásárolt.

Ócsvár Rezső, rajztanár és festő, szül. 1877-ben. 1901-ben lett rajztanár a szatmári kir. kath. főgimnáziumban. Azóta itt működik. Szabad idejét festéssel 134tölti. Kedvelt témái: szepességi erdőrészletek, a Szamos napnyugtán. Figurális festményei a kurucz korból és 1848-ból valók. Nagyobb műve: a szomolnoki ág. ev. templom számára festett oltárképe.

Orbán Sámuel, ref. lelkész, szatmár-németi származásu. 1733-tól 1734-ig a debreczeni főiskola seniora volt; 1734-ben Utrechtben, 1735-től a franekerai egyetemen tanult, hol neve: Samuel Orbán Zathmarinak van beírva. Előbb Szatmáron, Kecskeméten volt pap, 1739-49-ig lelkész Nagy-Létán, 1751-től Széplakon, hol 1757 szept. 10-én meghalt. Három egyházi munkája jelent meg latin nyelven.

Orosz Alajos főgimnáziumi tanár, szül. 1859-ben Szatmár-Németiben. Előbb Beregszászon és Máramarosszigeten volt káplán és hitoktató. 1887-ben Szabadkára került tanárnak, a községi főginmáziumhoz, majd 4 évvel később Zomborba az állami főgimnáziumhoz, de egy évvel ezután a szatmár-németi kir. kath. főgimnáziumhoz helyezték át, a hol jelenleg is működik. 1903 óta a Kölcsey-kör irodalmi szakosztályának elnöke.

Osváth Elemér, tanár és szerkesztő, szül. 1870-ben. 1905-től a szatmári ref. főgimnázium tanára. 1907-ben a kereskedelmi alsófoku tanoncz-iskolához is megválasztották tanárnak. Négy éven át előadója volt a Kölcsey-kör irodalmi szakosztályának, 3 éven át titkára a Társas-körnek; pénztárosa a Lorántffy-egyesületnek, gondnoka a németi óvodának, s az államosítás óta az elemi iskolák gondnokságának tagja. Hat év óta városi bizottsági tag és a város legtöbb egyesületének választmányi, vagy működő tagja. 1907-ben a "Szamos" főszerkesztője. Meghalt 1908. máj. 14-én. Irodalomtörténeti, paedagogiai, theologiai stb. értekezései és tanulmányai a szakfolyóiratokban és értesítőkben jelentek meg.

Paládi Lajos, áll. elemi isk. igazgató, szül. 1853-ban. 1876-ban került a szatmári ref. egyházhoz tanítóként, hol 1902 aug. végeig működött s az utóbbi 10 év alatt az igazgatói teendőket is végezte. 1902-től a szatmári Három-utczaközi áll. elemi iskola igazgatója. Czikkei a helyi lapokban és a Tanügyi Értesítőben jelentek meg. Önálló munkája: "Egy vén tanító levelei."

Palásthy Sándor, hírlapíró és szerkesztő, szül. 1842-ben. Szatmáron a "Szamos" czímű lapnak 1869-ben munkatársa volt s 1870 első felében szerkesztője. 1872-ben Pestre költözött, hol széleskörű tudásával, éles tollával csakhamar előkelő szerepre tett szert és a legjelesebb hírlapírók egyike lett. Meghalt 1881 junius 10-én.

Pálfy Gyula, nyug. kir. aljárásbíró, szül. 1840-ben Szatmáron. 1865-ben a szatmári törvényszéknél jegyző lett és előbb mint kir. aljárásbíró, majd mint telekkönyvvezető szolgált Nagykárolyban; később nyugalomba vonult. Vármegyei bizottsági tag, a nagykárolyi egyháztanács jegyzője és a népnevelési egylet alelnöke volt. Meghalt 1891. jan. 9. Nagykárolyban. A papnevelőben a Szent Alajos irodalmi önképzőkörben több legendáját és lyrai költeményét fogadták el; ugyanekkor a szatmári lapok és a Vahot Imre Napkeletje, előbb Pap Gyula, majd saját neve alatt közölték verseit. 1864-ben szerkesztette Nagyváradon a Várad czímű jótékonyczélú albumot, melyben négy költeménye jelent meg. - Szerkesztette a Szatmármegyei Közlönyt 1876 elejétől 1880 jun. 30-ig és 1882 aug. 13-tól 1884 szept. 14-ig.

Pály Ede, róm. kath. esperes plébános, szül. 1849-ben, Szatmáron. Segédlelkész volt Sándorfalun, Nagymajtényban, Szatmár-Németiben, Beregszászon, Munkácson, Ungváron, Felsőbányán; képezdei hittanár s az elemi iskolák hitoktatója volt Szatmár-Németiben; 1879-1901-ig plébános Sárközön; 1887-ben a Szent István Társulat tud. és irodalmi oszt. tagja, 1893-ban szentszéki tanácsos, 1896. h. esperes a szatmári kerületben, 1901-től felsőbányai plébános, a nagybányai kerület esperese, püspöki biztos a nagybányai áll. főgimnáziumnál s a ker. rk. elemi iskolák tanfelügyelője. Irt a kath. lapokba és folyóiratokba.

Pap Endre, költő, életrajzi adatait Szatmár vármegye monografiájában közöljük. Itt életéből csak a szatmári vonatkozásokat említjük fel. A vármegyei pártküzdelmek után Szatmáron lakott nejével, Berenczei Kovács Jozefával. Mikor Petőfi Sándor Szendrey Juhával megismerkedett, gyakran szállott meg vendégszerető házában és innen rándult át Erdődre, Juliájához. 1848-ban választotta meg Szatmár országgyűlési követté. A világosi fegyverletétel után még nehány hónapot töltött Szatmáron és ezután a fővárosba költözött, hol 1851-ben meghalt.

Pap Géza, polgármester, szül. Szatmár-Németiben 1856-ban. 1878-ban lépett a tiszti ügyészi hivatalba joggyakornokként, 1880-ban aljegyző, 1886-ban közigazgatási tanácsos, 1896-ban főjegyző s 1902 május 12-én polgármester lett. E 29 év alatt az elsőrangú munkálatoknak nagy sorát hajtotta végre. A törvényhatóság szabályrendeletét, a mely a város saját külön házi törvénykönyve, újonnan átdolgozta. Ez a munkálat ma is irányítója a törvényhatósági életnek. Felváltva vezette, mint elnök, a szegényügyi, jogügyi és színügyi bizottságokat. A középítkezési bizottságnak előadója volt s élénk részt vett a városház, színház, laktanyák, vashíd, méntelep, villamos világítási művek és a helyi érdekű vasút megalapításában. Főnöke volt az állami fogyasztási adók városi kezelésének. A szatmárhegyi szőlőtelepet és szőlőiskolát ő teremtette meg. 1894-ben a kolerajárvány alatt a járványbizottság megbizottja volt. A városi jogok, jövedékek és vámok hozadékának emelése körül sokat fáradozott. A községi iskolák államosításában nagy része volt. Utolsó nagyobb művei a Pannónia-szálló, a vasúti internátus, a városi háztartás kiépítésében való sikeres tevékenység, a felső kereskedelmi iskola, a dohánybeváltó hivatal s az állami faipari iskola ügyeinek eredményes támogatása. Elnöke volt a kereskedelmi és iparbanknak. Meghalt 1906. évi decz. 8-án.

Papolczy Zoltánné szül. Bartók Ida, született 1867-ben Szinérváralján s így bővebb életrajzi adatait Szatmár vármegye monografiájában közöljük. Irt elbeszéléseket, tárczaczikkeket, aforizmákat, kisebb költeményeket, különösen a "Nagybánya és Vidéke", "Szatmári Ellenőr" és más helyi lapokba, de legszívesebben írt és irogat ma is a "Szamos" czímű lapba, melynek belső munkatársai közé tartozik.

Papp Aurél, rajztanár és festő, szül. 1879-ben. Tanári működését a szatmári kir. kath. főgimnáziumban 1906-ban kezdte. Ismertebb festményei: "Szlatinai házak", "Utszélen", "Hangulat", "Rákos-patak" vázlat, Ürmös P. tulajdonában Pesten, "Mária és a kis Jézus", Hámon Róbert püspöki titkár tulajdonában, Szatmár. "Czigányfiúk", tanúlmány, Hirsch Sándor tulajdonában, Szatmár. "Télen" és "Őszi hangulat", Ferencz Ágoston városi tanácsos tulajdonában stb. A figurálist és tájképeket egyaránt műveli.

Páskuj Lajos, apát-kanonok, szül. 1824-ben. 1860-ban Szatmár város plébánossá választja, főleg elragadó szónoki képességeért. Csakhamar esperes, szentszéki ülnök s 1874 aug. 5-én typulthai apát. Részt vett a társadalmi élet minden mozgalmában: a Szent László-Társulat kerületi igazgatója, a Vöröskereszt-egylet elnöke a Czeczil-egylet elnöke, megyei bizottsági tag, városi képviselő. 1881-ben kanonok lett. Meghalt 1887-ben.

Pataki Lakos, róm. kath. áldozópap, tanítóképzőintézeti tanár, szül. 1854-ben. 1877-ben szentelték pappá. Három évig a szatmári püspöki hivatalban működött; 1880-ban a kir. tanítóképzőben tanár és székesegyházi hitszónok. 1885-től a püspöki tanítónőképzőben és 1903-tól ismét a tanítóképzőben alkalmazták tanárnak, hol jelenleg is működik. 1903 óta a szatmárnémeti Dalegyesület zeneiskolájának igazgatója. Czikkei, tanulmányai és önállóan megjelent irodalmi munkái egyháziak, a nevelés és oktatás körére vonatkoznak. Zeneműveket is írt. Dolgozatai az értesítőkben, a helyi, fővárosi és szaklapokban jelentek meg.

Perényi János, kir. kath. tanítóképzőintézeti igazgató, szül. 1849-ben. 1878-ban tanár lett a szatmári kir. kath. tanítóképzőben. 1880-tól 1900-ig a tanító- és polgári tanítónőképzőben tanárkodott, ez utóbbi év óta a kir. kath. tanítóképző igazgatója; 1895 óta szentszéki tanácsos. Tagja a középiskolai hittanárokat vizsgáló bizottságnak, az orsz. kath. tanügyi tanács könyvbiráló bizottságának s az állami elemi iskola gondnokságának. Gazdasági, közművelődési és természettudományi czikkeit különféle hírlapokban tette közzé. Egy műve jelent meg nyomtatásban: "Frater Efrem" czím alatt. Kéziratban van egy hitbuzgalmi munkája: "Konferenczia-beszédek" czímen.

Petőfi Sándor szatmári működéséről és tartózkodásáról a következő ismeretlen életrajzi adatokat közöljük egy kiadatlan, nagyérdekű levelével.

Petőfinek Szatmáron két jó barátja volt: Pap Endre, a költő és Riskó Ignácz vármegyei főjegyző. Pap Endre a szabadságharcz kitörése előtt Becsky Gábornak a mai Eötvös-utcza 6. számu telken fekvő házát vásárolta meg. Petőfi, Pap Endre révén és házában, számos vármegyei és városi előkelőséggel, különösen a megyei ellenzék vezetőivel ismerkedett meg. Pap Endre felesége Berenczei Kováts Jozefa volt, ki mintegy hét évvel ezelőtt húnyt el. A boldogult úrnő szerint Petőfi ez időben minden társadalmi tekintély és összeköttetés nélkül, szeleburdi fiatal ember volt, a ki szilajságában gyakran még a társasági megszokott formákat is figyelmen kívül hagyta. Petőfi, Riskó barátja társaságában tette Szatmárról első látogatását, 1846 szept. havában, Szendrey Júliánál a szomszédos Erdődön. Midőn azután rövid idő után levélben kérte meg a kezét, életírója szerint, azt a választ kapta atyjától, hogy "Én önt nem ismerem, leányom még igen fiatal, örvendeni fogok, ha önt mentől többször látom s egy év mulva beszélhetünk erről az ügyről bővebben". - Petőfi e levél vétele után rögtön Erdődre sietett, összeveszett a "zsarnok apával" és nagy elkeseredéssel vált el tőle. Erre az időszakra esik feldúlt lelki és kedély-állapotában szerelmi csapongása, Koltón, gróf Teleki Sándor barátjánál, Pila Anikóval, a szép czigányleánynyal; hirtelen elhatározott, de abbamaradt házassága Prielle Kornéliával és udvarlási szándékból való közeledése Szatmáron, Olchváry Bertához. Petőfi 1847. év májusában, Térey Mária nagykárolyi közös barátnőjük útján békült ki Juliával. Ez időtől kezdve ismét többször látogat el Szatmáron át Erdődre, rendesen lóháton, a Pap Endre lovai közül választva ki egy-egy paripát. Egyik ily kirándulása alkalmával történt meg vele az a baleset, hogy a "Zsuzsi" levetette. Többé nem is ült erre a lóra. Kirándult továbbá Luby Zsigmondhoz, Fülpösdaróczra és Csaba Ignáczhoz Szamoskóródra is. Többször és huzamosabban mulatott Berenczei Kovács Lajosnál, gróf Széchenyi István bizalmasánál Berenczén, kinek "Kati" nevű hátas lován gyakran tette meg az útat Erdődre. Ezt az állatot utóbb Pesten is sokat emlegette. - Szatmáron Riskó Ignácz, az Ormós Péter földbirtokos özvegyének, jelenleg postahivatalul szolgáló, Deák-tér 4. számu emeletes házában lakott. Petőfi gyakran járván Riskóhoz, ennek révén ez úrnővel is ismeretségben állott. Gyakori vendég volt Szatmáron az Olchváry Pál két házának, melyek egyike a Rákóczi-utcza 3. sz. alatt, a mostani Deutsch-féle ház, másika pedig ugyanezen utcza 20. sz. alatt, a jelenlegi középponti áll. elemi iskola helyén állott; végül pedig a Kiss Gedeon Mailáth-utcza 4. sz. alatti kedélyes és sok szép napot látott kis házának. - Pap Endre költő házát, mint Petőfi lakóhelyét, a Kölcsey-kör 1902-ben emléktáblával jelölte meg, mely azonban hibás szövegű, mert a költő nemcsak 1847-ben, hanem már 1846-ban is lakott sőt még 1848-ban is megfordult itt. Ugyancsak a Pap Endre özvegyétől kapta meg a Petőfi társaság a költő egyik sétabotját.

Nagyobb költeményei közül Petőfi 1847-ben Szatmáron írta a "Szécsi Máriá"-t . Miután Petőfit úgy informálták, hogy Tompa Mihály kicsinylőleg nyilatkozott e művéről, annyira megharagudott reá, hogy midőn végre oltárhoz vezette Juliáját, Tompa elesett ama forró vágyától, hogy ő eskesse meg Petőfit. Az esketést, Sass Károly és Lauka Gusztáv tanúk jelenlétében, Kallós István, Erdőd ősz papja végezte.

Szatmár-Németi levéltára érdekes emlékét őrzi Petőfi hazafiasságának. A levéltár 1848. évi iratai között ((IV. 370. sorszámu csomagban okt. 2-áról 2688. szám alatt) a város néhai főkapitányának, Kiss Gedeonnak egy levele van, melyet az akkori főjegyzőhöz, Békéssy Károlyhoz intézett. E levélhez Petőfinek Szatmármegye akkori alispánjához írott s a költő sajátkezű utóiratával hitelesített levélmásolata van csatolva, mely sorok a lánglelkű költő hazafiságának fénylő bizonyítékai. Kiss Gedeon ugyanis 1848 szept. 29-én Oláh János nevű kővárvidéki menekült kihallgatása után, a megyei önkéntesekkel Nagybánya felé útra kelve, Petőfivel - a köztük történt megállapodás szerint - Koltón remélt találkozhatni, de csak szept. 30-án Színfaluban, Svolma nevű uradalmi ispán házánál találkozott vele. Ott tudta meg Petőfitől, hogy Koltóra az oláhság lázongása miatt nem mehetett. Kiss Gedeon az oláhság fellázadásáról Szatmár város hatóságát kívánta értesíteni s midőn e szándékát Petőfivel tudatta, ez átadta neki Szatmármegye alispánjához ez ügyben írt levelét, lemásolás s ily alakban leendő közlés végett. Petőfi a Kiss Gedeontól írt másolatot sajátkezű soraival hitelesítve, s ahhoz lelkesítő szavait csatolva, kívánta tettre, harczra buzdítani a honfiakat s Szatmár városát.

Petőfinek a másolatra vezetett sajátkezű sorai: E levél eredetijét én írtam és küldtem Ötvös Mihály úrhoz. A haza nevében felszólítok mindenkit, ki e levelemet olvassa és hallja, hogy a bennírottakat megfontolván, elszántan és lelkesülten teljesítse azon szent kötelességet, melyet ha elmulaszt, nem hazafi és nem férfi, hanem gyáva bitang, ki nem érdemli a magyar nevet. - Föl-föl, magyarok, a szabadság és az Isten nevében; fegyverre, fegyverre! még van mit védelmeznünk; ha késünk, maholnap nem lesz miért fegyvert fognunk. Föl! föl! Petőfi Sándor.

Polyánszky Endre, szerkesztő. Született 1850-ben. Szatmáron részt vett a "Szatmár" czímű lap megalapításában; majd átvette a "Szamos" czímű lap szerkesztését. Ez utóbbinak rövid ideig volt szerkesztője s a különben igen tehetséges fiatal férfi, meghasonolva az élettel, 1877 elején golyóval vetett véget életének. Kéziratban több bevégzetlen munkája maradt hátra.

Polácskó János, áldozópap, nyug. plébánosként huzamosabb ideig tartózkodott Szatmáron s itt adta ki az 1880-as években költeményeit. Meghalt 1892-ben.

Poszvék Nándor, a szatmármegyei gazdasági egyesületi titkár és lapszerkesztő, született Krasznaszentmiklóson s így életrajzi adatait a vármegye monografiájában közöljük. 1901-ben megalapította Szatmáron a "Gazdák Lapja" czímű köz- és mezőgazdasági lapot, melynek ma is kiadótulajdonosa és felelős szerkesztője. Sok szakczikke a fővárosi szaklapokban jelent és jelenik meg.

Rácz István, tanár és szerkesztő, szül. Szatmáron, 1843-ban. 1868-ban kezdette meg tanári működését Szatmáron. Szerkesztője volt 6 évig a "Szamos"-nak. Volt presbiter és városi képviselő. Éppen 1884-ben történt halála előtt választották meg igazgató-tanárnak. A tanügyi bizottságnak több évig volt jegyzője.

Ratkovszki Pál, kir. kath. főgimnáziumi igazgató, szül. 1851-ben Szatmáron. 1879-ben tanítónő-képzői tanár; 1880-ban főgimnáziumi helyettes, 1883-ban rendes tanár; 1895-ben helyettes; 1896-ban rendes igazgató; szentszéki ülnök s 1902-ben a Pro Ecclesia et Pontifice pápai rendjel tulajdonosa. Egyik alapítója 140s jelenleg igazgatója a "Pázmány-sajtó" egyesületnek. Szegény tanulók segélyezésére eddig 10,000 koronát adott. Irt számos tudományos értekezést, melyek között legfontosabb a Thesla-féle kísérletekről írt tanulmánya. 25 éves tanári jubileumát 1905-ben ünnepelték meg Szatmáron.

Regéczi Sándor, a szatmár-németi ref. főgimnáziumnak 1885 óta tanára, szül. 1858-ban. Irt főleg Úti rajzokat. Topo-ethnographiai tanulmányai már 1881-82-ben jelentek meg. Szatmár-Németibe kerülvén, a "Szamos"-nak lett belső munkatársa. Az utóbbi években szakmájába vágó és társadalmi kérdésekről czikkezett.

Reiser György dr., kir. kath. főgimn. tanár. Szül. 1868-ban. 1883-ban lett hittanár a szatmari kir. kath. főgimnaziumban. Névtelenül a lapokban megjelent kisebb közleményein kívül, Adjutus Secundus álnév alatt, több egyházi jellegű munkát írt.

Rónai István, csanálosi róm. kath. plebános, szül. Szatmáron 1886-ban. 1898-ban kőrösmezői, 1906-ban csanálosi plebános lett. Számos czikke, értekezése és tanulmánya jelent meg a helyi és a fővárosi lapokban és szakfolyóiratokban. A társadalmi mozgalmakban is tevékeny részt vett. Így a "Kőrösmezői Nemzeti Szövetség" megalkotása körül is sokat fáradozott, valamint ünnepi beszédekkel és felolvasásokkal is szívesen hozzájárult a jó ügyek előmozdításához.

Sarmaságh Géza, főgimnáziumi tanár, kath. áldozópap, szül. 1852-ben. 1881-ben nevezték ki rendes tanárrá Szatmárra. A szatmár-vármegyei Széchenyi-társulatnak és a szatmár-egyházmegyei irodalmi körnek megalapításában élénk részt vett s mind a két egyesületnek kezdettől fogva titkára volt. 1897-ben Meszlényi püspök irodalmi érdemeiért szentszéki ülnökké nevezte ki. 1900-ban a nyitrai kath. főgimnáziumhoz neveztetett ki rendes tanárnak. Helyi vonatkozású irodalmi működését a "Szatmár"-ban, a "Szamos"-ban, a szatmári kir. kath. főgimnázium értesítőjében, a "Szatmár és Vidéké"-ben jelentek meg. Ugyancsak Szatmáron jelentek meg tőle a következő munkák:

Schlauch Lőrinci dr., szatmári püspök, szül. 1824-ben. 1873. márczius 17-en lett szatmári püspök. Szatmári püspök korában megszerezte a híres Török-féle nagy könyvtárt s ezt a szatmári egyházmegyének ajándékozta. Szatmáron nagy anyagi áldozattal rendbehozta az internátussal egybekötött tanítóképző-intézetet. Szűz Mária tiszteletére a szatmári székesegyházban 20.000 korona költséggel kápolnát emelt. Résztvett a Széchenyi-társulat megalapításában. Alelnöke volt az országos Vöröskereszt-egyesületnek; elnöke az országos zeneakadémiának s a poliklinikának védő-helyettese. A Sz. István-rend nagykeresztese. Fontosabb társadalmi mozgalmak alig indultak meg nélküle. A hol a közügyek előmozdításáról s a szegények gyámolításáról volt szó, mindenütt ott volt található. Meghalt 1902. jul. 10-én. Beszédeiből két hatalmas kötet önállóan is megjelent; közrebocsájtotta Bunyitay Vincze Budapest, 1890. Az első kötet egyházi, a második nevezetesebb egyházpolitikai beszédeit tartalmazza. Ezeken kívül kiváló beszédei: A rabszolgakereskedésről. A munkáskérdésről. Az autonómiáról, a katholiczizmusról és hazaszeretetről. Az evoluczióról. A bukovinai és csángó magyarokról. A papság teendőiről. Hinni és tudni. Eszmék a középkor kulturéletéből, stb. Életrajzi adatait már Bihar vármegye monografiájában is közöltük.

Shik Elemér dr., ügyvéd és szerkesztő, született 1878-ban. 1904-ben egy évig a Kölcsey-kör irodalmi szakosztályának előadója volt. 1905-ben társszerkesztőként a Szatmárnémetit írta, míg ugyanaz évben megalapította az Éjszak-keleti 141Ujságot, a melynek fennállása alatt, Ferenczy János társszerkesztése mellett, felelős szerkesztője volt.

Smoczer Ignácz, választott püspök és főrendiházi tag, szül. 1812-ben. Prefektusként és liczeumi tanárként került Szatmárra. 1860-ban koppáni czímzetes prépost; 1867-ben kanonok, papneveldei igazgató és theológiai tanár; 1882-ben nagyprépost, püspöki általános helynök, báczi választott püspök s mint ilyen, főrendiházi tag. Smoczer híres szónok volt, de mert beszédeire sohasem készült, rögtönzött szónoklatai nem jelentek meg nyomtatásban, egy gyászbeszédét kivéve, melyet 1872-ben Kézdi-polányi Bíró László szatmári püspök ravatala fölött tartott, de ez is úgy történt, hogy azt barátai, tudtán kívül a templomban titokban lejegyezték. Meghalt 1885. évi szeptember 1-én.

Steinberger Ferencz dr., apátkanonok, szül. 1846 nov. 25-én. Áldozópappá szentelték Szatmáron, 1870-ben. Kilencz év mulva lett a hittudományokból doktor. Segédlelkész Fehérgyarmaton s aktuárius a szatmári püspöki udvarban 1871-ben. A következő 19 év alatt felváltva volt Szatmáron a kir. kath. férfi- és nőtanítóképző tanára, gondnoka és igazgatója, valamint theológiai tanár. 1877-ben szentszéki ülnök; 1889-ben a szatmár egyházmegyei irodalmi kör alelnöke; 1891-ben a Pázmány-sajtó társaság alelnöke és h. zsinati vizsgáló; 1892-ben a Szent István-társulat tankönyvbíráló bizottságának tagja, valamint a középiskolai tanárokat képesítő bizottság tagja; 1893-ban a budapesti tudomány-egyetem bekebelezett doktora, pápai kamarás és a szatmár-ugocsamegyei kath. tanító-egyesület elnöke; 1894-ben a szatmári polgári iskolai tanítóképző igazgatója; 1898-ban a magyarországi kath . tanítók orsz. bizottságának elnöke; 1899-ben a szatmári kath. hitközség iskolaszékének egyházi elnöke; ugyanekkor nagyváradi kanonok, a nagyváradi papnevelő igazgatója s csakhamar a budapesti központi papnepelő kormányzója; 1900-ban szekszárdi apát. Meghalt 1905. jan. 17-én Budapesten. Kilencz egyházi művet írt és a következő lapokba dolgozott: Hittudományi folyóirat, Religio-vallás, Kath. paedagógia, Kath. Hitoktatás, Kalauz, Tájékozó, Iskola, Népiskolai Tanügy, Magyar Állam, Magyar Korona, Szatmár, Szatmár és Vidéke, Szamos, Heti Szemle.

Szabados Ede, tanár. Született 1867-ben. 1892 óta működik a szatmári ref. főgimnázium tanáraként és 1907 óta az igazgató-tanács tagjaként. Számos eredeti költeménye és fordítása jelent meg angol, franczia és német költőkből a fővárosi és vidéki lapokban; nagyobb tanulmányai pedig az értesítőben és a Kölcsey-egyesület évkönyvében. Részt vett a Kisfaludy-Társaság által kiadott "Anthologia" franczia költőinek fordításában. Borsay Samu zeneszerzővel együtt írta a "Szoknyás hősök" czímű operettet, mely először Kolozsváron került színre. Szatmáron került színre "Virradóra" czímű népszínműve 1895-ben.

Szabó Antal, kath. gimn. tanár, szül. 1823 táján. A szathmári kath. gimnáziumban 1828-tól 1860-ig tanárkodott; azután nyugalomba vonúlt. Mester volt a képek és képcsoportok metszésében; beszélt magyarul, tótul, olaszul, oláhul, örményül, latinul, németül és zsidóul. Latin nyelven számos verset írt, melyek közül több nyomtatásban is megjelent. A nyelvészetben tekintélynek tartották.

Szenczi A. Pál, ref. esperes. 1671-ben jött Szatmárra s itt a ref. gimnáziumot 1675-ig igazgatta; ez évben Németibe, 1680-ban Viskre és 1683-ban Debreczenbe vitték papnak, hol 1686-ban esperessé emelték.

Szigeti Gyula István, ref. püspök, 1704-ben került Szatmárra tanítóként; 1705-ben távozott, de 1711-ben visszahozták Németibe ref. papnak, honnan azonban egy év múlva ismét távozott. 1737-ben püspök lett.

Szilágyi Sámuel, ref. püspök, szül. 1719-ben. 1762-ben hozták Szatmárra ref. papnak s itt 3 évvel később püspöki méltóságra emelték.

Tabajdi Lajos, ref. lelkész, szül. 1841-ben. Mint szatmári megválasztott ref. lelkész 1876-ban foglalta el állását. A szatmári egyházmegyében levéltárnok, könyvtárnok, egyházmegyei tanügyi bizottsági jegyző, közalap-bizottsági tag, egyházmegyei tanácsbíró és pótképviselő volt. 1892-ben mindez állásairól lemondott. 1893-tól fogva egyházmegyei képviselő. A Széchenyi-társulat egyik aligazgatója, a községi iskolaszék elnöke, a városi óvoda gondnoka, a jótékony 142nőegyesület pénztárosa, a főgimnáziumi alapgyűjtő bizottság elnöke, vallástanár és igazgató-tanácsos. Ez utóbbi intézet javára Farkas Antal dr. igazgató-tanácsi elnökkel 1884-1895-ig oly buzgó munkásságot fejtett ki, hogy ma a főgimnáziumnak 40.000 kor. évi jövedelmet adó vagyona van. Mint egyházi szónok is híres volt. Meghalt 1899 ápr. 5-én.

Tankóczi Gyuta, városi főkapitány, született 1867-ben Szatmáron. 1891-93-ban aljegyző volt; 1894-1901-ig tanácsjegyző és utóbb közigazgatási tanácsos, 1902-ben helyettes főkapitány és 1903-ban főkapitány lett. 1900 óta a tűzoltóság választott főparancsnoka. Több évig viselte a nőegyesület titkári, a Vereskereszt egyesület jegyzői, a régi honvédek főjegyzői és az iparos-ifjak titkári tisztét s ez utóbbiak körének huzamosabb idő óta elnöke; a ref. egyháznál presbiter. Meszlényi püspök az ő közbenjárása határozta el magát a tűzoltó-torony fölépítésére. Mint főkapitány megalkotta a bérkocsi-iparról szóló és átdolgozta a kéményseprő-iparról alkotott szabályrendeletet; szervezte a rendőri bejelentőhivatalt és a hatósági cselédelhelyező-intézetet; megalkotta végül a közrendőri és a szegényház felállításáról szóló szabályrendeletet. Öt évig volt főmunkatársa a Szamosnak s 1904. óta szerkesztője a Rendőri Lapoknak.

Tanódy Endre dr. ügyvéd született Szatmáron 1881-ben. Már mintegy 11 éve foglalkozik irodalommal. Irt tárczákat, szocziálpolitikai s helyi érdekű vezérczikkeket és Hollandiából meg Svájczból nagyobb terjedelmű útirajzokat. 1903-tól főmunkatársa a Szatmár és Vidékének s 1908 óta főmunkatársa a Szamosnak. A budapesti ügyvédi kamara hivatalos lapjában közölt: "Az ügyvéd funkcziója a polgári jogvitában", czímű munkája, külön füzetben is megjelent. Ő írta e monografia számára a törvénykezési részt.

Tanódy Márton, orvosdoktor, született 1853-ban. 1881-ben Szatmáron telepedett meg. Élénk részt vesz a társadalmi, törvényhatósági, gazdasági és politikai életben. Egyik alapítója volt a zeneiskolának, melynek igazgató-tanácsában, megalakulása óta, a várost képviseli. A Jókai-Törs-féle Életképekben, a helyi és egyéb lapokban és folyóiratokban, számos értekezése és czikke jelent meg.

Teitelbaum Herman bankigazgató szül. 1844-ben. 1894-ben a Vármegyei takarékpénztár igazgatójául választotta. Ez intézet vezetésében megvalósította régi tervét és megalkotta a közgazdaság fejlődését szolgáló termény és áruraktárt a vasút mentén. 30 évvel ezelőtt megalapította Szatmáron a betegsegélyző egyletet és 15 évvel később a felekezetnélküli népkonyhát, a mely két intézmény utóbb egybeolvadt. Hasznos szolgálatokat tett a tűzoltó-egyesületnek, a Széchenyi-társulatnak és a kereskedelmi-kórháznak. Számos kereskedelmi és nemzetgazdasági czikket írt a kereskedelmi és pénzügyi szaklapokba és a helyi sajtó számára.

Tóth József, szatmári tanítóképző-intézeti tanár, szül. 1869-ben. 15 éven át a szatmári plébánián működött, 1899 óta adminisztrátorként. 1904-ben szentszéki tanácsos, 1907-ben tanítóképző-intézeti tanár s 1893 óta székesegyházi hitszónok. A fővárosi s helyi lapokban 1886 óta gyakran jelentek meg költeményei, tárczái s alkalmi beszédei.

Sz. Török János, világutazó, szül. Szatmáron, 1842-ben. A múlt század hatvanas éveiben beutazta az öt világrészt s az ezeket övező szigeteket is. Utazásai alatt értékes gyűjteményt s közel 4000 kötetnyi értékes és becses könyvtárt szerzett. Utirajzai a Vasárnapi Ujság, Magyarország és a Nagyvilág s a Szamos czímű lapokban jelentek meg.

Unger Gusztáv, kir. ítélőtáblai bíró, szül. 1841-ben, Szatmáron. 1866. év végén szülővárosában ügyvédi irodát nyitott és a legtevékenyebb városi bizottsági tagok közé tartozott. Rendezője, utóbb igazgatója volt a műkedvelői társaságnak. Az 1888. évi szomorú emlékű árvíz alkalmával Unger nemcsak a mentési munkálatokat végezte, hanem bizottsági elnökként hetekig működött a károk megbecslése és a begyűlt adományok kiosztása körül, sőt az árvízről a fővárosi lapokba írott czikkei is nagyban előmozdították az adományok gyarapodását. Az ügyvédi egyletnek jegyzője; az 1875-ben megalkotott ügyvédi kamarának titkára lett s ezt a minden három évben választás útján betöltött állást megtartotta 1431891-ig, mikor a debreczeni kir. ítélőtábla elsőosztályú bírájává nevezték ki. A szatmári takarékpénztár jogtanácsosa, több intézet ügyvédje, a szatmári dalegyesület elnöke volt. Már a múlt század hatvanas éveiben kezdte meg irodalmi működését a budapesti lapokban, a Napkeletben, Nefelejtsben, és 1872-ben a Magyarország és a Nagyvilágban majd a szatmári lapokba írt s a Tárogatót szerkesztette is. A Szamosnak is belső munkatársa volt. Önállóan csak két füzet jelent meg munkái közül: A szatmári takarékpénztár története és A szatmári társaskörnek ötven éves jubileumi ünnepélyén tartott emlékbeszéde.

Vajay Imre. ref. rektor. Róla a feljegyzések hiányosak. Annyi bizonyos, hogy 1801-ben jött Szatmárra s a ref. kollégiumban rektor lett. 40 évig viselte tisztét s 1841-ben nyugalomba vonult. Érdekes, hogy fizetése csupán évi 200 pengő forint volt, mely összeget - felségfolyamodvány alapján - V. Ferdinánd nyugdíjként számára megadatni rendelt. Az iskola ujjászervezői közé tartozik. Gyűjteményeit és könyvtárát a ref. gimnáziumnak ajándékozta. Meghalt 1848-ban.

Vayay Imre orvosdoktor, szül. 1861-ben. Mint orvos, három évet töltött Budapesten gyakorlaton, Wagner János budapesti belgyógyászati klinikáján. 1888-ban jött vissza Szatmárra, a mikor a városhoz tiszti orvossá kinevezték. 1901-ben tb. tiszti főorvos, 1894-ben törvényszéki orvos, 1907-ben vasuti orvos, s az állami faipari szakiskola orvosa és egészségügyi tanára lett. Tudományos utazást tett Berlinbe a Koch-féle oltások idején, s ezt követőleg Bécsbe. Ez útjáról a Szamosba írt czikkeket. Elnöke a dal- és zene-egyesületnek, valamint a zeneiskola igazgató-tanácsának, mely utóbbi intézmény megteremtésében elsőrangu tényező volt. Nyomtatásban megjelent műve: A Bikszádi fürdő monografiája. E fürdőn 1885-1888. évek nyarán fürdőorvos volt s ez időben írta ezt a munkát.

Vajay Károly, Szatmár követe s utolsó főbírája, szül. 1825-ben. Az 1846-iki pozsonyi diétán Stanaczky András akkori városi követ oldalán jurátusként vett részt s az 1846-1847-iki ifjusági mozgalmakban élénk része volt. A forradalomban előbb nemzetőr-főhadnagy, majd segédtiszt volt. A fegyverletétel keserűségeit Kazinczy hadtestével élte át, és az elfogatást kikerülendő, elbujdosott. 1849 október 28-án Kisnaményban elfogták és Debreczenben, majd Nagyváradon szenvedte el fogságbüntetését. Kiszabadulván, ügyvédi vizsgája ellenére, az ügyvédi gyakorlattól eltiltották. Csak 1856-ban engedték meg neki kir. kegyelemből, hogy ügyvédi gyakorlatot folytasson. Ez időtől szülővárosa közügyeinek élt. 1860-ban árvabizottmányi elnökké, 1861-ben a város főbírájává, majd országgyűlési képviselőjévé választották. Az országgyűlésen a határozati pártnak volt egyik számottevő tagja. Tőle ered az az országos jelentőségű indítvány, hogy a még meg nem koronázott királyt az országgyűlés egyszerű "Felséges Úr" czímzéssel illesse. Az országgyűlés feloszlatása után ismét hazajött. 1864-ben a ref. gimnázium tanügyi bizottmányi elnöke lett. Az édesapjáról maradt értékes könyvtárt és gyűjteményeket a szatmári gimnáziumnak adományozta. 1867-ben a város másodszor is főbírónak választotta. 1869-ben ismét mandátummal kínálták meg, melyet azonban nem fogadott el. Az igazságszolgáltatás reformjánál magasabb bírói állással kínálták meg, de Szatmárt elhagyni nem akarván, Kozma Sándor régi barátja felkérésére, kir. ügyész lett, később pedig kir. törvényszéki bíró. 1906-ban halt meg. Ifjabb éveiben számos költeményt írt. Hátrahagyott naplójában a város történetére sok fontos adat található. Kiváló szónok volt.

Vajay Károly dr., polgármester, szül. Szatmár-Németiben 1862-ben. 1888-ban ügyvéddé képesítették. Ügyvédi gyakorlatát szülővárosában kezdte meg. A közéletben kora ifjúságától kezdve részt vesz. Számos társadalmi egylet tagja, jegyzője vagy elnökeként munkálkodott. Az egyházi téren is, egyházának buzgó tagjaként működött másfél évtizeden át; a németi ref. egyháznak és a szatmári egyházmegyének ügyésze volt. 1895-ben a város tiszti főügyészévé választották, a mely állásában számos nagy feladat megoldásában vett részt; különösen az elemi iskolák államosításának nagy munkájában, az összes előadói teendőket ő végezte. Több hírlapi közleményt írt. Gyakran szerepelt hivatalos szónokként; az 1896-iki millenáris beszédét, általános elismerés mellett, a törvényhatóság jegyzőkönyvében rendelte megörökíteni. 1907 január 14-én a közbizalom egyhangulag a polgármesteri székbe emelte s ebbeli működésétől a város közönsége joggal sokat remélhet.

Valkovics János, pénzügyi író és tisztviselő, szül. 1850-ben. 1872-ben a "Szatmár-Németi önsegélyző népbank" választotta meg könyvelőjének. Az e pénzintézetből átalakult "Szatmár-Németi népbank r. t."-nak 1885-ig volt főkönyvelője, midőn Nagyszőllősre távozott; de 1901-ben ismét visszajött Szatmárra, az "Északkeleti Vármegyei Szövetkezetek Szövetségé"-nek ügyvezető titkáraként. Mint ilyen a kisgazdák anyagi boldogulását czélzó több javaslatot terjesztett a földmívelésügyi kormány elé. Kezdettől fogva igazgatósági tagja volt a "Magyar Pénzintézetek Országos Nyugdíjegyesületé"-nek és a budapesti "Magyar Pénzintézetek Országos Hitelbank"-jának. Felügyelőbizottsági elnöke a "Szatmári Közgazdasági Bank"-nak és a "Nagyszőllősi Hitelintézet"-nek. Közgazdasági és pénzügyi czikkei a fővárosi napi és szaklapokban jelentek meg. A törvényhatósági takarékpénztárak felállítására vonatkozó tervét dr. Wekerle Sándor miniszter is kedvezően fogadta és megígérte, hogy az ez irányban meginduló mozgalmat támogatni fogja.

Vári M. Miklós, ref. lelkész. Róla csak annyit tudunk, hogy 1635-ben a szatmári ref. iskolában oktató volt. A Medgyesi Pál tiszteletére írt versei a "Praxis Pietatis" czímű könyvben jelentek meg. 1637-ben Szinérváralján pap lett.

Veréczy Ernő dr., ügyvéd, szül. 1881-ben. Ügyésze a németi ref. egyháznak s a hazai biztosító-intézet szatmári fiókjának, igazgatósági tagja a szatmári központi takarékpénztárnak és képviselője a szatmári ref. egyháznak. Jegyzője a függetlenségi pártnak. 1907-ben tb. főügyésznek nevezték ki. 1908. jan. 1-től választott tagja Szatmár-Németi város törvényhatóságának. Irodalmi működése politikai, társadalmi s közgazdasági irányu, dolgozott a helyi lapokban. Előbb a Szatmár, most a Szamos főmunkatársa.

Veszprémi Dezső, szatmári kir. kath. főgimnáziumi tanár, szül. 1878-ban. 1907-ben szatmári rendes tanár lett.

Veszprémi Gergelyt 1707-ben hozták a szatmári ref. gimnáziumhoz tanárnak. Mivel ez időben a tanári szállás építés alatt állott, II. Rákóczi Ferencz Veszpréminek átengedett egyet az üresen álló épületek közül. Ugyanezt a szállást báró Károlyi Sándor fővezér mindaddig meghagyta neki, míg a tanári szállás felépült, a mi 1717. év tavaszán következett be. Veszpréminek, ki 1713-ban körösi pap lett, versei a Honor posthumusban jelentek meg.

Viski Károly, nyug. kuriai bíró, szül. Szatmár-Németiben, 1842-ben. 1866-ban nyert ügyvédi oklevelet és még ugyanez évben Szatmár vármegye törvényszékénél másodalügyész lett. 1867-ben Szatmár város első alügyészévé, 1872-ben, továbbá 1878-ban tiszti ügyészszé választották meg. 1879-ben a szatmári törvényszék bírája, 1893-ban pedig debreczeni kir. ítélőtáblai bíró lett. 1907-ben kir. kuriai bírói czímmel nyugalomba vonult. Több éven át a szatmárnémeti ref. egyháznak főgondoka volt. Elnöke volt a németi rész birtokossági egyesületének, továbbá alelnöke, később elnöke a szatmári férfi dalegyesületnek. Irodalmi munkásságát a helyi lapokban fejtette ki, a hol társadalmi és a város közügyeit érdeklő czikkei jelentek meg.

Wolkenberg Alajos dr., theologiai tanár, szül. Szatmár-Németiben 1871-ben. 1893-ban áldozópap és papnevelői tanulmányi felügyelő, 1894-től tanár a püspöki hittani intézetben. 1896-1900 között a tanítóképző-intézetben is tanár. 1900-tól székesegyházi hitszónok, 1901-1902 között egyházmegyei könyvtáros. 1904-ben szentszéki tanácsos. 1905-től tanársága és székesegyházi hitszónoksága mellett, a papnevelő-intézet aligazgatója, 1906-ban a budapesti tudományegyetemen bekebelezett doktor.

Zahoránszky István, szül. 1868-ban. 1899 óta az egyházmegyei alapítványi pénztár főkönyvelője. Tevékeny részt vesz a társadalmi életben; ügyvivő alelnöke a szatmári kath. kaszinónak, elnöke a kath. legényegyletnek. Két hosszabb, 147tudományos értekezést írt, melyeket az egyetemen pályadíjjal tüntettek ki. Az egyik "A római pápa primátusa", a másik "A dogmatikus hagyomány és a protestantizmus". Mindkettő a budapesti növendékpapok egyházirodalmi iskolájának kiadványában jelent meg, amaz 1891-ben, emez 1892-ben. Ezen kívül számos czikke jelent meg a helyi lapokban.

Zombori Gedő, ref. tanár és szerkesztő. 1862-1868-ig volt a szatmári ref. gimnázium rendes tanára, 1868-ban elfogadta a megyaszói ref. rendes lelkészséget s az iskolától eltávozott.

Függelékül közöljük a Tompa Mihály első szerelméről szóló érdekes, ismeretlen életrajzi adatokat, kiadatlan leveleket és verseket a melyek e fejezet írója Ferenczy János kutatott fel Szatmár-Németiben.

Mindenek előtt előrebocsátjuk, hogy valahányszor Tompa Mihály összegyűjtött költeményeiről szólunk, azt a kiadást értjük, melyet barátjai: Arany János, Gyulai Pál, Lévay József és Szász Károly, Pesten, 1870-ben bocsátottak közre.

Szász Károly, Tompa Mihály életírója, nem is emlékszik a költőnek más szerelméről, mint a mely őt Zsoldos Emíliával egyesítette. A III. kötethez adott jegyzetekben a 329. lapon csupán odavetőleg van említve, hogy e házasságot megelőzőleg "volt Tompának egy ismeretsége Sárbogárdon, egy ottani birtokos család gyermekleánykája. Továbbá Szatmármegyében (helyesebben Szatmár városában) a Böszörményi család leánya, Kati. Tompa haldoklása évében megemlékezett mindkettőről s arczképét küldé a most már családanyáknak s búcsú sorait is."

Az a sárbogárdi ismeretség csak futólagos volt; ellenben annál erősebb volt Tompának Böszörményi Katalin iránt érzett vonzalma, melyet bátran lehet első szerelmének nevezni s a mely szerelem teljes tíz évig tartott.

Ezt a viszonyt Tompa 24 éves korában kezdte s választottja, Katalin, 16 éves, viruló szépségű leány volt.

Szükségesnek látjuk azonban röviden megismertetni a Böszörményi Emil dr. szatmári ügyvédtől az egyik unokától, nyert adatok közül a nagyapa följegyzéseiből, a Böszörményi Katára vonatkozókat.

Katalinnak atyja, Böszörményi József földbirtokos és anyja, Szeőke Polikszéna volt. Ebből a házasságból nyolcz gyermek származott, kik közül a negyedik Katalin, a költő választottja, szül. 1825 november 1-én, s 1852-ben férjhez ment Jakó Pál batizi földbirtokoshoz. Katalin meghalt 1905 január hó 14-én.

A Tompa szerelmi történetének egykori szereplői közül ma már senki sincs életben s minden tartózkodás nélkül lehet az általunk összegyűjtött történeti adatok alapján ezt a különben teljesen idillikus, mindamellett tartós és mély viszonyt földeríteni.

Tompa a múlt század negyvenes éveiben többször megfordúlt látogatóban Szatmáron és Katalin testvéreivel ismeretségben állott, de közülök leginkább Károlyhoz járt. Tompa és Böszörményi Károly ugyanis a sárospataki kollégiumban egy időben végezték felső tanulmányaikat: a theológiait és a jogit.

A két ifjú között mély barátság keletkezett, melyet mindvégig híven megőriztek és mikor barátja tekintélyes szatmári ügyvéd lett, később polgármester, a Ferencz József-rend lovagja, gyakran meglátogatta őt. A Böszörményi-család rokonságban állott a Szabolcs-vármegyei Jármy-családdal. Laskodon lakott Jármy Dénes és Jármy László, kikhez Böszörményi Károly gyakorta ellátogatott, magával vivén Tompát is, ki ott félig-meddig nevelői állást töltött be.

Viszont Böszörményi Katalin is Laskodon töltötte Jármy Dénesnél egyes időközökben leányéveit; itt és így kezdődött közöttük 1841-ben az érintett gyöngéd viszony, mely később a laskodi kuria falain túl, az életbe is elkísérte őket.

Tompa kedélye mély borongású s ő maga a csendes elmélkedések embere volt; önmagához mértéken túl bizalmatlan. Még akkor nem lévén semmi állása, nem merte a Hiripi és Ivácskói Nagy-Böszörményi-család szépséges leányának 148a sorsát a magáéhoz kötni, annál kevésbbé, mert ekkor még nem is sejtette, hova fog emelkedni költészetének szárnyain.

"Szívemhez" szóló költeményében (I. k. 99. l.) ezeket írja:

"Pusztán" czímű költeményében pedig (I. k. 105. l.) ezeket mondja:

Tompa, a természetnek őszinte gyermeke, már az első kenyérgondoknál mély töprengésbe és habozásba merül s kibocsátja imádottját karjai közűl!

Hogy a költő szerelme tartós érzelem volt, azt önmaga mondja el "Első szerelmem" (II. k. 67. lap.) czímű költeményében, melyben így szól:

Böszörményi József 1846 januárius 14-én Pestről ezeket írja Katalinhoz:

"Tompa Mihálylyal is találkoztam és igen jól összeesmérkedtünk s jó barátokká lettünk; mondta szegény, hogy ő nem tudja, őtet a végzés mintegy hozzácsatolta a mi családunkhoz. Ő már itten a tudós emberekhez tartozik, mert mindég jönnek ki versei s több munkái. Tompa tisztel téged és kedves anyámat."

Ugyancsak József Károlyhoz Pestről 1846 márczius 14-ről írott levelében a Tompa a csókját küldi, a ki kéri Károlyt, hogy írjon neki.

Hogy a Böszörményi-család Tompával állandó összeköttetésben volt és ügyeivel szívesen és folyton foglalkozott, bizonyítja Orbán Ferencz közös barátjuknak Böszörményi Károlyhoz Sárospatakról 1845-ben Telelő 1. és 1846-ban Tavaszelő 28-ról írott két levele, a melynek elseje így hangzik:

"Böszörményi Károlynak, Orbán Ferencz baráti kézszorítását."

"Miska barátunk tegnap múlt egy hete, vándorolt el Kassa - vagy Pest felé, - maga sem volt arról bizonyos, - Regéit kinyomatandó. Miután levelein ügyeinek kezelésére megbízása által engemet jogosított fel, ezennel felelek 149kegyednek szíves levelére. A pénzt a vetési, vagy bárhová való legátustól mindenesetre legyen kegyed szíves beküldeni... Baj ugyan, nem tudja az ember, milyen jellemű diák kezébe kerülhet, de a postán is elveszhet.

A munka késni nem fog, legfellebb új évre kész leend, ha csak valami előre nem látható akadályok nem gördülnek elő; Miska még karácsonra akarja.

Az aláírást illetőleg tudathatom önnel, hogy már Miska 120 kiosztott lapjai közül 30-at szedett be pénzzel és pénz nélkül s ezen lapokon összesen 300 aláíró áll; melyek közül iskolai 157-féle van; hozzám 7 lap érkezett 45 aláíróval, a többi még kint van."

A másik levél így hangzik:

"Tompa még nem jött vissza, ügyvivője én vagyok - Pál nap táján 300 példányt küldött le, - mind utalványozva, Szegedről nem tett említést; hátha más úton kívánja önhöz juttatni illető példányait? Mert levelében aláírási lapjait éppen azon czélból kívánta magához, hogy az illető példányokat rendeltetésük helyére legegyenesebb úton indíthassa. Hogyan sajnálom, hogy egy óranegyeddel nem kaphattam hamarább levelét kegyednek, éppen most írtam Tompának. Ő szegény, mióta Pesten van, mindig beteges, - többnyire fekvő beteg, - lehet, hogy most már Pestet elhagyta, de azért velem összeköttetésben kell neki folytonosan lenni s én az ön leveléről megfeledkezni nem fogok, ki önt szeretve, tisztelem - Orbán Ferencz. Utóirat: Most példányok nincsenek nálam, minden órán várok. Még most sem lehet tudni hány előfizetője volt - egyre érkeznek lapok."

Orbán itt Tompa Népregéit érti, melyeknek 1000 előfizetője volt; s mire az első, 1000 példányos kiadás elkészült, az előfizetők még mindig jöttek s a második kiadást is sajtó alá kellett adni.

Viszont Katalin is érdeklődött már 1841 óta Tompa sorsa iránt, midőn ez év deczember 28-áról, Laskodról azt írja, egy álhír nyomán, Károly bátyjához: "S egyébb újságot nem írhatok, csakhogy most az a hír futamodott, hogy Tompa a rétbe hólt."

Az itt elősorolt öt levelet a Böszörményi Károly hagyatékában találtuk, melyeket egyik örököse, Uray Jenő mérnök és iparfelügyelő, felhasználás végett átengedett. Ugyancsak az Uray Jenő birtokában találtuk Tompa sajátkezű írásában "Életem" czímű remek költeményét, melyet összegyűjtött munkáinak I. k. 150. lapján közölt verssel összehasonlítván, a két szöveg között húsz szónyi eltérést találtunk, melyek a jelzők helyesebb alkalmazására és a képek tisztábbá tételére irányúlnak.

A legnagyobb bizonyíték azonban, mely kétségtelenül igazolja, hogy Tompa szíve választottjával 1841-től 1850-ig állandó összeköttetésben állott, vagyis a Zsoldos Emíliával 1849 május 1-én kötött házasságának idején túl, még legalább egy évig, a következő.

Tompa az akkori idők szerelmeseinek szokása szerint, Katalinjának daloskönyvet írt, melyben az első bejegyzése az 1841. évvel kezdődik és az utolsó 1850. évvel végződik. Ha tehát az utolsó bejegyzése, "A gólyához", azonnal e költemény születése után történt volna is, még akkor is kétségtelenül fedezi véleményünket.

Ez a Dalfűzér eredetileg pergamentbe volt kötve. Ez a kötése időközben elrongyolódván, a nyolczadrét alakú dalfűzért új kötésbe foglaltatták. Tábláját most kék plüs borítja, a következő felírással.

A harmadik levél első lapján a következő áll:

A negyedik levél első lapján a költő sajátkezű írásával e három sor áll:

150Az ötödik lapon e szó olvasható: Emlény. A hatodik levél első lapján a költő e sorai vannak:

Ugyane levél hátulsó lapján:

A kötetet 4 akvarell és egy tusrajz ékíti, de ezek a szöveggel minden összefüggés nélkül vannak abba beleillesztve. Ezek az akvarellek és tusrajzok, valamint azok, melyek a két első lapot is díszítik, Mezey nevű festőnek a művei, a ki szintén a Böszörményi Katalin ismerősei és tisztelői közzé tartozott.

A kötetbe Tompa saját kezével egyfolytában 344 lapon 235 "dalt" írt be. A 236-246. szám alatti költeményeket a 345-359-ik lapon idegen kezek írták be. A 360., 361. és 362-ik lap ismét Tompa írásával és aláírásával tartalmazza "Nyílt levél egy hölgyhöz" czímű saját költeményét, mely a 217. szám alá esik. E mű előtt a 246. számmal zárúl be az 1841-ik év. A nyílt levél homlokán már jegyezve van, hogy az az 1844-ik évből való. A 248-250. szám alatt a 363-365. lapon ismét idegen kézzel van beírva három vers. A kötet 251. szám alatt "A gólyához" czímű költeménynyel zárúl be, mely szintén saját aláírásával és az 1850. évszám kitüntetésével a Tompa kezeírása. E mű a 366., 367. és 368. lapot foglalja el. Most egy üres lap után 24 számozatlan oldalon, a tartalomjegyzék következik, melyet Tompa így osztott 3 rovatba:

Az itt elsoroltakból tehát kitűnik, hogy ebben a kötetben, a 364. lap, teljesen a Tompa kézírása. Ily nagy tömegű kézirata a költőnek sehol sincs együtt az országban.

Jellemző az is, hogy Tompa az általa beírt 237 drb közé a saját költeményeiből mindössze hármat vett föl: a már jelzett Nyílt levelet, A gólyát és 235. szám alatt A szép Katit, mely egyenesen Böszörményi Katalinhoz van intézve. Tompa 1817. évi szept. 28-án születvén, 24 éves volt, midőn ezt a kötetet írta és habár 1841-ben már maga is szorgalmasan verselt az Athenaeum hasábjain, itt mégsem ismer sem czímet, sem szerzőt, hanem csupán a kezdőverssorral vezeti be az egyes költeményeket folyó számok alatt és mindegyiket dalnak nevezi, ha más műfajhoz tartozik is. Ez a számozás is csak később jutott az eszébe. Erre vall a tinta különbözősége, mely a szöveg és a számozás között mutatkozik.

Tompa mindhaláláig fentartotta az idillikus érintkezést Katalinjával. Levelek kíséretében elküldte neki, sajátkezű aláírásával, az arczképét s időnként megjelent összes műveit.

Sajnos azonban, hogy Katalin ezeket a leveleket, halálát közeledni érezvén - 1904 végén vagy 1905 elején elégette.

A Dalfűzérben előforduló nagyszámú dalokból csak mintegy huszonötnek szerzőjét sikerült meghatározni; a többiek népdalok vagy ismeretlen fiatal szerzők művei, a melyeket Tompa, valószínűleg emlékezet után írt be.

"Nyílt levél egy hölgyhöz" czímen vette fel Tompa elsőül a kötetbe saját költeményét, mely csaknem teljesen eltérő attól, mint a mely hasonló czímen munkái I. k. 139. és következő lapjain megjelent.

Ez a vers, mely munkáiban csaknem nagyrészben hiányzik, leginkább feltünteti azt a viszonyt, a mely közte, Böszörményi Károly és Katalin között fennállott. A vers Katalin anyjához szól és így hangzik, az eredeti helyesírással:

152Látható, hogy a költő ezt a versét ebben az alakban azért nem engedte összegyűjtött munkái közé felvenni, mert azt maga is gyöngének találta és utóbb teljesen át is dolgozta.

"A szép Kati", melyet Tompa egyenesen a választottjának írt, kiadatlan.

(Lásd bővebben Ferenczy János műveinek III. kötetét.)

Szatmár-Németi sz. kir. város színészete egykorú a magyar színészet életével.

Az első "Nemzeti Magyar Játék-Színi Társaság" Budán 1790-ben alakúlt s Szatmáron is 1790-ben volt az első "Komédia-Játék." Móricz György igazgató Erdélyből jött Szatmárra nejével, Lengyel Máriával. A fanmaradt adatok szerint valószínű, hogy a társulat, mely Szatmáron 1790 június hó 8., 10. és 13-ik napjain előadást tartott, mindössze 3 tagból állott. A kis társaság igazolványát, miként az Szatmár város akkori jegyzőkönyvéből kitűnik, "az erdélyi nagyfejedelemség kormányzósága 1789. évi október 8-án 8847. sz. alatt állítá ki", hogy a színészet ez első úttörői békésen tovább vándorolhassanak. Esze Tamás substitutus főbíró 1790. jún. 15-én tartott tanácsüléséből latin nyelvű igazolványnyal látta el őket, megemlítvén abban, hagy Móricz György komédiát játszó társasága három előadásokért a város kasszájába a három rénes forint taksát befizette, kiemelvén, hogy tisztességesen viselték magokat és hogy a polgárok és lakosok tetszésére játszottak.

1814. év végén a Sándorfi dr. által alakított debreczen-nagyváradi játék-színi társaság tagjai játszottak Szatmáron. Erre vonatkozólag a város tanács-jegyzőkönyvében ez áll: "Fő Bíró úr Papolczi Csorja József közrehozván, hogy a Debreczeni Magyar játék-szín tagjai közzül nála ketten magokat jelentették, oly kérelemmel, hogy "az Innepeken ezen Városban leendő foglalatoskodások engedtetne meg"; azt nekiek az Innep első napja után való napra megengedte, melly ezen Tanács által is hellybe hagyatik."

153Hogy karácsony másodnapja az előadások hosszabb sorának kezdő napja volt, igazolja az, hogy az 1815. év január hó 28-án tartott tanácsülés a színészek segélyéről intézkedett, elhatároztatván, hogy: "Az ezenn városban tartózkodó Magyar Játzó Társaságnak ez idő szerint némű nemű képen való segéllezésére nézve számokra négy öl fa és 25 font gyertya adatni rendeltetik. Commissió adatván eránta V. Camerarius Urnak."

1816-ban - miként Váli B. dr. színészettörténetében írva van, - ismét a debreczen-nagyváradi színtársaság játszott Szatmáron.

Néhány év múlva a városi tanács Berndt Filep német színigazgatónak adott játékra engedélyt, de minden előadástól 5 forintot követelt. Berndt Filep 1818 szeptember 26-án tartott előadása után, az első előadás sikertelensége következtében, Szatmárról távozott.

A következő év október havában az erdélyi színi társaság tagjai tartottak itt néhány előadást, melyről a város gazdasági ülésének 1819. évi november 5-én felvett jegyzőkönyvében a következő érdekes sorokat találjuk:

"Meg Fordulván ezen Városban az Erdéllyi Kolosvári Nemes Magyar Jádzó Társaság Tagjainak egy része a végett, hogy az itt lévő Nemes Publicumot Játékjaival gyönyörködtesse, a mennyiben e végre egyéb Játék szín nem találtatott vólna, a Fehér Ház Vendég Fogadóban lévő Baál Sala használtatott, a Vendég Fogadósnak e végett az egész Játék ideje alatt Fizetendő 37 Rftokért. Minthogy pedig ezen Nzti Játzó Társaság meg Jelenését Kedves Magyar Nyelvünk pallérozódása, nemzeti Litteraturánk, kivált a midőn az a legszebb Nemzeti Történetekkel kedveskedik, egyszersmind pedig az ilyenek keblünkbe ritkán lehető szemlélése méltán örvendetessé tette, ezen okok Nzts Csermák Antal P. Mester Urat Főkép több Tiszt Urakkal volt értekezés után arra vette, hogy az itt gyönyörködtetett Jádzó Társaság különben is kevés haszna tekintetéből a kitett 37 frtokat a Kassza részéről az említett Magyar Jádzó Társaság részére szívesen ajánlaná, mit is ezen Gazdasági Gyűlés, mint jó tzélra fordítottat, egyébb eránt is Csekély költséget elfogadhatónak vél; ez eránt Perceptori Hivatalnál rendelés tétetvén."

A társaság tagjai a következő 1820-ik évben ismét meglátogatták Szatmár városát s mivel a "Fehérház" fogadósa a Sálát át nem engedé, ez alkalommal a Jeney György főbíró udvarán lévő csűrben játszottak s a következő 1821. évben szintén. 1823. nov. havában a "Nagy Károly igazgatása alatt lévő Magyar Jádzó Társaság" és 1825 július havában: "A Nemzeti Szín Játszó Társaság és annak Directora Bányai József" nyert engedélyt "ezen városban való játszhatásra és mulatásra a Kapitány Ur felvigyázattya alatt további Rendelésig". Később az előadások engedélyezése már kevesebb formalitással történt, s így a város jegyzőkönyveiben a színészekről csak akkor van szó, ha valamely, a hatóság elé tartozó eseménynyel kapcsolatban említtetnek. Így pl. I. Ferencz király elhalálozása következtében, a színi-előadásokat országosan eltiltották, mi által a színészek Szatmáron is súlyos helyzetbe jutottak; de a város a czéhek útján gyűjtött pénzzel segélyezte a társulatot. Ez évben (1835.) német színészek is megfordultak itt; a minek csak annyi nyoma van, hogy a társulat a szegények kasszájába 22 rfrt 53 krt fizetett. 1841-ből is annyi adatot találunk, hogy ez évben a színtársulat 100 frtot adott a szatmári árvíztől károsultak javára. 1843-ban Kőrösi Ferencz színtársulata volt itt és 54 frtot adott a városi szegényeknek. A műkedvelőknek ez időtájt rendezett társaságuk volt. Nagy könyvtáruk és ruhatáruk maradványait ma is őrzi a város gazdasági hivatala. Színészek és műkedvelők felváltva a "Fehérház", s a "Csizmadia szín" nagytermeit, a "Jeney-csűrt" s nyáron a,"Kotró kertet" használták, s Prielle Kornélia is e kertben kezdte meg művészi pályáját.

1845-ben a város tervet készíttetett egy kaszinó- és színház-épületre, Friedl János építész tervei szerint 1847-ben a színház felépült. Ez volt az országban a második kőszínház.

Tóth István és Döme Lajos színtársulata működött akkor a városban s vette bérbe 150 frt évi bérért a színházat, még azzal a kikötéssel, hogy a két első előadás jövedelme a színházé. 1848 márczius 20-án nyitották meg kellő ünnepélyességgel. Ez a színház félszázadig szolgált hívatásának. A vidék csaknem minden nevesebb színtársulata játszott benne. Idő haladtával a nézőtér szűknek bizonyult s e bajon a város azzal segített, hogy 1857-ben 30 páholyt és 154terjedelmes karzatot építtetett hozzá, megkétszerezve ezzel a színház jövedelmezőségét. A mikor azután a város elhatározta, hogy az előbb kaszinónak épített, később városházul használt épületet kibővíti, s ahhoz dísztermet épít, egyszersmind elhatározta, hogy a tervének útjában álló színházat lebontatja.

1889-ben bontották le a régi színházépületet. Sikertelen pályázat után, az új színház tervezését Vojtha Adolf pápai építészre, az építést Szikszay Lajos debreczeni építészre s a díszletek festését Spanraft és Hirsch díszletfestőkre bízták. A telekkel együtt közel 200.000 koronába került a 800 néző befogadására alkalmas színház, melyet azóta villamos világítással láttak el. Ezt az új színházat 1892 január 14-én nyitották meg.

A színészet történelmének kiegészítéseül ide iktatjuk idő szerinti sorban azon színigazgatók neveit, kik társulataikkal az 1848. évi márczius 20-án megnyitott első színházban, majd az 1892. év január 14-én megnyitott második új színházban működtek.

Tekintettel az új színház építésére, 1889-ben a város engedélyt adatott arra, hogy a Séta téren nyári színkör építtessék. E nyári színkörben a Gerőfy Andor társulata 1890-ben 12 előadást tartott.

Az új színházat Kömley Gyula színigazgató nyitotta meg 1892. jan. 14-én díszelőadással s benne működött az 1892-4. évi színiidényeken.

1894-95-ben Makó Lajos volt az igazgató. 1895-97-ben Pesti Ihász Lajos, 1897-98-ban Halmay Imre, 1898-99-ben Kúnhegyi Miklós, 1899-900-ban Rakodczay Pál, 1900-901-ben Szalkay Lajos, 1901-ben Csóka Sándor, 1901-902-ben Szilágyi Dezső, 1902-től Krémer Sándor működött itt és működik az 1907-908. évi színi idényben is.

A vendégszereplő művészek és művésznők közül néhányat felemlítünk. Ilyenek: Tóth József, Egressy Gábor, Teleki Miklós és neje Munkácsy Flóra, E. Kovács Gyula, Vizvári Gyula, Blaháné, Helvey Laura, Jászai Mari, Csillag Teréz, Márkus Emília, Török Irma, Miss Mari Halton, Szoyer Ilona, Nagy Imre, Prielle Kornélia, Petrás Sári, Krammer Teréz, Ujházy Ede, Lendvay Márton, Gabányi Árpád, Horváth Zoltán, Körösmezei Gusztáv, Bakó László, Geyer Stefi, Kopácsy Juliska, Ábrányiné Wein Margit, Küry Klára, Fedák Sári, Hegyesi Mari, Ráthonyi Ákos, Fráter Loránt, Vecsey Feri, stb.

A szatmári sajtót úgy véljük legczélirányosabban bemutathatni, hogy az itt megjelent és megjelenő lapokat és folyóiratokat alapításuk szerint való időrendben ismertetjük.

"Szatmári értesítő". Vegyes tartalmu hetilap, melyet 1861-ben Ábrai Károly indított meg, Börkey Imre szerkesztői czíme alatt. Ő maga főmunkatársként intézte a szerkesztést. 1862-ben a lapot "Tárogató" czímen hetenként kétszer megjelenő társadalmi s vegyes tartalmu lappá alakította át, Zombori Gedőnek adva át a szerkesztést, míg ő maga fömunkatársként maradt a lap mellett. Ezt a lapot, mely 1869-ben szűnt meg, rövid ideig Unger Gusztáv ügyvéd is szerkesztette. A lapot Kovács Márton nyomatta, kinek felesége révén, már 1856-ban nyomdája volt. Ezt az első szatmári nyomdát Kovács neje az atyjától, Fuchs Ignácz újvidéki nyomdatulajdonostól örökölte.

"Szamos". 1869 január 1-én alapította Bihari Péter. Előbb hetenként egyszer, később hetenként kétszer megjelenő társadalmi lap volt, melyet az első évben Kremper Károly és Nagy Lajos, 1870-ben Kovács Márton nyomott. Ugyanez év elején Bihari átadta a szerkesztést Palásthy Sándornak, ki Majoros Endrével hat évig szerkesztette azt. 1876 január 1-től fél évig Jeney György szerkesztette, a ki Kovácstól a nyomdát is megvette. Ez év julius 1-én Jeneytől a nyomdát és a lapot Gönyey József és Litteczky Endre vásárolták meg. Ettől kezdve 1877 január 1571-ig Polyánszky Endre volt a szerkesztő, ez időtől pedig egy évig Hérmán Mihály és Nagy József, majd 1879-84. között Rácz István, kinek szerkesztése idején a lap már hetenként kétszer jelent meg. 1884-től 1896-ig Kótai Lajos a szerkesztő és az utolsó három évben Uray Géza a társszerkesztő. 1896-ban Litteczky Endre vállalta el az időközben tulajdonába átment lapért a felelősséget. 1896. nov. 1-től 10 évig dr. Hantz Jenő szerkesztette. 1907 január 1-től ifj. Litteczky Endre felelőssége mellett, Osváth Elemér a főszerkesztője. A lap időközi főmunkatársai voltak: Péterffy István, Ferenczy János, Tankóczi Gyula, Majdik Árpád, Veréczy Ernő dr., Körösmezei Antal, Erdélyi Imre, Ferencz Ágoston. 1895. óta politikai lap.

"Szatmár", társadalmi hetilap. Alapította 1876 jan. 1-én Nagy Lajos nyomdász. Szerkesztői a következők voltak: dr. Tomcsányi Imre orvos, az alapítástól 1878. május 18-ig. - Egry Ferencz 1880. aug. 31-ig. - Egrynek 1878. jul. 1-től Kótai Lajos volt a segédszerkesztője. Egry után Csomay Imre volt szerkesztő 1882. jan. 31-ig. Ez időtől 1883. ápr. 30-ig három szerkesztője volt a lapnak, u. m. Sarmaságh Géza, Hofbauer Ignácz és Haraszthy Tamás. - 1883 máj. 1-től 1888. máj. 7-ig ismét Egry Ferencz vette át, kit rövid időre Kupár Rezső és Nagyszombati Mázsáry József követett. - 1888 nov. 15-től, 1889 decz. 31-ig a szerkesztőség négy tagból állott, u. m. Uray Géza, Nagy Vincze, Nagy Elek és Aczél Ferencz. - 1890-től 98-ig Nagy Lajos a szerkesztő. Ez idő alatt váltakoznak a lapnál Fodor György szerkesztő és dr. Gönczy Ignácz főszerkesztő. 1898-ban szerkesztők lettek ifj. Jékey Károly és Steuer Dezső, majd 1901-ig ismét Nagy Lajos, kinek a halála után Tasi Nagy Lajos vette át a lapot s vezette 1901 jun. 1-ig, mikor a nyomdát a lappal együtt Kalik és Szeremy nyomdászok vették meg. További szerkesztők voltak dr. Teörseök Károly, Marosán János főmunkatárssal 1902 ápr. 5-ig, ekkor Hadady Lajos dr. vette át a lapot, a ki azonban csakhamar lemondott. Őt követte Bottyán Pál 1904 máj. 4-ig, s ekkor Nagy Barna dr. lépett helyére, kinek munkatársai lettek Inczédy Márton, Unger Béla és Török Árpád dr. A lap ma politikai s lapvezére Luby Géza, felelős szerkesztője Vajna Géza dr.

"Revista Chatotica". Román nyelvű, vallásügyi folyóirat. Az 1880-as évek végén szerkesztette Vasziliu Lukácsiu dr., a mai belényesi követ. Mintegy három évi fönnállás után megszűnt. A "Szabadsajtó" (Litteczky Endre) nyomdájában jelent meg.

"Szatmár és Vidéke", hetilap. 1884 július 1-én indult meg, Sarmaságh Géza felelős szerkesztése alatt. A lap megalapításában résztvettek Fejér István dr. és Bodnár Gáspár, a kik főmunkatársai voltak és Molnár János nyomdász, a lap kiadója és tulajdonosa. 1890. jan. 1-én Fejes István dr. vette át a szerkesztést, s 1908-ig ő volt a lap felelős szerkesztője. Főmunkatársa volt a lapnak Schönpflug Jenő dr., Tanody Endre dr. és Erdőssy Vilmos. Nem volt hivatalos főmunkatárs, de elsőrangu munkása volt a lapnak és az ma is, Tanódy Márton dr. A lapot Morvai János adja ki. 1908. január óta a főszerkesztő Fejes István dr.; felelős szerkesztő Erdőssy Vilmos; főmunkatárs Csomay Győző.

"Téli Esték". Alapította 1886-ban Bodnár Gáspár. Ez a lap csupán a téli félévben jelent meg. Czélja különösen az iparosok érdekeinek munkálása. Ezt a lapot 1897-ben felváltotta a "Magyar Földmívelő." Megjelenik hetenként egyszer. Mindkettőnek szerkesztője Bodnár Gáspár, ki egyúttal 11 év óta a "Katholikus Család" czímű folyóiratot is szerkeszti.

"Heti Szemle." Politikai és társadalmi hetilap. Megjelenik hetenként egyszer, szerdán. Alapította 1891-ben a szatmár-egyházmegyei irodalmi kör. Kiadója a Pázmány-Sajtó. Első szerkesztője dr. Buza Sándor volt, 1895-től Báthory Endre. Katholikus irányu, politikailag független.

"Reformátusok Lapja". Vallásügyi hetilap. Szerkesztette az 1891-2. években Biki Károly ref. esperes. Litteczky Endre "Szabadsajtó" nyomdája nyomta, de megszünt.

"Rendőri Lapok." A rendőrfőkapitányi hivatal tisztikarának, a rendőr- és csendőrlegénységnek szaklapja. Megjelent ezelőtt minden hó 1-én és 15-én; most minden hó elsején, kizárólag a kapitányi hivatal tisztikara, rendőr- és csendőrlegénysége számára. IV. évfolyam. Összeállítja Tankóczi Gyula főkapitány felügyelete alatt, a hivatal tisztikara.

"Szatmári Ellenőr." Alapította 1897 május 1-én Papp Lajos, szatmári gör. kath. lelkész. Nyomta a Pázmánysajtó. Megjelent minden szombaton. Iránya 158társadalmi volt. A lapot a szamosújvári gör. kath. püspökség, világias iránya miatt, 1897 nov. 15-én betiltotta.

"Szatmár-Németi." Társadalmi hetilapként alakult 1897 decz. 14-én, s így ma 11-ik évfolyamát éli. Szerkesztői a következők voltak: Mátray Lajos, ref. főgimnáziumi tanár, 1905 jan. 1-ig. Ezalatt a lap főmunkatársai voltak: Bakcsy Gergely, Nagy Károly, Ferencz Ágoston, ki 1905 jan. 1-től szerkesztőként vezette a lapot, Shik Elemérrel együtt, 1905 febr. 7-ig. 1905 első felében Boros Adolf lapkiadó s ez év második felében Rácz Endre dr. volt a szerkesztő. 1905 márcz. 5-én jött e laphoz Kelemen Samu dr., orsz. képviselő, mint lapvezér, ki a függetlenségi és 48-as párt hivatalos közlönyévé alakította át a lapot, a mely azóta hetenként kétszer, szerdán és vasárnap jelenik meg. Kelemen alatt Komáromy Zoltán dr. lett a felelős szerkesztő, a ki 1907 febr. 23-án halt meg. Utána 1906 jul. 18-án Havas Miklós dr. vette át a szerkesztést, s 1907 márcz. 7-én Ferenczy János lépett mint szerkesztő a lap kötelékébe. A lapnak az utolsó két évben főmunkatársai voltak: Nagy Vincze, Csomay Győző, Dénes Sándor és Vizsolyi Manó dr. A lap 1904 jan. 26-ig a Weinberger Testvérek tulajdona volt. Azóta Boros Adolfé.

"Tanügyi Értesitő." Nevelés- és oktatásügyi szaklap, Szatmár vármegye kir. tanfelügyelőségének és a szatmár-vármegyei általános tanító-egyesületnek hivatalos közlönye. Megjelenik minden hó 25-én. 1901-ben alapította a tanítóegyesület. Az első három évben Kótai Lajos állami elemi iskolai igazgató szerkesztette; azóta pedig Mihály Ferencz állami elemi iskolai igazgató szerkeszti.

"Szatmári Hírlap." I. Független politikai napilap. Élt 1902 nov. 9-től 1904 jan. 31-ig. Szerkesztette Harsányi Sándor, főmunkatársa volt Balassa Sándor. Megjelent a "Szabadsajtó" nyomdájában.

"Szatmárvármegyei Politikai Hirlap." Alapította és szerkesztette 1902. jan. 1-től Wechsler Gyula. Hetilap volt. Nehány hó mulva megszűnt. Nyomtatta Litteczky Endre "Szabadsajtó" nyomdája.

"Szatmár Vármegye." Társadalmi hetilap. Alapította és szerkesztette 1902. jan. 1-től Pozsonyi Gábor. Néhány hónapig élt. Ugyancsak a "Szabadsajtó" nyomatta.

"Szatmári Friss Újság." Székely Károly budapesti lapkiadó-czég 1902. év szept. 20-an Szatmáron ily czímen napilapot adott ki, melynek szerkesztője Majdik Árpád szatmári hírlapíró volt. 1902 jan. végén ifj. Csomay Imre vette át a szerkesztést, 1903 június végéig, a mikor a lap megszűnt. Morvay János nyomdatulajdonosnál készült.

"Szatmári Hirlap." II. A prot. irodalmi kör megbízásából megindította és szerkesztette 1903 decz. 26-tól Fülöp Áron. Hetilap volt. A következő évben megszűnt. A "Szabadsajtó" betűivel jelent meg.

"Szatmári Napló." Alakult 1904 nov. 25-én mint napilap. Felelős szerkesztője Kovács Ödön és társszerkesztője Balassa Sándor volt. A lapnak eleinte saját nyomdája volt, de rövid idő mulva a czég s a nyomda megszünt. 1900 jan. 14-én a lapot Balassa Sándor szerkesztő vette át s az Újvárosi Sámuel szatmári nyomdájában nyomtatta. Ettől kezdve a lap hetenként csak háromszor jelent meg. Megszünt 1905 júl. 18-án.

"Északkeleti Ujság." Az Ujvárosi és Nemes nyomdai czég tulajdona volt. Első száma 1905 júl. 3-án jelent meg. Szerkesztője Shik Elemér dr. volt, ki a lapot ez évi augusztus 14-ig szerkesztette, a mikor hivatásszerű teendői miatt Szatmárról egy időre távozván, a lap szerkesztését Ferenczy János vette át és szerkesztette azt megszűntéig, 1907 február 1-ig. Társadalmi hetilap volt és Káldor Lajos volt a főmunkatársa. 1906 júl. 30-án Nemes Andrásé lett.

"Szabadság." Azelőtt "Iparos Lap". A szatmári önálló iparosok érdekeit képviselő hetilap. Alapította az 1907. év márczius 22-én tartott iparos-gyűlés. Főszerkesztője Glatz József dr. ügyvéd, felelős szerkesztője és kiadója: Polónyi Albert, nyomtatója: Nemes András szatmári nyomdatulajdonos. Az "Iparos Lap" 1907 október 1-én alakot és czímet cserélt. Ez időszerint "Szabadság" czím alatt jelenik meg. Felelős szerkesztője és kiadója: Polónyi Albert.

"Halmi" Első évfolyam. Laptulajdonos és főszerkesztő dr. Nagy Mihály. Felelős szerkesztő Dénes Sándor. Társadalmi hetilap. A "Szabadsajtó", most a Nemes András nyomása.

"Gazdák Lapja". Köz- és mezőgazdasági hetilap. A Szatmármegyei Gazdasagi Egyesület, a Szatmármegyei Lóverseny-Egylet, a Szatmármegyei Agarászegylet 159és az Éjszakkeleti Vármegyei Szövetkezetek Szövetségének hivatalos közlönye. Megjelenik minden pénteken. Alapította Poszvék Nándor, kiadótulajdonos és felelős szerkesztő 1901-ben, ki a lapot máig is szerkeszti. Főmunkatársai: Pethő György, a báró Vécsey-család jószágigazgatója, Bartha Kálmán városi gazdasági tanácsos és Soltész Miklós városgazda. Nemes András nyomása.

Az irodalmat, tudományt és művészetet szolgáló testületek a következők:

"Széchenyi-Társulat." Székhelye Szatmár-Németi, de működési köre az egész vármegyére kiterjed. A társulat czélja a magyarság érdekeinek előmozdítása, a magyar állameszme általános érvényesítése és a magyar nyelvnek az idegenajkú lakosok között való terjesztése. A társulat jelszava: "Legyen e hazának minden lakosa a magyar államiság híve s tudjon magyarúl!" E czélok elérésében a társulat főtevékenységét, a népnevelés körül fejti ki olyképen, hogy a néptanítók és tanítónők részére jutalmakat tűz ki és azokat részesíti elismerésben, a kik a magyar államhoz való hűség terjesztése mellett, a magyar nyelv oktatásában a legtöbb eredményt tudják felmutatni. Ama tanulók, kik e téren kitűnnek, szintén jutalomban részesülnek. A néptanítók művelésére kölcsön- (vándor-) könyvtárakat alakít. A községi olvasókörök, iskolai népkönyvtárak, óvóiskolák szervezéset erkölcsi és anyagi támogatásban részesíti. Fennállásának 25 éve alatt a vármegye községeiben, különösen a nemzetiségi vidékeken, több százra menő óvodát és gyermekmenhelyet tartott fönn, s az utolsó években a felnőttek oktatására esti tanfolyamokat is állított. Anyagi erejét a társulat az első két évben a tagsági díjakból merítette. 1883 óta azonban a vármegye a közművelődési pótadó harmadrészével, évenként kb. 14-15000 koronával támogatja. Ez által a társulat bőkezűbben osztogathatta jutalmait, a minek az lett a következménye, hogy a nemzetiségi vidékek egyházi főhatóságai az ily kitüntetett tanítókat állásukból elmozdították. 1885-ben azonban sikerült a társulatnak kivívni azt, hogy a felekezeti tanítók a vallás- és közoktatásügyi miniszter tudomása nélkül állásukból el nem bocsáthatók. A társulat tisztikarában, igazgatótanácsában és választmányában a lefolyt 25 évről megtaláljuk a vármegye valamennyi főispánját, az egyházmegye püspökeit, a városok polgármestereit, lelkészeit, tanítóit, íróit s kiváló férfiait. Ki kell azonban emelnünk, hogy a társulat ügyeinek intézéséből mindig a tanfelügyelőség vette ki a legnagyobb részt. A társulati igazgatók vállaira nehezedvén a működés minden ágában a legnagyobb teher, méltó, hogy őket időrendben névszerint is felsoroljuk. A társulatot Berenczei és Járdánházi Kováts Lajos 1882-ben alapította, igazgatója volt 1890 decz. 19-ig. 2-ik igazgató Berenczei és Járdánházi Kováts Eduárd, 1891 márcz. 1-től 1898 febr. 12-ig. 3-ik igazgató Hiripi és Ivácskói Szuhányi Ödön, 1898 febr. 12-től-1901 márcz. 19-ig. 4-ik igazgató Lázári Nagy Béla, 1901 márcz. 19-től-1907 május 22-éig. 5-ik s jelenlegi igazgató Mezőmadarasi Madarassy Dezső 1907. évi május 22-től.

"Kölcsey-kör". Székhelye Szatmár-Németi. Czélja: Szellemi középpontot teremteni, ápolni a magyar irodalmat, tudományt és művészetet, közreműködni társadalmi úton is a vármegye és város közügyeinek s érdekeinek előmozdításán, Kölcsey-szobát felállítani, melyben a Kölcsey-relikviák összegyűjtetnek és végre múzeumot alapítani és berendezni.

A kör czéljainak megvalósítására felolvasásokat, előadásokat, hangversenyeket, estélyeket, irodalmi matinékat, műkedvelő-előadásokat rendez e társas-kirándulásokat is szervez. A lehetőséghez képest jutalom- és pályadíjakat tűz ki, irodalmi vagy szaktudományi felolvasásokra.

A körnek három szakosztálya van, u. m. irodalmi, társadalmi és múzeumi. Az irodalmi szakosztály, évenként, a téli időszakban számos felolvasást, hangversenyt és társas összejövetelt rendezett. A múzeumi szakosztály leginkább közadakozásból, kisebb részben vételből már fölállította könyvtárát és múzeumát, melyek gazdag gyűjteményt képviselnek. E két utóbbi a ref. főgimnáziumban van elhelyezve.

A kör 1891. év végén alakúlt. Első elnöke báró Vécsey József volt; ennek halála óta maig is elnök Kölcsei Kende Zsigmond, cs. és kir. kamarás. Ügyvezető alelnökök: Farkas Antal, dr. Hérmán Mihály, s ma Fechtel János dr. Titkárok: Fodor Gyula dr., Mátrai Lajos, Hantz Jenő dr., Fechtel János dr. s legutóbb, 160Fodor Gyula dr. Az irodalmi szakosztály elnöke Jandrisics János, Mátray Lajos s ma Orosz Alajos. A társadalmi szakosztály elnöke Hérmán Mihály s ma Kölcsey János. A múzeumi szakosztály elnöke Kiss Gedeon s ma Bakcsy Gergely.

A Szatmár-Németi Dalegyesület 1875-ben alakúlt. Alapítói voltak néhai Bartha Endre ügyvéd, Lipeczky Elek tanító, néhai Békéssy Géza árvaszéki ülnök, Viski Károly kúriai bíró, Nagy Endre ügyvéd, Kolozsvári Károly földbirtokos, néhai Sáfár János földbirtokos, Joó Ferencz takarékpénztári tisztviselő és még tízen. Gyakorlataikat a ref. főgimnázium nagytermében tartották egész addig, míg ezelőtt 4 évvel az egyesület által alapított zeneiskola helyiségébe átköltöztek. Azóta a két intézmény úgyszólván egyesült s mai napig is karöltve működik. A Dalegyesület első huszonöt évében egyetlen fejlesztője volt Szatmáron a dalnak és zenének és kulturális és társadalmi hatása fölötte mélyreható. 1880-ban az egyesület belépett az Orsz. daláregylet kebelébe és még ez évben részt vett a kolozsvári orsz. dalünnepen. Lobogóját 1882-ben avatta fel. Ez évben részt vett a debreczeni orsz. dalünnepen s itt díjat nyert, egy zongorát. 1884-ben a miskolczi országos dalünnepen ezüst serleget nyert. Az 1886-iki pécsi versenyen aranyérmet. 1888-ban Szegeden ezüst babérkoszorút. 1892-ben Budapesten kürtöt. 1895-ben Fiuméban, 1896-ban Budapesten a 1898-ban Aradon dicsérő- vagy emlékoklevelet nyert. Önállóan hangversenyzett Debreczenben, Nagykárolyban, Szigeten, Ungváron, Nagyváradon, Nagybányán stb.

Az aradi dalünnep után az egyesület az orsz. dalár-egylet kebeléből kilépett s tagja lett a tiszavidéki kerületi dalos-szövetségnek, mely az első ünnepélyt 1907-ben 25 dalegyesülettel, Szatmáron tartotta. Az egyesület, fennállása óta mintegy százötven dalestélyt, több színi előadást és thea-estélyt adott. Az egyesületnek gróf Zichy Géza a tiszteletbeli elnöke. Elnökei voltak: Hehelein Károly, Unger Gusztáv, Viski Károly, Hérmán Mihály, Jaskovits Ferencz s ma Vajay Imre dr. Alelnökei: Bartha Endre, Viski Károly, Jaskovits Ferencz s ma Fechtel János dr. Karmesterei Valkó Samu, Hofbauer Ignácz, Vigh Károly, Méder Mihály s most Veress Lajos. Titkárai: Szabó Albert, Csomay Imre, Nagy Endre, Körösmezei Antal, Sereghy Mihály dr., Jaskovits Ferencz, Vajay Károly dr., Sándor Venczel a most Ferencz Ágoston, míg Ferenczy János az időnként megüresedett állásokat, a fenforgó szükség szerint töltötte be. A dalegyesület fennállása alatt 30,000 korona vagyont gyűjtött, s azt megalakulásakor átadta testvér-intézményének: a zeneiskolának. E két intézménynek, mely az egyesülés óta "Szatmárnémeti dal- és zeneegyesület" nevet visel, külön úri zenekara van.

Zeneiskola. Már említettük, hogy a szatmár-németi zeneiskola első alaptőkéje a Dalegyesület által gyűjtött 30,000 korona volt. A zeneiskola alapítására a Dalegyesület választmánya részéről 1902-ben Vajay Imre dr., Fechtel János dr., Tanódy Márton dr., Markos Imre, Méder Mihály és Hozás János adtak tervet, mely mellé Tanódy Márton dr. - miután az ország több városában tanúlmányozta a zeneiskolák ügyét, - külön emlékiratot is szerkesztett. E munkálatokból utóbb Ferenczy János dolgozta ki a zeneiskola ügyrendjét. Vajay Imre dr. a felszerelési költségek előteremtésére több műkedvelői előadást rendezett, Tanódy Márton dr. pedig társadalmi úton s különösen a pénzintézeteknél, szép eredménnyel adományokat és évi járadékokat gyűjtött. A város a zeneiskola czéljaira, a Rákóczi utcza 14. sz. alatti régi kisdedóvó helyiséget díjtalanúl engedte át, s ezen kívül évi 1200 korona állandó segélyt szavazott meg és így az iskola 1903 szept. 6-án megnyílt. A zeneiskolai tanfolyamok: zongora, hegedű, gordonka, gordon, fúvóhangszerek, czimbalom, magánének, karének, zeneelmélet, zenediktálás és összhangzattan. A zeneiskolát a dalegyesület választmánya kormányozza, a mely az ügyek intézésére évenként öt-tagú igazgatótanácsot küld ki. A zeneiskolának az 1903-iki iskolai évben 159 növendéke volt, mely szám maig majdnem megkétszereződött. Az igazgató-tanács tagjai a megalakulás óta maig a következők: Vajay Imre dr. elnök, Tanódy Márton dr. városi kiküldött, Fechtel János dr. alelnök, Markos Imre választmányi tag, ki egyúttal ellenőr, Sándor Venczel titkár, a kit újabban Ferencz Ágoston titkár váltott fel. Pénztárnok Márton Lázár. Az intézet igazgatója Pataki Lajos.

Forrásművek: Szinnyei József. Magyar írók élete és munkái. - Bartók Gábor és Nagy Mihály Szatmár-Németi sz. kir. város egyházi és polgári történetei. A szatmári püspöki egyházmegye emlékkönyve e1804-1904. Magánértesítések.