Kis-Várdát, a virágzó és szépen fejlődő mezővárost, keletről homokdombok, nyugatról messze elterülő rétség és délről sík földek veszik körül. A Tiszától kb. egy óra járásnyira fekszik. Hajdan egész vidékét ingoványos lápok és mocsarak borították, melyekből csak itt-ott emelkedett ki egy-egy terjedelmesebb földterület, melyet azután ama vidék őslakói lefoglaltak maguknak. Kis-Várda is egy nagy kiterjedésű ősi lápnak a szomszédságában épűlt és területe már az őskorban is lakott hely volt, amit az itt talált őskori leletek bizonyítanak.

Hatalmas vára, mely még romjaiban is meglep, úgy látszik, már a honfoglalás korában is fennállott s őseink birtokába szláv törzsek révén jutott.

A honfoglalás utáni időkből az első hagyomány és irott emlék Kis-Várda multjában Szent László királyig vezet bennünket, aki, a hagyomány egyik változata szerint, a Bökönynél a tatárokon, a másik szerint pedig Geszterédnél a bessenyőkön nyert ütközet emlékére Kis-Várdán templomot emeltetett. Tény az, hogy a templom az akkor a király főhadiszállásául szolgáló várhoz legközelebb eső dombon épült, kőfallal volt megerősítve és czinteremmel körülvéve, míg a templom szentélye alatt sirboltokat építettek.

Idő multán, a XIII. században találunk a községről irott nyomokat, amikor 1288-ban "Warada" néven említik az oklevelek. Nemsokára ezután már a mai nevén találjuk, de az akkori irásmód szerint "Kysuarda" és "Kysuarada" néven, míg egy N. Lajos korabeli, 1370-iki oklevél "Forum in Warada" néven emliti piaczát. 1334-ben a Várdai családot említik az egykoru oklevelek mint földesurat, míg kb. 40 évvel később a Losoncziak szerepelnek mint ilyenek.

A várkastély és környéke sok viszontagságos küzdelem és harcz szinhelye volt. János Zsigmond király és anyja, Izabella is ostromolták eredmény 133nélkül; Báthory István is vívta, később azután Balassa Menyhért megszállotta. II. Rákóczy Ferencz idejében a felső-szabolcsi nemesek ide menekültek a kurucz csapatok elől, akikkel azonban később szövetkeztek. Rákóczy Ferencz maga is hosszabb ideig tartózkodott itt és több levelét innen keltezte.

A kis-várdai vár tartozékai voltak, egy 1471-iki öszszeirás szerint: Döge, Rozsály, Veresmart, Litke, Tuzsér, Kalongya, Papp Szent-György, Ajak és Pátroh községek. A korábbi századokban itt tartotta Szabolcsvármegye a maga törvényszékét, és Melith Péter szabolcsi alispán a XVII. század elején a kis-várdai várban lakott. A század közepén már gróf Nyáry István lakja, a XVIII. században pedig Krucsay Márton, aki nejét, Tolvaj Borbálát hűtlenségen érve, törvényadta jogánál fogva lefejeztette.

A XVII. század elején vallási villongások és háborúk dúlták fel a község békéjét. 1605-ben a szatmármegyei kálvinisták intéztek támadást a város ellen, feldúlták a katholikus templomot, papját megcsonkitották, elhurczolták és egy mocsárba fullasztották. Azután Bocskay csapatai rohanták meg a községet, dúlva és pusztítva, ami utjokba került, mely alkalommal a katholikus templomnak egy részét lerombolták. A lerombolt rész helyett Kisvárday Kata fából építtetett templomot, melyet az evangelikusok használtak.

1670-ben az egész község, a templommal együtt tűzvész által elpusztult, úgy, hogy az utóbbinak csupán a szentélye maradt meg. Évtizedekig tartott, míg a templom használható állapotba jutott. Fehér János esperes búzgólkodásának köszönhető, hogy Erdődy Gábor egri püspök segítségével a vármegye a lerombolt templomot felépíttette, melynek azonban még 1779-ben is fatornya volt. Melith Péter alispán és neje, sz. Kapy Anna elhalálozása után, a kisvárdai komposszesszorátus 1668-ban megerősítette a kath. egyházat azon ház birtokjogában, melyet a kis-várdai plébánosok annak idején Kisvárday Lászlótól 135adományképen kaptak. Ebben az időben a községnek az Esterházyak, a Homonnai Drugetek, a Melithek és a Nyáryak voltak a földesurai. Később következtek a Telegdyek, a Csákyak, a Zichyek, majd a Becsky, Eszterházy, Krucsay, Szögyény, Petrovay, Jósa, Wan der Nath, azután női ágon: Kastal, Czóbel, Ferenczy, br. Horváth, Farkas, Barkóczy, Kaszap, Detrich, Tardy, Madách, stb.családok.

Dülőnevei közt sok olyan van, a mely történeti jelentőséggel látszik bírni, vagy helyrajzi szempontból érdekes. Igy Nyesenye, Csengeti hát, Kalongya-kert, Czakottya, Csoba kecskéje, Noszvaj, Lófogó, Olod, Kis-Bikecs, Vár-sziget, Detrichné lápja, Kozma-láp, Nagy-Tönge, Bacs, Nagy-Parom, Ebes sziget, Dagonyás és Pallószer.

A Rákóczy-féle szabadságharczok elmulta után a község életében mind nagyobb pangás mutatkozott. A város élénksége erősen csökkent, és a lakosokon tétlen közönyösség vett erőt. A várat is mind ritkábban lakták, és amikor az erődített helyek lerombolását elrendelték, nem nagy munkával járt már a lakatlan és teljesen elhanyagolt várnak használhatatlanná tétele. Ugyanakkor lerombolták a várbeli Szent Zsigmond tiszteletére emelt kápolnát is és omladékait széthordták, hogy erős köveit egyéb építkezésekre használják fel.

A harminczas években tűzvész pusztította el a város nagy részét. A község akkor leginkább apró házacskákból állott, melyek bő táplálékot nyujtottak a pusztító elemnek. A tűzvész után kezdték csak a lakosok házaikat szilárdabb és biztosabb anyagból építeni, ami nagyban hozzájárult a város külső képének emeléséhez. Akkoriban kevés nagyobb szabású, szilárdan épitett háza volt Kis-Várdának. Ilyen volt a XVIII. században a gróf Wan der Nath által épített és később az Eszterházyak birtokába került kastélyszerű épület, mely jelenleg a Wahrmann René tulajdonában van; továbbá a Kastal-, Eördögh-, Farkas-, Orosz-, Ambrus-, br. Horváth-féle stb. házak, melyek közül azonban ma már csak egyik-másik áll.

A régi Kis-Várda romjain felépült mai város teljesen rendezett képet mutat. Lépten-nyomon a haladás bizonyítékaival találkozunk. Utczái szélesek, számos valóban szép és stilszerű, kisebb-nagyobb épülettel, melyeknek 136némelyike bármely nagy városnak is díszére válnék. Különösen csinosak az egyes előkelőbb családok földszintes és emeletes urilakai és kerti házai, melyek mögött többnyire szép, gondozott park terül el. A város utczái jó benyomást tesznek az idegenre, amit a már évek óta bevezetett villamos világítás nagyban fokoz.

Egyházi tekintetben is érdekes hely Kis-Várda, a mennyiben itt a vármegye összes vallásfelekezeteit megtaláljuk. Templomuk van a róm. katholikusokon kívül a reformátusoknak és a görög katholikusoknak is.

Van Kis-Várdán főszolgabírói hivatal, telekkönyvi hivatallal összekötött járásbíróság, csendőr-örsparancsnokság, városi rendőrség, dohánybeváltó-hivatal, tűzoltó-egylet és negyven ágyra berendezett megyei közkórház.

Kereskedelmére nézve Kis-Várda a vármegyében a második helyet foglalja el. A kereskedelmi és ipari érdekeket szolgálja a takarékpénztár, melynek szép épülete a város főterét díszíti, az ipar és kereskedelmi bank, a fillérbank, a termény- és szeszraktár-részvénytársaság, a kisvárdai gazdakör, stb. Ezeken kívül van itt több gőzmalom is.

Közlekedésügyi tekintetben is elég előnyös a város helyzete. Egyik fontos állomása volt az 1870-73-ban épült magyar-északkeleti vasutnak, ma pedig a magyar államvasutnak egyik nagyforgalmú állomása. Ezenfelül négy országútnak itt van a találkozó pontja, melyek közül az egyik Zemplén, a másik Ung, a harmadik Beregvármegye felé vezet, míg a negyedik 137Nyíregyházára visz. A negyvenes években még csak gyalogpostása volt a községnek, mely hetenként háromszor hozta el az esetleg érkezett küldeményeket Berkeszről, a gróf Vay Ábrahám által kezelt postahivatalból. Kis-Várda csak az ötvenes években kapott postát, mely azonban akkor még pénzfelvételre jogosult nem volt.

A város közoktatásügye és közmívelődése is szépen fejlődik. Öt felekezeti iskolája van és egy hat-osztályú állami elemi iskolája. Ezenkívül van leánynevelő magániskolája, gyermekápolója, kisdedóvója és iparostanoncziskolája.

Társadalmi és jótékonyczélú egyesületei szintén hasznos hivatást teljesitenek. Ilyen a már 1840 óta fennálló "Kaszinó-egylet", a jótékony nőegylet és az ipartestület.

Az 1871-iki népszámlálás szerint Kis-Várdának összesen 4703 lakosa volt és pedig 1824 róm. katholikus, 384 görög katholikus, 1166 ág. evangelikus, 1328 izraelita és egy unitárius. Jelenleg azonban Kis-Várdán 816 ház van 6458 lakossal, amely jelentékeny szaporodás a község erős fejlődését bizonyítja, a mire különben nagyon előnyös fekvése, kifejlett ipara, kereskedelme és nagykiterjedésű, jómódú vidéke is predesztinálja.