A mai Nyír-Bátor város kétségkívül a honfoglalás kora után keletkezett s valószínűleg első telepítőjétől nyerte a Bátor nevet, mely szó nyelvükben eredetileg török kölcsönvétel. Mint a Nyírségnek csaknem központja, közvetlenűl a honfoglalás után nem ment egyes törzsek birtokába, hanem fentartott fejedelmi, illetve később királyi birtok volt, mint általában az egész "Nyír", mert másként nem illetnék régibb történetiróink Szent László királyt "a nyíri föld fejedelme" melléknévvel is.

Legelső és legrégibb birtokosa a Guth-Keled nemzetségből való Báthory család. E nemzetség rakamazi ágából származott András, a Báthoryak törzsatyja, kinek fia volt Bereczk (Briccius); ez hű szolgálatai jutalmául IV-ik Lászlótól Ábrányt (Abrám), Kis-Báka és Báthor (Bathur) községeket kapta s utóbbiról kezdé magát Báthorynak nevezni.

Báthory Bereczknek fiai voltak András, nagyváradi püspök, János mester, Miklós és Lőkös, akiknek javára Róbert Károly király az 1330-ik évben bőjtmás havának 9-ik napján nevezetes kiváltságlevelet adott ki, amely kiváltságlevél szabályozza egyúttal a városnak és a lakosoknak viszonyait is.

Miután ez, és a Róbert Károlytól később kiadott okiratok, nevezetes kortörténeti adatokat tartalmaznak, megismertetni szükségesnek látjuk.

Róbert Károly első kiváltságlevelében fel vannak sorolva azon érdemek, amelyeknek jutalmául a kiváltságok adattak, nevezetesen meg van irva, hogy Báthory Bricciusnak fiai, név szerint András püspök, Lőkös, János mester és Miklós megfelelő kisérettel innen Bátorból indultak ki a királyért harczolni, a szolgák vagyis katonák közül némelyek sok és előszámlálhatatlan kárjaik után Kopasz és Beke, a Tamás fiainak idejében, iszonyú tömlöczökbe zárattak, irtóztató kínokkal megkínoztattak, tagjaikban megcsonkíttattak, sok vereséget szenvedtek és viseltek, - az urak vagyis Bricciusnak fiai közül némelyek hűségökért utálatos vasszerszámokkal gyötörtettek, azonfelül a szolgák és jobbágyok közül csak Bátorban is 53-an leölettek.

Mindezek nem tántorították el Briccius fiait, mert János mester Máté (Csák Máté) nádorispán ellen Kassa körül vitézül harczolt; ugyancsak 139Tamásnak fölfegyverkezett fiai (Kopasz és Beke) ellenében Debreczen körül győzelmeskedett; - végre harczolt Erdélyországban Derusa vajda és végül a nádorispán Moyusnak Moyus nevü fia ellen.

Mindezekért a bátori birtokot, az ehez tartozó egybegyüjtött vagy egybegyűjtendő jobbágyokat kivette a nádorispánnak, királyi udvara birájának, vármegyei ispánoknak, nevezet szerint a Szatmár vármegyében levő ispánoknak, azok szolgáinak minden itéletök, hatalmok és törvényszolgáltatások alól, - felszabadította és szabadokká tette, felmentvén őket minden adófizetés alól, azonban a biráskodási és büntető-hatalmat meghagyta a pallosjoggal felruházott Báthory család tagjainál.

A második és pedig Visegrádon, az 1332. évi márcz. 8-án kelt okirat meghagyja minden istenes kereskedőnek, aki Noghfalván (ma ismeretlen hely, valószinűleg Nagyfalu a régi Közép-Szolnok megyében) és Zalach-on (Szalacs) vagy akárhonnan Bátor felé általjön, hogy amit cselekszenek a Szatmárban és Szatmár-Németiben lakó kereskedők, akik Kocsordon és Domahidán általmennek, úgy cselekedjék mindenki, aki ezen helyeken sóval, marhákkal, egyéb árukkal általmegy, vagyis először Bátorba tartoznak menni és ott a máig is csütörtöki napon tartatni szokott hetivásáron kirakodni, árulni, és csak azután mehetnek tovább kereskedni.

A harmadik okirat, mely kelt Visegrádon 1332. január 2-án, ugyanezt hagyja meg a szatmári és szatmárnémeti kereskedőknek.

Ez utóbbi okirat azért is nevezetes, mert ebben fel vannak sorolva a Báthory Briccius fiainak ujabb érdemei, melyekért a kiváltságot kapták, jelesül el van mondva, hogy Lőkös Havasalföldön a Bazarád elleni harczban megöletett, János mester pedig ugyanott rabságba esett és keservesen nyomorgattatott.

A negyedik okirat tartalma ugyanaz, ami az előzőé s egy nappal későbbről van keltezve, de ez már szól nemcsak a szatmáriaknak, hanem Kállónak és Debreczennek is.

E helyütt felemlítjük, hogy I-ső Károly királynak ezen négyes kiváltságlevelét szó szerint megerősítette Visegrádon 1512. május 3-án II-ik Ulászló király és pedig Báthory Andrásnak, az András fiának kérelme folytán, majd 1537. jul. 27-én János király a Báthory (Bonaventura) András kérelmére; de megerősítette ezen kiváltságleveleket 1618-ban II-ik Mátyás és 1662-ben Leopold király is.

Szabolcs és Szatmár vármegye határa itt ezen a környéken az idők folyamán ingadozásoknak volt alávetve, minélfogva Bátort hol az egyik, hol a másik vármegyéhez számítják az oklevelek; volt idő, mikor Nyír-Béltek, Bogát, Encsencs, Őr, Vaja, Mada, stb. szabolcsvármegyei községek Szatmárhoz tartoztak, míg Szamos-Szeg, Kér, Náprád, Panyola, Vitka Szabolcs vármegyéhez voltak beosztva.

Más magyarázata mindezeknek nem lehet, mint az igen népes Báthory család tagjai közt időnként létrejött osztály; mert tudnunk kell, hogy az eredetileg egy családból, mintegy törzsnek maradt az itt lakó ecsedi ág, - ebből kivált a somlyai és ismét ebből a szaniszlófi ág és ezen ágak, daczára a vérrokonságnak, igen sokszor önhatalmulag is megháborították egymást a békés birtoklásban.

Hazánk történetében a szaniszlófi ág nagyobb szerepet nem játszott, - Bátor történelmében sem igen találkozunk vele másutt, mint János királynak fentebbi oklevelében; - a somlyai ág főként Erdélyben szerepelt, itt csak időnként találkozunk velök mindaddig, míg az ecsedi ág 140kihalt s átvette ősei örökét, köztük Bátort is, de csak rövid időre, mert a sors ezen ág kihalása után uj tulajdonosokat adott Bátornak.

Báthory István, ki magát nyírbátorí előnévvel is irta, a hiteles kútfők szerint a kenyérmezei ütközetben nyert zsákmányból épített Nyír-Bátorban templomot és kolostort 1480 körül és pedig a ma is fennálló rom. kath. templomot és egy zárdát, - és ama kincsekből tette le alapjait egy másik templomnak, t. i. a mai ev. ref. templomnak, melynek sirboltjában kívánt megnyugodni s ahol hamvai ma is pihennek.

A kath. templom, melynél első tekintetre szembetünik, hogy később építették hozzá a már meglévő toronyhoz, csúcsíves modorban épült, de az idők folyamán átalakított mennyezet ma már barok-stilt mutat.

A kolostort ma is bírlaló és minden időben hazafias magyar minorita-szerzetesrend történelmi hagyományai szerint, itt a parochia már 1332 előtt létezett, és hogy akkoriban kolostor is volt itt, szintén nyomát találjuk a rend történetében, ahol a XIV-ik század második felében a nagybányai anyakolostor említtetik, amelynek alája voltak rendelve a nyírbátori stb. kolostorok.

Nem tévedhetünk tehát akkor, a midőn a templomnál mindenesetre régibb torony építésének korát Árpád házbeli királyaink idejére tesszük, mert az 1332-ik év táján, vagyis Róbert Károly korában, a lakosok és a Báthory család tagjai - amint fentebb láttuk - a csaknem folytonos háborúskodások miatt templomépítéshez alig foghattak.

A minorita-rend hagyományai szerint a Báthory István erdélyi vajdától alapított kolostort és templomot 1587-ben az oláhok elpusztitották és ekkor megszünt Nyír-Bátorban a róm. kath. egyház, mert ismeretes, hogy Báthory István országbíró különösen a saját birtokain hathatósan terjesztette a reformácziót, sőt végrendeletében szinte mérhetetlen kincseit oly feltétel mellett hagyta somlyai Báthory Gáborra és ennek testvérére a "bűbájos" Báthory Annára, ha ezek el nem tántorodnak az igaz, t. i. a reformált vallástól.

Változván a viszonyok, 1717-ben III-ik Károly beleegyezésével, Erdődy Gábor gróf egri püspök közbenjárására gróf Károlyi Sándor mint királyi meghatalmazott s nem mint tulajdonos, (mert Bátor az övé soha nem volt), visszaadta a minorita szerzetnek nyírbátori vagyonát és a jámbor lelkiatyák - élükön Kelemen Didák akkori rendfőnökkel - azonnal a 141romokban levő kolostor és templom ujbólépítéséhez fogtak és a hívők segítségével fel is építették. - E korbeli építés nyomait viseli magán a kolostor, és e korban látták el a templomot uj mennyezettel, illetve bolthajtással, mert körülbelül 130 évig jóformán csak a falak állottak.

Ez időtől, és pedig 1723-tól vezettetnek az anyakönyvek is.

A templom nevezetességei közt különös figyelmet érdemel a bejárattól balra eső első oltár, mely a Krisztus kínszenvedéseit s keresztre feszíttetését ábrázoló s fából faragott szobor csoportozatokkal van diszítve. Ezt az oltárt az 1737. évben Krucsay János és neje, Pogány Borbála készíttették és pedig mindenesetre művész által, legalább az összeállítás és csoportositás igen megkapó s nem közönséges felfogásra vall.

Másik nevezetessége még e templomnak, hogy alatta sírbolt van, melybe még pár évtized előtt is a kolostor nevezetesebb világi pártfogóit temették. Ide temették ideiglenesen az 1443-ik évben Báthory István, erdélyi vajda tetemeit is, de később rokonai átvitték a mai református templom alatti családi sírboltba.

Hogy az ev. ref. templom alapjait a kenyérmezei hős tette le, mutatja a templom ajtaja feletti felirat is, mely szerint e templomot a Báthory András fia, András "a fundamentis exstruxit", vagyis magyarul szó szerint "alapjaiból fölrakta", amit e templom ajtaja felett falba erősített és Báthory István vajdának 1488-ban készült igen művészi kivitelű czímere is bizonyít.

Egy 1810 aug. 10-én a tiszántúli szuperintendencziális gyülés által, a templom megvizsgálására kiküldött bizottság, melynek többek közt Buday Ézsaiás is tagja volt, kutatásának eredményéről beterjesztett jelentéséből a következőket közöljük:

"Ennek az ifjabb Báthory Andrásnak, a ki Somogy, Szatmár és Szabolcs megyéknek főispánja volt és II. Lajos királytól 1521-ben belgrádi bánná neveztetett (de Belgrád várába Török Bálinttól és Hédervári Ferencztől be nem bocsáttatott), két testvérbátyja volt. Az első: Báthory György főlovászmester II. Ulászló és II. Lajos királyok alatt. - Ez irta alá nevét, az irást nem tudó Báthory István vajda helyett, annak a békének, mely a császárral 1491-ben köttetett. - A második Báthory István, a ki II. Lajos és I. Ferdinánd királyok alatt palatinusságot viselt és Zápolya Jánosnak vetélkedő társa volt. Ezek mindketten mag nélkül haltak el. - Résztvettek pedig mindketten azoknak az apró fácskákból mesterségesen kirakott pompás székeknek készítésében, melyek a templom mindkét oldalán még ma is nagy részint épségben vagynak, noha tökéletességre a náloknál ifjabb testvér, András vihette, a mint a székeken levő ezen interscriptió mutatja: "Hoc opus fecerunt fieri Magnifici Domini Georgius de Bator, agazonum Regalium magister et Stephanus de eadem Bator, Comes Thimisiensis et partium inferiorum Capitaneus Generalis, nec non Andreas de Bator Comes Comitatum Sumug, Satmariensis et de Zaboc Comes, licet fuit junior inter ceteros, opera tamen ejus egregium hoc opus perfectum est, Anno D. MCCCCCXI. -"

Megjegyezzük, hogy ezen 1511-es évszám s az egész felirat csak e székekre vonatkozik, a melyek akkor még nagyrészt épségben megvoltak, ma pedig már igen hiányosak, de még ily állapotjukban is, a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszterium 1896. évi leirata szerint, mint a hazában lévő "korai renaissance páratlan műemlékei", a műemlékekről szóló törvény oltalma alá helyeztettek.

142A templom eredeti felszerelései, jelesül a most említett székek, továbbá az egymással szemben levő szentségtartó fülke és kőből faragott papi ülések renaissance stilben vannak alkotva, azonban maga a templom csúcsíves, úgynevezett késői gót stilben épült, és mint ilyen, rendkívüli műbecscsel bír. Minden jel arra vall, hogy ama régi székeket, minden valószinűség szerint a Mátyás király által behozott olasz művészek készítették, s nem vélünk csalódni, midőn azt állítjuk, hogy ez olasz művészek behozatala körül a Mátyás király által is igen kedvelt ecsedi Báthory Miklós váczi püspöknek elévülhetetlen érdemei vannak, mert ő - ki korának egyik legműveltebb férfia volt - ifjú korában Olaszországban tanult, sőt ugyanott a theologiát még tanította is.

A templom alatt több rekeszre osztott sírbolt van, melyben a Báthoryak több tagja pihen. Ezeket név szerint felsorolni ma már nem lehet, de annyi bizonyos, hogy ide hozták át a kenyérmezei hős Báthory István vajda holttestét is.

Ide temették az 1605-ben elhalt ecsedi Báthory István országbírót, kinek fehér kőből Báthory Gábor fejedelem által emelt síremléke ma is épségben van s ennek felirata következőleg szól: "Spectabili et magnifico domino Comiti Stephano de Bator, Comitatum Simegh, Szathmar et de Zaboc perpetuo Comiti, heroi magnanimo, patri patriae inclito, religionis orthodoxae vindici acerrimo, musarum Maecenati benignissimo, pauperum nutritori liberalissimo, deo hominibusque carissimo, anno aetatis s., Christi vero 1605. piet et sancte defuncto, perpetuae gratitudinis ergo, fratri de se optime merito magnificus dominus Gabriel Bathory moestus posuit."

Ide temették Báthory Gábor erdélyi fejedelmet, akit 1613-ban Nagyváradon meggyilkoltak, s kinek holtteste egy ideig temetetlen hevert, azután Ecsedre, onnan pedig Nyír-Bátorba vitetett. Itt előbb minden pompa nélkül temették el és csakis 1628-ban adatott meg neki Bethlen Gábor fejedelem rendeletéből a fejedelemhez illő végtisztesség, amint mindezek fel vannak jegyezve Budai Ézsaiás és kiküldött társainak fentebb már említett emlékiratában is. - Ezen temetés alkalmából készíttetett veres márványból Báthory Gábor fejedelemnek szobra, mely őt, mint halottat, fekve ábrázolja és pedig sisakkal, pánczélosan, jobb kezével nehéz buzogányt, ballal lefelé tartott kardot fog, lábaival pedig egy haldokló oroszlánt tapos. - A feje alatt lévő vánkos czírádái között ily jelképes felirás szemlélhető: "V†IS," amelynek valószinü értelme ez: "Vis Mortis", magyarul: a halálnak hatalma.

Ezen márványszobor vagyis síremlék, a leirásból itélve, 1811-ben már épen oly megrongált állapotban volt, mint van jelenleg is, és épen azért tétetett akkor jelenlegi helyére, egy e czélra épített emelvényre.

Ide temették 1631-ben ifjabb Bethlen István nagyváradi főkapítányt és neje, Széchy Máriának - a murányi Vénusnak - egy kis leánykáját, Krisztinát, aki Ecseden időzésök alatt halt meg. Hogy mily nagy volt a szülők tekintélye, de egyszersmind gyásza is, mutatja azon fényes temetés, melyre messze földről sereglettek a résztvevők. Ott voltak a családnak barátain kívül a debreczeni éneklő diákok is. A temetési gyászszertartás Ecseden kezdődött, Kecskeméti Mihály tasnádi lelkész gyászbeszédével. Majd a kisded koporsó fényes gyászpompával Bátorba szállíttatott s a város közepén, a piaczon, egy nagy leveles szinbe helyeztetett, ahol Debreczeni Dormány István, akkori bátori ref. lelkész tartott temetési beszédet, mely után latin és magyar gyászversek szavaltattak.

143A tulajdonképeni temetés másnap ment végbe, mikor is a jelzett leveles szinben Pécsváradi Péter váradi prédikátor beszélt, utána következett Tarczali Péter verses búcsuztatója. Innen a templomig még egy búcsuztató verset mondott Marosvásárhelyi János. A templomban Körösszegi István debreczeni első lelkész és tiszántúli püspök tartott magyar, és Tornai Gáspár debreczeni főiskolai rektor latin beszédet, mire a tanulóifjak összhangzatos éneklése közben a koporsót lebocsátották a sírboltba.

Temettek-e azóta valakit e templom sírboltjába, tudni nem lehet; hanem azt igen, hogy e sírboltot, a hagyományok szerint, több ízben törökök, tatárok dúlták fel és rabolták ki, mert 1867-ben a vármegye által megtartott 144hivatalos vizsgálat alkalmával csontmaradványokon s finom ruhafoszlányokon és egy a templom-rablóktól ott hagyott török késen kívül alig találtak valamit, bár a küldöttségben részt vett és máig is élő egyének állítása szerint több rekesz felbontatott, amelyek már azelőtt régen felbontattak; de ugyanezen hiteles tanúk állítása szerint, sok sirbolt felbontatlan maradt, mert az érintetlennek látszó rekeszeket ők sem háborították.

Hogy a templom külső leirása teljes legyen, megemlítjük, hogy a tetőszerkezet ma is az eredeti, s a szemlélőt szinte bámulatra ragadja azon roppant famennyiség, amely a tetőn fekszik, de mesterinek mondhatók a kötések is, úgy hogy a roppant súly meg van oszolva. Legalább több mint 400 éven át e tekintetben veszély nem forgott fenn; - továbbá felemlítendőnek tartjuk, hogy az 1897. év folyamán a templom nyugati végén egy uj karzatot építettek és erre egy uj orgonát helyeztek.

Nem volna azonban teljes e templom története, ha legalább röviden nem érintenők a bátori ev. ref. egyház történelmét.

Mikor kezdődött Nyír-Bátorban a reformáczió, teljes bizonyossággal megállapítani nem lehet, mert az egyház jegyzőkönyvében 1818. évről keltezve, fel van jegyezve, hogy az egyház iratai s anyakönyvei a farkasutczában, vagyis a jelenlegi Kossuth Lajos-utczában volt parochiával együtt elégtek, az újabb anyakönyvek pedig csak 1749. évtől vannak meg.

E tekintetben biztos kiindulási pontot csak a Báthory család történetében találhatunk. - Tudjuk ugyanis, hogy a már említett templomépitő Báthory András második fia, a magát nyírbátori előnévvel nevezett Báthory György elvette feleségül a hazai első reformátorok egyikének, Drágffy Gáspárnak özvegyét: somlyai Báthory Annát, a ki nevezett férjével már református lett, s aki Báthory Györgyöt is áttérítette. A nyírbátori előnév azt mutatja, hogy őt szoros kötelékek fűzték Nyír-Bátorhoz, igy nagyon valószinű, hogy az ő idejében, 1550. táján, már itt is el volt terjedve a reformáczió. - Az pedig teljesen bizonyos, hogy fia, a fentebb már említett Báthory István országbiró idejében, itt Bátorban csakis egy, t. i. a reformált vallásfelekezet volt, mert mint kimutattuk, akkor a kath. egyház meg is szünt.

Hasonló hiteles adatot találunk a felső-szabolcsi ev. ref. egyházmegye régi jegyzőkönyveiben, ahol az 1597. évi iratokra hivatkozva, fel van jegyezve az egyes egyházak lelkészeinek fizetése, így a bátori ref. papé is.

Hogy ez időtájban itt nagy és népes egyház volt, mutatják azok, a tiszántúli ref. egyházkerület jegyzőkönyveiben is feljegyzett adatok, hogy 1601-ben, 1631-ben, 1657-ben, 1689-ben, 1702-ben egyházi zsinatok tartattak Nyír-Bátorban.

Hogy a hívek és Bátornak hatalmas urai és pedig a Báthory család kihalta után a Bethlenek s Rákócziak, a református egyházat mennyire pártolták s virágzását mennyire előmozdították, igazolja az a körülmény is, hogy a református templom mellé fából épített s ma is jókarban lévő toronyban, használatban van most is egy értékes harang, melyet Bethlen István és Péter "akaratjából," tehát adományából, csináltatott a város 1640-ben, Eperjesen, Virdt György harangöntő által; - de mutatja e pártfogást II-ik Rákóczy Györgynek 1655. évben kelt okirata is, melyben 40 nyírbátori katonájának s családtagjainak kiváltságait szabályozza és biztosítja, s melyben a kiváltságok mellett őket arra kötelezi, hogy a templomnak, predikátorok és iskolamesterek házainak építésénél és javításánál épugy segédkezni tartoznak, mint a többi lakosok.

145Az egyes lakosok hitbuzgóságának és áldozatkészségének emlékeire s bizonyságaira is akadunk történelmünk folyamán, - igy a szent sakramentomok kiszolgáltatásánál ma is használatban van egy, az ötvösművészet akkori állását feltüntető ezüst pohár, aranyozott széllel, melyet 1609-ben Duskás András csináltatott "jó akaratjából."

Még nagyobb áldozatkészséget tanusítottak a hívek 1834-ben, a midőn a templomnak az 1830-iki földrengés által okozott romlásait kijavították, de azóta is áldoznak folytonosan. S talán ezek a legbecsesebb áldozatok, mert 1848. óta egy helyett öt tanteremben oktatják a jövő nemzedéket hasznos ismeretekre, vallásos érzülettel, hazafias szellemben, és a midőn a hívek anyagi ereje már-már elfogyott, segítségül jött a magas kormány és a templomnak sürgőssé vált ujabbi kijavítását a műemlékek országos bizottsága utján elrendelte és foganatosíttatta és ezáltal lehetővé teszi, hogy Szabolcs vármegye közönsége által hazánk ezeréves fennállásának ünneplése alkalmából a templom falába helyezett emléktábla felirata beteljesedjék, vagyis hogy: "E templom, melyet Mátyás király idején a Báthory család építtetett, mint hirdetője az ősi dicsőségnek, legyen tanúja ujabb dicső évezrednek!"

Most pedig folytatni kellene városunk politikai történetét ott, ahol elhagytuk, t. i. a templomok épitési korától, de hűtlen krónikások lennénk, ha egy mondáról meg nem emlékeznénk, mely a nép száján forog s mely különböző folyóiratokban és hírlapokban többször közölve volt. - E monda a ref. templomnak, - mely eredetileg természetesen a reformáczió előtt a katholikusoké volt, - a reformátusok kezére jutását akként adja elő: hogy az utolsó Báthorynak leányát a templom papjai, az ugynevezett "vörös barátok", elrabolták s a templom alatti kriptába zárták. Egy szegény koldus, éjjel a vihar elől a templomajtóhoz menekült, de az ajtó is engedett a vihar erejének, s igy a koldus fedél alá jutott. Bent a templomban meghallotta a leány sóhajtásait s megtudta sorsát, amit közölt az apjával, kinél kész volt a megtorlás terve. - Lakomára hivta meg a barátokat, s vidám poharazás közben előterjesztette apai fájdalmát s kérte vendégeit, hogy mondanának ítéletet leányának elrablója felett.

Szigorú erkölcsbírói ránczokba vonták homlokukat a vendégek s egyhangulag halált mondottak a bűnösre, - mely itéletmondás után szavukon 146fogta őket Báthory s mindnyáját felkonczoltatta. Az utczán folyt a vérük s ezért nevezik ez utczát ma is Szentvér-utczának.

Eddig a mese, a melynek semmi történelmi alapja nincs.

Ami a Szentvér-utcza elnevezését illeti, történelmi alapon ennek is más a magyarázata.

Ugyanis a ref. templom körüli tér évszázadok óta temető volt s több ízben be lett holtakkal telepitve, ennek daczára sirásások közben nem találtak épületek romjaira, - a miből következik, hogy e templom mellett kolostor nem volt, hanem a papi teendőket úgynevezett udvari papok végezték, a kik a Báthoryak háza közelében a mai Szentvér-utczában és pedig a mai ref. parochia helyén laktak, ahol a hagyomány szerint nekik - nem sokan levén, - egy kisebbszerü kolostor-féle épületben volt lakásuk, - ezt nevezhették el Szent Veronika nevéről és tiszteletére, s a hagyomány szerint ebből rövidítette a nép az utcza nevét.

Most már, visszatérve a város politikai történetére, az eddig már érintett adatok figyelembevételével, megállapíthatjuk, hogy az ecsedi ág tagjai közt Bátor osztály tárgyát nem képezte, hanem közös családi birtok volt.

Báthory György, István és András közösen csináltatták a régi templomi székeket.

Hogy a következő nemzedék, vagyis Báthory Bonaventura, György és Miklós szintén közösen birta Bátort, iazolja Báthory Miklós és István említett adományozásán kívül az a körülmény is, hogy a harmadik testvér, Bonaventura, szintén itt Bátorban lakott, mert az ő házához Nyír-Bátorba jött 1549-ben Martinuzzi György, hogy vele és gróf Salm Miklóssal Izabella királyné nevében Erdélyország jövendő sorsa felett alkudozzék.

Itt lakott 1548-ban az utolsó lantos Tinódi Sebestyén is, aki bizonyosan a Báthory udvarban tartózkodott.

Hogy Bátor ez időben megerősített hely volt, és itt valamely erősség lehetett, történelmi adatok is igazolják, mert 1564-ből föl van jegyezve, hogy János Zsigmond serege ez évben több várak és városok közt Bátort is megostromolta és bevette. - Nem mint ellenség járt itt Bocskay István seregének egy része, Szilassy János kapitány vezérlete alatt, hanem mint jó barát szállott meg, de oly pusztitást vittek véghez a szabad hajdúk, hogy a fejedelem az ő udvarában tartózkodó Báthory Gábor kérelmére is 1606 mrácz. 29-én szigoru oltalom-levelet volt kénytelen kiadni az itteni lakosok érdekében.

És most elérkeztünk a Báthory-korszak utolsó szereplő egyéniségének, Báthory Gábor fejedelemnek birtoklása idejéhez.

Mintha sejtelme lett volna a nagy veszedelemről, mely őt és személyében a Báthory családot fenyegette, hogy t. i. idő előtt és pedig mag nélkül kell meghalnia, úgy ragaszkodott e városhoz, melytől nevét nyerte s valóban itt nevének emlékét meg is örökítette.

E tekintetben jeleztünk már néhány adatot, de legfényesebb jele ragaszkodásának és pártfogásának az 1608. junius 20-án Gyulafehérváron kelt kiváltságlevele, melyben a régi királyi kiváltságlevelek értelmében felmenti e várost és lakosait mindennemü adózás alól.

A Báthory család kihalta után, úgy látszik, Bátor visszaszállott a koronára. Legalább ezt bizonyítja II-ik Mátyásnak az előbbi királyok által adott kiváltságokat megerősítő okirata és azon körülmény, hogy Forgách Zsigmond felső-magyarországi hadparancsnok és később palatinus, a város ügyeibe többször beavatkozott; többek között 1619 aug. 13-án Pozsonyból meghagyja az itt lakó katonáknak, hogy a várossal egyetértsenek s afféle közönséges terhet ők is viseljenek.