Szabolcs vármegye közepén fekvő az a község, mely a XVII-ik század derekán még régi és újabb keletü szabadalmaira való hivatkozással szembe mert állani a vármegye karhatalmával is, már a XVIII-ik század elején gyenge, tehetetlen, sanyarú helyzetbe jutott lakosaival s a fokozatos hanyatlás, sülyedés jellegét viseli magán. Mindamellett nem a jóratermett lakosokban, hanem a szomorú politikai és társadalmi helyzetben, a folytonos zavargásban és békés fejlődést, megizmosodást kizáró viharos időkben kell a hanyatlás, sőt a pusztulás okait keresnünk s azokat könnyen fel is találhatjuk.

Nem önző érdekek, hanem a sokat zaklatott és szenvedett haza sorsának javítása, a vallásszabadság kivívása, az ember legszentebb jogainak védelme, az ősi magyar alkotmányt biztosító védbástyaszerű törvények erejének megmentésére való törekvés adták a fogságából kiszabadúlt Rákóczy Ferencznek és elvtársainak kezébe a fegyvert. A szervezkedés és küzdelem színhelye ismét közelről érintette Nyíregyházát; nemcsak közelébe esett, de maga a község is vérrel és javaival hozta meg áldozatát a szent ügy érdekében.

A nemes jellemű Rákóczy Tokajból szervezi a fölkelést s a zászlói alá gyűlt sereggel kétségtelenűl e város határain vonúl át, hogy bevegye Kállót; majd Szatmár felé indúl és feladásra bírja N.-Károlyt. Hogy a nyomában haladó császáriaknak erődített hely ne jusson birtokába, 1704. febr. 11-én lebontatja Kálló és Tokaj várait, mely hadi műveletben Nyíregyháza, - mint ez idő szerint a dadai járáshoz tartozó község - tevékeny részt vesz, pedig mindössze 67 gazda lakosa közül csupán 41 bír lóval is. 1707-ben Nyíregyháza fiai közül 41 küzd a csatatéren s leli ott halálát nagy része, velök együtt a zászlótartó Molnár Miklós is; itthon lakó külön kenyeres ember már csak 49.

A túlnyomó erővel szemben Rákóczy fejedelem ügye hanyatlásnak indúl. 1711-ben létre jön a béke s 12,000 kurucz leteszi a császári hadak vezetőjének kezébe a hűségi esküt.

A község további állapotát mutassa e nehány adat:

Csak a fokozatos pusztulásról, kivándorlásról, elszegényedésről kellene szólanunk, ha a további évekről szóló följegyzéseket elmondanánk, a mely nyomorúságos állapotokat sem Czifra Péter 1748-iki, sem Buday József 1749-iki s Fintor István 1752-iki "providus" bírák megakadályozni, annál kevésbé a helyzet javításában szerencsés működést kifejteni nem tudtak.

Csak a fokozatos pusztulásról, kivándorlásról, elszegényedésről kellene szólanunk, ha a további évekről szóló följegyzéseket elmondanánk, a mely nyomorúságos állapotokat sem Czifra Péter 1748-iki, sem Buday József 1749-iki s Fintor István 1752-iki "providus" bírák megakadályozni, annál kevésbé a helyzet javításában szerencsés működést kifejteni nem tudtak.

A hajdan nevezetes hajdúközség majdnem kihalt, puszta, elhagyott tanyává törpült; a község nem bírta teljesíteni sokféle kötelezettségeit, adótartozása messze visszanyúlt a multba s a nyomorúságra jutott lakosság százával szökdösött tova ősi fészkéből.

Ekkor ütött a megváltás órája. A község gazdát cserélt, ki haldoklásából feltámasztotta.

A szatmári békekötés után az ecsedi uradalomnak azt a részét, mely a Rákóczy Ferencz tulajdonát képezte, a kincstár lefoglalta; a másik része házasság utján az Aspremont nemzetségre szállott s annak birtokában maradt. A hat vármegyére szóló uradalmat azonban oly szerencsétlenűl osztották meg, hogy sem az egyik, sem a másik fél azt czélszerűen, haszonnal kezelni nem tudta s szabadúlni akart tőle. Károlyi Sándor grófnak ajánlották fel megvételre, a ki hosszas töprengés után elhatározta, hogy "az Isten nevének dicsőségeért s a catholica religionak azon földön lehető extensiójáért s az anyaszentegyháznak gyarapodásáért" megvásárolja e birtokot, a mi csak fiának, Ferencz grófnak sikerült. Az 1748 április hó 6-án létrejött királyi beleegyezés alapján a kincstári résznek s ezzel együtt Nyíregyháza fele részének is, továbbá a Cserkesz pusztának, minden jogaival és kiváltságaival együtt, ura gróf Károlyi Ferencz lett.

Nyíregyháza másik fele részét, mely még a XVI. század második felében szállott a Lónyayak birtokába, mint Szaniszlói Báthory Katalin hozománya, Báthory Zsigmond 1648-ban kelt végrendeletében Margit leányának hagyományozta; Margit Csáky István gróf neje lett; ennek gyermekei 1696-ban Tokajban osztoztak meg az anyai, vagyis Lónyay-birtokon, mely alkalommal Nyíregyháza részjószág Csáky Borbála grófnőnek jutott, kit Palocsay István báró vezetett oltárhoz; ennek fia Zsigmond, Gersei gr. Petheő Rozáliával lépett házasságra; idősebb leányuk Klára, Dessewffy Sámuel báróhoz, az ifjabbik pedig, Rozália, Senyei Imre báróhoz ment feleségül. Nyíregyháza másik fele része ezeket illette.

95Mintha azért pusztúlt volna el a régi, szerény külsejű Nyíregyháza, hogy romjain egy lelkes főúr, - kit a gondviselés e helynek mentő őrangyaláúl rendelt, s ki misszióját türelemmel, kitartással, gyakran a szűkkeblűek bánásmódja miatt lelki szenvedések között, de következetességgel vitte véghez - modern, fejlődő és virágzó városnak alapjait tegye le. Károlyi Ferencz gróf érdeme az, hogy az új Nyíregyháza létezik.

Az elhagyott tanyává törpült Nyíregyháza határainak betelepítését, új lakosokkal való benépesítését határozta el a nemes főúr. Az ő intézkedéseivel rakta le e város jelen virágzó állapotának első alapjait.

A betelepítés nagy munkáját azzal kezdte a gróf, hogy még 1752 április 29-én tartott megyei gyűlés elé folyamodik Cserkesz és Nyíregyháza pusztáinak benépesítési engedélyeért; a megye rendei, visszaemlékezve a múltban annyiszor ellentmondó, engedetlen és hatalmaskodó hajdúlakosokra, a kérelmet nem teljesítik. De az ő szelleme nem nyugodott, egy év múlva megújítja kérelmét, s rokona, Barkóczy Imre gr. főispán és barátja, Szúnyoghy Ferencz h. alispán támogatásával, 1753 április 28-án megengedi a megye, bizonyos feltételek szigorú megtartása mellett, a Cserkesz nevű pusztának - és nem Nyíregyházának is - betelepítését, kiköti azonban, hogy a települők elegendő szántóföldet és házhelyet kapjanak, ezt három évig minden tehertől mentesen használhassák, azután pedig évenként egy-egy aranyat fizessenek.

Lényegesen beleütközik az aulikus és hithű főúr terveibe azon körülmény, hogy sokszori kisérletezés után sem volt képes a kath. egyház kebeléből nyerni vállalkozó egyéneket ezen puszta helyek meglakosítására; e felett való töprengését saját szavai fejezik ki híven: "méltó-e azért ez földet pusztán tartani a közjónak sérelmivel, hogy pápistákat nem kaphatni, vagy pedig jobb volna a szomszédvalláson levőkkel is ezen közjót segéltetni."

A gróf telepítési szándékáról korán értesülnek a Békés megyébe telepített lakosok, hova - főleg a br. Harruckern-család birtokaira - oly nagy számmal özönlöttek a tót lutheránusok, hogy művelés alá kellő mennyiségű földet többé nem kaphattak s önként folyamodnak a grófhoz telepedésért. Az esedező levelet 1753. év tavaszán Kovács László, Fekete János, Nyúl János és Konsa György írták alá társaik nevében is, kérve, hogy nekik a mocsarakkal borított területen a letelepedést engedje meg; a beköltözést azonban azon feltételhez kötik, hogy ev. hitük szerint imádhassák az Istent, bízva abban, hogy a hatalmas főúr befolyása megmenti őket azon vészterhes esélytől, mely szerint - más telepítvények példájára - hitüktől elpártolni kényteleníttetnek; kérik a földesurat, hogy vallásuk szabad gyakorlatáért ismételten benyújtott felségfolyamodványuk kedvező elintézését eszközölje; továbbá malmok felállítására kérnek engedélyt, biráskodási jogot, mely egy aranyig terjedő pénzbírsággal sújthassa a törvény és szabály ellen vétőket; végűl a gróf pártfogását kérik arra nézve, hogy a beköltözés alatt barmaik és hajlékaikban kárt ne szenvedjenek, s a földesúr tisztjei ne zaklassák őket.

Erre a gróf 1753 május 23-án kiadja pátens levelét, melyben a letelepülőknek hajlékaik felépítésére szükséges fát igér, sőt a nyomasztó vallási viszonyok között is, templomépítést és paptarthatást helyez kilátásba, még pedig "a mennyivel beérik". Az első három év leteltével u. n. "aranyosak" lesznek, az az a "quantum Palatinale"-hoz egy-egy aranyat tartoznak fizetni évenként; ugyancsak megújíthatják évenként szerződésüket a földesúrral, tetszés szerint hosszabb vagy rövidebb időre.

A patens kiadása után Károlyi Ferencz gróf, Petrikovics János nevű 96szarvasi lakost bízott meg azzal, hogy ügyének híveket szerezzen s a telepítést vigye keresztül. Petrikovics önként jelentkezett és vállalkozott az új lakosok összegyűjtésére. Hogy küldetésében annál nagyobb kedvvel és buzgalommal járjon el, 1753 május 25-én N.-Károlyban kelt levelével biztosította őt a gróf: "eő neki Telket kimutatván s ahhoz tartozó földeket, szabad lakást engedek, minden adó és szolgálat nélkül hóltáig, sőt ha vállalata sikerül, ha annak rendi szerint az helységet megülteti s gyarapítja, inscriptionálissa kiadásáról is assecuráltatik."

Petrikovics megkezdi működését; ő maga is tót származású ág. evang. levén, tótajkú hitsorsosai között járt-kelt és lelkes szavakban buzdította őket arra, hogy Cserkeszen és Nyíregyházán letelepedjenek; felmutatja előttük a gróf pátenslevelét, biztosítja őket a földesúr jóakaratáról és a szorgalmas, munkaszerető, békés, becsületes életű tótajkú nép iránt táplált vonzalmáról. Ennek következtében sokan elhatározzák, hogy az elhagyott puszta helyen új hazát keresnek maguknak, különösen a békésmegyei Szarvas és Csaba bővelkedvén lakosokban, közülök számosan útra kelnek, egyelőre a betelepítendő Cserkesz és Nyíregyháza puszták megtekintésére s kijelentik letelepedési szándékukat, de csak Nyíregyházán, a mennyiben a Cserkeszen tapasztalt ivóviz-hiánya miatt állandóan megtelepedni vonakodnak.

A letelepülők kérvényére maga a gróf 1753 aug. 5-én sajátkezű levélben válaszol; ismételve hangsúlyozza a patensben igért kedvezményeket, biztosítja őket az iránt, hogy a felségnél is megteszi a szükséges lépéseket vallásuk szabad gyakorlata érdekében, s nemcsak ők, de a haza minden lakosa vigasztalódjék - úgymond - hogy a vallás szabadabb gyakorlata mindenesetre be fog következni. A bíráskodási jog gyakorlása és vagyonuk épségben tartására azt jegyzi meg, hogy, ha a főbb elvekkel tisztában lesznek, az ilyen kisebbrendü dolgok is könnyen megoldást nyernek.

Erre Szarvasról, Csabáról, Mezőberényből és Orosházáról még ez ősszel mintegy 300 család kel útra. Elindulás előtt bejelentik a Károlyi gróf teljhatalmú tiszttartójának, hogy már útra készen állanak, s kérik, intézkedjék az iránt, hogy őekt Nyíregyházán és a megyében ne mint betolakodó szökevényeket, hanem mint becsületes embereket fogadják. Ezen legelső beköltözők közül Markó György, Sulján Ádám, Szmolár János és más, Szarvasról jöttek neveit már a legközelebbi összeirásnál olvashatjuk, kiktől a mai "Szarvas utcza" vette elnevezését. Ezek hozták magukkal Wandlik Márton lelkészt és Reguly Sándor jegyzőt is.

A legelső összeirás szerint Szarvasról 134, Berényből 39, Csabáról 18, Orosházáról 3, Komlósról 19, Gyuláról 1 szabadköltözési joggal bíró gazda, Zólyommegyéből - jobbára Véghlesről - 44, Borsodból 28, Gömör és Nógrádmegyékből 20, Hontból 25, továbbá Szepes, Pest, Liptó, Tolnamegyékből egynehány család költözött be Nyíregyházára.

A különböző megyékből jött lakosokat könnyű volt egymástól tájszólás szerint megkülönböztetni, s csakugyan egyeseket a származási helynevek szerint hívtak egymás között; így lett a pestmegyei Czinkotáról való család Czinkoczky, a Zavadszky-ak Zavadáról, a Tomasovszky-ak (eredetileg Kergyik) Tamásfalváról, Szugyiczky-ak, Szuchánszky-ak Szuháról, Gerliczky Gerliczéről. A nemeseket, különféle okok miatt, szintén elváltoztatott néven nevezték el, így a Figura családot, előneve után, Trsztyánszky-aknak, az előkelő Kovács familiát Zemannak hívták. A nemesek igyekeztek megtartani nemesi jogaikat, habár kezdetben a közönséges lakosok ellenszenvével és gúnyaival találkoztak; vonakodtak a többiekkel egyenlő terheket viselni, nevezetesen a Batiz család; s csakugyan a földesúr kegyéből élveztek is bizonyos előnyöket és némely szolgálmányok teljesítése alól felmentettek; míg a többi nemesek önként viseltek egyenlő terheket a közlakosokkal, egészen II. József trónra léptéig, 97minek bizonyítékait bőven látjuk a város hivatalos összeirásaiban.

Ettől fogva azután napról napra számosabban telepedtek le a puszta helyeken s mindenfelől sereglettek a jövevények.

Mivel az új települők mindnyájan evang. vallásúak és tótajkúak valának, örömmel fogadják be vallás- és nyelvrokonaikat s ilyenek tömegesen csatlakoznak hozzájuk.

De zsidót és görögöt nem bocsátanak be a községbe, mire nézve a földesúrtól előzetes biztosítást is nyertek; egyedül a Károlyiak részén lakó Rády Demeter orosz vallású kereskedőt szívelik meg. A rend fentartása végett Markó Györgyöt választják meg előljáróul, majd Zajácz József lett a község bírája; még amannak előljárósága alatt épült fel 1754 tavaszán, a mai róm. kath. templom helyén, nádból egy szerény imaház, melyben Wandlik Márton lelkész egyházi funkcziókat teljesít s a hívek többször áhítatoskodnak.

A község igazgatását illetőleg, azt a bevándorlók, a gróffal egyetértőleg, úgy rendezték el, hogy egy főbírón kívül még egy törvénybírót (legislator), továbbá 10 esküdtet, egy lovashadnagyot, két tizedest, végre négy kisbírót választottak maguknak. Mivel a földesúrral kötött szerződés értelmében a "beneficia regalia"-kat maguk kezelték, e czélra külön felügyelőket - inspectores - alkalmaztak, a serház, malmok, korcsmák és mészárszékek kezelésére.

A település idején legelső ilyen községi magistratus volt a Markó György főbíró és Nagy György törvénybíró rövid ideig tartó működése után, 1754-ben: Zajácz József főbíró, Tomasovszky András törv. bíró; esküdtek vagy senatorok: Kovács László, ennek helyettese Szikora József; Adamo György, e. h. Szuchánszky Pál; Pirovszky János, e. h. Csabiánszky Ádám; Sulyán Ádám, e. h. Guczo Mátyás; Gombos János, e. h. Mazor Mátyás. - Inspectorok: Vidovjanszky György, Vadászi Mátyás, Irsánszky György, Varga András. - Jegyzőül Reguly Sándort választották meg.

A bevándorlók száma 1754. év végeig folyton növekedett, úgy, hogy 98ez év utolján Szaplonczay Jánosnak, Károlyi udvari kapitányának jelentése szerint, e községben 2485 lakos volt; még pedig 561 gazda, 523 feleség, 798 fiu és 561 leány; szolga csak 42.

A lakosok között igen kevés számmal találkozunk iparosok neveivel. A bírónak tót nyelven vezetett naplójából olvasható, hogy a község legegyszerűbb szükségleteit is N.-Kállóból szerezte be.

Megjegyzendő, hogy valamint a lelkész, úgy a tanító, Johanovecz Márton is, a község pénztárából és nem az egyháztól kaptak fizetést, hiszen az evang. egyház hivatalosan nem is létezhetett.

A község bírája 1755-ben Mekis János lett.

Miután a nemesszívü gróf a vallási dolgokban némileg lecsillapította a háborgó kedélyeket, az anyagiakra is kiterjesztette gondozását.

Még a Palocsay Zsigmond báró özvegyének, Petheő Róza grófnőnek kellett jóindulatát biztosítania a lakosság részére, kik szorgalmukkal és bámulatos türelmükkel újolag megnyerték atyai szívét. A grófnőtől a királytelki puszta azon részének átengedését kérte ki a lakosok részére, melyet valaha a régi nyíregyháziak használtak; de a grófnő egyelőre megtagadta az újabb földterület haszonbérbe adását. Beható felvilágosítás és az új bérlet megkötésének előnyeit feltáró magyarázat után végre sikerült az új bérlet megkötése 1757. április 20-án. E szerződés rendkívül előnyös volt a lakosságra nézve s 286 gazdatelek után fizetendő aranyakon kívül csupán 2000 Rf. fizetését kötötte ki a grófnő részére.

Ez évben jóltevőjük, a nemes gróf súlyos betegségbe esik, hogy kétségbe ejtse a benne feltétlenül bízó nyíregyháziakat; majd az 1757-iki silány termés miatt képtelenek a kikötött bérletösszeg megfizetésére. - Ismét a gróf vetette magát közbe érdekükben Petheő grófnőnél.

Ez volt a legnemesebb magyar főúr utolsó cselekedete a nyíregyháziak érdekében. 1758. augusztus 14-én örökre lehúnyta szemeit. Méltán tekinthet az újabb nemzedék hálás kegyelettel és soha meg nem szünő szeretettel a sziklajellemű, becsületes magyar főúr képére, a ki nemcsak szóval és tettel, hanem bámulatos kitartással áldozott, s ha kellett, sok méltatlanságot szenvedni is tudott az újra benépesített Nyíregyházáért.

Vele egy évben szállt sírba a praedium egy másik részbirtokosa is, Palocsayné Petheő Róza grófnő.

Az új földesúr, Károlyi Antal gróf, eleinte nem viseltetett oly atyai érzelmekkel a tót települők iránt, mint megboldogult édesatyja. Érezte ezt a gróf tiszti kara s a három évre kötött előnyös szerződést mindenáron fel akarta bontani s a kétezer forint bérletösszeget hét, sőt kilencz ezerre felemelni, minek ürűgyeül szolgált az a körülmény, hogy a lakosok a telkesgazdák számának ezerre való szaporítását megigérték s e számot elérniök nem sikerült.

Többször alkalmuk lévén az új lakosoknak a megye jóindulatát tapasztalni, újólag hozzá fordúlnak pártfogásért és báró Dessewffy Sámuelt kérik föl közbenjárásra, a ki csakugyan készséggel állott a megsarczolt lakosság pártjára s négyezer forintban javasolta az új szerződés megkötését. A tisztikar hajthatatlan maradt; a nyugtalan lakosság ki akart költözni.

Végre a vármegye megadta az engedélyt a végérvényes letelepülésre s a község, egyetértve a földesúri tisztikarral, hozzálátott a sok nyugtalanságot okozott földfelmérés megejtéséhez. Közakarattal megegyeztek abban, hogy a határ három részre osztassék fel, ebből 2/3 rész szántóföld, egy harmad pedig legelő legyen. E terhes feladat keresztülvitele 1759-ben Bencs András biráskodása alatt történt.

991760-ban, október 10-én, kérelmet intéznek Antal grófhoz az iránt, hogy őket az előbbi földesúr által megadott jogok élvezetében hagyja meg. A kérelemre már az új, teljhatalmú tiszttartó, Gáspár Sándor és nótáriusa, Ostrokochy Ferencz hoznak végzést s vígaszúl közlik az aggódó lakosokkal, hogy a szerződés megújítása alkalmával, 1761. Szent György-napján, méltányos kérelmök kellő figyelemben részesül.

De nem így történt. Az 1757. április 20-án kötött szerződést Antal gr. is elfogadta; de már az 1761. csonka évre 3416 frt 48 krt, a következő évre pedig 5000 frtot követelt bérleti összegül; kivánta továbbá a gazdák számának ezerre való kiegészítését (az aranyak miatt!), földjeik arányos felosztását s ennek ellenében megengedi, hogy a szomszéd birtokosoktól továbbra bérelhessenek legelőterületeket.

A község tisztviselői 1761-ben erélyes férfiak lettek, kik gondosan vitték a község ügyeit s ez évben vásároltak egy házat, melyet átalakítva és kijavítva, "községházává" tettek; eddig a koronkénti főbíró lakása szolgált e czélra. A tisztviselők azonban az újabb keletü szerződéssel megelégedve nem voltak s gyűlésre hívták a népet, hogy sorsa felett határozzon. Tíz pontba foglalták össze "gravaminá"-ikat; ezeket az új földesúr elé terjeszteni határozták s azzal fenyegetőztek, hogy tagadó válasz esetén végleg ki fognak költözni lakhelyükről.

A lakosok nem nyernek orvoslást bajaikra s csakugyan ki akarnak költözni s az erre szükséges engedély megnyeréseért folyamodnak. Az 1761. szept. 4-én tartott "commissio" megengedte ugyan a kiköltözést, de oly terhes feltételek alatt, hogy azokat teljesíteni képesek nem lehettek. Követelte mindennemü kötelezettségeiknek három évre előre leendő lefizetését s azután 15 nap mulva távozniok kell. A tárgyalás folyama alatt kiderült, hogy az "ide vezetők" nevei a sérelmeket felsoroló kérvény alá nincsenek aláírva s a commissio arra számított, hogy ők le fogják csillapítani a kedélyeket, a mi egy boldogabb jövő reményében sikerült is s a többség lassanként beletörődött sérelmesnek talált újabb helyzetébe.

Ez alatt az idő alatt egyhanguan folyt a lakosok élete és csak Beck Mártonnak, Wandlik lelkész helyére történt megválasztása és a templomul használt urasági csűr kibővítésének kisérlete lobbantotta ismét lángra a néhány év óta alvó vallási gyűlölködést.

A valláskérdésen kívűl még egyéb bajuk is volt a lakosoknak úgy a földesúrrral, mint saját kebelükben az armalisták követeléseivel. A földesúr és tisztikara keveselvén a haszonbért, egyszerüen elrendelte, hogy a telek után fizetett egy-egy aranyat ezentúl fejenként fogják fizetni a gazdák és zsellérek egyiránt a köteles roboton felül; a bérletösszeget, mely eddig 5000 frt volt, most 1769-ben 6720 frtra emelik, az erdő használatától eltiltatnak; ehhez járult, hogy az uradalom tisztjei külön és pedig a lakosság jogait csorbító gazdálkodást űznek, idegen - görög - kereskedőket telepítettek közéjök, minélfogva a lakosok száma kiköltözés folytán 3-4 százzal apad meg. Küldöttséget menesztenek okt. 4-én N.-Károlyba Valyó Mihály és Reguly Sándor vezetése mellett, majd Kassára okt. 10-én Jánoszky János és Filyó György esküdtek irásban terjesztik elő panaszukat. A gróf csak deczember 20-án válaszol s megengedi, hogy az őt illető dézsmát 300 frtban megválthassák, melyet maga a község köteles beszedni s 75 frtos angáriánként a Károlyi-cassába administrálni; "remélem, - úgymond a gróf - hogy helységem lakosai ezen szívességemet és jóakaratomat hálaadó szívvel meghálálni és szolgálni el nem mulasztják."

100Ebben az egy kérelmök teljesítésében mutat némi jóindulatot a szegények iránt, kik nem is késnek előbbi - még érvényben álló szerződésükre való hivatkozással jogorvoslatot keresni a királynénál; - de csak a második kérvényüket dönti el kedvezően a helytartótanács, kötelezvén a földesurat a régi szerződés épségben való megtartására.

Mialatt az új bérleti szerződés megkötésének kérdése van folyamatban és sokszor elkeseredett felszólalásra, panaszos felterjesztésre nyújt alkalmat: az alatt a község éber figyelemmel rendezgeti egyéb dolgait is, hogy a sikeres megoldás esetén a fejlődés természetes menetét biztosítsa.

Az ipar és kereskedés még igen alacsony fokon áll s mintegy kizárólagos jogot formál hozzá a régebben betelepült egyedüli kereskedő. Ugyanis Reguly Sándor, a község esküdt nótáriusa, a Dióssy György helyettese, - kit a község eszének nevezhetünk - panaszt emel a Károlyi-uradalom akkori teljhatalmú tiszttartója - Rácz Demeter - előtt, hogy a község bírái egy eperjesi kereskedőnek megengedték a letelepülést, a ki vasáros czég alatt, mindenféle egyéb portékát is árúl s ez által sérti az ő kereskedői jogosultságát, mi végből kártérítést követel a községtől.

Valyó Mihály, 1770-iki községi bíró érdeme, hogy a vásári árfolyam szabályozása tekintetében történik intézkedés. - A ruhák limitácziója következő: Egy pár legnagyobb csizma 5 r. f; másodrendü 4, jóféle bocskor 1 frt 6 kr., alsóbbrendü 1 r. f.; asszonyembernek való kordován-csizma 6 r. f.; - cselédnek való debreczeni guba 13-15 r. f.; - ungvári 11-13; debreczeni szűr 10-12, rozsnyai 9-11; szűrkankó 3-4 r. f.; szűrnadrág 2 f. 30-3 f. 30 kr; kalap, melyet nagy karimával készíteni nem szabad (tehát pörge magyaros) 2-3 r. f.

Hogy mennyire irtózott a lakosság a felettes hatóság beavatkozásától, kitűnik abból, hogy midőn a vármegye 1771-ben a lakosok összeirását rendelte el, a község be nem bocsátotta a megye tisztviselőit, mire az akkori szolgabirót, Vinckler Lászlót, ki erőhatalommal akart tisztében eljárni, éjnek 101idején űzték ki a helységből; de végre is engedni voltak kénytelenek s az első hivatalos összeirás megtörténvén, az eddig fizetett egy-egy arany összegét még 100 frttal emelte.

A lakosságnak földesurával a bérlet ügyében folytatott zűrzavarába vegyült az armálisták és a közlakosság folytonos viszálykodása, mely azokat szabad és kiváltságos jogaik gyakorlatától igyekezett megfosztani s a köznéppel egyenlővé tenni. Az armálista nemesek sérelmes helyzetökben több ízben fordulnak panaszszal a földesurakhoz; de ezek kijelentik, hogy őket, mint taksásokat sem kivánják tovább megtartani, s ha maradni akarnak földeiken, még nemeseknek se merjék magokat továbbra nevezni és neveztetni.

Az elégedetlen nemesek a megyéhez fordulnak támogatásért, de itt is hasonló visszautasításban részesülnek, mely csupán menetleveleiket adta ki készséggel; de ők, magukra nézve, jobbnak látják a megmaradást, minélfogva az erélyes bírák őket a közlakosokkal egyenlő teherviselésre iparkodnak szorítani. A dolog elmérgesedett, mert a lakosság féltékenyen nézte az előjogokat gyakorolni kívánó armalisták mozgolódását, kik velök egyenlő feltételek mellett vállalkoztak arra, hogy e helyen letelepedjenek. Valóságos lázadás tört ki, melyet a közlakosság bizalmából hivatalt élvező s így azzal együttérző és elnéző bírák legkevésbbé sem igyekeztek elfojtani, hanem inkább radikális kúraképpen táplálni. A fellázított nép élére Ludvini-Macsás Mátyás, Simtsik Mátyás és Kelemen Márton állottak s a piaczon egybegyült nép elhatározta, hogy az egyenlő terhet viselni vonakodó nemeseket "minden ingó-bingó vagyonával a határra vigyék ki." A mozgalom, különféle beavatkozás folytán, kissé csillapult s megjött az idő arra nézve, hogy a nemesek 1786. január 23-án 148. sz. a. kelt folyamodásukat a vármegye elé terjesztették, mely harmadnapon tárgyalván az ügyet, Zoltán István szolgabíró javaslatára, az úriszékhez tette át.

Az úriszék, a nemesség és a vármegye küldötteivel, junius 19-én ült össze pazonyi Elek Sándor elnöklete alatt s tárgyalás alá vette mindazon pontokat, melyeket a nemesség önmagára nézve sérelmesnek vallott; u. m.: katonaszállásolás, élelmiszerek, előfogatok s egyéb adományok praestálása, nemkülönben az egyenlő adóteherviselés és számos egyéb zaklatás. A vegyesbiztosság inkább alaki tekintetben elégítette ki a panaszosokat: a nemesek által fizetendő taksásokat maga a nemesség által választott perceptor szedje; a katonaszállásolás terhe alól felmentetnek; de a mennyiben ezen város (már az!) lakosait nem urbarialiter, hanem contractualiter, azaz nem mint jobbágyokat, hanem mint szerződésszerü mívelőit kell a földnek tekinteni, melyre letelepedtek, a földesurakat illető minden teherviselésben egyenlően résztvenni tartozzanak a többi lakosokkal.

E végzés hatással volt a telep nemeseire és ennek alapján - mely némi kiváltságot is biztosított részükre - mgé 1786. julius 14-én szervezkedtek, még pedig "a jó rend tartására, taksának beszedésére, a helységgel 102való minden felmerülő ügyes-bajos dolog elintézésére" s az uraság és megyével szemben való érintkezés és képviselésre: Kovács Györgyöt hadnagygyá s mellé jegyzőül Dióssy Györgyöt választják meg.

Régi vágya teljesül a községnek azáltal, hogy 1775-ben hosszas fáradozás után engedélyt és új területet nyertek szőlőskertek telepítésére.

1776-ban főbíró Garay György volt, mellette Karász János működött. A község ismét mély gyászba borult; jólelkü földesurát, Dessewffy Sámuel grófot, vesztette el szept. 15-én. Fia, István gróf, aki jóindulatát örökölte, atyjának élete 66-ik évében bekövetkezett elhalálozását megható sorokban jelenti be a nyíregyháziaknak: "Szivem fájdalma nélkül soha sem nevezendő Atyámnak halálát s abból származott mély gyászunknak árját kegyelmeteknek mind fejenként tudtára adni, s egyszersmind néhai mélt. édes Atyám Lelkét áhítatosságában, magamat pedig kegyelmetek jó akarattyában ajánlani kévántam. Melyben is ajánlott maradok kegyelmeteknek jóakaró szolgája, Gr. Dessewffy István."

II. József 1786. november 23-án Bécsben írja alá a legfelsőbb rendeletet, melylyel Nyíregyházát örök időkre városnak nyilvánítja s évenként négy ízben vásártartásra felhatalmazza. A kegyelmes királyi leiratot csak 1787-ben hirdetik ki a lakosok előtt ünnepélyesen, még pedig Dessewffy István gróf földesur s teljhatalmu tisztje, Marecz István és Emericzy János ügyész jelenlétében.

Az egész birodalomban elrendelt földmérés és népösszeírás 1789-ben ért véget; a lakosok száma ekkor 6923 lélek volt; ezek között vallásra nézve 5592 ág. h. ev.; 278 ev. ref.; 528 g. k. és 525 r. k.

A közlakosok és nemesek versengése időközönként fel-felujúlt s megzavarta a népes telep belbékéjét. A béke csak akkor állott helyre közöttük, midőn 1790. deczember 7-9-én végleg megegyeznek abban, hogy a közlakossággal mindenben egyenlőknek tekintik magokat, a közterheket viselni, a közjavadalmakban részesülni kívánnak, választók és választhatók.

A török háboru miatt nemes és nem nemes egyiránt sokat szenved; előfogataik, néha 10 napra, egész Aradig, Temesvárig járnak, terhet, szénát, élelmi szereket szállítva tél derekán, mikor ember és állat élete forog veszedelemben.

A subsidium és insurrectionalis kiadások azonban annyira kimerítették a szegénysorsú nemeseket, hogy a megye domesticalis pénztárába fizetendő taksájuk elengedéseért folyamodnak, a mi meg is adatik.

Alig telt el egy félszázad a 30 nyomorult földházra törpült nyíregyházi praedium betelepítése óta, s a lakosság, az előljárók bölcs vezetése s egyéni kiváló tulajdonai mellett anyagi jólétben és erkölcsi tekintetben is, a megye területén számottevő tényezőként emelkedett ki a többi egy állapotban maradó községek közül.

Az önállóságra és teljes függetlenségre vezető úton Gerliczky Mihály főbiró józan esze vitte a népet előre; az ő lelkében született meg a gondolata annak, hogy a mennyiben a nyíregyházi praedium részbirtokosai közül Laffert Vincze báró a maga illetőségét már zálogba adta a lakosoknak, miképen lehetne erre a birtokrészre s talán az egészre nézve az örökös just megszerezni? Ez eszmének toborzott híveket, kimutatta határtalan előnyeit az önállóság állapotának, a mi csakhamar megérlelte az örökváltság - redemptio - gondolatát, sőt többet, az arra való törekvést, hogy Nyíregyháza a szabad- és királyi városok jogaival bíró városok sorába emelkedjék.

A legelső "esedező-levelet" gróf Károlyi Józsefhez és a Dessewffy familia ez idő szerinti fejéhez, directorához, Sámuel gróf elé terjesztették; közbenjáróul Klobusitzky Ignáczot, a nagykárolyi gróf elé terjesztették; közbenjáróul Klobusitzky Ignáczot, a nagykárolyi gróf titkárát nyerik meg. A hosszas esedező levél nehány szavából világosan kitűnik a nagy czél felé törekvés gondolata.

"Tiszta indulattal és ártatlan gondolatokkal kivánnánk mi magunk és maradékaink sorsán segíteni és az emberi közönséges Társaságnak javát, hasznát és boldogságát munkálni azáltal, hogy a mi jobbágyi tartozásunkat - melyet ez ideig híven és igazán megfizettünk - egyszerre felválthassuk és a mostani földesúri jövedelemnek capitálisát lefizetvén, olyan szabad állapotba 104helyeztessünk, hogy a nemsokára kezdendő országyűlésen ... a mi mezővárosunk szabad és királyi városi privilegiummal ajándékoztatna meg."

A földesurak megértik a szorgalmas lakosság szíve dobbanását, a kor intő szavát, a saját érdekökben is keresztülviendő nagy mű jelentőségét, s kijelentik, hogy a lakosság magát örökáron megválthatja.

A Dessewffy család és Nyíregyháza város között 1803 december 1-én Fintán jött létre a szerződés, mely Nyíregyháza város és határának, a gróf Dessewffy család tagjait illető birtokrészét, köz- és magánépületeivel, belső és külső telkeivel, a földesúri jogokkal járó mindennemü jövedelmeivel, előnyeivel együtt, korcsmák, mészárszékek, malmok, sör- és pálinkafőzővel, rétek, legelők, kaszálók, szőlők, erdő, ligetek, vizek- és azok folyásával, halastavak és halászati-vadászati joggal együtt 320,000 R. forintért - melynek kifizetését maga a szerződés nyugtatja - Nyíregyháza város lakosainak ... örök időkre, megmásíthatlanul eladják, átruházzák és átszármaztatják.

Az ekkép törvényesen megvásárolt birtoknak átadása s az örökváltságos Nyíregyháza város, mint földesúr, részére leendő beiktatása deczember 8-ra lett elhatározva. E nap az egész város ünnepe volt, az önállóságra való jutás magasztos ünnepe!

A Károlyi családdal való megegyezést a József gróf elhalálozása akasztotta meg; a teljes önállóság és felszabadulás után sóvárgó lakosság többször sürgeti a tárgyalások újból való megkezdését, míg végre az özvegy grófné is kijelenti 1805. jul. 12-én, hogy az örökeladásba beleegyezik: de bizonyos úri jogoknak fentartása mellett; a birtok árát 400,000 Rfrtban szabja meg; fentartja a királyi dézsmát, a városon kívül fekvő négy holdnyi alkalmas földterületet egy urasági lak részére, követeli a r. kath. plébánia fentartását, egy r. kath. iskola felépítését és a patronátusi kötelezettség átruházását, végre legterhesebb feltételül a vételárnak egyszerre való lefizetését tüzi ki.

E terhes és megvalósíthatatlan feltételeket a lakosság el nem fogadta s a birtokot évi 16 ezer forintért 14 évre újra kibérelte.

Óriási munka volt az, mely a városi tisztikarra nehezült e váltságművelet keresztülvitele alkalmából: összeírás, váltságilleték-kirovás lakosonként. Úgy találjuk, hogy ez illeték egész ház után, egy kötél föld után, és egy nyilas szőlő után 60-60, félház és félnyilas szőlő után 30-30 Rf.-ban állapíttatott meg; de ezen főkivetés az u. n. "pótváltság" czímen fizetett összegeket még nem foglalja magába; e czélra még külön adózott a lakosság.

A váltságpénztárt 1803-ban maga Gerliczky Mihály kezelte s csak 1804-ben szerveztek e czélból egy 150 frt évi fizetéssel javadalmazott exactor - pénzkezelői - állást, melyre Bogár Tamást, majd Mányik Pétert s azután Sulyán Józsefet választották meg.

De ezzel a birtokszerzési eljárás még nem volt befejezve.

Legtöbb bajt és kellemetlenséget okozott e tekintetben Dessewffy Lajos gróf, ki a birtok örökáron való eladása ellen tiltakozó okiratot állított ki a jászói konvent előtt 1811. febr. 11-én. Ez okirattal jelent meg márcz. 10-én a nyíregyházi bírák előtt, perrel fenyegetvén a várost, ha vele 106külön ki nem egyezik s nem kevesebb, mint 80 ezer Rf.-ot követelt az őt illető örökjog megváltásáért. A város nyugodtan óhajtván birtokát élvezni, szakemberek javaslatára 75 ezer forinttal egyezett ki a perrel fenyegető gróffal, azon világos kikötéssel azonban, ha többé soha senki részéről nyugtalaníttatni nem fog.

Alig sikerült elhárítani az egyik nehézséget, már a másik örökös, Dessewffy Mária grófnő, férjezett báró Horeczkyné, fenyegette perrel a várost, ha örökségeért megfelelő kárpótlásban nem részesül.

A város előrelátó vezetői be sem várják a fenyegető per megindítását, hanem Dióssy Tamást és Noszák András jegyzőt küldik ki Nyitramegyébe, kik tengelyen útnak eredve, Nagy-Szombatban lépnek egyességre a grófnővel 1811. május 13-án, 40 ezer R.-frtban.

Daczára annak, hogy a város a Dessewffy-családtól megváltott birtokrésznek azonnal földesúri jogaiba lépett s ennek élvezetébe a helytartótanácsnak 1812. évi április 10-én és 4130 sz. a. k. végzése által törvényesen be is iktattatott: a nyugtalanító kellemetlenségnek még nem lett vége.

Ugyanis 1816. évi márczius 16-án a királyi tábla elnöke Mailáth György, április hó 30. és következő napjaira, a királyi tábla elé idézi meg Nyíregyháza bíráit és megbizottait. Ujra Dessewffy Lajos gróf fordult jogainak védelme czímén a táblához. Dessewffy Lajos gróffal abban egyeznek meg, hogy a jászói konvent előtt kötött szerződés érvényben voltának megtámadása végett indított perét a maga és törvényes utódai nevében örökre beszünteti; ezért ismét 10 ezer R.-frtot kap a várostól. A kiegyezést 1818. szept. 3-án a királyi tábla is megerősíti.

Látjuk, hogy tetemes terhek nehezülnek a városra az újabban igazságot kereső örökösökkel szemben, kiknek sora még most sem ér véget; mégis a gondos, s eléggé nem dicsérhető előljáróság oly bölcsen és ügyesen intézi a dolgok folyását, kezeli a közvagyont, hogy el nem mulaszt egyetlen alkalmat sem boldogulásának előmozdítására s e gondteljes időkben is növeli szerzeményét. Pazonyi Elek László birtokának felét, a város határának keleti oldalán veszi zálogba 1818. május 13-tól 30 évre, 8000 forintért.

Újabb háborgatás fenyegeti a várost. Kapy Teréz, a Semsey Boldizsár neje, - miután anyja, báró Meskó Anna, mint a néhai gróf Dessewffy Teréz, férjezett Jekelfalussy Józsefné után, nemkülönben a mag nélkül elhalt öcscse, báró Meskó Vincze után a nyíregyházi, királytelki, ó-fehértói, szentmihályi birtokokra nézve az őt megillető osztályrészről 1819. deczember 19-én, fent nevezett leánya javára lemondott, - szintén érvényesíteni kivánja öröklés által szerzett jogait s ezek megváltásáért kárpótlást követel a várostól. Az egyesség hosszas alkudozás után létrejön, mely szerint Kapy Teréz részére 30 ezer forintot ezüstben, 17 ezer forintot váltóczédulákban köteles Nyíregyháza városa lefizetni, szerződésileg kikötött összegekben és határidőben; a határidő pontos meg nem tartása esetén 200 drb körmöczi aranyat hajthat be, bármely szabadon választható biróság útján az adós félen. E szerződést 1820. márcz. 20-án írták alá.

Végül ugyanezen év deczember 27-én Laffert Adelina, Rozália és Mária bárónők plenipotentiariusa, Szontagh István, egyezik ki a sokat zaklatott birtokszerzőkkel s átveszik a család részéről kiadott utolsó fassiót is Benkó István, Nálivankó Mihály, Gerliczky János és Dráskóczy János megbizottak.

Az első örökváltság tetemes terhei mellett arra is ügyelni kell az éber 107előljáróságnak, hogy egyrészről az óriási összegeket kellő időben előteremtse, másrészről a belső fejlesztés s a község kormányzata csorbát ne szenvedjen, jövedelmi forrásai bőven bugyogjanak, lakosai ne csak megkeresni, hanem felhasználni, értékesíteni is tudják produktumaikat.

Felosztja a megváltott erdőterületet 40 sectióra, melynek évi 412 frt-ban előirányzott bevételét a felajánlott subsidiumra fordítja.

Minthogy a váltság ügyeinek s az abból folyó pereknek elintézése sűrűn veszi igénybe az előljáróság erejét és idejét: a községi kormányzat gondjait a "selecta communitas" osztja meg a tisztviselőkkel. Ezen, 1793-ban megalkotott testület időközben elhalt tagjait az éberlelkü Gerliczky Mihály főbíró javaslatára 1804-ben újakkal pótolja s tagjainak számát 40-ben állapítja meg.

A választott felügyelő-bizottság azzal kezdi meg működését, hogy a lótenyésztés emelésére 9000 forint árú lovakat vásárol a község költségén s az állategészségügy óvására gondot fordít. A hadipénztárhoz 4481 frt 26 kr, a házi pénztárhoz 4484 frttal járul a város.

A nép azonban érzi a közterhek viselésének súlyát s több rendbeli panaszszal járul a választott közönség elé, melyek közt elől áll ama panasz, hogy a jobb móduak átlépik a szolgák felfogadásánál a városi statutumokban megszabott feltételeket, a kikkel a szegényebbek versenyezni nem képesek, s munkaerő nélkül maradnak; kéri a váltságilletékek pontos kiszabását, a regálejövedelmek s a folyó évi haszonbérnek kimutatását, a váltság-pénztár kezelők szigoru megszámoltatását, a községi konyha eltörlését s a tisztviselők fizetésének készpénzben való kiadását, végül a lakosok pereinek gyorsabb lebonyolítása érdekében annak kieszközlését, hogy az u. n. "úriszék üléseire" bizonyos számu városi senator is kiküldessék. Mindezen kivánalmak Bartha József főbíró alatt kedvező és megnyugtató kielégítést nyernek, másrészről a Károlyiak számtartójának márczius 24-én kibocsátott felhívására a bíráskodási jog gyakorlatával felruházandó új senatus választatik, a mi e város igazságszolgáltatásának történetében fordulópontot képez. A felhívás ugyanis szépen hangsúlyozza azt, hogy a bíráskodás részére felállítandó "különös szenatus" tagjaiul úgy a nemesek, mint egyéb érdemes és tudósabb polgárok közül történjék a választás; mi által a polgárok eddig szűk korlátok közé szorított jogainak tágítása - a nemesek mellett - s az értelmiségnek a város ügyeinek intézéséhez való bevonása czéloztatik.

Nyíregyháza jólétének, emelkedésének s a lakosok boldogulásának híre csakhamar elterjedt a vidéken és szomszéd megyékben is; a földmívelő lakosság rohamos szaporodásával növekedett az iparczikkek kereslete 108is, s minden megtelepedett iparos rövid idő alatt biztosította megélhetését, jólétét. Ez azután vonzóerőt gyakorolt a különféle mesterekre, akik tömegesen folyamodtak a bebocsáttatásért; de a bírák csak olyan iparágat űző egyénnek engedték meg a letelepedést, melyet még a városban lakó mesteremberek nem míveltek; minden új lakos 15 Rftot fizetett a polgárjogért s 1-1 forintot a beiktatásért, de házat, földet vásárolniok nem volt szabad.

Az úriszék éber figyelemre méltatja a letelepedésre jogot nyert egyesek erkölcsi viseletét is, ha valamelyik békételensége miatt tűrhetetlen lett, azonnal kiküszöbölte jussából s mást bocsátott a helyére. Számos példa volt rá.

1807. febr. havában Szabó Sándor uradalmi tiszttartó felhívja a város előljáróságát, hogy a mennyiben "a grófné és Nyíregyháza város különös példával megbizonyított ajánlása által" a róm. kath. templomépítési alap megnövekedett, hogy az 1783. szept. 11-én letett alapon a falak felemelhetők s Isten dicsőségére tető alá hozhatók: hívja fel a kegyes adakozókat igéreteik beváltására, a mely felhívásnak az előljáróság igaz keresztény készséggel tett eleget.

A franczia háboru miatt országszerte hullámzó mozgalom annyiban érintette városunkat, hogy a báró Vay generális vezetése alatt álló szabolcsmegyei ezred 1137 ifja közt, a város fiai közül is többen valának s az egész ezred 1809-ben Nyíregyházán táborozott.

E zivataros időkben fejedelmi vendéget is látott Nyíregyháza. Napoleonnak diadalmas közeledésére az uralkodó család Bécsből Pestre költözött, de a győri vereség után az ország biztosabb részén keresett nyugalmat; így történt, hogy 1809. szept. havában Mária Beatrix főherczegnő 30 tagu kíséretével Nyíregyházán át, Nagyváradra utazott s a város házában szállott meg; kevéssel ezután a királyné is Ferdinánd trónörökössel ment keresztül Nyíregyházán Munkács felé s nehány óráig pihent a város falai közt.

Az iparosok száma folyton növekedik. Mindenfelé kellő haladás észlelhető, egyedül a bíráskodás ellen van kifogása a lakosoknak, kiknek egy része a törvénykezés helytelen menete miatt emel panaszt a megye előtt, elmondván, hogy peres ügyeit a városi tanács mellőzésével az úriszék elé terjeszteni kénytelen.

A vallás szabadabb gyakorlata az evang. egyház kebelében is mozgalmasabb életet teremtett; szabadon tarthatták egyházi közgyűléseiket és tanácskozhattak belügyeik elrendezése felett. Ez évben Nyíregyházán gyűltek össze az egyházkerület küldöttei, Szontágh Sámuel superintendens és Berzeviczy Gergely kerületi felügyelő elnöklete alatt.

Ez évben 78 ujonczjutalék terheli a várost, míg 1815-ben csak 15.

A közbátorság és jó rend előmozdítására a bevándorlókkal szemben szigoru intézkedést foganatosítanak; büntetéssel sujtják azt, aki bármely idegent a hatóság előzetes engedélye nélkül házába befogad, legyen az akár mesterlegény, akár szolgacseléd, miáltal a város az elszaporodott csavargók előtt zárja be kapuit.

Nagy drágaság és emberírtó inség következik most be két éven át, az országos rossz termés miatt. 1816. január 29-ik napján irtózatos fagy pusztít és rombol. A gabona köblének ára 50, sőt 60, majd a következő 1817-ben 70-80 frtra emelkedik. A lakosok nagy része gyökereken és péppé főzött növényi táplálékon tengődik, melyet zsír nélkül fogyaszt el.

De még az inséges évek alatt is annyi körültekintő gondossággal teljesíti a tisztikar hivatását, hogy méltó az utókor elismerésére.

A városi választott képviselet - selecta communitas - egészen újra alakult, nemkülönben az "úriszék" is, melynek restauratiója leveleki Molnár György elnöklete alatt ment végbe. Az úriszék kétféle elemekből alakult meg; a még jogaiban levő gr. Károlyi földesúr tisztjeiből s felerészben az örök váltság jussán Nyíregyháza város polgáraiból.

A Károlyi család itteni számvevője, Sárközy Antal helyét - a ki különben mindig jóindulattal viseltetett a nyíregyháziak iránt - Markos Mihály urad. ügyész foglalta el. E felvilágosodott gondolkozásu és a város javát előmozdítani szerető tisztviselő új állásában is arra törekedett, hogy a városi tisztikarral egyetértve, a haladó kor igényeinek megfelelőleg rendeztesse be a város igazgatását, mi végből "a város pallérozódására vonatkozó tárgyak felett" való tanácskozás czéljából 1817 márczius 20-án egybegyűjtötte a város eleit s 10 pontból álló utasítással Dióssy Tamás és Mányik Péter elnöklete alatt egy bizottságot küldtek ki a czélszerü szervezeti szabályok és pallérozódást emelő javaslatok megszerkesztésére. Ez intézkedés valóban erősen haladni és emelkedni vágyó érzékről tanúskodik. Az úriszék 1818. évi böjtelő havának 23. napján ugyancsak Markos Mihály uradalmi ügyész előlülése mellett azon igen fontos határozatot hozza: hogy Nyiregyháza város polgári alkotmányához képest a fontosabb tárgyaknak folytatására egy 12 tagból álló szenátus alakíttatik oly véggel, hogy fentartván ezután is a halasztást nem szenvedő és kisebb tekintetü peres dolgoknak egyenesen a bírák által leendő elintézését és az érdemlett fenyítékek kiszolgáltatását, jövőben a város gazdaságát, pénztárának számadását, kezelését és felülvizsgálását, a tisztek és cselédek kinevezését illető tárgyak, mind a senatus hatáskörébe esnek s általa hetenként egyszer tartandó tanácskozásban intéztetnek el. E testület három évre alakul s tagjai eskü mellett teljesítenek szolgálatot. Az első ilyen alapon szervezett szenátus tagjai ezek: Ns. Kovács András, Dióssy Tamás, Mányik Péter, Benkó István, Sulyán József, Moravszky Márton, Schier Venczel, Bodnár András, Angyalossy Pál, Riskó György, Meggyesi István, Barta György, kik felesküdve, azonnal hozzáfogtak a hatáskörükbe sorozott ügyek elintézéséhez. Nyíregyháza város ügyeinek vezetése tehát ez időszerint a következő tényezők kezében volt: a bírák és városi tisztikar; a senatus; a 60 tagból álló választott közönség, melynek hatáskörébe mindazon ügyek elintézése tartozott, melyek a tisztikar és senatus működési körén kívűl estek, ezenkívül a felsőbb felügyelet és ellenőrzés jogát gyakorolta; általában a várost érdeklő minden dologban döntőleg határozott; továbbá az úriszék, a birtokosság közös ügyeinek elintézésére; végül a nemesség is külön kormányzó testület által intéztette a maga ügyeit, melynek tagjai mindig a főbíró elnöklete alatt választattak.

Az 1819-ik év érlelte meg azon eszméket, melyeket az uradalmi ügyész 110elnöklete alatt tartott két év előtti tanácskozás meghányt-vetett. Ugyanis január 19-én a város szine-java gyűlt egybe s a haladó korhoz nem illő számos elévült, de még mindig fennálló intézmény és szokás eltörlését követelte. A községi konyha megszüntével a tisztviselők fizetését emelte és rendszeresítette. Az okszerűbb gazdálkodás folytatása és felügyelet gyakorlása végett szervezete a commissariusi állást s ezzel megkönnyítette a terhessé vált bírói hivatalt.

A commissarius minden külső és belső megyei urak, uradalmi tisztek, katonák stationalis utazásához szükségelt fuvarokat feljegyzi; személyazonosság igazolása végett ezektől igazolványt tartozik előkérni; a vizhordásról, őrlésről pontos könyvet vezet.

Mindezen teendők teljesítéséhez rendelkezésére áll a városgazda, a ki feloldoztatván a községi konyha megszüntével annak administratiójától, úgyszólván teljesen szabaddá lett; nemkülönben ennek alantasa a kertgazda.

Kimondatik, hogy a commissarius által vezetett könyvek megőrzendők.

A város fenkölt gondolkodásáról tanúskodik azon nemes cselekedete, hogy a r. k. parochia felépítéséhez jelentékeny összeggel járul hozzá; ugyanis az előljáróság 100 házhelyet osztott ki a lakosok között 40 frtjával és kezelési költség czímén beszedendő 2 frtjával. Ez összeg fele földesúri jogon Nyíregyházát illeté, melyet egészben a r. k. parochia felépítésére ajánlott fel; a parochia még 1819-ben el nem készült s a helybeli r. k. lelkész, Müller József kanonok a város tulajdonát képező egyik épületben bírt lakást.

Felmérette a város azon apróbb, mívelés alatt álló szigeteket és laposokat, melyek a nádasok között elhagyatva lappangtak és csak lassanként kerültek művelés alá, mivel a mocsarak miatt ezeket megközelíteni bajos volt. Ma már híre-hamva sincs a legtöbbjének, de elnevezésük egy része ma is ismeretes és reánk nézve érdekes: Elősziget, Kisbíró-szigetje, Forgács- és Vígvár-sziget, Tóth Tamás-sz., Horgoló-sz., Balázs, Csikós, Pap-sz., Csíkoshát, Róka-Lyukas-hát, Fördős-hát, Nagy Gróf laposa, Hosszu-hát, Kis gróf farkasa, -ludasa, Előhát, Bivalyhát, Rikács farka, Bete-hát, Bete-ere, Rikács-ere, Vesszős-Fenék, Csire-Monyas, Fördős-Farka, Nagy-Szeles, Lencsés, Ludas, Sajtos és még 8 más névtelen lapos területe 1918 3/4 holdat tett ki.

De mindezen intézkedések csak apróságok azon fontos eseményhez képest, mely ez évben veszi kezdetét. Benkő István főbíró számos hasonló gondolkozásu előkelőbb polgárral egyetértve, újabb híveket szerzett azon eszmének, hogy a város a gróf Károlyi familiától is váltsa meg magát s legyen végre teljesen a maga ura. Hosszas előkészítés után a főbíró a városháza udvarára közgyűlésre hívta meg a lakosokat s itt az egybegyűlt tömeg egyhangu lelkesedéssel hozta meg határozatát, hogy a határ másik felének tulajdonjogát is bármi áron meg fogják szerezni a maguk részére.

Az első esedező levelet aug. 4-én intézte a város a gróf Károlyi család tagjaihoz, kik közül István csász. és kir. kamarás ekkor 24 éves, házas, 111Lajos 22 éves cs. és k. kamarás, György 21 éves, főhadnagy volt; a nőtestvérek közül Mária gr. Königseggné, már ekkor 60,000 forinttal a család részéről kielégíttetett, örökséggel bíró még Francziska, gr. Sztáray Albertné és Jozeffa gr. Trautmansdorff József bajor udvari követ neje volt.

Az esedező levelet Benkő István főbíró, ns. Kovács András és Miskolczy Mátyás érdemes főjegyzőből álló küldöttség vitte a grófok elé, kik szíves figyelemben részesíték a város küldötteit s megnyugtató igérettel bocsáták őket hazafelé.

1824. április hó 23-án jelent meg Nyíregyházán a grófi család képviseletében Réthei-Róth József jószágigazgató, kivel az előzetes szerződést megkötötték; 730,000 váltó forintban alkudván meg az itteni egész Károlyi birtok örök megváltásáért. - De mielőtt ezen előzetes ideiglenes szerződést is megkötötték volna, az igazgató kérdést intézett hozzájok, ha vajjon képesek-e ezen tekintélyes összeget a kitüzött határidőkben pontosan kifizetni és időt engedett ügyeik rendezésére. A bírák és előljárók, tartva némi egyenetlenség bekövetkezésétől, még egyszer közgyűlésre hívták meg a népet az ev. templomba, hol Bónis Sámuel szolgabíró és Kriston András m. esküdt jelenlétében felvilágosították az újabbi váltság körülményeiről s egy nagyobb kölcsön-felvétel szükségéről. A nép örömmel beleegyezett mindenbe, csakhogy szabad és független úr legyen birtokán. A művelet keresztülvitelére teljes hatáskörrel Benkő István főbiró, Kovács András, Draskóczy Sámuel, Kobilitz Dániel és Sulyán József bizattak meg. Ezek Pestre menvén, a teljhatalmu jószágigazgatóval, a királyi táblán, Szögyényi Lajos personalis előtt 1824. szeptember 13-án megkötötték a szerződést s egyidejüleg az első százezer forintot is lefizették; a hátralévő összeget pedig két részletben kötelesek lefizetni, u. m. 1825. évi január 1-én és ugyanezen évi deczember végéig 5%-kal együtt; ha pedig bármi oknál fogva nem volnának képesek a kikötött határidőn belül kötelezettségüknek eleget tenni, ez esetben 6% jár a tőke után; a végleges fassiót csak akkor adja ki a grófi család, ha teljes kielégítést nyer, addig pedig csak "bérlők"-nek és nem földesuraknak tekintsék magukat.

Világosabban semmi sem bizonyít e város lakosainak szorgalma, lelkiismeretessége, takarékossága és pontossága mellett, mint azon körülmény, hogy a két váltság megejtésére rövid egy pár évtized alatt szükséges óriás összegeket mindig a kitűzött határidőn belől fizette meg, s hogy a második váltság alkalmából összesen 368,750 frtot vett fel kölcsön csupán, még pedig a szükséghez képest különböző időben 28 hitelezőtől s ezekkel szemben is a legpontosabban rótta le tartozását.

A gróf Károlyi családtól történt örökváltságból esett egy-egy házra 64 p. frt; egy kötélalj föld után 68 p. f., egy nyilas szőlő után 64 p. f., egy nyilas kert után 50 p. f.

A váltságról szóló generalis nyugtát Praznovszky József urad. főpénztárnok állította ki a város részére 1828. évi Boldogasszony havának 24-ik napján.

A teljes váltság által megszerzett szabadság és önállóság érzete bátorítólag, emelőleg hatott az egész lakosságra, fokozta munkaerejét, nevelte önbecsérzetét, eltöltötte lelkét Isten iránt való hálával, és kegyelettel az alapvető apák emléke iránt. A nép örömünnepet ült s a hangos lelkesedést az evang. templom előtt felállított mozsarak hirdették, míg az összes templomokban ünnepélyes istenitiszteletben adott hálát e nép a megsegítő gondviselő Istennek kegyelmeért.

Országszerte feltünést keltett a lakosoknak az a nagyjelentőségű s korszakot akotó cselekménye, hogy az úrbéri viszonyból kibontakoztak, a nyomasztó jobbágyi bilincsekből megszabadúltak a váltság által.

Miután Nyíregyháza kivívta önállóságát és teljes szabadságát, azonnal hozzálát belügyeinek rendezéséhez. Bizonyos rendszabályokat készít már városok példája szerint s ezeket jóváhagyás végett a megye elé terjeszti; ez azonban a statutumokban jogainak sérelmét látván, azokat meg nem erősíti, sőt egészen más szabályokat alkotva, küldöttei által végrehajtatja: a birói választást önkényesen megtartja, a választott dommunitás tagjait fölesketi, sőt 1827. február 11-én Bónis S. főszolgabiró és Kriston A. esküdt vezetése mellett az új tanácsot is megalkotja.

1827-ben iratta össze a város a tanyai földeket, mely alkalommal 27 bokorszállásról tétetik névszerint említés.

Ugyanekkor 9616 frt 15 krt tett ki a város adója, melynek fedezetére 11,483 frtot vetettek ki a lakosokra; az 1866 frt 52 kr többletből a közköltségek fedeztettek.

A következő évben nevezetes intézménynyel gyarapszik a város; Galanek főjegyző meleg szavakban ajánlja a kórház felépítését, "mely majdan számos ügyefogyottak baját van hivatva megenyhíteni" s a mennyiben ennek felállítására és berendezésére a város tőkével nem rendelkezett, közadakozásból határozták el a kórház létesítését; még ez évben 2603 frt 25 kr. gyűlt be az alap javára; a jövő évben pedig 1170 frt 44 kr.

Az egyes czéhek szigorúan őrködnek jogaik megőrzésén s körülsánczolják iparukat védelmező rendszabályokkal; így a kalapos czéh kérelmére megtiltja a tanács a szalmakalapok árulását, miben a házi- és szabadipar fejlődése ellen emel korlátokat.

Az 1831-ik évben föllépett óriási kolera pusztítása ezeret meghaladó lakosától fosztja meg a várost.

Kevés, de fenkölt gondolkozású polgárai e városnak megalkotják a "Magyar olvasó társaságot", a magyar műveltség terjesztése, különösen a magyar nyelvben való haladás és a társas élet emelése czéljából.

Még alig hegedtek be a pusztító kolera által ejtett sebek, már ismét újabb csapás éri a várost. 1832. aug. 11-én 138 házat hamvasztott el a tűz.

Két év mulva ismét hatalmas földrengés rémíté meg a lakosságot; október 15-én reggeli 8 órakor borzalmas földalatti moraj előzte meg a város alatt elvonuló rengést, iszonyu erővel mozgatván meg a legszilárdabb épületeket; a házak inogtak, kéményeik lezuhantak, megrepedt az evang. templom erős boltozata s a régi ref. templom falai is. - A halálra rémült nép október 31-én újra átélte a veszedelmet, jóllehet a földrengés nem volt oly nagy, mint első alkalommal.

A megyétől alkotott rendszabályok megszorítását nehezen tűrte a földesúri hatalom alól fölszabadult önálló lakosság, s a jobbak szívében folyton ott élt gondolata annak, hogy a teljes szabadság elnyerésének útját bölcs intézkedések életbeléptetésével, pártfogók megszerzésével készítse elő. Különösen az képezi forró vágyukat, hogy rendezett várossá legyenek, a belkormányzás, bíráskodás jogát szabadon élvezhessék, mire nézve magától a királytól akarnak privilégiumot szerezni, mely a minden irányban annyira szükséges rend fentartását oly népes városban egyedül képes biztosítani.

Még az 1832-ben megindított mozgalom élén Inczédy György, Báthy Károly, Galánffy Dániel, Kralovánszky András és Draskóczy Sámuel állanak, kik az akkori befolyásos udvari ágenshez, Biermann Mihályhoz fordulnak tanácsért, négy kérdésre nézve kérvén tőle felvilágosítást: Van-e reménye a városnak jelen állapotában arra nézve, hogy a privilégiumot megszerezheti? Ha a két tanács még a felségfolyamodvány beterjesztése előtt egyesíttetik, megkapja-e ilyen alakban a megerősítést? Lehet-e reményük 114arra nézve, hogy a peres eljárásnál az appelláta egyenesen a törvényszékhez intéztessék? és végül mennyibe kerülne mindezeknek keresztülvitele?

Az udvari ágens már 10 nap mulva, október 27-én k. levelében megadja a kellő felvilágosításokat és az eljárásra nézve a kellő utasításokat, különösen a két tanács egyesítése körül felmerült aggályokat oszlatván el ügyesen, a mennyiben megnyugtatja őket, hogy a fekvő vagyont illető kérdésekben az egyesített tanács minden különbség nélkül lesz jogosítva ítéletet hozni a nemesek és nemtelenek peres ügyeiben, mert fundusaiknak eredetéből törvényesen következik az, hogy ugyanazon egy bíróság alá tartozzanak. - Egyúttal figyelmezteti őket az udvari ágens arra is, hogy a túlbuzgó polgárok azon törekvésével, mely szerint Nyíregyházát a szabad királyi városok sorába kívánják emelni, már csak azon indokból is hagyjanak fel ez időszerint, mert ez oly terheket róna reájuk, melyeknek elviselésére még képtelenek, másrészről legcsekélyebb ügyeiknek helybenhagyását a helytartó tanács akaratának rendelné alá.

Ez alapos felvilágosítás után megelégszenek tehát a régen óhajtott "privilegium" elnyerésével, mely kívánságuk hosszas előzetes tárgyalás és több oldalról felterjesztett informáczió után, teljesült. V. Ferdinánd király Ischlben, 1837. évi Kisasszonyhava 31-ik napján írta alá az okmányt, melynek 13-ik pontja megadja azt a jogot, hogy e város közönsége magát Szabad és Privilegiált Nyír-Egyháza Közönségének nevezhesse.

A vármegye 1838. évi január 22-ik napján hirdeti ki hivatalosan a királyi leiratot; a gyűlésen Kállay Péter első alispán elnökölt, melyen a város előrehaladásának és további emelkedésének új ösvényt nyitó privilegium kihirdettetett. - Örömünnepe volt e nap Nyíregyházának. Részt vettek abban Farkas Ignácz, a megye főjegyzője, Dessewffy Emil és Kálmán grófok, a megye tekintélyes földbirtokosai, még a helyben állomásozó katonaság tisztikara is.

Nem is soká késett a város ügyeit ezen megnyert privilegium alapján berendezni s már február 13-án megválasztja az első képviselőtestületet és megalakítja a belső tanácsot.

A magyarosodás is minden téren hódít és lassan bár, de biztosan foglal tért az anyanyelvükhöz még erősen ragaszkodó nép között. Az evang. egyház hazafias vezetői elhatározzák, hogy csak magyar nyelven írt hivatalos leveleket fogadnak és olvasnak el s más nyelvü levelekre se nem válaszolnak, se a felettes egyházi hatóság rendeleteit végre nem hajtják; mire 1840-ben junius 8-án Komáromy József akkori főesperes magyarra fordítva küldi az első superintendensi körlevelet az egyház híveihez. A városi tisztikar, hivatalos körében, dicséretes törekvéssel magyar nyelven kezd érintkezni a köznéppel, bár kevés eredménynyel. Nagy Sámuel érdemes evang. tanitó ez időről vezetett naplójában azt mondja, hogy valóságos "magyarománia" dühöngött mindenfelé.

Az első polgármester, Inczédy György működése emlékezetes marad e város történetében. Nehéz körülmények közt, híven vitte hivatalát, de fáradtan kellett visszavonúlnia a közbizalom elől, mely őt még az 1841-ben megejtett tisztújítás alkalmával is e polczra emelte. Helyére Suták Sámuel lép; főbíró id. Trsztyánszky Sámuel, kapitány-albíró Reguly Sámuel lesznek.

Nyíregyháza város a szabadságharcz alatt is élénk részt vett a nemzet, a haza küzdelmeiben.

A márczius 15-iki nagy eszmék proklamálásának megünneplése általános városi ünneppé tette május 14-ikét; minden templomban hálaadó ünnepet szenteltek e nap emlékére s Miklósfi evang. lelkész magasztos beszédben ismertette híveivel e nap jelentőségét.

Május 29-én e város 42 önkéntes ifja esküdött fel Nagy-Kállóban a magyar honvédzászló alá s két nap mulva mintegy 800 nemzetőr tette le ugyanott az esküt az őrség zászlói előtt.

Bónis Sámuel közbenjárására Nyíregyháza város követválasztási jogot nyervén, országgyűlési képviselőjéül Hatzel Márton polgármestert választotta meg junius 14-én; helyére Krajnyák Jánost emelik, halála után pedig Báthy (előbb Sztruhár) Károlyt, ki a legterhesebb 10 hónapon át viselte a polgármesteri tisztet, a német és muszka hadak átvonulása idején.

Szept. 17-én kelt levelében gr. Dégenfeld Imre főispán hívja fel a megyét s ezzel Nyíregyháza városát a haza vészterhes körülményei közt arra, hogy fegyverkezzenek.

A mindenfelé rivalgó harczi zajnál rémesebben hat e város lakosaira az ázsiai kolera kitörésének híre; az enyhe deczember 19-20-ika körül jelenik meg először városunkban a fekete halál s három nap alatt 60 emberéletet követel; szerencsére a beállott szigoru tél határt vet pusztításainak, hogy a jövő tavaszon annál féktelenebbül folytassa gyilkos mészárlását.

1849. elején a halál angyala ismét elrémítő módon szedi adóját; az első két hó alatt 500 halottja van a városnak, ezek között 290 ág. ev. mult ki a szállásokon.

A márczius 15-nek első évfordulóját soha nem látott lelkesedéssel üli meg a város; istentisztelettel és egyéb, az ünnepély méltóságát emelő külsőségekkel akar tanúskodni arról, hogy a magasztos eszmékért hevül és hevülni fog, míg a városnak egy fia leszen. Hasonló lelkes öröm közt üli meg május 6-án az április hó 13-án Debreczenben kihirdetett "Függetlenségi nyilatkozat" emlékét; de ezzel hosszú időre elnémúl az ünnepi zaj ... Szomorúság, gyász, zaklatás lépnek helyébe.

116A kolera egyre pusztit; a vereségek híre ijedelemmel tölti be a magyar nemzet szivét; a muszka hadak közeledése borzadályt ébreszt mindenfelé.

A papság veres zászlóval kezében, harangok zúgása mellett, járja be junius 27-én a város utczáit, általános felkelésre serkentve a népet a közeledő óriási veszedelemmel szemben.

A muszka sereg csakugyan közeledik; junius 28-án Tokaj felől vonúl Nyíregyháza felé; a kémszemlére kiküldött Kőmíves Károly borzasztó hírekkel tér meg: a muszka átkelt a Tiszán! A lakosok menekülnek, ki merre s hova tud: szőlőkbe, kertekbe, erdőbe, a távolabb első tanyákra bújdosik. Egy nap alatt kihalt, néptelenné lesz a város, csupán az előljáróság bátrabb tagjai és a teljesen magokra hagyatott szegények marradnak vissza, hogy átéljék a rémület napjait.

Már junius 29-én estvéli 7 órakor két század kozák érkezik a város alá, 10-10 főből álló csapatokra oszolva nyargalja be a néptelen város utczáit, kenyeret, zabot rekvirálva a lakosoktól, feltörik a magtárt, kiürítik tartalmát s mindent elrabolnak, a mit lehet.

Már junius 30-án reggel előőrsök portyáznak a tokaji úthoz közel eső tanyákon; julius 1-én áradatképpen megérkezik az egész sereg. A gyalogság a búzapiaczon és belsőtéren ütött tanyát, mintegy 6000 ember, míg a lovasság 50 ágyúval a vásártéren helyezkedik el, mindkét felől védcsapat gyanánt nehány száz gyalogos maradt a városon kívül.

A zuhogó záporban bevonuló, átázott muszka sereg egész éjjel csatangolt a város utczáin, élelmiszereket zsákmányolva s minden mozgósítható fadarabot, kerítést összeszedett, hogy a város terein lobogó tűzmáglyák mellett szárítkozzék. Miután alaposan kifosztotta a várost s a kállói pusztai gulyából 60 ökröt kiszakított, julius 2-án felszedte sátrait s vonulni kezdett Ujfehértó felé. Sztruhár polgármester a követelt fogatokat előteremteni képtelen lévén a pusztán hagyott városban, lófarkára akarta őt kötöztetni a vezénylő tiszt s megrémítésül végighurczoltatni az utczákon; de Hatzel, Pozsonyi doktor és Máy Adolf nyájas szavu felvilágosításai után kimenekült borzasztó helyzetéből.

A tisztviselők nélkül árván maradt népben egyedül az öreg Hatzel Antal tartotta a lelket: az ő erélye, ébersége és hűsége mentette meg e várost a végelpusztúlástól. A többi tisztviselők közül Nádasi János h. főbíró, Domján Sámuel tanácsos, Soltész József árvagyám és Sulyán János kapitány állották meg csupán helyüket.

Az elvonúlt muszka sereg újra visszahömpölyög Tokaj felé; de a dühöngő kolera miatt nem mernek megszállani a városban és a pazonyi út végén álló, u. n. "Morgó" korcsma körül ütnek tábort; onnan barangolják be jul. 6-7-én az ó- és új szőlőskerteket, s a közelben elterülő, még eddig épségben álló mezőt letarolják. Szemtanúk állítása szerint az éretlen tököt, ugorkát, tengerit állati módon, nyers alakban falják fel. Az utócsapatot képező lovaskozákok - a tábor elindúlása után - mitsem törődve a kolerával, beszáguldják a várost, a tanyákat s újra kifosztják a lakosságot: 110 drb marhát rabolnak el a legelő gulyából és hajtják a sereg után.

Ezalatt az életben maradt választott közönség tagjai, a szomorú és lesújtó helyzetben tanácskozásra gyűlnek össze jul. 16-án; de tanácstalanúl mennek szét, mert a gyűlés méltó haraggal sújtja azon gyáva tisztviselőket, kik a veszély idején elrejtőztek, mire Galánfy János főbíró leköszön s helyére Soltész József választatik.

Már julius 27-én Görgey Artur tábornok vonul át a városon kevés kisérettel; 11729-30-án pedig táborának zöme érkezik a város alá s a kolera miatt szintén csak a nyugati oldalon elterülő pázsiton telepszik le s tölti át az éjet.

Alig távozik el a magyar sereg Debreczen felé, ismét a muszka tábor lép nyomába s aug. 2-án már a muszka előőrsök nyargalják be a várost, több polgárt hurczolva innen magukkal Tokajba a generális elé, kiket azonban - a magyar sereg állapotáról és elvonúlási irányáról adott felvilágosítás után - szabadon bocsátanak.

A muszka sereg folyton özönlött Tokaj felől; a zsákmányolásnak se hossza, se vége; a tanyákon szerte barangoló muszkák közül igen sokat agyonvert a lakosság, ami tudomására esvén a parancsnoknak, aug. 12-én elfogatja Sulyán kapítányt és börtönbe veti.

A világosi gyászos fegyverletétel után, épen úgy kijut a városnak az átvonuló seregek zaklatásából, mint eddigelé; már aug. 16-án Paskievics, 19-én Constantin nagyherczeg siet át Nyíregyházán Varsóba, s a szállongó hír szerint viszi magával a békefeltételeket a czár elé.

A muszka sereg zöme aug. 27-én vonul be a városba s ettől kezdve 10 napon át, naponként 6-7 ezer embert kell ellátni mindennel az előljáróságnak. Emberfeletti erőt kifejtve hordják össze az élelmi szereket s látnak el 60-70 ezer embert alig nehány nap alatt.

Az osztrák hadsereg előrelátóbb volt a muszkánál; szept. 23-án hirtelen meglepvén küldötteivel a várost, a polgárság minden fegyverét beköveteli és csak ezután - 27-én - jelenik meg a hadviselés alatt az első német katonaság e város falai közt. A kizsarolt és tönkrement népre még az is ólomsúly gyanánt nehezedik, hogy készletben lévő Kossuth-bankjegyeit beváltani nem tudja s az értéket vesztett jegyekért vásárolni semmit se képes.

Hogy mi jött ezután? Azt leirni nehéz. A kaszinót bezárták; Hatzel Márton volt országgyűlési képviselőt még 1849. okt. 14-én fogták el, de csak 1850. április 14-én érkezett ügyében megkeresés a városhoz Kállay Ubul főszolgabírótól, melyben jelleme és érzelmei felől kér felvilágosítást; ugyanekkor kérdi a tanácstól, hogy miféle rablást, dúlást, zsarolást, elfogatást vittek véghez a forradalom idejében a magyarok? A tanács 24 óra alatt szerzi be a helybeli lelkészektől a megszerezhető adatokat s azt adja válaszul a csász. szolgabirónak, hogy Hatzel becsületes ember s a magyar sereg soha semmi bajt e városban nem okozott. Perger János r. k. lelkész nem adott semmi felvilágosítást a hozzá intézett megkeresésre, betegséggel igazolta hallgatását.

Drevenyák cs. biztos jelenlétében hirdették ki a templomokban 1851. 118febr. 10-én az osztrák monarchiai constitutiot, az úgynevezett "octroirte Reichverfassungot."

A háboru viszontagságain és kolerán kívül egyéb bajok is sujtották a várost; 1849. április 14-én tűzvész pusztította el a pazonyi utcza egy részét; 1850-ben junius 3-án jég seperte el a szépen mutatkozó szőlőtermést.

E szomorú időben, midőn az alkotmányos életet az önkény uralma nyomta el, a közönség keveset törődött a közügyek menetével; az egyes testületek, felekezetek visszahuzódva intézték el dolgaikat és csak arra ügyeltek, hogy a mindentlátó császári biztosok szemei előtt valami törvénybe ütközőt el ne kövessenek; a gyülekezés be lévén tiltva, a társasélet egészen megszünt, az emberek féltek egymástól, inkább kerülték, mint keresték egymást. A tisztviselőket a megye főnöke nevezte ki a saját embereiből, kedve szerint szabván meg fizetéseiket. A kapítányi hivatal megszünt, minélfogva a polgármesteri teendők rendkívül megszaporodtak; a polgármester segítségére Bay Ferencz ideiglenes megyefőnök az eddigi kapítányt, Szénfy Gusztávot nevezte ki; majd 1854-ben megszünik mindkét aljegyzői állás.

Még a letelepülés 100 éves évfordulóját is nyomott hangulatban üli meg 1853. nov. 27-én az evang. egyház gyülekezete, minden fény és külső társadalmi mozgalom nélkül, egyedül az Úr hajlékában adva hálát Istennek kegyelmeért, s adózva szívben, némán a kegyelet oltárán az előrelátó bölcs apák emlékének.

Hatalmas lökést adott a város anyagi jóléte további fejlődésének az 1854-ik év kiemelkedő két nevezetes eseménye, úgymint a tervbe vett tiszavidéki vasútvonalnak közvetlen Nyíregyházát érintő kiépítése s az osztr. nemzeti kölcsönre vonatkozó szerződés megkötése, mely utóbbi méhében hordja csíráját a mai szépen virágzó főgymnasium létesítésének.

Márczius 14-én érkezett gróf Andrássy György és Zsedényi Ede felhívása a képviselőtestülethez, mely nyilatkozatra hivja fel a várost arra nézve, hogy az alakulóban lévő társulat által kiépíttetni szándékolt vasútvonal létesítéséhez, még pedig az előmunkálatokra szükségelt 30 ezer forinthoz s engedély megnyerése esetén a földterület kisajátításához mennyivel volna hajlandó hozzájárulni? A polgárok május hó 10-én meghozzák a határozatot, mely szerint az előmunkálatok költségeihez 3000 forinttal, sőt a szükséghez képest arányosan, többel is készségesen hozzájárulnak, ugyancsak a vasút czéljaira megkivánt minden földterületet - a földesúri jog fentartása mellett - ingyen ajánlanak fel a társulat rendlekezésére s a város határában feltalálható kő- és homokhordási engedélyt minden kárpótlás nélkül megadják.

A város ezen határozatával valóban lényegesen hozzájárult a tiszavidéki vasútvonal felépítéséhez.

Az osztrák-nemzeti kölcsön szerződésének megkötése a másik nevezetes esemény, mely a köznapi tények özönéből kiemelkedik. Rózsahegyi megyei főnök ügyesen vitte a szót az aug. 28-ki gyűlésen. Az aláirt összeg fedezésére nézve az az üdvös gondolat érlelődött meg az előrelátóbb polgárok lelkében, hogy a várost környező, semmi hasznot nem hajtó prémföldek egy részét adja el s oszsza ki a lakosok között; 2200 hold területet hasítanak 119ki e czélból s 1200 □ölével számítva holdját - 40-100 frton adják el a lakosoknak deczember 27-én.

A város emelkedéseért hevülő férfiak csapatában már 1856-ban új nevekkel is találkozunk.

Eddig csak kiválóbb ünnepélyek alkalmából hangzott fel a magyar nyelv az evang. egyház templomában. Az egyház hazafias gondolkozása mellett bizonyít az a tény, hogy az eddig tartani szokott vasárnapi tót nyelvű istentisztelet után az első magyar istentiszteletet tartotta meg.

A városi nemesek testülete is kezdettől fogva szívósan ragaszkodott jogainak megőrzéséhez, míg végre 1853-ban alkalmazkodva a megváltozott korszellem igényeihez, kimondja a végleges feloszlást; 1752 frt 52 kr pénztári készletét a város veszi át s a "Zabolcher k. k. Comitats-Behörde" ápr. 18-án kelt határozatával megengedi, hagy ez összeg városi közczélra - megállapodás szerint - a kórházra fordíttassék. A nemesek utolsó hadnagya Trsztyánszky Dániel, pénztárnoka Kovács Béni, alhadnagya Kovács Sámuel voltak; irataikat és leltárukat megőrzés végett a városi levéltár vette át.

Leirhatatlan volt az öröm, midőn 1858. évi szept. 5-én az első vasúti vonat robogott be, az út építéséhez szükséges anyagokat szállítva hozzánk. A vasútlétesítő társulat fejeit, gróf Andrássy Györgyöt és Zsedényi Edét, testületileg üdvözölte a város előljárósága. Az egész város hazafias lelkesedéssel ülte meg 1860. május 1-én a "Széchenyi-ünnepélyt."

Az alkotmányos élet derűvel biztató hajnalán 1861-ben a megyében és városban megindulnak a tisztujítást megelőző mozgalmak. A megye és a város közötti érintkezést ez időben, egész 1867-ig, Kovách Gerő és Vidliczkay József közvetítik; a megyei restauráczio után Nyíregyháza alakítja meg tisztikarát febr. 15-én. Két párt áll szemben: Meskó Sámuel és Bodnár István hívei; a polgármesterül megválasztott Meskót este fáklyás-zenével tisztelték meg a polgárok. Meskó még ez évi nov. 15-én lemond állásáról, megbotránkozva az alkotmánysértő rendeleteken s a helyébe ideiglenesen megválasztott Draskóczy Sámuel nov. 17-én tiszteleg N.-Kállóban a cs. k. kormánybiztos előtt.

Még nagyobb hullámokat vert fel a követválasztási mozgalom ugyanezen évben; febr. 24-én Kovács Gergely igen lelkes, ma is élő derék hazafi és Benczur Miklós érdemes jelöltek körül sorakoztak a választók s Benczurt választották meg 51 szótöbbségel követté. Az izraelita választók ellen Kőmives Károly óvást emel, de a választmány felvilágosult tagjai kimondják az izraeliták választási képességét.

Ugyanekkor tartja éberségben az ev. egyház híveit is a lelkészválasztási mozgalom; viszályoknak, régi pártoskodásnak vet véget a febr. 3-ki békés papválasztás, midőn egyértelemmel Bartholomaeidesz János lelkész-esperest választják meg lelkipásztorul.

Nemes gondolkozás szüleménye a város azon határozata, hogy a kebelbeli egyházak földjei és házai után az adó fizetését magára vállalja; kiegyezik a r. k. egyházzal a patronátusi joggal járó kötelezettségre nézve, melynek fejében nyolczezer forint fizetésére kötelezi magát oly módon, hogy a különben felmondható tőke 6% mellett a város kezelése alatt marad.

De mindezeknél maradandóbb emlékü a városnak az a nagylelkü 120elhatározása, hogy a rövid idő mulva visszakapott kényszerkölcsönből végrehajtotta a köznevelésügyet felkaroló régebbi határozatát, tényleg kiosztván a felekezetek között birtokarány szerint 147,000 pforintot; melyből a r. k. egyház 22, az ev. ref. 10, a g. k. 12 s az izraelita hitközség 3 ezer forintot kaptak iskolai czélra; míg az evang. egyháznak 100,000 forintot szavaz meg azon határozott kikötéssel, hogy e tőke egy ev. algymnasiumnak ezen város kebelében való alkotására és örökös fentartására szolgáland alapul. Az alapítólevél lelkes hazafiui érzelemmel irja körül a jelentékeny adomány kihasználását; tannyelvül örök időkre a magyart jelöli meg s kizárja "a testvéri szeretetalapítvány jövedelem-élvezetéből azokat, (tanár-tanítvány), kik a nemzetiségek szent nevével átkos játékot üző bújtogatók."

Az alkotmányos élet hajnalának pírja elhalványul ismét; fellép a régi önkény, régi zaklatás. A hatóságokat felfüggesztik, az uj tisztviselőket a császár hűségére esketi fel Dobsa főszolgabiró; de Gráf Mór, Riszdorfer János, Vas András megtagadják az eskü letételét (febr. 8.); néhány nap mulva az alkotmányos érzületü Meskó polgármester helyébe Ujhelyi (Vihelyi) Róbertet nevezi ki a megyefőnök.

Az 1863. évtől kezdve a társadalmi élet pezsdülni kezd; a kaszino újra központjává válik a korszerű eszmék megbeszélésének, elnökéül a köztiszteletben álló Bodnár István, volt városi tanácsos és h. polgármestert választják meg; az inségesek javára egyik műkedvelő-előadás a másikat követi: "Szökő-év", "Mátyás Diák", "Csikós" kerülnek szinre. A magyar nyelv már az alsóbb rétegekben is erősen terjed.

A határ újra 800 hold földdel növekedik, melyet ez évben vásárol meg a város Kállay Ubultól kedvező áron.

Különben ez év, az országos szárazság miatt, gyászos betűkkel van beírva a város történetébe. Itt is felüti fejét az inség rémes alakja. A pusztító aszály folytán keletkezett nyomor enyhítésére bizottság alakúl Ujhelyi Róbert vezetése alatt, mely a tehetetlenné vált földmívelők részére kenyér- és vetőmagra kölcsönért folyamodik a kormányhoz, három év múlva igérvén ennek készpénzben leendő visszafizetését.

A sokat szenvedett hazára jobb napok világa derül.

Megdobban a nemesen érző, felséges királyi szív s el van tökélve, hogy hű magyarjainak alkotmányát visszaállítja. Az 1865 szept. 17-én megjelent császári manifestum ez évi decz. 10-ére hívja össze az országgyűlést Budapestre.

Az ország szíve lelkes örömmel dobban vissza a fejedelmi magas elhatározás hallatára s mindenfelé - városunkban is - megindulnak a képviselő választás mozgalmai.

Bánó József és Riszdorfer János jelöltek nevei olvashatók a városszerte lobogó nemzeti zászlókon, s a Bánó neve kerül ki győztesként az urnából.

Alig simúltak el a képviselő-választási mozgalmak hullámai, már a városi alkotmányos tisztujítás előkészülete veszi kezdetét. Egyértelemben, lelkesedéssel kiáltják ki 1866. junius 23-án Meskó Sámuelt polgármesternek, kinek jellemszilárdságát, hazafiúi hűségét jutalmazta meg a választás; miután ő a megválasztást el nem fogadja, Jármy Menyhértet emelik a polgármesteri székbe; ugyancsak főbiróúl Palicz Mihály, tanácsosúl Szakay Endre választatik meg.

A városi malomiparnak hatalmas versenytársa támadt Jéger Józsefben, ki a várossal határos orosi birtokon az első gőzmalmot állíttatta fel.

A nemzetnek a békét 1867 hozza meg. Nyíregyháza fényes kivilágítással ünnepli az alkotmányos újkor hajnalát, hála-istenitiszteletekben hangzik 121fel a szabaddá lett keblek zsolozsmája febr. 26-án; diszküldöttség tolmácsolja a város üdvözletét a m. kir. miniszterium és a haza bölcse, Deák Ferencz előtt Budapesten.

Ezután kezdődik a tisztújítási mozgalom. Jármy Menyhért és Meskó Sámuel polgármester-jelöltek körül tömörülnek a választók; az első érdemes férfiú visszalépése után még egyszer látjuk a város élén a szilárd jellemű Meskó Sámuelt máj. 31-én. A tisztikar így alakúl: főjegyző Riszdorfer János, tanácsjegyző Saáry Pál; főkapitány Kralovánszky Gyula, ügyész Kralovánszky Mór; tisztigyám Kralovánszky László. Főbiró Palicz Mihály. Tanácsnokok: Sztárek Ferencz, Szénfy Gusztáv, Szakai Endre, Galánfi Lajos. Közigazgatásiak: Gráf Mór, Vad András, Oltványi Endre.

E tisztikarral indúl meg a régi város a haladás lépcsőjén fölfelé a mai város felé.

Feljegyzésre méltó, hogy a tisztújítás alkalmából a május 28-iki közgyűlés határozatilag kimondja, hogy az izraeliták szavazati joggal bírnak, s a mennyiben már a képviselet meg volt alakítva, de tagjai között izraeliták nem voltak, a jövőben megalakítandó képviseletig a hitközség rabbiját, továbbá dr. Baruch Mór, Glück Dávid, dr. Flegmann Miksa, Hoffmann Adolf, Kornstein Ignácz, Szamueli Baruch, Stern Emánuel és Schack Mór izraelita polgárokat fogadta tagokúl a képviselet kebelébe.

A megyeház áttételének kérdése újra szőnyegre kerül a megyei közgyűlésen s 23 szótöbbséggel Nyíregyháza mellett dönt a közvélemény; természetesen a régi emlékű helyhez szító tüzes kisebbség ismét elodázza, sőt a jövő évi tavaszi közgyűlés feloldja e határozatot.

Ezen év legfontosabb eseményét képezi, hogy ekkor szerezte meg a város a közel 5000 holdas "Császárszállást".

1869-ben egyhangulag Vidliczkay Józsefet választották meg képviselőűl nagy öröm és lelkesedés között, ki kerületét - nehány év kivételével - egész haláláig képviselte.

Jéger József vállalkozó újra egy gyárral emeli iparunkat; korszerű berendezéssel bíró gőz-olajgyárat épít az orosi út mentén fekvő birtokán, mely naponta 50-60 métermázsa napraforgó-magot képes feldolgozni.

A virágzó Takarékpénztár mellé sorakozik az "Ipar- és Kereskedelmi bank", mi által a hiteligények kielégítése válik kényelmesebbé.

Újra előtérbe lép a városi képviselő-testületben a megye áthelyezésének kérdése; az ez ügyben készült memorandumot, a Lónyay Menyhért pénzügyminiszter részére kiállított díszpolgári oklevéllel együtt viszi fel egy küldöttség febr. 4-én Budapestre.

A múlt év tavaszán elhalt ref. lelkész, Gyöngyössy Sámuel helyére Lukács Ödönt választja meg az egyház, ki hivatalát ápr. 10-én foglalja el s egy negyedszázadon át egyik jeles előharczosa lesz minden szépnek és jónak e város társadalmában és közéletében.

Az 1871. április 28-án megjelent "Hivatalos Közlöny" örömhírt hozott Nyíregyházára nézve, a mennyiben az országgyűlési 25-ös bizottmány, Szabolcs vármegye területére kiszabott egyik törvényszék helyéül Nyíregyházát jelöli ki.

Ugyanekkor határozza el a ref. egyház régi temploma helyén egy újnak építését; istenitiszteleteit az ev. templomban tartja szept. 19-től kezdve.

1873 jan. 9. és 10-ik napján ejti meg a város Bónis Barnabás vezetése mellett a tisztújítást. Polgármesterül a balpárt tevékeny elnökét, Krasznay Gábort nyeri meg, kinek hasznos szolgálatai a város közügyei körül elvitázhatatlanok s jóakarattal és szelid természetével nem csekély érdemeket szerzett az elkeseredett és szenvedélytől lángoló polgárok viszálykodásainak lecsillapításában s a békés haladás megteremtésében.

A városháza épülete teljesen elkészülvén, az új tisztikar már itt kezdi meg működését; az első képviseleti gyűlés febr. 27-én ül benne össze, azon a napon, midőn a város egyik kiérdemült polgármesterét, a 73 évet élt Jármy Menyhértet kegyelettel kisérik sírjába. A városháza építésének felügyeletével Krasznay Gábor, Kovács Gergely, Kornstein Ignácz, Riszdorfer János és Nikelszky Mátyás voltak megbízva. A hivatalos átvétel április hó 11-én történt, midőn a számadások felülvizsgálatánál kitünt, hogy az építkezés jóval nagyobb összeget emésztett fel az előirányzottnál s ez heves szóvitára nyújtott ismét alkalmat, miért is a munkálatokat újra felülvizsgálta egy küldöttség junius 17-én s csak ennek megnyugtató jelentése után csillapodtak le a kedélyek.

A városnak kezdettől fogva saját serföző-háza volt, melyet az utóbbi időben, már évek óta Aschenbrenner Jakab, Szamueli Baruch, Máy Adolf és Nikelszky Mátyás közösen béreltek s különösen sőrére fektetvén súlyt, hízott marháikat a bécsi piaczon nagy áron értékesítették; a társaság április végén feloszlott, beszüntette a serfőzést.

Az új ref. templom alapját is ez év április hó 22-én tették le nagy ünnepélylyel a ref. hívek, Révész Bálint superintendens jelenlétében.

1873-ban újra a kolera pusztít; junius elején még csak 5-6 embert ragad el naponként, de juliusban 16-20 halottat temetnek el harangszó nélkül, mígnem megelégelve gyilkos munkáját, augusztus utolján elpihen.

Az ev. egyháztanács fényes jelét adja magyarosító törekvésének; február 15-én elhatározza, hogy ezentúl minden vasárnap magyar nyelvű istenitisztelet is tartatik.

Komoly gondot okoz az előljáróságnak a város pénzügyi helyzetének rendezése; a 14.98%-os 300,000 frtos drága kölcsöntől való megszabadulás és egyéb függő adóságok rendezése; mi végből Joszka János és Zajácz József szept. 4-én nyújtják be javaslataikat: miképen szabadúlna meg a város legkönnyebben terheitől, melyek további fejlődésére zsibbasztólag hatnak; 123egyik a kállai puszta eladását, másik a pázsit földeknek 10 évi törlesztésre a lakosok közt "jogok" szerint való kiosztását hozza javaslatba. Csakugyan ez utóbbi vélemény győz az első felett. Később felveszik a 800,000 frt aranykölcsönt, melynek visszafizetési alapját a lakosoktól megvásárolt jogföldek törlesztése képezi.

E kölcsön azonban nem sokáig állott meg eredeti valóságában, hanem 610,000 frtban 50 évi törlesztési kölcsönre konvertáltatik, megkönnyítvén a jelen nemzedék teherviselését.

1875-ben szervezik a kir. közjegyzőségeket, és egyet Nyíregyházán is; s már április 12-én kinevezik Somogyi Gyulát kir. közjegyzőnek Nyíregyházára. A város hű fia, a közélet tevékeny bajnoka, csak nemes ügyekért hevülő jeles szónok, minden üdvös mozgalom mellett az elsők között áll és küzd; város, egyház, népiskolák, főgymnasium, takarékpénztár, vármegye... mindenütt látható nyomokat hagy hátra bátor fellépése, hasznos működése.

Hosszas küzdelem előzte meg azon magasan kiemelkedő eseményt, hogy a megye székhelye Nyíregyháza legyen. Nem az ős N.-Kálló ellen, hanem egy ifjú, erős és még mindig izmosodó város mellett folyt a harcz minden irányban.

A megye ugyanazon év szept. 12-én tartotta utolsó ülését N.-Kállóban, és már 16-án megkezdi az átköltözést Nyíregyházára, az új városház-palotában részére felajánlott északi oldalhelyiségekben, melyeket az új székház felépültéig használhat. Az első megyegyűlés 1875. november hó utolsó napján folyt le Bónis Barnabás főispán elnöklete alatt az új székhelyen, melyben a pázsitföldek felosztásának tervezete nyert megerősítést a törvényhatóság által.

A város, hogy a megyei hivatalok részére helyet biztosítson, a nagy vendéglő melletti u. n. kapítány-laktanyában helyezkedett el s a városház helyiségeit a vármegye hivatalai részére engedte át ingyen.

A képviselet elhatározza az egész város fokozatos kikövezését s még az 1876. év tavaszán a Sz.-Mihály-utcza kezdetétől a kállói-út végéig s a városháza északi szélétől a Szarvas-utcza elejéig eső terület kiköveztetését 1451 folyó öl hosszában s ugyancsak 1200 öl hoszu csatorna kiépítését.

A város önálló törvényhatósággá emelése tárgyában az előkészítő-munkálat eszközlésére egy bizottság alakíttatik.

A nagy lovaslaktanya megalkotása ügyében jan. 14-26-ig indult meg a vegyes bizottság első tanácskozása. Megállapodás történik a helyre és az ott pavillonrendszerben emelendő épületekre nézve: megállapodnak abban, hogy a kaszárnyában egyelőre félezred, majd 1888-tól egész ezred nyer elhelyezést.

Az építkezésre nézve Jiraszek és társa szegedi czéggel megkötik a szerződést, mely szerint az épületnek 1891. év végén készen kell állani. A 124munka még 1889. év tavaszán megindul s a szerződéshez híven 1891. évi okt. 19-20-án a vegyes bizottság átveszi a minden tekintetben modern épületeket. A Wladimir orosz nagyherczeg nevét viselő cs. és kir. 14-ik huszárezred ez év október 29-én vonul be ünnepélyesen Lenk Albert ezredes vezetése alatt az egy millióba került laktanyába.

A város által czélba vett vámsorompók felállítása - kövezetvám szedése - a megyével folytatott erős küzdelem után szintén sikerül.

Sikeres és nagy művelet végrehajtása volt a 800,000 forintos aranykölcsönnek papirpénzzé átváltoztatása; a megye 1889. jul. 26-án tarott közgyűlésében tárgyalta s engedte meg a konverziót. Ez átalakitás a városra nézve rendkívül fontos és előnyös volt, a mennyiben 201,139 forint 59 kr. kamatkülönbözetet gazdálkodott meg.

Nem csekély vállalkozás kellett a közraktár létesítéséhez is; szintén ez év végén kerül felszínre az eszme. Üdvös volta szembeszökő; ez intézet segélyével a termelők maguk veszik át a kereskedői közvetítés szerepét, jobban győzhetik a konkurrencziát a nemzeti piaczon, mint országos jelleggel biró faktorok, terményeiknek jobb hitelt s vele együtt árt szerezhetnek. A Kornstein Ignácz és Haas Mór által felvetett eszmét, hosszas előzetes kisérletezés után, csak a helybeli takarékpénztárnak sikerül realizálni. 1887. május 10-én mondja ki az árúcsarnok létesítését; megállapítja a módozatokat, 100 drb 1000 forintos részvényt bocsát ki, melyből hatvanat a helybeli pénzintézet vesz át, a negyvenet árúba bocsátja. A képviselet 2010 forintért engedi át a vasúti pályaház mellett a szükséges földterületet s ezenfelül négy darab részvényt is megvásárol. Felépül 1888-ban s azóta feladatának fényesen megfelel.

Ez időben határozza el a városi tanács a vasúti raktárakkal szemben elterülő szabad helynek Népkertté átalakítását; az e czélra megszavazott 600 frtot társadalmi úton növelik s megalkotják a mai város egyik büszkeségét képező, árnyas sétálóhelyet.

Háromszoros képviselőválasztás mozgalma hozza a polgárok kedélyét hullámzásba ez évben. Az eszlári pör óta még lappangó felekezeti gyűlölség szikrája lobbot vet s megalakítják Beniczky Miksa elnöklete alatt az antisemita pártot, Mikecz József, az "Ébredjünk" szerkesztője és Szabó Endre r. k. tanító lesznek a párt jegyzőivé. E párt Szalay Károly kaposvári ügyvédet jelöli. A függetlenségi párt a jellemes, kipróbált erényü Vidliczkay József mellett sorakozik, ki azonban a párt kebelében, személyi tekintetben felmerült szakadások miatt, - nehogy e párt tömörségéből veszítsen, a jelöltetést el nem fogadja; mire az intelligens polgárság örömére Somogyi Gyula kir. közjegyző függetlenségi programmal nyeri el a mandátumot; az ő (okt. 22.) indokolt lemondása után a szabadelvü párt is sorompóba lép s az antisemita Hudák Károly és függetlenségi Lukács Ödön mellett Péchy Gábor nyer november 10-én legtöbb szavazatot; mindamellett egyik se nyervén absolut többséget, az újabb választásnál november 28-án Hudákkal szemben a szabadelvü párt jelöltje győz, s Péchy Gábor lett a képviselő.

Nagy kárt szenved a gazdaközönség a julius 19-én dúló vihar miatt, mely óriási záporral fejezi be pusztító munkáját, mintegy százezer forintnyi kárt okozva a terményekben.

A vasúti hálózatnak Nyíregyházáról kiindúló újabb tervei iránt igen élénk érdeklődés mutatkozott már 1881-ben; mellőzve a többféle, - konczessziot nyert - terveket, a nyíregyháza-mátészalkai vonal 125létesítése érdekében az akkori főispán, Gräfl József, 1885-ben Nyírbátorba hívja össze az értekezletet; már ekkor a kiépítésre 425,000 forintért vállalkozó is ajánlkozott. A város saját érdekeit tartva szem előtt az újabb vasútvonal kiépítésénél, október 16-án, különösen Somogyi Gyula ajánlatára, 20,000 frttal járult ennek létesítéséhez; ezt megelőzőleg az eljáró bizottság vezetését Reviczky Konrád miniszteri titkárra bízta a miniszter; az engedélyezési munkálat már szeptember 20-án befejeztetett, a tényleges kiépítési munkálat már október elején vette kezdetét. Vállalkozó Schwarz A., a vasút 1887. augusztus 18-án átadatott a forgalomnak.

A serház-utczai honvédlaktanyát május 13-án tűz hamvasztotta el; de a város 29,052 frt 64 krban szerződik Bauer Antal építőmesterrel, ki az igényeknek jobban megfelelően újra felépíti azt.

Miképen lehetne a megye székházát felépíteni? E kérdést tárgyalta a vármegye junius 1-én tartott közgyűlése - eredmény nélkül; két év mulva, 1887. őszén újra felszínre kerül az ügy, erősebb hangsulyozásával annak, hogy a város vendégül látta a vármegyét a maga czéljaira épített palotájában; de végre is fel kell szabadítani az épületet s 1886-ban létre jön a megállapodás megye és város között. Mennyi áldozat ismét a város részéről! Átadja a megyének az addig ideiglenesen városházáúl szolgáló, u. n. kapitányház-telket, de mivel ez kevés, megvásárolja hozzá északfelől a Keszler-féle háztelket; a nagyvendéglőt lebontatja; a szabaddá lett térséget csinos parkká alakítja; az építkezéshez 15,000 frt készpénzzel járul, minden anyag beszállítása vámmentes. A terveket Alpár Ignácz budapesti építész-mérnök készítette; a hirdetett pályázat alapján Vojtovics és Barzó, helybeli vállalkozók nyerik el az építkezést 209,516 frt 81 krért, s azonnal hozzáfognak a munkálatokhoz; november 7-én már díszes bokréta-ünnepet ül a munkássereg; az eredeti terv kibővül a megyei régészeti múzeum felölelésével, melynek felszereléséhez dr. Samassa egri érsek 200 frtot küldött dr. Jósa főorvos kezeihez, s a palota előtti kis tért sajtolt tégla alapon díszes vasrács zárja el az utcza felől. Már 1892-ben legelőször az államépítészeti hivatal vonúl be.

S ezzel a közigazgatás érdekei mellett, társadalmi életünk elevenségének hatalmas előremozdítója nyert állandó lakóhelyet városunkban.

Alig készül el a megyeháza, már újabb középületek keletkeznek ott. A gőzfürdőt 1886-ban a népkert északi oldalán a vasúti út mellett építették; a fürdő október 1-én nyilt meg házi kezelés mellett.

Az igazságügyi palota felépítése tárgyában is 1886-ban indúl meg a mozgalom. Eleinte csak a börtönnek, egy a fogház czéljainak megfelelőbb területre való elhelyezése czéloztatik; a kormányelnökség és igazságügyminiszterium a teljes törvényszéki helyiség kiépítésére határozza el magát, 126melyhez a szükséges telek 2200 □ölnél kisebb nem lehet, de 2500 □ ölnél nagyobbra szükség nincs. A képviselet julius 7-én tárgyalja az ügyet. A szerződést 1888. július 29-én írták alá. A vállalatot Vojtovics és Barzó helybeli czég nyeri el. Először a fogház épül; gyorsan emelkednek a falak s még a tél beállta előtt a törvényszéki palota is tető alá kerül.

A leégett honvéd-lovaslaktanya újból való felépítése, részben átalakítása szintén 1886-ra esik; a kincstárral november 27-én köt a város szerződést, mely szerint az 25 évre kötelezi magát a bérlet igénybevételére.

Messze kiható reform-javaslatot valósított meg a város képviselőtestülete augusztus 5-én az italmérési jog gyakorlására nézve, elhatározván, hogy a szesz- és pálinkamérési jogot, a bor és sör mérésétől elkülöníti, amazt bérrendszer, emezt szabadipar útján fogja gyakorolni. A szesz- és pálinkamérés jogát Grósz L. H. 20,250 frtért bérli ki, míg a korcsmaépületekért, mint lakásokért külön 12,000 frtot kap a város.

Az 1887-ik év is erős nyomokat hagy maga után a város emelkedésének történetében.

A közvágóhid felépítésének eszméje kerül legelőbb felszínre. De csak két év mulva valósúl meg az eszme, mikor is 1889. junius 7-én a képviselet elfogadja a közvágóhíd tervezetét; a megye jóváhagyja, az építkezés folyamatba lép s deczemberben teljesen készen áll, egyelőre a város házi kezelése alatt.

Régen hallgatott a helyi szabadelvü párt; megizmosodni érezvén erejét, jelöltül Fabinyi Teofil igazságügyminisztert kéri fel; de a függetlenségi párt a junius 18-iki választásnál Vidliczkay Józsefet juttatja diadalra 591 szóval 518 ellenében.

A városi regale-megváltás alkalmából a város megkapta a regale-jövedelem 670,000 forintnyi tőkéjét, de jövedelmeinek főforrásától esett el.

Új vasút terve foglalkoztatja az érdekeltséget: Nyíregyházától - Tisza-Lökön át, Tisza-Polgárig. A kiépítés rohamosan haladt s a vasútat már 1896-ban augusztus hóban a forgalomnak átadják.

1889-ben a honvédlaktanya újra bővül; a bevonuló V. honvéd-huszárezred 2-ik osztályának százada nyer benne elhelyezést. A bérlet 3949 frt 87 krra emelkedik.

A pénzügyigazgatóság ez évi augusztus 1-én kezdi meg működését Csíszár Gyula p. igazgató alatt; ma Popp György királyi tanácsos, köztiszteletnek örvendő férfiu vezeti a hivatalt.

Rövid ideig bár, magas vendége volt Nyíregyházának augusztus 29-én. Károly Lajos kir. főherczeg keresztűlutaztában itt megállapodott s a helyi vereskereszt-egylet által 12 sebesűlt részére kijelölt kórházi helyiséget tekintette meg az északkeleti vasút egyik épületében. - Kállay András főispán üdvözölte a főherczeget.

A márczius 15-ének ünnepét mint eddig, úgy most is hagyományos kegyelettel üli meg a város polgársága. Ez ünnep azért nevezetes, mert az ünneplő közönség a lelkesedés behatása alatt, Bencs László indítványára egy 1000 frtos gymn. alapítványt létesít, mely "Kossuth Lajos emlékalapítvány" nevét viseli s évenként márczius 15-én ez alapítvány 5%-os kamatját magyar történelmi tárgyu műveért egy VIII-ik oszt. pályázó ifju nyeri el.

Bessenyei György emlékének érczszoborral való megörökítését határozza el a vármegye, Kállay András főispán elnöklete alatt megtartott közgyűlésen Kovács István, jelenleg kir. táblai bíró inditványára; a jövő 1890. évben a szobor- és gyüjtő-bizottság buzgólkodott az összeg létrehozásán; évek alatt 15,000 frt gyűlt össze; a bizottság 1894-ben pályázatot ír ki s 16 szoborműtervezet közül választ. A leleplezési ünnepély a 128nemzet gyásza miatt 1899-ik évi tavaszi közgyűlésre tétetett át. - A szobor Nyíregyháza város egyik közterén, a megyeháztéren áll.

Mozgalmas képviselőválasztás folyt le ez évben városunkban; a szabadelvü párt jelöltje: Farbaky József lelkész-esperes, 362 szavazattal maradt kisebbségben Beniczky Miksa ügyvéd - előbb antisemita-pártelnök, most függetlenségi jelölt - ellenében.

A város nehány utczája új nevet kap s a bokortanyák régi neveit is magyarral cserélik fel; így lettek: Betkó helyett Bedő, Belus h. Belfi, Debrovszky h. Debrő, Frankó h. Salamon, Fizel h. Füzes, Furman h. Szekeres, Francel h. Ferencz, Hankovszky h. Nádas, Henzsel h. Halmos, Jánovszky h. János, Koska h. Bálint, Banszky h. Bánfy, Machács h. Mohos, Mokreán h. Sipos, Racskó h. Nádasi, Stevanyik helyett István, Sajben helyett Vajda, Sztreborni h. Szeles, Vrbovszky h. Verbőczi bokortanyáink. Az utczák közül pedig a vendég utcza - miután a vendégfogadó onnan elköltözött s helyére a nyugati oldalon a megyeháza épült fel - vármegyeház-u.; Jeruzsálem-u. keskeny, a kis-debreczeni-u. visszanyeri régi elnevezését és Virág-u. lesz; a kis-orosi u. közép-u; serház-utczából lett honvéd-u.; Arnold-u. szilfa-u.; a kis kállai-utcza Eötvös-u.; az angyalzug pedig kürt-u. nevet nyer.

A közélet régi két bajnokát vesztette el városunk ez évben: Vidliczkay József és Krasznay Gábor személyében.

Vidliczkay József 18 éven és 6 cykluson át volt Nyíregyháza város orsz. képviselője. Politikai szereplése nem csekély hatással volt Nyíregyháza város haladására és fejlődésére, annak átalakúlási korszakában.

Krasznay Gábor, előbb ügyvéd, 1861-ben a rövid alkotmányos aera alatt, megyei főjegyző, a szabadságharcz idején honvédszázados, majd a megyei honvédegylet elnöke, 1873. jan. 4-től, közel 18 éven át volt e város polgármestere; 1890. szept. 27-én tették sírjába a közügyek derék harczosát, 71 éves korában. Nehéz viszonyok között ült székében; a nagy alkotások egész lánczolata azon 17 év, melyben e város ügyeit vezeté.

Utódjául, nov. 20-án, Bencs Lászlót, kipróbált régi tisztviselőjét emelte a város polgármesteri székébe. Nagy feladatok megoldása nagy erőt kívánt e helyre, ki a kulturális tényezők irányításának, előmozdításának, együtt való fejlődésének, egészséges arányosításának főintézője.

Az 1892-ik évben a jó aratásban vetett minden reményét, nehány perczig tartó elemi csapás romboló ereje, a julius 5-iki jégverés tette tönkre; 11,200 hold földet tarolt le egészen, 20 ezer holdon a termények 80%-a pusztult el, csak 10 ezer hold maradt sértetlen. A kár százezreket tett ki. Jellemző azonban a gazdálkodó közönség vagyoni erejére, hogy az ez alkalommal kieszközölt állami inséges pénz- és vetőmag-kölcsönt csak a legszegényebb gazdák vették igénybe.

A város junius 22-én új rendőrkapitányt nyer Sztárek Ferenczben, kit a főispán nevezett ki e fontos állásra. 1898-ban történt elhalálozása után, Básthy Barna neveztetett ki helyére, ki azonban alig pár hónapig viselte e fontos hivatalt s elhunytával Kertész Bertalan, volt főispáni titkár neveztetett ki.

A villamvilágítás bevezetése végett még az 1892-ik év vége felé lépett érintkezésbe a város a brüsszeli Siemens és Halske, majd később a Ganz-féle 129czéggel. A kezdeményezés érdeme Bencs Lászlót illeti, kit törekvésében Szohor Pál tanácsos gondos tanúlmánya támogat, kimutatván a villamvilágítás határozott előnyeit a légszeszvilágítás felett. Már 1892-ben egy 35 tagu létesítő bizottság serényen működik a legelőnyösebb feltételeket ajánló Ganz-czég képviselőivel az üdvös kérdés megoldásában; 1893-ban a villamvilágítás kivitelére részvénytársaság alakul; a műszaki és financziális tekintetből kifogás alá nem eső Ganz és Társa czéggel megköti a város a szerződést, melyet a megye is jóváhagy s így a közvilágítás hosszas vajúdás után végre szerencsés megoldást nyer. A világítás tervét Tomola Nándor és Szohor Pál készítik el, melyet a város lényegében elfogad. E szerint az élénkebb forgalmú helyeken 30-35 méterre esik egy-egy 16 gyertyafényü izzólámpa, az utczákon 40-45 méterre; a vármegyeháztéren két darab 9 amperes, vagyis ezer gyertyafényü ívlámpa terjeszti szelíd világosságát, ugyanilyen a városház-, zöldség- és Széchenyi-tereken. Eleinte csak a főbb utczákon, ma már az egész város területén izzó-lámpák világítanak s százakra tehető a magánházak száma, hová szintén befogadást nyert az új világítás. Ma a város utczáit 470 izzó- és 12 ívlámpa világítja. A közhivatalokban és a színházban levő lámpákon felül, a magánosoknál berendezett lángok száma pedig meghaladja a 3500-at. A világítási vállalat jelenleg a "Nyíregyházi villamossági részvénytársaság"-é.

Két tekintélyes pénzintézet vezéralakja, oszlopa dől ki a sorompóból 1891-ben: Kornstein Ignácz, az ipar- és kereskedelmi bank részvénytársaság vezérigazgatója és Kovách László, a takarékpénztári izmos intézet 29 évig tevékeny tisztviselője, mely időből 15 évet az intézet élén, mint vezérigazgató töltött el.

A közélet jeleseinek sorából ismét kilép egy érdemes alak: Felsőkubini dr. Meskó Pál, városi főorvos, aki még ez évi febr. 3-án mondott le állásáról; lemondását azonban csak 1892-ben fogadták el véglegesen.

Ide jött megpihenni a magyar politikai közéletnek egyik legnemesebb alakja, a 71 éves Irányi Dániel 1892-ben, hogy - sajnos - itt hajtsa le örök nyugalomra fejét nov. 2-án. Dr. Meskó László, közeli rokona hajlékában húnyt el a férfi, ki ifju kora nemes idealizmusát megőrizte egész a sírig. Helyére a parlamentbe városunk szülöttjét, dr. Meskó Lászlót küldte fel a békési függetlenségi és 48-a párt nov. 26-án, egyhangúlag választva meg őt képviselőül.

A magyar kormány állami szőlőtelep létesítése czéljából ötszáz hold földnek átengedését kéri a várostól, a császár-szállási puszta birtokából, a mi nem sikerülvén, a város határával szomszédos Pazony község legelőül használt területéből vásárol meg 400 holdat Mezőssy Bélától a Sóstó mellett. Példájával nagyot lendít a szőlőtermelés emelésében, éppen abban az időben, midőn a peronospora veszedelmes fellépése lehangolja a közönség kedvét és érdeklődését a szőlőtelepítés iránt. Az uj telep csemegeszőlőit ma már vaggon számra szállítják külföldre, különösen Galicziába és Németországba. A Hegyalján levő pinczékben kezelt borai is mind szélesebb körü keresletnek örvendenek. E telep hatása alatt százakra megy az addig értéktelen homokbuczkákon évről-évre telepített új szőlők holdjainak száma.

Az utczák kövezése erősen folyik. Több Northon-féle kutat fúrnak a közegészség előnyére; a Sóstó-fürdő, újabb építkezés által, a kor igényeinek megfelelő állapotba helyeztetik; az ó-szőlők nyugati oldalán, az erdővel szemben, villák emelkednek s tervben van az erdő ezen részének a véderdő üzemtervből való kivétele s a nép szórakozására parkká leendő átalakítása; 130a dísztelen falragaszok ideje letűnik és csinos hirdető-oszlopokat állít fel a Neubauer-testvérek vállalkozása; az evang. egyház - ugyan még csak felváltva a tóttal - behozza a vasárnap délutáni magyar istentiszteletet; a város a magyar történelmi társulat alapító tagjai közé lép be, megalakul a Bessenyei-kör, az Országos nemzeti szövetség helyi fiókja: szóval, minden irányban hasznos újítás, szépítés, haladás képe tűnik szemünk elé.

Lelkesítő örömre hangoló alkotást teremt a város tisztviselőinek nyugdíjalapja létesítésével. Ő Felsége, szeretett királyunk megkoronáztatásának 25-ik évfordulója alkalmából, Somogyi Gyula indítványára, évenként 20 éven át 2-2000 forintot szavaz meg az alap megteremtésére.

Amit a kulturális czélok előmozdítására bőven áldozó város rohamos haladás mellett megvalósítani nem volt képes, azt kivitte 1893-ban - Somogyi Gyula buzgólkodása mellett - a társadalom, megvalósította egy részvénytársaság: Tháliának állandó templomát emelte fel. A szénatéren 945 □-öl telken felépült a 6-7 száz embert befogadó színház. 1894. febr. 6-án Dobó Sándor társulatának fellépésével nyílt meg.

Ma már készen áll a megyei központi Erzsébet-kórház díszes pavillonsora a kállai-út mellett, a régi köztemető helyén. Kétségtelenül emeli a város közforgalmát, erejét ez új alkotás is.

A virágzó főgymnázium kegyeletesen ünnepli meg ez évben igazgatótanárának, Martinyi Józsefnek 25 éves tanári jubileumát; ugyanez évben igaz érdemet ismer el, midőn dr. Wekerle Sándor miniszterelnököt, a munka emberét, a magyar nemzeti törekvések bátor előharczosát, díszpolgárává választja meg.

A város szükséglete hova-tovább nagyobb arányban emelkedik; már az 1894. évi költségelőirányzat bevételi rovata 353,061 frttal szemben 402,146 frt kiadást tűntet fel s a hiányzó 49,085 frtot a lakosok 48%-os közköltséggel fedezik. Az 1895-ik évi szükséglet 412,200 frttal szemben a bevétel 368,000 frtot teszen.

Egyrészről a létező viszonyok és intézmények konszolidálására való törekvés, másrészről üdvös befektetések által a városi közjólét anyagi és szellemi érdekeinek emelése teszik jellemző sajátságát azon fárasztó munkának, melyet a tisztikar, a képviselet s az ügyeket intéző hatóság kifejtett a legutóbbi évek alatt.

Az ipartestület nov. 18-án avatta fel ünnepélyesen e testület zászlóját, midőn Kállay András főispán neje teljesítette a zászlóanya tisztét; ez ünnepélyt a helyi tűzoltóság szept. 22-én tartott zászlószentelési ünnepe, tíz éves fennállásának jubileuma előzi meg.

Az állam, társadalom, egyházak egyaránt lerójják a hála és elismerés kötelezettségét, nemes adóját, a jeles, kiváló férfiak iránt. Dr. Jósa András vármegyei főorvost a Ferencz József-rend lovagkeresztjével díszíti fel a király elismerése. Miklós László alispán kir. tanácsosi czímet nyer. Az ev. ref. egyház veterán tanítóját ünnepli, az ötven év óta jelesen működő Varga Antalt; míg az ev. egyház Pazár István igazgató-tanítónak teszi fejére, itteni 25 éves kiváló működésének elismeréseül, a hála megérdemelt koszorúját. Majd a jövő év folyamán a helyi törvényszék kitünő elnökét, Megyery Gézát nevezi ki Ő Felsége kúriai bíróvá, elnökségének 10-ik évében, majd ismét dr. Kovách István törvényszéki bírót kir. táblai bíróvá; Lukács Ödön ref. esperest pedig, lelkipásztori működésének 25 éves évfordúlója alkalmából ünnepli az egyház, város, megye, ki mind e helyeken, kiváló jeles tehetségével szolgálta a közügyeket; az evang. egyház érdemes esperese, Farbaky József, a Ferencz József-rend lovagkeresztjét nyeri el, híveinek osztatlan örömzaja hangzik fel a jeles pap megérdemlett kitüntetése felett.

A hétköznapi munka köréből magas eszme emelkedik fel 1895-ben. A felserdűlt ifju - e város - kifejlődött férfi lőn; számot kell vetni önmagával, erejével, hivatásával és feladatával; a január 25-iki képviseleti 131közgyűlés, Somogyi Gyula lelkes indítványára, elvileg kimondja azt, hogy Nyíregyháza törekedjék az önálló törvényhatóság jogati megszerezni. A czél kivívása a jövő feladata lesz.

Hazánk ezredéves fennállásának évfordulója a pusztából másfél század alatt virágzó magyar várossá fejlődött, szellemi és anyagi tekintetben kimagasló s népességének aránya szerint ez országban a 20-ik helyet elfoglaló várost talált Nyíregyházában!

De mintha megsokalta volna erejét, nagyságát a gondviselés, éppen ez év döntötte le vezéralakjainak kiváló tagjait. Három felekezet öltött gyászt a legszentebb forrásból fakadó ez örömnek évében. Lukács Ödön, ev. ref. lelkész-esperes, egyházi és történetíró, költő, hirlapszerkesztő, jeles szónok, a politikai és közélet kimagasló alakja, 53-ik évében, váratlanul meghalt márczius 1-én. Utódául dr. Bartók Jenő, volt debreczeni theologiai akadémiai tanárt hívták meg. Öt nap mulva, dr. Heumann Ignácz, a kiváló eszü jogász, a közügyek fáradhatlan előharczosa húnyt el; hittestvére: dr. Baruch Mór, jeles orvos, áldozatkész emberbarát, - aki bátran állott sorompóba a közügyekért - fejezte be közhasznú életét május 23-án; az ev. egyházra pedig a veszteség súlyos érzete nehezűlt; Farbaky József, kitünő pap, magas szárnyalású igazi szónok, az iskolaügy hatalmas fellendítője, a magyarosodás tevékeny bajnoka, a közélet kiváló munkása, ápril hó 26-án váratlanúl meghalt. Örökébe, a hívek egyhangú bizalma méltó utódot emelt Geduly Henrik lelkész személyében.

A derék munkások kidőlte felett ránk borult gyász elrejtőzött a szívekbe; kigyúltak az örömtüzek az ezredéves szép haza határain. Isten megsegítő kegyelme ültette, tartotta, fejlesztette, emelte városunkat is; méltán sokszoros hálaünnepeivel vett részt a haza ünnepében!

Nyíregyházára még szép jövő vár. Foglalja el mennél előbb méltó helyét, istenfélelem, tiszta erkölcs, boldogító jólétben, a tiszta magyarajkú nagyvárosok között!