Szabolcs vármegye területén hegyek nincsenek, ásványok vagy kőzetek nem fordulnak elő, és így csupán a földtani ismertetésre kell szorítkoznunk, még pedig igen gyér adatoknak alapján, miután a vármegye zömét képező Nyírnek beható ismertetésével foglalkozni eddig még érdemesnek nem mutatkozott, mert a talajvizet szolgáltató kutak mélysége alá sem Hunfalvy, sem Sipos és mások be nem pillanthattak.

A környező - kisebb-nagyobb mértékben homokkal és televénynyel vegyült - lősz-talaj felett kiemelkedő mintegy 4825 □-kilométer hullámos felületü homokos agyag, - de nagy részben homok-terület, melyet Nyírnek nevezünk, mint az előző fejezetben említve volt, azon félszigetnek észak-keleti zugában fekszik, melynek nyakát a Szilágyságban az egymástól csak öt kilométer távolságban fekvő Kraszna és Berettyó határolják.

Mi a Nyírséget képező homok vagy homokos agyagterületet zátonyképződésnek tartjuk, mely azon időben keletkezhetett, mikor a hazánk síkságát borító édesvizü tenger magát a Duna lefolyását keresztező gneiszhegységen mérhetetlen idő alatt áttörte, ott, a hol időnkben e hegységnek czukorsüveg-alaku, - a víz koptató hatásának ellenállóbb - kvarcztömbjei a vaskapúhajózási akadályt képezték, mindaddig, míg a magyar szakértelem és magyar áldozatkészség azokat elhárította.

A Nyír képződésének területén oly vulkanikus emelkedésnek kellett lenni, mely az egyesült Krasznát, Szamost és Tiszát meggátolta abban, hogy vizeit rövidebb úton vezethesse vissza anyjához, a tengerhez.

Míg a Berettyó, - a mely a Krasznához közel ered és az Érfolyással egyesül, - akadályba nem ütközvén, nyugotnak tart és Mező-Túr közelében a Körösbe szakad, addig a Kraszna-, Szamos- és Tiszának óriási kanyarulatot kellett tenni a Nyír körül Csapig északi, Tisza-Luczig délnyugati és onnan Titelig, hol a Dunával egyesül, déli irányban.

A Tisza által körülfolyt háromszögnek, - melynek északi csúcsa Csapnál van, - déli oldalát az Érfolyással egyesült Berettyó képezi, mely nyugatnak tör.

Ezen háromszögü nagy területen, melynek északkeleti zugában a Nyír fekszik és a melyet a víz különböző irányban körülfolyt, olyan áram helyett, amely a nyugatra törekvő Berettyót keresztül gázolta volna, szükségképen örvénynek kellett keletkezni, a mely területen tehát a víz csak keringett 6és lassúbb folyásu lévén, a súlyosabb homokszemek alá sülyedtek, míg a lebegő finomabb agyagrészecskéknek zöme az örvény határain kívül ülepedett le.

Hogy valamely vidéknek miként való képződéséről véleményt alkothassunk, szükséges annak nemcsak felületét, de a mélységben előforduló rétegeket s azoknak elrendezkedését is ismernünk.

Tekintsünk tehát előbb a Nyírnek felületére.

A Nyart képező homok, vagy agyagos homok a szél hatalmának van alávetve és adja meg felületének alakját. A csapadék-víz másodsorban szerepel.

Az uralkodó szél nálunk az északi, és valószinüleg így volt az ősidőkben is. Az északi szélnek hatalma délfelé halmozta fel a homokot.

A homok oly magasra torlódott fel, hogy míg a Tiszának 0 pontja Tokajnál csak 97 méter a tenger színe felett, ezen helytől délkeletre 60 kilométer távolságban Nyír-Lugos és Encsencs közelében a Tisza és Berettyó vízválasztó vonalán, mely Vásáros-Naménytól Hadházig zig-zugosan huzódik, legmagasabb pontja 186 méter.

Azon körülményből, hogy a Nyírben 460 méternyi mélységig, és a Tiszának mai felszíne felett 83 méternyire ugyanegy természetű - úgy területre, valamint vastagságra nézve különbözőleg váltakozó - homok- és agyagrétegekre akadunk, azt kell következtetnünk, hogy azon kőzetkiemelkedés, melyhez még le nem hatolhattunk, és a mely a Tiszát és felső mellékfolyóit, a Nyírt megkerülni kényszerítette, magasra nyúlt fel, a melyre az első zátonyképződés felrakódott és a szelek hatalma alatt, a felület a maihoz hasonlóan alakult. Ezen kiemelkedés folyton sülyedvén, a zátony - megtartva jellegét továbbra is - folyton vastagodott, míg a Lugos- és Encsencs közötti legmagasabb pont is készen nem lett. Ekkor azonban ismét emelkedett úgy, hogy a zátonyképződés lehetetlenné vált.

Tisza-Lökön a Tiszának közvetetlen közelében a 100 méter mélységű kútnak fúrása alkalmával nem akadtak azon kékesszínű agyagrétegre, melyet Csaptól Tisza-Polgárig hullámos vonalban a Tisza medrében a legtöbb helyen találunk, és a mely réteg számos őslénycsontokat tartalmaz. Bizonyitéka ez annak, hogy ezen réteg a Nyír alá nem nyúlik, tehát később keletkezett.

E rétegnek hullámos vonala és az a körülmény, hogy ez a tokaji hegyen magas fekvésben is találtatik, ezen rétegnek megszakadását bizonyitja. A tokaji hegy és talán az egész Hegyalja ujabb képződés, mint az ősemlősök csontjait rejtő réteg. Ekkor emelkedhetett ki a Nyíren észlelhető vizválasztó vonal is, mely Nyír-Lugos körül legmagasabb.

Hét fő völgyület vonul fel a Tisza árterét képező Rétközről dél felé, apróbb mellék-völgyekkel.

A Nyír-vizszabályozás előtt a vizeknek vagy igen korlátolt, vagy épen semmi lefolyása nem volt és így a völgyekben képződött apró, de néha több száz holdnyi katlanokban számtalan haldús tó alakult.

Azon tavak, melyeknek vizei a hónak hirtelen olvadása alkalmával megduzzadván, időnként részben lefolyhattak, dús vizi növényekkel voltak borítva.

Azon tavak azonban, a melyek még részleges lefolyással sem bírtak, növényzet nélküli szikes tavak voltak és mint a többiek, a szomszédos halmoknak leszivárgó vagy leszűrődő csapadék-vizeiből táplálkoztak.

Időnként igen száraz években a tavaknak legtöbbje kiszáradt. Ilyenkor a sziksó seprése a népnek mindaddig keresetforrásul szolgált, míg a tengeri vagy kősóból a sziksónak olcsó előállítása ezen forrást meg nem szüntette.

8A sziksónak képződése csupán csak a szomszédos területen lévő növényzet elkorhadt részeinek évezredek során történt felhalmozódásából magyarázható ki, mert a szikes tavak határain túl, a talajnak sziksótartalma megszünik, sziksós rétegek a környező homokdombok alá nem nyúlnak.

Vályog- vagy téglavetésre többé-kevésbé alkalmas agyag-rétegeket csak a tavaknak fenekén vagy szélén találunk, különböző vastagságban, a szerint, a mint többé-kevésbé agyagosabb és kisebb vagy nagyobb területü emelkedéseknek képezik gyüjtő-medenczéjét.

Befolyással lehet az agyag-képződésre az is, hogy a vizinövények sok kovasavat tartalmaznak, és miután a tavaknak túlnyomó része időnként teljesen kiszárad, a növényeknek maradványai tőzeget nem képezhetnek, mint a Rétközön, hanem hamu finomságu porrá korhadnak, melyet a szél elfúj és így a tónak területe kovasavban szegényebbé, míg agyagja helyben maradván, aránylag ebben gazdagabbá válik.

A Nyír felületének képződéséről tehát félig-meddig tisztában volnánk, és ha geologusaink a Nyírrel eddig tüzetesebben nem foglalkoztak,⁰ annak tulajdonítható, hogy a mélységbe pillantani csak néhány év óta vált lehetővé, akkor, midőn a vármegye a közegészség javítása czéljából mély fúratu Norton-féle kútak létesítését rendelte el, Nyíregyháza város pedig egyízben 460, más ízben 500, Debreczen város pedig 900 méter mélységre hatolt le, siker nélkül, artézi kút fúrásának megkísérlésénél.

A kútfúrókat és a községek előljáróit csak a jó ivóvíz érdekelte, tehát nem számlálták meg a különböző rétegeket és nem jegyezték fel a váltakozó rétegeknek vastagságát és egymástól való különbözőségeit. Csupán a nyíregyházi 460 méter mélységü artézi-kútból került, mintegy száz darab kiszárított fúrópróba a helybeli gimnáziumba megőrzés végett, melynek mindegyikére be van karczolva a mélység, melyből napfényre jutott. A rétegek vastagsága azonban feljegyezve nincs.

A vármegye területén létesített mintegy 200 Norton-kút, melyeknek mélysége 17-100 méter között ingadozik, - legtöbbje mintegy 50 méter mély, - a fúrásnál csupán szürkés-sárgás vagy kékes színü agyag és homok-rétegek váltakoznak egymással, még pedig minden megállapítható rend nélkül, úgy hogy vannak olyan kútjaink, melyeknél 10-20 agyagréteget kellett átfúrni, másutt pedig alig egyet-kettőt, míg kifogástalan ivóvízre akadtak.

A Nyírben a községek belterületén kívül mindenütt jó ivóvizet szolgáltató közönséges kútak vannak, a belterületeken azonban a századok során felhalmazott szerves anyagoknak bomlási termékei, a laza homoktalajon át a csapadék-vizek által már abba a mélységbe hatoltak le, a hol kútjaink talajvize fakad.

E nézet igazolásául felemlítjük, hogy öreg nyíregyházi emberek állítása szerint a mult század végén települt városnak minden kútja századunk elején még kitűnő ivóvizet szolgáltatott, most pedig iható vizet csakis a város által nagy költséggel létesített mintegy 15 mélyfúratu kútból nyerünk.

Nyíregyházán gyakran igen sok különböző vastagságu agyagréteget kellett átfúrni, míg kifogástalan vízre akadtak.

9A Nyír alatt eddig ilyen váltakozó, különböző számú és vastagságú homok- és agyagrétegeken kívül egyebekre nem találunk.

E rétegeket megtaláljuk a vízválasztó vonalon 80 méterrel magasabb helyeken, mint a Tiszának null pontja Tokajnál és Tisza-Löknél és közvetetlen a Tisza mellett 100 méter mélységben. Meddig kellene lehatolni, míg eltérő rétegre akadnánk, nem tudjuk.

A vármegyét 223 kilométer hosszúságban övező Tiszának medrében Naménytól Tisza-Polgárig egy kékes agyagréteg vonul végig, melynek vastagsága több méter között ingadozik. Néhol alacsony vízálláskor a víz színe fölött észleljük, Tokajnál a vasúti híd oszlopának alapozása alkalmával 28, Tisza-Fürednél hasonló alkalommal 11 méter mélységben is találták.

E rétegben mindenütt igen sok ős-elefánt, orrszarvu, ős-szarvas stb. csontjaira akadnak.

Az ős-elefánt kissé hajlott, de nem felfelé kunkorodó agyaru volt, tehát nem elephas primigenius - arktikus állat, - hanem antiquus, tehát tropikus klimát feltételező kolosszus volt.

Ott éltek-e, a hol csontjaikat találjuk, vagy árvizek hordták-e össze maradványaikat azon rétegbe, nem tudjuk.

De azon körülményből, hogy Tisza-Löknél, közvetetlen a Tisza mellett, 100 méter mélységben ugyanolyan természetü rétegekre akadunk, mint a Nyírnek egyéb pontjain, azt kell következtetni, hogy a Nyír előbb képződött azon dilluviális rétegnél, melyben az őslények csontjait oly nagy számmal találjuk, és a melyből a tisza-füredi múzeum igen tekintélyes mennyiséget őriz.

A tokaji hegy tetején három kráternek a nyoma tisztán felismerhető. E hegynek környékéről a Nyírnek őslakói kések, nyílak és más eszközök készítésére obsidiánt - vulkanikus üveget - hoztak; ennek itten egy - Turán - talált hat kilónál súlyosabb példánya múzeumunkban van. A Szabolcs vármegye tulajdonát képező, a tokaji hegynek déli oldalában fekvő, a színtáj felett mintegy 50 méter magasságu trachyt-tömeget borító 10 méter vastag nyírok-rétegben, közel a sziklához Rhinoceros tychorrinus Jaeg. részeit találták. Egy foga és valószinüleg ennek egy szárcsonttöredéke jutott a szabolcsmegyei múzeumba.

A tokaji hegy kráterének közvetetlen közelében, mintegy félköbméternyi tömegü olyan trachyt-tömb látható, melynek egyik oldalán horzsolási nyomokat lehet felismerni.

Ebből azt következtethetjük, hogy a jégkorszak a mi vidékünkön is uralkodott.

Hogy a Nyírnek színtája azon időben, mikor a tokaji hegy és talán az egész Hegyalja a mélységből a felszínre tört, szintén változáson ment át, kétségtelennek látszik.

Az elmondottakhoz szakavatottabbak részéről talán szó férhet. Mindenesetre nagyon kivánatos volna, hogy a Nyírséggel szakgeologusaink is behatóan foglalkozzanak.