Ibrány, nagyközség, mintegy két kilométernyi távolságra fekszik a Tiszától. Házainak száma 445, lakosaié 3341, kiknek nagyobb része ev. ref. vallású. Postája Ibrány, távírója és vasúti állomása Kemecse. 1487-ben a Szokolyi család volt a földesura. 1499-ben e családnak várkastélya volt itt és akkor a község "Castellum Ibran" nevet viselt. 1411-ben az eszenyi Csapy család kapta kir. donáczióképen; 1447-ben azonban már az Ibrányi család kezén találjuk, mely 1418-ban pallosjogot is nyert. A XVIII. század végén és a XIX. század első felében a gróf Lónyay család és az Ibrányiak a birtokosai, jelenleg pedig gr. Lónyay János, gr. Lónyay Pálma, özvegy Ibrányi Zsigmondné és Bleuer Mórné. Az Ibrányhoz tartozó Telek puszta a Zichy-okmánytár szerint már 1374-ben Nagytelek néven szerepelt. A Szokolyi-féle várkastély, melynek romjait az 50-es években hordták szét, 1658-ban még biztos menedéket nyujtott a törökök által házaikból kiperzsel és kiüldözött hajdúknak, a kik nagy számmal menekültek oda. Két temploma van a községnek, melyek közül a reformátust 1510-ben építették és 1895-ben renoválták, a róm. katholikust pedig 1876-ban építették. A községben két csinos urilak van. Az egyiket gróf Lónyay Menyhért, a másikat Bleuer Mór építtette. E faluban az árvíz 1867-ben és 1882-ben idézett elő katasztrófát a Tisza töltésének átszakadása következtében. Dülőnevei közül jelentőséggel bírnak a Pogánysziget és Jásztelep.

Ibrony, kisközség, 123 házzal és 843, nagyobbára ev. ref. vallásu lakossal. Postája Apagy, távírója és vasúti állomása Demecser. E községet 1329-ben "Ibrun", 1332-ben pedig már "Ibron" néven találjuk említve. 1435-ben az Upory, tíz évvel később a Kemecsey, 1465-ben a Miglészy és 1476-ban már a Kállay család szerepel mint a község földesura. A XVIII. század második és a XIX. század első felében a Benkő, Darabos, Jármy és Kriston családok voltak a birtokosai, jelenleg pedig Jármy Gyula és Fried Ignácz. A Jármyaknak egy régi, nemesi kúriájuk is van itt, melyet még Jármy Pál építtetett a XVIII. század végén. Azonkívül Jármy Gyulának is van egy újabb, 1869-ben épült csinos urilaka, mely előtt és mögött szép park terül el. A 31községben református templom van, mely a XVIII. század közepe táján épült. Az ev. ref. egyház tulajdonában két vert ezüst úrasztali kehely van, melyek közül a nagyobbikat 1716-ban Szunyoghy Istvánné adományozta. Van még az egyháznak egy 1729-ből származó ezüst tányérja. A község dülőinek elnevezései közt nehány figyelmet érdemlő van, így az Ördögárka, a Havafa és a Vashegy.

Jákó, kisközség, 117 házzal és 657, nagyobbrészt ev. ref. vallásu lakossal. Postája Nyír-Bakta, távírója és vasúti állomása Pátroha. E község az Ibrányiak levéltárában található okiratok szerint már 1430-ban szerepel. A XV. században a Bezdédy, az olcsvai Guthy, a Rohody, a jákói Szilágyi és a Szolnoky család volt a birtokosa, a XIX. század első felében pedig a Csernyiczky, Nyeviczky, Szabó, Ibrányi, Kovách, Doby, Jármy, Gabányi, Szegedy, Dömötör, Szilcz és Seney családok. A faluban r. kath. és református templom van, de építési idejük ismeretlen. A község határában nehány évvel ezelőtt egy rendkívül régi és értékes arany-ékszert találtak, melyet a nemzeti múzeum vásárolt meg. Dülői közül bizonyos jelentőséggel bírnak: az Akasztó hegy, a Pogánysziget, Bálint csere, Babutos hegy, Tarsolyos hegy és a Les-hegy elnevezésüek.

Jéke, kisközség, 74 házzal és 526, nagyobbára róm. kath. lakossal. Postája Pap, távírója és vasúti állomása Kis-Várda. Már a XIV. században "Jeke" név alatt szerepel. 1466-ban a Megyery és 1600-ban a Szakadáti család bírta, a XVIII. század végén és a XIX. század elején pedig a Jékey, Tömösváry, Batta, Kádár, Harsányi, Lánczy, Makláry, Szögyény, Uzonyi és Pethő családok, most pedig Liptay Béla és a Szögyény család. A zsélyi levéltárnak egy 1432-ből származó oklevele egy "Zuth" nevü községről tesz említést, mely hajdan Jéke határában lett volna. A jékei róm. katholikus templom 1889-ben, a református pedig 1888-ban épült. Liptay Bélának itt szép és kényelmes urilaka és díszes parkja van. Az urilak szomszédságában van a tulajdonosnak jóhírü versenyistállója. A házat Liptay Károly építtette a 60-as évek elején. Szomszédságában van a Szögyény család 32régi, csinos kúriája. Liptay Béla, a millennium alkalmából, szép községházat építtetett a falu számára. Dülő-nevei közül régieknek látszanak az Istenhegy, Nápaszer, Kárlátóhegy. Zohonhegy, Danikhegy, Akasztó domb, Iklód.

Kálló-Semjén, nagyközség, 295 házzal és 2166, túlnyomóan görög kath. lakossal. Van postája, távírója és vasúti állomása Kálló vidékén hajdan két Semjén állott és pedig - a Kállay család levéltárának egyik oklevele szerint - Kis- és Nagy-Semjén. Ezek egyike egy 1471-ből származó okiratban mint "Oppidum Semyen" említtetik. Mindkét községnek a Kállay család volt a földesura. 1446-ban a Sztritteyeknek és 1454-ben az ólnodi Czudaroknak is volt itt birtokuk; a XVIII. század második és a XIX. század első felében a Kállay, Eördögh és a gr. Dessewffy család, jelenleg pedig Kállay András, Kállay Rudolf és Zoltán, Kausay Tibor és Viktor, Kövér Gusztáv és Pálma, Kállay Gusztáv, özv. Hegedüs Edéné, Mándy Ignácz, Leveleki Márton és Klein Mór a birtokosai. Nagyon érdekes és régi a Kállay-féle, Kállay András tulajdonát képező nemesi kúria, mely a nagy-kállói vármegyeházával egy időben épült. A községben három templom van: a görög katholikus, mely 1897-ben, a református, mely 1869-ben épült és a római katholikus, melynek építési ideje ismeretlen. A községhez tartoznak Kis-Csere, Forrás, Kéterdőköz és Búcsújárás puszták és telepek. Kis-Csere pusztán is van egy régi, Kállay-féle kúria. Dűlői közül a következőknek tulajdonítható valamely jelentőség: Kőhalma, Debreczeni gödör, Mészárszékhegy, Ravaszhegy, Tótihegy, Vozmóhegy, Kaposhegy, Csontrét, Perked, Imolyás.

Kanyár, tiszamenti kisközség, körjegyzőségi székhely, 137 házzal és 971, leginkább református vallású lakossal. Postája Dombrád, távírója és vasúti állomása Pátroha. E község a Zichy-okmánytár szerint 1381-ben és a Kállay családi levéltárnak egyik, 1446-ból származó oklevele szerint abban az időben már a mai nevén szerepelt. 1466-ban a Bezdédyek voltak a földesurak, 1477-ben pedig már a leleszi konventnek is voltak itt nagyobb kiterjedésü birtokai, melyek maig is tulajdonában vannak. A községnek református temploma van, mely 1813-ban épült. 1876-ban árvíz pusztította el a falu nagy részét.

Karász, nagyközség, 226 házzal és 2023, nagyobbára görög katholikus vallású lakossal. Postája és távirója van, vasúti állomása Pátroha. E községet már az 1332-iki pápai tizedlajstromok említik. 1437-ben a jékei Ágh, a Karászy, a Petneházy és a Várday, 1454-ben a Perényi, továbbá a Garay család volt itt birtokos, a XVIII. sz. végén és a XIX. sz. elején az Andrássyak, Balogh, Kertsy, Soós, Jászay, Kálmánczhelyi, Ladányi, Márky, Pogány, Raksányi, Némethy és Ferenczy családok, jelenleg pedig Okolicsányi Menyhért és Lajos, Wahrmann René és Láng Dávid a birtokosai. A két elsőnek csinos urilaka is van itt. A község határában egy "Földvár" nevü domb van, melyről a hagyomány azt tartja, hogy itt tartott Garay nádor, a község hajdani földesura, nádori gyűléseket. E dombot 1894-ben felásták, mely alkalommal egy honfoglaláskori magyar vitéz sírjára bukkantak. Az ott talált leletet a vármegyei múzeumban helyezték el. A községben levő r. kath. templomot 1860-ban nagyobbították. A gör. kath. 1837-ben és a református 1865-ben épült. Az izraelitáknak is van imaházuk. A Zichy-okmánytár, a leleszi levéltár több okirata és a máramaros-szigeti liczeumnak egyik oklevele 1324., 1346., 1415. és 1447-ben egy Karász közelében fekvő, de már nem létező Doboka nevü községről tesz említést, még pedig különféle formában, u. m.: "Possessio Kupedubokahaza", "Kupehazadoboka" és "Gyosdoboka" néven.

Kék, kisközség, 151 házzal és 1011, túlnyomóan ev. ref. vallású lakossal. Postája, távirója és vasúti állomása Demecser. A Zichy-okmánytár e községről 1333-ból "Poss. seu terra Keek" formában emlékszik meg. Hajdani földesurainak nyomait nem találjuk, azonban a XVIII. sz. második és a XIX. század első felében a következő birtokosai voltak: a Tatár, Pap, Szalánczy, Szegedy, Rédey, Gönczy, Jármy, Irinyi, Verbay, Tahy, gróf Vay, Soós, Olasz, Nemes, Megyery, Laskay, Krucsay és Kriston családok. Jelenleg Tóth Istvánnak van itt nagyobb birtoka. A községben levő református templom 1818-ban épült. Dülői közül elnevezésük által a Kormoly, Gyalap tó és a Gemes-sziget tünik ki.

Kékcse, kisközség, 112 házzal és 844, túlnyomóan ev. ref. vallású lakossal. Postája, távirója és vasúti állomása Kis-Várda. E község 1344-ben az Anjoukori okmánytárban fordul elő "Kevkche" formában. 1413-ban a Monoky, 1415-ben az olnodi Czudar és 1436-ban a Maday családot uralta. 1440-ben a Rozgonyiak zálogba veszik a Czudaroktól, 1470-ben pedig 34már mint földesurak szerepeltek. A mult század elején br. Vay Alajos volt itt birtokos, jelenleg pedig Mándi Samu. A faluban levő katholikus templom 1830-ban, a református 1810-ben épült.

Kemecse, nagyközség, a bogdányi járás székhelye, 420 házzal és 2601 lakossal, kik közt a református vallásúak vannak túlnyomó számban. Van postája, távírója és vasúti állomása. E község már a pápai tizedlajstromokban, 1332-37 közt mai nevén szerepel. 1411-ben az eszenyi Csapy család kapta kir. adománykép, 1435-ben az Upory család volt a földesura, 1445-ben a Kemecsey és 1465-ben a Miglészy család. A XVIII. sz. második és a XIX. sz. első felében a következő birtokosai voltak: Bagosy, Zoltán, Korda, Borbély, Mikecz, Garay, Hagymásy, Hegedűs, Zsiday, Elek, Laskay, Pethő, Irínyi, Kelemen, Kriston, Osváth, Ormos, Kőrössy, Nagy, Nánássy, Bodó, Krasznay stb. A községben két templom van és pedig a róm. katholikus és a református. A katholikus már 1332-ben fennállott, azonban a XVI. században a reformátusoké lett. Az új kath. templom 1811-ben épült, a református pedig, mely egyike a vármegye legcsinosabb vidéki templomainak, 1809-ben. Az izraelitáknak imaházuk van. A ref. templom szomszédságában egy nagyobb szabású, emeletes épület tünik fel, mely kastélyszerűen van építve. Építtette Niczky István a XIX. század elején. Jelenleg idegen kézen van. Mint történelmi esemény felemlítendő, hogy e község alatt folyt le a Salamon király és Géza herczeg közötti csata. A református egyház birtokában egy érdekes, 1685-ből származó ötvösmű van: egy vert ezüst tányér, melyet Lévay János és neje Debreczeni Judith ajándékoztak az egyháznak, továbbá egy gazdagon diszített és aranyhímzéssel bőven kidolgozott terítő, mely Mikecz Juliánna adománya. A község - nagyságához képest - jelentékeny ipar központja, amennyiben egy szeszgyára, egy olajgyára, egy keményítő gyára és egy gőzmalma van. A lakosok olvasó-egyletet tartanak fenn. Dülőelnevezései közül a legérdekesebbek a következők: Ördögárka, Kukuló rét, Köpér, Balázs-sziget, Lukácshegy, Kincses, Kósa domb, Görbe szék, Basakutya, Akasztóhegy, Pápaháza rét, Karabó árka, Móga rét, Gondovár domb, Becz rétje, Ijesztőhegy, Lantorszállás, Kollátorhegy.

Kenézlő, tiszamenti község, körjegyzőségi székhely, 150 házzal és 1057 nagyobbára ev. ref. vallású lakossal. Kenézlő község az 1332-iki pápai tizedlajstromban "Keleznő" (Keleznew) néven van említve. 1410-ben, amikor 35már vizi- és száraz vámja van, "Felkeléznő" név alatt szerepel. A XV. században az Ujfalusy, az Upory és az Óbégányi család volt a földesura. Ez időben Zemplén vármegyéhez tartozott. A XV. század végén a Buttkay, Ráskay és Márky családokat találjuk birtokosai közt. A XVI. század elején, mikor már a Farkas család bírta, "Kenézlő" néven volt e falu ismeretes. Jelenleg Farkas Ferencznek van itt nagyobb birtoka. A községben a reformátusoknak, róm. katholikusoknak és a gör. katholikusoknak van templomuk. 1889-ben a község leégett. Postája Viss, távírója Ó-Liszka, vasúti állomása Liszka-Tolcsva. Dűlőelnevezései közül figyelemre méltók a Kardos-homok és Pogány-tó.

Kércs, kisközség, 51 házzal és 447, túlnyomóan ev. ref. lakossal. Postája Nyír-Bakta, távírója és vasúti állomása Demecser. A Kállay család levéltárának egy 1430-iki oklevele szerint, ebben a korban a Kállayak voltak a község földesurai. A mult század első felében Jármy Imre, Szabolcs vármegyének volt alispánja, továbbá a Bozóky, Budaházy, Ormos és Uray család volt birtokos, jelenleg pedig Uray Miklós és Blau Pál. Uray Miklósnak csinos, régi urilaka is van, a melyet a mult század végén Jármy Gedeon építtetett és a mely örökség útján került a jelenlegi tulajdonos birtokába. Van itt még egy másik régi kúria is, melyet a Bozókyak építtettek, ez később a Jármyaké lett, jelenleg idegen kézen van. A községben levő református templom 1896-ban épült. E faluhoz tartozik Büss puszta.

Királytelek ugyan Nyíregyházához tartozik közigazgatásilag, de fontosságánál fogva itt említjük meg. E puszta hajdan az ecsedi uradalomhoz tartozott, melynek tudvalevőleg felváltva a Báthoryak, Rákóczyak és Károlyiak voltak az urai. Már a XIX. sz. elején, mint pusztának, 467 lakosa volt, továbbá postahivatala és lóváltása Nyíregyháza és Tokaj közt. Most már vasútja, postája és távírója is van. Jelenlegi birtokosai gróf Dessewffy Dénes, Alajos és Béla, kik itt mintaszerü gazdálkodást és állattenyésztést folytatnak, melyről a mezőgazdasági részben bővebben emlékezünk meg. A pusztán a tulajdonosok templomot, iskolát, kórházat tartanak fenn; a telep maga pedig csinos és tiszta, mintaszerü gazdasági épületeivel, munkásházaival és széles, rendes utczáival egy jólétnek örvendő, kitünő vezetéssel bíró község benyomását teszi. Itt van a grófi család szép parkja és régi, ódon, de kényelmesen berendezett kastélya.

Kis-Báka, kisközség, körjegyzőségi székhely, 63 házzal és 487, túlnyomóan 36ev. ref. vallású lakossal. Postája Anarcs, távírója és vasúti állomása Kis-Várda. E község 1474-ben "Baka" és "Boldogasszonybakaja" néven szerepelt. 1428-ban a Maday, 1480-ban a Bacskay család volt a földesura. A XIX. sz. első felében birtokosai voltak: a br. Béhmer, br. Dőry, Eördögh, Czeglédy, Czóbel, Vay és Pap család, most pedig Péchy Ferencz örökösei. Református temploma már a XIII. században fennállott. Az izraelitáknak is van itt imaházuk. A ref. egyház birtokában egy 1669-ből származó, érdekes kancsó van, mely Major György ajándéka. 1885-ben az egész falu leégett.

Kis-Kálló, kisközség, 66 házzal és 310, legnagyobbrészt gör. kath. lakossal. Postája, távirója és vasúti állomása Nagy-Kálló. 1332-ben már "Kallow minor", később pedig "Tót-Kálló" név alatt szerepel. 1341-ben a Kállay család volt a földesura, a XV. században azonban az olnodi Czudar családnak is volt itt birtoka. A Kállay család még ma is birtokos e községben és itt lakik - egy ősi kúriában - özv. Kállay Ottóné. Az érdekes, régi külsejű, de kényelmes berendezésű házat Kállay János építtette a XVIII. században. Utána Kállay Bertalan következett és végre Kállay Ottó, akinek az özvegye ma is bírja. Az e házhoz tartozó parkban egy "Inségdomb" nevü magas, mesterséges földhányás van, valóságos kis hegy, melyet Kállay Bertalan a 30-a években dúlt nagy ínség alkalmával csak azért hányatott össze a Kálló vidékére menekült felsőmagyarországi inségesekkel, hogy azok ez által valami keresethez jussanak és ne legyenek kénytelenek könyöradományokat elfogadni vagy éppen koldulni. E község a török világban a török martalócz csapatoktól sokat szenvedett. Görög katholikus temploma e század elején épült.

Kis-Léta, nagyközség, 267 házzal és 1411, főleg ev. ref. és gör. kath. lakossal. Van postája, távirója és vasúti állomása. A Perényi család levéltárának egyik 1336-ból származó oklevele már Léta név alatt említi, 1433-ban azonban már a mai nevén szerepel. Határát 1420-ban járták meg s 1433-ban és 1446-ban a Báthoryak osztozkodásánál is szerepel. Szent-János tiszteletére szentelt templomáról már 1336-ban van említés egy okiratban. 1410-ben 37a Parlaghy, 1458-ban a petri Ders, 1460-ban a Bogáthy, 1465-ben a Kállay családokat uralta. A XVIII. sz. második és a XIX. sz. első felében birtokosai voltak: az Agárdy, Vajda, Ujfalusy, gr. Barkóczy, Bessenyey, Tisza, Bihary, Éva, Farkas, Jósa, Márky, Mikó, Gencsy, Gulácsy stb. családok és jelenleg itt Gencsy Albertnek érdekes, régi kúriája van, mely körül szép park terül el. A lakályos és kényelmes berendezésü házat Gencsy Sámuel építtette a mult században. Azonkívül gr. Hadik-Barkóczy Endrének van itt még nagyobb birtoka. A község ref. temploma 1700 körül, a görög katholikus 1790-ben épült.

Kis-Várda nagyközséget, fontosságánál fogva, más helyen, külön fejezetben tárgyaljuk.

Kis-Varsány, tiszamenti kisközség, 151 házzal és 885, nagyobbrészt ev. ref. vallású lakossal. A ref. temploma 1834-ben épült. A XVIII. sz. végén és a XIX. század elején a Hunyady, Kubinyi, gr. Gyulay, Sulyok és a Péchy család volt a földesura. Jelenleg gr. Gyulay Istvánnak van itt nagyobb birtoka.

Komoró, tiszamenti kisközség, 89 házzal és 707 lakossal. Postája, távirója és vasúti állomása Fényes-Littke. A Zichy-okmánytárban 1308-ban mint "Villa Komro" van említve. Ugyanott 1327-ben már "Poss. Komorou" formában szerepel. 1358-ban I. Lajos király minden szabad állású embert felhív az e községben való letelepedésre. 1462-ben a Tárkányi, 1481-ben pedig a csicseri Orosz, Ormos és Fodor család a földesura. A XVIII. század második és a XIX. század első felében a br. Sennyey, Vay, Bogáthy, Morvay, Ormos, Szatmáry, Orosz, Erőss, Palaticz, hg. Eszterházy, br. Horváth és Irinyi család a birtokosai és jelenleg Szalánczy Bertalannak van itt nagyobb birtoka és csinos urilaka, melyet Somlyódy István a XIX. sz. első felében építtetett. Örökség útján került a család birtokába, mely azt 1888-ban átalakíttatta. A községben ev. ref. templom van, melynek építési ideje ismeretlen.

Kopócs-Apáti, kisközség, körjegyzőségi székhely 137 házzal és 760, 38jobbára róm. kath. vallású lakossal. Postája Gyüre, távirója és vasúti állomása Kis-Várda. 1422-ben csupán Apáti név alatt találjuk említve; 1430-ban, amikor a Kállayak a földesurai, már a mai nevén szerepel. 1442-ben a Kemecsey, 1445-ben a paruczai Sáfár, 1448-ban a Kérészy, 1464-ben a Tegzes család uralta. A XVIII. sz. végén és a XIX. sz. elején pedig az Eördögh, Bertóthy, Böszörményi, Csernyánszky, Gonda, Kopócsy, Lipcsey és Szmrecsányi család bírta. Jelenleg Ilosvay Ágostonnak van itt nagyobb birtoka és érdekes régi urilaka. A faluban a róm. katholikusoknak és az ev. reformátusoknak van templomuk. A katholikus 1802-ben épült, a református templom építési ideje ismeretlen. 1811-ben restaurálták utoljára. Dülő-nevei közül figyelemre méltók a Kotyor és a Törökér.

Kótaj, nagyközség, 548 házzal és 2944, nagyobbára gör. kath. vallásu lakossal. Postája van, táviró és vasúti állomása Nyíregyháza. Az Ibrányi család levéltárának egyik okirata szerint e község 1447-ben már "Keresztút" néven szerepelt. 1411-ben az eszenyi Csapy család kapta kir. donáczióképen. 1447-ben az Ibrányi és 1487-ben a Szokolyi család volt a földesura. A községnek "Keresztút" elnevezésével még a XIX. században is találkozunk. A XVIII. század végén és a XIX. század elején a következő birtokosai voltak: Ibrányi, Vay, br. Bánffy, Kelcz, Mezőssy, Kállay, Ábrányi, Pribék, Irinyi, Jármy, Hatfaludy és Péchy. Jelenleg Jármy Márton, gr. Lónyay János, Körmendy Imre, Tóth Miklós és Szamueli testvérek a birtokosok. A községben több csinos urilak és régi nemesi kúria van. Itt van mindenek előtt az úgynevezett Fráter-féle ház, melyet a Jókai által megörökített magyar nábob kastélyának tartanak, továbbá Jármy Márton csinos kúriája, Tóth Miklós új és tetszetős külsejü urilaka, és végre özv. Ibrányi Zsigmondné régi kúriája. A községben hajdan állítólag egy "Bánom vára" nevü várszerü, be nem fejezett épület is volt. Róm. katholikus temploma 1806-ban, a két görög katholikus közül, a faluban levő 1894-ben, a községen kívűl, a szőlőben levő, 1890-ben és a református templom 1700-ban épült. Az izraelitáknak is van imaházuk.

Laskod, kisközség, 84 házzal és 748, nagyobbára református vallású lakossal. Postája Tass és távirója Karász. A Kállay család levéltárának egy 1455-ből származó okiratában már a mai nevén szerepel. A XV. században egy ideig 39Szatmár vármegyéhez tartozott. 1419-ben a Kállayak voltak a földesurai, 1444-ben pedig a Kércsy család bírta zálogban. A XVIII. század második és a XIX. század első felében a Dobay, Jármy, Némethy, Ruttkay és Téglássy családok voltak birtokosai, most pedig Farkas Balázs, Jármy Ödön és Lajos, Okolicsányi Lajos, Albert és Sándor, Téglássy Gyula és a Ruttkayak. A községben egy mély ároktól körülvett, szabályos alaku, mesterségesen hányt, kisebb váralaku hely van, mely hajdan állítólag földvár volt, a határban pedig szintén több hasonló domb van. A község református templomának építési ideje ismeretlen.

Levelek, kisközség, körjegyzőségi székhely, 144 házzal és 1263, nagyobbára r. kath. és g. kath. lakossal. Postája Apagy, távirója és vasúti állomása Nyíregyháza. E falu a pápai tizedlajstromokban már 1332-ben "Lenebik" néven szerepel, 1446-ban pedig az orsz. levéltár diplomatikai osztályában őrzött oklevelekben már a mai nevén találjuk, "Lewelwgh" formában. A XVIII. század végén és XIX. század elején a Bónis, Sebes és a Molnár család volt a község földesura és leveleki Molnár Gyulának itt ma is nagyobb kiterjedésű birtoka és urilaka van. Ennek régi részét id. Molnár György építette 1790 körül. Mostani alakját 1885-ben nyerte a jelenlegi tulajdonos által. A község róm. kath. temploma már nagyon régi. Szentélyét id. Molnár György építtette. 1722-ben vették vissza a protestánsoktól. A görög kath. templom ugyancsak id. Molnár György adománya útján 1790-ben épült.

Lorántháza, kisközség, 77 házzal és 426, főleg ev. ref. vallású lakossal. Postája Nyír-Bakta, távirója és vasúti állomása Mária-Pócs. Az orsz. levéltárban őrzött oklevelekben e község már a XV. század elején a mai nevén szerepel. 1407-ben a Báthory család volt a földesura és ekkor a híres ecsedi uradalomhoz tartozott. A mult század elején Bekk Pál kir. tanácsosnak volt itt 40nagyobb birtoka, azután gróf Degenfeld Imrének és br. Podmaniczky Gézának, akik most is a birtokosai. A községben levő ref. templom nagyon régi építmény. A közelmultban a faluban honfoglaláskori régiségeket találtak.

Lövő, kisközség, 80 házzal és 550 főleg ev. ref. vallású lakossal. Postája Pap, távirója és vasúti állomása Kis-Várda. E község egy a m.-szigeti liczeumban levő, 1413-ból származó oklevél szerint abban az időben "Oltáros-Lövő" (Oltaruslewew) név alatt volt ismeretes. 1430-ban a m. n. múzeum levéltárának egy oklevele már "Lewe" néven említi. 1428-ban a Várday család bírja zálogban a községet, de 1481-ben már a Leövey család a földesura, melynek itt még ma is nagyobb birtokai vannak. A XVIII. század második és a XIX. század első felében a Leöveyeken kívül még a Gerzon és a Tömösváry család volt a birtokosa, jelenleg pedig Leövey Jánoson és Istvánon kívül még Zuckermann Gusztávnak is van itt birtoka. A községben három szép urilak van. A legrégibb Leövey Jánosé, mely a XIX. század elején dívott érdekes klassziczizáló modorban van építve, a másik, újabb urilak Leövey Istváné, a harmadik pedig Zuckermann Gusztávé. Ezt a jelenlegi tulajdonos 1887-ben építtette. A faluban levő ev. ref. templom 1895-ben épült. 1808-ban a község teljesen leégett. Dülő-nevei közül figyelmet érdemel a Biró-fogás és Gerlát.

Lövő-Petri, kisközség, 82 házzal és 471 nagyrészt ev. ref. vallású lakossal. Postája Pap, távirója és vasúti állomása Kis-Várda. E község már az 1332-iki pápai tizedlajstromban Petri név alatt szerepel. A XVIII. század végén és a XIX. század elején a Szesztay, Szentmiklósy, Tokay, Uray, Várady, Petry, Pogány, Barla, Szegedy, Leövey és Nagy családokat uralta, most pedig Sesztina Lajos bírja. A község határában levő "Hársashegy" nevü domb, a hagyomány szerint, Petry Gáspár kuruczainak lett volna a táborhelye. A domboldalban azelőtt mély üregek voltak, melyek búvóhelyül szolgáltak. Ev. ref. temploma 1822-ben épült. Az egyház két régi, nagy czinkannát őriz 1723-ból, a melyek Petry Gáspár kuruczkapitány és neje ajándékai. Dülő-nevei közül figyelemre méltó a Földhíd és a Vaskapu.

Magy, kisközség, 37 házzal és 322, túlnyomóan gör. kath. lakossal. 41Postája Apagy, távirója és vasúti állomása Nyíregyháza vagy Mária-Pócs. A zsélyi levéltárnak egy 1435-ből származó levele "Poss. Magh et Omagh" falvakat említ, a m. n. múzeum levéltárának egy 1476-iki oklevelében pedig e falvak "Pred. Omagh in vicinitate possessionis Magh" formában szerepelnek. Ez időben a Magyi család volt a földesura. A XVIII. század második és a XIX. század első felében birtokosai voltak: az Ibrányi, Klobusiczky, Irinyi, Molnár, Szegedy, Niczky, Péchy és Somogyi családok; jelenleg Molnár Ágoston, Mandel Eduárd és a Kauzsay örökösök bírják. E községben nincs templom.

Mándok, nagyközség, a tiszai járás székhelye, 307 házzal és 2534, főleg ev. ref. vallású lakossal. Posta és táviró helyben van, vasúti állomása Tuzsér. E község 1393-ban Mandick néven szerepel. 1393-ban a Losonczy, 1446-ban az Upory és 1450-ben az Atyay család volt a földesura, később pedig a gr. Forgách család, melynek itt ma is nagy kiterjedésü és mintaszerü uradalma, ló- és állattenyésztése van, melyről más helyen írunk bővebben. A községben van gróf Forgách Lászlónak nagyszabású, díszes kastélya és remek parkja. A kastély kitünő ízléssel és kényelemmel van berendezve és számos értékes műtárgyat és festményt rejt magában. Gróf Forgách József építtette a XVIII. század végén. Itt van a gróf híres magánkopó-falkája is, mely jelenleg 63 angol nyúlkopóból áll. A községben lévő, a legújabb kor igényeinek megfelelő "Erzsébet-gőzmalom", szintén az uradalomhoz tartozik. A lakosok a gróf támogatásával fogyasztási és hitelszövetkezetet tartanak fenn. Azonkívül van itt önkéntes tűzoltó-egylet, és a vereskereszt-egylet fiókja, továbbá egy szeszgyár. A községben 3 templom van: ev. ref., mely 1828-ban épült, róm. kath., mely 1821-ben épült és gör. katholikus. Az izraelitáknak is van imaházuk. A község határában 1893-ban honfoglaláskori régiségeket találtak. A határhoz 42tartozó dombok a következő érdekes elnevezésekkel bírnak: Sugóhegy, Tetenke, Katonáshegy, Botorhegy, Csipőshegy, Borkuhegy stb.

Mária-Pócs, nagyközség, 276 házzal és 1532, nagyrészt gör. kath. vallású lakossal. Posta, táviró és vasúti állomás. Az Anjoukori okmánytárnak egy 1347-ből származó oklevele mai nevén említi. 1357-ben már vámja volt. 1347-ben az ecsedi uradalomhoz tartozott és a Báthoryak voltak a földesurai. A XVIII. sz.-ban a Károlyiak bírták, a XIX. század elején pedig a gör. katholikus Bazilita-rend és azonkívül a Gergelyffy, Némethy, Tisza, Veres, Niczky, Fehér, Vékey, Szilcz, Mikó, Czakó és Gacsályi családok. Jelenleg a Szent Bazil-rendi szerzetnek és Gergelyffy Dezsőnek van itt nagyobb birtoka. A községben van a szt. Bazil-rend temploma, mely 1748-ban épült és az ősrégi róm. katholikus templom, melynek építési ideje ismeretlen. A templomhoz van építve a szt. Bazil-rendnek 1756-ban emelt kolostora. A görög kath. templomot a szt. Bazil-rendi szerzet a millennium alkalmából kívül és belül restauráltatta és most egyike a legszebb gör. katholikus templomoknak. A község híres búcsújáróhely. A búcsúkat a szt. Bazil-rendüek vezetik. Templomukban van elhelyezve Szűz Mária csudatevő képe is. A szerzet a millenáris év alkalmából mintaszerüen berendezett magyar iskolát építtetett a községben.

Mártonfalva, nagyközség, 185 házzal és 1685 lakossal. Postája, távirója és vasúti állomása Vámos-Pércs. E község a XV. század közepe felé már a Kállay család egyik levelében szerepel. 1461-ben a Parlaghy család volt a földesura, a XVIII. század második és a XIX. század első felében pedig a báró Vécsey, Kálmánczhelyi, Morvay, Nagy, Pozsgay, Jánky, Krucsay, Ujfalussy, stb. családok voltak a birtokosai, most pedig br. Vécsey József, Ujfalussy Endre, Reviczky József, Darvas Béla, Madarász Sándor, Debreczen városa és Szabó János örökösei. Ujfalussy Endrének csinos, jól rendezett pusztája és mintaszerüen kezelt nagykiterjedésü szőlőtelepe van. A lakóházat a jelenlegi tulajdonos építtette 1873-ban. Bagos pusztán van Madarász Sándor csinos urilaka, melyet a XIX. század első felében gr. Vay Dániel építtetett, a jelenlegi tulajdonos pedig 1893-ban átalakíttatott. A községben az ev. ref. és a gör. kath. vallásúak vannak a legtöbben, azonban csak a reformátusoknak van templomuk, 43mely 1867-ben épült. A lakosok egészségügyi egyesületet tartanak fenn. A községhez tartozik Gúth, Bagos és Mártonfalva puszta. Bagos és Gúth puszta hajdan község volt és a török világban pusztultak el. A hajdani templomok rommaradványai még most is láthatók mindkét helyen. Az 1332-iki pápai tizedlajstromokban Gúth már a mai nevén szerepel, később, mint két község, Kis- és Nagy-Gúth név alatt volt ismeretes, 1482-ben pedig egy Alsó-Gúth-ról is találunk említést. 1430-ban a Kállayak voltak a földesurai, az olnodi Czudar családdal együtt, 10 évvel később a Rozgonyiak veszik zálogba a Czudarok birtokát. 1447-ben a gúthi Országh, 1482-ben már az Atyay és két évvel később az eszlári és pinczi Jonhos család a birtokosa. Jelenleg az egész Gúth puszta Debreczen sz. kir. városé.

Mező-Ladány. (Lásd: Őrladány és Őrmező.)

Mihálydi, kisközség, körjegyzőségi székhely, 189 házzal és 1202, túlnyomóan ev. ref. lakossal. Postája van, távirója Nyír-Balkány, vasúti állomása Téglás és Nagy-Kálló. E község a Károlyi-oklevéltárban 1471-ben van említve. 1483-ban a Szokolyi család volt a földesura, a XVIII. század második és a XIX. század első felében pedig a br. Eötvös, Agárdy, Uray, Ujfalussy, Czakó, Szilágyi, Dobay, Gellért, Kálmánczy, Zsiday, Károlyi, Petneházy, Morvay, Pozsgay, Siposs, Ráthonyi család volt birtokos, jelenleg pedig Ujfalussy Béla, Siposs Béla és Mandel József. A Splényiek innen nyerték előnevüket. Báró Eötvös Ignácznak már a XIX. század elején nagyobb szabású olajgyára volt e községben. Csak a reformátusoknak van templomuk, mely már nagyon régi. Az egyház birtokában számos régi ötvösmű van. Ezek közt felemlítendő egy aranyozott ezüst serleg 1656-ból, egy aranyozott ezüst kehely, melyet felírása szerint Gulátsi Antal nagyobbíttatott meg 1799-ben. Felemlítendő e községben Ujfalussy Bélának csinos urilaka és ezen kívül itt vannak az Ujfalussy és a Siposs családok régi nemesi kúriái. Dülő-nevei közül jelentőséggel bírnak a Lesálló és Akasztófa dülő.

Mogyorós, tiszamenti kisközség, 122 házzal és 704, nagyobbára ev. ref. lakossal. Postája és távirója Mándok. Vasúti állomása Tuzsér. E község a Zichy-okmánytár szerint 1297-ben már mint "Terra Monoros" szerepelt. 1355-ben "Kis-Monyoró" néven találjuk említve. E század elején a báró Vay és a Czóbel család volt a birtokosa, jelenleg pedig gr. Forgách László. A község ev. ref. temploma 1830-ban épült. A falu 1872-ben és 74-ben majdnem teljesen leégett.

Nagyfalu, nagyközség, 147 házzal és 1441, főleg r. kath. és ev. ref. lakossal. Postája, távirója és vasúti állomása Rakamaz. Nagyfalu a pápai tizedlajstromban már 1332-ben a mai nevén szerepel. A leleszi orsz. levéltár egyik oklevele 1459-ben "Egyházas-Nagyfalu" néven említi. 1353-ban a Báthory, 1420-ban a Baktay, 1444-ben a Rohody, 1451-ben a bogdányi Farkas, egy évvel később a Tuzséry, 1463-ban Csúry Pál, Szabolcsvármegye akkori alispánja és a Lasztóczy család a birtokosa. A XVIII. század végén és a XIX. század elején a Bekényi, Bónis, Máriássy, Csoma, Klobusiczky, Szemere, Jármy, Bernáth, Major, Korda és Soldos családok kezén volt. Mostani nagyobb birtokosai: Bekény Péter, Csoma István, Miklós Lászlóné és Béla, Meczner Béla és Feldheim Emánuel. E község a török világban szintén sokat szenvedett. A XIX. század elején itt lelkészkedett Terhes Sámuel, a nyíriek kedvencz poétája. Itt csak a reformátusoknak van templomuk, mely 1789-ben épült. A falut 1888-ban a Tisza kiöntése teljesen romba döntötte. A község határában fekszik Virányos puszta, ahol özv. Miklós Lászlónénak nagyobb birtoka és úrilaka van, melyet Miklós Ferencz a negyvenes években építtetett. Nagyfalu szomszédságában 1347-ben egy Dicse nevü már rég elpusztult község szerepel.

Napkor, nagyközség 305 házzal és 2003, nagyobbrészt róm. katholikus lakossal. Postája van, távirója és vasúti állomása Nagy-Kálló vagy Nyíregyháza. A pápai tizedlajstromban már 1332-ben szerepel "Napkur" elnevezés alatt. 1414-ben már a mai nevén találjuk. 1424-ben a Kállayak, 1446-ban a Sztrittey és 1452-ben az olnodi Czudar család volt a birtokosa, a XVIII. század második és a mult század első felében a Kállayak, br. Jósika Miklós, Oroszy, Récsey, Jósa és Mattyasovszky és jelenleg Kállay András, 46Kállay Leopold, Fodor Jenő, Czukor Vilmos, Leveleki Márton és Blau Pálné. A község róm. kath. templomát 1761-ben, a gör. katholikusokét 1866-ban építették. A községben két szép urilak van, egy ősi Kállay-féle kúria, mely most Kállay Leopoldé, a másik Czukor Vilmos háza, melynek a helyén szintén Kállay-féle ház állott. Később báró Jósika Miklós tulajdonába került és jelenlegi tulajdonosa a régi alapokra új épületet emeltetett. Czukor Vilmos tulajdonában egy régi, báró Jósika Miklóst ifjú korában ábrázoló eredeti olajfestmény van. E községhez tartozik még a Hartsteintanya, Ilonatanya, Czukortanya és Feldheimtanya. Dűlő-nevei közül a következők bírnak jelentősséggel: Ördöngös, Várdi kert, Gút, Lökös, Nyilas, Bodrás.

Nagy-Báka, kisközség, 78 házzal és 546, nagyobbára ev. ref. vallású lakossal. Postája Anarcs, távirója és vasúti állomása Kis-Várda. A község földesurai és birtokviszonyai hajdan ugyanazok voltak, mint Kis-Bákáé. Templom a községben nincs. A lakosok egy népkönyvtárt tartanak fenn.

Nagy-Halász, (Belhalász, mely azelőtt külön terület volt), tiszamenti nagyközség, 459 házzal és 3690 lakossal, akik közt az ev. ref. vallásúak száma túlnyomó. Postája van, táviró és vasúti állomása Kemecse. Nagy-Halász az Árpádkori új okmánytár szerint már 1283-ban szerepel. Ekkor egyszerűen "Halász" volt a neve, 1372-ben pedig "Halásztelek" van ott említve, mely ma egyszerüen Telek néven szerepel. 1454-ben ismét mint "Poss. Naghalaz". 1417-ben a Fúló és az Upory család volt a földesura, 1454-ben a község egy részét az ólnodi Czudar család bírta, ugyanakkor a Várdayak is gyakoroltak itt földesuri jogokat. 1480-ban azonban már a bélteki Drágfyakat találjuk itt birtokosokul. Legrégibb földesurai a Kállayak, akik már 1387 óta birtokosai e községnek. A XVIII. század második és a XIX. század első felében a br. Bánffy, Budaházy, Kömmerling, Szunyogh, Elek, Hetey, Patay, Mezőssy, Fráter, Ibrányi, Jezerniczky, Mikecz, Márky, Laskay, Kriston, Korniss és Csuha voltak a birtokosai, jelenleg pedig gr. Lónyay Pálma, 47Kállay András volt főispán, Gencsy Albert, Klár Leó és Gusztáv és Háás Mór. Kállay Andrásnak, Szabolcsvármegye volt főispánjának itteni lakóháza régi nemesi kúria, melyet Csuha Sándor a XIX. század elején építtetett és örökség útján került a Kállay család birtokába. Az urilak mögött szépen gondozott park terül el. A községben két templom van: református, mely 1792-ben a puszta templom romjaiból épült, és római katholikus, mely 1887-ban épült. Az izraelitáknak is van imaházuk. A községben "Puszta-templom" elnevezés alatt egy klastromnak a romjai láthatók, melyet Foltiny a szászdi apátság romjainak tart. A község határában már több ízben találtak érdekes régiségeket, melyeket a szabolcsmegyei múzeumban helyeztek el. A ref. egyház birtokában van egy XVII. századbeli, érdekes áldozó-kehely és egy Csury Kata által adományozott érdekes terítő. Dülő-nevei közt sok az érdekes. Így: Orkoláb, Tétke, Regezin, Koczoba, Zsőcze, Ticze-láp, Szapagy-szeg, Nagy-Keletke, N. és K.-Jelke, Komócső, Borré tája, Vilom érhát, Béje, Ecse tava, Eger-utő, Kis-Zombor, Irboczka, Gegyesd, Zorbély-láp, Királyhegy dülő, Úr tava, Szörény tava, Ördögárka hegy, N.-Bertény tó, Bálvány hegy, Pogány-sziget, Poklondos, Jócza kátyu, Bördölő, Csonálos tó, Tacsa tó, Kapos hegy, Tótszer, Három anya hegy, Kovászta lápos.

Nagy-Kálló nagyközségről külön fejezetben szólunk.

Nagy-Varsány, kisközség, 116 házzal és 855, nagyobbára ev. ref. vallású lakossal. Postája Gyüre, távírója Vásáros-Namény, vasúti állomása Kis-Várda. A leleszi orsz. levéltárnak egy 1489-ből származó oklevele szerint akkor Szatmár vármegyéhez tartozott. 1423-ban a Buttkay család volt a földesura és 1489-ben a Maday családnak is volt itt részbirtoka. A XVIII. század második és a XIX. század első felében gróf Vay, Eötvös, Bay, Eördögh, Nyitray, Pogány, Péchy, Patay, Vadász, Lónyay és gróf Gyulay voltak a birtokosai, jelenleg pedig gróf Gyulay István, a kinek itt egy régi nemesi kúriája is van. A községben a római katholikusoknak és az ev. ref. vallásúaknak van templomuk, de építésük ideje ismeretlen.

Nyír-Acsád, nagyközség, 387 házzal és 2364, túlnyomóan gör. katholikus lakossal. Postája van, távirója Szent-György-Ábrány, vasúti állomása Vámos-Pércs. 48E község a hagyomány szerint, Acsád kún kapitánytól, vette a nevét. 1422-ben, a mikor a Monoky család volt a földesura, "Achad" elnevezés alatt találjuk feljegyezve. 1430-ban a Doby, 1488-ban a Parlagi családot uralta. A mult század második és e század első felében a következő birtokosai voltak: gróf Bethlen, gróf Kendefy, gróf Nemess, báró Vécsey, Eördögh, Éles, Ottlik, Peley, Tisza, Perényi és Teleky, jelenleg pedig báró Vécsey József, Farkas László, Windisch József és Freiberger Dávid. Az itt levő ev. ref. templom a XIII. században épült, gör. kath. és róm. kath. templomai pedig e század elején. Az izraelitáknak is van imaházuk. Báró Vécsey Józsefnek itt ódon, de érdekes nemesi kúriája van, mely a mult század vége felé épült. A ház körül szép park terül el. A ref. egyház birtokában egy szép, 130 éves úrasztali pohár és egy ugyanoly koru terítő van. E községnek a török világ háboruskodásai alatt sok viszontagságban volt része. Ide tartozik Ártánháza, Asszonyrész, Gánás, Csonkás, Báró-Buzita, Jónás-Buzita és Bónis-Buzita puszta.

Nyír-Adony, nagyközség, 455 házzal és 3181 túlnyomólag gör. katholikus lakossal. Postája van, távírója Balkány, vasúti állomása Hajdu-Hadház. Nyír-Adony hajdan Bihar vármegyéhez tartozott. 1347-ben "Adonymonostora" (Odonmonustura) név alatt találjuk, 1428-ban pedig "Monostoros-Adony" elnevezés alatt, a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt premontrei prépostsággal, melynek a Báthoryak voltak a patrónusai. Ekkor a község az ecsedi uradalomhoz tartozott. Néhány évvel előbb a Zeleméryek voltak a földesurai, 1487-ben pedig már a Szokolyi család. A mult század második és e század első felében még sok oda telepített oláh lakta a községet, a kik azonban az idők folyamán megmagyarosodtak. Jelenlegi, legrégibb földesura a gróf Károlyi család. A községben két templom van: az 1799-ben épült róm. katholikus és az 1812-ben épült gör. katholikus. Az izraelitáknak is van egy zsinagógájuk. A község határában hajdan két község volt: "Odun" és "Tamási". Az utóbbi, mint puszta, még ma is fennáll; de az előbbinek még csak itt-ott találják a maradványait. Mindkettő a török világ alatt pusztult el. Tamásiról egy, a Békésmegyei oklevéltárban kiadott 1323-iki 49oklevél szól. Nyír-Adonyhoz tartoznak még Tamásin kívül Kis- és Nagy-Tivorán, Szakolyi-Kert, Kis- és Nagy-Aradvány.

Nyír-Bakta, kisközség, körjegyzőségi székhely, 131 házzal és 925, r. kath., g. kath., ev. ref. és izr. lakossal. Postája van, távirója és vasútja Mária-Pócs. A Zichy-okmánytárnak egy 1343-iki oklevele e községet "Bakcha" és "Bacca" formában említi, a XV. században azonban már Bakta néven szerepel. Ősbirtokosai a Baktayak voltak. A róm. katholikus templomot is Baktay Máté építtette 1519-ben, a mint azt a templom bejárata fölött elhelyezett kőlap felírása bizonyítja. 1527-ben már Báthory Andrást iktatták be Bakta birtokába, és halála után több család osztozkodott az uradalmon, így: 1564-ben Joó Balázs, később Báthory Miklós, ki részbirtokait Borbély Miklósnak adta át, 1593-ban azonban már Tatay István a község kizárólagos földesura. Ő önttette 1596-ban a katholikus templom harangját. 1630-ban a Barkóczy és a Szentiványi család lép a Tatayak örökébe, de még ugyanazon évben Bethlen Istvánt és Pétert iktatják be a birtokba. Két évvel később a község az ecsedi várhoz és uradalomhoz csatoltatik. Bethlen után gróf Barkóczy László birtokába kerül, kinek utóda a falut 1696-ban Kércsy Sándornénak zálogosítja el, de 1701-ben gróf Barkóczy Krisztina: Károlyi Sándorné ismét visszaváltja. Ezen házasságból származott Károlyi Klára, férjezett gróf Haller Gáborné, a ki e falut hozományképen kapta. A Haller család után a Bárczayak következtek mint földesurak; ezektől házasság útján bökönyi Beck Pál kapja, kinek a leánya: Paulina, gróf Dégenfeld Imre neje lett és ezen a réven került az uradalom a Dégenfeldek kezére. Dégenfeld Imre egyik leánya: Berta, jelenleg báró Podmaniczky Gézának, az uradalom mostani tulajdonosának a neje. 1658-ban Baktán kath. kápolna is volt. A görög katholikus templom e század elején épült. Hajdan e községben megyei gyüléseket is tartottak, így 1710-ben, mint azt Szaniszló Zsigmond érdekes naplója említi. Itt van báró Podmaniczky Gézának egyszerű, de szép, nagyobb szabású kastélya, mely egy 40 hold 50nagyságú remek parkban, magaslaton áll és a távolból impozáns látványt nyújt. Az uradalomhoz tartozik a község határában fekvő nagy halastó, ennek közelében van a mintaszerü méhes, míg a község másik oldalán a vármegye legnagyobb, legrendezettebb és vadban legbővebb erdeje terül el, melynek egyik, keresztutakkal átszelt szép tisztásán van gróf Dégenfeld Imrének díszes emlékköve. A községben II. Rákóczy Ferencz is többször megfordult és több levele innen van keltezve. Menedékház is van itt és két gőzmalom.

Nyír-Béltek, nagyközség, 257 házzal és 2143, jobbára gör. katholikus lakossal. Postája van, távirója és vasúti állomása Nyír-Bátor. 1430-ban a Kállayak voltak a földesurai. 1440-ben "Beelthyk" formában találjuk, a mikor a Rozgonyiak a Czudar családtól veszik zálogba. A XVIII. század második és a XIX. sz. első felében a következő birtokosai voltak: gróf Dessewffy Kálmán, Kállay Ferencz, Kállay Mihályné, Kállay Karolina, Eördögh Terézia és Fráter Józsefné és jelenleg gróf Dessewffy Miklós, gróf Károlyi Gyula örökösei és báró Wagenheim Czeleszta. 1773-ban a császáriak és a kuruczok közt a község határában ütközet volt, mely a kuruczok vereségével végződött. A községben levő gör. katholikus templom 1629-ben épült, a róm. katholikusnak építési ideje ismeretlen.

Nyír-Bogdány, nagyközség, 233 házzal és 1666, nagyobbára ev. református lakossal. Postája és vasúti állomása van, távírója Kemecse. E község már a XV. század elején "Bogdán" név alatt szerepel. 1444-ben a Rohody, 1452 és 56 közt a Tuzséry család volt a földesura. A XVIII. század végén és a XIX. sz. elején a Barkóczy, Tahy, Soós, Pethő, Óbégányi, Farkas, Kömmerling 51és Jeney család volt itt birtokos, jelenleg pedig Szalánczy Ferencz, báró Ghyllányi László, gróf Hadik-Barkóczy Endre és Székely Elek. Felemlítendő Szalánczy Ferencz csínos úrilaka, melynek régi részét 1514-ben Jármy András építtette. Házasság útján került a Tahy család birtokába, azután örökség utján a Bujanovics családé lett, melytől a mostani tulajdonos megvette és 1873-ban átépíttette. A község református temploma 1796-ban épült; a róm. katholikus templom 1855-ben épült. Ide tartozik Szolnok puszta, mely egy 1374-iki oklevél szerint akkoriban község volt. A községhez tartozó Hene dűlő a váradi regesztrum szerint, egy elpusztult községnek a helye. Dülői közül még jelentőséggel látszanak bírni a Szerelem-sziget, Pap-sziget, Ósza, Girót, Cseh kép, Pap tava, Konyha-hely, Tömlő, Őrhegy, Bömbölő, Irtoványos, János rét, Kusztonos, Csipán rét, Zsupán-hegy, Sugoró-hegy, Gecse-tó, Kincses.

Nyír-Lugos, nagyközség, 327 házzal és 2030 lakossal, a kik nagyrészt római és görög katholikusok. Postája van, távirója és vasúti állomása Nyír-Bátor. E községről 1428-ból találunk feljegyzéseket, a mikor az ecsedi uradalomhoz tartozott és a Báthoryak voltak a földesurai. A XVIII. század végén és a XIX. sz. első felében a gróf Károlyi és a Patay család voltak birtokosai, akik még maig is azok. Két temploma van: róm. katholikus, mely 1858-ban és gör. katholikus, mely 1868-ban épült. Dülőnevei közül figyelmet érdemel a Borsova, Péczka és Makrai.

Nyír-Mada, kisközség, körjegyzőségi székhely, 298 házzal és 1914, nagyrészt ev. ref. és gör. kath. lakossal. Postája van, távirója Vásáros-Namény és vasúti állomása Pátroha vagy Kis-Várda. E község 1332-ben már a pápai tizedlajstromban előfordul, 1454-ben pedig a leleszi országos levéltárnak egyik oklevele szerint "Kis"- és "Nagy-Mada" néven. 1382-ben Szatmár vármegyéhez tartozott. 1407-ben a Maday, 1454-ben a Naményi család volt a földesura. A XV. század végén a Lugosi családot uralta; e családtól azután cserébe Hód-Mező-Vásárhelyért a bedegi Nyáry Pál özvegye szerezte meg. A XVIII. század második és a XIX. sz. első felében a Bay, 52Uray, Somossy, Bernáth, Berzsenyi, Szemere, Szabó, Hunyady, Jármy, Kenessey, Pogány, Patay és Péchy család a birtokosai, most pedig Bay Ferencz, Patay Andrásné, Szegedy Antal, Péchy Béla, Hunyady István és Kálmán és Fried Aurél. A község református temploma 1826-ban, a gör. katholikus pedig 1888-ban épült. Az ev. ref. templom tulajdonában számos érdekes régi templomi edény van. Ezek közül különös figyelmet érdemel egy úrasztali aranyozott ezüst kehely 1600-ból, mely gazdag domborművű díszítéssel van ellátva. Ezen kívül több értékes és műbecscsel bíró úrasztali kendő és terítő van az egyház birtokában. Az egyik Bay Istvánné szül. Kölcsey Klára adománya 1706-ból, egy másik Szuhay Erzsébet adománya 1743-ból. Ezenkívül van még több hasonló régi és ujabb terítője, melyek közül különösen kitünik az Ilosvay Polixéna, báji Patay Istvánné által e század elején készített remek szép úrasztali terítő, gazdag arany himzéssel, közepén a Patay család czímere drágakövekkel kirakva. Az izraelitáknak szintén van imaházuk. A lakosok olvasókört tartanak fenn.

Ó-Fehértó, kisközség, körjegyzőségi székhely, 224 házzal és 1445, nagyobbrészt ev. ref. lakossal. Postája van, távirója és vasúti állomás Mária-Pócs. E községről már az 1332-iki pápai tizedlajstromok tesznek említést. A XVIII. század második és a XIX. sz. első felében a gróf Csákyak, Pálffyak és a Szextyek voltak a birtokosai, most pedig gróf Majláth József. A községben két templom van: róm katholikus, mely 1750-ben és ev. ref. templom, a mely 1798-ban épült.

Oros, nagyközség, 465 házzal és 3237, nagyobbára gör. kath. lakossal. Postája van, távirója és vasúti állomása Nyíregyháza. E község már a történelem előtti időkben is lakott hely volt. Határában gyakran találnak kő- és bronzkori tárgyakat, melyeket a szabolcsvármegyei múzeumban helyeznek el. Az Anjoukori okmánytárnak egy 1325-ből származó oklevelében "Wrus 53in districtu Nyr" formában van említve, a pápai tízedlajstromokban pedig mint "Vrs" és "Wrus". A Kállay család levéltárában 1440-ben "Orosváros" elnevezés alatt fordul elő, hét évvel később pedig már "Orros" néven. E községnek a legrégibb időktől egész maig a Kállayak a birtokosai, de 1446-ban a Sztritteyeknek, 1452-ben az olnodi Czudaroknak és 1479-ben a Várdayaknak is voltak itt birtokrészeik, a XIX. sz. első felében pedig az Elek és Mérey családnak is. A községben levő három templom közül a római katholikust 1814-ben, a gör. katholikust 1835 körül és az ev. reformátust 1722-ben épitették. A róm. katholikus egyház birtokában egy 1722-ből származó, zománczozott ezüst kehely van, melyet a rajta levő felirás szerint Kállay János készíttetett. A községben három régi kastély van. Az egyiket Kállay Ignácz építtette, ez jelenleg gróf Dessewffy Miklósé, a másikat Kállay Gábor, ez özv. Kállay Jenőnéé, a harmadikat Kállay Károly, ez ma özv. Kállay Aurélné, szül. Elek Lauráé. Még egy úgynevezett "Rongyos kastély" is volt itt, melynek ma már csupán roppant erős, szétszedhetetlen alapfalai vannak meg. A községhez tartozó "Táborhely" nevü dülőn, a hagyomány szerint, a franczia hadjárat alkalmával a franczia sereg táborozott. Lehet azonban, hogy ez az elnevezés még a török időkből származik. Egyéb jelentősebb elnevezésü dülői a következők: Úrcsere, Vaserdő, Ladány, Patzing oldal, Igricze, Kőhatár lapos, Pénzes hegy, Korhány környéke, Gombodás, Szászkút, Borbánya, Rádi szék, Sje szék. A községben olajgyár és gőzmalom van. Ide tartozik Harangod és Nyírjes puszta. Az előbbi egy 1352-iki anjoukori oklevél szerint község volt. A negyvenes években még templomának az alapfalai is megvoltak. Később itt volt a régi időkben híres Harangod fürdő, mely még Kállay Ignácz idejében nagy látogatottságnak örvendett. A lakosok olvasókört és temetkezési egyletet tartanak fenn. A határban levő "Várhegy" nevü domb alján a mocsárban egy sánczokkal körülvett földvár nyomai láthatók.

Őr, kisközség, 151 házzal és 881, túlnyomó számban ev. ref. vallású lakossal. Postája Vaja, távírója és vasúti állomássa Hodász. Hajdan Szatmár 54vármegyéhez tartozott. A m.-szigeti liczeum gyűjteményében levő oklevelek szerint már 1325-ben a mai nevén szerepel. A XV. század elején a Czudarok voltak a földesurai, 1440-ben a Rozgonyiak zálogba veszik a Czudar családtól. 1445-ben a Vay, 1471-ben a Kállay, 1475-ben pedig a petri Ders család a földesura. A XVIII. század második és a XIX. sz. első felében a gróf Vay, Németh, Iklódy, Dancs, Thuróczy, Nyíry, Jékey, Dalmady, Bényey, Ibrányi, Krasznay, Pethő, Bartha, Galgóczy, Komoróczy, Patay, Bakay, Elek, Kölcsey, Osváth, Ilosvay, Dobos és a Balázsy család a birtokosa. A faluban levő református templom e század elején épült.

Őr-Ladány, tiszamenti kisközség, körjegyzőségi székhely, 86 házzal és 450, nagyrészt ev. ref. lakossal. Postája Tornyos-Pálcza, távirója Mándok, vasúti állomása Fényes-Littke. Az 1332-iki pápai tizedlajstromokban e község már szerepel. 1480-ban a Bacskay család volt a földesura, a XVIII. század végén és a XIX. sz. elején a gróf Forgách, gróf Vay, báró Horváth, a szatmári püspökség, a Leövey, Jékey, Király, Pethő, Szuhay, Uzonyi és Eördögh család. Református templomának építési ideje ismeretlen. A községhez tartozik Endes puszta. Őrmezővel legutóbb "Mező-Ladány" név alatt egyesítve.

Őrmező, tiszamenti kisközség, 131 házzal és 597, nagyobbára róm. és gör. katholikus lakossal. Postája Tornyos-Pálcza, távirója Mándok, vasúti állomása Fényes-Littke. A községnek Cserepes-Kenéz által kitelepülés czéljára megvásárolt határrészén 1896-ban ásatások folytak, mely alkalommal bronzkorszakbeli eszközöket találtak. A leleszi orsz. levéltárnak egy 1435-ből származó oklevele már a mai nevén említi. 1483-ban a Petneházy család volt a földesura és vele egyidejüleg, de utána is egész maig, a gróf Forgách család. Templom nincsen a faluban. Őr-Ladánynyal "Mező-Ladány" néven egyesítve.

Pap, kisközség, körjegyzőségi székhely, 151 házzal és 827, jobbára ev. 55református lakossal. Postája van, távirója és vasúti állomása Kis-Várda. E falut már IV. László király korában "Terra Pop" néven említik. A zsélyi levéltár okiratai szerint 1435-ben már a mai nevén szerepel. 1458-ban a Várdayak voltak a földesurai. A XVIII. század végén és a XIX. sz. elején a herczeg Eszterházy, báró Horváth, Petrovay, Eördögh, Pethő és az Erőss család volt a birtokosa, most pedig báró Horváth Ferencz és Orosz György. A faluban gőzmalom is van. A község ev. ref. temploma 1776-ban épült. Báró Horváth Ferencznek itt csinos urilaka van, melyet néhai báró Horváth János építtetett. A ref. egyház egy érdekes ezüst serleget őriz 1626-ból, melyet az egyháznak Kántor Pál és Kovách Mihály ajándékozott. A falu határában gyakran találnak bronzkori tárgyakat. Ugyanitt a husziták idejéből számos sír maradt fenn.

Pátroha, kisközség, körjegyzőségi székhely, 235 házzal és 2149, nagyrészt ev. ref. lakossal. Távirója és vasúti állomása van, postája Kis-Várda. A Zichy-okmánytárban 1324-ben, amikor Magyar Pál ghimesi várnagy volt a földesura, mint "Őrpátroh" és "Egyházaspátroh" (Eurpatruh és Ighazaspatruh) szerepel. Az Anjoukori okmánytárban 1344-ben "Patroh" név alatt fordul elő. 1330-ban a váradi püspök, 1446-ban a Bezdédy és a Várday család a földesura. A XVIII. század második és a XIX. sz. első felében a következő birtokosai voltak: herczeg Eszterházy, gróf Vay, Ajtay, Krucsay, Zoltán, Hegyessy, Szögyény, Gönczy, Farkas, Szentmiklóssy, Erőss, Pethő, Makláry, Balogh és Veress és jelenleg gróf Lónyay Gábor, Orosz Sándor és Ferenczy Emil. A község református templomának építési ideje ismeretlen. Ősrégi dülőelnevezései a következők: Péter-sziget, Gehernyén-sziget, Nagy-Ganát, Fedemló, Dagonyás, Szövénes, továbbá Bajorhegy, Németvölgy, Akasztóhegy.

Paszab, a Tisza közelében fekvő nagyközség, 158 házzal és 991, nagyrészben ev. ref. vallású lakossal. Postája Berczel, távirója és vasúti állomása Rakamaz. E község a tatárjárás idején Beel-Paszab néven szerepel, míg az orsz. levéltár diplomatikai osztályában levő oklevelekben 1424-ben "Pazab" 56néven van említve. Ugyanekkor berzeviczi Pohárnok István volt a földesura, 1455-ben pedig a Szokolyi család. A XVIII. század végén és a XIX. sz. elején az Ibrányi, Csoma, Bessenyey, Bakó és Tahy családok a birtokosai. A község református temploma 1821-ben épült. Az egyház tulajdonában egy ezüst úrvacsorai pohár van, melyet Nagy Mihály ajándékozott az egyháznak 1702-ben. A paszabi egyház 1792-ig a berczeli anyaegyházhoz tartozott. A község dülőnevei közül a következők látszanak jelentőséggel birni: Czakód, Kelincz, Záda, Öved, Bénye, Medej, Pallok halom, Kerekecs, Istenhalma, Péntek aranya, Üllő tó.

Pazony, nagyközség, 170 házzal és 1189, túlnyomóan ev. ref. vallású lakossal. Postája Oros, távírója és vasúti állomása Nyíregyháza. E községet a leleszi orsz. és a Kállay család levéltára a XV. században a mai nevén említi. 1460-ban a pazonyi Cseres, a Maday és a Pazonyi családnak van itt birtoka, a XVIII. század végén és a XIX. sz. elején pedig a Pazonyi, Borbély, Vályi, Bay, Olasz, Mezőssy, Balog, Korda, Kelcz, Elek és a Horváth családoknak. Mostani birtokosai Ónody Mária, Korda Lajos, Liszkay Károly és Weisz Ferencz. Ezek mindegyikének érdekes, régi urilaka van. Ónody Mária házát az Elek család építtette; mostani tulajdonosa 11 évvel ezelőtt Elek Bélánétól vette. Korda Lajos házát 1843-ban Vályi János építtette, a mostani tulajdonosa 1883. óta bírja. Liszkay Károly háza szintén Elek-féle kúria, mely vétel útján került a birtokába. A községben levő református és gör. katholikus templom nagyon régi építmények. A határban levő halmokban, 57ásatások alkalmával, érdekes leletekre bukkantak, melyeket a szabolcsmegyei múzeumban helyeztek el.

Petneháza, kisközség, körjegyzőségi székhely, 161 házzal és 1085, nagyobbrészt gör. kath. lakossal. Postája Karász, távirója és vasúti állomása Pátroha. Petneháza a pápai tízedlajstromok szerint 1332-ben "Potunehaza" és az Ibrányi család levéltárának némely okirataiban "Pethenyehaza" formában szerepel. Zsigmond király e községet 1411-ben kebelezte be Szabolcs vármegyébe és ekkor a Petneházyak voltak a földesurai. A XVIII. század végén és a XIX. sz. elején a következő családok voltak a birtokosok: Borbély, Király, Petneházy, Böszörményi, Kriston, Szentmiklóssy, Fehér, Makláry, Szilágyi, Fúló, Mándy, Uketyevich, Kazinczy, Pataky, Vitéz, Szűcs, Szegedy, Drevenyák és Ujlaky, jelenleg pedig dr. Farkas Balázs, gróf Vay Ádám és Grosz Adolf. A község két temploma közül a református a XV. század elején, a görög katholikus 1872-ben épült. 1887-ben a községnek kétharmada leégett. Bossányi Zsuzsánna férj. Kazinczy Józsefné 1700-ban egy érdekes úrvacsorai edényt és egy aranynyal áttört selyem-abroszt ajándékozott a ref. egyháznak. Dr. Farkas Balázs orsz. képv. házát Szegedy István építtette a mult század elején és vétel utján került a Kazinczy-féle részbirtokkal a mostani tulajdonos birtokába. E községhez tartozik Iklód puszta, mely a Zichy-okmánytár szerint 1374-ben falu volt.

Pilis, kisközség, 151 házzal és 1004, túlnyomóan gör. kath. vallású lakossal. Postája, távirója és vasúti állomása Nyír-Bátor. A leleszi orsz. levéltárnak egy 1418-ból származó oklevelében már a mai nevén szerepel. A XVIII. század végén és a XIX. század elején a gr. Csáky, br. Horváth, gr. Péchy, Erőss, Irinyi, Elek, Orosz, Kerekszegi és Nemeshegyi család volt a birtokosa, most pedig gr. Károlyi Gyula örökösei és Mandel Mór. Gör. katholikus temploma a mult század közepe táján épült. Dülőnevei közül érdekesek a Pokol dülő, Lógató, Földvár, Francziahegy, Hushagyóhegy, Csengős nevezetüek.

Piricse, kisközség, körjegyzőségi székhely, 168 házzal és 1357, nagy részben ev. ref. vallású lakossal. Postája, távirója és vasúti állomása Nyirbátor. A pápai tizedlajstromokban, 1332-ben, e község "Perecse" néven 58fordul elő, a diplomatikai levéltárban pedig előbb "Nagy-", azután "Kis-Piricse" néven. Hajdan két község volt és a XV. században Szatmár vármegyéhez tartozott. A XVIII. század végén és a XIX. század elején a következő birtokosai voltak: Erőss, br. Horváth, Irinyi, Kállay, br. Sághy, gr. Fáy és gr. Vay, most pedig gr. Károlyi Gyula örökösei, Kovács Ákos, Katz Mihály és Mandel Mór. Katz Mihálynak itt csinos urilaka van, melynek helyén hajdan Vay Dénes kúriája állott. A jelenlegi házat Katz Gergely, a mostani tulajdonos nagyatyja, 1849-ben építtette. Szép az előtte elterülő 16 holdas park. A községben levő három templom közül a róm. kath. 1804-ben, a gör. kath. 1874-ben és az ev. ref. a XVI. század elején épült. Az izraelitáknak is van imaházuk.

Pócs-Petri, nagyközség, 225 házzal és 1348 róm. katholikus lakossal. Postája, távirója és vasúti állomása Mária-Pócs. A községnek 1410-ben a Parlagi, 1460-ban az Upory, 1463-ban a petri Ders és a bagi Horváth család volt a földesura. A XIX. sz. első felében br. O-Naghtennek, gr. Klobusiczkynek, br. Horváthnak, a Kállay, Oláh és Olasz családoknak volt itt birtokuk és br. O-Naghtennek már a XIX. sz. elején likőr- és eczetgyára is. Régebben a lakosok sok dohányt termeltek. Jelenleg br. Horváth Katalinnak és Idának van itt nagyobb birtoka. A róm. kath. templom építési ideje ismeretlen. A paróchia érdekes, régi épület. Még a gr. Klobusiczky család építtette, azután br. O-Naghtené volt és vétel utján került a kath. egyház birtokába. Pócs-Petri határában egy "Ercsi vár" név alatt ismeretes földvárszerű földhányásnak a nyomai és sánczai láthatók. Dülői közül felemlítjük a Nagy-Vagyos, Vásároshegy, Ujfalu-rétje, Bécsi-telek, Kápolna, Ercsi-vár rétje nevüeket.

Ptrügy, kisközség, a Tisza és a Takta között. Körjegyzőségi székhely, 175 házzal és 1162, legnagyobbrészt ev. ref. lakossal. Postája van, távirója 59és vasúti állomása Tarczal. 1372-ben a diplomatikai gyüjtemény egyik oklevele szerint "Pugtelek" néven szerepelt, 1437-ben pedig "Pygh" formában találjuk említve. Ebben az időben a Bekényi és a Cseh család volt a község földesura. 1446-ban a Farkas, 1463-ban a Rakamazy és 1488-ban a Parlaghi családot uralta. A XVIII. század végén és a XIX. század elején a Patay, Almássy és a br. Meskó család volt a birtokosa. E faluhoz tartozik Nagy-Csenger, Úrrét, Potorahát és Szőlősmajhát puszta. Jelenleg gr. Zichy Rezső örökösei, gr. Wolkenstein Osvald és Kállay Gusztávné örökösei a község nagyobb birtokosai. Egy régi urilak is van itt, melyet a Patay család építtetett és most ifj. Szabó Józsefé. A község református temploma 1802-ben épült. A falu határában gyakran találnak őskori régiségeket.

Puszta-Dobos, kisközség, 133 házzal és 757, róm. kath. és gör. kath. vallású lakossal. Postája Nyír-Mada, távirója és Karász vasúti állomása M.-Szalka vagy Kis-Várda. Puszta-Dobosnak már a XIX. század elején 324 lakosa volt. Akkoriban a Bernáth, Csahóczy, Dessewffy, Hunyady, Lónyay, Patay, Bay, Vay, Vittkay és Péchy családok voltak a birtokosai, most pedig gr. Vay Ádám, Jármy László, Zoltán Jánosné, Zoltán Géza, br. Perényi Péterné, Berzsenyi Antal és Glückmann Jakab. Jármy Lászlónak itt szép és kényelmes urilaka van, mely körül díszes park terül el. A házat Jármy Elek a hetvenes években építtette s az ő fia a mostani tulajdonos. A községben levő róm. kath. templom 1840-ben épült.

Rád, kisközség, 68 házzal és 460, főleg ev. ref. vallású lakossal. Postája, távirója és vasúti állomása Kemecse. A Kállay család levéltárának egy idevonatkozó oklevelében e község a XV. század közepén már a mai nevén szerepel. 1445-ben a Kemecsey család volt a földbirtokosa, a XVIII. század végén és a XIX. sz. első felében pedig a Bakó, Borbély, Fejér, Garay, Harsányi, Laskay, Mikecz, Nemess, Korniss, Patay és Zoltán család. Az itt levő református templom a XVII. században épült. Régi dülői 60közül figyelmet érdemelnek az Etsetava, Mihóksziget, Szelletó, Porosztó, Orsolyasziget és Szívtó elnevezések.

Rakamaz, tiszamenti nagyközség, 554 házzal és 3473 róm. kath. vallású lakossal. Van postája, távírója és vasúti állomása. Már a szászdi apátság alapító levelében említés van arról, hogy határában egy nagy út vezetett Zolochra. (Ma Zalkod). E községet a Zichy-okmánytár oklevelei 1328-tól fogva a mai alakjában említik. Egykorú oklevelek igazolják, hogy 1435-ben már plébánosa is volt. 1347-ben a Báthoryak voltak a földesurai, a kik egy 1446-ból származó oklevél szerint ez időben mint a csehektől elpusztított, lakosok nélküli helységen osztozkodnak. Nemsokára újra felépült és 1476-ban a Kállayak voltak a földesurai, 1487-ben meg a Szokolyiak. A községek a török világban is sokat szenvedett, 1645-ben pedig Rákóczy seregei szállották meg. Határa az 1848-iki szabadságharczban az orosz és a magyar csapatok közötti harczoknak volt a színhelye. A XVIII. század végén és a XIX. század elején a magyar királyi kincstár volt a földesura. Róm. kath. temploma 1732-ben épült. Az ide tartozó "Csehhalom" dülőnév még a husziták idejéből származik. Ezen kívül még a következő dülőnevekhez fűződik valamely jelentőség: Gelind, Paradicsom, Aranyos, Strázsadomb, Őrhegy, Wittenberg, Bolond ember hegye, Szentes tó, Balázs ér, Ruh lapos. Határában van Vecse, vagy a szászdi apátság alapító levele szerint Vense, továbbá Nagy út és Nagyörvény, ahol a tatárok a Tiszán átkeltek.

Ramocsaháza, kisközség, körjegyzőségi székhely, 151 házzal és 988, nagyrészt ev. ref. vallású lakossal. Postája Nyír-Bakta, távirója és vasúti állomása Demecser. E községet 1308-ban "Villa Ramacha" formában találjuk említve, a Zichy-okmánytárban azonban 1381-ben már a mai nevén szerepel. A XVIII. század második és a XIX. sz. első felében az Erdélyi, 61Naményi, Tatár, Árvay, Mády, Tóth, Horthy, Soós, Győry, Szakmáry, Gálffy, Pap, Fejér, Nagy, Erdődy, Dolinay és Dobos család volt a birtokosa. Jelenleg pedig Dolinay Olga és Majson Vilmosné. A községben levő református templom 1797-ben épült.

Rohod, kisközség, 144 házzal és 823, túlnyomó számban ev. ref. lakossal. Postája Nyír-Bakta, távirója N.-Halász, vasúti állomása Pátroha. E községről már a XIV. században találunk irott nyomokat. 1445-ben a Vayak voltak a földesurai. A XVIII. század második és a XIX. sz. első felében a következő birtokosai voltak: Baksay, Helmeczy, Korda, Ujlaky, Eördögh, Káldy, Széchy, Győry, Iklódy, Pápay, Gellért, Hetey, Pap, Budaházy, Molnár, Uray és Vay családok. A református templom 1600 körül épült. A község 1721-ben és 1874-ben teljesen leégett.

Sényő, kisközség, 85 házzal és 644, nagyobbrészt róm. kath. vallású lakossal. Postája Nyír-Bogdány és távirója Kemecse. A Zichy-okmánytárban e község 1378-ban "Semien", a leleszi orsz. levéltárnak egy 1421-iki oklevele szerint "Synew", az Ibrányi család levéltára szerint 1480-ban "Sernyew" és "Senyew" formában szerepel. A XVIII. század végén és a XIX. század elején a Zoltán, Siposs, Borsy, Pap, Oláh, Somogyi, Vida és a Budaházy családnak volt itt birtoka, jelenleg pedig Leveleki Bélának. Három régi kúria is van a községben, melyek közül kettő Leveleki Béláé, a harmadik pedig Zoltán Istváné. A faluban levő református templom építési ideje ismeretlen. Dülőnevei közül érdekesek a Tetemhegyi, Kereszthegyi, Égetthegyi, Vásáros út.

Szabolcs, tiszamenti kisközség, 102 házzal és 632, nagyobbára ev. ref. vallású lakossal. Postája van, távirója és vasúti állomása Rakamaz. E község hajdan nevezetes hely volt s már a honfoglalás korában fennállott várától vette nevét a vármegye is. 1332-ben a pápai tizedlajstromokban "Zobolcs" (Zobolch) néven szerepel. 1431-ből az egykorú oklevelek szt. Mihály arkangyal tiszteletére szentelt templomáról emlékeznek meg. Ugyanakkor vámszedő hely is volt. Híres földvárának eredetét a szájhagyomány 62Szabolcs vezérnek tulajdonítja ugyan, de építési módja sokkal régibb időkre vall. E várban hajdan több fejedelem megfordult. 1092-ben I. László király is itt tartott zsinatot. A vár és a község történeti szerepléséről különben más helyen lesz szó. A hatalmas földvár egyik oldalán most a szabolcsi szőlőbirtokosok kitünően kezelt szőlőskertjei terülnek el, belseje pedig a temetőt foglalja magában. A vár elején, a magas földhányás tetején, a honnan remek kilátás nyílik Tokaj vidékére, millenáris emlékoszlopot állítottak fel Szabolcs vezér emlékére. A községnek 1438-ban a Báthoryak voltak a földesurai, 1440-ben a Ronyvaiak, 1453-ban kisfaludi Fuló Mihály alispán és a Várdayak, 1471-ben a Semseyek, 1476-ban pedig már a Kállayak a község birtokosai, míg a XVIII. század második és a XIX. sz. első felében a Boronkay, Dobozy, Mudrány, Gúthy, Pethő, Szemere, Tőrös és Vattay családok. A faluban levő ev. ref. templom nagyon régi és építési ideje ismeretlen. A községhez tartozik Kisfaludpuszta is, melyet már egy 1367-iki oklevél említ.

Szakoly, kisközség, körjegyzőségi székhely, 203 házzal és 1549, túlnyomó számban ev. ref. vallású lakossal. Postája és távirója Balkány, vasúti állomása Nagy-Kálló. 1314-ben e község Szatmár vármegyéhez tartozott. 1329-ben a Zichy-okmánytárban "Inazakala" néven találjuk említve, de már néhány évvel később, a pápai tizedlajstromokban "Zeluk" és "Zokol" néven. 1487-ben a Szakolyi család bírta, mely innen vette eredetét; a XVIII. század második és a XIX. sz. első felében pedig a br. Eötvös, Fekete, Czakó, Finta, Gencsy, Gulácsy, Jánky, Jármy, Korda, Kende, Pap és Vad családok, míg jelenleg Tisza Kálmánné, Kende testvérek, Szentmiklóssy Sándor, Horváth Mihályné és Weisz Lipót. Szentmiklóssy Sándornak csinos urilaka is van itt, melyet 1895-ben építtetett. A református templom a XIV. században épűlt s csak legutóbb építették át; a görög katholikus 1836-ban épűlt. Az izraelitáknak is van imaházuk.

Szalóka, tiszamenti kisközség, 120 házzal és 767, nagyobbrészt református lakossal. Postája Eszeny, távirója és vasúti állomása Csap. Legrégibb földesura és maig is birtokosa a leleszi prépostság, melynek a levéltárában már egy 1464-ból származó oklevél beszél e községről. Hajdan Bereg vármegyéhez is tartozott. Református temploma van, mely 1793-ban épült.

Székely, kisközség, 121 házzal és 873 lakossal. Postája, távirója és 63vasúti állomása Demecser. E falu a Zichy-okmánytárban már 1284-ben mint "Villa Zekul" szerepel. 1423-ban a Pazonyi és a Császáry, 1446-ban a Sztritey, 1460-ban a Kállayak, 1476-ban a Magyi és a Pazonyi család a földesura. A XVIII. század végén és a XIX. sz. elején a Zoltán és a Madách család volt a birtokosa, jelenleg pedig Zoltán Sándor, Klár Dávid és Fried Dániel. A faluban levő református templom nagyon régi, állítólag huszita építmény, a római katholikus 1856-ban épült. A ev. ref. egyház régi templomi edényei közt egy 1777-ből származó ezüst kehely és ezüst tányér is van, melyeket Zoltán Mihály kapitány ajándékozott az egyháznak.

Szent-György-Ábrány, kisközség, körjegyzőségi székhely, 328 házzal és 2416, legnagyobbrészt görög katholikus lakossal. Van postája, távirója és vasúti állomása. E község hajdan Bihar vármegyéhez tartozott. 1371-ben mint "Szent-Ábrány"-t találjuk megnevezve, később pedig "Nagy-Ábrahám" és "Nyír-Ábrahám" néven is előfordul, nem bizonyos azonban, hogy az Anjoukori okmánytárban, a leleszi orsz. levéltárban stb. előforduló ilyen és hasonló elnevezések tulajdonképen melyik Ábrányra vonatkoznak. 1448-ban a Várdayak voltak a földesurai, 1457-ben pedig a Szennyesy család. A XVIII. század végén és a XIX. sz. elején az Eördögh-család volt itt a birtokos, most pedig gr. Szapáry Gyuláné, szül. gr. Festetich Karolina, kinek nagyszabású, impozáns fekvésü kastélya és díszes, nagy kiterjedésü parkja van a faluban. A kastélyt Eördögh-Ábrányi Alajos e század elején építtette. Tőle gr. Vay Dániel vásárolta meg, azután Pucher József birtokába került, kitől ifj. gr. Festetich Pál vette meg és így jutott a mostani tulajdonos birtokába. A faluban róm. kath. és gör. kath. templom van. Az előbbi a XIX. század elején épült, az utóbbi 1868-ban. A községhez tartozik Kis-Fülöp, Nagy-Fülöp, Szt.-Anna, Bánháza, Pa-Ábrány, Dalári rész és Pergő puszták. Puszta-Bánháza hajdan nagyobb község volt, de a török időkben elpusztult. Egy kis dombon áll a község kápolnája, melyet a XVIII. század második felében gr. Keglevichné, Bánháza akkori földesura építtetett. A puszta 64iskoláját 108 gyermek látogatja. A XVIII. század közepén a br. Sághyak voltak a földesurai, azután gr. Keglevichné és utána a birtok a leányági utódokra szállott és ma mint ősi birtokosok, csupán a Bory és Nemess családok bírják. Van itt Bory Bélának egy csinos, régi nemesi kúriája is. Ő őrzi a Bory család gazdag és érdekes levéltárát, melyben Árpád-kori pergamenek is vannak.

Szent-Mihály, nagyközség, 1294 házzal és 6903, többnyire ev. ref. lakossal. Van postája, távirója és vasúti állomása. E község az orsz. levéltár adatai szerint 1472-ben Szent-Mihálytelke néven szerepelt. 1472-ben a Báthoryak voltak a földesurai és ekkor az ecsedi uradalomhoz tartozott. 1620-ban a község elpusztult, de Lónyay Zsigmond, akkori földesura, újra felépíttette és szabad hajdúkat telepített belé. 1624-ben Bethlen Gábort és később II. Rákóczy Ferenczet találjuk a földesurak közt, azután a gr. Csáky, a Pethő, Dogályi és végre a Dessewffy családot, mely mai napig is birtokos a községben. Szt.-Mihály határa több ízben volt harczok szinhelye. Lakosai a törököktől és később a kurucz és labancz csapatoktól sokat szenvedtek. Itt van gr. Dessewffy Aurél diszes, régi kastélya és szép parkja. A kastélyt gr. Dessewffy József építtette a XIX. sz. elején. Gr. Dessewffy Emil az 50-es években kibővíttette, a jelenlegi tulajdonos pedig a 70-es években egy újabb szárnynyal toldotta meg. A kitünő ízléssel berendezett kastély a XIX. század első felében valóságos Mekkája volt az írói és művészi köröknek. Döbrentey és Kazinczy is gyakori vendégei voltak; de az ország legelőkelőbb államférfiai is gyakran megfordultak a kastély kiváló szellemü urainál. A község református temploma a XVI. században épült, de 1740-ben restaurálták és megnagyobbították. A római katholikus templom a XIX. század első felében, a kastélylyal egyidejüleg épült. Az izraelitáknak is van imaházuk. A községben hitelszövetkezet, gazdakör, ipartestület, 4 temetkezési egylet, kaszinó és önk. tűzoltó-egylet van. Ide tartozik Előhát, Függő, 65Kincses, Kashalma, Józsefháza, Lóriháza, Forgáchhát, Szőlőslapos, Paulaliget, Takaros és Szorgalmas puszta.

Takta-Kenéz, tiszamenti kisközség, 102 házzal s 845 nagyobb számban ev. ref. lakossal. Postája Pthrügy, távirója és vasúti állomása Takta-Harkány. E község 1352-ben, az Anjoukori okmánytárban "Kenez inter fluv. Tycie et Tacta" formában fordul elő. 1471-ben a Madácsyaknak és a Jánosyaknak volt itt birtokrészük. A XVIII. sz. végén és a XIX. sz. elején a Drevenyák család volt birtokos a községben, jelenleg pedig gr. Andrássy Géza és gr. Andrássy Aladár. A községben levő református templom 1868-ban épült. A Drevenyák családnak egy régi, nemesi kúriája is áll a faluban, de ez jelenleg az Andrássyaké. A községhez tartoznak Ó-Kenéz, Szabó-Homoka, Kék-Csomóka és Rév-Csomóka puszták és Csikor, Örvény és Erecs-zúg nevü felemlítésre méltó dülők.

Tardos, tiszamenti kisközség, 71 házzal és 423 legtöbbnyire róm. kath. lakossal. Postája, távirója és vasúti állomása Tisza-Lök. E község a diplomatikai gyűjteményben már 1395-ben szerepel. 1424-ben Zemplén vármegyéhez tartozott, 1471-ben a Jonhos, később a báji Jenkey, 1476-ban a Szapolyay család volt a földesura, a kik birtokukat a tokaji pálosoknak adományozták. A XIV. század végén a község mint lakatlan hely szerepel. A XVIII. század második és a XIX. század első felében a Rédey és a Matkovich családok voltak a birtokosai, most pedig Reviczky József. A faluban levő róm. kath. templom építési ideje ismeretlen. Van itt egy, a Rédeyek által épített régi nemesi kúria, mely később a Matkovich-családé lett és most Reviczky Józsefé. Dülő-nevei közül figyelmet érdemelnek a Kisasszonyföld, Kolokányos, Barátsziget és Danczkó elnevezések.

Tass, nagyközség, 290 házzal és 2110 r. kath., ev. ref. és g. kath. vallásu lakossal. Postája van, távirója és vasúti állomása Pátroha. E község, a hagyomány szerint, Thass vezértől vette a nevét. A Zichy-okmánytárban 1324-ben "Thoos", majd "Thas" és "Thaas" néven találjuk említve. Egy 1361-től származó oklevél a boldogságos szűz Mária tiszteletére szentelt híres templomáról emlékszik meg, melyről azonban egy másik oklevél már 661299-ben is szól. 1322-ben Magyar Pál ghimesi várnagy volt a földesura, később az olnodi Czudar család, 1413-ban pedig a Monoky, 1417-ben az álmosdi Csire, néhány évvel később a Várday, 1470-ben a Rozgonyi és később a Kállay-család a birtokosa, míg a XVIII. sz. második és a XIX. század első felében a herczeg Esterházy, Krucsay, gr. Vay, Bernáth, Detrich, Dombrády, Veress, Uketyevich, Fejér, Szögyény, Porubszky, Ferenczy, Okolicsányi, Kazinczy, Lónyay, Csajkos, Király, Szikszay, Kovács és Jármy család; jelenleg pedig gr. Vay Tibor, Detrich Miklós, Jármy Andor, Szikszay György, Kovács Béla, Király József, Fülöp József, Lichtmann, Reismann és Ehrenreich. A községben levő urilakok közt a legnagyobb a gr. Vay Tiboré, melyet tulajdonosa mostanában újjá építtetett. Jármy Andor háza 1897-ben épült, Detrich Miklósét pedig Detrich Pál építtette 1884-ben. A község templomai közül az ev. reformátust még a husziták idejéből valónak tartják, a római és a görög katholikus templomok 1860-ban épültek. Az izraelitáknak is van imaházuk. A község dülő-nevei ősrégiek. Ilyenek: Gút útja, Simon-vára, Melit-szer, Drugeth-szer és Homonnay-szer, amelyek mindegyikéhez valamely hagyomány fűződik. A községben két szeszgyár és két gőzmalom van. Tasshoz tartozott hajdan "Kepetelke" is, melyről a zsélyi levéltárnak egy 1324-ből származó oklevele emlékezik meg.

Téth, kisközség, körjegyzőségi székhely, 82 házzal és 747 legnagyobb részben ev. ref. vallású lakossal. Postája Apagy, távirója és vasútállomása Demecser. A község, az Anjoukori okmánytár szerint, 1330-ban már a mai nevén szerepelt. Határát 1347-ben járták meg. 1461-ben a Téthy, néhány évvel később a petri Ders család volt a földesura. A XVIII. század végén és a XIX. század elején a Bónis, Domahidy, Bernáth, Gencsy, Korda, Berzsenyi és Szakácsy családok voltak a birtokosai, most pedig: Molnár Gusztáv s Gyula és Klár Dávid. Leveleki Molnár Gyulának itt csinos, kényelmes urilaka van, melyet ő maga építtetett. A falu ref. templomát huszita építménynek tartják. Az egyház, egyéb úrasztali edények közt, egy kis kereszttel díszített nagyon régi ezüst tányért és egy úrasztali ezüst kelyhet bír 1586-ból, mely a Bónis czímerrel van díszítve. E század elején már nagyszabású szeszgyár volt e községben. Az Anjoukori okmánytár egyik oklevele egy, a XIV. század közepén e községgel határos Fiad nevü faluról tesz említést.

Timár, tiszamenti nagyközség, 204 házzal és 1167 lakossal, kik között a gör. katholikusok vannak a legtöbben. Postája, távirója és vasúti állomása Rakamaz. Timárt már a szászdi apátság alapító levele is említi, 1347-ben pedig az Anjoukori okmánytár. Földesurai: 1347-ben a Báthoryak, 1417-ben az Uporyak voltak; a XVIII. század óta a m. kir. kincstár bírja. A leleszi országos levéltárnak egy XV. századbeli oklevele Erkete (ma Erkecse) községről tesz említést, mely Timárral volt határos. A diplomatikai levéltár egy 681367-iki oklevele Vécse nevü községet is említ, mely szintén e községgel volt határos. A szászdi apátság alapító levelében e hely "Vense" néven szerepel. A községben levő görög kath. templom 1795-ben épült. Az 1800-ik év elején az egész község leégett. Dülő-nevei közül bizonyos jelentőséggel látszanak bírni a következők: Luka-hát, Péterke-oldal, Godolya, Aranyos, Sváb-út, Csorka, Megyesi dülő, Vaskapu homok.

Tisza-Büd, nagyközség, 320 házzal és 1857 nagyrészt gör. katholikus lakossal. Postája, távirója és vasúti állomása Büd-Szent-Mihály. Az Anjou-kori okmánytárban 1347-ben "Bődmonostor" (Bewdmonustra) név alatt találjuk. Már 1430-ban egyszerüen "Bewd" és "Beud" formában szerepel. 1413-ban a Báthoryak voltak a földesurai, 1476-ban a Zeleméryek. Birtokviszonyai és története különben szorosan összefügg a szomszédos Szent-Mihályéval. A XIX. sz. elején vidéke még annyira posványos volt, hogy a lakosok évenként kb. 100,000 kéve nádat vágtak az itteni erekben. A XIX. sz. első felében a büdi Dogály, a gr. Dessewffy és az Oláh család voltak a birtokosai, most pedig gr. Dessewffy Aurél, Korniss Ferenczné szül. Dogály Irma, Bekény Péterné szül. Oláh Ilona és Oláh József, akinek nagyon szép és elegánsan berendezett urilaka van, melyet Oláh Károly 1860-ban építtetett, mostani tulajdonosa pedig átalakíttatott. Korniss Ferencznek is van egy érdekes kúriája, melyet e század elején Dogály János építtetett. A lakosok temetkezési egyletet tartanak fenn. A község gör. kath. temploma 1760-ban épűlt. Tisza-Büdhöz tartozik: Dankó, Borzikhát és Laposhát puszta.

Tisza-Dada, tiszamenti nagyközség, 446 házzal és 2473 leginkább ev. ref. vallású lakossal. Van postája, távirója és vasúti állomása. E község, a Hazai okmánytár szerint, már 1254-ben "Terra Dada" néven szerepel, míg a Hanvay-család levéltárában 1437-ben egyszerűen "Deda" néven találjuk felemlítve. 1461-ben a Dengelegi családnak volt itt birtoka és 1470-ben a dadai Móré-családnak is. A XVIII. század második és a XIX. század első felében a következő birtokosai voltak: gr. Gyulay, Bónis, Lónyay, Patay, Jakabfalvy, Korda, Szikszay, Zathureczky, Bernáth, Dézsy, Sovány és Soldos család, jelenleg pedig: br. Edelsheim-Gyulay Lipót, a debreczeni 69kollegium, Jakabfalvy László, Zathureczky Gyula, gr. Andrássy Géza, Bekény Péterné és Szentimrey Gyula. Két régi kúria is van a községben: az egyik Jakabfalvy Lászlóé, ezt a XVIII. század végén a báji Patay család építtette, és Zathureczky Gyuláé, melyet Zathureczky Antal építtetett 1831-ben. A községben levő református templom a XV. század végén épűlt, a róm. kath. pedig 1819-ben. A ref. egyház tulajdonában egy értékes, régi kehely van, mely a Rákóczyaktól származik és szakértők állítása szerint 3000 frtot ér. Az izraelitáknak is van imaházuk. 1888-ban a Tisza árja elöntötte a községet, 1890-ben pedig a tűz okozott nagy kárt.

Tisza-Dob, tiszamenti nagyközség, 474 házzal és 3160, nagyrészt református lakossal. Posta, táviró és vasúti állomás. A Zichy-okmánytárban 1338-ban "Due possessiones Dub iuxta fluv. Tycia" formában fordul elő s e szerint eredetileg két falu állott a helyén. Ugyanekkor már vámja is volt. 1405-ben a Doby, 1422-ben a Monoky és később, egész a mai napig, az Andrássy család a birtokosa. Itt van a vármegye egyik legszebb és legimpozánsabb kastélya, mely Andrássy Gyula gróf tulajdonát képezi. A kastély díszes parkban, fensíkon áll, szép kilátást nyujtva a mögötte kanyargó Tisza erdőboritott partjaira. Belső berendezése egész múzeuma az értékes bútoroknak, műtárgyaknak és festményeknek. E kastélyt még a néhai külügyminiszter, a mostani tulajdonosnak az atyja építtette; de tulajdonképen fia fejezte be a belső berendezést és a parkirozást. Gr. Andrássy Aladárnak is van itt egy régi, kisebbszerü kastélya. A község református temploma 1757-ben épült. A Rákóczy-féle szabadságharczok alatt gyakran voltak itt csatározások, a 48-iki szabadságharcz alatt pedig a község északi határában ütközet volt. A község közelében áll Széchenyi Istvánnak, a Tisza-szabályozás alkalmából állított, hatalmas emlékoszlopa. A községhez tartozik: Katahalom, Reje, Farkashát, Csegeszeg, Liget, Kocsordos és Szelep puszta.

Tisza-Eszlár, tiszamenti nagyközség, 346 házzal és 2691 lakossal, kiknek fele római katholikus és görög-katholikus, másik fele pedig evang. 70református vallásúak. Van postája és vasúti állomása, távirója pedig Tisza-Lök. E községet a XIV. század elején "Ozlar" néven emlegetik egész a XV. század elejéig, de ekkor már a Nagy- és Kis-Eszlár elnevezés is járja. 1341-ben a Kállayak voltak a földesurai, 1405-ben a Doby családnak is van itt birtoka, néhány évvel később a Lónyayakat, majd 1446-ban a Sztriteyeket, 1478-ban az Ujfalussyakat és utánuk a Jonhos családot találjuk mint birtokosokat, míg a XVIII. század második és a XIX. század első felében a Kállay, br. Bánffy és Ónody családokat, most pedig gróf Dessewffy Miklóst, gr. Pongrácz Jenőt, a gr. Bethlen testvéreket, gr. Karacsay Melániát, Pőhm Györgyöt és Feldheim Emánuelt. A község azelőtt a Tisza mellett feküdt, de mivel annak áradásai a helységet 1876-ban és 1888-ban elöntötték, 1890-ben a Tiszától távolabb telepítették ki. A kitelepült részen két kastély romja maradt meg, melyek közül az egyiket az erdélyi Bánffyak, a másikat a Kállayak építtették. Tisza-Eszláron 3 templom van. Az ev. ref. 1892-ben épült, a községben levő r. kath. templom 1895-ben és a bashalom-pusztai r. kath. templom 1893-ban, magas dombtetőn. Itt van az építtető család sírboltja is. Az ev. ref. egyház birtokában egy XVI. századbeli ezüstkelyhet őriznek, mely a Bethlen családtól származik. A határ északnyugati részén fekvő Szurokpálcza dülőben 1888-ban, honfoglalási sírokat és fegyvereket találtak, melyeket a szabolcsmegyei múzeumban helyeztek el. E község különös nevezetességre tett szert a "Tisza-eszlári per" név alatt ismert rituális vérvád következtében, mely országszerte izgatottságot okozott, azonban a vádlottak felmentésével végződött. A községhez tartozik: Hangács, Bashalom, Jenőmajor, Ólakhelye, Szurkos, Erdőpuszta, Sárga-puszta, Sóstó, Zoltán-, Alter- és Jeges-tanya. Bashalom pusztán van gr. Pongrácz Jenő mintagazdasága és csinos kastélya, melyet Graefl József volt főispán a hatvanas években építtetett, mostani tulajdonosa pedig átalakíttatott és kibővíttetett.

Tisza-Ladány, kisközség, körjegyzőségi székhely; mintegy két és fél kilométernyire fekszik a Tiszától. Postája, távírója és vasúti állomása Tokaj. E falu a Kállay család levéltárának egy 1446-ból származó oklevelében van megemlítve. A község hajdan Rákóczy-birtok volt és később a kincstáré lett. Most br. Győrffy Rózának van itt nagyobb birtoka. Házainak száma 120, a lakosoké 1142, akik mind reformátusok. Ev. ref. temploma nagyon régi. Építési ideje ismeretlen. Az egyház birtokában egy 1664-ből származó vert ezüst kancsó van, mely Tunyogi Miklós predikátor adománya. Dülő nevei érdekesek és régiek. Így Ladány, Ively, Úri rét, Dicse, Dávid homoka, Hajdu domb, Pozsoros, Recskés, Arany-kert, Égető-halom, Karakó-halom, Karahaj.

Tisza-Lök, tiszamenti nagyközség, a dadai alsó járás székhelye, 637 házzal és 3954, nagyobbára ev. ref. vallású lakossal. Van itt járásbíróság, posta, táviró és vasútállomás. Az Anjoukori okmánytárban e községet 1325-ben "Loktelek" néven találjuk. Az 1332-37-iki pápai tizedlajstromokban "Luk" név alatt szerepel, de a leleszi országos levéltárnak egy 1450-iki oklevele "Lök", a Kállay család levéltára pedig 1469-ben "Nagy"- és "Kis-Lök" néven foglalkozik vele. A XV. század első felében Zemplén vármegyéhez tartozott. A községnek a következő földesurait ismerjük: 1405-ben a Doby, 1417-ben az Ibrányi és a Jonhos, 1414-ben a Lónyay, 1429-ben a Székely, 1435-ben a Kállay, 1446-ban a Sztritey, 1449-ben a Várday és a ruszkai Dobó, 1452-ben az olnodi Czudar, 1470-ben a Sárváry, 1478-ban az Ujfalussy és 1484-ben az eszlári és pinczi Jonhos család; a XVIII. sz. második és a XIX. sz. első felében pedig a Kállay, Patay, Ónody és a Vay családok. 71Jelenleg gr. Dessewffy Miklós, br. Vay Arnold, br. Vay Miklós, Korniss Ferencz és Szomjas Gusztáv a birtokosai. A község református temploma a XVIII. században épült, a róm. katholikus 1887-ben. Az izraelitáknak is van templomuk. Van itt még két régi nemes kúria és egy újabb urilak. A két kúria báró Vay Arnoldé, és a Lajos tanyán lévő újabb úrilak Szomjas Gusztávé. Tisza-Lököt 1855-ben, 76-ban és 88-ban az árvíz pusztította el, 1849-ben az orosz sereg felgyújtotta és kirabolta. A község lakosai olvasó-egyletet, két temetkezési-egyletet és egy takarékpénztárt tartanak fenn. Ide tartozik: Hajnalos, Lajostanya, Miklósműve, Képhalma, Kisfás és Nagyfás-tanya és Rázom pa.

Tisza-Polgár, nagyközség, mintegy 4 kilométernyire fekszik a Tiszától. Van 1354 háza és 9387 lakosa, a kiknek a legnagyobb része róm. kath. Posta, táviró és vasúti állomás. E község a pápai tizedlajstromokban 1332-1327 közt "Polkar", "Pulkar" és "Pilkar" neveken szerepel. A diplomatikai levéltárban 1484-ben, mint a Hunyadyak birtoka van megemlítve, előzőleg azonban a Perényiek szerepelnek mint földesurak. 1493-96 óta az egri főkáptalan bírja. A község az idegenre igen jó benyomást tesz rendezettségével és tisztaságával. Érdekes az itteni nép építkezési modora, mely elüt a többi szabolcsi községek építkezésétől. Középületei közül kitűnik a díszes róm. kath. templom, mely 1858-ban épűlt; továbbá az 1892-ben épűlt ref. templom, az emeletes katholikus iskola, a plébánia lak, a községháza, stb. Az izraelitáknak is van zsinagógájuk. Az itteni népviselet is egészen elütő a vármegye egyéb részeiétől és erről a néprajzi részben bővebben írunk. A községben van takarékpénztár, három olvasó-egylet, nőegylet és temetkezési-egylet is. Tisza-Polgárhoz a következő tanyák tartoznak: Tuka, Basa, Fövenyeshát, Kisboroczkás, Szilhát, Kisbagyhalom, Kiskapros, Tikos, Nagyboroczkás, Kasziba, Horti, Lipcsehát, Nagykerecse, Bödönhát, Nagykapros, Kis- és Nagybagota, Vereshát, Örvényszög, Folyás és Pa. Szent-Margita, melyet a diplomatikai levéltár adatai már a XV. században említenek mint községet. 1458-ban a Bajomy, később a Hunyady család volt a földesura 1493-ban már az egri püspökség számadáskönyveiben szerepel. A XIX. század végén e pusztának csak 394 r. katholikus és 47 ev. ref. vallású lakosa volt.

Tisza-Szent-Márton, tiszamenti kisközség, 141 házzal és 866, legnagyobb 72részt ev. ref. lakossal. Postája és távirója Mándok, vasúti állomása Tuzsér. 1332-ben a pápai tizedlajstromokban már "Sanctus Martinus" név alatt van bejegyezve. A Zichy-okmánytár 1345-ben "Villa Scempmarthun" és "Poss. Zenthmarthun" formában említi. 1389-ben a Losonczy család volt a földesura, később a Forgách család, mely még ma is birtokosa. A községben levő református templom építési ideje ismeretlen.

Tornyos-Pálcza, nagyközség, 283 házzal és 1814, nagyrészt ev. ref. vallású lakossal. Postája van, távirója Mándok és vasúti állomása Kis-Várda vagy Fényes-Litke. 1389-ben a Zichy-okmánytár, mint a Losonczyak birtokát, "Palcha" formában említi. 1444-ben a Várdayaké volt, később a Rákóczyaké és azután a Forgách grófoké, akik maig is bírják. A községben levő gör. katholikus templom e században épűlt, míg a református a Rákóczyak birtoklása korában. Az ev. ref. egyház számos értékes és érdekes templomi edények közt egy Mikó Benedek által 1635-ben ajándékozott aranyozott ezüstből készült szép úrvacsorai poharat őríz Dülőnevei közül említést érdemel az Őrhegyi, a Szerelemhegyi és a Lányok táncza.

Tura, kisközség, 150 házzal és 973 túlnyomóan ev. ref. lakossal. Postája Nyír-Bogdány, távirója Kemecse, vasúti állomása Nyíregyháza vagy Kemecse. A Kállay család levéltárának egyik, 1462-ből származó oklevele már a mai nevén említi. 1446-ban a Sztriteyek, néhány évvel később a Kállayak a földesurai. A XVIII. sz. második és a XIX. sz. első felében a Borbély, Farkas, Jármy, Lisznyay, Mikó, Széchy, Mikecz, Szesztay, Zoltán, Zsiday, Bódy, Szentimrey, Szűcs és a Rózsa családok voltak a birtokosok, most pedig Propper Samu, Szakraida József és Glück Bernát. A községben két régi nemesi kúria van; ezek közül az egyik a Kállayaké volt, a másik a Szűcs családé. A faluban levő református templom belső portáléja, mint azt a fölötte levő gothikus felirat bizonyítja, 1488-ból való és faragott kövekből áll, román-gót részletekkel, melyeket a templom gyakori 73renoválása és átalakítása megrontott. Az egyház birtokában két XVII. századbeli úrasztali pohár van. Az egyiket Jármy János és neje Oláh Erzsébet 1642-ben ajándékozta az egyháznak, a másik pedig 1693-ból való. A községben néhány évvel ezelőtt számos, nagyon érdekes kő- és bronzkori régiségeket találtak, melyeket a szabolcsmegyei múzeumban helyeztek el. Dűlőnevei közül figyelmet érdemel a Várrét, Vaskapu, Kereszthegy, Telek, Lökös.

Tuzsér, kisközség, 142 házzal és 1120 ev. ref. vallású lakossal. Van postája, távirója és vasúti állomása. A Zichy-okmánytárban "Geustusera" formában fordul elő és ugyanott "Kis-Tuzsér" és "Radnold-Tuzsér" néven is, míg az Ibrányi család levéltárában 1438 körül már a mai nevén szerepel. 1438-ban és 1461-ben "Portus naulium seu navigium" (rév) és "tributum seu telonium" (hídvám) is említtetik itten. 1386-ban a Várday család volt a földesura, 1418-ban a Rozgonyi család. A XVIII. században a Lónyayak bírták, most pedig özv. Salamon Tódorné, sz. gr. Forgách Margit, kinek itt érdekes, régi kastélya van, melyet Lónyay János építtetett Mária Terézia idejében. Építője és belső helyiségeinek festője a hires Wurtzinger Mihály volt. Lónyay Menyhért, a volt pénzügyminiszter, a kastélyt kibővíttette, mely alkalommal a termek szép freskói elpusztultak és csak az ebédlőben maradtak meg. A Tuzsér közelében levő Kalonga puszta, egy 1345-ből származó oklevél szerint, akkoriban község volt.

Ujfehértó, nagyközség, 1104 házzal és 7898 lakossal, kik közt a legtöbben ev. ref. vallásúak. Van postája, távirója és vasúti állomása. E helység 1326-ban már Fehértó néven szerepel. Ugyanígy találjuk megnevezve a leleszi orsz. levéltárnak egy 1464-ből származó oklevelében, míg e század elején Rácz-Fehértó elnevezés alatt is ismeretes volt. A község a tatárjárás alatt teljesen elpusztult, de azután újra felépült. A Báthoryak, mint földesurai, már 1349-ben Nagy Lajos királytól hetivásárjogot nyertek a község számára. Már a XIX. sz. elején 7226 lakosa volt és pedig 1013 róm. kath., 1324 gör. katholikus, 54 ág. evangelikus, 4005 ev. református és 830 izraelita. Ez utóbbiaknak már akkor imaházuk is volt itt. A XVIII. sz. második és a XIX. század első felében a következő birtokosai voltak: Dobrossy, Kálmánczhelyi, Mohácsy, Szathmáry, Tárkányi, Magyar, Csikós, Kállay, László, Majthényi, Pozsgay, Szúnyogh, Vedres, Cseke, Fráter, Kubinyi, Margitay, Pap, Siposs, Uray, Szegedy, Németh, Lipcsey, Komjáthy, Erdődy, Nánássy, Szakolyi, Beck, Leszkay stb.; most pedig a Szúnyogh család László Imre, Gencsy Samu, Csanak József, gr. Degenfeld örökösei, Jasztrabszky Kálmán, Liptay Béla és Szepessy Gyuláné. A községben több csinos urilak van; ezek közt egy régi kúria, melyet Jánossy Károly építtetett; ez jelenleg a László családé, a többieket Gencsy Samu, Nozdroviczky Jenő, Mezőssy Béla, Szúnyogh Bertalan és Szúnyogh István építtették. Ujfehértón három templom van: a református 1765-ben, a róm. katholikus 1804-ben és a gör. katholikus 1831-ben épült. Az ev. ref. egyház számos darabból álló úrasztali készletéből felemlítjük a következőket: egy tojásdad alakú ezüst tányér, melyet Szunyoghy Ábrahám és neje Uray Mária 1791-ben ajándékozott. Egy aranyozott, sugár alakú, díszes pohár a XVIII. század közepéről. Egy másik, szintén aranyozott pohár, melyet Doktor Jánosy György özvegye: Konkoly Zsófia és fia Károly ajándékoztak 1793-ban az egyháznak. Van itt három gőzmalom, takarékpénztár, temetkezési-egylet és kaszinó. E helységhez tartozik: Micske, Bogárhát, Nagy- és Kis-Szegegyház puszta, továbbá Pukkantó telep, Vadas, Kapitánytanya, Ótelek, Boót és 74Szárhegy. Boót pusztáról már egy XIV. századbeli oklevélben találunk említést; Micske puszta is régi telep és hajdan Ujfehértóval együtt az ecsedi uradalomhoz tartozott. Most Morvay Ignácznak van itt nagyobb birtoka.

Vaja, kisközség, körjegyzőségi székhely, 204 házzal és 1630, nagyobbára ev. ref. lakossal. Postája van, távirója és vasúti állomása Hodász. E község a Vay család ősi fészke, ahol 1418-ban már pallosjogot is nyert. A legrégibb idők óta ők voltak e község földesurai és ma is legnagyobb birtokosai. Rajtuk kívül még Zoltán Jánosnénak, és Orosz Miklósnak van számot tevő birtoka. Itt van a híres vajai vár, melynek történelmi szereplésével más helyen foglalkozunk. Hajdan terjedelmes erősség volt, úgy hogy a mostani épülettől elég távol álló templom volt a várkápolna. A jelenleg fennálló várszerü épűlet a réginek csupán csak a lakórészét képezte. Itt húzták meg magukat a tatár invázió alatt a szabolcsi rendek. Itt tárgyalták Rákóczyval az úgynevezett szatmári békét a nélkül, hogy eredményre jutottak volna; e vár falában van elhelyezve az a millenáris emléktábla, melyet Szabolcs vármegye az itt lefolyt nagyjelentőségü történeti mozzanatok megörökítése czéljából elhelyezett és nagy ünnepséggel leleplezett. A vár belsejét ifj. gr. Vay Ádám lakja. Helyiségei és érdekes berendezésök teljes összhangban vannak a vár külsejével. A várban érdekes fegyvergyűjteményt, régi festményeket és egy régi Vay-féle banderiális lovas- és egy a Vayak által hódított labancz-zászlót őriznek. Az épület körül szép park terül el. A község lakosai mint marhatenyésztők és lentermelők híresek voltak. Az ev. ref. templom nagyon régi építmény, de 1821-ben átépítették. Birtokában számos értékes egyházi edény van, melyek közül kiemelendő két aranyozott ezüst pohár 1754-ből.

Vas-Megyer, kisközség, körjegyzőségi székhely, 148 házzal és 1098, főleg ev. ref. vallású lakossal. Postája, távirója és vasúti állomása Kemecse. Ősrégi község, mely, a hagyomány szerint, Megyer vezértől vette a nevét. A diplomatikai levéltár 1452-ben "Meger" néven említi, mig a leleszi orsz. 75levéltár 1462-ben "Felmegyer", a Kállay család levéltárának egy 1466-iki oklevele már "Vas-Megyer" néven. 1385-ben a Csaholy család kapta adományképpen Mária királynőtől. 1446-ban a Sztritey család szerepel mint földesur, a XVIII. században pedig a Megyeryek, Oláhok és Vécseyek. Jelenleg Megyery Géza, Bónis György és Deutsch Antal a birtokosai. A községben egy református templom van, mely a XVIII. század második felében épült. A határban, az Apáti dülőn, a hagyomány szerint, egy klastrom állott, melynek csekély rommaradványai még ma is láthatók; e romok közt már több ízben találtak régi római pénzeket. Figyelemre méltó dülőnevei még: Garai-hegy és Köperszeg.

Vencsellő, tiszamenti nagyközség, 310 házzal és 2565, nagyobbára róm. kath. lakossal. Postája van, távirója és vasúti állomása Rakamaz. Ez ősrégi község már 1407-ben a mai nevén szerepel. I. László király is megfordult itt és itt folytatta az 1092-ben, Szabolcs várában megkezdett zsinatot. Hajdan az ecsedi uradalomhoz tartozott és akkor a Báthoryak voltak a földesurai; később a Tárkányi család és 1417-ben az Uporyak. Utolsó birtokosa a Dessewffy család. A községben levő római katholikus templom 1834-ben épült, a gör. katholikus a XVIII. század végén, református meg 1820-ban. Az izraelitáknak imaházuk van. A községben van gr. Dessewffy Miklós díszes, nagyszabásu kastélya, melyet tulajdonosa csak legutóbb alakíttatott át. Körülötte szép park terül el. Itt van a gróf mintagazdasága is. A hagyomány szerint a község északi szélén várkastély volt, mely Lorántffy Zsuzsánna tulajdonát képezte volna. A községet gyakran érte tűzkatasztrófa és a Tisza több ízben elöntötte. A lakosok kath. olvasó-egyletet tartanak fenn. Határában már többször találtak különféle régiségeket. Dülői közül felemlítjük a Király-homoka, Marót, Lompér, Bóta, Pénzesverem, Rosás és Karcsa elnevezésüeket.

Veresmart, kisközség, a Tisza mellett. 188 házzal és 1260 lakossal, kik 76között az ev. ref. vallásúak vannak a legtöbben. Postája, távirója és vasúti állomása Kis-Várda. A Zichy-okmánytárban e község 1329-ben "Poss. Weresmorth" és "Villa Weresmorth" formában szerepel. 1334-ben a Várdayak voltak a földesurai. A XVIII. sz. végén és a XIX. sz. elején a hg. Eszterházy, br. Horváth, br. Vay, Czóbel, Elek, Erőss, Farkas, Ferenczy, Irinyi, Palaticz, Szögyényi és br. Ghillányi családoknak volt itt birtokuk, most pedig Wahrmann Renének. Református temploma 1843-ban épűlt. Ide tartozik Rozsály puszta is. Érdekesek és ősrégiek e község dülő-nevei, mint Zelemér-erdő, Verőcse, Erdős-duba, Csanda, Selejeg tó, Narva laposa, Bodnár-kána, Mali-kána, Pataj, Korong.

Viss, kisközség, a Tisza és a Bodrog közt, 118 házzal és 965 nagyrészben róm. katholikus lakossal. Postája van, távirója Ó-Liszka, vasúti állomása Liszka-Tolcsva. E község a Pongrácz család levéltárának egy 1381-ből származó oklevelében már szerepel. A Csicsery család 1452-ben be akarta népesíteni és ezért soltészság gyanánt Gewrghspan Lászlónak adták ki 10 évi adómentesség biztosítása mellett. 1462-ben az Ujfalussy és a Pataky, 1481-ben a Csicsery, Ormos és Fodor; egy évvel később a Fuló és hat évvel ezután a ráskai Balázs család volt a földesura. A XVIII. század második és a XIX. század első felében az Egry, Görgey, Isaák, Kapitány, Nánássy, Ócskay, Tóth, Pethő, Miskolczy és Fekete családok voltak a birtokosai; most pedig Boócz Ferencz, kinek itt csinos urilaka van, melyet 1890-ben építtetett. A községben levő róm. katholikus templom 1827-ben épült. A falu 1885-ben leégett.

Zalkod, kisközség, a Tisza és a Bodrog közt, 42 házzal és 402, nagyobbára róm. katholikus vallású lakossal. Postája Viss, távirója Ó-Liszka és vasúti állomása Liszka-Tolcsva. E község már a pápai tizedlajstromokban "Zalgoch" néven fordul elő. 1406-ban az Ujfalussy család volt a földesura, 1470-ben az Óbégányi és 1472-ben a Buttkay, Ráskay és Márky családok. A XVIII. század végén és a XIX. sz. elején a Básthy, Csapó, Hangácsy, Komjáthy és Poroszkay családoknak volt itt nagyobb birtokuk, most pedig Rothmann Mór örököseinek. A község róm. kath. temploma 1757-ben épült. E községhez tartozik az ősrégi "Erkecse" puszta.

Zsurk, tiszamenti kisközség, 139 házzal és 896 lakossal, kik között a reformátusok vannak a legtöbben. Postája és vasútja Záhony, távírója Csap. A Zichy-okmánytár 1353-ban "Surk", a Bercsényi levéltár pedig "Zurk"-nak mondja. Legrégibb földesurai a Losonczyak voltak, 1477-ben pedig a leleszi konvent birtokába került; azután a gróf Forgách család lett a birtokosa. Református temploma 1790-ben épült. Dülő-nevei közül érdekesek és bizonyos jelentőséggel bírnak a Lesznye, Ipri, Rátka, Rév-tava, Zovány, Kondor-rét, Lókotyor, Pénzverő laposa, Dancsok, Nápa-ágyos, Szebcse ér, Szótalanka, Emberfő-homok, Eszterna, Lidnecsere, Csigje, Nikestó, Nagy Bakos domb elnevezésüek.