A nagy magyar alföldi medenczének északi határvonalán fekszik Szabolcs vármegye, az északi szélesség 47'31'-48'28' és a keleti hosszúságnak (Ferrótól számítva) 38'40'-40'15' fokai között. Alakja legmegközelítőbben háromszöghöz hasonlítható. Legszélesebb a keleti határán, a hol Bereg, Szatmár és egy kis vonalon Bihar vármegyével érintkezik. Nyugat felé haladva, mindinkább keskenyedik a területe. Délről Hajdu vármegye erősen benyúlik a Tisza-Polgár határában csúcsosodó háromszögbe. Az éjszaki határvonalon a Tisza délnyugati irányban húzódó folyása adja a háromszög harmadik oldalát, a mely Zempléntől és Borsodtól választja el Szabolcs vármegyét.

Területe: 4639.03 □ km; egészben a tenger színe fölött 200 méteren alól fekvő mély síkság, a mely a vármegye északnyugati csúcsán 100 méter alá száll. A vármegye területének legnagyobb részét a T.-Eszlár, Nyíregyháza és Új-Fehértó határain délről északra irányuló vonaltól keletre fekvő, - délről északra nyúló, - mintegy 4825 □ km területü Nyír képezi, melyből Szabolcs vármegyére körülbelül 3349, Szatmárra 290, Biharra 380, Hajdu vármegyére pedig 806 □ km esik.

A Nyírnek enyhén lejtő nyugati határán túl a legaczélosabb búzát termő, - televényben gazdag, - homokos terület: T.-Polgár, T.-Dob, T.-Dada, T.-Büd, Büd-Szt.-Mihály, T.-Lök, T.-Eszlár, Nagyfalu, részben Nyíregyháza és Uj-Fehértó nagyterjedelmű határaiban fekszik.

A Nyír észak felé a szemnek észrevehetetlenül lejt és határát itt a Berkesztől Vencsellőig vonuló, - mintegy 50 km. hosszu - 1880-tól 1883-ig épült Lónyay-gyüjtőcsatorna képezi, a mely a Nyírből a Rétköz felé rohanó nagymennyiségü csapadék-vizeknek útját állja, felfogja és Vencsellőnél a Tiszába vezeti - és választja el az úgynevezett Rétköztől, mely mintegy 140,000 holdnyi terület, a hol a Tisza-szabályozás előtt, - kivéve a községeknek belterületét és ezek határainak egyes kisebb-nagyobb homokos szigeteit, - a vizimadarak Európában ismert csaknem minden fajainak milliárdja, csíkok és halak éltek és szaporodtak; sőt azután is addig, míg a Nyírvizeket felfogó gyűjtő-csatorna el nem készült, a mely művelet a Nyírvíz-szabályozásnak előmunkálatát képezte.

2Keletre keskeny és csakis a Kraszna mellett mocsaras szegély választja el a Nyírt a Tiszától és Krasznától, mely helyen meredeken, másutt lejtősen megy át a környező agyagos lapályba.

A déli bihari oldal, mely meredeken hajlik a Berettyó és Ér folyó medenczéjéra, oly élesen válik el a szomszédos televényes agyagtalajtól, hogy az uralkodó szelek a homokot mintegy reáborítják az egészen elütő természetü talajra és a Nyírnek határát, lassan bár, de mindinkább délre tolják.

Míg éjszak felé a Nyírnek homokja lejtősen és elmosódottan, addig itt meredeken határolódik.

Szabolcs vármegyének kőzetei, hegyei egyáltalában nincsenek.

A Nyír egy a síkságból kiemelkedő homokmagaslat, melynek keletkezéséről alább lesz szó, és a mely kiemelkedést egy zegzúgos vonal egy nagyobb éjszaki és egy kisebb déli részre oszt.

A déli rész mintegy negyedét képezi az éjszakinak.

A vízválasztó vonal Vásáros-Naménynál kezdődik és Ilk, Nyír-Mada, Papos, Jármi, Hodász, Császári, Nyír-Bátor, Mihálydi, Nyír-Béltek községek határain át Hadházig vonul.

A vízválasztó vonalnak gerincze V.-Namény közelében 139, Ny.-Béltek határában már 186, Hadház és Böszörmény között pedig megint csak 162 méter magasságban fekszik a tenger színe felett, míg a Tiszának null pontja Naménynál 113, Tokajnál 97, Tisza-Polgárnál pedig 93.

A vármegyét határoló, némely helyen átszelő Tisza medrének 223 km. útjában tehát 20 méter esése van.

A Bodrog és a Takta, a mely utóbbi csak a közeli Tarczal tájékán szedi össze magát mocsarakból folyóvá és csak is csapadékos időben folyik, máskor pedig álló víznek tekinthető, csak torkolatuk közelében néhány kilométer hosszuságban érintik Szabolcs vármegye határát.

A Nyír, bár agyagban, televényben, tehát termőképességben is jóval 3magasabban áll, mint például a pestmegyei homokterület, mégis alá van vetve a szél hatalmának.

Miután pedig nálunk az északi szél uralkodó és valószinüleg az ősidőkben is az volt, a völgyületeknek főiránya is ezen tényező befolyása alatt csak is északról délnek felfelé lejtőleg irányulhatott. A vízválasztó vonalon túl pedig - szélenyhében - a homok rövid távolságban meredeken rakodott le völgyképződés nélkül, hasonlóan, mint azt telenkint hófuvások alkalmával észleljük.

Az északi szél után, gyakoriságban és erőben, a nyugoti következvén, a homokdomboknak többnyire a keleti része meredekebb, mint a nyugoti.

A domboknak és völgyeknek említett elhelyezkedése azonban csakis a fővonásokban áll, mert a számba veendő különböző szeleknek behatása következtében, az említett irányoktól eltéréseket is tapasztalunk.

Az egyes domboknak a környező részből való kiemelkedése ritkán haladja meg a tíz métert. Legtöbbször azonban ezen magasság alatt áll.

Vízrajzi tekintetből a mai Nyírnek északi szomszédja - a Rétköz - alig hasonlít a Tisza- és Nyírvízszabályozás előttihez.

A régi óriási Rétköz ingovány-mocsár volt, a honnan tavaly is egy álló helyzetben elsülyedt Cervus alcesnek agancsos koponyája került a szabolcsi muzeumba Ibrány közeléből. A hol évezredek alatt a vízinövények mindíg víz alatt álló maradványaiból vastag tőzegrétegek, levegő hatásának is kitett korhadékaiból pedig méternyi vastag humus-rétegek képződtek, ma áldást osztó gazdasági kultúra van, mely távolról sem engedi sejteni azt, hogy pár évtized előtt ott pákászok élték víg napjaikat.

A Nyírvíz-szabályozásnak 1888-ban történt befejezése óta a Nyírnek képe is megváltozott.

A homokdombok között elterülő mélyedésekben ősidőktől fogva képződött, - egy vékásnyi, ezer holdnyi - kárászokban, csukákban, pontyokban bővelkedő, nádas, gyékényes, szíkes-tavakat a Nyírnek északi lejtőjén, hét völgyületen át a Tiszába vezették le és a tavak szántófölddé, kaszálóvá változtak át.

Voltak ugyan a Nyírvíz-szabályozás előtt is itt-ott szivárgások, ezek azonban csak csekély részét - és mintegy rohamokban, nem egyenletesen - vezették le a felesleges vizeket. De olyan jelentéktelenek voltak, hogy nem is tartották érdemesnek azokat külön névre elkeresztelni.

Az újonnan készült levezető csatornákat a völgyeknek fontosabb helyei szerint nevezték el.

Ezek a következők: