329A RÓMAI KATHOLIKUS EGYHÁZ SZABOLCS VÁRMEGYÉBEN.
Irta Kandra Kabos
Szabolcs lakói a honfoglalás korában.
Szabolcsban honfoglaló őseink szlávokat találtak. Ezek a honfoglalás idején már a kereszténységgel ismerősök lehettek. A bizánczi birodalommal nemcsak Délmagyarország dunai részei állottak összeköttetésben, hanem a Szabolcs vármegye környékén alakult szláv vajdaságok és kenézségek is, s így valószínű, hogy Szabolcsban is megfordúltak a keleti hittérítők, vagy a szomszédság papjai. A vezérek korában pedig már egyházaik is lévén, Szent-István alatt megtérítésök javarészben csupán a szertartás nyelvének megváltoztatásában és a nyugati egyházhoz való csatlakozásban állott.
Szabolcs vármegye területén is életbelépett ugyan a szent király törvénye, hogy minden tíz falu egyházat építsen, de e vármegye ős lakóira nézve ennek végrehajtása, a már megvolt egyházaknál fogva, nem látszott terhesnek. Hogy Nyír-egyháza egyike lett volna e tízes csoportoknak, megengedjük, de hogy akkoriban e vidéken egyetlen lett volna, az nem valószínű.
Magyarok és bessenyők.
A telepedett másik népfaj a magyar és bessenyő elem volt (Székely, Besenyőd).
A szászdi monostorra vonatkozólag olvassuk: "Do predium Suruk cum capella sancti Martini." Itt Suruk alatt Foltin János szerint "a Tiszához közel eső Zsurk falu értendő". Szerinte a kápolna helye kijelölhető, mivel későbbi időben a kápolna körül falu keletkezett s a kápolnától kölcsönözve, ma Szent-Márton-nak hívatik és Zsurktól déli irányban fekszik. Igen, de tudnunk kell, hogy ott magyarok laktak, kiknek hadnagya Mihály volt, a szóban forgó alapítás idejében. Mihály tehát keresztény.
Azonban ha ilyen zúghelyen is volt kápolna, akkor nem csupán Nyíregyházán, hanem bizonyára másutt is voltak ilyenek.
A másik, a mi itt hangsúlyozva kimutatandó, városaink, falvaink és pusztáink régisége, melyek az előkorban egyház és pap nélkül nem képzelhetők.
Helynevek a Váradi Regestrumban.
Szabolcsi helynevekben régi kútfőink között leggazdagabb a Váradi Regestrum, mely II. András korából származván (1205-1235), még a tatárjárás előtt való ős időknek tanúja. A Váradi Regestrum a következő szabolcsvármegyei helyeket szerepelteti: Balkány, Bessenyőd, Bogdán, Bolth, Csúr, Ekőcs, Fejértó, Hene, Hortobágy és Rágy, Karász, Kékcse, Kemecse, Nánás, Napkor, Nyír, Oros, Polgár, Petri, Szabolcs, Szolnok, Tas, Várda, Varsány, Zalkod.
330Helynevek Árpádkori oklevelekben.
Árpádkori oklevelekben említtetnek: 1245-ből Gáva, Timár, Nagyfalu. 1268-ból Kaak (Kék). 1281-ből Semjen. 1283-ból Halász. 1289-ből Gúth, Balkán, Acsád. IV. László korából: Szakol, Busal, Ajak, Kemecse, Jéke. 1290-1300. Beszterecz, Dombrád (Domorád), Dobos stb., melyek ugyanannyi egykorú parochiának vagy egyháznak az emlékezetét is fentartják.
Kegyurak.
Saját világításban állítja elénk a magyar kereszténység első századainak ügyét az első vagy legalább legrégibb ismert nagybirtokos kegyurainak számbavétele is.
Volt idő, midőn Szabolcsban legnagyobb birtokos a szabolcsi földvár volt. A nagy birtok-testből legutoljára Timár, Nagyfalu, Gáva, Vencsellő, Ekölcs, Halász és Harang szakadtak ki. A szabolcsi vár nagy birtokterülete fölött a patronátusi jogokat királyaink gyakorolták, a mi kedvező hatással volt a kereszténységnek e területen való elterjedésére és megszilárdulására.
A vár után legrégibb birtokosnak és leghathatósabb kegyurnak az egri egyház látszik. Irásba 1261-ben vétetett, de hagyományaink szerint még magától Szent-Istvántól kapta az egri püspökség (1009. év) Oszlárt, Tymárt, Bagzeget a Hortobágy víze mellett a hozzátartozó halastavakkal, Pog-egyháza falut, közel a Hortobágy vizéhez, hasonlóképen halastavakkal.
A szászdi apátság alapító levelének világításában a következő szabolcsmegyei helyekre nyerünk adatokat: Basahalom (ma Bashalom), a Hortobágyon Horth, Dada (az írásban Ceda), Vense, mely nem egy Vencsellővel, de tájékán keresendő; Dombrád és Szekeres (Foltin János szerint Ekeres Dombrád mellett), Pród, Zsurk, Levelek.
Czímeres nemzetségeink közül a következők érdemesűltebbek, mint egyháztartó nagybirtokosok: a Baksa-nemzetségnek Eszényi, Csapi, Gálszécsi ágazata. A Bogát-Radvány-nemzetség: a Monokiak, Bogátiak, Rakócziak. A Guth-keled-nembeliek: Dobiak, Dorogiak, Darócziak, Kisvárdaiak, Zelemériek, Szokolyiak, Anarcsiak, Báthoriak, Guthiak, Balkányiak, Bánkiak. - Azután a Huntpázmán-nembeliek, a Jákó-nemzetség, a Káta-nembeliek, a Szartivánvecse-nembeliek, a Pécz-nemzetségbeliek, Ibrányiak, a Balog-semjén-nembeliek, a Szente-Mágócs-nemzetség, a Tolcsva-nembeliek. Ezek a kiválóbb családok, melyek Szabolcs területén egyházakat emeltek, papokat tartottak, a szentélyben űléssel bírtak és ha helybeliek voltak, ott temetkeztek.
A köznemeseket versenygésben látjuk egymással. Az egyik egyházat, a másik kápolnát állíttat, a harmadik papja számára újabb jövedelmi forrást nyit. A határleírásoknál gyakori a paprét-nek, paptavá-nak stb. emlegetése. Alig van oly falu, hol egyházra vagy kápolnára vagy mindkettőre ne bukkannánk.
A főnemességet a szerzetes-rendek pártolása jellemzi.
A kegyúri jog nagy tisztesség. Birtok-osztozkodásnál közösnek marad ugyan, de az egyháztól távolabb esett fél rendesen kápolnát állíttat.
"Egyházas" helyek.
Szabolcsban a következő helyek viselték az Egyházas jelzőt: Berczel (1424), Bodony (1336), Gégény (1355), Gelse (1336), Macs (1439), Nagyfalu (1459), Pátroha (1324), Zász Ibrány és Halász közt (1322), Szent-György (1439).
Máskor az egyház védő szentjéről neveztetik el a község, mint: Szent-Ábrány (1371), Szent-Ágota, Szent-Iván, Szent-Margita (1261), Szent-Márton, Szent-Mihály, Szent-Miklós, Szent-Péter.
Van Szabolcsban: Hímesegyház, a balmazújvárosi ősegyház. Félegyház a Derékegyháznak ellentéte és fiókegyházat jelent. Szegegyház valószínüleg egykori egyházának külső színét jelzi.
Kőegyházak.
Egyházaink fából vagy kőből építvék. Meglepő Szabolcsban a kőből épült egyházak nagy száma. Fa-alkotmány volt: a gemzsei Szent-Bertalan-kápolna (1374), a keék-i Krisztus testéről nevezett egyház (1333). Kőegyházakul említtetnek megyénkben: az oros-i (1483), a napkor-i (1483), a nagy-kállai (1483), kis-kállai (1483), a biri (1483), a löki; a tisza-eszlári (1483), simai, laskodi, székelyi (1485), megyeri (vas) (1483), bagosi (1483), thassi (1499). Hanem minden adatot, mely kőegyházról szól, alig lehet betű szerint való értelemben venni. Azok nagyobb része tégla-építésű lehetett. Erre mutat a Fejéregyházával ellentétes Hímesegyház (Balmazujváros). A középkori építés külsőleg vakolást nem használván, virító kinézést nem adhatott egyházának másban, mint a színes téglák alkalmazása által.
És ilyenekre épen Szabolcsban bukkant Ipolyi több helyen. Nyíregyházán, hol az 331ev. reformátusok akkor még fönnállott egyháza zöld, sárga és fekete szemű színes téglákból épült volt. Oros-on, a hol a református templom támaszfalainak egyes helyein, hol a vakolat elvált, tüntek ki a színes, különösen a sárga és zöld téglák. Karászon a lebontott régi egyház törmeléke közt talált különböző szinü, sőt fénymázas téglákat is.
Biblia pauperum.
De középkori egyházaink nem csupán hivogató külsővel bírtak, hanem belsőleg is áhítatkeltőbbek voltak, mint a maiak. Volt gondoskodva különösen a nép hangulatkeltéséről, az úgynevezett szegények bibliájá-ban (biblia pauperum); mert a XIII-XVI. századok nagy időközében Szabolcsban kevés oly Istenháza volt, mely egészen vagy részben kifestve nem volt és különösen szentélyében falfestményekkel ékesítve nem lett volna. Az új hit azonban hadat üzent a szegények ezen bibliájának, és ha vannak még egykorú egyházak Szabolcsban, akkor bizonyára vastag, százados mészrétegzet alatt rejtőznek a naív felfogású, élénken színezett szentképek.
A középkor hitbuzgalma és áldozatkészsége azonban a legmeglepőbb módon a monostorokban mutatkozik, melyek vidékök történetében elsőrendű tényezőt képviselnek.
A mívelődési mozzanatok írójának teendője marad azonban, hogy a Hortobágy egykori népesebb voltát, az ott virágzott monostorok hatásának ismerje föl. Második szempont, hogy minden főrangú családnak egy monostor - és megfordítva, minden monostornak valamely előkelő nemzetség felel meg.
A turai templom belső portáléja 1488-ból
Propper Róza k. a. felvétele.
Monostorok.
1. Az első monostor, mely hatással volt Szabolcsra, az 1067. táján alapított szászdi apátság, mely létrejöttét a Géza nagyvezér és László vezér előtt nagy becsületben álló Péter ispánnak köszöni. Szászd nem Szabolcsban, hanem annak szomszédságában Borsodban feküdt. Némely íróink Szabolcsban keresik; s birtokai javarészben csakugyan mind szabolcsiak. Az apátságnak IV. Béla által megerősített alapító-levelét a vármegye történetét tárgyaló részben egész terjedelmében közöljük.
2. A besztereczi monostor vagy Beztruchmonostora. Monostoros egyháza a szentséges Megváltó tiszteletének volt szentelve, mi nagy régiségére vall. Mikor és ki alapította, és mely nemzetségnek voltak udvari papjai és mauzoleumának 332őrei? emlékek hiányában még csak gyanítanunk sem lehet. 1290-1300 táján kegyurasága vitás, a király által rendelt vizsgálat kiderítette, hogy a monostor kegyurasága a Lőkös fiait illeti. Egy másik évnélküli, de még IV. László korából (1290 előtt) való okirat beszéli, hogy Kozma fia, Pál és testvérei kegyvesztettek lettek és Dombrád, Dobos és Beszterecz a Balog-Semjén nembeli Ubul fia Mihálynak és fiainak adattak. 1343 táján a Beszterecz-monostorhoz tartozó Újfalut a szatmárvármegyei Dobosiak bírják.
3. A halászi monostor. 1311-ben I. Károly a Pécz-nemzetségbeli Gergely fia, Lukácsnak adja: Halászt Bel-Halászt, "in qua quidem Halaz est Monasterium constructum in honorem Virginis gloriose" a tiszai vámmal.
Foltin János szerint Nagy-Halász alatt, a községen kívül, délnyugati irányban Ibrány felé, egy kiemelkedő terjedelmes dombtetőn, máig egy terjedelmes épületnek rommaradványai láthatók, a hol a hagyomány szerint, hajdan barátok laktak. Foltin János állítása szerint ez lenne Péter ispán fönt említett monostora, melyet Géza nagyvezér és László vezér támogatása mellett alapított. Indokai a következők, mert Egyházas-Zász helynévvel Szabolcsban épen Halász és Ibrány határjárásában találkozunk (1322); mert ennek is a "boldogs. Szűz monostora" a czíme; mert a határ-leírásban említtetik az "apát-ér" és mondatik, hogy "a víz tartozandó az apáturhoz, az erdő pedig Ibrányhoz." Tehát kétségtelen apátsági mivolta is.
Nem utolsó érve az érdemes tudósnak a halász-zászti apátság mellett a szolgálmányos Dombrád és Zekeres közelsége. Nagy-Halász, az apátság egykori helye, úgymond, szomszédos hely Dombráddal és bár Nagy-Halásztól Dombrád éjszaki irányban három órányi távolban van, határaik mind e mellett is egymással érintkeznek. Szóval erős ellenféllel áll szemben, a ki apátságának eredeti helyét Szabolcs vármegyén kívül Borsodban keresi.
0
A monostor és egyház sokáig fönnállott. Pázmány Péter szerint, a XVII-ik század első felében Halászon szent-ferencz-rendű szerzetesek laktak.
4. Bődmonostora (Bewdmonustra, Beud). Alapítási kora, a benne magának emléket emelt nemzetség, a monostor viszontagságai, merőben ismeretlenek. Létezéséről csupán egy-két adat szól. 1324-ben a semjéni Ubulfi-utódok tiltakozásából nyilvánvaló, hogy Bődmonostor-ának részbirtokosai voltak. 1347-ben már a Báthori család ősei osztakoznak birtokaikon, melyek között Bődmonostora is említtetik. Később is majd a Báthoriak (1413), majd a Zelemériek (1476) birtoka gyanánt tünik föl.
5. Adonymonostora (Adonmonostora, Monosthoros-adon.) E monostor állítólag a prémontreieké volt és egyháza Kisasszony tiszteletének volt szentelve. 1347-ben osztozkodván a Guthkeled nemzetségbeli Báthoriak ősei Odonmonostur-ának kegyuri joga tekintetében, a patronusi jogban a megfelelő részességet közösnek hagyták és a Báthoriak utókorában eshetett akár e család, akár más részéről a prépostságnak az utolsó nyomig való elpusztulása.
6. A nyírbátori klastrom. Már ez nem monostor volt, hanem csak kisebb szabású, t. i. kolostor. A hagyomány úgy tudja, hogy a nyírbátori egyházat 1480 tájékán Báthori István építette a kenyérmezei ütközetben szerzett zsákmányból. Erről különben Nyírbátor leírásánál bővebben van szó.
7. Zámmonostor (Zaammunustura.) Egyháza a szent-kereszt tiszteletének 333volt szentelve. Alapítójának a Káta-nemzetség látszik és különösen ennek Gúgh-a, a sokat szerepelt Kátaiak őse. Ez ág birtokában látjuk Zámot még 1297 táján is, mikor a birtokos család száz ezüst márkáért Debreczeni Dósa mesternek eladja. Hogy azonban itt nem egész Zámról van szó, kitünik egy 1343-ik oklevélből, mely szerint a Kátaiak és Dósa fiai osztoznak meg Zámmonostor falun s a monostor kegyúri jogán és vámján. A következő századokban a monostorra vonatkozólag hallgatnak adataink. 1459-1473-iki adatok e helyet már nem nevezik monostorosnak.
A nyírbátori minorita-templom belseje.
Saját felvételünk.
8. Ohati monostor (Hahothmunustura). Már csupán hanyatlásának vagyunk 334tanúi, midőn 1299-ben a Rátold-nemzetség kezéből Poroszlóért, mely szintén monostoros, a poroszlói Julák kezére megy át. Hahothmonostorához ekkor még Hodos, Árkosd és Sziles szomszédos és Csege, szintén szabolcsvármegyei helyek tartoztak. 1456-ban és már korábban is egyszerűen csak Ohat és a monostornak már semmi nyoma.
9. Szent-Iván szabolcsi prépostsága. 1333-ból Devecser határában harmincz halastó említtetik, melyeknek egyike préposttava néven szerepel. Állítólag prémontrei rendű volt s így a tatárjárás előtt már léteznie kellett; de a "Prémontreiek" írója nem számol be sem a prépostsággal, sem alapítóival, akik valószinűleg a rakamazi Guth-Keledek lehettek. Az egyházmegyei névkönyv úgy tudja, hogy ezen prépostság most egyesítve van a jászóvárival.
10. Az eszenyi pálos kolostor. A "Kisasszony" tiszteletének szentelt ezen remete-kolostor 1356 óta állt. Alapítói a Baksa-nemzetségből ("Miczbán") származott Csapiak, illetőleg Simonfia Tamás volt. Álladékul szántóföldeket, halastavat, gyümölcsöst stb. kaptak. Elég népes volt e klastrom, miután egy évből (1639.) ismerjük Jakab perjelt, János és Mátyás papokat, Domonkos és Miklós frátereket. Birtokuk idővel szépen megszaporodott. Bírnak Endesen, hol az Endesiektől 1482-ben szereznek részeket. A Laposnya halastó, Tóköz és Zegh erdőn és a szentmártoni réven kívül szőlőkben is vagyonosok. Megrontójuk az alapitó család késő ivadéka, az új vallási áradatba belesodort Csapy Ferencz volt, ki elfoglalta birtokaikat, őket pedig elriasztotta százados magányukból.
11. Karászon czímeres, nagy nemzetség lakott, a bánokat és Szabolcsnak sok főispánt adó Karásziak, kik az Anjou-kor közepéig állottak a vármegye élén. Kellett tehát lennie monostoruknak is. A karászi monostort említi Foltin János is, sőt volt ott apácza-kolostor is a fönmaradt gyér emlékek szerint.
12. Vidmonostora. Nem a mostani Szabolcs területén fekszik s emlékezete sem nyúlik messzebb 1430-nál, amikor mint a Kállayak birtoka tünik föl Andosmonostorával együtt.
13. Andosmonostora. Nem tudjuk, hogy romjai hol keresendők. Ez tehát már a negyedik monostoros hely a Kállayak birtokában. E nagymultú család ősi bölcseje és monostoros temetkező helye - nézetünk szerint - egyaránt a szatmármegyei Semjén táján keresendő. A középkori Szabolcsban két Apáthi helynév is jelentkezik, de monostor föltevésére egyik sem jogosít. Amely Apáthi Hene mellett, Bogdántól északra feküdt, az annak idejében nyilván a besztereczi apátot uralta. A mai Kopócs-Apáti pedig Sárvár-monostorához tartozott. Az elpusztult, de Téth tájára eső Ujfalu 1465-ben másként "Apát-szögh"-nek neveztetik, de önálló apáturság föltételezésére ez sem jogosít.
Anya- és fiókegyházak.
A vármegye anya- és fiókegyházai a következők voltak:
Dada. Ma is plébánia. A pápai Regestrum említi Szent-Györgyről nevezett egyházát. Papja: 1332. István; kegyura 1067-1254. a Guthkeled nemzetség lehetett. Tisza-Dob. Most félegyház. Egyházának védő szentje a XIV. században Szent-Miklós; papja a Regestrum korában Simon. Birtokosa 1270-1300. a Guthkeled nemzetség, utána a nemzetség dobi ága. Dob kettős hely levén, itt méltán még kápolna is föltételezhető. Takta-Kenézlő. Most félegyház. Papja: 1332. Miklós. Egyháza ismeretlen. 1312-től a Tolcsvaiaké Rakamaz. Ma is derékegyház. Első, okleveles adata 1067-ben merülvén föl, Szabolcs egyik legrégibb egyháza. A szent-keresztről nevezett egyházának első emlékezete 1310-ben a Guthkeledek osztozkodása alkalmával merül föl. 1435-ben papja Miklós volt. Nagyfalu. Egyházát még az árpádházi királyok építhették, miután mint várbirtok 1245-ben került adomány útján a Guthkeledek kezére. 1459-ben egyházas Nagyfalunak neveztetik. Eszlár. Egyháza Szent-Kilián tiszteletére kőből épült (1332-1414). Papja: 1332. Pál, majd János. 1281-ben a Guthkeledeké, 1321. táján a Kállayaké, előttük pedig Karászi Sándor bán ivadékai birtokolták. Szent-Péter (puszta Búj és Kótaj közt) Szent-Péter egyháza 1414-ben említtetik. Hogy plébánia lett volna, nem bizonyos 335Királytelek-re látszik vonatkozni 1338-ból e körülírás: Zentkiral alio nomine (másként) Bűd-Szentkirály. E szerint e területen Szent-István király egyháza állott volna. Tisza-Lök, Szent-Miklós egyházával. 1332-1337-ben. Papjai Jakab, majd Miklós. 1397. Jakab. 1252. Löki Eélnek fiai Csobajt megveszik. 1332-ben a Kállayaké. A régi világban Nagy- és Kis-Lök volt. Gyomán Lök mellett. Már nyoma sincs. Egyháza Szent-Mártont vallotta védő szentjének. Papja 1332. Pál, 1354. Jakab 1325 előtt már a Kállayak birtoka. Szabolcs. 1332-1337. táján papja Péter. Az a kápolna, melyről 1431-ben olvassuk, hogy Szent-Mihály tiszteletének volt szentelve, a falu közepén áll s nem lehet a szent királyok korából való anyaegyház. 1393 előtt már a Szente-Mágócs nembeliek birtoka. Gáva. Papjai: 1332-ben Miklós, 1337 előtt Mihály, 1379-ben Lőrincz. 1245-ig várbirtok, tehát királyi patronátus, aztán a Guthkeledek bírják. Zalkod. Papja 1332. Domonkos. Minden szentekről nevezett egyházának már az Árpádok korában nyoma van. Egy 1299-iki írás szerint ugyanis a zemplényi Csenke Zalkodhoz tartozó félegyháznak mondatik, emberek emlékezetét meghaladó idő óta. Másik félegyházának Wiis tünik elő, mely hely Kisasszony kápolnájának kegyuraságát 1343-ban a Csicseriek bírják. Ibrány, mondatik Egyházas-Ibránynak is. Egyháza Szent-György tiszteletének volt szentelve. Papja 1332. Bálint. 1322-ben a Pécz-nemzetség kapja, ivadékai az ibrányi Ibrányiak. Nagy-Halász. Monostoros hely. Van külön plébániája is. Papja 1328-ban Mikó, a Nagyasszony egyházának igazgatója. Kemecse. Papja 1332-ben Péter, 1359 táján Lőrincz. 1272-1290 közt a Kállayak kapják királyi adományba; de gyaníthatók kegyuruknak a nemes Kemecseiek is, kik 1330-tól önállóan szerepelnek. Nyíregyháza. A tizedszámadások könyve csupán nevével számol be, de nem említi sem a fizetett összeget, sem papja vagy egyháza nevét. Általában kevés papját ismerjük a középkorból, mi talán félreeső voltának tudható be. 1420-ban az egri szentszék végrehajtással bízza meg a Kálló környékén lakó plébánosokat, hogy nemes Kállai Lőkös fia Miklóst kisebb egyházi fenyítékkel szorítsák tartozásának és a rárótt bírságoknak fizetésére. Ezen megbizottak az érdemes és tiszteletes nyíregyházi, pazonyi, löki, gávai, szabolcsi, szakolyi, balkányi és geszterédi plébánosok, a kik azonban névleg nem említtetnek meg. 1347-ben a Báthoriak ősei Nyíregyházán is osztoznak. Oros. Papja 1328-ban Tamás volt. Ő adózott a Szent-Péter egyháza részéről a pápai tizedszedőknek is. Sima. Kőegyháza 1483-ból ismeretes. Napkor. Egyházának nyoma 1205-1235. évek tájára vezethető vissza. 1319., 1332., 1345. és 1400-iki adatok szerint kőegyházának védő szentje Szent-István király volt. Papja 1332 Bálint. Harang (puszta). Régi, népes egyházát, mely 1440-ben átalakulásban volt, " Szent-Margit" egyházának hívták. Hogy önálló lelkészség lett volna, arra nincsen közvetetlen bizonyságunk. Geszteréd. Egyházának védő szentje Szent-János evangelista lehetett Papja 1332. Pál. Hugyaj. Egyháza Szent-György tiszteletének volt szentelve. Papja 1332-1337. táján András. 1281-ben a Guthkeledek birtoka. Nagy-Kálló. Egyháza a Szent-Kereszt tiszteletére volt állítva, mihez képest a szentély falait és oltára szárnyait a kínszenvedés fokozatosan haladó ábrázolásával és a főoltárt a fölfeszített Megváltónak plastikai föltüntetésével kell képzelnünk. Papja 1332-1337. táján Lőrincz, 1328-ban Demeter, 1340-ben Pál, 1345-ben Miklós, 1381-ben Péter, 1414-ben Benedek. Kis-Kálló. A középkorban neveztetik Tót-Kállónak, sőt korábban Fedémes-nek is. Tornyos egyházának védő szentje a pápai tizedszedők bejegyzése szerint, Szent-János evangélista volt. Egy 1400-iki írás szerint pedig Keresztelő János. Papjai 1332-ben Sixtus, utána Gergely, 1400-ban Jakab. Kálló-Semjén, 1317-ben Egyházas-Semjénnek neveztetik. 1319-ben Szent-Miklósnak ott levő egyházáról, mely a helység északi részén állt, nevezetes az ottani Kisasszony kápolnájával való versengése. Papjai: 1318-ban János, 1332-1337. táján István, 1343 körül Péter a semjéni pap a Kállay-családból, ki úgy látszik, később hevesi főesperes lett. 1346 táján János, 1381-ben Fábián, 1398-ban Péter, 1400-ban Jakab. Biri. Biriben az 1483-iki följegyzés szerint, az egyház kőalkotmány és kettős tornyú, mi a Kállay családot dícséri. Balkány. Papjai: 1328 táján István, 1332-ben András. Kegyurai a Balkányiak voltak. Szakoly. Egyháza Szent-Miklós napkor tartott búcsút. Papjai: 1329., 1332-1337. Péter, 1343-ban Mihály. A szakolyi Guth-Keledek voltak patronusai. Bököny. Hogy egyházának északi falán Szent-László csatája is ábrázolva volt, onnan gyanítható, mert a krónikák szerint itt vívta ki a Szent király egyik diadalmas csatáját a kúnokkal, papja 1332. Bertalan. Bot, régiesen Bolth (puszta). Egyháza Szent-Mihályról neveztetett. Papja 1332-ben Márton. Szoboszló. Csak Péter papját ismerjük. Szováth. 1332-1337 táján élt Mátyás papja. Hegyes. Egyháza Szent-Miklósról neveztetett. Balmaz-Ujváros, régi nevén: Hímes. Papja 1332-ben Mihály. Mizsete a zámi pusztán. Köteles. 1347-ből azon levélben, mely pércsi Mike fia osztozkodásáról szól, úgy említtetik, mint szabolcsi hely, melynek egyháza Szent-Györgyöt tiszteli védszentjéűl. Ma ilyen helyet nem ismerünk. Hort. 1347-ben szintén úgy említtetik, mint Szabolcsban fekvő egyházas hely. Egyháza Szent-Dömötört vallotta védő szentjének. Macs (puszta) is szabolcsi területen van a középkorban és az egyházas-macsi, másként szentgyörgyi lelkészség a szabolcsi főesperesség területén. Rábé és Bajom szintén mint a szabolcsi főesperességbe tartozó plébániák említtetnek, de hogy ebben az időben területileg is e megyéhez tartoztak volna, nem lehet kimutatni. Hasonlóképen Ebes, Bagos, hajdan Kis- és Nagy-Bagos. Papja 1332-1337 táján Pál. E lelkészi hely alkalmasint Felbagos volt, melynek egyháza Kisasszony-ról neveztetett, patrónusai pedig a Kállayak, majd Biri Tamás. Gúth puszta Nyír-Adony mellett. A Guthkeled nemzetség birtoka a történelem emlékezetét meghaladó idő óta. Egyházának romjai még ma is láthatók. Első ismeretes birtokosa és első ismert lelkésze Lőrincz volt. Nyír-Adony. Már láttuk, mint Adonymonostorá-t. Papja 1332-ben István. Szent-Ágota puszta, önálló lelkészsége mellett nem szólanak írásbeli adatok. Szent-György-Ábrány, mondatik olykor Szent-Ábrány-nak is. 1341-ben az egri szentszék által az ohati határra megbízott emberűl küldetik ki András, az ábrámi pap. Nyír-Bátor. Nem mindenkor volt szabolcsi, hanem sokáig szatmári terület. Így a pápai adófizetés korában, a mikor Lőrincz volt plébánosa. Egyháza Szent-Györgynek volt szentelve. Kegyurai a Báthoriak voltak, kik közül a kenyérmezei hős, a zsákmányból építette volna a mai is fönlévő egyházakat. Szent-Miklós, másként Csege-Szent-Miklós, melynek János papját ismerjük. Szent-Margita, 1261-ben már Fejér-Szent-Margita. Csege. Csegének "minden szentekről" nevezett egyházát 336ismerjük. Papja 1332-ben Dömötör. Ettől különböző a Csegény nevezetű hitállomás Szabolcs felső részében. Papja 1332-ben Domonkos. Polgár. Papja 1332-ben Antal. Ártándhaza, Szent-Miklós egyházával 1433-ban szerepel először. Hadház. Ezen hely is csupán Szabolcs régi kiterjedése tekintetéből kíván itt emlékezetet. Papja 1394-ben Miklós. Böszörmény. Régenten szabolcsmegyei hely volt. Papja 1332-ben Péter. Zelemér szintén Szabolcshoz tartozott. A Zelemériek lakásának romjai még láthatók egy torony alakjában Böszörmény szomszédságában. Templomának védőszentje Szent-András apostol volt. Papjai: 1332-ben Miklós, István, 1347-ben Péter, 1393-ban Balázs, 1414-ben is Balázs. Kocs, puszta. Szent-Péterről nevezett középkori egyházának papja 1332-ben Dömötör. Ohat puszta. Monostorát már ismerjük, egyháza Szent-György tiszteletének volt szentelve (1311 Kár. O. I. 143); szomszédjában Árkosd félegyház lehetett. Pród puszta. Adatai 1067-1476 közt mozognak, miután előfordul a szászdi apátság alapító levelében, utóbbi esetben pedig Prod-egyház-nak, tehát még mindig egyházas helynek neveztetik. Léta, már 1336-ban Szent-János evangelista tiszteletére épült egyházáról nevezetes. Magy. Papja 1332-ben János. Vámos-Pércs. Ide valónak tartjuk "Paulus de Wamus" papot 1332 tájban. Szent-Mihály (Zenthmihal), egyházáról 1319-ben, a Kállayak birtok osztozkodásánál veszünk első ízben tudomást. (Anj. O. I. 527.) Ders. Ohat táján 1341. egyházas hely.
A borsovai főesperességhez tartozó helyek.
A középkorban sok ideig nem a szabolcsi, hanem a borsovai főespereseknek voltak alávetve a következő egyházas helyek:
Pócs. Máriáról nevezett egyháza már a pápai tizedszedők számadásában említtetik. Papjai: 1238-ban István, 1332-ben András. Urai a Báthoriak ősei a Guthkeled nemzetségből. Gyulaháza. Egyháza, úgy látszik, Szent-Erzsébet tiszteletére volt szentelve. Papjai 1332. János. Karász. Kisasszony tiszteletére szentelt egyházát a hagyomány Szent-László király korából valónak tudja. Papja 1310 körül Miklós. Ajak. "Szent-Miklós" ajaki egyházának papja Benedek 1332-1337 tájban szerepel. 1359 táján Balázs, 1386 előtt Demjén. Két Ajak van. Kegyurai 1272., 1293., 1299., 1315., 1328. években szerepelnek. Pátroha, a középkorban: Ighazospatruh Szent-Márton egyházával (1324.). A vele ellentétes Pátroha Őr előnévvel 1332-7. Papja 1332. János. 1344. után Magyar Pál halálával nejére száll Pátroha birtoka s a pátronátus is. Anarcs. 1317. Pál várdai, Mihály, Péter gyulafalvi, László thasi papok társaságában Péter anarcsi lelkész szerepel. 1332-1337 táján István volt az anarcsi Szent-László egyházának papja. Az anarcsi nemesek a Szabolcsban hatalmas Guthkeled nemzetség egyik ágazatát tették. Kenéz, ma: Cserepes-Kenéz. Papja: 1332. Miklós. A kenézi nemesek is valószínüleg a Guthkeled nemzetségből származtak. Ettől különbözik Keleznő, vagyis Kenézlő. Papja 1359. András. Fényes-Litke. Mária egyházával (1433). Papjai: 1317. Mihály, 1332-1337. András, 1359-ben András, 1386. Barta. 1433. Az egyház a bold. Szűz-Mária tiszteletére van szentelve, kegyurai a Kisvárdaiak. Rozsál. Szintén a Kisvárdaiak birtoka. 1381-ből ismerjük temetős (kerített) kápolnáját. Lelkészi hely nem igen volt. Gemzse. Önálló lelkészségének szintén nincsen semmi biztos nyoma. 1374-ből értesülünk, hogy kápolnája faalkotmány volt Szent-Bertalan tiszteletére. Báka. Egyháza után neveztetik Boldogasszony-Bákájá-nak is; tehát több Báka is volt. 1397-ben a bákai és ajaki plébánosokat az egri vicárius szentszéki ügyben bízza meg. Dombrád. 1332-1337-ben mint lelkészség be van írva a tizedjegyzékbe. A két utolsó árpádházi király alatt már a Kállayak birtoka volt. Papja 1359-ben Miklós. Devecser, ma Demecser. "Szent-György" egyházával (1333-1361.) Papjai: 1332. László, 1459. Gergely. 1333-ig a Karásziak bírják, ezek után Magyar Pál, Nagy-Lajos korának kiváló férfia, a XV. században az olnodi Czudarok, majd a Rozgonyiak és Kállayak. Egyháza 1361-ben egy halastóhoz jut. Visegrádon Vilmos volt egri prépost, pécsi püspök, királyi pecsétőr és kanczelláriai titkár előtt Magyar Pál neje Margit, bizonyos devecseri Merse nevezetű halastavát a Szent-György tiszteletére épűlt devecseri egyháznak adományozza. Keék. Önálló lelkészségét nem lehet vitatni. 1333-ban a Krisztus testéről nevezett faegyházáról veszünk tudomást. Szent-Márton, Tisza-Szent-Márton, 1332-1337. időben szerepel. Papja István és utána Miklós, 1345. Benk. Papja 1332. Péter. Apáti. Úgy látszik, a két Apáti közül a mai Kopócs-Apáti volt önálló lelkészség. Papja 1332. Dömjén. A helynek nevet adó Kapolcs a XIV. század közepén élt. Eredetileg a sárvári monostornak lehetett birtoka. A másik Apáti Henye mellett, Bogdántól északra keresendő. Hogy ez nem volt paróchia, kitünik Miklós egri püspöknek leveléből (1340), melyben a kállai esperessel tudatja, hogy István fia Andrásnak és Simon fia Imrének, királyi apródoknak megengedi, hogy Váralján és Apátin levő kápolnáikban istenitiszteletet tarthassanak stb. Hogy itt a kállai esperes az illetékes, ebből világos, hogy Apáti nem a borsovai, hanem a szabolcsi főesperesség területén feküdt. Különben a két terület közt bajos a határvonalat megvonni. Henye. "Szent-Miklós" egyházának ha nem romjai, legalább utolsó nyomai Bogdánytól északra keresendők. 1343-ban még beszédes helynevekre akadunk közelében, mint Bánktelek, Apáti és Bánkegyház. 1332-1337. tájban papja Márton. Bogdány. A pápai tizedszedők számadáskönyvének egyik helyén eltorzúlva van adva e helység. Bogáth. Papjai: 1328 György, 1332 táján Pál. Gyulaj. Papja 1317-ben Péter, 1332. Miklós, a mikor a gyulaji "Szent-György" egyházat találjuk említve. Apagy. Egyháza valószínüleg a Boldogasszony tiszteletének szentelt egyház volt. Papjai: 1324. Péter, 1332. Gergely, 1345 előtt Jakab. Patronusai az Apagyiak lehettek. Levelek. Papja 1332-1337. Mátyás. Ős időktől fogva (1067.) szereplő hely. Fejértó. Itt Ó-Fejértóról van szó. 1332-1337 táján "Szent-Margit" egyházának Dömötör volt a papja. Petri, Lövő-Petri. Papja 1332. János. Beszterecz. "Mindenszentekről" nevezett egyházával. Papja 1332-1337 táján Miklós. Nagy idő óta a Kállayaké. Ladány. Őr-ladány. Papja 1332. Miklós. Téth. Anya- vagyis derékegyház nem igen lehetett, Kisasszony tiszteletére épült kápolnájának fölszerelése 1347-ben: egy misekönyv, áldoztató kehely és papi ruhák. Lórántháza. Lórántházának egyháza, mi nagy régiségre vall, Szent-András apostol tiszteletére épült, 1332-től találjuk írott nyomait. Paszab. Megvan a tizedszedők jegyzékében. Gyüre. "Szent-Györgykor" tartotta a bucsús egyházünnepet. Papja 1332-1337. Miklós. Ramocsaháza. A tizedszedők számadása említi. 337Tass. 1299. A "Kisasszony" tiszteletére szentelt egyháza az ajaki odalon feküdt. 1361. Ezen egyház kőalkotmány. 1317. Megyés papja (sacerdos parochialis) László. 1332. János. Kegyurai erősen váltakoznak. Bírta Magyar Pál tárnoknagy és ghimesi ceastellanus is. Berkesz. A tizedszedők száamdásában nincsen róla emlékezet. 1343. Az ottan való Szent-Miklós kőegyházának kegyuraságát közös jognak hagyják az osztozkodó Csicseriek. Bodony Tuzsér mellett. 1336. Egyházas-Bodon. 1343. Szent-Mihály bodonyi egyházának kegyuraságát a Csicseriek közös jognak hagyják. Székely. 1324. Egyháza Szent-Mihályt vallja védőjének. Előfordul a pápai tizedszámadások könyvében is. Kegyura körülbelül 1324-ig a Huntpáznán nemzetségbeli Lőkös, annak utána a Kállay család. 1330 előtt Csépán fia Lőrincz a székelyi "Szent-Mihály" egyháza kelyheit és könyveit lefoglalja, Papja 1343. körül János, 1345. táján Miklós. 1483. A Kállay-család patronatusságában kőegyházak találhatók Laskod, Vasmegyer és Tura nevű birtokaikon, melyek részben lelkészségek is lehettek. Varsány. 1332. Egyházilag a szatmári főesperességhez tartozott. Papja 1332. István. Petneháza. Papja 1332. Domonkos. Kis-Várda. Tudtunkkal egyetlen olyan hely egész Szabolcsban, hol a szentély lámpája soha sem aludt ki. Ős szentélye még most is áll és midőn Szabolcs parochiájának száma kettőre szállt alá, a kettő egyike a kisvárdai volt. Emlékezetet meghaladó idő óta, miként ma is, Szent Péter apostol volt védőszentje egyházának, mely állítólag még Szent-László alatt a kunok ellen vívott bökönyi győzedelmes csata hálájából épült. Irásbeli adatai azonban a XIV-ik századon túlra nem nyúlnak vissza. 1433-ban akkori kegyura által így találjuk az egyház czímét körülírva: ecclesia sanctorum Petri et Pauli. Plébánosai javarészben egyszersmind borsovai alesperesek voltak. Papjai: 1328. Pál, 1329. István, 1332-1337-ben is ő a plébános. 1358. "discretus vir Stephanus rector ecclesie de Varada et vice-archidiaconus" békebíró Csicseri János és Várdai Miklós között, 1373. Lukács. 1380. Az egri püspöki helyettes Leve-i Lászlót, Gégén-i Mihály fia részére "juxta continenciam literarum relatoriarum domini Luce plebani et vice vicarii de Kysuarada" bírságolja. 1424. János, 1424. Lukács. Eszény. Lelkészségének semmi nyoma. 1329. Eszényben Szent-László kőegyháza.
A Krucsay-féle faragott oltár a nyírbátori minorita-templomban.
Saját felvételünk.
Szabolcs kiterjedése a középkorban.
A középkori Szabolcsnak többé-kevésbé népes helyeit háromszázra szokás becsülni; egyházas helyeit ha felére teszszük, majdnem sikerült az egészszel beszámolnunk. És ezen egyházak két főesperes alatt állottak.
Szabolcs vármegye régenten terjedelmesebb volt, mint a mai, magához ölelvén a déli oldalon némely bihar-békési részeket és nyugaton a mai Hajdúmegye álladékát javarészében. A főesperesség is utána indúlt.
A mai Szabolcs egy része azonban más vármegyének volt kiegészítő része úgy politikailag, mint egyházilag. Az úgynevezett kisvárdai kerületről van szó, mely annak idejében Borsova vármegyéhez tartozott politikailag és a borsovai főesperességhez egyházilag, az ős védekezési várrendszeren alapúló területbeosztásnál fogva.
Ezen Borsova vármegye nem mindenben azonos a mai Beregmegyével; de itt elég érintenünk, hogy Szabolcsnak egyik keleti szomszédja Borsova 338volt, a mely azonban kiterjedt Szabolcs egy részére is. Valami 32 lelkészségre s legalább még egyszer annyi egyházra lehet becsűlni azon területet, mely Szabolcsból Borsova vármegyéhez s következetesen a borsovai főesperességhez tartozott. A borsovai főesperességről itt nem szólunk; a szabolcsi főesperességet azonban ismertetnünk kell.
Szabolcsi főesperesség.
A mondottaknál fogva a mai kisvárdai kerület kikerekítésével kell magunk elé állítani a vármegyét, hogy a régi szabolcsi főesperesség képét nyerjük.
Hozzávéve még, hogy a régi vármegye még így is nagyobb volt a mainál, bátran állítható, hogy Szabolcs az egyházmegye legjövedelmesebb főesperességeinek egyike volt, mert valamennyi egyházközsége adózott neki. Ha a főesperes a derékegyház (anyaegyház) és félegyház (leányegyház) búcsúnapján személyesen megjelent, az "offertorium" adományai őt illették és szedte a hívek egyéb önkéntes adományait is. A hivatalos egyházi látogatások után is jövedelmet húzott, kapván a derékegyházaktól fél-fertót (egy korona), a félegyházaktól három nehezéket (fél korona), a plébánostól pedig kijárt neki a javadalom minősége szerint a szabályszerű látogatási illeték. Részes volt főesperessége területének tizedeiben is. Egyszersmind kanonok levén, mindez inkább csak mellékjövedelme volt.
Országszerte ajánlatossá tette a főesperességeket a jövedelmen kívül a velejáró nagy rang, hatáskör, Területükön kis püspökök voltak. Nem csoda, ha előkelő családok tagjai keresték ezen állást s nemcsak az alapos tudományosság mesterei, hanem a nagyravágyás bajnokai is egyaránt törekedtek utána.
Főesperesek.
a) Káptalanbeli szabolcsi főesperesek: 1217 táján Egyed, Bánknak szabolcsi nádori gyülésén jelen van. - Orbán, 1249-ben mutatkozik, 1279-ig találkozunk vele. - Márton, 1280-1285 közt volt a főesperesség főpapja és látogatója. - Gergely az 1287-1291. évek főesperesének mutatkozik. - Bereczk mester, 1291-től egész 1308-ig látogatója a nagy kiterjedésű főesperességnek. 1291-ben az egri káptalan képviselőjeként Gömör megyébe küldik ki beiktatás- és határjárásra. 1299 táján Csenke hovátartozása válván kérdésessé, András egri püspök őt bízta meg a nyomozással. - Péter, 1310-1321. - Dávid, 1323-1349. Tevékeny férfiu volt s a káptalan gyakran látta el megbízatással. - Miklós. Főesperességének 1352-ből és 1359-ből van némi nyoma a káptalanban való jelenléte után. - Monostori István fia, Péter mester, 1364 előttől 1374-ig volt főesperes. 1364-ben Erzsébet anyakirályné követe a pápához. Több ízben volt a pápai tizedszedéssel megbízva. 1372-ben mint e részben pápai követ lett a királynak bemutatva és ajánlva, valamint az esztergomi érseknek és királynénak is nem egy ízben. 1376 táján az újvári főesperességre kért magának üresedés esetére pápai bullát. Ezenkívül francziaországi lelkészsége is volt a narbonne-i egyházmegyében s Magyar- és Lengyelországban tizedszedő. - János főesperest 1379-ben említik. - Lőrincz főesperességéről 1382-1387-ből van szó. - Benedek fia, János, 1393-1396. - Magyi Tamás fia, György, 1396. - Mihály fia, Pál, 1398-1400. - Ferencz, 1404-1407. - János, 1415-ben püspök-helyettes. - Pál, Rozgonyi Simon házi káplánja. - Bálint, 1446. - Pál, 1452. - Némai Ambrus, 1456. - Kétházi Pál, 1492.
b) Káptalanbeli és nem káptalani főesperesek: 1503 táján János. - 1550 előtt Gregoriáncz Pál zágrábi püspök, majd egyszersmind győri is. - 1550-től Verancsics Antal a hírneves író és diplomata, később győri, majd egri püspök, végül esztergomi érsek - 1573. Paczona Máté, püspöki helytartó, olvasó kanonok. - 1588. - 1598. Paulinovics György. - 1626. Gerzsei Petheő Ferencz, jászai prépost. - 1636 előtt Horváth György, hevesi főesperes - 1641 táján Varró István. - 1649. Boros János, székesegyházi főesperes. - 1653. Tache János, nagyprépost, cz. püspök. - 1654. Bariczius Dávid, patai főesperes. - 1657 Angyal Imre, őrkanonok. - 1660. Szőllősy Jakab, ungi főesperes. - 1661 Bágyoni Benedek, olvasó kanonok, tapolczai apát. - 1662. Fodor György, kisprépost. - 1670. Tarnóczi János, kisprépost. - 1673. Szalay Jakab, korábban patai főesperes. - 1679. Bán János. - 1695. Csete József.
c) Plébános főesperesek: 1741 előtt Püspöki András, kanonok. - 1741-től Molnár András cz. kanonok, tokaji plébános, 1743-ban kácsi apát. - Kállay György, 1797-ben egri kanonok. - 1800 Nagydaróczi Kovács Flórián, a szatmári káptalan első nagyprépostja, majd püspök ugyanott. - 1806. Kovács Ferencz. - 1818. Frimm János, 1821-ben egri kanonok. - 1822-ben Zbiskó Imre, 1847-ben egri kanonok. - 1847. Szakállasfalvi Lengyel Miklós nagykállói plébános, 1851-ben egri kanonok, nagyprépost és cz. püspök. - 1851. Perger János, nyíregyházi plebános, 1859-ben egri kanonok, kassai püspök. - 1859. Győrgyényi Ignácz, kisvárdai plébános, 1875-ben egri kanonok, pankotai főesperes. - 1875. Eperjesy Ferencz, polgári plébános, 1888-ban egri kanonok. - 1888. Zágoni Debreczeni János, karczagi plébános, 1890-ben egri kanonok. - 1890. Ferenczy Bertalan, nagykállói plébános, Szt-Miklósról nevezett szepes-landeki cz. prépost.
339A mostani Szabolcsnak több mint száz pusztája van, melyek közül egyik-másik annak előtte város volt.
Nem csoda, ha a mai Szabolcs népe, vallása tekintetében is sokban elüt a régitől, mert monografiánk meggyőzhet mindenkit arról, hogy Szabolcs egyike a legtöbbet szenvedett megyéknek.
Kath. egyházak pusztulása.
Már a huszíták kora üszkös nyomokat hagyott maga után Szabolcsban is. A nápolyi László érdekében, illetőleg Zsigmond király ellen keletkezett, de sikertelen mozgalom dúlt és pusztított a Nyíren is.
Könnyü észrevennünk, hogy a XV. században kezd a toronytalan egyházak száma szaporodni.
A mohácsi vész után megkezdődött fejetlenség, a gyakori tatár és török betörések, hajdú garázdálkodás, a kuruczok és labancz zsoldosok kölcsönös harácsolása, a török hódoltság (1594), az erkölcsök általános elvadulása egyaránt hozzájárúlt egyházas helyeink tömeges elpusztulásához. Amik pedig egyházainkból fönmaradtak, azokba az új hit hívei tarták bevonulásukat.
Hitujítás.
Szabolcsban a hitújításnak minden kedvezett. A huszíta tanokat üldöző barátinquisitorok zaklatása, a főesperesek túlkapásai, a nagy egyházi büntetéseknek (interdictum, excommunicatio) sűrű alkalmazása, a protestantismus számára nem kis mértékben készítették elő a talajt. A merész újítás varázsa divattá tette az új tant.
Az akkori sajátságos politikai helyzet, és hogy Szabolcs a Báthoryak révén erős érintkezésbe jutott Erdélylyel és a vármegyei nemesség politikailag Erdélyhez szított, maga után vonta Szabolcs vallási amalgamizáczióját is.
Szabolcs urai közül a Báthoriak, Várdaiak és a velök rokon Nyáriak maradtak utolsó katholikusoknak, még egy ideig.
A tisza-polgári róm. kath. templom belseje.
Saját felvételünk.
1605. táján a protestantizmus már bevégezte Szabolcsnak meghódítását és a róm. kath. vallás alig egy-két helyen tudta még rejtegetni a szentély lámpáját. E helyek egyike volt Kis-Várda, melyet a mondott évben Bocskay 340István hajdúi fölvervén s Csázlay István plébánost elfogván, sok kínzás után a kisanarcsi tóba fullasztották. (Egykorú följegyzés.) A másik, ahol még, legalább időnként, a katholiczizmus nyomaival találkozunk, Nagy-Kálló. Itt a nemes Kállayak változásával a szentély lámpája talán már 1564. táján kialudt s az egyház az új hit pásztoraié lett, akik kezdetben gyóntatván, misefélét végezvén és a szentképeket meghagyván, a nagy egyházszakadást jó ideig nem tették feltünővé. Itt a katholiczizmus, mint várbeli katona-lelkészség vonta meg magát, sajnos már csak az idegen zsoldosok és labanczok ótalma alatt, akik nem igen váltak becsületére. Később a Kállayak visszatértek az ősi hitre.
Meddő maradván Báthori Zsófiának, Rákóczy György özvegyének kezdeményezése, hogy a Báthori-birtokokon a katholiczismust visszaállítsa, reménytelen dolognak látszott, hogy a pápisták valaha az ősi funduson jogokhoz jussanak.
A székhelyére visszatért Telekessy István egri püspök egyházmegyéjét számba vevén, 1699-ben Szabolcsban csak két lelkészt talált: Kisvárdán Lőrinczy Györgyöt és Nagy-Kállóban Czéthényi István tábori lelkészt. (A napkori anyakönyvek 1676-ban kezdődnek.) Sokat tett volna Szabolcs érdekében, ha a Rákóczy-mozgalom, melyben maga is résztvett, ebben meg nem akadályozza.
Felújított plébániák.
Utóda, Erdődy Gábor gróf püspök, a főesperességet helyreállította. Alatta alakultak a polgári, tardosi, rakamazi, fényes-litkei lelkészségek és épült romjaiból a nyírbátori kolostor.
Barkóczy Ferencz gróf alatt az orosi, zalkodi parochiák.
Eszterházy Károly gróf utolsó egri püspök alatt az új-fehértói, nyíregyházi, leveleki, pócs-petri, thassi, nyír-adonyi, nyírbaktai, kopócs-apáti, új-vencsellői, ajaki, tiszalöki, berczeli lelkészségnek vettetett meg az alapja.
Fuchs Ferencz érsek nehány éves kormánya alatt a tisza-eszlári lelkészség.
Fischer István báró alatt az ibrányi, kálló-semjéni, demecseri, szentgyörgy-ábrányi, kótaji, geszterédi, kemecsei, mándoki, tisza-dadai és gemzsei lelkészség. Ez az érsek igen nagy jóltevője ma is Szabolcsnak dús hagyatékában.
Pyrker László pátriárcha-érsek alatt támadt a kékcsei parochia.
Bartakovics Béla érsek különös gondot fordított a szabolcsi főesperességre. Gáván és Lugoson plébániákat alapított, a geszterédi, nyírbaktai, kisvárdai, stb. iskolák javára még életében nagyobb adományokat tett. Szent-György-Ábrányban gróf Vay Dániel kegyúr áldozat-készségével templomot épített. Főpásztorsága alatt állíttatott vissza a karászi plébánia; Dessewffy Emil gróf pedig Szent-Mihályon létesített új plébániát.
Samassa József jelenlegi érsek alatt keletkezett az egri káptalan kegyúri bőkezőségével a pusztamargitai egyház és plébánia. Ő építtette a tiszaeszlári és gávai új egyházakat; az utóbbi maga 60 ezer koronába került. Szokott bőkezűségével hozzájárult a nagyhalászi, berczeli és demecseri új istenházak emelése és fölszereléséhez. Új plébániai épületeket Thasson, Nyíregyházán állíttatott. A szegényebb ellátású lelkészek és tanítók segélyezésére évenként nagy összegeket áldoz. Iskolák százai nem kevésbé hirdették bőkezűségét. Fischer báró érseknek méltó utóda.
Mai kegyurak.
Más istápolói a róm. kath. vallásnak a megyében a kegyurak: az Ábrányi Lajos örökösei, az egri káptalan, Dessewffy Miklós gróf, Pongrácz Jenő gróf, Forgách László gróf, a Vallás-alap, az Ibrányi család, Ilosvay 341Ágoston, a nagynevű Kállay-család, a Károlyi grófok, Károlyi Tibor gróf, Olasz Lajos utódai, Wahrman Renata Beretvás Endréné.
Meg kell még végül emlékeznünk, hogy a m. kir. Belügyministerium 1896. év folytában a nagykállói orsz. elmegyógyintézetbe az "irgalom angyalait" Páduai szt. Vincze leányait hívta meg és alkalmazta, miáltal ez intézmény megismertetését, népszerűsítését eszközlé.
Plébániák és hívek száma.
A főesperesség jelenleg öt alesperességre oszlik, ezek közül négy van a vármegye területén: a kisvárdai 10 plébániával, illetve 14,861 hívővel, a rakamazi 10 plébániával, illetve 17,824 hívővel, a nyíregyházi 7 plébániával, illetve 16,197 hívővel, a nagy-kállói 11 plébániával, illetve 18,912 hívővel.
0. Foltin János: A zázty-i apátság. Eger 1883. - Mint a vármegye történetét tárgyaló részben is említjük, ma már eldöntött kérdésnek tekinthetjük, hogy
Zasty alatt csakugyan a borsodvármegyei
Szászd monostor értendő.
Szerk.
