Balkányi Szabó Lajos ügyvéd és író, szül. 1823. ápr. 5. Mihálydin. Iskoláit Debreczenben elvégezvén, ügyvédi oklevelet szerzett és Debreczenben nyitott irodát, ahol 1867-ben törvényszéki bíróvá választották, majd 1872-ben kir. aljárásbíró lett. Meghalt 1889. - Az irodalommal korán kezdett foglalkozni, és az akkori lapokban sok prózai és költői munkája jelent meg. Eleinte époszokkal próbálkozott, a milyenek: Lehel kürtje, hős rege, 12 énekben. (1850) Útazás a másvilágon. Mulatságos versköltemény 10 énekben. (1850). Majd a magyar népregéket tanúlmányozta, a mely tanúlmányának eredménye a Magyar ősmesék, mint hitregék a magyar nép ajkáról véve és a világtörténettel egyeztetve, czímű 5 kötetes műve (1860-75), valamint Kutasi Pista kulacsa, néprege. (1871.) Mint dalköltő is nagyon kedvelt volt és számos dala még ma is országszerte ismeretes. Ilyenek: Káka tövén költ a rucza, Megégett a rózsám keze, Azt a kis lányt nem az anyja nevelte, sőt a Kossuth Lajos azt izente czímű nótának is ő a szerzője. Írt ezeken kívül egy kötet anakreoni dalt is. Utolsó önálló munkája Debreczen helynevei, 100 helynévnek története.

Baksay Dániel ev. ref. lelkész, szül. Vaján 1808., meghalt 1862. Megjelent két kis éposza, azonkívül írt több egyházi és gazdasági czikket, egyházi beszédet, imákat és énekeket.

Ballagi Károly szül. 1824. ápr. 24. Bujon. Iskoláit Pápán és Pesten elvégezvén, a szabadságharczot mint főhadnagy küzdötte végig, s Buda ostrománál megsebesült. Ezután a pesti ág. ev. gimnáziumban, majd Kecskeméten és Nagy-Kőrösön tanárkodott. 1870-ben kir. tanácsossá és tanfelügyelővé nevezték ki. Meghalt Miskolczon 1888-ban.

Irodalmi munkássága különösen pedagogiai jelentőségű. Számos jó tankönyvet írt, melyek közül Német nyelvtana és Olvasókönyve, Magyarország története (23 kiadás), Földrajza számos kiadást ért. Egyéb önálló művei: Történeti életrajzok. (1851.) Regék és elbeszélések. (1855.) Munkatársa volt a Vasárnapi Ujságnak, Néptanítók Lapjának, Néptanítók Ismerettárának; szerkesztője volt a Sopron czímű lapnak 1873-76. stb.

Bay Mihály (ludányi) 1682-ben munkácsi várkapitány. Tököly híve volt, majd ennek halálával II. Rákóczy Ferenchez állott, a ki őt Krimbe, a tatár kánhoz küldte, hogy a Rákóczy tervének megnyerje. Első útjának, melyet Inczédy Mihálylyal tett meg, eredménye az a terjedelmes napló, melyet Thaly Kálmán Kapitány Bay Mihály uram diariuma cz. alatt, a Monumenta Hung. Hist. Scriptores XXIII. kötetében adott ki. Második követségének emlékét szintén Thaly fedezte föl és közölte 1873-ban a Századokban Bay Mihály és Pápay Gáspár naplója tatárországi követségükről czímen. Mindkettő fontos adalék a Tököly- és Rákóczy-kor történetéhez.

Fia Bay István szül. 1676-ban, meghalt 1742-ben. Bökönyi lakos volt. Egy Memoriale Diarium czímű 240 lapnyi emlékkönyvet hagyott hátra, mely Bököny község és a ref. egyház, valamint a Bay család történetére nézve rendkívül fontos adatokat tartalmaz.

Benczur Dénes dr. szül. Nyíregyházán 1858-ban. Tanulmányait a budapesti orvosi egyetemen elvégezvén, 1881-ben doktori diplomát nyert. 1882-ben az állam költségén Münchenbe ment, hol 3 évet töltött és a honnan visszatérvén, 1890-ben egyetemi magántanár és budapesti rendőrorvos lett. 1891-ben Thermopalpatio czímű munkájával a budapesti orvosegyesület Balassa-díját nyerte el. Számos orvostudományi értekezése jelent meg a hazai és külföldi szaklapokban.

Benczur Zsuzsánna 1827-ben Nyíregyházára költözött, a hol atyja, Benczur Sámuel ág. ev. lelkész halála után nevelőintézetet alapított. Számos elbeszélése és czikke jelent meg Várközy Paula név alatt a Pesti Hirlap, Divatlap, Vasárnapi Ujság, Családi Kör, stb. lapokban.

Berkeszi István, temesvári áll. gimn. tanár, szül. 1853-ban Berkeszen. Két műve a budapesti egyetemen pályadíjat nyert. Önálló munkái: A gróf Haller-fiúk iskoláztatása a XVIII. század első felében. A magyar nyelv a magánélet terén 1711-48. Gróf Hoffmansegg utazása Magyarországon 1793-94-ben (fordítás). Ezenkívül írt több történeti és irodalomtört. értekezést a szaklapokba.

Bessenyei György ősnemes magyar család sarjadéka, született 1747-ben, Berczelen. Apja Zsigmond, a család régi nagyságának már csak a romjait örökölte, és gyermekeinek neveltetésére nem nagy gondot fordított. 1755-ben György a sárospataki iskolába lépett, a hova négy évig járt, és bár az akkori elavult tanítási módszer mellett szellemileg nem igen gyarapodott, de szigorú erkölcsi felfogását és a vallásos szellemet ez iskolában nyerte. 1760-ban apja haza vitte és otthon még egy évig taníttatta. Ezután négy esztendeig az akkori nemesi ifjak duhaj, parlagi életét élte, mígnem 1765-ben, Szabolcs vármegye ajánlására, a m. kir. testőrségbe vették fel.

A daliás termetű, dús, fekete fürtü, de szerény fellépésü ifjú a bécsi fényes udvarban is feltünt szépségével és erkölcsi romlatlanságával. Bessenyeit azonban nem kábították el a bécsi udvar káprázatos estélyei, a nagyvilági szórakozások, a mesés fényű ünnepélyek, hanem a helyett, hogy ifjúi szilaj könnyelműséggel belevetette volna magát ezen zajos élet élvezeteibe, lerázta magáról az első benyomások érzékkábító varázsát, széllyel nézett, összehasonlításokat tett és csakhamar szégyenelve kellett belátnia, önmagának, valamint hazájának elmaradottságát. Bámulatos szorgalommal fog ekkor a tanuláshoz. Még sem németül, sem francziául nem tudott, de csakhamar megtanulja e nyelveket és a zenében is míveli magát. 1769-ben a pármai herczegnőt Olaszországba kiséri, a mely földnek régi emlékei még jobban felébresztik vágyait az örök szépnek megismerésére. Hazatérve, teljesen a franczia irodalomnak tanulmányozására adja magát, a nagy encziklopedisták műveinek olvasásába mélyed, de mindenek fölött Voltaire művei ragadják el. És mennél jobban megismeri a modern irodalmat, annál inkább megerősödik lelkében és válik szilárd elhatározássá az akarat, hogy elmaradott hazáját a nyugati műveltséghez közelebb hozza és a nagy írók műveivel megismertesse. Minthogy pedig magát e czél megvalósítására elég erősnek nem érezte, társakat toborzott össze, a kikkel szövetkezve, megalapította irodalmunknak legmélyebbre ható irányát, a francziás, vagy uj-klasszikai iskolát, melynek a czélja volt a nemzeti haladást az egyetemes haladással, a nemzeti szellemet a művelt európai szellemmel termékenyítő érintkezésbe hozni.

Bessenyei bámulatos lelkesedéssel, önzetlen odaadással és teljes hivatottsággal fogott a kitűzött czél eléréséhez. 1765-72-ig leveleivel buzdított, de 1772-ben nyilvánosan fellép Ágis tragédiájával és ez esztendőtől számítjuk irodalmunk újjáébredését is. Első művének tárgyát ő is, mint Voltaire, a görög világból meríti; de már második műve: Hunyady László tragédiája, 206valamint Buda és Attila tragédiája a magyar történetből vannak véve. Mind a háromban Bessenyei Voltaire gyenge követőjének mutatkozik. Ezeknél sikerültebb A philosophus czímű vígjátéka, a mely 1777-ben nyomtatásban is megjelent, 1792-ben pedig színre került, és melynek egy alakja, Pontyi, a parlagi nemesek ősképe, sokáig népszerű volt. Úgy mint Voltaire a legnépszerűbb franczia királyról, Bessenyei is írt egy époszt a legnagyobb magyar fejedelemről, Mátyás királyról.

Bessenyeinek nagy érdeme, hogy ő mondja ki először, hogy a tudományokat nemzeti nyelven kell fejleszteni és ő kezd először lelkes izgatást a tudomány és nemzeti nyelv terjesztése és mívelése érdekében. Már az 1788-ban kiadott Magyarságban kifejti, hogy a magyar nyelv alkalmas minden irodalmi irányok és költői műfajok szépségének és a tudományok mélységének a kifejezésére. Ugyanerről beszél a Holmi-ban is; majd a Jámbor Szándék-ban (1781.) már egy magyar akadémia részletes tervét is kidolgozza, a mely tervezetet Révay 1790-ben kiadván, ez szolgált az 1830-ban létesült akadémiának alapjául.

Bessenyei részint betegsége, részint kövérsége miatt, 1773-ban kilépett a testőrségből, de mint a magyarországi négy református egyházkerület ügyvivője, évi 2000 frt fizetéssel tovább is Bécsben maradt. Később azonban e jövedelemtől is elesvén, nagy anyagi zavarokba jutott, úgy hogy e miatt már-már el kellett volna hagynia Bécset és le kellett volna mondania arról, hogy az irodalomnak tovább is szolgálhasson, midőn Mária Terézia óhajtására a katholikus hitre tért át 1779-ben, a miért is a királynő évi 2000 frt kegydíjat adott neki és kinevezte őt a bécsi császári könyvtár czímzetes tisztjévé 1780-ban. De katholizálása sem mentette meg Bessenyeit az anyagi gondoktól, mert II. József már 1782-ben megvonta tőle kegydíját és Bessenyei kénytelen volt Bécset elhagyni. Ugyanezen esztendőnek őszén elköltözik anyjához Berczelre, majd 1785-ben átment biharvármegyei, pusztakovácsi birtokára.

Bessenyei pályájának e második fele szomorú és kietlen. A bécsi fényes, zajos, víg életnek emlékei a berczeli magányos pusztán csak fájdalommal tölthették el nagyon is mély érzésű lelkét. Tíz évig nem ír semmit és csak 1792-ben fog ujra az iráshoz és dolgozik egész haláláig; valamennyi 207munkáján a lemondásnak és szenvedésnek mélabús hangja sajog át. E munkái, a melyek legnagyobb része a czenzura miatt nem jelent meg nyomtatásban, sokkal érdekesebbek, mint az első korszakbeliek, mert mély bepillantást engednek az író akkori lélekvilágába. Bele kezd hát ujra a munkába, még mindig Voltaire hatása alatt, de most inkább a nagy franczia költőnek történelmi és bölcseleti művei vonzzák. Így készült Rómának viselt dolgai czímű terjedelmes műve, melyben a népek fejlődését, haladását igyekszik rajzolni. Ez időből való művei még: Magyarország törvényes állása, a Törvénynek útja, valamint Tarimenes utazása czímű regénye, melyek Bessenyeinek alkotmányi, közjogi és politikai nézeteit tárgyalják. Életének utolsó éveiben vallásos kérdésekkel kezd foglalkozni. Így, A természet világa, a Bihari Remete, az Értelemnek keresése, az Isten létét, Isten és világ viszonyát, a lélek halhatatlanságát, a szabadakarat és beszámítás stb. kérdéseit tárgyalja és bennök az előadás nyugodt menetét nem ritkán szakítja meg Bessenyei szenvedő, megnyugvást kereső, nyughatatlan lelkének szenvedélyes hangja.

Így élt az egykor ünnepelt, nagy költő dolgozgatva, panaszkodva, filozofálva rideg magányában egyedül, nélkülözve minden művelt emberi társaságot 1804-ig, a mikor rokona, Bessenyei Anna költözött hozzá, a ki végső öregségének napjaiban hű gyámolója és vigasztalója lett az agg írónak. 2081811-ben meghalván, kertjében egy általa választott fa alá temettetett el minden szertartás nélkül, mint egész életének példányképe: Voltaire. Sírját közadakozásból szép emlékkővel jelölték meg, 1899-ben pedig Nyíregyházán érczszobrot emeltek neki.

Bessenyei nem ajándékozta ugyan meg a magyar irodalmat örökbecsü művekkel, de munkálkodása mégis korszakot alkotó a magyar irodalom történetében, mert ő volt az, a ki a nemzeti szellem tétlenségbe szülyedésének idejében felrázta a nemzetet zsibbasztó álmából, és míg egyrészt a nyugateurópai nagy eszméknek a magyar irodalomba való átültetése által uj forrásokat nyitott, másrészt kijelölte az irányt, a melyen a magyar irodalomnak haladnia kell: hogy legyen az nemzeti, de egyszersmind egyetemes emberi.

A már említetteken kívül nevezetesebb művei még: Az embernek próbája, filozófiai költemény. 1772. Eszterházi Vigasságok és Delfén. 1772. A szent apostol Tamás, mint ellenállhatatlan bizonysága a Jézus Krisztus istenségének. 1773. Az amerikai Podoc és Kasimir a keresztény vallásra való megtérése, Lucanus első könyve. 1776. Bessenyei György Társasága. 1777. Anyai oktatás. 1777. Hunyadi János élete és viselt dolgai. 1778. Holmi. 1779. A magyar Néző. 1779. A hármas vitézek vagy Triumvirátus. (Szomorújáték Voltaire után). 1779. Galant levelek. Egy magyar Társaság iránt való Jámbor Szándék. 1790. Mátyás király, hősköltemény hat énekben. 1773. A magyar nemzetnek szokásairól, erkölcseiről, uralkodásának módjairól, törvényeiről és nevezetesebb viselt dolgairól. Tudós társaság. (Beszélgetés az emberi boldogságról). A méltóság keserve. 1776. A természet világa, vagy a józan okosság. (Tanköltemény) (1794-1801). Debreczennek siralma. 1802. Az ember (Pope után). 1803. Dudásból lett doktor. (Vígjáték). A társaságnak eredetéről és országlásáról. 1804-16 stb.

Bessenyei Sándor, Györgynek bátyja, szül. 1746-ban. Bécsben a testőrségnél szolgált, majd átlépett a Lipót herczeg nevét viselő ezredbe és résztvett a bajor, porosz és török háborukban, melyeknek bevégeztével szabolcsmegyei birtokára vonult vissza, a hol irodalommal foglalkozva, 1809. febr. 24-én meghalt. Az írói munkásságra öcscsének, Györgynek buzdítása serkentette. Így jött létre Az elveszett paradicsom és a Visszanyert paradicsom czímű, Milton után fordított műve, 4 könyvben, két kötetben (1796.), mely 209Bessenyei Sándornak inkább hazafias buzgalmát, mint műfordítási tehetségét dicséri.

Csorba (Palotai) Ákos, szül. 1838. ápr. 8. Szent-Margita pusztán. A theológiáról a katonai pályára lépett, a melyet hadnagyi ranggal odahagyván, Soborsinban postamester lett. Majd a jog tanulására adta magát és 1870-ben ügyvédi oklevelet szerzett és Vingán ügyvédkedett 1875-ig, a mikor Szörény megyének tiszti főügyésze, majd helyettes alispánja lett. Később Budapestre jött, hol mint ügyvéd telepedett meg. Jelenleg N.-Kanizsán ügyvéd és lapszerkesztő.

Tárczái, beszélyei és czikkei 1862. óta a fővárosi szépirodalmi és politikai lapokban jelentek meg. Önálló művei: Történeti és társadalmi képek (1865.) A vörös ház lovagja. (Fordítás 1871.) Irodalmi egyveleg (1886.) Az ismeretlen (Fordítás. 1890.) A sorsüldözött család. (1891.) Jelenleg a Zala czímű politikai hetilapnak szerkesztője.

Czóbel Minka szül. Anarcson, a hol nagyon gondos és előkelő nevelésben részesült. Már nagyon fiatal korában kezdett verselgetni, magyar, német, franczia és angol nyelven. A költészetre Jókai Mór és Justh Zsigmond buzdították, a kiknek Mednyánszky László báró, az írónő sógora, bemutatta költeményeit. 1899-ben tünt fel Nyírfalombok czimű verskötetével, a mely idő óta a fővárosi előkelőbb szépirodalmi lapoknak szívesen látott és kedvelt verselője. Az említetten kívül munkái: Hafia. (1891.) Czóbel Minka ujabb költeményei. (1892.) Maya (1893).

Dessewffy Emil gr. (Életrajza, lásd: "Szabolcs vármegye kiváló szülöttei".) Rendkívüli politikai és közgazdasági munkálkodása mellett az irodalomban is maradandó nevet szerzett. Elnöke és tiszteleti tagja volt az Akadémiának, a mely állásában az Akadémia palotájának építése és az intézet felvirágoztatása körül rendkívüli érdemei vannak.

Számos politikai és nemzetgazdasági czikke és önálló röpiratai mellett, nagyobb munkái: Alföldi levelek. (1839-40). Parlagi eszmék. (1843.) A magyar vám- és kereskedési ügy. (1847.) Fizessünk, mennyit becsülettel elbírunk, magunk magunkért. (1847.) A fenforgó ausztriai kérdésekről. (1865.) A m. tud. akadémia és nemzetiségünk feladatai. (1856.) Azonkívül több éven keresztül szerkesztője volt a Budapesti Híradónak. Mint akadémiai szónok is kiváló volt.

Dessewffy József gróf. (Életrajza a Szabolcs vármegye kiváló szülöttei czímű fejezetben.) Kora irodalmi és tudományos mozgalmaiban egész életén át élénk részt vett. Benső barátságban állott Kazinczy Ferenczczel és Gáborral, a ki Dessewffynek irodalmi hagyatékát és a kor mozgalmaira fontos gazdag levelezését kiadta (1860-64. 3 kötetben). Nagyszámú politikai és tudományos czikke jelent meg az akkori folyóiratokban, Akadémiai Évkönyvekben és a Felső-magyarországi Minervában, a melynek egyik alapítója volt. Művei: Bártfai levelek. (1817-18.) Hitel taglalatja. (1830.) Hazánk egyik igen jeles főispánjának nyilván tett politikai hitvallása. (1843.) Sándor Leopold nádor, Gróf Hadik András fővezér és Kazinczy életrajzai. stb.

Dessewffy Marczel gróf. Szül. 1813. márcz 14. Büd-Szt-Mihályon. Nevelését nagyműveltségű atyja és kitünő nevelők vezetése mellett otthon nyerte. Különösen a klasszikus nyelvek és a zene iránt tanúsított kiváló érzéket. A jogot Kassán elvégezvén, Pesten ügyvédi oklevelet szerzett, de sohasem ügyvédeskedett. Itt ismeretséget kötött Kazinczy Ferenczczel és ennek körével s úgy a klasszikus, valamint a modern irodalmakban 210egyaránt jártas volt. Rendkívül ideális és független érzelmű férfiu lévén, ez érzelmeinek gyakran adott kifejezést azon társaságokban, melyekben megfordult. Atyja, hogy ezen radikális eszméktől elterelje, Fiuméba küldte gróf Vécsey akkori kormányzó mellé. De az emberboldogító eszmékkel teli ifju itt sem változott meg, hanem csakhamar minden hivatalról lemondva, visszavonúlt minden nyilvános szerepléstől és kedvencz eszméjének, a világbéke megvalósításának szentelte életét. Ez eszméket szolgálják művei: Der politischsociale Radicalismus der Neuzeit. In seinen Doctrinen beleuchtet. (1851-1860. Két kiadás.) Beiträge zur Doctrin des menschlichen Friedens (1861.), valamint kéziratban maradt nagy munkája is a Néhány szó a közönséghez czímű műve, az apja és gróf Széchenyi István közt lefolyt vitára vonatkozik. - Meghalt 1886. febr. 27.

Detrich Zsigmond szül. Kis-Várdán 1823-ban. Jogi tanulmányait Nagyváradon és Debreczenben végezte. Az ügyvédi vizsga letétele után rokona gr. Barkóczy László székesfehérvári püspök meghívására a püspökségnek, majd a gróf Zichy családnak jogtanácsosa lett. 1865-ben Székesfehérvár városa orsz. képviselővé választotta meg és mint ilyen halt meg 1865-ben Budapesten.

A Kemény Zsigmond által szerkesztett Pesti Naplóba számos közérdekü jogi czikket írt. Ezek közül különös feltünést keltettek azon czikkei, melyek avval a kérdéssel foglalkoztak, hogy a nádori méltóság a felelős miniszteri kormánynyal összeegyeztethető-e?

Dobránszky Péter (családi nevén miszticzai Dobra) egyetemi tanár. szül. 1845. jun. 2. Kótajban. Tanulmányait a hazai és több külföldi egyetemen elvégezvén, 1870-ben a kolozsvári jogakadémián, 1872-ben a budapesti József-műegyetemen a statisztika, földrajz és történelem tanára lett, 1894-ben a gyergyó-szt-miklósi kerület képviselőjévé választotta. Több tudományos és nemzetgazdasági kongresszuson vett részt és jelenleg a budapesti egyetem jogi karán tart előadásokat.

Sok elbeszélést, közgazdasági, politikai, társadalmi czikket írt a budapesti, vidéki és külföldi szak- és napilapokba és számos felolvasást tartott. Önálló művei: Társadalmi bajaink, különös tekintettel az öngyilkosságra (1872.) Emlékhangok a Székely-földről. (1875.) Deák Ferencz, kor- és jellemrajz. (1877.) Mezőgazdaságunk jövője (1844.) Teremtsünk ipart! (1889.) Gazdasági hitelszövetkezetek. 1885-86-ban a Budapesti Hirlap közgazdasági rovatának vezetője volt.

Eördögh István (lászlófalvi) szül. 1824-ben Acsádon. Nagyon fiatal korban, 1842-ben, halt meg. Első munkái a Nemzeti Almanachban jelentek meg: Robespiére 1841, és a Regnault-család czimű elbeszélés. Az Athenaeum is közölt a fiatal poetától több verset és elbeszélést. Önálló munkái: Corday Charlotte, dráma. (1841.) Nő és Királyné, dráma. (1842.)

Farbaky István, szül. Nyíregyházán 1837. aug. 15. Középiskolai tanulmányainak végeztével a selmeczi bányászakadémiába lépett, a honnan 1858-ban Csehországba ment bányászgyakorlatra. 1867-ben a selmeczbányai akadémiához a mathematika és mechanika tanárának nevezték ki. 1872-ben bányatanácsos, aligazgató, majd 1876-ban ugyanezen intézetnek igazgatója lett, és mint ilyennek nagy érdemei vannak az akadémia emelése körül.

211Ezen időben, tanártársával, dr. Schenek Istvánnak egy világító-gázt fejlesztő készüléket talált fel, majd 1883-ban a Farbaky-Schenek-féle akkumulátort szerkesztették, mely Európa összes államaiban, valamint az Egyesült-Államokban is szabadalmat nyert és ismeretes. 1892-ben a selmeczi kerület egyhangulag országgyülési képviselőjévé választotta és mint ilyen a képviselőház közoktatásügyi bizottságának tagja.

Rendkívüli nagy érdemei vannak a bányászat fejlesztése s magyarosítása és a bányászati és erdészeti szakoktatás javítása körül. Az Erdészeti Lapok megalapításában tevékeny része volt, a Bányászati és Kohászati Lapokat pedig 1881-92-ig szerkesztette és ezekben számos szakértekezése jelent meg. Az elektromos akkumulátorok czímű munkáját (dr. Schenek Istvánnak együtt) a m. tud. akadémia a Marczibányi-féle díjjal jutalmazta. Érdemeinek elismeréseül ő Felsége 1889-ben főbányatanácsossá nevezte ki, 1892-ben pedig a harmadosztályu vaskoronarenddel tüntette ki.

Fekete Ignácz született N.-Kállóban 1858. október 18-án. 1882-ben jogi oklevelet szerzett, később ügyvéd lett és e mellett kiválóan mint hírlapíró működött. 1882-86. a Nemzet segédszerkesztője és a közgazdasági rovat vezetője lett. Ezenkívül főmunkatársa volt a Világosság czímű szabadkőműves lapnak és budapesti szerkesztője a Bécsben megjelent Centralblatt österr.-ungarischer Exporteure czimű szaklapnak. Munkái: Szabadalmi jogunk reformja. (1884.) A szabadkőmívesség története. (1891.)

Galvácsy László ügyvéd. szül. Rohodon 1804-ben. Tanulmányai végeztével a sárospataki ev. ref. főiskola helyettes tanára, később kir. táblai jegyző. Meghalt 1838-ban. 1832-től szerkesztője volt a Hazai és külföldi Tudósítások czímű politikai lapnak és melléklapjának a Hasznos mulatságoknak. Önálló műve: A hazudság, vigj. 5 felv. (Olaszból). Ezenkívül írt több költeményt és különféle czikkeket a korabeli lapokba.

Görög Demeter, szül. 1760. nov. 4. Dorogon. Tanulmányait Pacsinczky András dorogi plébános pártfogása segítségével végezte. A jogot Bécsben hallgatta, a hol lelkes magyarsága és a magyar nyelv terjesztése által tünt föl. Miután a kir. udvari kanczelláriához, hivatal elnyerése czéljából beadott kérvénye, rossz írása miatt eredménytelen volt, ifj. Kolonits László gróf mellett nevelői állást nyert, akivel az országot beutazta, mely utazását arra használta fel, hogy földrajzi és statisztikai adatokat gyűjtsön Magyarország megyéinek térképezéséhez. 1795-ben herczeg Eszterházy Pálnak lett nevelője, 1803-ban az udvarhoz hivatott József főherczeg nevelésére, majd Ferencz Károly kir. herczeg mellé rendelték főnevelőnek, mely tisztét 1824-ig megtartotta, a midőn 8000 frt évi fizetéssel nyugalomba vonult. Meghalt 1833. szept. 5.

Görög Demeter egyike volt kora leglelkesebb, legönzetlenebb magyarjainak, egyike azoknak, a kik az irodalmat tisztán hazafias lelkesedésből, minden anyagi haszon elnyerésének czélja nélkül művelték. Előkelő bécsi helyzetét is a magyar ügynek, a magyar nyelvnek és műveltségnek fejlesztésére és terjesztésére fordította. Bécsben megismerkedvén Kerekes Sámuellel, 2121789. jul 7-től egy magyar nyelvü hetilapot Hadi s más nevezetes Történetek czímmel indított meg, mely nevét onnan vette, mivel kezdetben különösen az akkor folyó török háborukról volt czélja tudósításokat hozni. A háború befejezésével Magyar Hirmondó-ra változtatták a lap czímét, amely 1803. máj. 30-ig állott fenn. E folyóirat nagyjelentőségű a magyar művelődés fejlesztése tekintetében és főérdeme, hogy magyar olvasóközönséget teremtett. Különösen nagy hatással volt a magyar nyelv fellendítésére az által, hogy ennek köszönhető az első rendszeres magyar nyelvtan keletkezése. A lap jövedelmét t. i. pályadíjakra fordították. Igy a szerkesztők egy 50 aranyos pályadíjat tűztek ki egy jó magyar nyelvtanra, 20 aranyat a nyelvművelés kérdéseire, 30 aranyat egy pszichologiára. E pályázat hozta létre Gyarmathy Sámuel Okoskodva tanító Magyar Nyelvmesterét és az ebből, valamint a beérkezett többi pályamunkából később készült híres Debreczeni Grammatikát. A szerkesztők adták ki 1790-ben Bessenyei Jámbor szándék díjmentesen megküldték a magyar gimnáziumi tanároknak és jobb tanulóknak. Magyarországi nagy utazásának eredménye azon nagy kartografiai munka, melyet Festetics György gróf segítségével 1795-1811-ig fejezett be és adott ki Magyar Átlász, azaz Magyar-, Horvát- és Tótországok vármegyéi czím alatt, mely 60 térképet tartalmaz, és melyek a legujabb időkig a magyar megyéknek legjobb térképei voltak. Hasonló munkája még Európának közönséges táblája is. Nyugalomba vonulásának ideje alatt nagy kedvvel foglalkozott a szőlőműveléssel és e kedvteléséből keletkezett Sokféle szőlőfajoknak lajstroma czímű munkája 1829-ben.

Irodalmi és pedagogiai érdemeit már kora is méltányolta. A m. tud. akadémia 1831-ben tagjává választotta és ő Felsége, nevelési működésének elismeréséül, a kamarási méltóságot és a Szt. István-rend középkeresztjét ajándékozta neki.

Görömbei Péter szül. 1845. dec. 31. Iskoláit Sárospatakon elvégezvén, 1868-ban Nagy-Kállóban az ev. ref. egyház segédlelkésze lett, majd 1871-ben Eperjeskére rendes lelkésznek választatott meg. 1876-ban ujra Nagy-Kállóba ment, a hol jelenleg is mint lelkész és szabolcsi esperes működik. Nagy tevékenységet fejt ki, úgy egyháza ügyeinek rendezésében és szervezésében, valamint a város művelődésének emelésében. Egyházmegyei levéltárnok, a polgári olvasó egyesület elnöke stb. Ő volt az ottani kisdedóvónak is megteremtője és szervezője.

Számos egyházi és pedagogiai czikke, könyvismertetés, életrajz, irodalomtörténeti értekezés jelent meg tőle, melyek közül nevezetesebbek: A vallásos népirodalom érdekében. Révész Imre, Pethő Károly emlékezete, Széchy Mihály, Nemes Benjámin, (életrajzok), Tompa Mihály életéhez. A tanitó mint erkölcsnemesitő (pályamű), Halotti énekeink a XVIII. század első éveiből. Károli Gáspár és a magyar prot. martyrok élete. Adalék báró Josika Miklós életéhez stb. Önálló munkái: A zászló mint győzelmi jelvény. (1881.) A nagy-kállói ev. ref. egyház története. (1882.) Emlékkönyv a nagy-kállói ev. ref. egyház hála- és örömünnepélyéről. (1892.) A jövő egyháza. (1884.) Ő írta e kötet számára az ev. ref. egyházra és a Nagy-Kálló községre vonatkozó részt is.

Harsányi Pál ügyvéd, szül. Gyürén 1806-ban, 1830-ban ügyvédi diplomát szerzett, később orsz. képviselő és a képzőművészeti társulat elnöke lett. Meghalt 1883. Írt utirajzokat és hírlapi czikkeket a korabeli lapokba, fordított több regényt és drámát francziából és németből, melyek az általa szerkesztett Mulattató czímű szépliteraturai gyüjteményben jelentek meg. (1832-33.) Szerkesztőtársa volt még a Századunk és a Fillértár cz. folyóiratoknak is. Önállóan megjelentek tőle: Egy kis észrevétel. (Kisfaludy Károly emléke tárgyában 1831.) Felforditott állami lét. (1878.)

Hory Farkas, szül. 1813. okt. 30. Kótajban. Iskolái végeztével 1840-ben magyar-gyerő-monostori pappá választották meg, ahol valoságos missziót teljesitett, midőn a majdnem teljesen eloláhosodott lakosságot visszamagyarositotta. Nejét, ki ezen munkájában buzgó segitője volt, 1869-ben elvesztvén, a fájdalom megtörte, betegeskedni kezdett és 1872-ben hosszú szenvedés után meghalt. Egyházi téren kifejtett érdemeiért egyházmegyéje 213tanácsbíróvá, majd főjegyzővé választotta meg és tagja volt az erdélyi ev. ref. egyházkerület törvényhozó testületének is.

Az Athenaeumban lépett fel először, és a Vasárnapi Ujság, Erdélyi Múzeum Hölgyfutár közölt tőle költeményeket és beszélyeket. 1858-ban jelentek meg összegyűjtve Költeményei. Több balladája dícséretet, népdalaival pedig háromszor pályadíjat nyert.

Leánya Hory Etelka (Gyarmathy Zsigáné) szintén ismert, jónevű írónő.

Jurányi Lajos. Kiváló botanikus, szakíró, és egyetemi tanár; szül. 1837. aug. 25. Nyíregyházán. Középiskolai tanulmányainak elvégezte után 1862-ben orvos lett, majd Bécsben és Jénában növényanatomiai és fiziologiai tanulmányokkal foglalkozott. 1866-ban a budapesti egyetemen a növénytan tanára lett. Munkái többnyire a magyar és német szakfolyóiratokban jelentek meg. Nevezetesebbek: A Vaucheria geminata ivarszervei. Jegyzetek a növényboncz- és idomtanból. A Ceratozanin hímsejtjeinek kifejlődése és alakulatáról. (Németül is.) Az oedagonium diplandoum termékenyitett petesejtjéről. A salvinia notans Hoffm. sporáinak kifejlődéséről. A Tnesiptesisről. Ujabb adatok a Gymnosperinák himporának ismeretéhez. (Németül is.) A sejtmag átalakulása és alkatáról. A magvak elvirágzásáról. A mag szerkezete és a csira keletkezése. stb.

Kállay Benjámin közös pénzügyminiszter életrajzát más helyen adjuk. Itt csak irodalmi működését emeljük ki. 1875-ben Budapesten a Sennyey-féle mérsékelt konzervativ programmal a Kelet népe czímű politikai hírlapot alapította. Ez idő alatt irta a Szerbek története czímű nagy munkáját, mely a külföldön is méltó elismerésben részesült. (1877.) Majd lemondott szerkesztői állásáról és hosszabb tanúlmányi utat tett Törökországban és Kis-Ázsiában.

Mint politikai író kiváló, és e nembeli érdemeiért a tud. akadémia is 1878-ban tagjai közé választotta. Munkái: A szerbek története. (1877.) Oroszország keleti törekvései. (1878.) Galatea (dráma, forditás.) Magyarország a kelet és nyugat határán. (Akadémiai székfoglaló.) Az akadémia 1891-iki nagygyűlésén gróf Andrássy Gyula felett mondott igen szép emlékbeszédet. Ezenkívül lefordította Mill Stuart művét a Szabadság-ról.

Karlovszky Károly Lajos dr., szül. Nyíregyházán. 1836-tól Nyíregyháza főorvosa volt. Meghalt 1875. aug. 20. Szolyván.

Önálló munkái: Dissertatio inaug. medico-pharmacol. de Creosoto. A szolyvai és ploszkói savanyuvizek rövid leirása stb. (1855.) A gyógyfürdők és égvényes savanyuvizek hatása, stb. (1871.)

Király (Szathmáry) József dr., szül. 1792. decz. 3-án Nagy-Kállóban. A tiszántúli ker. tábla tiszteletbeli ülnöke volt. Meghalt 1833. jul. 15. Dolgozott a Szépliteraturai Ajándékba. Önállóan megjelentek: Erdővári Klára, avagy a szerelem áldozatja (Nicolay után németből), Az ostoba árvának szerencséje (Kotzebue után németből), Különféle rövid történetek, stb.

Király József Pál, szül. 1810. jan. 20-án Nyíregyházán. A theologiát Pozsonyban hallgatta, 1834-ben pedig Bécsben, 1835-ben európai tanulmányútra indult és 9 hónapot töltött a külföld nevezetesebb országaiban. Hazatérve a Forgách családnál vállalt nevelői állást és ezen időben ismerkedett meg bécsi tartózkodása alatt Grillparzerrel, Lenauval, Pirkerrel és több híres osztrák költővel. 1842 óta a selmeczbányai lyceumnak volt tanára és igazgatója 1853-ig, a mikor a soproni gimnáziumnak igazgatója lett. Neki köszönhető a soproni tanitóképzőintézet megalapítása is, a melynek alapjára ő és társai a külföldön 25,000 fttot gyüjtöttek. 1869-ben e képzőintézetnek is igazgatója lett. 1883-ban nyugalomba vonult és irodalommal foglalkozott. Meghalt 1887. ápr. 26. Érdemeinek elismeréseűl a király a Ferencz József-rend lovagkeresztjét adományozta neki.

Írt számos értekezést, hírlapi czikket és költeményt. Önálló művei: Epigrammata nova. (1843.), Erinnerungen (1866.), Szózat a magyarhoni szabadkőművesek nagypáholyához. Gimnasium, gúnyhumoros éposz (1881.), Ernst und Scherz. Reiseskizzen (2 kötet.)

Komjáthy Béla, országgyűlési képviselő, szül. Karászon, 1847. jun. 24. Tanulmányait elvégezvén, 1869-ben Budapesten ügyvédi irodát nyitott. 1867-68. Szabolcs vármegye tiszteletbeli jegyzője volt. 1875-ben a túrkevei, majd a kun-szt-mártoni, később a czeglédi, 1892-ben a somlóvásárhelyi, 1896-ban a nagy-kaposi kerület választotta meg országgyűlési képviselőnek. Az 214országgyűlésnek mindenkor egyik legtevékenyebb szónoka. Tagja az igazságügyi, mentelmi és pénzügyi bizottságnak és a közigazgatási enquètenek. A szegedi kir. biztosságnak biztosi tanácsosa és a kisajátítási bizottságnak elnöke volt. A függetlenségi és 48-as pártnak egyik alelnöke.

Politikai és jogi czikkei jelentek meg az Egyetértésben, Ellenőrben, Szegedi Hiradóban, a Függetlenségben, Vasárnapi Ujságban, az Ügyvédek Lapjában és több vidéki lapban. Számos védő- és országgyűlési beszéd. Ezeken kívűl: Szeged veszedelme (1880.), Daguerreotypek (1890), Borkorcsolyák (1893.).

Komócsy József szül. 1836. márcz. 25. Vencsellőn, szegény szülőktől. Anyja kezdetben egy vargához adta, de a fiú természetének nem felelvén meg e foglalkozás, tanulni kezdett, majd egy tanítóképzőbe lépett és Szatmáron képesítését megszerezve, az itteni tanítóképzőben helyettes tanár lett.

Már ez időben szorgalmasan irogatott verseket, és több pedagogiai czikke a Tanodai Lapokban is megjelent. 1861-ben Budapestre jött, hol kezdetben nevelősködött, majd a Rőser-féle kereskedelmi iskolában rendes tanár lett. Ekkor a szépirodalom művelésére adta magát, a Hölgyfutárba és Arany Koszorújába írt költeményeket, majd a Hölgydivatlap társszerkesztője és 1868-ban a Hírmondó czímű politikai néplap szerkesztője lett. Első önálló munkája, Komócsy József költeményei czím alatt jelent meg 1868-ban, mely nevét egyszerre népszerűvé tette. Ez időtől elég sűrün jelentek meg művei, amelyek következtében, valamint a társaséletben tanúsított szeretetreméltósága, jóízű humora által, a budapesti írói és társaskörök egyik legkedveltebb alakja lett. Költői tevékenysége mellett azonban híve maradt régi pályájának is és versei mellett sok pedagogiai czikke is jelent meg a Magyar Néptanítóban, és Jókedvü bácsi név alatt több ifjusági iratot adott ki. Pedagogiai érdemeinek elismeréséül a budapesti tanító-egyesület tiszteleti tagjául, az országos köznevelési egyesület pedig választmányi tagjának választotta. A Petőfi-társaság alapításában tevékeny részt vett, és később a társaság alelnöke volt. 1890-ben ülte meg 25 éves írói jubileumát. Meghalt 1894. jun. 19.

Komócsy az ujabb magyar lírikusok egyik legjelesebbje. Szerelmi, hazafias stb. dalai nem annyira az eszmék és az érzés mélysége által tünnek ki, mint inkább vidám, őszinte, könnyed hangjuk, egyszerűségök és ügyes, dallamos formájuk által hatnak. Az említett munkákon kívül még a következő művei jelentek meg: A nyeglék, a Kisfaludy-társaság pályázatán dícsérettel kitüntetett szatira. (1899.) Szerelem könyve, (1883.), mely három kiadást ért. Jó gyermekek képes világa, Történelmi képes ábécze, Történelmi képes album. "Vidor" név alatt több politikai arczképet írt.

Korányi Frigyes dr., egyetemi tanár, szül. 1828. decz. 20-án Nagy-Kállóban. Orvosi tanulmányait Budapesten kezdte. Szabadságharczunk kitörésekor belépett a hadseregbe és mint negyedéves orvosnövendék csakhamar ezredorvos-helyettes lett. A szabadságharcz után folytatta tanulmányait és 1851-ben letette az orvosi vizsgálatot. Ugyanezen évben Bécsbe ment Schuh tanár híres sebészeti klinikájára. Majd, hogy orvostudományi ismereteit tökéletesítse, beutazta Európát. Hat hónapig tartózkodott a hires fiziologus Purkynje és Pitha klinikáján, 1855-ben Páris, majd London, Berlin és Lipcse orvosi egyetemeit látogatta meg. Orvosi praxisát Nagy-Kállóban kezdte. Az orvostudományi irodalom terén kifejtett nagyjelentőségü munkálkodása csakhamar rá terelte a szakkörök figyelmét és 1865-ben a budapesti egyetemen az idegkórtan magántanárának, a következő évben pedig nyilvános rendes tanárnak és a belgyógyászati klinika igazgatójának nevezték ki. Mint ilyennek rendkívüli érdemei vannak ezen intézet szervezése és rendezése körül. Az ő nevéhez fűződik az országos közegészségügyi tanács szervezése is, melynek 1887-ben elnökévé neveztetett ki. Tevékeny részt vett a 215magyarországi Vöröskereszt-egyesület alapításában is, mely egylet egészségi bizottságának 20 év óta elnöke. 1897-ben az igazságügyminiszter kérelmére lemondott a közegészségügyi tanácsnál viselt elnöki állásáról, a mely alkalommal kineveztetett az igazságügyi orvosi tanács elnökének. Áldásdús működését nemcsak a hazai és külföldi tudós társaságok, hanem a király is elismerte, midőn őt 1877-ben királyi tanácsosi czimmel, 1881-ben a vaskorona-renddel, 1894-ben a magyar nemesség adományozásával, 1897-ben pedig a Szt.-István-rend nagykeresztjével tüntette ki. 1891-ben főrendiházi taggá nevezték ki. Tagja ezenkívül a m. tud. akadémiának, a bécsi császári orvosegyesületnek, a berlini Gesellschaft für innere Medicin-nek, a párisi Société de Thérapeutique-nak, a londoni International Investigation Committéenak és még számos tudóstársaságnak. Egyik legnagyobb érdeme az, hogy az ő fáradhatatlan, - emberbaráti szeretetből fakadó, - nemes munkálkodása és izgatása következtében, Budapesten a szegénysorsú tüdőbetegek szanatóriuma, - az első e nemű intézmény hazánkban, - létesülni fog.

A magyar orvosi irodalomnak is egyik legkitünőbb művelője. Rendkívül sok orvostudományi értekezése jelent meg a hazai és külföldi szaklapokban, melyek közül nevezetesebbek: Adalék a lép helyváltoztatási tanához. (1857.) Tanulmány a bujasenyvtan köréből. (1859.) Idegkórtani esetek. (1864.) Közlemények a Rókus-kórház idegkórosztályáról. (1865.) Az izlési érzék tanához. (1867.) Kasuistikus adatok a szivbántalmak kórismészetéhez. (1868.) A pokolvarról. (1870.) Adatok a bélrák tüneteinek ismeréséhez. (1872-73.) Adatok a májburkony kór- és gyógytanához. (1876.) A szívbillentyűk viszonylagos elégtelenségéről. (1880.) Néhány szó a hagymáz gyógykezelésének mai álláspontja felöl. (1877.) Rohadó hörglobnak maró higany belélegzések utáni gyógyúlásáról. (1883.) Adatok a tüdőüszök kór- és gyógytanához. (1880.) Hangrésgörcs felnőtteknél. (1889.) Az influenza járványról. (1890.) Idült hashártyalob, többféle növedék és rivóka a méhben. (1868.) Vélemény a kórházak rendezése tárgyában, stb. A Belgyógyászati kézikönyvnek is egyik szerkesztőtársa volt. Azonkivül munkatársa volt a "Real-Encyclopedie der gesammten Heilkunde", a "Handbuch der speziellen Pathologie und Therapie" czímü és más külföldi tudományos munkáknak.

Kosutány Tamás, szül. Nyír-Lugoson 1848. márcz. 7. Felsőbb tanulmányait a keszthelyi országos gazdasági intézetben elvégezvén, Budapestre jött, a hol az egyetemi kémiai laboratoriumban vegytani tanulmányokkal foglalkozott. 1870-ben az állam a hallei egyetemre küldte ki, különösen az agrikultur-kémiának tanulmányozása szempontjából. 1871-ben a magyaróvári felsőbb gazdasági tanintézet segédtanára, később rendes tanára lett. Külföldi tanulmányútjaiban szerzett tapasztalatairól részint a szaklapokban, részint külön füzetekben kiadott munkáiban számolt be. 1884 óta a magyaróvári akadémia mezőgazdasági, vegykisérleti és meteorologiai állomásának vezetője.

Számos tanulmányán és czikkein kívül önálló munkái: Borászati vegytan alapvonalai. (1873. Pályamunka.) Magyarország jellemzőbb dohányainak kémiai és növényélettani vizsgálata. (1877-81. Pályamunka.) Trágyázás alapelvei. (1887.) Gazdasági szeszgyártás kézikönyve. (1891.) Takarmányozástan. (E hármat társszerzőkkel együtt írta). Analytische Bestimmung u. flanz. phisiol. Bedeutung einiger Bestandtheile der Tabakpflanze. (1873.) Einfluss der verschiedenen Weinhefen auf den Charakter des Weines (1892.) Ueber Sonnenblumenkuchen, Die Kürbis Kuchen stb. 1883. óta szerkeszti Cserháti Sándor segítségével a Mezőgazdasági 216Szemle cz. folyóiratot. 1894-ben a m. tud. akadémia is tagjául választotta, a hol székét Adatok a növényi fehérje képződéséhez czímű értekezésével foglalta el.

Kovács István, kir. táblai bíró szül. Ajakon, 1848. szept. 5. Középiskoláinak elvégzése után a jogot Nagyváradon hallgatta. 1874-ben Kisvárdán telepedett le mint ügyvéd. Jelenleg nyíregyházi kir. törvényszéki bíró, kir. táblai bírói czímmel és jeleggel.

Már joghallgató korában foglalkozott az irodalommal és több költeménye és tárczaczikke jelent meg. Később a szabolcsmegyei lapokba írta A Zázty apátság helyneve és magyarsága és Ajak község monographiája czimü czikksorozatot. Ezeken kívül számos közjogi és közgazdasági czikket írt a szaklapokba, mint A járási székhelyek meghatározása; A kisebb peres ügyekben való bíráskodás. Még egy szó az uzsora kérdéséhez. Bismark pénzügyi politikája és a mi fogyasztási adónk. A baj gyökere. A paritás a közös hadseregben. A mandátum. A választások előtt. A természetes apával, az anya által gyermektartásra nézve kötött egyezség joghatálya. A büntető törvénykönyv módositása, stb. Ő írta e kötet számára a törvénykezésre vonatkozó részt is.

Kovács Mátyás, egri prépost-kanonok, szül. Tisza-Polgáron, 1790. febr. 24. 1813-ban a teológiából és bölcsészetből doktori szigorlatot tett. 1820-ban mint tanár működött az egri teológián, 1832-ben kanonok, majd egervári prépost lett.

Számos teológiai és történeti művei közül a legnevezetesebbek: Biographia Joannis Hunyady. 1818. Barátságos értekezés a vallási egyesülés ideájának szerzőjével. 1830. A ker. kath. anyaszentegyház hit- és erkölcsbeli szabásainak foglalatja. 1826. A hitetlenségről bizonyos ifjúhoz intézett levél. 1829. Nexus fundamentorum Religionis Christianae. 1830. A vegyes házasságról. Az Egyházi Folyóirás cz. lapnak is ő volt a megalapítója.

Kovács Sándor, ügyvéd és jogakadémiai tanár, szül. 1841. nov. 15. Nyíregyházán. Tanulmányait a pesti egyetemen elvégezvén, Nyíregyházán aljegyző lett. Később, mint egy grófi család nevelője, nagy európai körutat tett. 1874-ben ügyvédi oklevelet nyervén, 1874-ben Nyíregyházán ügyvéd lett. Egy évvel később a tiszántuli ev. ref. egyházkerület meghívta a debreczeni jogakadémia tanárszékébe, mely intézetnek több ízben igazgatója is volt. Az irodalom terén is működött. A főv. lapokban jelentek meg Úti rajzai Nizzából, Genuából, Milanóból, Velenczéből, azonkivül a "Szabolcsi Lapoknak" alapításakor egyik legtevékenyebb szellemi munkása volt; irt még számos jogtudományi czikket, bírálatot, könyvismertetést, stb.

Krúdy Gyula (legifjabb), született Nyíregyházán 1878. október 21-én. Krúdy Gyula már kora ifjuságában kezdett foglalkozni az irodalommal. Nyíregyházi gimnázista diák volt, amikor első szépirodalmi dolgozatai megjelentek a legelőkelőbb fővárosi lapokban. Segédszerkesztője volt a "Debreczeni Ellenőr" czímü napilapnak, később pedig a nagyváradi "Szabadság" czímü napilapot szerkesztette, azután a "Fővárosi Lapok" munkatársa lett. Azóta szakadatlanul jelennek meg dolgozatai a sajtóban; legtermékenyebb szépíróink közzé tartozik, akinek fiatal kora daczára sok sikere volt. Könyvei: Üres a fészek, Ijfuság, A víg ember bús meséi, egymásután jelentek meg. Irt regényt, sok száz tárczaczikket és mint zsurnaliszta mindig a legelőkelőbb lapok (Pesti Napló, Pesti Hirlap, Magyarország) szerkesztőségében dolgozott.

Kubinyi Lajos, nemzetgazdasági író; született 1821. április 22-én Ujfehértón. 1841-ben a fővárosban ügyvédi vizsgát tett. Az 50-es években hosszabb ideig tartózkodott Párisban. Munkái: Úti jegyzetek. Vezér eszmék jobblétünk előmozdítására. Kalauz új pénzünkre. A haladók és maradók csatározásai. Viszonyaink és teendőink. Meddig él a magyar nemzet? Közgazdaságunk életfeltételei. Nemzetgazdasági statisztika. Iparunk. Kis birtokosok tanácsadója.

Lőrinczy György tanfelügyelő életrajzát a IV. kötetben ismertettük.

Margitay Dezső, szül. Ujfehértón, 1838. ápr. 26. Előkelő, nagyműveltségű atyját korán elvesztvén, anyja házi nevelésben részesítette. A jogot a sárospataki kollégiumban végezte és 1864-ben ügyvédi oklevelet szerezvén, előbb a vidéken, majd Budapesten ügyvédeskedett. Az irodalom iránti szeretetet és hajlamot szüleitől örökölte. Apja a kor nevezetesebb férfiaival, Kossuthtal, Kazinczy Gáborral stb. baráti viszonyban állott, anyja pedig 217lelkesedett a magyar irodalom iránt. Margitay korán kezdett irogatni és első munkái a 60-as években, az akkori szépirodalmi folyóiratokban jelentek meg. 1873 óta főkép a szépirodalom művelésére adta magát és azóta mintegy 30 kötetre menő elbeszélést, regényt és népszínművet írt. Érdeme, hogy a népies irányu elbeszéléseket az ujabb időben ő kezdte művelni. E nemben sok jeles művet alkotott és a közönségnek egyik legkedveltebb írója volt.

Önálló regényei: Kalandor. 1873. Föltámadás után. Őszi verőfény. Megölt lelkek. Végzet. Róka koma. (Rajz.) A hivatal. Népszínművei: Cserebogár. A jó Isten. Asszony nem számít. Czine mintye. Ezres bankó, stb. Ezek színre is kerültek a népszínházban és a két utolsó pályadíjat is nyert.

A jogtudományi irodalomnak is buzgó művelője volt és a Jogtudományi Közlönyben számos dolgozata jelent meg. Politikai röpirata: Néhány szó helyzetünkről 1867. Egy készülő nagyobb jogi munkája: Igazságszolgáltatás a népképviseletben.

Medgyesi Pál, született 1605. Iskoláit részint Magyarországon, részint a külföldön, Frankfurtban és Leydenben végezte. 1634-ben a debreczeni tanár, majd szinyérváraljai, később munkácsi prédikátor lett. 1638-ban I. Rákóczy György erdélyi fejedelem udvari papja volt és mint ilyen, nagy és lelkes küzdelmet folytatott Lórántffy Zsuzsánna támogatásával a presbiteri egyház érdekében. Rákóczy György halála után, 1650-ben nagybányai lelkész, majd két év mulva Sárospatakon ismét Lórántffy Zsuzsánna udvari papja lett.

Korának egyik legkitünőbb egyházi szónoka és kiváló hitvitázó volt. Különösen nevezetes Vásárhelyi Dániel jezsuitával folytatott hitvitája. Predikáczióit nyomtatásban is kiadta, részint külön, részint összegyüjtve: Sok jajjokban merült magyaroknak siralmai. 1658. Magyarok hatodik jajja. 1660. Számos munkái közül nevezetesebbek: Szent atyák öröme. 1640. Égő szövétnek 1645. Dialogus politico-ecclesiasticus, azaz két kerestyén embereknek egymással való beszélgetések a presbyteriumról. 1650. Rövid tanítás a presbyteriumról. 1653. Ezeken kívül több egyháztudományi munkát fordított angolból, a melyek közül a Bayle után fordított Scala coeli, avagy egynehány elmélkedések és imádságok, hét kiadást, a Lelki ábéce, négy kiadást értek.

Melles Emil, szül. Napkoron, 1857. márcz. 16. A teológiát Esztergomban elvégezvén, 1879-ben pappá szentelték. 1882. óta kis-dobrai plébános és a bodrogközi kerület esperese. Irodalmi működése főleg a magyar liturgiának, a görög szertartásban való használatára írányul. E nembeli munkái: A gör. kath. egyház szertartásainak értelmezése. 1878. A görög szertartásos katholikus egyház ünnepeinek értelmezése. 1878. A dicséret áldozata, 1883. Szt. Nagy Bazil atya szent és isteni liturgiája. 1890. Gör. szert. katholikus liturgika, 1891. Vasárnapi és ünnepnapi apostolok és evangéliumok. 1892. Szerkesztette a Gör. szert. katholikus Hitszónokot. 1857-1888.

Némethy Géza, egyetemi tanár, filológus, szül. Tisza-Polgáron 1865. aug. 17. Egyetemi tanulmányait Budapesten, Lipcsében és Berlinben elvégezvén, a budapesti V. ker. állami főgimnáziumba nevezték ki tanárnak. Már ezen időben igen szorgalmas művelője volt a klasszika-filológiai irodalomnak és alapos tudományra valló magyar és latin nyelvű értekezései a külföldön is figyelmet keltettek. 1890-ben Heinrich Gusztávval, jelenleg Petz Gedeonnal a Philológiai Közlöny szerkesztését vette át, a melynek már 1884 óta egyik legszorgalmasabb munkatársa volt. 1890-ben a budapesti egyetemre a latin irodalom-történet tanárának nevezték ki, hol ma is működik.

Nagyszámu művei közül a legnevezetesebbek: Cicero, Laelius a barátságról. (Fordítás) 1886. Quaestiones de Firmico Materno astrologo. 1889. Vergilii 218Aeneis, edidit 1889. Euhemeri reliquia, collegit, prolegomenis et adnotationibus instruxit 1889. Ciceronis de finibus libri quinque, edidit 1890. Cato bölcs mondásai. 1891. Taciti: Ab excessu Divi Augusti. Libri I.-VI. edidit 1893. Dicta. Catonis, quae vulgo inscribantur Catonis disticha de moribus, iterum edidit 1895. stb.

Pethe Ferencz, a keszthelyi Georgicon tanára, szül. Büd-Szt-Mihályon 1762. Tanulmányait a debreczeni ref. kollégiumban és az utrechti egyetemen végezte. Itt kiadta Károli Gáspár bibliáját és a Szenczi Molnár Albert által fordított Szent-Dávid zsoltárait, a miért az angol trónörökös, György herczeg, 36 aranyat nyomó érdempénzzel jutalmazta. Ezután Utrechtet elhagyva, 8 évre terjedő mezőgazdasági tanulmányutat tett Német- és Angolországban. 1796-ban Bécsben telepedett le, a hol egy mezőgazdasági lapot adott ki. Ez időben kifejtett irodalmi tevékenységével Festetich György gróf figyelmét magára vonván, ez őt Keszthelyre a Georgiconhoz hívta meg 1797-ben, a hol 1801-ig maradt.

Innen ismét vándorútra kelt és Eszterházy herczeg főtisztje lett, majd ujra Bécsben találjuk, ahol egy gazdasági szaklapot indít meg, amelyet egy év mulva Pesten folytat. Később Erdélybe ment, ahol szintén két lapot szerkesztett. Meghalt Szilágy-Somlyón 1832. febr. 22.

Pethe Ferencz rendkívül termékeny író volt. Írt számos mezőgazdasági, és nyelvészeti, természettudományi és mathematikai munkát. Legnevezetesebb művei: Ungarische Grammatik. 1798. Legterjedelmesebb munkája: Pallérozott mezei gazdaság, melyet a magyar mezei gazdaság tökéletesbbitésére, a haza természetéhez s a nemzet állapotjához szabva, tehoretice és practice kidolgozott. K. P. F. három kötet. 1805-1814. Magyar Mathezis. 1812. Két kötet. Természethistoria és mesterségtudomány. 1815. A földmivelési kémia gyökere. 1815. (Angolból) Időpróféta, vagy időváltozást jövendölő pókok. 1817. Pestis ellen oltalom. 1816. Méhtenyésztés. 1816. Praktische Einleitung zum zweckmässigsten Anbau der Runkelrüben. 1817. Budai szőlők. 1817. Europai mértéktár. (Jockl szerint, 1829-30.)

Ezeken kívül szerkesztette és kiadta a következő lapokat: Magyar Ujság, mely Magyar- és Erdélyországban a gazdaságot és szorgalmatosságot irányozza, később: Gazdaságot czélozó ujság, majd Vizsgálodó magyar gazda czím alatt. 1796-1797. a Nemzeti gazda, vagy a magyar nemzet nemzeti gazdasága s ebbeli kereskedése virágzásának előmozditása, stb. hetilap 1814-1818-ig. Erdélyben kiadta az Erdélyi Hiradót 1828, és a Nemzeti Társalkodót, stb.

Révész Imre, szül. Uj-Fehértón 1826. jan. 14. Tanulmányait részben itthon, részben a külföldön végezte. 1851-ben balmaz-ujvárosi, majd szentesi, végre debreczeni lelkész lett, a hol egész haláláig maradt. Lelkészi hivatalán kívül még több hivatalt is betöltött; - így volt egyházkerületi aljegyző, a debreczeni kollégiumban a vallástan és egyháztörténelem tanára, később a tiszántúli ref. egyházkerület levéltárosa stb.

Révész rendkívül nagy irodalmi és egyházszervezeti munkásságot fejtett ki, a mely tekintetben érdemei elévülhetetlenek. A magyar protestáns egyháznak a bécsi kormánynyal 1856-61-ig vívott nagy egyházjogi harczában ő volt a protestánsok egyik legbátrabb és legtudományosabb képzettségü harczosa. Ez időből valók: A protestáns alkotmány alapelvei, és Vélemény a magyar prot. egyházalkotmány főpontjai felett czímű munkái. Az 1859-iki császári pátens ellen a tiszántúli ref. egyházkerület által kiadott 219feliratot is Révész kiváló munkája alapján szerkesztették. Ő írta a híres Tájékozás-t, a ref. lelkészek számára, s az önkényes miniszteri rendeletek kihirdetése ellen adott utasítást is, a mely miatt bűnügyi vizsgálat alá is került. 1860-ban írta meg A magyar prot. egyház szabadságának védelmét, melyben a magyar protestánsok eljárását védelmezi a hivatalos sajtó által félrevezetett külföld előtt. Révészt ezen nagy egyházpolitikai küzdelemben tanúsított vas-erélye, irodalmi munkássága oly népszerűvé és közbecsültté tették, hogy a magy. tud. akadémia 1859-ben levelező tagjává, 1861-ben pedig a debreczeniek országgyülési képviselővé választották és mint ilyen a kiegyezés ellen foglalt állást. Mint történetíró is nagy munkásságot fejtett ki. Az őstörténelemmel nagyon korán kezdett foglalkozni és már akadémikus korában is egy e nembeli értekezése pályadíjat nyert. Egyháztörténeti műveivel pedig megvetette a ref. egyház történetének alapjait és a történeti adatoknak és búvárlatoknak egész kincses házát gyűjtötte össze. E nemű művei közül nevezetesebbek: A prot. egyházalkotmány alapelvei. (1856.) Vélemény a magyar prot. egyház alkotmányának főpontjai felett. (1857.) Erdősi János. (1859.) Etellaka, vagyis Atilla hún király birodalmi székhelye. (1859.) Dévai Biró Mátyás (1863.) Kálvin élete és a kálvinizmus. (1864.) Egyetemes egyháztörténelem, alapíttatásától a reformatióig. (1865.) A magyarországi ref. egyház énekes könyvéről. (1866.) (A legalaposabb készültséggel írt munka, mely e nemben megjelent.) Adalékok a magyar prot. iskolák autonomiájának történetéhez. (1869.). Mélius Péter emlékezete. (1873.) A magyarországi prot. egyletről. (1875.) A debreczeni nyomdászat első korszakáról (1874.) Igénytelen vélemény a magyar prot. egyháztörténelem jövője ügyében. (1879) 1870-ben indította meg A magyar Prot. Egyházi és Iskolai Figyelmező czímű havi tudományos folyóiratot, mely a pozitiv teológiai irány képviselője és a protestáns egyház autonomiájának erélyes szószólója és védelmezője volt. (1870-78. IX. kötet.) Ezeken kívül körülbelül 100 czikke jelent meg a hazai és külföldi egyházi és tudományos szaklapokban. Mint szónok is kiváló volt és Egyházi beszédeit fia adta ki.

Egyházpolitikai, egyházirodalmi és egyházszervezeti munkássága a külföldön is ismeretessé tették nevét és több külföldi tudományos és protestáns egyesület tagjává választotta; a bécsi prot. teol. fakultás pedig teol. doktori czímet ajándékozott neki. 1881. febr. 13-ikán bekövetkezett halála után, a debreczeni egyház gyönyörű emlékoszloppal díszítette sírhelyét, özvegyéről bőkezűen gondoskodott és emlékére alapítványt tett, hogy nevét az utókor számára így is fentartsa.

Szabolcsi Miksa hírlapíró, szül. Turán 1857. aug. 27. A papi pályára készült, de nagy hajlama a zsurnalisztika iránt, e pályáról eltérítette. A tisza-eszlári pör alkalmával tünt föl a Debreczeni Ellenőrben írt magvas czikkeivel. Később Budapestre jött, a hol a Jüdische Pester Zeitungot szerkesztette. 1886. óta az Egyenlőség czímű zsidó felekezeti és társadalmi hetilapot szerkeszti, a mely lapnak nagy érdemei vannak a magyar szellemnek a zsidóság körében való terjesztése körül. Számtalan hírlapi czikket írt és magyarra fordította a Synhedrion talmudkötetének ágádáit.

Szilágyi István szül. Nagy-Kállóban, 1819. jan. 7. Iskoláit Debreczenben elvégezvén, 1842-ben a nagyszalontai gimnázium tanára lett. Itt ismerkedett meg Arany Jánossal azon időben, mikor ez, az anyagi és egyéb gondoktól gyötörve, már-már fel akart hagyni az írással. Szilágyi felismervén Arany nagy költői tehetségét, buzdította, ösztönözte őt az irásra, könyveket adott neki, tanácsokkal látta el, a mi által Arany János fejlődésére elhatározó befolyással volt. 1844-ben külföldre ment és innen visszatérvén, 1845-ben a mármarosszigeti ref. kollégium tanára, később igazgatója lett, a mely minőségben rendkívüli érdemeket szerzett az iskolának emelése körül. Ez érdemeinek elismeréséül tüntette ki 40 éves igazgatói jubileuma alkalmával ő felsége a Ferencz-József-renddel. Meghalt 1897. ápr. 12.

Szilágyi nagy irodalmi munkásságot fejtett ki. Már mint teológus, három művét: Árpád czímű költeményét (1840.), Csák és a királyleány és a Pontusparti sír czímű elbeszéléseit, később Bécsi napok czímű történeti rajzát a Kisfaludy-társaság jutalommal tüntette ki. (1841.) Szókötéstan czímű nyelvészeti munkájával pedig az akadémiai 100 aranyas pályadíjat nyerte el. Később történelmi tanulmányokkal foglalkozott. E nembeli nevezetesebb 220művei: Mármaros vármegye leirása. A keresztény egyház története. A gimnáziumi oktatás története stb. Mint lapszerkesztő is több éven át működött.

Szoboszlai Pap István, ref. szuperintendens, szül. Uj-Fehértón, 1786. Tanulmányait Debreczenben, Késmárkon végezvén, a göttingai egyetemen 2 éven át tanult, a honnan hazatérvén, debreczeni lelkész, 1832-ben egyházkerületi főjegyző, majd a debreczeni traktus esperese, 1841-ben pedig szuperintendens lett. 1845-ben kir. tanácsosi czímet nyert, 1854-ben a vaskorona-rend vitéze lett. Az 1825-iki pozsonyi országgyűlésen a helvét vallású rendek szónoka volt és e minőségében elmondott beszédei Diétai prédikácziók czím alatt jelentek meg. Meghalt 1855. aug. 11-én. Szoboszlai Pap István egyike volt kora legkitünőbb szónokainak és mint egyházi író is előkelő helyet foglal el.

Takács Endre, orvos, szül. Nyíregyházán 1848-ban. Orvosi tanulmányait a budapesti egyetemen elvégezvén, Korányi tanár klinikáján tanársegéd, majd külföldi tanulmány-útjából visszatérvén, 1879-ben az idegkórtan magántanára lett. Később az Erzsébet-kórház főorvosává és a budapesti poliklinika igazgató-főorvosává választották meg. Meghalt Budapesten, 1895. jun. 12. Takács a szakirodalom terén is működött és számos becses dolgozata jelent meg a hazai és külföldi tudományos szakfolyóiratokban.

Tanhoffer Lajos, orvos, egyetemi tanár, szül. Nyír-Bátorban 1843. nov. 23. Orvosi tanulmányait Budapesten végezte, de miután a teoretikus szakmák iránt inkább érdeklődött, soha sem praktizált, hanem eleinte mint műtőnövendék, később mint élettani asszisztens és a szövettani dolgozatok vezetője Jendrassik mellett működött, majd 1872-ben a budapesti egyetemen a szövettan magántanára lett és ugyanezen évben az állatorvosi akadémián is nyilvános rendes tanárrá nevezték ki. Az ő érdeme, hogy ezen intézetnél a német nyelvű előadások eltöröltettek és az ő fáradozásainak eredménye, hogy a budapesti állatorvosi akadémia a hasonló európai intézetek egyik legmagasabb tudományos színvonalon álló intézetévé emelkedett. 1888-ban királyi tanácsos lett, 1890-ben pedig a budapesti orvosi egyetemen a bonczolástan nyilvános rendes tanárának nevezték ki. Ezen időtől kezdve több tudományos kiküldetésben vett részt és nagy irodalmi működést fejtett ki.

Első nagyobb, a külföldön is feltünést keltett értekezése: Adatok a zsírfelszívódáshoz és a vékony bélbolyhok szöveti szerkezetéhez. 1873. A kemény szájpad és a nyelv tapintási végkészüléke. 1873. A szív koszorus edényeinek megtelődéséről. 1873. Adatok a kötőanyag és a lob kérdéséhez. 1873. Adatok a szemporczhártya élet- és szövettanához. 1875. A vérről és vérkeringésről. A zsír első utja. Az üterek nedvhézagai. A gerinczcsigolya duczsejtjei. 1876. A táplálkozásról. A gyuladásról 1877. A gyuladásról önálló kísérletek és vizsgálatok alapján. 1879. Az érverésről. 1879. A mikroszkop és alkalmazása. 1880. A ternyészbénaságról, kórszövettani vizsgálatok alapján. 1882. A nagyítókról és mikroszkópokról. 1882. Egy uj idegvégkészülék a vékonybelekben. 1883. Az összehasonlító élet- és szövettan alapvonalai. 1883. Az állatorvosi tudomány és állatorvosi tanintézetünk története 1888. Az állatok mekanikai műszerei. 1895. Ujabb vizsgálatok az izomrostok szerkezetéről. Szövettan és szövettani technika. 1894. Előadások az anatomia köréből. 1896. stb. Nem csekély érdeme Tanhoffernek az is, hogy az állatorvosi akadémián ő vezette be a mikroszkopikus vizsgálatokat és ő adott 221elő először rendszeres szövettant. Tudományos érdemeinek elismeréséül a m. tud. akadémia 1891-ben rendes tagjául választotta és Ő Felsége 1896-ban a vaskoronarend III. osztályu keresztjével tüntette ki.

Tóth Endre, szül. Petriben 1824. nov. 30. Középiskolái elvégzése után 1846-ban Pesten ügyvédi vizsgálatot tett és 1847-ben Borsod vármegye tiszteletbeli ügyésze lett. A szabadságharczban katonáskodott és annak leveretése után sokáig bujdosott, míg később kis birtokára visszavonulva, a költészetnek élt és a forradalom után egyik legkedveltebb lirikus lett. Gyors egymásutánban jelentek meg tőle: Zengő bokor 2 kötet. 1853; Ujabb költeményei. 1855. Angyal Bandi, költői beszély. 1856, Harangvirágok. 1862. Költeményeit tisztult kedély, mély érzelem, a természet jelenségei iránt való finom érzék és választékos előadás jellemzik. Később azonban inkább a gazdálkodásnak élt és az irodalom ujabb irányaitól elmaradt, úgy hogy majdnem ismeretlenül halt meg 1885. jun. 5-én.

Dr. Vietórisz József, szül. Nyíregyházán 1868-ban ahol középiskoláit végezte. A bölcsészeti tanfolyamot Budapesten hallgatta. 1893-ban nevezték ki a nyíregyházi főgimnázium rendes tanárává.

Versei "Guiseppe" írói név alatt gyakran jelentek meg a "Vasárnapi Ujság", a "Hét", "Uj Idők", és más szépirodalmi lapokban. Összegyűjtött költeményeit "Guiseppe Költeményei" czím alatt adta ki 1896-ban.

Szabolcs vármegyének legrégibb lapja 1867. okt. 1-én Nyír czím alatt indult meg Börkey Imre szerkesztése alatt, a mely azonban már 1868. decz. 28-án megszünt, de folytatódott az ugyancsak Börkey által szerkesztett Tiszavidék-ben, mely 1869. január 4-én indult meg és fennállott. Szabó Antal, később Básthy Imre szerkesztése alatt 1871. dec. 31-ig. Dobay Sándor állít fel nyomdát Nyíregyházán és megalapítja a Nyíri Közlöny czímű vegyestartalmu heti lapot, melyet 1871. áprilisától Kmethy István szerkesztett és a mely 1871. év végéig áll fenn. Ugyancsak Kmethy István létesíti a Szabolcs czímű hetilapot 1872-ben, melynek szerkesztését 1874-ben Lukács Ödön veszi át, és a mely 1876. jun. 30-án megszünik.

Még ennek megszünése előtt megindul a Szabolcsmegyei és Hajdukerületi Közlöny, 1874. jan. 1-én Mikecz József, majd Maurer Károly szerkesztésében, de csak egy évig áll fenn, és folytatódik a Szabolcsmegyei Közlönyben, szintén Maurer szerkesztése alatt, 1875. jan. 7. és hosszabb ideig fentartván magát, végre Dr. Orbán szerkesztése alatt megszűnik.

A Szabolcsi Lapok Dobay szerkesztésében szintén csak 2 évig, 1874-1876-ig, áll fenn. 1877-ben megindítja Mikecz József a Nyíregyháza czímü, hetenként kétszer megjelenő lapot, amely csak félévig áll fenn, majd 1879-ben ismét megindul Kmethy szerkesztésében a Szabolcsi Hirlap. 1880-ban Jóba és Piringer alapítanak nyomdát, és kiadják a Nyírvidék czímű hetilapot, a mely ma is a vármegye hivatalos közlönye és szerkesztője Inczédy Lajos. 1885-ben keletkezett a Szabolcsi Szabadsajtó, Piringer János szerkesztő és kiadó vezetése alatt. 1894-ben keletkezett a Nyíregyház Hírlap, melynek szerkesztője Porubszky Pál főgimnáziumi tanár volt.

Gazdasági Értesítő, szerkeszti Simitska Endre, gazd. egyleti titkár.

Ezeken kívűl még a következő lapok léteztek a megyében:

Egyleti Értesitő, a Szabolcs-Hajdú kerületi orvos gyógyszerész-egylet havi közlönyve. Fennállott 1874-1875. Megjelent Nyíregyházán.

Természet Gyógyász. Hasonszenvi közlöny. Szerkesztette Ungerleider József. Keletkezett 1874-ben, megszünt 1875. jun. 1.

Izé, humoros hetilap, a Bajusz-kör Közlönye, szerkesztette Maurer Károly, 1876. jan. 10. Fennállott 1 hónapig.

Sürgöny, harczi híreket, országos, megyei és helyhatósági rendeleteket tartalmazó heti közlöny, a Szabolcsmegyei Közlöny melléklapja.

222Kisvárdai Lapok. Alapítója és azóta szerkesztője dr. Vadász Lipót. A lap jelenleg a XIII. évfolyamban van.

Nagy-Kálló és Vidéke. Megindult 1899-ben. Főszerkesztő dr. Borosnyói L. Béla. Felelős szerkesztő Gáspár Gyula.

Nem Szabolcs vármegyében született, de ott élő és működő írók:

Andor Endre (Cyprian), Bakó Dániel, Bay Ferencz, báró Bémer László nagyváradi püspök, Bleuer Mór, Elischer Simon, Ferenczi Miksa, a ki e kötet számára a hitelügyre vonatkozó fejezetet írta, Lázár Miklós, Lukács Ödön, a ki Nyíregyháza történetét írta meg, Moravszky Ferencz, Nyíri Józsa, Simitska Endre, Ujfalussy Zoltán főerdész, aki e kötetben Szabolcsvármegye erdőgazdaságáról értekezik. stb.