A mi az iskolák berendezését, a tananyagot, a módszert illeti, ez u. n. parochiális vagy fárai iskolákban az Árpádházból származott királyoktól kezdve III. Károlyig, sőt Mária Teréziáig, a mint tudva van, arra törekedtek iskolafentartók és tanítók, hogy a nép gyermekeit az olvasásra, egy kevés számvetésre, éneklésre, imádkozásra, a bibliai történetekre és az apostoli vallástételre megtanítsák. Ugyanez volt a tananyag a protestáns iskolákban is, bár a reformátusoknál kezdetben maguk a papok voltak egyszersmind a tanítók. Az első protestáns zsinatok azonban mihamar elválasztották a tanítói hivatalt a papi hivataltól és szigorúan utasították a tanítókat, hogy minden más foglalkozást mellőzve, hivatalaiknak éljenek. És valóban később javult a helyzet annyira, hogy sok falusi iskolában a tanító készültsége szerint, az elemi tantárgyak mellett taníttatott a latin, a görög, sőt a zsidó nyelv is; a "tarisznyás mesterek" azonban az egyházi énekek és imádságok tanításán felül sokkal többre nem vitték. Pedig a tarisznyás mesterek száma vármegyénkben, különösen akkor, a mikor Báthory Zsófia a sárospataki iskolák tanárait és tanulóit menekülésre kényszerítette, és a sok tógás diák a szabolcsmegyei ekklézsiákban talált menedéket, tekintélyes lehetett s ellenére volt az egyházmegye élén állóknak. Kitünik ez abból a tényből, hogy az 1659-ben Bogáton tartott partialis synodus mételyes gonoszoknak nevezi őket, "a kiknek meghfogadásátúl szorgalmasan observáltattak Kálló, Bátor, Mada, Vaja, Pálcza, Vitka, Mándok, Kisvárda, Jánosi, Eör, Szamosszegh, Olcsva, Szalka, Ibrány, Halász, Dombrád, Nyíregyháza, Bogáth, Fejértó, Gáva, Bezdéd." "Csakis a ghondviselésben gyenghélkedő gyülekezetnek "engedtetett meg" az szélleljáróknak is meghfogadása."

A református iskolákban vezér- és kézi-könyvekül:

1901. Dévay Biró Mátyás: "Orthographia hungarica, azaz: igaz irásmódjáról való tudomány".

2. Gálszécsi István: "A keresztény tudományról való rövid könyvecske";

3. Székely István: "A kereszténységnek fundamentomairól való tanúság"; és

4. Bornemisza Péter: "Négy könyvecske a keresztény hitnek Tudományáról" használtattak leginkább.

Különben a reformátusoknál az 1686-ban tartott avasújvárosi zsinat határozatainak értelmében, vármegyénkben is bűntetés terhe alatt rendeltetett el, hogy a scolamesterek a heidelbergi kátét tanulják és időközönként belőle a lelkész előtt vizsgálatot tegyenek; kétségkívül azért, mivel e szerint kellett tanítani iskolákban a vallástant, s így a heidelbergi káté szintén tankönyv gyanánt használtatott. Végül figyelembe vették még az egyházak és iskolák vezetői a Geleji-kánonok azon határozmányait is, mely szerint az elemi iskolák tantárgyai úgy osztassanak be, "hogy azokból a tanítványok a nagyobb iskolákba, elméjök nagyobb művelésére, szerencsével átmehessenek."

A mi a leányok oktatását illeti, az vármegyénkben éppen úgy, mint máshol, sokkal csekélyebb mérvü volt, mint a fiúké; írni csakis a jobbmódu leányok tanultak. Hogy különálló leányiskola, hol és mikor állíttatott fel először vármegyénkben, erre nézve írott adatunk nincs a XVIII. századot megelőző időből.

A mi a tanítók jövedelmét illeti, úgy ezt vármegyénkben, mint máshol egyebütt, vallásfelekezeti különbség nélkül, a természetbeli lakáson kívül tették a készpénzbeli fizetés, termények, szántóföldek használatának joga, kántori teendőkért járó stolárék, harangozásért megszabott illeték. Igy például a nagykállói egyházban a rektornak 1725-ben salláriuma: készpénz 50 forint, coquia (élelmezés), vagy e helyett 20 R. forint, búza 16 köböl: tandíj egy-egy gyermektől 1 forint; só, vagy e helyett 2 forint 40 krajczár; egy pár csizma, vagy e helyett 1 forint; egy hízott sertés, vagy e helyett 6 forint; temetésért 24 krajczár; temetésért énekkel 48 krajczár; fa a mennyi szükséges. A rektornak ezen felül a legátusok tartásáért 15 Rfrt, a nyári szupplikánsok egy-egy ebédjeért 12 krajczár fizettetett.

A preczeptoroknak, a togátus ifjaknak jutalmok ugyancsak a kállói ev. ref. egyházban 1800. előtt: 1. Taníttatások, - 2. Mindennapi tápláltatások (coquia). 3. Minden úrvacsorája osztásakori kihirdettetés. 4 Ünnepi és búza kántálás. 5. Harangozásért halott temetésekor. Prédikáczióstól valahányszor a temetés előtt megvonják, annyiszor 60 dénár; énekszóstól: a harangok rendi szerint.

Miután a preczeptorok fizetése így megállapíttatott, "a praeceptorok ruházatjokra nézve rendeltetik: hogy legyen setétkék posztóból, fekete persiai prémmel, fekete gombkötő szőrmunkával rövid mentéjök; hasonló színü fekete zsinóros nadrágjuk; hasonló színü materia vagy posztó lajblijuk, fekete szarú-gombokkal; fekete obszeczes csizmájuk; kevéssé magastetejü kalapjuk."

A közlött díjlevél tartalma természetesen többször változott s az egyszersmind a legmagasabb tanítói javadalmazást mutatja a vármegyében, melyhez a kisebb községek és egyházak tanítóinak fizetése alig hasonlítható. Igy magában a kállói egyház által 1713-ban alkalmazott tanítóasszonynak fizetése már csupán: minden leánygyermektől egy esztendeig egy magyar forint; tűzifa minden leánygyermektől egy-egy szekérrel; egy-egy véka búza; sabbathalie helyett egy-egy véka árpa.

Szabolcs vármegye, különösen annak református lakosai, kiknek iskolái a kormánytól különben sem függtek, a Ratio educationis szerint rendezett alkotmányellenes szellem hatásától eléggé mentek maradtak, de iskoláikat azért függetlenül nem szaporíthatták, fejleszthették; nem építkezhettek, mert azt e rendelet hívei meg tudták akadályozni, a mint az például Nagykállóban és Nyíregyházán történt, ez új telepen, hol a Szarvasról, Csabáról, Orosházáról, Mező-Berényből 1753-ban bevándorló 300 lutheránus család új otthonát templom s iskola felállításával akarta mintegy felszentelni, de e szándékában báró Barkóczy Ferencz egri püspök közbelépésére megakadályoztatott s kénytelen volt nádból készült oratoriumát önkezével lebontani. A róm. kath. és görög katholikus iskolákra nézve annyiban kedvező hatása volt Mária Terézia oktatásügyi intézkedéseinek, hogy a tanköteles gyermekek összeírattak s a görög katholikus megyés püspök felhívta a megyebeli lelkészeket és kántortanítókat, hogy a gyermekek lelkiismeretes tanításáról gondoskodjanak, Luby Károly Nagyvárad-Ungvár kerületi inspektor pedig, a helytartótanács intézkedésére, magyar, oláh és ruthén nyelvü kézikönyveket készített, melyek a tanitó kezében vezérfonalul szolgálhattak.

II. József és még inkább II. Lipót ideje alatt és óta, különösen az 1790/91: XXVI. t.-cz. alapján a szélesebb alapon való terjeszkedés és szervezkedés vette kezdetét; idővel a helytartótanács, az idézett törvényczikk ellenére, Szabolcs vármegye protestáns iskoláiban is az 1780-ban kiadott kath. iskolai szervezetet akarta kötelezővé tenni, a mely intézkedés nagy visszatetszést idézett elő. Később e rendelet visszavonatván, a különböző vallásfelekezetek, különösen az ev. ref. egyházak, hitelveiknek megfelelőleg s az autonomiájokban gyökerező jogaikkal élve, belátásuk szerint rendezték iskoláikat, sőt helyenként, mint Nagykállóban, a birtoknak iskolai czélra való külön, aránylagos megadóztatása mellett, be akarták hozni az ingyenes iskoláztatást, s a tanítás és tanulás ellenőrzése czéljából külön helyi iskolai felügyelőket, iskolalátogatókat választottak. Hogy hova fejlődik vala az iskolaügy, ha az 1848-dik XX. t.-cz. valósul meg, ha nem következik be hazánkban az abszolutizmus gyászos kora, azt el sem lehet képzelni; annyi azonban kétségtelen, hogy az alkotmánynak felfüggesztése, a politikai és társadalmi élet sívársága, a korszak közegeinek erőszakossága, visszahatásként, a 192tanügy békés fejlődésére ismételten csak károsnak mondható vármegyénkben is.

Hatalmas lendületet vett az iskolai ügy, a multhoz képest, az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. hatályba léptekor. Községek, egyházak, sőt egyesek is, versenyre lépnek egymással a tanügy fejlesztésében; s hol a felekezet, vagy község, mint iskolafentartó testület erőtelen, előáll segítségével maga az állam. Lelkes tanfelügyelői a vármegyének: Tokaji Nagy Lajos, Kiss József bejárják kerületüket, a törvényre való hivatkozással buzdítanak, tanácsolnak s intézkedésre hívják fel az iskolák fentartóit, a különböző vallásfelekezeteket s igyekeznek legyőzni a vallásfelekezeti féltékenységet s az abból származott izgatásokat, melyek a vallásosság ürügye alatt magát a népiskolai törvényt támadták meg. A kormány közegeinek működése, a jobb meggyőződés, az iskolai ügy iránt táplált általánosabb érdeklődés a községek, felekezetek, egyesek áldozatkészsége mind jobban és jobban megnyilatkozván, továbbá miután a vármegyei közigazgatási bizottság által kiadott részletes utasítás szerint minden községben elkészíttetett a tanköteles gyermekek névjegyzéke, - megalakultak az iskolaszékek, képzettebb tanítók alkalmaztattak, nagyobb segélyezések tétettek folyóvá az állam, az egyház és községek részéről, - tanügyünk e vármegyében is fellendült s odafejlődött, hogy 1897-ben volt állami iskola 4, Kisvárdán és Szent-György-Ábrányban; községi iskola 14; római kath. 81, görög kath. 53, ev. ref. 131, ág. ev. 16, izr. 17, magániskola: 2. Jellegre nézve: elemi népiskola 317; polgári 1; iparostanoncz 6; alsó kereskedelmi iskola 1; kisdedóvoda 10; gyermekmenedékhely 9; pusztai iskola 27, mely utóbbi iskolák szervezése és fentartása körül kiváló érdemei vannak a gróf Dessewffy testvéreknek, gróf Pongrácz Jenőnek, gróf Dessewffy Miklósnak, gróf Károlyi Tibornak, Dessewffy Ottónak, Kállay Andrásnak és Nyíregyháza városának és a nyíregyházi ág. h. ev. egyháznak. Egyetlen a maga nemében vármegyénkben a női ipar-tanműhely, melyet a nyíregyházi jótékony nőegyesület tart fenn s emelt oly magas színvonalra, melyre méltán tekinthet büszkeséggel Nyíregyháza nőközönsége. Van vármegyénkben eléggé jól szervezve 6 gazdasági ismétlő iskola; és pedig Büd-Szent-Mihályon 2, Dombrádon, Nyírbaktán, Timáron, Tisza-Bűdön és Nyíregyházán egy-egy, valamennyi községi jelleggel.

Ez iskolákban 368 tanitó működik, a kik között képesített 330, nem képesített 38; nemre nézve pedig férfi: 349, nő: 19.

A tanköteles gyermekek száma ugyancsak az 1897. évben kitett 45,663-at, kik közül azonban csak 34,836 jár iskolába. Ezek oktatására pedig 222,575 forint fordíttatott, mely összeghez az állam 14,491 forinttal járult, a többit község és egyház fedezte.

Dicséretes buzgósággal járnak elől új iskolák felállítása s a meglevőknek javítása körül a nyíregyhzi egyházak vallásfelekezeti különbség nélkül. Így maga az ág. h. ev. egyház a városban 14 s az egyes bokortanyákon 9 iskolát tart fenn. Tanítóinak száma 25, kiknek élén mint igazgató-tanító, kevés megszakítással 25 év óta, Pazár István áll. Nagy arányokban épült központi iskolájára pedig, mely épület bármely városnak méltán díszére válnék, saját pénztára terhére 110 ezer forintot költött. Ugyanígy az izraelita hitközség, mely nemrég fejezte be emeletes népiskolájának építését, mely épület 30 ezer forintba került. Világos, egészséges és czélszerü helyiségekben vannak elhelyezve a többi felekezetek iskolái is, s így a jelenkorra is ráillik a régi Kis Tükörnek azon állítása, hogy Nyíregyháza 193iskoláiról nevezetes. Az egyház mellett, mint pártfogó Nyíregyháza emelendő ki, melynek évi költségvetésében a tanügyi rovat, mint kiadás, 27 ezer forinttal szerepel. Nyíregyháza városának pártfogása mellett állott fenn három évtizeden keresztül a tiszai ág. h. ev. egyházkerületnek, 1841-ben ide áthelyezett tanítóképző intézete, mely intézetet Noszák János, Bánhegyi István és Zimann János igazgatók kellő színvonalra igyekeztek emelni. Száznegyvenhétezer forintot tesz ki továbbá azon alapítványi összeg, melyet Nyíregyháza városa nevelési czélokra 1860-ban felajánlott. A város áldozatkészségét mutatja a virágzó községi négyosztályú polgári leányiskola is, melyet kizárólag maga a város tart fenn, s melynek számára, a millenniumi esztendő emlékére, díszes épületet állított. Ebben Bölcsházy Vilma igazgató, méltó utódja az első igazgató Poroszlay Adélnak, okleveles tanítók és tanítónők közreműködésével, teljes megelégedésre vezeti a majdnem kétszáz főre megszaporodott leányok nevelését, tanítását. Elnöke az iskolaszéknek: Porubszky Pál főgymn. tanár. Ez iskola felállítása tette aztán feleslegessé azon magán leánynevelő tanintézeteket, melyeket a hatvanas években Palczer Hermina s később, két évtizeden keresztül, különösen Palánszkyné Csapó Ida nevelőnők, tanítók és tanárok közreműködésével, nagy fáradsággal, kiváló előszeretettel tartottak fenn; de mely intézetekbe, költséges természetöknél fogva, mert hiszen magántulajdont képeztek, csak a jobbmódu szülők adhatták leánygyermekeiket.

Nyíregyháza után Kisvárda említendő, mint oly város, mely az újabb időben szintén erkölcsi kötelességének tartja a népnevelés ügyét előbbre vinni. 1851-ben vetette meg itt a közbirtokosság az u. n. közbirtokossági iskolának alapját, biztosításul felajánlván iskolai czélra az osztatlan közbirtokossági vagyont, melyet Bartakovics Béla egri érsek, a mennyiben az iskola kath. jellegünek jelentetett ki, 6000 forinttal gyarapított. Helyes intézkedés, a vezető férfiak ügybuzgósága, áldozatkészsége folytán, a közbirtokossági iskola alapvagyona ez idő szerint meghaladja a 40 ezer forintot. Ez iskolában két tanító működik.

1873-ban merült fel az eszme, hogy a város községi iskolát létesítsen. Előharczosai az eszmének Somogyi Rezső és a községi iskolaszék. De hiábavaló volt minden ügybuzgóság, egyeseknek áldozatkészsége, a csekély államsegély s az 5% pótadó, a több ezerre rúgó hiányt, melybe a községi iskola került, fedezni nem lehetett. Így történt azután, hogy Kisvárda közönsége 1875-ben a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez folyamodik, iskoláját az államnak ajánlván fel. A város czélt ért. A községi iskola állami lesz, számára a közoktatásügyi miniszter húszezer forinton új épületet emel, szervezi a tanítótestületet, gondnokságot alakít, mely éber figyelemmel kiséri azon majdnem 700 főre emelkedett gyermekek nevelését, akiket hét tanitótársa mellett Balogh János igazgató vezet.

Az önképzés, az önsegélyezés, egyes tanügyi kérdéseknek megvitatása, mintaelőadásoknak tartása, pályakérdéseknek kitűzése, a tanítók között a testületi szellemnek és az összetartozandóság érzetének emelése, volt a czél, mely Tokaji Nagy Lajosnak, a Hajdu-kerület első tanfelügyelőjének, szeme előtt lebegett akkor, a mikor 1871-ben Nagykállóba hívta meg a megyei - mert kezdetben Szabolcs vármegye a hajdukerületi tanfelügyelőségnek alkotta kiegészítő részét - és a hajdukerületi tanítókat, hogy megalakítsa a "Szabolcsmegyei és hajdukerületi felekezet nélküli tanitóegylet"-et. A gyűlésen jelenlevő 78 tanitó helyeselte az eszmét és saját kebeléből bizottságot küldött ki, mely hivatva volt az alapszabályokat megalkotni. Az alapszabályok 194elkészültek s az egyesület ez alapon 1872. és 1874-ben gyűléseket is tartott; azonban a felekezeti féltékenység miatt az egyesület működése meddő maradt, s oly kérdések, melyek a tanügy és tanítók érdekét lettek volna hivatva előmozdítani, alig tárgyaltattak e gyűléseken. - 1876-ban újra szervezkedik az egyesület és pedig most már "Szabolcsmegyei hitfelekezet nélküli tanítóegylet" czímen. Tagjainak száma 100. Elnök Kiss József tanfelügyelő, méltó utódja Tokaji Nagy Lajosnak; alelnökei Pazár István nyíregyházi tanító s Görömbei Péter nagykállói ev. ref. lelkész. - Később gr. Dessewffy Aurél, majd Miklós László, a vármegyének alispánja, lesznek az egyesületnek elnökei, kiknek tekintélye, befolyása s a helyesen megalkotott "Ügyrendi szabályzat" mind jobban és jobban előbbre vitték az egylet ügyeit. Érdeme van az egylet fejlesztése körül Velkey Pál tanfelügyelőnek is, kinek befolyása következtében sikerült a megyei népnevelési szakosztály bizottmányi tagjainak elmaradt s ki nem fizetett napi és utazási átalányait az egylet czéljaira kieszközölni, miáltal az egyesület pénztára 503 forinttal növekedett. A tanítóegylet pártfogói között szerepel Kállay András, aki midőn elfoglalta a vármegye főispáni székét, 1000 forintos alapítványt tett a szorgalmas és ügybuzgó tanítók jutalmazására. 1895-től maig elnöke az egyletnek Orsóvszky Gyula nyíregyházi római kath. vezető-tanító, alelnökök Stoffán Lajos nyíregyházi ág. ev. és Balogh János kisvárdai állami tanítók.

Hathatósabb működés czéljából különben az egylet két járáskörre oszlik, u. m. a nyíregyházi és kisvárdai járáskörökre, s mindkettőnek kebelében két önsegélyező egyesület működik. Melegen ápolja az egylet az országos "Eötvös-alap" érdekeit, mely alapnak lelkes előharczosa a vármegyében Pazár István nyíregyházi tanító, mint a gyűjtő-bizottságnak elnöke. Megalakult a vármegyei fiók Eötvös-alap is, melynek czélja a vármegyei tanítók jeles tanulófiait az egyetemen való tartózkodásuk alatt segélyezni. Az alapnak első alapítói közt ismét Kállay András szerepel.

Van a vármegyében "Felekezet nélküli népnevelési egyesület" is, melyet néhai Lukács Ödön nyíregyházi ev. ref. esperes-lelkész, mint a vármegyei népnevelési bizottság elnöke alakított 1881-ben. Czélja az egyesületnek a szegény, ellátás híján levő iskolaköteles gyermekeket, felekezetre való tekintet nélkül, neveltetésükben elősegíteni. Ezen czélra a vármegye összes kiválóbb nyilvános helyein gyűjtő-perselyeket tétetett ki s tehetség szerint évenként segélyezi a segítségre méltán rászorult szegény gyermekeket. Lukács Ödön alapító mellett Okolicsányi Géza vármegyei főpénztárnoknak vannak az egylet fejlesztése körül kiválóbb érdemei.

Ez utóbbi említett egyesületet megelőzőleg alapította a lelkes és ügybuzgó Görömbei Péter, mint volt eperjeskei ev. ref. lelkész, a kisvárda-vidéki népnevelési egyletet, mely egyesületnek áldásos működését, több éven keresztül sok szegény gyermek élvezte.

A felekezet nélküli, általánosnak nevezhető, tanítóegyesületen kívül létezik még, alakulásra nézve a legrégibb: "a felsőszabolcsi ev. ref. tanítóegylet", melynek elnöke ez idő szerint Horváth István, nyíregyházi ev. ref. tanító. Ugyancsak a nyíregyházi ág. h. ev. tanítói kar alakított 1870-ben egy, különösen maga körében az önképzést, a tanyai nép körében pedig a magyar nyelv terjesztését czélzó kört s így ez valóban nemzeti missziót is teljesít.

Szabolcsvármegyének két középiskolája van: a nagykállai állami gymnasium és a nyíregyházi ág. h. ev. főgymnasium. Az elsőnek alapját az ev. ref. egyház latin iskolája képezte, mely az ekklézsiával együtt a reformáczió első századában alakult, a XVII. században pedig tekintélyre emelkedett. Ez iskolának tanítványai, a deák-ifjak kezdetben az egyház és városi hatóság felügyelete, gondozása alatt állottak, később azonban fentartása kizárólag az ev. ref. egyházat terhelte. A városnak, mint ilyennek, az iskola iránt való különös gondoskodását bizonyítja a magistratusnak 1726-ban hozott következő határozata: "Minekutána régtől fogva való reformata oskoláink tapasztalhatóképen Istenünk kegyelmességéből még városunk dicsőségére s ékességére köztünk virágzó állapottal folyt; hogy ennekutána is olyan, vagy még annál is jobb renddel follyon, és mind oskolamester, mind togatus Deák-ifjak és tanuló gyermekek az jó erkölcsökben és tudományban épülést vegyenek, az oskolának vigyázására mindnyájan nemes tanács közül való becsületes emberek, de in specie nemzetes vitézlő Medgyesi Mihály, Bábási István, Csontos György, Szappanos Mihály, Szakolyai István és notárius Kállai Szabó István uraimék kirendeltetnek."

Az iskola jellegére jellemző, tájékoztató az esküminta, melyet a deák-ifju az iskolába való felvételekor tenni tartozott: "Én N. N. minekutána a nagykállai Helvetica Confession levő oskolának Deáki közé bevétettem Tiszteletes Praedicator, a Humanissimus Rector és az eklesia engedelméből, - esküszöm az élő istenre, a ki atya, fiu, szentlélek teljes szentháromság, egy örökké való Isten, hogy az itt való Deákságnak tisztit hűséggel és jólelki ismerettel véghez viszem. Az időt nem heveréssel, nem játékkal töltöm, hanem szorgalmasan tanulok. A gyermekeket, kik kezemhez adatnak, szorgalmatosan tanítom, a gyermekek leczkéjét ott nem hagyogatom a magam 196dolgaiért. A fenyítékben az illendő módot megtartom. A mely héten remanens leszek, azon a héten mind a két templom alatt a classisban leszek a gyermekek között. Az oskolába a legényeket nem szoktatom, azokkal, midőn tanulnom kellene, az időt nem töltöm. Ezen oskolában semmi zenebonát nem indítok, másokat is arra nem ösztönzök, vagy másokkal az effélékben meg nem edgyezek; sőt inkább, ha másokban ezeket megtapasztalom is, a H. Rectornak bemondom. A kiknek engedelméből deáknak bevétettem, azokat tisztelem, becsülöm; mind szemökben, mint hátok mögött, azoknak szavokat fogadom, azoknak nyakasan és illetlenül nem felelgetek, azoknak engedelme nélkül a Deákságot el nem hagyom, időm eltöltése előtt, míg a Collegiumra el nem készülhetek. Ha pedig erkölcstelenség miatt félbe találnám hagyni, semmi promotiót nem veszek, semmi commendátiót nem nyerek. A H. Rector engedelme nélkül magam dolgára az oskolából ki nem megyek. A mely oskolai törvények alá subscribálok, azokat teljes tehetségem szerint megtartom. Mindezekre magamat ajánlom és igérem. Isten engem úgy segéljen. Ámen."

Helyesen jegyzi meg Görömbei Péter nagykállói ev. ref. lelkész és a felső-szabolcsi egyházmegye érdemes esperese, kinek a "Nagykállói egyház történelme" czímü művéből idézzük ez adatokat, hogy az esküminta egész történetet foglal magában; mutatja az az iskolának berendezését, a tanításmódot, mely az iskola megalapításától kezdve 1850-ig ugyanaz maradt; lekötelezi az eskü a deákokat, hogy azok addig maradjanak Kállóban, míg a collégiumra el nem készülnek. "Mert történt, hogy mihelyt felczifrázták magokat, azonnal ki házasságról, ki patvariáról gondoskodott", - az eskü kötelező ereje ellenben biztosította az egyházat, hogy deákok maradnak s lesz elég számu deák, kik az alsóbb osztálybeli tanulókat tanítják.

A fegyelmet szigorúan körvonalazott szabályok szerint gyakorolta, ellenőrizte tanítók és tanulók felett első fokon az iskolának helybeli igazgatója, a korszerinti lelkész, a tanácsossal együtt és pedig erélyesen. Ezt mutatja az a tény, hogy egy Szondi Sámuel nevü deák megrovatik csupán amiatt, hogy a városon, toronyban, utczán fel s alá rövid ruhában járkált, holott ezt a törvény tilalmazza.

1837-ben már csak négyosztályú volt az iskola. "Veterani rhetores" czímen öten voltak; a togátusok Debreczenbe költöztek.

A negyvenes években Tóth Lajos és Szarka József igazgatók igyekeztek az intézet színvonalát emelni. De hiába. 1852-ben megszünt a gimnásium, és pedig azért, mert a kállai egyház, mely oly sokat áldozott iskoláira, mint Szabolcsvármegyének egyetlen más községe sem, nem lévén képes az 1849-ben kiadott "Organisations-Entwurf" czímü rendeletnek eleget tenni, beszüntette azt.

Új életre ébred a kállói latin iskola mint reáliskola 1870-ben. Megteremtette 197a Szabolcsmegyei Takarékpénztár kezdeményezésére a megye társadalmának áldozatkészsége. Ugyanis még 1868-ban a takarékpénztár közgyűlése, dr. Bleuer Miklós vezérigazgató indítványára 904 forint 74 krajczárt ajánlott fel a tiszta jövedelemből a Kállóban felállítandó reáliskola részére, s elhatározta egyúttal, hogy e czélra adományokat gyűjt, minek eszközlésére s az ügy további vezetésére saját igazgató-választmányát utasította. A választmány derekasan megfelelt feladatának, mert a kibocsátott aláírási íveken, már a következő 1869. évben, kerekszámban húszezer forintról számolt be, mint gyűjtött összegről. S megalakulván az "Iskolai Bizottság", memorandumot terjesztett fel br. Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, melyben, miután felajánlotta a gyűjtött összeget, egy állami reáliskola felállítását kérelmezte. 1870-ben érkezett le a miniszter leírata, melyben tudtul adta az érdekeltségnek, hogy a reáliskolát még ugyanazon évben fel fogja állítani s egyben megbízta Tokaji Nagy Lajos tanfelügyelőt, hogy a szükséges előintézkedéseket megtegye. És a reáliskolát 1870-ben annak első igazgatója október 3-án valóban megnyitotta. 1874/5-ben már négy osztálya volt, Trefort Ágoston pedig 1881/2-ben VIII osztályuvá tette. Zajtalanul, csendesen, áldásosan működött az intézet, mint főreáliskola, nyolcz éven keresztűl. 1890-ben azonban Csáky Albin miniszter, tekintettel a reáliskola tanulóinak szerfölött csekély számára, előbb a négy felsőbb osztály beszüntetését rendelte el, majd pedig 1895-ben az ő utóda, Wlassics Gyula miniszter a reáliskolát gymnasiummá alakíttatta át, úgy hogy a szép remények között megnyílott főreáliskola, ma négyosztályu állami gymnasium, melynek ügyeit Scharina István igazgató intézi, a Szabolcsmegyei Takarékpénztár pedig nem lankadó odaadással gyámolítja; mert hiszen e pénzintézet érdeme az is, hogy ez iskolának segítő egyesülete van, melynek alaptőkéje 10,950 forint, daczára annak, hogy az elmult tanév folyama alatt, 490 tanúló között, 9326 forintnyi segélyt osztott ki. Védnöke az egyesűletnek József főherczeg ő Fensége; elnöke: Bleuer Miklós dr.

A nyíregyházi főgymnasium alapját "a professori oskola" felállítása 198által 1806-ban vetette meg az ág. h. evang. egyház, indíttatva a protestáns elvekhez való hűség, a magyar hazafias szellem ápolása és az elsőrendü egyházakkal való nemes verseny által. Különben a czélt, melyet az egyház iskolája által el akart érni, az első professzor számára kiadott levél következőleg jelöli meg: "Mindenekelőtt tisztében fog állani ezen Oskolát az ekklézsia felügyelőségével s lelkészeivel együtt úgy megalapítani, hogy ne csak fennálljon, de gyarapodjék s virágozhasson is; minélfogva reméljük, hogy valami csak annak javára czélzand, akár üdvös törvények, akár hasznos rend által, mindazt T. Úr valósítandja. Így rendeztetvén el az Oskola, másik főkívánságunk az, hogy az ifjúság szívébe igaz vallásbeli esméretek csepegtettessenek; és így tartozni fog az orthodoxa tehológiát, a mi evang. Theologiánkba még eddig be nem vett minden előítéletek mellőzésével úgy adni elő, hogy Ekklézsiánkban, mely az eredeti hithez szorosan ragaszkodik, senki meg ne botránkozzék, legkisebb gyanú se gerjesztessék. Főleg azt óhajtjuk, hogy oskolai ifjúságunk igaz keresztény erkölcsre mind parancsolatok, mind szép példaadás által úgy vezettessék, hogy igaz vallásesmérete és erkölcsi szép szerénysége mindenekben kitünjék" stb.

A szükséges épület felállításához a hívek 3500 forinttal járultak, mely összegnek birtokában az egyház 1807-ben letette alapkövét az iskolai épületnek, mely ugyan emeletesre volt tervezve, de annak csak alsó traktusa, a földszinti rész épült ki. Első professzora az iskolának Karlovszky József volt; 1815-től Greguss Tamás; 1825-54-ig Surányi Sámuel, kik mindannyian egyedül végezték az iskolai teendőket.

Az iskola feletti kormányzatot az egyháznak és városnak előkelő tagjai, a lelkészekkel s magával a professzorral együtt, gyakorolták. 1831-től azonban már külön választották a szorosan vett egyházi ügyet az iskolai ügytől s megalakították az iskolaügyek intézésére az "oskolai igazgatóságot", melynek élén az iskolai felügyelő állott. Első felügyelő volt dr. Benedikty Dániel. Ez iskolai igazgatóság vezette a professzori oskola ügyeit 1852-ig, a mikor is az egyház nem tehetvén eleget az "Organisations-Entwurf", és az annak kiegészítő részét képező "Obligativ Gymnasial Schulplan"-nak, beszüntette azt.

De mihamar érezhetővé, közóhajtássá vált egy magasabb tanintézetnek újból való szervezése. S valóban, 1855-ben a városi hatóság egy reáliskolának felállítását tényleg tervbe vette; azonban e terv meg nem valósúlt, mert Perger János róm. kath. plébános azt követelte, hogy a felállítandó iskolának igazgatótanára mindenha róm. kath. vallású legyen; a mibe azonban természetesen sem a városi hatóság, sem különösen az ág. h. ev. egyház hívei bele nem nyugodhattak. A reáliskola felállításának terve tehát elejtetett.1860-ban ismét az ág. h. ev. egyház lép a cselekvés terére. Ugyanis Máday Károly szuperintendens ez évben iskolai látogatást végez Nyíregyházán s ez alkalommal a közgyűlés határozatilag kimondotta, hogy beszüntetett gymnasiumának első két osztályát megnyitja, a minthogy e határozat értelmében az első osztályt 1861-ben tényleg meg is nyitotta, megválasztván első gymnasiumi tanárul Palánszky Sámuelt.

Hogy miként, mily módon fejlesztette volna az egyház gymnasiumát tovább, ha vajjon egyáltalán képes lett volna-e erre e kebelében dúló u. n. pátens-kérdés okozta belviszály következtében, azt bajos volna megmondani. De épen ezen válságos időben jön az egyház jobbjainak segítségére Nyíregyháza városa, "százezer osztrák értékü forintnyi 5% kamatokat gyümölcsözendő összeget biztosítván egy evangelikus algymnasiumnak ezen város 199kebelébeni alkotására és örökös fentartására megoszthatatlan s kizárólagos alapul." Azt hinné az ember, hogy Nyíregyháza városának ezen nagyszerű alapítványát hálás elismeréssel fogadja az ág. ev. egyháznak összesége s az alapítólevél szellemében s pontozatai szerint igyekezni fog röviddel ezelőtt megnyitott egy osztályu gymnasiumát tovább fejleszteni. De nem így történt. Az egyház hiveinek egy része, az u. n. patentalisták, kifogásolták az alapítólevelet s különböző ürügyek alatt mindent elkövettek, hogy annak érvényét megdöntsék. De czélt nem értek. Mert az alapítólevél értelmében megalakított iskolai tanács, élén Majerszky Lajos felügyelővel, eltekintve minden mellékkörülménytől s támogatva a város és a felsőbb felekezeti hatóságok által, az alapitvány terhére, már 1862-ben a II-ik, 1863-64-ben a III. és IV. osztályt nyitja meg s látja el tanárokkal. 1863-ban kebeleztetik be az iskola a tiszai ág. h. ev. egyházkerület középiskolai sorába; 1867-ben pedig, Schönbrunnban kelt legfelsőbb rendelettel, megkapja a nyilvánossági jogot s bizonyítványai államérvényeseknek jelentettek ki.

1865-ben a viszály elűl, iskola- és egyháztanács egyezségre lép s egyetértésben, 1867-ben, felállítják a gymnasialis előkészítő osztályt közösen. 1872-ben megszűnvén az előkészítő osztály, megnyittatott az V-dik.

Megszaporodván az osztályok, a tanulók száma, a tanács új épületről gondoskodik s támogatva a polgárság áldozatkészsége által, 19 ezer forinton új telket, házat vásárol s iskoláját abban helyezi el. 1875-ben a VI. osztály nyílik meg s küldöttség jár Budapesten a vallás- és közoktatásügyi miniszternél, abból a czélból, hogy ha beszüntettetnék Kállóban a reáliskola, az arra fordított költségnek egy részét eszközölje ki a gymnasium czéljaira. De a küldöttség czélt nem ért. Az egész ügy megfeneklett.

1882-ben a vármegye lép elő. Czélja egy állami gymnasium létesítése Nyíregyházán. E terv nem valósul meg s az iskola ismételten saját erejére volt utalva s fejlesztésének feladata saját iskolatanácsának vállaira nehezült.

1883-ban megalkotja a törvényhozás a XXX. t.-cz.-et s annak 47. §-át s a gymnasium és egyház előljárósága, e törvényre való hivatkozással, most 200már az államsegélynek igénybevételével akarja a gymnasium jövőjét biztosítani, illetőleg azt főgymnasiumá fejleszteni. Hosszas, nem lankadó utánjárás után az előjáróság czélt ért, mert 1886-ban Trefort Ágoston miniszter aláírta a szerződést, mely az iskolának évente 8990 forintnyi szubvencziót biztosít, azonban azon előleges föltétellel: ha előbb a gymnasium előljárósága egy, a főgymnasium czéljainak teljesen megfelelő új épületet emel. A föltétel teljesítve lőn. Nyíregyháza városának újabb áldozatkészsége folytán 72,237 forint költséggel fölépült az új épület s 1888 óta rendelkezésére áll a főgymnasiumnak.

Biztosítva lévén az államsegély, egyelőre közvetlen az érdekelt szülők hozzájárulása mellett, - egy-egy szülő tandíj czímen 200 forintot fizetett - később a folyósított államsegély igénybevételével 1886-ban a VII., 1888-ban a VIII. osztály nyílt meg.

Újabb intézkedésre, folyamodásra az 1886-ban szerződésszerüleg biztosított összeg "rendkívüli segély" czímen 1893-tól, évente ezer forinttal növekedett, sőt Wlassics Gyula miniszter revizió alá vevén a szerződést, s miután azt az illetékes felekezeti főhatóságok is aláírták, 1898 óta a főgymnasium részére 16 ezer forintnyi államsegélyt biztosított.

A mi a főgymnasium kormányzását illeti, annak élén a tanács áll, melynek tagjait a Nyíregyháza városa által 1861-ben kiadott alapítólevél értelmében, eddig a hegyaljai ág. h. ev. egyházmegye világi felügyelőjének hármas kijelölése mellett az egyház presbyteriuma választja hat évenként. Tagjainak száma tizenkettő, a lelkészeken és az egyház felügyelőjén kívül, kik hivatalból tagjai a kormányzó tanácsnak. Tanácstagok a tanárok is. Ez idő szerint elnöke a tanácsnak dr. Meskó László, mint főgymnasiumi felügyelő.

A tanári kar, a melléktanárokon kívül 14 tagból áll. Közülök ötöt, s a rajztanárt, az állammal kötött szerződés értelmében, a vallás- és közoktatásügyi miniszter nevezi ki, a többit, autonom jogánál fogva, az egyház választja. Igazgatója az iskolának Martinyi József. Az ifjuság létszáma 451.

A mostohább anyagi viszonyok között élő vidéki szülők fiai részére konviktus van szervezve a főgymnasiumban. Van segitő-egyesülete is "Filléregylet" cízmen. Húszezer forintra tehető az az összeg, melyből, mint ösztöndíj-alapból, vallásfelekezeti különbség nélkül jutalmaztatnak az igyekező, szorgalmas tanulók, a minthogy a tanintézet pártfogói között nem csupán ágost. h. ev. férfiak szerepelnek.

A kállói és nyíregyházi gymnasium után, mint magasabb tanintézet kiemelhető a Sz.-Mihály arkangyalról nevezett pócsi Bazil-rendü görög kath. szerzetesek által fentartott és ellátott házi hittani intézet. Különben e szerzetesrend, mióta gróf Károlyi Ferencznek, mint kegyúrnak nagylelküségéből, - ki 1757. és 58-ban kelt leveleinek tanúsága szerint, pócsi birtokát, minden jogaival együtt, a pócsi gk. templom, zárda és a sz.-Bazil-rendü szerzeteseknek adományozta - Pócson elrendezkedtek, hűséges szolgái voltak a tanügynek is, s 1893-ban, minden külső segély nélkül, a kor igényeinek megfelelő iskolai épületet emeltek s manapság egy 6 osztályból álló elemi iskolát tartanak fenn.