280KÖZOKTATÁSÜGY.
Írták Endrei Ákos, Faragó Lajos, Horváth József dr. tanárok és Kecskés Ernő igazgató
A kultúra terjedésének régi akadályai.
Somogy vármegye évszázadokon át csaknem teljesen el volt szigetelve az ország többi részeitől. Éjszakon a Balaton és délen a Dráva gátolták a szabadabb közlekedést. A Dunántúl déli részén átvonuló régi, nagy kereskedelmi útak mind kikerülték. Somogymegyének ez a nagy elszigeteltsége, a mely jóformán az első vasút megépítéséig tartott, a kulturális fejlődésnek sem kedvezett. Ez az oka, hogy Somogyban jelentékenyebb város sem fejlődhetett századokon át. A török hódoltság is csak ártott a vármegye kultúrájának.
Plebániai iskolák.
A népoktatás Somogy vármgyében is a róm. katholikus vallástanítással kezdődött. Már az első magyar katholikus papoknak kötelességévé tették, hogy a felnőtt megkeresztelendőket az új vallásra vonatkozó legszükségesebb tudnivalókra és imádságokra kitanítsák. A térítések után a hívek gyermekeinek vallásos oktatásáról is gondoskodni kellett. Ekkor és csupán csak az egyházias oktatás czéljaira szervezték a plebániai iskolákat, a melyeknek vezetője a plebános volt.
Székesegyházi vagy káptalani iskolák.
Jóval később alakultak a székesegyházi (káptalani) iskolák, a melyekben a vallási dolgokon kívül már olvasni is tanítottak. Ezek voltak abban a korban a papságra készülők és a jómódú nemesség iskolái.
Szerzetesek iskolái.
Még később alakultak a szerzetesek iskolái, a melyeket a papi pályára készülők s a vidéki nemesség gyermekei látogattak. Ezekben már a latin olvasást és beszélgetést is tanították. Ilyen volt a többek között a szigetvári premontreiek iskolája, melynek virágzási kora a XIV. századra esik. Az említett iskolának egyik tanára, az országhírű tudós Szigethy István, csakhamar nyitrai püspökké (1350-ben), majd kalocsai érsekké lett (1367-ben).
Városi iskolák.
A XIII. század közepe táján fejlődött ki a városi iskola, a melyben már az olvasás, írás, számolás tanítására fordították a legtöbb időt, de emellett a latin nyelv elemeiről sem feledkeztek meg. A tanítás anyagának terjedelme mindig az iskolamester képzettségétől függött. Ilyen iskola - eddigi tudomásunk szerint - kettő volt Somogyban, egyik Kálmáncsehiben (a mai Kálmáncsán), a másik Marczaliban. A kálmáncsehi iskoláról csupán annyit tudunk, hogy 1485 aug. 5-én Sebestyén nevű iskolamestere egy közjegyzői okiraton tanuként szerepelt, továbbá, hogy 1548 körül Enderik Máté, 1559 körül Bellenius Tamás, ... Imre és Kamnasi János voltak az iskolamesterei. A marczali iskoláról még kevesebb feljegyzésünk van; mindössze annyi, hogy a marczali iskolamester 1497 aug. 31-én a kálmáncsehi miséspapnál fizetésbeli kötelezettséget teljesített. Marczalit 1288-ban a següsdi szerzetesek bírták, a miből látszik, hogy eredetileg szerzetesiskola volt.
A török hódoltság ideje.
Békefi Remig szerint a XIV. és XV. században már minden falusi plebánia székhelyén volt iskola. Ezt a századok alatt elért eredményt Somogyban rövid idő alatt csaknem teljesen tönkretette a hódító török. Csupán az ügyes, magyarnak s töröknek egyaránt kedvében járó kálmáncsehiek ref. főiskolájáról tudjuk, hogy egy ideig még az általános pusztulás után is háborítatlanul virágzott.
Török iskolák.
A törökök azonban a maguk használatára csakhamar gondoskodtak iskolákról. Az egyes erősségekben szinte nélkülözhetetlennek tartották a tanítót, a kit nagyon megbecsültek. Szigetváron 1668-ban volt egy felsőbb török iskola is, a hol a 281tudományok minden ágát tanították. A szigetvári iskolának lehetett egyik oktatója Slidede nevű híres török író, a ki ott élt és ott is halt meg.
A reformáczió következményei.
A XVIII. század elején a somogyi nagybirtokosok a protestáns vallásra térvén át, még annak a néhány katholikus papnak is távoznia kellett uradalmaikból, a kiket a törökök meghagytak. Keserűen panaszolja egy régi írás, hogy: "In Comitatu Sümeghiensi parochus nullus, praedicantes circiter 100," vagyis Somogyban plebános egy sincs, protestáns pap pedig körülbelül 100 van. A kath. papokkal együtt letüntek az utolsó plebániai iskolák is.
A protestánsok iskolái.
A plebániai iskolák helyén támadtak a protestáns iskolák, melyekben eleinte szintén a pap tanított; azt azonban csakhamar felmentették a tanítás alól, hogy teljesen hivatásának élhessen. A protestánsok az iskolákra ugyan mindig kiváló gondot fordítottak, de 1649-ben még ők is elegendőnek tartották az olvasás tanítását. Az írást csak akkor kellett tanítani, "ha a gyermekeknek és szüleiknek tetszik."
A protestánsok üldöztetése.
Somogy vármegye népoktatásának ügye - a XVII. század elejétől Mária Terézia koráig - teljesen egybefűződött a protestáns vallás sorsával, de zavartalan fejlődésük nem sokáig tartott. A protestáns iskolák és tanítók igazi elnyomatása és üldöztetése mégis 1723-ban, a helytartótanács felállításával kezdődött; ez időtől minden alkalmat felhasználtak a kormányhatalmon levők a protestánsok hátraszorítására és iskoláiknak megszüntetésére. Ezt a korszakot a protestáns iskoláktól benépesült Somogy népoktatásügye nagyon megsínylette. Mária Terézia uralkodásának vége felé enyhültek némileg ezek az állapotok; akkor engedték meg a lutheránus lakosságú Kötcse (1778), Tab és Derecske (Döröcske) (1779) somogyi községeknek, hogy saját felekezetükhöz tartozó iskolamestert tarthassanak.
Az 1770-71-iki összeírás.
Az 1770-71-iki összeírás szerint Somogy vármegyében 138 népiskola volt s ezek közül 47 teljesen üresen állott. A szomorító statisztikai adatokhoz fűzve olvasható az a haragos megjegyzés is, hogy "a jobbágyok barmok módjára nevelik gyermekeiket". Ugyanez összeírás szerint Somogy vármegye kaposi járásában bár 19 helyen volt tanító, csupán 7 helyen volt tanítás 5, 12, 39, 12, 4, 8 és 12 tanulóval. A szolgabíró megjegyzése szerint a felsorolt helységeken sehol sem volt külön iskolai épület, hanem csak az iskolamesterek "házaiban" oktatták a gyermekeket, olyan szűk helyen, hogy ott tizenöten alig fértek meg.
A Ratio Educationis.
Mária Terézia uralkodásának vége felé Ürményi József és Tersztyánszky Dániel külön tanulmányi rendszert dolgoztak ki a magyarországi összes iskolák számára, az ú. n. "Ratio Educationis"-t, a melyet a királyné 1777 aug. 22-én rendeletképen ki is bocsátott. A "Ratio Educationis" új tantárgyakat, új módszereket s új elveket hozott az iskolákba. Az országot kilencz tankerületre osztotta s mindegyiket egy-egy királyi tanulmányi főigazgató kormányzása alá rendelte. Somogy vármegye a pécsi tankerülethez tartozott. Meghagyta a "Ratio Educationis," hogy faluhelyeken egy- vagy kéttanítós, városokban háromtanítós, ú. n. nemzeti vagy normális iskolák állítandók fel, s ott már a német nyelven és fogalmazáson kívül a latin nyelv elemeit is tanítani kell.
A kaposvári első "nemzeti iskola".
A "Ratio Educationis" rendelkezésére Kaposváron is fel kellett állítani a "nemzeti" vagy "normális iskolát". Az anyagilag erre képtelen város helyett a "megyegyűlés", 1779-ben,
Mitterpacher Dániel pécsi királyi főigazgató tanácsára, a patrónushoz: herczeg
Esterházy Miklóshoz fordult gyámolításért. Esterházy ugyanez év deczember havában latin szövegű levélben felelt a kérésre. "A menynyire más szükségleteim engedik, figyelembe fogom venni és nevezett polgáraimnak segélyezését el nem mulasztom", írta kitérőleg. Esterházy herczegnek bizonytalan igérete és a város szegénysége miatt a kaposvári nemzeti iskola ügye hét évig szunnyadozott. Ennyi idő multán (1787-ben) szánta rá magát a város arra, hogy szerződéses kötelezettséget vállaljon a normális iskolai tanítók fizetésére.
1
Kaposvár polgársága azonban hamar betelt az új iskolával, főképen a német nyelvnek túlságos erőszakolása miatt, a melyet nemzetellenes merényletnek ítéltek s már az első években tiltakoztak ellene. Az 1790 január 10-én tartott megyegyűlés jegyzőkönyvében e panaszos tiltakozásoknak nyoma fennmaradt, a melyben a "rájok kényszerített, túlságosan fizetett tanárok" ellen való elégületlenségük is súlyos szavakkal tünik ki.
282A polgárságnak a normális iskola iránt táplált gyűlöletét még József császárnak rövid idő alatt (1790 febr. 20.) bekövetkezett halála és az ezt megelőző, minden újítást visszavonó rendelete sem oszlatta el. Csupán csak akkor nyugodtak meg, a mikor részint azért, mert a helytartótanács 1791-ben megtagadta a nemzeti iskola támogatását, részint pedig azért, mert úgy is sok panasz merült fel ellene s a megyegyűlés beleegyezett, hogy a város a normális iskolát beszüntesse, a mi meg is történt.
A kaposvári második "nemzeti iskola".
Még a normális iskola megszüntetése előtt megindult a mozgalom, hogy Kaposvárott gimnáziumot is állítsanak fel; mivel azonban ennek előfeltétele a rendszeres normális iskola volt, a helytartótanács 1792 aug. 3-án kelt leiratában felszólította a vármegyét, hogy a földesurat kérjék fel a normális iskola fenntartására. A megye ugyanaz év október havában tartott közgyűléséből másolatban közölte herczeg Esterházy Antallal a helytartótanács leiratát, egyúttal három tanár fizetésére 260 forintot kért tőle, ki e kérés teljesítését a leghatározottabban megtagadta. Ezután tizenegy évig vajudott a normális iskola ügyével a gimnázium létkérdése is, míg végre gyűjtések útján sikerült annyit összeszedniök, hogy 1802-ben újra megnyílhatott. A nemeslelkű adakozók megérdemlik, hogy neveiket e helyen megörökítsük. Bedegovits 848 frttal, Szalai Veronika 40, Szetsődiné 200, Kollarits 50, Kégliné 500, Ivantsits 42, Kovács János 150, Stefanovics 32, Tomala 50, özvegy Füstfaragóné 400, Farkas Trési 8 és Kapronczai Éva 50 forinttal, összesen 2370 forinttal áldoztak a kaposvári nemzeti, vagyis normális iskolára. Az újra felállított kaposvári normális iskola, noha kimondottan nem is volt összekötve tanítóképzővel, Mária Teréziának egy 1779 febr. 12-én kibocsátott rendelete értelmében mégis képezhetett ki tanítókat, sőt érvényes képesítő-bizonyítványokat adhatott kiképzett segédtanítóinak. A kaposvári normális iskola iskolamesterei éltek is ezzel a jogukkal. Az 1822-1854. évek között, Orbán Gábor vezetésével, a tanítóképzés terén is kiváló volt a kaposvári iskola.
Az 1845-iki új szabályzat.
1844-ben a kormány gróf Apponyi korlátnokkal új népiskolai szabályzatot készíttetett, a mely a következő 1845-ik évben lépett életbe. Az 1845-iki szabályzatnak volt egy kétségtelenül jó hatása Somogyban, tudniillik a népiskolák gyorsabb menetű szaporítása. A kaposvári elemi iskolát viszont alsó elemi iskolává, azaz ú. n. alelemivé fokozta le, mert a városnak akkor valószínűleg nem volt módjában a felső osztályokat felállítani.
A mult század ötvenes éveiben Somogy vármegyének már csaknem minden helységében volt elemi iskola, sőt egyes helyeken kettő is. Kaposváron pl. a "nemzeti iskolán" kívül már 1841 óta fennállott az izr. el. iskola, Marczaliban
2
a rendes (egytanítós) falusi iskola mellett 1850 körül fennállott egy külön "német iskola" is. Az előbbibe a napszámosok és cselédek gyermekei, az utóbbiba pedig az iparosok, kereskedők és urak gyermekei jártak. A "német" iskolában egy-egy évre fogadott, német származású, de magyarul is tudó tanító tanított. Érdekes, hogy míg a marczali "magyar" iskolában akkor még mindig a hittan volt a főtantárgy és azt naponként tanította a pap, addig a "német" iskolában a hittanra csak egy-egy óra jutott hetenként.
1856-ban újra rendezte a kormány a tanítóképzés ügyét, osztályozta a tanítói okleveleket. Ettől az időtől kezdve főelemi, alelemi és altanítói oklevelét adtak ki. Kaposvárott már 1847-ben megvolt a három osztály, sőt 1851-ben még egy külön leányosztályt is állítottak fel, azonban a kaposvári elemi iskola csak akkor kapta meg az "elemi főtanoda" czímet és jelleget, a mikor az 1856. évben a negyedik fiúosztályt is felállította.
Somogy vármegye tanfelügyelői.
Báró Eötvös József vall.- és közoktatásügyi miniszter 1868 ápr. 12-én nevezte ki Somogy vármegye tanfelügyelőjéül a ma (1913) is élő Kovács Sebestény Gyula kir. tanácsost, a ki 1892-ben vonult nyugalomba. Az ő lelkiismeretes munkálkodása évtizedek mulasztásait pótolta és a vármegye mai kulturális fejlettségének nagy része az ő érdeme. Helyére Kubányi Károly lépett, a ki falusi tanítóságból emelkedett a tanfelügyelőségig. Nagy szaktudása és tevékenysége új lendületet adott a vármegye tanügyi fejlődésének, de sajnos, néhány meg nem érdemelt hírlapi támadás elkedvetlenítette s 1897-ben áthelyeztette magát. Még ugyanabban az esztendőben lépett Kubányi örökébe Beksics Ignácz kaposvári főgimnáziumi tanár, ki nagy tervekkel vette át a tanfelügyelői hivatalt; régi betegsége azonban 283már az első hónapokban súlyosra fordult s terveinek megvalósítását megakadályozta. 1899-ben bekövetkezett halála után Gulyás Ferencz dr. került Somogy vármegye tanfelügyelőségének élére, a ki tizenhárom évig vezette azt. 1912-ik évi áthelyezése után Gönczi Ferencz, a szintén tanítóból lett tanfelügyelő váltotta fel Gulyást. Gönczi, mint vérbeli szakember, nagy nyeresége a vármegyének, nemcsak a régóta összehalmozódott nehéz feladatok megoldása miatt, de azért is, mert azzal, hogy meg tudja látni az egyes iskolák igazi állapotát, megkétszerezi a munkaeredményt s a vármegye kulturális haladását.
Az 1910-1911. tanév fontosabb statisztikai adatai.
A somogyi elemi iskolai tankötelesek száma 44.927. Az elemi iskolákba beiratkozott 44.167. Ezek közül az iskolaév végéig iskolába járt 41.484. Az iskolába járás alól fel volt mentve 452. Az elemi iskolai tankötelesek közül be sem iratkozott 760. Az iskolaév végén már nem járt iskolába 2991. Az elemi iskolai tanítók száma: állami 69, községi 43, róm. kath. 378, ref. 115, ág. ev. 32, egyesült prot. 1, izr. 25, társulati 1, magán 7, összesen 666. Ebből képesítés nélkül működik községi 1, róm. kath. 7, ref. 3, összesen 11.
Az elemi iskolák száma: állami 24, községi 29, róm. kath. 226, ref. 106, ág. ev. 26, egy. prot. 1, izr. 16, társulati 1, magán 7, összesen 436.
Az osztott iskolák száma 19, a részben osztott iskoláké 121, az osztatlan iskoláké 296, az általános ismétlőiskoláké 810, a gazdasági ismétlőiskoláké 94, az óvók és óvónőké 20, az óvóiskoláké 19, az állandó menedékházaké 10, a nyári menedékházaké 17.
Tanítóegyesületek 1913-ban.
A vármegye tanítóságának két önálló egyesülte van: a "Somogyvármegyei Általános Tanítóegyesület" és a "Belsősomogyi református Tanítóegyesület".
A Somogyvármegyei Általános Tanítóegyesületnek hat járásköre van: a kaposvári, szigetvári, nagyatád-barcsi, csurgói, marczali-lengyeltóti és igal-tabi járáskörök. Az egyesület tagjainak száma 371, "Segély-alap" vagyona megközelíti a 17 ezer koronát. Ennek kamataiból a segélyre szoruló özvegyek és nyugdíjasok évenként és fejenként átlag 20 koronát kapnak. Van az egyesületnek egy 600 koronás "Jubileumi alap"-ja is, melynek kamatait mindig egy csurgói negyedéves tanítónövendék kapja. Az egyesület legnagyobb alapja a Kaposváron építendő "Tanítók Háza"-alap czímen kezelt gyűjtés, a mely már meghaladja a 19 ezer koronát.
A Belsősomogyi ref. Tanítóegyesület "Segélypénztárá"-nak vagyona 56 ezer korona. Ennek kamataiból a segélyre szoruló özvegyek, árvák és nyugdíjasok évenként és fejenként 70 koronát kapnak.
A Veszprém-egyházmegyei r. kath. Tanítóegyesületnek hat tanítói köre van Somogyban, a ságvár-karádi, a csurgói, a marczali-segesdi, a csököly-görgetegi, az igal-kaposvári és a somogyvári. A tagok száma 346.
Van Veszprémben az egyházmegyei tanítóságnak egy 90 ezer koronás alapja: a "Gondviselés-alap". Évi segélyképen a befolyó tagdíjakból kiosztanak kb. 4000 koronát, a rászoruló özvegyek és nyugdíjasok között. Van ezenkívül egy 12 ezer koronás alap is, melyet a Veszprémben építendő ,,Tanítók Háza" számára gyűjtenek.
Áll. elemi iskolák 1913-ban.
Kaposvári állami elemi iskolák: Középponti iskola 13 tanerővel. - Petőfi-utczai iskola 6 tanerővel. - Sétatér-utczai és Cseri-iskola 10 tanerővel. - Fő-utczai, Kossuth-téri és Internátusi iskola 8 tanerővel.
Vidéki állami elemi iskolák a következők: Bagolasáncz, Bárdudvarnok, Csurgó, Drávapálfalva, Gyékényes; Inke, Kaposszerdahely, Kelevíz, Kiskeresztúr, Kőkúttapazd, Kuntelep, Nagyatád, Szentborbás, Szentimre, Szigetvár, Szőlöskislak, Toponár, Vadas.
Községi és hitfelekezeti elemi iskolák 1913-ban.
Községi és hitfelekezeti elemi iskolák: Ádánd rk., Almamellék közs., Almáskeresztúr-Elekmajor, Alsok ref., Alsósegesd ref., Andocs rk., Attala rk., Babócsa rk., izr., Balatonberény rk., Balatonboglár közs., izr., Balatoncsehi rk., Balatonendréd rk., ref., Balatonkeresztúr rk., Balatonlelle közs., Balatonszentgyörgy rk., Balatonújlak rk., Bálványos rk., ref., Barcs közs., ág. ev., izr., Basal ref., Baté rk., Bélavár rk., Beleg ref., Belezna rk., Béndek-puszta rk., Berzencze rk., zárdai, Berzencze-Perdőcz-puszta rk., Bessenyő közs., Bize rk., Bodrog rk., Bodvicza közs., Böhönye rk., ref., Boldogasszonyfa rk., Bolhás rk., ref., Bolhás-Szentlászló-puszta rk., Bolhó közs., Bonnya rk., ág. ev., Boronka rk., Bőszénfa rk., Bürüs ref., Büssü rk., ref., Buzsák rk., Csákány rk., Cserénfa rk. Csertő rk., ref., Csoma rk., Csombárd rk., Csököly rk., ref., Csömend rk., Csurgó rk., ref., izr., Csurgónagymarton ref., Darány ref., Drávafok ref., Drávagárdony közs., Drávakeresztúr rk., Drávaszentes rk., Drávatamási közs., Ecseny ág. ev., Elekmajor urad., Endrőcz közs., Erdőcsokonya rk., ref., Edde ref., Faluhidvég-Pál-puszta rk., Faluszemes rk., Felsősegesd rk., Felsőmocsolád közs., ref., Felsőszentmárton rk., Feri-major közs., Fiad rk., Fonó rk., Fonyód rk., Főnyed rk., Gadács ág. ev., Gadány rk., Gálosfa rk., Gamás rk., Gamás-Vitya-puszta, Geszti rk., Gige ref., Gige-Cseberki-puszta rk., Gölle rk., Gölle-Hetény-puszta rk., Gölle-Inám-puszta rk., Görgeteg rk., ref., Gyékényes rk., ág. ev., Gyöngyösmellék közs., Gyugy rk., Hajmás rk., Hács rk., ág. ev., Háromfa rk., Hedrehely ref., Hencse ref., Henész közs., Heresznye rk., Hetes rk., ref., Homokszentgyörgy rk., ref., Horvátkút rk., Hobol ref., urad., Hollád rk., Igal rk., Iharos rk., ág. ev., Iharosberény rk., ág. ev., Iharosberény-Józsefmajor rk., Inke ref., Inkeyantalfa-Fazekasdencs rk., Istvándi ref., Jákó ref., Juta rk., Jut ref., Kadarkút rk., ref., Kálmáncsa ref., rk., Kálmáncsa-Lajosháza-puszta rk., Kapoly rk., ref., Kaposfüred rk., Kaposhomok rk., Kaposkeresztúr rk., Kaposmérő rk., ref., Kapospula rk., Kaposszentbenedek rk., ref., Kaposszentjakab rk., Kaposvár zárdai, izr., árvaházi, Kára rk., Karád rk., Kastélyosdombó rk., 284Kazsok ref., Kercseliget rk., Kereki rk., ref., Kéthely rk., zárdai, izr., Kiliti rk., ref., Kisasszond ref., Kisbajom ref., Kisbárapáti rk., Kisberény rk., Kisberki rk., Kisdobsza ref., Kisgyalán rk., Kiskorpád rk., ref., Kistamási ref., Kivadár rk., Komlósd ref., Kónyi ref., Koppánymegyer rk., ref., Kőröshegy rk., ref., Kötcse rk., ref., ág. ev., Kutas rk., ref., Kürtös-puszta közs., Lábod rk., ref., Lakócsa közs., Látrány rk., ref., Lengyeltóti rk., zárdai, izr., Lengyeltóti-Pusztaberény rk., Lengyeltóti-Pusztaszentgyörgy rk., Libiczkozma rk., Libiczkozma-Kopár-puszta rk., Liszó rk., ág. ev., Magyaratád rk., ág. ev., Magyaregres ref., Magyarlad ref., Magyarlukafa rk., Magyarújfalu ref., Marczali rk., izr., Marczali Gyóta-puszta rk., Markócz ref., Merenye közs., Mernye rk., Mernye-Szentmiklós-puszta rk., Mesztegnyő rk., zárdai, Mezőcsokonya ref., Mezőcsokonya Nyirespuszta rk., Miháld rk., Mike rk., Miklósi rk., Molvány ref., Mozsgó közs., Mosdós rk., zárdai, Nágocs rk., ref., Nagyatád izr., Nagybajom rk., ref., izr., Nagybajom-Felsőkak-puszta rk., Nagy-bábony ref., ág. ev., Nagyberény rk., zárdai, ref., Nagyberki rk., Nagycsepely rk., ref., Nagydobsza ref., Nagygomba rk., Nagykorpád ref., Nagyszakácsi rk., ref., Nemesdéd rk., ref., magán, Nemeske ref., Nemeskisfalud ref., Nemespátró ág. ev., Nemesvid rk., Németegres rk., Németlad rk., Németújfalu közs., Nikla rk., ág. ev., Nyim rk., Orczi ref., Orda rk., Osztopán rk., izr., Öreglak rk., Őrtilos rk., Őszöd rk., ref., Ötvös rk., Pamuk rk., Pat ág. ev., Pata ref., Patalom rk., Patosfa rk., Patcza ref., Pettend ref., Péterhida rk., Pogányszentpéter ág. ev., Polány rk., ág. ev., Porrog ág. ev., Porrogszentkirály ág. ev., Potony rk., Pusztakovácsi rk., izr., Pusztaszemes rk., Ráksi rk., Rinyabesenyő közs., Rinyahosszúfalu ref., Rinyakovácsi ref., Rinyaszentkirály rk., ref., Rinyaújlak ref., Rinyaújnép ref., Ságvár rk., ref., Sand rk., ág. ev., Sántos rk., Sávoly rk., Simonfa rk., Som ref., Somodor rk., Somogyacsa rk., Somogyacsa-Gerézd-puszta rk., Somogyapáti rk., Somogyaracs rk., Somogyaszaló ref., Somogybükkösd rk., Somogycsicsó rk., Somogydöröcske ág. ev., Somogyfajsz rk., Somogyfajsz urad. rk., Somogyhatvan ref., Somogyhárságy rk., Somogykishárságy rk., Somogyhárságy-Ritics-puszta rk., Somogyjád ref., Somogyjád-Galambos-puszta urad. rk., Somogysámson rk., Somogysárd rk., Somogysárd-Sörnye-puszta rk., Somogysimonyi rk., Somogyszil rk., ág. ev., izr., Somogyszentmiklós rk., Somogyszob rk., ref., Somogytarnócza közs., Somogytarnócza-Aranyos-puszta urad., Somogytúr rk., ref., Somogyudvarhely rk., ref., Somogyvámos rk., ág. ev., Somogyvár rk., Somogyvisonta rk., Somogyviszló ref., Surd rk., ág. ev., Szabadi rk., ág. ev., Szabás rk., ref., Szárszó rk., ref., Szenyér rk., Szenta rk., ref., Szentbalázs rk., Szentgáloskér rk., Szentgáloskér-Lapa-puszta rk., Szentlászló rk., Szilvásszentmárton ref., Szigetvár izr., Szólád rk., ref., Szomajom rk., ref., Szorosad rk., Szőcsény magán, Szőkedencs rk., ág. ev., Szőlősgyörök közs., Szőrény ref., Sztára rk., Sztára-Erzsébet-puszta urad., Szulimán közs., Szulok rk., Tab rk., ág. ev., izr., Tapsony rk., Tarany rk., Táska rk., Taszár rk., Teklafalu rk., Teleki rk., ref., Tikos rk., Toponár-Répás-puszta rk., Torvaj rk., ág. ev., Tótkeresztúr rk., Tótszentgyörgy ref., Tótszentpál rk., Tótújfalu rk., Töröcske rk., Törökkoppány rk., Újvárfalva közs., Varászló rk., Varjaskér rk., Várda közs., Városhidvég rk., ref., Vásárosbécz rk., ref., Vése ág. ev. Visnye ág. ev., Visz közs., Vizvár rk., Vizvár-Zsitva-puszta rk., Vörs rk., Zádor ref., Zákány rk., Zala rk., Zamárdi rk., Zics rk., Zimány rk., Zseliczkisfalud rk., ref., Zseliczkisfalud-Márczadó-puszta rk., Zseliszkislak rk., Zseliczszentpál rk.
A kaposv. el. iskolák történetéből.
Az első népiskolát Kaposváron a plebánia szervezése után két évre, azaz 1717-ben nyitották meg s az a mostani Kossuth-téri elemi iskola helyén állott.
Néhai Csukly Károly el. isk. igazgató történeti "Visszapillantás"-aiban a városi levéltárra hivatkozik, mely szerint 1745-ben Pozsgay Pál volt az iskolamester. Nem lehetetlen, hogy Pozsgay volt az első kaposvári tanító. Ugyanott van felemlítve az is, hogy a XVIII. század vége felé Sipos nevű iskolamester működött itt.
A XIX. század elejéről tehát a második "nemzeti iskola" idejéből Császár, Ortoics, Hefling, Nagy György és Zsohár nevű iskolamestereket említi fel Csukly Károly. Ezek közül Zsohár, vagy helyesebben Sohár Ferencz, 18-12 szept. 3-án a gimnázium ügyeinek rendezése érdekében tartott gyűlés résztvevői között szerepel s vele együtt Gruzling János és Ambrus Imre normális iskolai tanár is. Ambrus Imre tanította akkor az ú. n. "norma-osztály"-t (III. oszt.) a mely az elemi iskolától ugyanakkor elválasztott gimnáziumnak egyszersmind első grammatikai osztálya is volt. Ettől az időponttól Ambrus a gimnáziumi tanárok közé számítható s a kaposvári főgimnáziumnak ő a legrégebbi tanára. 1800-ban került az elemi iskolához s 1824-ben halt meg. Gruzling János kitünő zenész volt; 18 éves korában már Pécsen hangversenyezett. Kaposváron 50 évig működött. Érdemeinek elismeréséül 1856-ban a királytól érdemkeresztet, a kormánytól elismerő oklevelet kapott.
Gruzlinggal hosszú ideig (1822-1854) együtt működött Orbán Gábor, a ki egyszersmind a kántori hivatalt is viselte. Vezetése alatt emelkedett nagy hírnévre a kaposvári normális iskola, honnét a kikerült segédtanítókat távolabbi vidékeken is szívesen választották meg rendes tanítókul. 1887-ben került Kaposvárra Czompó György. 1851-ben választották meg Nyúl Gábort, az első elkülönített leányosztály vezetésére. Voltak ugyan már előbb is ú. n. "magán" elemi iskolák a leányok részére, de ezek nem voltak rendszeresek. 1869 jún. 6-án a város nagybizottmánya a r. kath. jellegű elemi főtanodát községi iskolának nyilvánította s a kántorságot a tanítói hivataltól elválasztotta. 1871-ben a bérelt helyiségben felállított III. leányosztály vezetésére választották meg Rullyné Horváth Ilkát, az első kaposvári tanítónőt. 1886-ban nyílt meg a Petőfi-utczai iskola két tanerővel, 1892-ben a 285fő-utczai iskola szintén két tanerővel, 1897-ben a Szigetvár-külvárosi iskola négy és az internátusi iskola két, 1902-ben a Baross-utczai iskola négy tanerővel. (Megszünt 1904-ben.) A kaposvári községi elemi iskolákat 1898-ban államosították s 1906-ban osztották négy igazgatói körzetre.
Az állami elemi iskola legérdekesebb statisztikai adatai a következők:
Az 1872-73. iskolai évben 7 tanító tanított 561 tanulót, az 1882-83-ban 8 tanító 538-at, 1892-93-ban 13 tanító 818-at, 1902-03-ban 29 tanító 1710-et és 1912-13-ban 37 tanító 2282 tanulót.
A kaposvári áll. el. iskola ma is kiváló helyet foglal el a vármegyei iskolák között. A testület több tagja foglalkozik tanügyi, zene- és szépirodalommal. Társadalmi téren is nagy tevékenységet fejtenek ki. Résztvesznek a város csaknem minden egyesületének alapításában, vezetésében s általában minden kulturális mozgalmában. Az ő kezdeményezésükre alakult meg 1901-ben a "Kaposvári szegény tanulókat felruházó egyesület"; legszebb alapítása azonban a testületnek a "Kaposvári Tanítói Segítő-alap" melynek ma körülbelül 10.000 korona vagyona van, özvegyeket, árvákat és nyugdíjasokat segélyez s egy-egy segélyrész 80 koronától 200-ig terjed. És ezek mellett az egyesület még tetemes összegeket juttat más jótékony czélokra is.
Kaposváron az izraelita elemi iskolát 1841-ben nyitották meg; ma öt tanító tanít benne, négy osztályba. Egyik legrégebbi, talán éppen a legelső tanítója volt Frank Henrik, a ki 180 körül működött itt.
1871-ben nyílt meg az első óvóiskola, Tar Csatár és neje vezetésével, 1873-ban a Ranolder János veszprémi püspöktől alapított zárdaiskola, a hol ma öt tanítónővér tanít hat osztályt; 1883-ban a második óvóiskolát és 1902-ben a harmadikat is felállították.
Források:
Németh Béla: Szigetvár története. - Békefi Remig dr.: A népokt. tört. Magyarországon. - Fraknói Vilmos: A hazai és külf. iskolázás a XVI. században. - Csányi: Lapok Somogymegye multjából. - Kiss Á. dr.: A magy. népisk. tan. története. - Fináczy E. dr. A magyarorsz. közoktatás története Mária Terézia korában. - Bécsy-Prilisauer: A kaposvári m. k. állami főgimnázium története. - A kaposvári közs. népiskola 1878-79. évi értesítője. - Csorba József: Somogy vármegye ismertetése. - Kaposvári pleb. irattár. - Elemi iskolai értesítők adatai. - Kaposvár mezőváros 1850-51. évi tanácsjegyzőkönyve.
II. KÖZÉPISKOLÁK.
1. A csurgói ref. főgimnázium.
Gróf Festetics György iskolaalapítása. Az állandó iskolaépület.
A csurgói ref. főgimnázium több mint évszázados történetének kezdetét az 1792-iki esztendőtől kell számítanunk, a mikor Tolnai gróf Festetics György, keszthelyi Georgikon alapítója, szellemrokonának, katonabajtársának, barátjának s jószágai kormányzójának, Nagyváthy Jánosnak, a befolyására megalapította a nagykiterjedésű és népességű Somogy vármegyében ez első és akkor egyetlen középiskolát. A belső somogyi ref. egyházmegye akkori gondnoka, Nádasdi Sárközy István ugyan arra törekedett, hogy ez az iskola ne Csurgón, Somogy vármegye szélén, hanem Nagybajomban, a vármegyének majdnem középpontján állítassék fel s e czélra elegendő telket is igért a saját birtokán, de a grófnak sokkal bőkezűbb ajánlata: a telken kívül palotaszerű épület, a tanárok fizetésére több ezer frt-nyi alapítványa arra bírta az egyházmegyét, hogy gróf Festetics ajánlatát fogadja el. Mielőtt azonban az épület elkészült s benne egy nagyobbszabású iskola (Lyceum) megkezdhette volna működését, az alapító egy úgynevezett grammatikai iskola felállítását határozta el, mely a Csurgóval szomszédos faluban, Alsokban, 1792 április 2-án kezdte meg a tanítást, s az I. osztályba 35 deklinista iratkozott be. Másfél év mulva a gimnáziumnak nevezett grammatikai iskola a gróf csurgói majorjába vándorolt, hol a máig is "Kaszárnyának" nevezett cselédlakásban helyezték el. Az állandó épület felépítésének mozgalmával egyidejűleg az alapító gróf a tanulók élelmezésére (alumnium) évenkénti 14 köböl búzát s az építési anyagokra 6000 frtot adományozott, a hívek pedig az építéssel járó munkák elvégzésére és önkéntes "alamizsna-adásra" szólíttattak fel, sőt az egész szuperintendenczia területén gyűjtést rendeltek el. Az alapító gróf, az egyházmegye kérésére, 1794 április 26-án kiadta alapítványlevelét. 1796-ban készült el az akkori időkhöz képest palotaszerű épület s ezzel megszünt az iskola vándorlása.
286A következő évből való az iskola réz-pecsétnyomója, melynek lapján hegyoldalban csurgó forrás látszik s ennek egyik oldalát, az épülettel együtt, a nap süti, a másikat néhány fenyő díszíti. Körirata: Sigillum Gymn. Ev. Csurgóiensis-Consensu Regio roborati a. 1797.
Az iskola csaknem kizárólag gróf Festetics gondoskodására utalva, grammatikai jellegéből lyceummá erősödve, elkészíti törvényeit és tantervét; főleg Nagyváthy volt ezek szerzője, de 10 évi időszak kellett, míg érvénybe léptek, köztük a nevelés sikerét czélzó s máig érvényben levő utasítással, hogy a tanárok a tanulókat szállásaikon felkeressék. Külön szervezet készült a konviktus és internátus számára, hogy necsak a nemes gróf 5 alumnusa lakjék és étkezzék együtt az intézetben, hanem több református ifjú is hasonló ellátásban részesüljön.
A iskola alapítói.
Festetics gróffal vetélkedtek az alapítványozásban a XIX. század elején a Sárközyek, István és János, Nagyváthy János, Vitéz János, Nyárádi János, gr. Buttler János, a báró Inkey család, később Csépán Antal, Belovári Ferencz, Sarkadi Károly, Vincze Sándorné, gr. Somssich Imre, a Csorba család, Körmendy Sándor, Somssich Pál, herczeg Festetich Tassiló, Freystädtler Vilmos, Csurgó nagyközség s végül a legnagyobb közöttük, 60.000 K alapítványával, az intézet egykori növendéke: Soltra Alajos.
Csokonai tanárkodása.
Az intézet belső szervezete az 1799. évtől kezdődőleg nagy változáson ment át. Kezdetben egy rektor professzor tanított, később 2 professzor 2-3 preczeptor segítségével, az utóbbiakat az intézet kiválóbb növendékeiből, a professzorokat pedig a felszentelt jelesebb lelkészekből választották. Az 1799. év tavaszán hívták meg az intézet tanárául Csokonai Vitéz Mihályt, a költőt. Csokonait nemcsak költői tehetsége, hanem klasszikai s filozófiai műveltsége is támogatták a tanári állás elnyerésében, a melyet 1799 május végétől 1800 febr. 21-ig töltött be.
Császári Lósy Pál dr.
Ekkor érkezett meg a külföldi egyetemeken iskolázott Császári Lósy Pál dr., az ötvöskónyi lelkész fia, a ki a kecskeméti, majd debreczeni főiskolák látogatása után gróf Wartensleben Károly fiait a németországi akadémiákra kísérte el, majd egymagában is 4 évet töltött a jénai egyetemen, hol 1799-ben a filozófia doktorává avatták. Minthogy Festetics külföldi tanulásában bőkezűen támogatta Lósyt, az megigérte jótevőjének, hogy tudományát a csurgói intézetnek, Festetics iskolájának szenteli. 1800 márcz. 19-én, József palatinus nevenapján volt a beiktatás felemelő ünnepsége, melyen az iskola inspektorának, Csépán János alsoki lelkésznek üdvözlő szavai után Lósy Pál "Ciceró ékesszólásával" tartotta meg rektor profeszszori székfoglalóját. Korszakalkotó működését elődjének, Jakab József rektornak, távoztával azzal kezdte meg, hogy "Methodus docendit" dolgozott ki a 8 liczeumi osztály számára. Így megszervezve, a csurgói liczeum a legszebb auspicziumok között folytatta működését, mígnem Márton Gábor "subrektorrá" választásával konkoly került a tiszta búza közé. Az intézet e rossz szelleme feldúlta Lósy nyugalmát, a ki háromévi tanárkodás után megvált az intézettől s Kecskemétre távozott tanárnak. Utóda a tudós Vághó Pál lett s midőn néhány év mulva Vághó is távozott, megszünt a theológia tanítása. A 8 évfolyam megmaradt ugyan továbbra is, de csak 6 osztálynak számíttatott.
A latin oktatási nyelv.
A XIX. század huszas éveitől fogva gimnáziumi oktatásunk nyelve országosan a latin lett s nemzeti nyelvünk annyira háttérbe szorult, hogy már maga a Helytartótanács sürgette a magyar nyelv intenzivebb tanítását. Így volt ez a csurgói gimnáziumnál is, a hol szintén az az elv uralkodott, hogy mivel a tanulók úgyis jól beszélnek magyarul, nem szükséges a nemzeti nyelvet és irodalmat külön is tanítani. E mellett a reáliák is csekély mértékben szerepelnek s ezért Csurgón is a tanterv új módosításon megy át, az iskolai törvényekkel együtt. 1844-ben eltörölték a bentlakást, de, mert a 3000 főnyi lakosú városkában a tanulók megfelelő szállásokat nem kaphattak, az internátust 1845-ben ismét visszaállították. A következő évben a csurgói gimnázium felsőbb osztályú tanulói (Retorok, Poeták) a tanári kar engedélyével megalakították az ifjúsági önképzőkört (képzőtársulatot), melyet az akkor még csurgói diák, Baksay Sándor kezdeményezett.
Gróf Festetics halála után.
Az intézet anyagi és szellemi gondozása, nagy alapítójának, gróf Festetics Györgynek 1820-ban bekövetkezett halála után, teljesen a fenntartó egyházmegyére hárult. Az anyagi támogatást az egyházakra kirótt újabb teherből s a vármegye liberális közönségének önkéntes adományaiból látták el, kik között világiak és egyháziak, felekezeti különbség nélkül, hozzák meg áldozataikat a népszerű csurgói gimnáziumért. Az 1837-38. isk. évben megszünvén a preczeptori rendszer, az eddigi 2872 rendes tanár mellé harmadikat is választottak, de mert a tanárok fizetése így is csekély volt, a képesített lelkész-tanárok szívesen cserélték fel tanári állásukat a jobb javadalmazású lelkészivel, mert a 8 évi tanfolyam tanítása terhes szolgálat is volt.
Önvédelmi harczunk küzdelmes ideje, az 1848-49-es nagy idők viharai nem zavarták meg a csurgói gimnázium működését és bár átvonult a kis városon Zeisberg ezredes, a drávaparti Kotoriról pedig behallatszott a gimnázium tantermeibe a győztes Perczel Mór ágyúinak dörgése, a tanítás mégis tovább folyt.
A nyilvánossági jog megvonása.
A szabadságharcz elteltével új, de szomorú korszak következett a csurgói liczeum, majd "oskola" s gimnázium néven szerepelt intézetre. A közoktatási cs. kir. minisztériumnak 1851-ben kiadott "Entwurf"-ja kivetkőztette az intézetet a 6 osztályos gimnáziumi jellegéből, 4 osztályúvá fokozta le, megvonta tőle a "gimnázium" nevezetét is; sőt nyilvánossági jogától is megfosztatta, a minek következtében a tanulók száma, két év mulva, 33-ra apadt. A gimnázium kormányzótestülete, élén Sarkadi Károly alsoki lelkész-tanárral, egyházmegyei inspektorral, szívós küzdelmet folytatott a csurgói gimnázium nyilvánossági jellegéért, ámde hiában jelentkezett 3 tanulójával Sopronban érettségi vizsgálatra is, elutasították őket.
A törhetetlen Sarkadi nem nyugodott. 1853-54-ben 5, majd 1855-56-ban 6 osztályúvá fejlesztették a gimnáziumot, előbb 4, majd 5-6 tanárral. Az 1850-es évek végén, a kormány a tanárok képesítését igazoló oklevelek bemutatását is követelvén, a 6 tanárt lelkészi képesítéssel igazolták. Az akadékoskodó kormánynyal szemben ekkor azt kérte az egyházmegye, hogy gimnáziuma, magánjellege mellett, legalább tanítókat "képesíthessen" a két felső osztály tanulóiból. A Helytartótanács ezt sem engedte meg, hanem utasította az egyházmegyét, hogy 4 osztályú algimnáziumot állítson be, 6 alkalmas, kellőképen díjazott tanárral és egy előkészítő osztálylyal, így reménye lehet, hogy nyilvános algimnázium marad. A tanári kar, csekély 300 frt díjazása ellenére is, mind több és több feladatot vállal; tanítja a testgyakorlást, rajzot, behozza a nyilvános osztályozási naplót, hetenként kétszer, szerdán és szombaton délelőtt, tanácskozást tart, növeli a könyvtárt s annak felszaporodott anyagát lajstromoztatja, átalakítja az "Entwurf" szellemében tantervét. Az alapító gróf hasonló nevű unokája s egyesek adományaiból az intézet vagyona tetemes összeggel gyarapodott, a 6 rendes tanár mellé egy segédtanárt alkalmaztak, csakhogy a 6 osztályú gimnázium a kor színvonalán megtartható legyen.
A nagy-gimnázium.
Midőn a protestáns egyházak, 1860-ban, a pátens nyomása alól felszabadultak, új konventi tanterv készült. 1863-64-ben az alapító gróf arczképleleplezési ünnepét több ezernyi közönség jelenlétében ünnepelték meg s bemutatták az újjászervezett, szabaddá lett "nagy-gymnasiumot". A nehéz idők komor ege kiderült, kedvezőbb idők következtek, a melynek a megalapozásánál maradandó érdemeket szerzett Sarkadi Károly, az intézetnek pénztárosa, gyakran egyedüli tanára, 1841-től 1875-ig inspektora, a ki, mikor átvette a gimnázium pénztárát, az intézet vagyona 8000 pengő forint és 2 tanárlakás volt, mikor pedig átadta, 40.192 frt tőke, 72 hold szántó és rét, 5 tanári lakóház, az évi bevétel - a köztartásét ide nem számítva - 7000 frt, tehát majdnem annyi, mint előbb az egész tőkeállomány.
Újabb átalakulások.
Az így megerősödött nagy-gimnázium továbbfejlesztése, teljes 8 osztályú főgimnáziummá tétele az 1880-as évekre esik. Az eszme a tanári karból futott az egyházmegye közönségéhez. Héjas Pál tanár a "Csurgó" cz. lapban fejtegeti az ügyet, melynek az egyházmegye akkori esperese, Körmendy Sándor volt legelső megértője s mindvégig hűséges apostola. A megindított gyűjtés több ezer frtot eredményezett, majd Trefort Ágoston miniszter meglátogatva az intézetet, megígérte a kormány támogatását. Az egyesektől adományozott 26 ezer frtban volt az alig száz évvel előbb, szegény bevándorolt idegenajkú iparosokból alakult Csurgó városának 5000 frtnyi alapítványa s a kis város egyes lakosainak 4000 frtja.
1882-83-ban megnyílik a VII. osztály s a tanulók száma 129-ről 174-re, a következő évben 212-re szaporodott, az intézet tevékeny igazgatója pedig ifjúsági tanulmányi kirándulást rendezett Fiume s az adelsbergi cseppkőbarlang megtekintésére s ezzel Vida Károly dr. bevezeti a magyar középiskolák hasznos tanulmányi kirándulásait. A VIII. osztály megnyitása az 1883-84. iskolai évben történt s az év befejeztével megtartották az első érettségi vizsgálatot, 14 tanulóval. A következő évben, a régi ifjúsági képzőtársulat felelevenítéseképen, megalakul a "Csokonai-kör", a tanári könyvtárból kiválasztott művekből ifjúsági könyvtár keletkezik, majd megalakul az intézetnek egy jótékony szerve, az "Ifjúsági segítőegyesület", mely a tanulókat ingyen, vagy csekély használati díjért tankönyvekkel, 288ruhával, gyógyszerrel és pénzsegélylyel támogatja, a melynek a tőkéje gyarapítására, a már előbb is több alapítványnyal szerepelt, gróf Festetics Tassiló újabb 300 frtot, a város lakosai pedig kisebb összegeket áldoztak.
Az államsegély.
A főgimnázium azonban, tetemes vagyona mellett is, még mindig anyagi küzdelmeket él át. Az egykor palotaszerű épület a haladó kor viszonyaihoz képest szűknek, felszerelése elégtelennek látszott, tanárainak 7-8-900 frt fizetése alig biztosíthatta azok megélhetését, mind jobban jelentkezett a tanári létszám emelésének szüksége s a nyugdíjról való gondoskodás kérdése. A belső somogyi ref. egyházmegye közvéleménye lassanként elfogadta az államsegély eszméjét s egyik küldöttség a másik után kereste fel Trefort, gróf Csáky s Wlassics minisztereket, az államsegély elnyeréseért. Az 1887-88. évben megérkezett ideiglenes államsegélyként 4000 frt, melyből 1000 frttal egy német-magyar nyelvű tanszéket szerveztek, a többit a tanári fizetések emelésére és a felszerelésekre fordították, de megalakult egyúttal a tanári nyugdíj- és gyámintézet is. Ugyanez évben tartották meg a Csokonai-ünnepélyt is, a mikor a költő olajfestésű arczképét is leleplezték.
A fejlődés útján.
A további évek küzdelme az ideiglenes államsegély növelésére s egy új, korszerű, modern gimnáziumi épület emelésére irányult. Végre 1892-ben az egyházmegye megkötötte az állammal az első szerződést, 8600 frt segélylyel és 4 tanár kormánykinevezési jogának átengedésével. A tanári fizetés 1100 frtban, 200 frt lakáspénzben s négyszer 50 frt ötödéves pótlékban állapíttatott meg. Tanári nyugdíjról azonban még szó sincsen, hacsak az 1882-ben keletkezett nyugdíj- és gyámintézetet ilyennek nem tekintjük, mely csekély anyagi erejével legkedvezőbb esetben 300 frt nyugdíjra nyujtott kilátást. A tanárok gyakori változásának az intézetre kedvezőtlen hatása, rövid 10 év alatt, arra bírták végre az egyházmegyét, hogy az államsegély felemelését, illetőleg az 1892-ben kötött szerződés revideálását kérje. Ennek következményeképen jött létre 1897-ben az új szerződésben biztosított 15.700 frt államsegély, most már 5 tanár állami kinevezési jogával. A tanári állás anyagi ellátásán kívül, az intézet szertárainak felszerelése is szépen haladt előre. Míg a 80-as évek elején a közkönyvtáron kívül alig volt valami, a 90-es években szépen gyarapodtak az intézet régiség- és szertárai is, majd a Földváry-, pápai főiskola-, Erőss-, Kacsóh-, Csorba-féle adományokkal a nagy könyvtár is, úgy hogy ezek az épületben már el sem fértek. Az építkezésre is államsegélyt kértek és a közokt. kormány 50 ezer frtot részletekben folyósított e czélra. 1898-ban, összesen 92 ezer frttal, megépült a fenntartó egyházmegye 10 holdas, ma már virágzó parkká változott telkén az emeletes, hatalmas főgimnáziumi épület és 1899 szeptember 18-án avatták fel.
Az internátus.
A főgimnáziumi új épület felavatása után, a régi épületet átalakították internátussá, melyben 54 tanuló kap évi 126 K-ért szállást, fűtést, világítást és takarítást. A kultuszkormány az internátus czéljaira 1911-ben 200.000 K amortizáczionális kölcsönt engedélyezett, melyet azonban a súlyos pénzviszonyok miatt mindeddig nem folyósítottak. A régi gimnáziumi épület udvarán levő helyiségeiben, havi 18 K 50 fillérért, 160-180 tanulót lát el egészséges ebéddel és vacsorával ez a nemes intézmény.
A kormányzótestület.
Vida Károly dr. igazgató 30 évet meghaladó idő óta áll az intézet élén s az ő több évtizedes tevékenysége emelte a csurgói ref. főgimnáziumot modern középiskolává. A főgimnázium és internátus fenntartó testülete a b.-somogyi ref. egyházmegye.
Mai állapot.
A csurgói ref. főgimnázium jelenleg 33.400 K államsegélyt kap; tanulóinak száma 345, kik a nyolcz osztályban következőkép oszlanak meg: I. 59, II. 62, III. 51, IV. 48, V. 35, VI. 31, VII. 23, VIII. 36. Ezek közül somogymegyei 239, horvát-szlavonországi 29. - Bentlakó 54.
A gimnáziumi igazgató-tanács elnöke Peti Lőrincz bürüsi lelkész, igazgatója Vida Károly dr., tanárai: Angyal Guidó, Bodola László, Fazekas Sándor, Héjjas Imre dr., Horváth József dr., Horváth Kálmán, Kalocsay Endre, Kónya Gyula, Maller Dezső, Matolcsy István, Patkós Bálint, Rácz Dezső, Szántó János.
Az intézet könyvtára 10.768 kötetet tartalmaz 26.158 K értékben. - Az intézettel 13-féle kisebb-nagyobb alapítvány kapcsolatos. - Az évi segélyek, ösztöndíjak, jutalmak és pályatételek főösszege az 1912-13. iskolai évben 12.989 K-t tett ki. Ez adatok fényesen igazolják, hogy a csurgói főgimnázium mai állapota s a nagy multhoz méltó és nagyarányú fejlődése biztos alapja a jövőnek.
Források:
Csire István: Csurgó multjából. - Héjjas Pál: A csurgói evang. ref. főgimnázium rövid története. - U. a. Császári Lósÿ Pál dr. élet- és jellemrajza. - A főgimnázium értesítői.
2892. A kaposvári állami főgimnázium.
Megalapítása.
Hosszas, nehéz küzdelem előzte meg a kaposvári gimnázium megalapítását, mely visszanyúlik a XVIII. század kilenczvenes évéig. Herczeg Esterházy Miklós, a vármegye s a város közönségének lelkes támogatásával, Vály János, a herczeg Esterházy-uradalom kiváló fiskálisának vezérkedésével csak 1812-ben jutott tető alá ez a szívós kitartással mozgatott nagy ügy.
1812 október 17-én, Paintner Mihály főigazgató támogatásával, megérkezett a rég várt "privilégium" is, vagyis a nyilvánossági jog a négyosztályú gimnázium részére. Csapody Gábor alispán az 1812 november 5-én tartott megyegyűlésen felolvasta a rendek előtt a nyert privilégiumot, mely nagy lelkesedést keltett.
Vály János és Szabó Ferencz.
Vály a gimnázium ügyeinek vezetésében teljes hatalmat nyer; fárasztó munkájában nagy segítségére van Szabó Ferencz, ki az intézetnek elébb tanára, majd Varga főorvosnak az igazgatói állásról való lemondása után, 1816 május 8-tól, igazgatója lesz. 1817-ben megjött az engedély az V. és VI. osztály, vagyis a humaniorák megnyitására is; de már 1818-ban mély gyász borult az intézetre, mert Vály János meghalt. Végrendeletében húszezer forintnyi vagyont hagyott az iskolára s könyvtárát is az intézetnek hagyta. Munkássága és anyagi áldozatai tekintetében az első hely illeti meg az intézet alapítói között. A magára maradt Szabó Ferencznek óriási nehézségekkel kellett megküzdenie. Az intézet anyagi bajai, - mert a Vály-féle hagyatékot nem kapták meg azonnal, - és a tanárhiány sok küzdelmes napot szereztek neki. Nem csüggedt el. Sürgetésére a vármegye új gyűjtést indít meg, mert a helytartótanács elegendő pénz híján már-már a humaniorákat is be akarta záratni. Az 1819. esztendő végével a Vály-féle hagyatékkal együtt közel százezer forintra emelkedtek az így gyűjtött alapok. A nagy munkás Szabó Ferencz 1827-ben halt meg. Utóda Horváth Elek lett, a kit, kiváló irodalmi munkásságáért, a Magyar Tudós Társaság is levelező tagjává választott. Halála után, 1835-től 1850-ig, Fatér Mihály lett az igazgató, ki tanár-és igazgatóként összesen 42 évet töltött el az intézetnél.
Az 1848-49-iki szabadságharcz szomorú vége az intézet életében is mélyreható változásokat idézett elő. A magyar pénzjegyek (Kossuth-bankók) értéküket vesztvén, a gimnáziumi alapok is nagy veszteséget szenvedtek, úgy hogy az intézet kénytelen volt négyosztályos kis-gimnáziummá átalakulni, "Kaposvári altanoda" czímen.
Az első állandó választmány.
Az alapítók, illetőleg utódaik az intézet ügyeinek vezetését 1850-ben egy állandó választmányra, az úgynevezett gimnáziumi választmányra bízták, melynek első tagjai lettek: herczeg Esterházy Pál, Veszprémi Káptalan, Festetics Dénes, Somssich Miklós, Tallián János, Csapody Pál, Czindery László, Kacskovics Mihály, Jankovics László, Inkey József, Bodonyi Rókus, Kund Vincze, Hochreiter Ambrus, Tevely Elek (a tömeg ügyésze), a tanári kar, Kaposvár városa, Paiss Boldizsár, gróf Zichy János, Tallián Lázár. Tömeggondnok: Bogyay Péter, pénztáros: Bátsmegyey János.
Az elnyomatás évei.
Bár a választmány e nehéz időkben is szívén hordozta az intézet sorsát, az intézettől még 1850-ben megvonták a nyilvánossági jogot. A tanári kar, élén Korponay Ferencz igazgatóval, és a választmány kitartó küzdelme 1851-ben ugyan visszaszerzi a nyilvánossági jogot, azonban ismét megújulnak az egykori anyagi bajok, melyeket tetézett az önkényuralomnak az a törekvése, hogy a gimnáziumi alapokat állami kezelésbe vegye; ámde Bogyay Péter gondnok állhatatosan megtagadta a gimnázium vagyonáról szóló felvilágosításokat, sőt 1855 márcz. 8-án tartott ülésén a választmány is erélyesen tiltakozott e fosztogató törekvések ellen, hangoztatva az alapítványok magánjellegét. A bajokhoz járult még, hogy az intézeti épület is roskadozó állapotban volt.
Somssich Pál. Az államosítás.
E válságos napokban, miként egykor Vály János, úgy most is támadt az intézet megmentésére egy gondviselésszerű férfiú, "Somogy vármegyének nagy fia, a ragyogó ékesszólás és az erélyes cselekvés mestere", Somssich Pál. Midőn 1858-ban a cs. kir. megyei hatóság átvette a gimnázium vagyonát, a választmány Somssich Pállal az élén kimondta, hogy "soha bele nem egyeznek abba, miszerint az őseik és saját maguk áldozatkészségéből keletkezett intézet gondviselésük alól elvonassék, vagy más bárki által kezeltessék, vagy az alapítók szándéka ellenére átváltoztassék". 1861-ben, vissza is kapják az alapokat, melyek Somssich Pál utánjárása, rendületlen kitartása és gyűjtése útján, a vármegye főurainak és kath. papjainak jelentős támogatásával, tetemesen megnagyobbodtak. Új épületet 290emelnek, mely 1864 okt. 3-án nyílik meg Németh Ignácz igazgatósága idejében. 1867-ben, az alkotmányos élet visszaállításával, szebb napok virradtak az intézetre; ugyanis 1867-ben báró Eötvös József miniszter leiratilag kijelentette, hogy a kaposvári kath. algimnáziumot "hatosztályúvá" óhajtja kiegészíteni, sőt állami segélyt is utalt ki. A régi küzdelmes idők nyomasztó emlékei a választmányban azt a meggyőződést érlelték meg, hogy a politikai tekintetben tisztultabb viszonyokat és a kedvező helyzetet felhasználva, az intézet államosítását kérje. Somssich Pál közbenjárására báró Eötvös miniszter kijelenti leiratában, hogy "hajlandó a kaposvári gimnázium egész szervezését és fenntartását, az alapok jövedelmeinek (6600 frtnak) átvétele mellett, az országos alapok költségére átvállalni, ha a pártfogóság az iskolaépületet kibővíti és ha a kormány a fenntartáshoz okvetlenül szükséges rendes tandíjat is épp úgy szedheti, mint a többi tanintézetben". A gimnáziumi választmány Somogy vármegye bizottmányi nagygyűlésének megbízásából elkészítette a kormánynyal kötendő szerződést, melyben több intézkedéssel biztosították az intézet régi jellegének az államosítás után való fenntartását is. Így lépett a kaposvári kath. gimnázium az 1869-70. tanévben az állami intézetek sorába. Az államosítás első éveiben Fail Attila dr. volt az intézet igazgatója, kit 1876-ban Cselkó József követett.
Alapítványi gondnokok.
Somssich Pál, hajlott korára hivatkozva, 1879-ben lemondott a választmányban viselt elnöki tisztéről. Utóda Kacskovics Sándor lett, ki 19 évig volt az alapítványok gondozója, magát a gondnoki tisztet pedig a vármegye egyik legelőkelőbb tagja, Somssich Andor foglalta el. Kacskovics Sándor betegsége miatt 1884-ben leköszönt elnöki állásáról. Utána Tallián Pál lett az elnök, az alapítványok ügyésze pedig Makfalvay Géza, ki immár három évtizeden át támogatója és pártfogója az intézetnek.
A nyolczosztályú főgimnázium. Somssich-ünnep.
Már a mult század 80-as éveinek elején mind hangosabban nyilatkozik meg az óhaj, hogy az intézet nyolczosztályú főgimnáziummá fejlesztessék. E törekvésnek 1884-ben lett foganatja, midőn is Somssich Pál közbenjárására Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter, az 1884 febr. 19-én kelt és a győri tanker. főigazgatóhoz intézett min. leiratával, a VII. osztálynak az 1884-85. isk. évre való megnyitását valóban el is rendeli. A gimnázium választmánya a Somssich Pál iránti mélységes hálával, lelkes adományokból megfesttette Vastagh Györgygyel egykori elnökének életnagyságú képét és felajánlotta a vármegye közönségének. A kép leleplezésének ünnepe 1884 nov. 3-án folyt le a vármegyeház gyűléstermében, nagy ünnepélyességgel. Somssich Pálnak 1887 márczius 3-án bekövetkezett halála után, hervadhatatlan érdemeit az intézeti épület bejáratának falába illesztett, márványból faragott díszes emléktáblán örökítették meg, melynek felírása így hangzik:
"Saárdi Somssich Pálnak, a főgimnázium megalapítójának, ezen épület létesítőjének, a gimnáziumi választmány felejthetetlen díszelnökének, örök emlékül. MDCCCLXXXVIII."
Új főgimnáziumi épület.
A főgimnáziummá fejlesztett intézetnek nagyobb épületre is volt szüksége. Már Lenner Emil igazgatósága idejében (1884-1889) történtek ez ügyben lépések, de a megvalósításra csak Danilovics János igazgatósága idejében jutott. Az új épületet az ú. n. "Meggyesen", 150 ezer forint költséggel, építették fel. A díszes, palotaszerű épületbe az 1898-99. tanév elején költözött be a gimnázium.
Az iskola igazgatói.
Danilovacs János 18 évig volt az intézetnek páratlan szorgalmú igazgatója. Utóda 1907-ben Dsida Ottó lett, kinek 1911-ben főigazgatóvá történt kinevezése után Pongrácz Károly dr., a mostani igazgató jutott az intézet élére.
Az intézet jóltevői.
Meg kell még emlékeznünk az intézet jóltevőiről, elsősorban a herczeg Esterházy család tagjairól, a kik bőkezű jótékonyságának méltó betetőzése volt a mostani herczegi Nagyúr-jubileumunk alkalmából, 1912-ben, a Szt. Imre-templom befejezésére adott tízezerkoronás adománya. A veszprémi püspökről és a káptalanról, továbbá a Somssich család mindkét ágának több tagjáról, kik nagyösszegű adományokkal gyámolították az intézetet és az áldott emlékű Gundy Györgyről, kinek emberszeretetéből az ifjak évenként 3600 koronára rúgó ösztöndíjban részesülnek.
Jelesebb tanárok, tanítványok.
Meg kell továbbá emlékeznünk e százéves intézet sok jeles tanáráról, köztük a legjelesebbről, az 1911-ben elhunyt kiváló költőről s tudósról: Jánosi Gusztávról, továbbá az iskola nesztoráról: Baló Gyuláról, az 1912. évi jubilánsról: Bécsy Mártonról és néhai Prilisauer Adolfról. Az intézet tanítványai közé tartoztak a következő kiváló férfiak: Somssich Pál, Tallián Lázár cz. püspök, Vajda Ödön zirczi apát, Vogronics Antal prelátus-kanonok, Vajda Gyula egyetemi tanár, Döbrössy Alajos 291kanonok, Visy Imre, Beksics Gusztáv, Visy László, Krisztinkovich Béla, Krisztinkovich Ede és a művészek közül Rippl-Rónai József, Vaszary János, Kunffy Lajos és Kopits János.
Az iskola mai állapota.
Az 1912-13. tanévben az iskolába 499 tanuló iratkozott be, kik közül 480 rendes- s 19 pedig magántanuló volt. Az igazgató vezetésével 22 tanár és 4 hitoktató működik. Az iskolából 6 tanár van kijelölve a gyakorló tanárok vezetésére.
Az ifjak a rendkívüli tantárgyakat (mint egészségtant, éneket, zenét, szabadkézi rajzot, franczianyelvet, gyorsírást, olvasást) is szép számmal karolják fel. Az ifjúságnak a Virág Benedekről nevezett önképzőkör és a Markovits-gyorsírókör az önálóbb önművelési egyesületei. Ismereteiket ifjúsági tanulmányi kirándulásokon is gyarapítják. A sportolásban is kiválnak, lelkes résztvevői az intézet torna-, vívó- és czéllövőversenyeinek. Az ifjúsági versenyeken pénzjutalmakat osztanak ki s ezenkívül sok becses könyvet is.
Az intézet szertárai igen gazdagok, a külön kimutatások szerint a természetrajzi 3314, a vegytani 290, a fizikai 453, a torna 819, a rajz 715, a filologiai, művészeti, régiségi és történeti 2223, a földrajzi 336 és a zene-szertár 102 darabból állott az 1912. év végén. A könyvtárakról a monografia más helyén írunk.
Az ifjúság segélyezésében évtizedek óta tevékenykedik a Segitő Egyesület, a mely rendes s rendkívüli segélyekkel, a köztartás és segítő-könyvtár révén, támogatja az ifjakat. Az 1912-13. tanév végeig a következő segélyt nyujtotta: rendes segélyt kapott 93 tanuló 5741, rendkívüli segélyt 120 tanuló 1864.15 korona értékben s a segítő-könyvtárra 3103.15 koronát költött. A köztartásban, mely 1898 szeptember 8-án nyílt meg, 244 fél, 194 egész díjas tanulót látott el ebéddel és vacsorával, melyre az egyesület eddig 20.265.88 koronát fordított. A segítő-könyvtár az 1912-13. tanévben 232 tanulót látott el 1854 kötet tankönyvvel. Az egyesület vagyonát az alapító tagok (egyszersmindenkori 200-400 K adományaival), a rendes tagok (60-60 K) befizetésével, az évenkénti karácsonyi gyűjtésekkel gyarapítja, jelenleg 34 ilyen alapító és 54 rendes tagja van.
A vármegye közönségének áldozatkészségét bizonyítja a főgimnáziumi Szent Imre kápolnája is, melynek a költségeit Bécsy Márton cz. kanonok, az intézet buzgó hittanára gyűjtötte. 150 ezer korona költséggel építették fel a szép románstílű templomot, melyet az iskola 100 éves fennállásának emlékünnepén, 1912 november 5-én, nagy ünnepségek között avattak fel.
III. POLGÁRI ISKOLÁK.
Somogy polgári iskola nélkül.
Kaposvárott már 1873-ban próbáltak reáliskolát, majd 1875-ben kereskedelmi iskolát állítani,
3
de ezek nagyon rövidéletű kísérletezések voltak. Hasonlókép rövidéletű és gyengén látogatott volt a
Messits György tanfelügyelőségi tollnok, 1887-ben alapított, kereskedelmi oktatással kapcsolatos magán polgári iskolája, 1889-ben meg is szünt. De az még csak valahogy megérthető, hogy a vármegyében a polgári fiúiskola igen hosszú ideig nem gyökeresedhetett meg, hiszen két középiskolája is volt Somogynak; feltünőbb jelenség azonban, hogy 1882-ig a polgári leányiskoláról sem esik szó. Az a néhány család, mely súlyt fektetett a leánynevelésre, zárdába küldte, vagy idegen nevelőnőkkel taníttatta leányait, a többieknek a "nevelése" pedig a varróba-, táncziskolába-járatással befejeződött.
Nem is a társadalom köréből, hanem az iskolai körökből és felülről a minisztériumból indult ki az ösztönzés az első polgári iskolák felállítására, mely erős nyomással végre 1882-ben életre keltette a somogyi első polgári leányiskolát. Az 1882. évben ugyanis, a kaposvári gimnázium ügyében, küldöttség járt Trefort miniszternél; a miniszter kedvező válaszát ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a város, az 1868: XXXVIII. t.-cz. rendelkezése szerint, állítson fel államsegélylyel polgári leányiskolát. A miniszteri "legyen" szóra, Szabó Kálmán akkori polgármester buzgólkodásával, még ez évben megnyílt a kaposvári államilag segélyezett községi polgári leányiskola. Az intézet első igazgatónője Csorba Mária volt, a kit a nagyszombati leánynevelőintézet éléről helyeztek át. Az intézet alapítása körül Szigethy János dr. vármegyei kórházi főorvosnak is maradandók az érdemei, a ki keresztülvitte, 292hogy a vármegye törvényhatósági bizottsága 12.000 forint kölcsönt szavazott meg a kaposvári polgári leányiskola czéljaira.
Az iskola ideiglenes elhelyezésére a piaristák házának egy helyiségét bérelték ki, a Fő-utcza 32. szám alatt. Az október hónap elején megtartott felvételi vizsgálatokra összesen 54 növendék jelentkezett, de a kik közül csupán 34 felelt meg a követelményeknek. Az iskolát ünnepélyesen október 20-ikán nyitották meg. A miniszter Nagy Ödön személyében egy új tanárt is nevezett ki. Az első iskolaév vizsgáját 1883 július 17-én tartották meg, fényes közönség jelenlétében. A vizsga szép eredménye nagy kihatással volt az iskola jövőjére, habár a város szűkös anyagi viszonyai miatt nem emelhetett új épületet. Csak 1887-ben épült fel, 6000 forintos államsegélylyel, az új iskola, mely azonban még mindig nem mondható teljesen megfelelőnek, úgy hogy a "bennlakási" intézmény tervei megvalósulatlanok maradtak, bár a növendékek száma évről-évre szaporodott. 1882-től 1897-ig a növendékek évvégi létszáma nagy gyarapodást mutat s a kezdetben 34-es növendékszám 149-re emelkedik fel. Az első párhuzamos osztályt 1897-ben állítják fel, az 1912-13. iskolai évben meg már 224 növendéke volt az iskolának. Az intézetnél, az igazgatón kívül, Nagy Ödön, Sebe Zsuzsánna és Nyeste Teréz az alapítás első éveitől tanítanak.
1888-ban munkatanfolyam is nyílt meg, mely a végzett növendékeket oktatta tovább a kézimunkában; 1904 júl. 4-én pedig az "Ifjusági önképző- és Segítőegyesületet", az úgynevezett "Erzsébet-kört" alapítja meg a derék tantestület, az egész helyi társadalom bevonásával. Az egyesület fővédnöke Somogy vármegye főispánja, elnöke az alispán, továbbá van 250 alapító, 22 pártoló, 384 rendes és 153 rendkívüli tagja. Alaptőkéje: 16.800 K, bevétele: 4476 K, kiadása (tandíjsegély, továbbképzési segély, munkaanyag, tartásdíj, gyógyszer, nyaralás czímén): 1431 K. Kiváló jóltevője gróf Zichy Béla, a ki 1910-ben Balatonfonyódon egy kb. 15.031 m2 nagyságú, nagyrészt erdőterületet adományozott a gyermeküdülőhely czéljaira. Az intézet még nagyobb felvirágzásának, hivatása bensőbb, szélesebb méretű betöltésének egyedüli nagy akadálya, hogy megfelelő helyisége és így a női képzésre oly fontos internátusa nincsen s ezért a vármegyebeli tehetősebb magyar úricsaládok leányaikat zárdákban, vagy a közeli osztrák nevelőintézetekben iskoláztatják.
A szigetvári polg. iskolák.
A kaposvári polgári leányiskola felállítása után ismét közel két évtizedig megakadt Somogyban a polgári iskolai intézmény fejlődése; a millennáris esztendőben történt a jelentősebb mozzanat az első nyilvános somogyi polgári fiúiskola felállítása ügyében, midőn is 1896 május 10-ikén, Szigetvár község millennáris díszgyűlésén, Duchon Ödön ügyvéd az általa indítványozott s Szigetváron felállítandó polgári iskola czéljaira 1000 koronát is felajánlott. A polgárság részéről, mintegy 126-an, még 8000 koronát adtak össze erre a czélra, majd egy nemeslelkű somogyi nagybirtokos, báró Biedermann Rezső, 1897 április 17-ikén, Szabó István dr. városbíróhoz intézett levelében, a polgári iskola czéljaira 30.000 koronát ajánlott fel. Ezzel a jelentékeny adománynyal az iskola épületének kérdése körülbelül biztosítva is volt s csak a fenntartás költségeit kellett előteremteni; mert a város anyagi helyzeténél fogva nem áldozhatott s így a képviselőtestület, 1897 nov. 1-én tartott üléséből, a közoktatásügyi kormánytól kért segedelmet. A kormány a kérvényt, a következő 1898. év január havában, azzal küldte vissza, hogy az állam, fedezet hiányában, polgári iskolát nem állíthat, ha azonban a város állítana fel ilyent, azt 2000 K államsegélylyel támogatná. A polgárság ekkor, Olay Lajos képviselővel az élén, egy algimnázium felállítását kérte a kormánytól és az újabb elutasításra sem csüggedtek el. 1899 július 12-ikén, Olay Lajos vezetésével, 18 tagú küldöttség járult Wlassics Gyula dr. miniszter elé, s ismét az algimnáziumot szorgalmazták, mert - az akkori felfogást jellemző kérvényük szavai szerint - "a tisztán polgári iskolától a szülők annyira idegenkednek, hogy ezen iskola - mint igen sok más helyen - előreláthatólag üres maradna." Azonban ez az érvelés alig lehetett egyéb taktikai fogásnál, mert midőn a miniszter, 1900 júl. 7-ikén, az algimnázium felállítását megtagadta, egyidejűleg felajánlván egy polgári iskolának államköltségen leendő felállítását, ha a község megfelelő helyiségről gondoskodik, Szigetvár közönsége lelkes örömmel fogadta a döntést. Még ugyanebben a hónapban megszavazták a helyiség felállításának és fenntartásának kikötött költségét, majd, leérkezvén az államosítás végzése is, 1901 márcziusban megkezdték az építést, 1901 szeptember 15-ikén már rendelkezésre is bocsátották az egyszerű, de ízléses épületet.
A miniszter Valentényi György polgári iskolai tanárt bízta meg az iskola 293vezetésével, a ki mind e mai napig az intézet élén áll. Az iskolát 1901 november hó 9-én avatták fel s nagy alapítójának tiszteletére "Rezső polgári iskolá"-nak nevezték el; ezenkívül Szigetvár város egy 500 frtos "Biedermann-alapítványt" tett, melynek kamataiból szegénysorsú tanulókat segélyeznek. A "Szigetvári Takarékpénztár" is nagyobb alapítványt tett a tanulók jutalmazására.
A somogyvármegyei első polgári fiúiskola életrevaló alapításnak bizonyult, mert míg az első évben növendékszáma 51, a másodikban 102, a harmadikban 129 volt, ma pedig már 160 tanulója van s így egyike a leglátogatottabb polgári iskoláknak. És hogy a szigetvári iskola egyébként is méltólag megfelel hivatásának, legjobban bizonyítja a statisztika, mely a négy osztályt végzett növendékek pályaválasztását mutatja; e szerint, 10 év alatt, 297 tanuló végezte a 4 osztályt. Ezek közül az 5. polgáriba lépett 6, felső kereskedelmibe 63, tanítóképzőbe 63, felső ipariskolába 8, hadapródiskolába 6, iparművészeti iskolába 2, egyéb iskolába 11, önálló pályára lépett 138, még pedig iparos lett 65, kishivatalnok 45, kereskedő 14, egyéb 14.
A szigetvári polgári fiúiskolából, fennállásának 5. évében, újabb adományok felhasználásával ágazott ki testvérintézete: az "Elza polgári leányiskola", mely szintén hamarosan felvirágzott. Tanulóinak száma az utóbbi évben 101 volt.
A kaposvári polgári fiúiskola.
A szigetvári polgári fiúiskola felállításával bekövetkezett az a különös helyzet, hogy a vármegye legnagyobb iparűző és kereskedelmi városában még mindig nem volt meg a polgári fiú-szakiskola. A gimnázium igazgatósága évről évre felterjesztéssel is élt, hogy a gimnáziumba nem odavaló elemek tódulnak és az iskola túlzsúfoltságán csakis egy polgári iskola felállításával lehetne segíteni. A tanfelügyelő is több ízben javasolta tanügyi kormányának a polgári fiúiskola felállítását, azonban a "fedezethiányon" mindig hajótörést szenvedett a terv. Végre Kaposvár társadalma is megmozdult. Egy szerényhangú vezérczikk látott napvilágot a "Kaposvár" czímű lapban, Havas Jenő törvényszéki bíró tollából, mely a polgári fiúiskola felállítását sürgette; majd, Endrei Ákos főgimnáziumi tanár indítványára, 1903-ban megalakult Somogyban az első "Polgári iskolai egyesület", mely egy polgári iskola felállítását és fenntartását tűzte ki czéljául. Az egyesület élén Szabó Kálmán állott s az ő buzgólkodásával az egyesületbe annyi alapító és pártoló tag iratkozott be, hogy az iskola fennállását, miután még a város a helyiséget és fűtést is megadta, néhány hét alatt biztosították. Az egyesület alapszabályainak jóváhagyása után megszervezték az iskolát s az igazgatást egyelőre Endrei Ákos vállalta magára. Már az első évben annyi tanuló iratkozott be, hogy többet már csak tanfelügyelői engedélylyel lehetett felvenni. Az intézetet, 1903 szeptember 8-ikán, a várostól felajánlott ideiglenes helyiségben nyitották meg. Az intézet jelenlegi igazgatója Gálos Ferencz. Ma már párhuzamos osztálya is van és a növendékek száma az 1912-13. iskolai évben 298 volt. A polgári iskolai egyesület csak 1907-ig volt az intézet fenntartója, mert ekkor az intézet a város fennhatósága alá került s ma államilag segélyzett községi iskolaként működik.
A nagyatádi polgári iskola.
A kaposvári polgári iskola mintájára, most már a vármegye több helységében is alakultak polgári iskolai egyesületek, melyeknek keretében még öt polgári iskolát szerveztek Somogyban. Nagyatádon valósult meg az első. A mozgalom megindítója, az 1903. évben, Lőwy Ferencz nagyatádi rabbi volt, a ki csakhamar megnyerte a járás vezető embereit is, mint többek között Tallián Andor főszolgabírót és Kovács Gyula községi főjegyzőt. Megalakították a polgári iskolai egyesületet, melynek alapszabályait még ugyanaz évben jóváhagyta a miniszter és így hozzáláthattak az iskola megszervezéséhez. Az iskola megszervezésére Szmodics Szilárd hódmezővásárhelyi polgári iskolai tanárt hívták meg. Az iskolát ideiglenesen az állami elemi iskolában helyezték el, de már az első év olyan szép eredménynyel végződött, hogy a második évben önálló iskolahelyiségről kellett gondoskodni. E czélra gyűjtést indítottak, melynek eredménye 10.000 K készpénz és a Nagyatád község részéről megszavazott 5%-os pótadó volt. Most már állandó iskola építésére is gondolhattak. Az államsegélyt is megigérte a miniszter, ha az intézetet községi jellegűvé fejlesztik.
Az 1906-1907. év óta már csakugyan államilag segélyzett községi iskolaként szerepel az intézet és ilyen jellegű most is a fiúiskola, azonban a leányiskola még most is az egyesület tulajdona. Az intézet tanulóinak száma az 1912-13. iskolai évben a fiúosztályokban (a magántanulókkal együtt) 105, a leányosztályokban 66 volt.
A csurgói polgári leányiskola.
A "Polgári Iskolai Egyesület" a kaposvári példa után Csurgón is szervezkedett. Ez a szervezkedés is sikerrel járt, mert a "Somogy-Csurgói Polgári Leányiskola-Egyesület" 294már 1905 szept. 1. óta tart fenn polgári leányiskolát. Midőn ugyanis a jóval előbb, több éven át működött Endreiné-féle magán polgári leányiskola megszünt, a közszükségnek engedve, Mohar József lelkes agitácziója nyomán és szervezésében alakult meg 1905 április 13-án a fentnevezett egyesület. Elnökül a város, illetőleg járás akkori főszolgabíróját, a jelenlegi somogyi alispánt: Kacskovics Lajost nyerték meg, a ki gyűjtést indított, az anyagi támogatást magától a város képviselőtestületétől is kieszközölte, sőt az iparostanoncziskolai teremben intézeti helyiséget is szerzett, habár ideiglenesen. Az ugyanez év aug. 26-án tartott első iskolaszéki gyűlésen Rédl Katalin okl. polg. isk. tanítónőt hívták meg az iskola igazgatására; állását szeptember 1-én foglalta el. Az alapszabályok ugyan még nem voltak jóváhagyva, Gulyás Ferencz dr. kir. tanfelügyelő mégis megengedte az I. osztály megnyitását, melybe 32 tanuló iratkozott be.
Az egyesület ugyanekkor a tanítóképző három tanárát is felkérte 2-2 óra ellátására. Az alapszabályok jóváhagyása után az iskola csakhamar a nyilvánossági joga is elnyerte. Az iskolaszék, élén Mohar József tanítóképző-intézeti igazgatóval, intézi a fiatal leányiskola felügyeletét s a harmadik osztály felállítását a közoktatási kormány 2000 K államsegélylyel mozdította elő, majd a város képviselőtestülete, az 1907-08. tanév folyamán, az intézetet községi jellegűnek nyilvánította és a kormány az államsegélyt már a következő iskolai évben 3000 K-ra emelte fel. Ez évben került az intézet élére Benedek Emma igazgatónő, a ki kieszközölte, hogy a ref. főgimnázium tornatermét szertornázásra átengedjék, hogy énekórákra a tanítóképző zenetermébe járhassanak s a természettudományi tárgyak tanításánál is a képző felszereléseit használhassák.
Az iskola, alapításának második évétől, bérelt házban van elhelyezve; ezért és a női tanerők javadalmazása miatt az aránylag magas, 80 korona, tandíjat még eddig nem szállíthatták le, noha a képző és főgimnázium tanári karának több tagja még mindig ingyenesen, önként tanít. Minthogy az intézet egyik osztálya, a bérelt épületen kívül, az áll. elemi leányiskola használatlan termében volt elhelyezve, a vezetőség nem halogathatta tovább az új iskola építésének és az államosításnak ügyét. Küldöttséggel járult a közoktatási kormány elé, midőn is a miniszter felemelte az államsegélyt 4500 K-ra és kilátásba helyezte az államosítást is. Az intézet jelenlegi vezetője Leicht Erzsébet igazgatónő. Az intézet növendékeinek száma évenként 45-60 között váltakozik.
A marczali polgári iskolák.
1908-ban Marczaliban is megalakult a "Polgári Iskolai Egyesület". A polgári fiúiskolát már kezdettől államsegélylyel alapozták meg. Az egyesület élén Lehner Vilmos főszolgabíró, Gold Samu dr. orvos és Boncz László községi főjegyző állanak. Igazgatója 1908-09 óta Sárossy Gergely. Az iskolát már legközelebb községi jellegűvé alakítják át, de mert megfelelő iskolaépületet eddig nem építhettek, az államosítás fennakadt. Növendékeinek száma az utóbbi évben 67 volt. A IV. osztályt végzettek közül felső kereskedelmibe lépett 2, tanítóképzőbe 2, felső polgáriba 1, iparos lett 5, vasútas 2, postás 1.
A polgári fiúiskola mellett polgári leányiskolát is alakítottak az 1910. évben, melynek a fenntartója szintén a "Polgári Leányiskolai Egyesület", az élén Mayer Ignácz dr. ügyvéd és Böhm Samu gőzmalomtulajdonos állanak. Az iskola negyedik osztálya csak az 1913-14. isk. évben nyílik meg, igazgatója Horváth László, növendékeinek száma 38 a három osztályban.
A barcsi polgári iskolák.
Somogy második városában, a nagyforgalmú Barcson, a vármegye tanfelügyelőjének buzdítására, 1910 nov. elsején, Eberhardtné Suttyánszky Mária okl. polg. iskolai tanítónő, 1600 korona városi segélylyel, polgári leányiskolát nyitott. Az első tanévben még csak 18 növendéke volt az iskolának, míg ma már a négy osztályba 75 növendék jár. Az iskolának csinos épülete van s tantestülete hét tanerőből áll. A polgári leányiskolával egy időben keletkezett egy magán polgári fiúiskola is, melynek igazgatója: Zollner Mihály s tanulóinak száma 90. A község ezt a tanintézetet is segélyezi.
IV. SZAKISKOLÁK.
A csurgói áll. tanítóképző.
A csurgói állami tanítóképző-intézet alapítása első közoktatásügyi miniszterünk, báró Eötvös József nevéhez fűződik. Midőn az 1863-64. iskolai évben a csurgói nagygimnázium alapítójának arczképét leplezték le, az ünnepélyen a b.-somogyi ref. egyházmegye egyik tanácsbírája, Hegedüs József, vetette fel a tanítóképző 295alapításának eszméjét. Belovári Ferencz 10.000 frt-nyi alapítványa, a gróf Festetics Györgytől a gimnázium részére adományozott 10 hold földből 7 holdnak átengedése, a Csépán Antal vármegyei alispán által rendezett tánczmulatságok 2150 frt jövedelmének ugyane czélra felajánlása, majd gróf Somssich Imrének 1867-ben egyetlen fia, Pongrácz, emlékére felajánlott 2500 forintos alapítványa lehetővé tették, hogy a b.-somogyi ref. egyházmegye küldöttsége, 1868 okt. 20-án, megjelenhetett Eötvös miniszter előtt és hivatkozással a megnyilvánult anyagi áldozatkészségre, valamint hogy a tanítóképző czéljaira tanhelyiségeket is ajánlottak fel, kérték a minisztert, hogy a hazánk nemzetiségek lakta vidékeire tervezett 20 állami tanítóképző-intézet egyikét Csurgón állítsa fel. A miniszter kedvezőleg intézte el e kérést, sőt a vonatkozó szerződést, 1869 jún. 28-án, a kormány és a b.-somogyi ref. egyházmegye megkötötték. A tanítást, egyelőre bérházban, ugyanez év szeptemberében megkezdték.
A tantermek hiányán és a meglevők czélszerűtlenségén Eötvös miniszter 1870-ben kívánt segíteni. Elsőbb leiratilag engedélyezte egy új épületnek hollandi modorban való építését, de midőn ugyanez év okt. 9-én ellátogatott az intézetbe, az építés ügyének 1871 tavaszára leendő halasztását rendelte el. Sajnos, közben bekövetkezett halála az építés végrehajtását bizonytalan időre elnapolta. Ez évben ugyan egy szalmával fedett épülettel szaporodott az intézeti helyiségek száma, melyet a tulajdonos egyházmegye 40 frt évi bérért engedett át.
Az 1871-72. iskolai esztendő e nyomorúságos helyzetben javulást hozott, a gyakorlóiskola fiúosztálya a hollandi modorban épített tágas tanterembe került, a tanítói lakás szalmafedelét pedig fazsindelylyel pótolták. Istállót és fáskamarát építettek. Az intézeti telek szomszédságában háromszobás házat béreltek ki, a tanácskozó- s egyúttal várószobát, a segédtanár és az intézeti szolga lakását itt rendezték be. Az intézet helyiségei éveken át ilyen szétszórtan voltak elhelyezve.
Bárány Ignácz igazgató ismételten sürgeti a hiányok pótlását. A bajokat növelte, hogy, a gimnázium ifjúságának gyors szaporodása következtében, a b.-somogyi ref. egyházmegye sürgette a gimnázium tanhelyiségeiből a képző részére a szerződés értelmében átengedett termek visszaadását, sőt követelte, hogy a gimnázium szomszédságában levő képezdei telek kicseréltessék s a Belovári-féle 10.000 frt-os alapítvány is a gimnáziumnak visszaadassék. A közoktatási kormány ugyan szerződésbiztosította jogai tudatában visszautasíthatta volna az egyházmegye követelését, de méltányolván a gimnáziumnak főgimnáziummá fejlesztésére irányuló törekvést, az alapítási szerződés megváltoztatásának tárgyalását az egyházmegyével megkezdte, a mi azonban a képzőre nézve nem járt kedvező eredménynyel. A tárgyalások fonalának megszakítása, majd ismét felvétele közben ugyanis jelentkezett a csurgói tanítóképző sorsát fenyegető verseny, midőn a szintén képzőt óhajtó Csáktornya 75.000 frt-os épületet ígért az államnak, ha tanítóképző-intézetet kap. Csurgó városa végre, hogy a tanítóképzőjét megmentse, 1879-ben elvben kimondja, hogy a képzőintézet czéljaira alkalmas épületet emel, azonban nem rendelkezett annyi ingatlannal, melyre az építés költségei erejéig kölcsönt kaphatott volna és így csakis Barla Sándor dr. áldozatkészsége tette lehetővé az építés keresztülvitelét, midőn 20.000 frt előleges kölcsönt ajánlott fel a városnak. Az épület 1881 első felében, a közoktatási kormánynyal még 1879 július 1-én kötött szerződésnek megfelelőleg, épült fel, mely szerint Csurgó városa saját 5322 □-ölnyi telkén férfi-tanítóképző czéljaira, a neki bemutatott tervek alapján, épületet emel és a teleknek szabadon maradó részét kertté alakítja, bekerítteti s öntözés czéljaira kutat is épít. Az ingatlan tulajdonjoga Csurgóé marad, a haszonvétel joga évi 1400 frt bér ellenében a közoktatási kormányt illeti, melyet bekebeleztethet. Az épületek tatarozása Csurgó városát terheli. A város, az adózó polgárok terhének megkönnyítésére, hosszabb tartamú 22.000 forintos kölcsönt nyert 1882-ben s e kölcsönből visszafizette a Barla Sándor-féle kölcsönt és az állam 1400 forintos évi bérösszegét pedig az új kölcsön törlesztésére fordította.
A tanítóképző megalapozásánál nagy érdemeket szereztek: gróf Festetics György, ki a hitbizományához tartozott, akkor 3000 frt értákű belsőséget 800 frt-ért engedte át a városnak, Somssich Pál, ki a kölcsönt kieszközölte, Barla Sándor dr. orvos, ki az előleges kölcsönt nyujtotta és Andorka Gyula akkori kir. járásbíró.
A virágzó csurgói áll. tanítóképző-intézet az 1894-95. iskolai évben ülte meg 25 éves jubileumát. Az iskolának negyedszázadon át több mint másfélezer növendéke volt, kik közül háromszázat képesített. E negyedszázad alatt kiváló tanárok és gyakorlóiskolai tanítók állottak szolgálatában, neves igazgatókkal az élén.
2961903 okt. 24-én is lélekemelő ünnepet ült az intézet, midőn nagynevű alapítójának nemesszívű leánya, báró Inkey István felesége, Eötvös Jolánta bárónő, zászlót ajándékozott az iskolának és az avatóünnepen, zászlóanyai tisztét betölteni, férje és fia kíséretében személyesen is megjelent.
Az új épület felépítésére - a mely 120 növendék számára való internátust is magában fog foglalni - minden előkészület megtörtént. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium ugyanis e czélra 650.000 K-át állított be az 1912. és 1913. évi állami költségvetésekbe, Csurgó nagyközség pedig legszebb területét, a község szívében fekvő 5498 □-ölnyi nagyságú és részben befásított sétaterét adta oda az új modern tanítóképző építési helyéül. Ezenkívül átadott a község a tanítóképző-intézet gazdasági oktatása czéljaira egy a község közvetlen közelében fekvő és e czélra herczeg Festetich Taszilótól ajándékba kapott 2 kat. holdnyi értékes területet is. Az építési tervek is elkészültek és így a csurgói tanítóképző már a közeljövőben tökéletesebb eszközökkel szolgálhatja a magyar népnevelés ügyét.
Tanítóképzőnk jelenlegi állapotában állami externátussal és házi kezelésben levő köztartással szervezett intézet. A gondosan szervezett és jól vezetett externátusban és köztartásban az 1913-14. iskolai évben 108 növendék vett részt. Ugyanez évben a tanítójelöltek összes száma 123, az intézettel kapcsolatos mindennapi gyakorló népiskolának 44, a gazdasági ismétlő iskolának 24 tanulója volt.
A tanári testület az 1913-14. iskolai évben a következőkből állott: Igazgató Mohar József. Tanárok: Blénessy János, Dittert Ferencz, Fliegl Kálmán, Folenta Lajos, Fülöp Áron dr., Leyrer Mátyás és Székely Zoltán. Gazdasági tanár Kovács Pál. Gyakorlóiskolai tanító Kaposi Károly. Nevelők (externátusi felügyelők): Fejes Gyula és Lakatos Gedeon dr. Hitoktatók: Balogh István, Berkovics Imre és Matolcsy István. Intézeti orvos és egészségtan tanár Éhn Kálmán dr.
A kaposvári felső keresk. iskola.
Kaposváron már az 1870-es években keletkezett egy kereskedelmi irányú iskola: az a magán polgári iskola, melynek, 1887-95-ig, a már más helyen említett Messits György volt a fenntartója; azonban rendszeres háromosztályú felső kereskedelmi iskola felállítására határozott mozgalom csak akkor indult meg, midőn a társadalmi úton alapított polgári iskola már megerősödött, annak a negyedik osztálya is megnyílt. Ugyanez a polgári iskolai egyesület kezdeményezte egy egyesületi felső kereskedelmi iskola felállítását is, mely iránt városszerte nagyon érdeklődtek, úgy hogy 1907 tavaszán már jelentékeny összegű évi hozzájárulást biztosítottak az aláírók. Az intézet felállításának anyagi ügyeit Darnay Béla, a kereskedők egyesületének elnöke, a polgári iskolai egyesület alelnöke, szellemi ügyeit pedig Endrei Ákos főgimnáziumi tanár, a polgári iskolai egyesület titkára, irányították. Az intézet fennállását biztosítván a kellő számú aláírások, az intézet ideiglenes igazgatásával megbízott titkárnál annyi négy polgárit és négy gimnáziumi osztályt végzett tanuló jelentkezett felvételre, a mennyi az alsó osztály létszámát biztosította (45), tehát a minisztériumtól most már kérvényezték az intézet megnyitásának engedélyezését. Kérvényük azonban elutasító válaszszal érkezett vissza, azzal a megokolással, hogy mivel az országban sok a felső kereskedelmi iskola, azért újabb engedélyt a minisztérium egy ideig nem ad ki. Egy évvel azelőtt ugyanezzel a válaszszal utasították el Szatmárt. Az iskolát mégis megnyitották 1906 deczemberében, utólag a miniszter is engedélyezte azt. A kaposvári felső kereskedelmi iskola kérvényezőivel egy időben folyamodott Szabadka is felső kereskedelmi iskoláért, természetesen Szabadkát is elutasították. A szabadkaiak azonban okultak a szatmári példán, mégis csak megnyitották szeptemberben az iskolát, mely ugyanez év novemberében ugyancsak utólag kapta meg a nyilvánossági jogot. A kaposvári felső kereskedelmi iskola szervezői nem így jártak el, még a kulturális haladás érdekében sem kerülték meg a dolgok törvényes útját és így a szép sikerrel kecsegtető ügy egyszerre megakadt és beláthatatlan időre zsákutczába jutott. A felső kereskedelmi iskolai intézménynyel szemben oly mostohán elbánó kormány bukásával, néhány év multán ismét felújult a kaposvári mozgalom. Most már a kereskedők egyesülete indította meg a mozgalmat, élén Szabó Kálmánnal, megnyerték az ügynek a város nagy befolyású képviselőjét, Nagy Ferenczet is. A mozgalmat az új főispán, Makfalvay Géza, továbbá Márffy Emil főrendiházi tag is támogatták. Ilyen erős támogatókkal és szívós mozgolódás után, végre az 1911. év elején, sikerült kieszközölni a vallás- és közoktatásügyi miniszter megnyitási engedélyét is, azzal a kikötéssel, hogy megfelelő helyiségről a város, a fenntartásáról pedig a Kaposvári Kereskedők Egyesülete gondoskodik. Ez engedély megérkezése és az intézet 297szervezetének megállapítása után Szabó Kálmán elnöki tisztségéről, elfoglaltsága miatt, visszalépett, a további alapvető munkálatok (pénzgyűjtés, tanerők megválasztása stb.) már az új elnök, Vései Sándor, vezetésével folytak le. Rövid pár hónap alatt 34.545 korona gyűlt össze az iskola czéljaira. Igazgatóvá Rádai Gyula szombathelyi állami felső kereskedelmi iskolai tanárt választották meg. Már az első évben annyi tanuló jelentkezett, hogy kilenczet már a létszámon felül, főigazgatói engedélylyel, vettek fel. Az első évben csak két állandó tanerőt alkalmaztak, a többi órákat a főgimnáziumi tanárok látták el. A második évben ismét egy tanerőt alkalmaztak, midőn pedig, a harmadik évben, az iskola községi kezelésbe ment át, újabb három tanerőt állítottak be és ezidőtől az iskola tanári kara (egy igazgató és öt rendes tanár) óraadók nélkül is teljes lett. Kovács Sebestény Gyula polgármester az 1912 október 24-iki közgyűlésen javasolta, hogy a város a felső kereskedelmi iskolának épületet emeljen és azt községi kezelésbe vegye át. Az egyhangúlag elfogadott indítványt 1913 február 3-án a vármegye törvényhatósági bizottsága is jóváhagyta.
A felső kereskedelmi iskolával kapcsolatosan már az alapítás évétől fennáll egy nagyon látogatott női kereskedelmi tanfolyam is, van egy alsófokú kereskedelmi iskola, a melyben a szaktanárok tanítják az egyes kereskedelmi szaktárgyakat.
Egyéb szakiskolák.
Még kétféle szakiskoláról kell megemlékeznünk, melyek úgyszólván egyedüli elméleti előmozdítói Somogyban a nálunk még országszerte gyengén művelt ipari foglalkozásnak; ezek az alsófokú ipariskolák és a kaposvári pinczérszakiskola. Az első alsófokú ipariskola 1884-ben nyílt meg Kaposvárott. Néhány évre rá a szigetvári és csurgói lépett életbe. Van még alsófokú ipariskola: Barcson, Marczaliban, Nagyatádon, Nagybajomban és Tabon is, melyek már újabbkeletűek. A kaposvárival kapcsolatban egy "Tanonczotthon" is működik, a melynek alapításában főként Csukly Gyula, a kaposvári alsófokú ipariskola igazgatója tevékenykedett.
A kaposvári pinczérszakiskolát, Grünwald Mór vendéglős ipartársulati elnök indítványára és buzgólkodására, a somogymegyei vendéglősök egyesülete állította fel, az 1906. évben. Anyagilag nagyon támogatta az intézetet Glück Frigyes, a vendéglősök országos egyesületének elnöke is. Az iskola szervezője és első igazgatója (1906-1909) Endrei Ákos főgimnáziumi tanár volt. Az iskolai bizottság elnöke Nicsovics Sándor dr.
IV. EMBERBARÁTI INTÉZMÉNYEK.
A kaposvári siketnéma-intézet.
Az 1895. évben Wlassics Gyula dr., vallás- és közoktatásügyi miniszter, a siketnémaoktatásnak hazánkban elhanyagolt ügyére is kiterjesztvén gondoskodását, Tallián Gyula somogyvármegyei főispán útján felhívta a városi tanács figyelmét, hogy ha egy siketnéma-intézetet felállítanának, azt az állam is kész támogatni. Noha a városi tanács vélekedése szerint, városi jelleggel, az intézet felállítása nagy anyagi akadályokba ütközött volna, mindamellett három évre helyiséget, majd az esetleges építkezésre, az 1895 aug. 14-én tartott közgyűlésből, ingyen telket ajánlott fel. A főispán pedig lelkes felhívást bocsátott ki a dunántúli vármegyék vezetőférfiaihoz, hogy a dunántúli vármegyék siketnémáinak kiképzése és segélyezése érdekében egy közös intézmény felállítására egyesüljenek és alapot gyűjtsenek. A miniszter ugyanekkor kirendelte Kaposvárra, a szervezés munkálataihoz, Klinda Kálmánt, a siketnémák váczi intézetének segédtanárát. A szervezés munkálatait így megindítván, a város által felajánlott helyiséget bebútorozták és felszerelték, a dunántúli társtörvényhatóságokat alapítványok megszavazására kérték fel, továbbá meghirdették, hogy az első osztályba, melyet 1897 szeptember elsején szándékoztak megnyitni, 10 növendéket vesznek fel.
A miniszter a szervezési munkálatokat és az iskolatanács szabályzatát jóváhagyta, ennek értelmében az iskolai bizottság elnöke Somogy vármegye mindenkori főispánja, tagjai pedig a Dunántúl többi vármegyéinek fő- és alispánjai és Kaposvár polgármestere lettek. Az iskola czéljaira már az 1896. évi budgetbe 2000 K-t állított be, továbbá a rögtöni segélyre 1000 K-t utalványozott. A belügyminiszter pedig, az intézet czéljaira, országos gyűjtést engedélyezett.
Az iskola tanácsa 1897 szeptember 28-án tartotta meg alakuló ülését, melyen a 10 első növendéket is felvették, és pedig 4 kaposvári, 2 somogyi, 2 baranyai, 1 zalai és 1 győri illetőségű siketnémát. Az intézetet 1897 október 6-án nyitották 298meg. A fiúkat a városban helyezték el ingyenes ellátásra, a leánynövendékeket pedig a helybeli Irgalmas Nővérek tan- és nevelő-intézetében.
A nagyarányú gyűjtésnek már az első évben 4582 frt 97 krajczár volt az eredménye. Ezenfelül Somogy vármegye 3000 frt-os alapítványt tett, úgy hogy az intézet vagyona már az első év végén 14.374 frt 63 krajczárra emelkedett, mivel pedig a helyiségről a város, a tanerők díjazásáról pedig az állam gondoskodott, a vagyontőke további szaporulatára is kedvező kilátás nyílt és az 1903. évben már mind a hat népiskolai osztályt felállíthatták: az elsőben 14, a másodikban 10, a harmadikban 9, a negyedikben 9, az ötödikben 5, a hatodikban 3, összesen 50 tanulóval. Az intézet testülete ekkor már, Klinda Kálmán igazgatón és a hitoktatókon kívül, hat tagból állott. Az eredményes évek alatt az intézet pénzalapja is annyira felszaporodott, hogy a város által felajánlott helyen, 70.000 K-t meghaladó költségen, díszes épületet is építhettek és még ekkor is 16.470 K készpénzvagyona maradt az intézetnek. Az intézet 1902 szeptember 19-én már az új helyiségbe költözködött be s ezidőtől a növendékeket is az intézetben láthatták el.
Az intézet vidéki szegénysorsú növendékeinek ellátásáról, egyéb állandóan biztosított jövedelemforrás hiányában, még ma is gyűjtés útján gondoskodik. A vármegye és a dúnántúli népek nemes lelkeinek áldozatkészségét és a derék Klinda Kálmán ügyszeretetét és életrevalóságát jellemzi, hogy az intézet ma már 53.843 K 18 fillér készpénz és 110.571 K 65 fillér értékű ingatlan és leltári érték fölött rendelkezik. Tizenhat év nehéz küzdelme hozta össze e vagyont, mely nyugodt jövőjét alapozta meg e derék intézménynek. Ma még ugyan az intézet tulajdonképen csak nyilvánossági joggal felruházott magánintézet, melynek tulajdonosa az igazgatótanács, pártfogója az állam, tehát egyetlen ilyen szervezetű intézet az országban, mert a többi mind állami, vármegyei és városi.
A munkásgimnázium.
Még egy emberbaráti intézetről kell itt megemlékeznünk: a munkásgimnáziumról. Endrei Ákos főgimnáziumi tanár kezdeményezésére, 1908-ban, alakult meg a kaposvári munkásgimnázium-egyesület. Elnöke Szabó Kálmán. Az intézmény, a vármegye és a város támogatásával, immár ötödik éve tart fenn ingyenes esti tanfolyamot munkások számára. Az intézet első igazgatója Endrei Ákos volt, majd az ő elköltöztével Prilisauer Adolf vette át a vezetést. A tanfolyamnak évenként 30-40 hallgatója van.