| « A VÁRMEGYE NÉPE. Irta Nyilas István. | KEZDŐLAP | SZŐLŐMÍVELÉS ÉS BORÁSZAT. Irta Pettenkoffer Sándor. » |
38MEZŐGAZDASÁG ÉS ÁLLATTENYÉSZTÉS.
Irta Serfőző Géza
Irta Serfőző Géza
Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye mezőgazdasága az utólsó három évtized alatt, óriási változásokon ment át.
A régibb leírásokban vázolt mezőgazdasági viszonyok, - egyes nagy vidékeken, - bizonyos egyöntetű és állandó jelleget mutattak. A közgazdasági tényezők egymást követő és folyton változó közrehatása azonban a mezőgazdasági téren az utóbbi évtizedben oly változásokat és különböző állapotokat idézett elő a Tisza-Duna között elterülő nagy kiterjedésű vármegyében, hogy míg egyes vidékeken a legkülönbözőbb irányú belterjes gazdálkodási rendszerek fejlődhettek ki, addig más vidékek mezőgazdasága - ha nem is maradt el, - de a fenti arányban nem fejlődött.
A változó viszonyok közrehatása a köz- és mezőgazdasági élet kialakulásának, fejlődésének és egyes helyeken visszaesésének több oly érdekes tünetét okozta, melyeknek igen sok mozzanata egy-egy érdekes tanulmány.
Területmegoszlás.
Az ország összes vármegyéi között Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyének legnagyobb a területe (12.134 □ km.) és ezenkívül még Budapest székesfőváros és Kecskemét törvényhatósági város területét is felöleli.
A vármegye területe 2,103.758 k. hold, Budapest székesfővárosé 27,978 k. hold, Kecskemét törvh. városé pedig 149,999 k. hold, összesen tehát 2.281,735 k. hold. A magyar birodalom területe 56.186,327 k. hold lévén, a vármegye területe tehát az egész birodalom területének több, mint huszonötödrészét foglalja el.
A vármegye területe ez időszerint hét r. t. város és 14 közigazgatási járásba osztott 214 község között oszlik meg.
Az egyes r. t. városok és községek határának nagysága igen változó. A 214 község közül csak hat községnek kisebb a határa 1000 k. holdnál, ezek közül azonban négy község az újabb időkben alakult telep, 18 községnek azonban 20000 k. holdnál is nagyobb a határa. A r. t. városok határának kiterjedése is ép ilyen változó; míg Ujpestnek 1115, Szentendrének 7230, Vácznak 11,941 k. hold a határa, Czeglédé 48,787, Nagykőrösé 65,827, Kiskunfélegyházáé 70,670, Kiskunhalasé 113,704 k. hold.
Mívelési áganként a vármegye területe a következőképen oszlik meg, az 1895. évi összeírás szerint
| Az összes terület százalékában | |||
| megyei, | orsz. átlag | ||
| Szántóföld | 1096240 kat. hold | 52.11% | 42.81% |
| Kert | 15984 kat. hold | 0.76% | 1.34% |
| Rét | 216505 kat. hold | 10.29% | 10.19% |
| Beültetett szőlő | 45215 kat. hold0 | 2.15% | 0.69% |
| Parlag szőlő | 6854 kat. hold | 0.33% | 0.30% |
| Legelő | 376911 kat. hold | 17.91% | 13.03% |
| Erdő | 191787 kat. hold | 9.12% | 26.60% |
| Nádas | 32040 kat. hold | 1.52% | 0.29% |
| Nem termő terület | 122222 kat. hold | 5.81% | 4.75% |
| Összesen: | 2103758 kat. hold | 100% | 100% |
A m. kir. szeszkisérleti állomás mezőgazdasági szeszgyára a gödöllői koronauradalom isaszegi pusztáján.
A gödöllői koronauradalom intézői laka Gödöllőn.
Sveiczi bika szállítása a herczeghalmi uradalomban.
Szemere Huba újrendszerü dohánypajtája Gombán.
A kalocsai érseki uradalom bodbakodi sertéstelepe.
A kalocsai érseki uradalom cselédházai Kalocsán.
41Ez idő óta azonban a mívelési ágakban sok változás történt, a mit a most folyó kataszteri munkálatok a mainak megfelelően fognak feltüntetni.
Nem termő terület 122,222 k. hold van. Tekintettel azonban arra, hogy a városokban és községekben lévő házhelyek, utczák, közterek, mindenféle útak és folyam-medrek nem termő területnek vannak felvéve, a nem termő területnek a termő területhez való aránya a feltüntetettnél kedvezőbb.
A közös erdők területe (ebből községi 6138 kat. hold) 17,922 k. hold, a közös legelőké (ebből községi 10022 kat. hold) 94,835 kat. hold, a korlátolt forgalmú birtoké 434,159 kat. hold, mely a következőképen oszlik meg:
Kincstári birtok 53946 kat. hold, Községi, városi és törvényhatósági birtokok 84352, Vallás- és tanulmányi alap birtokai 18964, Különféle alapítványi birtokok 412, Róm. kath. érseki és püspöki birtokok 79926, Róm. kath. káptalanok és papnevelő-intézetek birtokai 39274, Róm. kath. apátságok, prépostságok, szerzetes-rendek birtokai 28, Róm. kath. templomi és lelkészi birtokok 8117, Róm. kath. kántortanítói és iskolai birtokok 2400, Gör. kel. templomi és lelkészi birtokok 366, Gör. kel. tanítói és iskolai birtokok 49, Ág. h. ev. egyházi templomi és lelkészi birtokok 1495, Ág. h. ev. egyházi, tanítói és iskolai birtokok 487, Ref. egyházi és lelkészi birtokok 5948, Ref. egyházi tanítói és iskolai birtokok 1357, Zsidó hitközségi birtokok 4, Állami iskolai birtokok 37, Községi iskolák birtokai 673, Egyesületek, társulatok, részv.-társaságok és vasutak birtokai, 4802, Hitbizományi birtokok 60580, Közbirtokosság és volt urbéresek közös birtokai 70942 kat. hold. Összesen: 434159 kat. hold.
A birtok megoszlása jelleg és nagyság szerint 1895-ben a következő volt:
| Esik a gazdaságra | Esik a területre | Országos átlag | |||||
| gazdaságra | területre | ||||||
| 1 holdon aluli birtok | 32911 | Törpegazd. | K.-holddal | ||||
| 1-5 holdig | 34099 | 67010 | 97679 | 61.50% | 5.39% | 53.57% | 5.84% |
| 5-10 holdig | 14860 | ||||||
| 10-20 holdig | 12902 | Kisgazdaság | |||||
| 20-50 holdig | 9916 | 40168 | 758214 | 36.87% | 41.82% | 45.44% | 46.50% |
| 50-100 holdig | 2490 | ||||||
| 100-200 holdig | 832 | Középgazdaság | |||||
| 200-500 holdig | 510 | 1566 | 427585 | 1.44% | 23.59% | 0.83% | 15.37% |
| 500-1000 holdig | 224 | Nagygazdaság | |||||
| 1000 holdon felül | 205 | 205 | 529413 | 0.19% | 29.20% | 0.16% | 32.29% |
| Az összes birtok száma | 108949 | 1812891 | kat. hold | ||||
Az összes területből még hiányzó rész közös és nem önálló birtokokra esik, mi az alább közlött arányszámoknál is figyelembe veendő.
Mívelési ág szerint a gazdaságok között következőképen oszlik meg százalékokban a terület:
| Törpebirtok | Kisbirtok | Középbirtok | Nagybirtok | Összes | |
| Szántó | 61.71 | 72.17 | 54.28 | 41.17 | 58.34 |
| Kert | 4.93 | 0.97 | 0.51 | 0.29 | 0.87 |
| Rét | 4.79 | 12.12 | 12.54 | 9.43 | 11.04 |
| Beültetett szőlő | 17.06 | 3.13 | 0.79 | 0.23 | 2.46 |
| Parlag szőlő | 3.02 | 0.41 | 0.15 | 0.02 | 0.38 |
| Legelő | 2.62 | 6.43 | 19.92 | 20.80 | 13.60 |
| Erdő | 1.32 | 1.54 | 7.04 | 20.51 | 8.36 |
| Nádas | 0.77 | 1.24 | 1.47 | 2.02 | 1.50 |
| Nem termő | 3.78 | 1.99 | 3.39 | 5.53 | 3.45 |
Az összes lakosságnak, mely az 1900. évi népszámlálás szerint 824,191 lélekből áll, 83%-a magyar. Az őstermeléssel foglalkozók száma 528556; kik közűl kereső 211405, eltartott 317151. A keresők közül: önálló birtokos, bérlő és részes földmíves 63,411 = 30%, tisztviselő és alkalmazott 474 = 0.2%, segítő családtag 47823 = 22.6%, gazdasági cseléd 23,313 = 10.6%, közbirtokossági cseléd és pásztor 1493 = 0.7%, mezőgazdasági napszámos 75,891 = 35.9%.
Talajviszonyok.
A vármegye nagy része a Tisza-Duna közötti rónaságon terül el. Felső részének nyugati fele átnyúlik a Dunán és felöleli a buda-pilis-visegrádi hegycsoport hegyes, halmos, völgyes részét, míg éjszaki része a nógrádi hegycsoport alsó részén terül el. Ennek egy része Cserhát néven kisebb hegy- és dombsorokat alkot és beékelődve a nagy-alföldi rónába, majdnem Czeglédig (Czeglédberczel) nyúlik le, vízválasztót alkotva a zagyva-tisza- és dunamenti rónák között.
A vármegye Tisza-Duna között elterülő részének középvonalán a homokhalmok lánczolata, a Tisza és a Duna között jóformán vízválasztót alkotva, Budapesttől, sőt már Vácztól le, egészen Kiskunhalasig - a vármegye déli 42széléig - nyúlik; keleti és nyugati irányban pedig a tisza- és a dunamenti lapály-vidékbe megy át. A vármegye földtani és vízrajzi viszonyait e munkának más része ismerteti. A termőföld minőség szerint való változatairól, - a talajviszonyokról, - és a mezőgazdaságra fontosabb vízrajzi állapotokról azonban itt lesz szó. A vármegyének talajviszonyai nemcsak vidékenként, de egyes vidékeken szűkebb körben is igen változók.
A Duna folyó által a buda-pilis-visegrádi hegycsoporthoz osztott, a pomázi és biai (ezelőtt pilisi) járásokhoz tartozó részeknek, - ideértve a szentendrei szigetet is, - a talajviszonyai változók, az ottani hegyeket alkotó képletek részei szerint és a vidék sík, völgyi, vagy dombos-hegyes fekvéséhez képest. E vidék talaja általában különböző meszes változatú és változó termő rétegű humus-dús, vagy humus-szegény agyag. Kivétel a Pilisvörösvártól keleti irányban nyúló löszös homokos domblánczolat, továbbá Szentendrétől Budapestig és innen Nagytétény irányában, a Duna mentén elnyúló iszapos, televényes, márgás agyag és az egész szentendrei sziget, mely utóbbi sovány homok.
A vármegye e hegyvidéki részének a talajviszonyai azonban igen jók, mert egyes fennsíkok és szelídebb lejtésü dombok agyagos-márgás földjei, jó minőségű és biztos termésű szántók; a völgyekben pedig igen jó minőségű réti-földek vannak. A szelídebb lejtők jó minőségű legelőt adnak; meredekebb és löszös hegyoldalokon azonban már sovány szántók és legelők vannak, kivéve ott, a hol még a fennálló erdők az éghajlati viszonyokat mérsékelik. Különösen jó minőségűek azok a földek, melyek Tinnyétől délnek, le egészen a törökbálinti hegyekig terülnek el.
A vármegyének éjszaki, a nógrádi hegyek nyúlványain elterülő részének (váczi és gödöllői járás) talaja szintén meszes jellegű agyag, de sok helyen, - különösen éjszaki fekvésben, - már vörös nyirok is található. A völgyületek itt is jók, de a talaj minősége általában gyengébb a fentinél.
A Duna mentén, Vácztól Budapest irányában elterülő völgy, továbbá a Gödöllőtől éjszaki irányban terjedő, a hegylábaktól határolt fennsík talaja homok, sőt itt-ott kavicsos, mely fekvés szerint, minőségében is változó.
Az Aszódnál kezdődő rónának a talaja, - mely a Cserhát nyúlványain és fennsíkjain át, a Zagyva irányában, továbbá Czegléd, Abony vidékén a vármegye alsó részét alkotó nagy síksággal olvad össze, általában igen jó minőségű és minden kulturnövény termelésére alkalmas. Vannak itt egyes homokos részek is, melyek általában jó minőségűek, kivéve a tápiómenti homokbuczkákat és a kisebb területű szíkes földeket.
A nógrádi hegyek dombos nyúlványát alkotó és Cserhátnak nevezett résznek, mely a vármegye középrészén, Czegléd irányába nyúlik be az alföldi síkságba, a talaj viszonyai hasonlóképen változók. A fennsíkok talaja általában jó minőségű márgás és löszvegyületű, minden kulturnövény termelésére alkalmas agyag; a domboldalaknak - fekvés és minőség szerint - már gyengébb minőségű a talaja; a völgyületekben elterülő réti földek azonban igen jó minőségűek. E vidéken is vannak homokos, sőt kavicsos részek is, melyeknek a talajminősége fekvés szerint változik.
A vármegye alsó középső részét alkotó Tisza-Duna közötti rónaságon a magyar Alföldnek jóformán minden talajminősége feltalálható. A túlnyomó rész homok, mely a kitűnő minőségű fekete homoktól, egész a szélhordta és a terméketlen szíkes szürke homokig, minden változatban fellelhető.
A tisza- és dunamenti lapályokon igen jó minőségü és minden kulturnövény termelésére alkalmas feketeagyag és iszapos változatú földek vannak.
Szigetesen, de nagy kiterjedésben is - különösen Jászkarajenő vidékén és Kunszentmiklóstól le, egészen jóformán Kiskőrösig - a szíkes talajnak minden változata: a teljesen sivár és terméketlen fehér szík, a nehéz mívelésű vagy mívelésre általában alkalmatlan, sipákásnak nevezett szík és a búzát kitűnően termő porhanyószík föllelhető.
A vármegyének tekintélyes része a 10 községet magába foglaló Csepelsziget is. A Csepelsziget talaja általában homok, de a dunamenti részeken, különösen a sziget alsó részén, igen jó minőségű agyagos és iszapos földek vannak.
A vármegye dunamenti alsó részén, Fülöpszállás és Kiskőrös vidékét felölelve, és ettől Dunapataj, Kalocsa és Baja irányában óriási kiterjedésű vizenyős, sőt mocsaras-turjános területek voltak, melyek jó részben lecsapoltatván, ma 43mint mentesített területek vannak a gazdasági kultura szolgálatába bevonva.
A vármegyei terület tekintélyes részének talaja a homok. Az utóbbi két évtizedben a homoktalajok hasznosítása terén óriási eredményeket értek el a vármegyében. Az azelőtt terméketlennek vélt homokot, ma már kellő mívelés mellett hasznosítják, a gazdaságra nem alkalmas részeket pedig fásítják. Bámulatos az a szorgalom és kitartás, melylyel népünk a homokterületeket telkesíti. Érdemes megfigyelni a homokvidéki kis ember munkáját. Óriási fáradsággal dönti, vontatja a buczkás részeket a lapályokba és forgatja mélyen a földet, hogy a sivár homokból paradicsomot varázsoljon. A nagy mérvben megindult szőlő- és gyümölcstermelés következtében nagy kiterjedésű homokterületek kerültek mezőgazdasági hasznosítás alá, és a homokos rónákon ma már viruló szőlős- és gyümölcsös-kertek terülnek el, a törpe-nyár és boróka-cserjések helyén pedig az apró tanyák százai épülnek.
A kis embernek a homok az igazi földje. Gyönge igás erejével, keze munkájával mívelheti annak laza földjét, mely kellően előkészítve, jól neveli a gyümölcsfát, szőlőt és akáczot. Alkalmas kerti mívelésre is; a baromfinak pedig a homok az igazi hazája. A kis ember a homokon a kisebb gazdasági ágak felkarolásával - minő a szőlő- és gyümölcs-termelésen kívül a baromfi-nevelés, méhészkedés stb. - minden időszakban hasznosíthatja és értékesítheti idejét.
Éghajlat.
Az éghajlati és csapadék-viszonyok tekintetében e vármegye időjárása a szélsőségekre hajló és az utóbbi évtizedek alatt száraz jellegűnek mondható. A csapadék-eloszlás nem egyenletes és a hőmérsék-viszonyok is ingadozók. E vármegye csapadék- és hőmérsékleti viszonyaira nézve a Budapesten, Szegeden és Kalocsán történt észleletek átlaga tekinthető irányadónak.
| Hőmérséklet C. | Csapadékos napok | Zivataros napok | Csapadék m/m | Csapadék max. | |
| Budapest átlag | |||||
| 1901-1905 | 11 | 133 | 19 | 546 | 39 |
| 1908 | 10.5 | 108 | 19 | 455 | 43 |
| Szeged átlag | |||||
| 1901-1905 | 10.8 | 110 | 18 | 578 | 62 |
| 1908 | 10.3 | 96 | 24 | 575 | 43 |
| Kalocsa átlag | |||||
| 1901-1905 | 11.2 | 114 | 11 | 616 | 96 |
| 1908 | 10.5 | 101 | 24 | 537 | 25 |
Gyakorta, de inkább vidékenként észlelhető az őszi korai és a tavaszi kései fagy, mely a szőlő- és gyümölcs-termést sok esetben, különösen a lapályos részeken veszélyezteti. Az áprilisi szárító szelek pedig a gazdasági növényzet fejlődésére válnak károssá, a mi különösen homokvidékeken észlelhető.
Telkesítések.
A vármegyének felső hegyes-völgyes részén a telkesítések inkább a völgyi patakok és folyók szabályozására és így a völgyek termésének biztosítására szorítkoztak. A téres Alföldön azonban, részint a Duna és Tisza árjától hódítottak el a védekezési munkálatok igen nagy területet, részint pedig a belvizektől borított mocsaras, lápos területeket tették e lecsapolásokkal hasznothajtóvá.
A felső részen nagyobb ilyen munkálatok voltak: a Galga-szabályozás, mely az Acsától Aszódig terjedő termékeny völgyet, innen pedig a Hatvan-felé terülő téres síkságot mentette meg a vizkároktól. A Gerje-Perje szabályozás pedig Czeglédvidékétől Tószegig több ezer holdat mentesített a belvizektől.
A legnagyobb és igen eredményes belvíz-szabályozási munkálat volt a Kalocsa vidékén elterülő Sárvíz lecsapolása, a sárközi ármentesítő társulat által, mely Kiskőrös-Császártöltés-Dunapatajtól kezdve, le egészen Bajáig, nagy területtel szaporította a vármegye alsó részének termőterületét.
Az ármentesítési munkálatok nagy területet védnek meg a Duna és Tisza áradásától és sok oly területet tettek hasznothajtóvá, melyeken azelőtt csak a vízivad tanyázott. Ilyen társulatok a dunai részen: A szentendre-szigeti ármentesítő társulat. A csepelszigeti ármentesítő társulat. A dömsöd-pataji Dunavédgát társulat. A dob-tassi védgát társulat. A tiszai részen: a kécske-kecskeméti tiszai ármentesítő társulat. Ujabban tervbe van véve a vármegye középső részén, Soroksár tájékától az Ócsa-Alsódabas, Alsónémedi-Bugyi községektől határolt és innen Fülöpszállásig-Akasztóig terjedő területen összegyűlő belvizektől alkotott mocsaras területeknek Kalocsa irányában a Dunába való lecsapolása. 44Ezzel ismét nagy terület tétetik hasznot hozóvá. E czélra alakult a Pest-vármegyei Dunavölgyi lecsapoló és öntöző társulat 1909-ben. E társulatokat részletesen a monografia más része ismerteti.
Kisebb vidékek érdekében való medertisztítások és lecsapolások utján - melyek a kulturmérnökség sikeres munkájának az eredményei - szintén sok területet tettek hasznot hozóvá. Ily módon mintegy 7000 kat. holdat hódítottak el a mezőgazdasági termelésnek.
A vármegyében kisebb folyóvizek hiányában az öntözés nem indulhatott meg oly mértékben, mint ez szükséges lett volna. E tekintetben azonban a kulturmérnökség közreműködésével már eddig is bizonyos eredményeket értek el. Igy pl. Paládicson 120, Kispesten 100, Dukán 19, Turán 54, összesen 293 kat. holdat rendeztek be öntözésre. Alagcsövezést Nagykőrösön 80, Gödöllőn 100, Gödön 60, összesen 261 kat. holdon végzett eddig a kulturmérnökség.
A vármegye homok-vidékén, fásítás útján a homokkötés, és a hegyvidékeken a vízmosások ellen a fásításokkal való védekezés is terjedőben van. Egyes vidékeken, pl. Nagykáta, Monor és Dános vidékén, szép fásítások vannak. E téren azonban még sok a tenni való; különösen a kiskunsági rónákon és a vármegye felső, hegyes vidékein, mely utóbbi helyeken sok befásításra váró kopár terület van, melynek beerdősítése meg is indult.
Gazdasági rendszerek.
A birtokrendezés és tagosítás a vármegyében általában megtörtént. Az olyan községekben, hol a volt úrbéresek nyomásokba osztva rendezték illetőségeiket, a nyomásos és pedig a háromnyomásos gazdasági rendszert karolták fel, vagyis egy dűlőbe eső földjeiket közös megállapodás szerint használták. A közelebb eső részeket, takarmányos és veteményes földjét, szőlejét, és gyümölcsös kertjét azonban ki-ki szabadon használta; a határ egy részét pedig, az erdőt és legelőt közösben hagyták és bizonyos arány szerint közösben hasznosították. Közös legelőnek - sajnos, a legtöbb esetben - a határ leggyengébb részét hagyták meg. De igen sok község volt és van, a hol a gazdák összes illetményeiket egy tagban vetették ki; legfeljebb a rétet, szőlőt, erdőt vették ki külön, és a közösben hagyott legelőt. Igy fejlődött ki a tagos tanyarendszer.
A Kiskunsághoz tartozó községek általában redempczió arányában osztották meg birtokaikat és a közösben hagyott téres legelők is fokozatosan osztály alá kerülvén, a tanyák sokasága népesítette be a téres határokat.
A tagos - tanyás - rendszernek kétségtelenül megvan az előnye a nyomásos rendszer mellett kezelt birtokok fölött, mert a birtokos gazdasági rendszerének megállapításában semmi irányban sincs korlátozva. Ott azonban, hol a nyomásos rendszert kellő gazdasági tudással kezelték és kezelik, a gazdák ennek sem látják hátrányát. A változó viszonyok következtében azonban igen sok oly községben is, hol dűlőkben, több darabban vették ki a volt úrbéresek illetményeiket, megszüntették a nyomásos rendszer szerint való gazdálkodást és áttértek a szabad gazdálkodásra, mely rendszer szerint mindenki úgy használhatja minden darab földjét, a mint jónak látja; de viszont a tarlók és szabadulás után a kaszálók közös legeltetésének előnyétől elesnek, a mi állattenyésztési szempontból hátrányos.
Ez idő szerint a nyomásos gazdálkodási rendszert, a birtokosság közös határozata alapján, csak 31 községben tartják fenn, de igen sok az olyan községek száma is, hol az 1894: XII. t.-cz. alapján, a szabad gazdálkodási rendszerre való áttérést mondották ki és hallgatagon mégis nyomásos gazdasági rendszer szerint gazdálkodnak.
A régibb tanyásgazdaságok gazdasági rendszere, vidékenként, a helyi viszonyoknak megfelelően, már kialakúltnak mondható; de igen befolyásolta ezt az, hogy tartozik-e hozzá közös legelő, vagy van-e alkalom az állatokat fűbérre beváltani, mert az ilyen kisbirtok állattartása ehhez alakul.
A jobban kezelt tanyásgazdaságok a szántó területének harmadát rendszerint őszi kalászossal vetik be; a hol a föld minősége jobb, a harmadát kapásnövénynyel állítják be, harmada pedig tavaszi kalászos és takarmány alá marad. Takarmányosnak (lóher és luczerna) sok helyen külön helyet is adnak. Ha rét is van a tanyán, kevesebb takarmányfélét vetnek. Rendszerint a tengeri vagy a bükköny alá trágyáznak, melyet buzavetés követ. Sok helyen viszont a tavaszi kalászos - árpa - a buza előveteménye. Az ilyen gazdaságok rendszerint 45hatévenként jól áttrágyázzák a földet, de közben a szükséghez képest féltrágyát is alkalmaznak. Ilyen a jobban kezelt tanyagazdaságok rendszere; de sajnos, nagyon sok tanyán minden rendszer nélkül, zsarolómódra gazdálkodnak. A szántónak a felét őszivel, másik felét tavaszival és kapással vetik be, sőt őszi után őszit, tengeri után tengerit is vetnek. Takarmányfélét pedig csak épen annyit, a mennyi az igás állatnak szűken kell. A szarvasmarhának csak tengeriszár, törek és szalma jut. Igy gazdálkodnak azok, a kik erejökön felül vettek földet, forgó tőkéjök nem maradt, és így az adósság terhét nagyon érzik.
Az állattenyésztés, tanyarendszer mellett, sajátságosan alakul ki. Sok helyen nem állattenyésztés, hanem csak tartás van; két igást s a házi szükségletre egy-két tehenet és sertést tartanak, nem nevelnek. Más tanyagazdaságok viszont a nevelésre is sulyt helyeznek s jól tartják és ápolják állataikat. A gazdaság képe és jövedelmezősége is természetesen ehhez alakul. Az azonban tény, hogy tanyarendszer mellett, - különösen ott, a hol közös legelő nincs, vagy fűbérre sem lehet beváltani, - a magyar fajta szarvasmarha tért veszít, mert vetett takarmányon és részben istállón csak gyorsabb fejlődésű állatot tart szívesen a gazda, mert ez jobban jövedelmez is. A tanyás gazdaságokból nem hiányzik a szőlőskert és gyümölcsös sem. Méhes sok helyen van; baromfi-nevelés pedig jóformán mindenütt.
A nagyobb gazdaságok rendszere a talaj minősége és az értékesítési piaczokkal való összeköttetés szerint, igen változó. A nagyobb gazdaságok tekintélyes részében belterjesen gazdálkodnak. A takarmánytermesztésre a nagyobb gazdaságok nagy sulyt helyeznek; a szántónak 10-30%-a ezzel van bevetve. A talaj termő-erejének fenntartására is gondot fordítanak és a gazdaságban előállított trágyán kívül vásárolnak is és a műtrágyát is alkalmazzák.
Jól kezelt nagyobb gazdaságok üzemére, illetőleg gazdasági rendszerére tájékozást nyujt egyik nagyobb gazdaság (a biai) rendszere, hol 10 kat. holdra egy családfenntartó állandó cseléd és munkás (cseléd, szerződéses arató és cséplő) 14 holdra egy igavonó állat, 3 hold szántóföldre egy számos marha (ökör, tehén vagy e helyett 10 juh) esik.
A gazdasági rendszer mind a nagyobb, mind a közép- és kisbirtokon a változó helyi viszonyokhoz alakul. A nagyobb értékesítési és fogyasztó középponttal jobb összeköttetésben lévő vidékek mezőgazdasági üzemének alapját a tejtermelés és hizlalás alkotván, a földmívelési viszonyok is ehhez képest alakulnak; takarmányfélék és kalászosok termesztésére helyezik a fő-sulyt, mert a szemtermesztésen kívül, itt a szalma-szükségletet is biztosítani kell. A tejtermelést igen sok gazdaságban üzletszerűleg, a tenyésztés és nevelés kizárásával űzik. Borjút nem nevelnek, mert a felneveléshez szükséges tej és a takarmányféle drága. E rendszertől azonban a nagyobb gazdaságok kezdenek lassan eltérni, mert az állati betegségek és a fejős tehén drágasága, ha részben is, de a saját nevelést tették szükségessé. A ló, sertés, juh, sőt részben a hús-juh tenyésztése is igen sok gazdasági üzemnek az alapja.
A szőlő, gyümölcs, kereskedelmi és konyhakerti növények termesztését, a baromfi- és méh-tenyésztést szintén bevonják a gazdaságok üzemébe.
A mezőgazdasági gépek nagyon el vannak terjedve. A kis és nagyobb gazdaságok általában Sack-rendszerü vasekékkel vannak felszerelve; a tejtermelést és állattenyésztést űző gazdaságok pedig a takarmány-előkészítő gépek mindenféleségét alkalmazzák. Igen elterjedt a vető- és cséplőgép és tért nyert az aratógép. A mély mívelés és a gőzeke is örvendetesen terjed.
A vármegye mezőgazdasági rendszere mindenütt az értékesítési viszonyokhoz alakul; a gazdák zöme a gazdaság jövedelmezőségét tekinti czélnak. Ennek következménye az, hogy igen sok nagy- és kis-gazdaságokban egyes termelési ágakat elhanyagolnak, vagy szükségből tartanak fenn, más gazdasági ágakat viszont üzemszerüleg kezelnek és fejlesztenek. A helyes gazdasági rendszer iránt való érzék azonban mind a nagyobb, mind a kisebb gazdaságokban fejlődik.
Értékesítési viszonyok.
A mezőgazdasági termények kedvező értékesítésére a vármegyében minden tényező és alkalom megvan és mindenütt, hol a közlekedési és forgalmi viszonyok a termények elszállítását, piaczra vitelét nem korlátozzák, jóformán minden gazdasági termény és termék értékesíthető.
Földárak és parczellázás.
A föld ára az utóbbi két évtized alatt mint országszerte, úgy e vármegyében is lényegesen emelkedett. A jónak tartott földek áremelkedése azonban nincs 46arányban a homokföldek áremelkedésével. A jó minőségű, búzát és egyéb terményeket jól termő földek ára minőség, fekvés és vidék szerint átlagban 500-1600 korona között ingadozik kat. holdanként és ez az ár 300-600 koronáról emelkedett idáig. A homok ára azonban 40-100 koronáról, 300-1000 koronára, sőt ezenfelül is emelkedett. A szőlőnek alkalmas, jobb forgalmú helyen lévő és jó fekvésű homokot jól megfizetik.
Ha számításba vennők a filloxerától okozott károsodást és összehasonlítanók a homok értéknövekedésével, az új telepítésű szőlők és gyümölcsösök értékével és a homokterületek mívelésbe vételével elért közgazdasági haszonnal, a mérleg bizonyára az utóbbi felé hajlanék vármegyénkben.
Földforgalmunk élénk. Az alvidéki földmívelő nép megtakarított pénzét jóformán csak földbe fekteti. Homokot vásárol a munkás, a cselédember, hogy 1-2 hold szőlőt és gyümölcsöst telepítsen, mely megélhetésének biztos alapja.
Mindezek s a középbirtokot fokozott mértékben terhelő termelési költségek azt eredményezték, hogy e vármegyében a parczellázás az utóbbi két évtizedben igen nagy méreteket öltött; több nagy- és középbirtok oszlott meg és a jegenyés nagy majorok helyén, a kis tanyák százai keletkeztek.
Nincsenek pontos adatok arra, hogy az utóbbi három évtized alatt mily nagy területek kerültek parczellázás alá, de hozzávetőleges számítás szerint, a 200 kat. holdon felüli és nagy birtokokból legalább is 150.000 kat. holdat parczelláztak fel. Magában a dabasi járásban 20-25.000 kat. hold oszlott így meg. Az utóbbi időben, 1895-től számítva, legalább 90.000-100.000 kat. holdra tehető ama 200 kat. holdon felüli birtokok területe, melyeket elparczelláztak. Ezenkivül a 200 holdnál kisebb elparczellázott birtokok területe is igen tekintélyes. A parczellázás az alsódabasi, kiskőrösi és monori járásokban a legnagyobb.
A parczellázások kezdetén, különösen az alvidéken, a vásárló nép még nem számolt annyira az anyagi erejével, mint ma. A számítás nélkül, olykor rendezetlen kölcsön-ügylettel, szerzett földek azután csakhamar gazdát cseréltek.
Az is tény, hogy a parczellázás, törvényes rendelkezés hiányában, sok helyen a közczélokra való tekintet nélkül történt és sok rendezetlen állapotot teremtett, mert legnagyobb részüket üzérkedő szempontok irányították.
Munkásviszonyok.
E vármegye területén a munkásviszonyokra igen nagy és kedvezőtlen befolyással van Budapest közelsége, mert ipartelepei igen sok munkást vonnak el a mezőgazdaságtól. A környékbeli falvakból - mintegy 50-60 km. körzetből - a legtöbb munkás oda siet, a hol tényleg több a keresete, mert a székesfővárosban és az ipartelepeken fizetett munkabéreket a mezőgazdaság nem bírja meg. Igaz, hogy Budapesten és az ipartelepeken többet keres a munkás, de viszont a mezőgazdasági munkás helyzete és élelmezése még ezen a vidéken is jobb, mint a Budapestre és az ipartelepekre járó, nem rendes ipari foglalkozásu munkásoké, mert azoknak a megélhetése költségesebb.
A székesfővárostól távolabb eső vidékeken a munkásviszonyok már jobbak.
A munkásviszonyok kedvezőtlenségét a gazdaközönség nem abban keresi és találja, hogy a munkabérek természetszerűleg emelkedtek, hanem abban, hogy a teljesített munka nem áll arányban a munkabérrel és a jövedelemmel.
A múlt század utólsó évtizedében tapasztalt nagymérvű izgatásnak, sajnos, az lett az eredménye, hogy a gazda és a mezőgazdasági munkás között meglazult az az egyetértő jó viszony, mely a sikeres termelésnek és a kölcsönös érdekek méltánylásának is egyik feltétele. E mozgalommal szemben azután a munkaadók kénytelenek voltak minden eszközt megragadni, melylyel magukat a munkásoktól lehetőleg függetleníthetik. Igy pl. 1897-ben a dunavecsei járásban felidézett aratósztrájk és az 1903-1907-ig szórványosan több helyen észlelt arató- és cselédsztrájkok, az aratógépek elterjedését - melyet újabban a kisebb gazdák is felkarolnak - vonták maguk után. Az utóbbi 3-4 évben azonban a helyzet némileg javult és a felizgatott kedélyek csillapodóban vannak.
A munkabérek megyeszerte, a terményárakhoz viszonyítva is, elég magasak. A férfi napszám vidék és időszak szerint 1-1.40-1.60-2-2.20-3-4 korona között váltakozik és az év kétharmadrészében, különösen nyáron igen magas.
Az aratás általában részből, 10-11-ik részért, történik. Nagyobb gazdaságokban egy kaszára őszi és tavaszi kalászosból 10-13 kat. holdat számítottak s így egy arató egy idényben (mintegy 3 hét) kettőzőjével együtt 7-10 m. vegyes szemes-életet is kereshetett. Pénzért is aratnak; kat. holdanként 7-10 K.-t 47fizetnek. Az aratók rendszerint 1-2 hold feles, vagy harmados tengeri földet is kapnak és a gazdaság egyéb munkára is szerződteti őket. A változó viszonyok következtében azonban újabban az aratási idény megrövidítésére törekszenek.
A részes cséplésért 3-4%-ot szoktak fizetni, ott pedig, a hol a munkások az aratással együtt a cséplést is vállalják, a nyolczadik részt.
A cselédbérek vidékenként szintén változók. A monori járásban pl. a közcseléd általános bére, lakáson, tüzelő-anyagon felül 80 korona készpénz, 24 hl. búza, rozs és tengeri, (vagy az utóbbi helyett árpa) 24 kg. só, 1600 négyszögöl veteményes és kerti föld, egy tehén- és sertés-tartás és egyéb a törvény által biztosított kedvezmények. Ott, a hol tehéntartás nincs, tejilletményt ad, vagy ennek egyenértékét téríti meg a gazdaság. Kisebb gazdaságok a bent kosztos, mindenes cselédnek 200-300 korona évi bért adnak és minthogy az ilyen cseléd rendszerint arat is, ezért 1200 négyszögöl vetés termése az övé. - A cselédség a készpénzben való fizetésnél többre tartja a terménybeli bért.
Nagyobb mérvű kivándorlás a földmívesek és mezőgazdasági munkások köréből nincsen. 6-8 évvel ezelőtt a váczi és kalocsai járásból kezdtek nagy számban kivándorolni Amerikába; egy időre ez szünetelt, de újabban ismét többen kérnek e vidékről útlevelet, holott kivándorlásra kényszerítő szükség nincs, mert a munkások nemcsak elég állandó foglalkozást találnak, de több vidéken még munkáshiány is észlelhető.
A törvényhatóság a munkásnép érdekében hozott üdvös törvények és rendeletek végrehajtása körül nagy buzgalommal jár el. A vitás cselédügyekből kifolyó panaszok gyors elintézése czéljából, jóval az 1907. évi XLV. t.-cz. a cselédtörvény életbeléptetése előtt, minden nagyobb község megbizást nyert a cselédügyben való elsőfokú biráskodásra. A cselédlakások építéséről szabályrendeletet alkotott, mely szerint tíz éven belül minden gazdaság úgy tartozik a cselédlakás ügyeit rendezni, hogy minden cselédnek külön szobája, kamrája legyen. A konyha lehet közös is. A munkásházaknak állami segély mellett való építésénél a törvényhatóság szintén közreműködik. Ez idő szerint Solton 12 munkásház áll; Apostagon 30, Bátyán 40, Kiskunfélegyházán 20, Czegléden 16-20, Kalocsán 18 munkásház áll tervezés és építés alatt.
Az országos gazdasági munkás- és cselédsegélypénztár áldásos intézményéhez a vármegye 500, a mezőgazdasági bizottság 100, községeink nagyobb része 50-200 koronát, birtokosaink, iparvállalataink és intézeteink pedig tekintélyes számban 50-2000 korona alapítványt jegyezve, járultak hozzá s így a vármegyéből mintegy 20.000 korona alapítvány gyűlt össze.
E vármegye területéről ez intézmény keretében 18.987 cselédet biztosítottak a munkaadók kötelezően. Ezenkívül rendes és rendkívüli tagként 2211 munkás és cseléd van a különféle osztályok szerint, munkaképtelenség, aggkori ellátás és halál esetére biztosítva; a törvény rendelkezése alapján pedig 343 munkaadó, 369 cséplőgép mellett, 8406 munkást biztosított balesetre a pénztár keretében.
Önkormányzati tevékenység.
A törvényhatóság a köz- és mezőgazdasági ügyeket, mindenkor a közigazgatás fontos ágának tekintette. A mezőgazdasági ügyek adminisztrácziójának a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló 1894: XII. t.-cz. adott bizonyos irányt. A törvényhatóság azonban ezt megelőzőleg is, egyes mezőgazdasági ügyek ellátására nézve, szabályrendeleti vagy más úton intézkedett.
A szerb tövis, hernyók és kártékony rovarok kiirtását már 1871-ben rendeli el. A lótenyészbizottmányt 1872-ben alakította meg. Támogatta azt a mozgalmat, mely az állattenyésztés előmozdítása érdekében 1883-ban egyesületet alakított; hogy pedig ez egyesület tevékenységét közigazgatási úton is biztosítsa, az egyesület járási választmányait az apaállatok megvizsgálásával is megbízta. Az apaállatok megvizsgálásáról 1890-ben már szabályrendeletileg intézkedik, melyet a változó viszonyok és tapasztalatok alapján 1893-ban módosított. Az állattenyésztési egyesület azután 1886-ban, - a törvényhatóság támogatásával, - vármegyei gazdasági egyesületté alakult át, mely ettől kezdve a törvényhatósággal a mai napig szervi összeköttetésben működik.
A törvényhatóság már 1890-ben szervezte a helyhatósági állatorvosi szolgálatot. Ezt a fontos intézményt külön ismertetjük.
1896-ben, a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló 1894: XII. t.-cz. életbeléptetése után az egyesület igazgató-választmányát, a vármegyei mezőgazdasági 48bizottsági teendők, a járási és r. t. választmányokat pedig, a járási és városi mezőgazdasági bizottsági teendők ellátásával is megbízta és az egyesület alapszabályait vármegyei szabályrendelet jellegével ruházta fel. A megyei központban pedig vármegyei mezőgazdasági előadói állást szervezett és ez állást csak mezőgazdasági szakképzettségű tisztviselővel tölti be, ki a vármegyei központi ügykörben a köz- és mezőgazdasági ügyeket előkészíti és előadja.
Ez idő óta a vármegye közönsége a következő szabályrendeleteket alkotta meg: 1. A vármegyei mezőgazdasági bizottság szervezéséről 1895. (Ez idő szerint módosítás alatt áll.) - 2. A pásztorokról. 1896. - 3. A szarvasmarha, juh és sertéstenyésztésről. 1895., 1898., 1906. - 4. A birtok határmegjelöléséről. 1896. - 5. A szerb tövis irtásáról. 1896. - 6. A kártékony hernyók és rovarok irtásáról. 1896. - 7. A faiskolákról és fásításokról. 1899. - 8. A "peronospora viticola" elleni kötelező védekezésről. 1899. - 9. A nem állami tulajdonban levő és nem állami felügyelet alatt álló mének megvizsgálásáról. 1900. - 10. A községi segélyalapokról. (1898: II. t.-cz. 71. §.) 1900. - 11. A gazdasági cselédek lakásáról. (Jóváhagyás alatt áll.)
A törvényhatóság közgazdasági téren való tevékenységének fénypontja a kisemberek hitelszükségletének ellátása czéljából alakított hitelszövetkezeti intézmény, melyet a törvényhatóság, hathatós erkölcsi és anyagi támogatásával, a vármegyei gazdasági egyesület vezetősége és a várm. vezetőtisztviselők közreműködésével alapított s mely ma országos intézménynyé fejlődve, teljesíti nemes hivatását. Ujabban a törvényhatóság, - állami támogatás mellett, - a mezőgazdasági munkásházak építésének ügyével foglalkozik.
A régibb időben a városok és községek is közrehatottak a mezőgazdasági viszonyok fejlesztésére. Igy Nagykőrös város 1840-ben az ottani tanítóképző intézetnél gazdasági tanszéket alapított, melynek fentartására 200 hold föld használatát engedte át és ezenkívül gyakorlati és kísérleti térnek 25 hold földet jelölt ki. Ez a tanszék 1850-ben a főgimnázium keletkezésével megszünt. Czegléden Török János 1846-ban alapította a szőkehalmi földmíves-iskolát, tekintélyes nagyságú gazdasággal. A szántó és rét 300 hold, az erdő 100 hold volt. Négyévi fennállás után azonban ez az iskola is megszünt.
A községek már a régibb időben telepítettek faiskolákat, melyeknek egy részét jól is kezelték. Ezekről a gyümölcsészeti résznél lesz szó.
Társadalmi tevékenység.
Mint említettük, a vármegye támogatása mellett a "Pest-Pilis-Solt-Kiskun-megyei állattenyésztést előmozdító egyesület" 1883-ban alakult. Első elnöke báró Podmaniczky Géza volt, alelnökei pedig Beniczky Gábor és Hajós József dr. földbirtokosok, a titkári teendőket Tahy István tb. főjegyző látta el. Ez az egyesület 1886 április hó 12-én mint "Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye gazdasági egyesület" öltött új alakot, melynek alapszabályai a társadalmi tevékenységet a közigazgatási tevékenységgel szervi összeköttetésbe hozták, s így ez alapszabályokat, melyeket Hajós József dr., Förster Aurél dr. és Tahy Lajos dolgoztak ki, a törvényhatóság 1886 január hó 13-án tartott közgyűlésében 124/886 kgy. sz. a. meg is erősítette. Ez alakjában az egyesület a vármegye gazdaközönsége képviseletének és a törvényhatóság szaktestületének ismertetett el és ily irányban is működött.
A törvényhatóság és az egyesület vezetői már az egyesület megalakulása alkalmával tervbe vették a kisgazdák hiteligényének kielégítésére és az összetartozandóság érzetének fejlesztésére a külön e czélból alakított vármegyei központtal, a községi hitelszövetkezetek megalakítását, és a törvényhatósági bizottság gróf Károlyi Sándor egyesületi elnök indítványára 163/1896 Kgy. sz. a. határozta el a hitelszövetkezetek megteremtését.
Az első hitelszövetkezet Tasson 1886. november 16-én keletkezett, 1887-ben már 10 községben alakult hitelszövetkezet, 1607 taggal, 2921 üzletrészszel, 68.886 korona 68 fillér forgalommal; 1894-ben 80 községben működött hitelszövetkezet 23.859 taggal, 48.970 üzletrészszel, 15,735.067 korona 72 fillér forgalommal. A pest-vármegyei központ kezdeményezésére, más vármegyékben is alakultak hasonló szövetkezetek, melyeknek a hitelszükségletét kezdetben ez a központ elégítette ki. Ez az intézmény 1894-ben beolvadt az egész ország hasonló szövetkezeteit magába foglaló központba, mely a "Hazai szövetkezetek központi hitelintézete" czimen folytatta működését.
A m. kir. áll. méhészeti gazdaság Gödöllőn.
A baromfitenyésztő m. kir. iskola Gödöllőn.
A m. kir. állami baromfitenyésztő-telep Gödöllőn.
Franczia pavillonos ól, egy törzs számára.
A m. kir. áll. méhészeti gazdaság Gödöllőn.
Pekingi kacsatelep.
A m. kir. áll. méhészeti gazdaság Gödöllőn.
Pekingi kacsák.
A m. kir. áll. méhészeti gazdaság Gödöllőn.
Sárga Orpington törzs-ól.
A m. kir. áll. méhészeti gazdaság Gödöllőn.
Emdeni ludak.
Tórészlet.
51A pestvármegyei szövetkezetek megalakításában, mely az egész országra kiható szövetkezeti hálózatnak a magva volt, gróf Károlyi Sándor elnök és Hajós József dr. alelnök vezették az alapítás és kiépítés nagy munkáját, kiket ebben több buzgó várm. vezetőtisztviselő és gazda támogatott; így elismerésre méltó tevékenységet fejtettek ki: Baross Pál, Benedicty Gyula, Beniczky Gábor, Fáy Béla (versegi), Földváry Mihály alispán, Földváry Miklós, Förster Aurél dr., Galgóczy Károly, Gosztonyi János, Horák János, Kovácsy Gyula, id. Madarassy István, Gulner Gyula, Karsai Albert, báró Prónay Dezső, Rakovszky István, gróf Szápáry István főispán, Szilágyi Virgil, Szivák Imre dr., Tahy István, Tahy Lajos, gróf Tisza Lajos és gróf Teleki József.
Az 1908-ik év végén e vármegye területén már 133 községben működött hitelszövetkezet az országos kötelék keretében.
A mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló 1894. évi XII. t.-cz. ismét szükségessé tette az egyesület átalakulását, mert igazgató-választmánya s járási és városi választmánya eddigi szervezetük mellett, a törvény által rendelt bizottságokkal paralell nem működhettek és több oly közigazgatási teendők vonattak volna el az egyesülettől, melyekben eddig sikerrel működött közre. A vármegye gazdaközönségének az 1894. évi XII. t.-cz. végrehajtásánál való befolyása biztosítása czéljából és hogy a törvényhatóság adminisztrácziója mezőgazdasági ügyekben megfelelő legyen, az egyesület és a törvényhatóság a szorosabb összeköttetést látta szükségesnek. A vármegye e kérdést úgy oldotta meg, hogy a járási és városi mezőgazdasági bizottságok ügyeinek ellátását szabályrendeleti úton az egyesületre, illetőleg annak igazgató-választmányára s járási és városi választmányaira ruházta, az egyesület pedig alapszabályait úgy alkotta meg, hogy e kettős teendőket elláthassa. Az átalakulás 1894 november 27-én történt meg, s az egyesület 1895 február havától működik új alapszabályai alapján. A lefolyt 15 év alatt előállott változások azonban mind az alapszabályoknak, mind a vonatkozó szabályrendeletnek módosítását tették szükségessé. Ebben az ügyben most folynak a tárgyalások.
Az egyesület első elnöke gróf Károlyi Sándor volt, kit tevékeny müködésében Hajós József dr. és Beniczky Gábor alelnökök támogattak. Tahy István tb. főjegyző, - ki a titkári teendőket látta el - 1890-ben alelnökké választatván, a titkári tisztre Serfőző Gézát választották meg, ki e teendőket és a vármegyei mezőgazdasági előadói tisztet ez idő szerint is ellátja. Beniczky Gábor, az egyesület alelnöke, 1894-ben elhalván, utódjául gróf Keglevich Gábort választották meg. Gróf Károlyi Sándor, hogy teljes tevékenységét az általa alapított "Gazdaszövetség"-nek és "Hangyának" szentelhesse, 1896-ban az elnöki tisztről lemondott; örökébe gróf Keglevich Gábort helyezte a vármegyei gazdák bizalma, ki ez idő szerint is fáradhatatlan tevékenységgel vezeti az egyesület ügyeit.
Az egyesület ügyeit ez idő szerint a következő gazdák és várm. vezetőtisztviselők vezetik: Elnök: gróf Keglevich Gábor. - Alelnökök: Hajós József dr., gróf Teleki József, Darányi Béla. - A felügyelő-bizottság elnöke: Fazekas Ágoston alispán. Titkár: Serfőző Géza vármegyei mezőgazdasági előadó. - A közgazdasági és hitelügyi szakosztály elnöke: gróf Dessewffy Emil; alelnökök: Darányi Béla, Szemere Huba. - A mezőgazdasági, erdészeti és gépészeti szakosztály elnöke: Förster Aurél dr., alelnök: Haáder György. - A kertészeti és szőlészeti szakosztály elnöke Pálóczi Horváth István, alelnökök: Angyal Dezső, Rácz Sándor. - Az állattenyésztési szakosztály elnöke: Darányi Béla; alelnökök: Geréby Gyula, Gosztonyi Tibor, Berzeviczy Zsigmond. - A lótenyészbizottmányi szakosztály elnöke: Ráthonyi Reusz Henrik; alelnökök: Hauer Béla, gróf Keglevich Miklós. - A baromfitenyésztési szakosztály elnöke: gróf Teleki Józsefné; alelnökök: Hauer Béláné, Nick Edéné, gróf Ráday Gedeonné, gróf Dessewffy Emil. - A méhészeti szakosztály elnöke: Hauer Béla; alelnökök: K. Liebner József, L. Kovách Gáspár.
Az egyesület külső szervezetét a járási és r. t. választmányokon a gróf Keglevich Gábor kezdeményezésére életre hívott községi gazdakörök alkotják. Az egyesülettel szervi összeköttetésben ez időszerint 24 gazdakör működik több-kevesebb sikerrel és pedig a következő városokban és községekben: Aszód, Budafok, Czegléd, Csővár, Dunapataj, Dunavecse (járási és községi), Harta, Jászszentlászló, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, Kiskunmajsa, Kalocsa, Monor, 52Nagykáta, Ókécske, Ordas, Pánd, Péczel, Solt, Törökbálint, Vácz, Váczkisújfalu.
Részint e gazdakörökkel karöltve, részint más törekvő községekben a földmívelésügyi miniszter támogatásával, az egyesület évenként 6-8 helyen háziipari tanfolyamot és a gazdasági ismeretek terjesztése czéljából 20-30 helyen népies előadást szokott rendezni. A háziipari téren legtöbb eredményt ért el eddig Solt, hol Galambos Adolf jegyző ügybuzgó vezetésével a kosárfonási és csipkeverési háziipar szépen fejlődött és a kosárfonók a közel jövőben szövetkezetté tömörülve, fogják munkájokat értékesíteni.
A vármegye gazdasági egyesületének keretén kívül is több irányban érvényesül a mezőgazdasági társadalmi tevékenység. Így Nagykőrösön tevékeny kertész-egyesület munkálkodik, a város gyümölcstermelésének fejlesztésén.
Fogyasztási szövetkezet, a ,,Hangya" kötelékében, 29 községben működik, Nagykátán egy nagyobb körzetre kiterjedő fogyasztási és értékesítési szövetkezet, Monoron pedig az országos szövetkezet kötelékében, gabonaraktár szövetkezet van. Ezeken kívül több fogyasztási szövetkezet is működik, melyek több-kevesebb sikerrel mozdítják elő tagjaik érdekeit.
Állami intézmények.
A vármegye területén a mezőgazdaság érdekében több állami intézmény keletkezett és ezenfelül a vármegye még abban a kedvező helyzetben is van, hogy fekvésénél fogva, a budapesti állami intézményeket is hasznára fordíthatja.
Igen üdvös hatással járt az államnak az az intézkedése, hogy évenként több érdemes gazdasági munkást és cselédet elismerésben és jutalomban részesít. Ezeket a gazdatársadalom együttműködésével, a törvényhatóság jelöli ki. Évente 8-10 gazd. cseléd és 8-10 munkás részesül 100-100 K jutalomban.
Népkönyvtárakat, szekrényekkel együtt, minden oly község és gazdakör kap a földmívelésügyi minisztertől, mely azt kéri és a könyvtár használásáról szabályzatot készít. Ezek a könyvtárak a gazdasági és általában a hasznos ismeretek terjesztésének hatalmas eszközei. Ilyen a vármegye területén 133 helyen van.
Népies mintagazdaságot az egyesület ajánlatára eddig ötöt állított fel a földmívelésügyi miniszter és pedig: Aszódon, Solton, Szabadszálláson, Tökön és Czegléden. Az utóbbi háromnak a felszerelése, öt évi működés után, az illető gazda tulajdonába ment át.
A vármegye mezőgazdasága érdekében az állam több intézetet és hivatalt alkotott és tart fenn. Ezek között első helyen a gödöllői korona-uradalom áll, mely nagy kiterjedésével és változó talajviszonyával a mezőgazdaságnak jóformán minden ágát felölelő tevékenységet fejt ki. - A pinczemesteri tanfolyam Budafokon. - Az állami méhészeti gazdaság Gödöllőn. - A baromfitenyésztő munkásnőket képező iskola Gödöllőn. - Az állami szőlőtelep Zsámbékon. - Az állami faiskola Budaőrsön, Gödöllőn, Váczon.
Kecskemét a vármegye területébe lévén befoglalva, az itteni állami intézmények a vármegye mezőgazdaságára is kihatnak. Van itt földmívesiskola, - állami szőlőtelep, - állami faiskola és vinczellér-iskola.
A mezőgazdaság érdekében a vármegye területén a következő hivatalok működnek: a gazdasági felügyelőség, az erdőfelügyelőség, a ker. kulturmérnöki hivatal, a törvényhatósági állatorvos, (és a járási m. kir. állatorvos minden járásban és r. t. városban), a szőlészeti felügyelőség Budapesten, Kecskeméten, továbbá a gazdasági vándortanár Kiskunfélegyházán, a méhészeti vándortanár Rákoscsabán, a selyemtenyésztési felügyelőség Kalocsán és Nagykátán és ezeken kívül az állandó gazdasági tudósítók intézménye.
Földmívelés.
A vármegye területének az a része, mely szántónak alkalmas, kevés kivétellel már eke alá került, sőt sok vidéken oly területeket is feltörtek, melyek szántónak nem alkalmasak és rét-, legelő- vagy erdőként - kellő mívelés és kihasználás mellett - állandóbb és biztosabb hasznot hoztak volna. Különösen a szíkes földekből sok olyant törtek fel, melyet ismét parlagnak kellett hagyni.
A szántóföldek megmívelése általában kellő gonddal történik; a rétek gondozására és a legelők, de különösen a közös legelők ápolására azonban sok helyen nem helyeznek kellő súlyt a kis-gazdák.
A termelés fokozására és fejlesztésére való törekvést igazolja, hogy a vármegye törekvő gazdái, néhai Cserháti Sándor gazd. akadémiai tanár irányításával, s részben a vármegye gazdasági egyesületének közreműködésével, 1889-től, 53majdnem minden évben búza, rozs, árpa, zab, tengeri, burgonya s takarmányfélékkel és műtrágyákkal érdekes kísérleteket tettek.
A fekete ugar már csak elvétve található; a haladó gazdák ezt takarmánynövénynyel és trágyával pótolják. Azokon a vidékeken, a hol az állattenyésztés és tartás fejlődöttebb, a gazdaságok a trágyatermelésre nagy súlyt helyeznek. Vannak gazdaságok, sőt uradalmak, melyek a szántóföldet már négyévenként áttrágyázzák; a hatévenként való áttrágyázás pedig a jobban kezelt gazdaságokban általános. A belterjesebb gazdaságok a kőbányai sertés-szállásokon, a budapesti állatvásárokon és vágóhídakon, a kaszárnyákban, a fővárosi szeméttelepen és másutt összevásárolják a trágyát, melyet vasuton távolabbi vidékre is elszállítanak. A vármegyének alsó részén azonban - különösen a kistanyás gazdák - még sem a trágyatermelésre, sem a kezelésre nem helyeznek kellő súlyt, földjeiket pedig erősen kihasználják. Egyes helyeken ugyan e téren is haladás észlelhető, de általában még igen sok a kívánni való. A műtrágya használata terjed. Különösen a szárított sertéstrágyát, superphosphátot, a kálisókat, a légeny-trágyákat alkalmazzák nagyobb mértékben. A nagyobb és répatermelő gazdaságok fokozatosan térnek át a műtrágya használatára, mely a kisebb gazdaságokban is terjed, különösen a Csepelszigeten.
A biai gazdaság (talaja túlnyomóan fennsíki fekvésű agyag) czukorrépa alá katasztrális holdanként 2 m. superphosphátot, 0.5 m. chilisalétromot ád. Búza és rozs alá 2 m. superphosphát, a gyenge vetésekre fejtrágyául 0.5 m. chilisalétrom alkalmaztatik. Mindezt ott, hol a talaj megkívánja. Búzánál lehetőleg kerülik a chilisalétrom fejtrágyát, mert ez késlelteti a beérést; a kései búza pedig több esélynek (p. rozsdának) jobban ki van téve.
A györgyei gazdaság búza alá szintén 2 m. csontliszt superphosphátot ád. Rozs alá (homokos talaj ) 2.70 m. Thomas-salakot (19-20%), 0.70 m. 40%-os kálisót és 0.30 m. chilisalétromot alkalmaz őszszel; tavaszszal pedig 0.50 m. chilisalétromot fejtrágyául. Igy a szalmatermést is fokozza, mely 20-25 m. holdanként. Szőlő alá pedig őszszel 2 m. csontliszt-superphosphátot 60 k. kálisóval és 60 k. chilisalétrommal trágyáz.
A gazdasági gépeknek és eszközöknek is minden neme el van terjedve a gazdaságokban. A fagerendelyes ekét a különféle rendszerű egy- és többtestü vasekék jóformán kiszorították. A fa-tengelyes szekeret a vastengelyü váltja fel. A vetőgép nagyon el van terjedve. Terjednek a magválasztó hengerek és rosták is, bár még az alföldi kisebb gazdák a vetőmag kellő megválasztására és előkészítésére nem mindenütt helyeznek kellő súlyt. A fűkaszáló és arató-gépek használata is terjed. Ez idő szerint az arató-gépek számát már 180-200-ra lehet tenni és ennek egy része a kis-gazdák kezében van. A cséplőgépek minden rendszere elterjedt. Gőzmozdony, mely túlnyomó részben cséplőgéppel is fel van szerelve: 1076 van a vármegye területén. Gőzeke 12 garnitura és magánjáró, - melynek gőzgépe a szántáson kívül egyéb czélra is használtatik, - 6 helyen van. A gőzgépeket a kis-üzemben a benzin- és petroleum-motor váltja fel. A különféle fontosabb gazdasági gépeket és eszközöket - a gőzgépek kivételével - újabban nem írták össze, s így csak hozzávetőlegesen állapíthatók meg.
A vármegye felső részén, a szemes életneműek termesztése mellett, nagy súlyt helyeznek a gazdák a takarmányfélék és a czukorrépa termesztésére is; az alsó részen inkább a szemtermesztés lép előtérbe. Kereskedelmi növényekből a dohányt termesztik nagyobb, a repczét, czirokot kisebb mennyiségben.
A mezőgazdasági termelvények mívelése vidékenként talajminőség szerint oszlik meg.
A búzát a kötöttebb és szíkes jellegű földeken; a Tiszára dűlő és a dunamenti lapályföldeken és a Felvidéken a jobb fennsíkokon termesztik nagyobb mértékben. Általában a tiszavidéki őszi búzát vetik; egyéb fajtákat kevesebbet; a tavaszi búzát pedig csak kivételesen, pótlásképen.
1908-ban 118.939 (206.683 katasztrális hold) őszi és 1051 hektár (1827 katasztrális hold) tavaszi búzavetés volt,1
melynek termés-eredménye 1.132,696 m. tett. A pestmegyei búza átlagsúlya hl.-ként 79 kg-ra tehető. Átlagban minőségre és sikértartalomra a tiszavidéki búza mögött áll ugyan, de közvetetlen 54ez után következik. A pestmegyei búza egy része tiszavidéki számba megy.
Rozsot már többet vetnek, mert a vármegye talajának nagy része erre alkalmasabb és mert az állattartó és a Budapest vidékén lévő gazdaságok, nagyobb szalmaszükségletüket a rozstermesztés utján pótolhatják. Bár vetnek egyéb rozsféleségeket is, mint a minő a szentiván stb. rozs, de általában a homokvidéken beváló fajtákat termesztik. Tavaszi rozsot elenyészően csekélyet vetnek. Az állattartó és a tejgazdaságokban a zöld rozs takarmányozása elterjedt. Rozsvetés 1908-ban 160,066 hektár (278,151 k. hold) volt. Termett 1.566,583 mázsa.
Árpát e vármegye sokat termeszt, de kiváló minőségű sörárpa csak a vármegye felső részén, különösen Aszód vidékén terem. A vármegye alsó részén általában és a szíkes vegyületű jobb minőségű földeken is jó árpa terem ugyan, de itt az árpa lisztességéhez a sörfőzők szempontjából szó fér; bár vásárolnak sörgyártás czéljaira ilyent is. Sörárpának a Hanna-árpaféleségeket, egyéb czélra a különféle két-, négy- és hatsoros árpákat termesztik; az utóbbiakat inkább takarmányozási czélra. Ott, a hol sörárpára dolgoznak, az elővetemény rendszerint jól előkészített kapásnövény. Az alsó részen, Czegléd vidékén, az árpát leginkább őszi kalászos után vetik. Őszi árpát nem sokat vetnek. 1908-ban tavaszi árpából 69,542 hektárt (120,845 katasztrális hold), őszi árpából 1766 hektárt (3069 katasztrális hold) vetettek. Termés-eredmény 760,947 m. volt.
Kétszerest (búza és rozs keverve) csak kisebb mértékben, inkább házi szükségletre vetnek. 1908-ban 3642 hektárt (6328 katasztrális hold) vetettek. Termett 36,746 mázsa.
Zab a kötöttebb földeken ád jó termést. Elvetettek 37,508 hektárt (65,178 katasztrális hold). Termett 318,341 mázsa.
A hüvelyeseket, általában a száraz főzelékféléket kis mértékben termesztik és inkább pótlóvetésekre és házi szükségletre használják. Köles 1122 hektár (1949 k. hord). Borsó 507 hektár (881 k. hold). Bab 1051 hektár (1827 k. hold). Lencse 259 hektár (451 k. hold), összesen 2939 hektár (5108 k. hold) vettetett el. Borsó és lencse e vármegyében, a zsuzsok kártétele miatt, kereskedelmi czélra nem termeszthető. A zöld borsónak és zöld babnak azonban jó piacza van s így inkább zöld állapotban való értékesítése czéljából és háziszükségletre termesztik. Babot inkább a felső vidéken, a pomázi, biai, váczi és lent a kalocsai járásokban termesztenek.
A tengeri mívelése a tisza- és a dunamenti jobb agyagos földeken és a jobb minőségű homokon van nagyban elterjedve. Túlnyomóan a takarmányozásra alkalmas magyar tengerit vetik, mely különben igen sok helyen a búzának az előveteménye. Elvetett terület 106,916 hektár (185,790 katasztrális hold) tehát majdnem annyi, mint a búzáé. Termés-eredmény 1.332,781 m.
A burgonyának a homokvidék a hazája. Budapest székesfőváros és általában a fogyasztási középpontok szükséglete, a főzésre alkalmas, de nem egészen parázs sárgás burgonya lévén, egyéb háziszükségletre alkalmas burgonyák mellett, a fogyasztási piaczok közelében, ezt a fajtát nagyban termesztik. - A vármegye területén több gazdasági szeszgyár is működik; az ilyen gazdaságok természetesen a saját szükségletükre, a szeszgyártásra legjobban beváló fajtákat termesztik. Elvetettek 38,567 hektárt (67,018 katasztrális hold). Termett 1.605,948 m.
A szálas és gyök takarmányfélék termesztésére a vármegyének azon a részén, a hol az állattartás lendületet nyert, nagy súlyt helyez a gazdaközönség. Főbb takarmányfélék, a már említett zöld rozson kívül, - melyet jóformán minden gazdaságban használnak - a lóhere, luczerna, továbbá a bükköny és a borsóféleségek, a baltaczim és a mohar. Takarmány-tengerit (csalamádé) jóformán minden kisebb-nagyobb gazdaságban vetnek és tömeges termelés esetén a felmaradt részt vermelik és zsombolyozzák. A takarmány-kezelésre általában kellő gondot fordítanak. Takarmány-répa 16,357 (28,424 k. hold), takarmány-tengeri 7019 (12,198 k. hold), rozsos, zabos őszi és tavaszibükköny és borsó 17,829 (30,982 k. hold), lóhere 5508 (9572 k. hold), luczerna 7136 (12,401 k. hold), baltaczim 1468 (2551 k. hold), mohar 3201 hektáron (5562 k. hold) volt vetve, rendes átlagtermések mellett.
A kereskedelmi növények közül a repcze csak 325 (564 k. hold), czukorrépa már 2935 (5100 k. hold) és dohány 4353 hektáron (7565 k. hold) termesztetik.
55A czukorrépát három czukorgyárba: az ácsiba, a hatvaniba és a selypibe szállítja a gazdaközönség. A hatvani gyár 1908-ban 120,000, 1909-ben 115,000, a selypi gyár 1908-ban 176,800, 1909-ben 208,400, az ácsi gyár 1908-ban 19,700, 1909-ben 30,700 m. Pest vármegyében termesztett répát vett át. Az összes átvett mennyiség tehát 1908-ban 316,500, 1909-ban 354,100 mázsára rúgott. Az utóbbi évek nem mindenütt adtak kielégítő termést. Az átvételi ár, az átvételhez kötött egyéb feltételekhez képest, a feladó-állomáson 190-225 f. között váltakozik mázsánként. Czukorrépát inkább a nagyobb gazdaságok vetnek, a kisgazdák kevesebbet, 2-300 holdon.
Dohányt 65 községben 389 termelő termeszt. Termett 1908-ban 5.121,051 k, melyért 2.078,390 korona 57 fillért fizetett az állam. Egy katasztrális holdon átlag 679 k termett, mely 40.56 korona átlagár mellett, katasztrális holdanként 275.46 korona bruttobevételt eredményezett. A dohány a budapesti, kiskunfélegyházi, szolnoki és jászberényi beváltóhivatalba szállítva adatik át. Túlnyomólag szegedi, debreczeni, tiszai és kevés kerti dohányfajtákat termesztenek, melyeknek csak elenyésző kis része szivar-levél, a zöme I. és II. osztályú.
Komlóval csak néhány holdon kísérleteznek egyes gazdák.
Kendert és lent jóformán csak háziszükségletre, 744 hektáron (1293 katasztrális hold) termesztenek. A kendernek nagyban való termesztésére és egy beváltótelepnek a felállítására a vármegye gazdasági egyesülete mozgalmat indított, de eddig eredménytelenül; pedig a Dunamentén ennek nagy jövője volna.
Az átlagtermések, a föld minősége és a gazdaság kezeléséhez képest, változók. Termés-átlagok megállapítására az összeírások nem mindig nyujtanak bizton támpontot. Összehasonlításképen közöljük itt hét czeglédi gazdának és a biai és tápiógyörgyei gazdaságnak 10 éves átlagtermését k. holdanként:
| Czegléd | Bia | Györgye | |
| Buza | 10.79 m | 11.94 m | 10 |
| Rozs | 9.50 m. | 12.24 m. | 9 |
| Árpa | 11.56 m. | 12.06 m. | 10 |
| Zab | - m. | 9.27 m. | 9 |
| Tengeri | 56 hl. csős. | 12.38 m. | - |
| Czukorrépa fej nélkül, fennsíki száraz talajon | - m. | 134.- m. | 130 |
A takarmányfélék átlagos termése jobb gazdaságokban a következő: luczerna 25-30, bükköny 20-25, baltaczim 10-15, lóhere 15-20, réti széna 15-20 m. (T.-Györgye). Ez az átlagtermés a jobb talaju és jobban kezelt gazdaságok átlagterméséül tekinthető. Kivételesen kövér földek nagyobb átlagot is adnak, viszont azonban a gyengébben kezelt gazdaságok és homokföldek átlaga ennél fokozatosan kevesebb.
Gyümölcstermesztés.
Vármegyénk a gyümölcstermesztő vármegyék között tekintélyes helyet foglal el. A gyümölcstermesztés a vármegye minden részében el van terjedve, a tiszamenti és a középrészen elterülő szíkes vidékeket kivéve, melyeknek homokszigetein azonban, a szőlővel együtt, szintén találunk viruló gyümölcsösöket. E vármegye gyümölcstermésének zömét azonban a hegyvidék, a dunamenti lankás, de különösen a homok-vidék adja.
Vármegyénk már a török pusztítás előtt, - mint Bél Mátyás 1737-ben megjelent műve írja - a nemes gyümölcsöt termesztő vidékek közé tartozott. A török uralom alatt ez is pusztulásnak indult; de a felszabadulás után a hatóság elrendelte, hogy a ki valamely földet mívelés alá fog, bizonyos számú gyümölcsfát is tartozik ültetni. Viszont Fényes 1847-iki leírása szerint, gyümölcsben nincs bősége e vármegyének; volt ugyan a kecskeméti, nagykőrösi, czeglédi szőlőskertekben, a szadai, csömöri, váczi, visegrádi szőlőhegyekben, valamint másutt is temérdek gyümölcsfa, de ezek mind nagyon közönséges fajtából valók voltak. A pócsmegyeriek, tótfalusiak, bogdányiak stb. nevezetes gyümölcskereskedést űztek Pesttel, de mégis főleg Ausztria tartotta Pestet gyümölcscsel, s különösen a nemesebb fajt csaknem kizárólag ettől kellett megszerezni.
A gyümölcstermesztés fejlesztése körül úgylátszik Nagykőrös város volt az úttörő, mert a negyvenes évek elején tanítóképzőjét gazdasági tanszékkel egészítette ki. Ez az intézmény 1850-ben megszünt, de már 1856-ban egy 13 holdas városi műkertet telepítettek, mely kibővítve és fejlesztve ez idő szerint is a nagykőrösi kertészeti egyesület kezelésében van.
56Galgóczynak 1877-ben írt monografiája már a vármegye gyümölcsészetét - bár a budai oldalon a gyümölcstermesztés csökkent - fejlettnek mondja, habár az még nem volt annyira kifejlődve, mint a hogy azt a helyi körülmények engedték volna és a mint azt különösen a főváros közelsége igényelte.
Czegléd és Nagykőrös már akkor is sok gyümölcsöt termesztett és terjedelmes faiskolákat tartott fenn. A Kiskunságban Halasnak volt a legtöbb és legszebb gyümölcsöse. Nemcsak a városnak volt faiskolája és gyümölcsöse, okleveles kertész vezetése alatt, de a lakosság is előszeretettel mívelte azt. A jelesebb magántelepek voltak ekkor Málnay Ignácz dr. tahi gyümölcsészete és faiskolája, Hajós József dömsödi nagy terjedelmű és kitünő gyümölcsészete és Lukácsi Sándor rákospalotai faiskolája.
A vármegye gyümölcstermesztésének fejlődésére nagy befolyással volt az, hogy Mayerffy X. Ferencz a Kelenföld egy részének áldozatkész és a mult század 30-as éveinek a haladás iránt lelkesülő birtokosa, Schams Ferencz felkérésére 5 holdnyi területet engedett át a Sashegy aljában, a mostani katonai ruharaktár környékén, egy orsz. szőlőiskola czéljaira. Eme területen Schams sok fáradsággal összegyüjtötte nemcsak hazánk szőlő-fajtáit és megyénként csoportosította azokat, hanem a külföld nevezetesebb szőlőfajtáit is meghonosította. Schams végrendeletileg eme területet az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek hagyományozta, a melyet Légrády László igazgatására bizott, a ki nemcsak fenntartotta Schams örökét, hanem azt tovább is fejlesztette. A szabadságharcz letörése után Entz Ferencz dr. honvéd-főorvos Pesten a kerepesi sorompón kivül, a mostani keleti pályaudvar környékén, több barátja támogatásával haszonkertészetet alapított, a melyet 1853-ban kertészképzővé alakított át; ennek nemcsak számos rendes tanulója volt, hanem a kertészet tanulásának ürügye alatt Deák Ferencz, báró Eötvös József, Csengery Antal, Lónyay Menyhért és több más jelesünk rendes találkozó helyévé is vált. 1860-ban az Országos Magyar Gazdasági Egyesület felhivására Entz Ferencz áttette kert-, szőlő- és pinczekezelőket képző tanintézetét a Sashegy aljába és átvette nemcsak Schams örökének igazgatását, hanem a Gellérthegy déli lejtőjén telepített 6 k. hold terjedelmü mintaszőlőt is, a melyben 63 kiváló borfajtát külön szakaszokban fajtisztán míveltek és az itt termelt bort külön szürve, szakszerüen kezelték. Ezenkivül bérelt területen nagy terjedelmü fa- és szőlőiskolát alapított, a melyből az ország e nemü szükségletének nagy részét fedezték. 1870-ben ugyancsak Entz Ferencz igazgatása alatt a kertészképző átalakult vinczellér-iskolává és mint ilyen, 1894-ig müködött Rudinai Molnár István igazgatása alatt, a Gellérthegy déli lejtőjén, magvát alkotván a gróf Bethlen András földmívelésügyi minisztersége és ugyancsak Rudinai Molnár István igazgatása alatt átszervezett mai kertészeti tanintézetnek.
A fejlődés azonban csak az utóbbi évtizedben erősbödött. Minthogy a gyümölcstermesztést elsősorban a háziszükséglet érdekében karolták fel és csak a feleslegest adták el, temérdek gyümölcsfajta terjedt el; de az egyes vidékeken termesztett anyagnak nincs egyöntetű jellege, a mi az értékesítést és a kivitelt hátráltatja. A változás azonban már is észlelhető, mert a fajták száma csökken s a vidék jól beváló fajtákkal kezd tömegtermelésre áttérni.
A legnagyobb lökést azonban az állam hathatós támogatása adta meg, a társadalmi tevékenység támogatása mellett. Ezen a téren az alapvető munkát gróf Bethlen András földmívelésügyi miniszter kezdeményezte, Darányi Ignácz dr. fejlesztette, és Rudinai Molnár István orsz. gyümölcsészeti miniszteri biztos irányította.
Az első feladat volt az oltásra alkalmas alanyok százezreinek nevelése, majd hatalmas faiskolák telepítése, honnan ezerszámra kerültek ki a csemeték. Mindez a gyümölcsfa elterjedésének és a termesztés irányításának hatalmas eszköze volt és az állami telepek ma már nem győznek eleget termelni.
E vármegyében minden mérsékelt égövi gyümölcsnem és ezeknek minden fajtája megterem, az egyes vidékek viszonyainak megfelelően. A hegyvidéken a csontárok vannak terjedőben. A budai szelíd lejtőjű hegyeken elsőrendű őszi-baraczk terem, a cseresznye, meggy és magvaváló szilva termesztése itt túlnyomó. A folyammenti részeken és a lazább kötöttségű jobb talajon, az alma és körte nyer teret, bár a magvaváló szilva e vidéken is - pl. Nagykáta vidékén 57- igen el van terjedve, de különösen a nyári gyümölcsnek, a sárga baraczknak, cseresznyének és meggynek a hazája, a hol azt a kereskedők, nagyobb piaczokon összegyűjtve, vaggonszámra szállítják külföldre, így pl. a kecskeméti piaczról, mely a vármegye alsó részét uralja, az idényben naponként 70-80 vaggont szállítanak el.
Azok a gyümölcsnemek és fajták, melyeket nagyobb mértékben termelnek és melyeknek a termelése értékesítés szempontjából előnyös is, a következők:
Alma: Nyári kalvil, Danczigi bordás, Piros őszi kalvil, Csikos kalvil, Vajalma, Fahéjalma, Nyári parmén, Sándor czár, Tükör-alma, mely utóbbi késői nyári konyhai tartós alma, nagy kiviteli czikk és jól is terem; Virginiai rózsaalma, Bauman renet, Blenheimi arany renet, Csillagos piros renet, Entz rozmarin, Eper-alma, Elszászi renet, Daru-alma (Darusóvári), Gaesdonki renet, Jonathán, Kanadai renet, London peppin, Muskotály renet, Nagy kaszeli renet, Nemes masánszky, Orleansi renet, Parker peppin, Ribbston peppin, Sárga bellefleur, Sikulai, Sárga stettini, Nemes sóvári, Nemes szercsika, Pirospogácsa, Téli arany pármén, Téli fehér kalvil, Törökbálint.
Körte: Árpával érő, Clapp kedvencze, Erdei vajkörte, Guyot Gyula, Juliusi esperes, Kálmán-körte, Nyári bergamotte, Római hájkörte, Vilmos, Angulemei herczegnő, Bosc Kobak (Sándor czár), Clairgeau, Császár, Diel vajkörtéje, yodoigne diadala, Kongresszus emléke, Liegel vajkörte, Hardy vajoncz, Isambert, Mária Lujza, Napoleon vajkörte, Őszi bergamotte, Pisztráng, Őszi Vilmos, Ármin-körte (St. Germain), Alenconi füge-körte, Egri körte, Esperen bergamotte, Hardenpont téli vajkörte (Ferdinánd), Malinesi Josefina, Nemes Colmár, Nemes Crassan, Téli és társulati esperes, Téli Kálmán, Téli Vilmos. Szilva: Ringlók és hosszú szilvák. Áttetsző ringló, Ageni szilva, Coe aranycsepp, Espern aranyszilva, Muskotály, Späth Anna, Wallesi herczeg, Beszterczei és Beszterczei muskotály. Kevéssé becses szilvák: Boldog-Asszony, Magyar-török szilva. - Cseresnye: Badacsonyi óriás, Glocker óriása, Mezeli ropogós vagy Csudacseresnye. Kóburgi korai szív, Fekete szív, Hédelfingeni óriás, Nagy herczegnő, Májusi korai. - Meggy édes: Királyi amarella, savanyú: Füredi fekete spanyol, Kőrösi vagy pándi üvegmeggy. - Kajszi: Magyar legjobb, Magyar nagy korai. - Őszi baraczk minden fajtája el van terjedve.
E főbb gyümölcsök mellett még nagyban termesztik a diót és birsalmát is. Említést érdemel a köszméte (egres) és kerti szamócza termelése is, mely a pilisi (szentendrei) hegyes vidéken nagy mérvben termesztetvén, élénk kereskedelmi czikk.
A gyümölcs e vármegyének nagy jövedelmi forrása és értékesítése nemcsak Budapest ellátására irányul, de nagy a kivitelünk is. A tizenkét és fél millió korona értéket képviselő gyümölcskivitelben (1908) a vármegye tekintélyes összeggel vesz részt. A fejlődésnek azonban még igen tág tere van, mert friss gyümölcsből hazánk még közel nyolcz millió korona értékűt importál. A gyümölcstermékek előállításában is még hátra vagyunk; aszalva, feldolgozva aránylag kevés gyümölcsöt értékesítünk s így igen nagy az a gyümölcs-mennyiség, különösen a hulló gyümölcsben, mely nyáron és őszszel kárba vész. Ezzel szemben a gyümölcs-szeszfőzés terén már eredményekre mutathatunk; szilvapálinka nagyobb mennyiségben készül, de igen keresett a baraczk, meggy- és cseresznyeszesz is, melyet nagyobb termések idején nagy mértékben főznek.
Gyümölcsészetünk fejlesztése körül az állami tevékenységen kívül, a törvényhatósági, társadalmi tevékenység is közreműködött. Az állam vármegyénk területén, a kecskeméti telepen kívül, még Budaörsön (Erzsébet-telep 64 kat. hold), Váczon és Gödöllőn is hatalmas csemetenevelő telepeket tart fenn, de vármegyénk gyümölcsészetére kihatással van a budapesti gellérthegyi kertészeti tanintézet telepe is, Angyal Dezső jeles szakférfiú vezetése alatt. A vármegye a faiskolákról, nemkülönben a hernyók és kártékony rovarok irtásáról szabályrendeletet alkotott. Városaink közül Nagykőrös, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, tekintélyes faiskolát tartanak fenn. Faiskola jóformán majdnem minden községünkben van, s ezeknek egy része, mint pl. az abonyi, ráczkevei, gödöllői, dusnoki, sükösdi, kalocsai, dunapataji, solti, dunavecsei, apostagi, szalkszentmártoni, dömsödi, monori és a nagykátai eredményes múltra tekinthet vissza. E faiskolák a tanuló ifjúságnak a gyümölcsészetben való oktatását szolgálják.
A vármegye gazdasági egyesülete is tevékeny részt vesz a gyümölcstermesztés feljesztésében. 1888-ban Nagykőrösön, 1889-ben Budapesten, 1891-ben Váczon egy-egy nagyobbszabású vármegyei kiállítás keretében mutatta be a vármegye gyümölcsészetét; ugyanezt tette az 1896. évi millenáris kiállításon és az 1899-ben Szegeden tartott országos kiállításon; helyi jellegű kiállításokat pedig több helyen rendezett. 1893-ban az állam támogatásával kezelésbe vette Kiskunhalas város faiskoláját, melyet 30 holdra fejlesztett, honnan az egyesület tagjai és a vármegyei lakosok sok ezer nemes gyümölcsfát szereztek be. 1896-ban azonban a vármegye alsó részén dúló jégesővel párosult óriási orkán, - mely a vármegye alsó részének gyümölcsöseiben és szőlőskertjeiben óriási károkat okozott, - ezt 58a telepet tönkre tette; mintegy 60.000 nemes csemete és 1000 anyafa pusztult el. Darányi miniszter és a vármegye támogatásával azonban ezt a telepet ismét helyreállították, de 1908-ban 14 évi kezelés után, a város kezelésébe bocsájtották vissza. A fenti kiállításokat az egyesület keretében fennálló gyümölcsészeti és borászati szakosztály rendezte, mely népies előadások útján is közreműködik gyümölcsészetünk fejlesztésében, a miben különben a jelesebb magántelepek is közrehatottak. Ezek közül kiválóbbak az uralkodó család ráczkevei, Darányi Ignácz dr. tassi, Hajós József dömsödi, Jálics Géza szőlősgyáli gyümölcsészete, Unghváry László és József nagy kiterjedésű czeglédi faiskolái, Pálóczi Horváth István örkényi faiskolája és terjedelmes gyümölcstelepe. - Kirschner András Kalocsán, Petz Ármin Kerepesen, Hein János Dunavarsányban, Magyar György Csobánkán szintén jobb faiskolákat tartanak fenn.
A vármegye gyümölcstermesztésének azonban nagyobb akadálya a szélsőségekre hajló éghajlat. Nagy károkat okoz a gyakori kései fagy és a homokos vidékeken a nyári aszály. A rovarkárokkal való örökös küzdelem is bénítólag hat, de az is tény, hogy a termesztők védekezése is gyenge. Nagy veszedelme alföldi gyümölcseinknek - egyéb kártékony rovarok között - az almamoly; de még nagyobb baj ennél a vértetű, mely ellen a védekezés fölötte nehéz. A hegyvidékek gyümölcsöseinek állandó veszedelme az erdők vándorhernyója és a cserebogár, melyek egész vidék gyümölcsfáinak a lombját letarolják.
Az útaknak gyümölcsfákkal való fásítása első ízben valószínűleg Püspökhatvanban történt, hol az országút a váczi püspökség galambosi pusztáján cseresznyefákkal volt kiültetve. A pomázi (pilisi felső) járásban a nyolczvanas évek végén a pomáz-csobánkai kb. 6 km. utat ültették ki cseresznyefákkal. Az állami útaknak gyümölcsfákkal való befásítását, a törvényhatósági útak befásítása is követi, mely czélra 1899-től kezdődőleg, eleintén a vármegyei gazdasági egyesület halasi telepéről, később már termelőktől is szállítottak gyümölcsfákat, melyek ugyan gyakori rongálásnak vannak kitéve, de pótlásukról gondoskodva van. Ez idő szerint gyümölcsfákkal ki van ültetve 82 km. állami, és mintegy 80 km. törvényhatósági és viczinális útvonal.
Grassalkovich-féle borház a gödöllői koronauradalomban.
A Hungária szőlőtelep Nagykátán.
A turai uradalom teréztelepi borháza.
Budafoki pinczék.
Haszon- és díszkertészet.
A vármegye konyhakerti, helyesebben zöldség-termesztése azokon a vidékeken, melyek a főváros élelmezését látják el, fejlettnek mondható; a távolabbi vidékeken azonban - a hol a zöldségtermesztés a népélelmezés szempontjából is fontossággal bírna, - kezdetleges. Összes termesztésünk és kereskedelmünk - az uborka és fejes sajáta kivételével - jóformán csak Budapest és vidékének ellátására irányul, a mi azt eredményezte, hogy igen sok vidék, mely maga is megtermeszthetné a szükséges anyagot, zöldségszükségletét Budapestről szerzi.
Népünkben a konyhakertészetre való hajlam megvan, hisz Budapest vidékén és a jobb közlekedési helyeken ezt a gazdasági ágat is felkarolja; de a legtöbb helyen csak mellékfoglalkozás s így a kellő szakértelem és az értékesítéshez szükséges tudás és kitartás nem fejlődhetett ki mindenütt, a mi azután azt eredményezi, hogy nemcsak Budapesten és vidékén, de egyéb fogyasztó középpontok közelében is, bolgár kertészek ütnek tanyát, a kik alkalmas földekért 80-200 K haszonbért fizetnek, sokat kevernek, de keresetüket külföldre viszik.
A konyhakertészetnek is van múltja vármegyénkben. A csepelszigeti helységek sok kerti veteményt és zöldséget hordtak Budapestre. Dunaharaszti, Taksony híres nagyfejű káposztával, Dunapataj, Ordas, Géderlak, Aszód fokhagymával és vereshagymával kereskedtek. A hetvenes években az alsó Dunamente sok zöldséget, káposztát, hagymát, répát, paprikát termesztett. Nagykőrös uborka-termesztéséről volt híres már akkor is. A csepelszigeti és a felsődunamenti, továbbá a Budapest közelében fekvő és a galgamenti községek akkor is jó kertivetemény-mívelők voltak. Őrszentmiklós és Püspökszilágy majorannát, Kóka és Rákoscsaba jó tormát, Páty pedig jó vöröshagymát termelt. A bolgár kertészek is el voltak már terjedve Budapest vidékén és a Duna mindkét partján, de ezek már nemcsak itt, hanem a Rákos mentén, Gödöllő vidékén, továbbá le egészen Czeglédig is, sőt szigetesen az Alföldön is, ott, a hol az öntözéshez alkalmas víz van, találhatók. Tőlük népünk sokat tanulhatna, de inkább a külterjesebb zöldségtermesztést, mint a bolgárkertészkedést karolja fel. Nagyobb igyekezetet fejtenek ki a konyhakertészeti termények előállításában Dunakeszi, Rákospalota, Sződ, Fót, Mogyoród, Veresegyháza, Váczhartyán vidéke, a hol a paradicsomot, uborkát és egyéb zöldségfélét nagyban termesztik.
61A vármegye alsó részén fekvő községek: Géderlak, Uszód, Foktő, Bátya szintén sok zöldséget termesztenek és sárgadinnyét is, melyet hajón szállítanak Budapestre és máshova. A konyhakerti és fűszernövények közül különösen sok paprikát termeszt ez a vidék, úgy hogy a szántóföldnek egy része is ezzel van beültetve. A paprikát hüvelyesen, vagy e czélra szolgáló gőz- és Dunamalmokban megőrölve értékesítik. Bátyán is van ilyen gőzmalom.
Káposztát - a fent említett vidékeken kívül - nagyban termesztenek a gazdák a Galga mentén, Tura vidékén, Vecsésen, Üllőn, Czeglédberczelen és Kiskunfélegyháza vidékén. Élénk kereskedést űznek vele.
Nagykőrösön igen sok téli fejes-salátát és uborkát termesztenek. Kora tavaszszal a salátát naponként vaggon-számra (10-20 vaggon), nyáron, nyárutóján pedig az uborkát vonatszámra szállítják innen. Június 20-tól, július 31-ig, naponként 20-25 vaggon uborkát szállítanak el. A nagykőrösi uborka-vásárnak nagy a híre. Termés idején a piaczon kazalszámra halmozzák fel az uborkát.
Sajnos, hogy ez uborkának jó része Ausztriából feldolgozva kerül ismét vissza hozzánk. Feldolgozására az utóbbi időben a nagykőrösi gazdák szövetkezve, feldolgozó telepet állítottak fel, mely azonban az itt termett anyagnak még csak igen kis részét dolgozza fel.
A dinnyetermesztéssel is nagy mértékben foglalkoznak gazdáink. Kisebb-nagyobb gazdaságok vetélkednek a jelesebb görög- és sárgadinnyék előállításában, úgy hogy nyárban és nyárutóján a budapesti piaczot jóformán elhalmozzák, de kivitel is van. Különösen a Dány és a Kóka-vidékiek tünnek ki e téren.
Spárga-termesztéssel inkább a nagyobb gazdasági kertészetek foglalkoznak és a behozatalt e téren jóformán kiszorították.
Hajtatással kisebb mértékben a budai kertészeti tanintézet foglalkozik, egy belga társaság pedig "Magyar-Belga kertgazdaság" czimmel 1905-ben Váczon, a város által adott területen, nagy költséggel hajtató-házakat épített, a hol különféle gyümölcsöt, szőlőt, őszibaraczkot és zöldségfélét, salátát, uborkát és sok kerti szamóczát termeszt és a belföldi s külföldi piaczokon értékesíti. A kerti szamócza termesztése különben is elterjedt. Leányfalu különösen sokat hoz piaczra. Szentendre vidéke pedig sok málnát. Ujabban egyes nagyobb gazdaságok is felkarolták a konyhakertészetet, a korai előállításra helyezvén a fősúlyt.
A díszkertészetet leginkább a nagyobb urasági birtokok karolják fel; így a gödöllői kir. kastély kertészete, a váczi püspökség váczi, gróf Vigyázó abonyi és rátóti, gróf Károlyi László fóti, Györgyey Illés tápiógyörgyei, báró Prónay Dezső és Gábor acsai, gróf Keglevich Gábor egreskátai és abonyi, gróf Dessewffy Emil újszászi, báró Orczy Andor újszászi, báró Harkányi Frigyes abonyi, gróf Teleki Tibor gyömrői, gróf Szápáry István alberti, a kalocsai érsekség kalocsai, báró Schossberger Viktor turai, Beniczky Ádám zsámboki, özv. Beretvás Endréné tóalmási, Beniczky Gáborné czinkotai, Jálics Géza gyáli, gróf Serényi János dukai, Gyömrőy Aurél gyömrői, báró Podmaniczky Géza kartali, báró Nyáry Gyula pilisi, báró Podmaniczky Levente fenyőharaszti parkja és díszkertje és több kisebb díszkert nyujtanak e téren szép példát.
Díszfa-neveléssel és virágkertészettel különösen a főváros körzetében foglalkozik sikerrel több kertészet; a Bernolák-féle soroksári kereskedelmi kertészet pedig a gyöngyvirág-hajtatást és termelést karolta fel és versenyre kel Budapesten a behozatallal. Érdekes jelenségként említjük fel, hogy Csobánkán és vidékén a lakosság nagyban termeszti és szállítja Budapestre a szebbnél-szebb, nemesebb rózsákat. A kisgazdák udvara tele van ültetve a legnemesebb rózsatövekkel, úgy hogy az egész község olyan, mint egy rózsakert; sőt már a szántóföldeken is hold számra nevelik a rózsát, a mi most már a szomszéd községekben is terjed. A rózsatenyésztés meghonosítója itt Vukai, csobánkai jegyző volt.
Konyhakerti és virágmagvak nagyban való termesztésével báró Harkányi Frigyes abonyi gazdasága foglalkozik.
Említést érdemel még az is, hogy Leányfalúról és vidékéről nagy mennyiségű liliomot szállítanak Budapestre, hol az utczákat jóformán elárasztják.
Állattenyésztés.
Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye állattenyésztése a közelmultban szintén nagy átalakuláson ment át. Míg Budapest székesfővárosnak és az egyes vidéki nagyobb középpontoknak élelmezési szükséglete és kivitelünk nem öltött oly 62arányokat, mint ma, állattenyésztésünk is a mindenkori mezőgazdasági és értékesítési viszonyokhoz képest alakult ki. A vármegye felső vidékén az értékesítési viszonyok kedvezőbb fejlődése következtében azonban, fokozatosan teret nyer az intenzívebb gazdálkodási rendszer. A halmos fennsíkokon elterülő legelők eke alá kerülnek és a juhtenyésztéssel szemben tért nyer a nyugati fajta szarvasmarha tenyésztése és termékeinek - a tejnek, a húsnak - az értékesítése.
A múlt század második felében az Alföld téres legelőin és dús kaszálóin még mindíg a ménes, a magyar gulya, a juhászat és különösen a Sárköz (Kalocsa) vidékén a falkás sertéstartás a hasznot hozó termelési ág. A közlekedési vonalak kifejlődése, a termelési iránynak a viszonyoktól követelt megváltozása azonban, itt is eke alá vonja a téres legelőket és a szénát termő gyepeket, réteket.
Az állattenyésztés itt is más irányt vesz; a szilaj gulyák a cserényekből istállókba kerülnek és a juhnyájak a zsíros gyapjút termő mezőkről, kizárólag a szíkes gyepre, tarlóra szorulnak; számuk apad.
A rétek, gyepek feltörése következtében előállott szénahiányt tömegesebb mesterséges takarmányfélékkel kell pótolni. A takarmány értékesebbé válik. A kihasznált föld trágyázást kíván. Az átalakulás itt is fokozatosan megindult a belterjesebb gazdálkodásra.
Érdekes képét látjuk ennek az átalakulásnak és a tenyésztési irány megváltozásának, a fejlődésnek és hanyatlásnak a következő táblázatban:
Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye állat-állománya.
| 18842 | 1895 | 1904 | 1908 | 1909 | |
| években darab | |||||
| Magyar fajta szarvasmarha | 185432 | 154171 | 103100 | 90244 | 80943 |
| Nyugati (tarka és borzderes szarvasmarha) | 31820 | 71202 | 110882 | 151990 | 138968 |
| Bivaly | 427 | 522 | 775 | 1024 | 946 |
| Ló | 108496 | 106007 | 101137 | 104963 | 102507 |
| Szamár és öszvér | 2062 | 1132 | 665 | 670 | 660 |
| Sertés | 289056 | 304168 | 243798 | 236804 | 202202 |
| Juh | 451899 | 212655 | 171299 | 176677 | 143959 |
| Kecske | 970 | 2515 | 1923 | 2888 | 3269 |
Az 1904, 1905. és 1908-9. évben uralkodó aszályos időjárásnak tudható be, hogy a szarvasmarha- és juh-állomány 1908-ról 1909-re nagyot esett. Tekintettel arra, hogy nagy átlagban a szarvasmarha-állomány 40%-a, a lóállomány 20%-a növendékállat-számba megy - és ha 2 drb növendék, 10 drb kisebb más állat, egy számos-állatnak tekintetik, úgy az 1908. évi állatlétszám számos-állatra átszámítva, 331.195-re rúg. Ha ezt az 1,789.749 kat. hold termő területhez viszonyítjuk, 5.40 kat. hold esik egy számos-állatra.
Szarvasmarha.
E vármegye mezőgazdaságának a múltban is és jelenleg is a szarvasmarhatenyésztés a leghasznosabb ága. A múlt század első felében, midőn az Alföld téres mezőin és vizenyős legelőin a szilaj gulyák tanyáztak, a szarvasmarhatenyésztés - az akkori viszonyokhoz képest - épen úgy fel volt karolva, mint - a tenyész- és hasznosítási irány megváltozásával - ma is. Igaz, hogy a múlt század első felében a juhtenyésztés a szarvasmarha-tenyésztést némileg visszaszorította, de a vármegye szarvasmarha-tenyésztése elég virágzó volt.
A múlt század első felében általában magyar fajta szarvasmarhát tenyésztettek és tartottak, mert kitünő igás anyagot nevelt és a dús mezőkön hízott állat messze vidéken keresett volt. A XVIII. században betelepített svábok azonban nyugati marhát hozván magukkal, a vármegye felső részén - hol a tej már régebben is könnyen értékesíthető volt - ez is lassan tért nyert; a múlt század elején pedig már svájczi és hollandi tenyésztésről is történik említés.
Fényes Eleknek 1847. évi leírása szerint, a vármegye közép és déli tágas pusztáit gyönyörű gulyák lepik el. Az ökrök és tehenek a közönséges, nagyszarvú, hófehérségű magyar fajtából valók. A Kiskunság is nagyban tenyésztette a szarvasmarhát. Fényes szerint az idevaló tágas homok- és szíkes-pusztákon ezrenként legeltek a legszebb fajú magyar ökrök és tehenek. Voltak gazdák, a kik tavaszszal 2-300 darab ökröt a közelfekvő helyek vásáraiban összeszedtek, azokat a nyári legelőkön meghízlalták és vagy helyben, vagy a híres fehérvári vásáron, jó nyereséggel eladták. Jobb állattenyésztő községnek jelzi: Budafokot, Rákospalotát, Abonyt, Kalocsát, Kiskunmajsát. Marhavásárairól nevezetes 63volt: Nagykáta és Kiskunfélegyháza. Soroksár már akkor is sok borjút szállított Pestre, tehát itt már akkor is lefejő tehenészetet űztek.
Galgóczy az ő monografiájában, 1877-ben már azt jelzi, hogy Budapest és Vácz körül több község a tehenészetre fordít dicséretes figyelmet és a magyar fajta mellett, a svájczi, hollandi és ezekkel kevert fajták szaporodnak, s némely község, különösen a pilisi járásban (pomázi, biai) már csak svájczi bikát tart. Törökbálint és Budajenő községek hollandi fajtát tenyésztettek; más községeknek a magyar mellett svájczi és hollandi bikája is volt. A lefejő tehenészet már akkor is elterjedt. Az akkori nagyobb tehenészetek voltak: Zsivora György rákosi, Cséry Lajos szentlőrinczi, Latinovics Albin dukai, Karsai Albert és Vilmos boldogi tehenészete, az utóbbi helyen svájczi és hollandi fajtákkal. 1870-ben svájczi tehén 7047, borjú 4460 volt mindössze.
A magyar fajta tenyésztése azonban még akkor túlnyomó volt; 48748 darab tehenet és 52100 drb borjút írtak össze. Legjobb nevelő-hely volt a solti járás (dunavecsei, kalocsai, kiskőrösi). A Kiskunság is sok szarvasmarhát tartott, de a fiatal marhákat 1-2 éves korban vásárolta is. A magyar marha még "eléggé megvan jeles fajjellegében", bár a tenyésztés több helyen elhanyagolt.
Jelesebb és ősrégi gulyaként említi fel Galgóczy a kalocsai érsekség hildkáli gulyáját (Hajós), mely a gróf Csáky-féle körmösdi-fajból származik és 126 anyatehén után nevel. Ez a gulya még ma is megvan. Köztudomás szerint azonban, sőt még a múlt század vége felé is, a következő gazdaságok tartottak jobb magyar gulyákat: A gödöllői korona-uradalom Gödöllőn, Karsai Albert és Vilmos Boldogon, báró Schossberger Zsigmond Turán, báró Orczy örökösei Újszászon, Hauer Béla Hartán, Bojáron, Zseny István Kiskunhalason, gróf Teleki József Duna-Tetétlenen, a Halász-család Alsódabason.
A szarvasmarha-tenyésztés iránya azonban az utóbbi két évtized alatt igen megváltozott. A juhtenyésztés hanyatlása, a közlekedési viszonyok fejlődése, Budapest és egyéb fogyasztási középpontok kialakulása és kivitelünk fejlődése hatott erre közre. A magyar fajta szarvasmarha a gyors fejlődésű és több irányban hasznosítható nyugati fajtával szemben tért veszít.
A vármegye felső részén a tej- és hústermelésre alkalmasabb és gyorsabban fejlődő nyugati fajták tenyésztését tették a viszonyok indokolttá. A kis- és nagybirtokosok egyaránt fokozatosan erre tértek át.
A székesfőváros közelében lévő nagyobb tejgazdaságok a köztenyésztésre megállapított fajtán kívül ugyan egyéb nyugati fajtákat (borzderes, pinczgaui, lapály) is tenyésztenek, de a köztenyésztésben, mint legjobban bevált és több irányban is jól hasznosító fajtát, a "simmenthali jellegű pirostarka fajtát" karolták fel. A felső járásokban ez a jelleg a köztenyésztésben kezd is kialakulni. A czélirányos tenyésztés kialakulásának azonban igen nagy hátránya, hogy Budapest vidékén a nagyobb gazdaságok zöme és a kisgazdák tekintélyes része lefejő tehenészetet űz. A jó fejős, fiatal, borjas teheneket magas áron vásárolják össze és azt lefejve, meghízlalva értékesítik; a borjú pedig vágóhídra kerül. Ez a hasznothozó üzem a legjobb tenyészanyagot vonja ki a tenyésztésből és ez a Budapest közvetetlen körzetében lévő községek tenyésztésén meg is látszik, tulajdonképeni tenyésztést csak Budapesttől távolabb találunk.
A vármegye alsó részén köztenyésztésben még túlnyomólag a magyar fajta van meg; de itt is tért veszít. A fejlődő közlekedési viszonyok, a birtokok eldarabolása és ezzel kapcsolatosan a legelő-területek csökkenése, az istállózásra utalják a kisgazdát, és ennek következménye, hogy a kisebb tagos-birtokokon, legelő hiányában, vetett takarmány mellett, a simmenthali jellegű pirostarka fajta marha tenyésztésére térnek át. Az oly távoleső községek azonban, a hol a kisgazdák birtoka több dűlőbe esik és alkalmas közlegelő van, még mindíg a magyar fajta tenyésztése űzhető sikerrel, mert itt a tej nehezebben értékesíthető, az igás-ökörnek, tinónak pedig nagy az ára. A magyar fajta tenyésztésében, - ha számban tért veszít is, - minőség tekintetében határozott fejlődés észlelhető. Dunapataj, Kalocsa, Hajós, Császártöltés és Akasztó, sőt fentebb Solt, Szabadszállás vidékén a kisgazdák kezén is még igen jó anyag van. A változó viszonyok azonban azt eredményezték, hogy egyes vidékeken, a hol a tenyészirány kezd átalakulni, fajjelleg tekintetében az anyag vegyes.
Ez idő szerint, a köztenyésztésben, tisztán simmenthali jellegű pirostarka fajta szarvasmarhát a következő járásokban és városokban tenyésztenek: 64a nagykátai, abonyi, monori, alsódabasi, ráczkevei, pomázi, biai, váczi, gödöllői járásokban, Szentendre és Vácz r. t. városokban. Kizárólag magyar fajtát pedig a kiskőrösi járás és Kiskunhalas tenyészt. Túlnyomólag simmenthali pirostarkát a dunavecsei járás, Czegléd és Nagykőrös; túlnyomólag magyar fajtát a kiskunfélegyházai, kunszentmiklósi, kalocsai járás és Kiskunfélegyháza tenyészt. Jelesebb magyar fajta gulyát tartanak fenn ez idő szerint a kalocsai érseki uradalom Hajóson, Wolfinger Alajos a kalocsai érsekségi hartai bérleten. Kisebb gulyája még több gazdaságnak van.
Simmenthali jellegű pirostarka marhát tartanak és tenyésztenek ugyan számosan, de jobb tenyészanyag előállítására és értékesítésére kevés gazdaság helyez súlyt, mert a tejtermelést tekintik főczélnak. Blaskovich Ernő tápiószentmártoni, Darányi Béla pusztaanyácsai, gróf Dessewffy Emil újszászi, Floch-Reyhersberg Alfréd gödi, Györgyey Illés tápiógyörgyei, gróf Keglevich Gábor egreskátai, a korona-uradalom gödöllői, m. kir. javító intézet aszódi, Jálics Géza gyáli, Reusz Henrik tápiósápi, Segesváry Ödön domonyi, Tahy István galgagyörki gazdasága és a kalocsai érseki uradalom tenyésztéssel is foglalkozik.
A mi az apaállatoknak az anyaállatokhoz való arányát illeti, ez a vármegye túlnyomó részében a helyi viszonyoknak megfelelőleg kielégítőnek mondható. Igen nagy nehézséggel jár azonban a szükséges apaállatoknak a köztenyésztésben kellő számban való biztosítása a vármegyének azon a részén, a hol tanyás-gazdaságok vannak. A mérföldekre terjedő határokon nagy számban elszórt törpe-, kis- és középbirtokok a községi középpontoktól oly távol esnek, hogy kellő számu apaállatokról gondoskodni alig lehet és e tanyák nagy részén az apaállat-szükségletet egyes birtokosok tenyészállataival látják el. A tenyésztés fejlesztésével azonban ez a helyzet is javulni fog.
A vármegye felső és a főváros közelébe eső vidékein, valamint azokon a vidékeken, melyeket a vasuti közlekedés a fővárossal közvetetlen összeköttetésbe hoz, a tejtermelés a szarvasmarha-tenyésztésnek főbb jövedelmi forrása. A főváros körzetében óriási - sok helyen több 100 darabból álló - tehenészetek vannak, melyek tejtermékeiket Budapesten a központi tejcsarnokszövetkezet és kereskedők útján értékesítik. A kisebb gazdaságok tejtermékeit egy, vagy több községből, kisebb-nagyobb kereskedők szedik össze és értékesítik Budapesten, de a kistermelők egy része önmaga is házal vele a fővárosban. A hol pedig a friss tejet a kisgazdák nem értékesíthetik, ott feldolgozott állapotban, tejföl, vaj és turóként kerül forgalomba.
Maga a központi tejcsarnok az utólsó üzletévben körülbelül 9,000.000 liter Pestmegyében termelt tejet értékesített, mi egy tehénre 2000 liter termelést véve fel, mintegy 4500 tehén fejésének az eredménye.
A tej értékesítése a nagy gazdaságokban, melyek jól kezelt tejet nagy mennyiségben szállítanak, aránylag kedvező, mert 17-18 fillért érnek el literenként. A kisgazdák azonban már olcsóbban értékesítik a tejet, mert kisebb mennyiségben a kiskereskedők, távolság szerint, csak 12, 13 fillért fizetnék literenként. A házaló termelők, a költséget nem számítva, magasabb árat érnek el.
Bár a tejtermelés igen haszonhajtó és takarmány-értékesítés és trágyatermelés szempontjából is fontos, mégis oly vidékeken, a hol a tej a helyi piaczon nagyobb mértékben nem értékesíthető, a gazdák a tejtermelésre súlyt nem helyeznek, holott annak tejszín, vaj, sajt alakjában való értékesítése haszonnal járna. E miatt a kisebb helyeken a helyi piacz szükségletére sincs jó anyag.
A vármegye gazdasági egyesülete több éven át népies előadásokon hívta fel a gazdák figyelmét a tejszövetkezetekre és ez úton a tejtermelés fokozására és értékesítésére, de eddig kevés sikerrel. Előrelátható volt különben, hogy e felhívásnak a főváros közelében nem lesz eredménye, mert itt a gazdák egy része házalva értékesíti a tejet; a községekben termelt tejmennyiséget pedig kiskereskedők vásárolják össze, a kik majdnem minden községben kisebbszerű tejgyűjtő-helyiséget tartanak fenn. A vármegye más részén azonban a mozgalom a tejnek szövetkezeti úton való értékesítésére, lassan bár, de mégis megindult.
Az első község, mely tejszövetkezetet alakított, 1899-ben Harta volt és pedig magyar fajta tehenekkel. Ezt követte 1902-ben Szeremle és Nagykáta, 1903-ban Dömsöd, Tass és Szentmártonkáta, 1908-ban Czegléd, 1909-ben Püspökhatvan. 1908 végén tehát hét tejszövetkezet működött 848 taggal és 1246 üzletrészszel. Termeltek 951.918 liter tejet, 9150 kg. vajat, melyért 107.040 koronát vettek be. Ezenkívül Harta és Szeremle a szabadkai központba tejszínt is szállított. Ez az intézmény természetesen még erős fejlődésben van. Czegléden pl. 1908-ban csak 267 tehén tejét szállították a szövetkezetbe, holott Czegléd határában mintegy 3500 tehén van.
A következő táblázat nyujt érdekes képet a vármegye szarvasmarha-állományáról, mely minőségre való fejlesztés és rendszeres takarmányozás mellett népünknek a mainál sokkal nagyobb jövedelmet biztosíthatna.
Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye szarvasmarha-állománya fajtánként feltüntetve
| (Egyéb = bika, ökör, tinó, üsző, borju.) | 1908 | 1909 |
| Magyar fajta tehén | 26001 | 23597 |
| egyéb | 64243 | 57346 |
| Pirostarka tehén | 63550 | 61793 |
| egyéb | 59260 | 49466 |
| Borzderes tehén | 3851 | 3983 |
| egyéb | 2619 | 2467 |
| Másfajta tarka tehén | 11215 | 11225 |
| egyéb | 11556 | 10034 |
| Bivaly-tehén | 63 | 38 |
| egyéb | 961 | 908 |
| Összesen | 243319 | 220857 |
| Magyar tehén | 26001 | 23597 |
| Pirostarka tehén | 63550 | 61793 |
| Borzderes tehén | 3851 | 3983 |
| Másfajta tarka tehén | 11215 | 11225 |
| Bivaly | 63 | 38 |
| Összes tehén-létszám: | 104680 | 100636 |
Az 1908-ban összeírt szarvasmarha-állomány a vármegye nagyságához, termő-területéhez és népességének számához arányítva, egy □km.-re 20.05 drb. szarvasmarha és 8.6 darab tehén esik. Az egész területből egy darab szarvasmarhára 8.65 kat. hold, egy tehénre 20.10 kat. hold esik. A termő területből egy darab szarvasmarhára 7.19 kat. hold, egy tehénre 16.71 kat. hold esik. Ezer lélekre esik a szarvasmarha-létszámból 295.2, a tehén-állományból 127 darab.
A lélekszámmal való összehasonlítás csak a mezőgazdasági termelés szempontjából fontos, mert a tehenektől nyert tej jó részét Budapest és környéke veszi fel. Fontos azonban, ha a szarvasmarha-állományt a népesség szaporodásával állítjuk arányba. Budapest és a vármegye népessége 1890-1900-ig 224.538 + 139.898 = 364.436 lélekkel szaporodott. Az 1900. évi állatösszeírás szerint a vármegye népességéből 1000 lélekre 330 darab szarvasmarha esett, az 1908. évi állatösszeírás szerint - bár az 1900. évi népszámlálás adataival történt az összeírás - 1000 lélekre már csak 295.2 darab jut, tehát a tehénállomány aránya is csökkent.
Budapest és vidéke szaporodó népességének tejszükségletét elsősorban e vármegye mezőgazdaságának kellene ellátni. A vármegye állattenyésztése azonban nem fejlődvén a népesség számának szaporodásával egyenlő arányban, világos, hogy Budapest és vidékének tej- és tejtermékbeli szükségletét távolabbi vidékről kell beszerezni és be is szerzi.
Állattenyésztésünk fejlesztése terén, népünk vagyonosodása és mezőgazdasági kulturánk fejlesztése érdekében, még nagyon sok a tennivaló. A vármegye állattenyésztésének előmozdításában az állam és a törvényhatóság, valamint a vármegye gazdasági egyesülete tevékenyen közrehat. Az 1883-ban megalakult vármegyei állattenyésztést előmozdító egyesület, mely 1886-ban vármegyei gazdasági egyesületté alakult át, szabályrendeletei keretében megállapította az egyes vidékek tenyésztési irányát. Köztenyésztésre a simmenthali jellegű pirostarkát és a magyar fajtát fogadta el. Megállapította az apaállatoknak az anyaállatokhoz való arányát. A járásonként szervezett egyesületi bizottságok a községek apaállományát évről-évre megvizsgálják és közreműködnek, hogy a tenyésztésre nem alkalmas apaállatok fokozatosan megfelelőkkel cseréltessenek ki. A földmivelésügyi miniszter hozzájárulásával az egyesület állattenyésztési alapot alkotott és a hozzáforduló községek részére jó minőségű, fajjellegű apaállatokat, sőt kivételesen teheneket is szerzett be s árengedmény mellett, 66részletfizetésre osztotta azt ki. E czélból több éven át Mácsán, a központi tejcsarnok bérletén bikatelepet tartott fenn, hol állandóan 15-30 tenyészbika volt.
Az 1894: XII. t.-cz. életbeléptetése után e téren már eredményesebb működés volt kifejthető. Az apaállat-kiosztásokat 1898-tól már a m. kir. állattenyésztési felügyelőség az egyesülettel egyetértőleg teljesítette; így lassan bár, de fokozatos fejlődés indult meg e téren.
A társadalmi tevékenységet az állam és törvényhatóság szintén hathatósan támogatja. Az állam évenként tekintélyes összeget, az utóbbi időben már 2000-2500 koronát folyósít szarvasmarha-tenyésztési jutalomdíjakra. A törvényhatóság az ebadóból évente mintegy 5000 koronával segélyezi az állattenyésztés előmozdítására irányuló törekvést. Ebből 700 koronát évenként a községi apaállatgondozók jutalmazására, 1500 koronát jutalomdíjakra, a többit pedig községek apaállatbeszerzési segélyére és egyéb tenyésztési czélokra fordítják.
Az egyesület az évenként rendezni szokott állatdíjazásokon kívül, az 1899. évi szegedi és az 1909. évi budapesti országos kiállításokon szép gyűjteményben mutatta be a vármegye népies tenyésztését. Telepített Budakeszin, 60 holdas bekerített területen egy csikó- és borju-kertet is, hol évenként a csikókon kívül, 30-40 darab üszőt helyeztek el. Ez a telep azonban, néhány évi eredményes fennállás után, az ottani gazdakör feloszlásakor megszünt.
A következő táblázat tünteti fel az egyesület és az állam által a községeknek és a birtokossági testületeknek kiosztott bikák létszámát.
Egyesületi kiosztás:
| 1890 előtt és 1894-ig 207 darab tehenet és 18 darab bikát is szerzett be az egyesület egyes gazdaságok részére | ||
| Magyar bika | Simm. jellegű pirostarka bika | |
| 1890-ig bezárólag | 17 | 16 |
| 1891-1894-ig bezárólag | 7 | 85 |
| 1895-ben | - | 15 |
| 1896-ban | - | 31 |
| 1897-ben | 17 | 58 |
| 1898-ban | 13 | 39 |
| 1899-ben (részben az állattenyésztési felügyelőséggel együtt beszerezve) | 6 | 50 |
| Összesen: | 60 | 294 |
Állami kiosztás:
| 1890-ben | 14 | 59 |
| 1901-ben | 30 | 108 |
| 1902-ben | 17 | 111 |
| 1903-ben | 15 | 76 |
| 1904-ben | 16 | 93 |
| 1905-ben | 17 | 120 |
| 1906-ban | 26 | 58 |
| 1907-ben | 20 | 93 |
| 1908-ban | 28 | 82 |
| 1909-ben | 21 | 66 |
| Összesen: | 204 | 866 |
Lótenyésztés.
E vármegye lakosai régtől fogva mindig előszeretettel foglalkoztak a lótenyésztéssel, de reá is voltak erre utalva. Az 1778. évi összeírás szerint a pilisi és solti járások álhattak a lótenyésztés terén első helyen, mert ez az összeírás e járások nagyobb fajta lovairól tesz említést. Fényes Elek 1847. évi leírása szerint a csepelszigeti németek és még inkább a ráczok lovai állották jó hírben, de a rákospalotai, fóti, versegi, tóalmási, zagyvarékasi, és más magyar községek lakosainak is igen jó lovai voltak, mert a Pest-Debreczen között való élénk fuvarozást is ők bonyolították le. Abonyt is jó lótartó vidéknek jelzi. Hartának nagycsontu lovairól tesz említést. Számos kisebb ménesről is megemlékszik. Mindez azt mutatja, hogy e vármegye lótenyésztése már a múlt század elején is fejlett volt.
Galgóczy Károly 1877-ben közrebocsájtott monografiájában a Beniczky-Lipcsey család tázlári, Blaskovich László tápiószentmártoni, Beniczky Ödönné czinkotai, Blaskovich Ernő tápiószentmártoni, Györgyey Adolf tápiógyörgyei, Halász Béla gyóni, a Halász-Konkoly család gyóni, hg. Kóburg vacsi, Kégl István pakonyi, gróf Károlyi István fóti, Karsai testvérek boldogi, báró Lipthay 67Béla sarlósári, báró Orczy örök. ujszászi, báró Podmaniczky János peszéradacsi, báró Prónay Elek tóalmási, báró Prónay Dezső acsai, a Lipcsey család tázlári, Schossberger Zsigmond turai, a telki apátság, a gróf Teleki család révbéri méneseiről emlékszik meg, Nagykőrös r. t. város, Zsámbék, Rákospalota, Páty, Tök, Törökbálint, Szigetszentmiklós, Tápiószentmárton, Telki, Budajenő, Uszód és Tóalmás községek népies tenyésztését pedig elismeréssel említi fel.
A lótenyésztés fejlesztésének megalapozása a lótenyésztésnek állami kezelés utján való ellátásával történt és a magán, de különösen a népies tenyésztésnek ez vetette meg az alapját. Ez utóbbi azonban e vármegye területének nagysága és talajviszonyok változó volta miatt, egyöntetű jelleget nem nyerhet. Az alföldi homokos rónákon a könnyebb, arabs jellégű lovak tenyésztése válik be. A duna- és tiszamenti kötöttebb földeken inkább a csontosabb angol félvér tenyésztése indokolt, míg a vármegye felső és pedig a pilisi hegyvidéki részén, a nehezebb, igavonásra is alkalmas, (Nónius, Furiosó) de nem hidegvérű anyag tenyésztése válik be. És tényleg ez a tenyésztési irány terjedt el.
Minthogy a változó vidékek tenyésztése között határvonalat vonni nem lehet, népies lótenyésztésünk egyöntetűség és minőség tekintetében a szomszédos Heves, Csongrád, Bács és Komárom vármegyék fejlett népies tenyésztését még nem érhette el, de viszont vannak vidékek, melyeknek népies tenyészanyaga e vármegyék népies tenyésztésével szemben már nincsenek hátrányban. Igy Czegléd, Nagykőrös, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas r. t. városoknak a monori, abonyi, solti, kalocsai, kiskőrösi (alsórész) járások több községének - különösen katonai szolgálatra - kiváló jó anyaga van.
Báró Podmaniczky Gyula összeírása szerint e vármegyében a következő birtokosok tulajdonában vannak számbavehető ménesek: Beniczky Ádám Zsámbok,3
Beretvás Endre örök. Tóalmás, Blaskovich Ernő Tápiószentmárton, Geréby Imre örök. Adacs, Glancz Sándor Monor, Gosztonyi Tibor Váczhartyán,4
Gróf Adolf Fülöpszállás, Györgyey Illés Tápiógyörgye, Hajós József Dömsöd, báró Harkányi Frigyes Abony, Hauer Béla Harta, kalocsai érsekség Hajós, gróf Károlyi Sándor örök. Fót, Kakucsi Liebner József Kakucs, gróf Nemes Vincze örök. Solt, báró Podmaniczky Géza Kartal, gróf Ráday Gedeon Iklad, Sefcsik István Jászkarajenő, Strassburger Antal Páhi-Tabdi, gróf Szapáry István Alberti, Szappanos Elek Tázlár, Szász-Kóburg-Gótai Fülöp herczeg Pusztavacs, gróf Teleki Gyula Solt-Révbér, gróf Teleki József Dunatetétlen. E méneseknek egy része a telivér-tenyésztés terén is kiválik.
Meg kell itt emlékezni a Blaskovich Ernő tápiószentmártoni ménesében nevelt Kincsem nevű (Cambuscan-Waternymph) minden idők legjobb kanczájáról, mely Európa minden nevezetes pályáján 54 versenyben futott és győzött; 384.815 korona pénzdíjat s ezenkívül számos tiszteletdíjat nyert.
E méneseknek kihatásuk van a népies tenyésztésre is, mely ez idő szerint katonai szolgálatra alkalmas lovak nevelésére, könnyebb hintós és gazdasági szükségletek ellátására irányul. - A hidegvérű anyagot igen kis mértékben, egyes nagyobb gazdaságok szükségletére tenyésztik.
A vármegye lóállománya - mint jeleztük - minőség tekintetében fejlődött, de a létszám nem emelkedett. Ennek oka abban keresendő, hogy a legelőfelosztások, birtokmegoszlások és parczellázások következtében a lónevelés a téres legelőkről az udvarokra, kifutókra szorul; a vármegye felső részén pedig, hol a tejtermelés a fő, a szarvasmarha-tartás a lótenyésztés rovására terjed.
A vármegye lóállománya a múltban és ez idő szerint a következő: 1884-ben 108496, - 1895-ben 106007, - 1904-ben 101137, - 1908-ban 104963 és 1909-ben 102507 drb.
A tenyészkancza-állományt statisztikailag megállapítani nem lehet, mert a kanczáknak nagy számát nem használjak tenyésztésre. Némi támpontot azonban mégis nyújt az 1895. évi összeírás, mely szerint a négy éven felüli kanczák száma 43541 darab, az 1 éven alóli csikók száma pedig 7656 volt; ebből tehát az következtethető, hogy a kanczáknak legfeljebb negyedrészét használták tenyésztésre.
A tenyészmének túlnyomó részét a nagykőrösi magy. kir. ménteleposztály bocsátja a tenyésztő közönség rendelkezésére, a községekben elhelyezett fedeztetési állomások útján. Igen tekintélyes azonban a száma a tenyész-igazolványt 68nyert és községi tulajdonban levő magán-méneknek is, melyeket tenyésztésre másoknak is átengednek. - Bár a hatóság szigorúan ellenőrzi, hogy tenyészigazolványt nem nyert méneket köztenyésztésre ne használjanak és az ilyeneknek a tulajdonosait érzékenyen bünteti, az ellenőrzés, az Alföldön kifejlődött tanyarendszer mellett, igen meg van nehezítve. E tekintetben azonban a helyzet évről-évre javul s a zugmének száma csökken.
A nagykőrösi méntelepnek a teleposztálya látja el ez idő szerint a vármegye ménszükségletét. Ezt a teleposztályt 1868-ban szervezték és a várostól átengedett és átalakított kaszárnya-épületben helyezték el. Ezelőtt a vármegyei fedeztetési állomásokra kiosztott mének a nagykőrösi, dorozsmai és bajai ménteleposztályokon voltak szétosztva; Beniczky Ádám lótenyészbizottmányi elnök indítványára azonban, a törvényhatóság 1903-ban kieszközölte, hogy a vármegyében szükséges összes méneket csak Nagykőrösön helyezzék el. Ez idő szerint mintegy 150 (144) darab mén áll ott a pestmegyei tenyésztők rendelkezésére, melyek 1910-ben 50 fedeztetési állomáson vannak elhelyezve.
A fedeztetési állomásokat 1873-ban állítottak fel. 1873-ban még csak 18 fedeztetési állomás volt, 1874-ben már 25, a fedező mének száma pedig 80 volt; 1877-ben 28 állomás keletkezett 83 ménnel. Ez idő óta a következő táblázat tünteti fel a fedeztetési állomások terjedését és a tenyésztési eredményt:
| 1892 | évben | 46 | állomás | 107 | ménnel |
| 1893 | évben | 46 | állomás | 121 | ménnel |
| 1894 | évben | 48 | állomás | 126 | ménnel |
| 1895 | évben | 48 | állomás | 123 | ménnel |
| 1896 | évben | 51 | állomás | 127 | ménnel |
| 1897 | évben | 53 | állomás | 136 | ménnel |
| 1898 | évben | 53 | állomás | 149 | ménnel |
| 1899 | évben | 52 | állomás | 149 | ménnel |
| 1900 | évben | 53 | állomás | 156 | ménnel |
| 1901 | évben | 52 | állomás | 152 | ménnel |
| 1902 | évben | 55 | állomás | 164 | ménnel |
| 1903 | évben | 52 | állomás | 150 | ménnel |
| 1904 | évben | 52 | állomás | 147 | ménnel |
| 1905 | évben | 52 | állomás | 146 | ménnel |
| 1906 | évben | 50 | állomás | 144 | ménnel |
| 1907 | évben | 50 | állomás | 148 | ménnel |
| 1908 | évben | 49 | állomás | 149 | ménnel |
| 1909 | évben | 49 | állomás | 148 | ménnel |
Tenyésztési eredmény 1908-ban 6880 kancza után, 4241 csikó volt.
A tenyész-igazolványokkal ellátott magán-mének száma 1904-ben 29, 1905-ben 31, 1906-ban 23, 1907-ben 25, 1908-ban 29, 1909-ben 26, 1910-ben 30.
A törvényhatóság már 1872-ben megalakította a lótenyészbizottmányt, mely 1886. évtől egyúttal a vármegye gazdasági egyesületének lótenyésztési szakosztályaként is működik; ennek tagjaiból alakul ki, de elnökeit mindenkor a törvényhatósági bizottsági közgyűlés választja. A lótenyészbizottmány feladata a fedeztetési állomások javaslatba hozatala, az állami mének megválasztása, a fedeztetési állomásoknak helyi bizottsági tagjai által való felügyelete, a magántulajdonban levő méneknek járási bizottságai útján évről-évre való megvizsgálása, mely alkalommal a köztenyésztésre alkalmas ménekre fedeztetési igazolványt állít ki. Általában feladata: a vármegye lótenyésztésének fejlesztése érdekében a törvényhatóságnak és a minisztériumnak javaslatot tenni, a hatósági rendelkezések végrehajtását ellenőrizni, a jutalomdíj-kiosztásokat, kiállításokat rendezni s a katonai lóvásárokon a tenyésztők érdekeit képviselni.
Az utóbbi években a lótenyészbizottmány évenként mintegy 1500 korona állami és 300 korona egyesületi díjat osztott ki, a 3-4 helyen tartani szokott lótenyésztési jutalomdíjosztások alkalmával, a kis-tenyésztők között. Gazdakörök útján pedig 300 koronát juttat ugyane czélra, hogy azokat a lótenyésztés érdekében való közreműködésre serkentse.
Az 1885. évi budapesti, az 1888. évi nagykőrösi, az 1899. évi szegedi országos kiállításokon, a törvényhatóság támogatása mellett, gyűjteményes kiállítást rendezett, a vármegye népies tenyésztésének bemutatása czéljából. Az 1890-ben Bécsben tartott nagyszabású gazdasági kiállításon a kistenyésztőktől vásárolt, 24 darab jól belovagolt és behajtott lovat állított ki, hogy a vármegye kisgazdáitól nevelt anyag használhatóságát beigazolja. Ez a kiállítás ott általános feltünést keltett, az első díjak egyikét (Ehrendiplom) nyerte el és a lovak nagyrészét külföldre vásárolták meg. Hasonlóképen történt az 1896-ban megtartott millenáris kiállításon is, mely alkalommal 30 lovat állítottak ki. Ezeket a nagyobbszabású kiállításokat 1890-ben Beniczky Gábor, 1896-ban gróf Teleki József lótenyészbizottmányi elnökök rendezték.
A bizottmány Kalocsán több ízben nagyobbszabású lóvásárt rendezett. Népies lóversenyeket is több helyen rendezett, így Kalocsán több ízben és Nagykőrösön. Tervbe vette továbbá egy állandó versenypálya alakítását is. Czegléden 691899, 1900, 1901, 1903, 1904, 1907. években, az úrlovasok szövetkezetének közreműködésével, az állam és a vármegye támogatásával, rendes versenyeket tartottak és egy-egy versenyen mintegy 6000 K. versenydíjat fizettek ki a nyerteseknek. Az ilyen versenyeket népies versenyek követték.
Sertés.
E vármegye sertéstenyésztését a múlt század elején Fényes Elek 1847. évi leírásában, igen virágzónak mondja; e szerint "a sertéstartásban is főgazdasága fekszik Pest vármegyének, kivált Kalocsa tájékán, hol ezt a nagy kiterjedésű gyökeres, bozótos, posványos helyek s a kukoriczatermesztés hatalmasan előmozdítják; lehet mondani, hogy az elhíresedett bajai sertésvásárt főképen e vidék virágzó sertéstenyésztése tartja fenn. Megkülönböztető jele a kalocsai sertésnek a nyulánk test s a hosszú fül." Kalocsa után Nagykőrös tartott legtöbb sertést. A Kiskunság is sok sertést tenyésztett. Az értékesítés a pesti és egyéb piaczok ellátása útján történt s így e téren, különösen a szalona és zsíradék értékesítésében élénk kereskedelem fejlett ki.
A sertés-fajta, a fentiek szerint, bizonyára a mangalicza volt. Úgy látszott, hogy a sertéstenyésztés, mely a múlt század elején virágzó volt, visszaesett; mert Galgóczy 1877-ben írott monografiájában jelzi, hogy az a 139.913 darab sertés, mely összeíratott, a népesség háziszükségletére is alig elég és a kereskedelmi nagyhízlalásra aránylag igen kevés anyagot ad.
A sertéstenyésztés túlnyomólag, mint ma is, a földmívelő nép kezén volt, bár Galgóczy megemlékszik egyes birtokosokról is, kik a faj-egyformaságra és kiegyenlítettségre gondot fordítanak. A népies tenyésztés azonban még alacsony fokon áll, úgy hogy csak némileg is kiegyenlített egyforma községi sertésnyájat látni ritkaság. Egyik okául ennek azt veti, hogy a községi kanok mellett, a pásztorok vegyes fejletlen kanokat is tartanak. A mi a fajtát illeti, előbb a rövidorrú, apró, hegyes fülű kis mangalicza volt elterjedtebb, melyet a konya fülü, szőke nagy mangalicza váltott föl. A népies tenyésztésben tényleg állandóan és még ma is a mangalicza a túlnyomó és köztenyésztésre csakis ez a fajta van megállapítva. Új abban azonban a hússertéssel Polland China-Yorkshir és Berkshirrel való keresztezésnek is nyomát látjuk, mert a sertésvész pusztítása közben, különféle kocza-anyagot szedett össze a nép. 1884-ben azonban már 289.056 darab sertést írtak össze, tehát épen kétszer annyit, mint a mennyit Galgóczy említ. Ebből 181.394 a kisgazdák tulajdonában volt.
A sertéstartás ez idő óta fejlődött; de megakasztotta fejlődésében az óriási károkat okozó sertésvész, mely e vármegyében 1895-ben lépett fel, néhány év alatt óriási pusztításokat okozott és még ma is gátolja sertéstenyésztésünk fejlesztését. A létszám a régibb összeírásokhoz képest apadt: 1895-ben 304.168 darab, 1904-ben 243.798, 1905-ben 218.025, 1906-ban 216.731, 1907-ben 231.601, 1908-ban 236.804 és 1909-ben 202.202 darab sertést írtak össze.
A sertéstenyésztés irányítására a törvényhatóság annyiban hat közre, hogy a köztenyésztésre használható fajtát szabályrendeletileg megállapította; erre a kondorszőrű fehér mangaliczát - mely népies tenyésztésre legalkalmasabbnak bizonyult, - jelölvén meg. A vármegye gazdasági egyesülete, járási bizottságai útján, évről-évre a tenyészkanokat is megvizsgáltatja s a nem alkalmasakat a tenyésztésből kizárja, míg az állam jófajta tenyészkanoknak mérsékelt áron való kiosztásával támogatja a községeket. A községi apaállat-gondozókat, a vizsgálat alkalmával kiosztott jutalomdíjakkal serkenti a gazdasági egyesület.
Ezt a tevékenységet azonban éveken át megbénította a sertésvész, mert megtörtént, hogy a kipusztultak helyébe beszerzett új kanok rövid idő alatt szintén elpusztultak. A vész az utóbbi időben szelídebb lefolyást nyert és hathatós állategészségügyi ellenőrzés következtében némileg lokalizáltatik.
A köztenyésztésben megállapított fajtán kívül, egyes nagyobb tenyésztők angol sertés-fajtákkal is kísérleteznek és több helyen eredményesen.
A sertéshízlalás a vármegye területén igen el van terjedve. Sokan Kőbányán hizlalják fel az összevásárolt vagy tenyésztett anyagot. Nagyban hízlalnak Kiskunhalason, Kiskunfélegyházán, Nagykőrösön, Váczon, Monoron, de különösen Czegléden. Kisebb-nagyobb mérvű értékesítésre való hízlalás több községben történik és a vészen átment sertésért magas árt fizetnek.
Ez idő szerint jelesebb tenyésztést űznek: a kalocsai érseki és káptalani uradalom, Darányi Béla Pusztaanyácsa, Dinnyés Lajos Alsódabas, Forster Kálmán Bugyi, Gosztonyi Miklós Kisnémedi, Gulner Gyula örök. Abony, Györgyey Illés Tápiógyörgye, 70Halász Gyula Káva, Katona Lajos, Ferencz és Gyula Boldogkáta, Kóczán László Maglód, L. Kovách Gáspár Káva, báró Podmaniczky Géza Kartal, gróf Ráday Gedeon Iklad, gróf Serényi János Duka, gróf Teleki József Solt, Windisch József Keczel.
Juh.
A juhtenyésztés terén a múlt század utólsó harmadában vármegyénkben is megindult a hanyatlás, melynek nagysága azonban vármegyénkben, hol annyi kizárólag juhlegelőnek alkalmas terület van, szembeötlő és okát nemcsak az országos hanyatlást előidéző okokban, de egyébben is keresnünk kell.
A juh nálunk főképen gyapjával hasznosít. A juh-húst, érthetetlen okokból, nálunk nem fogyasztják kellő mennyiségben. A bárány- és hizlalt ürü-húsnak van kelete, de a közép- és gyengébb minőségű juh-húsnak csak inkább a vidéki piaczokon.
Egyes gazdaságok a hanyatlás következtében tenyészirányt is változtattak; a kisebb testű finom-gyapjas merinó helyett, tiszta és félvérben, a durvagyapjas, nagytestű s jobb húsú angol és franczia fajták, sőt a tejelő-fajták tenyésztésére, szóval több irányú hasznosításra tértek át; ha itt-ott eredményeket is értek el, de ez nem mondható általánosnak.
A múlt század elején e vármegyében is nagy figyelmet fordítottak a juh-tenyésztésre. A juhok nagy része már nemesített gyapjas-fajta; hosszú szőrű magyar juh már ekkor is csak a déli rész pusztáin volt található. A terjedelmes pusztás határu községekben a köztenyésztésben is kiterjedt juhászat volt.
Galgóczy már 1877-ben jelzi a hanyatlást. A tenyésztés főczélja még mindíg a gyapju, kevésbé a hústermelés; a turó- és sajt-készítés is csökkent. 1870-ben még 897.337 darab juhot írtak össze. Finom gyapjas juhtenyészeteket, herczeg Kóburg vacsi, a gróf Károlyiak több birtokán, gróf Sándor biai, a gödöllői koronabirtokon és kalocsai érsekségi birtokon, több közép-birtokos birtokán tartottak. A hosszúszőrű magyar juhot ebben az időben a Csepelszigeten, a dunamenti lapályos helyeken és a kiskunsági vizenyősebb pusztákon tenyésztették.
1884-ben még 451.899 juhot és birkát írtak össze. 1895-ben már csak 212.655 darabot. Ez a szám 1908-ban 176.677, 1909-ben 143.959 darabra csökkent.
Legtöbb juh van a dunavecsei 20.159 (1884-ben 45.037) és kunszentmiklósi 20.117 darab (1884-ben 52.084) járásokban, hol téres, szíkes legelők vannak. A pomázi járásban, hol 1884-ben 5590 darabot írtak össze, 1909-ben a Szentendrén összeírttal együtt, már csak 609 darabot találtak. A r. t. városok közül Kiskunhalason van a legtöbb, de itt is csak 8792 darab.
Nagyobb juhászatokat ez idő szerint a következő gazdaságokban tartanak fenn: Darányi Béla pusztaanyácsai, Halomi Deutsch Sándor vecsési, az egri káptalan zsigeri és kömpöczi, Forster Kálmán bugyi, Györgyey Illés tápiógyörgyei, Hajós József dr. dömsődi (magyar fésüs alapon Improved Kent és Rambouillet keresztezésből kitenyésztve), a kalocsai érsek és káptalan birtokain, herczeg Coburg vacsi, a korona uradalom gödöllői, Metternich-Sándor Paulina herczegnő biai, báró Prónay acsai, gróf Teleki Tibor gyömrői, Windisch János keczeli, Wodiáner János maglódi gazdaságaiban.
Baromfi.
A baromfi-tenyésztés vármegyénknek egyik legtöbb hasznot hajtó gazdasági ága, melynek azért van különös fontossága, mert a baromfitenyésztés jóformán a kisbirtokosság kezén van s így ennek jövedelmezősége népünk vagyonosodásának igen nagy tényezője.
E vármegye területi és talajviszonyai a baromfitenyésztésre és tartásra rendkívül alkalmasak. A tyúkfélének és pulykának a homok a hazája. A víziszárnyasok tenyésztésére pedig a lapályos, kopolyás, eres vidékek alkalmasak kiválóan. A baromfi és baromfi-termékek nemcsak a budapesti és a vidéki nagyobb középpontokon találnak jó piaczot, de baromfiból és baromfi-termékekből a külföldre is nagy a vármegye kivitele.
A múlt század elején a baromfitenyésztés egyéb gazdasági ágak mellett, szerény helyet foglalt el. Pest vármegye alsó részét Fényes 1847-ben mint baromfitenyésztő vidéket említi meg. Galgóczy 1877-ben már a baromfi-tenyésztés fejlődéséről tesz ugyan tanúságot, de jelzi azt is, hogy a vármegye termelése a főváros roppant szükségletét nem tudja kielégíteni. "A tenyésztett fajtákat illetőleg, mindenféle baromfinál még mindíg a régi magyar-fajta a túlnyomó. Ludak és kacsák körül még semmi keresztezés sem észlelhető. Tyúkoknál azonban már a Cochinnal és egyéb fajtákkal kereszteznek."
71Ez az állapot az utóbbi évtizedek alatt kedvezően megváltozott. Baromfitenyésztésünk óriási lendületet vett. Az állam nagy áldozatot hoz országszerte a baromfitenyésztés fejlesztése érdekében és a társadalmi tevékenységgel karöltve fejleszti és irányítja ezt a gazdasági ágat, mely kezdetlegességéből kibontakozva, egyikévé válik legkeresettebb kiviteli czikkünknek.
A vármegye termelését és a kivitelben való részesedését kiszámítani alig lehet, de tény, hogy 77,850.440 K. értéket képviselő kivitelünkben és nagyobb belföldi piaczok ellátásában nagy arányban vesz részt.
Az 1884. év szeptember hóban történt összeírás e vármegyében 2,296.849 baromfit talált, melyből tenyészanyag 737.779. Az 1895. évi összeírás november hó végén összesen 1,678.966 darabról tesz említést. Ha azonban azt vesszük, hogy az összeírás november hó végén történt, a mikor már jóformán csak a tenyészanyag van meg, feltehetjük, hogy az összeírt anyag 60%-a tenyészanyag, a fejlődés tehát nyilvánvaló. Ez idő óta a fejlődés feltétlenül megállapítható.
A baromfitenyésztés fejlődése három irányban: a szám szerint való szaporítás, a nagyobb testre való nevelés és a tojás-termelés terén észlelhető.
Az utóbbi két évtized alatt a társadalmi tevékenység - az állam hathatós támogatása mellett - országszerte s így e vármegyében is sokat tett a tenyésztés fejlesztése és irányítása érekében. A gazdaságilag jól bevált fajták tenyésztésének a felkarolása volt az irányadó. A tyúkféléknél a nagyobb testre való nevelés érdekében első ízben a Plymouth Roclís és Langshannal tettek kísérleteket. Egyes birtokosok igen nagy mérvben több száz-számra nevelték ezeket a fajtákat, a mi keresztezésben kihatott a népies tenyésztésre is. 1890-ben azonban az orpington és ennek különösen sárgaszínűfélesége kezd elterjedni és minthogy az állami kiosztás jóformán erre a fajtára szoritkozik, ez a fajta mind a magán-, mind a népies tenyésztésben, tiszta vérben tenyésztve és keresztezés útján igen elterjedt, úgy hogy ennek nyoma már majdnem minden községben feltalálható. Az Orpington mellett több vidéken eredetiségében a magyar sárga és magyar fehér, vagy ezeknek a parlagi- és egyéb tyúkfélékkel való keresztezését tartják fenn. Az előbbi, különösen a Halas vidékén fekvő pusztákon, az utóbbi Solt vidékén, a Dunamentén van elterjedve.
A magyar fajta ugyan kisebb testű, a tojás nagysága sem elsőrendű, de igénytelenebb és gyorsabb fejlődésű amannál, a fiatal csirke husa pedig - ha minőségre a nagyobb fajtáké mögött is áll - bizonyos czélokra használhatóbb. A fajjelleg a népies tenyésztésben nem alakult ki, mert az anyag vegyes.
A víziszárnyasok nemesítése terén nagyot haladtunk. Az emdeni és emdeni×olasz ludakkal való keresztezés kihatása ma már a népies tenyésztésben is szembeötlő. E mellett azonban egyes vidékeken a kisebb testű fehér magyar ludat is fenntartották, mert gyorsabb fejlődésű.
A kacsa-tenyésztés, mely 20-25 évvel ezelőtt még kezdetleges volt, azóta nagyot fejlődött. Fajta tekintetében mind a nagyobb, mind a népies tenyésztésben a pekingi jelleg terjedt el, mely a magyarnál nagyobb testű és hizékonyabb. A pulyka a vármegye téres, homokos vidékein van nagyon elterjedve, hol jóformán falkásan tartják; a 300-500 darabból álló falkák nem is ritkák. Nevelése csak a kitollasodásig okoz gondot. Az a gyakorlat van itt elterjedve, hogy tarló szabadulás után a nagyobb gazdák a kisebb tenyésztőktől a növendékpulykákat összevásárolják; őszszel szőlőtörkölyön, főtt burgonyával kevert darán tartják, november végén, deczember elején pedig tengerivel felhízlalva; falkásan értékesítik a szabadkai, kiskunhalasi, kiskunfélegyházai, nagykőrösi, czeglédi nagykereskedők útján, kik a levágott anyagot deczemberben, óriási mennyiségben szállítják külföldre, különösen Angliába.
A vármegyében általában a magyar fehér pulyka van elterjedve; a bronzpulyka kevésbé. A fehér pulykának egyik haszonvétele a kopasztás is. A szárny alatt és a czombon lévő pihét "marabu" készítésére adják el. Egy pulyka tolláért - az ennek gyűjtésével foglalkozók, a kik tanyáról-tanyára járva, maguk tépik a tollat, - darabonként 0.80-1 koronát is fizetnek. A test nagyságának fejlesztésére újabban, különösen Kiskunhalason helyeznek nagy súlyt, hol a Schneider-czég által Francziaországból hozott mexikói fehér pulykák után, szép, nagy testű és finom tollazatú állatokat nevelnek. Ez a pulyka ma jóformán az első helyen áll. A jobb tenyésztők a test nevelésére már ezelőtt is gondot fordítottak. Az 1892-ben, szeptemberben, Pozsonyban tartott országos kiállításra, 72Kiskunhalasról és vidékéről szállított 6-7 hónapos pulyka-kakasok súlya 6-7 kg. volt. Az egy éveseké 10 kg.-on felül.
A vármegye népe előszeretettel foglalkozik a baromfitenyésztéssel. A szegényebb sorsú ember lakószobájában kelteti és neveli a korai baromfit, hogy jó pénzen értékesíthesse. Az alföldi tanyákon a baromfi százait találjuk. A tanyás birtokos ú. n. lakót tart, kivel minden nyári munka teljesítésére megegyez és a ki felében, vagy harmadában neveli a baromfit is.
Bár a baromfitenyésztés terén haladás van, de azért a népies tenyésztés terén még sok a tennivaló. Kellő ápolás és gondozás mellett lényegesen több állat és tojás volna épen abban az időben termelhető, mikor a legkeresettebb. Nagy veszedelme baromfitenyésztésünknek a baromfi-vész, mely különösen őszszel óriási áldozatot szed. Összeépült községeknek sokszor majdnem az egész állománya kipusztul. Ha népünk a kellő védekezésre nagyobb gondot fordítana, a baromfitenyésztésből az eddiginél kétszer nagyobb bevétele lehetne.
Az állami és a társadalmi tevékenység a baromfitenyésztés fejlesztése terén e vármegyében sokat tett. Az állam a baromfitenyésztők országos egyesülete közvetítésével beszerzett nemes anyagból évenként nagy mennyiséget oszt ki a községekben, hol a jó tenyészanyagot kicserélik s a kiadott mennyiségnek megfelelő korcs anyagot bevonják. A vármegye gazdasági egyesülete szintén hathatósan működik közre, tenyésztojások és fajbaromfitörzsek kiosztásával, népies előadások tartásával és díjazással egybekötött tenyészállatvásárok rendezésével. Fokozattabb tevékenység kifejtése czéljából pedig 1903-ban az egyesület, gróf Teleki Józsefné elnöklete alatt, a baromfitenyésztés előmozdítására külön szakosztályt alakított, melynek nők is lehetnek tagjai.
Az 1899. évben Szegeden tartott országos kiállításon mutatták be tenyésztőink először nagyobb mértékben tenyészetüket. Az 1902-ben tartott pozsonyi országos kiállításon már az egyesület 6 udvarban és számos rekeszben csoportosítva állította ki a vármegye népies tenyésztésének anyagát, a nagyobb tenyésztők pedig külön udvarokban és rekeszekben mutatták be tenyésztésök eredményét, úgy hogy a kiállítás zömét pestmegyei és kecskeméti anyag alkotta. Résztvettek tenyésztőink ez idő óta jóformán minden nagyobb országos kiállításon. Az 1907-ben Budapesten tartott nemzetközi kiállításon számos első díjat vittek el. Külföldi kiállításokra is többször küldöttek anyagot.
A vármegye gazdasági egyesületének baromfitenyésztési szakosztálya majdnem minden második évben rendez a vármegye különféle helyén vármegyei jellegű, díjazással egybekötött tenyészbaromfi-vásárt, hogy a tenyésztők anyagának értékesítését és a baromfitenyésztési ismereteket előmozdítsa. Ezeken a vásárokon a jobb tenyésztőket állami és egyesületi díjak és oklevelek és állami érmek kiosztásával jutalmazzák. Ilyen vásárt tartottak 1900-ban Kecskeméten, 1903-ban Czegléden, 1905-ben Monoron, 1907-ben Nagykőrösön és 1909-ben Váczon.
A tenyésztés mellett baromfi-kereskedelmünk is fejlődött. Kiskunhalasról, Kiskunfélegyházáról, Czeglédről, Nagykőrösről nagy czégek szállítják a baromfit élő és leölt állapotban Ausztriába és a vámkülföldre. Maga a halasi Schneider-czég évenként kb. 50.000 pulykát, 25.000 libát, 60.000 kacsát, 480.000 csirkét, 12.000 kappant és nagy mennyiségű tojást és tollat szállít el e vidékről.
A nép között is sokan űzik a baromfikereskedést. Érdekes pl. a szabadszállási "tömők" eljárása. Ezek az egész vidéken, különösen Kiskőrös és Akasztó vidékén, szedik össze a kitollasodott fiatal libát, megtömik s kihízlalva értékesítik. Sok család él ebből és egy-egy helyen 100-200 db fiatal libát tömnek.
Sajnos, Budapest és a magyarországi piaczok ellátásának szervezése még nem alakult ki. Kisebb kofák szedik össze vidéken az anyagot, nagyobb kereskedőknél hordják össze s így a fogyasztásra kerülő anyag már több kézen át, s így aránylag drágán kerül a fogyasztóhoz. A székesfővárosi piacz ellátásának szervezése, pedig vármegyénk baromfitenyésztését még inkább fokozná. A baromfi-ár ingadozásának egyik oka a fentieken kívül az is, hogy a tenyésztők zöme összes anyagát őszszel egyszerre veti a piaczra, hogy a telelés költségétől megszabaduljon és mert ilyenkor szokott fellépni a baromfivész is.
Ujabban a mesterséges keltetés előmozdítása czéljából is mozgalom indult meg. Az egyesület állami segítség mellett, hat keltető-gépet és mesterséges anyát szerzett be, melyeket évről-évre más-más tenyésztőknek ad ki használatra. A Baromfitenyésztők Országos Egyesülete pedig 11 ilyen gépet engedett át 73hasonló czélból, vármegyénk területére, a minek az az eredménye, hogy ma már több kisgazda birtokában is találunk keltető-gépeket.
A baromfitenyésztés emelésében hathatósan közreműködtek azok a tenyésztők is, a kik a fajtiszta tenyésztést karolták fel sikeresen. Kecskemét tenyésztői is hozzájárultak ehhez, mert tenyészetük kihatott a vármegyére is.
A vármegyében többen foglalkoznak sikerrel a fajbaromfitenyésztéssel. Fehér magyart tenyészt: Hauer Béláné Hartán; sárga magyart: Borbás Imréné Kiskunhalason. - Sárga orpingtont: Balog Péter Szentendrén, Csikay Imréné Dunavecsén, Gresznyarik Aladár dr. Soroksáron, P. Horváth Istvánné Örkényben, Kubinyi Endre Ujszászon, Nagy Ágost Szentendrén, Nick Edéné Gödöllőn, Vargha Ferencz Béla Péczelen. - Fehér orpingtont: Ducker Ödönné Aszódon, Gresznyarik A. dr. Soroksárón, Kubinyi Béla Ujszászon, Parthay Géza Pilisen, Pucher Ödönné Káván, báró Wimmersperg Manó Dunakeszin. - Plymouthot: Baross Endre Pilisszántón, Fiedler Lajosné Monoron, Horváth István Üllőn, L. Kovách Gáspárné Káván, Kovács Ödön Piliscsabán. - Langshánt: gróf Keglevich Gáborné Nagykátán. - Emdeni lúdat: Dobos László Czegléden, Dudás Józsefné Pa. Kömpöczön, Ducker Ödönné Aszódon, Farkas Lászlóné Ócsán, P. Horváth Istvánné Őrkényben, Halasi kistenyésztők többen, Hartyáni Imre Czegléden, Nemeskéri Kiss Pálné Gödön, Tahy István Galgagyörkön. - Pekkingi kacsát: Fiedler Lajosné Monoron, Hartyáni Imréné Czegléden, gróf Keglevich Miklós Nagykátán, Kovács Ödön Piliscsabán, Nemeskéri Kiss Pálné Gödön, gróf Teleki Józsefné Tetétlenen. - Pulykát: első helyen a kiskunhalasi tenyésztők: Borbás Imréné, Gyenizse Józsefné, Szecsődi Györgyné, Szalay Imréné és többen, továbbá Hartyáni Imréné Czegléden, Koperniczky Jánosné Tiszaújfalun. Több fajta tyúkfélét Parthay Gézáné Pilisen.
A községi kistenyésztők között az állam évenként 500-800 drb nemes baromfit szokott kiosztani, az egyesület pedig egyes helyeken a helyi viszonyoknak megfelelő nemes faj kiosztásával mozdítja elő az ott beváló tenyészirányt.
Házi nyúl.
A kisebb gazdasági haszonvételeknek igen figyelemreméltó ága a házinyul-tenyésztés is, melynek okszerű tenyésztésére irányuló törekvések e vármegyéből indultak ki. Első ízben 1850-ben báró Nyáry Gyula pilisi földbirtokos foglalkozott ezzel. Az ő tenyésztése volt talán az országban az első; az első nyulgazdaság pedig a 70-es évek végén, a rákospalotai istvántelki földmíves-iskolában volt, de azután nagyobb figyelmet a házinyul tenyésztésére hosszabb időn át nem fordítottak, míg végre 1906-ban L. Kovách Gáspár kávai birtokos buzgó munkásságával úttörője volt e kisebb gazdasági ág elterjedésének, mely helyes mederbe: a kis emberek körébe tereltetett.
Bár még a kezdet nehézségeivel küzdünk, de a helyes alap meg van vetve s az értéktelen anyagot lassan kiszorítják a becses szőrméjű és hústermelésre alkalmasabb fajták. A házinyul-tenyésztés terjedőben van és Nagykőrösön a legelterjedettebbnek látszik lenni.
A gazdasági egyesület az általa rendezett tenyészbaromfi-kiállítások keretébe ezt a kisebb gazdasági ágat is bevonta, s így Nagykőrösön és Váczon a kiállításnak ez a része is már nagyon figyelemreméltó volt.
Az állam és az állam támogatásával: a gazdasági egyesület, tenyésztörzsek kiosztásával segíti e termelési ág elterjedését; de egyes jeles tenyésztők telepei is eszközei a helyes irányú tenyésztésnek. Leginkább az ezüst-szürke nyul van elterjedve, de kívüle még a kék és a belga óriás van terjedőben.
E vármegyében nagyobb tenyészetet tartanak fenn: Hajós Emil Szentmártonkátán, Justi Károlyné Törökbálinton, L. Kovách Gáspár Káván, M. Kossa Péter Tápiószentmártonban, Kubinyi Béla Ujszászon, Ludwigh Rezső dr. Alagon. Nyultenyésztő-telep Auffenberg János Csillaghegyen, Parthay Géza Pilisen, Porzsolt Ernőné Szentendrén, Vargha Ferencz Béla Péczelen.
Az állam e vármegyében tenyésztési czélra ezüst, orosz, normandi, kék-óriás, belga-óriás és franczia kosorrú fajtákból 1907-ben 139, 1908-ban 130, 1909-ben 185, összesen 454 darabot osztott ki.
Állategészségügy.
A vármegye állategészségügyi szolgálatának ellátása a múltban is szervezve volt. A járásokban már 1877-ben járási állatorvosok működtek és több nagyobb város és község tartott állatorvost. A törvényhatóság a járási orvosok közül kettőt bízott meg a vármegyei állatorvosi teendőkkel. Az állategészségügyről szóló 1888: VII. t.-cz. törvény végrehajtása és a fejlődő állattenyésztési érdekek 74követelményeinek megfelelően a törvényhatóság is rendezte az állategészségügyi szolgálatot. Nemcsak a járási állatorvosi intézményt fejlesztette, de egyúttal a körorvosi intézmény mintájára, a körállatorvosi intézményt is szervezte. A szervezet tervét Földváry Mihály alispán kezdeményezésére, Fazekas Ágost aljegyző, - ki akkor az állategészségügy előadója volt, - a vármegyei gazdasági egyesület közreműködésével dolgozta ki; a felügyeletet és a gyakorlati irányítást pedig Kurcz Ferencz m. kir. állategészségügyi felügyelő látta el. Állatorvosokul csakis kellő képzettségű állatorvosokat alkalmaztak. Az állategészségügyi szolgálat ellátására már 1890-ben három járási, hét városi, 18 községi, két körállatorvost alkalmaztak, 1900-ban már két vármegyei, 55 járási - városi, - községi és körállatorvos látja el az állategészségügyi szolgálatot és még 63 magán állatorvos is működik. E téren tehát a vármegye úttörő volt és az államosításról szóló 1890: XVII. t.-cz. itt már rendezett állapotokat talált, sőt a jelesebb állatorvosok közül az állam többet át is vett.
Ez idő szerint az állategészségügyi szolgálatot a központban egy m. kir. állami főállatorvos, egy m. kir. állatorvos, 18 járási és városi m. kir. állatorvos és az államiakon kívül, 57 helyhatósági állatorvos látja el.
Az állategészségügyi szolgálat, a kilenczvenes évek elején már járványos jellegű ragadós száj- és körömfájás lokalizálásában érvenyesült és ma már ez a ragály vármegyénkben is csak elvétve lép fel.
1889-ben megbetegedett 16.531 szarvasmarha, 440 juh, 85.885 sertés; 1895-ben 131.320 szarvasmarha, 156.956 juh, 105.646 sertés: 1903-ban 11.385 drb; 1905-ben 1880 drb szarvasmarha; 1908-ban csak egy major volt fertőzve.
A sertésvész, mely az 1895. évben Kőbányáról terjedt el, állategészségügyi szolgálatunkat szintén teljes mértékben vette igénybe. 1895 végén 12 járásban 51792 drb sertés betegedett meg, elhullott 43.583 drb, a következő évben csökkenést mutat. 1900-ben már csak 7580 drb betegedett meg, elhullott 5202; 1905-ben a járvány újólag terjed; megbetegedett 12.887, elhullott 7889, 1909-ben a betegség enyhül; 7460 betegedett meg, 4469 hullott el. A sertésvész mellett terjedt a sertés-orbáncz is, mert a sertésvész miatt az ojtásokat abbahagyták.
A székesfőváros körzetében fekvő nagy tehenészetekben, de általában is, állandóan a gümőkór réme kísért. E baj kiküszöbölésére már maguk az állattartó gazdák is minden lehetőt elkövetnek és több nagyobb gazdaság a tehénszükségletnek legalább egy részét maga iparkodik nevelni, mert a bevásárolt anyag ellenőrzése nehezebb, az importált anyag pedig erre nagyobb hajlamot mutat, mint az, a melyet a mi éghajlatunk és viszonyaink között neveltek fel. Több nagyobb gazdaság a gümőkór ellen tuberculinozással védekezik; a tőgy-gümőkóros teheneket pedig, állami közbenjárás mellett, kisajátítják.
A baromfitenyésztésünket gyakorta pusztító vész ellen állategészségügyi szolgálatunk jóformán tehetetlenül áll, mert a lokalizálásra vonatkozó intézkedések betartásának ellenőrzése majdnem lehetetlen. Egy-egy községet zár alá helyeznek, de ezzel még a bajon segítve nincs. E tekintetben majd csak akkor lehet eredményeket várni, ha a baromfitenyésztők maguk is a vész nagyságának tudatára jutnak, végrehajtói és ellenőrzői lesznek az intézkedések betartásának.
Közvágóhíd a vármegye területén 120, magánvágóhíd 75 van. A lóvágás a vármegye területén 1905. évben kezdődött és ez idő szerint 3 helyen van lóvágóhíd: Ujpesten, Kispesten és Erzsébetfalván. A húsvizsgálat is mindenütt a vonatkozó rendelet értelmében történik.
A gazdasági mellékágak közül a méh- és selyemtenyésztésnek van vármegyénkre fontossága, mert a méh-, de különösen a selyemtenyésztéssel túlnyomóan csak a kisember foglalkozik és kevés munkával jut jövedelemhez.
Méhészet.
A méhészetet népünk mellékfoglalkozásként űzi, bár vannak oly nagyobb méhészetek is, melyeket kizárólag e termelési ág hasznosítására alapítottak.
1870-ben csak 15.126, 1884-ben 23.805, 1895-ben 23.745 méhcsaládot írtak össze, 1908-ban azonban már 219 községben és városban, mozgó szerkezetű kaptárokban 19.781, közönséges köpükben 10.208, összesen 29.989 méhcsaládot vettek számba, mely után 2054 m. mézet és 62 m. viaszt termeltek, 184.936 korona értékben. Az országos termelés értéke 4.204.856 korona volt.
Az utóbbi időben a méhészet - termelési eljárás tekintetében - nagyot fejlődött, mert az 1884. évi összeírás szerint, mozgó szerkezetű kaptárokban 2141, az 1908. évi szerint már 19.781 méhcsaládot kezeltek.
75A méhészeti ismeretek terjesztésére az állam, vándortanítók kiküldésével hat közre; de vármegyénk területén van a mintaszerűen és szakszerűen berendezett, nagykiterjedésű gödöllői méhészeti tanintézet és telep is, s így méhészeinknek bő alkalmuk nyílik a gyakorlati ismeretek elsajátítására. Ezen kívül sok jeles méhészetünk közül felemlítjük Kakucsi Liebner József kakucsi és pilisi méhészetét, hol 1000 kaptár méh van; továbbá Pohanka Ödön csővári, Imrey Ferencz péczeli, Gosztonyi Tibor váczhartyáni, L. Kovách Gáspár kávai, Kubinyi Ferencz üllői és több Péczel vidéki méhészek méhészetét. A vármegye gazdasági egyesületének méhészeti szakosztálya is közreműködik a méhészeti ismeretek terjesztésében, népies előadásokkal és időszakonként rendezni szokott kiállításokkal.
Selyemtermelés.
A selyemtermelés terén nagyobb eredményt még nem mutathatunk fel. Arad, Bács, Baranya, Somogy, Temes, Tolna, Torontál vármegyék termelése lényegesen nagyobb, mert míg Bácsmegye 1,022.475 korona, Somogymegye 52.683 korona értékű selyemgubót termelt 1908-ban, addig vármegyénk csak 33.660 korona értékűt állított elő.
A termelés fejlődését korlátozza vármegyénkben a nagymérvű szőlő- és gyümölcstermelés, melynél a kisgazda családtagjai jobban értékesíthetik munkájukat. A fejlődésnek azonban meg van vetve az alapja, mert a törvényhatóság szabályrendeletileg biztosította az útak egy részének szederfával való beültetését, a községek pedig a faiskolában termesztett szederfát közterekre és községi útakra ültetik ki, miáltal a szederfa nagyon terjed.
A szegszárdi m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség is a hozzáforduló községeket szederfa-maggal és csemetékkel bőségesen ellátja s minden útbaigazítást megad. A kiültetés évről-évre több; 1908-ban a közútakra és a közterekre 14437 darab szederfát ültettek ki. Ez idő szerint a selyemtenyésztést a kalocsai és a kiskőrösi járásban űzik a legtöbb sikerrel.
Gazdasági ipar.
A gazdasági iparágak közül a vármegye területén legfontosabbak a szemes életet feldolgozó, nagyszámú malmok, melyek egyrésze külföldre is szállít.
Nagyobb sörgyár csak egy van: a Haggenmacher-féle Budafokon és egy kisebb: Kalocsán.
Nagyobb ipari szeszgyár is csak egy van: a Gschwindt-féle Budafokon.
A burgonya-feldolgozásra szánt gazdasági szeszgyárak száma örvendetesen terjed. Ma már 13 ilyen szeszgyárunk van, 13.480 hl. szeszkontingenssel.
A gyümölcs és zöldség feldolgozása terén a vármegye területén ez idő szerint számot tevő telep a kecskeméti konzervgyár, mely az e vármegye területén termelt anyag jó részét dolgozza fel.
Források: Fényes Elek "Magyarország leirása 1847." Galgóczy Károly "Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye monografiája 1877." Borovszky Károly "Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye mezőgazdasági statisztikájara vonatkozó adatok 1888." Korizmics-Benkő-Morócz "Mezei gazdaságkönyve 1855." A m. kir. központi statisztikai hivatal kiadványai. A gazdagközönségtől nyert adatok.
Gazdasági leirások.
Az egyes vidékek nagyobb birtokainak a következőkben közölt gazdasági üzemét a szerkesztőség állitotta össze:
Abony. Beliczey Tiborné szül. Antos Mária birtoka. Abony és Tószeg határában terül el. Összterület 745 m. hold. Ezen kívül még Biharban van 550 m. hold birtoka. A pestvármegyei birtokból kert és beltelek 30, szántóföld 550, kaszáló 100, erdő 35 és szőlő 12 hold. Termelnek dohányt is. Marha-állomány összesen 96 darab. Ebből jármos ökör 42, tehén 52 és tenyészbika 2. A tejgazdaság napi 200-220 liter termelését Budapesten értékesítik. A munkaerőt helyben szerzi. Napszámárak férfiaknál 1-3 korona, nőknél 0.60-2 korona. Az átlagos földhaszonbér e vidéken kicsiben 40, nagyban 30 korona holdanként.
Abony. Gaál Gyula birtoka. Abony és Tószeg határában terül el. Összterület 380 m. hold, ebből kert és beltelek 2, szántóföld 339, kaszáló 30, erdő 6, szőlő 1 és adó alá nem eső terület 2 hold. Gazdasági és üzemrendszer hármas vetőfogó. Lóállomány összesen 4, ebből igás 2, kocsiló 2 darab. Szarvasmarha-állomány összesen 44, ebből jármos ökör 24, tehén 10, gulyabeli 10 darab. Sertésállomány 8 anyakocza és szaporulata és egy kan. A munkaerőt helyben szerzi; napszámárak férfiaknál 1.60-3 korona. Az átlagos földhaszonbér e vidéken holdanként 30 korona.
Acsa. Báró Prónay Szilveszter Gábor gazdaságai. Idetartozik Tóalmás is. Összterület 3262 m. hold és 415 négyszögöl. Ezenkívül Zemplénben 2040 és Nógrádban 4607 m. hold. Az acsaiból szántó 532, kaszáló 53, legelő 44, erdő 474 és adó alá nem esik 21 m. hold. A tóalmásiból: szántó 1243, kaszáló 326, legelő, 483, erdő 42, szőlő és kert 15, nádas 6 és adó alá nem eső 39 m. hold. Acsán javított 3-as, Tóalmáson 12-es és 6-os és a fehér homokban 3-as vetőforgóban gazdálkodik. Tóalmáson 9 k. hold dohányt és 28 m. hold mákot is termel. Van 14 muraközi ló és egy mén. Pest vármegyében 7684 jármos ökör, magyar és tarka, 9 innthali tehén, 200 gulyabeli vegyes fajú, 40 hízómarha és egy innthali tenyészbika. A juhállomány 700 darab Marino Precos. Az erdőgazdaságban Acsán a fanemek tölgy és cser, melyek rendszeres üzemtervvel, 60 éves fordában kezeltetnek. A termék tűzifa. A tóalmási szőlőben a fő borszőlőfajok kövidinka, fehér gohér, ezerjó és rizling és Acsán kb. 150 diófa. Van egy 8 lóerejű gőzcséplőkészlet és két kévekötő aratógép. A munkaerőt helyben szerzi. Napszámárak férfiaknál 1-2 kor., nőknél 80-90 fill. A földhaszonbér a nagyon eltérő talajviszonyok következtében, változó.
Akasztó. Báró Kaas Ivor gazdasága. Összterület 983 m. hold. Birtoka van még neje Lónyay Ilona nevén Beregben 3000 m. hold. Gazdasági és üzemrendszer: szabad gazdálkodás. Lóállomány összesen 7 Nonius, ebből igás 4 és csikó 3. Marhaállomány összesen 66, ebből jármos ökör 24 magyar, tehén 22, tinó 10, üsző 8 és 2 gróf Wenckheim-féle tenyészbika. A sertésállomány kipusztult. Baromfitenyésztésében a pulyka és liba kiváló. Borászatában a fő borszőlőfaj ezerjó, kövidinka, rizling és fehér bakator, a fő csemegefaj chasselas és muskotály. A munkaerőt Akasztón és Pusztaszentimrén szerzi, napszámárak férfiaknál 1.60-3 korona. Az átlagos földhaszonbér e vidéken változó.
Alsódabas. Dinnyés Lajos birtoka. Alsódabas és Majosháza (Pusztababád és Délegyháza) határában terül el. Összterület 600 k. hold, ebből kert és beltelek 10, szántóföld 300, kaszáló 100, legelő 100, erdő 20, szőlő 15, nádas 15 és adó alá nem eső terület 40 k. hold. Gazdasági és üzemrendszer: váltógazdaság. Szarvasmarhaállomány összesen 45, ebből jármosökör 24, tehén 10, hízómarha 10 és tenyészbika 1 darab. Sertés-állomány összesen 80 darab, kisjenői fajta, közötte 20 anyakocza és 2 kan. Borászatában a fő borszőlőfajok a rizling és kövidinka. A munkaerőt helyben szerzi; napszámárak férfiaknál 1.20-2.40 korona. Az átlagos földhaszonbér e vidéken 10-30 kor.
Alsónémedi. Gróf Dégenfeld József uradalma. Összterület 3500 m. hold. Ezenkívül még Bihar, Szabolcs, Szatmár, Szilágy és Trencsén vármegyében mintegy 15.000 m. hold birtoka van. Pest vármegyében kert és beltelek 2, szántóföld 1800, kaszáló 200, legelő 1213, erdő 200, szőlő 15, nádas 20 és adó alá nem eső terület 50 m. hold. Gazdasági és üzemrendszer: szabad gazdálkodás. Rozsot, tengerit és burgonyát kb. 1500 holdon termel. Lóállomány összesen 24; ebből igás 18 muraközi félvér, hintósló 6 angol félvér. Szarvasmarha-állomány összesen 364; ebből jármosökör 70 magyar, tehén 150 vegyes (simmenthali és bonyhádi), tinó 100 magyar, üsző 40 vegyes és tenyészbika 4 simmenthali. Napi tejtermelés 550 liter, a mit Budapesten értékesítenek. Erdészetében uralkodó fanem az akácz. Borászatában a fő borszőlőfaj a rizling és ezerjó, a fő csemegefaj a chasselas, muskotály és luzitáni. Van egy darab 8 lóerős gőzcséplő-készlete. A rendes munkásokat helyből, az aratókat a környékből szerzi. Napszámárak férfiaknál 1-3 korona, nőknél 0.84-1.50 korona. Az átlagos földhaszonbér e vidéken nagyban 10-12, kicsiben 35-40 korona.
Alsónémedi. Jálics Géza birtoka (Szőlősgyál.) Összterület 1000 m. hold; ebből kert és beltelek 30, szántóföld 500, kaszáló 100, erdő 80, szőlő 220 és adó alá nem eső terület 70 m. hold. Rozsot 200 holdon termel. Lóállomány összesen 30, ebből 16 nóri, hintósló 4 magyar-angol félvér, csikó 9 és egy nóri mén. Szarvasmarha-állomány összesen 81, ebből 24 jármos ökör, 36 tehén, 20 üsző és egy tenyészbika. Napi tejtermelés kb. 150 liter, a mit helyben értékesítenek. Van baromfitenyésztés házi szükségletre és méhészet 15 kaptárral. Borászatában, a mely a vármegye elsőrendű szőlőbirtoka, a fő borszőlőfaj a merlot, burgundi, carbonet és a fő csemegefaj a chasselas. Zöldséget négy holdon termel és gyümölcsösében 2000 baraczk és 1000 egyéb gyümölcsfa van. Gőzcséplőkészlete 8 lóerős. A munkaerőt a környéken szerzi. Napszámárak férfiaknál 1.50-3 K, nőknél 1-1.50 K.
Alsónémedi. Gróf Károlyi László gyáli uradalma. Összterület 3236 kat. hold 669 négyszögöl. Ezenkívül birtoka van még a vármegyében Fót környékén, továbbá Abaúj, Csongrád, Szatmár, Szilágy és Zemplén vármegyékben kb. 100.000 kat. hold. A gyáli uradalomban kert és beltelek 68 kat. hold 1376 négyszögöl, szántóföld 2020 kat. hold 213 négyszögöl, kaszáló 416 kat. hold 477 négyszögöl, legelő 463 kat, hold 700 négyszögöl, erdő 180 kat. hold 331 négyszögöl, szőlő 9 kat. hold 285 négyszögöl, adó alá nem eső terület 78 kat. hold 487 négyszögöl. Gazdasági és üzemrendszer: szabadgazdálkodás. Rozsot 900, tavaszi árpát 30, zabot 100 és tengerit 250 kat. holdon termel. Lóállomány összesen 22, ebből igás 15, kocsiló 7 darab. Szarvasmarha-állomány összesen 556, ebből jármos ökör 128 magyar, tehén 180 bonyhád-simmenthali, tinó 160 magyar, üsző 50 bonyhád-simmenthali, hízómarha 34 magyar, tenyészbika 4 simmenthali. A tejgazdaság napi termelése 700-1000 liter tej, a mit Budapesten értékesítenek. Erdészetében az akáczfa dominál. Borászatában a fő borszőlőfaj az ezerjó és olasz rizling és a fő csemegefaj a muskotály. Van két gőzcséplő-készlete 6 és 8 lóerőre. A munkaerőt helyben, Dányon és Lajosmizsén szerzi. Napszámár férfiaknál 1-2.80 korona, nőknél 0.80-1.60 korona. Az átlagos földhaszonbér e vidéken kicsiben 30-40 korona, nagyban 15-20 korona.
Bia, Torbágy és Herczeghalom. Metternich Sándor Paula herczegné uradalmai. A herczeghalmi részhez tartoznak Csonka-Tebe, Kizárom és Móriczmajor. A herczeghalmi intézőség kezeli a fehérmegyei 1100 kat. holdat is. Összterület Pest vármegyében 4365 kat. hold. Ebből Herczeghalmon kert- és beltelek 18, szántó 1020, kaszáló 68 kat. hold és a többi adó alá nem eső terület. Vetőforgó a norfolki négyes. 55 kat. holdon bükköny, borsó és baltaczim-magvakat termel és czukorrépát 90 kat. holdon. Lóállomány 14 Percheron-keresztezés. Marhaállomány 60 magyar jármos ökör, 250 borzderes tehén és 4 ugyanilyen bika. Juhállomány 600 Merino-Electoral-Negretti, 18 tenyészkossal. Napi tejtermelés 1750 liter, melyet Budapesten értékesítenek. Van vaj- és sajtgyára is, de jelenleg üzemen kívül. Van egy 8 lóerős gőzcséplőkészlete és gőzekét bérel. A munkaerőt helyben és Lengyelországból szerzi. Napszámárak férfiaknál 120-tól 250 fillérig, nőknél 100-tól 200 fillérig. - A bia-torbágyi részből kert és belsőség 20 kat. hold, rét 202, legelő 125, nádas 20, kőbánya 16, terméketlen 110, erdő 1250, a többi pedig szántó. Négyes és hármas vetőforgóban dolgozik. Czukorrépát 100 kat. holdon termel. Van 24 Percheron-fajú igás és 8 angol félvér tiszti-ló. Marha-állomány: 100 drb magyar jármos ökör, 280 drb borzderes és tarka tehén, 120 vegyes gulyabeli és 7 borzderes és simmenthali bika. Három holdra esik egy nagy marha és 9 hold termőföldre egy állandó gazdasági munkás. A juhállomány 770 Merino és Southdown. A bárányokat 1 és 1 1/2 éves korukban hízlalva eladják. Tenyészkos 16. A napi tejtermelés 1700 liter, a mit szintén Budapesten értékesítenek. Az erdőben a fő-fanem a cser és a tölgy; de ez utóbbi, továbbá a juhar, szil és akácz már 77újabb kultúra. A forda 40 éves, termék: tűzifa. Van két 8 lóerejű gőcséplő, bérelt gőzeke és 4 kaszálógép. A napszámos-viszonyok ugyanazok.
Bugyi. Forster Kálmán birtoka. Összterület 1200 kat. hold. Ebből kert és baltelek 67, szántóföld 700, kaszáló 200, erdő 200, szőlő 30 és nádas 3 kat. hold. Gazdasági és üzemrendszer hármas és ötös forgó. Lóállomány összesen 24, ebből igás 8, kocsiló 8, csikó és mén 2 darab. Szarvasmarhaállomány összesen 124, ebből jármos ökör 36, tehén 54, tinó 10, üsző 20 és tenyészbika 4 darab. Juhállomány összesen 400 darab Cigája-Rambouillette, 10 Rambouillette tenyészkossal. Sertésállomány összesen 60 darab mangalicza és Yorkshirei, 30 anyakocza és 2 kan. A tejgazdaság napi termelése 200 liter, a mit helyben és Budapesten értékesítenek. Van méhészete, 30 Zirzon-kaptárral; a mézet Budapesten értékesítik, kgm-ként 3 koronáért. Erdészetében jelentős fanem az akácz, nyár és fenyő; az erdőket 20 éves fordában kezelik. Borászatában a fő borszőlőfaj az olasz rizling és a fő csemegefaj a chasselas. Kertészetében, a mely 15 kat. hold, karfiolt, petrezselymet, zellert, sárgarépát, káposztát, salátát, spenótot stb. termeszt. Gyümölcsészete 10 kat. hold és többféle nemes alma, körte, baraczk és szilvafajok benne az uralkodók. Az évi forgalom zöldségfélékből 3000, gyümölcsből 1800 korona. Van gazdasági gázmalma, félmagos őrlésre és egy darab 8 lóerős lokomobilja. A munkaerőt helyben szerzi; napszámárak férfiaknál 1-3 korona, nőknél 1-2.40 korona. Az átlagos földhaszonbér e vidéken 20 korona.
Csengőd, Pusztaszentimre. Blaskovich Sándor birtoka. Ide tartozik az akasztói rész is. Összterület 1100 m. hold. Ebből kert és beltelek 14, szántó 600, kaszáló 250, legelő 220, erdő 8, szőlő 4 hold. Vetőforgó: hármas. Lóállomány 33 félvér Saghya-ivadék. Ebből 4 igás, 4 kocsiló, 10 anyakancza, 15 csikó. Marhaállomány 200 magyar fajú. Ebből 36 jármos, 30 tehén, 23 tinó, 15 üsző, 90 gulyabeli és három tenyészbika. Sertésállomány 18 magyar anyakocza és szaporulata, három kannal. Van egy 8 lóerejű gőzcséplőkészlete. A munkaerőt Akasztó községből szerzi. Napszámárak férfiaknál 140-300, nőknél 120-210 fillér.
Domony. Domony Ödön birtoka. Összterület 600 kat. hold. Ebből kert és beltelek 8 kat. hold, szántó 520, kaszáló 36, legelő 26, erdő 12 kat. hold A vetőforgó négyes. A lóállomány 11, ebből 8 igás és 3 urasági. Szarvasmarha 132 darab. Ebből 30 magyar igás, 60 montafoni és bonyhádi tehén, 40 ugyanolyan üsző és két bika. Sertés: 60 kisjenői, 10 anyakoczával és egy kannal. Napi tejtermelés kb. 350 liter Budapest számára. Van egy 6 lóerejű gőzcséplőkészlete.
Domony. Segesváry Ödön birtoka. Összterület 800 m. hold. Ebből kert 9, szántó 719, kaszáló és legelő 50, erdő 20 és szőlő 12 m. hold. A vetőforgó négyes. Lóállomány 30 darab angol félvér. Ebből igás 10, urasági 6 és csikó 14. Marhaállomány 177. Ebből 30 magyar jármos ökör, 60 félvér berni tehén, 25 magyar tinó, 40 berni félvér-üsző, 2 berni bika és bikanevelés (berni félvér) 20 darab. Sertésállomány 50 darab westfáliai hússertés, 10 anyakoczával és egy kannal. Napi tejtermelés Budapest számára 300 liter. Van orpington fajbaromfi-tenyésztés is. A fő-borszőlőfajok: ezerjó és szerémi-zöld, a csemegefajok chasselas és muskotályok. Zöldségtermelés is van két holdon. A zöldségből körülbelül 30 métermázsát Aszódon és a környéken értékesítenek. Van egy 6 lóerejű gőzcséplőkészlet. A munkaerőt a vidékről szerzi. Napszámárak férfiaknál 80-250 fillér, nőknél 80-180 fillér. Az átlagos földhaszonbér e vidéken m. holdanként 32 korona. A gazdaság nagy súlyt helyez a tehén- és bikanevelésre és így bikái és tehenei keresettek. A gazdaság és az úrilak villamos világítással van ellátva. A motor a takarmánykészítő-gépeket, a dinamóval együtt, továbbá a vízvezeték szivattyújának elektromotorát egyidejűleg hajtja, illetőleg az akkomulátorral táplálja.
Dömsöd. Hajós József dr. birtokai. Összterület 1791 kat. hold 1403 négyszögöl, mely Dab, Dömsöd, Szentivánpuszta, Szenttamás és Tass határában terül el. Ebből bel- és kerttelek 37 hold 659 öl, szántóföld 1229 hold 732 öl, kaszáló 178 hold 109 öl, legelő 72 hold 816 öl, erdő 20 hold 345 öl, szőlő 10 hold 800 öl, nádas 47 hold 1502 öl és adó alá nem eső terület 195 kat. hold 1240 négyszögöl. Gazdasági és üzemrendszer részben 5, részben 12 nyomásos. Búzát 375, rozsot 68, árpát 12, zabot 128, tengerit 188 kat. holdon termeszt. Lóállomány összesen 110, ebből igás 12, hintósló 128, ménesbeli 50, anyakancza 32, mén 1, mint angol félvér. Szarvasmarha-állomány összesen 192, illetőleg 262; ebből jármos ökör 86, magyar fajta és keresztezés, tehén 60, vörös tarka, kuhland, simmenthali keresztezés, üsző 42, tenyészbika 4 és a cselédeké 70. Juhállomány összesen 1200 magyar fésűs, 14 tenyészkossal és a növendékekkel. Sertésállomány összesen 350 fehér mangalicza és szalontai keresztezés, 70 anyakocza és 4 kan. A napi tejtermelés 300 liter, a mit Budapesten értékesít. Erdészetében uralkodó fanemek a populusok, melyeket rendszeres üzemterv szerint 30 éves fordában kezelnek; termék tüzelő- és szerszámfa. Borászatában a fő borszőlőfaj az olasz rizling és kövidinka, a fő csemegefajok a chasselas változatai. A kertészet 24 hold; zöldségtermelés házi használatra; van 3000 darab gyümölcsfa; alma, baraczk, cseresznye, dió évente 150-200 métermázsa kerül eladásra. Van 2 darab 14 lóerős gőzcséplőkészlete és egy aratógépe. A munkaerőt a környékből szerzi és 32-40 tartalékmunkást Galicziából. Napszámárak férfiaknál télen 120, egyébkor 208; nőknél télen 90, egyébkor 130 fillér. E vidéken az átlagos földhaszonbér kicsiben 40, nagyban 8-24 korona kat. holdanként.
Danakeszi. Magyar Lovar-Egylet birtoka. Összterület 1200 kat. hold. Ebből kert és beltelek 290, szántóföld 500, kaszáló 80, legelő 30 és erdő 300 kat. hold. Gazdasági és üzemrendszer: szabadgazdálkodás. A birtok részben bérbe van adva. Lóállomány összesen 29. Ebből igás 24, urasági kocsiló 5, mind nemes fajú. A birtokon levő tréningtelepen többeknek kb. 400 darab angol telivér versenylova van. Szarvasmarha-állomány összesen 20. Ebből jármos ökör 4, tehén 16, mind bonyhádi fajta. A napi tejtermelés 120 liter, a mit helyben értékesítenek. A munkaerőt Fóton szerzi. Napszámárak férfiaknál 1.60-3 korona, nőknél 1.20-2 korona. Az átlagos földhaszonbér e vidéken nagyban 30, kicsiben 60 korona.
Egreskáta. Gróf Keglevich Gábor birtoka. Összterület 2560 m. hold; ebből kert és beltelek 35, szántóföld 2000, kaszáló 40, legelő 340, erdő 20, szőlő 50, nádas 60 és adó alá nem eső terület 15 m. hold. Gazdasági és üzemrendszer: részben négyes és nyolczas vetőforgó, részben szabadgazdálkodás. Dohányt 73 kat. holdon termel. Lóállomány összesen 58; ebből igás 18, hintósló 12, anyakancza 10, csikó 13 és mén 2. Nevezetesebb anyakanczák Wirthin és Missis C, nevezetesebb mén Egreskáta II. amerikai telivérek. Szarvasmarha-állomány összesen 408; ebből jármos ökör 80 fehér, 120 vöröstarka tehén, 40 tinó és 36 üsző; gulyabeli 78 és hízómarha 30-50 vegyesfajta 78tenyészbika 4 simmenthali. Sertésállomány 60 anyakocza és 6 kan, szőke mangalicza. Napi tejtermelés 300-600 liter, a mit Budapesten értékesít. Baromfitenyésztésében a fehér fajtyúkok és pekingi kacsák után az évi forgalom 2000 korona. Van méhészete 16 kaptárral és haltenyésztése három tóval, melyekben főfaj a ponty, a mit Budapesten értékesít. Erdészetében uralkodó fanem az akácz, a mit gazdasági czélokra használnak fel. Borászatában a fő borszőlőfaj az olasz rizling, ezerjó, dinka, szlankamenka és a főcsemegefaj a fehér és piros chasselas. Kertészetében a dinnye termesztést űzi 20-25 m. holdon, kb. 5000 korona évi forgalommal. Van téglaégetője, a mely szükség szerint évente 50.000 téglát tud előállítani s van 2 darab 8 és 10 lóerős gőzcséplőkészlete, egy gőzekéje és 3 aratógépe. A munkaerőt Nagykátán és a környékén szerzi. Napszámárak férfiaknál 1.60-3 korona. Az átlagos földhaszonbér e vidéken 40 korona.
Fót. Gróf Károlyi László uradalma. Ide tartozik még Csomád, Káposztásmegyer, Rákospalota és Ujpest. Összterület 5100 kat. hold. Ezenkivül Csongrád, Szatmár, Abauj, Zemplén és Pest vármegyékben még kb. 100.000 hold. A fóti uradalomban kert és beltelek 350, szántó 2600, kaszáló 600, legelő 400, erdő 900, szőlő 100 és adó alá nem eső terület 150 kat. hold. A vetőforgó 6-os. Lóállomány 43. Ebből igás 30 muraközi, 8 urasági, angol félvér, 4 muraközi csikó és egy ardeni mén. A marhaállomány 755. Ebből 200 magyar, erdélyi jármos ökör, 450 bonyhádi tehén, 50 magyar tinó, 50 bonyhádi keresztezésű üsző és 5 simmenthali bika. A napi tejtermelés Budapest számára kb. 3000 liter. Az erdő akáczosból áll és 25 éves fordában kezelik. Termék: tüzifa. Főszőlőfajok a mézes-fehér, chasselas, oporto és burgundi. Van két 8 lóerejű gőzcséplőkészlete. A munkaerőt a vidéken szerzi. Napszám ára férfiaknál 160-400, nőknél 100-250 fillér. A földhaszonbér e vidéken kicsiben 70, nagyban 40 korona.
Galgagyörk. Ibrányi Mihály birtoka. Összterület 1060 m. hold. Ebből kert és beltelek 8, erdő 14, a többi szántó. Vetőforgó négyes. Most kisérletezik czukorrépatermeléssel. Lóállomány 16 angol félvér. Marhaállomány 230. Ebből 56 magyar és nyugati jármos ökör, 100 borzderes és nyugati tehén, 70 gulyabeli és 4 montafoni bika. A napi tejtermelés kb. 500 liter, melyet Budapesten értékesit. Van méhészete is 52 Göndöcs-féle kaptárral. A mézet szintén a fővárosban értékesíti. Van mészkő-kőbányája. Egy 6 lóerős gőzcséplő-készlet. A munkaerőt helyben szerzi. Az átlagos földhaszonbér e vidéken m. holdanként 25 korona.
Gomba. Özv. Patay Ferenczné, szül. báró Podmaniczky Gizella birtoka. Összterület 1600 m. hold. Vetőforgó 5-ös, 3-as és 9-es. Lóállomány 14 darab vegyes faj. Marhaállomány 89. Ebből 44 magyar jármos ökör, 44 tehén és egy bika. Juhállomány 890 darab Merino 30 tenyészkossal. Sertésállomány 71 darab mangalicza, 29 anyakoczával és 3 kannal. A fő borszőlőfajok a kövidinka és mézesfehér, csemegefélék a chasselas és madlain. Van egy 8 lóerős gőzcséplőkészlete. A munkaerőt helyben és a környéken szerzi; napszám-árak férfiaknál 1.20-3 korona, nőknél 1-1.80 korona. Az átlagos földhaszonbér e vidéken 20 korona m. holdanként.
Gomba. Szemere Huba és neje Báji Patay Anna birtoka. Összterület 1248 m. hold. Ebből kert és beltelek 32, szántó 1050, kaszáló 40, erdő 40, szőlő 5 és a többi legelő. Szabad gazdálkodás. Dohány 56 holdon, módosított Vásárhelyi-féle szerkezetű dohánypajtákkal (dupla tetővel, 14 méter széles és ugyanolyan magas). A lóállomány 18, ebből 14 vegyes igás és 4 angol félvér. Marhaállomány 280. Ebből 44 pinzgaui keverék jármos ökör, 135 telivér simmenthali és bonyhádi tehén, 60 ugyanolyan üsző, 5 ugyanolyan bika és 20 vegyes hízómarha. Napi tejtermelés a Budapesti Központi Tejcsarnok számára 600-700 liter. A fő borszőlőfajok kövidinka és rizling. A csemegefajok vegyesek. Van egy 8 lóerejű gőzcséplőkészlete. A munkaerőt helyben és a környéken szerzi. A napszámárak férfiaknál 120-300, nőknél 100-180 fillér. Az átlagos földhaszonbér e vidéken m. holdankint 20 korona.
Gyömrő. Gróf Teleki Tibor uradalma. Ide tartozik Túzberek és Pomáz is. Összterület 5990 m. hold. Ezenkívül Nógrádban még 2400 m. hold. A pestvármegyei birtokból kert és beltelek 64, szántó 2200, kaszáló 90, legelő 200, erdő 3500, szőlő 33 és a többi adó alá nem eső terület. Vetőforgó négyes. A lóállomány 37 darab. Ebből 22 vegyes igás és 15 urasági és tiszti kocsiló. A marhaállomány 302. Ebből jármos ökör 108 magyar, tehén 90 nyugati, gulyabeli 100 vegyes és tenyészbika 4 nyugati. Juhállomány 300 fésűsgyapjas, 5 tenyészkossal. Napi tejtermelés a Központi Tejcsarnok és a helyi piacz számára kb. 600 liter. Az erdőben Gyömrőn akácz, Pomázon tölgy a domináló fanem. Van rendszeres üzemterv, Pomázon cserüzem, 20 éves fordával, az akáczos pedig 35 évessel. A termékek és kihasználás: cserhántás, tüzifa és szerszámfa. A főborszőlőfajok a mézesfehér, kövi- és vörösdinka és kadar. Van egy 10/8 lóerejű gőzcséplőkészlet. A munkaerőt helyben szerzi. Napszámárak férfiaknál 120-220, nőknél 100-160 fillér. Az átlagos földhaszonbér e vidéken m. holdanként 20 korona adóval.
Harta. Hauer Béla birtoka. Összterület 600 m. hold. Ebből kert és beltelek 2, szántó 550, kaszáló 10, legelő 11, szőlő 25, nádas egy és tó egy m. hold. Gazdasági és üzemrendszer: hármas vetőforgó. Dohányt 40 k. holdon termel. Lóállomány összesen 25, ebből igás 8, kocsiló 2, anyakancza 10 és csikó 2, mind angol félvér. Szarvasmarha-állomány összesen 140, ebből jármos ökör 30 darab magyar fehér, tehén 25, tinó 30, üsző 30, hízómarha 24 és tenyészbika egy, mind simmenthali. Baromfitenyésztésében 200 darab magyar fehér fajú tyúkot nevel évente eladásra. Van méhészete 100 darab mozgó kassal, a mézet Budapesten értékesíti, évenként 90-100 koronáért. A Harta melletti halastóban rendszeresen tenyészti a harcsát, potykát, süllőt és keszeget, a miket helyben és a környéken adnak el. Borászatában a fő borszőlőfaj a mézesfehér, ezerjó, zöld szilváni, muscat lunel és olasz rizling, a fő csemegefaj a piros és fehér chasselas. Az 500 darab gyümölcsfából álló gyümölcsös évi forgalma 300-400 korona. Van egy darab 8 lóerős gőzcséplője és két darab aratógépe. A munkaerőt helyben szerzi; napszámár férfiaknál 1.20-2 korona, nőknél 0.80-1.60 korona. Az átlagos földhaszonbér e vidéken 20-30 korona.
Iklad. Gróf Ráday Gedeon birtoka. Összterület 1270 m. hold. Ebből kert és beltelek 12, szántó 759, kaszáló 147, legelő 70, erdő 154 és szőlő 12. Vetőforgó hetes és négyes. 50-60 m. holdon lóheremagvat is termel. Lóállomány 22 angol félvér, ebből 10 darab urasági kocsiló. Marhaállomány 167. Ebből 60 magyar jármos ökör, 50 borzderes tehén, 40 vegyes gulyabeli, 2 bika és 10-15 hízó. Sertésállomány kb. 100 magyar mangalicza, 22 anyakoczával és 3 kannal. A napi tejtermelés 300 liter, de borjúneveléssel. Az erdő cser és akácz. A fő borszőlőfajok olasz rizling, ezerjó, nagyburgundi, bakator. A csemegeszőlők chasselas és madlain. Felemlítendő, hogy habár e vidék tulajdonképen 79nem borvidék, mégis vannak itt kiváló minőségű szőlők. Ilyen elsőrendű szőlő ez is és bora a bordeauxi, amsterdami és a trieszti kiállításokon díszoklevelet nyert. Van egy hold fiatal gyümölcsös is. Van egy 8 lóerejű gőzcséplőkészlete és egy 3 1/2 lóerős benzinmotora a munkagépeknek. A munkaerőt helyben szerzi. Napszám-árak férfiaknál 100-240, nőknél 70-150 fillér. A földhaszonbér itt nagyban 20, kicsiben 30 korona.
Irsa. Irsay testvérek birtoka. Összterület 1900 m. hold. Ezenkivül Nógrádban 1200 hold. Az irsai birtokból kert és beltelek 20 m. hold, szántó 1300, kaszáló 200, legelő 200, szőlő 40, a többi erdő. Vetőforgó négyes. Dohány 20 kat. holdon. Lóállomány 26, ebből 10 Nonius és arab félvér igás, 6 urasági kocsiló és 10 csikó. Marhaállomány 184 darab, ebből 58 magyar jármos ökör, 54 simmenthali tehén, 50 gulyabeli, 2 simmenthali és berni bika és 20 vegyes hízó. A napi tejtermelés a Budapesti Központi Tejcsarnok számára 300-350 liter. Van rendszeres pulykatenyésztés és az állomány 100-150 között váltakozik. Az erdő akácz; termékei tűzifa és szőlőkaró. A fő borszőlőfajok rizling, kövidinka, fehér-bakar, mézesfehér és oporto. Csemegeszőlők: chasselas és passatuti. Van egy hat lóerejü gőzcséplőkészlet. A munkaerőt helyben szerzik és ezek nagyobbára szerződéses munkások, kiknek napszáma 60-200 fillér. Az átlagos földhaszonbér e vidéken 18 korona m. holdanként. 1910-ben a birtokosok 720 hl. szeszkontingenst kaptak és a szeszgyár az ősz folyamán megkezdi üzemét, napi 4 hl. szesztermeléssel; ezzel kapcsolatban a fejős tehenek számát 120-ra emelik.
Kakucs. Kakucsi Liebner József birtoka. Kakucs és Ujhartyán határában, de egy tagban terül el. Összterület 3707 m. hold. Ebből kert és beltelek (négy majorral) 12, szántóföld 1500, kaszáló 300, legelő 700, erdő 500, szőlő 25, nád is 20 és terméketlen mocsár 50 m. hold. Dohányt 45, burgonyát 325, luczernát 50, zabosbükkönyt 50, takarmányrépát 30, tököt, mákot és dinnyét 40 m. holdon termel. A lóállományból 20 igásló, Furiózó kancza. Szarvasmarha-állomány összesen 176, ebből 44 jármos ökör, 130 bonyhádi tehén és 2 tenyészbika; a kiselejtezett fejős tehenek hizlalva eladásra kerülnek. Sertésállomány 80 anyakocza és szaporulata, 10 kannal, kisjenői és Sulykovszky keresztezés. Az évi tejtermelés, naponta 100 tehén után kb. 250.000 liter, a mit legnagyobbrészt a fővárosba szállítanak. Van méhészete 1000 saját rendszerű mozgó törzskaptárral. Erdészetében, melyet sarjerdőként kezelnek, uralkodó fanem az akácz; termék: haszonfa és szőlőkaró, a selejtese tűzifa. A bort egy mennyiségben Budapesten értékesítik. A konyhakertészetben nagymennyiségű zöldségfélét és a gyümölcsösben almát és körtét termelnek eladásra. Van gazdasági gőzmalom, két hengerrel és két pár kővel; szeszgyár, napi 4 hl. szesztermelésre és 1 darab 8 lóerős gőzcséplőkészlete. Van 60 éves alkalmazottja, míg az aratáshoz és csépléshez helyben szerzi a munkaerőt.
Kalocsa. A kalocsai érsekség uradalmai. Összterület Pest és Bács vármegyében 85.633 kat. hold és 855 négyszögöl. Ebből Pest vármegye területére esik 63.753 kat. hold és 278 négyszögöl. Ebből kert és beltelek 71 k. hold; szántó 20.593, kaszáló 4665, legelő 10186, erdő 17064, szőlő 100, nádas 2931 és adó alá nem eső terület 8174 kat. hold. A birtokoknak 3/5 része bérbe van adva s 2/5 részét házilag kezelik. A bérletek között van nagyobb-kisebb (200-700 kh) és parczellás bérlet. A házi kezelésben levő birtokok a kalocsai és hajósi kerületekre vannak osztva; mindkét kerületben 4-4 gazdaság van. A gazdálkodásnak mindenütt a növénytermesztés és állattenyésztés az alapja. A forgók legnagyobb része vetésváltó rendszerü. A főbb kulturnövényeken kivül, 60-70 holdon lóheremagot és dohányt 100 kat. holdon termel. A lóállomány 326. Van két ménes, angol fehér és arabs tenyésztéssel és öt ménnel; a mének közül három angol telivér, egy félvér és egy arabs. Nevezetesebb mének: Apolló és Laudon. A marhaállomány 2332 darab. A hajósi kerületben magyar marhát tenyésztenek, 267 tehénnel, a kalocsaiban simmenthali félvér tehenészet van 100 tehénnel. Juhállomány 3500 egynyíretű Rambouillette-keresztezés, 28 Rambouillette tenyészkossal. Sertésállomány 2000 szőke mangalicza, 250 anyakoczával és 40 kannal. Napi tejtermelés a kalocsai gazdaságban, 100 tehénnel 500 liter, helyi eladásra; de ebben a borjutej nem foglaltatik. Van dunai halászat is, bérbeadva. Az erdőkben a fanemek fűz, nyár, szil, akácz és kevés tölgy, melyek rendszeres üzemterv szerint 20 és 40 éves fordákban kezeltetnek. Kihasználás olyképen, hogy a vágásokat eladják. Fő borszőlőfajok a kövidinka, olaszrizling, kadarka és piros veltelini. Csemegefajok chasselas blanc és rouge. Van egy 10, öt 8 és egy 6 lóerős gőzcséplőkészlet és 6 aratógép. A munkaerőt helyben és a vidéken szerzik. A napszámárak férfiaknál 140-240, nőknél 100-160 fillér. Az átlagos földhaszonbér e vidéken nagyban 22, kicsiben 28 korona. Különös figyelmet érdemel az érsekség mintaszerű sertéstenyésztése. Az érseki uradalom kalocsai kerületében nagyarányú szőkeszőrű mangalicza sertéstenyésztés van. E czélra három gazdaságban három sertéstelep van berendezve: a csornai telep (pestmegyei) a törzstenyészet folytatását czélozza és a süldőnevelést 100 darab anyagöbével, míg a drágszéli és a böddbakódi telepeken egyrészt a továbbtenyésztés folyik, ugyancsak 72-72 darab anyagöbével és sertéshizlalás, évenként kettős turnusban, 800-800 darab hízósertéssel. E sertéstenyésztést az uradalom 1899-ben állította be, tehát állategészségügyi tekintetben eléggé kritikus időben; ennek ellenére e telepeken 10 év alatt sertésvész még sporadikusan sem pusztított. A telepek úgy is vannak berendezve, hogy azok az állathigiéniai szempontoknak mindenben megfelelnek. A telepek és sertéslegelők a forgalomtól lehetőleg el van zárva, a kanászok semmiféle állatot nem tarthatnak, a telepeken a legnagyobb tisztaságnak kell uralkodni és a fertőtlenítéseket gyakran megismétlik. A telepek mellett 8-as forgóban lóhere is van kombinálva. A lóhere az első és második évben kaszálóul, a harmadikban egész aratásig sertéslegelőül szolgál, a mikor a sertések tarlóra kerülnek. Egy anyasertésre évi szaporulatával 3/4 kat. hold herevetés számíttatik. A here helyére még az évben búza jön. A sertéstenyésztés czélja a hízlalás. A sertéseket éves korukban állítják hízóba páronként 90 kg. élősúlyban és hat hónapi hízlalás után zsírsertésekként átlag 320 kg. élősúlyban adják el Bécsbe, a kőbányai szokvány szerint, 120-130 fillér kilogrammonkénti egységár mellett. A bécsi vásáron fiatalságuk és zsírosságuk miatt kedveltek. Egy-egy hízósertés a hízlalási idény alatt elfogyaszt kb. 70 kg. árpát, 470 kg. tengeri darát, 30 kg. burgonyát, 7,5 kg. herepolyvát és 1 kg. kősót. E hízlalási mód mellett a befektetett tőke kb. 30%-ot kamatozik. - Az érseki uradalom, nem tekintve egyéb fontos morális és humánus szempontokat, már csak annak biztos tudatában is, hogy a hű, lelkiismeretes és állandó cselédség a gazdaságnak elsőrendű érdeke, a cselédlakások építésére és azok berendezésére nagy áldozatot és figyelmet fordít. A lakások építésénél főelv, hogy minden cselédnek külön szobája, konyhája, kamrája, pinczéje és elrekesztett padlása legyen, szóval külön lakása, külön otthona. E czélra két 80tipus van használatban. Az egyik az olyan cselédlak, mely egy család részére van berendezve, mely esetben minden család külön épületben lakik s külön körülkerített udvara s mellékhelyisége van. Ilyen gazdasági cselédlak-telep a kalocsai gazdaságban fekvő úgynevezett 48 ház, mely a gazdasági udvar tőszomszédságában fekszik. A telep szabályos utczákra van beosztva, köröskörül kerítéssel, akáczfa-sorral és vízlevezető árokkal szegélyezve. Az egyes épületek téglából, szilárdan épültek. Minden udvarnak van egy Northon-kútja, mely egészséges, jó, iható vizet szolgáltat; minden házhoz tartozik egy-egy 200 négyszögöl területű konyhakert is, továbbá sertés- és baromfiól. Maga a szoba 20 négyszögméter területű, modern kettős nagy ablakokkal van ellátva, továbbá zsalukkal és szunyoghálóval. Egy-egy ilyen cselédlak 4000 koronába kerűl. A másik tipus 8 családra van berendezve, természetesen szintén külön-külön lakószobával és a hozzávaló mellékhelyiségekkel egy-egy család részére, egy közös, nagy épületben. E tipus előnye a másikkal szemben, hogy jóval olcsóbb (kb. 17.000 koronába kerül). Ilyen cselédlakok vannak az uradalom drágszéli gazdaságában.
Kalocsa. Kalocsai káptalan uradalma. Kalocsa, Keczel, Császártöltés, Akasztó, Dusnok, Géderlak és Szentbenedek határában terül el. Összterület 19.390 kat. hold. Ebből kert és beltelek 14 hold 1430 négyszögöl, szántó 4498 hold 1270 négyszögöl, kaszáló 2341 hold 1076 négyszögöl, legelő 4457 hold 27 négyszögöl, erdő 4191 hold 182 négyszögöl, szőlő 70 k. hold, nádas 1242 hold 545 négyszögöl és adó alá nem eső terület 2581 kat. hold 976 négyszögöl. Nagy része bérbe van adva, csak a Császártöltés és Keczel határában fekvő 7000 holdas Csalapuszta áll házi kezelés alatt. Hármas vetőforgó szerint rozsot és tengerit 2400, dohányt pedig 45 kat. holdon termel. Lóállomány összesen 35, ebből igás 22 angol félvér és muraközi, kocsiló 2 és ménesbeli csikó 11 angol félvér. Szarvasmarha-állomány összesen 304, ebből 72 jármos ökör és 125 gulyabeli tinó magyar, 106 üsző és egy tenyészbika bonyhádi fajta. Juhállomány összesen 670 darab merinói, 10 tenyészkossal. Sertésállomány 200 darab mangalicza, 60 anyakocza és 12 kan. Erdészetében uralkodó fanem a nyár és akácz; az előbbit rendszeres üzemterv szerint 40, az utóbbit 20 éves fordában kezelik. Termékek: ölfa, szerfa és szőlőkaró. Borászatában a fő borszőlőfaj olasz rizling, kövidinka, ezerjó, erdei fehér és mustos fehér, a fő csemegefaj a muscat lunel és m. otonel. Van egy 8 lóerős gőzcséplőkészlete. Napszámárak férfiaknál 1.20-2 korona, nőknél 1-1.60 korona. Az átlagos földhaszonbér e vidéken kicsiben 30, nagyban 15 korona.
Káva. Halász Gyula birtoka. Összterület 750 m. hold: ebből kert és beltelek 17, szántó 630, kaszáló 20, legelő 61 és erdő 14 m. hold. Gazdasági és üzemrendszer hatos vetőforgó és egyhatodrész ugar. Buzát 200, rozsot 30 holdon, a többin árpát, zabot és kukoriczát termel. Dohánytermelés 25 kat. holdon. Lóállomány összesen 8, ebből igás 4, urasági kocsiló 4 darab. Szarvasmarha-állomány összesen 125, ebből 28 jármos ökör és 64 tinó vegyes fajú, 20 tarka üsző, 12 vegyes hízómarha és egy tarka tenyészbika. Sertésállomány 164 darab magyar kondor fehér, 28 anyakocza és 2 kan. Erdészetében a tölgy és akácz a jelentős fanem. Zöldséget és gyümölcsöt csak saját szükségletre termel. A munkaerőt helyben szerzi; napszámár férfiaknál november elejétől február végéig 1 korona nyáron 2 korona. Az átlagos földhaszonbér e vidéken m. holdanként 20 korona és az adó.
Káva. Leleszi Kovách Gáspár birtoka. Káva és Bénye községek határában fekszik. Összterület 453 hold. Ezenkívűl még Hevesben van 150 hold. Itt a gazdasági és üzemrendszer négyes vetőforgó. Mákot 5 és dohányt 15 holdon termel. Lóállomány összesen 14, ebből igás 4 arabs félvér, urasági kocsiló 6, csikó 4. Szarvasmarha-állomány összesen 90; ebből jármos ökör 24 vegyes fajú, tehén 20 és üsző 36 simmenthali és bonyhádi, hízómarha 3 és egy simmenthali tenyészbika. Juhállomány összesen 50 darab 2 tenyészkossal. Sertésállomány összesen 120 szőke kondor, közötte 25 anyakocza és 3 kan. A baromfitenyésztés 90 darab Plymouth-Rock fajtyúkkal történik, évi forgalom 2500 korona. A gazdaság különlegessége a házi nyúltenyésztés, ugyanis van 70 darab pepinéria anyanyúl s 5500 korona az évi forgalom. Van méhészete, 50 Zirzon-kaptárral, a mézet 5 kilós csomagonként 7 koronáért értékesítik. Borászata 25 hold, a fő borszőlőfajok olasz rizling, kövidinka és ezerjó, a fő csemegefaj passatuti. A gazdaságban kisebb üzemű téglaégető van. A munkaerőt helyben szerzi.
Keczel, Pusztapolgárdi. Windisch József birtoka. Összterület 5816 3/4 m. hold. Ebből kert és beltelek 17 1/2, szántó 2765, kaszáló 200, legelő 994, erdő 1660, szőlő 29, nádas 2 és a többi adó alá nem eső terület. Vetőforgó részben hármas, részben váltórendszer. Lóállomány 43. Ebből igás 27, kocsiló 4 és ménesbeli 15. Marhaállomány 270. Ebből 100 magyar jármos, 40 tehén, 80 tinó, 46 üsző és négy tenyészbika. Juhállomány 2600 Electoral-Negretti, 40 tenyészkossal. Sertéstenyésztés 400 mangalicza, 80 anyakoczával és 6 kannal. Van 2 holdas álló vize, melyben pontyot és kárászt tenyészt. Az erdő fanemei az akácz és nyár, melyek rendszeres üzemterv szerint 20 éves fordában kezeltetnek. A fát árverés útján lábán adják el. Termék: tüzifa, szerszámfa, szőlőkaró és épületfa. A fő borszőlőfajok: rizling, erdei fehér, szlankamenka, kövidinka és kadarka. Csemegefajok: muskotály, chasselas, madelaine. Van egy 8 lóerős cséplőkészlete. A munkaerőt helyben és a vidéken szerzi. Napszámárak: férfiaknál 120-300, nőknél 80-180 fillér. A haszonbér e vidéken nagyban 18-tól 10, kicsinyben 30-tól 90 koronáig.
Kerekegyháza. Farkas Zoltán dr. birtoka. Kerekegyháza és Gyón községek határában terül el. Összterület 2040 m. hold. Ebből Kerekegyházán kert és beltelek 10, szántóföld 300, kaszáló 140, erdő 1000 és szőlő 150 m. hold, Gyónon szántóföld 20, kaszáló 400 és legelő 20 m. hold. A kerekegyházi birtokot házilag kezelik, a gyóni bérbe van adva. Gazdasági és üzemrendszer: szabad forgó. A lóállomány csak luxus kocsi és hátas lovakra szorítkozik. Szarvasmarha-állomány összesen 132 darab. Ebből jármos ökör 30 magyar fajta, tehén 2, tinó 20, hízómarha 80 tarka. Erdészetében uralkodó fanem az akácz; van ezenkívűl kevés nyár, fenyő és tölgy. Az akáczot 20-24 éves fordában kezelik. A termék ölfa, szőlőkaró és épületfa. Borászatában a kizárólagos borszőlőfaj az olasz rizling, a fő csemegefaj a chasselas, három holdon. Van egy 8 lóerős gőzcséplője. A munkaerőt helyben szerzi. Napszámárak férfiaknál 1-2 korona, nőknél 0.80-1.40 korona. Az átlagos földhaszonbér e vidéken kicsiben 30-40 korona, nagyban 10-20 korona.
Kiskartalpuszta. Báró Podmaniczky Géza birtoka. Idetartozik még a nagykartali, versegi és mindszenti rész is. Összterület 2200 m. hold, melyből azonban 1550 hold bérbe van adva. A nagyobbik birtok Szabolcs, Bereg és Nógrád vármegyében és Debreczen város határában van. A saját kezelésű pestvármegyei 650 holdas birtokból kert és beltelek 100 és szántó 450 hold, melyen szabad gazdálkodás folyik. Lóállomány 37 lipiczai, ebből 8 igás, 18 csikó, a többi urasági kocsiló. Marhaállomány 8190, ebből 32 magyar jármos ökör, 74 pinzgaui tehén, 2 tenyészbika és 12 gulyabeli. Sertésállomány 70 fekete mangalicza, 9 anyakoczával és 4 kannal. Napi tejhozam 200 liter, Budapest számára. Az átlagos földhaszonbér e vidéken m. holdanként 26 korona. A birtokon meteorologiai állomás van.
Kiskunhalas. Zseny József és István birtoka. Összterület 1615 m. hold; ebből kert és beltelek 15, szántóföld 800, kaszáló 200, legelő 350, erdő 200, szőlő 15, nádas 20 és adó alá nem eső terület 15 m. hold. Gazdasági és üzemrendszer: szabad gazdálkodás. Nyúlszapukát 30 holdon termelnek. Lóállomány összesen 12; ebből igás 8, hintós ló 4. Marha-állomány összesen 148; ebből jármos ökör 30 alföldi magyar, tehén 20, tinó 20, üsző 25, gulyabeli 30, hízómarha 20, tenyészbika 3. Juhállomány összesen 400 fésűsgyapjas, 4 tenyészkossal. Baromfitenyésztésében a főfajok a fehér orpington-tyúk és a fehér pulyka, mintegy 700 darab. Van méhészet is, 25 Zirzon-kassal. Erdészetében az akácz és nyárfa az uralkodó; termék: tűzifa, szőlőkaró és bognárfa. Borászatában a fő borszőlőfaj az olasz rizling és kövidinka, a fő csemegefaj a piros chasselas és muskotály. A gyümölcskertben van 600 alma, 1200 kajszin és 690 őszi baraczk fa, az évi forgalom 6000 korona. Van egy darab 8 lóerős gőzcséplőkészlet és két marokrakó gép. A munkaerőt Jánoshalmáról szerzik. Napszámárak férfiaknál 1.60-2.80 korona, nőknél 1-2 korona. A földhaszonbér kicsiben 24, nagyban 16 K.
Kisnémedi. Gosztonyi Miklós birtoka. Összterület 1720 m. hold. Ebből kert és beltelek 8, szántó 1200, kaszáló 30, erdő 50, szőlő 40, a többi legelő. Szabad gazdálkodás. A lóállomány 25, ebből 20 vegyes igás és 5 urasági kocsiló. Marhaállomány 200. Ebből 44 magyar jármos ökör, 53 borzderes és vöröstarka tehén, 100 gulyabeli borzderes és 3 ugyanolyan tenyészbika. Sertésállomány 30 mangalicza, 4 kannal. A napi tejtermelés Budapest számára kb. 300 liter. Fő borszőlőfajok: olaszrizling és ezerjó, a csemegefélék: mukotály és chasselas. Van egy 8 lóerejű gőzcséplőkészlete. A munkaerőt helyben szerzi. A napszámárak: férfiaknál: 70-200; nőknél 80-150 fillér.
Maglód. Wodiáner János birtoka. Összterület 2000 m. hold. Ebből kert és beltelek 25 m. hold, szántó 1600, kaszált 80, szőlő 20 és a többi legelő. A vetőforgó négyes. 50 holdon lóheremagot is termel és dohányt 40 kat. holdon. A lóállomány 49. Ebből 20 magyar és muraközi igás, 8 félvér angol kocsiló, 20 vegyes ménesbeli és egy ardeni mén. A marhaállomány 194. Ebből 60 magyar jármos ökör, 100 nyugati tehén, 30 gulyabeli nyugati és 4 borzderes és nyugati bika. Juhállomány 700 merino, 20 tenyészkossal. Sertésállomány 18 magyar kondor anyakocza és szaporulata, 3 kannal. Napi tejtermelés 600 liter a Budapesti Közp. Tejcsarnok számára. A fő borszőlőfajok: mézes-fehér, fekete-kadar, olasz-rizling, a csemegefélék pedig chasselas. Van egy 8 lóerejű gőzcséplőkészlete. A munkaerőt helyben szerzi. Napszámárak: férfiaknál 160-300, nőknél 100-160 fillér. Az átlagos földhaszonbér e vidéken m. holdanként 24 korona.
Maglód, Kóczán-tanya. Kóczán László birtoka. Ide tartozik a gyömrői és péczeli rész is. Összterület 1124 kat. hold. Ebből kert és beltelek 8 1/3, szántó 942 1/2, kaszáló 80 3/4, legelő 52 3/4, erdő 34, szőlő 5 3/4 és adó alá nem eső 9 1/4, kat. hold. Vetőforgó 3-as, 4-es és 5-ös. Lóállomány 31, ebből igás 20 angol félvér, 5 urasági kocsiló, 5 csikó és egy mén. Marhaállomány 207. Ebből 52 vöröstarka jármos ökör, 93 vöröstarka és borzderes tehén, 58 gulyabeli és 3 berni és egy montafoni bika. Sertésállomány 25 fehér mangalicza anyakocza és szaporulata, 4 kannal. Napi tejtermelés 580 liter a Budapesti Közp. Tejcsarnok számára. Az erdő akáczos, termékek: tűzi- és szerszámfa. Fő-borszőlőfajok kövidinka, ezerjó, erdei és mézesfehér. Van egy 6 lóerejű gőzcséplőkészlete. A munkás- és bérleti viszonyok ugyanazok.
Monor. Kégl János dr. birtoka. Monor, Nyáregyháza és Vasad határában fekszik. Összterület 670 kat. hold. Ebből kert és beltelek 10, szántóföld 400, kaszáló 170, legelő 50, erdő 10, szőlő 20 és nádas 10 kat. hold. Gazdasági és üzemrendszer: szabad gazdálkodás, lehetőleg a négyes forgóhoz alkalmazva. Lóállomány összesen 12, ebből igás 6, kocsiló 2, anyakancza egy és csikó 3, mind angol-arabs és angol-nonius keresztezés. Szarvasmarha-állomány összesen 97, ebből jármos ökör 24 fehér hazai; tehén 80, üsző 10 és tenyészbika 3, mind simmenthali és bonyhádi keresztezés. Sertésállomány összesen 50 darab kisjenői keresztezés, 10 anyakocza és 2 kan. Napi tejtermelés 300-400 liter, a mit Budapesten értékesítenek. Erdészetében uralkodó fanem az akácz, a mit 30 éves fordában kezelnek: termékek: tűzifa, épület- és szerszámfa és szőlőkaró. Van egy darab 6 lóerős gőzcséplőkészlete és egy aratógépe. A munkaerőt helyben és a környéken szerzi; napszámárak férfiaknál 2-3 korona, nőknél 1.20-2 kor. Az átlagos földhaszonbér e vidéken nagyban 20, kicsiben 40 K.
Nagykartal. Báró Tornyai Schossberger Lajos uradalma. Nagykartal, Bag és Hévizgyörk község határában terül el. Összterület 5300 m. hold. Heves vármegyében Tornaméra községben van még 4000 m. hold birtoka. Pest vármegyében kert, beltelek és park 150, szántóföld 4957, kaszáló 70, erdő 20, szőlő 62, nádas 1, és adó alá nem eső terület 40 m. hold. Gazdasági és üzemrendszer: norfolki négyes vetőforgó. Koriandert 150, fénymagot 20, mákot 100, repczét 100, lent 50 és czukorrépát 1200 m. holdon termel. Lóállomány összesen 64, ebből igás 40 muraközi, hintósló 16 magyar és angol telivér, csikó 8 muraközi. Szarvasmarha-állomány összesen 1050; ebből jármos ökör 250 tarka, tehén 200 vegyes, hízómarha 600 tarka. Napi tejtermelés 2200-2400 liter, a mit Budapesten értékesítenek. Van méhészete 20 anyakaptárral, a mézet Budapesten értékesítik. Borászatában a fő borszőlőfaj az olasz rizling, mézes fehér, ezerjó, zöld szilváni, vörös burgundi és kövidinka, a fő csemegefaj a muscat lunel és ottonel és chasselas. Van gazdasági gőzmalom, több kővel, parasztőrlésre; továbbá négy à 12, együtt 48 lóerős gőzcséplőkészlet, egy kettős rendszerű gőzeke-készlet, 10 marokrakó és 8 kévekötőgép. A munkaerőt Eger vidékéről szerzi. A napszámárak változók. Az átlagos földhaszonbér e vidéken kicsiben 40, nagyban 30 K, adóval együtt.
Nagykovácsi. Gróf Tisza István uradalma. Összterület 3143 k. hold. Azonkívül van birtoka Bihar és Szatmár vármegyékben. A nagykovácsi birtokból csak a 2555 k. holdnyi erdőt tartja házi kezelésben; a többi kis parczellákban bérbe van adva helybeli lakosoknak és csak a 348 m. holdnyi Juliánna-major van egy tagban bérbeadva. Az erdőben a tölgy-, cser-, bükk- és gyertyánfa uralkodik és az erdőt rendszeres üzemterv szerint 40 és 60 éves fordában kezelik. A termékek: tűzi- és haszonfa. Az erdőből Geist Gáspár 500 holdat bérel és ezt vadaskertnek keríttette körül és tartja fenn. A határ éjszaknyugati részén olygocén homokkőbánya van, mely építkezési czélokra rendkívül alkalmas, de jelenleg csak a gazdaság czéljaira szolgál. Innen az országúthoz is sok követ szállítottak. Vannak dolomit-mészkőbányái is, melyekből részben csak a nyers mészkövet termelik ki és ipari czélokra 82használják föl, ú. m. aszfalt-lemezek és aszfalt behintésére, továbbá műkő-, czement- és műtrágyagyártásra. Egy részét az itteni mészégető dolgozza fel. A község határában nagy széntelepek is vannak, de kiáknázatlanul.
Ócsa. Baráth Gyula és Kálmán bérlete. Tulajdonos gróf Haller Györgyné. Az ócsai bérlet 4000 m. hold, de B. Gyulának Csengődön 160 holdas saját szőlőtelepe, melyből 100 hold be van ültetve és Bócson 96 hold legelője van. Kert és beltelek 20, szántó 1000, kaszáló 1000, erdő 1000, szőlő (Ócsán is) 30 m. hold, a többi legelő. A birtokon szabad gazdálkodás folyik. Lóállomány 10 darab. Marhaállomány 46 magyar igás-ökör, 120 simmenthal-bonyhádi tehén és növendékei és 3 simmenthali bika. A napi tejtermelés 300-500 liter között váltakozik és a tejet Budapesten értékesítik. Az erdőben a nagyobb rész akácz-, a kisebb rész éger- és kőrisfa. Ez utóbbit 30, az előbbit 20 éves fordában kezelik. Termékek: tűzifa, szerszámfa, szőlőkaró és haszonfa. A fő borszőlőfajok a rizling és kadarka, a csemegeszőlő: chasselas és muskotály. A csengődi szőlőgazdaság mintaszerűen van fölszerelve. Pinczéje 2800 hl. befogadóképességű és 1200 hl. üvegezett czementhordó. A présház hidraulikus és Röck-féle présekkel van fölszerelve. A szőlőt telepes családok kezelik szakmányszerűen, kik ezért m. holdanként 100 koronát kapnak, de a szüretelésért külön napszám jár. A szőlőben kb. 1000 alma-, körte- és baraczkfa van. A munkaerőt helyben szerzik. Napszámárak férfiaknál 120-300 fill., nőknél 100-180 fillér. Az átlagos földhaszonbér e vidéken m. holdanként 20 kor.
Ócsa, Pusztafelsőbabád. Farkas László birtoka. Összterülete 3237 m. hold. Ebből kert és beltelek 25, szántóföld 600, kaszáló 1612, legelő 200, erdő 480, szőlő 50, nádas 250 és adó alá nem eső terület 20 m. hold. Gazdasági és üzemrendszer: szabad gazdálkodás. Lóállomány összesen 8, ebből 2 igás és 4 urasági kocsiló félvér, 2 pedig irlandi hátas vadászló. Marhaállomány összesen 112, ebből 40 magyar jármos ökör, 2 tehén és 70 hízómarha nyugati fajta. Baromfitenyésztésében az emdeni libákból és orpington-tyúkokból 1000-1200 darab az évi forgalom. Erdészetében uralkodó fanem a kőris, éger és akácz, a melyeket 20 és 30 éves fordában kezelnek. Termék: szerszám- és tűzifa, m. holdanként 800-1000 K-t jövedelmez. Borászatában a fő borszőlőfaj olasz rizling, a fő csemegefaj a piros és fehér chasselas. A munkaerőt a szomszéd községekből szerzi; napszámár férfiaknál 1.20-2.60 K, nőknél 1-1.80 K. Az átlagos földhaszonbér e vidéken kicsiben 40, nagyban 20 K m. holdanként. Az egész birtok még ma is nagyobbrészt vadvizes terület, a "Pestvármegyei Dunavölgy-lecsapoló és öntöző társulat" megalakulásával azonban remélhető, hogy az egész terület mind elsőosztályú szántóföld lesz.
Örkény. Pálóczi Horváth István uradalma. Tulajdonosok: Pálóczi Horváth István és neje Katona Ilona. Összterülete 10.000 m. hold, melyből 8060 hold házi kezelésben van s két kerületre és egy szőlőgazdaságra beosztva, a tulajdonos vezetése alatt áll. A földek minősége nagyrészt homok, a buczkástól a televénydús fekete homokig, de kellő tárgyázás mellett mind jól termő; 360 hold területet szőlőgazdaságként kezelnek, melyből 1905-ig 200 hold volt szőlővel és gyümölcscsel beültetve, míg a többi most van telepítés alatt. A birtokon 1897-ig teljesen külterjes gazdálkodás folyt. A midőn azonban a vasút megépítése után a földek értéke emelkedett, a gyengébb homokbuczkás és távolabbi fekvésű területek kis parczellánkénti eladásával az addigi 1800 lelket számláló lakosság fokozatosan 6000 lélekre emelkedett, s így napszámoskéz bőven állott rendelkezésre, szeszgyár, gőzmalom, mészhomoktéglagyár és tehenészet fölállításával áttért a belterjesebb gazdálkodásra. A nagyobb forgalom lebonyolítására tíz kilométer hosszú, 76 cm. nyomtávú mezei vasút is épült, mely az örkényi vasútállomásról kiindulva, a szőlőtelepet és a majorokat köti össze az állomással. 1906-ban egy Fowler-féle 16 lóerejű, két mozdonyú gőzekét szereztek be, mely a gazdasági szántások elvégzése után erdősítés alá forgatja a könnyű homokterületeket, s így évente 250-300 holdat erdősítenek, czélul tűzetvén ki legalább 3000 hold beerdősítése ákáczfával, melynek értéke az utóbbi években csaknem kétszeresére emelkedett. A szeszgyárnak 1400 hektoliter törzskontingense van és tíz hónapi üzemidő alatt 25.000 hektoliter moslék-takarmányt juttat a gazdaságnak. A szeszgyárral kapcsolatosan van a gőzmalom, melynek teljesítő képessége naponta 100-120 métermázsa őrlemény, továbbá az 1901. évben felépített mészhomoktéglagyár; mind a három gyárüzemet egy kazán és egy gőzgéptelep hajtja. A tehenészetben jelenleg 230 darab fejős tehén van. A tehenészetet további 300 darab fejőstehénnel a közel jövőben fejlesztik, hogy a trágyatermelés lehetőleg fedezhesse a szükségletet. Sertésállomány 85 darab fehér mangalicza anyasertés és lehetőleg kétszeri elletés mellett nyerhető 600-800 szaporulata évente. Dohánytermelés: Tiszai fajdohány 250 holdon. A szőlőtelepen leginkább az olasz rizling, kövidinka és a chasselas-fajok váltak be nagybani termelésre. A legfinomabb bort azonban a muskatel, rajnai rizling és zöldszilváni adják.
Páhi, Pusztatabdi. Strassburger Antal birtoka. Összterület 1400 kat. hold. Ebből kert és beltelek 4, szántó 600, kaszáló 200, legelő 446, erdő 50, szőlő 30, nádas 10 és a többi adó alá nem eső terület. Vetőforgó: hármas. Lóállomány 60 angol félvér. Ebből 10 igás, 4 kocsiló és 46 ménesbeli. Marhaállomány 200. Ebből 40 magyar jármos ökör, 50 nyugati tehén és 110 gulyabeli. Juhtenyésztés 800 magyar rövidszőrű, 20 tenyészkossal. Sertésállomány 200 magyar mangalicza, 50 anyakoczával és öt kannal. Napi tejtermelés 200 liter Budapest számára. Az erdőben a kőris dominál. Termék: tűzi- és szerszámfa. Fő borszőlőfajok: rizling, mézes, fehér bakator, kadarka. Csemegefaja chasselas. Kajszinbaraczkot is termel és kb. 50 métermázsát hoz eladásra. Van egy 6 lóerejű cséplőkészlet. A munkaerőt a szomszéd községekből szerzi. Napszámárak: férfiaknál 140-240, nőknél 100-180 fill. Az átlagos földhaszonbér e vidéken nagyban 8-12, kicsiben 12-16 kor.
Páty. Várady László birtoka. Ide tartozik a budakeszi rész is. Összterület 700 m. hold. Ezenkívül még Barsmegyében is van birtoka. A pátyiból beltelek és kert 8, kaszáló 20, erdő 160 m. hold és a többi szántó. Vetőforgó: négyes. Lóállomány 8 vegyes. Marhaállomány 102. Ebből 20 magyar jármos ökör, 60 tarka tehén, 20 ugyanolyan üsző és 2 simmenthali tenyészbika. A napi tejtermelés 300-400 liter, melyet helyben értékesít. Az erdő fanemei tölgy és cser, melyeket 33 éves fordában kezel. Termékek: tűzi- és haszonfa. Van gyümölcstermelés is, kb. 100 alma-, körte- és szilvafával. Van egy 6 lóerejű gőzcséplőkészlete. A munkaerőt helyben szerzi. Napszámárak: férfiaknál 150-300, nőknél 120-200 fill. Az átlagos földhaszonbér e vidéken k. holdanként 24 kor.
Pilisborosjenő. József cs. és kir. főherczeg piliscsabai uradalmának pilisborosjenői gazdasága. Összterület 2681 1/2 kat. hold. Ebből a szántóföld bérbe van adva. Az erdőn a tölgy és cser az uralkodó. 83Rendszeres üzemterv szerint, 50 éves fordában kezelik. Termék: tűzi- és haszonfa. A gazdasághoz nagy körkemencze tartozik, mely bérbe van adva és évenként kb. két millió téglát tud gyártani. Van még az uradalomnak egy mészkő, lapkő- és egy homokkőbányája, melyek szintén bérbe vannak adva. A gazdasági munkaerőt helyben és a környéken szerzik. Napszámárak: férfiaknál 160-320, nőknél 140-280 fillér.
Pilisszántó. Baross Endre birtoka. Összterület 503 m. hold. Ebből kert 4, szántó 400 és szőlő 13 hold. Vetőforgó: négyes. Lóállomány 13 vegyes. Marhaállomány 127. Ebből 40 magyar jármos ökör, 6 simmenthali tehén, egy ugyanolyan tenyészbika és 80 hízómarha. Van méhészet is 48 Zirzon-kaptárral és kassal. Fő-borszőlőfajok: oporto, othello, mézesfehér és muskotály. A csemegefélékből: chasselas, delavare és muskotály. Zöldségtermelés 2 holdon, melyből az évi forgalom kb. 300 kor. Van gazd. szeszgyár 482 hl. kontingenssel. Egy 8 lóerejű gőzcséplőkészlet. A munkaerőt helyben és a vidéken szerzi. Napszámárak: férfiaknál 120-260, nőknél 80-160 fill. Az átlagos földhaszonbér e vidéken 16 kor. m. holdanként.
Pilisszentiván. Gróf Karácsonyi Jenő uradalma. Ide tartozik a vörösvári és solymári rész is. Összterület 3000 k. hold. Ezenkívül van Torontál vármegyében 32,000 és Szerém vármegyében 4000 m. hold. A pestmegyei birtokból kert és beltelek 33, szántó 900, kaszáló 56, legelő 345 és a többi erdő. A szántóföldek parczellázva vannak. Az erdőség tölgy-, szil-, gyertyán-, kőris- és akáczfákból áll, melyet - a 20 éves fordáju akáczfán kívül - 40 éves fordában kezelnek. Termék: tüzifa.
Pócsmegyer-Leányfalu. Schaeffner Károly birtoka. Összterület 400 m. hold. Ebből 360 szántó, 16 belsőség és park, 4 konyhakert és 20 m. hold szőlő. Vetőforgó: négyes. A lóállomány 21 vegyes. Marhaállomány 80 tehén, simmenthali és bonyhádi keresztezés és egy telivér simmenthali tenyészbika; 300 húsjuh; legelő-gazdaság. Napi tejtermelés 800 liter, melyet többi kerti termékeivel együtt, a saját budapesti árúcsarnokában értékesít. Baromfitenyésztés most van berendezés alatt. Halászat bérbeadva. Fő-borszőlőfajok: ezerjó, mézesfehér, kadarka, olaszrizling. Csemegefajok: chasselas. 3 holdon zöldségtermelés, öntöző berendezéssel. E kezdő termelés jelenlegi havi forgalma kb. 400 kor. A munkaerőt helyben szerzi. Napszámárak: férfiaknál 200-400, nőknél 140-200 fill. Az átlagos földhaszonbér e vidéken k. holdanként 28 kor.
Pomáz. Mandics Milán dr. és Lagyevics Mária birtoka. Ide tartozik a budakalászi rész is. Összterület 1800 m. hold. Ebből kert és beltelek 50, szántó 600, kaszáló 150, erdő 800, szőlő 20 m. hold. Vetőforgó ötös és hármas. A lóállomány 7 vegyes. Marhaállomány 60, ebből 26 magyar igás ökör, 4 nyugati tehén és 30 tinó. Juhállomány 350 félmerino, 6 tenyészkossal. Erdő bükk- és cserfából áll. Termék: tüzifa. Fő-borszőlőfajok: kadarka, mézesfehér és kövidinka. Van gyümölcsöse is, kb. 400 cseresznyefával, melyeknek gyümölcsét helyben értékesíti. A munkaerőt helyben szerzi. Napszámárak férfiaknál 200-300, nőknél 140-180. fill. Egy m. hold haszonbére 40 kor.
Pomáz. Gróf Teleki Tibor uradalma. Ide tartozik a csobánkai és budakalászi rész is. Összterület 4540 m. hold. Ebből kert és beltelek 13, szántó 1303, erdő 3207 és szőlő 18 m. hold. Vetőforgó: hármas. Lóállomány 8 vegyes. Marhaállomány 135, ebből 40 magyar jármos ökör, 40 simmenthali tehén, 40 tinó, 14 üsző és egy simmenthali tenyészbika. Juhállomány 250 darab fésüs gyapjas, ebből 100 anya és 4 tenyészkos. Napi tejtermelés Budapest számára 300 liter. Az erdőben a cser és tölgy dominál, melyeket 20 éves fordában kezelnek. Termék: tüzifa. Fő-borszőlőfajok a kadarka, mézesfehér, kövidinka és rizling. Csemegefaj a chasselas. A munkaerőt helyben szerzi. Napszámárak ugyanazok.
Pusztavacs. Fülöp Szász-Coburg-Gothai herczeg uradalma. Összterület 13.912 k. hold 1014 négyszögöl. Ezenkívül még két nagyobb birtok van Pest vármegyében, továbbá Gömör, Hont, Heves, Nógrád, Borsod és Szepes vármegyékben és Alsóausztriában. A pusztavacsi uradalomban kert és beltelek 127 hold 1242 öl, szántóföld 7061 hold 1165 öl, kaszáló 642 hold 1586 öl, legelő 2495 hold 1111 öl, erdő 3175 hold 144 öl, szőlő 42, nádas 6, adó alá nem eső terület 361 kat. hold 566 négyszögöl. Gazdasági és üzemrendszer: szabad gazdálkodás, hatos, ötös és négyes forgó. Dohányt 115 k. holdon termel. Lóállomány összesen 160; ebből igás 20 herélt, hintósló 16, anyakancza 45 igában használva, csikó 77, mén 2; mind angol félvér. Szarvasmarha-állomány összesen 678; ebből jármos ökör 366 és gulyabeli 124 magyar fajú, hízómarha 175 kevert, tenyészbika 12 simmenthali és magyar fajta. Juhállomány összesen 6248 rambouillet, 200 darab ugyanolyan tenyészkossal. Erdészetében az uralkodó fanem kocsányos tölgy, nyárfa és akácz. A szálerdőket rendszeres üzemterv szerint 90 éves, a sarjerdőket 35 éves fordában kezelik. Termék: haszon- és tüzifa. Szállítási viszonyok kielégítők. A gyümölcsös 41 hold, 5000 darab gyümölcsfával. Az évi forgalom 3000 K. Az uradalomban van gazd. szeszgyár 1405 hl. kontingenssel, gőzmalom két kőre és két hengerre és czementtéglagyár, 200.000 darab évi termeléssel. Van négy darab egyenként 8 lóerős gőzcséplőkészlet. A munkaerőt helyben és a környéken szerzi. Napszámárak férfiaknál 1-2.80 K, nőknél 0.80-1.80 K. Az átlagos földhaszonbér e vidéken kicsiben 30, nagyban 16 K.
Solt. Hetényi József birtoka. Ide tartozik a hartai rész is. Összterület 1200 m. hold. Ebből kert és beltelek 30, szántó 750, szőlő 20, a többi legelő. Vetőforgó: hármas. Dohány 40 kat. holdon. Lóállomány 22 vegyes. Marhaállomány 142, ebből 40 magyar jármos ökör, 20 tarka tehén, 80 vegyes gulyabeli és két tarka tenyészbika. Fő-borszőlőfajok: kadarka, mézesfehér, rizling, ezerjó és szlankamenka. Csemegefajok: chasselas és passatuti. Van egy 12 lóerejű gőzgépe, mely egyszersmind magánjáró szántógép egy ötös ekével és egy aratógépe. A munkaerőt Akasztó községből szerzi. A szerződött munkások napszámárai: férfiaknál 100-200, nőknél 80-140 fill. Az átlagos földhaszonbér e vidéken m. holdanként 16-17 kor.
Solt. Gróf Teleki Gyula uradalma. Összterület 3000 kat. hold. Máramaros vármegyében az 59.000 holdnyi dolhai uradalomnak résztulajdonosa. A Solthoz tartozó révbéri uradalomban a gazdasági és üzemrendszer: hármas vetőforgó. Lóállomány összesen 50, ebből igás 10, anyakancza 15, mén 2, a többi csikó és ménesbeli. Szarvasmarha-állomány összesen 271, ebből jármos ökör 78, tehén 100, tinó 60, üsző 30 és tenyészbika 3. Napi tejtermelés 500 liter s ezt Budapesten értékesítik. Baromfitenyésztésében a magyar fehér tyúk, liba és pulyka kiváló. Van méhészete is, 30 kaptárral; a mézet 1 K-ért értékesíti kg-ként. Halászata van a Dunában. Erdészetében a mocsári tölgy, nyár- és fűz az uralkodó fanem. Borászatában a fő-borszőlőfaj olasz rizling, szilváni, muscat és a fő csemegefaj chasselas és otonel. Van kisebb üzemű téglavetője, egy gőzcséplőkészlete és 3 aratógépe. 84A munkaerőt Dunaegyházán szerzi. Napszámár férfiaknál 1.20-2.60 K, nőknél 0.60-1.20 K. Az átlagos földhaszonbér e vidéken nagyban 16, kicsiben 30 K.
Szentmártonkáta, Tamáskáta puszta. Katona Gyula birtoka. Összterület 900 m. hold. Ebből kert és beltelek 10, kaszáló 30, legelő 20, erdő 3, szőlő 12, a többi szántó. Vetőforgó: hármas. Dohány 50 kat. holdon. Lóállomány 20, ebből 10 igás angol félvér, 8 kocsiló angol félvér és amerikai, 2 muraközi mén. Marhaállomány 194, ebből 36 magyar jármos ökör, 95 simmenthali tehén, 30 ugyanolyan üsző, 3 tenyészbika és 30 hízómarha. Sertésállomány 40 mangalicza anyakocza és szaporulata, öt kannal. Napi tejtermelés a Budapesti Közp. Tejcsarnok számára 450 liter. Van három kb. három holdas halastava pontytenyésztésre. A halat a környék piaczain értékesíti. Fő-borszőlőfajok rizling és kövidinka. Gyümölcstermelés kb. 150 körte- és 200 almafával. Van egy 8 lóerejű gőzcséplőkészlete és egy hét-ekés magánjáró gőzekéje. A munkaerőt a környékről szerzi. Napszámárak férfiaknál 120-220, nőknél 80-160 fillér.
Szentmártonkáta. Kenessey Miklós birtoka. Összterület 500 m. hold. Ezenkívül Veszprém vármegyében is van birtoka. A kátai birtok haszonbérbe van adva.
Sződ, Sződrákos. Floch-Reyhersberg Alfréd dr. birodalmi lovag birtoka. Ide tartozik a csöröghi és kisgödi rész is. Összterület 1280 k. hold. Kert és beltelek 100, szántó 517, kaszáló 122, legelő 385, erdő 120, szőlő 20, nádas 4 és adó alá nem eső terület 12 k. hold. Dohány 60 k. holdon. Lóállomány 22, ebből 8 magyar igás, 6 félvér kocsiló és 8 muraközi igásló. Marhaállomány változó: 35-40 magyar jármos ökör, 50-75 pirostarka tehén, 15-20 tinó, 25-30 üsző. Napi tejtermelés 350-450 liter, melyet Budapesten és a saját gödi nyaralótelepén értékesít. Van dunai halászat is a budapestvidéki halászati társulat kötelékében. Akáczerdő 20 éves fordával. Termékek: szerszámfa és szőlőkarók. Fő-borszőlőfajok: ezerjó, kövidinka, olasz rizling. Csemegefaj chasselas. Van három holdnyi gyümölcsös, szélmotoros vízvezetékkel; a gyümölcsöt a gödi nyaralótelepen értékesítik. Van téglagyár Sződrákoson és Gödön, 15 millió tégla évi termőképességgel. Egy 6 lóer. gőzcséplő. A munkaerőt helyben szerzi. Napszámárak férfiaknál 120-250, nőknél 80-180 fill. Az átlagos földhaszonbér 20 kor. A gödi pusztát nyaralótelep és családi házak czéljaira parczelláza. Három vasuti állomása van, ú. m. Göd, Sződ és Kisgőd megállóhelyek.
Sződ. Gajáry Géza birtoka. Összterület 424 hold; ebből kert és beltelek 5, szántóföld 277, kaszáló 80, legelő 20, erdő 30, szőlő 10 és nádas 2 hold. Ezenkívül Váczon 30 hold szőlő. Gazdasági és üzemrendszer: hármas forgó. Dohányt 60 holdon termel. Lóállomány összesen 11; ebből igás 6, hintós 4 és hátas 1; mind angol félvér. Szarvasmarhaállomány összesen 61; ebből jármos ökör 12, tarka és magyar; tehén 40, innthali, montafoni és Bonyhád-simmenthali; 8 üsző; az előbbiek keveréke; egy tenyészbika, simmenthali és bonyhádi keverék. Sertésállomány összesen 27; 16 anyakocza, 9 növendék és 2 kan; mind angol-magyar keverék. Napi tejtermelés 200-350 1., a mit Ujpesten értékesítenek. Borászatában a fő borszőlő-fajok ezerjó, mézesfehér, olasz rizling, oporto és kövidinka; a fő csemegefaj madelaine angerine és chasselas. Zöldséget 3 holdon termel. A munkaerőt helyben szerzi. Napszámárak férfiaknál 1-2.40 K, nőknél 0.80-1.60 K.
Sződ, Gödpuszta. Nemeskéri Kiss Pál birtoka. Összterület 2500 m. hold. Nógrádban külön 2000 m. hold. A gödi birtokból kert és beltelek 125, szántó 1500, kaszáló és legelő 250, szőlő 35, a többi fásítás. Vetőforgó, a föld minősége szerint háromféle. Burgonya 130, dohány 60 holdon. Lóállomány 30 magas angol félvér. A kancza-anyag a véghlesi családi uradalomból való. A 30 közül 12 igás, 12 kocsiló és 6 csikó. Az uradalom csikóneveléssel is foglalkozik. Marhaállomány 80 magyar jármos ökör, 100 tehén: borzderes és simmenthali-bonyhádi keresztezés, 50 vegyes gulyabeli és három ulteni és innthali tenyészbika. Napi tejtermelés 650 liter, melyet helyben és Budapesten értékesítenek. Baromfitenyésztés: nagy pekingi kacsák, emdeni-, olasz-keresztezésű ludak, pulykák tyúkok és gyöngytyúk. Különösen a tojásra fektetik a súlyt. Méhészet 60 Zirzon-kaptárral. A mézet helyben értékesítik. Az erdőben fő-fanemek akácz és feketefenyő; rendszeres üzemterv szerint, 20-26 éves fordában kezeltetnek. Termékek: tűzi és szerszámfa, szőlőkaró és gerendák. Fő-borszőlőfajok: rizling, mézesfehér, ezerjó, zöldszilváni, szlankamenka, kadarka és merlot. Csemegeféle a chasselas. Zöldségkertészet: 4 hold a saját kezelése alatt és kb. 30 hold bolgár kertészeknek bérbe adva. Fiatal gyümölcsös, kb. 1500 sárga- és őszibaraczk-, körte- és meggyfával. Van egy 22 lóerős gőzcséplője, egy 10 HP nyersolajmotora és két marokrakó aratógépe. A birtokon két trainig-telep van, 55 boxxal, mely pályák - szakemberek véleménye szerint - idomító munkára elsőrendűek.
Sződ. Szalachy Béla birtoka. Összterület 720 m. hold. Ebből kert 5, kaszáló 130, legelő 30, szőlő 20 k. hold, a többi szántó. Vetőforgó: hármas. Dohány 50 k. holdon. Lóállomány 20 félvér amerikai, ebből 10 igás, 6 kocsiló és 4 csikó. Marhaállomány 82, ebből 20 magyar jármos ökör, 35 nyugati tehén, 25 ugyanolyan gulyabeli és két montafoni tenyészbika. Sertésállomány 10 anyakocza és szaporulata, két kannal. Napi tejtermelés Ujpest számára 200 liter. Fő-borszőlőfajok az olasz rizling és ezerjó. Csemegeszőlő: chasselas. A munkaerőt helyben szerzi. Napszám ára férfiaknál 100-160, nőknél 100-140 fill.
Tápiógyörgye. Györgyey Illés és László uradalma. Tápiógyöngye, Tápiószele és Farmos határában terül el. Összterület 9245 k. hold. Ebből kert és beltelek 50, szántóföld 7223, kaszáló 631, legelő 342, erdő 142, szőlő 410, nádas 118 és adó alá nem eső terület 329 k. hold. Gazdasági és üzemrendszer: hatos vetőforgó. Buzát 2000, árpát 400, rozsot 600, tengerit 400, czukorrépát 750 és dohányt 354 k. holdon termelnek. Lóállomány összesen 184, ebből igás 70, urasági kocsiló 44, anyakancza 24, részben telivér, részben félvér, csikó 45 és mén egy. Szarvasmarha-állomány összesen 1566, ebből jármos ökör 372 magyar, a többi 800 tehén, 140 tinó, 221 üsző és 33 tenyészbika, egyharmadrészben borzderes és kétharmadrészben simmenthal-bonyhádi. Juhállomány 1000 darab hazai fésűs, 19 db. ugyanolyan tenyészkossal. A sertés-állomány 260 anyakocza és 40 kan, magyar kondor fajta. A napi tejtermelés 4800 l., a mit a Budapesti Közp. Tejcsarnok értékesít. Van méhészet is saját használatra. Erdészetükben az akácz az uralkodó. A borászatban a fő borszőlőfaj a rizling, kövidinka, fehér bakar, szilváni és a fő csemegefaj a chasselas és passatuti. Az uradalomban van egy daráló-malom saját szükségletre. Van 8 darab 10 lóerős gőzcséplőkészlet, egy db. 20 lóerős gőzeke és 12 db. aratógép. A munkaerőt helyben szerzik. A földhaszonbér nagyban 40, kicsiben 80 K.
Tápiósáp. Reusz Henrik birtoka. Összterület 1170 m. hold. Ebből kert és beltelek 6, szántó 870, kaszáló 78, legelő 103, erdő 50 és szőlő 20 m. hold. Vetőforgó a föld minősége szerint 6-os és 854-es. Kb. 50 holdon luczerna- és lóheremagot termel. Dohányt 25 k. holdon. Lóállomány 22 angol félvér és pedig igás 10, kocsiló 6 és csikó is 6. Marhaállomány 162. Ebből 44 magyar és tarka jármos ökör, 64 nyugati tehén, 36 ugyanolyan gulyabeli, 3 tenyészbika és 15 hizómarha. Napi tejhozam 400 liter, a Budapesti Közp. Tejcsarnok számára. Fő-borszőlőfajok: mézesfehér, ezerjó és pozsonyi kadarka. Van egy 8 lóer. gőzcséplő, két marokrakó és egy kévekötő aratógép. A munkaerőt helyben szerzi. Napszámárak: férfiaknál 100-240, nőknél 80-160 fill. A földhaszonbér 20 kor. és adó.
Tápiószecső. Gróf Szirmay Sándor birtoka. Tápiószecső, Tápióbicske, Pánd és Uri határában terül el. Összterület 1603 k, hold 1148 □-öl. Ebből kert és beltelek 32 h. 607 □-öl, szántó 824 h. 552 □-öl, kaszáló 178 h. 631 □-öl, legelő 423 h. 202 □-öl, erdő 120 h. 230 □-öl, szőlő 10 hold, nádas 8 h. 526 □-öl és adó alá nem eső terület 7 k. hold. Gazdasági és üzemrendszer: szabadgazdálkodás. Lóállomány összesen 27, ebből igás 10 muraközi és félvér, kocsiló 12 félvér, csikó 4 és mén 1. Szarvasmarha-állomány összesen 156, ebből 48 jármosökör és 25 hízómarha, részben magyar, részben vöröstarka, 80 tehén és 3 tenyészbika pedig simmenthali. Juhállomány 70 db. merino, 26 tenyészkossal. Napi tejtermelés 380 l. Baromfitenyésztésében a bronzpulyka és a sárga orpington kiváló. Erdészetében az akácz és a nyárfa az uralkodó. Termék: tűzi és haszonfa házi szükségletre. Borászatában a fő borszőlőfaj kövidinka, olasz rizling, mézesfehér és a fő csemegefaj a fehér és piros chasselas. A konyhakertészet 3 holdon most van a telepítés kezdetén, hasonlóképen a gyümölcsös is, 1800 db. gyümölcsfával. A vízimalom egy hengerrel és 2 kővel dolgozik. Van egy db. 8 lóerős gőzcséplőgépe. A munkaerőt helyben szerzi, napszámárak férfiaknál 1-2 K, nőknél 0.80-1.20 K. Az átlagos földhaszonbér e vidéken 24-32 K.
Tápiószentmárton. Magyary-Kossa Sámuel birtoka. Összterület 850 m. hold. Ebből kert és beltelek 50, szántó 682, legelő 55, erdő 20 és szőlő 30 m. hold. Vetőforgó négyes. Lóállomány 14 vegyes. Marhaállomány 93. Ebből 42 magyar jármosökör, 40 nyugati tehén, 40 vegyes gulyabeli és egy nyugati tenyészbika. Van házinyultenyésztés, melynek iránya: tenyész- és húsállatok nevelése. Méhészet 60 Zirzon-kaptárral. A mézet Budapesten értékesíti. A fő-borszőlőfajok: olasz rizling, ezerjó és kadar. A rizling és az ezerjó borával már több kiállításon díjat nyert. Van fiatal gyümölcsös: 5 holdon alma, 4 holdon körte és 3 holdon szilva. Van egy 8 lóerejű gőzcséplőkészlete. A munkaerőt helyben szerzi. Napszámárak férfiaknál 100-300, nőknél 80-180 fill. Az átlagos földhaszonbér e vidéken m. holdanként 30-40 kor.
Tatárszentgyörgy. Báró Bors Frigyes örökösei: özv. gróf Bissingen Ottóné és báró Lipthay Frigyesné uradalma. Összterület 4116 k. hold. Özv. gróf Bissingennének Besztercze-Naszódban van 2500 és Maros-Tordában 1800, b. Lipthaynak pedig Torontálban 1500 s Biharban 7000 k. hold birtoka. A tatárszentgyörgyi uradalomban kert és beltelek 50, szántóföld 1350, kaszáló 826, legelő 1053, erdő legelőhaszonnal 500, szőlő 30, nádas 60 és adó alá nem eső mocsaras terület 247 k, hold. Gazdasági és üzemrendszer: szabadgazdálkodás. Rozsot 700, tengerit 200 és czirokot 30-40 holdon termelnek. Lóállomány összesen 32 angol félvér; ebből igás 24, hintósló 6 és csikó 2. Az 50 darabból állott ménest az örökösök föloszlatták. Szarvasmarha-állomány összesen 357, felerészben magyar, felerészben bonyhádi; ebből jármos ökör 80, tehén 63, tinó 26, üsző 25, gulyabeli 100, hízómarha 57 és 6 berni-simmenthali tenyészbika. Sertés-állomány 100 db mangalicza kocza. Juhállomány 2000 fésűs-gyapjas, 20 tenyészkossal. Erdészetében uralkodó fanem az akácz és nyár és van kevés tölgy. Termék: szőlőkaró és tűzifa; a szállítási viszonyok rosszak. Borászatában a fő borszőlőfaj az olasz rizling, kövidinka és mézesfehér; a fő csemegefaj fehér és piros chasselas. Van gőzmalom két pár kővel és egy hengerszékkel, parasztőrlésre és egy homokbánya. Van egy 6 lóerős gőzcséplő. A munkaerőt a környéken szerzik. Napszámárak férfiaknál nyáron 1-2 K, télen 1 K; nőknél nyáron 1-1.60 K, télen 80 fill. Az átlagos földhaszonbér e vidéken nagyban 5-6, kicsiben 10-20 K.
Tápiószentmárton. Szentkirályi Kálmán birtoka. Összterület 1200 m. hold. Ebből kert és beltelek 45, szántó 900, erdő 20, szőlő 12, és a többi legelő. Szabadgazdálkodás. Lóállomány 8 angol félvér. Marhaállomány 112, ebből 32 magyar jármos ökör, 10 nyugati tehén, 50 gulyabeli és 20 hízómarha. Fő borszőlőfajok: ezerjó, kövidinka, rizling. Van egy 8 lóerejű gőzcséplőkészlete. A munkaerőt helyben szerzi. Napszámárak: férfiaknál 160-300, nőknél 80-150 fillér. Az átlagos földhaszonbér e vidéken m. holdanként 24 korona.
Tinnye. Vásárhelyi Géza birtoka. Összterület 400 m. hold. Ezenkívül még Esztergom vármegyében is. A tinnyei birtokból kert és beltelek 10, szántó 270, kaszáló 30, szőlő 6, a többi erdő és legelő. Vetőforgó: négyes. Lóállomány 6 darab vegyes. Marhaállomány 17 darab vegyes. Juhállomány 350 gyapjas, 4 tenyészkossal. Fő borszőlőfajok: rizling és mézesfehér. A birtokon a jászfalusi pusztán, a Somlyóhegyen, a vasút mentén 99%-os mészkőbánya és építő kőbánya van. A munkaerőt helyben szerzi. Napszámárak: férfiaknál 160-240, nőknél 80-160 fillér. Az átlagos földhaszonbér e vidéken m. holdanként 20-24 korona.
Tiszaujfalu. Özv. gróf Pálffy Pálné szül gróf Károlyi Geraldine uradalma. Összterület 9251 k. hold 56 négyszögöl; ebből kert és beltelek 2 hold 507 öl, szántóföld 5632 hold 366 öl, kaszáló 1559 hold 1269 öl, legelő 849 hold 758 öl, erdő 114 hold 1273 öl, nádas 91 hold 1530 öl és adó alá nem eső terület 1000 k. hold 753 négyszögöl. A birtok örök bérletbe van kiadva. Halászatát a Szolnokvidéki alsótiszai halászati társulat bérli. Erdészetében az uralkodó fanem az akácz; termék: szerszámfa. Napszámárak férfiaknál 1.20-3.20 korona, nőknél 0.80-1.80 korona. Az átlagos földhaszonbér e vidéken brutto 19.70 korona holdanként.
Tóalmás. Özv. Beretvás Endréné szül. Wahrmann René birtoka. Összterület 1200 m. hold. Ezenkívül Hevesben 2000, Szabolcsban 9000 m. hold. A tóalmási birtokból kert és beltelek 70, szántó 900, kaszáló 30 és szőlő 100 m. h. Szabad gazdálkodás. Dohány 40 k. holdon. Lóállomány 28, melyből 8 igás, a többi urasági és tiszti kocsiló. Marhaállomány 200-on felül. Ebből 60 magyar jármos ökör, 60 nyugati tehén, 40 ugyanolyan gulyabeli, két tenyészbika és 30-50 hízómarha. Napi tejhozam 500 liter, Budapest számára. Fő borszőlőfajok: rizling, ezerjó, erdei és kadarka. Csemegefaj: chasselas. Van egy 8 lóerejű gőzcséplőkészlet. A munkaerőt helyben szeri. Napszámárak: férfiaknál 100-300, nőknél 80-200 fillér. Az átlagos földhaszonbér e vidéken m. holdanként (szőlő nélkül) 16 korona.
Tóalmás, Alsóboldogkáta pa. Katona Ferencz birtoka. Összterület 900 m. hold. Ebből kert és beltelek 8, kaszáló 15, legelő 38, szőlő 10 m. hold és a többi szántó. Vetőforgó: hármas. Dohány 8625 k. holdon. Lóállomány 20, ebből 14 igás angol félvér és 6 kocsiló, amerikai félvér. Marhaállomány 170, ebből 48 magyar jármos ökör, 60 simmenthali tehén, 35 ugyanolyan üsző, két tenyészbika és 25 hizómarha. Sertésállomány 80 mangalicza anyakocza és szaporulata, 8 kannal. Napi tejtermelés 300 liter, a Budapesti Központi Tejcsarnok számára. Borszőlőnek rizlinget termel. Van kb. 200 sárga baraczkfa, melyből pálinkát főznek. Egy 8 lóerejű gőzcséplőkészlet. A munkaerőt a vidéken szerzi. Napszámárak mint Tamáskátán.
Tóalmás, Boldogkáta pa. Katona Lajos dr. birtoka. Összterület 900 m. hold. Ebből kert és beltelek 13, kaszáló 20, legelő 150, erdő 14, nádas 5 m. hold és a többi szántó. Vetőforgó: hármas. Dohány 50 k. holdon. Lóállomány 19. Ebből 12 angol félvér igás, 4 ugyanolyan kocsiló és 3 csikó. Marhaállomány 105. Ebből 40 magyar jármos ökör, 28 bonyhádi tájfajta tehén, 20 üsző, két telivér simmenthali tenyészbika és 15 hízómarha. Juhállomány 420 merino-precosse, 5 tenyészkossal. Sertésállomány 50 fehérszőrű mangalicza anyakocza és szaporulata, 5 kannal. Napi tejtermelés 180 liter, melyet helyben és Budapesten értékesít. Van baromfitenyésztés is és az évi forgalom lud-, fehér orpington-tyúk és pulykafélékből kb. 1000 korona. Fő borszőlőfajok a rizling és kövidinka, a csemegeszőlőfajok: passatuti, chasselas és muskotály. Van kb. 160 dió-, körte- és almafa. Egy 8 lóerejű gőzcséplőkészlet, 3 lóer. daráló, ohió szártépő. A munkás- és bérviszonyok ugyanazok, mint Szentmártonkátán.
Üllő. Váczi káptalani uradalom. Bérlő: Macourek Lajos. A bérlet Monor, Vasad és Vecsés községek határában terül el. Összterület 3000 m. hold. A somogyvármegyei Gálosfán gróf Festetich Páltól 3800 m. holdat bérel. A pestvármegyei bérleten kert és beltelek 45, szántóföld 2379, kaszáló 60, legelő 50, erdő 400, szőlő 18, nádas 8 és adó alá nem eső terület 40 m. hold. Gazdasági és üzemrendszer: szabad gazdálkodás és hármas vetőforgó. Rozsot 1200 holdon termel. Lóállomány összesen 30, ebből igás 26 muraközi, hintósló 4. Szarvasmarha-állomány összesen 536; ebből jármos ökör 36 magyar, tehén 400 bonyhádi, hízómarha 100 kevert. Napi tejtermelés 3500 liter, a mit Budapesten értékesítenek. Erdészetében uralkodó fanem az akácz, a mit rendszeres üzemterv szerint 45 éves fordában kezelnek. Termék: tűzi- és szerszámfa. Borászatában a fő borszőlőfaj a rizling és kadarka, a fő csemegefaj a chasselas és passatuti. Van gazdasági szeszgyár 1400 hektoliter kontingenssel; gőzmalom két kővel, daráló és finom őrlésre; továbbá három készlet, 4-6-8 lóerős gőzcséplő, egy gőzeke és három aratógép. A munkaerőt Üllőn szerzi. Napszámárak férfiaknál 1.40-2.40 korona, nőknél 0.80-1.60 korona. Az átlagos földhaszonbér nagyban 12-24, kicsiben 22-48 K.
Váczbottyán. A m. kir. vallásalapítványi uradalom birtoka. Bérlők Gosztonyi Tibor és Viczián Antal. Összterület 853 k. hold. Ebből kert és beltelek 3, szántó 470, kaszáló és legelő 50, erdő 295, szőlő 28 és adó alá nem eső terület 7 k. hold. Vetőforgó: négyes: Lóállomány 13 félvér. Marhaállomány 100, ebből 32 magyar jármos ökör, 40 nyugati tehén, 24 üsző és 4 borzderes nyugati tenyészbika. Sertéstenyésztés felujítás alatt. Napi tejhozam kb. 240 liter, Ujpest számára. Az erdő tölgy-, cser-, juhar- és kőrisfából áll és rendszeres üzemterv szerint, 40 éves fordában kezeltetik. Termék: tüzifa. Fő-borszőlőfajok: ezerjó, olasz rizling, szlankamenka, kövidinka és burgundi. Csemegefaj a chasselas. Van egy kévekötő és két marokrakó aratógépjök. A munkaerőt helyben és a vidéken szerzik. Napszámárak: férfiaknál 80-200, nőknél 60-100 fillér. Egy k. hold haszonbére 18 kor.
Váczduka. Gróf Serényi János birtoka. Összterület 978 k. hold 55 négyszögöl. Ezenkívül még Temes vármegyében van 4350 k. hold birtoka. Pest vármegyében kert és beltelek 56 hold 69 öl, szántóföld 770 hold 978 öl, kaszáló 37 hold 1574 öl, legelő 14 hold 1581 öl, erdő 68 hold 238 öl, szőlő 14 hold 230 öl, adó alá nem eső terület 11 k. hold és 385 négyszögöl. Gazdasági és üzemrendszer szabadgazdálkodás. Lóállomány összesen 65, ebből igás 31 muraközi, hintósló 10 vegyes, csikó 24 (6 amerikai futó, 18 muraközi). Szarvasmarha-állomány összesen 156. Ebből jármos ökör 32 magyar és vöröstarka, tehén 70 hollandi, simmenthali, innthali és berni, tinó 21 vöröstarka, üsző 22 berni, hollandi, simmenthali és innthali, hízómarha 10 magyar, vörös és feketetarka, tenyészbika egy hollandi. Sertésállomány összesen 478 mangalicza. Napi tejtermelés 400 liter és Budapesten értékesítik. Van méhészete 20 Zirzon-kassal; a mézet Budapesten adják el 1 korona 40 fillérért kilogrammonként. Borászatában a fő borszőlőfaj a mézesfehér és a fő csemegefaj a chasselas. Van kő- és homokbánya, melyek termékeit értékesítik s van két 8 és 10 lóerős gőzcséplőkészlete. A munkaerőt helyben szerzi. Napszámárak férfiaknál 1.20-2, nőknél 0.90-1.20 korona.
Váczhartyán. Gosztonyi Tibor birtoka. Összterület 612 m. hold. Ebből kert és beltelek 16, kaszáló 20, legelő és erdő 24, szőlő 36 és adó alá nem eső terület 8 m. hold. Szabad gazdálkodás. Lóállomány 33, ebből 20 félvér igás, 8 kocsiló és 5 csikó. Marhaállomány 91, ebből magyar jármos ökör 28, borzderes tehén 61, tenyészbika kettő. Napi tejtermelés kb. 300 liter, melyet Ujpesten értékesít. Méhészet 150 Zirzon-kaptárral. A mézet helyben és Budapesten értékesíti. Fő-borszőlőfajok ezerjó és olasz rizling. Csemegefaj a chasselas. Van egy 8 lóerejű gőzcséplőkészlete. A munkaerőt helyben és a vidéken szerzi. Napszámárak férfiaknál 80-160, nőknél 60-120 fillér. A földhaszonbér nagyban 20-24, de kicsiben 60-70 korona m. holdanként.
Vecsés, Halomegyháza. Halmi Deutsch Sándor örökösei birtoka. Összterület 2738 k. hold 1000 négyszögöl; ebből kert és beltelek 30, szántóföld 1565 hold 400 öl, kaszáló 332 hold 596 öl, legelő 302 hold 778 öl, erdő 228 hold 900 öl, szőlő 85 hold 1178 öl, nádas 99 hold 781 öl, és adó alá nem eső terület 94 k. hold 1223 négyszögöl. Gazdasági és üzemrendszer: négyes vetőforgó. Búzát, rozsot, árpát 855 holdon termelnek. Lóállomány összesen 16 magyar erdélyi; ebből igás 10, hintósló 6. Szarvasmarha-állomány összesen 263; ebből jármos ökör 92, tehén 3, tinó 85, tiszti és cselédtehén 60, hízómarha 22 és tenyészbika 1. Juhállomány 1000 darab posztógyapjas, 42 tenyészkossal. Erdészetében uralkodó fanem az akácz, melyet rendszeres üzemterv szerint 20 éves fordában kezelnek. Termék: szerszám- és tűzifa; szállítási viszonyok jók. Borászatában a fő borszőlőfaj az olasz rizling, mézes, szilváni, szlankamenka és kövidinka, a fő csemegefaj chasselas, passatutti stb. Az uradalom kavicsbányájából a gazdasági útakat javítják. Van egy darab 8 lóerős gőzcséplő és két kévekötő aratógép. A munkaerőt a környéken szerzik, de nyári munkásokat távoli vidékről is hozatnak. Napszámárak férfiaknál 1.40-2.40 korona, nőknél 1-1.60 K. A földhaszonbér nagyban 20 K.
Verseg, Fenyőharaszt puszta. Báró Podmaniczky Levente birtoka. Összterület 723 m. hold, ami 5 hold kert kivételével, mind szántóföld. Szabad gazdálkodás. 50 holdon vöröshere és luczernamagot is termel. Lóállomány 10 angol félvér. Marhaállomány 75, ebből 32 magyar jármos ökör, 8728 montafoni-innthali keresztezésű tehén, 14 vegyes gulyabeli és egy montafoni tenyészbika. Sertés állomány 60, nyolcz anyakoczával és egy kannal. Napi tejhozam 125 liter, Budapest számára. Van egy 8 lóerejű gőzcséplőkészlete. A munkaerőt helyben szerzi. Napszámárak: férfiaknál 100-170 és ugyanennyi, csekély különbséggel, a nőké is. Az átlagos földhaszonbér m. holdanként 26 korona.
Zsámbok. Beniczky Ádám birtoka. Bérlők: Scheinovitz és Schwartz. Összterület 1800 m. hold. Ezenkívül Borsodban is van birtoka. A pestvármegyei részben kert és beltelek 38, szántó 1068.814, kaszáló 106.229, legelő 101.1052, erdő 19.1207, szőlő 1395, nádas 28.598 k. hold. Vetőforgó: hármas. Czukorrépatermelés 120 m. holdon. Lóállomány 17 vegyes. Marhaállomány 173, ebből 38 magyar jármos ökör, 90 nyugati tehén, 38 vegyes gulyabeli, 5 nyugati tenyészbika és két bivaly. Napi tejhozam 800 liter, Budapest számára. Van egy 8 lóerejű gőzcséplőkészlete. A munkaerőt helyben szerzi. Napszámárak: férfiaknál 90-300, nőknél 80-220 fillér. Az átlagos földhaszonbér e vidéken 34 korona.
A GÖDÖLLŐI M. KIR. KORONAURADALOM.
Irta Haraszthy Lajos, Pirkner Ernő
A gödöllői m. kir. koronauradalom Pest-Pilis-Solt-Kiskún vármegye gödöllői és váczi járásában, Gödöllő, Galgamácsa, Domony, Kerepes, Bag, Galgahéviz, Váczszentlászló, Isaszeg, Valkó és Dány községek határában terül el.
Története.
Története Gödöllőével együtt tulajdonképen csak a XIV. században kezdődik, mert addig - állítólag - Gödöllő több kisebb földbirtokos tulajdonában az akkor még nagy Besnyő (ma Máriabesnyő puszta) községhez tartozott. Azonban a XIV. század közepe táján különvált Besnyőtől, a mely a legrégibb adatok szerint 1387 előtt a horvátországi Iván nemzetségé volt. Ezektől hűtlenség miatt elkoboztatván, újból a királyra szállt vissza. Nagy Lajos király Pohárnok Péternek adományozta, kinek családja 1405-ig bírta. E család kihaltával Zsigmond király a birtokot nejének: Borbálának adta, de már 1439-ben az addigi bérlő: Tamásy Henrik a birtok tulajdonosa. Azonban ettől is elkobozták Ulászló király idejében, a ki viszont Rozgonyi János vajda Rajnold és Oszvald nevű öcscseinek juttatta. Az 1456. évben a birtokért pör folyt s az ítélet szerint Gödöllő a vajdáé és öcscseié, Szada pedig Macsafalvi Reichel Seboldé lett. 1640-ben Kürthi Vámosy István volt Gödöllő, Babat, Besnyő és Egerszeg puszták tulajdonosa, de 1665-ben már felerészben a Mocsáry nemzetségre szállott. Ez időtől kezdve Gödöllő tulajdonosai örökösen változtak.
Végre 1722-ben a pozsonyi országgyűlés a török uralom alatt megzavart birtokviszonyok rendezésére kiküldte a neo-aquistica comissiót, melynek Grassalkovich Antal volt az elnöke, a ki részletekben az egész Gödöllőt megvásárolta. 1744-ben megkezdette gödöllői kastélyának építését s Gödöllőt székhelyévé s hatalmas birtokainak középpontjává tette. Az előbb bárói, majd grófi s végül herczegi méltóságra emelkedett Grassalkovich család 1841-ben fiágon kihalt s az uradalmakat 1850-ben leányágon gróf Hédervári Viczay Károly örökölte. De már 1851-ben az adósságok miatt el kellett árverezni, a mikor is a gödöllői és hatvani uradalmakat 7,300.000 forintért báró Sina György vette meg, a ki, valamint fia: Simon, a birtokot rendbe hozta s azt 1864-ben a "Societé belgique du Credit foncier ej industrielle de Bruxelles" nevű belga banknak eladta.
Ettől a banktól, illetőleg a vele egyesült "General Company for the promotion of Landkredit" czégtől a magyar kormány 1867 márczius 22-én kelt szerződéssel 1,840.000 forintért vette meg a gödöllő-hatvani uradalmat, a mely főleg erdőkből állott. A vételt az 1868: V. t. cz. alapján törvénybe iktatták és a birtokot, a mely a Gödöllő, Kerepes, Dány és Isaszeg községek határában fekvő majorságokból, továbbá az egerszegi, besnyői, babati, szentgyörgyi, nyiregyházai, szentkirályi és kisbagi pusztákból állt, az elidegeníthetetlen magyar királyi koronajavak állományába fölvették. Még 1867-ben hozzávásárolták a galgamácsai birtokot 488.000 forintért, 1868-ban az Esterházy-féle valkói, váczszentlászlói és galgahévizi uradalmakat 250.000 forintért és 1891-ben a nagyváradi káptalantól a szadai és veresegyházi erdőket 51.353 forintért.
Igazgatás.
A koronauradalmat a megvétel után minden tekintetben egy igazgatóság alá helyezték. Azonban 1869-ben a királyi várkastélyt a 120 k. hold 450 □ öles parkkal együtt az egyesült budai-gödöllői várkapitányság kezelésébe bocsátották, a vadászati ügyek vezetését pedig 1874-ben az udvari vadászati hivatalra bízták. Míg az erdők és az erdőtisztások viszont az erdőkincstár kezelésébe kerültek. A koronauradalom mezőgazdasági része 1867-től 1890-ig a pénzügyminisztérium fönnhatósága alá tartozott, ekkor a földmívelésügyi minisztérium 88vette át. Az uradalom igazgatása az átvétel óta szintén több változáson ment át. Kezdetben külön igazgatósága volt, majd az óbudai kincstári jószágigazgatósággal egyesítették, 1883-ban pedig ismét külön igazgatósággal ruházták föl. A mezőgazdasági kezelést jelenleg a Gödöllőn székelő jószágigazgatóság végzi, melyet egyes kerületek főmajorjaival távbeszélőhálózat kapcsol össze. A tiszti létszám a következő: egy jószágigazgató, egy jószágfelügyelő, kilencz gazdasági intéző, egy ellenőr, három segédtiszt és egy gyakornok. Van ezeken kívül állandó ember- és állatorvos és gyógykovács.
Természeti viszonyok.
Politikai tekintetben a birtok nagyobb része a gödöllői, kisebb része a váczi járáshoz tartozik. Az egész terület - a föntebb említett községek határában - a rákosi síkságból kiemelkedő dombcsoportozatot foglalja el s tengerszín fölötti magassága 143-345 méter között váltakozik. Legnagyobb folyóvize a Rákos; ez táplálja az uradalom halastavait és több malmot is hajt. Kisebb vizek még az Aranyos és Fáczános, Domony határában az Egres, Isaszegnél a Tápió és Galgamácsa határában a Galga patak. - A talajnemek főleg kétfélék: 1. kötött talaj, csekély humuszréteggel s a magasabb fekvésű helyeken többnyire kötött agyag-altalajjal. 2. Homoktalaj, a völgyekben több helyen futóhomokkal és homokkő-altalajjal. A birtokon a termőtalaj mintegy 33%, a jobb minőségű homok 26 és a silány kvarczhomok 41%.
Az éghajlat a mezőgazdaságra szintén nem kedvező, mert többnyire szélsőségekben mozog és a csekély csapadék elosztása aránytalan az egyes évszakokban. A tél rendszerint későn áll be és hosszú; a tavasz ellenben rövid; a nyár forró és hosszú, de éjjel erősen lehül; csak az ősz kedvező, a mikor az őszi munkák rendesen végezhetők.
Földmívelés.
Ez idő szerint a koronauradalom két, egymástól teljesen független részből: az erdő- és mezőgazdaságból áll. A mezőgazdasági rész 10.588 k. hold 1070 □ öl, mely terület a következő hat gazdasági kerületre oszlik: a gödöllő-haraszti 888 k. h. 1562 □ öl, a kerepesi 1297 k. h. 1228 □ öl, az ilkamajori 1364 k. h. 779 □ öl, az isaszegi 3174 k. h. 1580 □ öl, a babati 2536 k. h. 396 □ öl és a galgamácsai 1326 k. hold 325 □ öl.
A birtok mívelési ágak szerint a következőképen oszlik meg: szántóföld 7083 k. h. 1092 □ öl, rét 650 k. h. 1036 □ öl, legelő 1809 k. h. 1494 □ öl, szőlő 88 k. h. 1353 □ öl, gyümölcsös és kert 155 k. h. 1005 □ öl, erdőfásítás 167 k. h. 1196 □ öl, füzes 4 k. h. 560 □ öl, beltelek 274 k. h. 955 □ öl, mocsár és tó 47 k. h. 1101 □ öl, terméketlen 226 k. h. 350 □ öl és bérbe van adva 79 k. hold 528 □ öl.
Az összterületből mívelési ágak szerint a kalászosokra 32.86%, kapásokra 11.67, vetett takarmányokra 21.66, füvelőkre 25.17, kertre és gyümölcsösre 0.62, szőlőre 0,76, fásításra 2.33 és a mívelésen kívül álló területre 4.35% esik. A birtok fontosabb kultúrnövényeinek tíz évi átlagos terméseredményei a következők: búza 876, rozs 773, árpa 786, zab 600, tengeri 809, magbükköny 652, burgonya 4438, takarmányrépa 10.406, murok 6431, mesterséges széna 1083 és réti széna 1260 kg.
A kalászosok termésének legnagyobb részét a nagyszámú cselédség illetményéül osztják ki, a zabot és az árpát etetésre fordítják és csak a mi ezek után fönnmarad, az kerül eladásra. - Különleges termelési ágként említhető a len, melylyel a galgamácsai gazdasági kerületben végeztek kísérleteket és pedig kedvező eredménynyel. - A mívelésre nem alkalmas területeken akáczosokat telepítettek, melyek szőlőkaróüzemre vannak berendezve, de egyelőre csak az uradalom szőlőkarószükségletét fedezik.
Állattenyésztés.
A koronauradalom az állattenyésztésnek négyféle ágát: a ló, szarvasmarha, sertés és juhtenyésztést űzi.
Ló.
A nagyobbarányú lótenyésztésre az uradalom 1897-ben tért át, a mikor Mezőhegyesről kis "Nonius"-fajta tenyészkanczákat és méneket hozatott, hogy nemcsak nehezebb gazdasági munkára alkalmas, de könnyű kocsiban és katonai szolgálatra is használható anyagot neveljen, sőt a melynek szebben fejlett egyedei köztenyésztés czéljára is megfelelnek. A kis "Nonius" minde czélokra kitünően bevált s így az utóbbi években már a hároméves méncsikók 80%-át lehetett 1400 korona árban köztenyésztési czélokra értékesíteni. A tenyésztésbe be nem osztott kanczákat és herélteket átlag 800 korona áron adták el a hadseregnek. A lóállomány jelenleg a következő: tenyészmén 4, kétéves 23, egyéves 23, választott 8927 és szopós mén 17; tenyészkancza 85, nem tenyész kancza 34, hároméves 12, kétéves 23, egyéves 15, választott 20, és szopós kancza 19 és öreg herélt 28; összesen 330 darab. Az átlagos szaporulat évenként 50-60 darab csikó.
Szarvasmarha.
Az uradalom a szarvasmarha-tenyésztéssel részben a tejtermelést, részben a köztenyésztésre szükséges tenyészbikák nevelését és a trágyatermelés fokozását czélozza. Eredetileg csak tisztavérű borzderes (innthali) és pinzgaui fajtákat tenyésztettek, de néhány év előtt áttértek a bonyhádi tájfajtára is; a bonyhádi tehenekre tisztavérű szimmenthali bikákat használnak. A tejet részben az alkalmazottak illetményére fordítják, de a nagyobb részét helyben literenként 20-22 fillérért értékesítik. - A szarvasmarha-állomány a következő: Innthali: tenyészbika 6, egyéves 4, választott 1 és szopós bika 19; tehén 126, kétéves üsző 63, egyéves 45, választott 71, és szopós üsző 30; összesen 355. Pinzgaui: tenyészbika 5, kétéves 8, egyéves 23, választott 28 és szopós bika 16; tehén 163, hároméves üsző 20, kétéves 64, egyéves 65, választott 49 és szopós üsző 15; összesen 456. Bonyhádi: tenyészbika 3, kétéves 4, egyéves 5, választott 9 és szopós bika 9; tehén 74, hároméves üsző 12, kétéves 18, egyéves 22, választott 29 és szopós üsző 10; összesen 196. Az igás erő és tinóállomány: magyar 280, nyugati ökör 227, hároméves 53, kétéves 131, egyéves 100 és választott tarka tinó 80, összesen 871. Ez utóbbiak fedezik részben az uradalom igáserő-szükségletét. A szarvasmarha-állomány teljes száma 1878 darab.
Sertés.
A sertéstenyésztés kondor magyar mangalicza-fajtával s 100 anyakoczával történik. Czélja ennek is a tenyésztésre alkalmas kanok és koczák nevelése s évente kb. 80 kan és 50 kocza kerül eladásra. Az ártányokat és miskároltakat hízottan értékesítik. - A sertésállomány a következő: öreg kan 29, süldő 108 és választott kan 144; kocza 109, süldő 3 és választott kocza 180; süldő és választott ártány 54-54; süldő miskárolt kocza 49, választott miskárolt kocza 194; összesen 924.
A precoce-merino juhokat törzsállományként tenyésztik, gyapjutermelés és tenyészkosok nevelése czéljából. A precoce merino és hampshire down keresztezésből eredő bárányokat elválasztás után hízlalják és darabonként átlag 50 kg súlyban árusítják. Ujabban a húsbárányok szopós korban is piaczra kerülnek, a mi szintén jövedelmezőnek bizonyult. - A juh-állomány a következő; öreg kos 3, harmadfű 19, toklyó 21; anya 632, harmadfű 130; toklyó 151: harmadfű ürü 122, toklyó ürü 111; összesen 1189.
Halászat.
Már föntebb említettük, hogy a Rákos patak az uradalomban két halastavat táplál, melyekbe minden év tavaszán fél kg. súlyú, kétnyaras cseh pontyokat eresztenek. Halászásuk egy évi növekedés után történik és akkor, ha már egy kilogrammnál nehezebbek.
Borászat.
Az uradalomban telepített szőlő területe 82 k. hold s ebből mintegy 55 k. hold immunis homokon van, míg a többi ojtvány. Az ültetett fajták között az olasz rizling az uralkodó, mert ennek a bora itten a legértékesebb.
Kertészet.
Van az uradalomnak feles bolgár konyhakertészete is, melyet annak idején 28 k. hold nagyságban, silány futóhomokon telepítettek, de a tekintélyes évi jövedelmen kivül azóta - az erős trágyázás és öntözés következtében - a talaj értéke is megháromszorozódott. A kert öntözésére a Rákos mellett ásott kút szolgál, melyből a vizet gőzerővel emelik föl és juttatják el az öntöző csatornákba. A termények legnagyobb részét a környék piaczain értékesítik. Ujabban fölmerült a terv, hogy a galgamácsai gazdasági kerületben hasonló konyhakertészetet fognak berendezni.
Cseléd- és munkásviszonyok.
A koronauradalomban az állandó cselédség létszáma a következő: egy műhelyvezető, egy szeszfőző, három gépész, három kovács, három bognár, egy asztalos, egy szíjgyártó, egy molnár, hét kőmíves, négy kovácssegéd, kilencz majoros gazda, három magtáros, tíz mező-őr, nyolcz első béres, 84 szekeres, kilencz takarmányos, kilencz göbölyös, egy csikós-gazda, egy tanító kocsis, négy csikós, 55 kocsis, hat tehenes gazda, 42 tehenes, egy gulyás számadó, 20 gulyás, két juhászszámadó, négy juhász, négy kanász, hét udvaros, egy fővinczellér, 18 szőlőmunkás és 70 ostoros; összesen 393. Azonban a munkásviszonyok nem kedvezőek, mert a közeli főváros rengeteg sok vidéki munkást von el a gazdasági munkától. S ha a koronauradalom az időszaki munkákhoz szükséges napszámosokat és szakmányosokat biztosítani akarja, tetemes anyagi áldozatokat kell hoznia. Ennek következtében a napszámárak férfiaknál tavaszszal és őszszel 902 koronáig, nyáron 3 koronáig, nőknél és gyermekeknél tavaszszal és őszszel 1 korona 20 fillérig, nyáron 2 koronáig emelkednek.
Gépüzem.
A föntebb elsorolt iparosok a koronauradalom gépműhelyében foglalatoskodnak, hol nemcsak az összes gazdasági gépeket, fogatos és kézi eszközöket javítják, hanem újakat is készítenek. A gépműhelylyel kapcsolatosan gazdasági malom van üzemben, mely az alkalmazottak gabonáját őrli és a szükséges darálásokat végzi. A burgonyatermés kedvezőbb értékesítésére pedig 1906-ban nagyszabású és mintaszerű berendezéssel bíró szeszgyár épült, mely egyúttal az országos szeszkísérleti állomás czéljaira is szolgál. A szeszgyártásnál származó moslékot a szarvasmarhák följavítására használják.
Közlekedés.
A koronauradalom közlekedési viszonyai nagyon kedvezőek, mivel a m. kir. államvasútak budapest-hatvani vonala és a budapest-kassai állami út rajta vezet át. Ezekenkívül a galgamácsai gazdasági kerületet az aszód-balassagyarmati h. é. és a kerepesit a budapest-kerepesi h. é. vasút szeli át. Ujabban pedig építés alatt van a budapest-váczi villamos vasút, melynek Gödöllőn állomása lesz és a kerepesi h. é. vasútnak Gödöllőig leendő meghosszabbítása és villamos üzemre való átalakítása.
Kegyuraság.
A koronauradalom tetemes áldozatot hoz a róm. kath. egyház érdekében, a mennyiben kegyura a gödöllői, bagi, galgamácsai, isaszegi, kerepesi és dányi templomoknak és plebániáknak, valamint a besnyői kapuczinus-zárdának.
A birtok első sorban az uralkodónak szolgál vadászterületül, mely czélnak különösen megfelel, mert fekvése hegyes, völgyes és számos patak szeli át. A mezőgazdasági területek az erdőtestekkel fölváltva fekszenek és míg a nagy vadállomány a gazdaság nyílt területein bő táplálékot, addig az erdők sűrűjében alkalmas menedékhelyet talál.
Erdészet. Fekvés.
A Pest vármegyében fekvő erdőkincstári, illetőleg koronauradalmi erdőbirtok, a gödöllői m. kir. erdőhivatal kezelése alatt áll és megszakításokkal az éjszaki szélesség 47° 25'-47° 50' és keleti hosszúság 36° 30'-37° 10' alatt, 200-668 tengerszin feletti magasságban fekszik. Kiterjedése 31,691.1 k. hold, a melyből erdőterület 29,460.1 k. hold. Az erdőhöz tartozó szántó 560.7, a beltelek 100.2, rét és legelő 1346.8 és a terméketlen terület 223.3 hold. Helyrajzi tekintetben a budakeszi, visegrádi, szigetmonostori, galgamácsai, és a babat-valkó-isaszegi erdőkből áll, a melyek részint síksági, részint pedig előhegységi erdőjellegűek. Fontosabb csúcsai a Feketehegy 493, Kis-Kopaszhegy 359, Csiki-hegy 366, Prédikáló-hegy 641, Ágas-hegy 480, Nagysom-hegy 476, Öregpap-hegy 568, Szentlászló-hegy 506, Öreg-bükktető 570, Urak-asztala 594, Kálvária-hegy 301, Juharostető 308, Látó-hegy 283, Bancsok 317, Bolnoka 329, Margita-hegy 345, Ecskend 321 és Szoma-hegy 307 m. magassággal. A hegyoldalak lejtője a lankás 5-10°-től a 20-40° meredekig változik. Számottevő patak vagy folyó az egész uradalomban nincs; megemlítésre méltók a Kalicsa völgy és Lepencz-völgy. Uralkodó szelek iránya Ény. és Dk. Csapadékban nagyon szegény.
Fanem.
Az előforduló fanemek között a tölgy az első helyet foglalja el, azután jön a bükk, cser, ákácz, kőris, juhar és a fekete fenyő. Terület szerint a fanemek a következőkép oszlanak meg: Tölgy 73%, bükk és más kemény lombfa 19%, nyár és lágy lombfa 5%, fekete fenyő 3%.
Igazgatás.
Az uradalom igazgatóságának székhelye Gödöllőn van, a melyhez mellérendelt hivatalokként az erdőrendezőség és erdőszámvevőség tartoznak. Az uradalom hét erdőgondnokságra van beosztva, 46 erdőőri kerülettel. Ide tartozik még a budapesti faraktárgondnokság is. Az erdőgondnokságok a következők: A budakeszi m. kir. erdőgondnokság, Budakeszi székhelylyel, átlag 300 m, tengerszín feletti magasságban, 4221.4 k. hold kiterjedéssel és 7 erdőőrzési kerülettel. Személyzete egy erdőgondnok és 8 erdővéd. - A babati m. kir. erdőgondnokság, székhelye Fáczánkert, átlag 250 m tengerszín feletti magasságban, 5778.3 k. hold kiterjedéssel és 12 erdőőrzési kerülettel. Személyzete egy erdőgondnok és 12 erdőőr. - A galgamácsai m. kir. erdőgondnokság, székhelye Megyerke, átlag 25 m tengerszín feletti magasságban, 3742.7 k. hold kiterjedéssel és 6 erdőőrzési kerülettel. Személyzete egy erdőtiszt és 6 erdőaltiszt. - Az isaszegi m. kir. erdőgondnokság székhelye Szentgyörgy-puszta, átlag 250 m tengerszín feletti magasságban, 5893.6 k. hold kiterjedéssel és 5 erdőőrzési kerülettel. Személyzete egy erdőtiszt és 5 altiszt. - A nagymarosi m. kir. erdőgondnokság kezelése alatt álló állami erdőkből Pest vármegyébe a Szigetmonostor község határában levő erdő esik, 91a mely 100 m tengerszín feletti magasságban és 861.0 k. hold kiterjedésben egy erdőőrzési kerület. - A valkói m. kir. erdőgondnokság 200 m tengerszín feletti magasságban fekszik, 5079.4 k. hold kiterjedésben és 4 erdőőrzési kerülettel. Székhelye Valkó. Személyzete egy erdőtiszt és 4 erdőaltiszt. - A visegrádi m. kir. erdőgondnokság 450 m tengerszín feletti magasságban van, 6114.7 k. hold kiterjedéssel és 11 erdőőrzési kerülettel. Székhelye Visegrád. Személyzete egy erdőtiszt és 12 erdőaltiszt.
Fölújítás.
Hogy az udvarnak alkalmas vadászterülete legyen, ennek megfelelőleg a gazdasági tervek is úgy vannak összeállítva, hogy a vadászati érdekek mellett az erdőállományt is fenntartsák és így a felújításra nagy gondot fordítanak. A felújítás részben természetes úton, fokozatos felújító vágások vezetésével, részben mesterséges úton, az előkészítőre vágott állományok csemetével való telepítésével, vagy pedig a hol a vad megengedi, makknak való alákapálásával történik. Ott, a hol a viszonyok megengedik, a felújitás mezőgazdasági elő- és közöttes használattal történik oly formán, hogy a tarolt területet kissebb parczellánként a körülfekvő falvak lakosai vállalják el és mindaddig, míg tölgymakk vagy csemete nem kerül bele - rendesen egy-két év, - évi bért fizetnek, a mikor pedig már a makkot elvetik vagy a csemetét elültetik, bért már nem fizetnek, de azért a csemete-sorok között burgonyát, kukoriczát tenyésztenek. Ez a közöttes használat addig tart, a míg a csemete záródása azt megengedi. Ilyen eljárással sikerül szép és kellő sűrűségű állományokat nevelni.
Erdősítésre kerül évente kb. 500 k. hold, a melyre átlag 28,000 kor. költséget fordítanak. Az erdősítés rendszerint tavaszszal történik, a mikor még a talaj kellően nedves. A kiültetendő csemetét saját csemetekertekben nevelik, melyeknek összes kiterjedése 25 k. hold és évi megmívelésük 13,500 koronába kerül. Az erdősítéshez és a csemete-kertekhez szükséges magvakat más kincstári erdőhatóságtól szerzik be és csak kivételes esetben magkereskedőktől. Egy k. hold erdősítési költsége 20-100 kor. között változik. Az erdősítések foganatosítására évente kb. 20,000 munkanapot használnak fel. 1.20-3.00 kor. átlagos napszám mellett.
Fatermelés.
Az uradalom évi fatermése 33.000 tömör m3, a miből haszonfára 850 m3 esik. Az évi vágásterület 350 k. hold. A fakihasználás télen történik és a haszonfát a tűzifával egyszerre vágják. A szükséges munka- és fuvarerőt a környékbeli falvak adják. A kihasznált fát még télen ki is fuvarozzák a faraktárakba. Mind a műfa, mind a tűzifa legnagyobb részét a gondnokságok székhelyén levő faraktárakból kis mennyiségekben a kis fogyasztóknak értékesítik és csak a fennmaradó részt szállítják a bpesti kincstári faraktárba. Az átlagos faárak a következők:
| Közép átmérő cm. | Tölgy | Juhar. Kőris | Cser és Bükk | Fenyő és Nyár |
| 10-20 | 15 kor | 17 kor. | 12 kor. | 7 kor. |
| 21-30 | 19 " | 21 " | 16 " | 10 " |
| 31-40 | 25 " | 27 " | 20 " | 15 " |
| 41-50 | 35 " | 39 " | 25 " | 21 " |
| 51-60 | 47 " | 53 " | 31 " | 29 " |
| 61-feljebb | 67 " | 71 " | 37 " | 39 " |
| Tölgy | Cser. Gyertyán | Lágyfa | ||
| 1 m3 | hasáb tüzifa ára átlagban a raktárban | 6.50 -7.80 | 7.00-9.20 | 5.00-5.70 |
| 1 m3 | dorong tüzifa ára átlagban a raktárban | 5.50-6.80 | 6.00-7.00 | 3.80-4.20 |
| 1 m3 | selejtes tüzifa ára átlagban a raktárban | 5.00-6.30 | 3.60-4.30 |
Az erdei termékeknek az erdőből való kiszállítása, a jókarban tartott erdei útakon, igavonó marhával és lóval történik, még pedig lehetőleg télen, hogy nyáron a vadat ne nyugtalanítsák. A munkás-viszonyok, a galgamácsai erdőgondnokság kivételével, kedvezőtlenek, a minek a kivándorláson kívül Budapest közelsége az oka, a menyiben a napszámos munkaerőt elvonja. A fatermelési bérek a következők: 1 m3 kemény és lágyfa termelése 70 fill. 1 m3 dorongfa 60 fill. 1 m3 vegyes tűzifa 80 fill. 1 m3 kemény épületfa 1 kor. 1000 drb hasított szőlőkaró 13-17 kor. 1000 drb gömbölyű 9-11 kor. - Fuvarbérek: 1 m3 kemény épületfa szállítása a raktárba 4, 1 m3 szőlőkaró, tüzifa-szállitás átlagban 4 klm-ig 1, 4-10 km-ig 2 és 10 km. felül átlag 3 kor. A mellékhasználatokból, a vadászatra való tekintettel, csak a nyiladékokon és erdei tisztásokon való fűkaszálást gyakorolják.
Károk.
Az erdőkárosítások lényegtelenek. Erdei tüzek gyéren fordulnak elő. A rovaroktól okozott kár is ritka. Előfordul ugyan, hogy még az apácza-gyaponcz 92(Liparis Monacha) tömegesebben lép fel, de a gyorsan megtett óvóintézkedések a bajt még csírájában elfojtják. Az emberek okozta károsítások - bár az uradalom köröskörül falvakkal van körülvéve - nem gyakoriak; előfordulnak ugyan szigorú telek alkalmával a falopások, de minthogy olcsó faanyag, száraz galyfa és hulladékfa áll a nép rendelkezésére, ez sikeresen gátat vet a nagyobb fatolvajlásoknak. Érzékeny károsítást okoz a fiatalosokban a vad, olyannyira, hogy több helyt fiatalost csak úgy lehet nevelni, ha el van kerítve.
Erzsébet-park.
Végül megemlítendő a gödöllői erdőhivatal két nagyobb szabású alkotása: a gödöllői Erzsébet-park és József királyi herczeg fenyőkisérleti telep. Az Erzsébet-park Darányi Ignácz dr. földmívelésügyi miniszter rendeletére 1898-ban keletkezett, néhai Erzsébet királyné emlékére. Területe 53 k. hold és a parkhoz az ország valamennyi kincstári erdőhatósága küldött fa- és cserje-csemetéket. A park közepén Erzsébet királyné emlékéül egy kőből felépített, kb. 15 m magas halmot emeltek, tetején a magyar koronával. Ez előtt áll közvetetlenül a közadakozásból emelt Erzsébet-szobor.
Fernyőkisérleti telep.
A József királyi herczeg fenyőkisérleti telepet szintén Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter kezdeményezésére, 1902-ben állították föl, hogy a kisérletekkel a magyar homokon kipróbálják azokat a külföldi fenyő és lombféléket, a melyek a külföldi homokon jól fejlődnek és így ezután, a magyar nagy homokpusztákon az ákáczon kívül más fafajokat is sikeresen lehessen erdősíteni. A telepen kisérleteket tesznek a Pinus Ponderosa, Banksiana, Corsica, Pireneika, Rigida, Cembra, Montone, az Abies Cancolor, Balsamea, Nordmannia, Pseudo Asuge Duglassii, Picea Pungens, Picea pungens Argentea, Chemacciparis Lavsaniana, a Larix Leptolepis, Larix Liberica, továbbá a Prunus Serotina, Fraxinus Amerikana, Acer Dasicorpun, Quercus rubra, Quercus Boniste, Quercus macrocarpa, Populus canadensis, Populus petrowskiana, Populus rosumawskiana, Populus trichocarpa, Populus Angulata, Populus Balsamifera, Philodendron Amoreuse, stb. fanemekkel. A telep kiterjedése 326 k. hold. Kiegészítő része a 12 k. hold nagyságú középponti csemetekert, hol 2-3 éves korukig nevelik a különböző fanemek csemetéit és innen ültetik ki a telepre.
A telep látóképe. Borárverező csarnok. A budafoki m. kir. pinczemesteri tanfolyam. A főépület. Udvari részlet.
A budafoki pinczemesteri tanfolyam. 1. A kóstoló-terem. - 2. Palaczkbor-raktár a pinczében. - 3. Gépraktár. - 4. Árverési csarnok.
0. Ez idő óta ténylegesen több, ennek majdnem kétszerese van.
1. Egy hektár = 1.7377 kat. hold = 2.317 magyar hold à 1200 □-öl. A bevetett területet és a termésmennyiséget tájékozásul a statisztikai évkönyvből jegyeztük ki az 1908. évről.
2. Az 1884. évi összeirásban Kecskemét th. város állatállománya is bent foglaltatik.
3. Időközben megszüntek.
4. Időközben megszűntek.
| « A VÁRMEGYE NÉPE. Irta Nyilas István. | KEZDŐLAP | SZŐLŐMÍVELÉS ÉS BORÁSZAT. Irta Pettenkoffer Sándor. » |