Kecskemét első ízben 1353-ban fordul elő az oklevelekben, mely évben Nagy Lajos király Ágasegyház pusztát egyik kun hívének, Karla István fiának, Jánosnak adományozta; ekkor még birtokként (possessio) említik, hasonlókép az 1368 október 2-án kelt oklevélben is, a hol Nagykőrössel együtt, mint az óbudai apáczák czeglédi birtokával határos helység szerepel. (Orsz. Lev. Dl. 5696.) A város legrégibb pecsétnyomója, melyet 1810 táján találtak Kiskunhalason, Bikit Kovács István lakháza udvarán, szintén a XIV. századból való. E pecsétnyomón Szent Miklós püspök, a város egykori védőszentje van ábrázolva, püspökpálczával, melynek alsó részéről egy kecskefej csüng alá. A pecsétnyomón a következő körirat van: † S. Civitatis de Kechkemeth.) A XIV. század végén Kecskemét már fontos közlekedési góczpont, a Pestről Szeged-felé az alsó Tiszához vezető országút egyik megállóhelye, a hol a király és a királyné számára vámot szedtek. A XIV. századból való a város legrégibb temploma is, mely jelenleg a Ferenczrendiek birtokában van. 1382-ben Erzsébet királyné, Nagy Lajos király hitvesének birtokában találjuk a helységet. (Csánki Dezső: Magyarorsz. Tört. Földrajza I. 22. lap.)

Czillei Borbála királyné 1415. évi rendeletében Kecskemétet már városnak mondja. Ugyanis ekkor megtiltotta itteni vámszedőinek, hogy a Kecskeméten átutazó szegedi kereskedőket és polgárokat útvámmal terheljék. 1423-ban Zsigmond király a szabadszállási és a burgánszállási kunok részére kiállított védlevelében Kecskemétet a saját városának mondja. 1424-ben ismét Borbála királyné birtokában találjuk. Már ekkor nagy kiterjedésű puszták tartoztak Kecskeméthez, a hol virágzó baromtenyésztést űztek a város lakosai. 1433-ban a Nándorfehérvárról Kecskeméten át Pestre utazó Bertrandon De La Broquiere csak azt említi naplójában, hogy erre mást nem látott, mint a termékeny rónákon legelésző nyájakat és csordákat. 1439-ben a várost Erzsébet királyné a Káthai testvéreknek adta zálogba, 2500 magyar aranyért. 1445-ben Guthori Nagy László tart hozzá jogot zálog czímén. Noha az 1446: XVI. törvényczikk meghagyta Hunyadi János kormányzónak, hogy az időközben elzálogosított királyi javakat a korona részére váltsa vissza, Kecskemétet nem váltották ki, sőt rövid idő mulva még 1446-1452 között Kecskeméti Pero János birtokába került. Azonban ő nem sokáig bírta a várost, mert, mint Hunyadi János kormányzó sóraktárainak felügyelője, ötezer arany forintról nem tudván elszámolni, szerencsétlensége sírba vitte. Özvegye Margit asszony, továbbá fiai Miklós és Gergely, Kecskemétet 5000 arany erejéig a kormányzónak lekötötték.

Hunyadi Jánosnak 1456 augusztus 10-én bekövetkezett halálával Kecskemét fiaira, Lászlóra és Mátyásra szállott. Ekkor történt, hogy V. László király nagybátyjával, Czillei Ulrikkal Nándorfehérvárra ment; az ott november 11-én lejátszódott véres jelenet után pedig - miután a Hunyadiak hívei hűségükről biztosították - Temesvárra utazott, a hol Hunyadi János özvegyének könyörgésére az evangéliumra megesküdött, hogy a Hunyadi-fiúkon nagybátyja haláláért nem áll boszut. A király Csanádon és Szegeden át Budára utazva, decz. elején Kecskeméten is megállapodott, a hol a helység akkori földesurai, a Hunyadi testvérek ünnepélyesen fogadták. A király, mielőtt a városba belépett volna, a kapuknál az eléje kijövő papság jelenlétében megismételte esküjét, de a történelemből tudjuk, hogy azt miként tartotta meg.

1457-ben, kevéssel azelőtt, hogy a Hunyadi testvéreket V. László elfogatta volna (márczius 14), Mátyás és László Kecskemétet Lábathlani Jánosnak, a Hunyadi család egyik régi hívének adták zálogba, a kit a rövid idő mulva királylyá választott Mátyás 1458 május 7-én megerősített Kecskemét birtokában. 1486 január 14-én Pero János özvegye, Margit asszony és a még életben levő egyetlen fia Gergely, visszaváltották Kecskemétet Lábathlani János utódaitól. 1505-ben Kecskemétet Patócsi Bertalan aradvármegyei követ birtokában találjuk, a kire a város Pero Gergely halála után nőhozományként szállott.

Bár maga Kecskemét sohasem volt a kunok birtokában, de már a XV. század elejétől kezdve kimutathatólag a körülötte lakó kun szállások középpontjául szolgált. 1424-ben Borbála királyné a várost a körülötte fekvő kun szállásokkal együtt kapta a királytól. 1472-ben fordul elő első ízben az oklevelekben Sedes Kecskemét (Kecskeméti-szék), a melyhez egyúttal az ótasülési szállás is hozzátartozott. 1491-ben a kecskeméti székhez Lajosszállást is hozzászámítják, 328egy 1509-ben kelt oklevél Kencsegszállását is említi a szék tartozéka gyanánt. 1517-ben a kecskeméti királynéi kunok ispánját is említik az oklevelek.

Mátyás király halála után a híres fekete sereg, mely Szeged táján táborozott, zsold híján rablással kárpótolta magát. 1492-ben többek között Kecskemét városát is kifosztotta. Valószínűleg akkor került a város legrégibb pecsétnyomója Halasra, a hol a fekete sereg elsánczolta magát. II. Ulászló király fölhivására Kinizsi Pál temesi gróf a fekete sereget lefegyverezte és megadásra kényszerítette. - A II. Ulászló király uralkodása alatt 1514-ben kitört pórlázadás hullámai Kecskemétre is eljutottak. E vidéken a köznéven nagybotu Lőrincznek nevezett Mészáros Lőrincz, Dózsa György egyik alvezére és tanácsadója, szította a lázadás tüzét. Azonban Kecskemét lakosai, a kik már akkor is kiváltságos állást foglaltak el, nem csatlakoztak a lázadókhoz.

Közvetetlenül a mohácsi vész előtt, a nemzeti és az udvari párt között tört küzdelemben jelentékeny szerep jutott Kecskemét városának. Midőn az 1525. évi hatvani országgyűlésen túlsúlyra jutott köznemesség Werbőczy Istvánt választotta nádorrá, az udvari párt emberei lépten-nyomon nehézségeket gördítettek az új kormány útjába. Báthori István, Sárkány, Turzó Elek a hatalom visszaszerzésére, valamint Szapolyai pártjának megbuktatása czéljából titokban szövetséget kötöttek, melynek csakhamar 200 főúr és nemes lett a tagja s a melynek székhelyévé Kecskemétet jelölték ki. E szövetség czéljaira az összeesküvők Mária királynét is megnyerték s a teljesen ártatlannak látszó Kalandos társulat czímet vették fel, melynek élére az összeesküvők Tárczy Miklóst, szószólóvá Ártándy Pált választották. 1525 július havában a szövetkezett főurak és nemesek, mintegy 200-an, kiséretükkel megjelentek Kecskeméten, a hol az alakulás megtörtént. A Kalandos társulat csakhamar hozzáfogott a hatalom visszaszerzéséhez. Az 1526. évi Szent György napjára egybehívott országgyűlésen a kalandosok nagyszámú fegyvereseikkel s a kecskeméti néppel megjelenvén a Rákoson, miután a Szapolyai vezérlete alatt álló köznemesség távoltartotta magát az országgyűléstől, a hatalmat könnyű szerrel magukhoz ragadták s Werbőczyt megfosztották nádori méltóságától.

A gyászos emlékű mohácsi csata után Budáról visszavonuló török had egy része szeptember 27-én Ibrahim vezérlete alatt Kecskemétet kirabolta és felgyujtotta. A város ekkori pusztulásáról részletes adatok nem állanak rendelkezésünkre, de a Patócsi testvéreknek 1536-ban kelt osztálylevele számot ád ama rettenetes pusztításról, melynek nyomai még 10 év mulva is mutatkoztak. Buda várának 1541-ben, Szolnoknak pedig 1552-ben történt eleste után a Duna-Tisza köze teljesen a törökök uralma alá került. Kecskemét városát a török császári kincstár számára tartották fönn s mint ilyen, kiváltságos helyet foglalt el a hódoltsági területen. Bár török őrsége is volt s török tisztek parancsoltak a városban, a város önkormányzatát megtartotta. 1562-63-ban Rusztem pasa bírta s jövedelmeit ekkor 47.445 akcséra becsülték.

A mohácsi vész utáni korszakban a város népessége jelentékenyen növekedett. Tóth Mihály 1551. évi sikertelen támadása után Szeged város lakosainak egy része, közötte az ötvös-czéh, Kecskemétre költözött s az itt letelepült czéh szabályait a török tiszt és a városi tanács 1557-ben megerősítették. Ekkor a város ipara is jelentékenyen virágzott.

Az új hit tanai közvetetlenül a mohácsi vész után csakhamar elterjedtek Kecskeméten is. Luther tanainak követői néhány évtized alatt annyira elszaporodtak, hogy igényt tartottak a Szent Miklós templomra is, mely akkoriban a város egyedüli plebánia-temploma volt. 1564-ben azonban a két felekezet követői Végh Mihály bíró házánál a közös templom használata felett minden idegen befolyástól menten, atyafiságosan megegyeztek. Ezt a felekezeti békét a vallásharczok korszakában is sértetlenül megőrizte a város polgársága. 1601-ben, midőn a hajdúk a kath. papot vendéglátásra kényszerítették, a város adott neki segítséget, 1602-ben pedig, mikor a tatárok a kath. papot rabul viszik, a város váltja ki 40 aranyon. 1567-től kezdve, mikor a debreczeni zsinaton az új hit követői Kalvin rendszerét fogadták el, Kecskemét is elhagyta a lutheránus vallást és az oklevelek csak kálvinista felekezetet emlegetnek. 1599-ben a református egyháznak már két predikátora volt. Az egyház hathatós támaszt nyert a Rákóczi-családban, mely a XVI. század végétől kezdve a város egyik földesura volt. Rákóczi György 1641-ben az itteni ref. egyháznak szép harangot adományozott. 331A ref. egyház mellett a kath. egyház a XVII. században szakadatlanul fennállott, bár 1634 után már alig tudott lelkészt kapni. A kath. egyház akkor jutott ismét erőhöz, midőn a Ferencz-rendiek telepedtek le Kecskeméten.

Az 1593-ban kitört 15 éves török háború folyamán a tatárhadak Kecskemét, Czegléd és Nagykőrös városok körül az összes helységeket elpusztítván, minden szolgálat e három városra nehezedett. A városok panaszos folyamodványára III. Mohamed szultán 1597 október 22-én a budai beglerbéghez és az ottani defterdárhoz parancsot intézett, hogy a városok belállapotát vizsgálja meg. Midőn 1598-ban Zombor mellett telelt a tatár tábor, az év tavaszán megkezdte betöréseit Kecskemét környékére s a tanyákon talált nyájakat elhajtotta. A folytonos háborgatások következtében a város követeket küldött a bécsi béghez, továbbá a szolnoki és a csongrádi török parancsnokokhoz, hogy a tatár hadak betörései ellen védelmet nyerjen. A követségek sikerrel jártak és 1598 nyarán nem is háborgatták a tatárok a várost, sőt a szultán az évi adó három nyolczadrészét is elengedte. 1599-ben ismét a török-tatár s egyes kóborló hajducsapatok zaklatták a város lakosait.

1600-ban Pálffy Miklós esztergomi lovas katonái portyázó útjokban Mohorai János és Katona János vezérlete alatt a városba jöttek, a hol a polgárok őket gazdagon megvendégelték. Ez évben a várost ismét a tatárok zaklatták, kiknek gyakori támadásai következtében az egész tisztikar elmenekült, egyedül Varga Ferencz állott helyt, a ki az általa felfogadott jegyzőkkel intézte a város ügyeit. Őszszel megszabadult a város a tatárok betörésétől, csakhogy ekkorra a magyar végek katonasága kezdett betörni a város területére. Egy ilyen alkalommal a végbeli vitézek a Kecskeméten talált Szefer budai vajdát csapatával együtt felkonczolták. Hasszán budai basa ennek hírére a város elüljáróságát maga elé idézte s csak nagy váltságösszeg lefizetése után bocsátotta szabadon. 1601-ben a tatárok több kecskeméti és nagykőrösi lakost fűztek rabszíjra, mire a polgárok hét kocsin utánuk iramodtak s a szomszédos kerekegyházi pusztán beérvén őket, a tatárokat szétverték s 11 kecskeméti és 8 nagykőrösi rabot kiszabadítottak. S még ez évben a város alatt táborozó tarárok eltartása a városra hárult, e mellett a tatár Murzának ajándékokkal is kedveskedett a lakosság.

Az 1597. évi háború után már nem voltak Kecskemétnek török tisztviselők. Ettől kezdve a város teljesen magára hagyatva, Czegléddel és Nagykőrössel együtt intézte bel- és külügyeit. A XVII. század közepétől kezdve már mindegyre gyakrabban szerepelt a három város törvényszéke, mely a jelentékenyebb polgári és bűnügyekben itélt. Bár a város a török hódoltsághoz tartozott, a székhelyéről kiszorult vármegyével folyton fenntartotta az érintkezést. A vármegye a török hódoltság alatt közigazgatási tekintetben igen kevés, fenyítő és törvénykezési ügyekben úgyszólván semmiféle befolyást sem gyakorolt, de azért Pest vármegye hatóságát fenntartotta Kecskemétre és folyton adóztatta a várost. A fennmaradt adatok szerint az 1624-1638 közötti években Kecskemét városa többször szállította a nógrádi, szécsényi és füleki várba, Pest vármegye időközi székhelyére az adót.

1614-ben Kecskemét egy negyedrészét Bosnyák Tamás kir. főétekfogó szerezte meg, kinek birtokait Bosnyák Judit, gróf Balassa Imréné örökölte, kinek leánya Balassa Judit, báró Koháry István neje lett. Ennek fia gróf Koháry Istvan 1670-ben a Wesselényiek birtokrészét is megszerezte, a Rákóczi fejedelmi ház birtokában levő részt pedig zálogba vette és így a város fele részének tulajdonosa lett. Ekkor testvéröcscsével, Koháry Imrével együtt korlátlan földesúri hatóságot kezdett gyakorolni. Csak a város elüljáróinak bölcsesége és erélye mentette meg a várost attól, hogy örökös jobbágyi sorsra s a legszorosabb földesúri hatóság alá jusson. Annyit azonban sikerült a Koháryaknak elérni, hogy a három város esküdt bíráiból alakult törvényszéket, a Koháryaktól előbb Füleken, utóbb Nógrádban, majd a török hódoltság megszüntével, Kecskeméten időnként tartott törvényszék váltotta fel, a melyen a városi tanács egy része mindíg üléssel és szavazati joggal bírt. (Hornyik János i. m. II. 160-165.)

1637-ben a kecskeméti róm. kath. egyház azzal az ajánlattal járult a jezsuita-rend tartományi főnökéhez, hogy a rend számára kész a plebániát átadni, viszont a rend a plebánia ellátására kötelezné magát. A nagyszombati rendház főnöke azonban nem teljesítvén a kecskemétiek kérését, 1644-ben a hívek a Ferencz-rendiekhez fordultak, a kik még ugyanabban az évben két szerzetest 332küldtek Kecskemétre, s azoknak itteni megtelepedését mind Lippay György esztergomi érsek, mind Hosszutóthy László váczi püspök megerősítette. Ez időtől kezdve egész 1772-ig a Ferenczrendiek látták el a plebánia teendőit.

A templom birtoka miatt azonban már a Ferenczrendiek megtelepedése után, 1653-ban, viszályok támadtak a két felekezet között, mire Wesselényi Ferencz nádor, mint a város akkori földesurainak egyike, mindkét felekezet megbizottait maga elé rendelte, a hol ezek, a templom, a sekrestye, a czinterem és ezek közös kerítésének birtoka tekintetében kiegyeztek.

1678 október 17-én nagy tűzvész pusztított a városban, mely alkalommal a Ferenczrendiek zárdája a régi kőtemplom valamint ennek kerítése mellett levő ref. fatemplom porrá égett. A város akkori földesura, Koháry István füleki kapitány, felhasználva ezt az alkalmat, a város előkelő polgárait magához rendelte s meghagyta nekik, hogy a két felekezet templomának egymástól való eltávolítására a kínálkozó alkalmat használják fel. 1679 nyarán mindkét felekezet megegyezésével a reformátusok temploma számára a belső piaczon jelöltek ki alkalmas területet. Miután a templom építéséhez szükséges engedélyt IV. Mohammed szultántól kieszközölték, 1680-ban letették a templom alapkövét. A templom azonban a véres háboruk miatt csak 1683-ban lett kész.

Míg a hódoltság alatt Kecskemét egyre fejlődött s népessége a város kiváltságos helyzete miatt jobban kibírta a törököktől kirótt terheket, mint apró szomszédai, melyek a mohácsi vész után egyre pusztultak s lakosaik Kecskemétre huzódtak. A város viszont azon volt, hogy az elpusztult környékbeli helységek török földesurait megmentse a szökött jobbágyok visszahurczolásának gondjaitól és az elhagyott vagy elpusztult községek területeit bérbe vette. Már az 1562-1563. évi török kincstári adóösszeírások szerint, a kecskemétiek Páka, Ágasegyháza, Köncsög, Félegyháza és Monostor pusztákat bírták haszonbérben. Az ugyanez évi összeírások szerint Kisbalázs és Karafalvak is Kecskeméthez tartoztak. (Velics-Kammerer: Török Defterek I. 149-166.) 1601-ben Kecskemét, Tatárszentgyörgy határát is bírta, évenként fizetvén a haszonbért mind a török iszpahiáinak, mind a magyar földesúrnak. Igy jutott lassanként Kecskemét a szomszéd pusztákhoz, mint Borbásszállása, Kerekegyháza, Kisszállása, Ferenczszállása, Zomok, Jakabszállása, Matkó, Orgovány, Péteri, Csöngöle, Szentlászló, Móriczgátja, Szank, Bene, Lajos Mizse, Örkény, Ujfalu, Vacs. Szer helység határát, mely 1640 táján szintén elpusztult, 1642-ben vették a kecskemétiek zálogba. Ez évben Kecskemét már hat kun pusztát is bírt haszonbérben, melynek élvezetében 1649-ben Pálffy Pál nádor meghagyta a várost. 1677-ben pedig még kilencz kun pusztát vett a város bérbe a pozsonyi kamarától, de e mellett a törököknek is kellett fizetnie, mivel ezek is megkívánták a magukét.

A török hódoltság végszakában, 1670 óta dühöngő polgárháboru miatt nem volt tanácsos vásárokat tartani, mert gyakran megtörtént, hogy a végbeli vitézek, vagy a kuruczok, hirtelen meglepték a vásáros népet és a török kereskedőket kifosztották. Az okozott károkat azután a város volt kénytelen megtéríteni. Ezért a város 1676-ben a vásárok tartásának beszüntetését kérte a királytól. I. Lipót a vásárok tartását a békésebb idők beálltáig felfüggesztette. Csak 1696-ban folyamodott újból a város vásártartási szabadalomért. Az 1677-78. évben országszerte uralkodott döghalál Kecskemétet sem kímélte meg. Az első évről nincsenek adataink a járvány áldozatainak számáról. 1678-ban 2570 embert ragadott el a döghalál.

Midőn 1683-ban Kara Musztafa nagyvezir Bécs meghódítását tűzte ki czélul, a hozzá csatlakozó krimi tatárhadak Muradgiráj khán vezérlete alatt Erdélyen át Kecskemét felé vonultak. A budai török hatóságok már május havában tömérdek tábori munkát és élelmiszert követeltek Kecskemét vidékének lakosságától. A tatárok közeledtére a török hatóságok meghagyták a városnak, hogy a határában levő összes nyájakat a Dunántúlra hajtsák, ezenkívül megtették a szükséges óvóintézkedéseket, hogy az átvonuló tatárok pusztításait lehetőleg megakadályozzák. Csakhogy ezzel a fegyelmezetlen haddal szemben az összes óvóintézkedések hiábavalóknak bizonyultak. Fergeteg módjára vonult végig június havában a tatár had Kecskemét város határán. A tanyákon lévő nyájakat, melyeket a kecskemétiek idejében nem hajtottak bátorságosabb helyre, mind elfogták, több gazdát meggyilkoltak, sőt a városban is garázdálkodtak, többek között a Ferenczrendűek házát is kifosztották. Alig vonult el 333a tatár had, a kuruczok jöttek Kecskemétre Thököly Imre és Wesselényi Pál vezérlete alatt. A város 100 darab ökröt adott a kuruczok tábora részére, azonfelül tömérdek bort fogyasztottak el Thököly katonái. Bécs felmentése után a tatár had hazafelé vette útját, ekkor ugyan kikerülte Kecskemétet, de a város még késő őszszel is rettegésben volt a tatárok miatt.

Bár a város ekkor még török kézben volt, a következő évben megindítandó háboru előkészületei nem hagyták nyugton a lakosságot. Gróf Karaffa Antal vezérőrnagy még 1683 deczember 17-én meghagyta Pest-Pilis-Solt vármegyéknek, valamint a Kiskun kerület községeinek, hogy a rájuk kivetett hadiélelmezést a megyei kirovás szerint teljesítsék, különben a helységeket felprédáltatja. Kecskeméten épen 1683 karácsony napján vették e nagyhangú rendeletet, a mely az agyonsanyargatott város lakosságának ünnepét elrontotta. Kecskemétre 494 katonai adag (portio) esett, mely 601 frt-nak felelt meg. Roppant teher volt ez ama pénztelen világban. De ez nem volt elég. A kecskeméti és a nagykőrösi bírákat ezenfelül még az összes alföldi községekre kivetett beszállásolási költségek beszedésével is megbízták. Pest vármegye tisztikara Gács várából, a hol a vármegye akkoriban székelt, küldte szét rendeleteit a hódoltsági helységekhez. Kecskemét csak többszöri sürgetés után, akkor is csak részben tudott a rendeleteknek eleget tenni, Darvas János szolgabíró még 1685 tavaszán is sürgette a várost a Gács várába szolgáltatandó beszállásolási pénzekért.

1684 nyarán, midőn Lothringeni Károly herczeg Budát körültáborozta, az átvonuló hadak az egész vidéket kiélték, úgy hogy 1685 tavaszán éhinség fenyegette a várost. Ekkor már a tatárhad egy csapata, mely Zombor és Temesvár között telelt, szállotta meg Kecskemétet; ez a csapat tömérdek költségébe került a városnak. Ez év október 18-án Mercy Péter altábornagy bevevén Szolnokot, rendeletet intézett a városhoz, hogy a hadélelmezés ügyében teljhatalmu megbizottakat küldjön a város hozzá, a kikkel megállapodásra juthat. A város el is küldte követeit Szolnokra, s az altábornagy 500 lovas katonának egész télen át való eltartását követelte a várostól. Alig ért haza a küldöttség, Mercy altábornok november 20-án kelt újabb rendeletével Szolnok megerősítéséhez 2000 db. palánkfát követelt a várostól. A császáriak hallatlan követelései mellett a törökök is fenyegették a várost. A mint Mercy Szolnokot bevette, a cserkesz Amhet pasa Szeged alá szállott s innen küldte szét rendeleteit az alföldi helységekhez, melyekben hadai számára élelmet követelt. A város lakosai valóban fényes tanujelét adták önfeláldozásuknak, 1686 febr. 12-től április 11-ig 47.469 frtot fizettek Szolnokra hadélelmezés czímén.

Még mielőtt az 1686. évi hadjárat kezdetét vette volna, 1686 április 13-án Heisler és Mercy 20.000 főből álló haddal Kecskemétet szállották meg. Ez a megszállás, mely 15 napig tartott, 71.705 frtjába került a városnak. A császári hadak ezalatt a 15 nap alatt az egész várost kirabolták, a polgárok közül sokan elmenekültek, mások csak nagy összeg árán tudtak maguknak védlevelet kieszközölni, mindennek ellenére ezeket is kifosztották. Heisler 15 napi tartózkodás után Szolnokra tért vissza, a honnan seregének élelmezése fejében 3000 frtot követelt a várostól. Alig vonult el a császári had, a török érkezett Kecskemétre s azt egész nyáron át a városnak kellett eltartani. Buda várának szeptember 2-án történt bevételével a török uralom megszűnt Kecskeméten.

A felszabadulás után azonban újabb terhek nehezedtek a lakosságra. Báró Beck, a budai császári sereg parancsnoka, 50 szekér szénát, De La Verne tábornok pedig, a ki Szeged ostromára indult, 20.000 kéve rőzsét és 80.000 karót, továbbá 100 vágómarhát és 200 kövér juhot követelt a várostól. Mivel a törökök ekkor még az ország egy részét elfoglalva tartották, a város kénytelen volt a székesfehérvári pasának az évi adót megküldeni, s mivel a város nem rendelkezett pénzzel, a polgárok ezüstneműjöket ajánlották fel, voltak egyesek, a kik ingatlanaiktól is megváltak, csakhogy a rájuk eső terheket kifizessék. A rendkívüli teher nem csupán Kecskemétet sujtotta, de a környékbeli helységeket is teljesen tönkre tette. Szentkirály, Szentlőrincz, Kocsér, Ujfalu, Monostor, Kerekegyháza, Révbér, Böld, Jenő, Dánszentmiklós, melyek 1686-ban a török uralom alatt még községek voltak, 1688-ban már mind elpusztultak s lakosaik Kecskemétre húzódtak. (Hornyik i. m. III. 182.)

Kecskemét városa a következő években is rendkívül súlyos adóval volt terhelve. 1687-ben saját földesurai és a vármegye részére beszolgáltatott adókon 334kívül 36.499 frt hadiadót fizetett. 1688-ban 25.000 frtot és ezenkívül tömérdek szolgáltatást és hadélelmezést teljesített. 1691-ben Nagyvárad körülvétele alkalmával a hadvezetőség számos szekeret rendelt Kecskemétről Biharba. 1692-ben Nagyvárad feladása után a török őrséget a kecskemétieknek kellett Titelig elszállítani. Ugyancsak 1692-ben Heisler tábornok, mint tábori főbiztos, 240 jármos ökröt követelt Kecskeméttől. 1695-ben Gyula várának feladása után az onnan kiköltözködő török őrséget Kecskemétnek kellett Temesvárra szállítani. 1898-ban Arad vára helyreállításához megint Kecskemét szolgáltatott szekeres munkát. A kiállított szekerek közül 80 odaveszett, 208 ökör pedig elhullott. 1698-ban a 4 millió frt hadiadóból Kecskemétre 14.381 frt esett.

Az udvari kamara a spanyol örökösödési háboru kitörésekor 1702-ben egy új adót - a fegyverváltságot - vetett ki, mely adóból 30.000 frt esett Pest vármegyére. E hallatlan összeget Pest vármegye az akkori viszonyok közepette nem tudta rögtön előteremteni, ezért kölcsönhöz folyamodott s ekkor Kecskemét 6000 frt kölcsönt adott a vármegyének. Pest vármegye 1702 végén szándékozott az adót az egyes adókötelezettekre kivetni, ez azonban elmaradt, a következő évben kitört szabadságharcz miatt s az adó beszedéséről többé szó sem lehetett, így azután Kecskemét városa csak hosszas utánjárással, a szabadságharcz lezajlása után, 1721-ben kapta vissza a kölcsönt.

A mint 1703 nyarán a Rákóczi Ferencztől megindított felkelés mindegyre jobban terjedt a Tisza mellékén, a hadvezetőség is erélyesebben látott hozzá annak leveréséhez. Pest vármegye július 26-án tartott közgyűlésében 61 felkelő lovast rovott ki Kecskemétre, de a kuruczok sikereinek hirére a felkelőket már nem merték összehívni és azért július 29-én rendelet ment Kecskemétre, hogy mindenki várja be a vármegye rendeletét. A magára hagyott Kecskemét, mely a mozgalom czéljaival nem volt tisztában, szeptember 16-án tartott tanácsülésében a város megerősítését határozta el, azonfelül mind a kapukhoz, mind a toronyba őröket rendeltek, a kik éjjel-nappal felügyeltek s idegen embert nem bocsátottak be a városba. Ekkorra már a mozgalom Kecskemét városának kapuihoz is eljutott. Szolnok elfoglalása (szept. 21) után a Deák Ferencz, Szücs János, Borbély Balázs, Váradi János és Mócsi János vezérlete alatt álló kurucz hadak elözönlötték a Duna-Tisza közét s október 3-án már Halas közelében ütöttek tábort. Báró Kyba János Ferencz, a szávamelléki császári hadak parancsnoka, szintén Halas felé vette útját, a hol megütközött a kuruczokkal. A halasi csata után, melyben a császáriak közül maga báró Kyba is elesett és a kuruczok közül 234-en lelték halálukat, Deák Ferencz hadát Kecskemétre hozta, hol a kuruczok néhány napon át megpihentek.

Alig hagyta el a kurucz had Kecskemétet, a ráczok fenyegették a várost. Kecskemét ekkor Rákóczi Ferenczhez fordult, a ki Károlyi Sándort rendelte a város oltalmára. Károlyi Gencsi Zsigmond hadaival október hó végén érkezett Kecskemétre, de nem sokáig maradt itt, mert november hó elején Bercsényihez csatlakozott, a kivel a bányavárosok védelmére sietett, tekintettel azonban a bácskai ráczok örökös fészkelődéseire, a várost nem lehetett őrség nélkül hagyni, ezért Károlyi Deák Ferencz és Andrássy István hadait hagyta vissza a város védelmére. Mindemellett a rácz felkelők november havában több ízben egész Kecskemét város határáig hatoltak s a város marháit elhajtották. Kecskemét tanácsa ekkor Nagykőrössel együtt követeket küldött Bécsbe, hogy a főhaditanácsnál szorgalmazzák a ráczok megfékezését. A küldöttségnek meg is lett a kívánt sikere, mert a kanczellária Monaszterli Jánoshoz, a ráczok egyik vezéréhez rendeletet intézett, hogy a rábízott katonaságot nagyobb rendben tartsa, és a jövőben hasonló kihágások elő ne forduljanak.

1704 tavaszán, midőn Rákóczi Ferencz 600 embert kért a várostól mezei hadainak kiegészítésére, a tanács kérvényt intézett a fejedelemhez, hogy a ráczok folytonos tamadásaira való tekintettel a várost ebbeli kötelezettsége alól mentse fel. Rákóczi erre a várost egy évre felmentette a mezei hadak kiállításának kötelezettsége alól, azzal a kikötéssel, hogy 600 lovas eltartására 15.000 frtot fizessen és 30 lovat adjon. Ugyanez év tavaszán Károlyi Sándor tartózkodott Kecskeméten és április havában Rákóczi ide küldötte a gyöngyösi tábort is, mely április 28-29-én tartózkodott itt. Rákóczi rendelete értelmében a tábor Soltra vonult s itt kelt volna át a Dunán, de a nagyrészt duna-tiszaköziekből álló hadak vonakodtak átkelni a Dunán, tartván a ráczoktól, a kik eltávozásuk 335után nyomban a védetlen helységekbe törtek volna. Rákóczi méltányolván hadainak aggodalmait, Ordasnál, majd Soltnál hagyta őket a ráczok szemmeltartására. Ezek között a hadak között volt a három város ezer lovasa is, a kik közül Kecskemét 600-at állított ki. Mivel a rácz támadás czélpontja Kecskemét volt, 1704 nyarán a három város fegyvereseiből Orgovány és Ágasegyháza pusztákon, továbbá a szegedi és a monostori útakon erős védvonalat állítottak fel.

1705 nyarán, arra a hirre, hogy Herbeville császári tábornok Erdélybe készül, Károlyi Sándor a Duna-Tisza közére jött hadaival. Herbeville szeptember 20-án Pestről kiindulva, Szolnok felé vette útját, de alig ért Czeglédre, hirtelen megváltoztatván útirányát, Nagykőrös felé fordult, s innen Szegednek és Csongrádnak tartott. Mialatt Herbeville Kőrösön volt, gróf Glöckelsberg Detre Kecskemétre vonult s a várostól 20.000 frt. készpénzt követelt. A pénzszűkében levő város azonban 9000 frt-nál többet nem tudott előteremteni, ezenkívül még 500 darab juhot és 250 darab vágómarhát adott a császáriaknak. Rákóczi értesülvén erről, október 11-én a városhoz intézett rendeletében rosszalását fejezte ki, egyuttal büntetésből Bottyán János ezredének felruházására kötelezte a várost. Ez azonban még nem volt elég, Csajághy János ezredes a mult nyáron kiállítani rendelt 400 portalis hajdu létszámának kiegészítését, Szabó Máté szolnoki parancsnok pedig 60 fegyveres gyalogost követelt a várostól. A német had kivonulása után Kecskemét egyideig Bottyán János főhadiszállása lett, a ki innen Szegedig üldözte Herbeville táborát.

Midőn 1706 nyarán Rabutin tábornagy Erdélyből kiindulva, Pest felé vezette hadait, hova 1707 január 21-én érkezett meg, közel fél évig tartó bolyongásai közepette három ízben közelítette meg Kecskemétet, ekkor a város lakosságának gróf Barkóczy Ferencz rendeletére mindannyiszor ki kellett költözködnie. Első ízben a Mátra mellékére, másodízben november 8-án Vacsra és Szentmártonkátára, harmadízben 1707 január 14-20-ig a Baracsi-pusztára és a Tisza-mellékére. Ez utóbbi alkalommal sokat szenvedett a város polgársága a dermesztő hidegtől és a portyázó császári katonák is sokat kifosztottak útközben.

1707 márczius havában Károlyi Sándor parancsára Berthóthy István a Bácskába rontott, mire a bácskai ráczok Kecskemét rémséges feldúlásával boszulták meg a kuruczok pusztításait. Ápr. 3-án kora reggel 2000 rácz lovas és 1000 gyalogos rohanta meg a várost. A ráczok a halasi országút torkolatánál levő kapukon törtek be a városba s a mit sem sejtő lakosságra rontottak. A támadás oly váratlanul jött, hogy ellentállásra nem is lehetett gondolni. Csupán Csaba Mátyás, egy előkelő polgár kísérelte meg az ellentállást, a város nyugati oldalán mintegy 200-ad magával, de a ráczok néhány órai elkeseredett küzdelem után kiszorították a városból s a városon kívül egy árokba nyomták, hol mindnyájukat felkonczolták. Mialatt a ráczok az egyes házakat fosztogatták, a városban időző török kereskedők menekülni igyekeztek, a ráczok azonban lovasokat küldtek utánuk és a menekülőket, három súlyosan sebesült kivételével, mind egy szálig legyilkolták. Csak a Nagykörösről érkezett segély mentette meg a várost a végpusztulástól. Szűcs István saját csapatával a fosztogató ráczok egyik utócsapatát megrohanta, mire a ráczok az összeszedett zsákmánynyal együtt gyorsan elhajtottak. A pusztulás így is rettenetes volt. Az 55 török kereskedőn kívül 396 halottja volt az öldöklésnek, ezenkívül a ráczok 155 embert fűztek rabszíjra és tömérdek szarvasmarhát hajtottak el. Az okozott kárt 230.812 tallérra becsülték. Az öldöklés áldozatait a róm. kath. és a református templom kőfalkerítésein belül temették el, míg a legyilkolt török kereskedőket és az ellentállás közben elesett ráczokat a város keleti részén ásták el, mely terület maig is rácztemető nevet visel. Az elhurczolt városi polgárok kiváltása ügyében a város a szegedi és a péterváradi várkapitányok közbenjárását vette igénybe, de a foglyok közül többen elhaltak s nagy részük csak az év nyarán szabadult ki.

1708 tavaszán a ráczok ismét mozogni kezdtek. Kecskemét okulva az előző évi pusztításokon, most kettőzött éberséggel figyelte a ráczok mozdulatait. A ráczoktól való örökös félelem miatt Kecskemét a budai és a szegedi császári parancsnokokhoz fordult oltalomért. A két parancsnok örömmel fogadta a város hódolatát s a város részére védlevelet állított ki. Kecskemét azonban nem bízván a védlevelekben, ismét a kuruczokhoz fordult segítségért. Ekkor Sőtér Tamás ezredének egy százada volt Kecskeméten, mely haderő egy esetleges rácz támadás alkalmával vajmi csekély segítséget nyujtott volna. Ezért 336a város Sőtér Tamás egész ezredének leküldését kérte, de bizony az ezred továbbra is a Zagyvánál maradt, a várost pedig felszólították, hogy saját oltalmára önkéntes csapatokat állítson.

1709-ben Kecskeméten tanyázott csapatával Szűcs István lovashadnagy, a kinek neve a ráczok előtt sokkal félelmetesebb volt, semhogy támadni mertek volna. Ekkor tört ki a városban a pestis-ragály, mely augusztus elejéig tartott, és ez idő alatt a lakosság egy harmadrésze esett a járvány áldozatául.

1710 tavaszán XII. Károly svéd király szétvert hadából 2000 ember, kik Potocky lengyel tábornok élén Rákóczi zsoldjába állottak, táborozott a Tisza mellékén és e csapat egy része Kecskemétre szállott. A mint erről a szegedi császári hadak parancsnoka értesült, május elején Kecskemétre császári és rácz hadakat küldött, melyek a zsoldosokat innen kiverték s a tőlük nyert zsákmányt Szegedre szállították. Októberben a császári hadak már egész Pest vármegye területét elözönlötték s november 17-én Kecskemétet is megszállották. Deczember 24-én báró Ebergényi László császári tábornagy is megjelent Kecskeméten, a hol a kurucz seregben rendes hadiszolgálatot teljesített 102 katonát lefegyverezte s őket I. József király hűségére feleskettette. Ugyane napon a városi tanács is letette a hűségesküt Ebergényi tábornok kezébe. Ezzel a kurucz világnak Kecskeméten vége volt. (Hornyik János i. m. IV. kötet.)

A szatmári békekötés után a városi tanács főtörekvése odairányult, hogy az utólsó három évtized alatt a várost ért csapásokat lehetőleg enyhítse s a város polgárait az elszegényedéstől megmentse. E czélból már 1712-ben a nyolcz legnagyobb pusztát vette haszonbérbe a német lovagrendtől. A város polgárai a bekövetkezett békés idők alatt csakhamar kiheverték az utólsó évtizedek pusztításait. A fejlődést élénken tüntetik föl az 1715-1720. évi összeírások. 1715-ben 437 jobbágy, 205 zsellér és 68 egyéb háztartást írtak össze, 1720-ban pedig 3 nemes, 708 jobbágy- és 17 zsellér-háztartást. Az összeírásból láthatjuk, hogy a birtoktalan zsellérek száma jelentékenyen megfogyott, ellenben a birtokos jobbágy-háztartások száma öt év alatt 437-ről 708-ra emelkedett.

1717-ben a török háborúból visszatért győztes seregből Kecskeméten előbb 7, majd 11 ezred katonát szállásoltak el. E nagyszámú katonaság ellátását a város minden fennakadás nélkül, a hadvezetőség legnagyobb elismerése mellett teljesítette, mire III. Károly király a város akkori bíráját magyar nemességgel tüntette ki.

1718-ban a pusztákon bolyongó egykori kurucz katonák gyakran felgyujtották a város végén lévő házakat, e gyujtogatások tömérdek kárt okoztak a lakosságnak. 1727-ben ismét nagy tűzvész pusztított a városban. E tűzvész után kezdett a czélszerűbb és tartósabb épitkezés itt meghonosodni. Ekkor épült a kegyes tanítórend temploma is.

A Maros mellékén kitört pórlázadás elfojtására a város Halász Péter vezérlete alatt 300 lovast, Mária Terézia trónjának megmentése érdekében pedig 1741-ben 180 válogatott lovast állított ki a saját költségén, noha ekkor a lakosság száma az 1739-1740. évi kolerajárvány következtében igen megfogyott. E járvány a város lakosságának mintegy negyedrészét ragadta el, minek következtében egész házak kihaltak, egyes családok pedig elköltöztek Kecskemétről, helyüket azután Felső-Magyarországból idetelepedett lakosok foglalták el. E csapást is csakhamar kiheverte a város. 1772-ben lakosainak száma már megközelítette a 30-ezeret. Ugyancsak Mária Terézia uralkodása alatt a város két ízben is, 1744 szeptember 24-én és 1746 julius 4-én vásártartásra, utóbb 1793 augusztus 24-én országos és hetivásárok tartására nyert szabadalmat.

A XVIII. században a róm. katholikus egyház is jelentékenyen fejlődött. Gróf Koháry István országbíró, a város egyik földesura, 1715-ben telepítette le a kegyes tanító-rendet Kecskemétre. Althan Mihály váczi püspök idejében került vissza a város a váczi püspökséghez. Addig az ideig a lelkészi teendőket a Ferenczrendűek látták el. 1772-ben alapította a váczi püspökség a plebániát, ugyanez évben vette kezdetét "Urunk Jézus Krisztus mennybemenetelének emlékére" szentelt templom építése, mely 1805-ben nyert befejezést. - 1792-ben a megszaporodott evangélikusok is külön hitközséggé szervezkedtek s egyszerű imaházat építettek maguknak. - A zsidó imaház 1818-ban épült.

1794-ben egy sövénykémény kigyulladása következtében roppant tűz támadt, mely alkalommal 1000 ház pusztult el.

3371795-ben Kelemen László színtársulata kereste fel Kecskemétet, hol a város polgársága részéről meleg támogatásban részesült.

Az 1796-ban kitört franczia háborúk alatt a város több ízben adta áldozatkészségének tanujelét. A város 1809-ben egy önkéntes csapatot állított ki, mely a fölkelt nemességgel együtt vett részt a győri csatában. E csapatnak báró Bánffy Erzsébet, a város egyik földesura, selyemzászlót adományozott, melynek szalagján a következő szavak olvashatók: "A magyar szív halálig hív." E zászló alatt vonult hadba a város 1813-ban kiállított felkelő-csapata is.

1818-ban nagy tűz pusztított a városban. A görög temetőnél egy ház kigyulladván, a nagy szél behordta a zsarátnokokat a városba s rövid idő alatt 424 ház és 10 malom lett a lángok martaléka. E tűzvész emlékére minden évben április 2-án este 8 órakor megszólalnak a harangok a városban.

A franczia háborúk után a város számos középülettel gyarapodott. Az állandó katonaság felállítása óta Kecskemét mindíg törzsállomás volt. 1818-ban a város egy nagyszabású lovardát épített a katonaság számára. 1824-29-ben a görög nem egyesültek építettek maguknak templomot, melyet azonban a váczi püspökség több ízben bezáratott, minek következtében az ó-hitűek közül több család elköltözött Kecskemétről. A század első felében a reformátusok is mozgalmat indítottak ősi kollégiumuk újjászervezése érdekében. E főiskola még a XVII. század elején keletkezett, valószínűleg még akkor, midőn a hires tolnai kollégium Kecskemétre költözött. A kollégium épületét 1829-30-ban építették fel kétemeletesre. Midőn az 1832 május 7-én tartott dunamelléki református egyházkerületi ülés Kecskemétet jelölte ki az egyházkerületi főiskola székhelyévé, a főiskolát a már fennálló bölcseleti és theologiai tanfolyamokon kívül 1836-ban jogi tanfolyammal is ellátták. E főiskolában végezte tanulmányait 1842-43-ban Jókai Mór is.

A társadalmi élet fellendülésével a színészet is melegebb pártolásnak örvendett. Király Sándor helybeli polgár 1833-ban saját házánál egy 300 néző befogadására alkalmas színkört építtetett, mely egészen a XIX. század közepéig szolgált játékszín gyanánt. Ebben a színházban lépett föl Petőfi Sándor 1843 első felében, midőn Szabó József színtársulatának egyik töredékével január havában Székesfehérvárról Kecskemétre vándorolt. Kecskeméten való időzése alatt Petőfi több dalt küldött a Bajza szerkesztése alatt álló Athenaeumnak. Ekkor írta Dinomdánom, Halálvágy, Jövendölés, Farkaskaland, Az első dal, Könnyeim czímű költeményeit s népdalait. Kecskeméti időzése alatt csupán egy ízben lépett fel nagyobb szerepben, midőn márczius 23-án Lear király bolondját játszotta. De már április elején elhagyta a társulatot és Pesten át Pozsonyba ment.

A város közigazgatása a XVIII. század folyamán is lényegesen átalakult. A város a bíráit mindenkor szabadon választotta s e gyakorlatot 1789-ben megerősítették. 1830-tól kezdve azonban a tiszti választásokat 1848-ig már nem az összes polgárság, hanem egy 100 tagból álló képviselőtestület gyakorolta. Az 1848 előtti városi tisztikar tagjai között találjuk Katona József drámaírót, a "Bánk Bán" nagynevű szerzőjét, a kit 1820 november 2-án alügyésznek, 1826-ban pedig főügyésznek választottak meg. Katona, a ki nem érte meg nagy drámájának diadalát, életében csupán szülővárosától nyert elismerést, melynek Bánk Bán-t ajánlotta, midőn a város tiszteletdíjjal tüntette ki.

A XIX. század közepén (1837) a városnak már 36.563 lakosa volt, mely az egyes vallásfelekezetek között a következőleg oszlott meg: 22.786 róm. kath., 735 evangélikus, 11.542 református, 59 görögkeleti és 441 izr.

Már a XVIII. század folyamán a város polgárainak főtörekvése oda irányult, hogy a földesúri hatóság alól végkép felszabaduljanak, ebbeli törekvésük azonban csak hosszas alkudozások után, közvetetlenül a jobbágyság felszabadítása előtt járt sikerrel. Az 1565. évi összeírás szerint a városnak öt földesura volt. A földesúri családok közül a Pelényiek, a Pásztohyak, a Balaiak és a Gémesiek 1/8-1/8 részt, Sárkándi Pál örökösei pedig 4/8 részt bírtak. A Pelényi család részét 1702-ben gróf Koháry István nyerte adományul, a Pásztohy család része, a Fáy, a Fráter családokra és ezeknek oldalági örököseire szállott. A Balai rész, melyet 1590-ben Rákóczy Zsigmond nyert adományul, két részre szakadt. Az egyiket I. Rákóczy Ferencztől Koháry István vette zálogba, melyre Koháry András 1731-ben gróf Pálffy Miklós nádortól nádori adományt nyert, a másik részt Aspremont grófné szül. Rákóczy Juliánna örökölte, kinek örökösei 3381818-ban örökváltsági szerződésre léptek a várossal, mely azután az ő részüket 20.000 frtért megváltotta. A Gémesi részt, melyet 1614-ben Bosnyák Tamás vett meg, a gróf Koháryak örökölték. A Bosnyák-féle rész egy nyolczada azonban leányági örökösödés útján 1746-ban Mottesiczky István birtokába került. A Sárkándi Pál-féle rész, melyhez a helység fele tartozott, a Wesselényi és a Csáky grófokra szállott. A Wesselényi-részt 1711-ben nyerte adományul gróf Koháry István, a ki azt már előzőleg is zálogban bírta. A Csáky-féle részt, melynek jövedelmét egyideig a pozsonyi apáczák élvezték, 1807-ben váltotta meg a város 33.000 frtért.

Gróf Koháry István halálakor (1731) már a Koháryak voltak a város legnagyobb birtokosai s megtartották felsőbbségüket a többi földesurak irányában is. Koháry Ferencz, a család utólsó fisarjának halála után, az 1831-ben kelt királyi adománylevél alapján, Szász-Coburg-Gothai Ferdinánd lett az összes Koháry-javak birtokosa, így a város vele folytatta a Koháryakkal megkezdett örökváltsági tárgyalásokat. A Coburg herczegekkel 1834 november 15-én történt az egyezség, melynek értelmében a város az egykori Koháry-rész váltsága fejében 170.000 forintot fizet, egyúttal a kecskeméti lakosoktól használt vacsi pusztát a város rögtön átadja s a váltságösszegből 60.000 forintot lefizetett s a hátralevő 110.000 frtról kötelezvényt állított ki, a vacsi pusztán a szükséges gazdasági épületek kisajátításáért pedig 1568 pengő forintot fizetett. A legnagyobb földesúri illetmény megváltása után a többi földesurak kielégítése már könnyebben ment. A váltságösszeget, mely 303.620 frt 05 kr-ra rugott, 1847 végére már teljesen rendezték.

1848 február havában a város részére már ki volt adva a szabad királyi városi szabadalmakat biztosító királyi rendelet, sőt már ki is volt nevezve a város belügyeinek rendezésére a királyi biztos, midőn a márczius 15-iki események rövid néhány nap alatt véget vetettek a rendi alkotmánynak és az ősiségnek. Az események híre csakhamar Kecskemétre is eljutva, a város április 1-én tartott üléséből üdvözölte a pesti közcsendi bizottságot s utasításokat kért tőle. A mily örömöt okozott országszerte az alsó felelős minisztérium hivatalba lépte, ép oly nehézséggel kellett az új kormánynak megküzdenie. A délvidéken már hónapok óta folyt az izgatás, a minek megtörésére azonban a magyar kormánynak hiányzott a fegyveres erő és a szükséges pénz. Kossuth lángelméje és törhetetlen kitartása diadalmaskodott az akadályokon. A belügyminiszternek május 19-én kelt felhívására, melyben adakozásra szólította fel a nemzetet a szükséges érczalap előteremtésére, Kecskemét városa is gyűjtést indított polgárai között, a kik ezüstneműjöket adták a haza oltárára; maga a város a saját hatáskörében eszközölt gyűjtésen kívül 8000 frt kölcsönt ajánlott fel az államnak. (Gracza György: Magyar Szabadságharcz tört. I. 364.)

Az országgyűlési képviselőválasztások már harczi zaj közepette mentek végbe. Kecskemét városa Simonyi Jánost és Karika János ref. lelkészt választotta meg képviselőül, a kik mindaketten hűen kitartottak a nemzeti ügy mellett. Jellasich horvát bán betörésének hírére Kossuth szeptember 25-én indult el alföldi körútjára, hogy a népet fegyverbe szólítsa. E történelmi nevezetességű körútjában többek között Lopresti Árpád, Rákóczy János, Egressy Gábor, Jókai Mór, Csernátony Lajos és Vörös Antal is elkísérték. Kossuth Nagykőrösről jött Kecskemétre, a hol épen vásár volt. Kossuth lángoló és lelkesítő szónoklatának hatása alatt a vásáros népből valóságos tábor lett, október elsejére már 2000 emberből álló, kaszákkal felfegyverzett csapat vonult a főváros felé. (Gracza György i. m. II. 242. 270.) A város csak 1849 január vége felé látott először ellenséget, midőn Perczel Mórt, a ki január 26-án Szolnok elfoglalása után egész Czeglédig és Irsáig nyomult előre, Dembinszky, az új fővezér, visszarendelte a Tisza mögé. Perczel visszarendelése után a császáriak elözönlötték a Duna-Tisza közét. Nagykőrös, Kecskemét és Czegléd vidékén Jellasich hadai táboroztak. Jellasich főhadiszállását hol Nagykőrösön, hol Kecskeméten tartotta. Csak az isaszegi csata után (április 6) szabadult meg a város Jellasich zsebrák hadától. Már a nagy nemzeti küzdelem vége felé járt, midőn előbb a honvéd-, majd a császári had vonult át a városon. Perczel július 20-án, az oroszokkal Turánál vívott ütközet után, Nagykátára, majd Abonyba húzódott, a honnan Nagykőrösön, Kecskeméten és Félegyházán át Szegedre vonult, a hova július 28-án érkezett meg. Alig tette ki a lábát a honvédsereg a városból, már itt voltak a császáriak. Haynau táborszernagy július 24-én indult el Pestről az Alvidékre. Seregét három 341részre osztva, a zöm Haynau vezérlete alatt már július 26-án Kecskeméten volt, a honnan Félegyházára vonult tovább. (Gracza Gy. i. m. V. 612. 654.)

A világosi gyásznap után kezdetét vette a vérboszú munkája. A város mindkét képviselője: Simonyi János és Karika János a pesti haditörvényszék elé kerültek. Az előbbit, mivel az országgyűlést Debreczenbe is követte s részt vett az április 14-iki trónfosztó határozatban, a haditörvényszék halálra itélte, de Haynau, közvetetlenül felmentése előtt, 1850 július 5-én neki is megkegyelmezett. Karika János pedig azok közé tartozott, a kik Haynau felmentése után a nyugdíjba küldött tárborszernagy kegyelmi tényének ellensúlyozása czéljából 1850 július 20-án kelt legfelsőbb elhatározással szintén kegyelmet nyertek.

Az önkényuralom elhelyezkedésével, a közigazgatás is új szervezetet és beosztást nyert. Pest vármegyét ketté osztották s Kecskemét székhelylyel új megyei hatóságot, Pest-Solt, szerveztek. A megyei hatóság hivatalos helyiségei számára az Arany Sas vendégfogadót alakították át. Ezzel egyidejűleg több más hivatalt helyeztek el Kecskeméten. Idehelyezték Pest-Solt megye törvényszékét, az adóhivatalt, azonkívül a cs. kir. csendőrség hatodik ezredének negyedik szárnyparancsnoksága is Kecskemétre került. Ez a beosztás egészen az októberi diploma kibocsátásáig volt érvényben.

Mindjárt az önkényuralom kezdetén, 1850-ben megtartott népszámlálás a város népességének jelentékeny emelkedéséről tesz tanúságot. 1850-ben 36.564 lakosa volt Kecskemétnek, a kik közül 34.694 magyar, 168 német, 195 szláv, 99 görög, 991 zsidó és 417 czigány.

Az önkényuralom a városi önkormányzatot is megszüntette. Közvetetlenül az 1848 márcziusi események előtt már ki volt adva a város részére a királyi biztosító rendelet a szabad királyi városi szabadalom iránt, sőt már a kir. biztos is ki volt nevezve a város belügyeinek rendezésére. A bekövetkezett események miatt azonban a szervezés munkája félbenmaradt. De a város polgárságának szívós kitartása hosszú tárgyalások után végre elhárította a nehézségeket, 1857-ben a várost a szabad királyi városok közé vették föl, hanem a városi igazgatás továbbra is a megyehatóság felügyelete alatt maradt.

Az önkényuralom kezdetén sokan voltak, a kik megmenekülve az elfogatástól, az Alföld pusztáin bolyongtak, a hol nem érték őket utól a hatalom emberei. Ezek közé tartozott Noszlopy Gáspár 1849-iki kormánybiztos is, a ki maga köré gyüjtve mindazokat, a kik az önkényuralomba beletörődni nem tudtak, összeesküvéssel akartak a haza sorsán segíteni. A Noszlopy-féle összeesküvés, melynek középpontja Kecskemét volt, abból az alkalomból keletkezett, hogy az uralkodó körútat fog tenni az országban. Az összeesküvők terve az volt, hogy midőn az uralkodó Kecskemétre jön, elfogják s az ecsedi láp nádasai közé rejtve, addig el nem eresztik, míg az 1848-iki alkotmányt vissza nem állítja. Az összeesküvés azonban 1853 elején kitudódott, annak részeseit elfogtak, Noszlopyt és négy társát 1853 márczius 3-án Pesten kivégezték.

A mint a város közönsége az önkényuralom okozta levertségből ismét magához tért, főtörekvése oda irányult, hogy nagynevű szülöttének, Katona Józsefnek méltó emléket állítson. A gyüjtés az ötvenes évek kezdetén csakhamar megindult. 1857 február 27-én a nagynevű drámaíró szobrának javára fényes színielőadást rendeztek, mely alkalommal Egressy Gábor és Jókainé Laborfalvy Róza vendégszerepeltek Kecskeméten. A szobor ünnepélyes leleplezése 1861 május 20-án volt, mikor Horváth Döme tartott emlékbeszédet. A leleplezést követő társasebéden Királyi Pál mondott nagyhatású pohárköszöntőt.

Az 1861 április 2-ára egybehívott országgyűlésre a város Balásfalvi Kis Miklós 1849-iki Károlyi-huszárezredbeli századost választotta képviselőjévé.

Kecskemét város számottevő újabb fejlődése a kiegyezés utáni időre esik. Még 1847-ben, midőn a város a szab. kir. városi jogért folyamodott és József nádor a Nagykőrösi-utczán bevonult, hogy a kérvényre személyes tapasztalatok alapján véleményt mondjon, így szólt: "Hisz községteknek nincs város képe." A kiegyezés után azonban a lakosság öntudatra ébredt. Vezető férfiai és képviselőtestületének tagjai komoly akarattal munkához fogtak, hogy a város haladását előmozdítsák és a várost minden irányban átalakítsák. 1867-ben újból folyamodott a város a kiváltságért, azonban az 1870: XLII. és az 1886: XXI. t.-czikkek a törvényhatóságok és községek helyzetét szabályozván, Kecskemét 1886 juliusában lemondott a szab. kir. városi czímről és fölvette a törv. hat. 342joggal fölruházott város nevét. A határbirtokok megszerzése érdekében a város egykori földesuraival másfél századon át folytatott örökváltságot 1868-ban befejezték s ezután a város pénzügyeit rendezték, hogy ennek alapján a fejlődés irányát megszabják. Az így biztos anyagi alapokra helyezett komoly munkásságnak nem is maradt el a sikere. A kultúrális és hasznos közintézmények száma évről-évre gyarapodott.

Az 1870. évben megnyilt a főreáliskola, 1871-ben az első községi kisdedóvó, melyet néhány éven belül több is követett, 1872-ben pedig a gazdasági iskola. Ez évben volt itt az országos iparkiállítás, melynek Katona Zsigmond volt tevékeny és buzgó elnöke. A kiállítást a Kecskeméti Iparegyesület rendezte és mint ilyen, első volt az egész országban. Az 1868-tól 1877-ig terjedő időközben a város összes felekezeti iskoláit községesítették, mert a tanyai iskolákat már eredetileg községiekként nyitották meg. Az iskolák számára tágas és csinos épületeket emeltek és Lestár Péter, a város akkori polgármestere az 1880-as években jogos büszkeséggel mondhatta a magyar írók és művészek látogató társaságának: "Ha magunk viskókban lakunk is, iskoláinkat palotákban helyezzük el. Ebben a város és a felekezetek versenyeznek egymással s ezek az első szent helyek templomaink után.

1878-ban a város régi, nagyforgalmú postája állami kezelésbe került. 1880-ban állították föl a városi szegényházat. 1883-ban megnyilt az alsófoku ipari és kereskedelmi iskola. 1885-ben volt a gyümölcskiállítás, melyet a Kecskeméti Gazdasági Egyesület rendezett. 1886-ban a város zálogházat állított föl, mely e nemben szintén első volt az országban. 1887-ben az 1858-ban fölállított távírót egyesítették a postával.

Az 1890. évvel megkezdődött két évtized óta a középítkezések terén a haladás valósággal rohamosnak nevezhető. 1893-ban kezdték meg Lechner Ödön tervei szerint magyar stílusban a nagyszabású városháza építését, melyet 1894-ben fejeztek be és avattak föl. A mögötte levő utczát építője nevéről nevezték el. 1896-ban a város méltó fénynyel és lelkesedéssel ünnepelte meg Magyarország ezeréves fönállásának évfordulóját és kivette részét az országos ünnepségekből is. Ez évben nyitották meg az új színházat is, mely 1895-96-ban épült 640.000 K költséggel. Van benne 31 páholy 124 helylyel, 478 számozott hely és 341 állóhely. A színházat a város ingyen engedi át a színigazgatónak, sőt a fűtést és világítást, a mi évente 11.000 koronába kerül, szintén díjtalanul teljesíti. 1897-ben a városi villamostelep kezdte meg üzemét. 1898-ban a szabadságharcz ötvenéves fordulóját ünnepelték meg, 1899-ben pedig az országos tanítói árvaház nyílt meg.

1900-ban a siketnéma-intézet, 1901-ben pedig a vinczellér-iskola kezdte meg áldásos és tevékeny működését. Ez év augusztus havában volt két hétig a kecskemétvidéki iparkiállítás, melyet közel két évi készülődés előzött meg. A kiállítást Kadai Elek polgármester elnöklése alatt a Kecskeméti Iparegyesület rendezte, Czegléd, Nagykőrös, Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas városok és ipartestületeik bevonásával, azonban ezeken kívül nemcsak Pest, hanem még más vármegyék iparosai is kiállították arra érdemes készítményeiket. Az állam 10.000, Kecskemét pedig 3000 K segélyt szavazott meg, azonkívül a város még 2000 K-át adott jutalmazási czélokra. Ezzel kapcsolatban a Pestmegyei Gazdasági Egyesület gazdasági gép-, permetező és baromfikiállítást rendezett, mely elnöke gróf Keglevich Gábor, társelnöke pedig Kada Elek volt. E kiállítás szintén a legnagyobb részvételnek örvendett a vármegye érdekeltjei részéről.

1903-ban megnyilt az állami gyermekmenhely, 1904-ben pedig fölállították a városi cselédszerző-intézetet, mely a cselédügy rendezését és a mizériák megszüntetését van hivatva szolgálni. Az intézet cselédmenhelylyel kapcsolatos, hol a helynélküli cselédek csekély díjért szállást kapnak. Az 1909. év augusztus 15-18-án volt Kecskeméten a Magyarországi Dalegyesületek Országos Szövetségének XVIII. dalversenye, gróf Zichy Géza díszelnöklése alatt. A versenyen az ország minden részéből 78 dalegyesület vett részt. A vendégek megkoszorúzták Katona József és Kossuth Lajos szobrát. A résztvevő dalegyesületek legkiválóbbjai, nemkülönben karmestereik, értékes díjakat és jutalmakat nyertek. A dalosverseny alkalmából a város emlékalbumot ad ki, mely Kada Elek polgármester és a helyi írógárda közreműködésével a város történetét és mai viszonyait ismerteti.

Ismertetésünk nem volna teljes, ha nem emlékeznénk meg a már megkezdett közmunkálatokról és az előkészített tervekről, melyek rövid időn belül megvalósulnak. A város középpontja tele van építkezésekkel és az állványok közül egyre-másra bontakoznak ki a közintézmények kétemeletes palotái. Az utczák nagy része föl van túrva, azokban a csatornázás munkálatai folynak serényen. A művésztelep a városi Műkertben még ez év folyamán fölépül; áll 6 műtermes villából, 9 műtermet és lakást tartalmazó műterem-bérházból és a művészeti szabadiskola épületéből. A képzőművészeti és iparművészeti szabadiskola mellett ugyanilyen tanfolyamok lesznek műkedvelők és iparosok részére, továbbá szőnyegszövő és keramikai műhely. Vezetők: Ivrányi-Grünwald Béla festőművész és Falus Elek iparművész. - A mintegy 2 millió korona költséggel épülő vízvezeték általános terveit a földmívelésügyi miniszter már jóváhagyta s egy 250 m mély kútja már elkészült a Széktó mellett. - A városi felső kereskedelmi iskola első osztálya 1910 szeptember 1-én nyilik meg. - A 400 ágyra tervezett új városi közkórház építési programmja és általános tervei már elkészültek. - A külterületi munkástelepítés szolgálatában 500 munkásház építése van tervbe véve. - Azonkívül tervezik közúti villamos vasut építését is, mely a város belterületének távoleső részeit hozná közelebb egymáshoz.

Kecskemét a Duna-Tiszaköz vízválasztó élvonalán, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyének csaknem a középpontján fekszik; Magyarországnak népességre 7-ik terület tekintetében 3-ik városa. Területe 151,697 k. hold, mely két teljesen különálló részből áll. Mindkét részt a vármegye alsódabasi, abonyi, kiskunfélegyházai és kunszentmiklósi járásai, illetőleg Nagykőrös és Kiskunfélegyháza városok határolják. Csupán délkeletről, mintegy 5 km. hosszúságban szomszédos Jász-Nagykun-Szolnok vármegyével, melytől a Tisza folyó választja el. A legutóbbi meghatározás szerint az éjszaki szélesség 46°54'39.8" és a Greenwichtől számított keleti hosszúság 19°41'54.6" vonala a kath. nagytemplom tornyánál keresztezi egymást. Ugyanitt a tengerszin fölötti magasság 121.75 m.

A határ alföldi síkság, jelentékeny magasságú homokbuczkákkal váltakozva a szarkási, nagybugaczi és szikrai részeken. A talaj túlnyomó részben homok, melyben sok foszfor, vas, kálium, kálcium, gránit, trachit és bazalt-törmelék található. Azonban a homok egyáltalában nem sivár és terméketlen, a mint ezt a legújabb időkig tévesen hitték, sőt a város virágzó földmívelése, szőlő- és gyümölcstermesztése éppen az ellenkezőről tesz tanúságot. A város határában a növényzetet 728 virágos és 345-féle virágtalan növény, az állatvilágot pedig 162 gerinczes és 744-féle apróbb szervezetű állat képviseli. Ezeken kívül van 83-féle, az állat- és növényvilág határvonalán álló ú. n. véglény. - Az éghajlat jellemzően alföldi, nagy melegekkel és erős lehülésekkel. Az évi középhőmérséklet 11,3° C; télen 1,5°, nyáron 23,2° az átlagos hőmérsék. A szelek iránya nyáron éjszaknyugat, tavaszszal, őszszel és télen délnyugat, szóval egész éven át délnyugat-nyugat. Az évi csapadék (eső, hó) 580 mm.

A város határrészei a következők: Ágasegyháza, Ágasegyházi tanyák, Alsócsalános, Alsómonostor, Alsószéktó, Alsószentkirály, Alsóúrrét, Árpádszállás, Belsőballószög, Belsőnyir, Beretvástelep, Borbás, Budaihegy, Csáktornyai hegy, Felsőalpár, Felsőcsalános, Földmívesiskola, Felsőmonostor, Felsőszéktó, Felsőszentkirály, Felsőúrrét, Halesz, Helvéczia, Hetényegyháza, Kadafalva, Katonatelep, Keresztút, Kisalpár, Kisbugacz, Kisfái, Klábertelep, Kórhánköz, Köncsög, Kőrösihegy, Külsőballószög, Külsőnyir, Máriahegy, Máriakápolna, Matkó, Méntelek, Miklóstelep, Műkert, Nagybugacz, Öreghegy, Szarkás, Szikra, Szolnokihegy, Talfája, Téglatelep, Törökfái, Tőserdő, Urihegy, Vacsihegy, Városföld, Városmajor és Vágójárás.

A budapest-szegedi vasutvonalon utazva, Nagykőrös elhagyása után Kecskemét nagy terjedelmű határába jutunk, melyben az első nagy állomás Katonatelep. Azután a város főpályaudvarába érünk, melynek számos sínpárján tehervonatok állanak és a tágas állomásba egész sereg helyiérdekű vasút fut be. A budapest-szegedi vasútvonal Czegléd-Kiskunfélegyháza közötti szakasza 1853 szeptember 3-án nyílt meg. Az első helyi érdekű vasút volt a kecskemét-fülöpszállási, melyet 1895 október 10-én adtak át a közforgalomnak. 344A rákövetkező év október 3-án a kecskemét-tiszaugi vonalat nyitották meg, mely a Tisza felé nyitja meg a közlekedést. A kecskemét-lajosmizsei vonalat 1905 január 15-én helyezték üzembe és igy a város kettős összeköttetést nyert a fővárossal. Ebből a szakaszból Kisnyirnél ágazik ki a kerekegyházi vonal, melyet egy nappal később, 1905 január 16-án nyitottak meg. A város belterületén van három állomás: Kecskemét pályaudvar, Alsópályaudvar és Máriaváros; a külterületeken 14 állomás és 16 megállóhely. A város az utóbbi két évtized alatt egy millió koronát költött helyiérdekű vasutakra. Ujabban még a következő két h. é. vasút építése van tervbe véve: Kecskemét, Orgovány, Szabadjakabszállás, Bugacz, Móriczgát, Szank, Kiskunmajsa, Mérges, Ötömös, Átokháza, Tompa és Szabadka; továbbá Budapest, Soroksár, Alsónémedi, Bugyi, Felsőpeszérpuszta, Középpeszérpuszta, Középadacspuszta, Dinnyéshalom, Felsővári major, Vágójárás, Kisnyir és Kecskemét között.

Kilépve a vasúti állomásból, előttünk találjuk a Katona József-sétateret, mely 11 k. holdon sűrű cserjéivel, diszes virágágyaival és árnyas utaival kellemes sétahely. Ennek mintegy a közepén van a kecskeméti Kaszinó dóroszlopos elejű nyári helyisége. Kissé oldalt pedig Katona József mellszobra áll. Innen két út vezet be a városba: a közepén keramittal és gyalogjáróin aszfalttal burkolt keskenyebb Nagy-kőrösi-utcza és a Rákóczi-út. A Nagykőrösi-utczában van a Kecskeméti Közgazdasági Bank r.-t., mely 1907-ben alakult. A végén pedig a régi, jónevű Beretvás-szálloda. Előbb ez volt a pályaudvarhoz vezető út, de ma már a Rákóczi-úton bonyolítják leginkább a vasut kocsiforgalmát. Ez az útvonal szintén keramittal és a gyalogjárón aszfalttal van burkolva. Az úttest oly tágas, hogy a közepén még több öl széles pázsit-út van, négy sor fával, melyek azonban még nagyon fiatalok. Befelé haladva, találjuk a hatalmas területű, kétemeletes királyi törvényházat, mely 1904-ben épült. Ebben a nagy épülettömbben van a járásbíróság, törvényszék, kir. ügyészség és a fogház. Az utcza végén balról egy modern kétemeletes ház van, magyar motivumu szines rajzokkal díszítve: a város bérháza, melyben többek között a Kereskedelmi Kaszinó helyiségei vannak. Jobbról van a Leszámítoló-Bank és a sarkon a vöröskupolás izr. templom.

Hatalmas, nagy tér áll előttünk, a Piacz-tér, újabban Szabadság-tér, mely alig két évtizedes fejlődésnek az eredménye. Azelőtt itt utczasorok voltak, a melyeket lebontottak, hogy a teret kellőképen megnagyobbítsák. Az útvonalak keramittal és az árúsoknak fönntartott helyek téglával vannak burkolva. S a kibővítése még egyre tart; balról is van egy földszintes épületcsoport, melyet a város már kisajátított és legközelebb le is bontat. Ide épül majd a ref. főgimnázium új kétemeletes palotája. Egyébként minden oldalról csupa emeletes házak övezik és egész sereg modern palota épül éppen most nemcsak a főtéren, hanem a főbb és mellékutczákban is. A Rákóczi-út torkolatánál, az izr. templom tőszomszédságában van a Magyar Általános Hitelbank kecskeméti fiókja. A tér éjszaki oldalán épül mindjárt az ág. hitv. ev. egyház kétemeletes bérháza, fedett átjáróval, a régi, szintén épülettömbbe épült a templom mellett. Mellette van a Kecskeméti Takarékpénztár-Egyesület, a régi takarék kétemeletes palotája. Míg a vele szomszédos sarkon a Kecskeméti Kereskedelmi Iparhitelintézet és Népbank új és nagyszabásúra tervezett kétemeletes palotája, a bank régi, egyemeletes háza mellett, a mely épületcsoport azonban már beugrik a térbe, de ez már legközelebb szintén lebontásra kerül. Ennek tulsó oldalán van az Úri kaszinó, a mely már megkezdte kétemeletes palotájának építését a Rákóczi-úton. A főtéren tartják a piaczokat, melyeknek főként gyümölcs- és dinnye-forgalma oly nagy, hogy az adás-vevés a villamos lámpák fénye mellett már hajnali egy-két órakor megkezdődik. A nagy tér meglehetősen tagolt és minden részének más a neve s az utczák és terek új elnevezése éppen most van folyamatban.

A balra, azaz délfelé kinyuló tér a Főiskola-tér, itt van a ref. kollégium régi épülete, a hol már csak a főgimnázium lakik, mert a jogakadémia átköltözött az egyháznak a gimnázium mellett levő egyemeletes épületébe. Ezekhez sorakozik az idő vasfogától szürkére rágott ref. templom, körülötte a ref. bazárépülettel, mely már a Szabadság-térre néz és bolthelyiségek vannak benne. A tér nyugati oldalát a városháza hosszú négyszögben, teljesen szabadon álló, igazán szép és impozáns, kétemeletes épülete foglalja el, homlokzatán árkádszerű folyosóval, keleti stílusra emlékeztető íves hajlásokkal és majolika-díszekkel. 345A városháza épületében van elhelyezve a városi múzeum is, a mely egyelőre még nem nyilvános. A régiségtár és néprajzi gyüjtemény 1713 darabból áll, míg a képzőművészeti osztály 44 műalkotást őriz. Előtte kis, 500 □-öles, bekerített park van s még előbb a hajadonfővel szónoki pózban álló Kossuth-szobor, mely a városházára néz. A bronzszobor, melynek talapzatán egy kiegyenesített kaszát tartó, ruhátlan, izmos magyar, térdére könyökölve ül, Telcs Ede kitünő alkotása. A térnek ezt a részét már Kossuth Lajos-térnek nevezik.

A Kossuth-téren van a ferenczrendi barátok temploma, melynek a bejáratánál levő bástyafal, két alacsony kapuval, már a török korban is fönnállott és ez a város legrégibb építészeti emléke. Mellette délre van a róm. kath. egyház kétemeletes bérpalotája, melyben a Kecskeméti Központi Takarékpénztár és a Katholikus Egyesület helyiségei vannak. A Kossuth-térnél még két másik tér szögellik össze: a városháza déli oldalán a Lestár-tér és a Katona József-tér. A Lestár-téren van a posta, távíró és távbeszélő épülete, melynek emeletén találjuk a Kecskeméti Hitelszövetkezetet és a Bőriparosok Anyagbeszerző Hitelszövetkezetét is, mindkettő az O. K. H. tagja. A posta mellett van a Royal-szálloda.

Mind a posta, mind a kath. bérház másik oldalával a Katona József-térre néz, melynek közepén 800 □-öles parkban az új városi színház van, a Vígszinház mintájára berendezve. A szinház előtt áll a művészi becsű és szépségű Szentháromság-szobor, melyet a XVIII. században dühöngött kolera emlékére emelt a város lakossága. A színháztól jobbra a régi Nádor-épület és régi színház helyén az Osztrák-Magyar Bank új palotája van, ezzel ferdén szembe pedig a József-gőzmalom. A színház mögött látjuk az egyemeletes polgári leányiskolát. Ugyancsak ezen az oldalon érintkezik a Katona-térrel a régi Tatai-tér, melyben a városi zeneiskola van az ú. n. Óbester-laktanyában, a hol valaha az öreg József főherczeg katonáskodott. Lakószobáját az ódon kandallóval ma is mutogatják. A Tatai-teret rövid utcza kapcsolja össze a Főiskola-térrel.

Visszatérve a Szabadság-térre, ennek éjszak-nyugati sarkában, de részben a Széchenyi-térhez is tartozva, áll a hatalmas méretű róm. kath. templom, melynek erkélyes tornyában a tűzőrség székel. A templom magaslaton épült és minden oldalról lépcsőn kell hozzá fölmenni. A főbejárat két oldalán két fehér márványtábla van. Az egyiket a Mollináry-háziezrednek az 1878-iki boszniai hadjáratban elesett 3 tisztje és 48 katonája emlékére - nevük fölsorolásával - 1890-ben az ezred tisztikara, a másikat az 1848-49-ben elesett kecskeméti honvédek emlékére 1892-ben a város lakossága állíttatta. A templom belseje tágas és díszes, egy fő- és hat mellékoltárral: a mennyezet freskói Roskovics Ignácz festőművésztől valók. A templom mellett van a plébánia-hivatal s ezzel szemben épül a róm. kath. egyház bazárépülete, a túlsó utczára néző bazárépület folytatásaként. A Széchenyi-téren van az Iparosotthon csinos, modern, kétemeletes sarokháza. Benne van az Ipartestület, Munkásbiztosító pénztár és Ipari Hitelszövetkezet helyisége. Azonkívül van benne vendéglő, kávéház és szálloda házi kezelésben és kisebbszerű szinpad. A mellette levő sarkon áll a gör. kel. templom, mögötte az adóhivatallal. A Széchenyi-téren is van egy kis 1200 1/8-öles park.

A városháza mögött, a Lechner Ödön-utczában van a volt katonai kórház épülete, melyben a városi hatósági cselédelhelyező-intézet teljesíti hivatását. Ez és a róm. kath, templom között indul ki a kanyargós Vásári-utcza, melynek kezdetén jobbra van a kecskeméti Gazdasági Gőzmalom és Gőzfürdő. Az utcza egyik kanyarulatánál találjuk a város csinos, földszintes bérházát, melyen a város többi bérházainál megtakarított majolika-díszeket alkalmazták. Mellette nyílik a Hosszú-utcza, benne a város egyik iskolájával. Közel a vásártérhez balra nyílik a Damjanich-utcza, melyben a Kecskeméti Bortermelők Pinczeszövetkezetének helyiségei vannak, a nemrég fölállított 700 hl ürtartalmu Rákóczi-hordóval.

Kilépve a Vásári-utczából, előttünk van a Nagyvásártér, a hol a kecskeméti híres országos vásárokat szokták tartani. A város felé eső részen van a kirakó, kifelé pedig a baromvásár. A vásártér jobb oldalán, egészen új városrész keletkezett, csinos házakkal. Ez most a város Mária-város nevű kerületéhez tartozik azelőtt az volt a vásártér éjszaki határa. A Mária-város végében van a Budapest-tiszai h. é. vasút Máriaváros nevű állomása. Az állomáshoz vezető út mellett jobbra van a régi Sörház-laktanya, a hol a hadkiegészítő parancsnokság székel. Előtte áll a Mária-szobor, melyet Csabay Mihály kecskeméti polgár 346emeltetett. A vasuton túl, az izsáki úttól jobbra terül el a Rudolf-laktanya melyben a közös 8. huszárezred három százada van elhelyezve. A kaszárnya tulsó sarkánál kezdődik a Széktó, nyári fürdővel és uszodával s a 18 holdnyi területű Széktó-sétatér, nyári mulatóhelyiséggel. Ugyancsak itt van a Kecskeméti Atletikai Club gyakorló és versenypályája. A Széktó mögött már fúrják a vízvezeték 250 m mély kútját. Az Izsáki úttól balra van a 38. közös gyalogezred laktanyája, utána a helyőrségi csapatkórház s ez után az Erzsébet-pótlaktanya, melyben a Galicziában állomásozó 13. közös huszárezred egy századát találjuk. A vásártér elején balra van a honvédhuszár-laktanya, ezt követi a róm. kath. Szentháromság-temető, a hol Katona József is el van temetve, de ma már e temetőben nem engedélyeznek új sírhelyeket, mert lezárták. Ezen túl van az új közös temető. A vásártérnek ezen a részén a városban lakó tisztviselők kertváros és tisztviselőtelep czéljaira kértek telket a várostól és ez a terv is valószínűleg megvalósul.

A honvédlaktanyán és a temetőkön túl van az ú. n. Halasi kapu, hová a Halasi-utczán át lehet a városból kijutni. Ez Kecskemét gyárnegyede, hol első helyen a város 1897-ben megnyílt villamos telepe van. Mellette a Kecskeméti Gazdasági Gépgyár és Vasöntőde r.-t. és az Első Kecskeméti Gyufagyár r.-t. telepei. Távolabb látható az Első Kecskeméti Konzervgyár, mely a bozeni gyár magyarországi fiókja s a most folyó 1910. évben, midőn az adómentesség és államsegély élvezete megszünt, üzemét beszüntette. E gyárat legközelebb Magyar részvénytársaság fogja átvenni. Mellette tervbe van véve még három új gyár: czementműkő, vezalin és vatta-gyár építése, melyek részére a város a kedvezményes árú telket már ki is jelölte. Ugyancsak itt van a Kecskemét-Alsópályaudvar, hol a Máriaváros felől idekanyarodó Budapest-tiszai és a nyugat felől jövő Kecskemét-fülöpszállási h. é. vasút egyesül. A pályán túl délre az Egyesült Gőztéglagyár r.-t. és a Városi Téglagyár hatalmas kéményei tünnek szemünkbe. Ezeknél azonban közelebb, csak kissé más irányban vannak a sertéshizlaló telepek, melyek még mindig kitünő anyagot hizlalnak Kőbánya és a külföld számára, de ma már nem annyit, mint régen. Közöttük áll a Sertéshizlaló r.-t. gőzmalma, mely főleg a telepek szükségletét elégíti ki.

Visszatérve ismét a főtérre, onnan a Széchenyi-téren és Belső-Széchenyi-utczán át a Kápolna-utczába jutunk, melynek végén már a szőlők kezdődnek. Balról a kihaló gör. keletiek keskeny, háromszögű temetőjét találjuk, melyet a város már kisajátított. Mellette már utcza halad ki a városból, melynek két oldalán a szőlők között csinos családi házak emelkednek és nemcsak nyári, hanem mivel közel van a városhoz, állandó tartózkodásra szolgálnak. Ez utczának a végén keresztbe és a tulsó, párhuzamos utczába is átnyulva, leljük az országos tanítói árvaház díszes épületét, melyben az ország minden részéből 235 tanítói árva nyer elhelyezést. Ha az árvaház előtt vezető utczán befordulva végigmegyünk, a budai útra jutunk, mely a régi Budai Nagy-utczának, most Jókai-utczának a folytatása. A Jókai-utcza a Szabadság-térből a Nagykőrösi-utcza torkolatánál ágazik ki éjszak felé s ha rajta elindulunk, jobbról találjuk a kegyesrendiek templomát, főgimnáziumát és társházát. Balról egy régi sárga sarokházban, a törvényszék egykori épületében most az inasiskola és a tanfelügyelői kirendeltség nyer elhelyezést és az 1910-11. isk. évben itt fog megnyilni a városi kereskedelmi iskola. Arréb, szintén balról, az állami főreáliskolát találjuk. A 8. számú házon márvány emléktábla látható, mely azt jelzi, hogy 1842-54-ig itt lakott Jókai Mór, kiről az utcza is nevét vette. Egyik baloldali mellékutczában van a két holdnyi Gyenes László-sétatér, a város egykori főmérnökéről elnevezve. Az utcza végén van a református, róm. kath. és izr. temető, a két utóbbi egymás mellett, a harmadik pedig velük szemben.

A város éjszak-keleti oldalán, a budapest-szegedi fővonal közelében, a szolnoki út mellett épül az új honvédhuszár-laktanya; míg éjszak felé, a nagykőrösi-út mellett, az állami gyermekmenhelyet találjuk.

A Szabadság-térről, a Jókai-utczával szemben, a Beniczky Ferencz-utczán át dél felé indulva, nemsokára a hosszú Csongrádi-utczába jutunk. Ennek baloldalán találjuk a csongrádi-utczai kisegítő elemi iskolát. Egyik jobboldali mellékutczán, a Folyóka-utczán át az Erzsébet-teret látjuk, a róm. kath. templommal és második plebániával. E téren van még a III. ker. községi népiskola, a régi katonai lovarda épületében a városi kosárfonó tanfolyam és a városi szőnyegszövő iskola. A hol a Csongrádi-utcza kiszélesedik, a Kurucz-tér nevet veszi föl s ennek 347jobb oldalán, két sarokra néző épületben ismét elemi iskola van. Az utcza végén van a 30 holdas Műkert, a melyben a művésztelep épül, hirdetve a város polgármesterének és lakosságának műérzékét és kulturális áldozatkészségét. A Műkertben áll Katona József szobra, mely valaha a budapesti Nemzeti Szinházban volt. Ezen túl van az áll. földmíves-iskola, női gazdasági szaktanfolyammal és mintagazdasággal. Itt van még a városi szegényház és kórház is és ezektől délnyugatra a városi műjéggyár és közvágóhíd, mindkettő villamos erőre berendezve.

Kecskemét város lakosainak a száma az 1890. évi népszámláláskor 49.600 volt, 1900-ban pedig 57.812. Ebből 56.786 a polgári és 1026 a katonai népesség. A jelenlevők közül külföldi honos 129, külföldön távollevő 90. Nem szerint 29.083 férfi és 28.729 nő. A kor szerinti megoszlás a következő; 6 évnél fiatalabb 9085, 6-11 éves 7641, 12-14 éves 4108, 15-19 éves 6196, 20-39 éves 15.633, 40-59 éves 10.518 és 60 éven túl 4631. Családi állapot szerint: nőtlen és hajadon 33.677, házas 20.562, özvegy 3460 és törvényesen elvált 113. Anyanyelv szerint így oszlott meg: 57.283 magyar, 401 német, 40 tót, 8 oláh, 2 kisorosz, 16 horvát, 17 szerb és 45 egyéb; magyarul beszélni tud 57.669. Vallás szerint: róm. kath. 40.612, gör. kath. 60, ref. 14.203, ág. ev. 873, unit. 14, gör. kel. 67, izr. 1978, egyéb 5. A lakosságból ír és olvas 31.574. A népesség 1900-ban 9577 házban lakott. Ezek közül kőből vagy téglából épült 858, vályogból téglaalappal 2617, csak vályogból vagy sárból 6037, fából 65; cseréptetővel 2974, zsindelylyel 1200, nád- vagy zsuptetővel 5403.

A szaporodás eddigi arányából következtetve, ma a lakosság 70.000 lélekre tehető. Ezek közül azonban legföljebb 40.000 lakik a városban, a többi 30.000 pedig a várost messze távolságban körülövező tanyákon. Ezalatt korántsem értendő, hogy a tanyai lakosság el van maradva és nélkülözi a kultura és modern haladás eszközeit és kényelmét. Az utak jók, azonkivül - mint már említettük - a külterületeken 14 vasúti állomás és 16 megállóhely van, melyek közvetítésével a lakosság bármikor bemehet a városba. A közlekedést szolgálja továbbá hat tanyai postaügynökség; a hol pedig még ilyen nincs, ott a leveleket a lovasrendőrök kézbesítik a tanítóknak, a kik viszont a gyermekek útján küldik széjjel. A közbiztonsági szolgálatot a lovasrendőrség teljesíti; már vannak tanyai őrszobák, melyek számát legközelebb szaporítják és valamennyit telefon köti majd össze a középponttal. Van 30 pusztai iskola és a közegészségügy szolgálatában állanak a házi gyógyszertárral fölszerelt orvosi rendelőhelyek, hová meghatározott időben a tiszti orvosok járnak ki. A hívek lelkiszükségletére van a katholikusoknak 2, a reformátusoknak egy tanyai temploma és egy imaháza. Mindezek mellett van még a tanyákon több bolt, szárazmalom, szélmalom és egy gőzmalom is.

A lakosság foglalkozása túlnyomó részben az őstermelés, mert az 1900. évi népszámlálás szerint a város 57812 lakosából 34.053 őstermelésből élt. Az őstermelés azonban meglehetősen intenziv; a földmívelő lakosság, különösen a mezőgazdasági munkások keresetének nagyobb részét nem az állattenyésztés, a gabonafélék és kapásnövények termesztése, hanem a szőlőmívelés, gyümölcs- és zöldségtermelés és a baromfi nevelés szolgáltatja. A város összterületéből szántó 76.131 k. hold, 862 □-öl, legelő 27.338 k. h. 454 □-öl, rét és kaszáló 15.473 k. h. 672 □-öl, nádas 906 k. h. 1309 □-öl, erdő 17.288 k. h. 1460 □-öl, szőlő 5973 k. h. 1024 □-öl, kert 547 k. h. 594 □-öl, terméketlen 8037 k. h. 992 □-öl, utak, utczák és terek 360 k. h. 199 □-öl, park 24 k. h. 246 □-öl, vasút 310 k. h. 1350 □-öl, víz 191 k. h. 577 □-öl, katonai gyakorlótér 5 k. h. 1217 □-öl, temető 21 k. h. 1353 □-öl; összesen 151.697 k. hold 967 □-öl. A földmívelés Kecskeméten a XVI. században vett nagyobb lendületet. 1677-ben már 319,000 hold terület állott mezőgazdasági mívelés alatt, de ennek nagyobbrésze bérelt terület volt. Ekkor és a XIX. század elején a gabonát vermekben tartották. A gabonatermesztés újabb emelkedése a mult század második felébe esik, a mikor a vasutak kezdtek terjedni. De ma már nem olyan jelentékeny, mert a hasznothajtóbb ágak lassanként kiszorítják. A zöldségtermesztés máris nagyarányú, de egyre intenzivebbé válik. A zöldségféléket a helyi fogyasztáson kívül a kecskeméti konzervgyár dolgozza föl.

A város legősibb foglalkozása az állattenyésztés. Már a XVI. században nyomát találjuk, hogy az óriási legelőkön a szarvasmarhák, lovak és birkák ezrei tenyésztek. Fénykorát a XVII. és XVIII. században élte, sőt ideszámíthatjuk 348a XIX. század első felét is. A városnak magának voltak kitünő fajanyagú ménesei és gulyái, melyek Európa-szerte híresek voltak. Ma már ez is visszafejlődik, a hasznosabb gazdasági ágak térfoglalásával. Néhány évtized előtt a sertéstenyésztés is virágzó volt, de az újabban föllépett sertésvészek következtében a tenyésztési kedv nagyon lelohadt. Ellenben a baromfitenyésztés nagy mértékben föllendült és egyre nagyobb tért hódít. Ez idő szerint az állatállomány a következő: 7375 ló, 66 szamár, 8766 szarvasmarha, 8895 juh, 29 kecske, 10.455 sertés. Az állategészségügyre 2 állami, 3 városi, 2 katonai és 7 magánállatorvos ügyel föl.

Legjövedelmezőbb gazdasági ága Kecskemétnek a szőlő- és gyümölcstermesztés. Ennek nyomát már I. Géza király egyik oklevelében megtaláljuk. A XVI. és XVII. századi tudósítások szerint a várost félköralakban szőlőskertek övezték és vörös borát messze vidékre szállították. A XVIII. század elején a belga királyi udvar gyümölcskertjébe Kecskemétről vittek gyümölcsfákat. Az 1850-es években a város Bakule Márton pomologus vezetése alatt minta-gyümölcskertet alapított, melybe külföldi nemesfaju csemetéket hozatott. Legkiválóbb Kecskeméten az alma és baraczk, nemkülönben a dinnye, mely külföldön is híres és keresett. A város körül levő szőlőtelepítések területe ma már a 12,000 k. holdat is meghaladja és ezek mindegyike egyszersmind virágzó gyümölcsös is. A jelentősebb szőlő- és gyümölcstelepek a következők: az áll. vinczellériskolával kapcsolatban a 200 holdas Miklós-telep, mely főként szőlővesszőt termel; a város szikrai birtokán 200 hold nemesfajú szőlőtelep, melyet 400 holdra egészítenek ki; a Helvéczia-telepet svájczi társulat alapította 2000 holdon mellette a Kecskeméti Gyümölcs- és Szőlőszövetkezet 100 holdas telepe, melyet id. Katona Zsigmond vezetése mellett ültettek; Klaber Mór 400 holdas telepe, melyet 1000 holdra egészítenek ki; továbbá Beretvás Pál szőlői és Mathias János telepe.

Kecskemét ipara már a XVI. és XVII. században virágzó volt, a mint azt a népes czéhek fönnállása bizonyítja, melyek czéhleveleit az ipari részben ismertetjük. Ma a kézmíves-ipar már hanyatlik, noha a versenyképesség érdekében ipari gépeket is igénybe vesznek. Azért az önálló iparosok száma nem csekély és közülük nem egy tekintélyes forgalmat ér el. Az önálló iparosok száma az 1909. év végén a következő: aranyozó 1, asztalos 68, bádogos 12, béltisztító 4, bognár 46, borbély 34, czipész 127, csizmadia 136, czímfestő 2, czimbalom- és hegedűkészítő 1, czukrász 6, építőmester 2, kőmíves mester 23, kisebb munkára jog. kőmíves 61, ácsmester 8, kisebb munkára jog. ács 12, cserepező 1, esztergályos 10, fazekas 7, fésüs 4, fogműves 2, gépjavító 6, hentes 74, juhhusmérő 12, kádár 14, kalapos 7, kályhás 1, kaptafakészítő 2, kárpitos 8, kefekötő 3, kelmefestő 6, keztyüs 1, kéményseprő 2, késes 4, kocsigyártó 5, kosárkötő 2, kovács 58, kőfaragó 3, köteles 11, mészáros 12, mézesbábos 3, műszerkovács 1, női szabó 16, órás és ékszerész 4, könyvkötő 3, lakatos 37, mázoló 14, papucsos 4, permetezőanyaggyáros 1, puskamíves 1, paplanos 2, rézmíves 4, rézöntő 3, reszelővágó 1, rostás 3, sütő 23, szabó 124, szappanos 6, szíjgyártó 15, szobafestő 19, szövő 6, szűcs 14, szűrszabó 4, talicskás 6, timár 20, villamos világítási szerelő 4. A vegyes iparágnál található 2 bodega, 2 bor- és pálinka-különlegességi üzlet, 1 palaczkbor kiviteli üzlet, 1 szőlőprés és malomkészítő, 1 ablaktisztító, 1 tükör- és képkeretező, 1 látszerész, 1 varrógép- és kerékpárjavító műhely, 3 harisnyakészítő, 3 táncztanító, 13 fésülőnő, 6 mosó- és vasaló-intézet, 4 ruhatisztító és 4 cselédszerző. A vendéglős- és szállodás-iparnál van 4 szálloda, 17 vendéglő, 5 kávéház, 12 sörcsarnok, 97 kocsmáros és 8 kávémérés. - A gyáripar most van fejlődőben, de máris nagy telepekkel dicsekedhetik. A gyáripart a gőzmalmok, tégla-, eczet-, cognac- és szappangyárak, a gép-, gyufa-, műjég- és konzerv-gyár, a város villamostelepe és a már kijelölt három új gyár képviselik. S ide számíthatjuk a nyolcz könyvnyomdát is.

Kecskemét volt hajdan az egész ország állatkereskedelmének a középpontja. Vásárai olyan nagy forgalomnak örvendtek, hogy néha két hétig, sőt tovább is eltartottak és azokon fél Európa kereskedői fordultak meg. De maguk a híres kecskeméti tőzsérek is messze földet bejártak és hogy mindenfelé szabadon közlekedhessenek barmaikkal, III. Ferdinánd 1646-ban oltalomlevelet adott nekik. Bécs és a császári hadsereg élelmezését majdnem egyedül Kecskemét látta el marhával. Azonban voltak a városban boltos kereskedők, másként kalmárok 351is nagy számmal. A megtelepedett török kereskedők még a fölszabadulás után is üzérkedtek egy darabig, de később a kereskedelem a görögök kezébe került, kik 1721-ben kötött szerződés szerint évente 350 frtot fizettek üzletük gyakorlásáért. Idővel ők is kihaltak és ma már Kecskemét a szabad kereskedés alapján virágzik. Legnagyobb arányú a sertés-, baromfi- és gyümölcskereskedés, még pedig csak kivitelre. Kb. 50.000 db. sertést visznek ki évente külföldre. Leölt és élő baromfit főként Ausztriába, Drezdába és Boroszlóba szállítanak nagy mennyiségben. Maga a tojáskivitel Bécsbe mintegy 2000 mázsa. Hasonlóképen nagy mennyiséget küldenek közvetetlenül Londonba is. A mult század második felében Handtel Károly gyógyszerész buzgólkodására megalakult a Kecskemét-vidéki Gazdasági Egyesület, hogy a gyümölcsnek kiviteli piaczot biztosítson. Az eszme gyakorlati megvalósítója Kecskeméti Hercz bor- és gyümölcs-kereskedő volt és az ő érdeme, hogy ma már a kecskeméti gyümölcsöt, leginkább almát és baraczkot, nemcsak Ausztriába, hanem Német-, Olasz-, Lengyel- és Oroszországba is szállítják, egy millió kosárral évenként. Az 1909. évben a kecskeméti vásárokra fölhajtottak 5177 lovat, 62 szamarat, 12.712 szarasmarhát, 6999 juhot, 82 kecskét, 6747 sertést; ezekből eladásra került 2055 ló, 1 szamár, 6402 szarvasmarha, 907 juh, 44 kecske, 2753 sertés. A vágóhídon levágtak 268 bikát, 640 ökröt, 2130 tehenet, 2000 borjut, 12.046 juhot, 7726 bárányt, 24 kecskét és 16.285 sertést. A vágóhidi évi bevétel 20.743,18 K, melyből a tiszta jövedelem 16.680.81 K. A város hat piaczán a helypénz évente 130.000 K. Az elmult év végén az önálló kereskedők száma a következő volt: 6 agyagedény, 28 baromfi, 29 baromfi és gyümölcs, 9 bor, 7 bőr, 2 butor, 24 déligyümölcs és czukorka, 6 díszmű, férfi- és női divat és 21 divatkereskedő, 5 divatárusnő, 1 szivar- és dohánytőzsde, 4 edény, 1 eczet, 4 élelmiszer és gyümölcs, 7 épületfa, 1 faszén, 24 fa-, szén és koksz, 2 festék és olaj, 3 férfidivat, 2 férfiruha, 2 fehérnemű, 10 fűszer, 2 fűszer- és vas, 39 fűszer és vegyes kiskereskedő, 20 gabona, 1 gazdasági gép, 1 gyufa, 30 gyümölcs, 5 hal, 5 hagyma, paprika és zöldség, 10 juh, 1 kasza és faedény, 1 kép, 4 könyv és papir, 7 liszt, kenyér- és élelmiszer, 5 liszt, korpa és só, 10 ló, 14 marha, 7 mész és czement, 1 műiparáru, 2 női ruha és 3 nyersbőrkereskedő, 15 ügynök és bizományos, 1 óra- és ékszer, 4 pálinka és szesz, 1 petroleum nagy, 4 pipa, 4 rövidárú és 7 sajtkereskedő, 8 sertéshizlaló, 14 sertéshús- és szalona és 16 sertéskereskedő, 29 sertéskupecz, 3 sírkőraktár, 2 szállító és élelmező, 3 szappanos, 4 temetkezési vállalat, 2 toll, 3 varrógép, 5 üveg, edény és porezellán, 7 vas, 2 vasedény és 2 virágkereskedő és 6 zsibárus.

Az ipar, kereskedés, hitel és közlekedés terén szerzett jövedelméből élők száma 1890-től 1900-ig 4260-ról 5870-re, vagyis 37.7%-kal emelkedett. Ez a szaporodási arányszám az egész lakosság 18.05%-os szaporodási arányszámának több mint kétszerese, tehát Kecskemét városias jellege a lakosság foglalkozás szerint való megoszlásában is egyre jobban kidomborodik. Még feltünőbb az ipar, kereskedés és közlekedés után élők számának szaporodása, ha figyelembe vesszük, hogy 1900-ban a lakosságból mintegy 26.000 lélek a várost környező tanyákon lakott; ez a lakosság szinte kizárólag földmíveléssel foglalkozott, a 32.000 főre tehető igazi városi lakosság 10 évi szaporodási arányszáma pedig csak 9.03% volt. A kivándorlás következtében beálló fogyás jelentéktelen. Az elmúlt évben kiadtak 46 útlevelet 49 személy részére.

Az ipari és kereskedelmi forgalomnak szükséges kiegészítő része a hitelügy, melynek kecskeméti szervei a következők:

Kecskemét város tanügyi viszonyai magas fokon állanak. A városban a tanintézetek minden faját megtaláljuk, a kisdedóvótól az akadémiáig. Mind az egyházak, mind a város nemes kötelességének tartja a közoktatásügyi intézmények fejlesztését; erre vall, hogy a város költségvetésében a tanügyi kiadások 285.957 K 58 fillérrel szerepelnek. A város tanintézetei a következők:

A város legjobb egyetértésben élő lakossága négy nagyobb és több kisebb egyház köré csoportosul. A hitfelekezeteknél vezetett statisztikák alapján a népesség 1909 végén 65.519 lélek, a kik vallás szerint így oszlottak meg: róm. kath. 46.752, ref. 15.201, ág. h. ev. 890, gör. kath. 62, gör. kel. 54, unit. 14 és izr. 2546. Szervezett egyházközség van hat, melyek rövid leírása a következő:

A róm. kath. egyház a kereszténység fölvétele utáni időben alakult s plebánosa a XV. század végén szerepel. Az első parochia 1548-tól kezdve a ferenczesek birtokában volt, kiknek temploma 1660-1670 között épült. A plebánia vezetését 1772-ben adták át a ferencziek, kiknek ma öt tagjuk van. A plebániatemplomot 1774-től 1799-ig, tehát 25 évig építették. 1819-ben a templom és torony teteje leégett, 1859-ben pedig a vihar a keresztet törte le a csonka toronyról. A mai torony 1863-ban készült. 1900-ban a templom belsejét újra festették. A hívek lelkiszükségletéről a plebános mellett három káplán és a hitoktató gondoskodik. A kegyes tanítórend temploma 1820-ban épült, a mely évben Czollner Mihály gazdag helybeli vaskereskedő és neje Béni Erzsébet a Szent-Erzsébet templomot állíttatta. 1907-ig a nagytemplomhoz tartozó plebánia segédlelkészei látták el, de azóta önálló plebánosa van, egy segédlelkészszel, kik a templomokban és imaházakban is végzik az istentiszteletet. - A ref. egyház akkor alakult, midőn a magyar protestánsok 1567-ben a debreczeni zsinaton Kálvin rendszerét fogadták el, mert addig a hívek lutheránusok voltak és mint ilyenek, 1564-ben megegyeztek a katholikusokkal a templom közös használatára. Később fatemplomot építettek, de az 1678-ben leégett. A mai templom 1684-1688-ban épült. Ezenkívül még egy templom és egy imaház van a pusztákon. Az egyházi szolgálatot egy lelkész és két hitoktató végzi. - Az ág. h. ev. egyház a mohácsi vész után keletkezett, de a híveknek Kálvinhoz való csatlakozásával 1567-ben megszünt és csak a XVIII. század második felében szervezkedett újra. 1791-ben nyertek templomépítési engedélyt és az első istentisztelet 1792-ben volt. 1862-63-ban a régi templom helyén a mait építették. Az egyház élén egy lelkész áll. - A gör. kel. egyház a XVII. században alakult. Templomot a XVIII. század elején építettek, Szent-Miklósról nevezve. A mai templom 1824-1829 között készült. Az egyház sohasem volt népes, 1788-ban 150 lélek; most pedig oly kevesen vannak, hogy a lelkészi teendőket a szentendrei adminisztrátor látja el. - Az izr. hitközség a XVIII. század második felében alakult. 1817-ben zsinagógájuk már újonnan épült. 1820-ban 55 család volt itt 243 taggal. A mai templom 1863-70-ben épült. A hívek nagyobb része a haladókhoz tartozik. - A gör. kath. hívek a gör. kel. és az unitáriusok a ref. templomba járnak.

Kecskemétnek irodalmi és művészeti vonatkozásaiban is jelentős szerepe van. Részben azért, mert Petőfi Sándor és Jókai Mór itt tanultak és életük egy 354részét itt töltötték, részben pedig nagynevű fiai révén. Itt született és élt Katona József, a nagy drámaíró, továbbá Hornyik János történettudós. Hanusz István természettudományi író és Biró Lajos természettudós és utazó, mint tanárok működtek itt. Kecskeméti származásúak Hevesy József és Muray Károly. Kacsóh Pongrácz zeneszerző pedig jelenleg a főreáliskola igazgatója. A most épülő művésztelep egész sereg festőt és szobrászt fog idevonzani. Az irodalmi élet szervei a Katona József-Kör, mely Évkönyvet ad ki és a sajtó helyi orgánumai, melyek a következők: Kecskeméti Lapok (Kecskeméti Friss Ujság) 43. évfolyamú politikai napilap. Felelős szerkesztő: Hollósy János. - Kecskemét, hetilap, 38. évfolyam. Felelős szerkesztő és kiadó: Eötvös Nagy Imre, a ki ezenkívül még 16-féle naptárt szerkeszt és ad ki. - Országos Ellenőr és Politikai Ellenőr, 8. évfolyam, hetilap. Felelős szerkesztő és kiadó: Somogyi János. - Alföldi Hiradó, politikai napilap, 2. évfolyam. Felelős szerkesztő: Balla József dr. - Kecskeméti Ujság, politikai napilap, 3. évfolyam. Főszerkesztő: Huszár Dezső dr.; felelős szerkesztő Réti Gyula dr. és főmunkatárs: Kovács Pál dr. - Siketnéma Oktatás, szakfolyóírat. Szerkesztő: Gönczy Gyula. - Homok, szőlészeti és gazdasági szaklap. Felelős szerkesztő: Petrovics István. - Szőlészeti és Borászati Lap, szakfolyóirat. Szerkesztő és kiadó: Maurer János. - Haladás, a vállalkozók szaklapja. - Az ujságírók a Kecskeméti Sajtószövetség köré tömörülnek, melynek Kovács Pál dr. jogakad. igazgató az elnöke.

Kecskeméten a következő hivatalok vannak: kir. törvényszék, kir. ügyészség, járásbíróság, adóhivatal, pénzügyőrség, tanfelügyelői kirendeltség, továbbá csendőrszárnyparancsnokság, szőlészeti és borászati felügyelőség, járási erdőgondnokság (Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Jász-Nagykun-Szolnok vármegyék területére kiterjedő hatáskörrel), m. kir. posta, távíró- és távbeszélő hivatal, M. Á. V. forgalmi főnökség és h. é. v. osztálymérnökség, kerületi munkásbiztosító pénztár, állami mértékhitelesítő hivatal és két kir. közjegyző. Itt van a székhelye az ügyvédi kamarának, melynek hatásköre a kecskeméti törvényszék kerületére terjed ki. Az ügyvédek száma 45 és van 37 ügyvédjelölt. Itt említjük meg azt is, hogy van 20 orvos, 3 fogorvos, 6 gyógyszertár, két drogéria és 40 szülésznő.

A városi közigazgatás élén Kada Elek polgármester, országos hírű író áll, kinek nevéhez az utóbbi évtizedek nagyszabású alkotásai fűződnek. A helyettes polgármester ifj. Bagi László, a ki egyben árvaszéki elnök és pénzügyi tanácsos is. Mellettük még a következők buzgólkodnak a város fejlődésének előmozdításán: Sándor István főjegyző, Szegedy György gazdasági, Dékány László adóügyi és Mészáros József építési tanácsos, Kerekes Ferencz főmérnök, Csabay Géza dr. főorvos, Angyal Vidor dr. tiszti főügyész, Szilády Károly dr. főlevéltáros és a különféle ügyosztályok számos tisztviselői. A városi javadalmi hivatal vezetője Baktay Mihály, a villamostelep igazgatója Láber Károly és a zálogházé Sárközy Mihály. A törvényhatósági bizottságnak van 111 választott és 114 virilis tagja és hivatalból 23 tisztviselő. A szakügyeket a következő albizottságok vitatják meg: gazdasági és háztartási, pénzügyi, jogügyi, katonaügyi, adóügyi, építési és szabályozási, népnevelési, közegészségügyi, javadalmi, alsófokú ipar- és kereskedelmi iskolai, vasútügyi és a múzeum és könyvtárbizottság, a jogakadémiai tanács és községi iskolaszék.

A rendőrség vezetője Papp György főkapitány; mellette még egy főkapitány-helyettes, három rkapitány, egy tb. kapitány, két fogalmazó és öt rendőrtiszt működik. Kezelő- és segédszemélyzet száma összesen 29; lovasbiztos van 2, gyalogbiztos 2, tizedes 4, lovasküldönczvezető 2, továbbá 24 lovas és 66 gyalogos rendőr, 10 küldöncztizedes és 6 szolga. A laktanyán kívül van 3 őrszoba.

A tüzoltóság intézménye is a város kezében van, a mely 22 hivatásos tűzoltót tart. A tűzoltóparancsnok Kónya Imre. A tűzoltói állományban van két őrparancsnok, két csővezető és két segédcsővezető, a többi a legénység. Van két tűzőrség, ezek egyike a róm. kath. nagytemplom tornyában. A fölszerelés három mozdony-fecskendő, egy sanhydrofor, egy gépezetes kocsilétra és egy szerkocsi, Kecskeméten egy év alatt 25-30 tűzeset fordul elő.

A közvilágítást a városi villamos-telep látja el, mely 1897 február 14 óta van üzemben. A vezetékek hossza 64.000 m ebből a föld fölött 55.000, a föld alatt 9000 m fut. Közvilágításra szolgál 54 ív- és 1414 izzólámpa. Meg van világítva 190 utcza, 61.500 m hosszúságban. A magánfogyasztók száma 875, a kik 355102 ív- és 18.809 izzólámpát használnak. A villamos mű értéke 1,453.160 K, bevétele 154.777.54 K, kiadása 192.316.69 K. Van 5 hivatalnok és 20 munkás.

A kövezésre a város szintén nagy gondot fordít. A város utczáinak és tereinek nagyrésze - tekintélyes költségek árán - jórészt elsőrendű kövezettel van burkolva, a mint azt a következő számok bizonyítják: Kocsiút burkolva van I. oszt. bazalttal 7680 m² 61.440 K és II. osztályúval 3750 m² 26.250 K értékben; trachit-fejkővel 18.800 m² 263.200 K, trachit-terméskővel 1240 m² 6200 K, keramittal. 42.060 m² 462.660 K, makadám-alappal 17.090 m² 102.540 K, élére állított téglával 27.840 m² 83.520 K, lapjára állított téglával 11.680 m² 23.360 K értékben; összesen 69 utcza és nincs burkolva 185 utcza. A kövezett utczák hossza 58.740 m, területe 1,655.640 m², 1,029.170 K értékben, melyek évi fönntartása 1200 K-ba kerül. A gyalogjárók közül burkolva van aszfalttal 18.920 m² 17.280 K, trachittal 130 m² 520 K, téglával 98.595 m² 197.190 K, kavicscsal 520 m² 520 K, bazalttal 6238 m² 53.023 K értékben. Burkolva van 205 utcza gyalogjárója, melynek hossza 101.173 m, területe 124.403 m², 421.533 K értékben. A fönntartási költség változó.

Kecskemét város költségvetésének főbb tételei a következők: Bevételek: rendes bevétel 265.773.35 K, rendkívüli bevétel 5,761.792.16 K, összesen 8,419.604.56 K; átfutó bevétel 108.499.73 K, tőkeforgalom 848.522.73 K, egyéb 3332.02 K; főösszeg 9,379.959.01 K. - Kiadások: rendes kiadás 2,908.214.88 K, rendkívüli kiadás 5,751.207.50 K, összesen 8,659.492.38 K; átfutó kiadás 98.926.31 K, tőkeforgalom 617.178.93 K, egyéb 4361.93 K; főösszeg 9,379.959.05. - Vagyon épületekben, ingatlanokban, ingóságokban, jogokban és értékpapirokban 41,839.417.01 K, ezen a teher 19,801.289.75 K, tehát a tiszta vagyon 22,038.127.26 K. - A városi épületek: városháza, iskolák, kisdedóvók, laktanyák, szinház, szegényház, bérházak stb. értéke 6,862.576.52 K és bérjövedelmük 214.635.02 K, azonban a becslés szerint - ha a város is bért fizetne az általa használt helyiségekért - 774.339.06 K jövedelmet kellene hozniok. Fönntartási költségük 215.475.75 K. - A város birtokából szántóföld 19.956 k. hold 442 □-öl, kert és faiskola 11 k. h. 885 □-öl, rét 4771 k. h. 1016 □-öl, legelő 19.934 k. h. 281 □-öl, szőlő 427 k. h. 101 □-öl, erdő 10.930 k. h. 1013 □-öl, nádas 359 k. h. 1096 □-öl, utczák, terek 5766 k. h. 128 □-öl. Legnagyobb egy tagban a bugaczi birtokrész, hol a város saját ménest tart. A kataszteri tiszta jövedelem 215.475.75 K. - Itt említjük meg, hogy a város lakosságának állami adója 1,445.608 K. A házbérjövedelem 9973 ház után 838.577 K. - A kertek és ültetvények közül fölemlítendő a szikrai 9 k. holdas városi faiskola és a földmívesiskola 15 holdas faiskolája, mely az államé; a Gyenes-téren 2 hold, a városháza előtt 500, a szinház körül 800 és a Széchenyi-téren 1200 □-öles ültetvény van; az árnyas városi Műkert, melyben a nyári tánczmulatságokat tartják, 30, a Katona-sétatér 11 és a Széktói sétatér 18 k. hold. Ez utóbbiakon kívül a lakosság kiránduló-helyei még a vasúton félóra alatt elérhető Kisnyír tölgyesendő, a szintén vasúton megközelíthető Talfája erdő, végül a remek tiszai tájképe, szép tölgyerdeje és mintaszerű szőlőtelepei miatt különösen kedvelt Szikra, a Tisza partján, a várostól vasúton egy órányi távolságon. Mindezeknek a kiránduló-helyeknek tulajdonosa a város közönsége.

A szegények, nyomorultak és árvák segítése és gyámolítása tekintélyes összeggel szerepel a város költségvetésében. E tekintetben legjelentősebb intézmény a városi szegényház, melyet 1880-ban állított a város; a város a házipénztárból 3376.87 K, a szegényalapból 11.549.49 K segélylyel támogatja. A szegényházban 149 ápolt van. A m. kir. áll. gyermekmenhely 1903-ban nyílt meg, a város 11.560 koronás támogatásával. Az országos tanítói árvaház 1899-ben készült el, a várostól adott telken. Az ország minden részéből 235 tanítói árvát nevelnek benne, kik a megfelelő iskolákat látogatják. A társadalom részéről a jótékonyságot szolgálja még a Rongyos Egylet, mely 1885-ben alakult s a szegény tanulókat látja el ruhával, az 1901-ben alakult Siketnémákat Gyámolító Egyesület, melynek működését már más helyen érintettük, az Izr. Jótékony Nőegylet, mely még 1856-ból való és a felekezet szegényeit részesíti segélyben, a Szegény Izr. Tanulókat Segélyző Egyesület, mely a felekezeti tanulókat és a Rabsegélyző-Egyesület, mely a rabok ártatlan családtagjait és a megjavulni akaró kiszabadult rabokat támogatja. - A város évente 633 szegénynek oszt ki természetbeni és pénzbeli segélyt; 29.859.57 K értékben.

Kecskemét társadalmi élete igen kifejlett, a mint azt a népes egyesületek és körök nagy száma bizonyítja. Kulturális egyesület a Katona József-Kör és a Kecskemétvidéki Természettudományi Társulat; tisztán társadalmi jellegű a Kecskeméti Kaszinó és a Polgári Kör; a kereskedők találkozóhelye a Kereskedői Kaszinó és a Kereskedő-Ifjak Egyesülete; az iparosok az Iparegyesület, Ipartestület, a Csizmadiák, Kovácsok, Szabók, Szücsök, Timárok és Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulata, Iparosifjak Önképző-Egyesülete és Építőiparosok Szövetsége köré tömörülnek, ezenkívül az országos munkásszervezeteknek 9 helyi szakegyesületi fiókja van; a Gazdasági Egyesület a mezőgazdaság érdekeit mozdítja elő; a zenét és éneket a Műkedvelők Zenekara (Uri banda), a Dalárda és Polgári Dalkör műveli; felekezeti egyesület a Katholikus Egylet, a Katholikus Legényegylet, Keresztény Munkásegylet, Szeretet és Testvériség-Egylet (izr.) és a Szent Egylet (izr.), míg a jótékony egyesületeket föntebb ismertettük; a Kecskeméti Atletikai Club a sportot, a Vadásztársaság a vadászatot űzi; a Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegyei Tanítók Önsegélyző Egyesülete a tanítók érdekeit szolgálja; temetkezési egyesület csak egy áll fönn: az Öröklő és Tőkétalapító Temetkezési Egylet; ezeken kívül fiókja van itt az Országos Állatvédő-Egyesületnek, az Országos Orvosszövetségnek és a Magyarországi Munkások Rokkant- és Nyugdij-Egyesületének; a pártkörök a következők: Kecskeméti 1848-as Kör, Alsókerületi függetlenségi és 48-as Párt, Felsőkerületi Függetlenségi párt és 48-as Népkör és a Margyarországi Szocziáldemokrata-Párt Kecskeméti Szervezete.