A budapest-szegedi vasútvonalon utazva, a vasút majdnem párhuzamosan halad a Cserhát szelíd esésű nyúlványaival; Czeglédberczel községet elhagyva, ketté vágja a Cserhát végső magaslatait s a mint az erdős és szőlővel beültetetett dombok közül kiérünk, előttünk áll nagy kiterjedésű házsoraival, magas templomaival: Czegléd rendezett tanácsú város. Budapesttől 73, Nagykőröstől 17, Szolnoktól pedig 29 kilométer távolságban fekszik, kedvező forgalmi vonalak csomópontjában.

A város történetének őskori részét teljes homály fedi. Rendszeres archaeologiai kutatások hiányában a véletlenül előkerült őskori leletek, kőbalták, hálósúlyok, agancsok, agyagedények, kisebb-nagyobb urnák bizonyítják, hogy az őskorban a város területe lakott volt, de kultúrájára s egyéb viszonyaira a talált leletek bővebb fényt nem vetnek. A római korból sem maradtak reánk emlékek; valószínű, hogy a rómaiak itt nem is laktak. Néhány római pénz, a mit itt találtak, az itt lakott néphez csak a kereskedelmi forgalom útján kerülhetett.

Czegléd oklevélben először 1290 márczius 5-én tünik föl, mikor Kun László király Czegléden tartózkodott. Már ez időben királyi birtok lehetett, mert 1358-ban úgy említik, mint régi királyi birtokot. A tatárjárás nem pusztította el teljesen, sőt a szomszédos kisebb helységek elpusztulásakor valószínűleg azok lakosai is itt találtak új lakóhelyet, mert egy XIV. századbeli határjárás alkalmával Czegléd határában négy elpusztult templom romjait említik, ú. m. a sőregi határon a Bold. Szűzről czímzettet, a szelei határon a Szent Demeter vértanúról czímzettet, a szőkeegyházi és kishegyesi egyházakét. Az egyházak körül hajdan bizonyára kis helységek lehettek, a melyeknek életben maradt lakosai a tatárjárás után Czegléd népességét szaporították. 1332-37-ben már plebánia van Czegléden, 1350-ben pedig nyoma van annak, hogy a Szent Anna-kápolna fennállott. Mint királyi birtokot, Lajos király 1358-ban Erzsébet királynőnek adományozta s már ez oklevélben helységként (possessio) szerepel. Erzsébet királynő birtokait különféle vallásos intézmények czéljaira eladományozván, Czeglédet 1368-ban az óbudai Klarissza-apáczáknak adta, a mely adományt Lajos király még ugyanez évben megerősítette. Az apáczák birtokba iktatása alkalmával tartották a határjárást a budai káptalan közbenjöttével s ebben az oklevélben vannak leírva a helység határai.

A Klarissza-apáczák tisztjeik útján igazgatták nagy kiterjedésű czeglédi birtokaikat, melyektől távol lévén, a szomszéd birtokosok állandóan háborgatták őket, innen is, onnan is igyekezvén elfoglalni egy-egy darabot. Ezért az apáczák már 1407-ben megújíttatják Zsigmond királylyal Lajos király 1368-iki privilégiumát. Ilsvai Leusták fiai 1418-1425 között a czeglédi erdőben okoztak sok kárt a Klarisszáknak, a kik e miatt szüntelenül protestáltak. A Nyárasapáti család tagjai már hatalmasabbal léptek föl s az apáczákat Derékegyháza, Bessenyőtelke, Feketehalom birtokaiban háborgatták. E viszályok 1444-től 1470-ig tartottak; ezalatt a kir. kúrián is egymást érték a hatalmaskodási perek. Ugyancsak 360ez időtájt pereskedtek az apáczák Szerecsen Péterrel, Györgygyel és Ferenczczel, a kik a szintén Czeglédhez tartozott Kölesdet követelték. Határperek is voltak bőven, a Kusalyi Jakcs familiával.

Ezalatt a helység fejlődése sem akadt meg. Ebben a korban építették a Klarisszák, valószínűleg az 1417 előtti években, a Szent Anna kápolna mellé a templomot, melyet a Szent Kereszt feltalálása emlékére szenteltek fel. A XV. század végén Hunyadi János kormányzó az apáczák kérelmére Czegléden vásárjogot engedélyezett. Az apáczák czeglédi birtokukat provizorok útján igazgatván, 1416-ban János presbitert nevezték ki czeglédi plébánossá s egyben a czeglédi birtokok kezelését is rábízták. Hogy miként gazdálkodott, mutatja, hogy 1459-ben Dénes esztergomi érsek bizottságot küldött ki, a mely őt a jövedelmekről megszámoltassa. Az ilyen provizorok a jobbágysággal szemben is a maguk hasznát keresték. Ez arra vezetett, hogy sok összeütközés volt a jobbágyok és a tisztek között, így 1510-ben az apáczák czeglédi gondnokát, Sebestyén deákot, a czeglédi jobbágyok felháborodásukban meg is ölték.

Nem csodálható tehát, ha 1514-ben az elnyomott jobbágyok a szabadulás reményében Mészáros Lőrincz plébánosuk vezetésével úgyszólván teljes számmal csatlakoztak Dózsa György seregéhez. Mészáros Lőrincz ugyanis a keresztes háború kihirdetése után Czeglédről és környékéről mintegy 2000 főnyi sereggel vonult fel Pestre. Mikor itt a keresztes hadjárat lázadássá fejlődött, Dózsa seregének egyik részét Mészáros Lőrincz vezetése mellett délnek indította, a ki Czegléden megállt a sereggel, hogy itt bevárja Dózsát, a ki a május 26. előtti napokban ért ide a sereg zömével. Az egész község hívének vallotta magát s ezért itt ütötte fel főhadiszállását. Czegléd ezután a további események egyik gyúpontja. Dózsa itt szervezi seregét. Innen bocsátja ki május 26-27-én kiáltványát, melyben Czeglédre való gyülekezésre hívja fel a népet. Körülbelül egy heti itt táborozás után újból gyűlést tartott, melyen beszédet mondott a nemesség ellen. Június 2-3-án indult el innen seregével Várkony felé, magával vivén a helység fegyverbíró jobbágynépét, a kiknek nagy része nem tért többé vissza. Bár a Dózsa-féle mozgalomhoz való csatlakozás miatt megmenekült Czegléd attól, hogy elpusztíttassék, mégis mérhetetlen kár származott abból, hogy az eltávozott lakosság a harczmezőn és a háború utáni bujdosásban elpusztult.

Alig heverte ki e csapást Czegléd, nemsokára a mohácsi vész után bekövetkezett török dúlás legveszedelmesebb sodrába került. A hagyomány szerint Ibrahim nagyvezér seregei Czeglédet mindjárt a mohácsi vész után, 1256 szeptember 25-26-án elpusztították. A következő években az itt állandóan keresztülvonuló török seregek néhány évig megakadályozták, hogy a határban elszéledt lakosok a helységet újra rendbehozzák. Az állandó török hódoltság kora 1541-ben kezdődik. Czeglédet, mint nagyobb helységet, szultáni kincstári birtoknak hagyták meg, a melynek lakosai sokféle kiváltságban részesültek; ezek legjelentősebbike volt az, hogy ide a jobbágyok szabadon beköltözhettek. E fontos szabadalom magyarázza meg, hogy a helység a török uralom alatt meglehetős fejlődésnek indult, úgy hogy 1552-ben a házak száma 150-re emelkedett, a miből következtetve, mintegy 2500 ember lakhatott Czegléden, 1559-ben pedig már 184 volt a házak száma. Azonban a fejlődést ebben a háborus időben nem lehetett állandóan megtartani. A török hadjáratban résztvett tatár seregek 1596-ban Czegléden is keresztülvonultak és nem törődve szultánjuk védőleveleivel, a várost majdnem teljesen elpusztították, úgy hogy csak 80 ház maradt meg, a melyeknek lakóit is mindenükből kifosztották. Pár év alatt ez a kevés lakosság is szétoszlott a szomszéd községekbe, úgy hogy 1600-ban Czegléd teljesen néptelen volt. A szultán védőlevelekkel, adóelengedéssel igyekezett a pusztuláson segíteni s az elszéledt lakosságot visszaédesgetni. Ebben segélyül jöttek a város földesasszonyai, a Klarisszák és a váczi püspök is. Ezeknek köszönhető, hogy alig egy évtized alatt a város ismét virágzásnak indult, annyira, hogy 1614 óta a város kiheverte az előző két pusztulást; 1627-ben már 39 háztól, 1633-ban pedig 40 háztól adózik. Nemcsak lakosságban szaporodott a város, hanem lakosai vagyonilag is gyarapodtak s az 1683-ig következő békésebb időkben úgyszólván mindenük megvolt, a mi a nyugodt polgári élethez szükséges.

A város a török hódoltság alatt, mint kincstári birtok (khász), a budai basa fennhatósága alatt állott. Adó fejében tizedet fizettek marhaszám után, az ú. n. iszpendzsét ház után és az ú. n. császár adóját. Ezenkívül fát és szénát 361kellett a pasa számára felhordaniok. Ezeket az adókat két részletben, Szent György és Szent Demeter napkor kellett Budára beszállítani. E mellett Czegléd, Nagykőrös és Kecskemét lakosai tartoztak a budai puskaporgyárhoz szükséges salétromot, a kovácsoknak pedig bizonyos mennyiségű szöget kellett beszolgáltatniok. A salétrom beváltási árát a summa adóba beszámították; a szegnek való vasat a császári kincstár adta. Bár a szultáni kiváltságok szerint a város fel volt mentve a robot és ajándékok alól, e czímen igen sokszor megterhelték a lakosokat a telhetetlen basák és alsóbbrangú tisztviselők. A virágzó császári birtokok szép jövedelmet hajtottak a kincstárnak. 1562-1563-ban a defterek szerint Czegléd város 86.525 akcse, (200-250 akcse - 1 arany) 1559-60-ban 90.000 akcse, 1562-63-ban 87.503 akcse jövedelmet hozott. E jövedelmeket a kincstár időközönként bérbe adta. 1555-58-ban Czeglédet Mimár Türki bírta; 1565-67 július 1-ig több más falu bérletével együtt Abdi bin Haszán szolnoki zsoldos vitéz bérelte a czeglédi jövedelmeket 429.000 akcséért; a következő évtől csak Czeglédért 242.500 akcse bért fizettek.

Magának a városnak külső képe a hódoltság alatt nem éppen díszes. A város sánczokkal volt körülvéve, a melyeken át kapuk vezettek s e kapuk rendszerint zárva állottak. A város belső életében majdnem teljes autonomia érvényesült. A földesúr tényleges hatalmat nem gyakorolván, azt a városi tanács gyakorolta. Magának a városnak kellett belső kormányzatáról gondoskodnia s az igazságszolgáltatást végeznie. Igy a voltaképen jobbágy-községben a városi önkormányzat olyasféle alakja állt elő, mint a kiváltságos városokban. A város élén két bíró állott, mellettük a tizenkét esküdtből álló városi tanács működött, a kik mellett még más városi alkalmazottak is voltak. Jegyzője is volt a városnak. A török korszaknak legérdekesebb intézménye volt az ú. n. "három város törvényszéke." A városban felmerült polgári és bűnügyeket akként intézték el, hogy a városi tanácsba meghívtak Nagykőrösről és Kecskemétről két-két tanácsbelit s ezek együttesen itéltek. Nagykőrösön és Kecskeméten ugyanígy alakult a bíróság. Ez a törvényszék főbenjáró ügyekben is itélt, a török és magyar hatóságok jóváhagyásával. Jóllehet a város hódoltság alatt állott és a török rendre adózott, nem mulasztotta el adózását és egyéb szolgáltatásait a magyar rendre sem. Bár fölöttük tényleges hatalmat nem gyakoroltak, pontosan teljesítették úrbéri kötelességeiket az apáczáknak, megfizették a vármegyére való adókat és megadták a püspöknek járó tizedet is, a mely utóbbi rendesen bérbe volt adva. A XVIII. század végétől, kezdve ezt a tizedet maga a város bérelte, a mi a városnak évenként tetemes jövedelmet hozott.

A hódoltság alatti zavaros birtokviszonyokat sokan felhasználták arra, hogy Czeglédet s egyes részeit az apáczáktól elvegyék. Míg a város a török uralom alatt nyögött, azalatt Czegléd birtokáért is évtizedeken át folyt a küzdelem. Már a mohácsi vész után Enyingi Török Bálintot említik forrásaink Czegléd birtokosaként. 1559-ben megint háborgathatta valaki az apáczákat czeglédi birtokaikban, mert ez évben Miksa cseh király s osztrák főherczegtől kapnak menlevelet, melyben Verancsics Antalt s az egri várkapitányt szólítja fel, hogy az apáczákat Czegléd birtokában védjék meg. Azonban éppen az egri várkapitányokkal lett később a legtöbb baj. Ungnád Kristóf egri várkapitány erőszakkal elfoglalta Czeglédet s az apáczák tisztjét nem engedte be a városba. Miksa császár 1573-ban felhívta Ungnádot, hogy adja vissza a várost az apáczáknak. Több évig tartott e miatt az eljárás, mert Ungnád több ízben leküldte Czeglédre katonáit, a kik a városban sok kárt tettek. 1577-ben Pixendorfi Rueber János, Felsőmagyarország főkapitánya, Simon Antalt nevezte ki egri várkapitánynyá és ellátására Czeglédet adta. Simon birtokba is vette a várost s az apáczákat kizárta, a jobbágyokat pedig hallatlanul zsarolta. Az apáczák a császárhoz fordultak, a ki meg is parancsolta, hogy Simon adja vissza Czeglédet. Hosszas pör után végre 1578-ban Simon Antal lemondott Czeglédre vonatkozó igényéről. 1584-ben özv. Zeleméry Miklósné Henyey Margittal s ifj. Zeleméry Miklóssal keveredtek újabb határperbe az apáczák Nyársapát határa miatt. 1628-ban Petneházy foglalta el Czeglédet a Klarisszáktól, a kik Esterházy nádorhoz fordultak, a ki azután Bethlen Gábort kérte fel, parancsolja meg Petneházynak, hogy adja vissza Czeglédet a Klarisszáknak. Mikor 1670-ben Hanvay Ferencz halálával e családnak magvaszakadt, birtokait ugyanez évben Lipót király Gimesi gróf Forgách Ádámnak és fiainak adományozta. Ez adományozott birtokok 362között szerepel Czegléd is. A beiktatásnak 1672-ben a vármegyegyűlésen az apáczák ellentmondottak, mivel a Hanvay családnak Czegléden soha sem voltak birtokai. A per, úgy látszik, az apáczák javára dőlt el, mert a Forgáchok később sem szerepelnek a város történetében.

Czegléd Budának 1686-ban történt visszavételével még török uralom alatt maradt és Egerhez csatolták, azonban nagyon megérezte a török erejének gyöngülését. Az adókat és egyéb szolgáltatásokat alig fizették, Egernek 1687-ben történt elvesztésével pedig megszünt a hódoltság Czegléden is. 1688-tól kezdve tisztán német fennhatóság alá került, mely korszak az idegen katonák pusztításai miatt még rosszabb volt a szegény lakosokra. E szomorú korszakban csak az 1694-98. évek voltak a nyugalmasabbak, mikor e vidéknek Bottyán János volt a hadi kormányzója, ki féken tartotta az idegen katonákat.

A német világnak II. Rákóczi Ferencz szabadságharcza vetett véget. Midőn Rákóczi 1703 szeptember 13-án Pest vármegyéhez intézett kiáltványában fegyverre hívta fel a népet, már akkor Czeglédről sokan voltak zászlói alatt. Pest vármegyében azonban csak 1704 január végén kezdődött a csapatok felállítása. A felhívásban Czegléd volt gyülekező helyül kijelölve. Czegléd, Nagykőrös és Kecskemét maga állított ki egy lovas-ezredet, melybe Czegléd 150 lovast adott. Ez ezred parancsnoka Verebélyi Péter volt, a ki a szervezést és kiképzést is vezette. Rákóczi a pestmegyei seregek fölött tartott szemleútjában 1704 április 25-ike körül jött Czeglédre s itt az ezred fölött szemlét tartott. Május 24-én Czegléd még 50 szekér fegyveres hajdut, május 30-án 100 fegyveres katonát állított ki, július 30-án Czegléd és Nagykőrös együtt 173 katonát szerelt fel. A három város hadai élére Szücs István ezeres kapitányt állította a fejedelem. A Duna-Tiszaköz vezénylő tábornokává 1705-ben Bottyán János neveztetvén ki, ő ez év április 2-án Czegléd város gyalogcsapatának kiállítására Szekeres István alezredest küldötte ide. Ez a csapat Bottyán minden csatájában részt vett. Szeptember 26-28 között Herbeville egy labancz-csapatát verték széjjel Czegléd, Abony és Törtel között. 1705 végén e vidékről elvonták a fegyveres erőt, mire a ráczok kezdték fenyegetni a környéket. A ráczoktól való félelem 1707-ben is tartott, mely évben a város a fejedelemtől katonaságot kért, a melyet meg is kapott, sőt ágyúkat, puskaport és golyókat is küldött Rákóczi a czeglédieknek. A három város ezredét 1708-ban 400 emberrel egészítették ki. Élére Sőtér Tamást rendelték, a ki néhány századot hagyván hátra a vidék védelmére, Eger felé indult. Ezalatt a ráczok Nagykőröst támadták meg. A czeglédi század Vágó István vicehadnagy parancsnoksága alatt ment segélyükre, Sőtér pedig közben visszaérkezvén, 300 főnyi csapattal szétverte a támadókat. 1709-ben Czegléd is kivette részét a rácz támadásból. Márczius 21-én nagy rácz csapat hatolt be a városba s azt teljesen kipusztította. A templom kerítése közé menekült népből 63-at megöltek, negyvenet súlyosan megsebesítettek, tizennyolczat fogságba ejtettek. A kifosztott város lakosainak Rákóczi elengedte az adót s a rabok kiváltását is megigérte. A rácz pusztítás után még egy évig tartott a háború. Még 1710 február 20-án és 21-én II. Rákóczi Ferenczet vendégül látta Czegléd, de már az év őszén császári seregek szállták meg, deczemberben pedig báró Ebergényi László altábornagy jött Czeglédre, hogy a lakosságtól a hűségi esküt kivegye.

A szatmári béke óta köszöntött be Czeglédre az évszázadokon át nélkülözött béke. Ennek hatása alatt a város gyorsan fejlődött s anyagilag gyarapodott. Az 1741-ben, majd 1749-ben kötött úrbéri szerződésben a lakosság jobbágyi kötelezettségeit szabályozták s a község közigazgatási szervezetét is rendezték. A róm. katholikus egyház 1746-ban újra megalakult s a két felekezet egymáshoz való viszonyát is rendezték. 1782-ben II. József a klarissza-rendet eltörölvén, a rend vagyonát elkobozták s a város a vallásalap tulajdonába került. A vallásalap szintén tisztviselőkkel kezeltette a birtokot, ügyelt fel a közigazgatásra s végezte az úriszéki teendőket. Ez időszakban a Csemő iránti per is újra megindult, a melynek vége Csemő nagy részének elvesztése lett. 1784-ben a város Berczel nevű pusztájára külföldi németeket telepítettek le, ott új falu alakult s a hatalmas puszta végképen elszakadt Czeglédtől. E falu jelenleg Czeglédberczel nevet visel.

A város története ezután nevezetesebb eseményeket nem mutat fel. A belső kialakulás munkája csendesen folyt az 1848-iki nagy napok bekövetkezéséig. 1848 május havában a szerb felkelés hírére a nemzeti őrsereg haladéktalan kiállítása rendeltetvén el, Czegléden is megkezdődött a nemzetőrség szervezése. 363Csakhamar 1900 gyalogos és 90 lovas nemzetőrt állított ki Czegléd, a kiket a második nemzetőri kerületbe osztva, a környékbeli nemzetőrökkel együtt még május hónapban leküldtek a szerbek ellen Bácskába, hol a többi pestvármegyei nemzetőrökkel együtt Szenttamás mellett ütöttek tábort. A háború költségeire s az önálló nemzeti bank czéljaira a kormány május 19-én felhívást bocsájtott ki, mire Czegléd 400 mérő gabonát, 300 akó bort, 70 mázsa gyapjút gyűjtött össze és szállított ajándékul az államnak Pestre. A czeglédi nemzetőrök ezalatt résztvettek a bánsági csatározásokban. Sok panasz volt azonban a fegyverek hiánya miatt. A nemzetőrök ugyanis csak 500 rossz karabélyt kaptak, más részük saját fegyvereivel vonult harczba, a többinek a fegyvere egyenesre szegzett kasza volt. A város ezért 1848 július 27-én 300 szuronyos puskáért folyamodott, de eredménytelenül. A rossz fegyverzet ellenére a czeglédi nemzetőrség augusztus 27-én diadalmasan vett részt Szenttamás ostromában.

Jellasich betörésének hírére Kossuth Lajos 1848 szeptember 24-én bejelentette az országgyűlésnek, hogy Czeglédre megy és itt kezdi meg felhívni a népet a fegyveres felkelésre a haza védelmére. Ugyanaznap délben Kossuth tényleg vonatra ült Jókai Mór, Egressy Gábor, Csernátony Lajos, Rákóczy János, Vörös Antal, Lopresti Árpád s mások kíséretében. Czeglédre érve, a vasúti állomáson találta Kossuth a Földváry-féle önkéntes sereg egy csapatát, mely éppen Szenttamás mellől jött, miután letelt az idő, melyre az önkéntesek vállalkoztak. Kossuth rövid beszéddel fordult hozzájuk, melynek oly nagy hatása volt, hogy a harczban kifáradt önkéntesek kijelentették, hogy készek bárhova követni. Ezután Kossuth kíséretével s a Földváry-féle csapattal a városba vonult, melynek főterén, a városháza előtt, a város egész lakossága várta. Itt mondta Kossuth, a nép között egy asztalra felállva, ama történelmi nevezetességű beszédet, a melylyel a nemzeti felkelés szervezését megkezdte. Kossuth beszédére kigyúlt a szemekben a lelkesedés tüze, mire e két szó tört ki a hallgatóság ajakán: "Mindnyájan elmegyünk!" - Kossuth még aznap este Nagykőrösre ment át. A czeglédi nép az utczán nagy csoportokban járva szervezkedett. Még az este 1000 főnyi sereg állt készen, pár napra rá pedig 3000 lelkes ember állott a zászlók alatt s vonult a táborba Czeglédről, a "Kossuth Lajos azt üzente" nóta hangjai mellett. A gyalogosok parancsnoka Czibaki Nagy László, a lóvasoké Geiger városi hivatalnok volt. Pajor Antal czeglédi polgár selyemzászlót adott a csapatnak. Október első napjaiban érkeztek az önkéntesek Pestre, honnan Móga hadtestéhez mentek a Dunántúlra, hol Perczel és Görgey csapataival együtt kiüzték Jellasichot.

Röviddel utóbb az egész ország csatamező lett. Czegléden keresztül is jöttek-mentek a hadcsapatok. 1849 január elején Perczel vonult keresztül a magyar csapatokkal. Január végén Ottinger tábornok tartotta Czeglédet megszállva, mikor Szolnokról egy lovas dandárral és három gyalog-zászlóaljjal visszavonult. Perczel Mór mintegy ötezer főnyi sereggel követte őt s január 25-én érkezett Czegléd közelébe. Az osztrák őrszem a toronyból jelezte a magyarok közeledését, mire Ottinger d. e. 10 óra tájban riadót fúvatott s a szolnoki vasút és a város között állította fel csapatait: két zászlóalj vadász a vasúti árokban, a tűzérek a Bede-parton, a lovasság a város végén, a gyalogság és tűzérség között, helyezkedett el. Perczel előőrsei hírül vivén az osztrákok hadi készületeit, ő is készült az ütközetre. A tűzérséget balra, a törteli út felé tolta előre, a gyalogság a szolnoki út mellékén fejlődött harcznak, két szárnyon a Lehel, Württemberg és Hunyady huszárok. Körülbelül déltájban a magyar ágyúüteg a Fűzfásig nyomulván előre, megvárta, míg a huszárság és gyalogság előbbre vonult s akkor megkezdte a tüzelést. Nemsokára az osztrák üteg két ágyúját leszerelvén, az osztrák tűzérség a város alá vonult vissza, mire a magyar ágyúk a vasasok hadállását kezdték lődözni. Két órai harcz után a lovasság előrenyomult, mire Ottinger parancsot adott a visszavonulásra. A tűzérség és gyalogság a lovasság védelme alatt hátra vonult. A vadászok vonatra ültek s úgy menekültek, a tűzérség a budai úton vágtatott el, a lovasság a pesti úton húzódott vissza. A csata közben Dembinszky jelent meg Perczelnél s oly parancsot adott neki, hogy seregét vezesse vissza Szolnok felé. Ennek tulajdonítható, hogy Perczel csak az osztrákoknak Czeglédről való kiűzésére szorítkozott s messzebb nem űldözte őket.

A czeglédi csata után Jellasich, ki ekkor Kecskemét körül állott, előretolta seregét s pár napig az ő dandára táborozott Czegléden. Majd 1849 márczius második felében Windischgrätz hadserege volt itt összpontosítva; ezeknek elvonulása 364után ismét Jellasich vonult keresztül, kit Asbóth követett a magyar csapatokkal. A bicskei csata után Asbóth újra Czeglédig nyomult előre s itt magához véve a czeglédi nemzetőröket, a vasút mellett Pest felé vonult. Pest mellett a czeglédi nemzetőrség is részt vett azokban a hadmozdulatokban, melyekkel Asbóth nyugtalanította Windischgrätzet. Ez volt a czeglédiek utólsó szereplése.

A világosi fegyverletétel után honvédeink haza szállingóztak a városba. Sokan fogságba kerültek s az osztrák hadseregbe sorozva, Olaszországba vitték őket. 1852 tavaszán elfogták Bobory János róm. kath. plebánost is, a ki 1848-ban Kossuth fogadására készítette elő a népet, majd maga is táborba ment. Josephstadtban szenvedett öt évi várfogságot hazaszeretetéért. Hasonló sors érte Szabó Károly ref. lelkészt is, kit 15 évi várfogságra ítéltek. Czegléd a Bach-korszak alatt csendes életet élt. A város népe a hazaszeretetet táplálta szívében az osztrák uralom alatt is, tevékenységét pedig a város fejlesztésére fordította.

A kiegyezés megkötése után kezdődik a város fejlődésének újabb korszaka.

Az új községi törvény alapján kapta, mint rendezett tanácsú város, mai közigazgatási szervezetét. Czegléd még 1848-ban önálló képviselőválasztási jogot nyert s mikor 1876-ban a város akkori képviselője: Simonyi János elhalt, a választó polgárok az az év deczember 27-én tartott képviselőválasztás alkalmával egyhangú lelkesedéssel Kossuth Lajost választották meg képviselővé. A megbízó levelet a polgárság személyesen akarta átadni és e czélból száz tagú küldöttséget alakítottak, a melynek az volt a feladata, hogy Kossuthot a mandátum elfogadására bírja. A küldöttség, a melyhez idegenek is csatlakoztak, 1877 január 16-án indult el Olaszországba. Kossuth Lajos a küldöttséget Baracconéban, január 24-én fogadta s e találkozás valóban megható volt. De sem a megrázó találkozás, sem a lelkesedés hangjai nem tudták Kossuthot hazatérésre bírni. E küldöttség volt a híres turini százas küldöttség s az első az országban, mely Kossuth Lajost száműzetésében ily nagy tömegben s politikai czélzattal kereste fel. Mint ilyen, politikailag is történelmi jelentőségű esemény volt. Czegléd város polgársága, a még élő küldöttségi tagokkal együtt, évről-évre megünnepli azt a napot, a melyen a százas küldöttség Turinban járt, mint a város történetének kiemelkedő eseményét. A város politikai életében az országgyűlési képviselőválasztások mindig jelentős, gyakran országos események voltak. A város újabb időben volt képviselői közül Verhovay Gyula, gróf Károlyi Gábor, Hegedüs Károly említendők. Jelenlegi országgyűlési képviselője Kossuth Ferencz.

Czegléd város életében az utólsó évtizedek alatta város külső történetére fontos esemény nem történt. A város fejlődése, belső szervezkedése kötötte le az erőket. Ezekre az eseményekre vonatkozó adatokat alább ismertetjük. Itt csak megemlítjük, hogy a város újabbkori vezetői Barta Ferencz, B. Molnár Sámuel polgármesterek voltak. A mai modern Czegléd megteremtése az utólsó 25 év munkája. E korszak polgármestere Gubody Ferencz (1884-1907) volt a ki közel negyedszázadon át vezette a város ügyeit, páratlan ambiczióval és igazságszeretettel. Mindazok az intézmények, a melyek a várost régi falusi jellegéből kivetkőztették, kultúráját fejlesztették és vagyonát gyarapították, Gubody Ferencz munkásságának köszönhetik megvalósulásukat. Az ő érdemeit a város történetében nemcsak számos alkotása örökíti meg, hanem a róla elnevezett kertben felállított mellszobra is. A város fejlesztésének munkáját 1907-ben a mostani polgármester: ifj. Gombos Lajos dr. vette át, a ki nem kevesebb lelkesedéssel folytatja elődje nagy munkáját. Czegléd városa immár a modern városok sorába lépett s mindezt saját polgárainak áldozatkészségével érte el.

Czegléd városának nagy kiterjedésű határa van. Éjszakról kiindulva Tápiószentmárton, Tápiószele, Abony, Nagykőrös, Irsa és Czeglédberczel községekkel határos. Egész területe 49.964 kat. hold. Nagyobbrészben sík területtel, csak éjszaknyugat felé emelkedik a talaj, a hol a Cserhát végső dombos nyúlványai bocsájtkoznak le a város közepére. A város belterületén a legmagasabb pont 105 m a tenger színe felett; a külterület legmagasabb pontja 157 m, a legalacsonyabb pedig 95 m. A város külterületének kiegészítői a Kámán, Gerje, Csemő, Kistelek, Nyársapát, Kappanhalom, Kőhalom, Homok, Szőkehalom, Czifrakert, Czigányszék, Nagyszék, Durahalom, Értem, Intézet, Irtvány, Kengyel, Tőles, Ugyer, Ujerdő, Öreghegy és Varjas nevű határrészek.

Földrajzi alakulata a határnak teljesen alföldi jellegű. A határ éjszaki és keleti részén túlnyomólag szántóföldek és rétek, a többi részen szántóföldek és 365szőlők terülnek el. Az erdő immár igen csekély. A réteket és nádasokat is javarészben már feltörték. A határ vízben szegény, csak két patak csörgedezik rajta végig: a Gerje és a Perje. Mindkettő szabályozva van s összegyűjti a határban feltörő vadvizeket, mindkettő a Tiszába ömlik Tószeg alatt. A talaj felszíne részben homok, részben agyagos feketeföld, azonkívül kevés szíkes rész is előfordul. A termőtalaj alatt vastag rétegekben kitűnő agyag található. Egyedüli ásványi termék a homokkő, melyet a régibb időben nagy mennyiségben ástak, de újabban teljesen fölhagytak a bányászásával.

Maga a város a tojásdad alakú határ kellős közepén fekszik. Hosszú, széles, egyenes utczáival nagy területet foglal el és igazi alföldi város benyomását kelti. Szabályos utczasorai, szép terei, a városban mindenütt szabályosan ültetett fák, tiszta és rendezetten épült házai kellemesen és barátságosan hatnak. A város a többszöri elpusztulás ellenére, a régi helyén fekszik. Nagyobbodása a kültelkek felé következett be. Két újabb városrésze van; az Ujváros és a Máriaváros. Az utóbbi az idők folyamán úgyszólván önmagától alakult. Az Újvárosnak nevezett városrész pedig tervszerű városrendezési törekvés eredménye. A vallásalapítványi uradalom ugyanis az 1836-iki nagy tűzvész után a város déli részén egy darab földet osztott ki a lakosságnak, melyet széles és egymást keresztező egyenes utczákra hasítottak és házhelyekre felosztva, a lakosságnak átadtak. A város belterülete közigazgatásilag jelenleg tíz, a külterület pedig 4 kerületre oszlik.

A várost szép, egyenes, nyílt utczák jellemzik. Fő közlekedési utak a Rákóczi, Jászberényi, Pesti, Mizsei, Kőrösi és Szolnoki-utczák, melyek - az elsőt kivéve - a szomszéd községekből ide vezető útak folytatásai és a város középpontjában az Árpád- és Kossuth-téren futnak össze. Ezek közül a Kőrösi és Pesti-utczákat a szabályozás még nem egyenesítette ki, a többiek azonban sugáregyenesek. A város többi utczáiról is áll ez s igen sok utcza van, a mely teljes egyenességben visz át a városon. Ez annak a tervszerű város-szabályozási mozgalomnak az eredménye, melyet a város egykori földesura, a vallásalapítványi uradalom 1841-ben megindított. Az uradalom ugyanis ez évben egy az egész városra szóló szabályozási tervet készíttetett, a mely sokáig zsinórmértékül szolgált. Maga a város 1867-ben alkotott építkezési szabályrendeletet. Az új szabályozási terv és szabályrendelet 1892-ben kelt. Legújabban pedig 1909-ben készült el az új építkezési szabályrendelet, a modern városrendezési elvek figyelembevételével. A város minden utczája, kivéve ott, a hol a forgalmi tekintetek akadályozzák, a házak előtt mintegy másfél öl távolságra fasorokkal van mindkét oldalon beültetve. Legtöbbnyire akácz, szíl, nyár, eper, platán, vadgesztenye és eczetfát használtak e czélra. A főbb utczák már többnyire kövezettek. A Rákóczi-utcza bazalt-koczkákkal van egész hosszában borítva, a kőrös-szolnoki transverzális út legbelső része kis bazalt-koczkákkal, a többi főbb utczák pedig makadám-burkolattal vannak ellátva. Évről-évre újabb utczákat burkolnak makadámmal. A többi utczákat egyelőre agyagolással javítják és tartják jókarban. A gyalogjárókat a főbb utczákban égetett téglából készítik, a Rákóczi-út és Kossuth-tér gyalogjáróit pedig aszfalt burkolja. A városbeli közlekedési útak, tekintve a homokos talajt, általában jók s a gyalogjárók is mindenkor járhatók.

A városban levő épületek nagy része az e vidéken szokásos magyar parasztházak típusa szerint épült. Az utczára véggel állanak ki; középen van a konyha, melyből jobbra és balra is egy-egy szoba nyílik. Hátrább kamra és esetleg istálló van. A ház előtt nyitott folyosó. Az utczára 1-2 ablak nyílik. A tető a régibb házaknál nád, az újabbaknál zsindely vagy cserép. A házak fehérre vannak meszelve s udvaruk tiszta. Az újabb időben már a gazdaosztály is 4-5 szobás modern házakat épít, a melyek külső kiképzése is díszére válik a városnak. Nagyobb, monumentálisabb magánépületek is nagy számmal vannak. A középületek, a közintézmények székhelyei nagyobbrészt mind szép paloták. Nem szűkölködik a város megfelelő terekben sem. A városnak két főtere van a középpontban: a Kossuth-tér és az Árpád-tér. Az előbbi a városnak régi idő óta főtere, a melynek közepén a róm. kath. templom áll, ez egyszersmind a piacztér is. Az Árpád-tér újabb alkotás. Az 1890-es évek elején a város kisajátítás útján alkotta meg. Egyéb terek még az Eötvös-tér, Széchenyi-tér, Vörösmarty-tér, végül több apróbb köztér, mindenik szép fasorokkal beültetve.

A városba érkezve, első tekintetre meglep bennünket a hatalmas pályaudvar; impozáns új épület, mely egészen a modern beosztás szerint van a közönség 366kényelmére berendezve. A vasúttól a városba vezet a Rákóczi-út, a város legszebb sugárútja, a melynek külső részén sok, elül kerttel díszített csinos ház van. Jobbra az első mellékutczán át lehet a vásártérre jutni, hol a városi villamos telepet találjuk. A Rákóczi-úton befelé haladva, balról érjük a Gubody-kertet, mely a város tulajdona. E nyilvános kert a város egyetlen közeli séta- és szórakozó helye. Középső részén találjuk a városi vigadót, mely svájczi stílusban épült. E helyen állott azelőtt a nagy uradalmi magtár, melyet a hozzátartozó telkekkel együtt a város megvásárolván, kert czéljaira használt fel. A telepítés az építkezéssel együtt 56.660 koronába került. A kert egyik virágköröndjében áll Gubody Ferencz egykori polgármester bronz mellszobra, mely Horvay János alkotása. E szobrot közadakozásból emelték a város polgárai 1909-ben. A kert város felőli részén találjuk a városi uszodát, melyet artézi víz táplál. Ezzel szemben a másik oldalon van a kétemeletes állami főgimnázium, mely Alpár Ignácz tervei szerint épült, előtte csinos kis parkkal. Ezután az utcza kissé szűkebbre szorul s a nevezetesebb épületek közül a jobb oldalon érjük az Ipar és Kereskedelmi Bank új, magyar stílű palotáját, tovább a baloldalon a Nemzeti szállodát, vele szemben a Czeglédi Népbank palotáját. Itt az út az Árpád-tér egyik oldalán végződik.

A hatalmas területű Árpád-tér déli oldalát a nagy református templom uralja, mellette a ref. elemi iskola emeletes épületével, hol a dunamelléki ref. egyházkerület levéltára is van. A református templom egyike az ország legnagyobb és legimpozánsabb ref. templomainak. Az olasz renaissance stílusban épült templom Hild József hírneves építész tervei szerint az 1835-40. években épült, azonban nem fejezték be teljesen. A ref. egyház 1890-ben mozgalmat indított az akkor már romladozó templom restaurálására. Ennek eredményeként a következő években a templomot restaurálták, illetőleg teljesen kiépítették, 160.000 kor. költséggel. Hatalmas, négy oszlopon nyugvó előcsarnokával, kupolájával és két tornyával messze kiemelkedik a város fölé. A tér keleti oldalát egészen az ág. hitv. evang. egyház bolthelyiségei foglalják le, középütt az 1895-96. években épült csinos, góth és román stílű ág. hitv. ev. templommal. Az éjszaki oldalon több magánház között áll a Népkör öreg épülete, Czegléd város régi társadalmi életének egyik főfészke s az újabb korban is a városi közélet s a politikai események megbeszélő helye. Az épület immár czélszerütlen, s mostanában indult meg a mozgalom egy új helyiség építése iránt. A Népkör telkén áll, de a Batthyányi-utczára nézve, a színház-épület is, mely azonban ez idő szerint használaton kívül van.

Az Árpád-tér közepén áll Kossuth Lajos érczszobra. Első nagyobb Kossuth-szobor az országban. Horvay János sikerült alkotása. A szobor főalakja Kossuth Lajos, azt a jelenetet ábrázolja, a mint a város népét fegyverre szólítja. Egyik kezét szívére szorítja s a másikkal előre mutat. Két mellékalakja a talapzaton a csatába induló honvéd, egyik kezében a zászló s a másikat apja szorítja. A szobor a város hozzájárulása mellett közadakozásból készült. Leleplezése 1902 szeptember 18-án volt. A szobor jelenleg minden hazafias ünnepség középpontja és gyakran idegen városokból is felkeresi egy-egy küldöttség, hogy megkoszorúzza. Az Árpád-tér helyén állott, szemben a ref. templommal, a régi evangélikus templom, a mely a kisajátításnak áldozatul esett s a keleti oldalon épült az új evang. templom. A tér egy részét piaczul használják; itt van a bérkocsi-állomás is.

Az Árpád-tér nyugati részére néz a városháza egyik szárnya. Maga a városház-palota homlokzatával a Kossuth-tér egész éjszaki oldalát foglalja el. Impozáns egyemeletes épület, mely három utczára néz. Földszíntjét bolthelyiségek foglalják el, a hivatalos helyiségek az emeleten vannak. A város levéltárában őrzik azt az asztalt, a melyen Kossuth Lajos 1848-ban Czegléden a haza megmentésére fegyverre hívta fel a népet. Ugyanitt őrzik II. Rákóczi Ferencz és Kossuth Lajos néhány levelét s egyéb régi emlékeket. Közgyűlési termében Kossuth Lajos, gróf Károlyi Gábor és Dobos János olajfestésű arczképei láthatók. A kisebb tanácsteremben van a czeglédi százasküldöttség tagjainak nagyméretű összeállított képe, a mely Kossuth Lajos tulajdonában volt s az ő hagyatékából került a város birtokába. Ugyanitt láthatók a Kossuth-szobor leleplezésekor letett koszorúk szalagjai, az egész falat elborítva. A Kossuth-tér keleti oldalát a Czeglédi Takarékpénztár-Egyesület palotája s mellette a Központi Szálloda foglalja el; mindkettő egyemeletes épület. Kissé odébb ugyanazon az oldalon a Czeglédi Hitelbank modern, újnémet stílusban épült székháza. A déli oldalon van a posta- és távíróhivatal. A nyugati részen a róm. kath. egyház telkét találjuk, 367a melyen azelőtt a r. k. elemi iskola régi emeletes épülete állott; arról nevezetes, hogy abban lakott, illetőleg tanult hírneves irodalomtörténetírónk: Toldy Ferencz, midőn az 1813-14. tanévben szülei a magyar nyelv elsajátítása czéljából Czeglédre küldték. Toldy születésének százéves évfordulója alkalmából társadalmi mozgalom indult meg s a főgimnáziumban jutalomdíj-alapítványt tett s elhatározta, hogy a telken emelendő épületen emléktáblát helyez el. Az összeget a városi pénztárban helyezték el. A r. k. egyház a közel jövőben bérházat fog oda építtetni s akkor elhelyezik rajta az emléktáblát. Mellette áll a r. k. plebánia XVIII. századból való épülete. A Pesti-út és az Eötvös-térre vezető utcza között épült az új járásbírósági egyemeletes épület, melynek telkét a város adta, az építés költségét pedig az állam fedezte.

E most leírt épületektől bezárt tér a Kossuth-tér, a város régi főtere. A városház és templom közötti részen mondotta el Kossuth Lajos 1848-ban történelmi emlékű, gyújtó beszédét. A tér közepén éjszak-déli irányban áll a róm. kath. templom, mely a XIX. század elején épült. Belseje elég fényes, szép mennyezetfestésekkel. A toronyban van a tűzőrség elhelyezve. A templom előtt áll a Szentháromság-szobor, Kiss György szobrász alkotása. A városháza nyugati sarkától indul ki a Jászberényi-út, melyen kevés nevezetes épület van. Jobb oldalon van a város gazdasági udvara s mellette a Kaszinó épülete.

A Kossuth-tér éjszaknyugati sarkánál kezdődik a Pesti-út, a város egyik legforgalmasabb utczája. Mindjárt a jobboldal elején van a r. k. elemi iskola emeletes épülete. Utánna következik a vallásalapítványi felügyelőség hivatala, uradalmi épületekben elhelyezve. Az utcza vége felé baloldalt találjuk a városi kórházat és a szegényházat. A Pesti-útról balra a második utczán letérve találjuk a szép izraelita imaházat és az izr. elemi. iskolát. Majd befelé fordulva, az áll. polgári leányiskola és központi kisdedóvó hatalmas földszíntes épülete tűnik szemünkbe, négy utczára szolgáló telkével. Az Eötvös-téren van a járásbíróság régi épülete, mely valamikor a szolgabíróság helyisége volt. A Kossuth-tér délkeleti sarkán-indul ki a Kőrösi-út, a melyen kifelé haladva, jobb oldalon a városi árvaházat találjuk, majd a hatalmas Vörösmarty-teret átvágva, ennek tulsó részén a r. k. és ref. elemi iskolákat látjuk. Az Árpád-tér délkeleti részén a Szolnoki-út kezdődik. Csak a végén találunk középületet, a régi huszárlaktanyát, mely most csendőr lovasiskola s a lóavató-bizottság helyisége. Kint egészen a város szélén terül el az új lovassági laktanya és a katonai kórház. Pavillon-rendszerben épült az 1904-5. években s a város tulajdona. A város keleti és nyugati részén középület alig van, azok a középponton helyezkedtek el.

A város körül, részben már házaktól környezve, terülnek el a temetők, felekezetek szerint elkülönítve. A város éjszaki részén találjuk a nagy ref. temetőt, mellette a régi bezárt kath. és evang. temetőt. Azután jön az ú. n. Csengetyüs-temető, mely a katholikusoké. A város keleti részén terül el a kath. Kálvária-temető, mellette a régi ref. temető. Az Ujvároson is van katholikus, református, evangélikus és zsidó temető. A temetőkben a városnak sok elhunyt jelese nyugszik. A Kálvária-temetőben van Földváry Károly ezredesnek, a vörössipkások hős vezérének sírja, mely fölé a kegyelet szép emlékoszlopot emelt. Az 1848- 49-es hősök közül a czeglédi temetőkben nyugszanak még Csutak Kálmán ezredes, Bem hadsegéde, Laczkovich kapitány stb.

A város környékén méltán lepi meg a szemlélőt, hogy a városon kívül gyárakat nem talál. Csak néhány téglagyár és gőzmalom szegélyezi a város közvetetlen környékét. Alig lépünk ki a városból, szőllőskerteket, gabonatermő földeket találunk, élénk utalással arra, hogy Czegléd nem ipari, hanem földmívelő város. A Jászberényi utczán kiidulva, a város szélén találjuk a város halastavát, mellette a korcsolyapályát, majd a Czeglédi Gőzmalom Rt. hatalmas telepét. Nyugat felé a város fűzfa-erődítésein haladva át, a Budai-út és a Pesti-út közötti elterülő ú. n. Öregszőllőkbe jutunk. Ez a város legrégibb szőlőterülete, mely egészen föl a budapest-czeglédi vasútvonalig terjed. Felső részén van az Irtvány (Cserhátalja) szőlőtelep, túl a vasúton a Kámáni-szőlők és a város erdeje, az Istvánliget, hol a nyári mulatságokat szokták tartani. A város határának ezen a részén, a dombos, szőlővel beültetett területeken sok szép nyári lakást találunk. Vasuti megállóhely is van, a "Budai-út" s így a várossal való közlekedés könnyű. Átkelve a Cserhátaljai szőlőkön, az uradalmi erdőt látjuk, a Tőlest. Valamikor nagy és regényes erdő volt, de újabban nagy részét kiirtották.

368A pesti országúton a város felé haladva, jobbról találjuk a város rétjét, rajta a katonai lövöldével, majd a csíkos-tói tehénjárásokat, a város mellett pedig a szintén szép, fiatal városi erdőt. Itt a város szélén délfelé fordulva, balról a közvágóhídat s az állati hullaégető kemenczét elhagyva, átkelünk a Gerje-csatornán s nyugat felé elérjük az Ugyer nevű szőlőket. A Mizsei-úton kifelé, az Újerdő maradványai után mindenütt szőlők között haladva, a Csemőbe érünk, hova vasút vezet ki. Ez a hatalmas terület, mely alig egy évtizeddel előbb csak homokbuczkákból állott, ma már szőlővel van beültetve és nagy virágzásnak indult.

A Csemőtől keletre eső rész a Kőrösi-útig, majd azontúl a Törteli-útig szőlővel vegyes szántóföldekből áll. A város keleti részén, a vasút mellett van a Bede nevű sertéshízlaló-telep. Pár évtizeddel előbb még virágzó sertésszállások voltak itt s évente 50-60.000 db. sertést hízlaltak, de az utóbbi időben nagy hanyatlásnak indult. Itt van a Hunnia gőzmalom és árpagyöngy-gyár. A bedei szállások mellett van Unghváry László világhírű gyümölcsfaiskolája és szőlőtelepe. A Bede és a város között terül el a Csengeri nevű szőlőtelep. A várostól éjszak-keletre, éjszakra és éjszak-nyugatra eső részen kitünő szántóföldek terülnek el. Ez utóbbi részen nyugat-keleti irányban halad át a Perje- és Krakó-csatorna, mely a Gerje-Perje vízszabályozó-társulaté. Másik csatornája a Gerje-csatorna vagy Újárok, mely a határ déli részét vágja át, szintén nyugat-keleti irányban. A társulat 1853-ban alakult meg, azonban működése a sok üdvös határozaton kívül alig terjedt többre, mint az előmunkálatok megtételére s az 1812-16-ban kiásott Perje-csatorna és a Krakó-árok fenntartására. A társulat mai szervezetében 1873-ban alakult meg, 1879-ig önkormányzatot élvezett s azóta kinevezett kormánybiztosok alatt működik. A társulat újabb korszakában vitte keresztül a szabályozás teljes munkáját.

Czegléd r. t. város közigazgatási testületének fejlett szervezete van. A képviselőtestület 200 tagból álló. A képviselőtestület előkészítő s egyszersmind a város ügyeinek közvetetlen vezető szerve a városi tanács, melyek tagjai a törvényben megjelölt tisztviselők és tizenkét tiszteletbeli tanácsnok. A város tisztviselői: a polgármester, a főjegyző, jegyző, elnöki tanácsnok, adótanácsnok, gazdatanácsnok, árvaszéki ülnök, pénztáros, ellenőr, közgyám, árvaszéki jegyző, levéltárnok, két orvos és állatorvos. A segéd- és kezelőszemélyzet 13 tagból, 16 napidíjasból és 6 végrehajtóból áll. A szolgák száma 17. A rendőrség a rendőrkapitányból, két alkapitányból és rendőrbiztosból áll. A rendőrlegénység száma 30. Van ezenkívül 10 mező-rendőr. A város a közegészségügyi teendők ellátására két városi orvost s egy szülésznőt alkalmaz. A közegészségügy czéljait szolgálja továbbá a nyilvánossági jelleggel felruházott városi kórház, azonkívül a járványkórház. A városi kórház már szűk s nem felel meg a követelményeknek, most van küszöbön egy új, modern felszerelésű kórház építése. A közegészségügyi viszonyok javítását czélozza még a várostól fúratott 14 artézi kút, továbbá az uszoda. A város területén egy reáljogú és három személyjogú gyógyszertár van. A közvilágítás ügyének megoldására a város saját tulajdonában 1909-ben megépíttette a villamostelepet s azt 50 évre bérbe adta. A telepet és hálózatot a Siemens-Schuckert Rt. czég készítette 630.000 K költséggel. A telepet Diesel-motor-űzemmel tartják fenn. A közvilágítás 800 drb fémszálas 40 gyertya fényű izzólámpával és 12 ívlámpával történik. Az űzem 1910 márcziusban indult meg.

A város vagyona, összehasonlítva a szomszéd városokéval, aránytalanul csekély. A régibb vezetőség nem szerzett földbirtokokat s így a mi vagyonnal rendelkezik a város, az különösen az újabb kor gazdálkodásának eredménye. A város vagyoni állását a következő adatok tüntetik fel: Vagyon: épületek 2.891.300 K. Földbirtokok 445.629 K 23 f. Javadalmak 473.500 K. Tőkepénzek és értékpapirok 158.852 K 91 f. Követelések 177.439 K 49 f. Ingóságok 599.999 K. Különféle alapok 332.252 K 32 fill. Összesen 4,539.973 kor. 14 fill. - Ezzel szemben teher: Magyar Jelzáloghitelbanknak 448.189 K 22 f. Pesti Hazai Első Takarékpénztárnak 2,834.749 K 65 fi. Törzsvagyonalapnak 44.290 K 15 f. A házipénztár kiadási hátraléka 71.638 K 53 fill. Összesen 3,398.867 K 55 fill. Tiszta vagyon: 1,141.105 K 59 f. - A város 1910. évi költségvetésének főbb adatai ezek: Bevételek: 1. Jogok, díjak; javadalmakból 114.306 K. 2. Értékpapirok és tőkék jövedelme 2641 K 20 f. 3. Ingók és ingatlanok jövedelme 131.985 K 33 f. 4. Jogelismerési díjak 51 K 50 f. 5. Vegyesek 51.109 K. 6. Átfutó bevételek 666 K. Összesen 300.759 K 03 f. - Kiadások: 1. Személyi 371kiadások 127.044 K 52 f. 2. Adók és illetékek 73.565 K 59 f. 3. Gazdasági kiadások 93.334 K 11 f. 4. Egyházi és iskolai kiadások 44.644 K 75 f. 5. Egészségügyi kiadások 3400 K. 6. Tartozásokra 167.063 K 36 f. 7. Vegyesekre 34.102 K. 8. Átfutó kiadások 718 K. 9. Rendkívüli kiadások 2297 kor. Összesen 546.169 K 33 f. Kiadási többlet 245.410 kor. 30 fill., a melyet az állami adók után kivetendő 74.84 százalékos városi pótadóval fedeznek. A városi tisztviselők, a kezelő- és segédszemélyzet, valamint a szolgák részére a város nyugdíjalapot állított fel. Ez alap 1910 január 1-én 79.780 korona.

A város tisztikarának névsora jelenleg a következő: polgármester ifj. Gombos Lajos dr., rendőrkapitány Aranyi Lajos dr., elnöki tanácsnok Dely Károly, adótanácsnok Oroszváry Endre, gazdatanácsnok Dobos László, főjegyző Dely Béla, jegyző Kiss Gyula, ügyész Traub József dr., árvaszéki ülnök Sebők József, számvevő Marosy János, pénztárnok Banai Benő, ellenőr Kiss Dénes, közgyám Füle Ferencz, levéltárnok Dobos János, orvosok Zsivkovics Aladár dr. és Németh József dr. mérnök Bezzeg Pál, rendőralkapitányok Mezriczky Lajos és Schlosser Ferencz dr., állorv. Horváth József, árvsz. jegyző Pálinkás Vilmos. Az állami hivatalok közül a következőket találjuk a városban:

Kir. járásbiróság. A régibb időkben Czegléden székelt a megyei törvényszék, mely 1872-ben megszünt s helyette a kir. járásbíróságot állították fel.

A járásbiróság telekkönyvi hatósággal kapcsolatos és működési köre kiterjed Czegléden kívül Abony, Tápiógyörgye, Zagyvarékás, Ujszász, Tószeg, Törtet és Czeglédberczel községekre. Kebelében működik jelenleg a betétszerkesztő bizottság is. A járásbíróság személyzete áll négy bíróból, egy jegyzőből, egy joggyakornokból, három telekkönyvvezetőből, egy végrehajtóból és öt irnokból. A betétszerkesztő bizottságnál ezenkívül egy bíró s egy telekkönyvvezető működik. A járásbíróság vezetője Sárkány Gyula kir. itélőtáblai bírói czímmel és jelleggel felruházott kir. járásbíró.

Kir. adóhivatal. Hasonló területtel mint a járásbíróság. Vezetője Hajnal István adótárnok.

Vallásalapítványi gazdasági felügyelőség. Hatáskörébe tartoznak a czeglédi uradalmi birtokokon kívül még más vármegyékben fekvő uradalmi birtokok is. Előbb pénztárral volt kapcsolatban. Felügyelő Berzeviczy József.

Posta-, távírda- és távbeszélő-hivatal. Az I. számú hivatal a középpontban van, vezetője Szlavitsek Béla felügyelő. A II. számú a vasúti állomáson. Itt postamester S. Nagy Domokos.

Magy. kir. államvasutak főnöksége. Állomási főnök Wallentiny Antal főellenőr. - Máv. osztálymérnökség. Vezetője Bischitz Dávid főmérnök. - Máv. fütőházi főnökség.

Pénzügyőrség. a) Pénzügyőri biztosság, b) Pénzügyőri szakasz.

Kir. közjegyzőség. Közjegyző Molnár Albert dr.

Állami anyakönyvi hivatal.

Állami állatorvosi hivatal.

Egyházi hivatalok: Róm. kath. plebánia, róm. kath. hitközség, ref. lelkészi hivatal, ref. egyházközség, ág. ev. lelkészi hivatal, ág. ev. hitközség, izr. rabbiság.

Katonaság: 1. A 13. számú csász. és kir. huszárezred osztályparancsnoksága. 2. M. kir. csendőr lóidomító különítmény. 3. M. kir. csendőr-őrs. 4. Csősz. és kir. lóavató-bizottság.

A város lakosságánál a református és a kath. vallás az uralkodó. Ezután következnek az izraeliták s az ág. hitv. evangélikusok. A gör. kath., gör. kel. és unitárius hívek elenyésző csekély számmal vannak. Számszerinti megoszlásban az 1900-iki népszámlálás adatai alapján volt róm. kath. 13.309, református 15.043, ág. hitv. evangélikus 807, izraelita 913, gör. kath. 19, unitárius 7, gör. keleti 7, egyéb vallású 1. E felekezetek közül a róm. katholikusok, reformátusok, ág. hitv. evangélikusok és az izraeliták alkotnak önálló egyházközségeket. A nazarénus és baptista vallás eddig nem tudott beférkőzni a város lakossága közé. A felekezetek közötti viszony a legpéldásabb, kölcsönösen megbecsülik s tiszteletben tartják egymás vallását. A vegyes házasságok elég gyakoriak. Már a régibb századokban is teljes jó viszony uralkodott a felekezetek között. Ha volt is az idők folyamán néhány eset, mely múlólag megzavarta a jó viszonyt, csakhamar újra helyreállott az egyetértés. Ebben a felvilágosodott polgárságon kívül az egyházak lelkészeinek is nagy az érdemük, nemcsak a régi korban, de ma is.