Szakolcza rendezett tanácsu város, egyike Magyarország legrégibb kiváltságos városainak, Morvaország és Nyitravármegye határán; a Kis-Kárpátoknak a Morva balparti síkjára ereszkedő halmos előhegységén fekszik, a Morvától csupán 6 kilométernyire.

A város a magyar államvasutak pozsony-dévénytó-szakolczai vasútjának végpontja; vasútja azonban összeköttetésben áll a morvaországi vasútvonalakkal, illetőleg az osztrák állami vasutakkal Ungarisch-Hradisch-Prerau felé. A magyar északnyugoti vasút legujabban megnyílt vonala által pedig közvetlen összeköttetést nyert Nagy-Szombattal és Nyitrával s ekképen vasúti góczponttá lett.

A város fekvése egyrészt a Morva dús fiatal erdőkkel festőivé varázsolt róna, másrészt a Kis-Kárpátok nyugati sziklás dombhullámai között nemcsak hogy tájképileg érdekes, de érthetővé teszi egykori nevezetességét s mozgalmas szerepét is.

Jelentőségét ma sem vesztette el, jelenlegi megállapodása a nagy forgalmi verseny miatt remélhetőleg csak átmeneti jellegű s kedvező fekvése uj jövőt nyit meg számára. Az egykori szabad királyi város tekintélyéről legjobban tanúskodnak érdekes, csinos régi házai. 1777-ben 5156 lakosa volt, száz év alatt tehát fogyott lakosainak száma.

A városnak ma 955 háza van; határa jóval nagyobb, mint Nyitra városáé; 10,262 kat. hold. Lakosainak száma a legutóbbi népszámláláskor 4926 volt; köztük magyar csak 152, német 336, tót 4359. De azóta a magyarosodásban nagyot haladt; magyar értelmisége szaporodott s a magyarság külső jellegén is szembeötlő gyarapodást mutat. Vallásra nézve lakosai túlnyomólag 43katholikusok; ezeken kívül csak 709 ág. evangelikus és 255 izraelita lakosa van. Ez utóbbiak arányszáma igen kicsiny Nyitravármegye más két rendezett tanácsu városához, Nyitrához és Érsekujvárhoz képest.

A város zöme egy halmon fekszik; házainak egy része azonban már a lapályra ér le. Nevét, mely tótul Skalitza, a mögötte emelkedő sziklától (skala) kapta. Várfalai, valamint a várossal közvetlen kapcsolatban álló Kálvária-hegy derekán megmaradt őrtorony nagyrészt még épségben állanak, több helyen az árkokkal együtt, s a mig elég élesen megvonják a belváros határát, nem kevéssé járulnak a város érdekességének emeléséhez.

Szakolcza lakosai részint gazdálkodással foglalkoznak, részint iparosok. A németek, a kik a várost iparoshelylyé tették, valaha nagyobb számmal laktak itt, de az idők folyamán sokan eltótosodtak közülök. Mint iparűző város is erős versenytársa volt szomszédjának, Holicsnak, melyhez külső képében többé-kevésbbé hasonló. Kiváltságaival és történeti szereplésével mégis jelentősebbé tette nevét. Falai már a XIV. században épültek, a mikor a legtöbb felvidéki városé. Nagy Lajos már 1372-ben a szabad királyi városok sorába emelte s tiz évvel később czímert is kapott, valamint azt a jogot, hogy vörös pecséttel pecsételhessen. Kiváltsága tehát nem sokkal régibb keletű, mint például Kassáé, mely Róbert Károly alatt lett szabad királyi város. Szakolcza, mint ilyen, nagyobb jelentőséget nyert a püspöki székhelynél, Nyitránál is. Czímere Magyarország pajzsának bal fele, a hármas halom a kettős kereszttel. Kiváltságait külön-külön majd minden király megerősítette, a Habsburgok is. Zsigmond 1435-ben, Albert 1439-ben, Hollós Mátyás 1464-ben, II. Ulászló 1493-ban, Rudolf 1603-ban, II. Mátyás 1618-ban II. Ferdinánd 1624-ben. Szakolcza különben, mint egykor Nyitravármegye 44legjelentősebb városa, az egész vármegye történetén végig nagy szerepet játszik, amint azt a vármegye történetében lépten-nyomon látni fogjuk.

Mint átkelő pont a Kis-Kárpátok felől Morvaországba, gyakran volt színhelye azoknak a csatározásoknak, melyeket a nyugoti határon összeütköző seregek vívtak. Ki volt téve a Morva mezején legyzőzött Ottokár cseh király támadásának, később Giskra zsoldosai pusztításának; majd a kurucz háborúk rohamainak, a mikor Bocskay egyik vezére, Rhédey Ferencz 1605-ben, majd Bethlen Gábor 1621-ben bevette. Mind a két ostromot a város előtt ütközet előzte meg a kurucz vezérek és a császáriak közt. De mindkét alkalommal csak rövid ideig maradhatott a magyarok birtokában; Rhédeytől Salm foglalta el véres harcz után; Bethlen Gábor is nemsokára kénytelen volt visszavonni falai közül seregét. 1639-ben nagy tűzvész pusztította a várost, a mikor levéltára is elégett, temploma és plébániája szintén. Ekkor jutott tönkre a szép régi templom eredeti alakjában. Később a Rákóczy-szabadságharcz alatt is sokat kellett szenvednie az átvonuló seregektől; de legnagyobb csapása Ricsán császári tábornok volt, a ki miatt panaszt is tett a béke helyreálltával az 1715-iki országgyűlés előtt. Ellenséges hadat legutoljára 1866-ban látott, de ekkor megmenekült a pusztítástól, mert az erre vonuló porosz csapatok semmi kárt sem tettek benne. Mind e viszontagságok daczára sem fogyatkozott meg egészen a legujabb korig népessége, míg a mai központok felé tóduló áramlat nem csökkentette a nagy forgalmi vonalaktól távol eső városka népességét, mely, mint emlitők, az előbbi évtizedekhez képest hanyatlást tüntet föl. A Nyitravármegyét haránt szelő vasút azonban, mely most egyenes összeköttetést nyert Morvaországgal, talán ismét föllendíti hanyatlott iparát.

A város képe általában tetszetős. Elrendezése mindenben emlékeztet a középkorban kiépült német városokra. Házai is rendre a XVI. és XVII. századra vallanak; igen sok köztük az emeletes, nagyrészt a régi német városi házak mintájára három-négy, sőt két ablakos, magas tetejü házak. 46Az utczák tiszták, elég jól kövezettek; a várost átszelő patak partján pedig árnyas fasorok alkotnak kellemes sétahelyet.

Főtere teljesen megfelel a Ringeknek, melyek a megerősített városok középpontjai voltak. Az ellipszis alaku főtér közepén áll a plébánia-templom. Csúcsíves maradványait láthatjuk a szentélyben és a hajó egyes ablakain; de a hajó dongaboltozatával és félkörös ívű gallériájával, nemkülönben a templom homlokzata és kapubejárata már barokk-átalakítás Erős, négyszögletű tornya loggiás karzatával és hatszögletü kupolalábazatával érdekes építmény s dominál az egész város fölött. A róla följegyzett történeti adatok megvilágítják vegyes építésmódját, mert szentélye a XV. században már állott; de a templom a XVII. század elején tűz következtében, valószínüleg Bethlen Gábor támadása korában, elpusztulván, 1621-1631. közt épült föl ujra. Legujabban Mezey Ferencz prépostplébános buzgólkodása folytán tatarozták és csinosították.

A templom mellett egy régi kerek torony áll, mely azonban későbbi építmény. Most kápolnának használják s évenkint csak egyszer van nyitva. Benne őrzik azt a régi képet, mely az ellenreformáczió zavarai közt Berencsváralján legyilkolt püspök megöletését ábrázolja.

A nagy templomtól nem messze, a tér északi oldalán van a régi jezsuita-kollégium kétemeletes épülete és kéttornyu temploma. A kollégiumban most a kir. kath. gimnázium és a kath. elemi fiuiskola van elhelyezve. A templom azonban oly roskadt állapotban van, hogy hatóságilag be kellett záratni; ujjáépítésére évenkint 4000 frtot ad a vallás- és tanulmányi alap; restaurálása azonban a kellő összegü alap egybegyültéig nem történhetik 47meg. Pedig ez a templom nem csekély dísze lenne a városnak. A jezsuiták a rend eltörlése után hagyták oda. Majdnem szemben vele áll a Gvadányi-ház, az az épület tudniillik, melyben gróf Gvadányi József lovastábornok s magyar költő 1783-tól 1801-ig lakott. Márványtábla jelöli e házat. Az emléktáblát nagy ünnepségekkel kapcsolatban 1887-ben helyezték rája. Van itt még egy másik Gvadányi-féle ház, mely most a kaszinót foglalja magában. Említésre méltó még a főtéren a városháza és a plébánia-épület, nemkülönben a takarékpénztár.

A szt.-ferenczrendiek kolostora és temploma, kerttel körülvéve, a város északi bástyafalára épült. A zárdát még 1467-ben alapították. Szemben áll vele a Stibor-féle alapítványi ház, mely most polgári kórház, nem messze pedig látjuk azt az emlékezetes házat, melynek helyén Vak Béla király állítólagos szülőháza állott. Ez a király-utcza 2. sz. a. levő ház, mely most dr. Felbert Henrik tulajdona.

Az említett templomokon kívül még több templom is díszíti a várost. A Szentháromság temploma, mely rövid ideig a jezsuitáké, majd a karmelitáké volt, akik 1699-ben kapták a saját külön templomukat birtokukba vett jezsuitáktól, most az irgalmasrendüeké, a kiknek itt társházuk és kolostoruk is van. Egy másik volt templom, melyet a reformátusok építettek, később a pálosoké lett. A pálosok házában most az állami elemi leányiskola van. Az evangelikusok kis temploma a század elején épült, miután már III. Károly alatt engedelmet kaptak egyházközség szervezésére. Nemkülönben említésre méltó a kálváriakápolna, a honnan a várost is jól áttekinthetjük. A kálváriához alig pár száz lépés a vasúti állomás, honnan egy fasorokkal beültetett széles út, a Baross-út vezet a város megmaradt falai alatt a belvárosba.

A város társadalmi élete elég csöndes, bár nem tétlen. Patriarchális egyszerűség és kedélyesség kapcsolja össze a családokat. A magyar nyelv ápolását a Gvadányi-kör tűzte ki czéljául, mely egyszersmind az egész értelmiség egyesítője. Mint említettük, elemi iskoláin kivül van gimnáziuma, két szerzetháza; van itt járásbíróság, telekkönyvi és adóhivatal.