Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai

48ÉRSEKUJVÁRI JÁRÁS.

E járás Nyitravármegye déli, lapályos csúcsát foglalja el a Nyitra két partján. 21 községében (Érsekujváron kivül) összesen 28,119 lakos van, a kik közül 10,236 magyar, 976 német, 16,733 tót, 174 egyéb nyelvű; vallásra nézve 26,031 r. kath., 89 ág. ev., 481 ev. ref. 1514 zsidó. A járás területe 64,580 kat. hold. A járás székhelye Nagy-Surány.

NAGY-SURÁNY.

Nagy-Surány.

Nagy-Surány nagyközség a Nyitra balpartján, Érsekujvártól 8 kilométernyire, a tótmegyer-privigyei és a nagy-surány-kistapolcsányi vasút góczpontján, 4613 lakossal, kik közül 898 magyar, 546 német, 3168 tót; 624 izraelitán kivül a többi r. katholikus. Surány 1221-ben már királyi birtok volt. Az Árpádházi királyok idejében fontos szerepet játszott és történeti feljegyzések szerint híres volt malmairól. A kunoknak 4 kőre járó malmuk volt itt. E nevezetességének köszönheti akkori nevét is, melylyel, mint ilyennel 1457-ben találkozunk, a mikor Malmos-Surány (Molnossuran) volt a neve. Az ország legelső műmalmát is itt állították fel 1835-ben, mely azonban 1898-ban leégett. Érsekujvár közelsége daczára is, Nagy-Surány fontos ipari és kereskedelmi góczpont a vidékre nézve. Vásárai látogatottak és híresek. Hajdan erős várának, mely Érsekujvárnak is egyik legfontosabb elővédjéül szolgált, ma már csak egyes csekély nyomai láthatók. A várat szétdúlta a török, rommaradványait széthordták a lakosok építkezéseikhez. Egyik saroktornyát lakásnak alakították át, mély kazamatáit pedig vermeknek és pintzéknek használják. Két tornyu r. kath. temploma 1526-ban épült. Az izraelitáknak is van itt imaházuk. A községben egy régi kastély áll, melyet még Bosnyák Tamás építtetett. E kastély gyakran cserélt birtokost, 1893-ban az országos szinész-egyesület vette meg Pallavicini őrgróftól s a szinész-menedékházat helyezte oda, melyet azonban már megszüntettek.

A török világnak számos fontos epizódja folyt le Nagy-Surányban. Ezekről a történeti részben van szó. Híres a helység jelenleg czukorgyáráról, melynek nagy befolyása van a lakosság jóllétére, minthogy számosan, mint a gyár munkásai, jelentékeny keresethez jutnak. A czukorgyárról az ipart 49ismertető fejezetben bővebben fogunk szólni. Van itt egy kisebb czukorkagyár is. Földesurai 48 előtt a Károlyiak, Berchtholdok, a Pongráczok, Motesiczkyek és Szalacsyak voltak. A jelenlegi nagyobb birtokosok gr. Károlyi Lajos, gr. Pongrácz Adolf és őrgr. Pallavicini Alfonz.

NAGY-SURÁNY. - A PLÉBÁNIA-TEMPLOM.
Saját felvételünk.

Alsó-Szőlős.

Az egyes községek a következők:

Alsó-Szőlős, magyar község a Czétényke síkságán, 736 r.-kath. és ev. ref. vallásu lakossal, mely utóbbi vallásfelekezetnek itt temploma is van, a mely 1790-ben épült. E község már 1113-ban királyi birtok volt. Későbbi földesura Grassalkovich herczeg és Motesiczky Pál volt. Jelenlegi birtokos caprioriai ifj. báró Wodianer Albert.

Andód.

Andód kis-község, Czuczor Gergely születéshelye. Lakosainak száma 763; magyarok, r. katholikusok. Posta, táviró és vasúti állomás Érsekujvár. Temploma - mint kápolna - 1741-ben épült, de 1858-ban kibővítették. A község kis dombháton fekszik. Legrégibb földesura 1424-ben a Huntpázmán nemzetségbeli Szegi és később az Andai-család volt. Jelenleg gr. Károlyi Lajos uradalmához tartozik.

Bánkeszi.

Bánkeszi. Lakosainak száma 1490. Anyanyelvük túlnyomóan tót. Bánkeszi a XVII. század közepéig, sőt azon túl is tiszta magyar volt, de a török pusztítások következtében a lakosság száma annyira leapadt, hogy tótokat kellett odatelepíteni, akik aztán a csekélyszámú magyarságot magukba olvasztották s ma a magyar lakosság alig 5%. Vallásuk r. katholikus, kívülök még mintegy 70 izraelita lakik a helységben. Postája helyben van, táviró és vasúti állomása Nagy-Surány. Róm. katholikus temploma, melynek kegyura a vallás-alap, 1842-ben épült. A község 1113-ban már megvolt és akkoriban a zobori apátság tulajdonát képezte, míg más források szerint ez a szomszédos Kis-Keszi lett volna, míg Bánkeszi a nyitrai főispáné volt. 1603-ban már Nagy-Surányhoz tartozott és Illésházy Istváné volt, kitől Surány várával együtt Bosnyák Tamás tulajdonába került. Későbbi birtokosok voltak a Motesiczky-, a Pongrácz- és jelenleg a Károlyi-család. A községet a törökök dúlásán kívül még más súlyos csapások is érték. Igy 1857-ben a község fele, 1895-ben két harmada lett a lángok martaléka. Ujabban 1886-ban 90,000 frtra, 1887-ben pedig 35,000 frtra rúgott a tűz által okozott kár. A község már a népvándorlás korában is lakott hely volt. Határában, a "Vihany" nevű dűlőben egy lovas harczos csontvázát találták, 1897-ben pedig több cserép-hamvvedret. A plébánia tulajdonában egy kehely van, melyet 1713-ban Bánkeszi akkori földesurának, Bosnyák Tamásnak családja a plébániának ajándékozott. Van itt az elemi iskolán kívül gazdasági ismétlő iskola és állami óvóintézet. A lakosok leginkább ácsmunkával és takácsmesterséggel foglalkoznak, de legujabban a selyemtenyésztést is felkarolták.

BÁNKESZI FŐUTCZÁJA.
A nyitravármegyei ezredéves albumból.

Csornok.

Csornok, a Czétényke síkságán fekvő község 807 tótajku lakossal. Vallásuk r. kath. Postája van, táviró és vasúti állomása Komját. Kath. temploma 1864-ben épült. Földesura előbb Grassalkovich herczeg, később Motesiczky Pál volt. Jelenleg báró Wodianer Albertnek van itt nagyobb birtoka.

Egyháznagyszeg, a Nyitra folyó balpartján, N.-Suránytól negyedórányira fekszik. Lakosainak száma 759, vallásuk r. kath., anyanyelvük tót. Postája, távirója és vasúti állomása Nagy-Surány. A község nyomaira már 1264-ben találunk, amikor "Szeg" (Zeg) volt a neve; ugyane században "Zug" elnevezés alatt szerepel egy másik oklevélben; de 1379-ben már "Egyházaszeg" (Eghazaszeg) a neve. Később Kisszeg és Nagyszeg nevek alatt mint két külön község szerepel. A falu helyén hajdanta csupán egy kolostor állott, melynek tornya még 1878-ban, romokban bár, a község közepén látható volt. Hajdan a vidék központja volt és Surány is hozzátartozott, sőt határa Malomszeget és Ondrohót is befoglalta; a törökök azonban a községet teljesen feldúlták. Az ujra odatelepülők azután már nem a Nyitra jobb, hanem balpartján, a kolostor köré építkeztek. A kolostort, mely a pálos szerzeté volt, a törökök 1663-ban a községgel együtt feldúlták, úgy hogy csak a torony maradt meg, melyet a törökök őrtoronynak használtak. Ugyanakkor pusztult ki az eddig tiszta magyar lakosság és helyét tótok foglalták el, kik az ott maradt kevés számu magyarokat is eltótosították. 1878-ban a kolostor tornyának hatalmas romjait szétszedték és az abból nyert anyagból építették a jelenlegi templomot. 1379-ben a Huntpázmán nemzetség birtoka volt; azután mint földesurak következtek a Bosnyákok, a Károlyiak, a Cseryek. Csery Imrének, Rákóczy egyik kedvelt generálisának leányát, Máriát, a XVII. sz. vége felé Turchányi György vette nőül és így került a Csery-rész a Turchányi-család birtokába. A XVIII. században még a Brunswick-család is birtokos volt itt. Ez a birtok ma már a Károlyiak tulajdona.

Komját, nyitravölgyi nagyközség, 3367, nagyobbára r. kath. vallásu, tót ajku lakossal. Posta-, táviró- és vasutállomás helyben van. 1256-ban "Kamyati" név alatt a Huntpázmán nemzetség birtoka volt. A községben két templom van, az u. n. "belső" és "külső" templom. Az egyik Szt. Erzsébetnek, a másik Szt. Péter és Pál apostoloknak van szentelve. Mindkettőnek kegyura capriórai ifj. Wodianer Albert báró. A "belső" plébánia templomot 1751-ben gyaraki gróf Grassalkovich Antal építtette. A "külső" templom már a reformáczió 53idejében fennállott és 1647-ben a reformátusok birtokába jutott. E templom birtokáért a vallásvillongások alatt valóságos harczokat vívtak. Itt tartották 1626-ban Somorjay János hévizi szuperintendens elnöklete alatt a komjáti zsinatot. E külső templomban van eltemetve gróf Forgách Ferencz volt nyitrai püspök, ki Pázmány Péterrel több izben időzött Komjáton. A községben van ifj. báró Wodianer Albertnek rendkívül díszes, és pompás kényelemmel és ízléssel berendezett kastélya, mely gyönyörü park közepén áll. E kastély helyén azelőtt egy másik, nagyszabású épület állott, melyet gróf Grassalkovich Antal építtetett. A jelenlegi kastély 1872-ben épült. Egy másik nagyobb szabásu épület, mely szintén ide tartozik, gróf Forgách nagysurányi kapitányé volt, ez azonban jelenleg gazdasági czélokra szolgál. Komját, melyet Bél Mátyás "oppidum olim insigne et copiosum" jelzőkkel említ, hajdan szintén erődített hely volt. A várfalnak egy csekély rom-maradványa máig is látható, úgyszintén a várfal árkainak egy része, melyekben még máig is találnak régi fegyvereket, emberi csontokat, de XVI. és XVII. századbeli ezüst pénzeket is. A községet többször sujtották elemi csapások. Igy 1783-ban földrengés döntötte romba belső templomát és számos házát, 1868-ban és 1875-ben pedig tűzvész pusztította el a község felét. Már a XVII. században volt iskolája. Jelenleg egy kisdedóvója és 4 osztályú elemi iskolája van. Van itt egy nagyobb szeszgyár és finomitó, az ide tartozó Dögös-pusztán szintén egy szeszgyár, a községben két nagyobb malom. Mindezek a Wodianer-féle uradalomhoz tartoznak. A község földesurai 1750-ig a gimesi Forgách-család volt, később, 1858-ig Grassalkovich herczeg, ki azt a birtokkal együtt a Motesiczkyeknek adta zálogba. Majd női ágon gróf Viczay Héderre származott át 1858-ban báró Wodianer Mór vásárolta meg és 85-ben ifj. báró Wodianer Albertre szállt a birtok, mely ma hitbizományt képez.

Tardoskedd az u. n. kis magyar alföldön fekvő magyar nagyközség, 4577 r. kath. és kevés izr. vallású lakossal. Postája, távirója és vasúti állomása helyben van. Régi község, mely a török hódoltság idejében a mostani határain túl, mélyebb helyen, mocsaraktól körülvéve feküdt. A törökök azonban az így nehezebben hozzáférhető község lakosait elkergették és arra kényszerítették, hogy magasabb helyre költözzenek, ahol a község ma is áll. A XVII. században már mint mezőváros szerepel. Kath. temploma a XVII. század végén épült. Kegyura az esztergomi érsek. Izr. imaházát az 50-es években építették. A község határában, az u. n. Rákóczy-dombon van a II. Rákóczy Ferencz emlékére kegyeletből emelt emlék. Bercsényi 1704 okt. 30-án egy nap alatt három levelet irt innen Rákóczynak, melyben hadi terveit és a hadsereg mozdulatait közli vele. 1848-ban az osztrákok a községet romba akarták lövetni, de Büttner plébános közbenjárására és esdeklésére lemondtak erről és megelégedtek azzal, hogy néhány gyanus egyént elfogtak. A község vízhiányban szenvedvén, legutóbb ártézi kútat fúrtak, mely bő és egészséges vízet szolgáltat. A lakosok takarékpénztárt és hitelszövetkezetet 56tartanak fenn. Legutóbb a községben gőzmalom is épült. Az esztergomi érsekségnek itt nagyobb birtoka van. A község 1221-ben az osztrák "Heiligen Kreuz"-kolostor birtoka volt.

Tót-Megyer a vármegye déli részén, a Vág és a Nyitra között, Érsekujvártól 8 kilométernyire fekvő nagyközség, 2919 lakossal, kik közül 2163 tót, 619 magyar, 135 német; vallásra nézve 2789 r. kath., 105 izraelita, néhány egyéb vallású. A budapest-bécsi (marcheggi) vasut állomása, a honnan a nyitra-privigyei vonal indul ki. E község 1248-ban, "Meger" néven, mint a királyné birtoka szerepelt. Kath. temploma 1754-ben épült. Kegyura gróf Károlyi Lajos, kinek itt nagyszabásu régi kastélya, gyönyörű, nagy kiterjedésü parkja, nagy uradalma és állattenyésztése van. A XVI. században már Károlyi-birtok volt és a kastélyt is a Károlyi grófok építették. 90 szobája főúri elegancziával és kényelemmel van berendezve. Rendkívül érdekesek és művészi becsűek a kastélyban levő családi képek, valamint a számos történeti becsű családi ereklye, műtárgy, nemkülönben a körülbelül 12000 kötetet tartalmazó könyvtár. Gyönyörű függeléke a kastélynak a tágas szép pálmaház, melyben a délszaki fák és cserjék remek példányai díszlenek. A kies részletekben bővelkedő park mögött van a község főtere, mely csinos épületeivel és tisztaságával tünik ki. Itt áll a tetszetős külsejü barokk-stilü templom, a kórház, melyben apáczák végzik a betegek ápolását, a szép emeletes iskola és a takaros gazdatiszti lakások. Mindezek pedig a község bőkezü földesurainak, a gróf Károlyiaknak köszönik fennállásukat.