Nyitramegye élővizekben, - folyók, folyások és forrásokban - igen gazdag; déli részének terjedelmes árterein a közel multban nagy számmal volt mocsár, nádas és holtviz és nagy területeket boritott az ugynevezett földárja. Fő folyói a Vág, Nyitra és Dudvág. A Morva és Zsitva csupán határait érintik; a Dunának pedig csak rendkivüli árvizei jutnak fel a megye déli részére.

A Vágnak 375 kilométer hosszu folyásából mintegy 90 kilometer esik Nyitra megye területére Vág-Ujhely és Negyed között. Vizgyüjtő környéke 11,000 négyszög kilométer kiterjedésü, melyből azonban csekély rész tartozik Nyitramegyéhez, a mennyiben csupán a galgóczi hegy nyugati oldalából lefolyó jelentéktelen patakok s a Fehér-Kárpátok keleti lejtőin eredő folyások ömlesztik bele vizeiket: gyűjtőjük a Dubova-patak.

Nyitramegye legnagyobb része a Nyitra folyó vizkörnyékéhez tartozik. 174 kilométer hosszu kanyargó útján, melyből 130 a megye területére esik, 5,800 négyszög kilométerre terjedő vidék légköri csapadékát gyüjti össze, több kisebb-nagyobb folyás vizét fogadván magába, melyek közül legjelentékenyebb a Belanka és a Bebrava.

Nyitramegye folyói közül a multban a Vág képezte koronként az érdekelt vármegyék, sőt az országgyülések gondoskodásának tárgyát. Legfontosabb volt a Vág mindenkor mezőgazdasági szempontból, mert folyásának felső részeiben rohamos esése miatt gyakoriak voltak a partszaggatások, árvizek alkalmával terméketlen kavicsos réteggel, durva poronddal terítette be partmellékét; folyton vándorló kavicspadjaival gyakran változtatta medrét, s alsó szakaszán, a hol völgye kiszélesedik és terjedelmes árteret képez, gyakori elárasztásaival bizonytalanná, sokszor semmivé tette a mezőgazdasági müvelést, ártereinek jelentékeny részét állandó mocsarakká változtatta, egyuttal azonban, kisebbedő esésénél fogva alsó szakaszán már csak finom iszapot lévén képes tovaszállítani, - partmellékét dús termőképességü sikká egyenlítette ki a letünt évszázadok folyamában.

Már a XVI-ik században sürgette a vágmelléki birtokosság az országgyüléseken a Vág szabályozását. E sürgetések ismétlődtek a 17. és 18-ik században. Erre vonatkozó törvényczikkekre akadunk 1659-ből, 1687-ből, 1751-ből stb.

III-ik Károly király elrendelte a Vág lipótvári szakaszának elvezetését a lipótvári erősség érdekében. Ez a meder-változtatás, úgy látszik, nem vált be, mert az 1751. évi XX. t.-cz. elrendelte Galgócz érdekében, hogy a folyó ismét régi medrébe vezettessék vissza.

A Vág árvizei időközönként rendkivül nagyok voltak; legnagyobbak feljegyzéseink szerint az 1683-iki, 1813-iki, 1894. évi. Az 1813-iki árvíz alkalmával csupán Nyitramegye területén 34 ember esett az árvíz áldozatául; 407mintegy 1,500 állat pusztult el és közel 1 millió 700 ezer frt értékü termény semmisült meg.⁰

Arra nincs adatunk, hogy mikor kezdték meg a parti birtokosok a töltésezést.

1792-ből fennmaradt térkép¹ szerint Hosszufalu, Vecse, Királyfa, Sellye, Tornócz határaiban már voltak töltések, melyek azonban csak a kisebb árvizek ellen nyújtottak ótalmat.

Az 1839/40-es években a Vág töltései már Szeredtől illetőleg, Sopornyától Kamocsáig terjedtek,² és az 1841-ben Bossányi Simon nyitramegyei és Jankó Mihály pozsonymegyei alispánok vezetése alatt kiküldött vegyes bizottság az összes gátakat igen veszélyeztetett állapotban és rossz karban lévőknek jelzi.

Az ármentesítési kérdés csak a hatvanas évek elején kezdett rendesebb mederbe terelődni. A kezdeményezés dicsősége a gróf Károlyiak nevéhez fűződik, a kik a Tisza mellett is nagybirtokosok lévén, már tisztában voltak azzal, hogy az ármentesítés feladata helyesen csakis az ártéri birtokosok összeállása, tehát társulás útján oldható meg, mely lehetségessé teszi a rendszeres munkát, a rendszeres védelmet és az igazságos teherviselést.

Károlyi Lajos gróf szervezte a Vág mindkét partján az első társulatokat 1862-ben. Sajnos, a közhasznu törekvésnek véget vetett a Károlyi grófnak már 1864-ben bekövetkezett halála, mely után a társulatok eredmény nélkül feloszlottak és a töltések gondozása ujra a vármegyékre, jobban mondva a vágsellyei járás szolgabiráira hárult, a kik nem rendelkezvén sem rendszeres és állandó műszaki támogatással, sem előkészített védelmi anyagokkal, csupán a mindenütt és mindenkor megbízhatatlannak bizonyult közerővel állandó sikereket nem mutathattak fel; sok esetben mégis nagy veszélyektől és nagy károsodástól óvták meg az érdekeltséget.

1870-ben szervezte a kormány a vágszabályozási hivatalt Mojsisovics Vilmos vezetése alatt, mely elkészítette a szabályozási terveket.

1874-ben a Vág-jobbpartra Dezasse Emil gróf mint kormánybiztos küldetett ki a társulat megalakítása czéljából; a ki nagy nehézségek közt és csupán az 1876. évi árvíz csapásainak nyomása alatt alakíthatta meg a vág-jobbparti társulatot, Szászy Sándor csöpönyi birtokos elnöklete alatt. Ez a társulat azonban működését meg sem kezdte s 1880-ban eredménytelenül feloszlott.

Sikertelenek maradtak az 1883-ban az akkori közmunka- és közlekedési miniszterium által megindított kisérletek is. Az alakulás nehézségeit az okozta, hogy a parti érdekeltség tulnyomó része Nyitramegyéhez, a veszélyeztetett ártér nagy többsége ellenben Pozsonymegyéhez tartozott. 1886-ban Bujanovics Sándort, a vágbalparti ármentesítő és belvizszabályozó társulat akkori igazgató-alelnökét bizta meg a kormány a jobbparti érdekeltség társulattá alakításával, a ki az érdekeltséggel tárgyalásokba bocsátkozván, az érdekeltek a társulati alakulás alapjául új ármentesítési tervezet kidolgozását kérték; mi megtörténvén, 1887. évi szeptember 15-ére hívta össze az alakuló közgyülést Galantára, de siker nélkül. Pozsonymegye érdekeltsége leszavazta a Nyitra és Komárom megyeit. De az 1888. évi jegesárviz, mely a hetményi és sebesi szakításon át közel 30 ezer kataszteri holdat borított el a jobbparton, s az alsó rész töltéseit csaknem teljesen elhabolta, arra birta Baross Gábor minisztert, hogy minden további kisérlet nélkül a vizjogi törvény 82-ik §-a alapján hivatalból társulattá alakította a vágjobbparti érdekeltséget. A Vág balpartjára 1873-ban Markhót János kormánybiztos küldetett ki, az érdekeltségnek társulattá alakítására. Ez sikerült is, de a működést teljesen megbénították az érdekeltség körében azon időben uralkodott nagyfoku ellentétek, - melyek végre is arra kényszerítették az elnökül megválasztott Károlyi Alajos gróf londoni nagykövetet, hogy 1882-ben a társulat vezetéséről lemondjon.

A közmunka és közlekedési miniszterium 1883-ban elrendelte az ujraalakulást, 408a mi meg is történt az 1883. évi október 31-én Nyitrán megtartott közgyülésen, mely elnökül gróf Hunyady Imrét, igazgató-alelnökül Bujánovics Sándort választotta meg; azóta a társulat müködése zavartalanul folyik.

A mederrendezést a Vágon az állam tartotta fenn magának; az ármentesitést és nagyobb kiterjedésü belvizszabályozásokat végzik a vizi társulatok; a kisebb mederrendezéseket és öntözéseket a kulturmérnökség tervezése szerint és útmutatása mellett a magánosok; s végül a haltenyésztés gondozása s e czélból a magántevékenységnek fölkeltése, irányítása az országos halászati felügyelőség hatáskörébe tartozik.

Az állam által rendszeres, az egész folyóra, vagy annak terjedelmesebb szakaszára kiterjedő szabályozási munkák még nincsenek végrehajtva. A Vágon végzett munkák leginkább védelmi természetüek (partvédezetek, sarkantyuk, kőhányások) vagy a lefolyási viszonyok javitására irányultak.

A komáromi folyammérnökség vezetése alatt végrehajtott mederrendezési munkálatok közül a vágujhelyi, szt.-kereszti, vieszkai, pöstyéni, ratnóczi és galgóczi partvédelmi munkálatokat említjük fel.

A vízlefolyási viszonyok javítása érdekében létesíttetett állami költségen a szelőczei és farkasdi átmetszés, mely utóbbit 1890-ben 40 m. szélességig és kis vízmélységig mintegy 15,000 frt költséggel bővíteni kellett.

Ezzel egyidejűleg épült a rákotai átmetszés 1300 méter hosszban 34 ezer forint költséggel, s végül a tornóczszegi átvágás a vágsellyei határon, 1896. és 1897-ben, 1640 fm. hosszban, 102,308 forint költséggel.

1895-ben kezdte meg a folyammérnökség a Vág folyó egységes szabályozási terveihez szükséges felvételeket. Az egységes tervezés a földmívelésügyi kormány intézkedései értelmében a Vágnak zsolna-komáromi szakaszára 3 év alatt fejezendő be.

A második kerületi kulturmérnöki hivatal vezetése mellett mezőgazdaságilag nagyon hasznos talajjavítási műveleteket hajtott végre a magántevékenység.

A magasabb fokú talajjavítási munkálatokból túlnyomó rész az öntözés körébe vág. Nyitramegye egyes vidékein különben már a legrégibb idő óta léteznek öntözések, melyek egyszerű berendezésük mellett a czélnak általában véve megfelelnek. A régi öntözések közül különösen említésre méltók a Dudvág és Holeska patak mentén lévők, az ujabbak közül a Nyitra völgyében keresztül vitt öntözések.

A Nyitra folyó egész partmelléke az árvízszíne alatt fekszik, legkisebb lefolyó vízmennyisége 1-2 köbméter másodperczenként, mely a malmok duzzasztó gátjainak felhasználásával kiszorítható az öntözendő rétekre, a nélkül, hogy a folyó medrébe költséges vízművek beépítése volna szükséges. Ily módon van öntözésre berendezve Ivánkán Hunyady Imre gróf birtokán 69, Komjáton Wodiáner Albert báró birtokán 140, Ondrohón Károlyi Lajos gróf birtokán 319 kat. hold kiterjedésü rét.

Az öntözést részint a csergedeztető, részint az elárasztó rendszer szerint gyakorolják, s mindenütt kiváló gondot fordítanak a felhasznált víz lecsapolására. A berendezések költségei a helyi viszonyok szerint különbözők; átlag 50-50 forint befektetési tőkét igényeltek kataszteri holdanként; holott ugyanazon viszonyok között az egyszerű lecsapolások kat. holdanként csak 6-16 forintba kerültek.

Nagy kiterjedésű Nyitramegyében azon talaj is, mely alagcsövezésre szorul. A nyitramegyei eddigi alagcsövezéseket oly területeken alkalmazták, melyeken a gazdálkodás eddig úgyszólván lehetetlen volt a talaj túlnedvessége miatt, tehát az alagcsövezésbe holdanként befektetett 30-60 frt költség igen jövedelmező beruházásnak volt mondható.

A 2-ik kerületi kulturmérnöki hivatal eddig berendezett öntözési művekkel 16 helyen 1400, az alagcsövezésekkel 14 helyen 320, a lecsapolásokkal 44 helyen mintegy 11 ezer kataszteri hold területet javított minőségében s újabban is számos talajjavító berendezés van tervbe véve, melyek közül egyike a legnagyobb és legfontosabbnak a Nyitra folyó Chrábor község és Érsekujvár közti részének rendezése s ártereinek mentesítése.

A munka mennyiségére, a költségek nagyságára, valamint gazdasági 409kihatásukra nézve legjelentékenyebbek az ármentesítő társulatok által végzett munkálatok.

Nyitramegye területén ez idő szerint három vízi társulat van, melyek közül csupán a felső dudvágvölgyi tartozik kizárólag Nyitramegye területéhez 7564 kataszteri hold árterével; czélja a Dudvágnak és mellékágainak a szükséghez képest való szabályozása, továbbá a völgy álló vizeinek lecsapolása, végre a létesített munkálatoknak jó karban tartása és a vízhasználati ügyeknek egyöntetű kezelése és ellenőrzése. Főcsatorna gyanánt szolgál a 25 kilométer hosszu Dudvág-meder.

A társulat ifj. Ócskay Rudolf igazgatása alatt áll.

A Vág jobb- és balparti társulatok műveletei nem csupán Nyitra, hanem Pozsony és Komárom vármegyék területére is kiterjednek.

A Vág jobbparti ármentesítő és belvizszabályozó társulat területe egy része az ugynevezett kis magyar alföldnek. Árterülete Apaj-Surtól Gutáig terjed, illetőleg azon pontig, a hol a Vág a Kis-Dunával az úgynevezett érsekujvári Dunaággal egyesül és magába foglalja azon termékeny területet, mely az említett éjszaki és déli határ közt keletről a Vág, nyugatról a Dudvág és Fekete-víz által van határolva s 72 ezer kataszteri hold kiterjedésű. Ezen jelentékeny nagy területből 16,500 kataszteri hold tartozik Nyitramegyéhez, melynek főleg négy községe van a társulat műveleteiben érdekelve; u. m. Vág-Sellye, Királyfa, Farkasd és Negyed.

A társulatot, mint emlitettük, néhai Baross Gábor miniszter 1888-ban hivatalból alakitotta, annak igazgatását Szalavszky Gyula főispánra, mint miniszteri biztosra bizván, aki erélyes kézzel fogott a társulat ügyeinek rendezéséhez, a társulat mérnökévé Bakó Istvánt nevezte ki, az ártérfejlesztést meginditotta, a legsürgősebb töltéshelyreállitások biztositására állami előleget szerzett, s az árvédelmet a viszonyokhoz képest szervezte stb.

Szalavszky Gyula 1890-ben belügyi államtitkárrá neveztetvén ki, helyette a főispáni méltóságban utódja Thuróczy Vilmos bizatott meg a kormánybiztosság vezetésével, aki szintén erélylyel és odaadással haladt a kitüzött uton, Szentiványi Zsigmond főmérnök és képzett műszaki kar közremüködése mellett befejezte az ártérfejlesztést, beszerezte a töltésezés végrehajtására szükséges másfél milliós kölcsönt és igy gondoskodván a kivitel eszközeiről, 4101897. év végére a tervezett töltésvonalakat, csekély hiányok leszámitásával, ki is épitette, 4 méter korona szélességgel, a vizfelől 3, az ármentett oldalon 1 1/2 lábas rézsükkel, ugy hogy azok koronája 1 méterrel magasabban fekszik az 1894. évi juniusi árviznél, és emberileg előre láthatólag teljes biztonságot és védelmet nyujt.

A társulat által kiépitett töltésvonal hossza a Vág mellett Csöpönytől Gutáig, illetőleg Királyrévig 71.4 km. melyből 31.5 km. esik Nyitramegye területére. - Ezen egész töltésvonal kiépitése 2 millió 500 ezer köbméter föld mozgósitását és elhelyezését tette szükségessé, mely jelentékeny összegből 1,340.000 köbméter esik nyitramegyei területre.

A töltésen kivül kiépitette a társulat a szeredi belvizlevezető szifont és a hosszufalusi folyamágelzárást, a vágszerdahelyi, vágai és negyedi partbiztositásokat, a gátőrházakat és a 71 km. hosszu telefon vonalat.

Ezen munkálatok összköltsége 704 ezer frtra rug, mely összegből 357 ezer frt esik a Nyitra megyében végrehajtott épitkezésre.

A költségek fedezésére szolgáló 1 1/2 milliós kölcsönt a magyar jelzálog hitelbank folyósitotta; 4.85% kamat és tőke törlesztés mellett. - Egy évi járadék tehát 72750 frt, melyből egy kataszteri holdra 1 frt 05 kr. évi hozzájárulás esik, aránylag csekély összeg, az általa elért haszonhoz képest, mert a befizetések ellenszolgáltatása a kat. holdanként mintegy 30 frtra tehető tiszta jövedelem biztositása, mely teljesen bizonytalan lenne az ármentesités nélkül.

A vágjobbparti ármentesitő társulat 1897-ben egyesült az alsó dudvágvölgyi ármentesitő és belvizlevezető társulattal, a midőn a kormánybiztosság is megszünt; jelenleg autonom szervezettel folytatja közhasznú működését. - Elnökei Szalavszky Gyula és Zsigárdy Gyula. - Állandó személyzete Szentiványi Zsigmond igazgató főmérnökön kívül két szakaszmérnök, egy a gátfelügyelettel megbízott segédmérnök, egy pénztárnok és 10 gátőr.

A vágbalparti ármentesítő és belvízszabályozó társulat területe a Vág folyó balpartján Sopornyától Komáromig terjed, keletről a Sopornya, Mocsonok, Ujvár, Naszvad, Gyalla, marczelháza-dunaradványi magaslatok által - délről pedig a Duna által van határolva. - Kiterjedése 82 ezer kataszteri hold, melyből Nyitramegyére 38300 hold esik.

A társulat árterét Érsekujvár és Puszta-Lándor közt áthasítja a Nyitra folyó alsó része, s Ó-Gyalla és Martos közt a Zsitva folyónak torkolati része. A Duna nem érinti ugyan a megye területét, de rendkivüli árvizei, mint például 1851-ben, 1876-ban feljöttek az árterületeken egészen a tardoskeddi határba eső Puszta-Jánosházáig s elboritották az érsekujvári, andódi, negyedi, farkasdi és tardoskeddi határoknak jelentékeny részét.

A nyitramegyei ártérnek déli határa Negyed, Tótmegyer, Andód és Érsekujvár községek déli határaival esik össze.

A társulat vizrendszere egyike a legnehezebbeknek; négy élő folyón kivül idegen gyülevészvizek és a terület saját csapadéka, illetőleg felületi, fakadó és szivárgó vizei zavarták, sokszor lehetetlenné tették az ártereknek kellő gazdasági kihasználását.

Az eredeti alakulás szerint, a társulat területe Sopornyától a naszvadi határig terjedt, nem volt magaslatokkal határolt természetes déli határa, s egy mesterséges csatorna, melyben a Nyitrával egyesitett Zsitvát tervezte Mojsisovics kir. főmérnök a Vágba vezetni (Nyitra-Zsitva), képezte volna ezt. A társulat mindamellett hozzáfogott a tevékenységhez.

Az uj vizjogi törvény 1885-ben meghozatván, Baross Gábor államtitkár, majd miniszter, elrendelte a déli mesterséges határon aluli komárommegyei érdekeltség bevonását és a társulat ujjászervezését. Az ujraalakulás 1892. év deczember 28-án megtörtént, a midőn is a komárommegyei érdekeltség a tervezetet megismervén, azt elfogadta és önszántából csatlakozott a régi társulathoz, melynek most alsó szakaszát képezi. - Ez alkalommal gróf Hunyady Imre elnök s a társulat megalakitása, szervezése, helyes irányba terelése és vezetése körül elévülhetetlen érdemeket szerzett Bujánovics Sándor ügyvezető-alelnök, az egész érdekeltségnek legnagyobb sajnálatára, a társulat vezetésétől megválván, elnökké Eszterházy Mihály grófot, alelnökké Ordódy Pált választotta az érdekeltség.

411A társulat eltérőleg a legtöbb tiszai és dunai társulattól az ármentesitést és belvizszabályozást egyidejüleg tette tanulmány és végrehajtás tárgyává, hogy érdekeltjeinek gazdasági viszonyain lehető legrövidebb idő alatt segitsen.

A társulat igazgató-főmérnökének, Mezey Gyulának vezetése alatt a tanulmányok kiterjedtek a Vág-, Duna- és Nyitra-folyók elleni árvédelemre, a Nyitra alsó szakaszának szabályozására, a Zsitva-torkolat rendezésére, a Vág balpartján szükséges partvédelemre, a belvizek (gyülevész- és fakadóvizek) lecsapolására, illetőleg mesterséges kiemelésére. A tényleges kivitel nagy arányokban az 1894. évben indult meg, amidőn építkezésekre 3 millió 300 ezer forint értékű kölcsönt vett fel a társulat 50 évi törlesztésre 4.82% kamat- és tőketörlesztés mellett. Az építkezés a fenforgó nagy természeti akadályok, a Dunának 94-97. években számtalanszor ismétlődött árvizei daczára is, gyorsan haladt és 1897. év végére, csekély hiányokat leszámítva, be is fejeztetett.

Elkészültek a Vágbalpart töltései 67 1/2 kilométer hosszban, melyből Nyitravármegye területére 36 km. esik; a hosszúfalusi, szimői és kamocsai partvédezetek; a dunai védvonal Komáromtól Zsitvafőig 13 km. hosszban; a Nyitra-folyó alsó szakaszának 14 átmetszése 11 km. hosszban; a Zsitvatorkolat kiigazitása 1.4 km. hosszban; a Nyitra-folyó mindkét oldali töltései a zsitvamenti bekötésekkel együtt, mintegy 60 km. hoszban; az 1-ső és 2-ik számú magas parti gyüjtőcsatornák, az első 7 1/2, a másik 34 1/2 kilométer hosszban, valamint az utóbbinak tornóczi, tardoskeddi és alsó-jattói mellékárkai s mindkettőnek összes állandó hídjai (27); az 1., 2. és 3. belvízcsatornák 5 1/2, 28, 8 1/2 km. hosszban és a 4. számúak torkolati része, 16 őrház és 3 felügyelői lak, számos csőzsilip és betonáteresz, három czentrifugál szivattyú-telep 240, 110 és 210 indikált lóerőre és 300, 250 és 250 cm emelési magasságra tervezve, a hozzájuk tartozó gép- és kazánházakkal, gépész és gépápolók lakásaival, szertárakkal és mellékhelyiségekkel 470 ezer frt összköltséggel. A 2-ik számú belvízcsatornához tartozó szivattyútelep már komárommegyei területen épült, de a nyitramegyei Pa.-Jánosháza, Tardoskedd, Pa.-Keresztur, Tótmegyer és Érsekujvár határainak lapályait és Negyed község balparti részét mentesíti a belvizektől akkor is, ha a Nyitra folyó magas vízállása miatt a csatorna torkolati zsilipje le van zárva, mert ez esetben a körfutószivattyú jön működésbe; ez a telep 3240 liter vizet képes szállítani másodperczenként, vagyis 280 ezer köbmétert 24 óránként: más szóval 280 ezer négyszögméter nagyságú területet képes naponként 1 méter mély vízrétegtől megszabadítani. A belvíz 170 cm. átmérőjű földalatti beton-csövön jut a vízgyűjtő-medenczébe, melyből az állandó Compaund-gépek által hajtott két körfutószivattyú a Nyitra folyó jobbparti töltése alá helyezett nyomócsőveken át nyomja azt be a folyóba; a Nyitra alacsony vízállásánál a tápláló- és nyomócső-vezeték egyszerű csőzsilipet képez, melyen a belvíz szabadon ömlik a Nyitrába.

Tájékozásul fölemlítjük, hogy az elősorolt munkák mintegy hét millió köbméter földmozdítással jártak, közel háromezer kataszteri hold kisajátítását tették szükségessé s a társulati érdekeltség létesítésük érdekében kiadott 1897. év végéig 3 millió 800 ezer forintot. A társulat kölcsöneinek összege 4 millió 550 ezer frt, melyből 55 ezer forint 50 kr. szabályozási tőke esik egy holdra, s így átlag 2 frt 77 kr. évjáradék. A társulat minden tekintetben alapos munkára törekedett. Gátjai minőségre, szilárdságra nézve kiválóan jók és sűrű gyepet képező fűmagkeverékkel lettek bevetve. Az anyagvételi helyek úgy a Vágnál, valamint a Nyitránál is vízlevezető árokhálózattal vannak a folyóval összekötve a mentesek fakadó és szivárgó vizeinek csökkentése, a feliszapoltatás siettetése, a haltenyésztés és a védő-füzesek érdekében. Védő-füzesek létesítése czéljából millió számra menő füzet, égerfát kőris-csemetét és dugványt ültettek el; árvízborításnak kevésbbé kitett helyeken meghonosították a nemes-füzet, a gyüjtő-csatornák mellett akáczot, az őrházak körül gyümölcsfákat ültettek.

Nagy gond fordíttatott a közlekedés biztosítására is. A társulat csatornahídjai erősen alapozott, terméskövekből épült ellenfalakkal biró vasgerendahídak különböző teherbiró-képességgel 4 tonnától 24 tonnáig; ez utóbbiakon alátámasztás nélkül a gőzeke is közlekedhetik.

412A védelem és kezelés könnyitésére szolgál a társulat 150 kilométerre terjedő telefon-hálózata.

A társulat művei közgazdaságilag is igen értékesek.

A Vágnak az utolsó évtizedben két nagy árvize volt, az 1888. és 1894. évi, az első 30 ezer, az utóbbi 32 ezer kat. holdat borított el a Vág jobb partján. A Vág balpartja akkor már jobban kiépített töltései szervezett védelme folytán megmenekült a katasztrófától.

Az 1888-ik évi tavaszi árvíz tönkretette a Vág jobbpartján az őszi vetéseket, elpusztította az azokba befektetett összes munkát, kat. holdanként legkisebb számítással 25 frt kárt okozott, a Vág-balparti társulat ez évben mintegy 900 ezer forint kártól szabadult meg. Az 1894. évi árvíz junius második felében mért a jobbparti gazdákra érzékeny csapást, a learatásra való összes terményt megsemmisítette; ha ennek értékét a gazdaságilag mintaszerűen kezelt balparton kat. holdanként csak 50 frtra teszszük, a társulat a sikeres védelem folytán az esetben 1 millió 600 ezer forint; a két esetben együtt több, mint 2 1/2 millió frt kártól menekült meg. Ehhez jönnek a rombadőlt házak helyreállítási költsége, kisebb vizek által jóformán évről-évre ismétlődő károk, a lefolyással nem biró lapályos területeknek évek során át elmocsarasodása, a közlekedés megrontása, közegészségügyi hátrányok, a takarmányhiány miatt az állatállományban beállott veszteségek, az iszapos széna és legelő káros hatása az állategészségügyre stb. stb.

A társulat állandó személyzetét képezik: egy igazgató, egy főmérnök, (a két állás ez idő szerint egyesítve van), két szakaszmérnök, egy pénztárnok, egy nyilvántartó, (ellenőr), 5 felügyelő és vízmester; 22 gát-őr és csatorna-őr.

A társulat autonom működése zavartalan; választmányában az érdekeltségnek minden rétege kellően képviselve van. Ez idő szerinti elnöke Károlyi Lajos gróf, az ügyek vezetője Ordódy Pál alelnök.