A vármegye hitelügye csak a jelen század utolsó évtizedeiben indult fejlődésnek, a váltóképesség kiterjesztésével, a telekkönyvek rendezésével s a kölcsönök nyujtására alakult pénzintézetek létesítése útján lehetett csak a kölcsönök elhelyezésének biztosítékait megadni s magukat a kölcsönügyleteket a szabadon garázdálkodó uzsorások és ezek közvetítőinek kezeiből kiragadva, az adós és hitelező kölcsönös előnyére szolgáló kölcsönügyletek létesítésének lehetőségét megteremteni.

A vármegye közgyűléseiről vezetett jegyzőkönyvek bőséges bizonyítékokat nyujtanak a múlt idők birtokos-osztályának kölcsönügyletei nehézkességéről s köztudomású az a körülmény, hogy egy-egy ily hatósági közbenjárás által megerősített "obligatio" folyósítása több időt követelt a makacs adósság szemben folytatott pereskedés lassú volta miatt, mint a mennyit jelenleg egy szövevényes csődügynek lebonyolítása megkiván.

Ily körülmények között érthető, hogy a hitelező pénzét nem szívesen helyezte el ily bizonytalan jövőjű ügyletbe s a pénzt kereső kénytelen volt az uzsorásoknál és ezek közvetítőinél hallatlan magasságú kamatláb mellett a szükséges pénzt felvenni.

A birtokos középosztály vagyoni hanyatlásának mérséklése és a tényleges szükséglet és a kivánalmak kielégítése végett létesült az első vármegyei takarékpénztár 1848. évben Érsekujvárott.

Habár e pénzintézet ügymenetének fellendülése a várakozásokat messze felülmúlta s így az intézet létesítői, tőkéjük elhelyezése, valamint a pénzt kereső közönség a kölcsönök előnyös feltételeivel nagyon meg lehettek elégedve, a jó példa csak hazánk alkotmányos életének ujjáébredése hajnalán talált a nyitrai takarékpénztárban követőre, mely 1863-ban alakult.

A hatvanas évek bizonytalan politikai viszonyai adják meg az okát annak, hogy ujabb 5-6 év telt el, míg a vármegye élénkebb kereskedelemmel biró helyein, a vármegye két pontján már létesült, élénk forgalmú és követésre biztató 402vállalat utánzásra talált. Így alakult 1868. évben Szakolczán, az 1869-ik évben Nagy-Tapolcsányban és Vág-Ujhelyen egy-egy takarékpénztár és ugyancsak 1869-ben Nyitrán egy népbank.

Ez utóbbi pénzintézet alapításával megtörtnek látszik az ilynemű vállalatok létesítésétől tartózkodóknak bizalmatlansága és ezen körülmény, de még inkább a 70-es évek elején a szomszéd Ausztriából hazánkra is átterjedt merész vállalkozási hév megteremtette megyénkben e téren is a túlprodukcziót. 1871-től 1873-ig nem kevesebb mint 10 pénzintézet létesült a vármegye területén, melyek közül 6 mint takarékpénztár, 4 pedig mint bank- és váltó-forgalomra berendezett pénzintézet a helyi viszonyoknak megfelelő nagyságú részvénytőkével alapíttatott. Ezen rövid fellendülési korszak szomorú vége a tőkét ismét tartózkodóvá és bizalmatlanná tette, úgy hogy ujabb 10 év telt el, míg a vármegye területén egy pénzintézet létesítése ujra lehetővé vált.

A fennálló pénzintézeteknek álénk forgalma és jó üzleti eredményei a vállalkozási kedvre serkentőleg hatottak, ujabb és ujabb takarékpénztárak és bankok létesültek, úgy hogy jelenleg alig van a vármegyének 4-5000 lakost számláló oly községe, melyben ily részvénytársaság, több-kevesebb jó eredménynyel ne működnék.

Jelenleg a vármegyében 27 pénzintézet áll fenn, melyeknek alapítási éveit, tényleg befizetett részvénytőkéit, tartalék-alapjait, betéteit, váltó- és jelzálogkölcsönei állását, valamint az 1896. évben fizetett osztalékokat az alábbi táblázat tünteti fel.

A közel 2 millió forintnyi befizetett részvénytőkével szemben, a tartalékalapok az utolsó 12 év alatt 1/4 millióról közel 1 millióra emelkedtek; a forgalom növekedése 104 milliót tesz ki s a betétek állaga megkétszereződött. A betétek összegének növekedő magassága, a vagyonosodás előrehaladása és a takarékossági hajlam öregbedése jeleként magyarázható.

Ellenben az a körülmény, hogy a váltó- és jelzálogkölcsönök összege a betétek nagyságát 5 millióval felülmúlja s hogy ezen két tárcza összege az utóbbi 12 év alatt 11 millióval növekedett, akként magyarázható, hogy a vármegye lakosságának gazdálkodása, a szenvedőleg vagyoni állapot szomorú terjedését mutatja. Csakhogy ezen szempontból a váltótárcza állása el nem bírálható, mert a váltókölcsönök növekedő összegének oka bizonynyal nem 404kizárólag az eladósodásban, hanem a kereskedelmi viszonyok fellendülésében is keresendő, mely fellendülés a váltóforgalom szükségszerü öregbedését vonja maga után.

Ellenben az a teher, mely a vármegye birtokos-osztályának ingatlanára nehezedik és mely az utóbbi 12 év alatt 5 milliónyi növekedést mutat, gazdaközönségünk vagyoni állapotát alkalmas kedvezőtlen színben feltüntetni.

Tényleg kedvezőtlen is, mert, ha tekintjük azon adatokat, melyek a vármegye területén levő ingatlanok megterheltetésére vonatkoznak s azon különbözetet, mely az uj teher bekebelezése és a régi terhek törlesztési összegei között fennáll, az 1883-1893. évek közötti évtized alatt e különbözet - amint az dr. Thuróczy Károlynak, Nyitravármegye közgazdasági és közművelődési viszonyairól szóló értekezésében látható, 10 milliónyi teherszaporulatot tesz ki, mely összeg mint uj adósság, a vármegye birtokososztályának ingatlanaira nehezedik.

Némi vigaszt meríthetünk azon tudatból, hogy míg Magyarországon a teherszaporulat ezen 10 év alatt fejenként 46 frtot, az e vármegyében csupán 27 frtot tesz, s hogy a terület-arány megterheltetése szempontjából is az ország átlagos viszonyainál kedvezőbben állunk; a mennyiben egy □ kilométerre Magyarországban 2487 frt, e vármegyében pedig csupán 1904 frt teherszaporulat jut.

Végül némi megnyugvást meríthetünk azon körülményből is, hogy az ingatlanokra nehezedő terhek szaporulatának egy része uj szerzemények vásárlásának közvetítésére is fordíttatik.

A megyei pénzintézeteknél feltüntetett jelzálog-terhek összege a tényleges állapotot nem mutatja, a mennyiben a jelzálog-kölcsönök jelentékeny részét, mint törlesztéses kölcsönöket, bécsi, budapesti és pozsonyi pénzintézetek folyósítják s azzal pénzintézeteink üzleti forgalma jelentékenyen károsodik. Eme körülmény kellő méltatását tanúsítják az érsekujvári, nyitrai takarékpénztárak s még nehány nagyrészt nyitrai pénzintézet, midőn a törlesztéses jelzálogkölcsönök folyósítását is üzletkörükbe vonják.

Csakhogy a rendelkezésre álló betétek és tartalékalapok összege, ezen kölcsönmód kiterjedt alkalmazásának az intézetek legtöbbjénél útját állják, a mennyiben ők maguk is 4-5% kamatláb mellett kénytelenek visszleszámítolási kölcsönöket felvenni s ekként a legelőnyösebb, vagyis alacsony kamatláb mellett hosszú időközre kötött törlesztéses kölcsönök nyujtására nem képesek.