388IPAR ÉS KERESKEDELEM NYITRAVÁRMEGYÉBEN.
Irta Szabó Endre. Az ipartelepekre vonatkozó részt Vende Aladár
A VOLT HOLICSI PORCZELLÁNGYÁR.
(Fejkép) Saját felvételünk.
Iparüző helyek.
Nyitravármegyét természeti fekvése nagyrészben az ipar fejlesztésére utalta. A megye északi és nyugati felében a mezőgazdaság már a középkorban is csak kevéssé volt képes, aránylag nagy számú lakosságot eltartani, míg másfelől e határszéli megyét a kelet felé húzódó iparáramlat közvetlenül útjában találta s a szomszéd iparűző országokból sokan települtek e megyébe olyanok, akik iparczikkeiknek innen befelé Magyarországba könnyebben szerezhettek piaczokat. Innen van, hogy Nyitravármegyében nagy számmal vannak oly kisebb városok, sőt faluk, melyek már a XVI. és XVII. században fejlődött s az ezen időbeli törvényeknek és szokásoknak megfelelő iparral birtak, mely helyeken az iparos-lakosság száma jól meghaladta az ország belsejében lévő egyes nagyobb városok iparűző lakosainak számát.
A megye kisebb, de ipari szempontból jelentékenyebb községei sorából a következő adatokat sorolhatjuk föl:
Vittencz.
Vittenczen a szabók 1548. szeptember 1-én kaptak engedélyt gr. Erdődy Erzsébet földbirtokostól arra, hogy a trencséni szabóczéh szabályzatát mintául véve, czéhet alakítsanak. Ezen okirat ma is megvan, valamint megvan az ottani takácsczéh 1651. október 27-én kelt tót nyelven szerkesztett szabályzata is. A csizmadiaczéh 1693. január 4-én keletkezett s szabályai magyar nyelven szerkesztvék, a vargák czéhe azonban valószinűleg előbb keletkezett, de a czéhszabályok elvesztek, a jegyzőkönyvek azonban 1709-től fogva megvannak; ekkor már 18 varga tartozott a czéhhez. Ugyanitt jelentékeny számmal űzték iparukat a posztógyártók, kik 1730-ban többnyire 2-5 legénynyel dolgoztak. Volt czéhök is, de ez később vegyes czéhhé alakult át s abba a szíjgyártók, kerékgyártók, kovácsok, asztalosok, ácsok, cserepesek is felvétettek. Jelentékeny virágzásnak örvendett itt a malomipar és sörgyártás is. Már 1423-ban említés tétetik az uradalom tulajdonát képező vizimalomról, 1735-ben pedig már öt molnár áll czéhben, tehát ugyanannyi 389malomnak kelle léteznie. A kastély közvetlen közelében létezett sörházról 1764-ben tétetik említés. 1764-ben bessenyei Molnár Endre serfőző bérelte e sörházat s évi bér fejében 100 körmöczi aranyat fizetett, mely az akkori viszonyokhoz képest nagy összeg volt s a vállalat jelentékeny forgalmáról tanúskodik. Érdekes a bérszerződésnek azon pontja, mely szerint a serfőző a sör itczéjét egy polturán felül az uradalom különös beleegyezése nélkül nem mérheti és hogy a jobbágyok, 12 rénes-forint birság terhe alatt, sörszükségleteiknek más sörházból beszerzésétől el voltak tiltva.
A NYITRAI SÖRGYÁR.
Plcho felvétele.
Verbó.
Verbón a legrégibb czéh a vargáké volt, melynek szabályzatát Nádasdy Ferencz gróf 1598. junius 2-án hagyta jóvá. A csizmadiaczéh szabályai szintén ezen évben keltek, míg a mészárosok 1724-ben, a posztó-készítők 1624-ben, a molnárok 1648-ban kapták czéhszabályaikat. 1628-ban Verbón 4 szabó, 5 fazekas, 2 szűcs, 2 pintér, 9 posztógyártó, 5 varga, 1 kalapos, 5 mészáros volt. Az 1753-iki megyei összeírás szerint pedig már 124 iparost találtak, kik közül a többek közt volt 1 serfőző, 1 mézesbábos, 11 posztós, 10 mészáros, 1 aranyműves stb. A posztóiparon kivül azonban legvirágzóbbnak tünik fel itt a multban a malom-ipar és szeszfőző-ipar. Az 1753-iki összeírás 23 molnárt talált, s ugyanezen évben 40 üstben égettek pálinkát.
Csejte.
Csejte egykor virágzó iparáról ama kilencz czéhzászló tesz tanúságot, melyeket a templomban őriznek. A fazekasok czéhe 1709-ben alakult meg, midőn ezen iparágat 10 mester gyakorolta. A fazekasok czéhe 1709-ben alakult meg, midőn ezen iparágat 10 mester gyakorolta. A vargák czéhe még korábban alakult meg, de jegyzőkönyveik csak 1640-től 1753-ig vannak meg. A szűrszabók és szabók együttesen alkottak czéhet 1719-ben, míg a czimadiaczéh a vágujhelyi és bocskói czéhhel volt egyesülve. 1753-ban Csejtén 64 iparos élt, ezek közt 4 serfőző.
Vág-Ujhely.
Vág-Újhelyen az iparűzők számát az 1753-iki megyei összeirás 220-ra teszi. Legrégibb czéh volt itt a csizmadiáké, melynek szabályzata 1642-ből való. A lakatosok 1666-ban, a szűcsök 1689-ben, a fazekasok 1725-ben, a szabók 1758-ban, a német vargák 1767-ben nyerték czéhszabályaikat, míg a posztókészítők czéhszabályainak eredete ismeretlen. A kerékgyártók, asztalosok, lakatosok, kovácsok, nyereggyártók egy czéhet képeztek ugyan, de mindeniknek külön czéhlobogója volt.
Nagy-Kosztolány. Bori.
Megemlítjük még, hogy Nagy-Kosztolányban 1753-ban sörház és műmalom, Boriban ugyanazon évben sörház volt, mely utóbbiért 220 frt évi bért fizettek.
Mindezeket példaképen hozzuk fel annak bizonyítékául, hogy Nyitravármegyében már a XVI. században az ipar a virágzásnak aránylag magas fokán állott és ha a megye kisebb városai is úgy az iparűzők, valamint azok czéheinek száma tekintetében az ipar virágzásának ennyi bizonyítékait képesek felmutatni, nem szenved kétséget, hogy Nyitra, a régi püspöki város, Érsekujvár, a katonailag erődített hely és sokszor a felvidéki hadműveletek középpontja, Galgócz, Privigye stb. ipari tekintetben szintén igen szép multra mutathatnak vissza.
A NYITRAI MALÁTAGYÁR.
Plcho felvétele.
390Vásárosok. Ipara XVIII. században.
Jellemző Nyitravármegye ipartörténetében különösen azon körülmény, hogy az egyes iparágak a megye egyes pontjain tömörültek, miből az tűnik ki, hogy ezen egyes helyeken nagy számban együttlakó, egynemű ipart űző kézművesek nem csupán a helyi szükségletet elégítették ki, hanem készítményeiket messze vidékek piaczaira szállították el. Tényleg a nyitrai iparosok, különösen a posztókészítők, távol fekvő vidékek vásárait keresték fel, megfordultak az Alföldön is, sőt a galicziai vásárokat is látogatták. Az iparágak egyes pontokon való konczentrálása tekintetében érdekes feljegyzéseket találunk Nyitravármegyére nézve, Szaller György "Földmérő és Vízépítő-Mester" 1796-ban "Magyarország földleirásának rövid foglalattya" czimen, Pozsonyban megjelent könyvében. E szerint Vittenczet posztókészítők és vargák lakják leginkább, Verbó nevezetes a sok szabókról, kik nagyrészét az országnak köpenyekkel és közöltözettel tartják. Privigyén a sarú- és posztókészítő tót lakosokról emlékezik dícsérőleg, míg Szobotist sok fazekasairól és késcsinálóiról volt nevezetes. Megemlékezik a Sasváron létezett karton-fabrikáról és a privigyei porczellán-fabrikáról is s ez utóbbit különösen dícséri.
Nyitramegye multbeli iparának feltüntetése kapcsán fel kell még említenünk a Német-Prónán űzött daróczszövést, Brezova virágzó bőrcserzőiparát, Ó-Tura, Hrussó, Lubina és Botfalu fafaragási iparát, melyek a jelenkorra is áthúzódtak s részint házi iparrá, részint gyáriparrá alakultak át.
Mai ipar.
Felemlítendő az is, hogy Nyitravármegyében az iparfejlesztést a politikai események kevésbbé zavarták és gátolták meg, mint az országnak más részeiben; párttusák, hadműveletek, lázongások, kivált Felső-Nyitrában, a békés polgárok nyugalmát ritkán háborgatták, sarczolásoknak, szabadalmaik elvonásának s azok visszavívása küzdelmeinek is kevésbbé voltak kitéve, sőt az 1848/49-iki események is csak kis mértékben érintvén a megyét, annak iparos lakosai nyugodtan folytathatták őseiktől öröklött foglalkozásaikat. Egyes kézműiparágnak többet ártott mindezeknél a gyáripar fellendülése; különösen ártott a posztókészítő-iparnak, melynek primitív eszközökkel dolgozó művelői kezéből a kenyeret jóformán kivette. Ez változtatta meg különösen Nyitravármegye hajdani iparának képét; néhány iparág teljesen elenyészett, mások házi iparrá vagy gyáriparrá változtak át, míg némelyek csak tengődnek. Nagyban és egészben azonban Nyitravármegye ipara ma is a virágzás magas fokán áll s bár átalakult, modern köntöst öltött fel, de állandóan sok ezer ember kenyerét adja meg s nem csekély mennyiségű különböző ipartermékkel szaporítja az ország ipari működésének eredményét. Ezt bizonyítják a következő adatok, melyek a megye iparának mai helyzetét tárják elénk.
Gyáripar.
A gyáripar, mely részben a korábbi virágzó kézműipar egyes ágaiból fejlődött ki, Nyitravármegyében oly magas fokra emelkedett, mint a szomszéd megyék egyikében sem. 1896-ban a megye területén 57 gyári vállalat állott fenn, míg Pozsonyvármegye területén (Pozsony városát nem számítva) 391ugyanakkor csak 43, Trencsénvármegyében pedig 45 gyár létezett. A nyitravármegyei gyárak iparcsoportok szerint következőleg oszlottak meg:
| Vas- és fémipar | 1 gyár, | 80 munkással. |
| Gépipar | 1 gyár, | 30 munkással. |
| Építési ipar | 5 gyár, | 157 munkással. |
| Faipar | 2 gyár, | 28 munkással. |
| Butoripar | 1 gyár, | 25 munkással. |
| Bőripar | 1 gyár, | 155 munkással. |
| Fonó- és szövőipar | 4 gyár, | 22 munkással. |
| Sokszorosító-ipar | 1 gyár, | 12 munkással. |
| Apró- és díszműárú | 4 gyár, | 342 munkással. |
| Vegyészeti ipar | 12 gyár, | 108 munkással. |
| Élelmezési ipar | 25 gyár, | 1648 munkással. |
A NYITRAI GÁZGYÁR.
Plcho felvétele.
A nevezetesebb gyárak a megye jelentékenyebb városaiban következők:
Nyitrán. Verő Sándor gépgyára 30 munkással, Nyitrai légszeszgyár-részvénytársaság 32 munkással, "Hungária" gőzmalom 30 munkással, Back Ernő gőzmalma 45 munkással, Majsovics István czukorgyára 22 munkással, Nyitrai serfőző 30 munkással, Nyitrai malátagyár r.-t. 46 munkással, Eckstein Ede malátagyára 30 munkással.
Érsekujváron. Érsekujvári téglagyár 42 munkással, Kurzweil Gáspár téglagyára 25 munkással.
Nagy-Surány. Geyer Vilmos gőztéglagyára 55 munkással, nagy-surányi czukorgyár részvénytársaság 700 munkással, Glasz Miksa gőzmalma 22 munkással, Deutsch Antal czukorkagyára 28 munkással.
Holicson. Cs. és kir. uradalom gőzfűrésze 18 munkással, Jankó Márk malátagyára 22 munkással, Redlich testvérek malátagyára 18 munkással.
Lipótváron. Ifj. Müller József faágy-gyára 25 munkással, Quintner L. vasbútorgyára 80 munkással.
Nagy-Bossány. Schmitt A. és társai bőrgyára 155 munkással.
Brezova. Pollacsek István, Bzduch Márton, Gavora Samu gyapjúmosógyáraik 10-15 munkással.
A.-Vesztenicz. Gr. Matuschka Gábor botgyára 150 munkással.
392Vág-Újhely. Lax Lipót botgyára 76 munkással, Neubauer Sándor sörfőzdéje 14 munkással, Tauber Lipót malátagyára 16 munkással.
Nagy-Kosztolány. Stunwohl Lajos aranykeretgyára 30 munkással.
Galgócz. Pfahn Károly botgyára 86 munkással, Popper Dávid és társa serfőzője 12 munkással, Eisler Dániel malátagyára 18 munkással.
Kutti. Klinger Samu keményítőgyára 16 munkással.
Sasvár. Patzenhoffer Konrád czukorgyára 130 munkással, Pollák Samu fiai keményítőgyára 10 munkással.
Szenicz. Kaufmann Adolf malátagyára 14 munkással, Deutsch Manó czukorkagyára 10 munkással.
Nagy-Tapolcsány. Schlesinger Armin malátagyára 14 munkással, Deutsch Imre téglagyára 24 munkással.
Kézműipar.
A kézműipar régi hírnevéhez méltóan, ma is nagy arányú fejlődést mutat, mit igazol az, hogy míg Nyitravármegye kézműiparosainak száma 1896-ban 9245 volt, Pozsonyvármegye (Pozsonyváros nélkül) csak 5754, Trencsénvármegye 4436 iparost számlál. Az iparosok 1895-től 1896-ra 207-el szaporodtak, ami 2.29 százaléknak felel meg. A jogosítvány különbözősége szerint az iparosok következőleg oszlottak meg:
Képesítéshez kötött iparosok 5353
Engedélyhez kötött iparosok 2279
Egyebekhez kötött iparosok 1613
BACK ERNŐ ÁRPÁD-GŐZMALMA.
Lőger felvétele.
A képesítéshez kötött iparosok egyes iparágak szerint következőleg oszlottak meg:
Arany- és ezüstműves, ékszerész 12, aranyozó és fémverő 1, asztalos 311, bádogos 39, Bognár és kaptafakészítő 275, borbély, fodrász 55, cserepes és palafedő 32, csizmadia 652, czipész 641, czukrász 16, esztergályos és pipafaragó 21, fésüs 8, gombkötő, paszományos 12, hangszerkészítő 1, hentes 153, kádár 89, kalapos 65, kályhakészítő 8, kefekötő 9, kelme- és fonalfestő 20, keztyűs és sérvkötő 2, kárpitos 14, késes 2, kocsigyártó 3, kosárfonó 9, kovács 648, könyvkötő 35, köteles 41, kötőszövő 1, kútcsináló 3, lakatos 125, mázoló és czímfestő 37, mészáros 468, mézeskalácsos és viaszöntő 29, nyerges és szíjgyártó 102, órás 41, puskaműves 6, rézöntő, réz- és bronzműves 15, sütő 262, szabó és gubás 617, szappanos és gyertyamártó 25, szobafestő 45, szűcs 80, timár 323.
393Az engedélyhez kötött iparüzők megoszlása a következő:
Fogadós, vendéglős, korcsmáros 1220, kávés 23, kávémérés 19, zsibárus 25, foglalkozást közvetítő, cselédszerző 8, kéményseprő 13, rendes járati időközhöz kötött személyszállítást üző 3, bérkocsis 139, építőmester 29, kőmüves 370, ács 401, kőfaragó 29.
Egyéb iparosok voltak:
Czukorkakészítő 7, eczetgyártó 16, fazekas 74, fürdős 10, likőrgyártó 7, műkertész 43, száraz-, vízi- és szélmolnár 888, szikvízkészítő 38, szítás 98, takács 349, üveges 51, vésnök 3, vegyes iparágak 59.
Házi ipar.
A HUNGÁRIA HENGERMALOM.
Plcho felvétele.
A házi ipar Nyitravármegye lakossága jelentékeny részének, úgyszólván ősi foglalkozása. A viszonyok utalták arra a megye északi és északnyugati részének lakóit, hogy a megélhetés ezen eszközéhez nyúljanak, mig a szomszédos Morva és Szilézia lakóival való érintkezés a házi ipar több hasznos nemének gyakorlására képesítette őket. Azonban ma a háziipar képe e megyében is egészen más, mint néhány évtizeddel ezelőtt; a gyáripar egyes házi iparágakat teljesen elnyomott, de ezek helyett újak, a kor követelményeinek megfelelők keletkeztek. Igy például a vászon- és gyolcs-szövés, mely azelőtt a házi ipar legelterjedtebb ága volt és termékei fontos kereskedelmi czikket képeztek, ma már csak igen kevés helyen üzetik s a textilipar házilag gyakorolható ágai közül már csak fonalfonás gyakoroltatik kiterjedt mértékben. Ehhez csatlakozik a himzés, mely tekintetben a felső-nyitramegyei nők kiválóan exczellálnak s himzéseik, melyek mintáit maguk rajzolják gazdag és jó izlésre valló színpompával, különösen Pöstyén és Galgócz vidékén emelkedett tökéletességüek s az itt előállított takarók, függönyök, párnabetétek stb. messze a megye határain túl is kedvelt fényüzési czikkek. A csipkeverést a nyitrai, vágsellyei, galgóczi és vágujhelyi járásokban gyakorolják, de inkább csak a házi szükséglet fedezésére.
Chvojniczai tanműhely.
Az ősi házi iparágak körül jelentékeny helyet foglal el ma is a fafaragás, melylyel nehány községnek csaknem összes lakossága foglalkozik, közönséges használatra szánt házi eszközök, u. m. fatálak, tálczák, lapátok, csapok, különböző tartók, teknők, dézsák készülnek elő ezen háziiparág útján, melyek nemcsak Magyarország legtávolabbi piaczán, de Ausztriában és a Balkán államokban is kelendőségnek örvendenek. Ehhez csatlakozik a galgóczi és vágsellyei járásokban számos családnak kenyeret adó kosárfonás is, mely utóbbi időben több és több műizléssel párosul. Itt kell megemlítenünk a fenyves-chvojniczai fafaragó, illetőleg gyermekjáték-tanműhelyt, mely 1890. év október 1-én nyilt meg. A tnműhelyt a Felvidéki Közművelődési Egylet létesítette oly czélból, hogy az idevaló szegény lakosságnak télen foglalkozása és keresete legyen, és hogy a gyermekjáték-készítést Nyitravármegye hegyes vidékein mint házi ipart lehessen meghonosítani. A tanműhely vezetésével Bossányi József nováki plébánost bizták meg, ki azt lassanként gyárrá fejlesztette, úgy hogy jelenleg a tanműhelyben és gyárban 5 segéd és 16 tanuló dolgozik. Főleg kisdedóvodai foglalkoztató eszközöket készítenek, úgy mint építődobozokat, kis gazdasági eszközöket, kerti eszközöket gyermekek 394számára, gyermekkocsikat, hintalovakat, állat- és madármintákat finom és egyszerű kivitelben. Megrendelésre faragott képkeretek és egyéb díszmunkák is készülnek. A tanműhely államsegélyben részesül.
Turoluka és Miava községek számos lakói még ma is foglalkoznak a régóta gyakorolt malompitle-szövéssel, azonban ezen házi iparágat is a gyáripar mindinkább háttérbe szorítja.
A NAGY-SURÁNYI CZUKORGYÁR.
Saját felvételünk.
Fegyenczipar.
A fegyenczipar a lipótvári fegyházban vezettetett be és pedig kép- és tükörkeretek előállitása czéljából. A műhely 1894-ben rendeztetett be, azonban nagyobb szabásúvá máig sem vált.
Ipartestület.
Ipartestület három van a megyében és pedig a következő helyeken:
Nyitrán 283 taggal 1615 frt vagyonnal
Verbón 169 taggal 194 frt vagyonnal
Nagy-Tapolcsányban 211 taggal 185 frt vagyonnal
Ebből látható, hogy az ipartestületi intézmény Nyitravármegyében még nem vert eléggé gyökeret, népes iparos községek még mindig hijával vannak ezen érdekképviseletnek s a meglevők működéséről is a kamarai jelentések igen keveset tudnak mondani.
Szakoktatás.
Az ipari szakoktatás czéljára több helyen a törvénynek megfelelő tanoncziskolák álanak fenn, melyekben leginkább elemi iskolai tanítók végzik az esti órákban és vasárnap délutánonként az oktatási teendőket.
Ily tanoncziskolák vannak:
| Érsekujváron | 275 tanulóval, | 9 tanerővel, | 1690 frt költséggel, |
| Galgóczon | 100 tanulóval, | 4 tanerővel, | 685 frt költséggel, |
| Holicson | 79 tanulóval, | 3 tanerővel, | 503 frt költséggel, |
| Miaván | 44 tanulóval, | 2 tanerővel, | 265 frt költséggel, |
| Nagy-Tapolcsányban | 159 tanulóval, | 7 tanerővel, | 902 frt költséggel, |
| Német-Prónán | 100 tanulóval, | 2 tanerővel, | 452 frt költséggel, |
| Nyitrán | 262 tanulóval, | 10 tanerővel, | 1593 frt költséggel, |
| Privigyén | 61 tanulóval, | 1 tanerővel, | 384 frt költséggel, |
| Szeniczen | 54 tanulóval, | 3 tanerővel, | 598 frt költséggel, |
| Vág-Ujhelyen | 133 tanulóval, | 3 tanerővel, | 500 frt költséggel, |
| Verbón | 87 tanulóval, | 5 tanerővel, | 594 frt költséggel. |
Az ipari szakoktatás ügyét szolgálja a fenyves-chvojniczai fafaragó- és gyermekjáték-tanműhely, melyről fentebb már bővebben volt szó.
Kereskedelem.
A kereskedelem fejlettsége sem a multban, sem a jelenben nem állott az iparral párhuzamban. Azt lehetne ugyanis feltételezni, hogy ama jelentékeny ipar, melyet Nyitravármegye egyes községeiben a lakosok százai gyakoroltak, szükségkép élénk kereskedelmi forgalomnak adott létet. Ez részben így is van, mennyiben már fentebb említettük, hogy számos nyitravármegyei iparczikk, különösen a posztó, kikészített bőr, kész öltöny, vászon, 395gyolcs, faáru stb. nemcsak az ország távolabbi részeiben, de külföldön is piaczot talált. Ámde ezen iparczikkek forgalmát, kivált a multban, nem annyira kereskedők, mint inkább maguk az iparosok közvetítették, kik vásárról-vásárra jártak árúikkal s mig otthon segédeik újabb ipari termékekkel gyarapították a készleteket, ők maguk az áruk piaczra juttatása útján tulajdonkép kereskedést üztek. Ez oka annak, hogy a nyitravármegyei ipartermékek piaczra juttatása érdekében e megyében erős kereskedő-osztály nem képződött, sőt az iparosok rossz szemmel nézték és megakadályozni törekedtek földesuraik és az előljáróságuk segélyével részben meg is akadályozták oly kereskedők letelepedését, kik ipari czikkek adásvételének közvetítésével szándékoztak foglalkozni.
Mindazáltal a mezőgazdasági termények forgalomba hozása itt is és annyival inkább elégséges foglalkozást nyujtott a kereskedőknek, mivel Nyitravármegye kereskedői a magyarországi nyerstermények exportját is közvetítették s nemcsak Magyarországot járták be egész Pestig, de a morvaországi piaczokat is folyvást látogatták. Gabona, gyapju, dohány, szarvasmarha, bor, gyümölcs, nyersbőr, só, pálinka képezték a kereskedelmi forgalom lényegesebb czikkeit, a nyitrai, érsekújvári, galgóczi, nagy-tapolcsányi, verbói mind heti, mind országos vásárok, melyeken külföldi kereskedők is sűrűn fordultak meg, igen látogatottak voltak s nemcsak Felső-Nyitra, de Trencsén, Turócz és Árva lakossága is nagyrészben itt szerezte be élelmi czikkeit. E vásárok régi nagy forgalma később, különösen azóta, mióta, a vasutak a forgalmat más irányba terelték, jelentékenyen csökkent ugyan, az érsekujvári ló- és szarvasmarha, valamint a nyitrai gabonavásárok azonban napjainkban is országos jelentőségüek.
RÉSZLETEK A NAGY-SURÁNYI CZUKORGYÁRBÓL.
Saját felvételünk.
Nyitravármegyében a multban a kereskedést csaknem kizárólag zsidók űzték. Igy látjuk az összeirásokból, hogy 1753-ban Verbón 26, Galgóczon 31, Privigyén 23 kereskedő volt, mind izraelita vallásu. A lakosság békés 396természetére vall azonban, hogy ezen kereskedők itt mindig békésen gyakorolhatták foglalkozásukat, semmiféle zaklatásnak nem voltak kitéve, sőt midőn Pozsonyban, 1848-ban kiütött a zsidóüldözés, onnét több kereskedő Nyitravármegyébe helyezte át üzletét. Megjegyzendő azonban, hogy Felső-Nyitra lakosságának vérében van a kereskedés; számos nyitrai lakos gyolcscsal, durva posztóval, faárukkal házalva járta be az országot, sőt a Balkán-államokba is elvetődvén egyesek, gyakran csak egy-két év mulva, nem ritkán tele erszénynyel tértek vissza otthonukba.
A mi a jelent illeti, Nyitravármegye területén csakis gabonával, lóval és marhával kereskednek s e tekintetben különösen a nyitra-városi, érsekújvári és galgóczi kereskedők az exportot is állandóan szolgálják.
Gabonakereskedés.
RÉSZLET A NAGY-SURÁNYI CZUKORGYÁRBÓL.
Saját felvételünk.
A mezőgazdasági termények forgalmát kitüntetendő, közöljük az 1896. évben Nyitravármegye nevezetesebb vasúti álomásain feladott emez áruk mennyiségét méter-mázsákban.
| Érsekújvárott feladatott: |
|
| buza | 33,516 |
|
| rozs | 34,487 |
|
| árpa és maláta | 104,190 |
|
| tengeri | 26,320 |
|
| hüvelyesek | 2,694 |
|
| czukorrépa | 56,170 |
|
| takarmányárú | 40.007 |
Nyitrán feladatott: |
|
| buza | 66,080 |
|
| árpa és maláta | 183,656 |
|
| zab | 4,674 |
|
| hüvelyesek | 12,600 |
|
| czukorrépa | 66,896 |
Nagy-Surányban feladatott: |
|
| buza | 50,744 |
|
| rozs | 11,884 |
|
| árpa és maláta | 41,026 |
|
| takarmányárú | 4,086 |
Tornóczon feladatott: |
|
| buza | 33,526 |
|
| zab | 4,906 |
|
| czukorrépa | 170,086 |
Galgóczon feladatott: |
|
| buza | 24,888 |
|
| zab | 1,180 |
|
| hüvelyesek | 2,739 |
|
| czukorrépa | 83,136 |
Nagy-Tapolcsányban feladatott: |
|
| buza | 44,433 |
|
| rozs | 14,379 |
|
| árpa és maláta | 56,154 |
|
| czukorrépa | 84,633 |
397Állatkereskedés.
Az állatvásárok forgalmát a következő adatok tüntetik fel:
Eladatott 1896-ban:
| bika | ökör | tehén | borju | ló | sertés | juh |
| Nyitraváros | 17 | 2136 | 1412 | 82 | 1923 | 428 | 181 |
| Érsekújvár | 28 | 3306 | 2386 | 1111 | 10624 | 596 | 512 |
| Galgócz | 26 | 3085 | 1974 | 454 | 2928 | 2380 | 2269 |
| Miava | 4 | 420 | 435 | 116 | - | - | - |
| Nagy-Tapolcsány | 14 | 598 | 372 | 16 | 312 | 500 | - |
| Német-Próna | - | 2009 | 498 | 308 | 301 | 237 | - |
| Ó-Tura | 1 | 814 | 322 | 38 | - | - | - |
| Privigye | 63 | 9601 | 4131 | 870 | 847 | 1236 | - |
| Szakolcza | - | 481 | 487 | 95 | - | - | - |
| Vágsellye | - | 402 | 138 | - | 1669 | 600 | - |
| Vág-Ujhely | 30 | 1782 | 1293 | 486 | 262 | 4000 | - |
| Vittencz | - | 285 | 156 | - | - | 196 | - |
Kereskedők.
A megye kereskedéssel foglalkozóinak létszámát tekintve, 1896-ban 3117 kereskedő volt, mely létszám az előző évhez képest 159 szaporodást mutat s ez 5.38 százaléknak felel meg. Pozsonymegyében (Pozsony város nélkül) a kereskedők száma 2276, Trencsénmegyében 1439 lévén, Nyitravármegye a szomszéd megyéket e tekintetben is meghaladja. Mondanunk sem kell, hogy a fenti szám csakis az önálló üzlettel biró kereskedők létszámát tünteti fel, az alkalmazottak száma abban nincs befoglalva.
KÁTLÓCZI SZESZGYÁR ÉS FINOMITÓ.
Brandstetter felvétele.
Csoportok szerint Nyitravármegye kereskedői következőkép oszlanak meg:
Ágytollkereskedő 3, baromfikereskedő 17, borkereskedő 22, bőrkereskedő 70, butorkereskedő 6, csemegekereskedő 3, csontkereskedő 2, czipőkereskedő 5, déligyümölcs kereskedő 3, dísz- és norinb.-árú kereskedő 17, edénykereskedő 30, épitőfakereskedő 45, fa- és kőszénkereskedő 45, fehérneműkereskedő 11, fűszerkereskedő 174, gabonakereskedő 156, gazdasági gépkereskedő 5, gyapjukereskedő 18, gyökérkereskedő 5, gyümölcskereskedő 14, halkereskedő 9, házaló 38, illatszerkereskedő 1, kalapkereskedő 3, képkereskedő 1, könyvkereskedő 16, lisztkereskedő 69, lókereskedő 22, magkereskedő 1, marhakereskedő 41, papirkereskedő 10, posztókereskedő 12, régiségkereskedő 2, rongykereskedő 16, rőföskereskedő 184, rövidárúkereskedő 46, ruhakereskedő 20, sajtkereskedő 19, sertéskereskedő 16, sókereskedő 6, sörkereskedő 8, szalonnakereskedő 11, szappankereskedő 4, szatócs 1137, szeszkereskedő 39, tejárus 11, teakereskedő 1, terménykereskedő 30, tojáskereskedő 12, ügynök 103, üvegkereskedő 34, vadhúskereskedő 7, varrógépkereskedő 4, vaskereskedő 44, vegyesárúkereskedő 453, vajkereskedő 12, zongorakereskedő 1, zöldségkereskedő 13.
Nyitravármegye kereskedelmének és iparának hivatalos érdekképviselője a pozsonyi kereskedelmi és iparkamara; helyi, önként alakult érdekképviseletek, nevezetesen kereskedő-egyletek nincsenek. A kereskedelmi szakoktatás, felsőbb kereskedelmi iskolák nem létében, az alsóbb foku kereskedelmi iskolákban nyer ellátást, melyek a legtöbb helyen az iparos inasok szakoktatásával van egyesítve.
Nyitravármegye nagyobbszabású ipartelepeit a következőkben ismertetjük.
Schmitt Adolf és társa (tulajdonos barsi Leidenfrost Gyula) nagy-bossányi cs. és kir. szab. bőr-, hadfelszerelési és gépszíjgyárát 1863-ban Schmitt Adolf 398alapította. A gyár nagy súlyt fektet a közös hadsereg számára készülő bőrneműszükségletekre és a gépszíjgyártásra. Gyártmányai még a blankbőr, fekete és fakó színben, a húzóbőr és blankhátak, a Vache (mosótalp) nehéz talp (Fersen) félbőrökben, a fénymáz hasított bőr és gépszíjbőrök mérték szerint.
A gyár területe 6000 □-ölet foglal el, 10 épületből, 2 lakóházból és 5 munkásházból áll. Hajtó erő: vízi erő 15 lóerőre, villamos erő 12 lóerőre és gőzerő 15 lőerőre. A munkások átlagos száma rendesen 150, ezek közt összesen átlag 12 női munkás. A gyár évi termelőképessége 15,000 drb marhabőr és 5000 borjúbőr. Piaczai Ausztria-Magyarországon kívül Bulgária és Szerbia. A gyár jelenlegi igazgatója Sadlon Károly.
Miután e telep egyike az ország legnagyobb e nemű ipartelepeinek, érdekesnek tartjuk annak bővebb leirását és a gyártás érdekes folyamatát is közölni.
A NAGYBOSSÁNYI BŐRGYÁR.
Saját felvételünk.
A bőr kikészítésének első helye az u. n. áztató-helyiség, ahol a nyers bőr, vagyis irha, a szerint, a mint nyers (zöld) vagy száraz állapotban érkezik a gyárba, rövidebb vagy hosszabb ideig ázik, hogy eredeti lágyságát visszanyerje. Az áztatóból a kellő kimosás után a meszező-műhelybe (Aescher-Werkstatt) kerül, a hol mészszel való kezelés által a szőrtől megszabadíttatik. Most más helyiségbe jön, ahol e czélra szerkesztett eszközökkel az irhán maradt húsmaradékokat és szőrt eltávolítják; ekkor ismételt alapos kimosás után az irha az előcserző-helyiségbe kerül, a hol a csersavnak későbbi intenzivebb behatására alkalmassá tétetik; az ehhez szükséges forrázatot (Brühe) az ott alkalmazott gőz-extraháló-készülékek szolgáltatják. A felsőbőr cserzésére külön tágas épület szolgál. E helyiségből az így előkészített bőrök az u. n. csávákba kerülnek, hol a cserző-anyaggal rétegenkint befedetnek, forrázattal leöntetnek és itt fajuk szerint két, sőt több hónapig maradnak úgy, hogy innen a bőr csersavtól teljesen áthatva, már mint kicserzett bőr, a kikészítő-műhelybe kerül, a hol jövendőbeli rendeltetése szerint hasítják, zsírozzák, barkázzák, puhítják és festik. Innen már ismételt és tökéletes kiszárítás után, mint kész árú kerül forgalomba.
A gyárnak egyik kiváló része a hadfelszerelési osztály. Érdekesek itt a különböző exotikus munkagépek, mint pl. a sarokkészitő gép, a mely egy nyomásra sarkat készit és egy másik nyomással a kész sarkat a lábbelihez erősíti, továbbá a talpat varró gép, a mely nehány másodpercz alatt a talpat elválaszthatatlanul a felső bőrhöz köti és naponkint, 10 munkaóra alatt, 400 pár lábbelit képes ily módon átvarrni. Itt vannak a lábbeli és egyéb bőrneműek százféle részeinek vágó-mintái (Stanzen) és vágó gépei. Különös súlyt fektet 399a gyár ismert, elsőrendű minőségű gépszíjainak gyártására, melylyel külön osztályban foglalkoznak.
A gyár alatt a Nyitra folyik, melynek vízjogát a czég bírja és vizét hajtóerőnek használja. Hatalmas duzzasztó gyűjti a vizet terjedelmes medenczébe, honnan közvetlen a part mellett épült malomba vezeti. E malom két óriási kerekének egyike az egész gyártelep világítást eszközlő dinamo-gépet és egyéb gépeket hajtja, a másik kerék pedig egyrészt a cserző anyagok felaprózását eszközli, másrészt egy három kőre járó malmot tart munkában.
A gépház hatalmas, külön e czélra szerkesztett kazánjait a már kilugozott nedves cserhéjjal fűtik, melyet egy nagy erőátvitellel bíró hengerszerkezet, víztartalmának nagyobb részétől megfoszt. Ugyane helyiség egyik kazánja látja el az egész gyártelepet és a szárító kamarákat a szükséges gőzzel, illetve gőzfűtéssel. A gyártelepen terjedelmes épületek és helyiségek vannak a cserző anyagok, a nyersbőr és a kész bőrneműek befogadására.
A "Nagysurányi czukorgyár és finomító részvénytársaság" Nagy-Surányban 1854-ben keletkezett. Alapítója Lippmann Lipót lovag volt. A gyár 9000 □ méternyi területet foglal el, 12 gyárépületből és 25 lakóházból áll. A gyár gőzgépei 74 lóerővel járnak. A munkások száma 890, ezek közt azonban 300 női munkás van alkalmazva. A gyár évenkint 200,000 m.-mázsa finomított czukrot képes előállítani. Tényleges termelése 100-120,000 m.-mázsa, melyhez 50-70,000 m.-mázsa saját termelésü nyers czukrot használ fel, mig a többi, szükséges nyersczukor-mennyiséget vétel útján szerzi. Piaczai Magyarországon és Bosznián kívül: Ausztria, Szerbia, Románia, Bulgária, Törökország és a Levante.
A TAVARNOKI CZUKORGYÁR.
Saját felvételünk.
A Stummer Károly czég czukorgyára Tavarnokon. Alapíttatott 1870-ben. A gyár por- és nyersczukrot gyárt. A telep complexuma 47,000 □ m. területet foglal el és a melléképületeken kívül 13 főépületből áll. Hajtó erő: 331 lóerejü gőzgép. A munkások száma 245 és ezek közt csupán 20 női munkás van alkalmazva. Évi termelés 60,000 m.-mázsa. Piaczai Olaszország, Anglia és Amerika.
A nyitrai serfőző és maláta-gyártó részvénytársaság 1894-ben alapíttatott. 400Kezdeményező Pongrácz Kálmán kir. közjegyző és Wolf Károly magánzó volt. A gyár maláta, szalon-ser, ászok- és szárított törköly előállításával foglalkozik. 4 holdnyi területet foglal el és 12 épületrészből áll. A hajtóerőt egy 16 lóerejü gőzgép szolgáltatja. Munkásainak száma 40. Termelési képessége évenkint 40,000 hktl. sör és 750,000 klgr. maláta, mely utóbbinak Ausztria és Németország a piacza, mig a ser Nyitra-, Trencsén-, Pozsony-, Bars- és Árvavármegyékben talál vevőkre.
Back Ernő "Árpád"-gőzmalma Nyitrán, 1863-ban alapíttatott. Előbb részvénytársaságé volt és ettől vásárolta meg a jelenlegi tulajdonos. A gőzmalom 6650 □ m. területet foglal el és 7 épületből áll. Egy 300 lőerejü gőzgéppel van felszerelve. Munkásainak száma átlag 65. Termelő-képessége napi 500 m.-mázsa gabona őrlése. Kiviteli piaczai Cseh- és Morvaország, Szilézia és Alsó-Ausztria.
A nyitrai serfőző és malátagyár harmadik éve áll fenn. A részvénytársaság tulajdona, melynek elnöke Thuróczy Vilmos cs. kir. kamarás, főispán, elnöke Pongrácz Kálmán kir. közjegyző, a gyár igazgatója Willimszky János. A részvénytőke 350,000 forint. Az 1897-iki üzleti évben eladott a gyár 12,482 hektoliter sört s 2700 métermázsa malátát. Termelése értékben kifejezve volt 109,889 frt 29 kr. értékü sör, 2624 frt 52 kr. törköly, melyet külön szárító-géppel száritanak és 32,867 frt 33 kr. maláta. A tiszta üzleti nyereség 49,106 frt 99 kr. volt. A sörgyár telkének és épületeinek értéke 128,000 frt, gépeinek és berendezéseinek 53,743 frt, a malátagyár épületeié 101,925 frt, gépeinek és berendezésének 25,224 frt. A sör fogyasztása első sorban Nyitra vidékén folytonosan terjed; a malátát és törkölyt nagyobbára külföldön veszik meg.
