A vármegye déli részén, a Vág mellékét foglalja el. Területe 59031 kat. hold. Csak 15, de népesebb községből áll. A vármegye legmagyarabb járása, jóllehet lakosságának egy harmad része még mindig tót, még pedig 10669, a magyarok lélekszáma 21460, a németek száma 523. Vallásukra nézve 25038 r. kath., 6334 ev. református, 1395 izraelita. A járás székhelye Tornócz.

Tornócz, nagy magyar község a Vág balpartján, 2297 lakossal, kik közül 1996 magyar, 250 tót; vallásra nézve általában r. katholikus. Posta-, táviró- és vasúti állomása van. Kath. temploma a XVII. század elején épült és fallal van körülvéve. Kegyura gróf Hunyady Imre. Itt van a vágbalparti vágszabályozási és ármentesítő társulat székhelye. A XII. századból származó feljegyzések szerint e községnek akkoriban "Durmus" volt a neve. A XIII. század vége felé, a mikor a falu a királyi halászok birtoka volt, már az akkori írásmód szerint "Turnoch"-nak irták.

A járás többi községei:

Farkasd, tiszta magyar nagyközség, a Vág jobb partján, az u. n. deáki-völgyi vízmedenczében fekszik. Lakosainak száma 4819, vallásuk túlnyomólag ev. ref. (1339), róm. kath. és izraelita (133). Postája van, távirója és vasúti állomása Vág-Sellye. E község már a XII. század elején szerepel "Farkas" (Forcos) néven. Kath. templomát gróf Károlyi József özvegye, született Waldstein Erzsébet grófnő építtette 1803-ban. Van református temploma is és izr. imaháza. A község, fekvésénél fogva, gyakran van árvíznek kitéve. Nagyobb katasztrófát az 1856-, 76-, 88- és 94-iki árvízek okoztak. Lakosainak egy része vászonszövő takácsokból áll, akik ez iparágat még a régi, kezdetleges szövőszékeken űzik. A községben egy temetkezési egylet áll fönn, az izraelitáknak pedig nőegyletük van. Iskolája már 1773-ban volt. Történeti nevezetességgel bír az u. n. tölgyerdői dülő, melyben a török világban a farkasdi nők, a törökök elől menekülve, menedéket találtak. Földesurai a gróf Károlyiak voltak és gróf Károlyi Lajosnak itt most is nagyobb uradalma van.

Hosszúfalu, magyar falu a Vág bal partján, 1001 r. kath. vallásu lakossal. Postája Vág-Vecse, táviró- és vasúti állomása Tornócz. Kath. temploma 1800-ban épült. Kegyura a séllyei m. kir. közalapitvány. E község 1518-ban a turóczi prépostság birtoka volt.

Királyi, Mocsonok nagyközséghez csatolt község. Lakosai tiszta magyarok, számuk 1109, vallásuk r. kath. Postája Mocsonok, táviró- és vasúti 154állomása Tornócz. Földesúra a nyitrai püspök volt, akinek itt ma is nagyobb birtoka van. Már a XII. században szerepel e község "Kralj" név alatt.

Köpösd, vágvölgyi nagy tót község a Jácz-patak mellett, 1114 r. kath. vallásu lakossal. Posta-, táviró- és vasúti állomása Vág-Szered. Kath. temploma e század első felében épült. Kegyura a vallásalap. E község nyomai a XII. század elejére vezetnek vissza. 1787-ben már iskolája is volt. Van itt két régi kúria, melyeket gróf Starhemberg Antal építtetett. Az egyik jelenleg báró Schmertzing István tulajdonát képezi, a másik a Kéryeké.

Magyar-Sók, nagy magyar falu a Vág bal partján, Tornócztól délkeletre, 2246 túlnyomóan r. kath., kevesebb (676) ev. ref. és izraelita vallásu lakossal. A reformátusoknak templomuk van itt, mely 1806-ban épült. A község postája helyben van, táviró- és vasúti állomása Tornócz. Sokat szenvedett az elemi csapásoktól. 1873-ban árviz tette tönkre, tiz évvel később pedig a jég verte el a határát és a tűz pusztította el a község nagy részét. A lakosok, kik télen kosárfonással foglalkoznak és e czikket jól értékesítik, temetkezési egyletet és ev. ref. ifjusági dalegyletet tartanak fenn. A falu 1505-ben még Sempte vár tartozéka volt. Későbbi földesurai a Hunyady, a Károlyi és a Berchthold családok voltak.

Mocsonok, nagyközség a Vág völgyében. Lakosai túlnyomóan tótajkuak, számuk 2812, vallásuk r. kath., ezenkivül 259 izraelita. Postája van, táviró- és vasúti állomása Tornócz. A községben egy kath. templom és egy kápolna van. Kegyura a nyitrai püspök, kinek itt nagyobb kiterjedésü uradalma, nagyszabásu kastélya és díszes parkja van. A szép emeletes kastélyt néhai Palugyay Imre, volt nyitrai püspök építtette. Berendezése fényes. Kápolnájának oltárképe és keresztje pedig valóságos remekmű és nagyon értékes. A kastély előtt díszes szökőkút van, mögötte pedig szép részletekben bővelkedő angol park terül el. 1868-ban nagy tűzvész pusztított a községben, mely a lakosok egy részét tönkre tette. E községről már a XII. században, mint a zobori apátság birtokáról tétetik említés.

Negyed, magyar nagyközség, a Vág jobb partján, 3848 túlnyomóan ev. református (2353), ezenkivül r. kath. és izraelita (113) lakossal. Postája helyben van, táviró- és vasúti állomása Tót-Megyer. Ev. ref. temploma 1787-ben épült, kath. temploma pedig 1761-ben. Kegyura a nyitrai püspök. A katholikusoknak már 1701-ben volt itt iskolájuk. A község egyik dülőjén 155számos kőkori cseréptárgyat, törmeléket stb. találtak. A falut 1873-ban tűzvész pusztította el, 1894-ben pedig az árviz döntött romba 256 házat a hozzá tartozó épületekkel. Földesur a XII. században a zobori apátság volt. Később a nyitrai püspök lett az ura, kinek itt most is nagyobb birtoka van.

Patta, tót község a Vág balpartján, 1345 r. kath. vallásu lakossal. Postája helyben van, táviró- és vasúti állomása Szered. E község a XII. század közepén már fennállott. Kath. temploma 1820-ban épült, de már a török hódoltság idejében volt itt önálló plébánia. A község határában, az országút mentén az 1848-iki zsigárd-peredi ütközettel egyidejüleg folyt harczban elesett honvédek emlékére emlékoszlopot állítottak fel. Földesurai az Eszterházyak és Appel Gusztáv voltak, kinek ősei a burgonyát honosították meg Magyarországon. Most dr. Ballay Lajosnak van itt nagyobb birtoka.

Sempte, nagyközség a Vág balpartján, 1748 magyar, német, de túlnyomóan tótajku, r. kath. vallásu lakossal. Postája van, távirója és vasúti állomása Szered. Két kath. temploma van; az egyiket, mely szőllőhegyen áll és "Szent-Haraszt" templomnak neveztetik, gr. Thököli Katalin a XIV. században építtette. E templom nagyon látogatott búcsujáróhely. A másik, mely a községben van, szintén nagyon régi. Kegyura Alsace Angelica d'Hennin herczegnő, kinek itt nagyobb birtoka is van. Földesurai a török időkben a Thurzók voltak, amikor a község erős kőfallal volt körülvéve és megerősítve, a mint hogy már a XII. században találunk e községről mint erődített helyről feljegyzéseket. Később az Eszterházyak lettek földesurai. Sándor Géza törvényszéki elnöknek itt csinos urilaka van.

Sopornya nagyközség, a Vág balpartján fekszik. Lakosainak száma 2989 és ezek közül 2908 róm. katholikus. Nyelvére nézve csekély kivétellel mind tót. Postája van, táviró- és vasúti állomása Szered. A község 1251-ben Sempte vár tartozéka volt. Eredeti neve - a hagyomány szerint - "Sopárnya" volt. Hogy itt hajdan magyarok laktak, azt a dülők magyar elnevezéséből lehet következtetni. Templomot - a mely körül temetőhely is volt - 1777-ben kapott Sopornya; azelőtt csak egy kis kápolna volt itt. Egy kis Máriaszobor, a mely a templomban őríztetik, e kápolnából származik. A községet többször nagy csapás érte. A határban talált régi fegyverek töredékei s más régiségek azt mutatják, hogy Sopornya már a tatárjárás idejében is sokat szenvedett. A török világban a törökök pusztították. A harminczas évek elején nagy kolera-járvány dühöngött itt, a mikor több mint egy harmada a lakosságnak kihalt. 1848-ban az osztrákok gyujtották föl a falut. Mészáros Dávid plébánost az osztrákok elfogták, halálra ítélték s Pozsonyban agyonlövették. 1813-ban Sopornya egyik utczáját egészen elsöpörte a rendkívül nagy árvíz s határában igen sok kárt okozott. Az 1894-iki vizáradás szintén sok kárt tett. 1848. év előtt a galánthai gróf Eszterházy család vág-szeredi ága volt itt a földesur, jelenleg pedig D'Hennin Angelika franczia herczegnő és a br. Schey család. A hagyomány szerint a Kövecses pusztához tartozó "Sv. Mikulás" dombján valamikor kolostor volt, a mi mellett az is tanúskodik, hogy azon a helyen szántás közben emberi csontokat, valamint sok téglatörmeléket találtak.

Szelőcze, magyar község a Vág balpartján, Magyar-Sók mellett. 1671 r. kath., ág. ev., ev. ref. és izr. vallásu lakossal, kik között a r. katholikusok száma túlnyomó. Postája Magyar-Sók, táviró- és vasúti állomása Tornócz. Kath. templomát 1787-ben építették. Kegyura a vallásalap. Az izraelitáknak zsinagógájuk van itt, mely 1802-ben épült. 1866-ban a községben épített út felhányása alkalmával sok emberi csontmaradványra és régi fegyverdarabokra bukkantak. A község gyakran volt kitéve elemi csapásoknak. 1861-ben nagy tüzvész pusztította. 1883-ban pedig jégverés tette tönkre a lakosok vagyonát és 1873 előtt a gyakori nagyobb árvizek okoztak inséget. A községről 156Szent László király alatt "Szelőcz" (Seleuch) néven, mint a pannonhalmi apátság birtokáról van feljegyzés. Földesurai később a Hunyady grófok voltak, jelenleg pedig gróf Károlyi Lajosnak van itt nagyobb birtoka.

Vág-Királyfa, magyar község a Vág jobbpartján, Vág-Sellye mellett, ettől északnyugatra, 1514 r. kath. lakossal. Posta-, táviró- és vasúti állomás Vág-Sellye. Kath. templomáról már egy IV. Béla korabeli 1252-ből származó oklevél szól, amikor IV. Béla a községet a turóczi prépostságnak adományozta. A templom 1250-60 közt épült, de időközben megnagyobbították. Később a jezsuiták birtokába került, ma pedig közalapítványi birtok. Kegyura a vágsellyei közalapítványi uradalom. A templomi edények közt egy érdekes, szép XVI. századbeli kelyhet őriznek. A községet 1876-ban tűzvész pusztította el.

Vág-Sellye, nagyközség a Vág jobb partján. Lakosai eltótosodott magyarok; de vannak köztük magyarajkúak is. Számuk 3213, vallásuk rom. katholikus (237 izraelita). Posta-, táviró- és vasúti állomás helyben van. E község már történetünk első századaiban fennállott. Irott nyomok a XII. század elejéig vezetnek vissza, amikor "Sala" néven van felemlítve. IV. Béla alatt már a szabadalmazott községek közé tartozott. Egy 1251-iki oklevél már plebániájáról is megemlékszik. IV. Béla, mint királyi birtokot a premontreieknek adományozta. 1563-ban Verancsics Antal egri püspök volt az ura, 1586-ban pedig már a Jezustársaság birtokában találjuk, melynek tagjait azonban Bocskay István onnan elüzte és az általuk épített jezsuita-kollegiumot bezáratta. II. Mátyás alatt Pázmány Péter birtokába került. II. József alatt a jezsuiták végkép elhagyták a községet. Vág-Sellye közvetlen a Vág mellett 157fekszik, melynek túlsó partjával egy komp tartja fenn a közlekedést. Nehány csinos, tiszta utczája és tágas főtere van, melynek egyik oldalát a közalapítványi uradalom kastélya és épületei foglalják el. E kastélyt, melyben Pázmány Péter sokszor megfordult, és melyben egy ideig Bottyán János, később II. Rákóczy Ferencz vitéz vezére szolgált, 1599-ben a jezsuita-rend építtette kollegiumnak. 1615-ben azonban e kollegiumot a törökök folytonos beütései elől Nagy-Szombatba helyezték át. A kastély II. Józsefig e rendé volt, de azután a tanulmányi alaphoz csatoltatott, a hozzá tartozó birtokokkal együtt. A török időkben itt váracs is volt, melynek azonban ma már nyomai sincsenek. E községnek már 1252-ben volt kath. temploma; ezt azonban 1828-ban, roskadozó álapota miatt, kénytelenek voltak lebontani. A torony gombjában egy 1661-ben kelt okiratot találtak, melyet úgy látszik a torony renoválása vagy ujraépítése alkalmával helyeztek oda. Ez okirat a templom és plébánia jövedelmének összeirását tartalmazza. Az uj templom 1830-ban épült. Kegyura a vallásalap. Az izraelitáknak imaházuk van itt, mely 1896-ban épült. A kath. templom egyházi edényei közt egy érdekes és nagyértékü ezüst kehely van, az átmeneti korszakból, melyet Pázmány érsek ajándékának tartanak. A község lakosai kaszinó-egyesületet, takarékpénztárt és önk. tüzoltó-egyesületet tartanak fenn. A vallásalapon kivül gróf Hunyady Imrének van itt nagyobb birtoka.

Vág-Vecse, Vág-Sellyével szemben, a Vág balpartján, 1109 túlnyomó számban magyar ajku, r. kath. és kevés izr. vallásu lakossal. Postája helyben van, táviró- és vasúti állomás Tornócz. Kath. temploma 1700-ban épült. Az izraelitáknak is van itt imaházuk, melyet e század elején építtettek. Földesuri a Hunyadyak és Biróczyak voltak. Jelenleg gr. Hunyadi Imrének, Horváth Dezsőnek és Szombathelyi Győzőnek van itt nagyobb birtoka. A XIII. századból származó pápai tizedlajstromokban már előfordul e község. E század első felében mint királyi birtok szerepel.