A szakolczaival szomszédos szeniczi járás területe 87463 kat. hold. Lakosainak száma 27 községében 32956, kik közül csak 581 a magyar, 2293 német, a többi tót. Vallásra nézve van 19164 r. kath., 11697 ág. evangelikus, 2076 izraelita. A járás székhelye: Szenicz.

Szenicz nagyközség, a Kis-Kárpátokban, Pozsonyvármegye határán. Lakosainak száma 2922, kik közül 380 magyar, 476 német, 2050 tót; vallásra nézve 1172 r. kath., 1231 ág. ev., 801 izraelita. Postája, táviró-hivatala van. A legutóbb megnyilt magyar északnyugoti vasútak kutti-nagy-szombati vonalának egyik állomása. Szenicz régi város. 1217-ben "Scynte" név alatt mint a galgóczi vár birtoka szerepelt még; később azonban különböző kiváltságokban részesült. Az ide vonatkozó okleveleket, melyek Stibor vajdától, Ulászlótól, Ferdinándtól és Mária Teréziától származnak, a községházán őrzik.

Szenicz egyike a megye legélénkebb forgalmu városainak. A község képe is jó benyomást tesz az idegenre. Hosszú főutczáján, melynek közepén régi temploma áll, csinos, modern épületek váltják fel egymást, sőt itt-ott nagyobb szabásu épületek is láthatók. Ezek közé tartozik báró Schmertzing István régi emeletes kastélya, melyet gróf Amadé Tadé építtetett, továbbá Kuffner Károly kétemeletes kastélya, Kálmán Imréné emeletes kastélya, melyet Havor spanyol tábornok építtetett és amely a gróf Nyáry család útján került a jelenlegi tulajdonos birtokába, továbbá Vagyon István földszíntes kuriája és parkkal körülvett, várszerüen épített szép nyaralója; az előbbit a gróf Nyáry-család építtette a múlt században, az utóbbit Vagyon István a nyolczvanas években. Vagyon István lakóhelyiségeit a Marczibányi-féle gyüjteményből származó számos nagybecsü márvány és bronz reliefek és antik római bronz szoborművek díszitik. Végre a Grünfeld Fülöp tulajdonát képező urilak, melyet a báró Jesznák család építtetett. R. kath. temploma 1631-ben épült. Kegyurai Vagyon István és Kuffner Károly. Ág. ev. temploma 1783-ban, az izraeliták díszes imaháza pedig 1866-ban épült.

Iskolái úgy külsőleg, mint berendezésüknél fogva mintaszerüek. Ugy az állami polgári fiu- és leányiskola, az állami elemi iskola, a r. kath. elemi iskola, az ág. ev. és az izr. elemi iskolák, mint a F. M. K. E. által fenntartott óvó, mind kifogástalan és külsőleg is csinos épületekben vannak elhelyezve. A község társadalmi életének élénkségét az itt fennálló különféle egyletek 145bizonyítják; ezek közé tartozik: a magyar társaskör, a polgári kör, a jótékony nőegylet, a daloskör, a temetkezési egylet és az önkéntes tűzoltó-egylet, míg a takarékpénztár-egylet, az önsegélyző-egylet, az itt fennálló maláta- és a czukorkagyár élénk ipari és kereskedelmi forgalmáról tanúskodnak. Lakosai közt azelőtt nagyon sokan posztókészitéssel foglalkoztak; az ez iparágnál mutatkozó mostoha viszonyok következtében azonban ezt az iparágat ma már csak összesen hárman űzik. Viszontagságokban nem egyszer volt része a városnak. 1672-ben vízáradás okozott nagy kárt a lakosok vagyonában, sőt emberek is estek áldozatául. 1866-ban Szeniczen az osztrák-magyar és a porosz csapatok közt utczai harcz is volt.

Itt van Vagyon István nagybirtokos mintagazdasága és híres lótenyésztése is. Ezen kivül Kuffner Károlynak és Jánossy Zsófia örököseinek van itt nagyobb birtokuk.

A járás többi községei következők:

Berencs-Váralja, tót község a Miava-völgyben, 1259 lakossal, kik közül 154 r. kath., 1086 ág. evangelikus. Postája Szobotist, táviró- és vasúti állomása Szenicz. A falu a Padzanek és Kucziperk hegyek tövében, a Miava-patak mellett fekszik. Több kéntartalmu forrása is van, melyeket azonban csak a község lakosai használnak. A hitvillongások alatt az esztergomi egyházmegye egyik püspökét, aki épen e községen át, Miava felé utazott, itt gyilkolták meg. Az e jelenetet feltüntető egykorú érdekes festmény Szakolczán a főtemplom melletti kápolnában van elhelyezve. A község fölött, magas hegy tetején áll a berencsi várrom, melyet a néphagyomány szerint a honfoglaló magyarok már itt találtak, más forrás szerint pedig Aba comes építtette 1255-től 1297-ig. A XVII. században 146az akkor még lakható állapotban levő vár villámcsapás következtében kigyuladt és elpusztult. Történetéről más helyen van szó.

Büdöskő (Szmrdák), a koválói hegy alatt, Ribektől északnyugatra fekvő tót falu, 315 r. kath. vallásu lakossal. Posta-, táviró- és vasúti állomása Szenicz. Kath. temploma nagyon régi; építési ideje ismeretlen. A község nevezetessége kénsavas gyógyforrása, melyről a fürdőhelyeknél írunk bővebben. 1436-ban a község "Zmerdecze" elnevezés alatt mint Csejte várának tartozéka szerepel.

Csácsó, nagy tót falu Szenicz mellett, ettől nyugotra. Lakosainak száma 1011. Vallásukra nézve 250 r. kath., 693 ág. evangelikus. Postája van, táviró- és vasúti állomása Szenicz. A XVI. században "Csecsó" (Chechó) név alatt említik. R. kath. temploma 1600 körül épült és mögötte terül el a község régi temetője. Az ág. ev. templomot 1864-ben emelték. Földesura a Thomka család volt. Itt van Zmertich Iván orsz. képv. régi nemesi kuriája is.

Csári nagyközség, a Morva-völgynek Pozsonymegyével határos részén, Kuttitól keletre, 6 kilométerre, a Miava-patak mellett. Postája és távirója Sasvár, vasúti állomása Kutti. Lakosainak száma 1256, akik tótajkuak és vallásuk r. kath. Temploma 1426-ban épült. Kegyura a cs. és kir. család, mely itt kiterjedt uradalmakkal bír. A XVI. században Sasvárhoz tartozott.

Császtkó, a Kiskárpátok közt, a Havran-hegy oldalán, Lopasótól keletre fekszik. Alatta folyik a Chvojnicza-patak. Lakosai tótajkuak, számuk 799, ezek közt 185 r. kath., 584 ág. ev. és kevés izraelita meg baptista. Postája Rohó, táviró- és vasúti állomása Szenicz. Ág. ev. temploma 1876-ban épült. Földesura a báró Horeczky-család volt. Jelenleg rohói Herber Lipótnak van itt nagyobb birtoka.

Dojcs, a Miava patak jobb partján, az északnyugoti vasút kutti-nagyszombati vonala mellett fekvő nagy tót község, 1378 r. kath., ág. ev. és izr. vallásu lakossal, kik közt a r. katholikusok száma túlnyomó. Postája van, táviró- és vasúti állomása Szenicz. 1542-ben "Doicsin"-nak hívták. Kath. temploma a XIV. században épült és fallal vannak körülvéve. Kegyura a cs. és kir. család. 1874-ben majdnem az egész község leégett. Itt van Kálmán Imréné és a Boronkay család régi nemesi kuriája.

Hluboka, nagy falu, a hasonnevü völgyben, 147a Miava-patak mellett, Szenicztől délkeletre. Lakosainak száma 1052, akik magyarok, németek, de túlnyomóan tótajkuak és majdnem mind ág. evangelikusok. Posta-, táviró- és vasúti állomása Szenicz. E község már a XIII. században a berencsi vár tartozéka volt. Ág. ev. temploma 1787-ben épült. Hluboka 1848-ban Hurbánnak egyik legbiztosabb fészke volt. A magyar honvédsereg a községet körül is zárta, de harczra nem került. Földesurai a Motesiczkyak és Apponyiak voltak; jelenleg Windisgraetz Alfred hercegnek és gróf Apponyi Antalnak van itt nagyobb birtoka.

Hradist, nagy tót falu a fehér-hegység aljában, Jablonicztól északkeletre, 8 kmre. Lakosainak száma 1039, akik r. katholikusok. Posta-, táviró- és vasúti állomása Jablonicz. A XIII. században Galgócz vára tartozéka volt és mint ilyen, "Haradicsa" néven említtetik. Régi kath. temploma 1654-ben épült és kőfallal van körülvéve. 1848-ban e község tót lakosai hazafias magatartásukkal tüntek ki, amikor ugyanis a Hurbanisták a vidéken garázdálkodtak és a község lakosait is meg akarták nyerni, visszautasították ajánlataikat és a magyarokhoz csatlakoztak. Földesurai a Pálffyak voltak.

Jablonicz, nagy tót község, a Fehérhegység alján, a Miava-patak mellett. Lakosainak száma 1872, vallásuk túlnyomóan r. kath. (1561), de vannak itt ág. evangelikusok (194) és izr. vallásuak is. Posta-, táviró- és vasúti állomása van. Kath. temploma 1729-ben épült. Kegyurai Windischgraetz Alfred herczeg és Apponyi Antal gróf, kinek itt nagyobb kastélya van, melyet a Korlátkői család 1500-ban építtetett. E kastélyt 1897-ben átépíttették és restaurálták. A templom nehány vert ezüstből készült érdekes ötvösművel bír. Ezek egy kereszt, egy kehely, egy szentségtartó és egy füstölő, melyeket gróf Apponyi Terézia 1750-ben ajándékozott az egyháznak. A község két ízben volt harcz szinhelye, u. m. 1704-ben, amikor Ricsán császári tábornok és Rákóczy hadai közt véres ütközet volt. Policsko nevü dülőjében hantolták el az itt elesett 156 császári katonát. 1663-ban a törökök az egész községet elpusztították. Földesurai 1262-ben a Korlátkőiek voltak, amikor "Jabloncza" (Jobluncha) volt a község neve. Később a Motesiczkyek és az Apponyiak bírták. Jelenleg hg. Windischgraetz Alfrédnek és gr. Apponyi Antalnak van itt nagyobb birtoka.

Korlátkő, Jablonicztól délnyugotra, Leszkó és Czerova községekből 1890-ben egyesítés útján keletkezett. Lakosai tótajkuak, számuk 1023, vallásuk r. kath., ág. ev. és izr., de a katholikusok száma túlnyomó. Postája van, táviró- és vasúti állomása Jablonicz. Leszkó községről először 1324-ben találunk irott nyomokat. 1403-ban egy német okmányban "Courandtstein" néven szerepel. Kath. temploma 1802-ben épült. Kegyura a vallásalap. Az izraelitáknak imaházuk van. Windischgraetz Alfred herczeg kastélya és szép parkja, nagy uradalma és haltenyésztése kiváló nevezetessége a községnek. A kastélyt - régi alakjában - Korlátkeőy István 1700 körül építtette. E század elején Motesiczky Istvánra szállott, akitől 1846-ban a Windischgraetz család vette meg. 1848-ban a kastély körül a magyar és osztrák seregek közt rövid harcz is volt. A nyolczvanas években a Korlátkő egyik részét képező Czerova község teljesen leégett. A falu fölött, magas hegytetőn áll a korlátkői várrom, melyről más helyen emlékezünk meg. A faluban egy 148kisebb forrás van, melynek a környék lakosai gyógyhatást tulajdonítanak. Valóságos bucsújáróhely e kis forrás. Ide zarándokolnak a szembajosok és ha meggyógyultak, a forrás környékét szent képekkel aggatják tele. A faluban mezőgazdasági szeszgyár is van. Földesurai a Korlátkeőyek voltak.

Kuno, tót falu, Szenicz közelében, 463 túlnyomóan ág. evangelikus, r. kath. 93 és kevés izraelita vallásu lakossal. Postája, távirója és vasúti állomása Szenicz. A község a XV. század közepén még Berencs vár tartozéka volt, később pedig a Petyko család lett földesura.

Nagy-Kovaló, az Oreszko-hegy egyik nyúlványa alatt, Dojcstól északra fekvő tót község, 825 r. kath. vallásu lakossal. Posta- táviró- és vasúti állomása B.-Szt.-Miklós. Kath. temploma kőfallal van körülvéve. Épült a XVI. században. Kegyura a cs. és kir. család. A község 1394-ben Berencs várának tartozéka volt.

Nagy-Pritrzsd, a Miava-patak mellett Szenicztől keletre, a Varakova nevü hegy alatt fekvő nagy tót falu, 925 ág. ev. vallásu lakossal. Posta-, táviró- és vasúti állomása Szenicz. Egy 1262-iki összeírásban e község "Petrus" néven szerepel. Ág. ev. temploma 1773-ban épült; volt itt egy régibb, 1600-ból eredő templom is, mely azonban 1770-ben elpusztult. A faluban egy régi, kastélyszerü épület van. A báró Jeszenák család építtette. Most idegen kézen van és raktárul szolgál. Földesurai a Jeszenák családon kívül a Nozdroviczkyek voltak.

Oszuszkó, tót község a Miava-patak mellett, Jablonicz szomszédságában, 870 r. kath. vallásu lakossal. Posta- és táviró-állomása Jablonicz, vasúti állomása Szenicz. A XIII. században a Kunta család tulajdonát képezte és "Ozus" néven Galgócz vár tartozéka volt. Kath. temploma 1751-ben épült. Földesurai a Pálffyak és az Apponyiak voltak.

Ribek, Szenicz fölött északnyugatra fekvő tót község, 374 túlnyomóan r. kath. vallásu lakossal. Posta-, táviró- és vasúti állomása Szenicz. E község 1394-ben "Rypka" név alatt mint Berencs várnak tartozéka szerepel.

Roho, tót község Ribek mellett, 267 r. kath. vallásu lakossal. Posta helyben van, táviró- és vasúti állomása Szenicz. Kath. temploma 1616-ban épült. Sírboltjában nyugszik gróf Gvadányi József. A községben van Herber Lipót lovag csinos régi kastélya, melyet báró Horeczky Ferdinánd építtetett. Ugyanő volt a község földesura is; de előtte 1472-ben a község Berencsvár tartozéka volt.

Rovenszko, Szenicztől északra, egy völgykatlanban fekvő tót falu 470 lakossal, kik felében r. katholikusok, felében ág. ev. vallásuak. Posta- táviró- 149és vasúti állomása Szenicz. Kath. temploma e század közepén épült. 1439-ben e község Korlátkő várának tartozéka volt. Később a Petyko-, br. Jesszenák, br. Horeczky és a Majthényi család volt a földesura.

Rozbehi, a Fehérhegység alatt, Korlátkő mellett, a pozsonymegyei határon fekvő tót falu 303, r. kath. vallásu lakossal. Postája Korlátkő, táviró- és vasúti állomása Jablonicz. A községben csak kápolna van, mely mintegy 200 évvel ezelőtt épült. A falu fölött emelkedik a korlátkői várrom, melyről más helyen van szó. Földesurai 1598-ban a Korlátkőiek és később a Motesiczkyak voltak. Jelenleg Windischgrätz Alfred herczegnek van itt nagyobb birtoka.

Sándorf, a Kis-Kárpátokban a Klineczberg nevü hegy tövében, Korlátkő közelében fekvő tót falu 1184 túlnyomóan r. kath. és kevés izr. vallásu lakossal. Postája van, táviró- és vasúti állomása Jablonicz. Sándorf, a plébánián őrzött régi okmányok szerint, Imre király alatt 1200-ban már mezőváros volt. Kath. temploma egyike a legrégiebbeknek és fallal van körülvéve. Épült 1143-ban. Kegyura gr. Apponyi Gusztáv és hg. Windischgrätz Alfréd. Az izraelitáknak imaházuk van itt. 1895-ben tűzvész pusztította el a községnek nagy részét. E falut az egykoru okiratok különböző néven említik. 1439-ben "Svancendorf", magyarul pedig "Szent-György" (Zenthgwrgh) néven; 1531-ben "Sbantisdorf", 1578-ban "Sancydorf" és 1600-ban már Sándorf néven, mint Korlátkő vár tartozéka szerepel. Földesurai később a Motesiczkyak voltak. Jelenleg hg. Windischgrätz Alfrédnek van itt nagyobb birtoka.

Sasvár, nagyközség, a Miava völgyben, Pozsonymegye határszélén. Lakosai tótajkuak, számuk 2296, vallásuk r. katholikus és 332 izraelita. Posta-, táviró- és vasúti állomás. Sasvárról már 1248-ból vannak feljegyzések, amikor mint főesperességi székhely szerepel. 1288-ban Stibor vajda, a község földesura, többféle kiváltságokat adott e helynek. Ekkor Sessen-nek nevezték, most pedig Sassin-nak is mondják, ami arra vezethető vissza, hogy e helyen hajdan nádas volt. (Nád tótul sasi-sás). Történeti források szerint azonban Sasvár volt és nem Sásvár. 1294-ben mint királyi várt említik az akkori feljegyzések. Később a község a XVIII. század közepéig a gróf Czobor-család birtoka volt és vétel utján került aztán a cs. és kir. család birtokába. Azelőtt egy karton-gyár is volt itt, mely több mint száz évig állott fenn. 150Ez a cs. és kir. családé volt, később Puthon báróé lett, de a mostoha viszonyok miatt a hatvanas években beszüntette üzemét. Azután Patzenhoffer Konrád tulajdonába ment át és czukorgyárrá alakították át, de mint ilyen is megszüntette működését. Az épület várszerü és óvárnak nevezik, mivel a Czobor-család várkastélynak építtette.

Sasvár kegyhelyéről nevezetes. Kéttornyu nagy templomát, mely búcsujáró hely és a hozzá épített emeletes, szép kastélyt a pálosok építtették, a kiknek itt kolostoruk volt. Jelenleg a kastély a cs. és kir. uradalomhoz tartozik, mely a templomnak is bőkezü kegyúra. A templomban őrzött híres kegyelemképet, melyhez évenként 80,000-nél több búcsújáró zarándokol, Bakics Angyalka, Bakics Pál hadvezér leánya és gróf Czobor Imre alnádor neje készíttette 1564-ben. Ez a boldogságos szűzet ábrázoló szoborkép a mostani templom építése előtt egy kisebb háromszögü kápolnában állott, onnan a templom mellett lorétomi kápolnába szállították, mig aztán a pálosok által épített díszes templomba került. A pálosok rendjének József császár által történt eltörlése következtében a templom szép tornyainak építése abban maradt és ezeket csak e században építették ki. Van itt még egy a XV. századból való templom is, mely azonban már használaton kívül van helyezve. Az izraelitáknak is van itt imaházuk. A templomi edények közt több nagyon érdekes és értékes régi ötvösmű van, a plébánián pedig Pál fráter magyar barát által 1456-ban festett művészi becsű Magdolna-képet őriznek. A község körül két ízben harcz is volt és pedig: Bocskay és az osztrákok, - s a svédek és az osztrákok közt. A lakosok nagy része iparral foglalkozik és különösen sok közöttük a szűrszabó és a csizmadia. Van itt takarékpénztár, kath. kör és kaszinó szép kerti helyiséggel. Itt van a cs. és kir. családi uradalomnak egyik központja, melyhez mintegy 12,000 k. holdnyi birtok tartozik.

Stepanó nagyközség, a Miava-patak mellett, a pozsonymegyei határon. Lakosai tótajkuak, számuk 1540, vallásuk r. kath. katholikus. Postája helyben van, táviró- és vasúti állomása Sasvár. Kath. temploma a XVII. század elején épült. E század elején az egész község leégett és csak a templom maradt meg. Kegyura a cs. és kir. uradalom.