158VÁGUJHELYI JÁRÁS.
A Javorina és az Inovecz hegység közt, a Vág két partján terül el a vágujhelyi járás, mely határos Morvaországgal és Trencsén vármegyével. Területe 72299 kat. hold; lakosainak száma 36690, kik közül 1137 magyar, 3311 német, 32026 tót. Vallásra nézve 21047 r. kath. 11592 ág. evangelikus, 3657 izraelita, a kiknek mintegy fele magában Vágujhelyen lakik. A járás székhelye: Vág-Ujhely.
VÁGUJHELY.
VÁG-UJHELY.
Saját felvételünk.
Vág-Ujhely.
Vág-Ujhely, nagyközség Nyitravármegye északi részén, Trencsénmegye határszélén fekszik, a Vág folyó mellett, a Kis-Kárpátok azon kanyarulatánál, ahol a Vágvölgy Nyitramegye határát átlépve, szűkebbre szorul. Lakosainak száma 5075; ezek túlnyomóan tótajkuak, de vannak köztük magyarok és németek is. Vallásuk r. kath., ág. ev. és izr., de legtöbb köztük a r. katholikus. Postája, táviró- és vasúti állomása van. Vág-Ujhely egyike a megye legnagyobb forgalmu és legélénkebb községeinek. Főterét több érdekes ház diszíti, melyeknek egy részét még Beczkó várának urai emeltették. Ilyenek a Horeczky-, Vécsey- és Ghillányi-féle házak. Bél Mátyás szerint e község régente királyi birtok volt. Első kiváltságlevelét 1253-ban IV. Bélától kapta, ki a községet 1263-ban a pannonhalmi Szt.-Mártonról nevezett monostornak adományozta. Ez időben egyszerűen "Ujhely" volt a község neve. Zsigmond király 1437-ben ujabb kiváltságokban részesítette Vágujhelyt, melyeket II. Lajos 1523-ban, azután II. Miksa 1576-ban, II. Mátyás pedig 1615-ben megerősített. Ujabb kiváltságai vásártartási jogokra vonatkoznak és III. Ferdinándtól valók 1638-ból, amelyeket I. Ferencz 1814-ben megerősített. Vág-Ujhely sokat szenvedett az 1440-es években a husszitáktól, 1530-ban a törököktől, 1599-ben a törököktől és a tatároktól, Bocskay alatt annak seregeitől, 1620-ban II. Ferdinánd hadaitól, kik Sartory Mátyás vágujhelyi prépostot is fogságba hurczolták; 1626-ban Wallenstein seregeitől, 1663-ban ismét a török és tatár hordáktól, 1705-ben Heister csapataitól, mig Stahremberg Guido 1707-ben a várost Rákóczy ellen megvédendő, körülsánczoltatta. Itt táborozott Ward osztrák tábornok is, midőn a felkelők Beczkón tartózkodtak.
Vág-Ujhelynek már a legrégibb időkben volt kath. temploma, melyet Stibor vajda 1414-ben, mikor az Ágostonrendű szerzeteseket telepitette ide, leromboltatott és helyette a most is fennálló templomot építtette, melyet Hasskó Jakab vágujhelyi prépost a XVII. században restauráltatott, amikor 159eredeti csúcsíves stiljéből sokat veszített. Legutóbb gróf Pongrácz Adolf, a mostani prépost renováltatta stilszerüen. Gyönyörü, szingazdag és mégis izléses stucco-diszitései és falfestményei ma a vármegye legszebb templomai közé emelik. Dombtetőn áll és kőfallal van körülvéve; a cimiterium azelőtt temetkezési helyül szolgált. Közel a templomhoz áll a diszes, emeletes prépostlak. A templomi edények közt több nagyértékű és kiváló műbecscsel bíró régi ötvösmunka van. A prépostságnak gazdag és értékes könyvtára is van, mely több értékes, ritka, XVI-XVII. századbeli munkát tartalmaz.
Az ág. ev. templom 1784-ben épült, habár itt a protestantizmus már a XVI. században hódított. Az izraelitáknak szintén van zsinagógájuk, mely 1780-ban épült. Nevezetes ezenkívül az izraelita reáliskola; az egyetlen magyarországi izraelita középiskola, melynek történetét a közoktatásról szóló fejezetben tárgyaljuk. A városnak - lakosai számához képest - erősen kifejlett ipari, kereskedelmi és társadalmi élete van. Van itt egy kaszinó, kereskedelmi olvasókör, dalegylet, nőegylet, kath. iparosegyesület, önk. tűzoltó-egylet, takarékpénztár, hitelbank, népbank, két szeszgyár, egy botgyár és egy malátagyár.
VÁG-UJHELY FŐTERE.
Saját felvételünk.
A járás többi községei:
Alsó-Botfalu.
Alsó-Botfalu, az irtványos Javorina nevű völgyben, a Kis-Kárpátokhoz tartozó Plesivek nevű hegy alatt fekszik. Lakosai tótok, számuk 558, nagyobbrészt ág. evangelikusok, egyharmada r. katholikus. Postája Lubina, távirója Ó-Tura, vasúti állomása Vág-Ujhely. A XIV. században Byzench, a század végén és a XV. században "Bot" név alatt találjuk följegyezve. Kath. temploma a XIV. században épült. Harangja, melyet 1859-ben átöntöttek, 1495-ből való. Az 1776-iki canonica visitatio szerint a templomot a templáriusok építették. A lakók a faedényfaragást háziiparszerűleg űzik. Földesurai a Noszlopyak voltak.
Bassócz.
Bassócz, vágvölgyi tót község, lapályos, mocsaras vidéken fekszik. Lakosainak száma 462, vallásuk r. kath. Postája Pobedim, táviró- és vasuti állomása Brunócz vagy Pöstyén. A XIV. században Csejte várának tartozéka volt. Földesura később a vágujhelyi prépostság lett, amelynek ott jelenleg is nagyobb birtokai vannak.
Brunócz.
Brunócz, kis tót község a Vág jobb partján, Vágujhelytől délre. 288 r. kath. vallásu lakossal. Van postája, távirója és vasúti állomása. A XV. században "Barnocz" (Barnoch) volt a neve. 1813-ban nagy katasztrófa érte 160a községet, amennyiben egy részét a Vág áradása romba döntötte. A község leányai és asszonyai az e vidéken divatos hímzést és csipkeverést háziiparszerűleg űzik és készítményeiket messze vidékekre viszik. Itt van Ghiczy Sándor Janka és br. Mednyánszky Ágota rendkívül érdekes, régi négytornyú kastélya, mely régebben Bercsényi, majd Balogh- és Sándor-féle birtok volt. A kastély egész kis muzeuma az érdekes és értékes műtárgyaknak. Már az emeleti előcsarnokban egy velenczei vert réz víztartó, egy vert vas kandalló-rács, egy, a szent családot ábrázoló régi érdekes vasreliefkép és egy régi asztal, mely még a temetvényi várból származik, köti le a figyelmet. A szobákban régi, értékes bútorok, XVII. századbeli, Bercsényitől származó edények, gazdag holicsi porczellán-és kőedény-gyűjtemény, majolika czéhkorsók, rokokó és régi japán bútorok, velenczei vert vasmunkák, fafaragványok, XVII. századbeli domborművek vannak elhelyezve. A kastély kápolnájának és könyvtárának falai remek stukkóval vannak diszítve.
BRUNÓCZ. - BÁRÓ MEDNYÁNSZKY DÉNESNÉ KASTÉLYÁNAK KÁPOLNÁJA.
Saját felvétel.
Császtkócz.
Császtkócz, vágvölgyi tót község, mely mellett a Dudvág-patak folyik el. Lakosainak száma 779, akik vallásra nézve r. katholikusok. Postája Csejte, táviró- és vasúti állomása Vág-Ujhely. "Cseszkócz"-nak is nevezték, ujabban pedig Császkócznak is mondják. A XVII. század elején anabaptisták is laktak itt, kik azonban azóta elköltöztek a faluból. A községben egy régi kastély van, mely lovag Chwalibogovszky Sándorné tulajdonát képezi. A lakosok az e vidéken dívó varrottas-készítést és a csipkekötést mint jövedelmező háziipart űzik. Földesurai az Erdődyek voltak.
Csejte.
Csejte, regényes fekvésű csinos község a Vág völgyében, Vágujhelytől délre, a Bakalár nevű hegy alatt. Lakosai tótajkuak, vallásuk r. katholikus, ág. evangelikus és izraelita, de a katholikusok száma túlnyomó. Lélekszáma 1909. Postája helyben van, táviró- és vasúti állomása Vág-Ujhely. Csejte az Árpád-házi királyok korában királyi birtok volt. 1393-ban Stibor vajda tulajdona volt, 1436-ban a guthi Országh család birtokolta, 1567-ben a Nádasdyak, 1671-ben az Erdődyek, azután a Boróczyak. A község már a XIV. században mezővárosi jelleggel birt. Az idők folyamán különböző nevek alatt szerepelt. XIV. századbeli oklevelekben hol egyszerüen "Csete", hol meg mint "Cseite" és mint "Czachticz" is szerepel. (Igy hívják ma is tótul.) Kath. templomát, mely terrasz-szerű magaslaton áll, Stibor vajda épittette 1373-ban. A templomban van az utolsó guthi Ország Kristóf vörös márvány-sírköve 1567-ből. 1760-ban a templomot kirabolták, amikor régi, értékes ötvösművei is elvesztek. A mostani templomi edények a rablás után szereztettek be. A község több kiváltságról szóló okirat tulajdonában van, melyek Zsigmond, II. Ulászló és Mátyás királyoktól származnak. Itt vannak a 161község fölött, magas hegytetőn a hires csejtei vár, lenn a hirhedt Nádasdy Ferenczné Báthory Erzsébet kastélyának maradványai, a labirintszerű pinczével. Báthory Erzsébet nem a várban, hanem a kastélyban követte el hirhedt rémtetteit, kivégeztetvén sok ifju leányt, a túlzott monda szerint háromszázat, mely vérengzés miatt, amint azt a vármegye történetében följegyezve találjuk, a külön az ő ügyében kiküldött országos biróság Thurzó nádor elnöklete alatt élethossziglan tartó fogságra itélte. A várról már XIII. századbeli okiratok szólnak. Rákóczy hadai 1708. július 27-én ostromolták és azóta romokban hever. A legelső ostromot, melyről a történetírók tudnak, 1440-ben a csehek intézték ellene. Svehla husszita-vezér itt fogva is volt. A vár körül még maig is számos nyilhegyet találnak. 1740-ben és 1741-ben két ízben óriási tűzvész pusztított a községben. 1759-ben rendkívül erős vihar dúlt itt és számos házat döntött romba, sok embert temetve a romok alá. 1784-ben vizáradás pusztította a mélyebben fekvő részeket. A községben két régi úrilak is van. Az egyiket Draskovich gróf horvát bán építtette 1668-ban, később a Forgách grófok tulajdonába ment át, míg 1852-ben a Csenkey-család vette meg. A másikat homonnai Drugeth gróf építtette, később a gróf Andrássyakra szállott, kiktől a Jeszenszky-család birtokába jutott. A község határában gyakran találnak őskori tárgyakat. A plébánia alatt fakad a Dudvág, melynek vize langyos és soha be nem fagy.
CSEJTE.
Saját felvételünk.
Felső-Botfalu.
Felső-Botfalu, a Kis-Kárpátokhoz tartozó Plesivek nevű hegy alatt, Vágujhelytől északnyugotra fekszik, míg az itt lakó irtványosok házai a Javorina nevű völgyben vannak szétszórva. Lakosainak száma 1103, akik mind tótajkuak és r. kath. és ág. ev. vallásuak, mely utóbbi felekezet hívei a legnagyobb számot teszik. Postája van, táviró- és vasúti állomása Vág-Ujhely. Mint Alsó-Botfalu, úgy a XIV. és XV. században e község is különböző elnevezések alatt szerepel és pedig mint "Bizencs" (Byzench) és mint "Bot". Ág. ev. temploma 1795-ben épült. A község irtványos lakói a faedényfaragást iparszerűleg űzik. Földesurai az Erdődy-grófok voltak.
Hrádek.
Hrádek, tót község a Vág balpartján, az Inovecz-hegység alján. Van 703 lakosa. Vallásukra nézve 526 r. kath., 166 ág. evangelikus és néhány izraelita. Posta és táviró Kocsócz, vasúti állomása Vág-Ujhely. A XIII. század közepén "Harranuk" név alatt királyi birtok volt. 1453-ban "Hradnok"-nak nevezték. Kath. temploma, melynek az esztergomi érsek a kegyura, 1802-ben épült. A községtől keletre emelkedik a nagy kiterjedésü temetvényi várrom, melynek történeti szerepléséről más helyen emlékezünk meg. Földesura a Motesiczky, Sándor és Ghyczy család volt.
163Hrussó.
Hrussó, a Kis-Kárpátokhoz tartozó Medza nevű hegy alatt, Vág-Ujhelytől nyugotra fekvő tót falu. Van 368 lakosa, vallásukra nézve csekély kivétellel ág. evangelikusok. Postája Lubina, távirója Ó-Tura, vasúti állomása Vág-Ujhely. A XIV. században Csejte várához tartozott, az okiratokban Hrussow-nak irják. 1886-ban majdnem az egész község tűz által pusztult el. Földesura a Plathy család volt.
Huorka.
Huorka, tót község a Vág balpartján, Hradek fölött. A községen, mely az Inovecz-hegység lábánál fekszik, a Huorka-patak vonul keresztül. Lakosainak száma 540, akik többnyire r. katholikusok. Postahivatala Kocsócz, vasúti állomása Vág-Ujhely. A XIII. században "Hurka" név alatt mint kir. birtok szerepel. Később a Sándor és a Motesiczky család volt földesura.
Kis-Modró.
Kis-Modró, a Vág balpartján, az Inovecz-hegység alján fekszik. Lakosainak száma 146, akik tótajkuak, fele részben katholikusok, fele részben ág. evangelikusok. Postája Nagy-Modró, táviró- és vasúti állomása Pöstyén. E falu a XV. században Temetvény vár tartozéka volt. Későbbi földesurai a Zerdahelyi és a Sándor családok voltak.
Komárno.
Komárno, vágvölgyi kis tót község, Csejte mellett, 169 r. kath. lakossal. Postája Csejthe, táviró- és vasúti állomása Vág-Ujhely. Lakosainak száma 169, akik mind r. katholikusok.
Koritno.
Koritno, nagy tót község, a Dudvág jobb partján, 890 lakossal, akik közül 703 r. kath., 166 ág. evangelikus. Postája van, táviró- és vasúti állomása Brunócz. Hajdan e község a csejtei uradalom tartozéka volt. 1590-ben Nádasdy Ferencz, a csejtei uradalom akkori ura, 4000 frtért nebojszai Balogh Gergelynek zálogositotta el. A faluban az asszonyok és leányok csipkeveréssel és varrottas-készítéssel foglalkoznak, melyet messze vidékre hordanak szét. Lakosai régente mint szőlőmívelők voltak ismeretesek. Jelenleg lovag Chwalibogovszky Sándornénak van itt birtoka.
Krakován.
Krakován, tót község, a Dudvág mellett, Pöstyéntől nyugotra, 737 r. kath. vallásu lakossal. Postája és távirója Verbó, vasúti állomása Pöstyén. Kath. templomát 1770-ben Gusztinyi János nyitrai püspök építtette; kegyura a nyitrai püspök. A község a XII. század elején már "Krakó" (Craco) 164név alatt mint a zobori apátság birtoka szerepel. Egy XIII. századbeli határjárási okiratban pedig "Korkov" név alatt említtetik. Wenzel Gusztáv szerint a középkorban itt erőd is volt.
Lubina.
Lubina, nagy tót község a Javorina-hegység alatt. Lakosainak száma 2907, vallásuk túlnyomóan ág. evangelikus, katholikus csak 146 van, izraelita 67. A belső helység házai egymáshoz vannak építve, az irtványosok a Lubina-patak mellett elszórtan fekvő házakban laknak. Postája van, távirója Ó-Tura, vasúti állomása Vág-Ujhely. Ág. ev. temploma 1784-ben épült. 1848-ban, a forradalom alatt, a belső község házai mind leégtek. Lakosai a faedény-faragást mint jövedelmező háziipart űzik. A falu 1392-ben még Csejthe vár tartozéka volt. Földesura később gróf Erdődy György kanczellár lett. Jelenleg báró Springer testvéreknek van itt nagyobb birtokuk.
Luka.
Luka, vágvölgyi tót község a temetvényi várhegy alján, Kis-Modró mellett, Hrádektól délre. Lakosainak száma 554, vallásuk túlnyomóan r. katholikus, az ág. evangelikusok a lakosság negyedrészét teszik. Postája Nagy-Modró, táviró- és vasúti állomása Brunócz. A XIII. századbeli oklevelekben "Réthy" név alatt szerepel e község, amely akkoriban királyi birtok volt. A faluban magas domboldalon áll báró Mednyánszky Imre szép kastélya, melyet a Sándor család építtetett. E kastély sok kézen fordult meg. A Sándor családtól a Ghyczyek birtokába került, azután gróf Degenfeld-Schomburg Adolf tulajdona lett, majd ismét a Sándor családé, végre Tóth Jánosnéé, akitől a jelenlegi tulajdonosra szállt. A kastély előkelő izléssel és kényelemmel van berendezve; terrasszáról gyönyörű kilátás nyilik a Vág völgyére.
LUKA. - A SÁNDOR-FÉLE KASTÉLY
(BÁRÓ MEDNYÁNSZKY IMRE tulajdona és saját felvétele.)
Mosócz.
Mosócz, tót falu, a Vág jobb partján, Vág-Ujhelytől délre, 301 r. kath. és kevés ág. ev. lakossal. Postája és távirója Vág-Ujhely, vasúti állomása Csejte-Szt-Kereszt. Az asszonyok és leányok a himzést és csipkeverést mint háziipart űzik és készítményeiket messze vidéken árúba bocsátják. E faluról már a XIII. század közepén találunk említést.
Nagy-Modró.
Nagy-Modró, tót falu, Kis-Modró mellett, 287 lakossal, kik túlnyomóan r. kath. vallásuak, de van kevés ág. ev. és izraelita. Postája van, táviró- és vasúti állomása Pöstyén. Kath. temploma, egy felirat szerint, a XII. század közepén épült. Kegyura az esztergomi káptalan. 1453-ban e község a temetvényi várhoz tartozott. Földesura később Zerdahelyi Viktor és Sándor Miksa volt. Jelenleg gróf Zedtwitz Kurtnak van itt nagyobb birtoka.
Ocskó.
Ocskó, tót község a Dudvág mellett, 250 r. kath. vallású lakossal. Postája Podola, táviró- és vasúti állomása Pöstyén. E község "Poskos" elnevezés alatt már a XII. század elején említtetik. Ochk név alatt pedig a XIII. század elején volt ismeretes, amikor Dubi Kozma, mint Comes de Ochk szerepel. Ennek fia Miklós, aki 1285-ben sűrűbben népesítette be a községet, vette fel az Ocskay nevet. Ocskay László, II. Rákóczy Ferencz híres és vitéz vezére itt született 1665-ben. Jávorka társaival a császáriakhoz átpártolt 165Ocskayt e község közelében, a Sztoki nevü földön fogta el, ahova a család a mult század közepén egy Mária-szobrot emeltetett, mely az országút mellett még ma is fennáll. Az Ocskayak várkastélyát a császáriak feldúlták és porrá égették. A romokban egy harangot találtak, melyet Ocskay László Morvaországban zsákmányolt. Ezt a család a podolai templomnak adományozta, ahol ma is mint "Ocskay-harang" ismeretes. Kath. templomát az Ocskay család 1881-ben építtette. Itt van id. Ocskay Rudolfnak régi nemesi kuriája és szép parkja. A lakosok a varottas-hímzést és a csipkeverést jövedelmező háziiparként űzik.
Ó-Lehota.
Ó-Lehota, vágvölgyi tót község, 514 r. kath. vallásu lakossal. Postája Nagy-Modró, táviró- és vasúti állomása Pöstyén. E falu 1453-ban "Aglehota" név alatt Temetvény vár tartozéka volt. Kath. temploma 1788-ban épült. Kegyura az esztergomi káptalan. Földesurai a Motesiczkyak voltak, most pedig gróf Zedtwitz Kurtnak van itt nagyobb birtoka.
Ó-Tura.
Ó-Tura, a Javorina-hegy alatti völgyben fekvő nagyközség, 6120 lakossal, akik 27 magyar és 149 német kivételével, mind tótok. Vallásra nézve 1847 r. kath., 4142 ág. evangelikus, 125 zsidó. Posta- és táviró-állomása van; vasúti állomása Vág-Ujhely. E község 1392-ben "Túr" (Twr) név alatt Csejte várának tartozéka volt. Ősrégi község, mely már a XV. században kiváltságokkal bírt. Pecsétje 1461-ből való. Ó-Tura község hiteles másolatban bírja Mátyás királytól nyert és Nagy-Szombatban 1467. február 3-án kelt királyi kiváltságos levelét, melyben azért, hogy az ó-turaiak Schvehla híres cseh rablóvezért elfogták, minden teher, adó- és vám-fizetés alúl felmentettek. Ugyancsak hiteles másolatban megvan Mátyás király levele 1487-ből, melyben a fenti kiváltságot megerősíti és ugyanezt teszi II. Ferdinánd 1619-ben. Eredetiben bírják III. Ferdinánd királyi levelét 1639-ből, melyben az ó-turaiakat a vámfizetés alúl felmenti. I. Lipót királytól 1659-ből van két eredeti királyi pecsétes levél, melyek egyikében országos és heti vásárok tartására adott jogot Ó-Turának, a másikban a földesurakat figyelmezteti a község kiváltságainak megtartására. Végre eredetben van meg VI. Károly király levele, mely Pozsonyban 1712. év junius 6-án kelt és melyben az elődei által adott s fent idézett királyi kiváltságokat megerősíti. Kath. temploma 1747-ben épült. Kegyurai a báró Springer testvérek. Az ág. ev. templom 1783-ban épült. Van itt egy régi torony is, mely a husziták idejéből származik és még jó karban van. 1848-ban Ó-Turánál kisebb ütközet is volt, mely alkalommal Hurbán emberei a községet fölperzselték. 1869-ben ismét teljesen leégett. A lakosok a faedény, különösen a konyhaedény faragásával is foglalkoznak. Van itt önsegélyző-pénztáregylet és kath. kör. A község határában néha kőkori emlékeket találnak. Földesurai az Erdődyek és Homonnaiak voltak.
166Osztró.
Osztró, tót község, a Dudvág mellett, Ocskótól délre, 775 r. kath. vallásu lakossal. Posta- és táviró Verbó, vasúti állomása Pöstyén. A legrégibb okirat, mely e községről szól, egy 1113-iki összeirás, amely e falut "Strow" néven említi. Egy másik oklevél 1532-ből származik, amikor itt csupán 6 puszta-, 7 szegény- és egy bírói porta volt. Csinos kath. temploma 1804-ben épült. Kegyura a nyitrai püspök, aki a község földesura is volt. Osztró, ami magyarul szigetet jelent, hajdan tényleg a Vágnak egy szigetét képezte, amire számos bizonyiték van.
Patvarócz.
Patvarócz, tót község, a Vág jobb partján, 353 r. kath. vallásu lakossal. Posta-, táviró- és vasúti állomása Brunócz. A falut 1813-ban a megáradt Vág majdnem teljesen elpusztította. A helységben egy régi nemesi kuria van, melyet a Ruttkayak építtettek. Azután a Bársony család birtokába jutott, majd a Csákyaké lett, most pedig a Jeszenszkyeké. E falu a XIII. század második felében mint királyi birtok szerepelt. Később a Csákyak lettek földesurai.
Pobedim.
Pobedim, vágvölgyi tót község Bussócz és Ocskó mellett, 1090 r. kath. vallásu lakossal. Postája van, táviró- és vasúti állomása Pöstyén. A XIV. század vége felé "Popodyn", de a XV. században már "Pobyedin" néven mint Csejte várának tartozéka van említve. Kath. temploma 1678-ban épült. Kőfallal van körülvéve, melynek négy sarkán egy-egy torony van. Kegyura a vágujhelyi prépostság. A faluban gazdasági fogyasztási hitelszövetkezet is van. Hradiste nevü magaslatán valaha erődítvény lehetett, mert ott falmaradványokat és régi fegyvertöredékeket találtak.
Podola.
Podola, tót község a Dudvág jobb partján, Koritno mellett, 1191 túlnyomóan r. kath. lakossal. Postája van, táviró- és vasúti állomása Brunócz. Még a XVII. század elején Leszethe vagy Lezethe volt a község neve. Egy 1671-iki urbariumban azonban már ekképen szerepel: "Leszethe sive Podola"; ezután felváltva hol az egyik, hol a másik néven találkozunk vele. A községben már a XIV. században volt egy kath. templom; a mostani azonban 1748-ban épült és kőfallal van körülvéve. A templomnak 2 nagyobb harangja 1493-ból való. Az egyiket Ocskay László zsákmánykép hozta magával Morvaországból és az ocskai várkastélyban helyezte el. Ott volt a vár feldúlásáig, mely után a család a romok közül kiásatta és e templomnak ajándékozta. 167Kegyurai báró Springer testvérek. 1792-ben és 1832-ben az egész falu leégett. Földesurai, kik többször változtak, előbb az Erdődyek, majd a Zayak és Forgáchok, azután az Andrássyak és a Révayak volt.
Sztrázsa.
Sztrázsa, tót község Pöstyéntől nyugotra, a Dudvág mellett, 540 r. kath. vallásu lakossal. Posta- és táviró-állomása Verbó, vasúti állomása Pöstyén. Kath. temploma a XIV. század közepén épült és kőfallal van körülvéve. Egyike a vidék legérdekesebb templomainak. Számos csúcsíves részlettel bír, habár a gyakori átalakítások következtében sokat veszített régi alakjából. Tornyát 1726-ban ujjáépítették és 1778-ban restaurálták. A község a XVI. században a husziták egyik fészke és ekkor, II. Ferdinánd uralkodása alatt, véres vallási villongások szinhelye volt. E falu az országos határőrök birtoka volt. A XIII. században "Őr", a XIV-ikben Kisőr és Nagyőr (Kysewr és Nagiewr) név alatt szerepel. Földesurai az Apponyiak voltak. Lakosai a varrottas himzést mint jövedelmező házi ipart űzik.
Trebete.
Trebete, tót község Sztrázsa mellett, ettől délre, 835 r. kath. lakossal. Postája és távirója Verbó, vasúti állomása Pöstyén. Kath. temploma 1852-ben épült. E község már 1258-ban ismeretes volt. Vincze nyitrai püspök Péter zobori apáthoz intézett egyik levelében már említést tesz róla. Kegyura a nyitrai püspök. A lakosok a községben szegények házát tartanak fenn.
Uj-Lehota.
Uj-Lehota, tót község az Inovecz hegység alatt, Ó-Lehota mellett, 610 lakossal, kik közül 256 r. kath., 339 ág. evangelikus. Postája Nagy-Modró, táviró- és vasúti állomása Pöstyén. Ág. ev. temploma 1866-ban épült. A faluhoz tartozó Dasztin nevű dülőn hideg savanyúvíz-forrása van. A XV. században Temetvény várának tartozéka volt. Későbbi földesura a Motesiczky és a Degenfeld-Schomburg család volt. Jelenleg pedig gróf Zedtwitz Kurtnak van itt nagyobb birtoka.
Vág-Szerdahely.
Vág-Szerdahely, vágmenti tót község, 616 r. kath. lakossal. Posta-, táviró- és vasúti állomása Brunócz. Kath. temploma 1728-ban épült és kőfallal van körülvéve. Hajdan jezsuita-kolostor is volt itt, mely ma lakóházul szolgál. Hajdani templomát árvíz pusztította el. 1813-ban az árvíz az egész községet romba döntötte. A XIII. században királyi birtok volt. Későbbi földesurai az Erdődyek voltak, kiknek itt ma is nagyobb birtokuk van.
Verbó.
VERBÓ. - A BENYOVSZKY-HÁZ.
Saját felvét.
Verbó, nagyközség, a Kis-Kárpátokhoz tartozó Velkopecz nevű hegy közelében, Pöstyéntől nyugotra, 12 kilométerre. Lakosainak száma 4645, kik közt 246 magyar, 972 német, 3408 tót; vallásra nézve 1975 r. kath., 1534 ág. evangelikus, 1135 izraelita. Posta és táviró van helyben, vasúti állomása Pöstyén. Verbó a XIV. század végétől a XV. század közepéig Csejte várának tartozéka volt. Zsigmond királynak egy 1437-ből származó oklevele szerint különféle kiváltságokat nyert. Ezeket később Mátyás király és Ferdinánd király megerősítették. Verbó neve egyes régi okiratokban Varbónak van írva, mig egy 1437-iki Zsigmond korabeli oklevél "Warb"-nak nevezi. Csejte mezővárosnak 1568. évi urbariumában Verbó már mint mezőváros szerepel. A község egyike a Vágvölgy legélénkebb forgalmu helyeinek. Négy országút találkozik ott, melyek mindegyike fontos közlekedési vonal. Rendkívül hosszu főutczája közepe táján bővül ki a főtérre, mely körül csinos, modern épületek sorakoznak. Itt áll a város régi csúcsives kath. temploma és külön álló tornya is. E templom egyike a legrégiebbeknek. Építési ideje ismeretlen, de 1520-ban már mint régóta fennálló templomról van említés téve. Kegyura báró Springer Alfréd Gusztáv, kinek itt nagyobb kiterjedésü birtoka van. Ág. ev. temploma 1784-ben épült. Az izraelitáknak az egész vármegyében itt van a legszebb zsinagógájuk, melyet 1883-ban építtettek. A község két izben volt harcz szinhelye; először 1599-ben a törökök alatt, másodszor a Rákóczy-féle felkelés alkalmával. 1815-ben felhőszakadás pusztított a városban, melynek alacsonyan fekvő részein a házakat romba döntötte és emberéletben is kárt okozott. A községházán néhány Verbóra vonatkozó kiváltságlevelet őriznek I. Lipót és I. Ferencz királyoktól. A községnek 168több vastartalmu forrása van, melyeket azonban csupán a lakosok használnak. Élénk társadalmi, kereskedelmi és ipari életéről bizonyságot tesznek az itt fennálló különféle testületek. Van itt olvasó-egylet, gyermekbarát-egyesület, Montefiore-egylet, önsegélyző-társulat, takarékpénztár, iparegyesület, kereskedelmi csarnok és önkéntes tűzoltó-egylet; azonkívül egy szeszgyár. Földesurai a Szélessyek, az Erdődyek, Forgáchok, Nádasdyak, Zayak és Csákyak voltak. Verbón született 1741-ben gróf Benyovszky Móricz.
VERBÓ. - AZ IZR. TEMPLOM.
Saját felvét.
VERBÓ. - A KATHOLIKUS TEMPLOM.
Saját felvét.
Vieszka.
Vieszka, tót község a Vág jobb partján, 155 r. kath. lakossal. Postája és távirója Vág-Ujhely, vasúti állomása Csejthe-Szt.-Kereszt. 1813-ban a Vág áradása a falunak alacsonyan fekvő részén a házakat romba döntötte. A község a XIV. század vége felé királyi birtok volt.
Zsolnafalu.
Zsolnafalu, tót község Csejtétől keletre, 494 r. kath. lakossal. Postája Csejte, táviró- és vasúti állomása Vág-Ujhely. 1813-ban nagy vizáradás pusztította a helységet, mely alkalommal az árnak 9 emberélet is áldozatul esett. 1392-ben a falu Csejte várának tartozéka volt. Későbbi földesurai a Vidlicskay, Radványi és Erdélyszky családok voltak.
FORRÁSOK.
A helyszinén gyüjtött adatokon kivül Wenzel "Stibor Vajda", Fejér-codex, Tagányi Károly "Nyitramegye helyneveinek magyarázata", Anjoukori dipl. okmánytár, "Századok", Dicális lajstromok, országos levéltár. Jedlicska Pál "Kiskárpáti emléke" és báró Mednyánszky Dénes magánjegyzetei.
