A parknak majdnem a kellő közepén látható az astrophysikai observatorium a három kupolával. Ha a déli oldalon az épületbe lépünk, az előszobából három ajtó nyílik. Az egyik a sötét szobába, mely fotográfiai czélokra szolgál; jobbra van a vegytani laboratorium, balra pedig a lépcsőház, melyen át a távírószobába jutunk, a honnan a csillagda földrajzi hosszát határozták meg a Wien-Türkenschanzei, mint a Széchenyi-hegyi állomásokról. A Herényi Gothard-féle csillagda és a kiskartali báró Podmaniczky-féle csillagda helyzetét is innen határozták meg. E távírószobán át a passage-szobába lépünk, a hol a Howü-féle normálórát, az Arway-féle Boxchronometert és a Gothard-féle passage-műszert találjuk, egy chronograffal együtt, a melyekkel az intézetben a pontos időt határozzák meg, a mit hetenként kétszer telefonon a budapesti m. kir. országos meteorologiai intézet normálórájának adnak le, mely azt a m. kir. kereskedelmi miniszteriumba továbbítja, hogy ilyképpen a pontos idő naponta déli 12 órakor az egész ország vasúti- és távírda-állomásainak továbbítható legyen. A telefon, a mely az ógyalla-budapesti (az intézet saját vonala, mely kizárólag tudományos czélokra szolgál) vonalra kapcsolható, szintén a passage-szobában van elhelyezve.

A lépcsőházból az ú. n. régi épület első emeletére, a spectroskop-szobába jutunk, a hol a Gothard-féle spectrograf van felállítva, melyre a nap képét egy napállító vetíti. Az emelet keleti oldalán két könyvtár-szoba van. Az elsőből a kis kupolába jutunk, a hol egy parallacticus, 120 milliméter nyilású refractor van, melynek objektiv-lencséjét G. & S. Merz készítette Münchenben, a szerelés és az óragép pedig T. Cooke & Sons yorki (Anglia) czégtől való. A műszer úgy van készítve, hogy vele a napot is meg lehet figyelni, de más astrophysicai műtétekre is teljesen alkalmas. A kupolából hiányzó óra és chronograf a könyvtárban vannak elhelyezve.

A lépcsőházból még a nyugati kupolába is juthatunk, a hol is a szép és kitünő optikájú, 162 milliméter nyilású, Merz-féle refractor áll, melylyel Kövesligethy Radó dr. egyetemi tanár, a spectroscopikus »Durchmusterung«-nál, még spectroskoppal 7, sőt 7.5 nagyságú csillagokat is észlel. E kitünő műszer szerelése és óragépe szintén T. Cooke & Sons készítménye. Erre már a nagyobb astrophysicai műszereket, mint spectroscopokat, photométert, stb. is reá lehet építeni, mint a hogyan ma is Tass és Terkán dr. egy Zöllner-féle astrophotometerrel dolgoznak rajta. A műszer astrometriai czélokra is be van rendezve, mert mező- és szálkereszt megvilágításra, elektromos lámpák vannak reá szerelve s két szép pozitiomicrometer is mellé van adva, nemkülönben egy Merz-Secchi-féle polarizácziós helioscop.

A kémiai laboratoriumban kitünő minőségű higany-légszivattyú van, melyet évekkel ezelőtt az igazgató a kabinetben végzett spectroscopikus megfigyeléseinél használt, s melynek csapjait mesés gondossággal ő maga csiszolta össze. Azonkívül a rendes digestoriumon kívül van még a szobában egy mérlegszekrény, a nagy szertár-szekrény és egy mérleg. A laboratoriumból észak felé ismét egy kis feketeszobába jutunk, a melyben Czuczy Emil a nap fényképét szokta naponta előidézni.

A laboratoriumból kelet felé a nagy fizikai terembe jutunk, a hol a nagy szekrényben kb. másféltuczat spectroscopot és más egyéb fizikai eszközt találunk. A szoba közepén a nagy experimentáló asztal áll, a két ablak között pedig egy második asztal, mely előtt egy kis nyílás van a falon keresztül törve, a melyen egy heliostat a napsugarakat vetíti a terembe.

A teremtől északra fekszik a mechanikai műhely, a hol esztergályozópadon kívül, a gázfejlesztő és a vízszivattyúgép van elhelyezve. Kelet felé, a nagy kupola alsó traktusába jutunk. Itt nehány használaton kívül helyezett műszer van elhelyezve. Középen óriási oszlop emelkedik a magasba, a nélkül, hogy az a padlót vagy mennyezetet érintené, nehogy a rázkódást a nagy refractorra átvigye, mely az oszlop tetején nyugszik. Az oszlop az alsó traktusban egy beleépített mélyedésben, T. Cooke & Sons-féle normálórát fogad magába.

Az oszlop körül csavarodik felfelé a szabadon álló lépcső a kupolába. Az első emeleten nehány háromlábat, meteoroscopot s két szekrényt látunk, s az utóbbiakban nehány nagy spectroscop és spectograf van elhelyezve. Ebből a helyiségből csigalépcsőn a hét méter átmérőjű kupolába jutunk, mely kb. hat tonna súlyú forgóteteje ellenére oly könnyen forog, hogy azt egy ízben egy négy éves leányka tovább forgatta. A rés, melyen a megfigyelések történnek, egy 33méter széles, a horizonttól a zenithig terjed és a csukója hét tized tonna, s mégis oly könnyen jár, hogy állandóan be kell kapcsolni, mert különben a szél is kinyitja. Ez a kupola a 254 mm. nyilású s 4 méter 24 cm. gyútávú refractort védi az idő viszontagságai ellen. A hatalmas műszer, melyet 1882-ben az igazgató maga konstruált és ógyallai műhelyében, három műszerész segítségével készített, a legjobb szolgálatokat tette a magyar csillagászatnak. A távcsövet azonban akkor csak visuális czélokra építették, mert ekkor a fotografálás még csak embriójában lappangott. 1905-ben tehát átépítették, s még egy 160 mm. nyílású és 2 méter 25 cm. gyútávú Zeiss-féle fotografáló objektívlencsét szereltek reá. A nagy objektívet és a 100 és 80 milliméteres kereső objektíveket G. & S. Merz készítette Münchenben. A nagy műszer a karcsú oszlop fölé, mely a padló alatt, 800 kilogramm súlyú vasháromlábban végződik, egy kapocsra van felépítve, mely a poláris tengelyt tartja, s a melyet bárhonnan is kézzel lehet forgatni, de az oszlop északi oldalán levő óragép is hajthatja, ha a megfigyelő azt így kivánja. A nagy műszer oculár-végén jelenleg egy Knorre-féle declinograf van alkalmazva, az alsó nagy keresőn pedig a pointeroculár. A conikus távcső alsó vége felett látjuk végre a hatalmas fotografáló távcsövet. Az osztott körök leolvasása és az összes finom mozgások s rögzítések a távcső oculárvégétől, kulcsok illetőleg hosszú mikroscopok segítségével történnek. A távcsőhöz kb. 22 különféle nagyítású oculár tartozik, a melyek 42-től 942-ig nagyítanak. A műszerhez még különféle astrometriai mellékeszközök is hozzá vannak adva, ú. m. egy nagyobb poziczió-mikrométer, egy Knorre-féle declinograf, körmikrometer stb. A kupolában még egy ingaóra is van, mely az igazgató saját készítménye. Ez elektromos másodpercz-contacttal van ellátva, a mely a mellette levő chronográfot hajtja.

Két fontos és értékes műszer, két kupolában, a főépülettől elszigetelten vannak felállítva. Az egyikben a Steinheil-Konkoly-féle fotografáló távcső van felállítva, parallactikus vella-felállításon, óragéppel, melynek az a czélja, hogy vele Terkán Lajos dr. vagy Czuczy Emil minden tiszta napon, a napot fényképezze, s a rajta levő foltokat a nagy csillagdának egyik földszinti helyiségében elhelyezett comparátorral lemérje. A fotografáló távcsövet, bár az exponálási idő ritkán haladja meg a század másodperczet, mégis óragép vezeti, melynek szabályozóját Konkoly igazgató szerkesztette. A fotografált nap-képek 6 cm. átmérőjűek s a felvételek a Schleussner dr.-féle érzéketlen lemezekre történnek.

A másik kupolában a Töpfer-féle (Potsdam) nagy fotométer van elhelyezve, a milyen ma még az egész földön legfeljebb 6 darab van. Ennek czélja az, hogy a megfigyelő a csillagok fényerősségét (nagyságát) határozza meg, a melyeket mindig egy normál csillaggal köt össze. Az abszolút meghatározás egy petroleumlámpával történik, bár Czuczy Emil, a csillagda II. adjunktusa, a kis Zöllner-fotométerhez sajátkezüleg egy Nerz-féle lámpát készített, a mely kitünően bevált, úgy hogy ha a kitűzött sorozat csillagot a nagy fotométerrel végigészlelik, akkor a nagy petroleumlámpát valószínűleg onnan is lebontják s egy nálánál sokkal tisztább Nerz-lámpát szerelnek helyébe. Ez a műszer is állandó használatban van.

A parkban délfelé áll a kis amerikai csillagda két kupolával és a kétnyílású passage-szobával. A kis épülethez 1905 nyarán még két kupola épült, melyekben két nagyobb theodolith van elhelyezve. Ez a didactikai csillagda, melyben a budapesti tudományegyetem hallgatói gyakorolják magukat a csillagászati megfigyelésekben. A keleti kupolában egy 120 mm. nyílású és 180 cm. gyútávú parallactikus refractor van felállítva, melynek objektivlencséje szintén G. S. Merztől származik. A refractor mellé szintén még egy jó óragép van adva, mely azt a földforgással ellenkező irányban vezeti. Hozzá van még adva egy körmikrométer, asztrometriai megfigyelésekhez s egy ék-fotométer, egy helioscopikus oculár és vagy 10 közönséges oculár 40-től 250-szeres nagyításig, melyekkel Massányi Ernő, a meteorologiai observatorium assistense egy időben igen szép Jupiter-rajzokat készített.

A nyugati kupolában egy nagy napfotografáló távcső van parallactikus felállításon s szintén vella-szerkezettel ellátva, melyet egy Villerceau-féle szabályozós óragép vezet. A műszer azonban időközben vizuális czélokra át lett építve, hogy rajta a tanulók a napfoltokat megfigyelhessék. A középső 34traktusban két, a délvonalban felállított műszer van elhelyezve, ú. m. a passage-szoba nyugati végén egy 65 mm. nyílású délkör, melynek köre 50 cm. és 4 microscop segítségével egyes másodperczeket enged leolvasni. A műszer az öreg Christian Starke műhelyéből származik Bécsből. A keleti oszlopon egy 40 mm. nyílású gyors átfordítóval felszerelt passage-cső van felállítva. A kis meridionális műszer között, kőpilléren, higanynyal compensált ingaóra csüng, vele szemben a chronográf-asztal és a telefon, mely az egyes helyiségeket és Budapestet köti össze.

A főépület két kupoláján kívül, didactikai czélokra, még három kupola található. A nyugatiban a szép Breithaupt-féle nagy »Universal« műszer van felállítva. A műszer körei 25 cm. átmérőjűek s két microscop segítségével, egyes másodperczeket engednek leolvasni. Az oculár egy oculárszálas microméterrel van ellátva, melyeket elektromos lámpával világítanak meg, míg a körök leolvasása kézilámpással történik. A tengelyre alkalmazott nívó a megfigyelések alatt is állandóan rajta marad a műszeren. A keleti kupolában az igazgatótól 1876-ban készített és 1905-ben teljesen felújított nagyobb »Universal« műszer van, melynek méretei nem sokkal kisebbek az előbbinél, mely azonban a kevésbbé gyakorlott tanulóknak van szánva. Ez Heusoldt-féle mikroscopokkal van ellátva, a melyekben a skála üvegre van osztva. Ezt a műszert a készítő benzinlámpával látta el, melyet ma már izzólámpa helyettesít, a mely egyszerre megvilágítja mind a négy microscopot, mind a két libellát, a látmérőt és a két noniust. Végre a régi legkisebb kupolában egy régebbi, bár négy microscoppal ellátott Mayerstein-féle kisebb »Universale« van felállítva, kezdők számára, a melyet az igazgató szintén elektromos világítással látott el. A kupolák között még két kőpillér van felállítva, a melyen még egy negyedik Lamont-féle theodolith állítható fel, vagy egy tükörquadráns s esetleg még sextánssal is dolgozhatnak a tanulók.

A csillagda jelenlegi munkaköre főképpen az astrophotometria, spectroscopia, a nap felületének vizsgálása, a nap chromospherájának a tanulmányozása, hullócsillagok megfigyelése, csillaghalmazok és ködfoltok fotografálása, spektroskopikus és spektrálfotometrikus megfigyelés a kabinetben, s minden, a fizikai csillagászat keretébe vágó megfigyelés. Végre időmeghatározások a passage-csöveken, az observatorium saját czéljaira és az országos czélok kielégítésére.

Az intézet jelenlegi személyzete: Igazgató: Konkoly-Thege Miklós dr., miniszteri tanácsos. Aligazgató: Kövesligethy Radó dr., kir. egyetemi rendes tanár. Observator: Tass Antal, tanár. I. adjunctus: Terkán Lajos dr. II. adjunctus: Czuczy Emil, okleveles mérnök. Laborans: Tóth János.

A meteorologiai megfigyelések Ógyallán a csillagászati observatorium alapításánál régibb keletűek. Kezdetben, 1869-ben, az ógyallai megfigyeléseket még a Bécs, Favoritenstrassei K. Meteorologische Centralanstaltba küldte a megfigyelő, mivel akkor Magyarországon még nem volt meteorologiai intézet.

A megfigyelő eszközök akkor egy Sattler (Bécs)-féle Fortin-barométerből, egy August-psychrométeből, egy eső- és hőmérőből s egy szélzászlóból állottak, melyek mind Konkolyéi voltak. A csillagda fejlődésével a meteorologiai állomás is gyarapodott s midőn 1870-ben a »M. kir. Meteorologiai központi intézet« keletkezett, annak igazgatója, Schenzl Guidó dr. csakhamar barátságba lépett Konkolyval, melynek következtében a hetvenes évek közepén a meteorologiai intézetnek már Ógyallán földmágnességi fiókja volt.

Midőn Konkoly-Thege Miklós 1890 szeptember havában a m. kir. országos meteorologiai intézet igazgatóságát Budapesten átvette, kihelyezte a földmágnességi variácziós műszereket Ógyallára. A következő évben ellátta az állomást egy önjelző légsúlymérővel, egy thermográffal, egy szélirány- és szélsebességjelzővel. Mindezeknek a műszereknek hely is kellett, s különösen nehéz volt a szél-zászlókat a 80-90 éves fák szomszédságában elhelyezni. Ezek számára 9 méter magas faterraszt építtetett a park délnyugati szélén. Mikor ez korhadásnak indult, az igazgató lakóházával szemben, a hol ma az observatorium palotája áll, 16 m. magas fatornyot emeltetett.

Ekkor vette át a földmívelési m. kir. miniszterium az intézetet, a hová ezután négy tisztviselő került. Az akkori megfigyelések a következő elemekre terjedtek ki: barométer, - normál hőmérő, - száraz és nedves hőmérő (psychrometer), - három talajhőmérő, - szélirány és szélsebesség megfigyelése, - felhők és húzamuknak megfigyelése, - két földmágnességi componens megfigyelése, - esőmérő megfigyelése, - radiatio és insolatio hőmérők.

Ezek a megfigyelések naponta reggel 7 órakor, délután 2 órakor és este 9 órakor történtek.

Ezekhez a következő regisztráló-műszerek csatlakoznak: barograf, - thermograf, - actinograf, - higrograf, - szélsebesség-regisztráló, - szélirány-regisztráló, - ombrograf, - napsütési autograf.

E műszerek egy részén hetenként, másik részén naponként kell szalagot váltani, de az órajeleket minden műszerre naponként délben kell reávezetni.

1899-ben tették le a meteorologiai intézet alapkövét és az ünnepélyes felavatás 1900 szeptember 30-án történt meg. Az observatoriumhoz szükséges 2 1/2 magyar hold telek egy részét az igazgató ajándékozta az államnak, a többit a községtől vásárolták. Az épület egy része emeletes, északkeleti szárnya kétemeletes, a torony négyemeletes és a legfelső platója 22 méter magas. Konkolyt többen hibáztatták, hogy az observatoriumot Ógyallára helyeztette; a bécs-hohewartei »Meteorologische und Geodynamische Anstalt« nagytudományú igazgatója, J. M. Pernter dr. tanár, udvari tanácsos azonban, látva az ógyallai viszonyokat, oda nyilatkozott, hogy: »Dieser Ort ist mehr als ein Ideal für Meteorologische Beobachtungen«. Az épület földszintjén van a gép- és akkumulátorszoba, két tisztviselő és egy hivatalszolga lakása és egy kis megfigyelőszoba dél felé. Az első emeleten ismét egy tisztviselőszoba, a nagy iroda, két kisebb iroda, az intézet főnökének irodája, vendégszoba, mechanikai műhely, vegytani laboratorium, műszertár és egy sötétszoba. A második emeleten van a nagy múzeumszoba, 36számos meteorologiai, csillagászati, stb. régiséggel, a melyeket az igazgató ajándékozások útján szerzett be, egy raktár és csomagoló, a nagy fizikai terem, ennek közepén a nagy experimentáló-asztal s a falak mentén a nagy műszerszekrények. A fizikai teremből a toronyszobába jutunk; itt van a könyvtár s két chronograf a contact-órával s az ezekhez szükséges dugasz-váltóval, melyek a szél sebességének regisztrálására szolgálnak. Egy vas csigalépcső a torony harmadik emeletére vezet, a mely szintén könyvtárnak van berendezve. Innen a torony negyedik emeletére jutunk, a hol középen az Aedie-Munroo-féle szélregisztráló műszer van felállítva, a mely a szél sebességét és irányát jegyzi fel a papirral bevont hengerre. A szoba keleti sarkában áll a Dines-féle »Air-tube-compressor« felfogója, a mely a szél nyomását regisztrálja egy papirral bevont hengerre, míg a szoba északkeleti oldalán egy fix-Robinson és egy szélirány-regisztrálónak a felfogója van felállítva. Mind az »Air-tube-compressort«, mind a »fix-Robinsont« és az Aedie-Munroo műszert, de a második emeleten levő egyik chronografot is az intézet a saját mechanikai műhelyében, az igazgató rajzai szerint, Klassohn János, a mechanikai osztály vezetője és segédei készítették. Végre a torony terraszára jutunk, a hol a szélregisztráló műszerek szélzászlói, a forgó Robinsonok és a »fix-Robinson« s az »Air-tube-compressor« felfogója van elhelyezve. A torony ballusztrádján van továbbá elhelyezve a napsütési autograf, a napsugározási maximum-hőmérő és az insolatió-autográf. A torony terrasszán hatalmas villámhárító van, melylyel az összes szélzászlók metallikus összeköttetésben állanak. Villámhárítókkal különben az egész épület gazdagon el van látva.

A meteorologiai kertben, az intézeti főépülettől dél felé, kis domb van összehordva, melynek földjébe a talajhőmérők vannak besülyesztve. A hőmérők a föld temperaturáját mutatják, még pedig a föld színén, 10, 50, 100, és 200 centiméter mélységben. Magától értetődik, hogy a hőmérők skálája már a föld színe fölött van, hogy azokat leolvashassák. A napsugárzás és eső ellen a 37hőmérőket kis deszka-ernyő védi. A levegő temperaturáját két hőmérő-házikóban mérik, az egyik az úgynevezett angol bódé. A házikó a napsugarak ellen körül van zsalúzva, de azért a légáramlat szabadon járhat át a bódén. A másik ennél sokkal nagyobb, mert abban a rendes napi leolvasásra szánt pszichrométeren és maximum-minimum-hőmérőn kívül, még két garnitura thermográf és higrográf és a Lambrecht-féle polyméter van; az egyik nagy modell napi papirváltással (s ezt dolgozzák fel), a másik a normális modell, a melynek czélja, hogy az egyik óra gépe megállása esetén, a regisztrálás folytonossága meg ne akadjon. E regisztráló-műszerek állandóan ventillálva vannak. A ventillátort elektromos áram hajtja, áramveszteség nélkül, mert a lámpák 100 voltosak; az elektrométer lámpáját egy az elektrométer lámpáját egy 50 voltos lámpával pótolták s a ventilátor motorján vezették át. Az egész szerkezetet Czuczy Emil, az astrophysikai observatorium adjunktusa, maga készítette.

Az esőmérésre is nagy gondot fordítanak. Egy oszlopra három esőmérő van felállítva; két rendes alakú és egy Anderkó-féle. Kívülök állandóan még két önjelző esőmérő is működik: egy Hellmann-féle és egy Anderkó-féle, a mely utóbbi a hómennyiséget is regisztrálja.

A meteorologiai kert déli szélén van a nyolczszegletű »Camera obscura«-pavillon, mely a felhővonulások vizsgálatára szolgál s egy közönséges nephoscopot pótol, tökéletesebb kiadásban. A sötétszobában egy forgatható kerek asztal van felállítva, s széle 360 fokra van osztva; lapjára kétczentiméteres koczkák 38vannak felrajzolva. Az egyik coordinatát a felhő mozgásával párhuzamosan állítják s a másodpercz-órával lemérik a sebességét, a körosztás pedig a világtájakra lévén orientálva, a legpontosabban megadja a felhőhuzam irányát.

A kert közepén nyolczszegletes, előszobás pavillon áll, melyben a földrengés-jelzők állanak a padlótól elszigetelt óriási betontömbön. A pavillonban egy pár Bosch-féle műszer van, úgynevezett »Strassburger Schwerependel«, melyekből két egyenlő példány áll működésben, és pedig az egyik észak-dél, a másik kelet-nyugat irányban. Ezek inkább microseismikus czélt szolgálnak. A másik, az óriási ingájú Vicentini-Konkoly-féle műszer, a mely tulajdonképpen két részből áll. Az egyik a horizontális hullámzást jelzi, a másik pedig a vertikális lökéseket írja fel a bekormozott papirszalagra. Mellettük egy contact-óra csüng a falon, a mely perczenként, egy külön jelzővel, a kormozott papirszalagokra jelet ad. A Vicentini-Konkoly-féle műszer horizontális ingája oly érzékeny, hogy, ha két méter távolságból csak reáfújunk, akkor a tűk óriási kiütést mutatnak, habár a rajta lógó súly 110 kilogramm.

A kert keleti oldalán ismét egy körülzsalúzott bódét találunk, a melyben a párolgásmérő van elhelyezve. Ez egy közönséges levélmérleg, nagy kiadásban, de azzal a különbséggel, hogy a levelet hordozó síma lap helyett vízzel megtöltött nagy tálcza van rajta. A mutató grammokban mutatja az elpárolgott víz mennyiségét.

Tovább haladva, síneken eltolható házikóhoz érünk, melyben fotografálógép van elhelyezve, azimuthális mozgással, sőt finommozgásokkal ellátva, két camerával. Az egyik kisebb objektívvel van felszerelve, 9×12 cm. lemezekre, míg a másik nagyobb, Steinheil-féle Orthostigmáttal, 16×21 cm. lemezekhez. Ez már az érdekesebb tünemények fotografálására szolgál.

Előttünk áll most az elektrométer-pavillon, a melyben a légköri elektromosságot regisztrálják állandóan. Az olaszos stílusban épült, tetőnélküli házikó fedele aszfalttal van terrasszírozva s arról szabad kilátás nyílik mindenfelé. Az épületben előszoba és két tágas szoba van; a keletiben az elektrográf van elhelyezve, mely fotografiai úton állandóan regisztrálja a légköri elektromosság 39változásait. Az elektromos potencziát egy Mascart-Thomson-féle quadrans elektrométerrel mérik, s felfogó gyanánt az observatoriumon már több, mint négy éve radiumot használnak. A másik szobában különféle műszerek állanak.

Az elektrométer-háztól délre ismét egy terraszos faépület áll, a melynek terrasza szabad kilátást enged s a hullócsillagok megfigyelésére szolgál, a mit a csillagda alapítása óta mindig a legnagyobb buzgósággal véreznek, sőt az igazgató Tata melletti nagytagyosi birtokán, mely Ógyallához légvonalban 35 kilométer, correspondeáló megfigyeléseket is végez. Az ilyen correspondeáló megfigyeléseknél a legfőbb súlyt az egymással szemközt felvillanó hullócsillagokra helyezik. A megfigyelések a modifikált Littrow-féle meteoroscopokkal történnek. Az igazgató, nagytagyosi kertjében, e czélra szintén egy terraszt állíttatott fel, a mely kiváltképpen Ógyalla felé szabad kilátást enged.

A kert délkeleti végén még két érdekes műszer van. Az egyik egy kis polariskop, melylyel ifj. Konkoly-Thege Miklós a kék ég poláris fényét szokta vizsgálni, a másik egy stereoskopikus felhőmagasságmérő Zeisstől (Jena), melylyel a felhő magasságát 3000 méter magasságig 20-30 méter pontossággal meg lehet határozni. Az intézet mechanikai műhelyében készült egy ily nagyobb műszer is, melylyel a felhők magasságát 20 kilométerig le lehet mérni.

Van a kertben még két kis pavillon: a benzin-raktár és a gazdasági épület. A benzinnel egy 3 HP. Ganz-féle benzin-mótort hajtanak, a mely az akkumulátorok töltésére dinamogépet mozgat.

A földmágnességi observatorium, berendezés tekintetében, az egész osztrák-magyar birodalomban, sőt a mi az inclinatiós coordinatát illeti, az egész világon a legtökéletesebb. Felsőbüki Büky Aurél okl. mérnök, asszisztens t. i. kidobta innen a régi Lloyd-mérleget s helyébe oly kitünő műszert konstruált, mely még temperaturaváltozások ellen is teljesen compensálva van. A földmágnességi observatorium a Konkoly-parkban egy dombba van beleépítve. Az observatorium nagytermében két sorozat műszer van felállítva: az egyik a napi leolvasásokra, a másik pedig az állandó regisztrálásra, a mi szintén fotográfiai úton történik.

Ennek az observatoriumnak a Konkoly-parkban appendixe még egy másik pavillon, a hol a földmágnességi abszolút megfigyelések történnek, a főobservatorium mágneseitől távol. Ez egy nyolczszögletes körülablakozott s felsővilágítású pavillon, a hol két oszlopon a declinatoriumot és az inclinatoriumot állítják fel. Ebből a pavillonból szabad kilátás nyílik az ógyallai róm. kath. templom tornyára, a melyen egy párkánynak az azimutja egyszersmindenkorra míra gyanánt van meghatározva. A műszerek megvilágítása mindkét intézetben elektromos lámpákkal történik. Az intézetek a budapesti országos meteorologiai intézettel kizárólag e czélra szolgáló telefon-huzallal vannak összekötve.

Befejezésül még közöljük az ógyallai megfigyelésekből számított normális éghajlati állandókat:

1. A légnyomás 30 évi közepei, vonatkoztatva 113.3 m. tengerszínfölötti magasságra:

2. A hőmérséklet 30 évi közepei (nagy Wild-féle házikó):

3. A csapadék 30 évi közepei:

4. A relatív nedvesség 10 évi közepei:

5. Az uralkodó szél az északnyugati és a délkeleti, az első a hideg, az utóbbi a meleg évszakban. A szél átlagos sebessége 3 m/sec, a legnagyobb sebesség (óraközép) 19 m/sec, egyes rohamok 30 m/sec.-re emelkednek.

6. Az átlagos évi napfénytartam 1958 óra, az átlagos évi elpárolgás 367 mm.

7. A földmágnességi declinatió 1905 évi szeptember havában 7° 2' nyugaton, az inklináczió 62° 26'.