Arányi (Losteiner) Lajos György, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, szül. 1812-ben Komáromban. Hajlamai az orvosi pályára vonzották, egyetemi tanulmányait Páduában és Bécsben végezte. 1844-ben a pesti egyetemen elfoglalta a kórboncztani tanszéket. A szabadságharczban részt vett és tábori főorvos lett. Az Akadémia 1858-ban választotta tagjává. A hetvenes évek végéig viselte tanári tisztét, mely mellett időt szakított archeologiai tanulmányokra is. Ezekkel kiváló előszeretettel foglalkozott és az ő buzgólkodásának eredménye, hogy a vajdahunyadi várat az állam restauráltatta. 1887-ben halt meg Nagymaroson.

Baerenkopf Ignácz, czímzetes püspök, szül. 1741 július 13-án Komáromban. Tizenhét éves volt, midőn a jezsuitarendbe lépett, hol nem mindennapi tehetségei révén csakhamar díszes polczra emelkedett. Még fiatalon lett a nemes ifjak nagyszombati kollégiumának igazgatója. Ez állásában találta József császár rendelete, melylyel a szerzetesrendeket eltörölte. A fiatal tanár gróf Illésházy Istvánhoz ment nevelőnek. Előkelő összeköttetései révén csakhamar pozsonyi kanonok, majd apát, végül az esztergomi káptalan tagja és prépost lett. 1805-ben a pesti egyetemen visszaállított teológiai karnak rendes tanára és a papnevelő intézet igazgatója lett s a rizanói cz. püspökséget nyerte érdemei elismeréseül. 1809-ben halt meg Nagyszombatban. Komárommegyének emberbaráti czélokra, (siketnémák gyámolítására,) jelentékeny összeget hagyott.

Bajtsy János, Komárom megye első alispánja, az 1772-1794 évek között szolgálta Komárom vármegyét. Meghalt 1798-ban Komáromban. Jókai Mór »Az elátkozott család« czímű regényének ő a főhőse. Latin nyelven több alkalmi költeményt és epigrammát írt, melyek 1791-től sűrűen jelentek meg.

Baranyay Géza (Bodorfalvi és Sákosfalvi), nagybirtokos, vármegyei bizottsági tag, szül. 1858 április 25-én Budapesten, Baranyay Gáspár és Gosztonyi Anna szülőktől, a kik nagy gondot fordítottak nevelésére. Gimnáziumi tanulmányait Tatán és Budapesten végezte, egyetemi tanulmányait pedig a lipcsei és budapesti egyetemeken. Ezek befejezése után a gazdasági pályára lépett, melyre ismereteit Halle és Berlin egyetemein szerezte meg. A Baranyay család hosszú idők óta előkelő szerepet vitt a vármegyei közéletben. Baranyay Géza atyjától örökölte a közügyek iránt való fejlett érzéket és a vármegye gazdasági ügyei terén csakhamar vezetőszerephez jutott. Mint a szövetkezeti eszme lelkes apostola, 1904-ben megalapította a Komáromvármegyei Gazdasági Egyesület szövetkezeti központját, melyhez 35 szövetkezet és 15 gazdakör tartozik. Elnöke a Gazdasági Egyesület méhészeti szakosztályának, mely az ország legtevékenyebb szakegyesületei köré tartozik. Gazdasági tevékenységén kívül nagyszabású kulturális működést fejtett ki, mint a Komáromvármegyei és Városi Múzeum-Egyesület igazgatója és mint a vármegyei törvényhatóság könyvtári bizottságának elnöke. Az 1905. és 1906. években lezajlott nemzeti küzdelem egyik vezére és a megye ellenállását irányító jóléti bizottság elnöke volt.

Baranyay József dr., szerkesztő, szül. 1876-ban Kamocsán. Keszthelyen és Debreczenben végezte a középiskoláit és Budapesten jogot hallgatott. 1903-ban a Dunaszerdahelyen megjelenő Csallóközi Lapok főmunkatársa, a következő évtől kezdve felelős szerkesztője. Számos vidéki lapnak munkatársa. Munkája: Miczi, Gizi meg a Böske és egyéb elbeszélések. Győr, 1902.

Bátky Zsigmond dr., a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának őre, szül. 1874-ben Kocson. Középiskoláit és egyetemi tanulmányait Budapesten végezvén, a Nemzeti Múzeumhoz került. Néprajzi tanulmányokkal foglalkozott s ez irányú dolgozatai az Ethnographiában láttak napvilágot. Földrajzi czikkei a Földrajzi Közlönyben jelentek meg. György Aladár »Föld és népe« czímű vállalatában megírta Magyarország néprajzát. Egyike legjelesebb ethnographusainknak, ki mint kutató és gyűjtő is kiváló szolgálatokat tett a néprajzi múzeumnak. Munkája: Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére. 291Budapest, 1906. (Kiadja a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelösége ).

Bausznern Guidó volt főispán és országgyűlési képviselő, szül. 1839 augusztus 25-én Komáromban, hol atyja ezredes volt. A katonai pályára indult, de hajlamai a politikai pályára vitték. A képviselőháznak 1872-1902 között tagja volt. Politikai műveit német nyelven írta.

Beliczay Gyula, okleveles mérnök, zeneakadémiai tanár és zeneszerző, szül. Komáromban 1835 augusztus 10-én. Már a középiskolában, melyet Pozsonyban végzett, de még inkább Bécsben, hol a műegyetemet látogatta, alapos zenei műveltségre tett szert és a zenei művészet minden ágában otthonos volt. 1871-ben Pestre jött és az államvasútak műhelyében nyert főmérnöki állást, majd hosszabb külföldi tanulmányútat tett. 1888-ban a Zeneakadémia tanára lett, hol a zeneszerzést adta elő. Zeneelméleti és kritikai munkái jobbára külföldi szaklapokban jelentek meg. Közel száz szerzeményével nagy sikereket aratott és országszerte ismertté tette nevét. 1902 szept.-ben halt meg Budapesten.

Benyák Bernát, kegyesrendi tanár, szül. 1745-ben Komáromban. 1764-ben lépett a rendbe, melynek nyitrai és pesti gimnáziumaiban tanárkodott. 1817-ben Selmeczbányára ment, hol a magyar nyelvet tanította. Nagy műveltségű férfiú volt, számos nyelven beszélt és korának legkiválóbb íróival állott összeköttetésben. 1829-ben halt meg Selmeczbányán.

Beőthy László, humorista író, szül. 1826 május 1-én Komáromban. A komáromi ref. kollégiumban, majd Pápán és Kecskeméten végezte iskoláit és ez utóbbi helyen jogi tanulmányait. Kezdetben ügyvédet akartak belőle faragni és Komáromban patvariára fogták, de a fiatal költő ehhez nem sok kedvet érzett. 1848-ban az erdélyi unió tárgyalásaira küldte ki a vármegye. A szabadságharcz őt is fegyverbe szólította; honvédnek állt és a schwechati csatában is résztvett. A szabadságharcz vége Komáromban érte, hol mint hadbíró kapitulált. Ezután egy darabig vándorszinész volt, majd végleg az írói pályára lépett, melyre tehetsége és kedve egyaránt utalta. Pesten telepedett le, hol ebben az időben egész kis írói kör verődött össze, melynek a középpontja Beőthy volt, a kit egész Pest, később az egész ország csak »Beőthy Laczi«-nak nevezett. Pestről gyakran rándult fel Komáromba, rajongásig szeretett édes anyjához, kinek körében hányatott, zajos életmódjának fáradalmait kipihente. Alig volt 31 éves, midőn elragadta a halál a nagytehetségű fiatal írót, a ki ha kiforr, a magyar irodalom egyik büszkeségévé válhatik. Műveiben gazdag humoros véna nyilatkozik meg. Éles szeme megfigyelte az élet fonák helyzeteit és az emberek gyarlóságait, melyet nem közönséges elmével tett gúny tárgyává. Irói tevékenységét jobbára az akkor elterjedt divatlapokban fejtette ki és az ötvenes évek legnépszerűbb írójának tartották. Halála után bátyja, Beöthy Zsigmond rendezte sajtó alá és adta ki válogatott műveit. Emléktábláját 1895 okt. 15. leplezték le szülőházán, szép irodalmi ünnep keretében.

Beőthy Zsigmond, a humorista B. László testvérbátyja, B. Zsolt édes atyja, született 1819 febr. 17-én Komáromban. A jogi pályára lépett és 1840-ben Komárommegye aljegyzője, majd szolgabírája lett. A megye és város társas életében ifjú korától kezdve jelentékeny szerepet vitt. 1848-ban a közoktatásügyi minisztériumba lépett fogalmazónak és a titkárságig emelkedett. Budavár ostroma alkalmával távozott Pestről és Komáromba vonult vissza, hol ügyvédkedett. 1861-ben Komárom követéül választotta; 1862-ben pedig a pesti váltótörvényszék bírája lett. A bírói pályán szép előmenetelt tett: 1864-ben táblai bíró, 1870-ben kuriai bíró és 1883-ban tanácselnök lett. 1886-ban vonult nyugalomba Komáromba. Ez alkalommal a király főrendiházi taggá nevezte ki, később pedig a titkos tanácsosi méltósággal tüntette ki. 1884-ben ülte 50 éves 292írói jubileumát Komáromban, hol 1896 januárjában hunyt el. Beőthy Zsigmond nagy munkásságot fejtett ki különösen szépirodalmi téren. 1836 és 1886 közt majdnem minden számottevő szépirodalmi lapba dolgozott. A jogi irodalom terén is tett kísérletet (Elemi magyar közjog. Pest, 1846.).

Beöthy Zsolt (Szlováni), miniszteri tanácsos, egyetemi tanár, főrendiházi tag és a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja, a Kisfaludy-Társaság elnöke, régi tősgyökeres komáromi család sarja, szül. Budapesten 1848 szept. 4-én, hol atyja, Beöthy Zsigmond, később Komárom követe, akkor a közoktatásügyi minisztérium titkára volt. Beöthy Zsolt gyermek- és ifjúkorát Komáromban töltötte, melyet mindig otthonának tekintett és iskoláit is az ottani benczés-gimnáziumban végezte. Pesten befejezvén középiskoláit, a jogi pályára lépett és 1871-ben fogalmazó lett a pénzügyminiszteriumban. Miután beutazta Európát, a közigazgatási pályához nem érzett magában hajlamot és átlépett a tanári pályára, melyen gyors előmenetelt tett. 1877-ben a bölcseleti tudományok doktora, a következő évben pedig a budapesti egyetemen az irodalomtörténet magántanára lett. 1886-tól kezdve az esztétika tanszékének rendes tanára a budapesti egyetemen. Mint író 1861-ben lépett fel, ekkor jelent meg egy komáromi levele a Nefelejtsben, azóta szakadatlanul írt verseket, elbeszéléseket, regényt, majd történeti, irodalomtörténeti és esztétikai dolgozatokat. 1864 óta a Fővárosi Lapok munkatársa. Mint elbeszélő, csakhamar hírnévre tett szert és ez érdemei elismeréseül 1876-ban a Kisfaludy-Társaság tagjai sorába választotta, később pedig a Társaság titkára lett. 1877 óta szerkesztette a Kisfaludy-Társaság évlapjait. A Magyar Tudományos Akadémia 1877-ben levelező-, 1884-ben rendes tagjává választotta. Az irodalomtörténet terén új iskolát alapított, mint a biografikus módszer híve; munkáit vonzó előadás, magyaros, e mellett művészi stílus, nemzeti lelkesedés és előkelő ízlés jellemzi. Mint esztétikus is kiváló dolgokat alkotott; a Tragikumról írt tanulmányát eredeti felfogás jellemzi; híresek a nyolczvanas években írott színikritikái, melyek őt a színpad kiváló ismerőjeként mutatják be és nagy dramaturgiai készültségéről tanúskodnak. Beöthy Zsolt a magyar szellemi élet egyik vezére, a ki mind tudományos működése, mind nagy és ritka írói kvalitásai, valamint közéleti szereplése révén irányadó alakja irodalmunknak. 1890 óta a középiskolai tanárvizsgáló bizottság elnöke, 1893 óta elnöke ezenkívül a középiskolai tanáregyesületnek, az országos közoktatásügyi tanácsnak; választmányi és igazgatósági tagja összes tudományos egyesületeinknek és társulatainknak. 1895-ben az Országos Nőképző Egyesület leánygimnáziumát szervezte, mely az első ilyen intézet az országban. Beutazta egész Európát, különösen Olaszországot; újabban több ízben időzött Egyiptomban. 1899-ben a király a pro litteris et artibus érdemrenddel tüntette ki. Irodalmi munkássága oly széles kört ölel fel, hogy azt ebben a keretben méltatni lehetetlen. Esztétikai, irodalomtörténeti és művészi tanulmányai a Budapesti Szemle, Athenaeum, Budapesti Hírlap, Nemzet, Hazánk, Nemzeti Hírlap, Pesti Napló és más lapokban jelentek meg. Mint szónok a legkiválóbbak egyike; alkalmi beszédei mindig eseményszámba mennek és azokat nemcsak a ritka szónoki előadás, de művészi gond, férfias erő és választékos nyelvezet jellemzi.

Berinkey Bálint, lapszerkesztő, szül. Ógyallán 1858 febr. 14-én. 1878-1898-ig Komárom megyénél viselt hivatalt. Szerkesztette a Komárommegyei Közlönyt az 1891-1896 években (Fittler Jenővel), a Komáromi Hírlapot 1897-1904 években. Jelenleg a Komárom és Vidéke szerkesztője 1904 óta. Főmunkatársa volt a Bírósági Végrehajtók Lapjának 1892-1893 években, 1902-ben pedig a Törvényhatósági Tisztviselők Lapját szerkesztette. 1897-től jegyzője a komáromi függetlenségi körnek és több egyesület titkára.

Berkovich Miklós dr., felső kereskedelmi iskolai tanár, szül. 1882 júl. 6-án Alsógallán. Az 1904. évben megszerezte a tanári oklevelet és a bölcsészet doktori czímet. Az 1905. évet jórészben Párisban töltötte tanulmányai kiegészítése czéljából. Költeményeket írt a Magyar Szemlébe, Komáromi Ujságba és az Új Időkbe. Nagy sikert aratott a »Dióbarna leány« czímű óangol elbeszélő költemény fordítása, mely a Philologiai Közlönyben jelent meg. Kritikai tanulmányai a Budapesti Szemlében jelentek meg. Több napilapnak dolgozótársa.

Bertha Sándor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és ügyésze, szül. 1796 április 17-én Etén. Iskoláit Pápán, a jogot pedig Pozsonyban végezte, hol az 1825-27-diki országgyűlésen is résztvett. Mint ügyvéd Fáy Andrással együtt indítottak mozgalmat takarékpénztárak felállítása érdekében. A negyvenes évek elején keletkezett Országos Magyar Gazdasági Egylet egyik lelkes tagja volt, a Széchenyi alapította Lovar Egyletnek pedig titkára. Az Akadémia 1839-ben levelező tagjává választotta, később pedig ügyésze és pénztári ellenőre lett, mely tisztét hosszú időn át viselte. Szoros barátság fűzte az irodalom és tudomány számos kitünőségéhez. A nagy Széchenyi is bizalmával tüntette ki. Résztvett az Akadémiától kezdeményezett Tripartitum-fordításban; e műve kéziratban maradt. Irt költeményeket és értekezéseket az egykorú folyóiratokba. - Fia, Bertha Sándor Párisban él, kiváló zeneszerző.

Besnyei György, nagymegyeri származású református predikátor, igen tudományosan képzett férfiú, 1737-től Madaron lelkészkedett. Hitéért üldözést is szenvedett. Az 1763-i nagy földindulás Komáromban érte. Nagyszabású bibliafordítása a zsidó, káld és görög nyelvekből kéziratban maradt.

Besse János Károly, utazó és orientalista, szül. Ógyallán 1765 aug. 31-én. A nádor közbenjárására keleti útjára a vármegyéktől segélyt szerzett. Humboldttal bejárta a Kaukázust. 1790-től 1824-ig külföldön élt. Számos nyelvet beszélt; beutazta Keletindiát. A nádorhoz öt jelentést küldött útjáról, melyek a Tudományos Gyűjteményben meg is jelentek. Munkáit franczia nyelven írta.

Bogdányi Mór, hírlapíró, szül. 1854-ben Lakszakálloson. Mint joghallgató Budapesten több lapba dolgozott. 1874-1881-ig a Neues Pester Journal dolgozótársa volt. 1882-ben ő alapította az Egyenlőség czímű lapot, melyet négy évig szerkesztett. Szerkesztette a Budapesti Ujságot és a Vasárnapi Estilapot. Több regényt írt a napilapokba.

Bokor Ferencz, tanár, szül. 1823-ban Tatán. Piarista tanárnak készült, de 1848-ban kilépett és nemzetőrnek állott. A független kormány a hadügyi minisztériumba nevezte ki írnokká. 1857-ben Szentesre került tanítónak, 1862-ben pedig főgimnáziumi tanár lett Pécsett. 1871-ben főreáliskolai tanárrá nevezte ki a kormány. Munkája: Hármas tankönyv. Pécs, 1870.

Boncz Ferencz, miniszteri tanácsos, közalapítványi. kir. ügyigazgató, szül. Udvardon 1829 decz. 2-án. Iskoláit Komáromban és Pozsonyban végezte. Papnak készült és az esztergomi főegyházmegyébe vétette fel magát; a szabadságharcz azonban a szeminárium falainak elhagyására ösztönözte. Honvéd lett a komáromi 101-ik zászlóaljnál s mint hadnagy jelen volt Komárom vár feladásánál. A szabadságharcz lezajlása után jogi tanulmányokat végzett és 1861-ben ügyvédi oklevelet szerzett. Az alkotmány visszaállítása után előbb a budapesti kir. ítélőtáblán, majd a közalapítv. ügyigazgatóságnál és utóbb a 300vallás- és közoktatásügyi miniszteriumban működött mint osztálytanácsos. 1876-ban pedig miniszteri tanácsosi ranggal közalapítv. kir. ügyigazgatóvá neveztetett ki, s ezt az állást 1892-ben, 41 évi betöltött hivataloskodás után kérelmezett nyugdíjaztatásáig, viselte. Teljhatalmú miniszteri biztosa volt a kis jogakadémiáknak és püspöki liczeumoknak is. Ő és Ordódy Kálmán osztálytanácsos vették át a bécsi kormánytól a Ludovika Akadémiát, s Hegedüs miniszt. tanácsossal együtt a teréziánumi magyar alapokat. A kath. alpapság kongruájának rendezését is ő indította meg a Jogtudományi Közlönyben megjelent »Emlékiratnak« közlésével s e téren, mint a kongrua-bizottság által megválasztott előadó is nagy tevékenységet fejtett ki. »A kath. főpapi hagyatékok körüli eljárás és az erre vonatkozó főbb rendeletek (1878)« czímű műve szolgált alapul a vallásügyi és igazságügyi miniszterek által a főpapok után maradt törzsvagyon elkülönítése és a hagyaték rendezése tárgyában kibocsátott rendeletnek, továbbá amaz 1890-iki vallásügyi miniszteri szabályrendeletnek, a mely a főbb kath. egyházi javadalmak feletti legfelsőbb felügyelet és a vagyonkezelés ellenőrzése dolgában intézkedik. Komárom vármegye közéletében mint a törvényhatósági-bizottság tagja tevékeny résztvett. Meghalt 1901 április 2-án. Jeles egyházjogász volt és ez irányú czikkei élénk figyelmet keltettek.

Boncz Ödön dr., vallás- és közoktatásügyi miniszteri tanácsos, B. Ferencz közalapítv. kir. ügyigazgató fia, szül. 1858 decz. 19-én Komáromban. Iskoláit Komáromban és Budapesten végezte, hol jogot hallgatott. Korán lépett a hivatalos pályára. 1879-ben segédfogalmazó lett a közoktatásügyi minisztériumban, hol ez időszerint miniszteri tanácsos. Hosszú ideig működött a középiskolai ügyosztályban, és nagy érdemei vannak a középiskolák és a testnevelés fejlesztése körül. Most a közalapítványi gazdasági ügyosztálynak a főnöke. Irodalmi téren művelődéstörténeti tanulmányokkal foglalkozott. Beutazta egész Európát. A Magyar Történelmi Társulatnak, Az Országos Régészeti és Embertani Társulatnak, továbbá az Orsz. Heraldikai és Genealogai Társaságnak igazgató-választmányi tagja. Czikkei a Századok, Turul, Arch. Értesítő s Művészi Ipar czímű folyóiratokban jelentek meg.

Borbély Kálmán Kornél, benczés áldozópap, főapáti helyettes, szül. 1835 nov. 26-án Komáromban. 1852-ben lépett a rendbe és 1858-1872 közt tanárkodott, majd a pannonhalmi főiskola igazgatója lett. E tisztét 1885-ig viselte. Az egyházi irodalom terén tünt ki, szocziális kérdésekkel is foglalkozott.

Boross Mihály, a hatvanas évek kiváló szorgalmú népies írója. Ószőnyben született 1815 jan. 5-én. 1842-ben az ügyvédi czenzurát kiállotta és Tatára ment ügyvédnek, honnan a következő évben Székesfehérvárra költözött. Itt élt a szabadságharcz kitöréséig és több politikai röpiratot írt, a miért 1849 januárjában a császáriak elfogták. Márcziusban kiszabadult és 1849 májusában Fejésmegye másodalispánja, később a megyei vésztörvényszék elnöke lett. Augusztusban Komáromba menekült, hol hadbíró lett és mint százados távozott a kapituláczió alkalmával. Az üldöztetést ő sem kerülte ki. Két évi várfogságot szenvedett Josefstadtban. 1855-ben Pestre költözött, hol az irodalomnak élt. 1860-ban Fejérmegye alispánja, majd ügyvéd és 1872-ben a bíróságok szervezésekor járásbíró lett Székesfehérvárott, e tisztét 1876-ig viselte, mikor nyugalomba vonult. Nagy érdemei vannak a népies irányú irodalom terén. Munkái széles körben voltak elterjedve. Meghalt Sárbogárdon 1899 márczius 5.

Bricht Lipót, Ácson, 1857 deczember 17-én született. A chémiából és fizikából tanári képesítést szerzett és a fővárosi statisztikai hivatalban szakdíjnoki állást vállalt, melylyel főképen a franczia nyelven megjelenő nemzetközi statisztikai munkálatok végzése volt egybekötve. Innen 1885-ben a budapesti kereskedelmi akadémiához és a vele kapcsolatos alsófokú szakiskolához titkárnak választották, mely állása mellett 1888 óta az alsófokú iskolában árúismét és 1895 óta a keresked. akadémiában chémiát, újabban fizikát tanít. 1902 óta az alsófokú szakiskola igazgatója. Szakszerű czikkeket közölt a Természettudományi Közlönyben, a kereskedelmi akadémia Évi Jelentéseiben és a Kereskedelmi Szakoktatásban, azonkívül Kőrösi Józseffel együtt szerkesztette a »Bulletin annuel des grandes villes« több évfolyamát és 1895-ben megírta a budapesti kereskedelmi akadémia tantervének történetét. 1896-ban a vezérlő bizottság megbízásából a budapesti kereskedelmi akadémia történetét adta ki.

Csallóközi (Holczer) Ferencz, festőművész, szül. Nemesócsán 1885-ben. Korán feltünt a rajzban való nem mindennapi tehetsége. A reáliskolát 17 éves korában elhagyta és Münchenbe ment, hol Wagner Sándor buzdítására gyakorolta magát a festészetben. 1902 óta a művészeti akadémián Raup, majd Löftz tanárok növendéke volt és az akadémia kiállításain több kitüntetést nyert. Főbb munkái, melyekről a kritika is elismeréssel szólt: Pihenő, öreg hollandusnő, A gond.

Csengery Antalné (König Róza) szül. 1825 márczius 9-én Komáromban. 1842-ben ment először férjhez Egressy Bénihez, kinek halála után 1851-ben a nagy politikai író neje lett. Csengeryné a hatvanas években több színdarabot fordított a Nemzeti Színház számára. Lefordította Andersen meséit is.

Csépán István, ügyvéd és táblabíró, szül. 1758-ban Komáromban. Meghalt 72 éves korában a somogymegyei Jákón.

Csepy Dani, ügyvéd, a Komáromi Első Takarékpénztár ügyésze, szül. Komáromban, 1846 máj. 24-én. Jogi tanulmányait Pápán és Budapesten elvégezvén, az ügyvédi pályára lépett; 1880-ban a Komáromi Első Takarékpénztár ügyésze, mely intézet 1843-ban létesült s a legrégibb hazai pénzintézetek egyike. Csepy Dani Komárom város tiszteletbeli főügyésze és az ügyvédi kar tekintélyes tagja. A Komáromi Lapoknak a nyolczvanas években szorgalmas dolgozótársa volt és oda humoros czikkeket írt. Munkája: Emléklapok a Komáromi Első Takarékpénztár ötvenéves történetéből. Komárom, 1893.

Csepy Pál, ügyvéd, szül. 1829-ben Füssön. A szabadságharczot vitézül küzdvén végig, besorozták a császári hadseregbe, honnan a hatvanas években került vissza. Győrött ügyvédkedett, hol a Hazánk czímű lapot is szerkesztette. 1887-ben fordította le Fortis Leó »Szív és művészet« czímű színművét, melyet a Nemzeti Színházban adtak elő.

Csergő Kocsi Bálint, református tanár, szül. 1647-ben. Vallása miatt üldözést és 1674-1676-ig gályarabságot szenvedett. Thaly Kálmán szerint Cs. Bálint az a kurucz diák, a ki Bottyán generális hadi rendeleteit és tudósításait fogalmazta. Munkáját 1866-ban adta ki Szilágyi Sándor »Kősziklára épült ház« czímen.

Csipkés Komáromi György, theológiai tanár, a XVII. század hírneves hitvitázója, szül. 1628-ban Komáromban. Itt és Sárospatakon iskolázott, majd 1750-ben az utrechti egyetemre ment a keleti nyelvek tanulmányozására és főleg a sémi nyelvekben tett szert nagy jártasságra. Hazatérve, a debreczeni 302főiskola tanára lett, hol a keleti nyelvekre és a bölcseleti tudományokra oktatta az ifjúságot. 1657-ben a tanári katedrát a papi hivatallal cserélte fel, s e tisztében, 1678-ban bekövetkezett haláláig, működött. Számos teológiai és vitázó munkát írt.

Csirke Tatai Ferencz, református püspök, szül. Tatán 1707-ben. Eredetileg a lelkészi pályára indult, de elhagyta. Később azonban mégis pap lett s 1742-ben külföldi akadémiákra ment. Hazatérve, szoboszlói lelkész lett, majd 1748-ban Debreczenbe hívták meg. 1763-ban lett püspök és e hivatalából két év mulva ragadta el a halál.

Csokonai Vitéz Mihály, első nemzeti költőnk, a Lilla-dalok boldogtalan szerzője, nem komáromi születésű ugyan, de az a szerelmi regény, melyet Komáromban átélt, s a melynek hatása líráján új hangokat fakasztott, irodalmunk történetében örökre emlékezetes marad. Csokonai, miután a debreczeni kollégiumnak búcsút mondott, Pozsonyba tartott, hol akkor az országgyűlés együtt ült. Itt az országgyűlés végeig szerkesztette a Diétai Magyar Músa cz. lapot. Az országgyűlés az általános felkelést határozván el a francziák ellen, költőnk Komáromba siet és itt verseiben buzdítja a nemességet. Komáromi tartózkodása alatt megismerkedik Fábián Juliánna költőnővel, a kinek házához járatos lett. Nála találkozott Vajda Juliánnával, Vajda Pál komáromi gabonakereskedő és szenátor gyönyörű leányával, a ki iránt a gyorsan hevülő költő szíve csakhamar lángra gyúlt. Ekkor írta a Lilla-dalokat, melyek mind a választékos forma, mind az igaz érzésben megnyilatkozó erős költői egyéniség és a magyaros stílus szempontjából irodalmunk értékes kincsei. Az elegikus dalok legszebbje A Tihanyi Ekhóhoz írt elégia, melyet akkor írt, mikor a közel egy évig tartott és viszonzott boldog szerelem Lilla házasságával véget ért. A nyárspolgár szülék nem akarták gyermeküket a bizonytalan jövőbe bocsátani, a költőnek nem volt állása, fogta tehát ismét vándorbotját és sajgó fájdalmával 1798-ban Somogynak vette útját. A szép Vajda Juliánna egy nem éppen fiatal, de jómódú molnármester felesége lett Dunaalmáson. Másodszor is férjhez ment Végh Mihály hetényi paphoz. Lilla a dunaalmási temetőben aluszsza örök álmát, sírját a Vármegyei Múzeum Egyesület 1905-ben díszesen restauráltatta. Komáromban szerzett munkája a Lilla-dalokon kívül, melyben poétai románt akart nyújtani: A nemes magyarságnak felülésére 1797 április 26. Komárom. Itt jelent meg 1802-ben Kleist Tavaszának fordítása is.

Csorba Géza, ügyvéd, született Ekelben 1849-ben. 1873-ban Budapesten nőül vette Táncsics Mihály leányát, a kivel 1881-ig élt együtt. Munkatársa volt több budapesti politikai lapnak. Szerkesztette a Népszavát 1879 október 12-től 1881 márczius 6-ig, a Komárom és Vidékét 1884 szeptembertől 1884 végeig. Munkája: A demokráczia. Budapest, 1877-1880.

Csúzi Cseh Jakab, református püspök, egyike volt a hitvallásukért gályarabságra ítélt protestáns papoknak. 1680-ban Kocson lelkészkedett. Itt írt művei: Kincses Tár-Ház. Magyar élő s elevenítő Igaz Hitnek Idvességes Gyakorlása. Franekera 1668. Lelki Böltseségre tanító Oskola. U. o. 1980.

Csúzi Cseh János, Cs. Cseh Jakab püspök fia, hírneves orvos, 1702-ben János nyerte oklevelét a franekerai egyetemen. Ácson, később Győrött volt orvos és egyúttal lelkész. Orvosi munkákat írt.

Czibor Ferencz, kömlődi ref. lelkész, korábban pápai teológiai tanár, 90 éves korában halt meg Kömlődön 1886-ban. Műve: A philosophia szükségessége.

Czike János, dunaradványi ref. pap, 1847-1902-ig itt működött, haláláig. A szabadságharcz alatt Komáromban volt tábori lelkész. Jeles szőlőtermelő volt s ez irányú czikkeit szaklapokban tette közzé.

Czimer György, nyug. huszárszázados, szül. 1813-ban Komáromban. Piarista tanárnak készült és egy évig tanított is. 1836-ban átlépett a katonai pályára, de már 1852-ben, egy csatában kapott fülbaja miatt, nyugdíjazták. 1854-től 1899-ben bekövetkezett haláláig Tatán élt teljes visszavonultságban. 30 kötet munkát írt össze latin, magyar, német nyelven, költői és történeti műveket. Egy munkája a hatvanas években akadémiai pályadíjat is nyert.

Czuczor Gergely, költő, benczés tanár, kinek életrajzát és írói működésének méltatását Nyitra és Győr vármegye íróinak sorában találja az olvasó, 1830-1835 között működött a komáromi gimnáziumban, a szónoklat és költészettan tanáraként. Itt élt, mikor az Akadémia 1831-ben tagjai sorába választotta a fiatal tanárt. Itt írta: Hunyadi János viselt dolgait, Engel és Feszler után. Buda, 1832.

Dalmady Győző, Pest vármegye árvaszéki elnöke, a Kisfaludy Társaság tagja, szül. 1836 február 11-én Koltán. Iskoláit Komáromban, Tatán és Esztergomban végezte és Pesten fejezte be. A pesti piaristáknál Horváth Cyrill volt a tanára, a ki az ifjú fogékony lelkében felébresztette a költői hajlamot, mely Győry Vilmossal és Szokoly Viktorral kötött barátsága révén, erősen fejlődött benne. 1854-1857 között jogi tanulmányokat végzett Pesten és dolgozgatni kezdett a szépirodalmi lapokba. Versei a Hölgyfutár-, Divatlapok-, Családi Lapok-, és Vasárnapi Ujságban sűrűen jelentek meg és nevét hamarosan ismertté tették. 1861-ben lépett Pest vármegye szolgálatába, aljegyzőként. A provizórium alatt atyjának csehi birtokára vonult vissza és 1862-ben ügyvédi vizsgát tett. Az alkotmány visszaállítása után, 1867-ben, Pest vármegye első aljegyzőjévé választotta meg az akkor már hírneves költőt, 1870-ben főjegyző lett és, ilyenül került 1872-ben az árvaszék élére elnöknek. A Kisfaludy Társaság 1867-ben választotta tagjai sorába. Költeményeit gyöngéd érzés és műgond jellemzik. A műfordítások terén is sikerrel tett kísérleteket. Irt jogi és politikai czikkeket is a politikai és szaklapokba. Tagja volt annak az értekezletnek, melyet gr. Szapáry Gyula belügyminiszter az árvaügyek országos törvénynyel való szabályozása végett 1875-ben összehívott és javaslatot készített az értekezlet megbízásából a szabályozás irányelveire nézve. Ez irányelvek az 1878. évi új gyámsági törvénybe is átmentek. Később is többször volt tagja a belügyi és az igazságügyi miniszter által egyes szakkérdésekben összehívott tanácskozmányoknak. A vármegye megbízásából emlékbeszédet tartott Nyáry Pál síremlékének leleplezése alkalmából a nyáregyházi temetőben 1876-ban. Az emlékbeszédet a vármegye kinyomatta. Árvaszéki elnöksége 25 éves fordulóján 1897-ben a vármegye tisztikara és bizottsági tagjai a vármegyeház nagytermében ünnepet rendeztek, ezüst babérkoszorúval és életnagyságú arczképpel ajándékozva meg költői és tisztviselői működését, a vármegye pedig jegyzőkönyvileg fejezte ki elismerését negyedszázados elnöki munkásságáért.

Darányi Ignácz dr. (Pusztaszentgyörgyi és Tetétleni), Magyarország földmívelésügyi minisztere, Komárom vármegye egyik nagybirtokosa és Komárom szab. kir. város díszpolgára, szül. Budapesten 1849 január 15-én. A jogi pályára készült s az ügyvédi vizsgát 1873-ban tette le. Már mint fiatal ügyvéd, csakhamar ismertté tette nevét czikkeivel és rövid idő mulva (1875) az ügyvédvizsgáló bizottság tagja lett. A budapesti ügyvédi kamara a következő évben választmányába hívta meg. 1876-ban a székesfőváros törvényhatósági bizottsági tagjául választották meg a II. kerületben, melynek egyik vezető embere lett és azóta 30 évig volt tagja a főváros közgyűlésének. Élénk és tevékeny részt vett a Tiszavölgyi Társulat újjáalakításában, mely titkárául nyerte meg és e minőségében különösen vízjogi kérdésekkel foglalkozott. Lónyay Menyhért, Andrássy Gyula és Károlyi Sándor grófokkal, e társulat elnökeivel együtt működött a Tisza-szabályozás körül. 1881 óta tagja a képviselőháznak szabadelvű programmal. Nagy tudása és munkabírása a Házban is feltünt és csakhamar 304egyik tekintélyes tagja lett a szabadelvűpártnak, a közlekedési tárczának pedig állandó előadója. Tevékeny részt vett a tiszai és a vízjogi törvények előkészítésében és megalkotásában. Több ízben felajánlották neki az államtitkári állást, de nem vállalkozott. 1892-ben az ügyvédi gyakorlattal felhagyott, a következő évben a szabadelvűpárt alelnöke lett, majd 1895 április 2-án a képviselőház választotta alelnökévé. A király bizalma 1895 november 2-án a földmívelésügyi tárcza élére hívta meg, mely tisztét 1903 november 3-ig, tehát éppen nyolcz évig viselte az egész ország megelégedésére, s el lehet róla mondani, hogy a legnépszerűbb miniszterek egyike volt Magyarországon. Nyolcz évi működéséhez sok és nevezetes reform fűződik. Darányi Ignácz volt Magyarország első földmívelésügyi minisztere, a ki nagyszabású szocziális politikát kezdeményezett. Előtte e téren úgyszólván semmi sem történt a kisgazda és a gazdasági munkások helyzetének javítása érdekében. Darányi egész sorozatát kezdte meg a munkásjóléti intézkedéseknek. Megalkotta a szövetkezeti törvényt, a gazdasági munkás- és cselédbetegsegítő-pénztárt, a ruthén nép felsegítése az ő nevéhez fűződik, legújabban pedig a székely akczió. Hatalmas folyamszabályozási konczepcziókba kezdett és nem kerülte ki figyelmét semmi sem, a mivel a magyar gazda helyzetén segíthetett. Az ország gazdaközönségének osztatlan rokonszenve és tisztelete kísérte, midőn 1903 végén tárczájától visszalépett. Az Országos Gazdaszövetség nagy érdemei elismeréséül csakhamar elnökévé választotta s ezzel a legnagyobb kitüntetésben részesítette. Tisza István gróf politikájától az 1904 nov. 18-iki képviselőházi ülés után elfordult és a szabadelvűpártot elhagyta, majd Andrássy Gyula gróffal megalakították az alkotmánypártot, melynek első elnöke lett. A nemzeti ellenállást irányító vezérlőbizottságnak egyik tevékeny tagja volt. 1906 tavaszán, mikor a béke a nemzet és királya közt helyreállt, ismét tárczát vállalt Wekerle miniszteriumában. Darányi nemcsak politikai, hanem egyházi téren is jelentős munkásságot fejtett ki. A pesti ref. egyház 1892-ben gondnokává választotta, majd a pápai ref. főiskola és 1896-ban a komáromi ref. egyházmegye gondnoka lett. 1903 óta pedig a dunamelléki egyházkerület főgondnoki tisztét tölti be. Ennek az egyházmegyének ma is tiszteletbeli gondnoka. A mi különösen Komárommegyét illeti, az általános természetű intézkedésekről nem szólva: a Duna folyót szabályozta, a Csallóköz árvédelmét és belvízszabályozását eszközölte; a Vág balparti ármentesítő társulat ügyeit rendezte, Tanyon lenkikészítő telepet állított és az ó-gyallai observatoriumot kiépítette, fejlesztette. Komárom városában a rakpartokat kiépítette, téli kikötőt teremtett, földmivesiskolát, méntelepet, stb. állított fel és az érsekujvári vasut megalkotását támogatta és elősegítette. Mint Komárom vármegye egyik nagybirtokosa, dunaörsi gazdaságában, Komárom tőszomszédságában, mintaszerű gazdálkodást folytat és e birtokán pihen legszívesebben. - Czikkeket írt a Jogtudományi Közlönybe és a Nemzetgazdasági Szemlébe.

Döme Károly, pozsonyi kanonok, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja, szül. Komáromban 1768 január 26-án. Iskoláit szülővárosában és Pozsonyban végezvén, 1786-ban növendékpap lett él theológiát hallgatott. Felszentelése után Szombathelyen és Pozsonyban működött. 1800-ban Komárom vármegyébe, Izsára került plébánosnak, hol a szomszédos Virt pusztán lakó Baróti Szabó Dáviddal és Pyber Benedekkel benső barátságot kötött. 1816-ban Gyulafehérvárra ment Rudnay püspök, a későbbi herczegprimás mellé kanonoknak, két év mulva pedig a pozsonyi társaskáptalan kanonokja lett s e tisztét 1854-ben bekövetkezett haláláig viselte. A Magyar Tudományos Akadémia 1831-ben tiszteleti tagjai sorába választotta. Benső viszony fűzte Kazinczyhoz is; az ő buzdítására lépett fel műveivel a nyilvánosság előtt.

Édes Gergely, református lelkész, szül. Madaron 1763 január 24-én. Iskoláit Sárospatakon és Debreczenben végezte. 1791-ben Hetényben volt akadémikus rektor. Innen Magyar-Szántóra került, de nem tudott annyi költséget megtakarítani keresetéből, hogy külföldi egyetemet látogathatott volna. 1797-ig 305segédlelkész volt különféle helyeken, majd Nagyvázsonyban pap lett. Később Csóron, Litéren, Balaton-Henyén, Kupon és Derecskén volt lelkész s e szegény ekklézsiában a költészetnek élt és ez feledtette vele szegénységén felül a sok csapást is, melyet szenvednie kellett. Lelke a mostoha sorsban is erős maradt és a költészet kárpótolta szenvedéseiért. Kazinczyt tekintette mesterének és verseit bírálata alá bocsátotta; Kazinczy el is ismerte költői tehetségét. Öreg napjaira Tiszatarjánba költözött fiához és ott halt meg 1847-ben. Igen termékeny író volt s a klasszikus formákat nagyon otthonosan kezelte.

Édes István, nemes komáromi lakos. Munkája: A fölkelő sereghez intézett nógatások. Komárom, 1809.

Enessey György, győrmegyei földbirtokosa Műve: A czigány nemzetnek igazi eredete, nyelve, történetei. Komárom, 1798.

Engelbrecht Károly, gazdasági tanintézeti tanár, szül. Tatán 1837-ben. Az állatorvosi pályára lépett és e tanulmányait Bécsben végezte. A kisbéri és bábolnai ménesbirtokoknál huzamos ideig működött és mint kiváló lóismerőt Arábiába is kiküldte a kormány arabs mének vásárlására. 1868-ban a keszthelyi gazdasági tanintézet tanára lett. Meghalt 1875-ben Keszthelyen. Gazdasági czikkeit a szaklapok közölték.

Engelbrecht Károly, szőlészeti és borászati főfelügyelő, szül. 1860-ban Bábolnán. Az érdiószegi vinczellériskolánál kezdte pályáját. 1884-ben a pozsonyi vinczellérképző igazgatója lett. Majd a földmívelésügyi miniszterium borászati osztályánál működött és tevékeny részt vett a filloxerától elpusztított szőlők felújítási munkálataiban. Több éven át igazgatója volt a felsőbb szőlészeti és borászati tanfolyamoknak. Úttörő munkát végzett a szakirodalom terén is és 1886 óta a Borászati Lapok főmunkatársa volt. Meghalt 1904-ben. Munkája: A szőlőojtványok metszéséről. Budapest 1895.

Esterházy Ferencz gróf (Galánthai és Fraknói), cs. és kir. kamarás, belső titkos tanácsos, a tatai és tóvárosi hitbizományi uradalmak és a tatai vár ura, szül. Trouville-ben (Francziaország) 1859 június 10-én, hol atyja, a ki a szabadságharczot mint ezredes küzdötte végig, emigránskodott. Iskoláit Pozsonyban és Budapesten elvégezvén, a katonai pályára lépett és a 4. sz. huszárezredben hadnagy lett. Mint főhadnagy hagyta el a katonai pályát és devecseri birtokán gazdálkodott. Esterházy Miklós grófnak, a nagy sportférfiúnak halála után örökölte jelenlegi uradalmait, a tatai majorátust. Ismert könyv- és régiséggyűjtő és ezekből szép gyűjteményt szerzett. Érdeklődéssel kíséri a vármegyei kulturális mozgalmakat és 1904 óta elnöke a Komáromvármegyei Múzeum Egyesületnek. A vármegyei Gazdasági Egyesületnek 1905-1906. években szintén elnöke volt.

Esterházy Miklós Móricz gróf, cs. és kir. kamarás, nagybirtokos, a csákvár-gesztesi hitbizományi uradalom birtokosa, szül. 1855 szeptember 20-án Rómában, hol atyja, Esterházy Móricz gróf vatikáni nagykövet volt. 1893-ban heves küzdelmet folytatott az egyházpolitikai törvényjavaslatok ellen és résztvett az országgyűlési néppárt szervezésében is, melynek Zichy Nándor gróffal együtt egyik vezére volt. Nagy feltűnést keltett, mikor a néppárttal szakított és álláspontját nyílt levélben fejtette ki. Az 1896-1901-iki országgyűlésen a függő államadósságokat ellenőrző bizottság elnöke volt. Az utóbbi időben egészsége miatt visszavonult életet él.

Esterházy Móricz gróf, cs. és kir. kamarás, országgyűlési képviselő, szül. 1881 április 27-én Majk pusztán (Komárom megye), Esterházy Miklós Móricz gróf és Schwarzenberg Francziska herczegnő szülőktől, a kik gondos nevelésben részesítették. Iskoláit a komáromi és győri benczés gimnáziumokban végezte, míg jogi ismereteit az oxfordi egyetemen szerezte meg. Közben beutazta Olaszországot és a budapesti egyetemen jogtudományi államvizsgát tett. A 9. sz. huszárezredben tartalékos hadnagy. Az 1906. évben alkotmánypárti 306programmal képviselővé választották. Élénk és tevékeny részt vesz a politikai életben és a kulturális mozgalmak lelkes barátja.

Fábián Juliánna, költőnő, szül. 1765-ben Komáromban. Bédy János csizmadiamesterhez ment nőül s hogy csekély keresményüket pótolja, az akkor különösen divatos főkötővarrással foglalkozott. A város gazdag hölgyei hozzá jártak varrni tanulni és Csokonai is Bédy Jánosné házánál ismerkedett meg Lillájával. Bédyné Fábián Juliánna levelezett gróf Gvadányi József lovas generálissal, korának divatos költőjével, a ki buzdította a költészetre és a ki verses leveleit ki is adta (Verses levelezés. Pozsony, 1798).

Fábry Emil, premontrei tanár, szül. 1846-ban Komáromban. 1867-ben lépett a tanári pályára. 1876-tól kezdve a kassai főgimnáziumnál működött. Műve: A melegvezetés. Kassa, 1881.

Fadlallah el Hedad Mihály, méneskari ezredes, a bábolnai m. kir. ménes parancsnoka, származására nézve Arábiába való, a honnan kis gyermekkorában szakadt ide. Debreczenben nevelkedett fel és a katonai ménesintézeteknél szolgál serdült kora óta, hol az ezredesi rangig vitte. Mint kiváló lóismerő, a magyar kormány megbízásából többször volt hazájában, Arábiában, telivérlóanyag beszerzése czéljából. Utazásairól a Vadász- és Versenylapban közölt útleírásokat.

Farkas Benő dr., Komárom vármegye tiszti főorvosa, általános érdekű czikkeket írt az Orvosi Hetilapban és az Egészségben; a helyi lapokban pedig Komárom vármegye és város közegészségügyi viszonyairól jelentek meg dolgozatai. E munkában ő írta a vármegye közegészségügyéről szóló fejezetet.

Farkas Ferencz (Alsó-Eőri), herczegprimási urad. intéző, szül. 1852-ben Bálványszakállason. 1872-ben lépett az érsekség szolgálatába. 1882-1886-ban, mint az Esztergomvidéki Gazdasági Egyesület titkára, szerkesztette a Gazdasági Értesítőt. A Gazdasági Lapokba és a Mezőgazdasági Szemlébe több szakczikket írt.

Fái Nándor, hírlapíró, szül. 1875 június 8-án Komáromban. Iskoláit itt és Esztergomban végezte. Orvosnak készült és Grácz, Heidelberg, Göttinga egyetemeit látogatta. Tanulmányait Budapesten fejezte be. 1899-ben a Budapesti Napló dolgozótársa lett. Itt jelentek meg hindu mese-fordításai. 1903 óta a Független Magyarország belső dolgozótársa, melynek Színház rovatát vezeti. Irt verseket, tárczanovellákat, kritikákat. Novellakötete és színházi essay-i most vannak sajtó alatt.

Fektor Gáspár, benczésrendi áldozópap és tanár, szül. Komáromban 1816-ban. A rendbe 1838-ban lépett be, melynek 1890-ig, haláláig, tagja volt. Tanár volt Komáromban és Esztergomban; 1869-től a pannonhalmi főiskolánál. Munkája: Illedelmi szabályok. Német kútfők nyomán. Komárom, 1872.

Feszty Árpád, festőművész, szül. Ógyallán 1856 deczember 25-én. Tehetségének korán adta jeleit. Atyja Komáromban, Pozsonyban, majd Budán iskoláztatta, innen azonban távozni volt kénytelen, mert több társával politikai és irodalmi kört alapított. A tizenhatéves ifjú nem akart hazamenni a szülői házhoz, hanem vándorszínésznek állt. Ezt azonban csakhamar megunta és 1874-ben Münchenbe ment, a hol főleg a képtárak tanulmányozásába merült el. Müncheni tartózkodása alatt ismerkedett meg Kubinski lengyel festővel, a ki maga mellé vette és önállóan foglalkoztatta. A tehetséges fiatal festő a müncheni Kunstverein kiállításán feltűnést keltett egy tájképével és csakhamar állami ösztöndíjat nyert. Később, tanulmányait folytatandó, Párisba ment és 1878-ban a nemzetközi világtárlaton sikert aratott Delelő czímű képével; mely hamarosan elkelt. Ugyanebben az évben Velenczébe ment, hol 311laguna-képeket festett; velenczei tartózkodása igen jó hatással volt művészetének fejlődésére s amúgy is eleven színérzéke még jobban kifejlődött. Egy évvel utóbb festette ógyallai műtermében Pusztai találkozás télen czímű nagy vásznát, mely felkeltette iránta a művészi körök komoly érdeklődését. 1880-ban ösztöndíjat nyerve, három évig Bécsben tartózkodott, hol Lichtenfels iskolájában tanult. Itt festette Golgotha czímű híres képét, melyet csakhamar követett a Keresztről levétel és Szent Gellért. Jellemző ereje különösen zsánerképekben domborodott ki (Kárvallottak, Bányaszerencsétlenség). Mint freskó-festő történelmi tudását és ízlését érvényesítette a budapesti kir. Operaház és a törvénykezési palota falképein. 1896-ban a millennáris kiállitásra festette A magyarok bejövetele czímű hatalmas diorámáját. Az ezredéves ünnepre Komárom vármegye számára megfestette a Bánhidai csatát, Bihar vármegyének pedig Zsolt vezér eljegyzését. Ezután több ideig tartózkodott Firenzében, nejével, Jókai Rózával, Jókai Mór leányával, a ki szintén rajzol és fest. Itt festette Krisztus temetése czímű triptichonját, melyet 1903-ban Budapesten állított ki, majd nemzetközi körútra indította. Nagy szerepet játszik minden művészeti kérdésben és legújabban a magyar művészi ipar megteremtésén fáradozik. Az irodalom terén is működött. Könyve: Az én parasztjaim. Budapest, 1897.

Feszty Adolf, műépítész, Feszty Árpád bátyja, szül. 1846 augusztus 17-én Ógyallán. Tanulmányait Pozsonyban és Zürichben végezte. 1871-ben Budapesten építési irodát nyitott és egyike lett a legkeresettebb és legismertebb műépítőknek. Tervei szerint épültek az Andrássy-úti Foncière-palota és a Dessewffy-palota, a Haris-bazár, a budapesti és bécsi lóversenytér épületei és számos köz- és magánépület. 1887-ben a tatai kerület képviselőjévé választotta. 1892-ben visszavonult az építészettől és bérbevette a herczeg Esterházy-féle kapuvári uradalmat, de nehány év mulva meghalt.

Fischer Jenő (Tóvárosi), tatai majolika- és porezellángyáros. Tanulmányait Bécsben és Párisban végezte és különösen iparművészettel foglalkozott. Sűrűen írt kritikákat és ismertetéseket folyóiratokba. Műve: Palissy élete és művei.

Fittler Jenő, újságíró, Komárom vármegye volt árvaszéki ülnöke, szerkesztette a Komárommegyei Közlönyt az 1891-1896. években. Később Debreczenbe költözött, hol hírlapíró volt. 1905-ben halt meg Tatán.

Fittler Kamill, az .iparművészeti iskola igazgatója, a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet titkára, szül. 1853-ban Tatán. Iskoláit Tatán és Budán, majd Zürichben végezte, hol 1847-ben építészeti oklevelet nyert. A következő évben Párizsba ment építészeti gyakorlatra. Dolgozott az École des Beaux Arts-ban is, hol terveivel több ízben kitüntetést nyert. 1886-ban Budapestre jött és széleskörű irodalmi tevékenységet fejtett ki. 1883-ban az iparművészeti múzeum őre, 1896-ban pedig az iparművészeti iskola igazgatója és a Ferencz József rend lovagja lett. Dolgozatai, aktuális művészi kérdésekről, gyakran jelentek meg a napilapokban. A képzőművészet minden ágával, de főleg iparművészettel foglalkozik. Czikkei a Művészi Iparban, a Mérnök- és Építész-Egylet heti Értesítőjében és más szaklapokban jelentek meg. 1898 óta szerkeszti a Magyar Iparművészet c. folyóiratot.

Fogassy Kázmér, ügyvéd és lapszerkesztő, szül. Tatán 1870-ben. Budapesten végezte a jogot, utána ügyvédjelöltként működött Tatán. 1898 óta szerkeszti a Tata és Tóváros czímű társadalmi lapot.

Frank Ferencz, kegyesrendi tanár, szül. 1842-ben Tatán. 1866-ban szentelték föl és tanárkodott Magyaróvárott, Nyitrán, Temesvárott, Tatán és Léván. 1890 óta Budapesten működött a rend kormánytanácsosaként. Programmértekezéseket (Tata vidéke flórájának rövid ismertetése. 1870. A rajztanítás feladatai. 1871. Az iskola és a szülői ház. 1877.) és czikkeket írt.

Fuchs-Falusi János, budapesti tanító, szül. 1836-ban Agostyánban. 1856-ban tett tanítóképesítő vizsgát és Székesfehérváron tanított. 1861-től kezdve Pesten működött és számos tankönyvet írt.

Fülöp Zsigmond, a Komáromi Népbank könyvelője, szül. Komáromban 1878-ban. A Komáromi Hírlapnál kezdte írói pályafutását. Szerkesztette a Komáromi Friss Ujságot 1902-ben. Dolgozótársa a komáromi, győri és esztergomi lapoknak. Műve: Asszonyok és leányok. Komárom-Budapest, 1899.

Futó Ferencz, törvényszéki pertárnok, szül. 1852-ben Tatán. 1877 óta a budapesti törvényszéknél működik. Számos hírlapi czikket és humoros apróságot írt, a fővárosi napilapokba és a vidéki lapokba. A tatai sajtónak állandó munkatársa volt és számottevő monografusa a történelmileg híres Tatának, melynek multját a Vasárnapi Ujság, Ország Világ, s más lapokban terjedelmesen ismertette. Élénken résztvett a budapesti állami tisztviselők mozgalmaiban.

Füsi Pius, dömés szerzetes, szül. 1703-ban Komáromban. Eredetileg református papnak készült, de később katholizált és a dömés rendbe lépett. Váczott halt meg 1769-ben, mint hitszónok.

Gajáry Ödön, lapszerkesztő, szül. 1852 szeptember 10-én Komáromban, hol atyja 1849-ben honvédhuszárszázados volt. A szabadságharcz után nőül vette Száky Zsigmond tekintélyes fakereskedő leányát, mely házasságból született G. Ödön. 1862-ben szülei Kalocsára költöztek, a hol a jezsuitáknál középiskoláit befejezte. Jogi tanulmányainak bevégzése után letette a községi jegyzői vizsgát és 1873-ban Kalocsa nagyközség főjegyzője lett. Ebben az állásában sokat tett a község felvirágozása érdekében, megalakította a dunai védgát társulatot és a lecsapolási munkálatokat lehetővé tette. A dunapataji kerület 1884-ben képviselőjévé választotta és azóta rövid megszakításokkal, tagja volt a képviselőháznak. Politikai pártállására nézve mindig a szabadelvű párt híve és a szabadelvű kormányok benső embere volt. Az 1889. évi híres véderővita alkalmával, a 25. §. tárgyalásainál, a képviselőház az ő határozati javaslatát fogadta el az egyévi önkéntesek ügyében. A delegácziónak több éven át tagja volt. 1889-ben felszólalt az »és« szócska érdekében és követelte a közös hadsereg elnevezésében a magyar közjog érvényesítését. Korán kezdte hírlapírói munkásságát. 1872-ben a Kalocsai Lapokat szerkesztette, 1884-től a Nemzet és Pester Lloyd hasábjain jelentek meg czikkei. 1890 óta a Nemzet czímű félhivatalos lapot szerkesztette. A Nemzet szerkesztőségétől azonban 1899-ben Bánffy bukásakor visszalépett. Az 1903. évben új lapot alapított, Az Ujságot, a mely rövid idő alatt nagy tekintélyre és elterjedésre tett szert. Jelenleg Az Ujság napilap szerkesztője.

Gáty István, mérnök, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, szül. 1780-ban Ószőnyben. Három évig volt akadémikus rektor. 1808-ban a tatai Esterházy grófok szolgálatába lépett, előbb Pápán, 1830-tól kezdve azonban Tatán élt uradalmi főerdőmesterként. Fáy Andrással együtt fáradoztak az első takarékpénztár felállításán. Fényes Elekkel, a nagy közgazdasági íróval életbiztosító társaság létesítését tervezték. Számos találmánya volt, melyek azidőtájt nagy feltünést keltettek. Az Akadémia 1836-ban választotta tagjává. A Magyar Gazdasági Egyesület 1848-ban erdészeti osztályának vezetésével bízta meg. 1859-ben halt meg Tatán.

Geőbel (Pogány) Béla hírlapíró, 1882-ben született Mocsán. Mint középiskolai tanuló két éven át segédkezett Munkácsy Kálmánnak az Esztergom és Vidéke szerkesztésénél. Dolgozott az Egyetértésnél s jelenleg a Független Magyarország 313munkatársa, hol politikai és társadalmi czikkeket ír. Levelezője azonkívül a miniszterelnöki sajtóirodának. Szépirodalmi munkásságát versírással kezdte, majd a prózára tért át. Tárczákat írt több fővárosi napi és hetilapnak. A Komáromi Ujságnak is dolgozótársa.

Geőcze Sarolta, ismert nevű társadalomtudományi nőíró, kinek életrajzi adatait Zemplén vármegye írói sorában közöljük, 1892-1897 közt Komáromban volt az állami polg. leányiskola igazgatója. Itt tartózkodása alatt számos szocziologiai és paedagogiai czikket írt és a következő művei jelentek meg: A hegyek története. Reclus után ford. Budapest. 1892. - Az északi sarktól az egyenlítőig. Brehm után ford. Budapest, 1892. - Cherbuliez: Művészet és természet. Ford. Budapest, 1893. - Számtani ismeretek a nőnevelés szolgálatában. Budapest, 1893.

Ghyczy Béla (Assa- és Ablanczkürthi), nyug. honvédaltábornagy, főrendiházi tag, szül. Pesten, 1827-ben. Iskoláit Tatán végezvén, 1841-ben a katonai pályára lépett. 1847-ben a mérnökkarhoz került, hol 1868-ig szolgált és a hadmérnökkari igazgatói rangig emelkedett. Az 1866-iki porosz háborúban az északi hadseregnél működött és résztvett annak hadműveleteiben. Buzgó tevékenységeért a szász Albert-rendet és az érdemkeresztet nyerte. 1868-ban a közös hadügyminiszterium mérnökkari osztályához került és a delegácziók egyik előadójaként működött. A honvédség szervezésében tevékeny része volt és annak kötelékébe átlépve, a katonai szakosztály főnöke lett a miniszteriumban. Majd Erdélybe helyeztetett át kerületi parancsnoknak és e minőségében tért vissza Budapestre. 1882-ben altábornagy lett, 1888-ban vonult nyugalomba s a király érdemei elismeréseül a főrendiház tagjává nevezte ki. Ez idő óta Budapesten és komárommegyei, kisigmándi birtokán él. Elnöke a Magyar Fegyvergyár Részvénytársaságnak, a Magyar Földrajzi Társaságnak pedig alelnöke.

Ghyczy Géza, a budapesti kereskedelmi akadémia igazgatója, szül. Tatán 1837-ben. A budapesti egyetemen bölcsészeti tanulmányokat végzett, de kiváló előszeretettel foglalkozott a mennyiségtani tudományokkal és ez irányú ismereteit a bécsi műegyetemen egészítette ki, a hol mérnöki oklevelet nyert. 1876-ban, miután a gazdasági pályát elhagyta, a József-műegyetemen foglalt el katedrát, hol a könyvviteltan és kereskedelmi számtan tanára és a kereskedelmi szaktárgyakra a tanárvizsgáló bizottság tagja lett. 1885-ben a budapesti kereskedelmi akadémia vezetésével bízták meg és ez állásában országos hírnévre tett szert. 1891-ben az újjászervezett országos közoktatási tanács egyik alelnöke lett. 1896 augusztus 15-én halt meg Daróczon, Sáros vármegyében.

Ghyczy Ignácz, uradalmi jószágigazgató, országgy. képviselő, Kálmán testvérbátyja, szül. Tatán 1799-ben. Az ügyvédi pályára készült és 1822-ben tett czenzurát. Később az Esterházy-féle tatai, gesztesi és mezőlaki uradalmak igazgatója lett s e tisztét 1848-ig viselte, mikor a tatai nemzetőrök kapitánya lett és mint ilyen résztvett a schwechati csatában. 1849-ben István és József királyi herczegek uradalmainak igazgatását vette át, melyet 1864-ig látott el. Ez évben nyugalomba vonult. 1865 és 1869-ben a tatai kerület országos képviselőjévé választotta. Nagy része volt a Magyar Gazdasági Egylet felvirágoztatása körül. Meghalt 1870 május 4-én Tatán. 14.000 kötetet számláló könyvtárát a magyar képviselőház könyvtárának hagyta, melynek ez a magva.

Ghyczy Kálmán, val. belső titkos tanácsos, volt pénzügyminiszter s a képviselőház elnöke, született Komáromban 1808 február 12-én. Szülei: Ghyczy Ferencz és Szent-Iványi Thekla voltak. Atyja Komárom vármegye első alispánja volt és gondos nevelésben részesítette fiát. Középiskolai tanulmányait Komáromban és Győrött bevégezvén, Pesten jogot hallgatott és 1828-ban, húsz éves korában, megszerezte az ügyvédi oklevelet. 1831-ig Pesten szerzett ügyvédi gyakorlatot; ekkor Komáromba vonult vissza, hol különösen közjogi tanulmányokkal foglalkozott. Komárom vármegye 1833-ban aljegyzőjévé választotta a kiválóan képzett ifjút, a ki a vármegyénél gyors és szép pályát futott meg. 1839-ben a vármegye közönsége a főjegyzői tollat adta a kezébe, 1843-ban pedig abban a kitüntető megbízásban részesíté fiatal és máris nagytudású főjegyzőjét, hogy egyik követéül küldte az 1843-44-iki pozsonyi országgyűlésre. 314Az országgyűlésen kerületi jegyző lett; nagy és élénk tevékenységével magára vonta a közfigyelmet s a szőnyegen levő nagy feladatok körül kifejtett eredményes működése méltán alapította meg hírnevét. A következő 1844. évben, a vármegye közönségének bizalmából, Komárom vármegye alispáni székét foglalta el, de e tisztét csak három évig viselte, mert 1847 novemberében a hétszemélyes tábla ítélőmesteréül hivatott meg és még ez évben nádori ítélőmester lett. Az első magyar felelős miniszteriumban, Deák Ferencz oldalán, az igazságügyi tárcza államtitkáraként vett részt. Az 1848-iki országgyűlésre ismét szülővármegyéje küldte fel követéül, de ez év végével, családi körülményei miatt, a közéletben elfoglalt minden állásától visszavonult és minden idejét rajongásig szeretett neje: Baranyay Bora ápolásának szentelte, kit 1858-ban veszített el. Az 1861-iki országgyűlésen Komárom vármegye udvardi járását képviselte és a képviselőház egyhangúlag elnökéül választotta meg. A határozati pártnak volt híve. Az 1865-iki országgyűlésen a már kialakult ellenzék: a balközép egyik vezére lett és Tisza Kálmánnal együtt küzdött Deák Ferencz és Andrássy Gyula politikája és többségre jutott pártja ellen. Résztvett az 1867-ben megalakult delegáczióban, hol formás beszédeivel tünt fel. Beszédeit általában a nagy műgond, a szőnyegen levő tárgyak és kérdések teljes ismerete jellemezte s így a legkiválóbbak sorába tartozott. A képviselőházban az 1869. évben Komárom városát képviselte és ritka szónoki talentuma, fényes dialektikája, széleskörű közjogi tudása a képviselőház nagy alakjai sorába sorozták. 1873 végéig volt a balközép vezére, mikor a közjogi viták meddő voltáról meggyőződvén, a középpártot alakította meg; 1874-ben, Kerkápolyi minisztersége után, a kinek rövid és szerencsétlen kísérletei által az ország pénzügyi helyzete válságosra fordult, a pénzügyminiszteri tárczát vállalta el a Bittó kabinetben. Különféle új adónemek és fogyasztási adók behozása révén vélt segíteni a súlyos pénzügyi helyzeten, de ez megingatta népszerűségét. 1875 februárjában vált meg a pénzügyi tárczától, a fuzió alkalmával, és a képviselőház elnöke lett. E tisztéről 1879-ben lemondott s ekkor végleg visszavonult a magányba. 1885-ben a főrendiház tagjai sorába nevezte ki a király. 1886 február 28-án halt meg Budapesten. Ghyczy Kálmán a magyar parlamenti élet kitűnőségeinek egyike, nemes jellemű, jeles képzettségű, becsületes politikus volt és nagystílű szónok. Fényes tehetségének sokak előtt egyetlen hiányossága volt, hogy a fontos és életbevágó ügyekben inkább hazafiúi aggodalmaira hallgatott és sohasem volt a hirtelen cselekvés embere. Beszédei, a képviselőház 1866 február 16. üléséből Pest, 1866-ban, - beszéde választóihoz, Komárom 1869-ben, és javaslata a czukor-, kávé-, és sörfogyasztási adó kezeléséről Pesten, 1867-ben jelentek meg.

Ghyczy Ráfael, Komárom vármegye alispánja és országgyűlési követe, Ghyczy József szeptemvir fia, 1823-ban lett Komárom vármegye főjegyzője, 1832-ben pedig alispánja. A vármegye 1830-ban, majd 1832-ben és 1840-ben követéül küldé. Ez utóbbi évben Pázmándy Dénes volt követtársa. Megírta a komáromvármegyei 1839-1840. évi követi jelentéseket.

Giesswein Sándor dr., győri kanonok, a Szent István társulat alelnöke, szül. Tatán, 1856 febr. 4-én, hol elvégezvén a középiskola alsó osztályait, a győri egyházmegye növendékpapjai közé vették fel. A teológiát Bécsben és Budapesten hallgatta. 1878-ban szentelték áldozópappá és 1880-ban a teológiai tudományok doktora lett. Segédlelkészképen Kismartonban működött, majd a győri tanítóképzőben tanárkodott az 1881-1883. években. Pályáján gyorsan emelkedett, rövid idő alatt püspöki szertartó, szentszéki jegyző, 1892-ben pedig püspöki titkár lett. Jelenleg a győri székeskáptalan kanonokja. Beutazta egész Európát és nagy nyelvismeretei révén széleskörű műveltségre tett szert. Irói munkásságát korán kezdte teológiai és bölcseleti czikkekkel. Komolyan foglalkozott egyptológiávai és az összehasonlító nyelvészettel. Mint szocziológus egyike ma az ország első szaktekintélyeinek, és nincsen olyan társadalomtudományi mozgalom, melynek lelkes harczosa ne volna. 1905 január havában a mosoni kerület hava óta pedig felelős szerkesztője és társtulajdonosa. Titkárja az Orsz. Magyar néppárti programmal a képviselőházba küldte, hol több figyelemreméltó beszédet mondott, különösen munkásjóléti ügyekben.

Gidró Bonifácz, benczéstanár, szül. 1869 aug. 20. Csíkkarczfalván. 1888-ban belépett a sz. benedekrendbe. 1893 óta tanárkodott Győrött és Esztergomban, 1900 óta Komáromban működik.

Goda Géza, hírlapíró, szül. Komáromban 1877-ben. Budapesten jogot hallgatott és a Budapesti Napló szerkesztőségének tagja lett. E lap belső dolgozótársaként politikai czikkeket és tárczákat írt; szépirodalmi lapokban is sűrűen jelentek meg novellái, melyeket eredetiség jellemez a felfogásban és a tárgyak megválasztásában.

Gózon Antal, a Nemzeti Színház tagja, 1811-ben született Ógyallán. Ügyvédi oklevelet is szerzett, de már 1834-ben Kilény színtársulatának tagja lett. A Nemzeti Színháznak 1840-1861-ig tagja volt.

Gózon Imre, tanító, született 1826-ban Ógyallán. A szabadságharczban honvédnek állt és az usdini ütközetben sebet kapott. 1850-1853 között színész volt Latabár társulatánál. 1854-ben megszerezte a tanítói képesítést és Szentgyörgyvölgyön (Zalamegye) tanító lett. Itt főleg a régészettel foglalkozott és Rómer Flóris ajánlatára a Műemlékek Országos Bizottsága tagja lett. Hasznos tevékenységet fejtett ki az irodalom terén.

Gregorics Gábor, Komárom város levéltárnoka, szül. Komáromban 1830-ban. Mint piaristanövendék a szabadságharczban honvédnek csapott fel és résztvett Komárom védelmében. 1853-ban elemi-iskolai tanító, 1875-ben városi levéltárnok lett s e tisztét 1893-ig viselte, a mikor meghalt. Czikkeket írt a helyi lapokba, melyekben a városi levéltár több ismeretlen adatát dolgozta fel és ez alapon Komárom történetét világította meg.

Győry Sándor, mérnök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, országos kir. építészeti igazgató, szül. 1795-ben Tarjánban. 1825-ben nyert mérnöki oklevelet. 1832-ben az Akadémia levelező-, később rendes tagjává választotta. A matematikai tudományoknak szentelte életét és egyike volt hazánkban e tudományszak legbuzgóbb művelőinek. Nagy irodalmi tevékenységet fejtett ki. Dolgozott a Tudományos Gyűjteménybe és az Akadémiai értesítőbe. Szerkesztette a Magyar Akadémiai Értesítőt 1860-1865-ben. Meghalt 1870 márcz. 9-én.

Gyulai Rezső, benczés tanár, a zalavári apátság konventjének alperjele 1877-1896-ig Komáromban a kath. algimnázium tanára volt és tevékeny részt vett a város kulturügyei körül. Megalapította a Komáromvármegyei Történeti és Régészeti Egyletet, melynek 1887-1897-ig titkára és őre volt. A helyi levéltáraknak szorgalmas búvára volt és rengeteg adatot gyűjtött össze a vármegye és város történetéhez. Értekezéseket írt az Arch. értesítőbe, gyűjtött adatait a Komáromvármegyei Történeti és Régészeti Egylet értesítőiben adta ki. Mint plébános Füssön és Győrszentmártonban működött utóbb a pannonhalmi könyvtár őre volt. Meghalt Budapesten, 1906 október 12-én.

Haber Samu, hírlapíró és szerkesztő, szül. 1865-ben Komáromban. Munkatársa volt számos vidéki lapnak, az Egyenlőségnek pedig ez időszerint segédszerkesztője. Komáromi Sándor név alatt egyideig a Mészárosok és Hentesek Lapjának lapvezetője volt, a volt szerkesztő halála, vagyis 1903. évi május hava óta pedig felelős szerkesztője és társtulajdonosa. Titkárja az Orsz. Magyar Állatkereskedelmi Egyesületnek és szerkeszti az Állatkereskedelmi Ujságot.

Hajóssy György Krizánt, tizennégy éven át ferenczrendi hitszónok, később nagyabonyi, majd alistáli plébános, szül. 1851-ben Ószőnyben. 1868-ban lépett a rendbe és hitszónoknak készült. E minőségben működött Simontornyán, Komáromban, Budapesten és mint nevelő Nagy-Czenken. Szerkesztette A Jó Pásztor czímű folyóiratot 1880-1891-ig. 1886-ban megindította a Remény czímű szépirodalmi lapot, de ez kevés ideig állott fenn. 1885-86-ban szerkesztette 316az Összetartás czímű szépirodalmi lapot. Különféle lapokban számos tárczája és elbeszélése jelent meg.

Hamary Béla dr., államvasúti tisztviselő, szül. Tatán 1860-ban. Budapesten jogot hallgatott. Számos szépirodalmi dolgozata jelent meg. Megírta A magyar labdajáték kézikönyvét, mely Székesfehérvárott 1878-ban jelent meg.

Hamary Dániel dr., honvéd törzsorvos, szül. Tatán 1826-ban. Pápán jogot hallgatott, 1874-ben pedig orvosnövendék lett. Az 1848-as márcziusi mozgalmakban tevékeny részt vett és az elsők között volt, a kik a haza védelmére fegyvert fogtak. Tatán állt be a nemzetőrségbe, később Komáromban vártüzér lett és a hadnagyságig vitte. Az abszolutizmus alatt sok zaklatást szenvedett. Élénk szerepet vitt Tata társaséletében, hol 1870-ben a kaszinót alapította. 1867-ben Komárom vármegye t. főorvosa lett. 1869-ben a honvédséghez lépett át ezredorvosi rangban. 1892 február 21-én halt meg Budapesten. Szakczikkei, esztétikai és szépirodalmi dolgozatai különféle lapokban láttak napvilágot.

Havas Károly, izr. vallástanító Komáromban. Számos tanügyi és pedagógiai czikke jelent meg a szaklapokban. Munkája: Hit- és erkölcstan kézikönyve.

Hetényi. János, református lelkész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, szül. Ekelben, 1786 július 26-án. Atyja református lelkész volt. Iskoláit Komáromban és Pozsonyban végezvén, 1802-ben a debreczeni kollégium hallgatója lett. Külföldi egyetemeket is akart látogatni, de e tervében az akkor folyó napoleoni háborúk megakadályozták és csak 1814-ben juthatott el a göttingai egyetemre. Hazajövet elfoglalta atyja örökét és ekeli lelkész lett. 1823-ban a bécsi protestáns intézet tanárává nevezték ki, de ez állását nem foglalhatta el. A keresztény hittudományt a saját filozófiai rendszere, a harmonistica alapján kidolgozta. Históriai kutatásokkal és műveltségtörténeti tanulmányokkal is foglalkozott. E munkái azonban kéziratban maradtak. Számos pályaművet nyert munkáival, melyek javarésze a Tudományos Akadémiai Évkönyvek, és Bajza Athenaeumában jelentek meg. Az Akadémia 1836-ban rendes tagjai sorába választotta. Komárom vármegye érdemei elismeréseül táblabírái sorába iktatta. Meghalt Ekelben 1856 július 26-án.

Hidassy Kornél, szombathelyi püspök, szül. 1828 június 23-án, Komáromban, hol atyja városi kamarás volt. 1843-ban lépett az esztergomi főegyházmegye kötelékébe. 1873-ban a nagyszombati érseki főgimnázium igazgatója, két évvel utóbb miniszteri osztálytanácsos lett, 1882-ben pedig szombathelyi püspökké nevezte ki a király. Meghalt 1904.

Hittrich József, Komárom város pénztárosa, szül. Komáromban 1861-ben. József. Több évig a komáromi községi iskola tanítója volt és ez idő alatt a Komáromi Lapokba írt czikkeket. E lapot 1896-ban szerkesztette is.

Hittrich Ödön dr., főgimnáziumi tanár, szül. 1865-ben Komáromban. 1888 óta tanárkodik és jelenleg a budapesti ág. hitv. evangelikus főgimnázium tanára. Klasszika-filológiai tanulmányokkal foglalkozik és számos értekezése jelent meg az Egyetemes Filologiai Közlönyben. Önálló munkája: C. Sallustii Crispi Bellum Jugurthinum. Budapest, 1896. Szemelvények C. Julius Caesar: De Bello Gallico czímű művéből. 1898. Latin nyelvtan 1900.

Honfi I. Lajos, naszvadi községi jegyző, 1869-től kezdve Komárom vármegyében működött mint tanító, de később a jegyzői pályára lépett át. Tanügyi czikkeket írt, de szépirodalommal is foglalkozott. Önálló műve: Részletes statisztikai kimutatások Komárom vármegye elemi iskoláiról. Esztergom, 1872.

Horváth Ádám (Pálóczi), a XVIII. század egyik híres költője, szül. 1760 május 12-én Kömlődön. A gyenge szervezetű, beteges gyermek falusi iskolákban 317tanult és 1773-ban került csak a debreczeni kollégiumba. Heves természetének azonban a szigorú, eszkétikus iskolai nevelés nem tetszett és távozott a debreczeni főiskolából, hol tanáraival sok összetűzése volt; a hírneves Hatvani professzor ajánlatára mérnök lett; majd patvariára ment és az ügyvédi oklevelet is megszerezte, egyidőben a mérnökivel. 1781-ben Pápára ment, hol mérnöki gyakorlatot folytatott, később pedig Tihany mellett földeket bérelt. 1782-ben nősült meg, de sem első, sem második házassága nem volt szerencsés, mert mind a kettő felbomlott. Balatonfüreden Péczely és Kazinczy is meglátogatták, a kikkel benső baráti viszonyt kötött. 1790-ben országgyűlési követ lett és ezóta, egyet kivéve, minden országgyűlésnek tagja volt; nagy népszerűségre tett szert, több vármegye táblabírájává választotta az ekkor már széltében ismert költőt, a ki a közéletnek tevékeny munkása volt. Szorgalmasan gazdálkodott és egyháza ügyeinek intézésében is élénk részt vett. 1798-ban Nagybajomba (Somogy) költözött át és itt Csokonaival is megismerkedett. 1818-ban harmadszor is megnősült és 1820 január 28-án bekövetkezett haláláig boldog családi életet élt. Hányatott családi élete közepett, melyet tetézett kritikát nem szenvedő érzékeny lelke, a költészetben talált nyugvást. Lelkes apostola volt a nemzeti nyelvnek. Első költeményei 1782-ben jelentek meg a Magyar Múzsában. Nagy írói sikert Hunniás czímű hőskölteményével aratott, melyet 1787-ben adott ki. Lírai verseit erős zenei és ritmikai érzék jellemzik és költői tehetségének a líra mezején kétségtelenebb jeleit adta, mint az akkor divatos époszírás terén. Igen nagy érdeme a régi kurucz költészet gyöngyeinek összegyűjtése. Gyűjtött közmondásokat és tudományos műveket is írt, ezeknek azonban irodalmi jelentősége csekély és csupán hazafiúi buzgalma méltányolható, melytől áthatva írta minden egyes művét.

Horváth Ignácz, a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának őre, szül. 1851-ben Tatán. Eleinte egyházi pályára készült és a benczésrendbe lépett. Később világi papnövendék lett, de 1875-ben abbanhagyta a pályát. 1876-ban a Nemzeti Múzeumba került, hol azóta működik. Számos bibliografiai czikket írt a Magyar Könyvszemlébe.

Horváth Mihály, jezsuita tanár, szül. Komáromban, 1728-ban. A rendbe 1744-ben öltözött be és annak tanára sokoldalú tudományos tagjává lett. Tanárkodott Nagyszombat, Győr és Buda városokban. Pozsonyban halt meg 1810-ben.

Horváth Sándor, fővárosi tanító, festő, 1904-től szakrajztanító, született 1870-ben Dunaalmáson. 1892 óta a fővárosnál működik.

Huszár Imre, hírlapíró és műfordító, Huszár Ferencz alországbíró és Ghyczy Zsófia fia, szül. 1838 november 2-án Tatán. A jogot Pesten elvégezvén, 1861-ben Komárom vármegye aljegyzője lett, de az alkotmányos érzelmű vármegyei tisztikarral lemondott. 1863-ban vette nőül Karácson Vilmát, a ki szintén több műfordítást végzett. 1866-ban Torontálmegye törvényszéki ülnöke, később főjegyzője lett. 1869-1879 közt országos képviselő és a képviselőház egyik jegyzője. 1880-tól kezdve, öt éven át Párizsban tartózkodott, míg 1886-ban a külügyminiszterium sajtóosztályába meghívták. 1878-ban a Pesti Hirlap alapításában vett részt és e lapnak főmunkatársa volt. Dolgozott a Hon, Pesti Napló, Reform, Presse és Wiener Allg. Zeitung czímű lapokba és az összes szépirodalmi lapokba. A Nemzeti Színháznak évek hosszú során át műfordítója volt. 1876-ban a Középpárt czímű lapot szerkesztette. 1877-ben alapította a Budapest képes napilapot. Szerkesztette a Fürdői Albumot (1863), Hölgyek Naptárát (1878-1879), a Politikai évkönyvet (1878), a Házi Naptárt (1879-1880). Műfordításaival igen jó hangzású nevet szerzett és e téren nagy buzgalmat fejtett ki. 1886 és 1894. évek között több mint 40 ismert regényt fordított németből, francziából, olaszból, oroszból és angolból magyarra. Verne Gyulának majdnem minden regényét lefordította.

Igmándi Mihály, biztosítási főhivatalnok, szül. 1865-ben Tatán. A Foncière biztosítótársaság főtisztviselője.

Illei János, bölcseleti doktor, Jézus-társasági tanár, szül. 1725-ben Komáromban. 1743-ban lépett a rendbe, mely a hitszónoki pályára képeztette ki. Mikor a szerzetesrendeket eltörölték, Budára ment, hol a hitszónoklatot tanította; később Komáromba vonult vissza, hol 1794-ben halt meg. Dolgozott a Komáromi Mindenes Gyűjteménybe.

Jallosics Endre, kegyesrendi gimnáziumi igazgató, szül. 1791-ben Tatán. 1808-ban lépett a rendbe, hol tanár, kormánytanácsos, később kormánysegéd lett. Számos latin alkalmi költeményt és két latin munkát írt.

Jankó Pál, zeneszerző, banktisztviselő, szül. Tatán 1856-ban. Bécsben és Berlinben tanult és alapos zenei készültségre tett szert. Új zongora-klaviaturát talált fel, melynek az az előnye, hogy azon minden skála az újjak megfeszítése nélkül játszható. Találmányával Amerikában is megfordult és feltűnést keltett. Jelenleg Konstantinápolyban él, hol az Ottomán bank főtisztviselője.

Jászai Mari, a Magyar Nemzeti Színház örökös tagja, a legnagyobb magyar művésznők egyike, Ászáron született 1849-ben, szegénysorsú szülőktől. Édesanyját korán elveszítette és a kis leány Bécsbe került, hol 15 éves koráig tartózkodott, gyermekek mellett társalkodónőként. A színi pálya iránt már korán hajlamok ébredtek benne, bár atyja nem helyeselte a kis leány ábrándos terveit. Székesfehérvárott lépett fel először Hubai színtársulatánál, mint statiszta, a Peleskei nótáriusban. Innen Budára ment, hol kisebb szerepeket kapott, majd férjével, Kassai Vidorral Kolozsvárra került, hol nagy sikereket aratott. 1872-ben jutott be a Nemzeti Színházhoz, melynek ma is egyik büszkesége. Tragikai szerepekben utólérhetetlen az ő művészete. Legnagyobb sikereit a görög tragédiákban (Antigone, Elektra) aratta, mert e színművek zord és mély tragikumát megrázó erővel tudta kiaknázni. Az ember tragédiája Éváját is ő kreálta és ez alakítása is világhírűvé lett. A középfajú színművekben is nagy és tartós sikerei voltak. Művészetét a belső, csodálatos mélységű lélektani felfogás jellemzi; nála senki sem szállt mélyebbre a bonyolult shakesperei s az egy drámai vonást festő klasszikus jellemek ismeretében. Impozáns alakja és hatalmas organuma pedig erőt adott neki a legteljesebb művészi kifejezésre. A színművészet terén szerzett érdemeit méltányolta a kormány, midőn a Nemzeti Színház tiszteletbeli tagjául nevezte ki.

Jedlik Ányos, egyetemi tanár, szentbenedekrendi áldozópap, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja és nesztora, született Szimőn 1800 325jan. 11-én. 1817-ben öltözött be a rendbe, melynek később egyik büszkesége lett. Tanári pályáját Győrött kezdte, majd Pozsonyban a jogakadémia bölcseleti karán folytatta, 1840-ben pedig a pesti egyetemen kapott katedrát, hol a természettan tudományát közel négy évtizeden át adta elő. 1858-ban az Akadémia tagjai sorába választotta, 1863-ban az egyetemi rektori méltóságot viselte. Résztvett a Természettudományi Társulat alapításában és annak kezdettől fogva lelkes tagja volt. 1879-ben vonult nyugalomba, de a nyugalom óráit is folytonos munkálkodásban töltötte. Szenzácziós felfedezése: a dinamógép elvének feltalálása. Igen nagy írói munkásságot fejtett ki a hazai és külföldi tudományos folyóiratokban, melylyel tiszteltté tette nevét. Meghalt Győrött 1895 decz. 15-én, hol a város egyik utczáját nevezték el a kitűnő tudós nevéről.

Jeney Ernő, a Ferencz József-rend lovagja, szentbenedekrendi jószágkormányzó, 1869-1905-ig tartózkodott Komárom vármegye területén, hol nemcsak a gazdasági téren tünt fel, hanem a megyei közéletnek is egyik vezető embere volt. A füssi uradalom igazgatójaként messze földön híres gyümölcsfatenyésztést alapított. Komáromban halt meg 1905-ben.

Jókay Eszter, Váli Ferenczné, szül. 1816-ban Komáromban. 1839-ben ment férjhez Váli Ferencz pápai tanárhoz. 1882-ben halt meg Pápán. Sok czikket írt az Üstökös, Hazánk és a Külföld, Igazmondó és Magyar Népvilág cz. lapokba.

Jókay Etelka, Ihász Lajos főrendiházi tag és veszprémmegyei nagybirtokos neje, Jókai Mór unokahuga. Műve: Emlékek b. Vay Miklósné báróné leveleiből.

Jókay József (Ásvai) ügyvéd, Jókai Mór édes atyja, szül. 1781-ben Ógyallán. Résztvett az inszurrekczióval a szerencsétlen kimentelű győri ütközetben. 1812-ben nőül vette Pulay Máriát és nagy kedvelője volt az irodalomnak. Maga is irogatott a Tudományos Gyűjteménybe. Kézirati munkái közül többet őriz a Nemzeti Múzeum.

Jókay Károly, Komárom város gyámpénztárosa, később pedig megyei szolgabíró, Jókai Mór testvérbátyja, szül. 1814-ben Komáromban. Meghalt 1899-ben és Komáromban temették el. Irt a Pesti Hirlapba és a Komáromi Lapokba 1849-ben.

Jókai Mór, Komárom város legnagyobb fia, a magyar regényírók koszorús fejedelme, született Komáromban, 1825 február 18-án, Ásvai Jókay József és Pulay Mária szülőktől, kiknek ötödik gyermeke volt a kis Móricz. Gyermekéveit a gondos szülők felügyelete alatt a megyeutczai szülői háznál töltötte, a melyből később a Szombathy utczai (a mai Jókai utcza) házukba költöztek. Ebben az utczában volt a kollégium is, itt szerezte meg első ismereteit a kis Jókai, a ki Tóth Lőrincz figyelmét is magára vonta. Szülei nagyon hasznosnak látták, hogy fiuk németül jól megtanuljon, ezért cserébe adták Pozsonyba német szóra Zsigmondy professzor családjához. Itt egy évet töltött, mely után a komáromi református gimnázium tanulója lett. A gyermek Jókai lelkére és képzelőtehetségére nagy hatással voltak édes atyjának költői és művészi hajlamai, melyek első ösztönzésül szolgáltak Jókai Mórnak későbbi írói fejlődésénél. Szülővárosában megtanult rajzolni és festeni, azonkívül idegen nyelvekben is jártasságra tett szert. 1841-1842-ben Pápára került, hol az országos hírű Tarczy Lajos tanítványa lett Petőfi Sándor, Kerkapoly Károly, Kozma Sándor és Orlai Petrich Somával egyetemben. Pápán a képző-társulatban több versét és elbeszélését megdicsérték Petőfié mellett. Innen Kecskemétre került a jogra és itt ismerkedett meg a magyar népélettel. Ebben az időben színészkedett Kecskeméten Petőfi, a ki letisztázta Jókai Mórnak első irodalmi művét, a Zsidó fiú czímű drámát, melyet 1843 márczius 8-án nyujtott be az Akadémiához; ettől az időtől szokták Jókai irodalmi működését is számítani. A dráma dicséretet aratott, sőt két bírálója, Vörösmarty és Bajza, a díj kiadása mellett voltak. Kecskeméten kezdett bele első regényébe, a Hétköznapok-ba, melyet azonban már Komáromban fejezett be, hova jogi tanulmányai befejezése után költözött. Közel egy évig volt Asztalos István ügyvéd oldalán patvarista Jókai, 1845 326elején pedig Pestre ment, hogy megszerezze az ügyvédi oklevelet. Pesten Petőfi volt a mentora, a ki bevezette az írói körökbe. A Hétköznapok-at magával vitte Komáromból s abból az Életképek-ben, Frankenburg lapjában közölt részleteket. Első elbeszéléseivel, melyek új csapást jelöltek az irodalomban, nagy feltünést keltett. 1846-ban szerezte meg ügyvédi oklevelét és ugyanebben az évben jelent meg első regénye, a Hétköznapok, melylyel elindult ragyogó írói pályafutásán, ugyanekkor azonban búcsut mondott az ügyvédi pályának.

A fiatal írónak hírneve egyre nőtt és csakhamar több lap belső munkatársa lett, 1847-ben pedig az Életképek szerkesztője s mint ilyen az akkori irodalom kitűnőségeit csoportosította lapja körül. Petőfivel benső baráti viszonyban élt s az 1848-iki márcziusi mozgalmak élén állottak. Ez év augusztusában kötött házasságot Laborfalvi Benke Rózával, melyet családja és legjobb barátja, Petőfi is ellenzett; ez okozta közöttük a teljes elhidegülést is. 1848 októberében Kossuth oldalán találjuk Jókait, a népfölkelés szervezésével elfoglalva. Ugyanekkor több politikai megbízást is kapott a kormánytól. Lapja, az Életképek, Petőfivel való meghasonlása után csakhamar megbukott; ekkor Jókait a Pesti Hirlap szerkesztőjéül hívták meg, de ezt az állását nem foglalhatta el, mert a szerencsétlen móri csata után Windischgrätz Pestre bevonult és Jókai nejével együtt Debreczenbe menekült. Itt a kormánynak tett sajtószolgálatokat, majd Nyáry Pál közbenjárására a Hivatalos Közlöny szerkesztője lett; e működése azonban csak rövid ideig tartott. Lap nélkül nem lehetett és 1849 február havában megindította az Esti Lapok-at, mely a mérsékelt irányt követte; április 14-ike, a detronizálási határozat után azonban a lap határozott köztársasági párti lett. Ez év május havában tért vissza Pestre és átvette a Pesti Hírlap szerkesztését. Júliusban a kormánynyal együtt Szegedre menekült az oroszok elől, majd Aradra ment és itt érte a világosi katasztrófa hire is. A kétségbeesés perczeiben elcsüggedett költő már-már az öngyilkosságra határozta el magát, mikor figyelmeztették, hogy neje Gyulán tartózkodik. Álruhában az orosz táboron keresztül sietett hozzá és felesége tanácsára Borsodmegye Tardona helységében vonta meg magát a Bükk rengetegeiben; itt rejtőzött négy hónapig, mikor neje egy komáromi menedéklevelet szerzett számára, a milyet Klapka honvédei kaptak Komárom vára átadása után. A menedéklevél oltalma alatt nejével Pestre ment 1849 utolsó napjaiban. A következő években kisebb elbeszéléseket, rajzokat írt, mígnem 1854-ben megindul a Vasárnapi Ujság, melyet Pákh Albert szerkesztett, és Jókai volt a főmunkatársa. Ebben az időben írta leghíresebb két regényét (Egy magyar nábob, 1853, Kárpáthy Zoltán, 1854) a Pesti Naplónak, melybe 1857-ig dolgozott. 1858-ban megindította az Üstökös-t, e kitűnő élczlapot, melynek néhány alakja (Kakas Márton, Tallérossy Zebulon, stb.) országszerte híresek lettek. Ebben az évben jelent meg a Dekameron is. A Pesti Naplótól megvált, mert kritikusai, Salamon Ferencz, Gyulai Pál, Csengery Antal, a Napló dolgozótársai, regényeit, de különösen színműveit kegyetlenül bírálták. Az alkotmányos korszak ébredésével 1861-ben a siklósi kerület választotta meg képviselőjéül. Jókai az ellenzék padjaiban foglalt helyet és a határozati párthoz csatlakozott. Első parlamenti beszéde 1861 május 22-én hangzott el. A rövid életű alkotmányosság után indította meg a Hon-t 1863-ban és mindjárt megjelenése után rövid időre le is tartóztatták Zichy Nándor gróf egy czikke miatt és egyesztendei börtönre ítélték; ebből azonban csak pár hetet töltött az Újépületben. A hatvanas évek politikai küzdelmeiben az első sorokban harczolt és Tisza Kálmán egyik leglelkesebb követője és publiczistája lett. Ebben az időben minden évben egy-egy regényt írt a Hon hasábjain. 1867-ben indította meg az Igazmondó-t, a balközép néplapját, melyet 1879-ig szerkesztett. Jókai hírneve ezenközben mindegyre terjedt, neve a külföldön is ismertté lett és híre az udvarhoz is elhatott. A kiegyezés után gyakran megfordult ott és különösen Erzsébet királyné kegyelte a szellemes költőt. 1869-ben a Teréz- és Erzsébetvárosok választották meg képviselővé Gorove István kereskedelemügyi miniszterrel szemben. 1869-1875. időközben írta hírneves regényeit, ekkor jelentek meg: A kőszívű ember fiai, A fekete gyémántok, Eppur si muove, Az aranyember, A jövő század regénye, Enyém, tied, övé. A fúzió után 1875-ben követte Tiszát a szabadelvű pártba és a kiegyezés támogatóihoz csatlakozott, a mivel népszerűségének sokat ártott. 1875-ben még a Józsefváros adott mandátumot a költőnek, de 1878-ban megbukott, 1881-1892-ig az erzsébetvárosi, 327kassai és oraviczai kerületeket képviselte a parlamentben. A Hon 1882-ben beolvadván a Nemzetbe, ennek 1899-ig, a Magyar Nemzetnek pedig 1899-től haláláig volt a főszerkesztője. 1885-ben indította meg Rudolf trónörökössel az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben cz. vállalatot, melynek magyar részét szerkesztette. 1886 november havában súlyos csapás látogatta meg a nagy írót, elveszítette hűséges élettársát, Laborfalvi Rózát. Az ősz költő ez idő óta leányánál, Feszty Árpádné, sz. Jókai Róza családjánál tartózkodott. A magyar nemzet 1894-ben fényes ünnepet ült: Jókai Mór írói működése ötvenéves jubileumát, melyet nemzeti jelentőségű ünnepé avatott az egész ország páratlan részvétele. Jókai műveinek 100 kötetes nemzeti díszkiadásából 100.000 forint nemzeti ajándékot nyújtottak át kiadói az ősz költőnek. Az ünnepen résztvett a kormány és az ország minden részéből összesereglett küldöttek hódoltak a magyar regényírók koszorús fejedelmének, kit a budapesti tudomány-egyetem tiszteleti doktorául választott meg. Ezerszámra érkeztek az üdvözlő iratok, albumok, alkalmi ajándékok és az ünnepből részt kért az első magyar ember: a király is. 1896-ban a karczagi kerületben szabadelvű programmjával megbukott és ekkor végleg visszavonult a politikai élettől. A király pár hó mulva a főrendiház tagjává nevezte ki Jókait és a Pro litteris et artibus érdemrenddel tüntette ki. A napilapok ebben az időben közölték újabb regényeit: De kár megvénülni, Öreg ember nem vén ember stb., melyeket még mindig mohón olvastak. Az agg, 74 éves költő 1899 szeptember 16-án fontos lépésre határozta el magát: másodszor is megnősült és nőül vette Nagy Bella színésznőt. Ezzel a lépésével sok keserűséget okozott magának, ismerőseinek és rokonságának, mely e miatt elfordult tőle. Nagy visszavonultságban élte le utolsó napjait az ősz költő ez idő óta. 1904 elején Nizzába ment felesége családjával, honnét hazatérve, április 25-én rosszul lett és május 5-én befejezte életét. Halála híre az egész országban a gyász érzetét keltette, temetése 1904 május 9-én a nemzet osztatlan részvétével ment végbe.

Jókai Mór mint elbeszélő és regényíró a romantikus iránynak volt a híve és maga is bevallja, hogy a franczia romantikusok voltak reá nagy hatással. A romanticzizmus békóit azonban kevés ideig tűrte magán és ehhez a politikai és a históriai alakulások is nagyban hozzájárultak. A nemzeti irány lett úrrá a politikában, feléledt a társaséletben és útat tört az irodalomba is. Irói működése e korszakában, férfikora delén alkotta legszebb munkáit. Egykori bírálói elfogultak voltak sikerei iránt és igazságtalanul ítélték meg, de azt kénytelenek voltak elismerni, hogy kitünő elbeszélő, meseszövése páratlanul leleményes; hogy a jellemzésre nem helyez nagy súlyt és csodálatosan színes fantáziája szertelen túlzásokba ragadja, ezek mind csak hatalmas írói kvalitásaiból folyó következmények. A magyar ember lelkét, szívverését, gondolatvilágát, jellemét, eszejárását magyar író nem értette meg jobban Jókainál. 1890-ben az Akadémia a Péczely-jutalomra érdemesítette Tengerszemű hölgy cz. regényét, melyben életrajzát vázolja, s a melynek cselekménye Komáromban játszik; épp így a Politikai divatok, Aranyember és Az elátkozott család cz. regényei is. Bámulatos írói tevékenysége felkeltette az egész művelt világ csodálatát. Szinte pihenés nélkül, fáradhatatlanul írt egész életén át és emellett humor, a természetes és szívből fakadt jókedv sugárzik elő írásaiból még élete alkonyán is. Jókainak mint elbeszélőnek legnagyobb írói érdeme mégis a magyar irodalmi nyelv megteremtése volt. A gazdagság, mely a magyar nyelvkincs összehalmozásával műveiben feltalálható, egyszerűen káprázatos. Sem előtte, sem utánna nem írtak oly egyszerű és zamatos nyelven, vonzó, természetes előadásban és a stílművészet oly hatalmas eszközeivel.

Mint színműíró is több művet alkotott, melyek azonban Az aranyember és a Szigetvári vértanúk kivételével nem voltak hosszú életűek. 1846 április 18-án adták a Magyar Nemzeti Színházban Két gyám cz. színművét, 1852-ben sikerrel került színre a Dalma, 1855-ben Könyves Kálmán cz. színműve. 1860 márczius 29-én adták elő nagy sikerrel a Szigetvári vértanúkat, 1884-ben pedig az Aranyember, legismertebb drámája aratott nagyobb és mélyebb sikert. Ezeken kívül még több színművet írt és adtak tőle elő.

Jókai verseket is írt, főleg az ötvenes és hatvanas években, a Kakas Márton-ba. Mint versköltő azonban maradandóbb költői alkotásokat nem hagyott hátra és inkább efemer sikerűek voltak költeményei.

328Mint publiczista és ujságíró ebben az időben sokat dolgozott a Hon-ba, mely egész munkásságát lefoglalta egy ideig, később a Nemzetiben jelentek meg ujságírói dolgozatai. A szabadságharcz alatti hírlapírói tevékenységét röviden ismertettük.

Jókai Mór munkáit a világnak összes művelt nyelvein olvassák, sőt a keleti népek is ismerik műveit. A kincs, melyet ezekben bírunk, nemcsak az egész nemzeté, de már az egész művelt világé, melyben a magyar névnek tiszteletet és becsülést szerzett, Komáromra pedig dicsőséget árasztott tollával a magyar írók e fejedelme.

Kábik József Géza, r. kath. plébános, szül. 1865-ben Nagyigmándon. 1891-ben, tatai káplán korában, alapította a Tatatóváros és Vidéke czímű hetilapot, melyet 1892-ig szerkesztett. Ez időszerint Szomódon plébános.

Kacz Lajos, Komárom szab. kir. város gazdasági tanácsnoka, szül. Komáromban 1844-ben. Pesten ev. ref. teológiát hallgatott és 1868-ban mint segédlelkész ott is működött. A következő évben Hollandiába ment az utrechti 329egyetemre, később pedig meglátogatta Németország kiválóbb egyetemeit. A jogot Pápán végezte el és szülővárosánál vállalt hivatalt, melynek 1873-ban aljegyzője lett. Később főjegyzőnek, majd tanácsnoknak választották meg. A hetvenes és nyolczvanas években nagy hírlapirodalmi tevénységet fejtett ki. Egyideig szerkesztette a Komáromi Lapokat, melynek alapítása, 1880 óta főmunkatársa is volt. Mint felkért szónok sok nevezetes alkalommal mondott beszédet, melyekkel nagy sikereket aratott. A Komáromi Dalegyesületnek több éven át elnöke volt.

Kacz Endr, l. Komáromy-Kacz Endre.

Kálmán Rudolf, Komárom vármegye és Komárom szabad kir. város főispánja, szül. 1861-ben Komáromban, hol édes atyja, Kálmán Rudolf, Komárom vármegye árvaszéki elnöke, majd a Komáromi Első Takarékpénztár igazgatója volt. Iskoláit Komáromban és Pápán elvégezvén, Budapesten jogot hallgatott. Fiatalon lépett Komárom vármegye szolgálatába és hivatali pályáján gyorsan emelkedett: aljegyző, árvaszéki ülnök, majd a vármegye főjegyzője lett. E tisztéről 1893-ban lemondott és csúzi birtokára vonult vissza, hol mintaszerű gazdálkodást folytatott. Az 1905. évben a nagyigmándi kerület országos képviselőjévé választotta. Ebben a nehéz időben nagy és derekas munkát végzett a vármegyei ellenzék szervezésével, a mi kizárólag az ő érdeme. A nemzeti ellenállást a törvénytelen és alkotmányellenes kormány kirendeltje ellen ő vezette. 1906 április havában főispánná nevezte ki a király és benne a vármegyei törvényhatóság a közigazgatás minden ágazatában otthonos és erélyes vezetőt nyert. A közügyek terén mindig élénk szerepet vitt. Az 1906 tavaszán a Komáromi Magyar Védő Egyesület elnökévé választotta.

Kánter Károly, apát, budavári plébános, szül. 1853-ban Tatán. 1869-ben lett növendékpap Esztergomban; a teológiát is itt és Bécsben hallgatta. 1882-től kezdve Budapesten működött hittanárként. Több katholikus egyesületnek tevékeny tagja volt. Majd budavári plébános lett és apáti czímet nyert.

Karika Antal, tiszt. megyei főorvos, szül. Apáczaszakállason 1827-ben. Az orvosi gyakorlatot Győrben kezdte meg, majd Győrszentmártonban települt le, hol járási orvosként működött.

Karika János, ref. teológiai tanár, szül. Gyermelyen 1805-ben. 1835-ben Párisban tartózkodott, a következő évben meghívást kapott a kecskeméti főiskolához. 1848-ban Kecskemét követe volt. Meghalt ugyanott 1855-ben.

Keleti József, Komárom vármegye és város törvényhatósági kir. állatorvosa, az Országos Állatorvos Egyesület választmányi tagja, szül. Ászáron 1860-ban. Szakczikkei az állatorvosi és gazdasági szaklapokban jelentek meg.

Keleti (Kempner) Lajos, hirlapíró, szül. 1860-ban Tatán, hol 1887-ben Keleti halt meg. Több napilap munkatársa volt és naptárakat szerkesztett.

Kempf (Kemenes) József, főgimnáziumi tanár, szül. 1854-ben Kocson. Tanulmányait Tatán, Győrött és a budapesti egyetemen végezte. 1881-ben nyert tanári oklevelet és ez idő óta a budapesti VII. ker. állami főgimnáziumnál működik, hol a klasszika filológia tanára. Jeles műfordító.

Kereskényi Ádám, jezsuita, a bölcseleti tudományok doktora, szül. 1713-ban Komáromban. Tanított Esztergomban, Nagyszombatban, Győrött, Bécsben és Budán. A rend kassai, később kolozsvári nyomdáinak igazgatója volt és ez állásában érte utól a halál 1777-ben.

Kesztler Ede, színművész, szül. 1875-ben Komáromban. Érettségit a pozsonyi liczeumban tett 1894-ben. A színiakadémiát Budapesten végezte 1897-ben, a mellett jogot is hallgatott s a tudományegyetemen végbizonyítványt nyert. Hatalmas színpadi alakja és gyönyörű organuma már színinövendék korában feltünt és mindjárt Leszkay aradi színtársulatához került. Tragikai szerepekben egyike elsőrendű művészeinknek. A Nemzeti Színház színpadán is szép sikert aratott 1904 tavaszán, mint Arany ember s Othello. Kiváló Shakespeare tolmács, a természetes színpadi játék s beszéd híve. Jeles színpadi rendező. 1902-ben nőül vette Kápolnay P. Juliska kiváló színművésznőt. Játszottak az ország összes elsőrendű színpadán, mint egymás partnerei hős és szende, mindenütt dédelgetett kedvenczei a sajtó s közönségnek. Kesztler jelenleg az aradi nemzeti színház drámai hőse és főrendezője.

Király József, pécsi püspök, Ógyallai Király József és Ásvai Jókay Katalin (Jókai Mór nagyatyja nőtestvérének) fia, szül. 1737 április 4-én Komáromban, hol a gimnáziumot is végezte. 1756-ban lépett be az esztergomi főegyházmegye kötelékébe és Nagyszombatban végezte a teológiai tanulmányokat. 1761-ben szentelték pappá és a gróf Szunyogh-családhoz került nevelőnek. 1764-ben Dunamocson lett plébános, hol húsz éven át működött és nagy tekintélyre tett szert nemcsak paptársai körében, de a vármegyei közéletben is. Komárom vármegye 1790-ben táblabírájává választotta. 1794-ben a gazdag javadalmú udvardi plébániát nyerte el, 1802-ben pozsonyi, majd esztergomi kanonok és zebegényi czímzetes apát lett. Az esztergomi székes-főkáptalan 1807-ben követül küldte a budai országos gyűlésre. Ez év október 30-án nevezte ki I. Ferencz király pécsi püspökké és főpásztori székéből 1825 július 17-én szólította ki a halál. Mintaképe volt az egyszerű magyar nemesnek és díszes állásában is az maradt. A magyar nyelv buzgó apostolaként működött és a jótékonyságot bőkezűen gyakorolta. Legnagyobb alapítványát, 207.000 forintot, komárommegyei származású nemes ifjak számára tette. Ma ez alapítvány meghaladja az 1,000.000 koronát. Ez ösztöndíjat az I. gimnáziumi osztálytól kezdve, a jogi tanfolyam bevégzéséig, élvezik az ösztöndíjasok. Király püspök e fejedelmi adományának történetét Vas Gereben írta meg »Dixi« czímű korrajzában.

Király Pál, főgimnáziumi igazgató, szül. 1853-ban Komáromban. A budapesti egyetemen a tanári pályára készült. Atyai nagynénje, Csengery Antalné házában tartózkodván, a legelőkelőbb írói körökkel kötött ismeretséget. 1877-ben a dévai főreáliskolához került tanárnak, itt Téglás Gáborral a hunyadmegyei római kori ásatásokat vezette. Ettől kezdve az archeológiai kutatásoknak élt. Első munkáinak tárgyait az újkori történelemből merítette és azokkal tudományos körökben figyelmet keltett. Ma a fehértemplomi főgimnázium igazgatója.

Kiss Gyula dr., ügyvéd, szül. 1864 április 18-án Komáromban. Iskoláit Komáromban és Pápán végezte, hol jogot is hallgatott. 1893-tól ügyvédi gyakorlatot folytat. Már Pápán jelét adta költői tehetségének, alkalmi és vallásos költeményeivel. Később fővárosi és vidéki lapokban sűrűen jelentek meg hangulatos versei, melyeket 1890-ben adott ki. (Költemények. Komárom, 3311890.) Munkatársa volt a Bolond Istók és Urambátyám czímű élczlapoknak. 1897 óta szerkeszti Tuba Jánossal a Komáromi Lapokat.

Kiss Károly (Szentkuti) nagyigmándi ref. lelkész. Az egyházi irodalom terén nagy munkásságot fejtett ki.

Kiss Péter, hegedűművész, szül. Komáromban, 1848 január 1-én. Midőn szülői 10 éves korában Modorra cserébe adták német szóra, a hegyekben sokszor hallgatta a pásztorok tilinkóját. Szerzett egyet és ez volt az első hangszer, a melyen zenei érzékének kifejezést adhatott. Hazatérve, hegedűhöz jutott, melylyel minden tanítás nélkül meglepő jártasságra vitte, úgy, hogy atyja az akkori híres komáromi czigányprímásokat fogadta melléje tanítónak. Egy év alatt a prímások repertoirját kimerítette és különösen Döme Józsi hírneves prímástól Lavotta, Csermák, Rózsavölgyi, Bolla és Bihari régi magyar szerzeményeit. 14 éves korában hangversenyen lépett föl szülővárosában és Reményi Repülj fecském cz. szerzeményét adta elő nagy sikert aratva. Ez megpecsételte sorsát. Beőthy Zsigmond pártfogásával a pesti Nemzeti Zenede növendéke lett és Ridley-Cohne mester legkedvesebb tanítványa. Óriás zenei memóriája volt, a legnehezebb étude-öket egyszeri hallásra megtanulta és így alig volt kottára szüksége. A zenedén tanulmányait elvégezvén, Lipcsébe került, hol David Ferdinándnak, kora leghíresebb hegedűtanárának lett a tanítványa. Technikája ennek vezetése mellett fejlődött oly magasra, hogy fiatalon a legkitünőbb előadó-művészek sorába emelkedett. Lipcséből hazatérve, Reményi ajánlatára 1870-ben a Nemzeti Színház zenekarához szerződött első hegedűsnek, 1875-ben a Nemzeti Zenede tanára lett. Kiss Péter művészetét a meleg színezés és a drámai erő jellemezték, játékában hév és tűz nyilatkozott meg, a melylyel elragadta a közönséget. Legkiválóbb volt a magyar dalok előadásában, Reményivel is ezen a réven kötött ismeretséget, később pedig szoros barátságot. Kiss adott először művészi formát a magyar dalnak, ezek előadásába nemes egyszerűség mellett mélységet vitt és oly megragadó bensőséggel játszotta a szomorú ábrándokat, hogy hallgatói szeméből mindig könnyeket fakasztott. Belekezdett sok unszolás után a régi magyar klasszikusoknak, melyek hangjegyekre írva még ma sincsenek, a leírásába, de már későn, mert 1893-ban, gyors tüdőbaja következtében, férfikora legszebb szakában érte utól a halál. Magyar dalainak töredéke maradt művészi hagyatékában.

Klapka György, 1848-49-iki honvédtábornok, a komáromi vár parancsnoka. A császári hadseregben eltöltött évei után a magyar hadügyi kormánynak ajánlotta fel szolgálatait. Batthyány miniszterelnök titkos megbízással Komáromba küldötte, hogy a várat a magyarok részére biztosítsa, ez a feladat sikerült is neki 1848 októberében. 1849 május 28-án lett Komárom várának parancsnoka és hősies védelmezője egész szeptember 27-éig; miután a nemzeti ügy bukásáról értesült, a várat tisztességes feltételek mellett feladta. Komárom 1896-ban szobrot állított hős védőjének. Komáromi vonatkozású munkái: Memoiren von Georg Klapka. Leipzig, 1850. Emlékeimből. Budapest, 1886.

Klein Mihály, orvosdoktor, Komárom vármegyének 39 éven át főorvosa. 1831-ben telepedett le Komáromban és ott tudományos kutatásoknak élt. Itt halt meg 1877-ben. Szakczikkei az orvosi szaklapokban jelentek meg.

Kocsi (Major) István, ev. ref. püspök, 1704-1722-ig ószőnyi pap volt. Ebben az évben avatták Naszályon püspökké. Ő volt a dunántúli református egyházkerület első szuperintendense. Kiváló szónok és egyházi író volt.

Kohn Salamon rabbi, szül. Komáromban 1828-ban. Pesten működött mint vallástanár és ott is halt meg 1886-ban.

Kolbe Dezső dr., ügyvéd, szül. Győrött 1867-ben. 1897-ben indította meg az időközben megszűnt Komáromi Hírlapot, melyet két évig szerkesztett. Komárom város közéletében vezető szerepet vitt. Fiatalon ragadta el a halál 1904-ben.

Kollányi Ferencz, jáki apát, a magyar Nemzeti Múzeum könyvtárőre, a M. Tud. Akadémia lev. tagja, szül. 1863 április 29-én Szentpéteren. Tanulmányait Komáromban, majd Nagyszombatban és Eszergomban végezte. 3321885-ben szentelték fel áldozó pappá és mint káplán Rimóczon, Ipolyságon és Esztergomban működött. 1893-ban Rómában tartózkodott, hogy történeti kutatásaihoz adatokat gyűjtsön; ugyanez évben lett a Nemzeti Múzeum őre. 1897-ben ismét Rómába ment, majd az olasz könyvtárakat tanulmányozta. Irt egyházjogi és történeti czikkeket a katholikus egyházi folyóiratokba, történeti értekezései a Századokban és Történelmi Tárban jelentek meg. Igen érdemes történetírói tevékenységet fejtett ki; különösen a szerzetes rendeknek magyarországi működésével foglalkozik és buzgó levéltári kutatások alapján számos új adat birtokába jutott, melyekkel kulturtörténetünk nem egy ágára új világott vetett. Szerkeszti a Magyar Könyvszemlét. 1905-ben a jáki javadalmas apátságot nyerte az Erdődy grófi családtól.

Kollár Jánosné, szül. Szentkirályi Klementina. Szül. 1835-ben Komáromban. 1854-ben ment férjhez Kollár János gazdag zalamegyei földbirtokoshoz. Beutazta egész Európát és erről könyvet írt. Ez a műve Naplójegyzetek czím alatt Zalaegerszegen 1894-ben 3 kötetben jelent meg.

Kolmár József, hírneves komáromi református pap. 1823-ban komáromi lelkész lett. Kitünő szónokként ismerték messze földön. 1835-ben halt meg. Alkalmi beszédei többnyire nyomtatásban is megjelentek és igen sok maradt kéziratban.

Komáromy-Kacz Endre, festőművész, szül. Komáromban 1880-ban. Iskoláit szülővárosában, Pozsonyban és Budapesten végezte, hol a mintarajziskola növendéke lett, nyaranta pedig Hollósy nagybányai iskolájában képezte magát tovább. 1900 őszén Münchenbe ment és két évig Hollósy növendéke volt, majd Budapestre jött a Benczur iskolába. A tárlatokon feltűnt kiváló színérzékével és jellemző erejével. Elvégezte a Nemzeti Zenede hegedű tanszakát is és művészi hegedűjátékával több hangversenyen szép sikereket aratott. Kiválóbb munkái: Kis özvegy (állami tulajdon), Csend (állami tulajdon), Chopin, Utolsó éj, Krisztus a gyermekek között, Kossuth nóta.

Konkoly Thege Miklós dr., a Magyar Tudományos Akadémia és a Deutsche Meteorologische Gesellschaft tiszteleti tagja, stb., miniszteri tanácsos, az országos meteorológiai és földmágnességi intézet igazgatója, született 1842 január 20-án. Szülei, Konkoly Thege Elek és Földváry Klára gondos nevelésben részesítették. Középiskoláit szülői házánál és Pesten, az egyetemet ugyanott és Berlinben végezte és 1862. évben doktori oklevelet nyert. 1867-ben, szüleinek határozott kívánságára Komárom vármegye aljegyzője lett, de ez állásától csakhamar megvált és kizárólag tudományos kutatásoknak szentelte életét. A csillagászat volt a legkedvesebb foglalkozása és e téren európai hírnévre tett szert. Ógyallai parkjában, 1870-ben csillagvizsgálót épített, hol az asztrofizika terén nagy tevékenységet fejtett ki. A csillagvizsgálót, melyet 1904-ben ógyallai birtokával együtt az államnak ajándékozott, a tudomány mai színvonalára emelte és mintaszerűen szerelte föl. Mint mechanikus több új pontos műszert szerkesztett, melyek a tudomány szolgálatában kitűnően beváltak. Tudományos érdemei elismeréseül az Akadémia 1876-ban levelező tagjául választotta. Tagja számos külföldi tudós társaságnak is. Később az Akadémia tiszteleti tagja lett. A hazai csillagászat terén valóságos úttörő munkát végzett, mely érdemeit legfelsőbb helyen is elismerték és kitüntetésekkel halmozták el. Konkoly Thege Miklós a III. oszt. vaskorona-rend lovagja, a Szent István-rend kiskeresztese, a württenbergi korona-rend commandeurje, valamint a szerb Takova-rendnek is commandeurje a nagy tiszti csillaggal. 1890 óta igazgatója a meteorológiai és földmágnességi intézetnek, melyet európai színvonalra emelt. 1896-ban Tatán szabadelvű programmal képviselővé választották. E kerületet képviselte 1905 január 26-ig. Komárom vármegye közéletében mindig vezető szerepet vitt. Nagy munkásságot fejtett ki a Vág folyó hajózhatóvá tétele 337érdekében is. Mint zenész is kitünt és több zeneművet szerzett és adott ki. Konkoly Thege Miklós irodalmi működése, a hazai és külföldi szaklapokban, kötetekre megy és hazai tudományosságunknak a külföldön is tekintélyt szerzett.

Konkoly Thege Miklós ifj., az orsz. meteorológiai intézet asszisztense, szül. Tatán 1873-ban, Konkoly Th. Imre és Fáy Irma szülőktől. A katonai pályára lépett és a 7. honvédhuszárezred hadnagya volt. 1894-ben egészségi okokból tiszti rangjának megtartása mellett megvált a katonai pályától és miután a magyaróvári gazd. akadémiát elvégezte, 1899-ben az országos meteorológiai és földmágnességi intézetnél működött mint kalkulátor, utóbb mint asszisztens.

Kósa Károly (Nemesnépi), orvosdoktor, szül. 1796-ban Komáromban. Eleinte piaristának készült, de a rendet elhagyta és az orvosi pályára tért át. 1826-ban nyert oklevelet; 1833-ban Gömör vármegye főorvosa lett s ez állásában érte utól a halál 1847-ben, Rozsnyón.

Kóssa Albert (Magyari), biztosító, szül. 1842-ben Komáromban. Fiatal éveiben a vármegyénél szolgált, majd Garibaldi csapatába állt önkéntesnek. Hazajövet a biztosítási ügynek szentelte tevékenységét, 1888-ban bekövetkezett haláláig. Humoros czikkeket írt élczlapokba.

Kóssa Károly (Magyari), debreczeni gazdasági tanintézeti tanár, szül. 1837-ben Csepen. A magyaróvári gazd. akadémia sikeres elvégzése után a Károlyi-féle tótmegyei uradalomhoz került, majd a debreczeni czukorgyárnál működött. A Debreczenben ez időtájt keletkezett gazdasági tanintézet tanára volt 1868-ban bekövetkezett haláláig.

Kovács József, református pap, született Lakszakállason 1807-ben. 1834-ben Bátorkeszire került lelkésznek, hol 1888-ban végezte be munkás életét. 1840-ben kezdett tudományosan foglalkozni gyümölcsfatenyésztéssel és a fajok nemesítésével, a miben országos hírnévre tett szert. Beutazta Nyugat-Európa minden gyümölcstermeléssel foglalkozó államát. Gyümölcskertészetének híre külföldre is elhatott. Érdemei elismeréseül az Országos Magyar Gazdasági Egyesület tiszteleti tagjává választotta. Czikkeit a pomológia köréből, az egész ország figyelemmel olvasta.

Kovácsy János, ügyvéd, szül. 1823-ban Ekelben. 1842-ben lett ügyvéd, majd 1844-ben Ghyczy Kálmán mellett megyei írnok, később esküdt. A szabadságharczban 338mint nemzetőr-kapitány vett részt. 1871-től ügyvédi gyakorlatot folytatott Komáromban. Szerkesztette a Komárom és Vidékét 1884 deczembertől 1885 márczius 1-ig.

Kováts György, orvos, szül. Tatán 1645-ben. Iskoláit Debreczenben végezte, majd Görgei Pál híres orvosa és pap mellé került gyakorlatra. Leydában szerezte meg az orvosi diplomát 1670-ben. Több orvosi munkát írt latin nyelven.

Kováts Péter, hetényi ref. lelkész. Munkái: Új imádságos könyvecske. Pest, 1827. - Sanganelli XIV. Kelemen r. pápának életrajza. Pozsony, 1835.

Kováts Solanus, komáromi származású ferenczes szerzetes, 1777-ben lett áldozó pappá. Mint hitszónok működött és Simontornyán halt meg 1822-ben.

Kőhalmi M. Béla, csornapremontrei tanár, szül. Tatán 1867 márcz. 15-én. A győri egyházmegyében lett növendékpap; pappá szenteltetvén Tatán, Győrött és Csornán volt káplán. 1897-ben átlépett a csornapremontrei kanonokrendbe. Élénk hírlapírói tevékenységet fejtett ki. 1892-ben alapította a Csorna-Kapuvár és Vidéke czímű lapot, mely időközben a Rábaközzel egybeolvadván, azt Rábaközi Hirlap czímen szerkesztette 1897 augusztusáig.

Könyöki József, főreáliskolai tanár, szül. 1829-ben Mocsán, hol atyja primási számtartó volt. Ennek halála után, 1833-ban, Pozsonyba vitték hol korán feltünt a rajzhoz való tehetsége. 1846-ban Bécsben egyszerre látogatta a műegyetemet és festő-akadémiát. 1848-ban kadétként Olaszországban szolgált az osztrák hadseregben, de onnan csakhamar megvált és művészi hajlamainak engedve, Velencze, Firenze, Palermo és Messina városokban képezte magát tovább. 1855-ben tért haza és tanítóskodott, majd 1861-től kezdve a pozsonyi főreáliskola tanára lett. A pozsonyi múzeum őre volt és a jogakadémián az archeológia magántanára. Restaurálta a pozsonyi híres régi városházat és lefestett 100 középkorú várat és templomot. A pozsonyi lapokban, az Arch. Értesítőben és művészeti folyóiratokban jelentek meg dolgozatai. Halála után Nagy Géza rendezte sajtó alá »Magyarországi várak« czímű munkáját, mely a M. Tud. Akadémia kiadásában jelent meg.

Könyves Máté, szinész, egyike volt az első úttörőknek. Meghalt 1866-ban.

Kőrösi Sándor, ref. főiskolai tanár, Kecskeméten született 1824-ben. A szabadságharcz eltiprása után kötél általi halálra ítélték, de kegyelem útján hat évi várfogságra változtatták az ítéletet. 1861-ben Komárom város főjegyzője lett, de a Schmerling-féle abszolutizmus alatt nem akart szolgálni és ügyvédkedett. Mint országgyűlési képviselőt ragadta el a halál 1895-ben.

Kőváry György, udvardi esperes-plébános. Meghalt 1835-ben. Több alkalmi beszéde jelent meg nyomtatásban.

Kövesdi Mihály, komáromi származású iskolamester, Rákóczi tábori papja, a soproni ev. főiskola conrectora volt 1709-1734. Latin-magyar nyelvtanáról Czvittinger említést tesz, de a munka nem ismeretes.

Kratochwila Mihály, theológiai doktor, apátkanonok, szül. Gyermelyen 1753-ban. 1777-ben szentelték pappá; Budán, majd Pozsonyban volt tanár a papnevelő intézetekben. 1786-ban plébános lett Nagyölyveden, 1817-ben esztergomi kanonok. Meghalt 1829-ben. Munkája: Summi momenti succincta puncta. 1822.

Krivácsy József, nyug. államvasúti főmérnök, a komáromi vártüzérség parancsnoka 1848/49-ben, Komárom várát védelmi állapotba helyezte és 400 ágyút vontatott a sánczokra, melyekkel az 1849 márcz. 7-április 17-ig tartó ostrom alatt sikerrel védte a várat. Az aradi vár megadása után tüzérségi főparancsnok és alezredes lett, mely tisztet a vár átadásáig (1849 szept. 30.) viselte. Czikke: Komárom várának feladásáról 1849-ben. (Függetlenség 1880.) Műve: Görgey és Klapka. Bpest, 1881.

Kudora János, esperes-plébános, szül. 1849 május 14-én Tatán. Esztergomban hallgatta a teológiát, mely után 1872-ben felszentelték, azóta Hont 339megyében lelkészkedett és egyházi folyóiratokban szorgalmas irodalmi tevékenységet fejtett ki.

Kudora Károly, egyetemi könyvtárőr Budapesten, szül. Tatán 1851. szept. 17-én. Középiskolai tanulmányait Tatán és Győrött, felsőbb tanulmányait a budapesti egyetem bölcseleti karán fejezte be. - 1875-ben az egyetemi könyvtárhoz neveztetvén ki, melynek ma is egyik őre, a régi magyar irodalom terén tett felfedezéseivel és főképen a nyomdászat első korszakából származó úgynevezett serét- és tésztanyomatok ritka felismerésével az egyetemi könyvtár ritkaságainak gyűjteményét eddig nem remélt fokban gazdagította. Bejárva a művelt nyugat nagy könyvtárait, megírta az első magyar könyvtártant, mely művével hazai könyvtárak szervezésére és rendezésére máig irányadóul szolgál. - Mint az ezredéves kiállítás irodalmi csoportjának volt előadója, nemzeti irodalmunkat oly fénynyel és teljességgel mutatta be a kiállításon, hogy ennek elismeréseül a koronás arany érdemkereszttel tüntették ki. - Hazai nagyobb könyvtáraink közül rendezte: a vallás- és közoktatásügyi miniszterium-, a késmárki ev. liczeum-, a jászói premontrei rend- és az Országos Gazdasági Egyesület könyvtárát. Czikkei a Magyar Könyvszemlében jelentek meg.

Kultsár István, gimnáziumi tanár, később szerkesztő, 1760. szept. 16-án született Komáromban. A szent Benedekrendbe lépett, melynek 1786-ig, a rend feloszlatásáig volt tagja. Ekkor tanári pályára ment és 1788-89-ben a komáromi katholikus gimnáziumnál működött. Tanárkodott Esztergomban, majd nevelő lett gróf Festetich György, utóbb pedig gróf Viczay családjánál. 1806-ban indította meg a Hazai Tudósításokat, az első rendszeres, hazai irányú, magyar nyelvű hírlapot, melynek irányát azonban csakhamar megváltoztatni volt kénytelen és 1808 második felében már Hazai és Külföldi Tudósítások czím alatt adta ki. Ebben a vállalkozásában Kazinczy is támogatta és sokoldalú ismeretsége révén az ország számos részében volt levelezője újságjának. 1817-ben lapjával Hasznos Mulatságok czímen melléklapot is adott ki és ebben kizárólag a magyar irodalom és színészet ügyeivel foglalkozott. Ebben megkezdette a magyar népdalok közlését és a figyelmet a népköltés összegyűjtésére irányította, a mi a lap elterjedését is biztosította. Lelkes barátja volt a színművészetnek; 1813-ban elvállalta a pesti színésztársaság igazgatását és vagyona egy részét e vállalkozásba ölte bele. Háza az akkori magyar irodalomnak volt a középpontja. Az egyetlen magyar lap szerkesztőjeként nagy tekintélynek örvendett, és tudósító, lelkesítő írásaival nagy szolgálatokat tett a külföldi békókat lassan-lassan levetkező nemzeti irodalom ügyének. Kultsár István több nagyszabású alapítványt is tett. Igy 1827-ben Komárom vármegyének felajánlotta közel 4000 kötetnyi gazdag könyvtárát, mely a vármegye könyvtárának az alapját alkotja. Ebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia megalapítása ténynyé vált és a nádor az alapszabályok megtekintésére kiküldött bizottság egyik tagjává Kultsárt nevezte ki. Meghalt 1828 márczius 30-án Pesten; végrendeletében 10.000 forintot hagyományozott a »tudós társaságnak«, melynek nem volt ideje tagjai sorába beválasztani az érdemes írót. A Hazai és Külföldi Tudósítások, a későbbi Nemzeti Ujság kiadását özvegye 1848-ig folytatta, a mikor a lap megszünt.

Kuppis József, kir. főmérnök, a komáromi kir. államépítészeti hivatal főnöke, 1893 óta működik Komáromban; korábban a Vaskapu szabályozási munkálatokban vett részt. Technikai találmányait a szaklapokban szépen méltányolták. Dolgozott a Gazdasági Mérnökbe és napilapokba.

Kuppis Vilmos, Petőfi barátja és bajtársa a katonai pályán, gazdatiszt, később megyei hivatalnok. Petőfivel együtt álltak be katonának és hozzá írta Petőfi két versét. A szabadságharcz után Komárom megye iktatója lett és itt halt meg 1864-ben. Petőfivel levelezett és irogatott a lapokba.

Kuszka István dr., a nemesócsai kerület orsz. képviselője, 1870-ben született Túrkevén. A jogot Budapesten és Lipcsén elvégezvén, a 13. sz. huszárezredben volt önkéntes és tart. hadnagy, de e rangjáról 1904 végén leköszönt. 1895 óta Jász-Nagykun-Szolnok megyénél szolgált, mint közigazgatási gyakornok, szolgabíró és legutóbb mint árvaszéki ülnök. 1905 januárja óta a nemesócsai kerületet képviseli és élénken részt vesz a járás közügyeiben.

Kutschera József, komáromi plébános, 1865 július 28-án született. Komáromban működött mint plébános-helyettes, 1899 óta pedig mint plébános. Irt az Egyházi Közlöny czímű folyóiratba czikkeket, az Egyházi Zeneközlönynek pedig szerkesztője volt és a gregorián egyházi zenének csinált propagandát. Munkája: Castitas, a legszebb erény. Budapest, 1899-1902. (Aster név alatt.)

Kutrucz Rezső, szentgotthárdi főgimnáziumi igazgató, szül. 1853 április 21-én Szimőn. A gimnázium elvégzése után katonáskodott és részt vett Bosznia okkupácziójában. 1881-től 1896-ig tanárkodott, azóta igazgató. Számos czikket írt a trencséni, pozsonyi, szentgotthárdi helyi lapokba, a Középiskolába és a Nemzeti Iskolába, programm-értekezéseket pedig a pozsonyi és szentgotthárdi gimnáziumok értesítőibe. Dolgozott Prichala Imre Latin-Magyar szótárába; felolvasásokat tartott a pozsonyi Toldi-körben. Szerkeszti a Tanárok Naptárát 1888 óta.

Kürthy István, 1848-49-iki honvédezredes és országgyűlési képviselő, Kürthy Lajos komáromvármegyei alispán és Majthényi Borbála bárónő fia, szül. 1820-ban Lengyeltótin (Somogy vármegyében). 1839-ben a magyar testőrségbe vették föl, később pedig mint dragonyostiszt szolgált. 1848-ban századosi ranggal a magyar seregbe lépett át és 1849 tavaszán a Bocskay-huszárok ezredese lett. Ez állásában vitézül harczolta végig a szabadságharczot. 1850-ben elfogták és a haditörvényszék golyó általi halálra ítélte, melyet kegyelemből 14 évi várfogságra változtattak. Ebből 7 évet töltött a komáromi és josefstadti börtönökben. 1858-ban kegyelmet kapván, Zomborba költözött, Bácsmegyében az apatini kerület országos képviselőjéül választotta meg. A hetvenes évek közepétől a család ősi, komáromvármegyei koltai birtokán gazdálkodott és előkelő szerepet vitt a megyei közéletben, honnét 1898-ban hivta el a halál. Atyja, Kürthy Lajos, az első alispán volt, ki a 20-as években megtagadta a törvénytelen császári parancsok végrehajtását.

Lakatos Károly, komáromi községi elemi iskolai igazgató, szül. Komáromban. Hosszú időn át állott a megyei általános tanító-egyesület élén és szerkesztette a Tanügyi Értesítőt. Titkára a Komárommegyei Gazdasági Egyesület méhészeti szakosztályának és szerkesztette annak Értesítőjét az 1898-1903. években. Számos tanügyi czikke jelent meg szak- és helyi lapokban.

Láng József, középiskolai tanár, szül. Tatán 1868-ban. Munkája: Derül-borul. Selmeczbánya, 1896.

Lendvay Benő, orvosdoktor, pozsonymegyei főorvos, az Orsz. Közegészségügyi Egyesület tiszteleti tagja, szül. Komáromban 1830 április 9-én. A szabadságharcz lezajlása után, mint hadnagy Komáromban kapitulált és 1849-ben az orvosi pályára lépett. 1872-ben Pozsony vármegye főorvosa lett.

Lőrincz Gyula dr. (a teologia és bölcsészet doktora), főgimnáziumi okleveles tanár, szül. 1862 április 10-én Keszegfalván. 1886-ban szentelték pappá és azóta a nagyszombati érseki főgimnáziumnál mint tanár, újabban pedig a konviktusban mint kormányzó működik.

Lőrinczy György, kir. tanfelügyelő, kinek életrajzi adatait és írói működését Nyitra és Gömör vármegye írói sorában ismertettük, 1899 óta működik Komáromban, mikor a közoktatásügyi miniszter a komáromvármegyei tankerület vezetésével bízta meg. Szépirodalmi dolgozatait, melyek az Új Időkben és Budapesti Hirlapban jelennek meg, erős magyar érzés és választékos stil jellemzi; az ifjúsági irodalom terén is sikerrel működik. Mint a Komáromvármegyei Közmivelődési-Egylet titkára, az idegen ajkú községek magyarosítása terén buzgón működött.

Ludasi (Gansl) Mór, hírlapíró, sajtóirodai főnök, szül. Komáromban 1829-ben. Pesten jogot hallgatott. 1849-ben az Esti Lapokat szerkesztette; a szabadságharcz után Bécsbe költözött és végleg az újságírói pályára lépett. Ott alapította a Feierabend czímű lapot. 1860-ban a konzervativ párt hivatalos lapjának, a Sürgönynek volt a tudósítója. 1866-ban a Magyar Világ czímű lapot szerkesztette. Andrássy Gyula miniszterelnöksége alatta sajtóiroda főnöke lett. 1870-1871-ben Beust meghívására ismét Bécsbe költözött és a Tagespost czímű udvari párti lapot szerkesztette. Regényeket írt német nyelven, ezenkívül fordított Petőfi és Vörösmarty költeményeiből. Meghalt 1889-ben Reichenauban.

Lukács Pál, nevelő és magántanító, szül. 1801 márczius 21-én Kamocsán. Előbb színész volt, de e pályát elhagyván, nevelő lett s mint ilyen félszázadon át az ország legelőkelőbb családainál működött. Tanítványai voltak többek között Péchy Tamás, Ráday Gedeon gróf, Kállay Béni. Élete alkonyán szülőföldére vonult vissza s az irodalomnak szentelte idejét. 36 könyvet írt az ifjúság számára, melyek a maguk idejében igen elterjedt olvasmányok voltak. Meghalt 1873 augusztus 15-én Kamocsán.

Macher Ede, főreáliskolai tanár, szül. 1864 márczius 9-én Felsőgallán. Eleinte a papi pályára készült és teológiai hallgató is volt Győrött, de 1886-ban a budapesti egyetemen a bölcsészeti szak hallgatója lett. Majd állami ösztöndíjon Párisba ment és a Sorbonne-on és a College de France-on tanult. 1891 óta van a tanári pályán. Szerkeszti a Franczia Irók Iskolai Tárát 1898 óta.

Magyary Szulpicz, esztergomi születésű benczés tanár, életrajzi adatait és írói működését Esztergom megye monografiájában ismertetjük. 1879-1886. közt a komáromi kath. gimnáziumnál tanárkodott és figyelemreméltó történetírói tevékenységet fejtett ki. Fiatalon esett ki kezéből az írói toll: 1887-ben meghalt Esztergomban. Komáromváros társaséletében kiváló szerepet vitt.

Magyary Kossa Péter, református szuperintendens 1700 körül Ekelben, majd Aranyoson volt prédikátor. Az 1713 ápril 2-án Kocson tartott országos gyűlésen lett a dunamelléki kerület püspöke. Működéséhez több jelentős mozzanat füződik; rendbehozta az egyházakat, behozta az anyakönyvek rendszeres 342vezetését. Meghalt 1720-ban Aranyoson. Papi működése alatt kánonokat készített, melyeket a kocsi országos gyűlésen kihirdettek.

Mahler Miksa dr., főgimnáziumi tanár, szül. 1846 október 15-én Szimőn. 18 évig állt a vágújhelyi izr. alreáliskola élén. 1895-ben nevezték ki állami tanárnak. Műve: A sík görbe vonalok nevezetes pontjairól. Budapest, 1877.

Marcsa György, komáromi községi iskolai tanító, a vármegyei tanítótestület elnöke, szül. 1856-ban Ószőnyben. 1887 óta a komáromi községi iskolánál működik, melynek igazgatója is volt. Számos tanügyi és társadalmi czikket írt. A megyei »Tanügyi Értesítőt« alapitotta és szerkesztette is. Önálló műve: Komárom szab. kir. város községi népiskolájának XXV. évi története. Komárom, 1896.

Mártonffy Frigyes, ipartestületi titkár, szül. 1825-ben Komáromban. Pozsonyban tanult, hol a negyvenes években az ifjúság egyik vezére volt. 1848-ban honvéd lett és mint főhadnagy tette le a fegyvert Világosnál. A szabadságharcz után egy darabig színész volt és a Nemzeti Színháznál is működött hat évig. 1883-ban az újpesti ipartestület titkárja lett, itt halt meg 1895-ben. Nyelvismereteit hasznosan értékesítette és a hatvanas években rengeteg sok regényt fordított francziából Ponson du Terrail, Féval Pál, Gaboriau, Kock Pál, Montepin, id. Dumas és más íróktól, melyeket abban az időben széltében olvastak. Irt néhány füzetes ponyvaregényt is és egy franczia nyelvtant.

Matovits József, jómódú komáromi polgár, ki az irodalom serény munkása volt, az idősb Péczely idejében írta műveit.

Matusik János, kegyesrendi tanár, szül. Tatán 1815-ben. 1834-ben lépett a rendbe és negyven évig működött a tanári pályán. Több tankönyvet írt.

Meszlényi Gyula, belső titkos tanácsos, szatmári püspök, Fejérvármegye szülötte, 1866-1881-ig működött Komáromban mint plébános, hol emléke felejthetlen marad. Magyar szívű, szilárd jellemű pap volt, előitéletektől és elfogultságtól ment. Távozása a más vallású lakosoknak, a kiknek tiszteletét és ragaszkodását kivívta, épp oly nehezére esett, mint híveinek. Komáromi működése alatt a következő műveket írta:

Mikola István, református iskolai rektor volt Komáromban.

Miksó István dr., szomori esperes-plébános, a római arkádiai tuós társaság tagja, szül. 1835-ben. A teológiát a budapesti és bécsi egyetemeken hallgatta. 1874-ben lett szomori plébános, mely állásában ma is működik. Nagy érdemeket szerzett kulturális téren kifejtett tevékenységével. Községében óvoda létesült kezdeményezésére. Irt számos alkalmi költeményt és czikket.

Mindszenthy Antal, Komárom vármegye táblabírája, szül. 1786-ban Komáromban. Dolgozott a Tudományos Gyűjteménybe. Kiadta atyja, Mindszenthy Sámuel hátrahagyott munkáit és ebben megírta életrajzát. Munkája: Új históriai dictionarium 1., 2. kötet. Pozsony, 1808-1809.

Mindszenthy Sámuel, püspökladányi születésű református lelkész, 1783-ban került Komáromba, hol Péczely József lelkésztársa s a komáromi tudós társaság tagja volt. 1805-ben halt meg Komáromban.

Mladoniczky Ferencz, jezsuita áldozópap, született Tardoson 1836-ban. 1866-ban lépett a Jézus-társaságba és ez idő óta mint tanár és szónok működött.

Mladoniczky Ignácz, győri prépost-kanonok, szül. 1840 július 19-én Tardoson. 1863-ban szentelték áldozópappá. 1872-ig a győri egyházmegye kötelékében a komáromvármegyei Bánhida, Kocs és Dunaalmás községekben lelkészkedett; 343ekkor a győri szeminárium viczerektora, majd rektora lett. 1892 óta kanonok és 1897-ben czímzetes prépost lett.

Moháry Gyula, perbetei plébános, szül. 1827 november 16-án Pesten, hol jogot végzett. 1848-ban fogalmazó lett az első magyar miniszteriumban, majd nemzetőrnek állt és a századosi rangig emelkedett. 1860-ig a közigazgatási pályán működött, ekkor Scitovszky herczegprimás felvette növendékpapnak. 1888 óta működött Komárom vármegyében a perbetei plebánián. Több egyházi beszéde jelent meg külön kiadásban.

Mohl Adolf, tatai esperes-plébános, a Szent-István-Társulat igazgatósági tagja, szül. 1855-ben. 1878-ban szentelték pappá. 1884-ben lett lorettói (Sopronmegye) plébános, 1902-től kezdve áll a tatai plébánia élén. Jobbára történeti kutatásokkal foglalkozik, e mellett szenvedélyesen gyűjt régiségeket. Igen értékes gyűjteménye van régi bútorokból. Sikerrel munkálkodott az ifjúsági irodalom terén is. Megírta a tatai középkori templomok és kolostorok történetét. (Komárom várm. Múzeum Értesítője 1905.) Pap bácsi álnév alatt sok népies olvasmányt és verset írt, melyeket a Szent István Társulat adott ki.

Mokos Károly, felső kereskedelmi iskolai tanár, szül. 1851-ben Komáromban. 1873-1885-ig tanított a czeglédi polgári iskolánál, később Nagyrőczén. 1896-ban a pancsovai felső kereskedelm iskola tanára lett; meghalt 1897 deczember 15-én Budapesten.

Molnár Nep. János, apát, esztergomi kanonok és orsz. képviselő, szül. Esztergom megyében, Tóthon 1805. máj. 5. 1881-1898-ig volt komáromi plébános. Nevéhez fűződik az úgynevezett elkeresztelési rendelet be nem tartása miatt országszerte megindult kulturharcz, melyből később a néppárt keletkezett. Ennek kezdettől fogva egyik vezére volt és a párt szervezésében nagy része van. Jeles szónok és európai látókörű politikus.

Molnár Lajos, gazdasági író, szül. Rétiben (Győrmegye), 1876-1878. közt Komárom vármegye gazdasági vándortanára volt és itt szerkesztette a Haladó gazda cz. lapot 1877-1878-ban.

Molecz Tivadar zeneszerző, a komáromi r. kath. egyház karnagya 1881 óta működik Komáromban. Több zenés misét és férfikart szerzett. Mint a Komáromi Dalegyesület és a r. kath. egyházi énekkar karnagya nagy sikereket aratott az országos dalversenyeken. Választmányi tagja az Országos Magyar Dalár-Egyesületnek és a Szent Czeczilia egyházi zene-egyesületnek.

Nádasdy Lipót gróf, v. b. t. tanácsos, Komárom vármegye örökös főispánja, szül. 1802 július 8-án. 1822-ben Vas vármegye aljegyzője lett, 1832-ben kir. táblai bíró, majd 1835-ben hétszemélynök. Időközben 1833-tól kezdve Komárom vármegye főispáni helyettese volt. Ez állásába véglegesen1837-ben iktatták be. Neje sz. Forray Júlia grófnő nemes szívű úri hölgy volt, a kinek buzgalma folytán létesült a vármegyeháza telkén a komáromi fogház és dologház, mely ma is mintaszerű és egyike az ország enemű elsőrendű intézményeinek. Nádasdy Lipót 1848-ban a nemzeti ügy mellett foglalt állást, a miért börtönt is szenvedett. 1860-ban ismét elfoglalta Komárom vármegye főispáni székét, melyet 1873 július 18-án Budapesten bekövetkezett haláláig viselt. Megalapította a Komáromvármegyei Gazdasági Egyesületet és 20,000 forintos alapítványt tett, melynek kamataiból a vármegye gazdasági vándortanárt alkalmaz a gazdasági ismeretek terjesztésére. Előkelő házánál a negyvenes években, a nemzeti felbuzdulás idején, az írók és művészek szíves fogadtatásra találtak.

Nádasdy Mihály gróf, belső titkos tanácsos, Komárom vármegye örökös és valóságos főispánja volt 1761-1822-ig. 1826-ban halt meg Budán.

Nádasdy Mihály gróf, belső titkos tanácsos, államminiszter, Komárom vármegye főispánja volt 1822-1827. közt. Meghalt 1854-ben. Költeményt adott ki a nemzeti felkelő sereg széjjeloszlása alkalmával (Komárom, 1797).

Nagy Antal, győri kanonok, 1776-1896. közt ószőnyi plébános, életrajzi adatait Győrmegye írói sorában közöljük. Sokat fáradott az ószőnyi iskola érdekében. Mint egyházi író figyelemreméltó működést fejtett ki. Ószőnyi állásában írta a következő műveket:

Nagy Elek (Alsószopori), ügyvéd, szül. 1820-ban Komáromban. Pozsonyban folytatott ügyvédi gyakorlatot, a hol 1875-ben meghalt. Irt novellákat és színdarabokat az egykorú szépirodalmi lapokba. Több színdarabot fordított, melyeket a Nemzeti Szinházban adtak elő.

Nagy János református esperes, szül. Mocsán 1806-ban. 1836-ban nagysallói lelkész lett, a hol a barsi egyházmegye espereseként halt meg 1880-ban. Műve: Magyar egyháztörténet. Pápa, 1874. Kéziratban maradt Rousseau Emil és Fenelon: Telemakjának fordítása.

Nagy József (Szotyori), állami tanítóképző-intézeti zenetanár, szül. 1832-ben Komáromban. Családja Debreczenbe költözvén, itt tanult. A szabadságharczból főhadnagyként került ki. Hajlamai a zenei pályára vonzották és 1852-ben a czeglédi ref. egyház orgonistája, 1855-ben pedig Nagykőrösön kántor lett. 1869-ben nevezte ki a miniszterium a sárospataki tanítóképzőhöz zenetanárrá. Számos zeneművet és zeneelméleti czikket írt.

Nagy Károly, vegyész és csillagász, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, szül. Komáromban 1797 deczember 6-án. Atyja gyógyszerész volt Komáromban és fiát is erre a pályára szánta. Hogy alapos kiképzését biztosítsa, 1819-ben Bécsbe küldte, hol csakhamar a chemiai tudományok doktora lett. Bécsben kötött ismeretséget Litrow János tudós csilagászszal, a ki e tudományág művelésére buzdította a tudományszomjas ifjút. Klauzál Imrével is Bécsben ismerkedett meg, a ki a kanczelláriánál viselt hivatalt; később Lenauval is baráti viszonyt kötött. Klauzál révén jutott gróf Károlyi Lajoshoz, majd Kaunitz herczeghez, Károlyi gróf apósához, a kiknek gazdasági tanácsadója lett. E hivatalában alkalma nyílott bejárni a külföldet és ismereteit gyarapítani. Eljutott Párisba, Angliába, sőt az Egyesült Államokba is, hol egy évet töltött. Az Akadémia 1832-ben választotta tagjai közé. 1838-ban gróf Batthyány Kázmérral kötött ismeretséget, a kinek teljhatalmú megbizottja lett. Batthyány bőkezűsége révén Bicskén obszervatóriumot rendezett be, de az a közbejött szabadságharcz miatt nem volt megnyitható. 1849-ben feladták és fogságba került, de ártatlansága kiderült. Később bicskei birtokát, értékes könyvtárát és csillagvizsgálóját Ferencz József királynak adományozta, oly kéréssel, hogy a Batthyánynál maradt s a fiskus javára lefoglalt 60.000 forintját adja vissza. A kérés teljesíttetvén, 1853-ban Párisba ment, hol a tudományoknak szentelte tevékenységét; de súlyos szembajt kapott, melyből nagynehezen kigyógyult ugyan, de 1868 márczius 2-án Párisban meghalt. Igen sokat dolgozott a tudományos folyóiratokba és magyar, német, franczia nyelven írt.

Nagy Károly (Szotyori), főiskolai zenetanár, szül. Komáromban 1821-ben, hol első oktatását a zenében Ströcker József ottani hírneves kántortól nyerte. Később Bécsben képezte magát tovább. Atyja halála után 1844-ben kántornak választották meg. Később külföldre ment és Drezda, Lipcse, Berlin konzervatóriumain egészítette ki zenei ismereteit és főleg a protestáns zeneirodalmat tanulmányozta. Debreczenben a zeneiskola igazgatója volt, hol ötven évig tanított és 1897 április 2-án halt meg.

Nagy Lajos, tanító, szül. 1867-ben Perbetén. 1890-ben Csehiben lett tanító, honnét 1896-ban Magyarrégenbe került állami iskolához. Sokat dolgozott a helyi, budapesti és tanügyi lapokba.

Nagy Mihály, komáromi lelkész, a dunántúli ref. egyházkerület szuperintendense, szül. Rétalapon 1788-ban. Életrajzi adatait Győr vármegye írói sorában közöljük.1821-ben a népes kocsi gyülekezet hívta meg papjának, 1845-ben komáromi lelkész és püspök lett. 90 éves korában halt meg Komáromban 1878. évben.

Nagy Sámuel (Pathi), komáromi származású orvosdoktor, Csokonai és Kazinczy barátja, külföldön szerzett orvosi oklevelet és Komáromban települt le. 1810-ben halt meg Komáromban.

Nagy Vilmos dr. (Alsószopori), kir. tanácsos, közjegyző, szül. 1848 január 29-én Komáromban. 1871-ben szerezte meg az ügyvédi oklevelet; a következő évben már Komárom főjegyzője lett, a közjegyzői törvény életbeléptetése óta pedig komáromi kir. közjegyző. Élénk részt vett a közügyekben és a szabadelvűpártnak hosszú időn át elnöke volt. Irt a Komáromi Lapokba tárczákat és külföldi útjáról útirajzokat.

Nagyváthy Kálmán, ekeli származású ügyvéd, Pozsonyban folytatott ügyvédi gyakorlatot.

Nedeczky Gáspár, plébános, szül. 1822-ben Virten. Eleinte jogásznak készült, de 1840-ben növendékpap lett. 1854-ben lett dömösi plébános és itt is halt meg 1893 szeptember 6-án.

Nemes Dezső, hegedűművész, szül. 1866-ban Komáromban, hol tanulmányait is megkezdette. Budapesten a piaristák főgimnáziumában végezte középiskolai tanulmányait és a Nemzeti Zenede növendéke lett, hol Kiss Péter, Gobbi Alajos és Huber Károly vezetése alatt folytatta tanulmányait, melyeket kitűnő eredménynyel végzett. Jókai Mór ajánlataival Párisba ment, hol Munkácsy Mihály támogatásával végezte a Conservatoire-t, Massart vezetése alatt, a kinek tanítványai közé tartoztak Winiavsky és Tua Teresina hegedűművészek. A fiatal művészt Liszt, Thomas, Delibes, Massenet buzdították és tanácsaikkal támogatták. Tanulmányai végeztével Párisban, Bécsben és Budapesten adott önálló hangversenyeket nagy sikerrel, majd Esterházy Miklós gróf, a dúsgazdag tatai főúr kastélyában rendezett hangversenyeket az arisztokráczia előtt. Később Londonba ment Esterházy gróf ajánlólevelével és ott Deym gróf nagykövet révén bejutott a londoni high life köreibe, melynek szalónjaiban csakhamar szívesen látott vendég lett. Önálló hangversenyeket adott a királyi család tagjai előtt is. Londonban, mint a Royal College of Music és a School of art tanára és a Royal Haymarket Theatre zeneigazgatója, évekig működött. Neje is, Heimlicher Melitta, Rubinstein és Moskovszky kitűnő tanítványa, jeles zongoraművésznő volt, osztozott sikereiben; amerikai útján is elkisérte és mindenütt tiszteletet szereztek a magyar névnek.

Nemes Soma, komáromi községi tanító és pedagógiai író, szül. 1835-ben. Önszorgalmából képezte ki magát és Gyöngyösön és Vágújhelyen működött a német tannyelvű zsidó iskoláknál, melyekbe magyar szellemet vitt be. 1869-ben, mikor a Néptanítók Lapjából neve országosan ismertté lett, meghívást kapott Komáromba, hol ez évben nyilt meg az ország legelső községi iskolája. Ennél az iskolánál működött az 1904. évig, mikor nyugalomba vonult. Tanítói működése alatt állandóan írt a tanügyi lapokba neveléstani czikkeket és munkatársa volt a Komáromi Lapoknak. A megyei tanítótestületnek majdnem minden ülésén felolvasással vett részt. E testület, nyugalomba vonulása alkalmával, tiszteletbeli tagjává választotta és aranytollal tüntette ki. 1884-ben létrehozta 348a Kereskedelmi Iskola-Egyesületet, melynek iskoláját, mint igazgató, a kor színvonalára emelte.

Nemessányi János, kir. tanfelügyelő, szül. 1832-ben. Hazafias érzésű magyar ember volt, a ki a felvidéki pánszláv üzelmeknek Liptóban gátat vetett. 1877-1899 közt volt Komárom vármegye tanfelügyelője s a vármegye tanügyi viszonyainak javulása, az iskolák fejlesztése, az ő nevéhez fűződik. A vármegyében, hol egyetlen kisdedóvó sem volt, működése alatt 17 keletkezett. Népoktatási czikkeket írt a szaklapokba és a napilapokba. Tót nyelvre fordított több jeles tankönyvet.

Nemesszeghy Endre, államrendőrségi fogalmazó, szül. 1868-ban Komáromban. 1891 óta áll a budapesti államrendőrség szolgálatában. Számos szakczikket írt a Rendőri Lapokba.

Nemesszeghy István, zeneszerző és zenetanár, szül. 1863-ban Komáromban. 1886-tól Kecskeméten működött, hol hét évig Szabados Géza zenedéjében volt tanár. Ez időre esik a Zichy-hangversenyen való művészi szereplése. Később az áll. főreáliskola ének- és zenetanára lett és önálló zenekonzervatóriumot nyitott, melyet tizenhárom évig tartott fenn. Ő alapította a Kecskeméti Polgári Dalkört és a Műkedvelő Ifjak Zenekarát. Jelenleg az esztergomi érseki tanítóképző ének- és zenetanára. Sok ideig a Pestmegyei Hírlap szini és zenebírálója volt és számos kritikai czikket írt; majd a Függetlenség cz. politikai hetilapot szerkesztette egy évig. Több népszínműhöz és énekes vígjátékhoz írt zenét, melyek Kecskeméten és Kolozsváron kerültek színre. Nyomtatásban megjelent művei: Tornaverseny-induló. Jubileumi induló, Budapest.

Nemesszeghy Kálmán, nyug. városi alkapitány és méhész, szül. 1853-ban Komáromban. Méhészeti szakkönyvet írt. Jelenleg Keszthelyen él és méhészkedik.

Német Alfréd dr., hírlapíró, miniszterelnökségi segédfogalmazó, szül. Komáromban 1877-ben. Jogi tanulmányait Budapesten végezte. Nyolcz évig volt a Nemzet főmunkatársa, melynek politikai vezérczikkeket írt. 1905 június havában a miniszterelnökséghez s. fogalmazóvá neveztetett ki.

Nérei Ödön, a Gazdák Biztosító Szövetkezete főtisztviselője, szül. 1852-ben Komáromban. 1866 óta működik a biztosítói pályán, melyen eredményes tevékenységet fejtett ki. A spiritizmussal foglalkozik és ily irányú műveket írt.

Neszmély Artur, szül. 1873-ban Komáromban. Budapesten jogot hallgatott és belépett a Magyar Hirlap szerkesztőségébe; később az Egyetértésnek volt politikai és képviselőházi tudósítója. Éles elméjét és eleven tollát általánosan ismerték és újságíró-körökben nagy tekintélye volt. Fiatal volt még, midőn 1899 november 9-én örökre kiesett kezéből az írói toll. Az Esti Hirlapot szerkesztette 1897 október 19-1898 május 23-ig.

Netoliczka Oszkár, főgimnáziumi tanár, szül. 1865-ben Komáromban. Brassóban, Jénában, majd Berlinben tanult; 1890 óta a brassói ág. h. ev. főgimnázium tanára.

Nyulassy Antal, sz. Benedek-rendi áldozópap és tanár, szül. Székesfehérvárott 1820. jan. 19. Komáromban működött mint tanár 1856-1862., majd tárkányi plébános lett, hol egy évtizednél tovább valódi ayja volt híveinek. 349A híres Komáromi Kalendáriumot, mely abban az időben az ország legnépszerűbb és legelterjedtebb naptára volt, szerkesztette 1865-1880-ig. Népies verseket és adomákat írt, több alkalmi verse és köszöntős könyve is jelent meg.

Obernyik Károly, református főgimnáziumi tanár, szül. 1815-ben Kömlődön. Már 1826-ban árvaságra jutott és özvegy édesanyjával Hajdunánásra költözött. A felsőbb iskolákat Debreczenben végezte a kollégiumban, melynek egyik dísze volt. Jó hírneve Kölcsey Ferencz környezetébe juttatta, a ki unokaöcscsének, a korán elhunyt Kölcsey Kálmánnak a nevelését rábízta. 1837-ben ment Csekére, Kölcsey birtokára, hol bő alkalma nyilt önművelését folytatni. Midőn Kölcsey 1838-ban meghalt, Obernyik a családdal Pestre költözött; itt megismerkedett Czuczorral és Vahot Imrével is és a Pesti Divatlapba dolgozott. Vahotéknál szoros barátságot kötött Petőfivel, ki Obernyik szállásán gyakran szavalta új verseit. Pesten a jogot elvégezvén, 1841-ben ügyvéd lett, de inkább az irodalomnak élt. A szabadságharcz elől félrevonult. Tanítványa, Kölcsey Kálmán, honvédhadnagy, 1849-ben Komáromban halt meg és ezért Obernyik 1850-ben megvált a családtól. Ekkor a Nemzeti Színházhoz dramaturgnak hívták meg. Az akkor már neves írót a debreczeni főiskola is meghívta tanárnak, de ő inkább a nagykőrösi főiskola meghívását fogadta el, hol 1855-ig működött. Ez évbe n kolerajárvány pusztított az országban és ez elől menekült Pestre, hol 1855 augusztus 17-én meghalt kolerában. A kerepesi temetőben levő sírjára Tomori Anasztáz buzgalmából a nagykőrösi ref. tanári kar emléket emelt. Obernyik egyike volt a Magyar drámaírás úttörőinek. Hírnevét a »Főúr és pór« czímű drámája alapította meg, mely 1843-ban az Akadémia 100 arany jutalmát nyerte el. Zajos sikert aratott »Örökség« czímű drámája is. Az elbeszélő irodalom terén is voltak sikerei. Irt jogi munkákat is.

Ordódy Béla, a budapesti állami építőipariskola tanára, szül. Bagotán 1856-ban. Tanulmányait Budapesten a piaristák gimnáziumában és a József-műegyetemen végezte, hol mérnöki oklevelet szerzett. 1881-ben, az akkor fennállott m. kir. vasúti főfelügyelőséghez, majd az államvasútakhoz került és vasútépítéseknél működött. 1886-ban a budapesti állami középipariskolához nevezték ki tanárnak.1898 óta az állami felső építőipariskola tanára. 1906 június hóban az iparoktatás terén tanusított kiváló szolgálatáért a királytól a felső ipariskolai igazgatói czímet és jelleget kapta. Tagja az építőmesteri képzettség megvizsgálására szervezett bizottságnak és Komárom vármegye törvényhatósági bizottságának is. A technológiai irodalom terén működött.

Ordódy Pál, közmunka- és közlekedésügyi miniszter, országgyűlési képviselő, szül. 1822-ben, Ordódy Vincze és Ghyczy Mária szülőktől. Tanulmányait elvégezvén, 1848-ban a közlekedési miniszterium fogalmazója lett és Szalay László társaságában, mint annak titkára, résztvett a frankfurti birodalmi gyűlésen. Világos után Teleki László gróf oldalán Párisba ment. 1861-ben Komárom vármegye főjegyzőjévé választotta meg, 1868-ban alispán lett és a következő évben az udvardi kerület képviselőjévé választotta. Mint képviselő a Deák-párthoz csatlakozott és itt a bizottságokban nagy tevékenységgel vett részt és csakhamar magára vonta a közfigyelmet. Tisza Kálmán 1880-ban közlekedésügyi miniszternek hívta meg; ez állásában, melyet 1882-ig, két évnél tovább viselt, sokat dolgozott az államvasútak hálózatának fejlesztésén és az idegen vasútak államosítása érdekében. Lemondása után a főrendiház tagja lett és 1885 augusztus 26-án halt meg Bagotán.

Ordódy Pál, országgyűlési képviselő, szül. 1853-ban. Technikusnak készült és Zürichben tanult, majd Bécsben a Hochschule hallgatója lett, de emellett elvégezte a jogot is. Eleinte családja bagotai birtokán gazdálkodott, majd a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszterium fogalmazója lett. 1884-től 1892-ig az udvardi kerületet képviselte szabadelvű programmal. Ekkor a választáson kisebbségben maradván, birtokán gazdálkodott és tevékeny részt vett a vármegyei közéletben. 1903 április 2-án Budapesten léghajóra szállt és ez alkalommal a vihar következtében beállt katasztrófa áldozata lett.

Paal Gyula, állami tanító, szül. 1852 augusztus 29-én Tatán. Eleinte a színi tanodába iratkozott be, de azután a tanítói pályára lépett. 1885 óta Rimaszombatban tanító. Dolgozott a fővárosi szépirodalmi lapokba és számos vidéki lapba. Több színdarabot írt, melyeket Komáromban, Rimaszombatban s a vidék több városában és a kolozsvári Nemzeti Színházban adtak elő.

Palkovich Viktor, gútai esperes-plébános, szül. 1850-ben. 1886 óta Komárommegyében Gútán működik. Mint a vármegyei közélet egyik tevékeny tagja, előkelő szerepkört tölt be. Jeles szónok és a szövetkezeti eszmének egyik előharczosa. Gútán a nagyforgalmú hitelszövetkezet, fogyasztási szövetkezet, gőzmalom és a modern iskola neki köszöni felvirágzását. Nagyszabású szocziális tevékenysége mellett a pedagógiai irodalommal is foglalkozik.

Pálffy Sámuel, komárommegyei, hihetőleg kömlődi születésű földbirtokos, nagy szerepet vitt a vármegyei életben a XIX. század első éveiben. A napoleoni háborúkat végig harczolta. Ügyvédi gyakorlatot folytatott és táblabíró is volt. Később vagyona romjaival Biharmegyébe, Tótiban vonult és ott is halt meg 1835-ben.

Pajor István, ügyvéd és váltójegyző, szül. Komáromban 1798. körül. Győrött folytatott ügyvédi gyakorlatot. A szabadságharczban résztvett és utána fogságot szenvedett.

Pap-Kovách Gábor (Vönöczki), református püspök, szül. 1827-ben. 1875 és 1878 között ószőnyi lelkész, 1878-1895-ig a komáromi ref. egyház papja és egyúttal a dunántúli egyházkerület püspöke volt. Komáromi működése alatt alakult meg a Honvédegylet, melynek elnöke lett. Mint a főrendiház tagja, résztvett az egyházpolitikai vitákban és a polgári házasság mellett heves küzdelmet fejtett ki. A kulturharczot, mely a Csáky-féle elkeresztelési rendelet miatt Komáromból indult ki, Tisza Kálmánnal együtt kezdették meg az emlékezetes egyházkerületi gyűlésen. Nagytudományú pap és kiváló szónok volt. Mint könyvgyűjtő gyönyörű könyvtárat szerzett, melyben nem egy ősnyomtatvány akadt. Értékes éremgyűjteményét halála után a pápai főgimnáziumra hagyta. Élénk irodalmi tevékenységet fejtett ki a protestáns egyházi lapokban. Több alkalmi beszéde jelent meg nyomtatásban.

Pap Kálmán, honvédezredes-hadbíró, szóül. 1856-ban Kamocsán. 1876-ban lépett a hadbírói pályára, melyen 1899-ig az ezredesi rangig emelkedett. A honvéd főparancsnokság igazságügyi előadója és a honvéd főtörvényszék elnöke. Költeményei sűrűen jelentek meg 1874-től kezdve szépirodalmi lapjainkban. Mint katonai szakíró is sikerrel működött. Szerkesztette a Zsebkönyv a m. kir. csendőrség számára I. évfolyamát 1886-ban.

Pápay József, a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának tisztviselője, szül. Nagyigmándon 1873-ban. Mint egyetemi hallgató Szarvas Gábor mellé került és ez fejlődésére nagy hatással volt. Résztvett 1897-ben Zichy Jenő harmadik ázsiai expedícziójában. Ezt megelőzőleg Pétervárott időzött és átment Helsingforsba, a finn-ugor nyelvészetet tanulmányozandó. Kazánban csuvas, tatár, baskir, mordvin, votják és cseremisz nyelvemlékeket gyűjtött, később pedig a csuvas nyelv tanulmányozásába fogott. Tobolszkból 1898 július 1-én indult el az osztjákok közé és sok nélkülözés közepett köztük töltött egy esztendőt. Gazdag tapasztalatait rendszeresen feldolgozta.

Pasteiner Gyula, egyetemi nyilv. rendes tanár, művészettörténeti író a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, szül. 1846 márczius 7-én Tatán. Tanulmányait a pesti és bécsi egyetemeken végezte 1868-tól négy évig tanár a budai gimnáziumban. 1872-ben állami ösztöndíjjal művészettörténeti tanulmányútra indult és négy év alatt bejárta csaknem egész Európát. 1876 óta a budapesti egyetemen előbb magántanári minőségben, utóbb mint ny. rk., 1890 óta mint ny. r. tanár tanítja a művészet történetét. Ez idő alatt megalapította az egyetemi tanszékkel kapcsolatos művészettörténeti gyűjteményt, mely a szemléltetésnek gazdag készletét foglalja magában s a külföldön újabb időben keletkezett hasonló intézmények mellett is megállja helyét. A művészettörténet leghivatottabb hazai művelőinek ifjabb nemzedéke tanítványai sorából került ki. Az Akadémia 1896-ban választotta levelező, 1907-ben rendes tagjává. Székfoglaló értekezése: Az építészet I. Mátyás király alatt (Budapesti Szemle, 1893). 1898 óta a művészettörténeti nemzetközi kongresszusok állandó bizottságának tagja. Ifjabb éveiben a hírlapirodalom terén is működött; fölváltva több napilapnak volt külföldi levelezője, majd szerkesztőségi tagja. Később azonban kizárólag művészeti kérdésekkel foglalkozott. Dolgozatai a régi Pesti Napló, az Athenaeum, Fővárosi Lapok, Kelet Népe, Pester Lloyd, Egyet. Phil. Közlöny, Képzőművészeti Szemle, Budapesti Szemle, az Akadémiai Értesítőben és a Művészi Iparban jelentek meg, mely utóbbit 1885-1894 között szerkesztette is. Közreműködött a Pallas Nagy Lexikona művészettörténeti részének szerkesztésében; az idevágó czikkek javarészét maga írta. Középiskolai tanároknak 1893-ban Görögországban, 1894-ben Olaszországban az oktatásügyi kormány megbízásából vezetése alatt tett szünidei tanulmányút eredményeként szerkesztette Görögföldön (1895) és Római világ (1899) czímű könyveket. Résztvett továbbá az Osztrák-Magyar Monarchia Irásban és Képben czímű népismei nagy kiadvány szerkesztésében s annak III., IV., V. és VII. kötetében megírta a hazai építészet történetét a királyság megalapításától kezdve. Ez legértékesebb irodalmi terméke. Több ismeretterjesztő előadást tartott a művészetek történetéből: a Mária Dorottya-Egyesületben a festészetről (Athenaeum, 1892), az Országos Képtárban Mantegnáról (Budapesti Szemle, 1901) és Van Eyck testvérekről, továbbá a Népszerű főiskolai Tanfolyamban 1903-ban Az építészet művészeti fejlődése, 1904-ben Az építészet története Magyarországon, 1905-ben A szobrászat, 1906-ban Ezerötszáz év a szobrászat történetéből czím alatt. Egyéb munkái: A régi művészetek történetének mai tudományos állása. Budapest, 1875. - A művészeti és nem művészeti utánzásról. U. o. 1879. - A művészetek története. U. o. 1885.

Paur Ödön, a Gazdák Biztosító Szövetkezetének osztályfőnöke, szül. 1873 júl. 8-án Tatán. Győrött és Esztergomban tanult, majd az Eszterházy grófi uradalom tisztviselője lett Tatán. Itt szerkesztette a Tata-Tóvárosi Hiradót 1893-1898. években. Veszprémbe költözvén, a Veszprémvármegye czímű lapot szerkesztette 1900-1905 közt és szocziális irányban működött, e tevékenységeért a Veszprémi Gazdasági Egyesület titkárává választotta. Szerkesztette az 1901-1902. években a Dunántúli Közgazdasági Szemlét. Az 1904-ben rendezett veszprémi ipar- és gazdasági kiállitás titkára volt, tevékeny részt vett a veszprémvármegyei múzeum megalapítása körül, melynek első titkára volt. Dolgozott a Budapesti Hirlap, Magyarország, Nemzet, Az Ország, Köztelek, Szövetkezés lapokban.

Pávai Antal, r. kath. plébános, szül. Ószőnyben. 1874-ben szentelték pappá, azóta a lelkészi pályán működik. Jelenleg Kálnokon (Moson m.) plébános. Még mint papnövendék számos egyházi és társadalmi lapba írt czikkeket és elbeszéléseket. Munkája: A kálnoki csodatevő Mária-szobor, kegykápolna és szent kút története. Budapest, 1903.

Pázmándy Dénes (Szomori és Somodori), főispán, főrendiházi tag, szül. 1781-ben Kömlődön. 1802-ben ügyvédi czenzurát tett és Komárom vármegye szolgálatába állott alügyészként. Az 1825/27-iki országgyűlésen mint Komárom vármegye követe vett részt és tekintélyre tett szert alapos közjogi tudása és szónoki talentuma révén. 1828-ban Komárom vármegye alispánjává választotta 352s a következő országgyűlésre ismét követül küldte. 1837-ben a dunántúli ref. egyházkerület főgondnoka, 1848-ban pedig Fejér megye főispánja, főrendiházi tag, majd a honvédelmi bizottmány tagja lett. A forradalmi eszmékkel nem rokonszenvezvén, visszavonult baracskai birtokára és ott halt meg 1854-ben.

Pázmándy Dénes, az 1848/49-iki magyar képviselőház elnöke, szül. Kömlődön 1816 április 7-én. Pázmándy Dénes, a későbbi főispán, és Peély Nagy Judit szülőktől. Pozsonyban tanult, majd a pesti egyetemen folytatta és fejezte be tanulmányait. 1843-ban Komárom vármegye atyja helyett őt küldte követül az országgyűlésre. 1844-ben a vármegye másodalispánjává választotta, 1847-ben pedig első alispánja lett Komárommegyének. Az 1847-iki országgyűlésen ismét mint Komárom vármegye követét találjuk, a kit az országgyűlés legkiválóbb szónokai sorában emlegetnek. 1848 májusában a frankfurti gyűlésre Szalay Lászlóval követekül küldettek ki, de a gyűlés eredmény nélkül oszolván szét, július 5-én hazajött, hogy az első népképviseleti országgyűlés elnöki székét elfoglalja. Elnöki állásában féltékeny gonddal őrizte meg a képviselőház szuverénitását. Küldöttséget vezet a királyhoz, hogy a horvát lázadást csendesítse le, majd a nádorhoz, a kit felszólít, hogy a horvát lázadók ellen vezessen sereget és annak álljon élére. Élénken résztvett a kormányt helyettesítő honvédelmi bizottmány megalakításában. 1848 deczember 30-án elnökölt utoljára és nem követte az országgyűlést Debreczenbe, hanem az ország jövőjébe vetett hitében megingatva, a nemzet jövő sorsa iránti bizalmát elveszítve és öreg szülei aggodalmainak engedve, visszavonult és ezzel fényesnek igérkező politikai pályafutása véget ért. Később az osztrákok elfogták, de kiszabadult; majd a magyarok fogatták el és a vésztörvényszék itéletétől Kossuth mentette meg. Baracskai magányában gazdálkodva élt. Meghalt 1856 január 24-én.

Pázmándy Dénes, volt országgyűlési képviselő, hírlapíró, Pázmándy Dénes 1848-iki képviselőházi elnök és Domonkos Lidia fia, szül. 1848 július 10-én Kömlődön. 1864-ben a berlini egyetemre ment, majd Párizsban irodalmi és művészeti tanulmányait egészítette ki. 1872-ben a külügyminiszterium szolgálatába lépett, de ez állását csakhamar otthagyta. 1878-ban a körmendi kerület képviselője lett. E kerületet 1884-ig képviselte; ekkor a zalaegerszegi kerület küldte a képviselőházba függetlenségi programmal. Pázmándy Dénes mint hírlapíró és publiczista korán kezdte működését. Mint európai látókörű ember, eleven tolla és humoros, ötletes stílusa révén bizonyos népszerűségre tett szert. Szerkesztette a Delejtű és Haladás czímű lapokat 1881-1872-ben. A kilenczvenes évek elejétől kezdve az országon kívül, Párisban és utóbb Szentpéterváron tartózkodott.

Pázmány Zoltán dr. (Szilasi és Laki), pozsonyi kir. akadémiai jogtanár, egyetemi magántanár, a magas német lovagrend Mária-keresztese, a római Arkádia-akadémia tagja, szül. 1869-ben Komáromban. Győrött és Esztergomban végezte középiskolai tanulmányait, az egyetemet pedig Rómában és Budapesten. Megszerezve a bölcseleti és jogi doktori oklevelet, a bírósághoz ment, majd 1896-ban a kecskeméti ref. jogakadémia tanára lett. 1903 óta a pozsonyi kir. akadémián a római jog tanára. Látogatta a párisi, londoni és lipcsei egyetemeket európai körútjaiban. Szépirodalmi és jogi dolgozatai különféle lapokban jelentek meg. Fordított idegen költőkből is.

Péczeli József (idősb), komáromi ref. lelkész, szül. 1750-ben. 1767-ben lett a debreczeni főiskola növendéke és már ebben az időben több nyelvet értett. Csakhamar a főiskola egyik kitűnősége lett és mint szénior 1778-ban végezte iskoláit. Hogy ismereteit gazdagítsa, Lipcsében, Jenában, Bernben és Genfben látogatta az egyetemeket, később pedig Utrechtbe ment. 1783-ban szentelték pappá, a mikor neve, mint híres szónoké, széltében ismeretes volt. A debreczeni főiskola ajánlatára 1783-ban a komáromi gyülekezet hívta meg lelkészéül és papi hivatalát ez év október 5-én foglalta el. Kilencz évig működött Péczeli Komáromban és e rövid idő alatt szinte példátlan irodalmi tevékenységet fejtett ki. Működéséhez fűződik az üldözött református egyház újjászervezése. Az addigi imaház helyett hatalmas kőtemplomot építtetett, mely 1788-ban készült el. Péczeli életczélja a nemzeti nyelv és irodalom művelése 353volt, ebben merítette ki tevékenységét, mely a XVIII. század első írói sorába emelte. Az irodalomban a franczia iskola híve volt és a franczia irodalom számos termékét ültette át magyar nyelvre. A bécsi testőrök után Komárom lett ez iskola középpontja. Péczeli nagy buzdító tehetség volt, az íróknak egész gárdáját gyüjtötte maga köré. 1789-1792 között a Mindenes Gyűjteményt szerkesztette; munkatársainak körét »Komáromi tudós társaság«-nak nevezték az országban. Lázas munkássága több művel gazdagította irodalmunkat, melyeket abban az időben széltében olvastak. Péczeli a magyar nyelv és művelődés buzgó apostola, irodalmunk egyik legtiszteletreméltóbb alakja 1792 deczember 4-én halt meg Komáromban. Lakóházát a Komáromi Múzeum-Egyesület művészi kivitelű, karrarai márványból készült emléktáblával jelölte meg, mely Istók János szobrász vésője alól került ki.

Péczely József (ifjabb), debreczeni főiskolai igazgató-tanár, a Magyar Tudós Társaság tagja, 1789 deczember 25-én született Komáromban, Péczeli József és Varjas Katalin szülőktől. Nagynevű atyját korán elveszítvén, édes anyjával Debreczenbe költözött, hol iskoláit végezte és Budai Ézsaiással kötött ismeretséget. 1811-ben Mezőtúrra ment rektornak, két évvel utóbb azonban külföldi egyetemek látogatására Bécsbe és Göttingába távozott, honnan 1815-ben tért vissza. Ez évben foglalta el a debreczeni főiskolánál tanári állását, hol élete végeig működött. Négy izben viselte a rektori tisztet és tanári működése alatt sokat buzgólkodott a tanítás menetének megváltoztatása érdekében. 1832-ben az Akadémia levelező, 1837-ben pedig rendes tagjává választotta. Tagja volt a Kisfaludy-Társaságnak is. 1849 május 23-án halt meg Debreczenben. Az Akadémia alaptőkéjét 5000 forinttal gyarapította, ennek kamataira regények és történeti művek felváltva pályáznak. Szülőházát a Komáromvármegyei Múzeum-Egyesület emléktáblával jelelte meg.

Perlaky Mihály, bölcseleti doktor, az állami számvevőszék tisztviselője, szül. 1814-ben Tatán. 1832-ben lépett a piarista rendbe és Trencsén, Szeged, Léva, Nagykanizsa, Buda és Kolozsvár városokban tanárkodott. Itt 1849-ben elfogták az ifjúság izgatása miatt és 8 évi várfogságra ítélték, miből 17 hónapot ki is töltött. 1856-ban kilépett a rendből és Zürichbe ment, hol borkereskedést folytatott. Hazatérve hírlapíró, majd az állami számvevőszék tisztviselője lett, ez állásában érte utól a halál 1889-ben. Szerkesztette a Magyar Tisztviselő czímű lapot 1875. és 1880. években.

Pethes János, állami tanítóképző-intézeti igazgató, szül. 1857 február 25-én Kamocsán. Tanulmányait Pápán, Modorban és Budapesten végezvén, tanító, később polgári iskolai tanár lett Kőszegen és Budapesten. 1885-ben a csurgói tanítóképző segédtanára, 1893-ban rendes tanár, 1903-ban pedig a lévai tanítóképző igazgatója lett. Ez időszerint a pápai állami tanítóképző élén áll. Nagy tevékenységet fejtett ki a pedagógiai szakirodalom, különösen a pedagógiai történelem és a psychologia terén. Irt a protestáns egyházi lapokba is.

Petrovics László, ügyvéd, szül. Ógyallán 1849-ben. A jogot elvégezvén, 1869-ben Komárom vármegye esküdtje lett. 1871-ben ügyvédi vizsgát tett és irodát nyitott, melyet 1873-ban Budapestre tett át. Egyideig a fővárosi rendőrség tisztviselője is volt, de 1881-ben ismét az ügyvédi pályára tért vissza. 1904 óta Ógyallán él. Szerkesztette a Rendészeti Közlönyt 1878-1879-ben és a Közigazgatás czímű lapot 1883-ban, alapította a Kneipp Ujság czímű lapot 1889-ben.

Pintér Elek, kegyesrendi áldozópap, a tatai gimnázium igazgatója, tiszteletbeli kormánytanácsos, szül. 1841-ben. Kolozsvár, Selmeczbánya és Nagy-Kanizsa városokban volt tanár. A tanügyi téren szerzett kiváló érdemei elismeréseül 1900-ban a Ferencz József-rend lovagkeresztjét kapta. Tata város társas életében nagy tiszteletnek örvend. A tatai kegyesrendi házi könyvtár őre.

Podhradszky József, udvari kamarai számvevőtiszt, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, szül. Udvardon 1795 január 18-án. 1813-ban beöltözött a szent Benedek-rendbe, de egy év múlva kilépett. 1816-ban a kir. udvari kamara hivatalnoka lett és itt bő alkalma nyilt történelmi tanulmányokra. Az Akadémia 1834-ben levelező, 1858-ban rendes tagjává választotta. Meghalt Budán 1870 augusztus 14-én. Buzgó történetírói munkásságot fejtett ki és főleg az adatgyűjtés terén nagy szolgálatokat tett. Dolgozott a Tudományos Gyűjteménybe, Akadémiai Értesítőbe és a Századokba.

Pogrányi József, Komárom vármegye tiszti főügyésze, volt orsz. képviselő, szül. 1845-ben. 1867-ben megszerezte az ügyvédi oklevelet és mint alügyész Komárom vármegye szolgálatába lépett. Később főszolgabíró, majd árvaszéki elnök lett s ez állásában 1887-ig működött. 1888-1891-ig ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1892-ben a nemesócsai kerület függetlenségi programmal képviselőjévé választotta; képviselői működése 1896-ig tartott. Az 1899. és 1900. években az Egyetértés szerkesztője volt Budapesten. 1901-ben Komárom vármegye tiszti főügyészévé választotta meg. E munka számára két fejezetet írt. A »Törvénykezés« czíműt és a történeti rész legújabb korát. Önálló munkája: Tudós Hetényi János és kora. Budapest, 1907.

Prikkel Marián dr. (Réthei), benczés tanár, szül. 1871. aug. 19-én Csémen. Iskoláit Nyitrán és Esztergomban végezvén, 1890-ben a szentbenedekrendbe lépett. 1896-ban szentelték áldozópappá, és ez időtől kezdve a tanári pályán működik. A magyar nyelvészet és elnografia terén szorgalmas írói munkásságot fejtett ki. Ez érdemei elismeréseül a Magyar Nyelvtudományi Társaság és a Filológiai Társaság választmányi tagja lett. Tartott több felolvasást az Akadémiában és több tudományos társaságban. Dolgozatai a Magyar Nyelvőr, Ethnografia, Magyar Nyelv folyóiratokban, czikkei a Komáromi Ujság, Pápai Hirlap és több más lapban jelentek meg.

Pulay Kornél, volt orsz. képviselő, szül. 1834-ben Banán. 1855-ben ügyvédi oklevelet nyert és 1867-ig ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1867-ben Komárom vármegye főügyésze lett, de e tisztet csak pár hónapig viselte, mert Komárom város polgármesterévé választotta. Nyolcz évig viselte a polgármesteri tisztséget és 1875-ben a nemesócsai kerület képviselője lett. 1878-1887-ig Komárom városát képviselte mint képviselő, Tisza Kálmán pártjához tartozott. Szerkesztette a Vadász- és Versenylapot. 1893 aug. 30. halt meg Budapesten.

Ráskai Ferencz, hírlapíró és szerkesztő, szül. 1880-ban Komáromban. A jogot Budapesten hallgatta és 1903-ban belépett a Pesti Hírlap szerkesztőségébe. 359Segédszerkesztője a Magyar Közélet czímű politikai hetilapnak. Szerkeszti a Mesemondó czímű gyermekújságot. Verseket írt, melyek ötletes és fordulatos tartalmukkal és formai szépségükkel tüntek ki. Dolgozott a Komáromi Ujságba és Lapokba.

Rédei Miklós, budapesti államrendőrségi kapitány, szül. 1868 decz. 7-én Tatán. Iskoláit Tatán és Győrött végezvén, a budapesti egyetemen jogot hallgatott. 1891-ben a győri rendőrség szolgálatába lépett. Rendészeti czikkei figyelmet keltettek és meghívták a fővárosi rendőrséghez, hol 1893 óta működik. Irodalmi működése révén rendőri körökben megbecsülik. A Rendőri Lapoknak főmunkatársa volt és több száz czikke jelent meg benne.

Rendek József, esztergomi kanonok, szül. 1810-ben Tatán. 1836-ban szentelték pappá és huzamos ideig Gután (1846-1859.) lelkészkedett, utóbb érsekújvári plébános lett. 1869-ben esztergomi kanonokká nevezték ki, ez állásában halt meg 1875-ben. Több alkalmi versen és szentbeszéden kívül, melyeket kiadott, a paedagógiai irodalom terén működött.

Ribáry Ferencz történetíró, szül. Koltán 1827 okt. 6-án. Iskoláit Esztergomban és Budán elvégezvén, a helytartó-tanácshoz került gyakornoknak. A szabadságharczban is résztvett és osztrák fogságba esvén, büntetésből besorozták közbakának. 1851-ben szabadult meg a katonaságtól. Hosszabb nevelői működés után 1861-ben a budai főgimnázium tanára lett. Mint historikus és nyelvész maradandó becsű műveket alkotott. Nagy világtörténeti művéből csak az ókort fejezhette be, mert ebben megakadályozta 1881-ben bekövetkezett halála.

Rostaházy Kálmán, budapesti krisztinavárosi plébános, szül. 1836 ápril 1-én Tatában. Tanulmányait Tatában és Nagyszombatban végezvén, 10 évig káplánkodott jórészben Budán. 1869-ben választották meg krisztinavárosi plébánossá. A tatai kerületet két czikluson át 1881-1886 közt képviselte. A székesfőváros közéletében tevékeny szerepet játszott. Irodalmi működést az egyházi folyóiratokban fejtett ki.

Rózsafi Mátyás, újságíró, szül. Komáromban 1828-ban. A papi pályára készült, de a 48-as mozgalmak őt is magukkal sodorták. Honvédnek állt és Komáromban, Mack tüzérezredessel együtt, a Komáromi Értesítőt szerkesztette. Résztvett Thaly Zsigmonddal a Klapka elleni összeesküvésben. A kapituláczió után Törökországba, majd Londonba menekült, később pedig Északamerikába költözött. Mint ezredes küzdött a déliek ellen indított háborúban. Dolgozótársa volt az Amerikai Nemzetőr czímű lapnak és egy nagy angol munka írásába is belefogott, mely a 48-as eseményeket tárgyalta. Meghalt 1893-ban New-Yorkban.

Rovács Albin, Komárom szab. kir. város levéltárosa, szül. Komáromban 1843-ban. Megszerezvén az ügyvédi oklevelet, Komárom vármegye esküdtje, majd szolgabírája lett. Később ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1871 évben főmunkatársa volt az ez évben megjelent Komáromi Lapoknak, mely az első hírlapkiadási kisérlet volt Komáromban, a Friebeisz István szerkesztése mellett 1849 július 1-től, a vár feladásáig kiadott Komáromi Lapok rövid pályafutása után. Az 1877-1880. években a Komáromot szerkesztette és adta ki saját költségén, miután már korábban is főmunkatársi minőségben dolgozott a lapján. Az 1891-1892. években pedig megalapította és szerkesztette a 360Komárommegyei Értesítőt. 1893 óta Komárom város levéltárnoka. A város multjának számos eseményét világította meg a helyi lapok hasábjain és sok becses adatot dolgozott fel. E monografiának Komárom czímű fejezetét ő írta.

Rudnay Béla, volt budapesti rendőrfőkapitány, 1892-1894. közt Komárom vármegye főispánja és a csallóközi ármentesítő társulat kormánybiztosa volt. Megalapította a vármegyei közművelődési egyesületet.

Ruisz Gyula, a kisbéri ménesbirtok igazgatója, szül. 1857. febr. 10. Bakony-Sárkányban. Iskoláit Tatán és Szegeden elvégezvén, a kolozsmonostori gazd. tanintézet hallgatója lett és 1878-ban kitünő eredménynyel végzett. Ez évben a mezőhegyesi ménesbirtokon gazdasági gyakornokká nevezték ki, hol 18 éven át eredményesen működvén, mint gazdasági intéző 1896-ban a földmívelésügyi miniszteriumba került szolgálattételre az állategészségügyi osztályba. Itt bő alkalma nyílott gazdag szakismereteinek gyümölcsöztetésére. Hasznos szolgálatai elismeréseül 1899-ben gazdasági felügyelővé lépett elő, 1900-ban pedig a bábolnai ménesbirtok vezetésével bizták meg. 1906 júliusa óta a kisbéri ménesbirtok élén áll. Nagy külföldi tanulmányútakat tett; 1900-ban a párisi világkiállításon a magyar lótenyésztő intézetek csoportos kiállítását rendezte, mely általános feltünést keltett. Ezért a Merité d'Agricole tiszti keresztjével tüntette ki a franczia kormány. Az új vámtarifa előkészítő munkálataiban is tevékeny részt vett és ezért a Ferencz József-rend lovagkeresztjét nyerte. Sokoldalú irodalmi munkásságot fejtett ki a szaklapokban. Jelenleg a ménesbirtokok monografiáján dolgozik. E munka Mezőgazdaság és állattenyésztés czímű fejezetét ő írta.

Samarjay Károly, ügyvéd és író, szül. Komáromban 1821-ben. A jogot Pozsonyban elvégezvén, 1843-ban ügyvédi oklevelet szerzett. 1844-1854 közt Torontál megyében volt uradalmi ügyész és főispáni titkár. Ez évben Pozsonyba költözött, hol tekintélyes ügyvéd lett, 1875-ben pedig az ügyvédi kamara elnöke. 1880-ban a kir. tanácsosi czímet nyerte el és a Toldy-kör tiszteleti elnökévé választotta. Meghalt Pozsonyban 1864 ápr. 27. - Fiatalabb éveiben költeményeket írt; e mellett híres munkája német nyelven írt magyar nyelvtana (Praktische Anleitung zur schnellen und leichten Erlernung der ungarischen Sprache. Pest, 1846.), mely mintegy 30 kiadást ért.

Sándor Miklós, Komárom vármegye tiszti főügyésze, szül. 1839-ben Aranyoson. Iskoláit és a jogot Pápán elvégezvén, Komárom vármegye esküdtje, később aljegyzője lett. 1873-ban ügyvédi irodát nyitott. Később a vármegye tiszti ügyésze lett s e tisztét 1901-ig viselte, mely évben önkezével oltotta ki életét. Komárom városában nagy társadalmi szerepet vitt. Sok czikket írt a helyi lapokba. Munkája: Az élet versekben. Komárom, 1901.

Sarlay Károly, komáromvármegyei gazdasági vándortanár, szül. Koltán 1853 jún. 29. Iskoláit Érsekújvárott, Esztergomban és Budapesten végezte, majd a magyaróvári akadémián, a budapesti egyetemen és az állatorvosi akadémián tanult. Egy ideig az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnél dolgozott és czikkeket írt a Magyar Föld, Földmívelési Érdekeink és az Egyetértés gazdasági rovatába. 1883-ban Komárom vármegye gazdasági vándortanára lett és a gazdasági egyesületeknek 15 éven át titkára. Szerkesztette a Gazdasági Közlönyt 1881-1903-ig. A Nemzetgazdasági Szemlében, de önállólag is több tanulmánya jelent meg.

Sárkány Miklós, bakonybéli apát, szül. Komáromban 1802 jan. 25-én. A szent benedekrend kötelékébe 1816-ban lépett be és a teológiát Pesten hallgatta. 1825-1835 közt a tanári pályán működött, majd főapáti titkár, 3611845-ben pedig bakonybéli apát lett. A történelemben való nagy jártasságáról tanuskodnak czikkei. Munkája: A világ általános történetének középkora.

Sárközy Aurél, nyug. főispán, Sárközy Kázmér alnádor fia, szül. Pettenden 1845 jún. 12-én. 1869-ben lépett Fejérmegye szolgálatába, 1878-1885. évig képviselő volt, majd 1885-ben Fejér vármegye alispánja lett. E tisztét 1894-ig viselte, mely év augusztusában Komárom vármegye és város főispánjává neveztetett ki. 11 évig állott a törvényhatóságok élén, köztisztelettől és szeretettől környezve. Mint a vármegyei »Közmivelődési Egylet« elnöke, sokat tett a nemmagyar ajkú községek megmagyarosítására. Megalapította a »Szanatórium Egylet«-et. Közgazdasági téren is nagy érdemei vannak. A »Gazdasági Egyesület« elnöke és a »Csallóközi Ármentesítő Társulat« kormánybiztosa.

Simai Kristóf, piarista szerzetes, szótáríró, szül. Komáromban 1742-ben. Ifjú korában lépett a kegyesrendbe, melynek hosszú időn át buzgó tagjaként működött. Mint tanár Kanizsa, Pest, Kassa és Körmöczbánya városokban fordult meg, ez utóbbi helyen 38 évig tanárkodott. Kassán Bacsányi, Baróti Szabó Dávid és Kazinczyval szövetkeztek a magyar nyelv művelésére. Ugyanitt számos színművet is írt (Mesterséges ravaszság, A váratlan vendég, Zsugori, Házi orvosság, Igazházi és Gyapay Márton, A feleségféltő), melyek abban a korban a nemzeti nyelv mívelése és terjesztése körül becses szolgálatokat tettek. 1790 okt. 25-én a budai játékszínben Az Igazházival nyitották meg az előadások sorozatát. Körmöczbányán az eddig elhanyagolt szótárírás terén tett kisérletet és óriási anyagot gyűjtött össze. Ez irányú művét (Végtagokra szedett szótára) 1809-ben adta ki. Másik nagy munkája, melyet szótárnak nevezett el, az N betűig készült el és az Akadémia tulajdona. Emlékét kegyelettel őrzi meg az irodalomtörténet. Meghalt 1833 július 14-én Selmeczen.

Sörös Pongrácz (Pál), benczés tanár és történetiró, szül. Komáromban régi nemes, egyébként iparos családból 1873 aug. 24-én. Középiskolai tanulmányait Komáromban, Budapesten, Esztergomban és mint benczésnövendék, magántanuló Győrött végezte, hol érettségit is tett. Papi és tanári pályára Pannonhalmán készült. 1896 június 28-án pappá szenteltetvén, 1896-98-ban Pápán volt tanár és itteni működése alatt a történelemből, latin nyelvből és irodalomból tanári oklevelet szerzett. 1898-99-ben itthon és Olaszországban tanulmányúton volt. 1899 óta a pannonhalmi tanárképző-intézetben a történelem tanára. Beható levéltári kutatásokat folytatott itthon, Ausztriában, Német- és Olaszországban. Tudományos működése elismeréseül a Szent István Társulat tud. és irod. osztálya 1906 márczius havában tagjának választotta meg. Száznál több hosszabb-rövidebb tanulmánya, értekezése, bírálata, útleírása, vallásos tárgyú dolgozata, politikai czikke a szakfolyóiratokban, helyi és napilapokban jelent meg.

Simor Jenő, hegedűművész, szül. 1887 ápr. 22-én Komáromban, hol középiskoláit végezvén, a zenéhez való ellenálhatatlan hajlamai Budapestre vitték, hol a Nemzeti Zenede hegedűtanszakán tanult Gobbi tanárnál, egy év mulva pedig az Országos Zeneakadémia növendéke lett. Itt a kiművelési tanfolyamot végezte, Bloch és Kemény tanárok voltak mesterei. Fellépett néhány jótékonyczélú hangversenyen Komáromban, hol nagy sikereket aratott. Kritikusai a jövő egyik technikai virtuózát sejtik benne, kiről tanárai is nagy elismeréssel nyilatkoztak.

Schmidthauer Lajos, orgonaművész, szül. 1882 márcz. 3-án. Itt kezdte középiskoláit, melyeket Kalocsán végzett be. 1902-ben az Országos Magy. Kir. zeneakadémia orgona és zeneszerzési tanszakára iratkozott be, hol Kössler János tanítványa volt. Zeneakadémiai tanulmányait 1906-ban fejezte be kitünő sikerrel. Tanárai és a zeneértők kiváló kontrapunktistának tartják, technikai készsége pedig bámulatosan fejlett. Az orgonán feltünő tehetséget árult el 362thematicus improvizációival és a zenebirálók magasztalva emelték ki az említett tulajdonságait. Játszott a Szt. István-templom megnyitásán, hol Beethoven Missa sollemnisét adták elő a budapesti zenekedvelők. Budapesten több hangversenyen lépett fel a Vigadóban a filharmonikusokkal. Mozart Requiemében és Bossi Elvesztett paradicsomában játszotta az orgona-részeket és szólókat. Jelenleg Párisban képezi magát. Több önálló kompozicziója van kéziratban.

Singer Ödön, hegedűművész, szül. Tatán 1831-ben. A zenei pályára Pesten készült és a bécsi konzervatóriumban fejezte be zenei kiképzését. Az ötvenes években Weimarban működött Liszt Ferencz oldalán, hol kora legnagyobb mestereivel találkozott. A weimari udvari színház hangversenymesteréül nyerte meg. Később a württembergi király meghívására Stuttgartban telepedett le, hol a hatvanas évektől kezdve udvari hegedűvirtuóz volt és a konzervatórium tanáraként működött. Mint hegedűművész az elsők közé tartozott és mint zeneszerző is maradandó becsű dolgokat alkotott.

Somogyi Alajos, misszionárius, szül. 1816-ban Komáromban. Teológiai tanulmányait Bécsben bevégezvén, 1841-1843 közt a Religió- és nevelés czímű lapot szerkesztette, majd az esztergomi káptalan könyvtárőre lett. 1850-ben mint missziónárius Északamerikába ment. 1855-ben a Szent-István-Társulat aligazgatójává választotta és ez állásában működött 1865. évben bekövetkezett haláláig. Munkája: A keresztény vándor naplója. Pest, 1846. Négy év az amerikai missiókban. U. o. 1854.

Szabados Sándor, hírlapíró, szül. Komáromban 1873-ban. Iskoláit szülővárosában és Debreczenben végezte. Mint egyetemi hallgató résztvett a nemzetközi szocziáldemokrata mozgalmakban, később a pártvezetőség tagja lett. Egy időben szoczialista tevékenysége miatt politikai tekintetekből Budapestről ki volt utasítva. A Népszava szerkesztőségének tagja és politikai munkatársa. Több franczia regényt is fordított.

Szabó Dávid (Baróti), a klasszikai iskola kiváló költője. A Jézus társasági atyák rendjébe lépett, a rend feloszlatása után azonban az esztergomi főegyházmegye papja lett s mint ilyen Komáromba került professzornak. Itt működött 1773-1777-ig. Derült öregségének éveit Gyerkényi Pyber Benedek táblabiró virti udvarházában töltötte és ott élt múzsájának. Csendes magányában fordítgatta Milton Elveszett paradicsomá-t. (Az elvesztett paradicsom hat énekben. Megjobbított és bővített kiadás. Komárom 1802.) Virten szerzette »Magyarság virági« czímű művét (Komárom 1803.). Komáromban jelent meg: Orthographia és grammatikabéli észrevételek a magyar prosodiával együtt. Komárom 1800. Élete alkonyán fordította Virgilius Éneiszét, melynek I-V. könyve Bécsben (1810.), VI-XII. pedig Pesten jelent meg (1813.). Köztisztelettől és szeretettől környezve halt meg e magyar úri család vendégszerető házánál 1819 november 22-én és ott van eltemetve a virti temetőnek a Dunára néző lankás oldalán.

Szabó János, udvardi főtanító és kántor. Az érsekújvárvidéki r.-kath. népnevelők egyesületének és az udvardi kerületi tanítói körnek elnöke. Igen eredményes szocziális tevékenységet fejt ki községében és tanítói egyesületében. Több alkalmi színmű és pásztorjáték szerzője.

Szakáll Gyula dr., a budapesti állatorvosi főiskola tanára, szül. 1872-ben Banán. 1891-ben nyert oklevelet. Öt éven át a boncztani tanszék tanársegéde volt. 1897-ben hosszabb külföldi tanulmányútra indult és Giessenben 1899-ben nyert doktori oklevelet. 1901-ben kir. állatorvossá nevezték ki és kis idő mulva az állatorvosi főiskola magántanára lett. Már fiatalon jóhangzású nevet vívott ki magának tudományos kutatásaival, melyeket minden állásában szakadatlanul folytatott. 1903-ban súlyos agybajt kapott és ez év augusztus 3-án Magyarrégenben meghalt. Számos czikke jelent meg az állatorvosi szaklapokban.

Szalay Pál, dadi plébános, szül. Keczölben 1840-ben. Számos társadalmi, művelődéstörténeti, nemzetgazdasági czikket írt politikai és egyházi lapokba. Meghalt 1895 február 22-én Dadon.

Szász József, hírlapíró, országgyűlési képviselő, szül. 1871-ben Orosházán. Gimnáziumi tanulmányait Szarvason elvégezvén, a budapesti egyetemen jogot hallgatott, de már korán a hírlapírói pályára lépett és több politikai lap munkatársa lett. Önkéntesi évét leszolgálván, itt szerzett impresszióit megírta egy novellakötetben. Mint a függetlenségi párt tagja 1905-ben fellépett Komáromban és Tuba Jánossal szemben megválasztották. 1906-ban ismét a komáromi mandátummal jutott a Házba, hol a közlekedésügyi bizottság tagja. Több temperamentumos beszédet mondott rövid képviselői működése alatt. A Komáromi Függetlenségi Kör díszelnöke. 1894 óta újságíró és ez idő óta a Magyar Újság és Hazánk dolgozótársa volt, 1898-ban az Egyetértés segédszerkesztője, 1902-ben pedig felelős szerkesztője lett. E laptól 1905-ben vált meg. Ez idő szerint a Magyarország publiczistája. Munkája: Komorovcsák kapitány, Budapest. 1902.

Szekér Joakim Alajos, író és pap, szül.1759-ben, Komáromban. Mint ifjú a szerzetesi pályára lépett és a ferenczes szerzet tagja lett, 1795-ben azonban a czisztercziek rendjébe lépett át. Itt sem volt sokáig, mert hajlamai tábori életre hívták és tábori pap lett a Splényi-gyalogezredben, melylyel a franczia háborút végigküzdötte. A lunevillei béke után tért vissza hazájába. Mint ember felvilágosult, mint politikus tüzes magyar hazafi volt, bár konzervativ elveket vallott. A sok csapás közt, melyekben része volt, a tudomány művelésében talált vigaszt. Történeti munkájának liberális szelleme miatt sok keserűséget okozott neki a klérus, melylyel emiatt összetüzött. Legnevezetesebb munkája a Magyar Robinson, mely a XVIII. század divatos Robinsonai nyomán egy komáromi születésű kapitánynak és káplárjának kalandos sorsát, Ázsiában és Afrikában szerzett élményeit beszéli el.

Szendrey Imre, közs. iskolai tanító, szül. 1866-ban. Eleinte festőnek készült, később azonban a tanári pályára lépett és kilencz éven át a komáromi polgári iskolánál, egy év óta pedig a községi elemi iskolánál működik. Sokoldalú irodalmi munkássága van, szépirodalmi, történeti és művészettörténeti dolgozatokat írt, melyek a Vasárnapi Ujság, Országvilág, Fővárosi Lapok, Képes Családi Lapok, Művészet és a Budapesti Hirlapban jelentek meg. Szerkesztette különböző időkben a következő lapokat: Nagy-Kunság, Bohó Miska, Szabadkai Közlöny, Félegyházi Hirlap, Újvári Hiradó és Komáromi Lapok. Jelenleg a Tanügyi Értesítőt szerkeszti, mint a Komáromvármegyei Általános Tanítótestület főjegyzője.

Szentmiklóssy Zoltán, festőművész, szül. 1878-ban Komáromban. Budapesten a mintarajziskola növendéke lett s csakhamar gyors előmenetelt tett a művészetben. 1898-ban Münchenben Hollósy tanítványa és a nagybányai kolónia tagja. A Nemzeti Szalonban az 1903. évben kiállított képe (Női arczkép) feltűnést keltett és csakhamar vevőre talált. Művészi iránya a zsáner- és az arczképfestés felé vonzza, melyben figyelemreméltó dolgokat fog alkotni.

Szinnyei József id., kir. tanácsos, a Magyar Nemzeti Múzeum hírlapkönyvtárának igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia lev. tagja, szül. Komáromban 1830 márczius 18-án, hol rokonainál nevelkedett. Iskoláit szülővárosában és Nyitrán végezte, Pesten és Győrött pedig bölcseleti és jogi tanulmányokra készült. Eleinte ügyvéd akart lenni, de tanulmányait félbeszakította s a haza hívó szavára annak védelmére sietett. 1849 július havában hadnagy lett és augusztus 29-én főhadnagy. A szabadságharcz eseményeit Komáromból, e fontos szerepre jutott várból szemlélve, annak napról-napra feljegyezte minden mozzanatát. E művét később ki is adta, mely mint elsőrangú forrásmunka, a szabadságharcz történetére nézve megbecsülhetetlen szolgálatot tesz e kor 364történetírójának. Az október 5-iki kapituláczió után sógorához, Beőthy Zsigmondhoz állt be, a ki ekkor ügyvédkedett, 1853-ban megnősült és Pozsonyba került Samarjay Károly tekintélyes ügyvédhez, a ki szintén lelkes híve volt az irodalomnak. Szinnyei itt kezdte irodalomtörténeti kutatásait és adatgyűjtését. Az ügyvédi pálya nem felelvén meg egyéniségének, 1864-ben biztosítótársasági hivatalnok lett, végre 1872-ben egy, az ő élethivatásának és hajlamainak mindenben megfelelő állásra hívta meg őt a kormány: az egyetemi könyvtárhoz. Itt igazi elemében mozgott és méltó tere nyilt szorgalmas tevékenységének és gyűjtő, megfigyelő egyéniségének. Be is váltotta a munkásságához fűzött reményeket. Az egyetemi könyvtár rendezését befejezvén, repertorikus kutatásai és szinte példátlan szorgalma, az aprólékos részletekig terjedő lelkiismeretes pontosság és figyelme egyenesen hivatottá tették a hirlapkönyvtár szervezésére, mely az ő tervei és eszméi szerint is oldatott meg. 1888 novemberében a Magyar Nemzeti Múzeum hírlapkönyvtára szervezésével bízatván meg, oroszlánrésze van annak a kor színvonalára emelésében. 1890-ben indította meg nagyszabású irodalomtörténeti és bibliografiai szempontból páratlanul álló művét, a Magyar írók élete és munkái czímű hatalmas vállalatot, melynek eleddig 100-nál több füzete (XI. kötet) jelent meg. E művében az adatok hangyaszorgalommal végzett felkutatásával és csoportosításával eddig 21.000 írót ismertetett. Az 1899. évben a Magyar Tud. Akadémia levelezőtagjául választotta az érdemes tudóst, a ki a hazai hírlapirodalom feldolgozása terén magának maradandó emléket emelt az irodalomtörténetben. Tudományos érdemeiért a király 1897-ben királyi tanácsosi czímmel tüntette ki; a múzeumok és könyvtárak országostanácsa pedig 1905-ben tagjául választotta. A Komáromvármegyei Múzeum-Egyesület 1905. évben tiszteleti tagjául választotta amaz érdemeiért, melyet Komárom multja ismertetésével és művelődéstörténeti adatainak feldolgozásával szerzett.

Szüry Dénes, nyug. miniszteri tanácsos és író, a Kisfaludy-Társaság tagja, Rétalapon született 1849 július 2-án. Iskoláit Komáromban és Győrött végezvén, jogot Budapesten hallgatott. 1869-ben lépett be a vallás- és közokt. miniszteriumhoz s ott 1894-ig működött és a miniszteri tanácsosi rangig emelkedett. Szolgálata utolsó tizenegy évében Trefort Ágost és gróf Csáky Albin minisztersége alatt az elnöki osztályt vezette. Irói működését 1879. évben kezdte. A Fővárosi Lapoknak tizenhat éven át volt tárczaírója. 1891-től kezdve tizennégy éven át a »Vasárnapi Ujság«-nak volt állandó munkatársa s eszthetikai és politikai czikkeket írt bele. A Kisfaludy-Társaság 1893-ban tagjai sorába választotta.

Takáts Sándor dr., történetíró, kegyesrendi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia lev. tagja, szül. Komáromban 1860 deczember 7-én. A középiskolákat elvégezvén, 1881-ben a kegyesrendbe lépett és a budapesti egyetemen végezte be tanulmányait. 1886-tól kezdve Nyitrán tanított, majd történeti munkáival feltűnést keltvén, három év mulva Budapestre került tanárnak. Itt számos értekezést, ismertetést írt a folyóiratokba és hírlapokba s több pedagógiai és történeti munkát adott ki, melyekkel jó írói nevet szerzett a legszélesebb körökben. Szülővárosa a kilenczvenes években megbízta Komárom története megírásával, a mikor temérdek adatot is gyűjtött és egyes fejezeteket meg is írt. Irodalmi működésének egyik legkiemelkedőbb vonása az, hogy a tudomány népszerűsítéséban elévülhetetlen érdemeket szerzett. A Budapesti Hirlapnak évek óta rendes tárczaírója és ott régi zamatos magyar nyelven írja meg a XVI. század eseményeit, melyeknek kutatására szenteli minden idejét. Tárgyai a nélkül, hogy a tudományos alaposság rovására bármit is vétenének, mindvégig érdekesek, művészi gonddal vannak 365megírva és belső tartalmukkal, valamint az elbeszélő stílus szépségével hatnak az olvasóra. 1898-ban tanári állásától felmentették, mert a m. kir. kormány kiküldte őt Bécsbe, a volt udvari kamarai levéltár szétosztási munkálatainak végzésére. Öt évig dolgozott itt a magyar anyag kiválasztásán. Az 1903. évben a képviselőház meghívására elfogadta az 1791-1865-ig terjedő országgyűlési emlékek szerkesztését s jelenleg az 1847/48-iki országgyűlési emlékeket rendezi sajtó alá. A Magyar Tudományos Akadémia 1906-ban levelező tagjául választotta, a Komárommegyei Múzeum-Egyesület pedig ugyanez évben, Komárom város multjának eredményes kutatásával szerzett érdemei elismeréseül, tiszteleti tagjává. Számos czikke a Századok, Archaeologiai Értesítő, Kath. Szemle, Könyvszemle, Figyelő, Nyelvőr, Magyar Nyelv, Magyar Gazdaságtört. Szemle, Pallas Lexikon, stb.-ben látott napvilágot.

Tarczy Lajos, főiskolai tanár és író, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, szül. Hetényen 1807 deczember 6-án. Középiskoláit Komáromban végezte, honnan Pápára ment. Ott, mint végzett tanuló, már előadásokat tartott a matézisből. 1831-1834 közt Bécsben és Berlinben folytatta tanulmányait és 1835-ben Pápán elfoglalta tanszékét. A filozófia tanításával kezdte működését, de mint Hegelnek merész követője, a tanári kar maradi felfogásával merőben ellenkezett, e tárgy tanítását elvették tőle és a mathematikát hagyták neki. A pápai főiskola újjászervezésében és jó hírnevének megalapításában hervadhatatlan érdemei vannak. Előadásai országos hírre emelkedtek; ambicziója volt, hogy az iskolát a külföldi tanintézetek színvonalára emelje, ezért elkövetett mindent felszerelése és fejlesztése érdekében. Híve volt a testi nevelésnek és a tornászatot ő honosította meg. Az iskolai életben képző társaságot alapított, melynek sok éven át elnöke volt. Jókai, Kerkápoly, Ballagi, Kozma, kik tanítványai sorában foglaltak helyet, magasztalva emlegették. 1838-ban az Akadémia tagjává választotta. Általános tisztelettől környezve halt meg Pápán 1881 május 20-án.

Térfi Gyula, igazságügyminiszteri osztálytanácsos, a magyar jogászvilág egyik kiváló szorgalmú és tudású tagja, szül. Komáromban 1864-ben. Középiskoláit Komáromban, Pozsonyban és Budapesten elvégezvén, itt jogot hallgatott és eleinte a közalapítványi kir. ügyigazgatóságnál lépett hivatalba. 1886-ban azonban a birósági pályára lépett, melyen tehetsége révén gyorsan emelkedett. Dolgozataival, melyek sűrűen jelentek meg a Jogtudományi Közlöny, Jogállam, Magy. Jogász-Ujság szaklapokban, magára vonta a jogászközönség figyelmét. Budapestre került törvényszéki birónak és 1900-ban az igazságügyminiszteriumban osztották be szolgálattételre. 1902. június havában miniszteri osztálytanácsossá nevezte ki a király. Tevékeny részt vett a Jogi Lexicon szerkesztésében, melyben több száz czikke jelent meg, főleg a perjog és a perrendtartás köréből. 1903 óta az ügyvédvizsgáló-bizottság tagja.

Thaly Ferencz, országgyűlési képviselő, Thaly Zsigmond 1848/49-iki honvédezredes emigránsnak a fia, szül. 1862 augusztus 4-én Jersey szigetén, hol édesatyja a számkivetés keserű napjait élte át. 1866-ban került vissza atyja komárommegyei birtokára és itt iskoláit Komáromban, majd Budapesten végezte, hol jogot is hallgatott. Tanulmányai végeztével gazdálkodni kezdett, de közjogi tanulmányokkal is behatóan foglalkozott. A vármegyei törvényhatóságnak 366már fiatalon neves tagja lett, a ki gyakran hallatta szavát a vármegyei gyűléseken; úgy is mint kitűnő szónok és mint politikus megalkuvást nem ismerő jellemével és független meggyőződésével az egész törvényhatóság osztatlan tiszteletét biztosította magának. A közpályán szerzett érdemei elismeréseül 1896-ban a nagyigmándi kerület képviselőjeül választotta, melyet két czikluson át, 1905-ig képviselt. 1906-ban ismét e kerület egyhangú bizalma küldte a képviselőházba. Az országgyűlésen is feltünt közjogi tudásával és több nagyobb beszédet mondott, melyek közül három nyomtatásban is megjelent.

Thaly Kálmán dr., történetíró és politikus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja és osztályelnöke, Csepen született 1839 január 3-án, régi nemes földbirtokos családból. Gondos nevelésben részesült a szülői háznál, hol tanulni kezdett. Tanulmányait Pozsonyban és Pápán folytatta, később pedig a pesti egyetemen fejezte be, hol jogi és bölcseleti előadásokat hallgatott. 1860-1864 között a Pesti Naplóhoz került publiczista újságírónak, hol akkor az írói gárda szína-java csoportosult. Ez állását az 1865. évben a tanári katedrával cserélte fel, melyet a pesti református főgimnáziumnál foglalt el. 1869-ben a honvédelmi minisztériumhoz nyert meghívást, hol osztálytanácsosi rangban működött és nagy stílű tevékenységet fejtett ki a honvédség szervezése és a magyar katonai műnyelv megállapítása körül; ez állását 1875 őszéig viselte, a mikor politikai okokból megvált a minisztériumtól. Ettől az időtől kezdve kizárólag történeti kutatásokkal foglalkozott. 1878-tól kezdve a budapesti ferenczvárosi kerület tisztelte meg mandátumával, 1881-től kezdve pedig állandóan (immár egy negyedszázad óta) a debreczeni I. kerületet képviseli a parlamentben. A politikában a függetlenségi eszméknek volt mindig tántoríthatatlan híve és a pártnak hosszú időn át másod-, majd tiszteletbeli elnöke. Az ő indítványára határozta el a képviselőház, hogy az ezredév emlékére az ország hét pontján emlékművet állíttat, és ezek kijelölésével és felállításával, mint kormánybiztos, ő bizatott meg. Az ezredéves országos kiállítás történelmi csoportjának egyik buzgó rendezője s alelnöke volt és a kiállítási nagy arany éremmel tiszteltetett meg. Tudományos érdemei elismeréseül a kolozsvári egyetem tiszteletbeli doktorává választotta. Tiszteleti tagja a Komárom-vármegyei Múzeum-Egyesületnek, a pozsonyi Toldy Körnek pedig régóta elnöke. A nagy obsrukczió idején, mely gróf Tisza István kormánya ellen irányult, 1904-ben, az ellenzék az ő kérésére kötött fegyverszünetet s e működése elismeréseül az országgyűlési pártok emlékérmet verettek tiszteletére, ő Felsége pedig az ő kérésére ekkor rendelte el II. Rákóczi Ferencz, Thököly, Bercsényi és a többi bujdosók hamvainak hazaszállítását, melyet Thaly már 30 év óta folyton sürgetett és a törvényhatóságokkal sürgettetett. Tudományos működését méltánylandó, az akadémia már 1864-ben levelező-, 1880-ban rendes, 1907-ben pedig tiszteleti tagjává, majd II. osztálya elnökévé választotta. Az Akadémia állandó történelmi bizottságának is már évek óta ő az elnöke. Thaly Kálmán mint író a Vas Gereben által szerkesztett Visszhangban lépett fel először, Bujdosó lélek czímű művével 1855-ben. Ezt számos költeménye követte; 1861-ig csaknem kizárólag a szépirodalomnak élt. Költői működése alatt ragadta meg figyelmét a kuruczvilág történeti adatainak gazdagsága, melylyel addig vajmi kevesen foglalkoztak. Ez okozta, hogy a költészet múzsájától bucsút vett. A hatvanas évek elejétől kezdve már egészen a történelmi kutatásoknak él. Munkásságát Rákóczi korának, a kuruczvilág eseményeinek ismertetésére fordította és e téren páratlan sikerei voltak. Történetírói búvárkodásának köszönhető, hogy történelmünk e fényes fejezetét igazi világításban ismerhette meg a közönség. Gazdag forrását nyitotta meg e kor történeti irodalmának az eredeti oklevelek, naplók, feljegyzések kiadásával és feldolgozásával. Az irodalom-történetnek is megbecsülhetetlen szolgálatot tett az azelőtt ismeretlen Vitézi Énekek és a kuruczköltészet gyöngyeinek összegyüjtésével. Lankadatlan küzdelmet vívott II. Rákóczi Ferencz és az idegenben nyugvó kurucz bujdosók hamvainak hazaszállítása érdekében, mely fáradozásai, mint tudjuk, végre sikerre is vezettek. Mint tudós és politikus, a nemzeti irány leglelkesebb hívei közé tartozik és történelmi irodalmunknak minden időkben egyik legkiválóbb művelője marad. Tevékeny részt vett a Magyar Történelmi Társulat alapításában és annak kilencz évig első titkára volt, jelenleg pedig első alelnöke. A Múzeumok 373és Könyvtárak Országos Tanácsának is alelnöke, minden kulturális és tudományos mozgalom előharczosa és a magyar szellemi élet egyik vezére. Tudományos működésével nemcsak országosan tisztelt nevet vívott ki magának, de elismerte azt a külföld is, hol számos tudóstársaság választotta tagjává és kitüntetésekkel halmozta el. A király ő Felsége a Szent-István-renddel, a török szultán és olasz király is előkelő érdemrendekkel díszítették őt. Debreczen, Kassa, Pozsony, Érsekújvár s más városok díszpolgárukká, a képviselőház pedig már másodízben a véderőbizottság elnökévé választotta.

Thaly Zsigmond, 1848/49-iki honvédezredes és erődítési igazgató, szül. Csepen 1814-ben. A mérnöki pályára lépett és azon működött is, mikor az 1848-as események őt is a cselekvés mezejére hivták. Mint százados belépett Komárom vármegye önkéntes zászlóaljába, melyben a horvátok ellen harczolt és Mórnál sebet is kapott. 1849-ben Komáromba került és csakhamar őrnagy lett. Birván Kossuth bizalmát, állandóan figyelemmel kisérte Klapka magatartását, a kiben nem bízott. A vár feladását hevesen ellenezte és a Klapka elleni összeesküvésnek egyik részese volt; a kapitulácziót sem írta alá. Komárom feladása után Erdélybe ment, de itt elfogták; fogságából azonban szerencsésen megszabadult és külföldre menekült. Egy ideig a belga fővárosban, Brüsszelben vonta meg magát, majd Londonban és Párizsban tartózkodott, később pedig Jersey szigetén települt meg, hol 1866-ig élt. Ez évben amnesztia nélkül hazatért pusztaszentmihályi birtokára. Losonczon halt meg 1886 május 14-én. Mint emigráns könyvet írt Komárom várának a szabadságharczban való szerepéről.

Thury Etele, a pápai ev.-ref. főiskola theologiai tanára. 1882-1884 közt Ácson volt akadémikus rektor. Egyik műve: A révkomáromi református egyház története a XVI. és XVII. századokban. Pápa.

Tihanyi Gál, benczés tanár, szül. Pápán 1875 június 26-án. 1893-ban lépett a szent benedekrendbe és 1900-ban szentelték áldozópappá. Ez idő óta Pápán és Komáromban tanárkodott; jelenleg Sopronban működik. Számos czikket írt a Komáromi Ujságba és az Egyetemes Phil. Közlönybe. A Múzeum-Egyesület könyvtárőrévé választotta; mint kiváló szónok több alkalmi beszédével feltünt. Munkája: Helyesírásunk küzdelmei. Komárom, 1906.

Torma János, a bábolnai ménesintézet állatorvosa, szül. Tihanyban 1855-ben. 1883-ban nyert oklevelet és Székesfehérvárott, majd Sepsiszentgyörgyön a méntelepeknél szerzett gyakorlatot. 1888 óta mint állami állatorvos működött több ménesbirtokon, 1896 óta Bábolnál. Munkája: Az egészséges és beteg lovak ápolása. Budapest, 1890.

Tóth Lőrincz, kuriai tanácselnök, a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy társaság és a Petőfi-Társaság tagja, jogi és szépirodalmi író, szül. Komromban 1814 deczember 17-én. Édes atyja komáromi ref. lelkész volt, a ki fiának gondos nevelést adott. Tanulmányait a komáromi ref. gimnáziumban kezdte, majd Pozsonyban folytatta és a pesti egyetemen fejezte be, hol a jogot hallgatta. 1838-ban ügyvédi czenzurát és a következő évben Gorove Istvánnal, a későbbi miniszterrel hosszabb külföldi útra indult. Útjáról 1840-ben tért vissza és úti élményeit megírta egy nagyobb munkában. Az 1840-1841 és 1843-1845-iki pozsonyi országgyűlésen, mint Batthyány Kázmér gróf jogtanácsosa és a távollevő főrendek képviselője vett részt. Itt kezdte meg hírlapírói tevékenységét a Jelenkorban és dolgozott Kossuth Pesti Hirlapjába is. A negyvenes évek reformküzdelmeinek egyik lelkes tényezője volt és minden nemzeti mozgalom a küzdők csatasorában találta. 1847-ben mint Breznóbánya követe jelent meg az országgyűlésen, 1848-ban tagja lett az V. Ferdinándhoz küldött országos követségnek. A felelős miniszterium megalakulása után szülővárosa küldte a parlamentbe követéül, hol Deák legbizalmasabb környezetéhez tartozott és később oldalán az elnöki titkári tisztet viselte. A Debreczenbe költöző kormányt és országgyűlést követte és később tagja lett a honvédelmi bizottmánynak. A világosi katasztrófa után a Tiszamellékén bújdosott, de Pesten családjánál tett titkos látogatása alkalmával elfogták és a haditörvényszék halálra itélte. A golyótól Haynaunak a bécsi kamarillával való viszálya mentette meg, mikor bosszuból az összes elitélteknek megkegyelmezett. Szabadulása után Pestre internálták. Miután az ügyvédi gyakorlattól el volt tiltva, a Magyar Tudományos Akadémiánál kapott állást, ez intézet pénztárosa lett és Dessewffy Emil oldalán működött. Tagja volt az Apponyi György által összehívott országbírói értekezletnek, 1855-ben pedig a Rómában tartott nemzetközi börtönügyi kongresszuson vett részt Magyarország képviseletében. Rövid ideig viselte Pest vármegyénél az árvaszéki elnöki állást, azonban 1861-ben a hazafias tisztikarral ő is lemondott. az 1865-1868-iki országgyűlésen a csákvári kerületet képviselte. 1867-ben Horvát Boldizsár igazságügyminiszter meghívta miniszteri tanácsosnak és a kodifikáló osztály élére állította. 1869-ben a semmitőszék bírája lett, ennek megszünése után pedig mint kuriai bíró működött; 1883-ban tanácselnökké lépett elő és e tisztét 1894-ig viselte, mikor nyugalomba vonult. 1895-ben a király a főrendiház tagjává nevezte ki. - Az Akadémia 1836-ban választotta tagjai sorába, mikor még 22 éves volt. A Kisfaludy-Társaság alapításában is részt vett és legelső titkára volt. A Petőfi-Társaság tiszteleti elnökévé választotta Tóth Lőrinczet, a ki úgyis, mint jogtudományi író egyike volt e tudomány irodalma legkiválóbb képviselőinek. Szépirodalmi működését, mint drámaíró kezdte meg és a romantikus iskola hívének mutatta magát. Útirajzait és elbeszéléseit mély erkölcsi fölfogás, költészetét bölcs életfelfogás, derült világnézet jellemzik, melyek a maga korában kedvelt írójává avatták fejlődő irodalmunknak. Általános tisztelet vette körül őt, a magas életkort ért aggastyánt, ki tiszteletreméltó ősz fejével hosszú időn át az irodalom nesztora volt. A Komárom-vármegyei Múzeum-Egyesület tiszteleti tagjává választotta és halála után, mely 1901-ben következett be, díszes emléktáblával jelölte meg szülői házát.

Tuba János, takarékpénztári igazgató, volt országgyűlési képviselő, szül. Komáromban 1855 deczember 5-én. Középiskolai tanulmányait Komáromban és Pápán végezte, hol jogot is hallgatott. Jogi tanulmányainak a budapesti egyetemen történt befejezése után Komárom városa aljegyzőjévé, majd 1884-ben főjegyzőül választotta meg, mely tisztét hét éven át töltötte be. 1891-ben a Komáromvidéki Takarékpénztár vezérigazgatója lett. Ez állásában működik ma is és nagy érdemei vannak e virágzó pénzintézet újjászervezése körül. 1880-ban megalapította a Komáromi Lapokat, melynek jelenleg is főszerkesztője. 1892-ben szülővárosa képviselője lett György Elekkel szemben és 1905-ig képviselte Komáromot a parlamentben, hol a szabadelvű párt híveihez tartozott. Komáromban mindig élénk részt vett a közügyek terén és érdemeket szerzett a város fejlesztése körül. Az 1891-ben rendezett szép sikerű helyi iparkiállítás rendezésében mint a végrehajtó-bizottság elnöke vett részt. Mint szerkesztő számos czikket írt lapjába.

Tuba Károly, tanító, szül. Komáromban 1879-ben. A lévai állami tanító képzőt végezte. Jelenleg a komáromi községi elemi iskolánál tanító. Szorgalmas munkatársa a komáromi helyi lapoknak és több vidéki lapnak.

Turcsányi József dr., ügyvéd Kisbéren. 1905 óta szerkeszti a Kisbér és Vidéke czímű hetilapot.

Végh Adorján, nemesócsai földbirtokos, jeles régész, a ki élénken részt vett a Komáromi Történeti és Régészeti-Egylet megalapításában. Halála után a komáromi múzeumra hagyta régiségeit. Igen szép legyezőgyűjteményt szerzett, mely Molnár Ákos orsz. képviselő birtokában van. Munkája: Az Árpádkori királyok pénzei. Budapest, 1861.

Veninger Ernő, ószőnyi esperes, plébános, szül. 1854-ben. Mint teológus az Egri Ujság munkatársa volt. Szerkesztette az Őrangyal czímű gyermekújságot az 1889-1891. években. Számos egyházi beszéde jelent meg az egyházi folyóiratokban, melyeknek tevékeny munkatársa. Mint megyebizottsági tag a vármegyei közélet egyik szerepvivő tagja.

Vértesi Dezső hírlapíró, szül. 1873-ban, Tóvároson. Iskoláit Tatán és Esztergomban végezte, majd Budapesten orvostanhallgató lett. Hajlamai az írói pályára vonzották. Dolgozott a Fővárosi Lapoknál, később a Nemzet dolgozótársa lett. Egy ideig az Ország-Világ segédszerkesztője volt. Jelenleg Berlinben él és a Budapesti Hirlap levelezője. Irt tárczákat és elbeszéléseket az ismertebb szépirodalmi lapokba, ezenkívül politikai czikkeket.

Világhy Gyula (Palotási) országgyűlési képviselő, szül. Körtvélyes pusztán, Komárom megyében, 1857. febr. 14-én. Iskoláit Tatán és Budapesten, a jogot itt és Bécsben végezte. Eleinte atyjának terjedelmes birtokain kezdett gazdálkodni Füzitőn és részt vett a gazdatársadalmi mozgalmakban. Majd hosszabb időt töltött külföldi tanulmányúton Franczia-, Német- és Olaszországban. Füzitői birtokán egy időben jóhírű versenyistállót tartott fenn. Komárom vármegye közéletében élénk részt vesz. Szolgálaton kívüli huszárfőhadnagy. 1905 óta a tatai kerület képviselője.

Vincze Paulin, szent benedekrendi áldozópap, szül. 1814-ben Komáromban. 1833-ban lépett a rendbe és 1842-1868-ig tanár volt Győrött, Esztergomban, Pápán és Sopronban. 1870-től kezdve a lelkészi pályán működött és mint a bakonybéli apátság alperjele és a rend legidősebb tagja 1906 márczius 2-án hunyt el. A tankönyvirodalom terén működött és több földrajzi munkát írt.

Vizkelety Sándor, a győri kerületi betegsegélyző pénztár hivatalfőnöke, szerkesztő, szül. 1867-ben Komáromban. Tanulmányait a komáromi és győri főgimnáziumban végezte és utána Komárom vármegye szolgálatába lépett, 376de ez állását politikai okok miatt felcserélte a komáromi betegsegélyző pénztár titkári állásával, hol öt évig működött. 1899-ben a győri pénztár titkárává választotta meg; a vidéki kerületi betegsegítő pénztárak Országos Szövetségének jegyzője. Megalapította és hat év óta szerkeszti a Betegsegélyző czímű munkásvédelmi szaklapot, e mellett munkatársa a Győri Hirlapnak, Győri Naplónak és Dunántúli Hírlapnak, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület választmányi tagja. A betegsegélyzési ügyekben tekintélyes névre tett szert.

K. Vörös Sándor, udvari és kir. tanácsos, a magyaróvári gazdasági akadémia igazgatója, gazdasági szakíró, szül. Tatán 1847 február 28-án. Gimnáziumi tanulmányai végeztével a keszthelyi felsőbb gazdasági és erdészeti tanintézet hallgatója lett. Oklevelét megszerezvén, József kir. herczeg kisjenői uradalmában volt gyakorlaton. Három év mulva pedig a kolozsvári egyetemen folytatta felsőbb tanulmányait. 1870-ben a kolozsmonostori gazdasági tanintézet tanárává nevezték ki. 1875-ben pedig e tanintézet igazgatója lett. 1898 óta a magyaróvári gazdasági akadémia élén működik. Sokat tett általában a gazdasági szakoktatás és e főiskola fejlesztése érdekében és szakirodalmi és közgazdasági működése révén országos névnek örvend. Több hosszabb tanulmányútat tett Nyugat- és Kelet-Európában és ismereteit hasznosan gyümölcsöztette. Élénken részt vett minden gazdatársadalmi mozgalomban és nagy irodalmi munkásságot fejtett ki önálló munkákban és a szaklapokban is. Kolozsvár szab. kir. városának közgazdasági előadója s Kolozs megyének bizottsági tagja volt. Jelenleg Moson megye törvh. bizottságának tagja. A mosonvármegyei gazdasági egyesületnek elnöke és sok más egyesületnek, társulatnak tiszteleti s rendes tagja. Érdemeinek elismeréseül 1894. évben a királyi tanácsosi, 1905. évben 30 éves igazgatósága alkalmából az udvari tanácsosi czímmel tüntette ki őt a király.

Wagner János dr., egyetemi orvostanár, szül. 1811-ben Komáromban. Az orvosi tudományokra a bécsi egyetemen készült, hol 1835-ben nyert orvosi oklevelet. Tevékeny része volt a kir. magyar orvos egylet alapításában és ennek 1846-1862-ig elnöke volt. 1848-ban helyettestanár lett a pesti egyetemen az általános kór- és gyógyszertan tanszékén, 1861-ben pedig rendes tanárrá nevezték ki. 1873-ban a kir. tanácsosi czímet nyerte el. Egyetemi tanári állásában 1887-ig működött és 1889 jan. 2-án meghalt. Orvosi szaklapokban számos czikke jelent meg, Magyarországon s a külföldön.

Wenninger Mátyás id., uradalmi főtiszt, az arany érdemkereszt tulajdonosa, Feketeváros díszpolgára, a komárommegyei tanítóegyesület tiszteletbeli tagja, a komárommegyei gazdasági egyesület alelnöke, született Feketevárosban 1823-ban. Félszázadnál tovább működött a kloszterneuburgi kanonokrend dunaalmási uradalmában mint főtiszt. Kiváló gyámolítója volt a szegény és munkás népnek. Szorgalmas munkása volt a vármegyei közéletnek, mind társadalmi, mind gazdasági kérdésekben mindig hallatta szavát. Meghalt 1904-ben Tatán. Sokat írt a gazdasági szaklapokba és több politikai lapba.

Wenninger Mátyás ifj., a szent benedekrend tihanyi birtokainak jószágfelügyelője, szül. Dunaalmáson 1856-ban. A gazdasági pályára lépve, először a vallásalap máriacsaládi uradalmában működött. 1881-ben a szent benedekrend uradalmainak gazdatisztje lett és azóta különböző állomásokon működött. Nagy tevékenységet fejtett ki a gazdasági szakirodalom terén. Czikkei a gazdasági szaklapokon kívűl, a Budapesti Hirlap, Magyarország, Komáromi Ujság és több lapban jelentek meg.

Witausek Károly, Komárom vármegye tb. főjegyzője, szül. Tóvárosban 1867 szept. 1-én. 1893-ban Komárom vármegye II. aljegyzőjévé választotta, 1897-ben pedig első aljegyző lett. A vármegye egyik nagytevékenységű tisztviselője, ki 1903 óta szerkeszti Komárom vármegye Hivatalos Lapját.

Zichy Miklós gróf nagybirtokos, országgyűlési képviselő, szül. Szentpéteren, Komárom megyében 1856-ban. Középiskoláit és a jogot Pozsonyban elvégezvén, Morvafehértemplomban a lovassági hadapródiskolába vétette fel magát, melynek sikeres elvégzése után a 11. sz. cs. és kir. huszárezredben hadnagy lett. Egy ideig Frigyes kir. herczeg segédtisztje volt Pozsonyban. Az 1894. évben tiszti állásától megvált és gazdálkodni kezdett. 1905-ben Feszty Bélával szemben képviselővé választották az udvardi kerületben, melyet azóta képvisel. Vezető szerepet játszik a vármegye közéletében, elnöke a vármegyei szövetkezett pártoknak és a nemzeti ellenállás egyik vezetője volt.

Zuber József, Komárom vármegye volt főispánja, főrendiházi tag, szül. 1824-ben. A szabadságharczban részt vett és Komárom várából mint honvéd főhadnagy távozott a kapituláczió után, 1867-ben főszolgabiró. 1869-ben pedig Fejér vármegye alispánja lett. 1875-ben nevezték ki Komárom vármegye főispánjává és ez állásában 1894-ig működött. Pártatlan igazságérzetével mindenki osztatlan tiszteletét kivívta. A kulturális ügyek iránt melegen érzett és a Komáromvármegyei Történeti és Régészeti Egylet alapításában tevékenyen közreműködött s annak hosszú ideig elnöki tisztét viselte.

Zsoldos Benő, főiskolai tanár, szül. 1847 okt. 27-én Dunaalmáson. Tanulmányait a sárospataki főiskolán végezte, melynek 1873-ban tanára lett. 1873-1874-ben a budapesti egyetemen bölcsészeti és klasszika filologiai tanulmányokat végzett és visszatért a főiskolához, hol a klasszikai nyelvek tanára. Irodalmi munkásságát a Sárospataki Lapokban, önállóan az Egyetemes Phil. Közlönyben, Sárospataki Ref. Lapokban és Numizmatikai Közlönyben fejtette ki. A főiskola numizmatikai gyűjteményét és a főiskola s a tiszáninneni egyházkerület levéltárát rendezte. Az Akadémia megkoszoruzta Thukydides fordítását.

A közművelődés terén a vármegye és város értelmiségének körében a mult század nyolczvanas éveiben indultak meg erősebb áramlatok, minek első nevezetes eredménye a Komáromvármegyei és Komáromvárosi Történeti és Régészeti Egylet-nek az 1886. év végével történt megalapítása volt. Gyulai Rudolf komáromi benczés tanár és író volt az ifjú egyesületnek hat éven át lelkes és fáradhatatlan titkára, a ki páratlan tevékenységet fejtett ki a vármegye és város történetére vonatkozó emlékek és adatok felkutatása és közzététele körül. Neki, az ő lelkesítő munkájának köszöni létét a mai múzeum is, a mely már igen szép és teljes képét mutatja a vármegye és város multjának. Az egyesület élén, mint elnökök Zuber József, Rudnay Béla és Sárközy Aurél főispánok állottak. Az 1900. évtől ez egyesület Komáromvármegyei és városi Múzeum-Egyesület név alatt folytatja tovább nagyszabású kulturális tevékenységét, mely különösen a vármegye és város multjára vonatkozó emlékek és régiségek nagyarányú és sikeres gyűjtése terén nyilvánul meg. Élén ez idő óta Szombathelyi Győző udvari tanácsos, Komárom vármegye nyug. alispánja, majd Esterházy Ferencz gróf belső titkos tanácsos, nagybirtokos állottak, míg a múzeum belső igazgatása és vezetése Baranyay Géza nagybirtokos fáradhatatlan kezeibe van letéve. A gyűjtemények közül a leggazdagabb a régiségtár és éremgyűjtemény, van ezenkívül történelmi csoportja, csekélyebb néprajzi és természetrajzi gyűjteménye. Titkár 1903 óta Alapi Gyula vármegyei levéltárnok.

A Komáromvármegyei és városi Közművelődési Egyesület 1892-ben alakult Rudnay Béla főispán kezdeményezésére, ki rövid ideig állott az élén. A megkezdett művet Sárközy Aurél főispán lankadatlan buzgalommal folytatta s 378vezetése alatt a magyar nyelv terjesztése terén valóban szép eredményeket ért el az egyesület, mely a Dunántúli Közművelődési Egyesület fiókjaként működik. Számos népkönyvtárat és irodát létesített a vármegye nem magyarajkú községeiben, megjutalmazza a magyar nyelv sikeres tanításában kitünt tanítókat és felismerve a magyar kultúra terjesztésében rejlő közkincset, számottevő tényezőjévé vált a nemzeti közművelődésnek. 1900 óta Lőrinczy György kir. tanfelügyelő, a Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület volt titkára, ismert nevű írónk tölti be az egyesület titkári tisztét, kiváló érzékkel és tudással vezetve annak ügyeit.

A közművelődés terén jelentékeny tényezővé lett Komárom vármegye könyvtára, melyről a könyvtárak sorában esik szó. Az egyetlen nyilvános közkönyvtára a vármegyének s a városnak, 1905 óta állami felügyelet alatt működik.

E három tényező tulajdonképen közös czélt szolgál és egyesülve vezető szerepet töltene be a szellemi élet és a közművelődés irányítása terén. Ebben az irányban már megtörténtek a megfelelő lépések.

Komárom város társadalmának egy régi egyesületéről kell még említést tennünk, mely 43 év óta működik nagy sikerrel, ez a: Komáromi Dalegyesület. 1863-ban létesült, abban az időben, mikor az alkotmánytalan korszakban a magyar dal kultuszában olvadt egybe a társadalom. Később is hosszú időkön keresztül egyesítette kebelében Komárom és környéke művelt társadalmát s mind a társasélet élénkítése, mind a művészi zene és a magyar dal népszerűsítése merítették ki feladatait, a mivel minden időben nemes és hazafias szolgálatokat tett. Ma elnöke Hevesi Bernát benczés tanár, karnagya Molecz Tivadar.

1906 őszén a vármegye közönsége a Múzeum-Egyesület kezdeményezésére elhatározta, hogy a vármegyei könyvtárral kapcsolatban képzőművészeti gyűjteményt létesít. Erre a czélra átengedte Feszty Árpádnak: A bánhidai csata czímű nagy történelmi festményét, mely jelenleg a vármegyeházán, a közgyűlési teremben van elhelyezve, de a kedvezőtlen világítás miatt ott művészi hatása nem érvényesülhet. A képzőművészeti gyűjtemény gyarapítását az állam is kilátásba helyezte és a komáromi művészek is gazdagítani fogják műveikkel.

A vármegye területén, Ógyallán nevezetes tudományos intézet, a Konkoly-alapítványú m. kir. asztrofizikai obszervatórium működik, melyet dr. Konkoly-Thege Miklós, az európai hírű tudós alapított 1870-ben ógyallai parkjában és 1904-ben nagylelkűen az állam tulajdonába bocsátott át. A kor és a tudomány mai színvonalán álló intézményt e kötet más helyén ismertetjük.

Nagyobb községeink mind megvannak közművelődési intézményeik. Olvasókörök, kaszinók, ifjúsági egyesületek, dalos egyesületek nagy számmal működnek vármegyénkben.

Legújabban a »Magyarosító Népakadémia« foglal rést; az első Felsőgalla községben alakul, melynek fölötte nevezetes és fontos czélja a népnek szellemi vezetése, művelése és különösen szocziális irányban való felvilágosítása.

A közművelődésnek e fontos tényezői közül első helyen szerepel a nyilvános könyvtárak sorában: Komárom vármegye könyvtára.

E könyvtár ez időszerint mintegy 12,000 kötetet számlál és három gyűjteményből áll. - Kultsár István, az első magyar ujságíró vetette meg az alapját e könyvtárnak 1827-ben, mikor 4000 kötetnyi gyűjteményét nagylelkűen felajánlotta a vármegyének, melyet Kultsár halála után özvegye, Perger Anna is gyarapított. A harminczas évek elején a vármegyei karok és rendek gyűjtést rendeztek a könyvtár érdekében, de ez nem vezetett a kívánt eredményre. A szabadságharcz után siralmasra vált e gyűjtemény sorsa, mely ide-oda vándorolt hajléktalanul, többnyire ládákba csomagolva. Végre az alkotmányos korszak felvirradván, a könyvtárra is jobb idők köszöntöttek be. A hetvenes évek elejétől állandó őrizet alatt áll. 1885-ben pedig állandó helyre, a vármegye levéltárába került és azóta ott kezeli a vármegye levéltárosa. Nincs a méltó helyén a könyvtár itt sem. - 1889. évben Ghyczy Kálmán, volt pénzügyminiszter 2000 kötetből álló könyvtára került a vármegye tulajdonába a megboldogult politikus végrendeleti intézkedése következtében, melyben becses és ritka művek 379is akadnak. A szorosan vett vármegyei könyvtár 1876 óta keletkezett, ez időtől kezdve gyűjti a vármegye hatósága könyvtárában a könyveket, melyet 1905 óta rendezve a modern követelményeknek megfelelően kezeltet. E gyűjtemény újabban rohamosan gyarapodik. Az 1905. év óta állami felügyelet alatt áll és rendszeres államsegélyt élvez. Nagylelkű adományokkal gazdagodik (egyik jótevője id. Szinnyei József kir. tanácsos, a Magyar Nemzeti Múzeum hirlapkönyvtárának igazgatója); 5000 kötetre tehető a 30 év óta gyűjtött könyvek száma. A könyvtárt 1906-ban közel 500 olvasó látogatta állandóan, kik mintegy 6000 kötet munkát vettek kölcsön a könyvtárból, mely hetenként két napon díjmentesen rendelkezésére áll az olvasóközönségnek. A könyvtár ez időszerinti őre Alapi Gyula vármegyei levéltáros. Az 1907. év folyamán a könyvtár új otthonba költözik; 25.000 korona állami segélylyel külön könyvtári helyiséget emel a vármegye közönsége.

A szent benedekrend komáromi székházának könyvtára 1649 óta áll fenn. Jelenleg 11.500 kötetet számlál. Őre Vidóczy Asztrik tanár, ki a gazdag gyűjtemény végleges rendezésével foglalkozik.

A komáromi népkönyvtár 1870-ben létesült a tanítók buzgalmából és 1886 óta van nyitva a közönség számára. Állománya 2600 kötet.

Megemlítendő könyvtárak még Komáromban: a gimnázium ifjúsági könyvtára (1300 kötet), a kaszinó könyvtára (700 kötet), a Múzeum-Egyesület könyvtára (1000 kötet), a református egyház könyvtára 3000 kötet és az iskolák könyvtárai.

A vármegyében Tatán a kegyes tanítórend házi könyvtára 1770 óta áll fenn. A becses és gazdag gyüjteményt őre Pintér Elek. Állománya 8000 kötet.

Nevezetesebb könyvtárak még Tatán: a kegyesrendi kisgimnázium könyvtára (1865-ben keletkezett, jelenleg 2500 kötet), a Polgári Olvasókör könyvtára (1000 kötet), Esterházy Ferencz gróf könyvtára.

A magánkönyvtárak sorából kiemelkedik Vásárhelyi Imre dr. földbirtokosnak gyönyörű gyűjteménye, mely szomori kastélyában van elhelyezve.

Figyelemreméltó könyvtár a bábolnai ménesbirtok könyvtára.

Népkönyvtár 42 működik a vármegye területén, melyek közül 36 Darányi Ignácz földmívelésügyi miniszternek köszöni létét, hat népkönyvtárt pedig a Közművelődési Egyesület alkotott.

Komárom vármegye és Komárom szab. kir. város közvéleményét korán kezdte irányítani a sajtó. 1849-ben a vár ostroma alatt lelkesítő és buzdító szolgálatot tettek az akkor kiadott hirlapok. Az abszolutizmus kora nem volt kedvező lapok alapítására. Később, a hetvenes évek elejétől fogva mindig volt Komáromnak egy, sőt több hetilapja is. Jelenleg három hetilap jelenik meg Komáromban.

A komáromi sajtó időrendi áttekintését a következőkben állítottuk össze:

Komáromi Értesítő, megjelent Komáromban 1849 jan. 9-től márcz. 15-ig Mack József szerkesztésében, márcz. 15-től jul. 6-ig Rózsafi Mátyás szerkesztette.

Komáromi Lapok, szerkesztette Friebeisz István 1849 július 11-től október 1-ig.

Komáromi Lapok, szerkesztette Pázmány Kornél 1871 április 1-től. Még ez évben megszünt.

Komárom, megindította Jókay (Szivanyó) Lajos 1875 febr. 1-én 1876-1877-ben Adamovich Ádám, 1878-1880 közt Rovács Albin szerkesztette. Ez évben megszünt.

Komáromi Lapok, XXVII. évfolyam. Alapították Tuba János akkor városi aljegyző és Ányos Lajos takarékpénztári tisztviselő. 1880 január 1-én indult meg, első szerkesztője Tuba János volt, a ki Ányos Lajos, majd Bolkai Adolf főmunkatárssal 1884 április 1-ig szerkesztette. Szerkesztői voltak Kacz Lajos (hidvégi) 1884-1885, Zámbó Gyula 1886-1888, Kenézy Csatár és Tuba János 1889, Gaál Gyula dr. 1889-1892, Tuba János 1892-1895, 1896-tól Tuba János főszerkesztő mellett Hittrich József (1896), Fittler Jenő, Szendrey Imre (1897) és Kiss Gyula dr. (1897 ápril 1 óta). 1901-ben politikai lap volt.

380Komárom és Vidéke, megindult 1883 szept. 1-én Csorba Géza szerkesztésében, társszerkesztője volt Rakits Vladimir, majd M. Kiss Gyula; 1884-1885-ben Kovácsy János és Csorba Géza, végül 1885 július-október hónapjaiban Lengyel Gyula szerkesztette. Ekkor a lap megszünt.

Komárommegyei Közlöny. Micsky Imre és Décsi Jakab indították meg 1885 nov. 1-én, ez utóbbi 1885-1890 között szerkesztette, 1890-1891-ben Rovács Albin, 1891-1892-ben Bátor Mór dr., 1892-1896 végeig Fittler Jenő; ekkor beleolvadt a Komáromi Lapokba.

Komáromi Hirlap, megindította Kolbe Dezső dr., ki 1897-1899 évben szerkesztette. 1900-ban Kolbe Dezső dr. főszerkesztővel Berinkey Bálint, a ki 1901-1902 években önálló szerkesztője volt. Ez év végével megszünt.

Komáromi Ujság, Komárom vármegye törvényhatósága és a Komárom-vármegyei Gazdasági Egyesület hivatalos lapja. VI. évfolyam. Alapították Ágoston Miklós, a Gazdasági Egyesület titkára és Alapi Gyula vármegyei árvaszéki számvevő 1901 novemberében. Szerkesztője volt Ágoston Miklós és Alapi Gyula 1901-1902, Alapi Gyula 1903-1905, Alapi Gáspár 1905-1906, 1906 okt. 1. óta Nagy Ferencz dr. (V. évfolyam) és a Gazdasági Értesítő, szerkeszti Ágoston Miklós, a Gazdasági Egyesület titkára (IV. évf.). Melléklete Komárom vármegye Hivatalos Lapja, szerkeszti Witausek Károly vármegyei I. aljegyző.

Komárom és Vidéke, III. évfolyam, 1904-ben indult meg, ez idő óta szerkeszti Berinkey Bálint.

Történtek kisérletek különösen az utczai kolportázs óta krajczáros napilapok szerkesztésével (Komáromi Friss Ujság 1902-1904, Komáromi Napló 1905, A Népért 1906), de ezek igen rövid életűek voltak és mind megszüntek.

Kisbér és Vidéke társadalmi hetilap, alapította Döme Péter 1892 decz. 24-én. Szerkesztették Döme Péter 1893 végeig, Kokas János 1894-1895 (1895-ben Kisbér czímű lótenyésztési és sport-ügyekkel foglalkozó melléklettel jelent meg), 1895-1897 között Semper Idem, 1897-1901 Döme Péter, 1901-1905 Haftl Kálmán, 1905 óta dr. Turcsányi József.

Tata-Tóváros és Vidéke hetilap 1880 jún. 13-án indult meg Riess Lajos Jenő szerkesztésében, kitől Szekeres Ferencz vette át. A lap ez év végén megszünt.

Tatatóvárosi Hiradó hetilap, megindult 1881 január elején. Szerkesztették Szekeres Ferencz (1881), Danilovics és Bátorfi F. (1881-1889), Rohrbacher (Rédei) Miklós, Seress Imre, Gara Jenő, Szabó Béla, Engländer Jakab, Surányi Lajos (1889-1890), Dávidházy János (1890-1891), Gárdonyi Antal, Kálmán Imre (1891-1893), Kábik J. Géza (1893), (Bárándi) Baur Ödön (1893-1898), Szomori (Seregélyesi) Ferencz (1898-1900), Egyedi J., Balogh Ferencz (1900) és Egyedi J. (1901-től).

Tatatóváros és Vidéke hetilap, alapította 1890 okt. 5. Kábik J. Géza. Fennállott 1892 szeptemberéig.

Tata és Tóváros, alapította Mártonfy Emil 1897-ben, a ki ez évben megvált a laptól. Szerkesztette Kertész J. Márton (1897), 1898 óta Fogassy Kázmér szerkeszti.

Különféle szaklapok és folyóiratok is jelentek meg Komáromban, melyek közül ma is fennállanak: Komáromvármegye Hivatalos Lapja, V. évf. Szerkeszti Witausek Károly, Gazdasági Értesítő, IV. évf. szerkeszti Ágoston Miklós, Tanügyi Értesítő, VII. évf. Szerkeszti Szendrey Imre.

Időközben megszüntek: Gazdasági Közlöny (XX. évfolyam), Bírósági Végrehajtók Lapja, Közérdek, Vármegyei Tisztviselők Lapja.