Baltik Frigyes, főrendiházi tag, dunáninneni ág. h. ev. kerületi püspök, a theologiai tudora, szül. Bagonyán, 1834. júl. 24-én. A gimnáziumot Selmeczbányán, a theologiát Pozsonyban, Bécsben, Bázelben és Halleban végezte; közben pedig (1853-55.) ideiglenesen tanítóskodott a szülőhelyén. 1859-ben Beszterczebányára ment gimnáziumi tanárnak, 1870-ben Liptószentmiklóson lelkészszé választották, 1872-ben a liptói esperességnek alesperese, 1875-ben főesperese lett. Időközben a dunáninneni ág. h. ev. egyházkerületi gyámintézet, későbben a magyarhoni egyetemes ev. gyámintézet elnökévé, majd pedig 1890-ben a dunáninneni egyházkerület püspökévé választották. Jelenleg balassagyarmati lelkész. Munkái, illetve kiadványai: Katalog der Zipserschen numismat. Sammlung. Beszterczebánya, 1864. - Historič biblické. Pest, 1867. - Historia cirkevni, s ebből különlenyomat: Stručny nástin dejepisu cirkve evanj. u. Uhersku. Beszterczebánya, 1869. - Studnice vody zivé (imakönyv) Pest, 1870. - Srdečné slovo a všeobacné evanj. podporovne. Pozsony, 1872. - Maly katechismus dra Mart. Luthera. Pest, 1876. - Nábozné Kázani...dra H. F. z. Criegernu Fordítás. Turócz-Szt-Márton, 1879. - Augspurské vyznáni viry. Budapest, 1880. - Jubilejny pozdrav K 100 rocnej. pamiatke tolerancia krestanskej. Turócz-Szent-Márton, 1881. - Nábozné kázan pri vyrocité slavnosti reformacie. Turóczszentmárton, 1881. - Zivot dra Mart. Luthera. Liptószentmiklós, 1883. (5-ik kiadás Budapest, 1897). - Zápisnics X XV. vyrocu. shromázdeni vseob. Cirk. pudporovne uherské 1885. (Fordítás), Liptószentmiklós, 1886. - Jana arndta kázani. Békéscsaba, 1886. - Duchovni životu studnice (javított kiadás). Budapest,1886. - Nábozné kázani privyro shromáždeni podporovne 1889. Liptószentmiklós, 1889. - Ugyanaz magyarul: Egyházi beszéd... a magyarhoni gyámintézet 29. évi közgyűlése alkalmával. Miskolcz, 1890. - Pisně duchovni Knéze Jirika Tranovského (javított kiadás). Budapest, 1890. - Kázani pri s vém uvodu biskupském. 1890. Liptószentmiklós, 1891. - Jubilejny pozdrav K pamiatke X XVI. cl. zák. z r. 1790-I. Rózsahegy, 1891. - Pisen nábozná k slavnosti tisicroči krajiny uhorské 1896 Pozsony, 1896. - Filip Melanchthon. Budapest, 1897. - Agenda. Budapest, 1905.

Bánhorváthi János, ev. ref. lelkész, szül. Boriban 1760-ben. 1795-ben Tergenyén, majd Ujbarson lett ev. ref. lelkész, hol 1824-ben halt meg. Munkái : Salamon királynak szorgalmatossága által lerajzoltatott Patay Sámuel urnak a báji ref. templomnak maga költségén véghez vitt felállítása. Pest, 1786. - Keresztény embernek halál ellen való bizonyos orvossága egyedül a Jézus krisztusban való hit. U. o. 1793. - Keresztény asszonyi triumphus, vagy győzelmi oszlop. Pozsony, 1814.

Baross Károly (Bellusi), szül. Deménden 1865-ben; előbb a keszthelyi gazdasági tanintézetnél volt tanársegéd, 1889-ben pedig az orsz. gazdasági egyesület választotta titkárává. A »Gazdasági Lapok«-nak előbb munkatársa, 1888-tól szerkesztője; 232ezenkívül szerkesztője és kiadója a »Borászati Lapok«-nak. 1893-ban a »Hazánk« czímű nyomdavállalat igazgatója, majd a hasonnevű napilap felelős szerkesztője lett. 1896-ban a Magyar Agrár- és Járadékbank r.-t. szőlészeti osztályának vezetőjéül szemeltetett ki, mely állást 1902-ig töltötte be, mikor a bodajki kerületben országgyülési képviselőnek választották. Meghalt 1905 jan. 2-án.

Barholomaeides László, ág. ev. lelkész, szül. Klenóczon, 1754 nov. 16-án A családja eredeti neve tulajdonképen »Eördegh« volt. 1777-ben Mária Terézia királynő Pozsony város tanácsosává nevezte ki, 1779-ben a róm. kath. hitről az ág. ev. vallásra tért át. 1799-ben tanító volt Osgyán-ban, azután külföldön fejezte be theologiai tanulmányait. 1783-ban ochtinai, 1795-ben csetneki lelkész, majd főesperes lett. Meghalt Ochtinán, 1825-ben. Tizennégyrendű, leginkább tót nyelvű tanügyi, történelmi, etikai, de leginkább egyházi munkája jelent meg; ezekenkívül mintegy 40 kötetnyi ugyanilyen tárgyu kéziratot hagyott hátra.

Bartók János, ev. ref. lelkész, szül. Szuhafőn 1826-ban. 1850-ben segédlelkész volt Balogon, majd gimnáziumi tanár Rimaszombatban, 1853-tól ev. ref. lelkész Gortvakisfaludon. Munkája : Népszerű egyházi beszédek. Miskolcz, 1872. - Többi egyházi dolgozatai szaklapokban jelennek meg.

Bátori Schulcz Bódog, 1848/49-es honvédezredes, egyike szabadságharczunk legvitézebb katonáinak és tiszteletre legméltóbb alakjainak. Született Körmöczbányán, 1804. január 4-én. Miután középiskolai tanulmányait befejezte, jogot végzett, de nagy hajlamot érezvén a katonai pályára, belépett a hadseregbe, hol csakhamar főhadnagyságig vitte. Időközben kitört a szabadságharcz és Schulcz Bódog otthagyván a császári sereget, sietett kardját felajánlani hazájának. Csakhamar a honvédség egyik legképzettebb és legjelesebb tisztje lett, kit fényes sikerei gyorsan vittek előre a ranglétrán. Résztvett huszonhárom csatában s az ezekben tanúsított rettenthetetlen bátorságáért és hidegvérűségeért saját katonáitól a »bátori« előnevet kapta, melyet haláláig büszkén viselt s melyet a köztudat is szentesített. Különösen az 1849. augusztus 3-án vívott ácsi csatában tűnt ki hősiességével s e csata babérja - Klapka tábornok jelentése szerint - elsősorban őt illeti. Komárom kapitulácziója alkalmával mint ezredes tette le a fegyvert. a fegyverletétel után a Hont vármegyei Garamkövesd községbe vonult vissza, testvérbátyjához, az ottani esperesplébánoshoz, s itt élt emlékiratainak rendezésével elfoglalva 1885. márczius 8-án bekövetkezett haláláig. Garamkövesdi tartozkodása alatt általános becsülés és szeretet környezte. Munkája: »Emlékirataim a szabadságharczról, Pest, 1870.« - Életrajzát l. még a Bars megyei kötetben.

Batthyány Vincze (németujvári gróf), cs. kir. val. belső titkos tanácsos, Hont megye főispánja és az udvari kamara alelnöke, szül. Gráczban 1772-ben, a hol az apja, B. János György gróf kamarai tanácsos volt. Ötrendű német nyelvü, leginkább politikai vonatkozású munkát írt.

Belányi Tivadar, tanár, szül. Paláston 1854-ben A tanári pályát a keszthelyi polgári iskolánál, 1877-ben, kezdte; 1880-tól a csáktornyai állami tanítóképző, 1891-től pedig a pozsonyi állami tanítónőképző-intézet tanára. Verseket, elbeszéléseket, életképeket írt különböző hirlapokba, továbbá értekezéseket tanügyi és nyelvészeti tárgyakról szaklapokba. Több vidéki lap munkatársa.

Benkóczi (Benkótzi) István, orvostudor, ledényi születésű. Latin szövegű gyógyászati értkezeést írt 1759-ben.

Birányi (Schultz) Ákos, hirlapíró, született Selmeczen 1816-ban. Bölcseleti és theologiai pályát végzett a nagyszombati érseki főiskolában, de a papságból csakhamar kilépett. Kevés ideig nevelősködött, azután Pesten a »Nemzeti Ujság« munkatársa lett, majd a »Pesti Hirlap«-nál dolgozott. 1844-ben a pozsonyi »Hirnök« szerkesztését vette át. E lap azonban egy év mulva megszünt és Birányi visszatért Pestre, a hol a »Jelenkor« szerkesztőségéhez csatlakozott. 1848. október 11-től novemberig szerkesztette a »Köztársasági lapok«-at, azután nehány évig önálló műveket írt, mígnem 1852-ben a »Budapesti Hirlap« mellett Bulyovszky Gyulával együtt a »Napi Tudósító« czímű lap szerkesztését vállalta el. A »Religió« segédszerkesztőjeként Pesten, 1855. jún. 10-én halt meg. Munkái: Humbug és jóslatigazság, pest, 1842. - Örömüdvözlet József nádor névünnepére. U. o., 1843. - Világtörténeti elbeszélések. U. o., 1846. (István öcscsével írta.) - A természetmagyarázó atya u. o., 1846. (István öcscsével írta.) - István főherczeghez. U. o., 1847. - Nogel István utazása keleten. U. o. 1847. (István öcscsével írta.) - 233A szűz legszebb czélja. Fordítás Thumbery Mária után. U. o., 1847. - Sanctio pragmatica. U. o., 1848. - Pesti forradalom. U. o., 1848. - Köztársasági káté. U. o., 1848. - Regény és való. U. o., 1850. - Bocarme-per. U. o. 1851. - Séták a kristálypalotában. U. o., 1854.

Birányi (Schultz) István, író, szül. Selmeczen 1815. táján. Jelentékeny részt vett a szabadságharczban, melynek leveretése után Amerikába menekült. Meghalt Rio-Janeiróban 1856-ban. Munkái: Magyar nyelvtan. Pest, 1845. - Történeti zsebkönyv, vagy a világ és műveltség történetének időszerinti átnézete. U. o., 1845. - Ezeken kívül útirajzokat írt a »Politikai Divatlap«-ba; majd bátyjával, Birányi (Schultz) Ákossal több munkát írt.

Böckh Hugó dr., született 1874 június 15-én Budapesten. Egyetemi tanulmányait a budapesti tudomány- és műegyetemen végezte. Az 1896-97. tanévben tanársegéd volt a műegyetem ásvány- és földtani tanszékénél. 1898-ban tanári oklevelet szerzett. Az 1898-99. tanévet a müncheni egyetemen töltötte s 1899-ban Zittel, Groth s Hertwigből kitüntetéses doktori oklevelet érdemelt ki. Ugyanebben az évben nevezték ki a selmeczbányai bányászati és erdészeti főiskola ásvány-földtani tanszékére rendkivüli tanárnak s már 1900. szeptemberében rendes tanár és m. kir. bányatanácsos lett. A milleniumi kiállításon az ország főbb borvidékeinek a talajnemeit állította ki a borászati osztályban. Főbb munkái: Adatok a Pecten denudatus és a Pleuronectia comitatus kérdéséhez újabb magyarországi leletek alapján. Földt. Közl. 1898. XXVIII. K. 353. l. - Ásványujdonság Budapesten, a Kis Svábhegyről. U. o. 129. l. - Orca Semseyi, új Orca-faj a salgótarjáni alsó miocén-rétegekből. Földt. Intézet Évk. 13. K. 95. l. - Nagymaros környékének földtani viszonyai. U. o. l. f. - Előzetes jelentés a Selmeczbánya vidékén előforduló eruptiv kőzetek korviszonyairól. Földt. Közl. 1901. 31. K. 289. l. - A Windgälla quarcz-porhyrjának koráról (dr. Schafarzik Ferencz társszerzővel). Földt. Közl. 32. K. 331. l. - Adatok a Godruhegység geologiájához. Földt. Int. Évi Jel. 1903-ról. - Geologia, főiskolai hallgatók számára. I. kötet. Selmeczbánya, 1903-4. - A Fichtelitről, mint az első monoklin heminosz osztálybeli ásványról. Földt. Közl. 34. K. 335. l. - Egy új víztartalmu normalis ferrisulfátról, a Jánositról. (Dr. Ernszt Kálmán társszerzővel.) Földt. Közl. 35. K. 76. l. - A gömörmegyei Vashegy és a Hradek környékének geologiai viszonyai. Földt. Int. Évk. 14. K. 3. f. - Einige Bemerkungen zu der Mitteilung des Herrn H. v. Staff »Zur Stratigraphie und Tektonik der ungarischen Mittelgebirge I. Gerecse-Gebirge.« Centralblatt für Min. Geol. u. Pal. 1905. 555. l. - Emlékbeszéd dr. Schmidt Sándor felett. Földt. Közl. 36. K. 165. l. - A Jánosit és a Copiapit közti különbségekről. (Dr. Ernszt K. társszerzővel.) Földt. Közl. 36. K. 186. l.

Braxatoris (Sladkovič) Károly, teszéri volt ág. h. ev. lelkész, szül. Korponán, 1807-ben. Tót nyelven három munkát írt, melyek egyike Luther kátéjának, másika az új testamentomnak fordítása, a harmadik pedig imádságos könyv.

Breznyik János, kir. tanácsos, a selmeczi ág. ev. liczeum egykori nagyhírű igazgatója, a ki 1848-ban tanári kathedrájáról, karddal az oldalán szólította fel tanítványait, hogy a haza védelmére siessenek, halála után pedig több százezernyi vagyonát a liczeumra hagyta, - szül. Ikladon, 1815-ben. Munkái: Tervezet a magyarhoni ág. hitv. evang. tanodák czélszerű elrendezésére. Pest, 1852. - A czigánynyelv elemei. U. o., 1853. - A selmeczi bányakerületi evang. liczeum tanári karának véleményadása a m. kir. kormánynak a gimnáziumokat és liczeumokat szervező tanterve ügyében. U. o. 1869. - A selmeczbányai ev. egyház és liczeum története. (Két kötet.) U. o., 1869.

Casse (De la) Beniamin Ignácz, bölcsésztudor, benedekrendi paptanár, szül. Nagymaroson 1815. nov. 2-án. Nagyszombatban, Pozsonyban, Győrött, Pannonhalmán tanárkodott. Meghalt Sopronban, 1875-ben. Önálló munkája csak egy volt: Elemi mennyiségtan. Pozsony, 1842. Közreműködött a Maár Bonifácz Világtörténetének a szerkesztésénél, továbbá egyházi lapokba dolgozott.

Cornides Péter, korponai származású orvostudor. Munkája: Orvostudori értekezés a keleti dögvész történettani vázlatáról. Pest, 1839.

Cselka Nándor, pozsonyi kanonok, szül. Vámosmikolán, 1834-ben. A theologiát Bécsben, a Pázmáneumban kezdte és Budapesten végezte. 1857-ben varbói, 1858-ban előbb újlaki, majd óbudai káplán és 1877-ben óbudai plébános. IX. Pius pápa 1871-ben saját aláirású brévével tüntette ki. 1872-ben pápai kamarássá lett és ugyanabban az évben a roveredoi tudományos akadémia tagjává választották. 2341882-ben a budapesti egyházkerület esperese, ugyanabban az évben felhévvizi prépost, 1890-ben pedig pozsonyi kanonok lett. Munkái: Egyházi beszéd, melyet a Szent László Társulat védszentjének ünnepén tartott. Budapest, 1869. - Egyházi értekezései szaklapokban jelentek meg. A »Religionak« előbb munkatársa, majd pedig (1869-1872) szerkesztője volt.

Csepreghy Ferencz, szinműíró, a Petőfi Társaság tagja, született Szalkán, 1842. augusztus 15-én; meghalt Görbersdorfban, 1880. február 6-án. A Sopron megyéből származó Győrössy Csepreghy családnak volt a sarja. Atyja, István, fűszerkereskedő volt Szalkán; fiát 14 éves korában asztalosinasnak adta Esztergomba, a hol Ferencz 1860-ban szabadult fel a tanonczkodás alól. Asztalosinas korában a gazdája kiküldte a rétre kecskét legeltetni; e pásztorkodása idejében olvasgatta Ferencz azokat a könyveket, a melyeket unokabátyja, Kovács József, a papnevelő könytárából szerzett kölcsön. Ezek a könyvek nyitották meg legelőször Csepreghy lelkét az irodalom számára. A mikor később Pestre került munkába, a katholikus legényegylet elnöke, dr. Szabóky, vette pártfogásába az éleseszű ifjút, a ki az egyesület összehevenyészett szinpadján többször föllépett. Ezidőtájt kezdett irogatni is; legelső művét (»Az elnök nevenapja«, szinmű két felvonásban) ezen a szinpadon adták elő 1862-ben. Egy évvel később Csepreghy Bécsbe települt át és ott írta a »Magyar fiúk Bécsben« czímű vígjátékát, mely először 1865-ben, az esztergomi, majd a budapesti legényegyesületben került előadásra és csak onnan jutott a Nemzeti Szinház műsorába, sikert aratva az ország első szinpadján. De Csepreghy egészsége egyre gyöngült, úgy hogy 1867-ben haza kellett térnie Szalkára pihenőre. 1868-ban azonban már újra Pesten találjuk őt, a hol öcscsével, Jánossal, önálló üzletet nyitott, a mely 1872-ig működött ebben az üzletben, mígnem az asztalos-mesterséget teljesen föladta és tehetségét egészen az irodalomnak szentelte. 1872. szeptember havában megnősült. Felesége, Ida, Rákosi Jenő huga, költői lelkével nagy hatással volt Csepreghy Ferencz írói munkásságára, a kit lelkesítve buzdított és nagyobb művek írására serkentett. A mikor 1875-ben Csepreghy a Népszinház titkára lett, megtalálta az igazi teret, a hol egész tehetségét kifejthette. Két évvel később már meg is kezdte azoknak a nagy sikereknek a sorozatát, a melyek nevét országos hírűvé tették. 1877-ben került szinre a »Sárga csikó« czímű népszinműve, melynek tőről metszett, zamatos magyarossága, színtiszta humora és hamisítatlan népies költészete az elsők közé emelte íróját. A következő évben (1878. nov. 22.) került bemutatóra »A piros bugyelláris« czímű másik jeles népszinműve, melynek derült humora, erős drámai szerkezete és mindvégig érdekes meseszövése a birálat legnagyobb elismerését vívta ki. Ekkor már Csepreghy dicsősége magaslatán állot és egyik műve a másikat követte. A népszinműről áttért a látványos darabok fajának művelésére is, melyek közül legjobb a »Strogoff Mihály« (1877.) Többi ehhez hasonló darabja: »Utazás a föld körül« (1876.) »Szép Meluzina« (1877.), »Két menyegzőn« (1878.), »Lumpáczius« (1878.), »Kolumbusz Kristóf« (1878.), »Perózes« (1887.), »A szép asszony kocsisa« (hátrahagyott műve.). Irt szomorújátékot is »Saul király« czímmel, melylyel a M. Tud. Akadémia pályázatán 235dicséretet nyert. Ugyanilyen az »Akbar szultán« czímű darabja. Az Akadémia pályázatán dicséretet aratott még a »Vizözön« czímű vígjátékkal. A sorvasztó kór azonban már ekkor nagyon aláásta Csepreghy egészségét és 1878. óta a munkájában is mérsékletet kellett tartania. Olaszország enyhe ege alá menekült, hogy gyógyulást keressen, de a kórságot többé nem lehetett útjában föltartóztatni. San-Remoból Csepreghy még humoros leveleket irogatott a »Nemzeti Hirlap«-nak, majd 1879. nyarán látszólag gyógyultan haza is jött; de az újra bekövetkezett ősz elől Görbersdorfba menekült, a honnan többé nem is került haza élve. Ez utolsó stáczióján még mindig reménykedett, hogy fölgyógyul; a tollát sem pihentette. Költői munkásságát kiegészíti egy szerény kötetre való költemény és egy regény, mely először a »Reform« czímű újságban jelent meg. Összes művei röviddel halála után öt vaskos kötetben jelentek meg.

Csepreghy János, kereskedelmi tanácsos, műasztalos, Csepreghy Ferencz testvéröcscse, szül. Szalkán 1844. decz. 12-én. Az asztalosmesterséget Esztergomban tanulta. Ferencz bátyjával együtt vándor-tanulmányútat tett Pestre, Bécsbe, Münchenbe, honnan 1867-ben hazajött. Ugyanazon év augusztus havában a pesti polgárok körében alakult bizottság, a közkiállítás tanulmányozása czéljából, kiküldötte Párisba. Azután üzletvezető lett Pesten, hol a kath. legényegylet dékánjává választották. 1868 őszén Ferencz bátyjával önálló asztalosüzletet alapított, mely csakhamar virágzásnak indúlt. 1873-ban a pesti asztalos ipartársulat megválasztotta elnökévé, a kereskedelmi és iparkamara pedig beltagjává, mely tisztségeket hosszú éveken át viselte. 1881-ben tagja lett a fővárosi törvényhatósági bizottságnak és ugyanazon évben polgártársai bizalmából Budapest-Ferenczváros képviselőjelöltje lett. Az 1885. évi országos kiállítás alkalmával a butor- és faipar-osztály juryjének elnöke volt; majd a koronás arany érdemkeresztet nyerte kitüntetésül. A magyar iparfejlesztés terén szerzett érdemeinek elismeréseül később kereskedelmi tanácsossá és az osztrák-magyar bank czenzor-kollegiumának tagjává nevezték ki. Számos társadalmi, szak- és politikai czikket írt, csaknem valamennyit jelentékenyebb lapba.

Csery József (Cseri), a budapesti egyetem könyvtárának őre és Zólyom vármegye táblabírája, szül. Korponán, 1807-ben. Előbb a piarista-rend tagja volt, de onnan kilépett és bölcsészetet, majd jogot végzett. 1833-ban kir. táblai jegyző, 1837-ben ügyvéd; 1838-ban a pesti egyetemi könyvtár írnoka lett és 1845-ben cenzor is volt. 1846-ban az egyetemi könyvtár őrévé nevezték ki. Meghalt Pesten, 1866. szeptember 23-án. Munkái: Carmen bucolicum honoribus spect. ac. gen. dni Stephanus Vedres, i. cottus Csongrádiensis tab. jud. assessoris... Allodii Vedresháza conditoris encaeniorum ibidem die 2. Julii 1829. Celebratorum in tesserum sinceri cultus gratique animi devotissime sacratum. Szegedini - Ecloga ill. ac. rev. dno Francisco Laicsak episcopo Magno-Varadiensi... dum lyceum et gymnasium Szegediense 20. julii anno 1829. inviseret, a philos. auditoribus humilime oblata. U. o. - Epicedium, quod in moestissimum aug. Francisci I. Austriae imperatoris et Hungariae etc. regis, die 2. martii 1835. vita pie functis obitum, piissimis ejusdem manibus sacrum esse voluit. Pestini. - Syllabus vocabulorum sub capitibus de generibus et declinatione nominum, nec non de praeteritis ac supinis verborum in grammaticae parte II. comprehensis occurentium, idiomate hungarico et germanico explanatorum. U. o., 1835. - Vocabula, in grammaticae parte III. occurentia, idiomate hungarico et germanico explanata. U. o., 1836. - Prosa versuum, de generibus et declinatione nominum, nec non de praeteritis ac supinis verborum et grammaticae classe II. regni Hungariae tradi solitorum; una cum subiectis vocabulorum hungarico et germanico idiomate significatibus. U. o., 1835. - Irt ezeken kívül nyelvtani szabályokat és a hangmértékről szóló szabályokat. A »Codex Diplomaticus« szerkesztésében munkatársa volt Fehér Györgynek. Historica c. r. scientiarum universitatis Pestiensis czímen négy kötetre terjedő kézírata maradt a budapesti egyetemi könyvtárban. Történeti és irodalmi czikkei az Uj Magyar Múzeum 1853-tól 1860-ig terjedő köteteiben, valamint a Győri Tört. és Rég. Füzetekben (1863-68.) jelentek meg. Nagyobb értekezése: »Korpona városának ismertetése« az utóbbi füzetekben és a M. Tud. Értekező 1862-ik évfolyamában látott napvilágot. »Hont vármegye régi tisztviselőinek emlékezete« czímű érdekes közleményét az Uj M. Múzeum 1860. évi II. kötetében találjuk.

Czikaeus Fülöp ág. ev. tanár volt Selmeczen. Munkái: Disputatio metaphisica nonnullis philosophorum sententiis opposita. Leutschoviae, 1659. - Dissertatio metaphisica de ratione formali entis. U. o. 1661.

Czvittinger Dávid, a magyar irodalomtörténetírás megindítója, született Selmeczbányán, 1673-80 között, meghalt ugyanott. 1743. márczius 18-án. Atyja, János, nemes tanácsbeli polgár volt. Iskoláit szülővárosában kezdte, azután theologiát hallgatott a berlini, strassburgi, tübingai, és altdorfi egyetemeken. A magyar írók életrajzának összegyűjtésére - mint e művének előszavában írja - az serkentette, mert látta, hogy minden nemzetben akadtak férfiak, a kik az írók nevét, életét és műveit összegyűjtötték és kiadták, csak nálunk nem találkozott még senki, a ki ilyenre vállalkozott volna. Mint úttörőnek, temérdek fáradságába és költségébe került a sok elszórt adat összegyűjtése. A segédeszközök, könyvek és források megszerzése miatt adósságba keveredett és végre az adósok börtönébe került. Ott fejezte be munkáját is. A carcer academicus-ból, 1713-ban, szökéssel menekült és hazajött szülővárosába, hol a jezsuiták befolyása alatt az evangelikus vallású tudós nem nyerhetett hivatalt; mindamellett jómódú polgárként halt el. Munkájának teljes czíme: Davidis Czvittingeri nob. Hung. Specimen Hungariae Literatae, virorum eruditione elarorum natione Hungarorum, Dalmatarum, Croatarum, Slavorum atque Transylvanorum. Vitas scripta elogie et censuras ordine alpbabetico, exhibens Accedit Bibliotheca Scriptorum qui exstant de rebus Hungaricis. - Francfurti et lipsiae Typis et Sumptibus Jod. Guil. Kohlesii, Univ. Altdorf. Typogr. Anno MDCC XI. (Betűrendben 296 magyarországi jeles ember, legnagyobbrészt író életrajzát foglalja magában.)

Dedinszky János idősb., ág. ev. lelkész, szül. Ledényben 1835-ben. 1876 óta darázsi pap. Munkája : Gyászbeszéd, melyet néh. Ruttkay István felett tartott. Nyitra, 1871.

Divald Adolf (Berencsi), erdész és szakíró, szül. Selmeczbányán, 1828. jun. 1-én. atyja kincstári erdőmester volt. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában fejezte be. A szabadságharczban hondvédtüzérként vett részt, azután az erdészeti akadémiát végezte Selmeczbányán. Előbb herczeg Koburgnak volt erdésze, majd állami szolgálatba lépett. 1862-ben, selmeczbányai kincstári erdőmesteri minőségében, Wágner Károlylyal együtt megalapította az »Erdészeti lapok«-at, mely vállalat a magyar erdészeti irodalom úttörője volt. Ez időben a kincstári erdők igazgatásának, az erdészeti akadémia, sőt még a magyar erdészeti egyesület hivatalos nyelve is német volt, nemkülönben az erdőtisztek nagy része is idegen levén, az új, magyar nyelvű szakfolyóirat alapítóinak az akkori intéző körök valóságos ellenséges indulatával kellett megküzdeniök. Az ebből származott hivatalbeli kellemetlenségek miatt Divald nemsokára kilépett az államszolgálatból és gróf Eltznél, Vukovárott, vállalt erdőmesteri állást. az alkotmányos korszak beálltával, 1867-ben, azonnal a kincstári erdőügyek élére állították, mely állásában előbb osztálytanácsosi, majd nemsokára miniszteri tanácsosi ranggal 1872 végeig maradt meg. Ez állásáról leköszönvén, a szlavoniai kincstári erdőségek értékesítése czéljából alakult részvénytársaság vezérigazgatója és annak feloszlatása után, Kismartonban, a herczeg Eszterházy-féle zárgondnokság erdőtanácsosa, utóbb pedig a herczegi uradalmak igazgatója lett, mely állásából azonban, betegeskedése miatt, 1889-ben nyugalomba vonult és Pozsonyba költözött. A halál Szombathelyen, 1891. nov. 14-én érte utól, a hol éppen látogatóban volt; onnan szállították a pozsonyi sírkertbe. Az erdészeti irodalom megalapítása körül kifejtett kiváló buzgósága elismeréséül Divaldot a M. Tud. Akadémia 1864. január 20-án levelező tagjává választotta, a királytól pedig, Berencsi előnévvel, magyar nemességet kapott. Irodalmi működésének javarésze az »Erdészeti Lapok«-ra esik, melynek nemcsak egyik megalapítója és tulajdonosa, hanem legszorgalmasabb írója is volt. Azután is, a mikor a lap az »Országos Magyar Erdészeti Egyesület« tulajdonába ment át és Bedő Albert szerkesztése alá jutott, mindvégig főmunkatársa maradt. Más lapokban is számos czikke jelent meg, irodalmi munkáit pedig gyakran Erdődi álnév alá rejtette. Munkái: Zur ungarischen Forstliteratur. Pressburg, 1861. - Az erdészetet illető legfontosabb mértékek és súlyok átváltoztatási táblái. Pest, 1862. - Segédtáblák erdészek és erdőbirtokosok, jószágigazgatók, gazdastisztek, mérnökök, építészek, fakereskedők és mindazok számára, kik a természettudományok 237gyakorlati alkalmazásával foglalkoznak. Selmecz, 1864. (Wágner Károlylyal együtt.) - A természettudományok és az erdészet. Pozsony, 1865. - Közgazdasági eszmetöredékek az erdészet köréből. U. o., 1866. (Erdődi Adolf névvel.) - A magyar birodalom államerdőségei kezelésének eredményei 1867-ig. Buda, 1868. - Észrevételek Missics János észrevételeire a temesi fakérdés ügyében. U. o., 1868. - Magyar-német és német-magyar erdészeti műszótár, Pest, 1869. (Wagner Károlylyal együtt.) - Lónyay Menyhért m. k. p. ü. miniszter urhoz... jelentése Mármaros, Ung és Liptómegye kincstári erdőségeiről. U. o., 1871. - Az orsz. m. gazd. egyesület megbizásából két erdészeti szakmunka szerkesztésével is foglalkozott, melyek elseje erdészeti tankönyv, a második erdészeti kézikönyv.

Divald József, királyi pénzügyi tanácsos, bányászati szakíró, Divald Adolf és Károly öcscse. 1846-ban a selmeczi akadémiában tanult; 1871-ben számtanácsos lett a kir. pénzügyminiszteriumban. Meghalt 1879. decz. 31-én Selmeczbányán 53 éves korában. A hazai bányászat történetét ismertető számos értekezése a »Hon«-ban (1867.); a »Bányászati és Kohászati lapok«-ban (1878.); A »Történelmi Tár«-ban (1878-79-1882-ben), valamint a »Századok«-ban (1880-ban) jelent meg.

Divald Károly, Adolf öcscse, szül. Selmeczbányán 1830-ban A szabadságharczot honvédként küzdötte végig, azután pedig a bécsi gyógyszerészeti tanfolyam végeztével, hat éven át Bártfán gyógyszerészkedett. Később a fényképészetre adta magát és Eperjesen, 1878-ban, felállította az első magyar fényképnyomati (fototipiai) műintézetet. A fototipiai műipar terén Divald az első úttörők közé tartozik. Meghalt Eperjesen 1897. november 7-én.

Domaniczky Antal, 1819-ben, Hontban vármegyei esküdt volt. Rudnay Sándor erdélyi püspöknek esztergomi érsekké és primássá való kineveztetésekor »A nemes magyar hazának örömérzései« czímmel üdvözlő munkát írt. Ezenkívül »A házasságról« czímmel dalokat költött. Kézirati munkája »Dórinak Klorinda ellen való panasza« a Nemzeti Múzeum kézirattárában található.

Dráb János, felsőbb népiskolai tanító Korponán. Munkái : Hontmegye földrajza. Selmeczbánya, 1883. - A magyarok története. N.-Szt.-Miklós, 1890. - Csanádmegye földrajza. U. o., 1890.

Dvornikovics Miklós (Teplai), 1716-ban Hont és Liptómegye alispánja volt. Munkája: Domus Spritualis conventus paulini. Cujus primi lapidis impositio dicata est honoribus, peractaque in Nostre. 2. Septembris, felicissimis auspiciis exc. ac. ill. dni comitis Stephani Koháry, Budae, 1725.

Edelmann Ottó, főgimnáziumi tanár, született Hegybáyán, 1860-ban. Több rendű lapba és folyóiratba számos tanügyi czikket írt.

Éder (Xaver) Ferencz jezsuita pap, szül. Selmeczbányán, 1727. márcz. 19-én. 1749-ben hittérítőként Amerikába vándorolt és Peruban a moxo népnek hirdette Isten igéjét. 1769-ben tért haza és Beszterczebányán plébános lett, hol 1773. ápr. 17-én meghalt. Munkája: Dexsriptio provinciae Moxitarum in regno Peruano quam e scriptis posthumus... annis XV. sacri apud ejosdem curionis digessit, expolivit, et adnotationibus illustravit abb. et consil. reg. Panius Makó. Budae, 1791. (Térképpel és 7 tábla rajzzal.)

Érdy (Luczenbacher) János, nemzeti múzeumi őr, jogi doktor, a m. tud. akadémia rendes tagja, született Szobon, 1796. szept. 19-én. Szülei Luczenbacher József és Czeczkó Mária voltak. Dédapja, a belgiumi eredetű, de magyarrá lett Luczenbacher család alapítója, a XVII. század végén telepedett le. Érdy János tanult Váczott, Esztergomban és Nagyszombatban, hol a benczésrendbe lépett; 1818-ban a rendtől megvált és a győri akadémián a jogtudományokat hallgatta. Deák Ferencz és gróf Majláth Antal tanulótársa volt. 1821-ben Pestre jött, hol jogtudorrá lett és ügyvédi vizsgát tett, de nemsokára a történeti és archeologiai tudományok felé hajlott. E szakmában végzett gazdag kutatásai és jeles munkái elismeréseűl, 1832. márcz. 9-én, a M. Tud. Akadémia levelező, majd ugyanazon év szeptember 9-én rendes tagjává választotta meg. 1840-ben az akadémia éremgyűjteményének őrévé lett. Mint elsőrendű éremismerőt és archeologot, József nádor 1846. márcz. 16-án a Nemzeti Múzeum régiségtárának őrévé nevezte ki; itt dolga volt a szétszórt és rendezetlen régiségtári gyűjteményt Budáról és a Ludoviczeumból a Nemzeti Múzeum épületébe átszállíttatni. 1860-ban a báró Sina Simontól ajándékozott uj butorokba szakértőileg berendezte azokat. 1847-ben Sopronvármegye táblabírája lett. 1848-ban családnevét 238»Érdy«-re változtatta, a fehérmegyei Érd község határában tőle felfedezett régiségek emlékére. 1837-1844-ig szerkesztette a M. Tud. Akadémia kiadásában megjelent Tudománytárt, a melyet becses adatokkal gazdagított. 1869-ben nyugalomba vonult és Budapesten, 1871. máj. 9-én fejezte be életét. Nagyszámú tudományos, különösen régiség-, érem- és pecséttani munkái részint külön füzetekben, részint a Tudományos Gyűjteményben és a Közhasznú Ismeretek Tárában, továbbá az ő szerkesztésében megjelent Tudománytárban és ennek okleveles toldalékában, a M. Tud. Akadémia Évkönyveiben és Értesítőiben, a M. Tört. Tárban és az archeologiai Közleményekben jutottak nyilvánosságra. Munkái: Propositiones ex universo jure nec non scientiis politico-cameralibus. Pestini, 1821. - Henrik portugáliai gróf magyar eredetének védelmezése. U. o., 1831. - Magyarország ekkorig ismeretes pénzei lerajzolva. Buda, 1842. - A szerb zsupánok, királyok és czárok pénzei. U. o., 1843. (23 rézmetszettel és egy táblázattal.) - Magyarországi Crouy nemzetségnek története. Bpest, 1848. - Sz. István első magyar király életírása Henrik regensburgi püspök szerint. Pest, 1854. - Erdélyben talált viaszoslapok. U. o., 1858. - A boszna és szerb régi érmek. (63 rézmetszettel és egy kőrajztáblával.) Buda, 1857. - Régiségtani közlemények. U. o., 1858. Erdélyben talált viaszos lapok (Tabulae Ceratae) és magyar őstörténeti vizsgálatok. Pest, (öt kőnyomattal) 1859. - Az újonnan megbírált magyarországi Crouy nemzetség négy okiratának időszámítása. U. o., 1861. - Erdély érmei. U. o., 1862. (24 réztáblával.)

Evva Lajos, a budapesti Népszinház igazgatója, született Fegyverneken, 1851. aug. 17-én. atyja földbirtokos volt, ki a szabadságharcz után másfélévi várfogságot szenvedett Olmützben. Iskoláit Szatmártt fejezte be és 1870-ben Budapesten tanári oklevelet szerzett. 1871-ben a Nemzeti Múzeum könyvtári osztályában nyert alkamazást és ott három évig működött. Ez idő alatt sok tanulságos és feltünést keltő törénelmi közleménye jelent meg a régi magyar zenéről és zenészetről. 1875-ben a Rákosi Jenő igazgatása alatt mgnyilt budapesti Népszinházhoz került napidíjasnak; itt egymásután irnok, gazda, ellenőr, titkár, rendező és drámabíráló lett. 1881-ben ő vette át a Népszinház igazgatását. 1889-ben nőül vette Rákosi Jenő hugát, Mártát. A népszinművek mellett a zene minden ágának széles tért nyitott a Népszinházban és nem egyszer versenyre kelt nagy művészek, világhirü énekesek, sőt egész operák szinrehozatalával és operai társulatok felléptetésével, mind a Nemzeti Szinházzal, mind pedig később az Operaházzal. Az operettek szövegeinek átdolgozásával és fordításával is sok munkásságot fejtett ki. Munkái: A csodálatos orvosság. Regény (fordítás). Budapest, 1872. - Carlo Broschi. Regény (fordítás). U. o., 1872. - a nemes leánya. Regény (fordítás). U. o., 1874. (Három kötet.) - A francziák Milánóban vagy Az ezreddobos leánya. Operette, zenéje Offenbachtól. Dura Alfréd és Chivot Henri után fordítás. U. o., 1880. (Fái I. Bélával együtt.)

Fábián János, esztergomi cz. kanonok, született 1832-ben, Sirákon. 1855-ben segédlelkész Nagyölveden, 1858-ben az esztergomi papnevelőben tanár, 1862-ben alsószemerédi, 1874-ben esztergom-vizivárosi, 1880-ban érsekujvári plébános és 1882-ben esztergomi cz. kanonok. Munkái : Gróf Nádasdy Ferencz néh. kalocsai érsek élete. Pest, 1854. - Első vagyis Nagy sz. Gergely pápa lelkipásztorkodásának könyve. U. o., 1858. - Felelet a helv. hitv. atyafiaknak. Esztergom, 1869. - A vatikáni szent zsinat. Pest, 1872. - Constitutionis dogmaticae ss. concilii Vaticani. Esztergom, 1877. - Érsekujvár hajdan és most. U. o., 1888. - Szerkesztette: »Az Isten igéje szentbeszédekben« czímű folyóiratot, 1876-tól 1880-ig. Folyóiratokban és lapokban számos történelmi és egyházi közleménye jelent meg, melyekből különösen kiemeljük az alsó- és felsőszemerédi, viski, egeghi, börzsönyi, gyerki, pereszlényi és felsőzsemberi plébániák történetét, melyek a »Magyar Sion« 1864-től 1868-ig terjedő évfolyamaiban jelentek meg.

Fail Attila, bölcseleti doktor, gimnáziumi igazgató-tanár, született Selmeczbányán, 1838-ban. Értekezést írt: »A nap és annak mozgása, összefüggésben azon befolyással, melyet a nap futása az árnyék mozgására gyakorol« czímmel.

Faller Károly főiskolai tanár, főbányatanácsos, szül. Selmeczbányán 1857-ben, a hol atyja a bányászati és erdészeti akadémián szintén tanár volt. A fémkohászati szakiskolát 1878-ban végezte és akkor a nagybányai bányaigazgatósághoz gyakornokká nevezték ki. Állami szolgálatát a horgospataki ezüstkohónál kezdte meg, a hol gyakornoki minőségben a kohó vezetésével bizták meg. 1880-ban visszakerült 239Nagybányára, majd Kapnikra a kohó- és lugzóműhöz küldték ki az akkoriban végzett kisérletek ellenőrzésére. 1881-ben a budapesti főfémjelző- és beváltóhivatalhoz helyezték át. 1882-ben a selmeczi középponti kohóhivatal kémlésze lett és még ugyanazon évben a selmeczi kir. bányaiskolához a kohászat tanárává nevezték ki, mely állásában kilencz évet töltött és ez idő alatt bő alkalma nyílott a hazai bányák és kohók tanulmányozására. 1891-ben a selmeczi középponti ezüstkohó üzemvezetője lett; 1892-ben a tajói rézkohóhoz főnöki minőségben helyezték át, majd a kohó beszüntetése után, 1893-ban, a selmeczi bányakerületi vegyelemző hivtalhoz osztották be. 1894-ben kohófőmérnökké lépett elő és Aranyidkára küldetett, a hol a foncsorműnél a hivatal főnöke lett. Ugyanez év végén a selmeczbányai m. kir. bányászati akadémián a fémkohászati tanszékre hivták meg. A külföldi nevezetesebb kohóművek tanulmányozására a kormány ismételten kiküldte Ausztriába, Németországba, Olaszországba, Svájczba, Franczia- és Angolországba, Belgiumba, Hollandiába és Svéd-Norvégországba. Irodalmi működését sok czikke, eredeti tanulmányai és útleirásai teszik nevezetessé. Főbb munkái: A fémkohászattan kézikönyve. (Négy kötetben.) - Földünk jégkora. Term. K. 267. l. - A vas geológiája. Geolog. L. XX. k. - A fémek olvasztásáról elektromos uton. 1885. - A tellur. 1889. - Az újabb robbanó anyagokról. 1889. - Az aluminium. 1896. - A selen magatartása az elektromos áramkörben. 1897. - Utazási jegyzetek Németországban és Belgiumban. 1899. - Elektromos hőfejlesztés. 1899. - A skandináviai félsziget bányászati és kohászati viszonyai. 1901. - Tanulmányok a metallografia terén. 1903. - A keményólom mikrostrukturája. 1905. - A rézoxidulnak hatása a rézre. 1905. - Fémvegyületek synthesise, fémekben való oldás és kristályosodás útján. 1906. - A selmeczi salakolvasztási salak mikroszkopiai szövege. 1906. - A fémek kolloidális állapotáról. - És számos más értekezés. - Jelen munka számára a fémkohászatról írt tanulmányt.

Farbaky (Árvanagyfalvi) István György Imre, volt orsz. képviselő, m. kir. főbányatanácsos, szül. Nyiregyházán 1836-ban. Tanulmányait a selmeczbányai bányászati és erdészeti akadémián végezte; 1859-ben ugyanott tanársegéd, majd 1867-ben rendes tanár, 1876-ban pedig igazgatója lett az intézetnek. 1892-ben a selmeczbányai választókerület orsz. képviselővé választotta, miért is előbbi állásától megvált és nyugalomba vonult; ugyanakkor a vaskorona-renddel tüntették ki. Nagy érdemei vannak a bányászat körül és kiváló tevékenységet fejtett ki a szakoktatás, valamint a szakirodalom terén is; a »Bányászati és Kohászati Lapok«-nak 1882-1892-ig szerkesztője volt. Sokat utazott a külföldön, 1900-ban a párisi kiállításban a bányászati csoport jury-ében közreműködött. 1904-ben a király »Árvanagyfalvi« előnévvel a magyar nemességet, nejének szül. Fajkürthi és Kolthai Kürthy Piroskának pedig, mint a selmeczbányai vöröskereszt egylet elnökének, a II. oszt. Erzsébet-rendet adományozta. Tevékenységének bővebb méltatása szabolcsmegyei kötetünkben található. F. I. jelenleg is ügyvivő alelnöke az Országos Bányászati és Kohászati egyesületnek, s tagja az Orsz. Iparoktatásügyi Tanácsnak és az Orsz. Vámügyi Tanácsnak, valamint Selmecz-Bélabánya város törvényhatósági bizottságának. A Selmeczbányai ág. h. ev. egyháznak és liczeumnak felügyelője, a kaszinónak elnöke.

Farkass Róbert, volt földmívelésügyi miniszteri fogalmazó, született 1858-ban, Fegyverneken. Jelenleg a székesfővárosi kir. adófelügyelőségnél pénzügyi titkár. Munkái: A m. kir. földtani intézet. Budapest, 1881. - A m. kir. földtani intézet könyv- és térképtárának czímjegyzéke. - Az 1885. évi budapesti országos kiállítás bányászati csoportjának részletes katalógusa. U. o. 1885. - Mezőgazdasági statisztikai intézményeink érdekében. U. o. 1892. - Agrárius reformkisérletek Magyarországon és Ausztriában. Budapest, 1901. - Az egyenes adók reformjáról. Budapest, 1902. - Államhitel- és adóreform-ügyünk az utolsó 10 évben, Budapest, 1905. - Románia és a zsidók, Budapest, 1904. - Ezeken kívül számos közgazdasági és poltikai czikket és értekezést írt.

Feger József (Placidus) benedekrendű pap-tanár, pápai titkos kamarás, szül. Selmeczen 1804-ben. Tizenegy vallásos tárgyú munkát írt német nyelven.

Fehér Ipoly Kálmán dr., a pannonhalmi szent Benedek-rend főapátja, született 1842 ápr. 11-én, Visk községben, a hol atyja gazdatiszt volt. Korán árvaságra jutott és elemi iskoláit atyai nagybátyjánál, a csallóközi Nagymegyeren, a középiskolákat pedig Komáromban és Győrött végezte. 1858-ban lépett a rendbe, 240a hol a tanári és papi kiképeztetését nyerte. Már növendék korában jelét adta a fizikai szakra való rátermettségének. 1865-ben szentelték pappá, de már 1864-ben megkezdte tanári működését, 1866-tól kezdve nyolcz éven át a fizikát és a számtant tanította Pannonhalmán és 1869-ben megszerezte a középiskolai tanári képesítést is. 1874-ben az esztergomi főgimnázium igazgatója lett. Érdemei elismeréséül ő felsége 1881-ben a Ferencz József-rend lovagkeresztjével díszítette fel, egy évvel később pedig a szegedi tankerület kir. főigazgatója lett. A kormány megbizásából, hosszabb tanulmányutat tett 1885-ben Bajorországban, 1889-ben pedig a Keleten, Szerbiában és Bulgáriában. Terjedelmes tanulmányt is írt Bajorország középiskolai oktatásügyéről és Szerbia középiskoláiról, ez utóbbi a Közoktatási Szemlében és külön füzetben, szerb nyelven is megjelent. Ez érdemeiért a szerb kormány a Száva-renddel tüntette ki. A tanügyi mozgalmakban állandóan résztvett, nem csak szóval, a közokt. miniszteriumban tartott tanácskozásokon, hanem tollal is. Végre, 1892. márczius 18-án, a szent Benedek-rend pannonhalmi főapátja lett, mely díszes főpapi polczon a mostani herczegprimásnak méltó utóda. Tudományos érdemeinek méltánylásáúl, a Magyar Tudományos akadémia 1896-ban tiszteletbeli tagjává választotta meg, a budapesti egyetem hittudományi kara ugyanekkor theologiai doktorrá kebelezte be, a kormány kinevezte az országos közoktatási tanács másodelnökévé, ő felsége pedig a II. osztályú vaskorona-renddel és 1904-ben a valóságos belső titkos tanácsosi czímmel tüntette ki. Főpásztori joghatóságának újabban szerzett díszjele, mely utódaira is átszáll: a violaszínű biretum.

Czikkei és értekezései a »Vasárnapi Ujság«-ban: A fényképészet népszerű ismertetése. 1865. - »Viczay Héder, hédervári gróf«. 1874. - a »Hazánk és Külföld«-ben: Szent István palástja és Alvilági képek. 1867. - a »Gyógyszerészeti Hetilap«-ban: Műszavaink ügyében. 1867. - a »Magyar Természettudományi Társulat Közleményei«-ben: A szél hatása kéményeinknél. 1867, - a »Magyarország és Erdély Képekben«-ben: Pannonhalma. 1867. - az »Idők Tanujá«-ban: Naplótöredék Pázmándi Horváth Endrétől, a magy. tudós társaság alakulása idejéből 1867. - a »Hétfői Lap«-ban: Néhány szó a népszerü felolvasások érdekében. 1868, - a »Magyar Orvosok és Természettudósok munkálatai«-ban: XIII.«: Az alchemie szerepe a természettudományok fejlődése történetében. 1869. - és Poggendorf kettős megosztású villanygépe, - a »Természettudományi Közlöny«-ben: Mi a láng és honnan veszi világító erejét? 1869, - a »Középtanodai Tanáregyesület Közlönyé«-ben: Gramma delej-villanygépe. 1875, - a »Győri Közlöny«-ben: Borászatunk érdekében. 1872. - Az utolsó Héderváry. 1874. - Programm-értekezései, az esztergomi róm. kath. főgimnázium 1877, 79 és 80-iki Értesítőiben: A főgimnáziumi segélyző egylet alakulása és Az esztergomi új főgimnázium építése.

Önálló munkái: Felsőbb mennyiségtan elemei. Esztergom, 1871. - Természettani műszótár. Pannonhalma, 1871. - Kisérleti Természettan. Budapest, 1872-1904. években kilencz kiadást ért. - A vegytan alapvonalai. Budapest, két kiadás 1874-ben és 79-ben. - A vegytan rövid vázlata. Budapest, 1872 és 78. - Győr, Pannonhalma, Hédervár. Győr, 1874. - Győrmegye és város egyetemes leirása. Győr, 1874. - A bajor középiskolák szervezete és eljárása. Győr, 1874. - A Közoktatási Tanács reformja. Budapest, 1889.

Szerkesztette a Napi Közlönyt, az orvosok és természetvizsgálók 1874. évi aug. 19-27. között Győrött tartott XVII. nagygyűléséről (dr. Siklósy és dr. Buzinkay titkárok közreműködésével), valamint ugyanezen nagygyűlés évkönyvét 1875-ben. Az Egyetemes magyar Encyclopaediában F. I. jegygyel, pannonhalmára és a szent benedekrendiek történetére vonatkozó több czikke jelent meg. Képmását a győrmegyei kötetben közöljük.

Fekete Lajos főerdőtanácsos, főiskolai tanár és erdészeti író. Született Tordán 1837. július 18-án. A selmeczbányai bányászati és erdészeti akadémiát 1859-ben végezte. Előbb a kolozsvári bányászati és erdészeti igazgatóságnál lett gyakornokjelölt. 1862-ben erdészeti államvizsgát tett, 1867-ben Selmeczbányára helyettes segédtanárnak, 1869-ben ideiglenes erdésznek, 1871-ben rendkivüli tanárnak, 1878-ban rendes tanárnak, 1881-ben erdőtanácsosnak, 1891-ben akadémiai aligazgatónak neveztetett ki s az erdészeti szak elnökévé választatott meg: a miniszterium ugyanekkor az erdőrendezés, erdőértékszámítástannak, az erdészet statisztikájának, történetének és irodalmának előadásával bízta meg. 1894-ben főerdőtanácsos lett és a jelen évben nyugdíjaztatását kérelmezte. 241Irodalmi tevékenységét és termékenységét az »Erdészeti Lapokban«, a »Közgazdasági Közlöny«-ben és az »Erdélyi Gazdá«-ban megjelent számos czikkein kivül bizonyítják a következő kiváló nagyobb Munkái: A közerdész. (Illés Nándorral együtt.) Ezen mű 200 frt pályadíjat nyert az országos erdészeti egyesülettől. -Erdőértékszámítástan. - A mezőség kopárainak befásítása. Az erdélyi gazd. egyl. által 50 aranynyal jutalmazott mű. - Az erdővédelem körvonalai. - Erdészeti rovartan. - Beszélgetés az új erdőtörvényről. - Az emberi trágya a mezőgazdaságban. (Társszerzője: Nickel Zsigmond.) Az Erdélyi Gazdasági Egylet által jutalmazott pályamű. - Erdészeti talajtan - Az erdőbecsléstan kézikönyve. (Társszerző: Soltz Gyula.) Az orsz. erdészeti egylet által 100 aranynyal jutalmazott pályamű. - A tölgy és tenyésztése. Az orsz. erdészeti egyl. által 100 aranynyal jutalmazott mű. - A Magyarországon előforduló több fanemek csemetéinek természete és ültetése. - Erdészeti növénytan. (Magócsi Dietz Sándor és Rejtő Adolf közreműködésével.) Az orsz. erdészeti egylet által 200 aranynyal jutalmazott pályamű. - Az erdei vetésről és ültetésről, 40 aranynyal jutalmazva. - Szálaló erdők berendezése. - Erdészeti nyereség-számítástan. - Erdőrendezéstan. - Irta továbbá az orsz. erdészeti egyesület megbízásából: Az erdők berendezése, A vágásra érett erdő kihasználása, Az erdők felújítása, Az erdők ápolása és a Népszerű erdészeti növénytan czímű füzeteket. Szerkesztette és részben írta a »Pallas Lexikona« erdészeti czikkeit.

Ferenczy György plébános, szül. Nagymaroson, 1852-ben. Munkái: A pápa világi uralma. Pest, 1872. - A jezsuiták. U. o., 1872. - A sajtó. U. o., 1872. - Az élet kenyere. Imádságos és énekes könyv. Bpest, év n. - lelki hangzatok. Imádságok és elmélkedések. Winterberg, 1888. - Áhitat szava. Imakönyv. U. o., év nélkül. - Ifjúság kalauza. Imakönyv. U. o., év nélkül.

Fitkovini András, hont vármegyei származású ág. ev. lelkész; tanulmányait 1642-ben a wittenbergai egyetemen végezte. Munkája: De justificatione hominis peccatoris coram deo; praes. D. Casparo Kirchmaiero. Vittebergae, 1697.

Fradelius Péter, bölcseleti doktor, prépost és a prágai egyetem bölcselettanára, selmeczbányai származású volt. A XVII. század tudósai között elsőrangú helyet foglalt el. Munkái: Musa Pulla vetustiss: academiae Pragensis in exequiis nobilis et spectatissimae matronae Annae Mariae Seeliae magni illius jureconsulti et Bohemorum patroni D. Gregorii Remi... conjugis quae 1617. 26. nov. stylo Julianno in Vera Dei invocatione expiravit, collecta et publicae luci data. Pragae, 1608. - Galli Gallinacei encomium e diversis auctoribus collectum. U. ott, 1620.

Gaitner Tivadar, kereskedő, a selmeczi kereskedő-testületnek több évig elnöke, a takarékpénztárnak igazgatója, és tb. városi tanácsos volt, meghalt Selmeczbányán, 1893-ban. »Napló-jegyzeteim« czímmel a szabadságharcz eseményeit írta meg.

Gál András, ev. ref. lelkész, szül. 1764-ben Ipolypásztón. A sárospataki főiskolában előbb tanár, szenior, majd könyvtárnok volt. Husz évig lakott a kollegiumban, azután a jenai egyetemre ment, a honnan visszatérvén, 1799-ben a gönczi, 1811-ben pedig az alsóvadászi ev. ref. egyház lelkésze lett, és utóbbi helyén, 1828-ban, meghalt. Munkái: Szomorú, de mégis örvendetes utazás. Lőcse, 1792. - Burghaim a maga gyermekei körében. Kassa, 1802.

Gallovich István, járásbirósági albiró, szül. 1858-ban, Ipolyságon. Elbeszélései, rajzai, lírai és leíró költeményei, humorisztikus apróságai 1880 óta neve alatt, előzőleg G. I., G-ch I-n. jegyekkel jelentek meg fővárosi, de leginkább vidéki lapokban.

Gáspár Imre, író, hírlapiró és költő, született Nagycsalomián. atyja, Gáspár György, hont megyei szolgabíró és tőrölmetszett magyaros zamatú népdal-író volt, a ki többek között az országosan népszerű »Békót tettem kesely lovam lábára« és »Ne nézz rám, ne nevess« kezdetű dalokat is költötte. Fia, Imre, Pesten, Selmeczbáyán, Rimaszombatban és Pozsonyban tanult, de négy évi súlyos betegsége megakadályozta iskolái befejezésében. A tót irodalomból fordított és eredeti költeményivel már 1871 óta szerepel a »Vasárnapi Ujságban«, a »Fővárosi lapok«-ban és egyéb hirlapokban. 1872-ben Budapestre telepedett és kizárólag az irodalomnak élt. a fővárosban irodalmi társulatot is alapított, melynek dr. Zavodszky (Széchy) Károly, Ballagi Géza, Dolinay Gyula, Benedek Aladár, Márki Sándor és Kvassay Jenő is tagjai voltak. Belmunkatársa volt több budapesti lapnak, így 1882-83-ban 242és ismét 1890-ben a »Pesti Napló«-nak; ugyanannak 1891-ben helyettes szerkesztője lett. alapította a »Debreczeni Hirlap«-ot, 1892-ben pedig a nagybecskereki »Torontál« czímű napilap társszerkesztője lett, végül 1893 eleje óta, Vértesi Arnolddal együtt, a »Debreczeni Ellenőr« czímű napilap szerkesztője. Munkái: A bálkirálynő dalai. Pest, 1872. - Válogatott költemények. U. o. 1876. - Babérok. U. o. 1877. - Uj nemzedék. (Költészeti gyüjtemény.) Nagyvárad, 1877. - Kri-Kri Naptár. Budapest, 1877. - Dalok az időnek. U. o, 1877. - Ujabb dalok az időnek. U. o., 1878. - Hazánk tót népe. (A tót nép. A tót költészet.) U. o., 1879. - Krími sonettek. Miczkievicz után lengyel eredetiből fordítva. U. o., 1880. - A harang. Schiller Frigyes után fordítás. U. o., 1880. - A világirodalom története. Scherr János és mások után átdolgozva. U. o., 1881. - Szerkesztette még a »Cigarette« czímű élczlapot 1877-ben; a székesfejérvári »Szabadságot« 1881-től 1883-ig; a »Debreczen« czímű napilapot 1885-ben; a »Debreczeni Hirlap«-ot 1890-1891-ben. Költeményei közül németre Steinacker fordított a bécsi »Dichterstimme« számára, tót nyelvre pedig Sladkovics az »Orol«-ban.

Gerenday Tivadar, m. kir. honvédalezredes és tanár, szül. 1847-ben Középtúron. Kora gyermeksége óta katonai nevelésben részesült. 1866-ban hadnagyi ranggal a hadseregbe lépett. A custozzai csatában a 39. sz. Don Miguel ezredben harczolt, Monte-Crocenál megsebesült és a katonai érdemkeresztet nyerte el. Később Boszniában is harczolt és részt vett a Dolna-Tuzla melletti ütközetekben, a hol nehéz lősebet kapott. Felgyógyulása után átlépett a hovédséghez és 1880. óta a Ludovica Akadémiában tanárkodott. Hadtörténeti és hadászati czikkei a Ludovica Akadémia közlönyében jelentek meg.

Gerhárt György (Királyfalvai) magánzó és hirlapíró, született Dacsókeszin, 1834-ben. A selmeczi bányászati és erdészeti akadémiát végezte, azután magánmérnöki gyakorlatot folytatott. 1868-ban hontvármegyei aljegyző lett. 1885-ben visszalépett a közpályáról. 1886-ban Budapestre költözött, a hol az irodalomnak szentelte életét. Munkái: Flóra. Regény. Budapest, 1890. - A piktorék leánya. U. o., 1891. - A Papách-család szerencséje. Elbeszélés. U. o., 1891. - A kicserélt feleség. Regény. U. o., 1891. - A húnok és a magyarok története. U. o., 1894. - Továbbá »Szondi« czímmel öt felvonásos tragédiát és »Bűnös-e Magdolna?« czímmel regényt írt. Szerkesztette Ipolyságon a »Honti gazdá«-t (1875-1885.), továbbá a »Haladás« czímű mezőgazdasági és kereskedelmi havi közlönyt Budapesten (1892.). 1893 óta a »Magyar Egyesület értesítőjé«-nek a főmunkatársa.

Gregersen Gudbrand, nagyiparos és építővállalkozó, hontmegyei nagybirtokos, kinek nevéhez hazánk számos technikai alkotása fűződik, született 1824-ben, a norvégiai Modumban. Hazánkba 1847-ben költözött, tehetségén kívül magával hozván fajának erős munkabirását és szívósságát. Csakhamar jó magyarrá lett és a szabadságharcz alatt hazánk igaza mellett küzdött. A szabadságharcz leveretése után alapította a Gregersen G. czég ácsüzletét és faipari telepét, s azt kiváló szakértelmével elsőrendű, hatalmas vállalattá fejlesztette. A czég ma Gregersen G. és Fiai név alatt nemcsak az országban, hanem a külföldön is ismeretes és mindenkor elismerést szerzett a magyar iparnak. Gregersen Gudbrand több nagy vasútat és számos modern hidat épített. Nagy érdemei vannak az árvíztól elpusztított Szeged újjáépítése körül és ezért, valamint a közjó terén szerzett érdemei elismeréseül Saági előnévvel, magyar nemességet és utóbb több rendjelet kapott.

Grueber (Gruber) Antal, jezusita paptanár, született Selmeczbányán, 1700-ban. Munkája: Historia Thaumaturgae Virginis claudiopolitanae auditoribus oblatus. Claudiopoli, 1736.

Grünwald Béla, publiczista, szül. Szentantalon, 1893. decz. 2-án, meghalt Courbevoiban (Páris mellett) 1891. május 14-én. Tanulmányai befejezése után huzamos ideig külföldön, de különösen Francziaországban tartózkodott, a honnan hazatérvén, Beszterczebányán telepedett le. 1867-ben Zólyomvármegye főjegyzője, 1871-ben alispán, 1878-ban Beszterczebánya város orsz. képviselője lett. A vármegyei életben jeles reformátor volt; különösen sokat tett Zólyom vármegye magyarosításáért a pánszláv érdekek elnyomásával. Tapasztalatait több röpiratban fejtette ki, melyek között az 1898-ban megjelent »Felvidék« méltó figyelmet keltett. Ugyanilyen hazafias és reformáló törekvések vezették őt az országgyülésen is, a hol Apponyihoz csatlakozott. Híve volt a közigazgatás államosításának és a nemzeti egység tudatos kiépítésének. Szónoklatai csakhamar hírre emelték a nevét, de az elvei megvalósítását nem érte el. A közigazgatási jog 243keretébe vágó számos értekezésein kívül munkái: Közigazgatásunk és a magyar nemzetiség. Budapest, 1874. - Közigazgatásunk és a szabadság. U. o., 1878. - A felvidék. Politikai tanulmány. U. o., 1878. - A törvényhatósági közigazgatás kézikönyve. U. o., 1880. - Három kötet. - Kossuth és a megye. Válasz Kossuth Lajosnak. U. o., 1885. - Régi Magyarország. 1711-1825. U. o., 1888. - Az új Magyarország. Gróf Széchenyi István. U. o., 1890. - Zólyom-megye. U. o., 1891.

Gyürky Antal (Gyürkii), kir. kataszteri felügyelő és kiváló közgazda, Gyürky István vármegyei főügyész és Madách Anna fia, szül. Felső-Szelényben, 1817-ben. Előbb kadét volt a 3-ik huszárezrednél, ezt a pályát azonban, egy szilaj lóról történt szerencsétlen leesése következtében szenvedett sérülése miatt, egészségi tekintetekből kénytelen volt abbahagyni. 1836-ban Hont vármegye tiszteletbeli aljegyzője, majd csakhamar esküdt és szolgabíró lett. Ugyanekkor lépett fel az irodalom terén is. Szülővármegyéje nemsokára rendes főjegyzőjének választotta és ezen a pályán 1848-ig működött. A szabadságharcz bekövetkeztével azonban ő is fegyverrel cserélte fel a tollat és először a honti nemzetőrség parancsnoka volt, majd a rendes honvédséghez lépvén át, Görgei maga mellé parancsőrtisztnek nevezte ki. A világosi fegyverletétel után őrnagyként jött haza. Az abszolutizmus szomorú napjai leszorították egy időre a hivatali pályától. Birtokának rendezése után Budapestre költözködött, hogy itt nagyobb körben, nagyobb sikerrel működhessék az eszméi kifejtésén és terjesztésén. Majd egész lelkesedésével a borászat felé fordult, azt fejlesztette munkáival és lapjával. Az alkotmányos élet felderültével 1867-ben, a kormány megbízásából Entz Ferencz kiséretében az ország bortermelő vidékeit utazta be és tapasztalatairól terjedelmes memorandumban tett jelentést. Ugyanekkor szülővármegyéje törvényszéki bírónak választotta meg; később ugyanott szőlőváltsági jogbiztos, majd árvaszéki elnök lett, míg az újonnan rendezett kataszterhez Beszterczebányára felügyelőnek nevezték ki. Ez utóbbi állásától 1880-ban vált meg, irodalmilag azonban mindvégig működött. Meghalt Dorogon 1890. évi jul. 31-én. A sz. Szilveszter-rend vitéze, a német lovagrend Mária-kereszt tulajdonosa, a Szt. István-társulat örökös alapító tagja. Közgazdasági szakczikkei, melyek köteteket adnának, leginkább szaklapokban jelentek meg. Munkatársa volt az »Egyetemes M. Encyclopaediának«. Munkái: A tagosításról. Budapest, 1853. - Vinczellérek könyve. U. o., 1856. - Cselédbarát. Szombathely, 1856. - A szőlőművelés és borkezelés ujabb elvei. Pest, 1860. - Borászati vegytan. U. o., 1858. - Borászati szótár, Pest, 1861. - Hangok a Renanismus ellen. U. o., 1864. - Gyakorlati útmutatás, miként kell eljárni a szőlő-dézsmaváltság keresztülvitelénél. U. o., 1869. - Magyar polgári jogok és kötelességek ismertetése. U. o., 1872. - Az új szolgabírói hivatal kézikönyve. U. o., 1872. - Igaz-e Darvin tana az ember eredetéről? U. o., 1873. Ötvennégy év Hont vármegye történetéből 1829-től 1874-ig. Vácz, 1875-1883. - Népszerű magyarázata a földadó szabályozására vonatkozó 1875: VII. t.-cz.-nek. Budapest, 1875. - Borászatunk reformjai. Vácz, 1879. - Naplótöredékek egy falusi lelkész hátrahagyott írásaiból. U. o., 1881. - Gazdasági mellék-iparágak. Budapest, 1888. - A gyümölcs értékesítése. U. o., 1889. - Az előhaladt borkezelés és pinczegazdászat. U. o. 1889. - Védekezés a filloxera és a szőlőgomba ellen. U. o., 1890. - Szerkesztette és kiadta Pesten, 1857-ben, a »Szőlőszeti és Borászati Közlemények«-et és 1858-tól 1861-ig a »Borászati lapok«-at, majd ennek folytatását, a »Borászati és Kertészeti Füzeteket«, 1869-70-ben. Irt 1867-re »Borászati Naptár«-t, 1870-ben »Kataszteri Kalauzt«.

Haan Rezső, ügyvéd, régi honti nemes család ivadéka, Haan Károly vármegyei táblabíró fia, szül. Kistúron, 1838-ban. Gimnáziumi tanulmányait Esztergomban 244és Selmeczen végezte; a jogot a budapesti egyetemen hallgatta, azután ügyvédi gyakorlatra Balassagyarmatra ment, a hol az irodalommal kezdett foglalkozni. 1861-ben Hontvármegye első aljegyzője lett, de az alkotmányos élet megszüntével hivataláról leköszönt és Esztergomba ment, hogy kizárólag az irodalomnak éljen. 1864-ben nőül vette Andrássy Mihálynak, Esztergom vármegye egykori alispánjának leányát, Szidóniát. Esztergom vármegye tiszt. főjegyzője és a középponti választmány jegyzője lett. Kiváló szorgalommal tanulmányozta a klasszikusokat és legtöbb hajlama volt a költészet iránt. Első munkája a szépirodalmi Közlönyben jelent meg (1858), ezt csakhamar követte a többi. Alapította és szerkesztette az Esztergomi Közlönyt és a Hontmegyei Hirlapot. Kisebb dolgozatait Almai Rezső és Siófoki álnevek alatt adta ki. Önálló munkája: A szebb idők emléke. Esztergom, 1863.

Haiczl Kálmán egyházjogtudor, esztergom-főegyházmegyei pap, született 1866-ban Selmeczbányán. a hittudományi szakot Esztergomban végezte és 1889-ben pappá szentelték; ugyanazon évben herczegprimási levéltárossá és szertartóvá, 1892-ben érseki főszentszéki jegyzővé nevezték ki, 1893-ban pedig hasonló minőségben a budapesti érseki szentszékhez helyezték át. 1894-ben a budapesti tudományegyetemen egyházjogtudori oklevelet nyert és ugyanazon évben a garam-szentbenedeki plébániát nyerte el. Számos rövidebb tanulmányon és czikken kívül önálló munkái: A szentszéki holttányilvánítási eljárás. Esztergom, 1894. - Simor János kisebb alkalmi beszédei. Budapest, 1894. - Boissarie. Lourdes története orvosi szempontból. Esztergom, 1896. - Páduai szent Antal. U. o. 1899 - Felfüggesztés ex informata conscientie. Budapest, 1902. - Sz. József, Esztergom, 1905.

Hainrich János Gottfried selmeczbányai származású volt és külföldi egyetemen tanult; Coryli Sámuel Disputatio historico exegetica (Jenae, 1693.) czímű munkájába latin elegiát írt. A pozsonyi ág. ev. lyceum könyvtárában őrzik az emlékkönyvét, mely heraldikai tekintetben figyelemreméltó, mert számos hontmegyei család ügyesen színezett czímerét tartalmazza.

Halász Ferencz író és lapszerkesztő. Született Ipolyszalkán, 1867-ben. Jogi tanulmányai befejezése után ügyvédi gyakorlatra ment, majd Hont vármegye közigazgatási szolgálatába lépett. Jelenleg vármegyei árvaszéki ülnök. Fővárosi és vidéki lapokban sűrűn jelentek meg költeményei és elbeszélései. 1895-ben tulajdonosa lett a Frits Lászlótól az évben megindított Ipolyvölgyi Hirlap czímű lapnak, melyet kezdetleges mivoltából a hasonló vidéki lapok átlagos mértékén fölülemelt, s azóta Honti Lapok czím alatt szerkeszt. A Honti Lapok a nemzetiségektől határolt vidéken, erősen hazafias szellemével és a nemzetiségi fészkelődések állandó ostorozásával, teljesít hivatást.

Haliczky András Frigyes, bölcsésztudor, szül. Báthban, 1753-ban. Bécsben theologiát végzett, azután papi pályára lépett; ezt a pályát azonban elhagyta és tanári oklevelet szerezvén, előbb gimnáziumi, majd, 1792-ben, a pesti egyetemen a német nyelv és irodalom tanára lett. Meghalt 1830. április 12-én Pesten. Munkái: Die Dauer der Freundschaft von Ludvig v. Lindner, vor dessen abreise nach Mexico, wo er nummehr Professor der Chemie ist. Neusohl 1787. - Lob Ungarns. Gedicht in deutschen Jamben, dem edlen Jünglinge Carl v. Kempelen gewidmet. Ofen 1787. - Kriegslied eines k. k. Hussaren bei Jassy. U. o. 1788. - Neujahrsgedichte auf den Jäner 1788, dem Herrn Carl Gruber von Grubensfeld zugeeignet. U. o. 1788. - Rechenkunst für Gymnasien. Überzetzung. U. o. 1788. - Schematismus des Königreichs Hungarn und der dazu gehörigen Theile für das jahr U. o., 1790. - Antrittsrede bei Eröffnung des lehrstuhles der deutschen Sprache und Literatur. Gehalten den 14 Mai 1792. U. o. - Artikel des Ofner Reichstages vom jahre 1792. Aus den Lateinischen übersetzt. Pest. - Gedicht zur Namensfeier der Frau Elise v. Trottner. Gewidmet von sämtlichen Kunstgenossen. Pest den 19. Nov. 1794. - Elegie auf Hannchens Tod an Herrn Ignacz von Fröhlich. Pest, 1795. - Epistel an Herrn Ignacz Fröhlich. Pest, den 1 Mai 1795. - Klagelied auf den Tod des Erzherzog von Oesterreich und Palatinus von Ungarn. A. 1795. X XIV. Sept. U. o. - Ode auf die feierliche Ankunft Sr. königl. Hoheit des Erzherzoges von Oesterreich Joseph Anton als Höchstdieselben die Würde des Staatshalters von Ungarn antraten. Peste, 1795. - Ode dem Andenken Sr. Excellenz des nunmehr verherrlichten Grafen Joseph Teleki von Szék, Obergespanns der löbl. Ugotscher Gespannschaft gewidmet. U. o. 1796. - Der edle mann in einem Liede. Von 245H. Wien, 1796. - Epistel an J. J. Stunder. Pesth, 1797. - Ode auf die frudenreiche Ankunft Ihrer kaiserl. Hoheit Alexandra Pawlowna Grossfürstin aller Reussen der hohen anvermälten Sr. Königl. Hoheit Josephs Antons Erzherzogs von Oesterreich und palatinus des königreichs Ungarn. Ofen. 1800. - Ode auf... Laurentius von Fesztetics erstgebornen Sohns des k. k. Kämmerers Anton Fesztetics von Tolna. Pesth. 1802. - Dancer J. C. Systema generale stenographiae Samuelis Taylor... ad lingauam accomadavit N. o. 1802. - Ezeken kivül több német és latin nyelvű értekezést írt katonai kiképzésről és a gazdálkodásról.

Hausegger József, jezsuita áldozó pap, szül. 1700-ban Selmeczbányán. 1730-ban hittérítőként kelet-Indiába utazott; meghalt 1765-ben, Travankorban. Irodalmi hagyatéka tizenhárom értékes levél, a melyeket Kelet-Indiából írt.

Hederváry Antal, ügyvéd és publiczista, az elmult század derekán a honti közélet és a társaság kimagasló, érdekes alakja. Született Korponán, 1826. május 25-én; középiskolai tanulmányait Korponán és Váczon, a jogot Egerben és Nagyváradon végezte. Húsz éves korában báró Majthényi László, akkori hontvármegyei alispán patvaristája lett; 1848-ban pedig Kalocsa Antal honti követet kisérte el a pozsonyi országgyűlésre. Ugyanezen év szeptember havában ügyvédi irodát nyitott Korponán, hol 1849 tavaszáig egyúttal városi tb. aljegyző volt. Ugyanez év április havában Boronkay Lajos kormánybiztos Hont vármegye esküdtjévé nevezte ki őt, de e hivatalát a zavaros időkben rövid ideig viselhette. 1851-ben visszatért az ügyvédséghez és irodáját áttette Ipolyságra, hol 1900-ban bekövetkezett haláláig általános tiszteletnek örvendett. Hederváry Antal jelentős szerepet játszott Hont vármegye közéletében. 1860-tól 1868-ig igazgatója volt az ipolysági kaszinónak; 1868-ban megalapította az ipolysági takarékpénztárt, melynek 1894-ig igazgatója volt és oly szaktudással vezette az intézetet, hogy a részvények értéke a tízszeresre emelkedett. Helyettes elnöke, majd elnöke volt a balassagyarmati ügyvédi kamarának; úgyszintén egyik megalapítója a Hont vármegyei múzeumnak. Számos dolgozatot írt vidéki lapokba s érdekes politikai és társadalmi tanulmányokat a hatvanas évek legelső ellenzéki lapjába, a »Hon«-ba, a minthogy élete végeig következetes és lelkes ellenzéki maradt. 1898-ban a vármegye meleg ünneplése között megülte ötvenéves ügyvédi jubileumát. Önálló munkája: Rövid törvénykezési útmutató.

Hell József Károly, bányász és főgépmester, Hell Miksa csillagász testvérbátyja, szül. 1713-ban, Selmeczbányán. Számos találmánynyal gazdagította a bányászatot, ezek között nevezetesebbek a vízemelő gépe, légszivattyúja és lövőgépe. Irodalmi hagyatéka: Berechnung der Luftmaschine, welche in der niederungarischen Bergstadt zu Schemnitz bei dem Amalia Schacht von Herrn... Oberkunstmeistern erfunden, erbauet und im Jahre 1753. den 23. März ist angelassen worden. Wien 1771. Rajzokkal.

Hell Miksa, bölcsésztudor és csillagász, szül. 1720-ban, Selmeczbányán, a hol atyja, Hell Mátyás Cornelius, az ottani bányák mathematikusa és főgépmestere volt. Hell Miksa 1738-ban Trencsénben a jezsuita rendbe lépett, majd Bécsbe utazott a tanulmányai folytatására; de a hajlama a természettudományok felé vonzotta és a mikor, 1751-ben, Nagyszombatba került áldozópapnak, sokat tett az ottani csillagvizsgáló-intézet érdekében. 1755-ben Bécsbe hívták meg a csillagvizsgáló-intézet vezetésére. A neve ekkor már európai hírű volt és VII. Keresztély dán király felszólítására 1768-ban megfigyelte a Vénusz átvonulását Norvégia éjszaki részében. Észleleteinek megbízhatóságát később kétségbe vonták és azzal gyanusították őt, hogy a jó eredmény kedveért az észleleteit önkényesen megváltoztatta. Visszatérte után a budai csillagvizsgáló felügyeletével bízták meg. a tudomány terén szerzett érdemeiért több tudós társaság a tagjává választotta. Meghalt Bécsben, 1792-ben. Latin nyelven írott munkáinak zöme természettudományi kérdésekkel foglalkozik; ezeken kívül megírta Norvégia utazásának tapasztalatait.

Hellenbach János Gottfried báró orvostudor, cs. kir. tanácsos és bányagróf, szül. 1659-ben Selmeczbányán. Tanulmányait Wittenbergában végezte, a hol 1685-ben orvosdoktori oklevelet nyert; onnan hazatérvén, orvosi gyakorlatot kezdett. Szerencsés gyógyításaival az udvar figyelmét is magára vonta és a mikor I. Lipót királyt sikeresen meggyógyította, jutalmul a cs. kir. tanácsosi czímet és bárói rangot nyerte. Rákóczi szabadságharczában annak zászlaja alá csatlakozott, e miatt elvesztette jószágait. A szatmári béke után Rákóczival Lengyelországba menekült, 246de III. Károly visszahivta őt és a kegyelme jeléül bányagróffá nevezte ki. A protestáns ügyek vezetésében is nagy része volt. Meghalt 1728-ban. Irodalmi hagyatéka: Dissertatio, a mely Wittenbergában jelent meg.

Herczegh Jenő költő, szül. Ipolyságon, 1875-ben középiskoláit és tanulmányait Körmöczbányán, Túróczszentmártonban és Budapesten végezte. A fővárosi sajtó szivesen adott helyet verseinek és úgyszólván valamennyi versközlő lap számára dolgozott. Verseit összegyűjtvén, előbb Marion czímmel adott ki egy cziklust 1901-ben, a második verskötete Melodiák czímmel jelent meg 1904-ben. A sajtó egyértelmű dicsérettel fogadta a fiatal poéta érzésteli és formás verseit. Harmadik kötete Fehér dalok czímmel sajtó alatt van. Huzamosabb idő óta szerkesztője a Losoncz és Vidékének, valamint az Ipolyságon, később Budapesten megjelenő Az Őr czímű szépirodalmi és művészeti ujságnak, a melyet Honti Henrikkel egyetemben indított meg.

Hoffmann Sándor, főerdőtanácsos, szül, 1842-ben Szélaknán; tanult Selmeczbányán, Váczott, Esztergomban, Beszterczebányán, majd a felső erdészeti államvizsgát Budán, 1864-ben, tette le. 1868-ban Pilisszentkeresztre nevezték ki a közalapítványi uradalomba erdészhelyettesnek. Itt írta a közalapítványi erdőgazdaság kezelését megrovó és alapos tudásra valló czikkeit, melyek az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter, báró Eötvös József, figyelmét sem kerülték ki, a ki őt, 1870-ben, miniszteriumának gazdasági osztályába az alapítványi erdészet szervezésére berendelte. 1879-ben kir. főerdőtanácsossá nevezték ki. Meghalt, 1892-ben, Budapesten. Munkája: Az alapítványi erdőségek fatermelési viszonyainak ismertetése. Budapest, 1873. - Szerkesztette az Erdészeti Zsebnaptárt az 1882-5. évekre.

Hofsteter János Ádám, orvostudor, a dán király udvari orvosa, szül. 1667-ben Selmeczbányán és ott kezdte tanulmányait is; a mikor szülei a vallásüldözés idején külföldre költöztek, iskoláit Görlitzben folytatta. Meghalt 1720. körül. Munkái: Dissertatio inaug. de anopeia seu fame abolita. Jenae, 1687. - Kurze Erörterung der Frage: ob der natürliche und rein gewachsene Zinober, als eine Artznei in den menschlichen Leib ohne Gefahr gebraucht werden könne? Leipzig, 1708. - Die vortreffliche Güte des natürlichen Zinobers zur Bewahrung und Wiedererlangung menschlicher Gesundheit, entgegengesetzt dem unlägst von Joh. Gottfried Beckern... herausgegebenen Unfug des Zinobers...Schleswig, 1711.

Hofsteter János Kristóf, selmeczbányai származású orvostudor, külföldön nyerte nevelését, iskoláit Brigában és Görlizben, az egyetemet Lipcsében és Hallében végezte, hol 1695-ben orvosi oklevelet nyert. Munkája: Disputatio solennis medica de somnambulatione... Praes. Frid. Hoffmanno... pro gradu doctorali...Hallé Magd.

Honti Henrik, író és lapszerkesztő, szül. Ipolyságon, 1879-ben. A Honti Lapok megalakulása óta (1895) részt vesz annak szerkesztésében. Közben sűrűn jelennek meg irodalmi dolgai a fővárosi lapok hasábjain is; tárczaírója több budapesti hírlapnak. Önálló müvei: Szerelmes történetek (1901.). - Három csók (1904.). - Különböző utakon czímű 3 felvonásos társadalmi színművét Ipolyságon mutatták be 1905-ben. Az Akadémia pályázatán is figyelmet keltett. Dolgait sűrűn fordítják németre és a legelőkelőbb német lapok adják ki. 1906 óta szerkeszti az Ipolyságon megjelenő Az Őr czímű szépirodalmi ujságot.

Horváth József, tanító, szül. 1840-ben Hodrusbányán; szegény bányász szülők gyermeke lévén, nyomorral küzködve tanult a selmeczi gimnáziumban. 1859-ben a beszterczebányai tanítóképzőbe iratkozott be, majd a szepesváraljai püspüki, 1860-ban a kassai tanítóképzőbe ment és a város ösztöndíját elnyervén, bevégezhette tanulmányait. Társadalmi, nevelésoktatástani, mezőgazdasági és bölcseleti czikkeket írt. Munkái: Földrajz népiskolák számára. Arad, 1874. - Az agyvelő és a szellem. U. o. 1879. - Magyar nyelvgyakorló, Bpest, 1880. - Tanulmányok a nőemanczipáczió köréből. Arad, 1881. - A népiskola mint a közjólét előmozdítója. U. o. 1886. - Az osztály- és a váltakozó rendszer megbírálása. U. o. 1888.

Horváth Jenő (Rónai), cs. és kir. tárbornok, honvédkerületi parancsnok, a M. Tud. Akadémia levelező tagja, szül. Drégelypalánkon, 1852-ben. A Ludovica akadémia tiszti tanfolyamának elvégezte után, 1876-ban hadnágygyá lett, majd pedig, 1878-ban, a Ludovica akadémia felsőbb tiszti tanfolyamába, onnan a bécsi cs. és kir. hadiskolába jutván, ezeknek végeztével vezérkari tisztté minősítették 247és soron kivül főhadnagygyá, majd századossá, 1892-ben örnagygyá, 1895-ben alezredessé, 1897-ben ezredessé, 1904-ben pedig tábornokká lépett elő. Három évig a magyar honvédelmi miniszteriumban a kiképzeséi ügyek előadója volt, hat éven át pedig a Ludovica akadémia tanáraként működött, mely szolgálatának jutalmául a katonai érdemkeresztet kapta. Ezután három évig a pozsonyi honvédkerületi parancsnokság vezérkari főnöke, további három évig a törzstiszti tanfolyam tanára volt, mely szolgálatai után a III. oszt. vaskoronarenddel tüntették ki. Ezután öt évig a budapesti 1-ső honvéd gyalogezred parancsnoka, majd kolozsvári, pécsi és nagyszebeni dandárparancsnok volt. A M. Tud. akadémia 1886-ban a hadtudományi bizottságba előadóul hívta meg, 1888-ban pedig levelező tagjává és a hadtudományi bizottság rendes előadójává választotta meg. Bel- és külföldi folyóiratokban közölt szakczikkeken kivül, önálló munkái a következők: A morvamelléki hadgyakorlatok 1884-ben. Budapest, 1884. - Harczászat. U. o. 1888. és 1891. két kötet. - Az egyetemes hadtörténelem vázlata. u. o. 1889. és 1895. - Gróf Zrínyi Miklós hadtudományi munkái. A M. Tud. Akadémia megbizásából sajtó alá rendezte és bevezető életrajzzal, szövegmagyarázattal és megjegyzésekkel látta el. U. o. 1891. - Az újabbkori hadviselés történelme. A m. kir. honvédségi Ludovica akadémia felsőbb tiszti tanfolyama számára. U. o. 1891. - Magyar hadi krónika. U. o. 1896. két kötet. - Az alkalmazó harczászat. U. o. 1895., 1897. és 1900. (három kiadás). - Hadtörténelmi közlemények. U. o. 1888-1897., tíz évfolyam, stb.

Horváth Kálmán, rendőrfőkapitány, született Selmeczbányán, 1866. április 15-én. Középiskolai tanulmányait Esztergomban végezte, jogot a budapesti tudományegyetemen hallgatott. Közpályáját a bíróságnál kezdte s 1888-ban Selmecz-Bélabánya város szolgálatába lépett mint közigazgatási tanácsos, 1891-ben pedig e város rendőrkapitánya lett, mely állásban ma is működik. Élénk részt vett a város társadalmi és kulturális életében és több egyesületnek elnöke vagy igazgatója. Hivatalos működéseért több izben elismerésben részesült. Az irodalom terén is nagyobb munkásságot fejt ki és munkatársa több vidéki lapnak, valamint a »Rendőri Lapnak« és a »Városi Lap« czímű szakközlönyöknek. Önálló munkái: Magyarország rendőrségi szervezete. - Az útlevélügy és a kivándorlás. - A közigazgatási hatóságok elé utalt kihágási ügyek és az ezekben való eljárásról. Budapest.

Hőke Lajos, ügyvéd és vármegyei aljegyző, szül. Somogyendréden, 1813-ban. Előbb theologiát végzett a debreczeni ev. ref. kollégiumban. 1835-37-ben Hódmezővásárhelyen gimnáziumi tanár volt. 1837-ben a jogi pályára lépett és nemsokára a pesti kir. táblához jurátusnak nevezték ki. 1839-ben Pozsonyba ment, a hol Kossuth Országgyűlési Tudósításait is másolgatta. 1840-ben ügyvédi vizsgát tett. 1841-49-ben báró Majthényi László barsi főispán házánál nevelő volt; 1848-ban nemzetőrként résztvett a szabadságharczban. 1850-ben Pest vármegye cs. kir. főnökségéhez irodai kiadónak nevezték ki és 1851-ben a fogalmazási szakosztályhoz tették át. 1854-ben vármegyei titkárként Szolnokra ment. Hivatalos teendői mellett figyelemmel kisérte a tanügyet is. 1861-ben Hont vármegyében első aljegyzői hivatalt vállalt, 1865. őszéről, vármegyei levéltárnokként, Hont vármegye monografiájához gyűjtött adatokat. az 1869. évi vármegyei tisztujításon hivatalából kimaradt és csekély 235 frt nyugdíjával előbb Dunaföldvárra, legutóbb Csurgóra költözött, hol 1891-ben meghalt. Munkái: Elemi oktatástan... Buda, 1857. - Magyarország ujabbkori történelme 1815-től 1892-ig (két kötet). Nagy-becskerek, 1893. - Kézirati munkái: A magyar birodalom természeti és politikai leírása. A magyar nyelv rendszere. - Magyarország története a legrégibb időktől kezdve (hat kötet). - Dunaföldvár és vidékének története. - Adatok a pécsi püspökség történetéhez. - A tolnai és külső somogyi ref. egyházmegyék története. - Dombovár, Kaposvár, Csurgó története. - Hontmegye története (elhelyezve a megyei levéltárban). - Önéletrajza.

Höker Mátyás, selmeczbányai származású, ág. ev. lelkész, 1658-tól a wittenbergai egyetemen tanult; a hazájába visszatérvén, Úrvölgyön és Körmöczbányán volt lelkész. Tanításaiban nagy hévvel és kemény kifejezésekkel czáfolta a róm. kath. egyház tanait, ezért Wesselényi, 1670-ben, elüzette; akkor Erdélybe ment és ott Thököly Imre udvari és tábori papja lett. Kitünő szónok és latin költő volt. Munkája: Dissertatio de existentia et quiditate theologiae naturalis. Vittebergae. 1660. Ezenkívül Dániel prófétáról írt tanulmányt.

Hönigh Ignácz, csábi származású orvosdoktor, 1843-ban született. Zólyom vármegye főorvosa és a magyar orvosok és természetvizsgálók III. nagygyűlésének jegyzője volt. Munkái: Örömdal, melyt mélt. székhelyi Majláth György úrnak, fényes neveünnepe alkalmával készített. Pest, 1829. - Rövid vázlata a kövérségnek. Orvosi értekezés, melyet az orvosdoktori koszorú megnyerése végett készített. U. o. 1835.

Hruskovitz Sámuel, korponai származású ág. ev. szuperintindens, szül. 1700 körül, tanult szülőhelyén, majd Elcsen, Beszterczebányán, Rozsnyón. 1714-ben a wittenbergai egyetem hallgatója volt. Hazájába visszatérvén, 1744-ben szuperintendensnek választották meg. Egyházlátogatás miatt hétszer idézték Pozsonyba és egyházi hivatalaitól megfosztották. Meghalt 1748-ban. Munkái: Dissertatio continens Explorationem spiritus Brendaliani qua doctrinam de justificatione, renovatione mysterio, unione, sacramentis, ecclesia, reliquis instituet. Praeside Wernsdorfio. Wittenbergae, 1719. - Tót katekizmust adott ki a drezdai Hahn modorában a néphez alkalmazva és azt előszóval látta el. Lauben, 1725.

Illés Nándor, főerdőtanácsos, szül. 1836-ban Királyfián. A selmeczi erdészeti akadémiának 1868-tól 1872-ig tanára és egyike volt azoknak, kik az erdészetet először adták elő magyar nyelven. Az erdőtörvény életbelépésekor királyi erdőfelügyelő, 1881-ben főerdőtanácsos és a földmívelésügyi miniszterium erdőfelügyelőségi osztályának előadója lett. 1891-ben nyugdíjba lépett. Munkái: Erdőtenyésztéstan. Buda, 1871. - Közerdész. Budapest, 1873. - A futóhomok megkötése, befásítása és használata. U. o. 1885. - Vadászat kezelése és gyakorlása. U. o. 1893. - Vadászati ismeretek kézi könyve. U. o. 1895. - Részt vett az erdészeti műszótár anyagának gyűjtésében. 1863 óta legszorgalmasabb munkatársa az »Erdészeti Lapok«-nak. Szakczikkeinek száma meghaladja a százat.

Ipolyi (Stummer) Arnold, történetíró, püspök, val. belső titkos tanácsos, a M. Tud. Akadémia igazgatótagja és a Kisfaludy Társaság tagja, született Ipoly-Kesziben 1823. okt. 18-án; meghalt Nagyváradon 1886. deczember 2-án. Atyja nemes Stummer Ferencz főszolgabíró, anyja Liptó-Szmrecsányi Szmrecsányi Auzénia volt. Tanulmányait a korponai és selmeczbányai gimnáziumokban végezte; 1836-ban az esztergomi egyházmegye növendéke lett; onnan a pozsonyi Emericanumba, majd Bécsbe a Pázmáneumba ment. Itt írta meg első irodalmi zsengéit »Vallás és művészet« és a »Magyarok ősvallása« czímen, melyek előre jelezték kiváló tehetségeit és a történetírói pályára való rátermettségét. Tanulmányainak befejezetése után, minthogy felszenteltetésére fiatal kora miatt várnia kellett, báró Mednyánszky Dénest tanította a bölcseleti tudományokra. Ezt követőleg a komárommegyei Szentpéter káplánja lett. 1848-ban gróf Pálffy Lipót Nándorhoz udvari káplánnak és a grófi gyermekek nevelőjeként hívták meg. 1849-ben a zohori plébániát kapta. Itt kezdett foglalkozni az egyházi művészettel és a »Családi Lapok« 1852. évfolyamában jelentek meg az első ily irányú czikkei: »Vázlatok a hazai egyház-archeologiai műemlékek köréből«, míg a »Religióban« (1854-ben) a középkori keresztény művészet eszthetikájáról értekezett. Legnagyobb munkáját, a »Magyar Mithologiát« is 249itt írta meg, 1854-ben. A hatvanas évek elején törökszentmiklósi plébános lett és ott folytatta irodalmi munkásságát. Értekezéseit legnagyobbrészt a Tudományos Akadémiában mutatta be, a mely 1858-ban levelező, 1861-ben rendes, 1874-ben pedig igazgatósági tagjává választotta. A korvinák felkutatása érdekében, 1862-ben, Kubinyi Ferencz és Henszlmann Imre társaságában Konstantinápolyba utazott, mely útját fényes siker koronázta. 1863-ban egri kanonoknak nevezték ki és ebben a minőségben került 1869-ben Budapestre a közp. papnevelő-intézet kormányzójaként. Itt nagyszabású munkakör nyílt meg előtte. Alelnöke volt a Sz. István és Sz. László társulatoknak, elnöke a Tud. akadémia második szakosztályának és a történelmi társulatnak, mely utóbbi főként neki köszöni megalakulását. Közben utazgatott és lankadatlan szorgalommal gyűjtögette műkincseit, melyekből nagyon sokat a Tud. Akadémia képtárának és a Nemzeti Múzeumnak ajándékozott. 1872-ben beszterczebányai püspökké nevezték ki és e díszes méltóságában az iskolaügy szervezése, főleg a nőnevelés emelése, a magyar közművelődés, az ipar és művészet fejlesztése körül hervadhatatlan érdemeket szerzett. 1878-ban az orsz. közoktatásügyi tanács elnöke, 1886-ban pedig a nagyváradi latin szert. egyház püspöke lett. Életében a polgári érdemek kimagasló jelvényei is díszítették; valóságos belső titkos tanácsos, a Lipót-rend nagykeresztese, és a hazai közbecsülés páratlanul magasztalt kegyeltje volt. - Munkái: Magyar mythologia. Pest, 1854. - Adalék Magyarország XIII. századi helyírata és földrajzához. U. o., 1859. - Csallóköz műemlékei. U. o., 1859. - Beiträge zur mittelalterlichen Siegelkunde Ungars. Wien, 1859. - A deákmonostori XIII. századi román bazilika. Pest, 1860. - A téglaépítészeti műemlékek, stb. U. o., 1861. - Magyar régészeti repertorium. Magyar régészeti krónika. U. o., 1861. - A középkori emlékszerű építészet Magyarországon. U. o., 1862. - A középkorú szobrászat emlékei Magyarországon. U. o., 1863. - Magyar ereklyék. U. o., 1863. - Egyházi beszéd. (Elmondta a Sz. László Társ. ünnepén Egerben, 1864-ben.) Eger, 1864. - Egyházi beszéd. (Elmondta Bécsben, Sz. István király ünnepén, 1864-ben.) - A középkori magyar festészet emlékeiből. Pest, 1864. - Az egri megye Sz. János apostol és evangelistáról nevezett régi székesegyháza az egri várban. Eger, 1856. - A kúnok bél-háromkuti, máskép apátfalvi apátsága és XIII. századi egyházának leírása. Pest, 1866. - Lonovics József érsek, magyar akadémiai igazgató-tag emlékezete. U. o., 1868. - A szihalmi magyar pogánykoriaknak vélt levelek. U. o., 1870. - Sermo pastorialis, etc. U. o., 1872. - Ipolyi Arnold kisebb munkái, Budapest, 1874. - Beszterczebánya városa műveltségtörténeti vázlata. U. o., 1874. - Régi magyar egyházi írók. U. o., 1875. - Veresmarti Mihály XVII. századi író élete és munkái. U. o., 1875. - Schematismus historicus Diocesis pro anno saeculari. U. o., 1876. - Nicolai Oláh Ludovico II. regi Hungariae et Mariae reginae a secretis Ferdinandi I. cancellarii, dein archiepiscopi Strigoniensis primatis regni Hungariae et locumtenentis regii Codex epistolaris 1523-1538. U. o., 1876. - A magyar nemzetegység és államnyelv történeti alakulása. U. o., 1876. - Magyar mű- és történeti emlékek kiállítása. U. o., 1876. - Emlékbeszéd Czinár Mór magyar akad. lev. tag felett. U. o., 1877. - A magyar iparélet történeti fejlődése. U. o, 1877. - A beszterczebányai egyházi műemlékek története és helyreállítása. U. o, 1878. - Gróf Prokesch-Osten Antal m. tud. akadémiai kültag emlékezete és Mátyás király könyvtára maradványainak felfedezése. U. o., 1878. - Régi magyar egyházi írók II. kötet. U. o, 1878. - A magyar műtörténeti emlékek tanulmánya. U. o., 1878. - A magyar hadtörténelem tanulmánya. U. o., 1879. - Az orsz. magyar képzőművészeti társulat 1880. márczius 14-iki közgyűlését megnyító beszéd. U. o., 1880. - Ugyanaz 1881-ről U. o., 1881. - Ugyanaz 1882-ről U. o., 1882. - Ugyanaz 1883-ról U. o., 1883. - Ugyanaz 1884-ről. U. o., 1884. - Gróf Károlyi István emlékezte. U. o., 1883. - Jelentés a honfoglalás időpontjának meghatározása tárgyában. U. o., 1884. - Az országos magyar képzőművészeti társulat 1885-iki közgyűlésének megnyítója. U. o., 1885. - A magyar történelem s a magyar történeti szellem. U. o., 1885. - A magyar sz. korona és koronázási jelvények története és műtörténeti leírása. U. o. 1886. - Főpásztori szózat. (A nagyváradi püspökségbe beiktatásakor.) Nagyvárad, 1886. - Sermo pastoralis, etc. Nagyvárad, 1886. - Bedegi Nyáry Krisztina 1604-1641. Budapest, 1887. - Alsó-sztregovai-rimai Rimai János államiratai és levelezése. U. o., 1887. - Ipolyi Arnold kisebb munkái III-V. kötet. U. o., 1887.

Ivánka Imre (Draskóczi és Jordánfalvi) val. belső titk. tanácsos, a főrendiház tagja, szül. Felsőszemeredén, 1818. decz. 9-én; meghalt 1896. jul. 28-án. atyja, László, főszolgabíró; anyja, Péchy Petronella, előkelő honti birtokosok voltak. - Gimnáziumi tanulmányait megszakította és Tulnban a katonai akadémiának lett a növendéke, hol együtt tanult Görgeyvel. Hadnagy, majd főhadnagy és utóbbi minőségében, a nádorhuszároknál, István főherczeg hadsegéde volt. 1848-ban gróf Batthyány Lajos titkára lett századosi ranggal. Nagy szerepe volt a honvédség szervezésénél. Midőn a magyar miniszterium a honvédhadsereg felállítását tervezte, területi beosztását Ivánkára bízta, ki négy hadtestre osztotta fel az első sorozást. Vácz, Kassa, Komárom és Debreczen székhelylyel. 1848. aug. 17-én honvédőrnagy és a dunáninneni nemzetőrök parancsnokává nevezték ki. Pákozdnál megverte a horvátokat. Ivánka Imrét szoros barátság fűzte Kossuth Lajoshoz és Ivánka tanácsára történt, hogy Görgeyt a magyar hadak fővezérségével bizták meg. Mialatt a magyar hadsereg kétszer vonult be Ausztriába és visszarendeltetett, Ivánka annak jobb szárnyát fedezte. 1848. okt. 12-én honvédezredes és nehány nappal később a magyar fősereg jobb szárnyának parancsnoka lett. Ezután, Kossuth ultimátumával, Windischgrätzhez küldték; onnan való visszatértekor Jellachich okt. 26-án elfogta és Königgrätz várába záratta. A szabadságharcz után kegyelmet nyervén, visszavonult a birtokára gazdálkodni; akkor vette feleségül Nyéki Németh Máriát. Ezután mind sűrűbben találkozunk vele az irodalomban. A Magyar Sajtóban megjelent czikkei általános figyelmet ébresztettek. 1861-ben Pestvármegye tb. főjegyzője lett, a dunapataji kerület pedig orsz.-gyűlési képviselőjévé választotta; ettől fogva minden országgyűlésnek és a delegácziónak is tagja volt. A delegácziók alatt élénk részt vett a hadügyi kérdések vitatásában és sokat fáradt a magyar Ludoviczeum érdekében. A vasútalapítás korszakában nagy tevékenységet fejtett ki és az első magyar dunagőzhajózási társaságnak is egyik megalapítója volt. 1878-ban vezérigazgatója lett az éjszakkeleti vasútnak és ugyanez évben nyerte a III. oszt. vaskorona-rendet. A közgazdaság terén szerzett kiváló érdemeiért a belga bank igazgatójául hívta meg. A vereskereszt egyletnek hazánkban való meghonosításában nagy része volt és ebbeli érdemei elismeréséül 1882-ben a Sz. István-rend kiskeresztjével tüntették ki. Egyik létesítője és vezértagja volt az orsz. honvédegyesületnek is. Az osztrák fogságból történt kibocsáttatásakor 1900 frtnyi évdíjat rendelt számára a király; ezt az évdíját a maga vagyonából még megkétszerezvén, Ivánka az agg honvédek számára engedte át. A királyi kegy számos elismerésben részesítette a kiváló férfiút; 1896-ban a magyar főrendek sorába emelte és ezt megelőzőleg, valamint utóbb is, több rendjellel tüntette ki és valóságos belső titkos tanácsosává nevezte ki. Az ág. ev. egyetemes gyámintézet világi elnökévé választotta 251őt, a magyarországi szabadkőművesek pedig nagymesterükké avatták. Munkái: Báró Eötvös József, Kubinyi Ferencz és Ivánka Imre országgyűlési beszédei. Pest, 1861. - A magyar hadsereg. U. o., 1861. - Gőzhajózás a magyar Dunán. U. o., 1862. - Négy havi szolgálatom a magyar hadseregben. U. o., 1881. - A népfelkelésről. U. o., 1884. Ezeken kívül több czikket írt a Gazdasági lapokba és más folyóiratokba.

Ivánka István (Draskóczi és Jordánföldi), palásti birtokos, született Paláston, 1855-ben; jogot végzett, azonban otthon gazdálkodik. Az irodalom és tudomány egyik lelkes mívelője a vármegyében. A 70-es évek óta huzamosabb ideig az »Üstökös« munkatársa volt, majd a »Bolond Istók« írója lett és annak máig dolgozótársa. Számos fővárosi és vidéki lapban írt czikket, valamint a »Hontmegyei Almanach« számára több érdemes tanulmányt. Pompás verseivel, de még inkább fínom élű szatiráival, gyorsan nevet szerzett a vidéki írók sorában; közéleti szereplésével pedig a vármegye rokonszenves szónoka, kulturharczosa és politikai szereplője lett; 1902 óta a vármegyei gazdasági egylet elnöke. Irodalmi munkássága főleg a költészet terén nyilatkozik meg. Munkái: Fűzfalombok. Költemények. Selmeczbányán, 1880. - Agglegény vőlegény. Énekes vígszínmű. Ipolyság, 1893. - Továbbá szerkesztette a »Honti Közlöny«-t 1885-86. években Megírta és kiadta »A kártalanítási becslés« czímű művét. Ipolyság, 1901., mely e tekintetben forrásmunka, miután e kérdéssel nálunk ő foglalkozott először szakszerűen és abban teljesen önálló módszert állapított meg, a melyet a magyaróvári szaktanács is elfogadott.

Ivánka Zsigmond (Draskóczi és Jordánföldi), volt országgyűlési képviselő, született Felsőszemeréden, 1818-ban. A szabadságharcz előtt Hont vármegye ellenzékének egyik legerősebb tehetségű szónoka volt, az 1848. évi pozsonyi országgyűlésen Korpona szab. kir. város követe és az 1848-49. nemzetgyűlésen Hont vármegye képviselője volt. A szabadságharcz után Kossuthtal külföldre menekült, majd hazatért felsőszemerédi birtokára gazdálkodni. 1861-ben újra képviselővé választották; 1865-től 1878-ig, a Deák-párt sorában, tevékeny részt vett az országgyűléseken. Hont vármegye közéletében mindvégig jelentős szerepet játszott, különösen a 80-as években, a mikor a vármegye ellenzéki pártjának lelkes vezére volt. Az ő nevéhez füződik az a hosszú harcz, a melyet a honti ellenzék a bécsi befolyás és Tisza Kálmán pártja ellen vívott. Ivánka Zsigmond gyujtó szónoklatai hatalmas lendületet adtak ennek a küzdelemnek és országosan ismertté tették a nevét. Meghalt 1902-ben. Több gazdasági czikket írt a szaklapokba, továbbá értekezéseket a »Függetlenség« hasábjain.

Jacquin József Ferencz báró, orvosdoktor és bécsi egyetemi tanár, szül. Selmeczbányán, 1766-ban, meghalt Bécsben, 1839-ben. Munkái közül nevezetesebbek: Eclogae plantarum. Vienae, 1812. - Eclogae graminum. U. o., 1813.

Jankovich Béla az államtudományok doktora, egyetemi magántanár, szül. 1865. április 29-én, Budapesten. Középiskolát végzett 1875-83 a bécsi Therezianum-intézetben, ugyanakkor apródként szolgált a bécsi udvarnál. Jogi tanulmányait 2521887-ben Budapesten végezte, a hol 1888-ban az államtudományi tudorságot nyerte. Ugyanaz évben a Magyar Tud. Akadémia a német valutareformról írt munkáját a Lévay-pályadíjjal jutalmazta. a következő három esztendőben természettudományi tanulmányokat végzett a budapesti, londoni (University College) és a német freiburgi egyetemeken: ez alkalommal Nyugat-Európát is bejárta. Az 1891-93 években földkörüli útat tett Amerika, Mexikó, Khina, Indo-Khina, Jáva, India és Egyiptomon keresztül, a midőn etnográfiai és közgazdasági tanulmányokat végzett. Hazatértekor számos czikket írt a khinai és japáni közéletről a Pester Lloyd és Budapesti Hírlap napilapokban, továbbá a Földrajzi közlemények 1893. évfolyamába Utazás Indo-Khinában czím alatt. A Közgazdasági Szemle 1894., 1896. és 1899. évfolyamában czikksorozatot közölt a papirvaluta ázsiója és áralakulásról az osztrák-magyar monarchiában; a Könyv-Szemle 1895. évfolyamában a Magyar Nemzeti Könyvtár-ról. Az 1902. évben habilitálták magántanárként a budapesti tudományegyetemen, a hol a pénz és hitel elméletről tart előadásokat. A Közgazdasági Szemle hasábjain 1906-ban czikksorozatot közölt Mechanikai értékelmélet czím alatt, a mely önálló munkaként is megjelenik. 1894 óta tagja Hont vármegye törvényhatósági bizottságának és számos választmányának.

Janovszky Pál, ág. h. ev. tanító, született Rakonczán, 1742-ben. Latin nyelven írott munkáját, a méhekkel való bánásmódról, a Nemzeti Múzeum kézirati osztályában őrzik.

Jekelfalussy József (Jekelfalusi és Margitfalvi) jogtudor, statisztikus és a M. T. Akadémia tagja. Született 1849-ben Rimaszombaton, de élete javakorát Hont vármegyében töltötte lontói birtokán; 1874-ben jogtudor lett ugyanez évben letette az ügyvédi vizsgát. 1876-ban mint segédfogalmazó résztvett a budapesti nemzetközi statisztikai kongresszuson, két évvel később nőül vette néhai Podhorszky György hontmegyei alispán leányát, Elzát. Az 1880. évi népszámlálás előkészítésében és feldolgozásában már tevékenyen résztvett, 1884-ben pedig »A községi pénzügy statisztikája« czímű munkájával akadémiai pályadíjat nyert. Ezidőtájt három kötetben kiadta az iparstatisztikai felvétel általa feldolgozott eredményeit. Láng Lajossal együtt tudományos statisztikai kézikönyv kiadását tervezte, melynek »Magyarország statisztikája« czím alatt megjelent első kötetében mesteri kézzel foglalta együvé a népszámlálások eredményeit és tanulságait. 1886-ban osztálytanácsosi rangban a statisztikai hivatal aligazgatója lett, 1887-ben pedig ő képviselte Magyarországot a nemzetközi statisztikai intézetnek Rómában történt megalakulásánál. Vargha Gyulával együtt szerkesztette a »Közgazdasági és Statisztikai Évkönyv«-et, 1889-től kezdve pedig szerkesztője volt a »Nemzetgazdasági Szemlé«-nek. Tudományos működése elismeréseül a M. T. Akadémia levelező, 1893-ban pedig rendes tagjává választotta meg. 1892-ben a király az Országos Statisztika Hivatal élére Jekelfalussyt nevezte ki. Meghalt 1901. február 12-én.

Jezsovics Károly, a selmeczi ág. ev. liczeum tanára, szül. Nagyszelezsényben, 1834-ben. Tanúlmányait Selmeczen kezdte és Göttingában fejezte be. Munkája: A hő, mint a mozgás egyik neme. Budapest, 1874.

Jónás József, múzeumi őr, szül. Selmeczbányán, 1787-ben; meghalt Pesten 1821-ben. Bányászatot tanult, majd mineralogiai tanulmányokat tett hazánk több vidékén; utazásainak leírásával magára vonta a külföldi tudósok figyelmét is. 1814-ben a Nemz. Múzeum természetrajzi osztályához segédőrnek, 1817-ben pedig őrnek nevezték ki. Több németországi tudós társaságnak volt a tagja. Két német nyelvű munkát hagyott hátra.

Kaas Ivor (Reventlowi, báró) publiczista, született Lontón, 1842-ben. Atyja báró Kaas Ede, főhadnagy volt egy Hont vármegyében állomásozó lovas ezredben és itt házasságra lépett Draskóczi és Jordánföldi Ivánka Idával, a ki gyermekeit lelkes hazafiakká nevelte és férjét is az osztrák szolgálat elhagyására birta. Ivor báró a középiskoláit Pozsonyban és Szarvason végezte, ezután a pesti egyetemen jogot hallgatott, melynek végeztével Amsterdamba költözött, a hol bankirodában dolgozott; de már 1866-ban visszatért és a »Hon«, majd később a »Hazánk« munkatársa lett. 1868 őszén Keletázsiába utazott, tanulmányutat tett a Fokföldön, Sziámban, Chinában, Japánban és Éjszak-Amerikában. Külföldi utjáról hazatérvén, a miniszterelnöki sajtó-irodában fogalmazóvá nevezték ki. 1871-ben a »Reform«, majd a »Pesi Napló« főmunkatársaként, a »Pesi Hirlap«-nak pedig 253czikkirójaként folytatta publiczisztikai munkásságát. Részt vett a »Budapesti Hirlap« megalapításában is, melynek huzamos időn át szentelte a tollát; e laptól az »Alkotmány«, végül a »Magyarország« kötelékébe lépett. 1875-ben Hátszegen képviselői mandátumot nyert és az 1876. évi májusi kiegyezésig a fuzionált pártban volt, akkor azonban onnan kilépett, és a Tisza-kormánynyal szemben, ellenzéki állást foglalt el. Az 1888-1892. országgyűlésen a főváros IV. kerületét képviselte, majd a nyitrazsámbokréti választókerület mandátumát nyerte meg. Jeles vezérczikkein kivül, számos kisebb tanulmányt írt. Nagyobb önálló munkái: A kelet-ázsiai expedíció. - A délafrikai gyarmatok. - Itélet napja. Drámai költemény.

Kachelmann János ügyvéd, szül. Selmeczbányán, 1806-ban. Szülővárosában folytatott ügyvédi gyakorlatot és ugyanott városi tanácsos is volt. Meghalt 1873-ban. Munkái: Geschichten der ungarischen Bergstädte und ihrer Umgebung. Erste Vorlesung (bis zum J. 1000.), gehalten zur 500 jährigen Gründungsfeier von Hodritz auf Kerlingens todten Gebeinen im Sommer 1852. Zweite Vorlesung (bis zum J. 1301) gehalten d. 3. Sept. 1854. am Gerode bei Schemnitz, 1853. és 1855. - Huldigung der Schemnitzer Berggeister. Sr. k. k. Hoheit, dem Erzherzog Stephan ... dargebracht im hundersten Jahre nach Erlass der Artikular-Resolutionen... für sieben Bergstädte. Schemnitz, év nélkül. - Geschichte der ungarischen Bergstädte und ihrer Umgebung III. Theil. Ein Beitrag zur Geschichte der Hussiten und der Reformation. U. ott, 1867. - Das Alter und die Schicksale des ungarischen zunächst Schemnitzer Berghaues nebst einer Erklärung der Eigennamendes Landes. U. ott, 1870. - Ezeken kivül több tudományos czikke jelent meg: magyar és német nyelven.

Kalocsay Endre (Nagykőrösi), ev. ref. főgimnáziumi tanár Csurgón, szül. Nagykereskényben, 1854-ben. A kisdedóvásra, népoktatásra, iskolák magyarositására vonatkozó neveléstani, valamint történeti és földrajzi, értekezéseken kivül, önálló munkái: Emlékezzünk régiekről. - Millennium. - Megemlékezés.

Kámory (Kurp) Sámuel, ág. ev. liczeumi tanár, orientalista és bibliafordító, szül. Bakabányán, 1830-ban. Tanult Selmeczbányán, theologiát végzett Pozsonyban, a hol később két évig segédtanárként működött. Ez idő alatt főleg a görög és latin nyelvvel foglalkozott. 1853-ban külföldre ment és Halléban, majd Göttingában gyarapította theológiai és nyelvészeti ismereteit. A leghiresebb orientalistákat hallgatta és a héberen kivül elsajátította az arab, szanszkrit, asszir és török nyelveket. Hazatérvén, Pozsonyban gimnáziumi és theológiai tanárrá választották, mely állásában 1885-ig működött; akkor nyugalomba vonult. Kurp családi nevét 1861-ben változtatta Kámoryra. Munkái: Goel verboszus, kiváló, szabadító, rokon. Szentírásmagyarázati értekezés. Pozsony, 1860. - Énekek Éneke. Ó-testamentomi szentkönyv, eredeti héber szövegből. U. o., 1861. - Ruth. Ó-testamentomi szentkönyv, eredeti héber szövegből. U. ott, 1860. - Jeremiás siralmai. U. ott, 1861. - Vallástan. pest, 1862. - Röpirat a biblia uj magyar fordításának ügyében. Pozsony, 1863. - Biblia, az az szentírás, mely az egész ó- és új-testamentomot magában foglalja. Eredeti fordítás. Pest, 1864. - Arab gyémántok. U. ott, 1874. 254- Arab gyöngyök. U. ott, 1874. - Ó-testamentomi apokrifus könyvek. Eredeti görögből. - Wiessenschaftiche Vorträge, dei auf Gebiete der vergleichenden Sprachwissenschaft sich bewegen. Pozsony, 1884. - Die Sprachen. U. ott, 1894. - Szerkesztette és kiadta a »Honi Közlöny«-t. Kéziratban maradtak: a »Korán« arab eredetiből való fordítása; továbbá bibliai régiségtan, vagyis héber-zsidó régiségtan; Bevezetés az ó-testamentomba és az apokrifus könyvekbe; A magyar szótárak kiegészítője (3000 szó); A magyar nyelv titkai és meredélyei; Arab rózsák; Összehasonlító magyar nyelvészeti búvárlatok; M. T. Ciceró beszédeinek fordítása czímű tudományos munkái.

Kemp Mihály, theológiai doktor, főesperes és pápai főpap, szül. Szebellében, 1792-ben; meghalt Esztergomban, 1865-ben. Három egyházi tárgyú munkát írt latin nyelven.

Kicska Dániel, ág. ev. lelkész és főgimnáziumi tanár, szül. Selmeczen, 1814-ben, meghalt Szarvason 1889-ben. Munkája: Vade mecum. Arad, 1886. Görög igetan és szótár. - Kéziratban: egy tót nyelvtana és zene-elméleti műve.

Király Ernő, ág. h. ev. liczeumi tanár Selmeczbányán, 1903 óta igazgató, született Sopronban, 1855-ben. Számos történeti czikket írt; világtörténelmi vázlatot Augusztustól napjainkig, továbbá megírta Hlavacsek Andrással együtt a selmeczbányai ág. h. ev. kerületi liczeum történetét. Irodalmi működésének méltatásával bővebben foglalkozunk majd Sopron vármegye monografiájában, minthogy annak a vármegyének a szülöttje.

Kiss József, nagyigmándi ev. ref. lelkész, szül. Garamkissallón, 1803-ban. Munkája: Egyházi beszédek. Komárom, 1857.

Kmet' András róm. kath. plébános, szül. Szénásfalun, 1841-ben. Előbb szénavári káplán, majd kormósói plébános, 1877 óta pedig berencsfalusi plébános. Több értekezést írt tót lapokba, melyekből kiemeljük az Osvald Richard »Tovaristvojába« a Szitnyahegyről, a hontmegyei régiségekről, valamint a házi iparról szóló czikksorozatát. Munkái: Novy svet alebo čo nowého wo swete? Pest, 1871. - Jako sa maju poklady kopat? U. ott, 1874. - Hospodár na Slovensku. T.-Sz.-Márton, 1875. - Kázeš, ktorú po požehnaní obnoveného kostola Teplianského skrze pána Vilhelma Hönig, povedal dňa. 14. nov. r. 1884. Szakolcza, 1885. - Swätý škapulár alebo: Poučná knižečka pre údow sláwneho Braterstwa Preblahoslawenej panny Marie Karmelskej. Bécs, 1892.

Koch József Lajos piarista áldozópap és tanár, szül. Selmeczen 1757-ben, ugyanott tanárkodott is. Munkája: Idylion honoribus ill. ac rev. D. Gabrielis Zerdahelyi da Nisra. - Zerdahely dum Dioeceseos Neosol. Gubernacula solenniter capesseret. 1801.

Kováts Mátyás, theologiai doktor, beszterczebányai kanonok, szül. Selmeczen, 1790-ben. Kartársai nagy dicsérettel emlékeztek meg nagy tudományáról, és emberszeretetéről. Nyilvános szereplésének kimagasló része volt, a mikor az 1847. évi országgyűlésen a káptalant képviselte. - Kéziratban hátrahagyott munkája: Acta visitationis can. parochiae Neosol. anni 1829.

König Mór, theológiai doktor és apátkanonok, szül. Visken, 1822-ben. Tanulmányait Pesten végezte és 1848-ban theológiai doktorrá lett. A szabadságharcz után börtönt szenvedett. Meghalt 1886-ban Karlsbadban. Értékes naplójegyzeteket hagyott hátra a szabadságharcz idejéből.

Kőrösi Albin, budapesti piarista tanár, született Selmeczbányán, 1860-ban. Családi neve Kulhanek volt, melyet Kőrösi-re változtatott. Középiskolai tanulmányait Selmeczen és Kecskeméten, főiskolai tanulmányait pedig Nyitrán és Budapesten végezte. Hajlama korán a nyelvészetre vitte, különösen a spanyol nyelv tökéletes ismerője lett és mint műfordító számos érdemet szerzett, melyek elismeréseül a Szent István Társulat tudományos tagjává, 1899-ben a spanyol kir. Akadémia, 1901-ben a barczelonai kir. Akadémia lev., 1902-ben pedig a Spanyol Írók és Művészek Társasága tiszt. tagjává választották és a spanyol udvar a XII. Alfonz-rend parancsnoki csillagjával tüntette ki. A magyar miniszterelnökség fordító osztályába hívta meg kültagul a jeles nyelvészt. Művei: A XIX. század spanyol költői. Budapest, 1893. - A spanyol költészet gyöngyei. Fordítások bevezetéssel. U. o., 1895. - Földrajz a gimnázium I-II. osztálya számára. U. o. (Hat kiadást ért.) - Isten a legjobb tanú. Don José Zorillától. Fordítás spanyolból. U. o. 1896. - Az apja fia. Regény, írta Don José M. de Pereda. Fordítás spanyolból. U. o. 1897. - Idyll, írta Gaspar Núñez de Arce. Spanyolból. U. o. 1899. - Természetrajz a 255gimnázium I-II. oszt. számára. (Három kiadást ért.) - A Világgyarmatok nagy fali térképe a m. kir. kultuszminiszterium megbizásából. 1900. - Spanyol téli esték. Verses legendák. Budapest, 1901. - G. A. Becquer, a spanyol Heine, dalai és válogatott meséi. U. o., 1902. - Írt magyar és német költeményeket, továbbá spanyol leveleket a Kölni Virágjátékok (trubadúr-versenyek) évkönyveibe 1901 óta. Ezeken kivül spanyol nyelven politikai és szépirodalmi czikkeket spanyol lapokba, hol működését több elismerő czikkben méltatták. A Pester Lloydban (1902) elsiratta G. Núñez de Arce spanyol költőt, kinek művein, valamint a spanyol klasszikus drámák műfordításán állandóan dolgozik. Ezeken kivül Kozma Gyulával együtt szerkesztette az elemi- és középiskolák atlaszát (1906.) Az 1906. évi római piarista nagykáptalanon sikerrel védelmezte a magyar piaristák ügyét a reformtörekvésekkel szemben.

Kőrösy József (Szántói) tb. doktor, a székesfővárosi statisztikai hivatal és könyvtár igazgatója, szül. Pesten, 1844-ben. Előbb tisztviselő volt az Első Magyar Általános Biztosító Társaságnál. A Pesti Naplóban írt statisztika közleményei az akkori kereskedelemügyi miniszter figyelmét reá irányították, és így 1867-ben az Országos statisztika tanács tagjává nevezték ki. Ugyanekkor báró Kemény Zsigmond, a »Pesti Napló« nemzetgazdasági rovatának vezetésével bizta meg. 1870-ben a Pesti Naplótól megvált és több jeles íróval együtt megalapította a »Reform« czímű politikai napilapot. 1870-ben a statisztikai hivatal igazgatója lett, mely hivatalt akkor szervezték. Mielőtt hozzálátott a szervezéshez, külföldi tanulmányutat tett és már az 1870. évi népszámlálással több külföldi államnak adott példát. 1879-ben a Magyar Tudományos Akadémia a levelező tagjai közé választotta. Később a Ferencz József-rend, az orosz Szent Anna-rend és a belga Lipót-rend lovagja lett; az orsz. statisztikai tanács tagja, a párisi Société de Statistique, a manchesteri Statistical Society levelező és több külföldi egyesület tagja. Kőrösy József élettörténetének, kiváló irodalmi és hasznos társadalmi működésének méltatását a székesfővárosra vonatkozó kötetünk számára tartjuk fenn, csupán Hont vármegyére vonatkozó nagybecsű irodalmi tevékenységét soroljuk fel. Ezek: Eltótosodás és magyarosodás Hont megyében. - Adalékok Hontmegye nemzetiségi monografiájához. - A felvidék eltótosodása.

Krajtsik Soma, kir. orsz. javító intézeti igazgató, szül. Korponán, 1849-ben. A gimnáziumot szülővárosában, Beszterczebányán és Selmeczbányán, a tanítóképző-intézetet Esztergomban végezte és ott nyerte oklevelét. A javító intézetek tanulmányozására 1881-ben külföldre utazott. 1891-ben az igazságügyi miniszterium a kolozsvári, 1894-ben a székesfehérvári javító intézethez igazgatóvá nevezte ki. Az 1891. évi szentpétervári nemzetközi börtönügyi kongresszuson »Az elhagyott és a bűn útjára tért ifjúság gondozásáról« írt munkáját mutatta be, mely franczia nyelven Szent-Pétervárott jelent meg. Ezenkivül önálló művei: A gyermekvédelem Oroszországban. Budapest, 1891. - A javító intézetekről és az ifjúkori bűnösökről.

Králik Lajos, jogtudor és ügyvéd, egy ideig szécsénkei, nagybirtokos, szül. Budapesten, 1849. október 11-én. Az ügyvéd oklevelet 1874-ben nyerte el és csakhamar a budapesti ügyvédi kar kiváló tagja lett. Perczel Béla igazságügyminiszter alatt a csődtörvény-enquetében, Szilágyi Dezső alatt a civilis enquetekben vett részt és megbizást nyert a polgári törvénykönyvnek a szülők és gyermekekről szóló részének kidolgozására. Munkái: Az eskü a polgári perben. Budapest, 1879. - A csődtörvény. U. ott, 1882-1905. Három kiadás. - Törvénytervezet a fizetésképtelen adósok kielégítéséről. Perczel Béla megbizásából. 1876. - A szülők és gyermekekről. Törvénytervezet Szilágyi Dezső igazságügyminiszter megbizásából. U. o., 1894. - A pesti ág. ev. egyházgyülekezet 1895. évi közgyűlésén tartott székfoglaló beszéde. U. o., 1895. - A magyar ügyvédség. Az ügyvédi kar. Két kötet. Budapest, Franklin. 1903. - Jogi dolgozatok. 1875-1905. U. o. Görgey István. Budapest, Franklin, 1905. - Demosthenes, dráma. U. o., 1905. Az ügyvédség multjából. Franklin. 1906. Az egyetemről. U. o. 1906.

Krupecz István, ágh. ev. lelkész, szül. Felsőrakonczán, 1858-ban. A gimnáziumot Selmeczbányán, a theológiát Pozsonyban végezte; azután a budapesti, hallei, berlini és párisi egyetemeken öt évig theológiát és bölcseletet hallgatott. 1883-1895-ig pozsonyi ev. theol. akadémiai tanár volt. 1895 óta az udvarnoki ág. h. ev. egyház lelkésze, és 1901-től fogva a honti ev. egyházmegye alesperese is. Ujabban sikerrel buzgólkodott társadalmilag s irodalmilag az ipolysági ev. 256templom felépítése és az egygyermekrendszer elleni mozgalom ügyében. Egyháztörténeti czikkeket, egyházi beszédeket, értekezéseket és tanulmányokat írt számos szaklapba. Munkái: Adatok az ev. superintendensek egyházlátogatásainak történetéhez, különös tekintettel a párbérre. Pozsony, 1886. - A tudományos, különösen az egyháztörténeti szemináriumokról. Történet-neveléstani értekezés. Budapest, 1887. - a középkori egyházszerkezet. Egyháztörténeti tanulmány. Selmeczbánya, 1890. - Masnicius Tóbiás fogsága és kiszabadulása. U. o., 1892. - Az illavai hitvalló. Pozsony, 1894. - Hallei emlékcsokrok. A hallei egyetem kétszáz éves fennállásának jubileuma alkalmára. Budapest, 1894. - Kedélyes magyar élet Halleban. Sárospatak, 1894. - Adalékok a Luther káté magyarhoni irodalmának történetéhez. Budapest, 1895. - Die Gefangenschaft und Befreiung des ung. evang. Bekenners Tobias Masnicius. Pozsony, 1897. - Emlékbeszéd Sembery Imre egyházmegyei felügyelő felett. Selmeczbánya, 1898. - Válasszunk alpüspököket avagy missziói szuperintendenseket. Orosháza, 1900.

Kubinyi Ferenc, (Felsőkubini és Deméndfalvi ifjabb), földbirtokos, szül. Kóváron, 1836-ban. Sokat utazott külföldön és ott a tudományoknak élt. Az éjszaki régiségbuvárok koppenhágai kir. társulata a tagjai közé választotta. 1867-ben a történelmi társulat megalakításában vett részt és egy ideig annak választmányi tagja volt, egyszersmind annak a bizottságnak is, melyet a társulat a Zichy-család okleveleinek átvételével, lemásolásával és kiadásával megbizott. Hont vármegye területén sok kőkori régiséget gyüjtött, melyeket az 1886. évi budapesti kiállításon külön szekrényben mutattak be. Munkái: Margitsziget műemlékei. Budapest, 1861. - Kik a valódi fertálymágnások? U. o. 1862. - Zólyom megye műemlékei. U. o., 1864. - Codex diplomaticus Arpadianus. Árpádházi oklevelek. 1095-1301-ig U. o., 1867. - Momus. Zsebkönyv, ártatlan emberek számára. U. o., 1869. - Szózat a magyar parlamenthez. U. o., 1882. - Egy marék vers. U. o., 1884. - Oklevelek Hont megyei magán levéltárakból. U. o., 1888. - A régi magyarok személynevei. U. o., 1892. - Gedichte des gnädigen Herrn zu Kóvár. Balassagyarmat, 1894. - A magyar nyelv veszélyben. U. o., 1896.

Kudora János esperes-plébános, született Tatán, 1879 óta viski plébános. Irodalmi munkásságáról bővebben a Komárom vármegyei kötetünkben lesz szó; itt csak annyit jegyzünk fel, hogy jelen kötetünk egyháztörténeti fejezetében Kudora János írta a róm. kath. egyházra vonatkozó részt.

Kyrmezer Pál, selmeczbányai származású, előbb rektor, majd Strazniczon városi irnok; meghalt 1599-ben. Munkája: Confessio fidei de vera aeterna Deitate Domini Jesu Christi. Galgocini, 1585.

Laicsák Ferencz, nagyváradi püspök, valóságos belső titkos tanácsos, szül. Selemczbányán, 1772. decz. 12-én. a gimnáziumot szülővárosában és Egerben, a theológiát a pozsonyi papneveldében végezte; a papi rendre 1793-ban a nagyszombati presbíteriumban készült és ugyanott szentelték fel. Meghalt Váradolasziban, 1843. máj. 5. A jótékonyságáról ismert főpap százezrekre rugó alapítványokat tett, a melyekkel nagyban előmozdította a hazai tudományokat. Maga keveset írt, mindössze két kisebb munkát hagyott hátra.

Landauer Béla, politikai író, a jog- és államtudományok tudora, született 1870-ben. Tanulmányait Budapesten a kegyesrendi főgimnáziumban és a Tudomány-Egyetemen végezte. A közpályát a boszniai orsz. kormányzóságnál kezdte politikai adjunktus minőségében, mely hivatalát öt évig töltötte be. Azután Hont vármegye szobi járásának szolgabírájává, majd a vármegye aljegyzőjévé választották. Utóbb tiszteletbeli főjegyző lett. Hivatalát az alkotmányharczok idején hagyta el. Politikai irodalmi működését a Nemzet-nél kezdte meg, majd a Budapesti Hirlap, a Pester Lloyd és a Magyarország vezérczikkirója lett. Ezidőszerint az Alkotmány politikai vezérczikkírója. Önálló munkái: A bosnyák agrárkérdésről. Budapest, M. Tud. Akadémia kiadása, 1897. - A bosnyák kérdésről. Budapest. 1906. - Továbbá megalapítója és szerkesztője volt az 1904-ben megindult »Hontvármegye« czímű lapnak, a mely utóbb egyesült a Honti Lapokkal.

Lányi Károly, kath. egyháztörténeti író, szül. Bakabányán, 1812-ben, meghalt Egbellen, 1856-ban. Pozsonyban és Esztergomban tanárkodott, és ott írta munkáinak java részét. 1847-ben a M. Tud. Akadémia levelező tagjává választotta. Művei: A magyar föld egyháztörténetei. Pozsony, 1844. - Magyarok háznépe. Pest, 1843. - A magyar nemzet történetei. Pozsony, 1845. - A magyar kath. Clerus érdemei. U. o., 1848. - A boldogs. Szüz Mária máriavölgyi csodaképének 257eredete. - Keresztény kath. hittanítmány. Pozsony. 1843. - A magyar alsótáblai Clerus szavazatjogának története. Pest, 1847. - Török uralkodás magyar földön. Kéziratban. - Szkyth rokonságok és történetek; Mehadia, mint Róma emléke; Pécsnek legrégibb századai (archeologiai munka). - A nádorokról. 1843. - Ezeken kivül számos tudományos értekezést, költeményt, valamint két német és három tót munkát hagyott hátra.

Lazánszky Tamás, szebellébi származású, orvosdoktor, szemészmester. Munkája: Orvostudori értekezés a veszettségről. Pest, 1836.

Lestyánszky Sándor volt földmivelésügyi államtitkár, szül. Ipolyságon 1848-ban. Jogot végzett és 1867-ben Hont vármegye tb. esküdtje lett, 1872-ben ugyanott szolgabíróvá, 1875-ben első aljegyzőjévé, 1875-ben főjegyzőjévé, 1889-ben pedig a vármegye alispánjává választották. E közben hadkötelezettségének is eleget tett és a honvédgyalogság tartalékában első osztályú századosig emelkedett, mely minőségben most is tagja a honvédségnek. 1889-ben a földmivelésügyi miniszteri osztálytanácsossá nevezték ki. Még Hontvármegyében teljesített szolgálata alatt, 1882-ben, a Ferencz József-rend lovagkeresztjével és alispáni állásában a kir. tanácsosi czímmel tüntették ki; a közszolgálat terén, valamint az állategészség ügy körül szerzett érdemei elismeréseül a Lipót-rend lovagkeresztjét, majd 1906-ban a Ferencz József-rend középkeresztjét nyerte. A földmivelésügyi miniszteriumnál való működése alatt minden tekintetben kiváló szolgálatokat teljesített. A mezőgazdaságról és a mezőrendőrségről szóló 1894. évi XII-ik törvényczikk végrehajtása alkalmával, valamint később az állategészségügyi adminisztráczió rendezése, az állategészség ügy államosítása, legutóbb pedig a külállamokkal kötött állategészségügyi egyezmények létesítésénél elismerést szerzett. 1906. márczius 24-én a földmivelésügyi miniszteriumhoz államtitkárrá nevezték ki, mely méltóságról utóbb lemondott.

Libertiny Gusztáv, kir. tanácsos, tanfelügyelő, szül. Korponán, 1839-ben. A gimnáziumot szülőhelyén és Selmeczbányán, jogi és bölcsészeti tanulmányait a pesti egyetemen végezte. megalakította a nyitramegyei tanító-testületet, melynek három éven át az élén állott. A felvidéki magyar közművelődési egyesület egyik alapvetője és ernyedetlen munkása volt. A királyi elismerés 1881-ben királyi tanácsosi czímmel tüntette ki. Munkái: Vasmegye népoktatási állapota. Szombathely, 1870. - A magyar nyelv gyakorló könyve a tót népiskolák számára. Nyitra, 1877. - Az iskolai büntetések és a neveléstan. U. o., 1878. - Nyitra vármegye népoktatásügye 1895-ben. A megyei közig. bizottság elé terjesztette. U. o., 1896.

Libertiny József, kir. járásbíró, szül. Korponán, 1833-ban; középiskoláit szülővárosában és Beszterczebányán végezte. 1849-ben rövid ideig nemzetőr volt. 1871-ben a bírói pályára lépett. Sok szakczikket írt. Munkája: A keleti kérdés és Magyarország. Nyilt levél egy barátomhoz. Budapest, 1878. - Kéziratban: Önéletrajza.

Lits Gyula Hont vármegye és Selmecz-Bélabánya sz. kir. város főispánja, született 1846-ban a Somogy megyei Simongáton. Politikai pályafutását és működését a történeti részben méltattuk. Irói és hirlapirói működését már az elmult század hatvanas éveiben kezdette és ezidőtájt számos szakczikket írt a »Vadász- és Versenylap«-ba. Szépirodalommal is foglalkozik és újabb időben sok tárczája látott napvilágot a »Magyarország« és »Budapesti Hirlap« hasábjain. Működését bővebben szülővármegyéje kötetében fogjuk méltatni.

Litschauer Lajos, idősb, kir. főbányatanácsos, nyug. akadémiai tanár, szül. Szil-Sárkányon (Sopron m.), 1815. július 26-án. 1844-ben a selmeczi bányakerületben mérnök, 1870-ben a selmeczbányai bányászati és erdészeti akadémia tanára, 1872-ben bányatanácsos lett, 1883-ban nyugalomba vonult és ez alkalommal a főbányatanácsosi czímet kapta. Filozófiai és mathematikai tudományokkal is foglalkozott. Oroszlánrésze volt abban, hogy a selmeczi akadémián az előadási nyelv magyarrá lett és Péch Antal akkori osztálytanácsossal együtt a bányászat magyar műnyelve megállapításának úttörője volt. Meghalt Budapesten, 1885. április 4-én. Munkája: Vastag széntelepek vájása Francziaországban. Selmecz, 1875.

Litschauer Lajos, ifjabb, kir. bányafőmérnök, a selmeczbányai bányaiskola vezető szaktanára, szül. Nagy-Ágon (Hunyadmegyében), 1858. április 13-án. Hasonnevű apja főbányatanácsos és a selmeczbányai akadémia hírneves tanára 258volt. Gimnáziumi tanulmányai befejeztével, a selmeczbányai bányászati és erdészeti akadémián bányászati, gépészeti és építészeti tanfolyamot, majd magánszorgalomból jogot végzett. 1880-ban a kincstár szolgálatába lépett és bányagyakornokként a marosujvári bányahivatalnál, utóbb a govászdiai nagyolvasztónál, azután a gyalári vaskőbányánál, majd a körmöczbányai m. kir. bányamérnökségnél működött. Ezután a selmeczi bányászati és erdészeti akadémiai építészettani tanszékhez tanársegéddé nevezték ki. 1882-ben bányászati államvizsgát tett és a rozsnyói bányabiztossághoz bányaesküdté nevezték ki. 1883-ban a budapesti bányakapitánysághoz helyezték át, melynek területén különös tanulmány tárgyává tette az Esztergomvidéki és a dunántúli kőszénbányaműveket, 1887-ben a selmeczi bányaiskolához harmadik, 1891-ben ugyanoda első ügyvezető tanárrá nevezték ki. 1894-ben kir. bányafőmérnök lett. Élénk részt vett a magyar bányászati és kohászati irodalmat pártoló egyesület működésében, mely egyesület szaklapjának, a Bányászati és Kohászati Lapok-nak szerkesztője lett és azt az »Országos magyar bányászati és kohászati egyesület közleményei« czímű melléklappal bővítette. Külföldön is utazott az idegen országok szénbányászatának tanulmányozása czéljából. Jelen kötet számára ő írta a bányászat ismertetését. Magyar és német szakczikkei hazai és külföldi folyóiratokban jelentek meg. A »Mérnök és Építész-Egyesület Közlönye« Bányamíveléstani rovatát vezeti és munkatársa a Techologiai Lapoknak. Munkái : Magyar bányajog kérdések és feleletekben. Selmeczbánya, 1881. és 1897. - A kutatás mint a magyar bányajog az 1854. évi általános bányatörvény alapján, az idevágó rendeletekkel, stb. U. o., 1885. - A bányatörvény és a reá vonatkozó rendeletek, utasítások stb. Budapest, 1886. - A magyar bányászati viszonyokat teljesen felölelő magyar Bányaműveléstan. Litschauer Lajos m. kir. főbányatanácsos hátrahagyott jegyzetei alapján. Selmeczbánya, 1890-94. (Három kötet.) - Hivatalos irálytan. U. o., 1898. - Ásványtan. U. o., 1898. - Földtan. U. o., 1898. - Kőzettan és őslénytan. U. o., 1899. - Mély fúrás. U. o., 1899. - Bányászati munkálatok. U. o., 1900. - Fejtéstan. U. o., 1900. - Szállítás. Járás. U. o., 1902. - Bányák biztonosítása. U. o., 1902. - Szellőztetés. Légvezetés. U. o., 1903. - Világítás. mentés. U. o., 1903. stb. - Sajtó alatt: Középítéstan. Kőszén- és Érczelőkészítés. Bányagéptan. - Jelenleg két nagy gyűjteményes munka sajtó alá rendezésével foglalkozik, melyek hazai bányászatunk irodalmában hézagot pótlók lesznek és közel húsz évi munka eredményét foglalják együvé. Ezek: Magyarország bányamívelésének története. (I. Rész. Évszámokban. - II. Bányászhelyek szerint rendezve). - A bányamívelés technikájának története. (I. rész évszámokban. - II. rész szakok szerint rendezve.)

Lovcsányi Alajos Gyula, képzőintézeti tanár, született Ipolyságon, 1850-ben; tanulmányait Selmeczbányán és Beszterczebányán végezte. 1868-tól 1872-ig a kegyes tanító-rend tagja volt. Tanult még Bécsben és Berlinben. 1877 óta Budán az elemi és polgári tanítóképző intézet tanára. Szaklapokban megjelent czikkein kivül, önálló művei : Természettani földrajz tanodai és magánhasználatra. Budapest, 1879. - Európa összehasonlító földrajza, különös tekintettel Magyarországra. U. o., 1879. Mennyiségtani földrajz módszertani alapon. U. o., 1879. - A Vág és vidéke topografiai leírása, egyszersmind kalauz a Vág völgyében utazók, fürdővendégek stb. számára. U. o., 1881. - Adalék a mohácsi vész előtti magyar-lengyel érintkezés történetéhez. U. o. 1888.

Id. Luczenbacher Pál (Szobi), kinevezett főrendiházi tag, született Szobon, 1818-ban. Bátyjával, Jánossal együtt, korán az atyja üzletébe lépett, a ki hajótulajdonos és tekintélyes fakereskedő volt. Luczenbacher Pál az elsők egyike volt, ki Magyarországon nagyobbmérvű vasútépítési vállalkozásokkal foglalkozott; ő építette többek között a győr-szőnyi, szolnok-nagyváradi, buda-kanizsai és részben a sopron-kanizsai, szolnok-debreczeni vonalakat, továbbá a budai délivasút pályaudvarát és a budai vasúti alagútat. Kiváló közgazdasági érdeme volt, hogy a Dunát monopolizáló Osztr. Dunagőzhajózási Társasággal szemben, 1860-ban, gőzhajózási vállalatot létesített, a mivel a személy- és árúforgalomban rendkívül árúmérséklést teremtett. Ő kezdeményezte nagy és nehéz küzdelmek után a fából épült uszályok és gabonáshajók gőzhajóval való vontatását, a mi különösen a gabonakivitel forgalmát fokozta. Luczenbacher Pál rendezte be Budapesten az első gőzfavágót is. A közgazdaság terén szerzett érdemei, valamint közczélokra 259juttatott alapítványai révén számos alkalommal nyert királyi elismerést. Előbb királyi tanácsossá, a Ferencz József-rend lovagjává és utóbb a főrendiház tagjává nevezte ki a király; 1878-ban pedig, Szobi előnévvel, magyar nemességet nyert. Meghalt 1900-ban, Hütteldorfban, Bécs mellett.

Mailáth Antal (Székhelyi), bölcsésztudor, győri kanonok, szül. Kereskényben, 1739-ben. Bécsben a Jezsuita-rendbe lépett, a rend feloszlatása után pedig theologiai tanárrá lett. Meghalt Győrött, 1804-ben. Latin nyelven írott költeményeket és beszédeket hagyott hátra.

Majthényi László (Kesselőkeői, báró), valóságos belső titkos tanácsos, cs. és kir. kamarás, a főrendiház örökös tagja, Hont vármegye nyugalmazott főispánja, született 1820. deczember 27-én. A Divék nemzetségéből származó ősi főnemesi család sarja. Atyja, Antal báró, szintén főispán volt; anyja Ambrózy Johanna, magas műveltségű, finom lelkű úrhölgy, nagy hatással volt az ifjú László báró szellemére. Báró Majthényi László már a mult század negyvenes éveiben Hont vármegye közéletében szerepelt; 1845-ben alispánná választották, mely méltóságát 1848-ig megtartotta. A szabadságharczban Schlick tábornok vezérkari tisztje volt. A szabadságharcz leveretése után megyefőnöki minőségben ismét Hont vármegye élére került és ezt a rangját 1853-ig megtartotta. Az alkotmányos élet újjáébredésével már Hont vármegye főispánjaként jelent meg a főrendiházban, melynek csakhamar vezérszónoka és a felirati párt lelkes híve lett. A politika azonban egy időre visszavonulásra késztette őt, és csak 1867-ben lépett ismét a nyilvános szereplés terére, a mikor Hont vármegye főispáni székét újra elfoglalta. átmenetileg rövid időn át Nyitra vármegye ügyeit is vezette. A főrendek házában ezidőtájt fejtette ki legemlékezetesebb működését és szónoklataival nem egyszer keltett országos érdeklődést a személye iránt. Otthon a vármegyéjében azonban erős ellenzékkel kellett megküzdenie, de a leghevesebb ellentábor sem tudta megalkuvásra kényszeríteni soha. A királyi elismerés számos alkalommal kitüntette őt; a kamarási méltóságot már 1852-ben ruházta reá a király és 1872-ben valóságos belső titkos tanácsosává nevezte ki őt; nyugalomba léptekor a Szent-István-rend középkeresztjét, majd pedig 1891-ben az első osztályú vaskoronarendet adományozta neki. Báró Majthényi László tömérdek szónoklatán kivül, tollal is emlékezetessé tette nevét; önállóan megjelent: Emlékbeszéd Deák Ferencz arczképének Hont vármegye termében történt leleplezése alkalmával. (Budapest, 1876.)

Matunák Mihály, róm. kath. pap, breznóbányai plébános, született Nagysurányban (Nyitram.), 1866. július 17-én. Gimnáziumi tanulmányait Érsekujvárott, Selmeczbányán, Egerben, a theologiát pedig 1887-91-ben a budapesti egyetemen végezte, hol rendes tanulmányai mellett az egyházi zenében és a magyar történelemben búvárkodott. A fővárosban ma már általános gregoriánus zenét natunák hozta be először az egyetemi templomba. Történelmi tanulmányainak első nagyobb terméke a levéltári kutatások alapján megírt és a Fraknói-díjjal 260jutalmazott: »A magyarbéli Bosnyák-család története«. (A budapesti növ. papság Munkálatai 1892. évf. Második kiadása megjelent Körmöczbányán. 1895-ben.) »Nagy-Surány hajdani vára történelmének vázlata.« (Érsekujvárott, 1889.) Beszterczebányán 1891-ben pappá szenteltetvén, előbb nagyszalatnai, majd túrócz-szucsányi káplán és hitoktató lett. Szucsányban a túróczszentmártoni »Felvidéki Híradó«-nak volt a munkatársa. 1893-4-ben Nemeskéri Kiss Pál fiainak nevelője volt Véghlesen és Gödön. Nagyobb társadalmi és irodalmi munkásságot fejtett ki Körmöczbányán 1894-98-ban, a hol az ottani Magyar Egyesület választmányi tagja és a kath. legényegyesület elnökeként sokat tett a magyar nyelv és zene terjesztésében. Felfedezett számos, zenetörténészeink előtt is ismeretlen, régi magyar Rákóczi-korabeli zenedarabot, 1848-ból Görgei, Bem és más vezérek indulóit, Dembinszky-mazurkát, honvéd-négyeseket, Bihary-verbungosokat, melyeket Káldynak adott. 1896-ban megírta a körmöczbányai ipar és kereskedelem történetét és hosszabb tanulmányt »Iparosélet a czéhvilágban« czím alatt. Megnyílván előtte a körmöczi városi gazdag levéltár, több éven át ott kutatott és írt. Eldöntötte Érsekujvár két alapításának éveit: 1545. (Századok, 1896.) és 1580. (Hadtörténelmi Közlemények, 1897.) és különösen a felvidéki török harczokat és hódoltságot tanulmányozta és ismertette. Ekkor írta a következő történelmi munkáit: Török beütések Nyitra vármegyébe. - A végvárak állapota Érsekújvár bukása után. - Török pusztítások és hódoltság Zólyom vármegyében a XVI. században. - Nyitra a törökök alatt. 1898-ban Rimely Károly, beszterczebányai püspök, hogy nagyobb tere nyíljék a történelmi kutatásokhoz, kinevezte a korponai felső népiskola igazgatójává és Matunák meg is felelt a hozzá kötött várakozásoknak. A mellett ugyanis, hogy Korponán, tanügyi foglalkozásán kívül, rendezte a városi levéltárat, városi múzeumot is alapított, melyet számos régiséggel gazdagított; nyomdát és lapot is alapított, a város utczáinak történelmi neveket adott és számos, leginkább Korponáról és Hont vármegyéről szóló munkát és tanulmányt írt. 1898-ban Pongrácz Elemérrel a hontmegyei történelmi kiállítást rendezte és az ugyanazon évben megalakult honti múzeum-társulat megválasztotta titkárává. Korponai irodalmi művei: Mikor és mi czélból épült a korponai Tarisznyavár? - Korpona sz. kir. város bírái és polgármesterei 1266-1898. - Hont megye a törökök alatt. - Pálffy Miklós, a győri hős honti születéséről. - Török-magyar harczok az éjszaknyugati Magyarországon 1530-1564. - Az 1599-iki bányavidéki tatárjárás. - Honti végvárak a török alatt. - Korpona 1848-49-ben - Breznóbánya a török világban. - Az 1599-iki barsi tatárjárás. - Török hódoltság az éjszaknyugati Magyarországon I. Ferdinánd alatt. Drégely és Palánk katonai szerepe a törökök alatt 1552-1593. - Zólyom várának kapitányai. - Régi honti nemzetségek. - Hont vármegye alispánjai. - Korpona várkapitányai. - Hont vármegye székhelyei. - Érsekújvár a török uralom alatt 1663-1685. - Korpona utczái, terei elnevezésének tervezete. - Zólyom várának régi helyrajza. - Dobronya vára. - Drégely, Szondy, Palánk. - A korponai városháza történeti képei. - A szent korona Zólyom várában. - Drégely és hőse. - A palásti csata 1552. aug. 10-11. - A róla szóló emlékbeszéd a palásti templomban. - Az 1902-iki Szondy-ünnepélyen kimagasló szerep jutott Matunáknak. Őt bízta meg a honti múzeum-társulat a Drégely várában eszközölt ásatások vezetésével, mely alkalommal két hét alatt tömérdek magyar és török régiséget talált; megdöntötte a Rónai Horváth Jenőtől felállított véleményt, mintha a török az Aranygombról lövette volna a várat és itt is volna Szondy eltemetve; bebizonyította, hogy mindkettő a vár átellenében levő Várbérczen történt. 1903-ban Breznóbánya sz. kir. város plébánosává nevezték ki és azóta is több, Hont vármegyét érdeklő művet írt. A többi között: hol készűlt Werbőczy Tripartituma? - Breznóbánya polgárai, utczái 1674-ben és a »hugány« elnevezés. - Véghles vára. - Nyitra visszafoglalása a törököktől. - Thúry György. - A szalkai viadal 1544-ben. - Drégely és Palánk hadi szerepének vége. - 1905. november 23-án a korponai országgyűlés háromszázadik évfordulója alkalmából rendezett országos ünnepségen felolvasta »A korponai országgyűlés 1605. évi november-deczemberben« czímű dolgozatát és ugyanakkor a Pályi Pál emlékkönyvében megjelent tőle: Korpona kapitulácziója 1605. január 3-án. - Bocskay Fejedelem meghívója a korponai országgyűlésre és A korponai országgyűlési követek tréfás jellemzése czímű dolgozatok. A jelen kötetben megírta Korpona város, 261Csábrág és Drégelypalánk történetét. - Irodalmi munkássága jutalmául 1902-ben a Szent István-Társulat Tudományos és IrodalmiOsztálya rendes tagjává választotta és 1904-ben Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter a Műemlékek Országos Bizottságának levelező tagjává nevezte ki.

Mányik Ernesztina, drámai dalművésznő, szül. Vámosmikolán, 1846-ban. Atyja vármegyei tiszti orvos volt, a ki leányát előbb a budapesti zenedében, majd Párisban és Milánóban képeztette ki. Először Asti olasz városban lépett fel, azután Modenában aratott tüneményes sikert. Külföldről hazatérvén, a Nemzeti Szinházban mutatta be művészetét. Ez intézetnek tagja is lett, de csak kevés ideig élvezhette a közönség osztatlan kitüntetését, mert egy végzetes meghülés következtében többé a színpadra nem léphetett. 1867-ben, élete legszebb korában, Budapesten, elhunyt.

Mazuch Ede gimnáziumi tanár, szül. Korponán, 1862-ben. Czikkei a Magyar Nyelvőrben és vidéki lapokban jelentek meg.

Mocsáry Antal (Bocsári), Nógrád vármegyei főszolgabíró, szül. Bozókon, 1757-ben; meghalt Lapujtőn 1832-ben. Feleségének, Darvas Máriának, 1803-ban történt elvesztése feletti bánatában a közszerepléstől visszavonult és ettől fogva az irodalomnak és a tudománynak élt. Barátságban és levelezésben volt Kazinczy Ferenczczel, Fáy Andrással, Vitkovics Mihálylyal és korának több jelesével. Munkái: Az emberi sors. Pest, 1800. - Egy római történet, Buda, 1804. - A tisztelt barátság, vagyis Aurelius és Martzia érzékeny története versekben. U. o., 1805. - A Vág vizének áradása Nyitra vármegyében a pőstyéni fürdőben 1843-ban és sokak veszedelme. Versekben. Pest, 1843. - Nemes Nógrád vármegyének historiai, geographiai és statistikai esmértetése. U. o. 1826. (négy kötet). - Hátra hagyott kéziratait a Nemzeti Muzeumban őrzik.

Mokoschini Jakab, bakabányai származású, ág. ev. lelkész. Munkája: Disputatio philolog. de Pauli anathemate votivo ad Rom. IX. 3. Praes. Spier. Wittebergae, 1743.

Morva Miklós, nagyszombati kanonok, szül. Selmeczbányán, 1825-ben. Német nyelven két vallásos tárgyú értekezést írt.

Mudron Mihály, jogtudor és pozsonyi ügyvéd, szül. Csábrágvarbókon, 1835-ben. Rajongó híve volt a tót nemzetiségi eszmének és magyarellenes szerepléséről tette ismertté a nevét. Meghalt 1887-ben. Munkái: A felvidék. Felelet Grünwald Béla hasonnevű politikai tanulmányára. Pozsony, 1878. - Protestantismus és panszlavismus. Felelet Felvidéky hasonczímű röpiratára. U. o. 1882.

Murányi Ignácz, piarista áldozópap és tanár, szül. Rakruczán, 1742-ben. Munkája: Dissertatio de vi insata. Vienae, 1778.

Nagy István, előbb selmeczbányai, végül szegedi polgári iskolai igazgatótanár, meghalt Szegeden, 1895-ben. Munkái: Ásványtan. Túróczszentmárton. 1884. - Téli estékre. Elbeszélések. U. o. 1885. - Szerkesztette 1886-1889-ben a »Selmeczbányai Hiradó«-t és annak folytatását a »Felvidéki Hiradó«-t, azután két éven át a »Liptó« czímű hetilapot.

Nagy Sándor, bölcsésztudor, tanár és a Nemzeti Múzeum könyvtár-gyakornoka, szül. Füzes-Gyarmaton, 1858-ban; meghalt Budapesten 1886-ban. Munkái: Sztáray Mihály élete és művei. Budapest, 1883. - Hazai tanodai drámák a Nemzeti múzeum könyvtárában. U. o. 1883. - A szombatos codexek. U. o. 1884.

Nyáry Adolf (Nyáregyházi báró) altábornagy, cs. és kir. kamarás és val. b. t. tan., József főherczeg főudvarmestere, szül. Bagonyán, Hont vármegyében, 1832. október 24-ikén. Kiváló hajlamot mutatván a katonai pályához, 1848-ban a jogi tanfolyamról önkéntes hadapródként a cs. kir. 3. számú vértesezredbe állott és még ugyanaz év szeptember havában hadnagyként osztatott be a Miklós-huszárokhoz, rövid idő múlva azonban vitszahelyezték régi ezredéhez. Evvel és később a 8. huszárezreddel részt vett eleinte az 1848-iki szabadságharczban, utóbb pedig az 1848/49-iki olasz hadjáratban, a hol több vezénylő tábornok oldalán segédként, majd a szász királyi udvarnál parancsőrtisztnek nyert alkalmazást. 1849-ben főhadnagy lett, 1856-ban kapitány és ekkor nyerte el a kamarási méltóságot is. 1859-ben saját kérelmére, őrnagyi ranggal, rendelkezési állományba tétetett át és atyja egyik birtokán, Bagonyán telepedett le. A vármegyében közkedveltté tevén magát, 1865-ben s utóbb 1867-ben főszolgabiróvá választatott, a mely állásból már 1869-ben a másodalispánságra emeltetett. E polgári állásban találta őt a legfelsőbb elhatározás, mely szerint 1869. július 26-ikán a m. kir. 262honvédséghez őrnagygyá kineveztetvén, egyszersmind a pest-honti 62. sz. honvédzászlóalj parancsnokságával biztatott meg. Ezután gyorsan emelkedett. Ezredesként gróf Vay László után, József főherczeg, honvédségi főparancsnok főudvarmestere lett. Majd tábornokká és 1884-ben altábornagygyá lépett elő. Kiváló érdemeiért a valóságos belső titkos tanácsossággal is kitüntette a királyi elismerés. Meghalt 1891-ben. Egyik főérdeme, hogy József főherczeg kiterjedt gazdaságait, a melyek abban az időben el voltak hanyagolva, kitünő rendbe hozta.

Nyáry Albert (báró), történeti és heraldikai író, szül. Bagonyán, 1828-ban, meghalt 1886-ban. Kossuth hadsegédeként részt vett az 1848-48-iki alkotmányos harczban és ennek leveretése után az 1859-iki olasz szabadságharczban. Olaszországban tartózkodása alatt fordította figyelmét a levéltárakban levő magyar vonatkozású okmányok gyűjtésére. 1867-ben hazajött és kiváló tevékenységet fejtett ki, különösen a magyar történet segédtudományainak művelésében. A Magyar Történelmi Társulat 1867-ben, a Magyar Tud. Akadémia 1872-ben választotta tagjává. Önálló nagyobb művét, melyet az Akadémia történeti bizottságának felszólítására írt a »Heraldika alapvonalai« czímen, halála után testvére, Jenő, rendezte sajtó alá. Másik műve: Posthumus István és az estei örökség. (Modena, 1863.) Ez az első magyar nyelven írt czímertani kézikönyv. Nagy Ivánnal közösen szerkesztette a Diplomatiai Emlékek Mátyás király korából. 1458-90. (1-4. kötet.) Több éven át társszerkesztője volt az Archaeologiai Értesítőnek és a Turulnak.

Nyáry Antal (báró), koronaőr, belső titkos tanácsos, a Szent-István-rend középkeresztese, szül. Varsányban, 1803-ban, meghalt 1877-ben. Jogi tanulmányainak befejeztével, 1823-ban, Hont vármegye aljegyzője, majd szolgabírája, 1830-ban főszolgabírája, 1835-ban alispánja lett. 1837-ben kir. kamarássá, 1845-ban a kir. tábla bírájává nevezték ki. Gróf Széchenyi István nemzetgazdasági reformeszméihez buzgón csatlakozott; angol mintára rendezte be a birtoka kezelését, nagy költséggel hozatott Spanyolországból drága tenyészjuhokat és mintajuhászatot állított fel. A politikában azonban erős és következetes konzervativ volt; 1848-ban hasonló elvű társaival együtt visszavonult. 1849-ben a pozsonyi közigazgatási kerületbe biztossá nevezték ki, de ő látván a Bach-kormány nemzetellenes és a magyar alkotmány kiírtására törekvő czélzatait, otthagyta a gyűlölt hivatalt s teljes visszavonultságban élt mindaddig, a míg 1861-ben, a m. kir. itélőtábla helyreállíttatván, ott elfoglalta régi bírói állását, egy év mulva pedig a szintén feltámasztott hétszemélyes tábla bírája, míg 1863-ban ugyanannak egyik tanácselnöke, koronaőr, valóságos belső titkos tanácsos és a bekövetkezett koronázás alkalmával a Szt.-István-rend középkeresztese lett és azzal együtt bárói rangra emelkedett.

Nyáry Béla (báró), nagybirtokos, országgyűlési képviselő, Antal báró legifjabb fia, szül. Budapesten 1846-ban. Egyetemi hallgatóként a harmadik huszárezredbe lépett; résztvett az olaszországi hadjáratban, hol a custozzai ütközetben kitüntette magát és tiszti érdemkeresztet nyert. A hadjárat után főhadnagyként hagyta el a katonaságot. 1877-ben cs. kir. kamarási czímmel tüntették ki. 1879-ben bagonyai birtokán telepedett le, hol a kolera alkalmával saját költségén gyógyíttatta és maga is ápolta a betegeket. Nagy népszerűségre tett szert. Előbb az ipolysági, majd a korponai kerület választotta országgyűlési képviselőjévé.

Nyáry Gyula (Nyáregyházi, báró) birtokos, Nyáry antal koronaőr és Kubinyi Jozefa fia, szül. Bagonyán, 1827-ben. A bölcseletet és jogot a pesti egyetemen végezte, azután pestmegyei törvényszéki ülnök, majd pedig, az alkotmány helyreállítása után, kilencz éven át a főrendiház jegyzője és a legfőbb fegyelmi bíróság tagja volt. Szépirodalmi, juridikai, gazdasági és zenészeti czikkeket írt. Munkái: Büntetőtörvény magyarázata. Pest, 1855. - Magyar aristocratia. U. o. 1856. - Az ó-konservativok. U. o. 1856. - Mult-jelen, vagy hogy kell a financzián segíteni. U. o. 1856. - Továbbá szerkesztette és kiadta a »Kertészgazdászati Évkönyv Képes Naptárát « 1863-ban.

Nyáry Jenő (Nyáregyházi, báró), cs. és kir. kamarás, miniszteri osztálytanácsos, a főrendiház háznagya, a Magyar Tudományos akadémia tiszteletbeli tagja, előbbinek testvéröcscse, szül. Bagonyán, 1836-ban. a bölcseletet és jogot a pesti egyetemen hallgatta és már fiatal korában sejttette kiváló tehetségét a régészeti tanulmányokban, melyekbe nagybátyja, Kubinyi Ferencz, vezette be. Nógrádmegyei, 263pilinyi, birtokán nagyterjedelmű és gazdag őstemetőt fedezett fel. Megbarátkozva Rómer Flórissal, azzal együtt folytatta kutatásait, beutazván Felső-Magyarországot és több helyütt ásatásokat eszközölt. 1861 óta a főrendiház tagja, 1874-től jegyzője, 1885 óta pedig élethossziglan beválasztott tagja volt. 1864-ben kir. kamarássá, 1867-ben a koronázás alkalmával aranysarkantyús vitézzé avatták; tagja volt a koronát átvívő országos küldöttségnek és a legfőbb fegyelmi bíróságnak. 1874-ben a földmívelésügyi minisztériumban tiszteletbeli titkárrá és 1880-ban osztálytanácsossá nevezték ki. Kiváló érdemeiért számos külföldi rendjellel tüntették ki. 1870 óta a Magyar Történelmi Társulat igazgató-választmányi tagja, 1874 óta a Felsőmagyarországi Múzeumegyesület stb. tagja, a Békésmegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi, valamint a Tiszafüredi Rég. Társulat tiszt. tagja, a Régészeti és Embertani Társulat elnöke, az Orsz. Heraldikai és Genealogiai Társaságnak, továbbá a Gömörmegyei Múzeum-egyesületnek választmányi és a Magyar Földhitelintézet felügyelő-bizottságának tagja volt. A Magyar Tudományos Akadémia 1883 május 17-én levelező-tagjává választotta. A »Századok«-ban, az »Archeologiai értesítő«-ben és a párisi »Compte Rendue« Hasábjain jelentek meg kiválóan tudományos, régészeti közleményei. Munkái: Az aggteleki barlang, mint őskori temető. Budapest, 1881. - Pulszky Ferencz ötvenéves írói működése jubileumára 1834-1884. az Orsz. régészeti és Embertani Társulat megbízásából U. o. 1884. (Többekkel együtt.) Kéziratos hagyatéka: Gömör vármegyei leletek a bronzkorból. - Magyarország selyemtenyésztésének története.

Ordódy Lajos (Ordódi). A Barsmegyei Gazdák Első Gőzekeszövetkezetének elnöke, a Barsmegyei Gazdasági Egyesület alelnöke, jeles közgazdász és nagykereskényi (Hont m.), valamint nagymálasi (Bars megye), és mogyorósdi (Borsod megye) birtokos, szül. Nagymálason 1852. február 19-én. A kolozsmonostori gazdasági tanintézet elvégeztével, 1872-ben, ugyanott tanársegéd lett; 1873-ban Magyaróvárra helyezték át, hol a vegytani szak asszistense volt. 1874-ben a budapesti egyetemen hallgatta a vegytant és rokon tárgyakat, 1875-ben pedig Bécsben a műegyetemen a vegyészeti technologiát. 1875-től 1880-ig Bars, Baranya és Borsod vármegyékben gazdálkodott. 1880-ban a barsmegyei Gazdasági Egyesület előadó-titkára lett; ugyanott 1882-ben első titkárrá és 1888-ban igazgatóvá lépett elő. 1891-ben távozott az egyesülettől, melynek lázas tevékenysége tíz éven át főleg az ő érdeme volt. 1883-ban nyerte a Ferencz József lovagrendet, 1885-ben a belga Lipót-rendet és a franczia »Du merite agricole« rendjelet, 1889-ben pedig ezen rend tiszti rangját nyerte el. 1884-ben az Országos gazdasági Egyesület kebelében megalakította a gazdasági könyvkiadó vállalat; 1904-ben létrehozta az ország első gőzekeszövetkezetét Bars megyében. 1896-ban a barsmegyei Gazdasági Egyesület az alelnökévé választotta. Az 1900-1905. években a »Hazánk« agrárius napilap agrárpolitikai vezérczikkírója volt. Munkái: Majthényi László roszkosi gyümölcstelepe. Budapest, 1883. - A magyarországi állattenyésztők kalauza. U. o., 1884. - A csalamádé és egyéb zöld takarmányok termelése és vermelése. (Fordítás). U. o., 1885. - Mily növényeket termeljen a magyar gazda? U. o., 1885. - Rövid utasítás a műtrágya használatára. U. o., 1886. - A szövetségbe lépett gazdasági egyesületek 1899. nov. 18. Budapesten a Köztelken megtartandó VIII. nagygyűlésének tárgyai. U. O., 1889. - A szőlő trágyázása. U. o., 1894. - A külön vámterület és a mezőgazdaság. U. o., 1905. - 1895 óta szerkeszti és kiadja a »Gazdasági Lapokat«; 1886-ban átvette a Kodolányi-féle »Gazdasági zsebnaptár és Évkönyv« szerkesztését. 1887-től egy éven át Engelrecht Károlylyal szerkesztette a »Borászati Lapokat«; 1895-ben a »Szőlőszeti Lapokat« adta ki a kassai Maurerral. A franczia nemzetközi gazda-kongresszusbeli Compte-Rendue számára 1888-ban megírta a magyar mezőgazdaság helyzetét. 1904-től fogva kiadja az »Állattenyésztési és Tejgazdasági Lapokat.«.

Paczolay János ügyvéd, országgyűl. képviselő, az esztergomi főkáptalan főügyésze, szül. Deménden, 1818-ban. Nagy szerepet vitt a közéletben; tagja volt az 1848-49. évi országgyűlésnek, de a szabadságharczban nem vett részt. Azután teljesen visszavonúlt. 1865 óta haláláig az ipolysági kerületet képviselte és tagja volt a delegáczióknak, 1879-ben szélütés érte; meghalt Deménden 1884-ben. Czikkei politikai lapokban, beszédei a Közlönyben és a Naplóban jelentek meg.

Pajor István (Tótlipcsei), kir. tanácsos, vármegyei árvaszéki elnök, született Ipolynyéken 1821-ben. Az 1847-48. országgyűlés alatt idősb gróf Apponyi György magántitkáraként Pozsonyban tartózkodott. A szabadságharcz után gazdálkodott 264és ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1867-ban Nógrád vármegye tiszti ügyésze, majd árvaszéki elnök lett. A magyar anyanyelvén kivül a német, franczia, olasz, angol és spanyol nyelvek irodalmával foglalkozott. A király 1882-ben kir. tanácsosi czimmel tüntette ki. Meghalt 1899-ben Balassagyarmaton. Számos költeménye, levele és czikke jelent meg. Munkái: Költemények. Irta: Csalomjai. Balassagyarmat, 1859. - Áldozatok, Imák. Witscheltől. Fordítás. Csalomjai álnévvel. U. o., 1859. - Vázlatos jegyzetek a magyar nyelv és helyesírás körül. Irta Csalomjai. Pest, 1860. - Quintus Horatius Flaccus Epistolái. Fordítás. az eredeti szöveg kiséretében jegyzetekkel ellátta Csalomjai Balassagyarmat, 1877. - Horác levele a Piso fivérekhez (De arte poetica). Ford. U. o., 1881. - Nelogia és orthologia. Irta Csalomjai. U. o., 1883. - Schiller és Goethe epigramjai. Csalomjai. u. o., 1883. - Cinna vagy Augusztus kegyelme. Tragödia 5 felv. Corneille után ford. Budapest, 1886. - Válasz Brassai röpiratára gróf Csáki Albin ellen. U. o., 1891. - Emlékek és rajzok a 48 előtti jó világból. Balassagyarmat, 1897. - Tarka bokréta. Költemények. U. o., 1898. Álnevei: Káldor, azután Csalomjai.

Palásthy Pál (Palásti és Keszihóczi), theologiai doktor, sareptai felszentelt püspök és esztergomi kanonok, a hírneves és előkelő hont megyei Palásthy-család leszármazottja és a család történetének megírója, szül. Magyarizsépen (Zemplén m.), 1825. márcz, 29-én, meghalt 1899. szept. 29-én Esztergomban. Előbb káplán volt Sátoraljaujhelyen, majd a kassai papnevelő lelki igazgatója lett; 1885-ben a pesti egyetemen az erkölcstan tanárának nevezték ki, 1861-ben pedig ugyanott a hittani kar dékánjává választották. 1871-ben esztergomi kanonok, 1878-ban czímzetes apát, 1881-ben nyitrai főesperes lett, 1886-ban pedig sareptai püspökké szentelték és az esztergomi bibornokérsek segédpüspöke lett. Végrendeltében egy millió koronát tévő vagyonát tőkésíteni rendelte és kamatait az esztergomi egyházmegye plébániáinak segélyezésére hagyta addig, míg a plébánosok kongruáját rendezik, azontúl pedig az esztergomi káptalan ama tagjai számára, a kik a délutáni officiumon jelen vannak. Leginkább egyházi érdekű czikkei szaklapokban jelentek meg. Munkái: Theologia morum catholica ... (két kötet). Gyászbeszéd Fábry Ignácz kassai püspök felett. - A polgári házasság. - A Palásthyak. (Három kötet.) - Budapest 1890-1891. A »Religiónak« 1864-től 1868-ig szerkesztője volt.

Pályi Pál, vármegyei aljegyző, született 1878-ban, Szobon. 1902-1903-ban szerkesztette a Hontvármegye czímű lapot, a mikor pedig e lap a Honti Lapokkal egyesült, tuóbbinak három éven át főmunkatársa volt. Szerkesztésében jelent meg a korponai orzsággyülés emlékére kiadott Emlékkönyv.

Pauer János, akadémiai titkár és rendkivüli tanár, szül. Andrásfalván (Liptó megye) 1846-ban. 1872-ben a selmeczbányai m. k. bányászati és erdészeti akadémiához titkárrá és rendkivüli tanárrá nevezték ki, a hol azóta a nemzetgazdaságtant, pénzügytant, a pénzügyi törvényeket, a bánya- és vízjogot és a váltójogot adja elő. a közgazdaság terén kifejtett tevékenységeért közgazdasági előadónak és tiszteletbeli városi tanácsosnak nevezték ki. Bővebb méltatását Liptó vármegyei kötetünknek 265tartjuk fel. Munkái: A selmeczbányai m. kir. bányászati és erdészeti akadémia története. Selmeczbánya, 1906. - A selmeczbányai takarékpénztár ötven éves története. U. o., 1898.

Paulovics István főgimnáziumi tanár, szül. Kis-Kőrösön, 1877-ben. Egyetemi tanulmányait a budapesti és a lipcsei egyetemek bölcsészettudományi karain végezte. 1903 óta a selmeczbányai ág. hitv. ev. főgimnázium tanára. Munkái: Költemények, 1897-1905. években. - Tanulmány Pázmány és Szenci Molnár Albertről. (1902.) - Bérczy Károly élete és jellemzése. (Budapest, 1903.) - A magyar sportirodalom atyja. (1903.) - Szemelvények Phaedrus meséiből. (1906.)

Pereszlényi János, ev. ref. lelkész, szül. 1831-ben Ipoly-Pásztón, földmíves szülőktől és korán árvaságra jutott. 1858-ban szentelték pappá. Tatán, Ászáron és Mocsán lelkészkedett. 1872-ben választotta meg a győri ev. ref. egyház a lelkészévé, a hol haláláig (1894) a győri tanítónőképző hitoktatója volt. Munkái: Korinczi Ferencz emléke Tatán. Komárom, 1859. - Egyházi emlékbeszéd Kalvin János háromszázados emlékünnepére. U. o., 1864. - Emlékbeszéd Deák Ferencz gyászünnepélyére. Győr, 1876. - Kovács Pál 50 éves írói jubeliumára. U. o., 1877.

Pereszlényi Pál, jezsuita áldozópap és tanár, szül. Pereszlényen, 1631-ben, meghalt 1689-ben Beszterczebányán. Munkája: Grammatika Linguae Ungaricae. Tyrnaviae. 1682.

Perger Lajos, r. kath. plébános, szül. Szemeréden 1853-ban, tanulmányait Esztergomban végezte és 1876-ban szentelték fel. 1886 óta plébános Esztergomszentgyörgymezőn. Czikkeket írt a szaklapokba. Munkái: Esztergom város és vármegye egyházi és világi íróinak koszorúja. Esztergom, 1887. - Esztergomszentgyörgymezei plébánia története. U. o., 1901.

Petróczy Tamás, kanonok és főesperes, szül. Némethiben 1641-ben. Előbb 1669-ben Nádasdon, majd 1677-ben Bakabányán, 1679-ben Némethiben volt plébános. 1684-ben a törökök rátörtek plébániájára, őt elfogták, mindenéből kifosztották és elhurczolták; csakis a török vezér irgalmából nyerte vissza a szabadságát, a kinek hálából 75 darab aranyat koldult össze. 1869-ben polonkai plébános volt, de már ugyanazon év végén ismét nádasdi pap. 1692-ben alesperessé nevezték ki és nemsokára Némethibe került vissza lelkésznek. 1704-ben budai apáttá, 1710-ben esztergomi kanonokká nevezték ki, a hol 1714-ben meghalt. Munkája: »Politia parochorum.« (Hitszónoklati mű.)

Pierstl András, szebellébi származású bölcsésztudor, r. kath. plébános; a theologiát a bécsi Pázmány-intézetben végezte. 1743-tól 1764-ig plébános volt Szebellében. Latin nyelven egyházi munkát írt.

Plachy András, ág. ev. lelkész, szül. Nemesvárlakon, 1755-ben, a hol tanulni is kezdett; azután Rimaszombatban, Pozsonyban és Lipcsében tanult. Hazájába visszatérvén, nevelősködött. 1804-ben Vágujhelyen választották lelkésznek, a hol 1810-ben meghalt. Számos egyházi munkát és költeményt írt latin és tót nyelven.

Podhragyay Pál, prépost-plébános, született Berencsfalun, 1843-ban. Iskoláit Selmeczbányán, Nyitrán, Nagyszombatban, a theologiát Esztergomban végezte; 1866-ban szentelték fel. 1892-ben Selmeczbánya plébánosa és ugyanabban az évben préposttá lett. Értekezést írt.

Pogány Kornél (Csebi) állami főreáliskolai tanár, született 1858-ban, Nagykereskényben. a főgimnáziumot nyitrán, felsőbb tanulmányait pedig Budapesten befejezvén, 1884-ben tanári képesítést nyert a történelem és a magyar nyelvből. Tanított a lévei r. kath. főgimnáziumban 1882-92; a székelyudvarhleyi állami főreáliskolában 1892-97; azóta a debreczeni állami főreáliskola tanára. Számos hirlapi czikken és iskolai ünnepi beszédein kivül, önálló munkái: Bajza József irodalmi munkássága. Budapest, 1882. - A magyarok története nemzetiségi táblákkal, tanodai és magánhasználatra. Léva, 1886.

Pongrácz Anna (Szentmiklósi és Óvári), szül. Felsőtúron 1817-ben. Ifjú korában már feltünést keltett az irodalmi körökben. a Kisfaludy Társaságnak alapító tagja lett. A szabadságharcz után Párisba telepedett, a honnan az ostrom idején léghajón kellett menekülnie. Később azonban újra visszatért Párisba, a hol 1891-ben meghalt. Elbeszélései az Életképek és a Honderű hasábjain jelentek meg.

Pongrácz Elemér (Szentmiklósi és Óvári) képviselőházi pénztáros és a honti múzeum igazgatója, Pongrácz István cs. és kir. kamarás, tábornok és Pákozdy 266Róza fia, szül. 1862-ben Felsőtúron. Középiskoláit Nagyszombatban és Váczon végezte, a jogot a budapesti egyetemen tanulta. Korán kezdett irodalommal foglalkozni, már 1878-ban dolgozott a Dolinay Hasznos Mulattatójába, az Üstökös és az Uj Budapest czímű élczlapokba. Karczolatait többnyire Pancratius és Fagyos szent álnevek alá rejtette. 1886-ban vármegyéjébe tért vissza, a hol megindította a Honti Hirlapot, melyet 1887. július végéig szerkesztett. 1888-ban vármegyei alszámvevő, majd később főszámvevő lett. Ez időben megalapította a hontvármegyei irodalom- és művészetpártoló egyesületet, a mely felolvasások és előadások rendezésével a társadalmi élet élénkítésére nagy befolyást gyakorolt. 1893-ban a képviselőházhoz pénztári ellenőrré, 1901-ben pénztárossá nevezték ki. 1898-ban Ipolyságon a hontmegyei történelmi kiállítást rendezte és ennek hatása alatt még ugyanazon évben megalakította a hontvármegyei múzeumtársulatot. Szondi György halálának 350 éves évfordulója alkalmából 1902-ben nagy ünnepélyt rendezett a drégelyi Szondi-kápolnánál; ez ünnepély keretében nyitotta meg a honti múzeumot. Munkái: A hontvármegyei történelmi kiállítás katalogusa. Ipolyság, 1898. - A honti múzeum képes katalogusa. U. o. 1902. - A Pongrácz-család írói. - Továbbá szerkesztette a Hontvármegyei Almanachot 1893-ra és 1894-re és a Honti Naptárt 1900. óta szerkeszti. - Végül résztvett a honti monografia megszerkesztésében, különösen az irodalom és tudomány művelőit ismertető fejezet megírásában.

Pongrácz István (Szt-miklósi és Óvári) cs. és kir. kamarás, cs. és kir. tábornok. Született Felsőtúron 1821-ben. Előbb a nagyszombati katonai növeldében tanult, majd 1836-ban a tullni utászok intézetébe vétetett fel hadapródnak, 1840-ben pedig a Galicziában állomásozott 8-ik huszárezredbe osztották be mint hadapródot. 1843-ban hadnagy és csakhamar rá főhadnagy lett. 1848-ban, midőn a magyar alkotmány életbelépett, mint századost a honvéd táborkarhoz nevezték ki és mint lelkes, hű hazafi, tántoríthatatlan híve maradt a magyar alkotmánynak mindvégig; a szabadságharcz szent zászlója alatt küzdött a schwecháti ütközettől kezdve egész a világosi fegyverletételig. Jelen volt a bányavárosok téli hadjáratában, úgyszintén a kápolnai, mezőkövesdi, stb. csatákban. A tavaszi hadjárat alkalmával résztvett a hatvani ütközetben, a hol csaknem életét vesztette. A mocsaras helyeken átjárást keresve ugyanis, igen előre hatolt s miután a mieink korán kezdték a tüzelést, saját ütegeink lesujtották őt s csak a véletlennek köszönhette megmenekülését. A hatvani csata után őrnagygyá nevezték ki. Azt követőleg is számos ütközetben harczolt. Győr bevétele után, hol az előőrsi csapattal diadalmasan bevonult, Komáromba rendelték a fővezérséghez hogy Nagy Sándor tábornok mellett a Vág vizénél mint táborkari főnök működjék. Bár ezen kinevezésének nem örült, mindamellett oda sietett, a hol valóban nagy volt a veszély. Ezen hadtestnek jutott ugyanis az a súlyos feladat, hogy a fősereg zömét a visszavonulás alatt oldalt védve, Debreczennél a nyolczszorta nagyobb orosz erővel megütközzék. Pongrácz a haditanácsban az ütközet elfogadása ellen szavazott, mindamellett az ellennel szembeszállva, híven s buzgón teljesítette kötelességét, s miután csakhamar meggyőződött, hogy a vereség elkerülhetetlen, 267minden törekvését odairányította, hogy a felállítás lehetőleg fedett legyen és az ütközet lehetőleg elhuzódjék éjjeli szürkületig, a mivel a seregnek mennél csekélyebb veszteséggel való visszavonulását biztosítani remélte. Az ellenség túlnyomó ereje, valamint Nagy Sándor merész, de veszélyes előnyomulása azonban az ütközet végzetes eldöntését siettette. Még az est beállta előtt a jobb szárnyon, a hol Pongrácz állott, megtörtént a magyar seregnek nagyszámú orosz lovasság, valamint cserkesz, kozák s más csapatok által való megrohanása, mely mindent, a mi csak útjában állott, ledöntött és széjjelszórt. a veszteség részünkről nagy volt, de a szerencse Pográcz életének itt is kedvezett. Nagy Sándor hadserege volt az utolsó, mely hazája védelmében az ágyút a Vinga város előtti ütközetben elsütötte. A világosi fegyverletétel után Pongrácz Istvánt is az aradi várba hurczolták, a honnan három évi fogsága után kegyelmet nyert és hazatért szülőföldjére, hol 1869-ig leginkább katonai tudományokkal és kertészkedéssel foglalkozott. Ez évben az akkor szervezett m. kir. honvédséghez őrnagygyá nevezték ki. 1871-ben kamarási méltóságot nyert. Mint ezredes dandárnok vonult nyugalomba, mely alkalommal a tábornoki rangot kapta. Meghalt Esztergomban 1900. augusztus 7. - Munkái: Az 1849-iki debreczeni ütközet részletes leírása.⁰ Czikksorozat az újabb harczászatról. - Magyarország története. - Ez utóbbi főleg ausztriával kapcsolatos viszonyainkat tárgyalja. - Naplója az 1848-49-iki szabadságharczról. (Kéziratban.)

Pongrácz Lajos (Szentmiklósi és Óvári) cs. és kir. kamarás, Hont vármegye alispánja és író. Született Felsőtúron 1815 február 15-én. Meghalt Budapesten 1899. augusztus 10-én. Jogi tanulmányainak befejeztével 1835-ben Hont vármegye esküdtjének, 1842-ben ugyane vármegye szolgabírájának választották meg. 1848-ban tb. főjegyző lett s rövid idő mulva meghívták a pénzügyminiszteriumhoz titkárnak. S szabadságharc leveretése után jószágigazgató lett az alföldön. 1861-ben ismét Hontban találjuk mint főjegyzőt, ezen állásáról azonban rövidesen lemondván, Esztergomba költözött, a hol 1863-ban megalapította az »Esztergomi Ujság«-ot. 1865-ben törvényszéki ülnök, 1867-ben pedig az ipolysági járás főszolgabírája, 1872-ben ismét vármegyei főjegyző, 1881-ben pedig alispán lett. Utóbbi hivataoskodása idején nyerte el a kamarási méltóságot. 1889-ben nyugalomba vonult, de még végső napjáig is a megye ügyei és az irodalom érdekelték, s utolsó szava Drégely hősének neve volt. Pongrácz ugyanis negyedszázadon át azon fáradozott, hogy a hősi bátorság ritka bajnokának, Szondynak dicső vérével áztatott szent helyet a hazaszeretet oltárává szentelje. Hat évtizednél többet töltött a közpályán, melynek nagy része megyéje javára esik s kiváló munkásságának megvannak maradandó nyomai. Irodalmi munkálkodását korán kezdette és Kossuth Lajos »Pesti Hirlap«-jának megalapításakor annak honti levelezője lett. Még utolsó éveiben is buzgó munkása volt az irodalomnak, a lapoknak is szorgalmas munkatársa maradt, valamint önállóan megjelent dolgozatokkal is gazdagította az irodalmat. Életében sokoldalú társadalmi 268tevékenységet fejtett ki. Ő alakította meg az ipolysági műkedvelői kört, a melynek működése úgy a társadalmi élet élénkítésére, mint különböző jótékony czélok javára szolgált. Könyvtárát még életében a megyei levéltárnak, a gazdasági egyesületnek és a megyei kaszinónak adományozta, numizmatikai gyüjteményét pedig a Nógrádmegyei Muzeumnak. Rendkivül sokat tett Ipolyság város fejlődése érdekében is. A drégelyi Szondy-kápolna létrejötte is az ő nevéhez fűződik. Majdnem valamennyi szépirodalmi lapban és a napilapokban is rendkívül nagy irodalmi tevékenységet fejtett ki elbeszélései, társadalmi, ismeretterjesztő és tudomáyos czikkeivel. - Munkái: Érzemények. - Kárpáti úti zengemények. - Tisztválasztási szózat. - Kelet népe. - Magyar útiképek. - Versek. - Szózat a Szondy-emlék ügyében. - Egy el nem mondott beszéd. - Roesel Borbála. - Vázlata a hontmegyei kaszinó ötvenéves történetének. - Kivonatok Hontvármegye 1848-9. és 1860-1. évi jegyzőkönyveiből. - Epigramm-koszorú. - Mult időkből. - Szemelvények egy régi táblabírónak hátrahagyott dolgozataiból. Szerkesztette a »Honti Literaturiai Füzér« I. és II. füzeteit, az »Esztergomi Ujság«-ot 1863-ban s kiadta a »Szondy-Albumot«.

Pongrácz László (Szentmiklósi és Óvári), cs. és kir. altábornagy. Született Felsőtúron 1824. deczember 15-én. Meghalt Budapesten 1890. január 17-én. Gimnáziumi és bölcsészeti tanulmányainak befejezése után 1840-ben mind hadapród belépett az 58. számú István főherczeg nevét viselő gyalogezredbe és 1846-ban a m. kir. testőrségnél hadnagy lett. 1848-ban saját óhajtása folytán a 23-ik honvéd zászlóaljhoz helyezték át és itt is maradt a végzetes fegyverletételig. A pándorfi csata után - mielőtt a magyar sereg Schwechat alá ment - Kossuth maga nevezte ki Pongráczot századosnak. a mikor Kmetty a gróf Zichy-féle dandár parancsnokságát átvette, Pongrácz zászlóaljparancsnok lett. Ez időtájt a magyar sereg Léváig visszavonult s ekkor történt, hogy az ellenség azt Németinél csaknem bekerítette. Ám Pongrácz éjjeli 12 órakor két gyalog századdal, egy szakasz Vilmos-huszárral és két ágyúval a hegyeken és Szitnyán át még elég jókor érkezett Prencsfaluba, hogy az ellenség támadását megelőzőleg a hegyszorost idejében megszállja. Ennek köszönhető, hogy a mieink biztosan bemehettek Selmeczre. Pongráczot Görgey ezen kitünő hadműveleteért mindjárt Selmeczen őrnagygyá nevezte ki. Részt vett az 1848-49-iki fáradalmas téli hadjáratban és pedig állandóan a 7-ik hadtestnél Görgey alatt. 1849. május 21-én Buda ostrománál felette nehéz és nagy horderejű feladat jutott Pongrácznak és zászlóaljának. Ugyanis a palliszádokat rohammal bevevén, a vízvezeték birtokába jutottak s ezzel a vár sorsa a magyarok javára dőlt el. Pongrácz e hő tettéért ugyanott helyben Görgey által alezredessé neveztetett ki s első volt, kit a fővezér az érdemrend harmadik vitézének nevezett ki. Ugyanekkor abban a megtiszteltetésben részesült, hogy a rendjelek ünnepélyes kiosztása és a zászlók feldíszítése alkalmával a kivezényelt csapatokat vezényelhette. Ez időtől Pongrácz László a Kmetty hadosztályánál szolgált és a 23-ik zászlóaljjal együtt Budáról Székesfehérvárra vezényeltetett. Nemsokára megtörtént a június 23-iki emlékezetes csornai ütközet, mely alkalommal Pongrácz ismét kitűnt. A tizedik zászlóalj szuronytámadása alkalmával ugyanis a német tüzérek jól irányzott kartácslövései 269a rohanó zászlóaljban oly borzasztó pusztítást tettek, hogy a különben igen vitéz szabolcsi fiúk kissé meghökkenvén, a temető fala mögé vonultak. E válságos pillanatban, melytől a csata sorsa függött, Pongrácz - ki már ekkor dandárparancsnok volt - odavágtatott az ingadozó zászlóaljhoz, a zászlót kezébe ragadta és a haláltszóró ágyúk torkolatának vezette az ifjú honvédeket. Pár percz mulva birtokában volt a falu s azzal együtt egy üteg röppentyű. Ezekután Kmettyt Jellasich bán tábora ellen küldötték, ki is Péterváradot felmentette s Pongráczot két zászlóaljjal Titel alá vezényelte, melyet ez utóbbi 14 napig körülzárolt. A dandárnok itt sok bajtársával együtt mocsárlázba esett, melyből oly makacs kór fejlődött ki, hogy abból csak három év múlva tudott kigyógyulni Párisban. A szerencsétlen temesvári csata után Kmetty csak Facsetig (augusztus 16.) vezényelte hadtestét; innen a török földre menekült. Hadosztályának romjait Pongrácz szedte össze és Nagyváradon az oroszok előtt tette le fegyverét. Ezek szabadon bocsátották a lefegyverezett magyarokat. Pongrácz szerencsésen hazavergődött, de a befogatások és kivégzések hatása alatt, mint vászonkereskedő, Poroszországon át Hamburga érkezett, hol 1853-ig tartózkodott. 1854-ben Meklenburgban megnősült. Külföldön azon kitüntetésben részesült, hogy a kormányzó a nyolczadik dandár parancsnokságát ajánlotta fel neki azon esetre, ha arra hazánknak szüksége lenne. 1867-ben az amnesztia kihirdetése után visszatért hazájába. 1869-ben m. kir. honvéd alezredes és a harmadik zászlóalj parancsnoka lett. 1871-ben pedig ezredes-dandárnok és 1878-ban tábornok. Nyugalomba 1882-ben vonult, mely alkalommal az altábornagyi czímet és jelleget kapta. Említésre méltó, hogy 1848-ban huszonnyolcz Pongrácz szolgált és harczolt a szabadságért.

Pongrácz Sándor (Szentmiklósi és Óvári) cs. és kir. kamarás, cs. és kir. altábornagy. Született Felsőtúron 1824-ben, meghalt Pozsonyban 1890. április 21-én. 1839-ben az olmüczi hadapród-intézet növendéke, a honnan előbb a 2. számú gyalog-, majd pedig a 2. számú könnyű lovasezredhez osztották be. 1846-ban hadnagy lett Krakkóban, a hová ezredét a lengyel forradalom elnyomására vezényelték. Az 1848-ik év Lengyelországban érte Pongráczot, még pedig az orosz birodalom határán, a hová hír sem igen jutott a magyarországi eseményekről. 1850-ben alszázados, 1859-ben őrnagy lett a Lichtenstein huszár-ezredben s mint ilyen, a volt határőrvidékre rendeltetett a felállítandó könnyű lovasság szervezésére, a mely szervezet azonban a villa-francai békekötés után feloszolván, mint őrnagy az Olaszországba fekvő 10-ik számú huszárezredhez, ettől pedig 1861-ben az ujonnan alakúlt 2. számú önkéntes, jelenleg 14. számú Pálffy huszárezredhez helyezték át. 1863. évi február havában, mint határőrvidéki parancsnok, tizennégy gyalog-, és négy huszár-századdal Lengyelországba a rzesovi kerület határán fekvő San és Viszolo mellé vezényeltetett. A lengyel felkelők ép akkor vívták elnyomóik ellen az élethalálharczot. A lengyelek számos csapata az ellenség túlnyomó ereje által szoríttatva, a rzesovi kerület határaira menekült és Pongrácz, mint ottani főparancsnok előtt lerakták a fegyvert, ki a szerencsétlen szabadságharczosokat a legemberségesebb bánásmódban 270részesítette. 1866. márczius havában, mint alezredes, Szilézia határát őrizte, a honnan júliusban már mint ezredes, Csehországba indult az ottani csatatérre. A königgrätzi csatában, midőn már az egész ausztriai sereg hátrált, Pongrácz egy kitünő rohamot intézett a 4-ik számú sziléziai porosz huszárezreddel, miáltal az Elbén átvonuló császári sereg nagyrészét a poroszok üldözésétől megmenté. Ezen fontos szolgálatát díszkereszttel jutalmazták. E huszárrohamot maga az ellenség hivatalos lapja, mint tökéleteset és győzelmest említi, Pongrácz parancsnokot azonban a holtak közt sorolja fel, pedig ő és lova épségben tértek vissza. Pongrácz diadala jeléül negyvenöt porosz lovat hozott, a melyeknek gazdái a csatatéren maradtak. 1866. évi augusztusban a nikolsburgi béke előzetes tárgyalásai után Olaszországba vezényeltetett, de már Stájerországban megállapodási parancsot kapott, minthogy a két ellenséges hatalom közt való béke létrejött. 1869. április 1-én pestkerületi honvédparancsnoknak és a majd felállítandó tanosztály felügyelőjévé nevezték ki. Tulajdonosa lett a vörös sasrend és a katonai érdemkeresztnek. 1871-ben kamarási méltóságot nyert. Ugyanezen évben kapta a Lipót-rend lovagkeresztjét. 1873-ban tábornok lett. 1879-ben nyugalomba vonult, mely alkalommal az altábornagyi czímet és jelleget kapta.

Pöschl Ede (Selmeczi), kir. főbányatanácsos, bányászakadémiai tanár, Selmeczbánya díszpolgára, szül. Bécsben, 1820-ban. Tanulmányait Magyarországon kezdte és Bécsben végezte. 1850-ben ideiglenes, 1855-ben rendes tanár és bányatanácsos lett a selmeczi akadémián; 1887-ben nyugalomba vonult. Meghalt Budapesten, 1898-ban. Értekezései hazai és külföldi szaklapokban jelentek meg, melyek közül kiemeljük a »Bányászati és Kohászati lapok«-ban (1872) megjelent »Légsűrítő és kőfúró gépek« czímű czikkét.

Pyrker Ambrus (Felsőőri), prémontrei rendű kanonok és tanár, szül. Selmeczbányán, 1806-ban. Előbb lőcsei tanár, majd felsőmeczenzéfi lelkész és alesperes lett; 1876-ban nyugalomba vonult Jászóra. Munkája: Epicedion piis manibus A. R. ac. Exc. D. Joanis Nep. Thadaei Sommer R. Mai. Gymn. leutschoviensis Directoris a juventute eiusdem Gymnasii devotum. Leutschoviae, 1842.

Rajner Lajos, theológiai doktor, esztergomi prépostkanonok és primási helynök, szül. Visken, 1842-ben. Tanulmányait Selmeczbányán és Nagyszombatban, a theológiát Bécsben és Esztergomban végezte. 1866-ban vadkerti káplán, 1869-ben nagyszombati gimnáziumi tanár, később érseki levéltárnok és szertartó, 1874-ben pápai káplán, 1875-ben szentszéki jegyző, majd herczegprimási titkár, 1882-ben irodaigazgató lett. 1886-ban esztergomi kanonokká, 1888-ban sajószentpéteri czimzetes préposttá, 1889-ben honti főesperessé, 1905-ben esztergomi érseki helynökké nevezték ki. Munkái: Szent beszéd a sz. benedeki apátsági templom helyreállítása alkalmából. Esztergom, 1889. - A kereszt Isten ereje. U. ott, 1890. - Sz. beszéd Sz. István király ünnepére. U. ott, 1890. - Gedeon harmatos és száraz gyapja cz. sz. beszéd. U. ott, 1890. - Mária magy. nagyasszonya. U. ott, 1896. - A püspöki székek betöltésének története, különös tekintettel Magyarországra. U. ott, 1901. - A rituale kérdés Magyarországon. Budapest, 1901. - Sz. beszéd az esztergomi sz. Anna templom helyreállítása alkalmából. Esztergom, 1901. - Sz. beszéd Szondi György hősi halálának negyedfélszáz éves emlékére. Budapest, 1902.

Rákóczy Sámuel mérnök, szül. Selmeczbányán, 1849-ben. Középiskoláit és a bányászakadémiát szülővárosában végezte, azt követőleg pedig nehány éven át tanulmányútat tett Görögországban; onnan hazatérvén, szélaknai kincstári mérnökké nevezték ki, azután tagosító mérnök lett. munkája: Gyakorlati földszint- és bányaméréstan. Selmeczbánya, 1885 (négy táblával).

Rappensberger Vilmos, kegyes tanítórendi paptanár és igazgató, szül. Bélabányán, 1848-ban. Tanított Rózsahegyen, Nyitrán, Szentgyörgyön, Budapesten, Kisszebenben, Trencsében, Nagybecskereken. 1890 óta a magyaróvári rendház főnöke és a gimnázium igazgatója. 1876 óta minden szünidejét utazásra fordította; beutazta Európát, Ázsia és Afrika sok részét. Munkái: A magyaróvári gimnázium története 1739-1892. Győr, 1896. - A magyaróvári gimn. könyvtára és tanszergyüjteményei. U. ott, 1896. - Utazás az északi fokig. M.-Óvár, 1897. - A m.-óvári tornacsarnok. U. ott, 1899. - A Brenneren át az Adriához. Győr, 1901. - Négy hét a pirenaei félszigeten. U. ott, 1905. - Szerkesztette a Trencsénmegyei Természettudományi Egylet 1883. évi évkönyvét.

Rédly Károly, uradalmi főszámvevő, szül. Magyaradon, 1791-ben. Az esztergomi érseki uradalomban előbb számtartó, majd főszámvevő volt; meghalt Esztergomban, 2711854-ben. A Tudományos gyüjteménynek rendes munkatársa volt. Munkája: Montesquieu a törvények lelkéről. Három kötet. Fordítás. Pozsony, 1833. - Kéziratban maradt: Barlaam és Jozephat cz. munkája.

Reichetzer Ferencz, bányamérnök. 1705-től 1812-ig a mennyiségtant, geognosiát, erőműtant és bányamíveléstant tanította Selmeczbányán. Munkája: Anleitung zur Geognosie ins besondere zur Gebirsgskunde nach Werner. Wien, 1812.

Rejtő Adolf, kir. főerdész, az erdészeti akadémia tanársegéde Selmeczbányán. Munkája: Állattani jegyzetek. Selmeczbánya, 1897. (Vajda Jenővel együtt.)

Richter Károly Gottfried, selmeczi származású orvosdoktor volt, a ki Halléban 1745-ben latin nyelvű orvosi értekezést írt.

Rill József, kiváló pedagogus, szül. Módoson, 1839. évi január 11-én. Gimnáziumi tanulmányainak befejezte után 1854-ben a verseczi csász. kir. tanítóképző-intézetbe lépett, hol 1856. évi augusztus 14-én tanképesítő vizsgálatot tett és »fő-elemi tanítói« oklevelet nyert. Ez után tanítói és igazgatói minőségben Módoson, Lippán és Vingán működött. Az 1857-ik évben több társával szövetkezve megalakította a »Bánsági tanügyirodalmi társaságot«, melynek 10 évi csendes munkálkodása után 1867. évi deczember 27-én Temesvárott megalakította a most is virágzó »Délmagyarországi Tanító-egyletet«. E közben Eötvös báró magához rendelte őt és megbízta a népiskolai törvényjavaslat készítésével, melyet Molnár István akkori osztálytanácsos, most nyugalmazott főispán, a miniszternek átadván, ezen javaslatból lett, némi módosításokkal az 1868. évi deczember 5-én királyi szentesítést nyert népiskolai törvény, mely az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. neve alatt ismeretes. A miniszter azután a törvényjavaslat készítőjéhez küldötte ki Németországba a tanítóképzés tanulmányozására és azon képzőintézetek megjelölésére, a hova hazánk gyakorlati tanítói egy évi hospitálásra voltak államköltségen a miniszter által kiküldendők. Visszaérkezvén 1868. évi október havában németországi útjából, 1869-ben a miniszter kinevezte a Budán létesített s »a miniszter közvetlen vzeetése alatti minta-tanítóképezdé«-hez rendes tanárnak, hol 1873. évi deczember 5-ikéig működött. Működésének ez ideje alatt őt a »Budai Tanító-egylet« megválasztotta elnöknek s e minőségében megalkotta 1872. évi augusztus 7-én a »Magyarhoni Tanítóegyletek Országos Szövetségét«, melynek elnökéül választották. Később tagja lett a fővárosi tanítók választása folytán az »Országos Közoktatási Tanács«-nak s e minőségében a Tanács népnevelési alosztályának ügyvezető alelnöke gyanánt működött, folyton iparkodván az irodalom terén is a tanügyet emelni, tovafejleszteni. Az ország tanítósága Rillnek az ő érdekében kifejtett fáradozását azzal jutalmazta, hogy 25 éves tanügyi jubileumakor a főváros budai oldalán számára háztelket vett. Négyévi központi munkálkodása után királyi tanfelügyelőnek nevezte őt ki Csáky gróf és szolgálattételre Vas-, később Szolnok-Doboka-, majd Tolna vármegyékbe disponálta, míg Wlassics miniszter őt Hont vármegyébe helyezte át. 1897-ben mosonmegyei tanfelügyelő lett, de 1900-ban visszahelyezték Hontba, hol 1906-ban bekövetkezett nyugdíjaztatásáig működött. Tanügypolitikai működésének eszközei a tőle alapított német Ungarischer Schulbote, Freier Bürger és magyar Független Polgár, Magyar Néptanító, Magyar Pedagogiai Szemle voltak, melyekbe számtalan czikket és tanulmányt írt; ezek közül több külön lenyomatban is megjelent. Legtöbb hatással a tanítóságra a Magyar Pedagogiai Szemle volt, mely az egyesületi életben is nyomokat hagyott és mely szerkesztése alatt 1880-tól 1890-ig havi füzetekben jelent meg. Munkái: A magyar nyelvtanítás természetes módszere mondattani alapon. Tanügyi szervezés. A magyar iskolajog alapelvei. A magyar iskolajog tovafejlődése. A magyar iskolajog megszilárdulása és elveinek alkalmazása. Az iskola története a magyar iskolajog szempontjából. A magyar iskolai életből. Az országos közigazgatási tanács szervezése. Magyar Néptanító. Politikai hitvallás. A tanítóegyleti közlöny eszméje. Népiskolai tanterv. A magyar neveléstudomány története és irodalma. Egyházpolitika a tanügy terén. Culturális hiányok. Törvénytelenségek a közigazgatásban.

Russeger József (lovag) geologus és utazó, szül. Salzburgban 1802-ben, meghalt Selmeczen, 1863-ban. A selmeczi akadémián végzett. 1835-ben az egyiptomi alkirály megbizásából kutató útat tett Afrika belsejében, a honnan Kis-Ázsián és Éjszak-Európán keresztül tért vissza, mely utazását igen vonzóan írta le Reisen in Europa, Asien und Afrika in den Jahren 1835-41. (Hét kötet.) - Visszatértekor 272az udvari kamaránál bányatanácsosi ranggal alkalmazták és ebben a minőségében az erdélyi és bánáti részeket tanulmányozta. 1850-ben a selmeczbányai akadémia igazgatója lett. Irodalmi dolgozatainak nagyobb része a bécsi akadémia kiadásában jelent meg, melynek 1848 óta tagja volt.

Sajó Sándor, főgimnáziumi tanár, költő és író, született 1898-ben Ipolyságon. Középiskoláit Selmeczbányán végezte, ezután a budapesti egyetem bölcseleti karára iratkozott be. 1895-ben nyert tanári oklevelet; ekkor, az ujverbászi gimnázium tanáraként, megindította a Verbász és Vidéke czímű hírlapot, de a lap szerkesztésétől csakhamar visszalépett. 1897-től Jászberényben volt tanár, 1903-ban pedig a budapesti III. ker. állami főgimnázium tanára lett. Időközben Heringer családi nevét Sajóra változtatta. Számos költeményt írt a fővárosi folyóiratokba. 1896-ban a budapesti kath. kör millenniumi óda-pályázatának díját nyerte el; 1899-ben a Petőfi Társaság itélete alapján a nyíregyházai szobor felavatására hirdetett ódapályázatának díját nyerte el; 1899-ben a Petőfi Társaság itélete alapján a nyíregyházai szobor felavatására hirdetett ódapályázat nyertese lett; három ízben vitte el a Vigyázódíjat Apró sírhalmok, A tarpataki völgyben és André czímű költeményeivel. prózai műveinek nagy számával találkozunk csaknem minden folyóiratban és hírlapban. Önálló művei: Három év alatt. Selmeczbánya, 1886. - Fiatal szívvel. Budapest, 1898. - Útközben. U. o., 1904. - Zrinyi György házassága. Történeti vígjáték 3 felvonásban, melylyel 1902-ben a Teleki-díjat nyerte el.

Schenek István (Tanádi) kémikus és fizikus, a Magyar Tud. akadémia tagja, szül. Esztergomban, 1830 július 3-án. A gyógyszerészeti és felsőbb kémiai tanfolyamot Bécsben végezte; 1856-ban a bécsi egyetemen a kémiai tanszék mellett segédtanár, 1859-ben a kassai főreáliskola, 1867-ben a keszthelyi gazdasági felsőbb tanintézet, 1870-ben a selmeczi bányászati és erdészeti akadémia rendes tanára lett, mely utóbbi minőségében 1892-ig szolgált. 1891-ben a magyar nemességet nyerte; 1889-ben pedig a Magyar Tudományos Akadémia tagjai sorába választotta. Tudományos munkálkodása igen sokoldalú. Mindazokban a tanintézetekben, amelyekben működött, ennek maradandó jelét hagyta. A selmeczi akadémián a világító gáz hiányának pótlására petroleum-étert fejlesztő készüléket talált fel, melyet az 1873-iki bécsi világkiállításon kitüntetéssel jutalmaztak. Ezt a gázmotort használják még ma is jó eredménynyel. Több ízben járt a kormány megbízásából külföldön, hol a gazdasági intézeteket, a borászati kémiai intézeteket és a kohászat mellékterményeinek értékesitését tanulmányozta. Legnevezetesebb vizsgálatai az akkumulatorra vonatkoznak, melyeket Farbakyval együtt czélszerű alakba hozott. E javított akkumulatorokat számos helyen, így a budapesti és a bécsi operaházban, a Burg-szinházban használják. Művei: A németországi kémiai kisérleti állomások szervezéséről és berendezéséről. - A spektrál-analizisről. - Kisérletek és tanulmány a szomolnoki czement vizekben tartalmazott réznek kiejtéséhez használt vas- és koksznak elegyéről. - a másodrendű galvánelemekről. (Utóbbi művet a M. Tud. Akadémia a Marczibányi mellékjutalommal tüntette ki.) - Az urvölgyit analizise és kémiai képletének megállapítása. - Kisérleti adatok az akkumulatorok működéséhez. (Székfoglaló értekezés.)

Schittkó József, bányatanácsos és 1809-1833-ig a selmczi bányászakadémia tanára. Szül. Selmeczen, 1776-ban, meghalt u. o., 1833. november 25-én. Munkája: Beiträge zur Bergbau-Kunde, insbesondere zur Bergmaschinen-Lehre. Két kötet.

Scopoli János Antal, orvosdoktor, bányatanácsos, szül. Cavalese-ben (Tírolban), 1723. junius 3-án, meghalt Páviában 1878-ban. 1766-tól 1777-ig a selmeczi bányászakadémiában az ásványtan és a bányászat tanára volt. Munkái: Historia naturalis. - Mineralogische Vorlesungen für die andere Classe der Bergakademie zu Schemniz. - Dissertationum ad historiam naturalem pertinentium. - Chrystallographia Hungarica.

Sembery Imre (Felsőszúdi) országgyűlési képviselő. Született 1804-ben, meghalt 1898-ban. Előbb Hont vármegye főszolgabirája, 1830-tól 1840-ig a vármegye országgyűlésre küldött követe volt; majd alispánnak választották meg és mint ilyen, vezére lett a vármegyei ellenzéknek. 1848-ban országgyűlési képviselőjévé választotta a németii kerület. Az olaszok leverésére kért segélyt nem akarta megadni s ő is az ú. n. »törpe minoritás«-hoz tartozott. Később az országgyűlés permanencziáját indítványozta. a honvédelmi bizottságnak egyik legtevékenyebb tagja volt. A mikor az országgyűlés és a kormány Debreczenbe távozott, Sembery 273szabadságon volt, de később a Schlick serege háta mögött odaérkezett. A függetlenségi nyilatkozat után újra megválasztották képviselőnek. A szabadságharcz leveretése után nem akarta családját és hazáját elhagyni, eleinte bujdokolt, később jelentkezett, perbe fogták, internálták, de utóbb azonban Haynau - midőn a dinasztiával meghasonlott - sok társával együtt neki is megkegyelmezett.

Sembery István (Felsőszúdi) publiczista, Sembery Imre fia, született 1841-ben. Alig végezte be tanulmányait, résztvett az 1859-1860-iki mozgalmakban, s részt vett a tüntetéseknek csaknem mindegyikében. Összeköttetésben volt az éjszak-olaszországi mozgalmakkal, a németországi és lengyel tüntetésekkel; később az 1863-iki lengyel forradalommal. 1866-ban külföldön tartózkodott, még pedig Svájczban, Spanyolországban és az angol Gibraltárban. A Marokkó partjain a Bourbonok későbbi elüzetését előkészítő forradalmas mozgalmak vezetőségével is összeköttetésben állott. Hazájába csak a königrätzi csata után tért vissza. 1869-ben a függetlenségi párt alakításában résztvett s a szétvált ellenzéket tömöríteni akarta. 1870-ben Francziaországban találjuk Semberyt, hol a kikiáltott köztársaság érdekében a német invázió elleni szervezésben vett sikeresen részt. 1872-ben Hont megyében újra szervezte az ellenzéket. 1873-ban Pest vármegye tüntette ki bizottsági tagsággal. 1875-ben a nádudvari kerület megválasztotta országgyűlési képviselőjévé; ezt a kerületet három ízben képviselte. Már 1875-ben a boszniai forradalom elején feltünést keltő tanulmányokkal lépett fel az »Egyetértés«-ben, a keleti birodalom átalakításáról czikkezvén. A töröknek - mint magyar fajrokonnak - fenhatóságát meghagyandónak vélte, s lassan-lassan az ország közvéleményét is megnyerte eszméjének. A török birodalom magyarhoni diplomacziai ügyvivője útján tárgyalásba is bocsátkozott Semberyvel. 1884-től többé nem vállalt képviselőséget, hanem majdnem kizárólag az irodalomnak él. Publiczisztikai, társadalmi és szépirodalmi czikkeinek száma igen nagy; ezek elsőrendű lapokban és folyóiratokban láttak napvilágot.

Sipos Antal, zongoraművész és zeneszerző, szül. Ipolyságon, 1839. január 17-én. Zongorajátékának atyja vetette meg az alapját, 1854-58-ban pedig a pesti »nemzeti Zenedé«-ben folytatta tanulmányait. Egyidejüleg a budai kir. tanítóképezdén is oklevelet szerzett és annak alapján a fővárosnál nyert osztálytanítói állást. 1859-ben azonban élete új fordulatot vett. Egy hangversenye alkalmával, melyet Liszt is meghallgatott, annyira megnyerte a nagy mester tetszését, hogy az magával vitte őt Weimarba és ott teljes művészszé képezte ki. 1860-ban Sipos elhagyta mesterét és a Doppler testvérekkel művészi körútra indúlt. Jeles zongorajátéka mihamarabb híressé vált. 1866-ban Bécsben rendezett három kamarai estélyt; később Prágába ment és ott a szinházban játszott nyilvánosan. Különösen a magyar zenével keltett nagy hatást. 1870 óta Budapesten zongoratanárként működik, zeneakadémiát nyitott, mely a zongorán kívül az énekben és zeneszerzésben is kellő oktatást nyújt. Sipos - mint zeneszerző - kizárólag a magyar zenét műveli, szerzeményeinek száma meghaladja az ötvenet. Ezek közül nem egy a maradandó becsű, mint például a »Liszt-induló«, a »Koronázási induló«, a »Kossuth-induló« és a »Magyar lant«, valamint számos népdalátirata.

Sobó Jenő, m. kir. főbányatanácsos, szül. Hodrusbányán, 1853-ban. Tanulmányainak végezte után vasgyári mérnök lett s tevékeny részt vett a kincstári vasgyárak rekonstruálásában és kiépítésében. 1892. óta a m. kir. bányászati és erdészeti főiskola rendes tanára. Irodalmi munkásságát 1878-ban a Bányászati és Kohászati lapok hasábjain kezdte meg, a hol azóta számos szakbeli czikke jelent meg. 1894-ben az országos erdészeti egyesület megbizta az Erdészeti Építéstan megírásával. Művei: Középítéstan két kötetben (1898. és 1899.). - Út-, vasút- és hid-építéstan (1900.). - A drótkötél-pályákról (1898., német nyelven 1900.). - Víz-építéstan. - Továbbá jelen munka számára írta a selmeczbányai főiskola történetét.

Sőtér Kálmán, méhész, született 1834. október 11-én, Csúzon, Komárom megyében, a hol atyja gazdatiszt volt. A gimnázium VII-ik osztályából Esztergom-egyházmegye növendékpapjai sorába vették fel és mint ilyen a VIII-ik osztályt Nagyszombatban végezte, két éven át pedig a theológiát hallgatta Esztergomban. 1855-ben kilépett a növeldéből és Scitovszky primás gazdasági irnokká nevezte ki. Tizenhét évi szolgálat után nyugalomba vonult és Inámban telepedett meg. A méhészettel már gyermekkora óta foglalkozik,; 1880-ban hozzáfogott A méh és 274világa czímű terjedelmes munkájának megírásához, mely mű első kötete 1895-ben jelent meg, a második sajtó alatt van.

Stuller Gyula, doktor, m. kir. bányafőorvos, szül. 1847-ben Vizsolyban, Abaujtorna vármegyében, a hol atyja a gróf Keglevichek gazdatisztje volt. Középiskoláit Miskolczon és Rozsnyón, orvosi tanulmányait a bécsi egyetemen végezte. 1875-ben Borsodmezőkeresztesen telepedett le, 1876-ban tiszteletbeli járásorvosnak nevezték ki, 1878-ban ugyanott körorvosnak választották. 1883-ban a pénzügyminiszter bányakerületi műtőként Selmeczbányára nevezte ki, a hol bányafőorvossá lépett elő és húsz év óta a törvényhatóság képviselőtestületében is buzgó munkásságot fejt ki. 1896-ban a város főispánja tiszteletbeli tiszti főorvossá nevezte ki. Boldogult Erzsébet királyné a Vöröskeresztegylet érdekében kifejtett munkásságáért 1893-ban díszoklevéllel tüntette ki. A Gyermekbarát-egyesület elnökké választotta. Az orvosi hivatásán kívűl a közgazdaság terén is működik, így igazgatója a selmeczi kereskedelmi és hitelintézetnek. 1905-ben a selmeczi természettudományi társulat megbízásából megírta a »Selmeczbánya szab. kir. város közegészségügye, az egészséget érintő megjegyzések kiséretében« czímű tanulmányt. Jelen monografiánkban ő ismerteti a selmeczi közegészségügyi viszonyokat.

Suhajda Lajos Mátyás, ág. ev. lelkész, majd tanár, szül. Selmeczbányán, 1806-ban. Pályája kezdetén a báró Prónay Kálmán házában nevelősködött, majd külföldi tanulmányútat tett. 1832-ben apostagi, később czeglédi pap, illetőleg közlelkész, 1840-ben a selmeczi liczeum tanára és később igazgatója lett. Meghalt 1872-ben. Rendkívül mértékletes életet élt; csekély fizetéséből és még csekélyebb, évi 600 frt. nyugdíjából nagy önmegtartóztatással megtakarított 3000 frtnyi vagyonából jelentékeny értékű könyvtárt gyűjtött és azt a liczeumnak, 100 frtot a tápintézetnek és 500-500 frtot a szt.-mártoni algimnáziumnak, a rőczei tanítóképezdének, az eperjesi theologiának és más intézeteknek hagyományozott. Munkái : Der Magyarismus in Ungarn. Lipcse, 1834. - A magyarok ázsiai eredete és első európai működésükről. Pest, 1837. - De natura poeseos. Selmeczbánya. 1851.

Szabó Pál, kanonok, főesperes és prépost, szül. Hidvégen, 1752-ben. Plébános volt Varbón és Tardoskedden; 1820-ban esztergomi kanonokká iktatták, majd székesegyházi főesperessé és szentgyörgymezei préposttá lépett elő. Meghalt Esztergomban, 1835-ben. Munkái: Egyházi beszéd. Selmeczbánya, 1807. - Egyházi beszéd sz. István király napjára. Buda, 1811. - Carmen... Alexandris a Rudna... dum Regimen Archi-Diocesis Suae Strigoniensis... capesseret. Budae, 1820. - Vota pia et amica pro auspicatissima onomasi... Strigonii, 1832.

Szeberényi János tanár, szül. Selmeczen, 1826-ban, a hol apja ág. ev. lelkész és bányakerületi szuperintendens volt. Tanulmányait Selmeczen kezdte, Eperjesen folytatta és a jénai egyetemen fejezte be. Hazatérvén, egyideig nevelősködött, majd börzsönyi, 1853-ban egyházasmaróti, az atyja halála után pedig, 1859-ben, selmeczi lelkészszé lett. Munkája: Eszmetöredékek a magyarhoni protestantizmus jelen stádiumán. Pest, 1857. Több értekezést írt prot. egyházi lapokba.

Szitnyai Elek, filozofus, született 1854. augusztus 6-án Berencsfaluban. Középiskolai tanulmányait Selmeczbányán, a felsőbbeket a budapesti tudományegyetemen végezte. Ezek befejeztével 1880-ban tanár lett a selmeczi gimnáziumban, hol 1887-ig működött. 1887-től 1896-ig a nagybányai gimnázium tanára volt, 1896-ban pedig a budapesti VII. kerületi áll. főgimnáziumhoz nevezték ki a filozofia és magyar irodalom tanárává. Értekezéseket írt az Országos Középiskolai Tanáregylet Közlönyébe, iskolai értesítőkbe és különböző hírlapokba. Nagyobb munkái: Haladásunk és az emberi boldogság. (Akadémiai Értesítő 1882.) - Eszmék a meggyőző előadás kellékeihez. 1887. - Levelek egy tanuló ifjúhoz. Budapest, 1891. - Tanulmányok. U. o. 1893. - Lélektani tanulmányok. U. o. 1895. - Lélektan és logika. U. o. 1899.

Szitnyai József, királyi tanácsos, Selmecz- és Bélabánya polgármestere, született Szentantalban 1844-ben, meghalt 1906-ban. Nagy szorgalmával és szellemével már az iskola kötelékében kitünt; a selmeczbányai s nagyszombati gimnáziumban tanult és 1864-ben kitüntetéssel végezte a középiskolákat. A jogtudományt a bécsi és budapesti egyetemeken hallgatta és 1868-ban végezte. 275Két évig Budapesten volt ügyvédjelölt, majd pedig 1870-ben mint köz- és váltóügyvédet a selmeczbányai városi törvényszékhez jegyzőül választották, mely állásából 1872-ben a város főjegyzőjévé és 1895-ben polgármesterévé választotta a közbizalom. Selmeczbánya szabad királyi város sorsának intézésében számos alkalommal szerzett érdemeket úgy tudásával, mint lelkiismeretes, munkás működésével. A királyi elismerés 1893-ban tüntette ki először, a mikor a Ferencz József-rend lovagkeresztjét kapta. 1900-ban második kitüntetés érte, akkor nevezték ki királyi tanácsossá. Ferdinánd bolgár fejedelem is számos alkalommal fejezte ki tiszteletét iránta; 1898-ban a Sándor lovagrend keresztjével, 1906-ban pedig újabb renddel ékesítette fel. A tudományos irodalom terén sok kisebb-nagyobb munkával szerzett érdemeket. Tanulmányai a Századok, a Történelmi tár, a Bányászati és Kohászati lapok és más folyóiratok hasábjain jelentek meg. Önálló munkája: Az alsó magyarországi bányatársulatok kémlőintézetének története.

Sztancsay Miklós, főjegyző, szül. Abrudbányán, 1869-ben. Szászvároson a Kúun-kollégiumot, Kolozsvárt a jogot végezte és ott a napilapokban dolgozott; ezt követőleg a selmeczi akadémián két éven át a bányatanfolyamot hallgatta. 1892-ben Selmeczbánya város alkapitánya, 1895-ben főjegyzője lett és e minőségében szerkesztője volt a Selmeczbányai Hiradó czímű hetilapnak. Számos szaktanulmányt írt, a melyek önállóan is megjelentek.

Sztankay Aba, okleveles vegyészmérnök, gyógyszerész és bölcsésztudor, szül. 1868-ban. Gimnáziumi tanulmányait a selmeczbányai lyceumban végezte, majd a selmeczbányai bányászati és erdészeti főiskolán a fémkohómérnöki szakot hallgatta. Tanulmányait a budapesti, kolozsvári és bécsi egyetemen folytatta. 1902-ben a keszthelyi m. kir. gazdasági tanintézet kémiai tanintézetéhez segédtanárnak nevezték ki, egy évvel később pedig a Selmeczbányai bányászati és erdészeti főiskolánál foglalt el tanársegédi állást, melyet három éven át megtartott. 1889-ben gyógyszerész-mesteri oklevelet nyert, 1893-ban a kolozsvári egyetem bölcsésztudorrá habilitálta. 1904. óta Báton gyógyszerész. Irodalmi munkái: Húgyvizsgálati kézikönyv. Gyakorló gyógyszerészek, orvosok s hasonló vizsgálatokkal foglalkozók részére. Bécs, 1890. - Kommentár magyar gyógyszerkönyvünk II-ik kiadásának függelékéhez. Selmeczbánya, 1896. - Megjegyzések a béltherapia újabb gyógyszereihez s a legújabb béladstringens a Honthin ismertetése. Bát, 1901. - Über eine neue Bildungsart des Magnesiumnitrides. Bécs. 1894. - Über eine eigenthümliche neue Magnesium-Verbindung. U. o., 1896. - Über das Diuretin und dessen chemische Structur. U. o., 1898. - Über die Beziehungen des wirklichen Extractgehaltes der Tokayer Ausbruchweine. U. o., 1899. - Ezeken kívül számos tudományos czikket írt szaklapokba.

Thék Endre (Kisnardai) iparművész, született 1842-ben Orosházán. Az asztalos mesterséget tanulta. Első segédévét együtt töltötte Munkácsy Mihálylyal Békéscsabán, a kihez szoros barátság füzte. Ifju korában, teljesen vagyontalanul, de művészi vágytól sarkalva, ő is kezébe vette a vándorbotot, hogy a külföld kulturális góczpontjain folytassa tanulmányait. Vándorútja Bécsen és Münchenen át Párizsba juttatta, a hol a magyar művészek egész koloniája élt már akkor Munkácsy körül. A fiatal Théket szivesen fogadta barátságába a művészcsoport és segítette tanulmányaiban. A művészeten kivül azonban a politika is érdekelte őt, különösen a mikor Türr István tábornok révén megismerkedett az ott élő emigránsokkal. 1867-ben pedig Kossuth Lajossal és Ferenczczel. Több esztendei távollét után, fejlett művészetének tudatával tért vissza a hazába Thék Endre, hogy fővárosunk kezdetleges iparát, az éppen megindult ipari vállalkozásokat a maga tudásával szolgálja. Budapesten való letelepedésekor előbb csak egyszerü asztalosmunkás volt, a tehetség azonban csakhamar fölemelte őt; butorgyárat alapított és művészi értékü iparával magára vonta a közérdeklődést. A kormány számos kitüntetéssel jutalmazta, a gyára pedig hatalmas arányu vállalattá fejlődött, a mely jóléttel halmozta el őt. Iparművészetének maradandó alkotásai közül kiemeljük az Országház és a királyi várpalota számára készített munkálatait. Hont vármegyéhez 1896. óta füzi kötelék, a mikor Lontón birtokot vásárolt és a Szentivány család ősi kastélyát művészi érzékkel restaurálta.

Tóth Imre dr., m. k. bányakerületi főorvos, szül. Ságváron, 1844-ben Középiskoláit Veszprémben és Székesfehérvárott végezte. Szegény szülők gyermeke 276lévén, leczkeadással tartotta fenn magát. Az orvostudori oklevelet 1869-ben szerezte meg. Két éven át Kovács tanár mellett a sebészeti klinikán tanársegéd volt. 1873-ban Selmeczbányára került a műtő-orvosi állomásra. 1882 óta bányakerületi főorvos. Még orvosnövendék korában foglalkozott a méhészet, gyümölcsészet és borászat tanulmányozásával és egy méhészeti munkát írt »Az okszerű méhészet« (1872.) czímmel. Apróbb tanulmányokat írt a borászatról és gyümölcsészetről is. 1881-ben tanulmány tárgyává tette a selmeczbányai bányamunkások között évszázadok óta uralkodó betegséget, a bányászaszályt, mely betegség természetével és ragályos körülményeivel tisztába jövén, azt az 1882-dik évben legyőzte, beszüntette és ezen idő óta az aszály Selmeczbányán többé nem jelentkezett. Ugyanakkor kezdte meg a selmeczbányai fémkohó munkásai között uralkodó ólommérgezés ellen a harczot, a melyet 1903-ban győzött le. Nagy emberbaráti törekvéseiben azonban súlyos megpróbáltatásokat mért rá azoknak a tényezőknek a közönye és ellenségeskedése, a kiknek éppen a javára törekedett. A mikor az iszákosság meggátlására a városi szeszmonopolium ellen lépett fel, a városi tanács az orvosi oklevelétől akarta megfosztani. Ebben a küzdelmében vívta ki nagy eredményeit, a melyekkel utóbb az orvosi tudományos világ háláját szerezte meg. Az orvosi működésén kívűl lelkes tevékenységet fejtett ki kulturális és gazdasági téren is, különösen a magyarosítással szerzett érdemeket Selmeczbányán. Tiszt. tagja az Orsz. Közegészségi Egyesületnek, alapító tagja a természettudományi, az orvosi könyvkiadó és más társulatoknak. A szakirodalom terén számos értekezése örökíti meg a nevét. Nevezetesebb munkái: A bányászaszály lényege és az ellene való védekezés. - A bakteriumok szerepe a fonálférgek okozta betegségekben. - Anchilostomiasis. (Brüsszel, 1903.) - Az ólommérgezésről. - Továbbá szaklapokban megjelent rövidebb tanulmányai.

Udvardy Imre, tanítóképezdei tanár, szül. Lontón, 1863-ban. a bölcsészetet és theologiát Esztergomban elvégezvén, két éven át tanára volt az esztergomi tanítóképzőnek. 1886-ban az egyházi pályát elhagyta és Pozsonyban jogra iratkozott be. Munkája: Sz. Józsefről írt egykötetes műve és több kisebb egyházi és nevelésügyi dolgozata.

Vadas Jenő, m. kir. főerdőtanácsos, a selmeczbányai m. kir. erdészeti főiskola rendes tanára, szül. 1857.-ben Alsóhámorban, Borsod vármegyében. Középiskoláit Miskolczon és Selmeczbányán végezte, majd ez utóbbi helyen az erdészeti akadémia hallgatója lett. 1878-ban a máramarosszigeti erdőigazgatósághoz erdőgyakornokká nevezték ki. 1881-ben a földmívelés-, ipar és kereskedelemügyi miniszterium erdészeti osztályába osztották be. 1882-ben az óvizi erdőgondnoksághoz I. oszt. erdészszé, 1885-ben pedig a vadászerdei erdőőri szakiskolához vezetővé, majd 1886-ban ugyanoda főerdészszé és igazgató-tanárrá nevezték ki. Ebben a minőségben szolgált 1891. őszig, midőn a selmeczbányai erdészeti akadémiához az erdőművelés-, védelem-, növény- és állattani tanszékre hívták meg. 1894-ben erdőtanácsos lett. Az 1898-ban létesített erdészeti kisérleti állomások középpontjának vezetésével bízták meg, 1899-ban megkapta a főerdőtanácsosi czímet, majd 1904-ben valóságos főerdőtanácsos lett. 1893-ban a földmívelési miniszterium az erdészeti kisérleti ügy tanulmányozása végett Németországba és Svájczba, majd ugyanazon év őszén a magyar erdészet egyik képviselőjeként a nemzetközi kisérleti állomások kongresszusára Bécsbe, 1895-ben pedig az osztrák erdészeti egyesület közgyűlésére Boszniába küldte ki. Több ízben volt a selmeczbányai bányászati és erdészeti főiskola igazgatója, illetőleg prorektora. Ezenkívül számos tudományos és társadalmi egyesület alapító és rendes tagja. Irodalmi munkái: A tölgycsemeték neveléséről. Budapest, 1889. Pályadíjat nyert munka. - A selmeczbányai m. kir. erdőakadémia története és ismertetője. U. o., 1896. Megjelent franczia nyelven is. - Erdőműveléstan. 150 aranynyal jutalmazott mű. 1897. - Az árvédelmi füzesek telepítése és művelése. U. o., 1897. Budapest. Megjelent franczia nyelven is. - Az ákácz monografiája. 150 aranynyal jutalmazott munka. 1898. óta szerkeszti az »Erdészeti Kisérletek« czímű folyóiratot.

Varju Sándor palásti plébános. A varjú czímű czikkével, mely a Budapesti Hírlap tárczarovatában (1901.) jelent meg, magára vonta a szakkörök figyelmét. Az országos ornithologiai társulat oklevéllel fejezte ki elismerését az írónak, a kinek e munkájából számos alkalommal idéz az Aquila folyóirat.

Vértess József, székesfehérvári tanár, szül. Ipolyságon, 1861-ben. Szerkesztője volt a Honti Hírlapnak, a Magyar Háziasszonynak és a Magyar Figaró czimű lapoknak; segédszerkesztőként működött a Nyitramegyei Közlönynél és a Tolnavármegyénél. Munkái: Ha a nő szeret (regény). - A divat bolondjai (regény). - Élő halottak (regény). - aranypenész (regény). - Hamis bálvány (regény). - Összekúszált fonalak (regény). - Asszonyháború (novellák). - Ő írta az Egyetértésnek tudományos apróságok czímű tárczarovatát. Munkatársa több előkelő külföldi lapnak is. Tudományos művei: a vegyi elemzés alapvonalai; - továbbá Áruismeret. - Végül: Földrajz. - Irt szindarabokat is és a Pallas Lexikon számára technologiai czikkeket.

Vitális István dr. Pusztaszenttornyán (Szentetornyán), Békésvármegyében született, 1871. márczius 14-én. Elemi és gimnáziumi oktatásban Szarvason részesült. egyetemi tanulmányait a budapesti tudomány- és műegyetemen végezte. Tanári működését a budapesti gyakorló gimnáziumnál kezdte meg, mint ösztöndíjas rendes tag. 1894 november havában a selmeczi ev. liczeumhoz hívták meg helyettes tanárul. 1895-ben tanári oklevelet szerzett s 1896-ban rendes tanár lett. Az ezredéves országos kiállításon a vallás- és közoktatásügyi miniszterium megbízásából hegyvidéki természetrajzi mintagyüjteményt mutatott be. 1896. év végén részt vett a középiskolai tanárok egyiptomi tanulmányútjában. 1901-ben az iskolai testület támogatásával a greifswaldi nyári kurzust látogatta. 1902. óta a pénzügyminiszterium megbízásából a selmeczbányai bányászati és erdészeti főiskola ásvány-földtani tanszékénél az adjunktusi teendőket végzi. 1904-ben doktori oklevelet szerzett. A selmeczbányai gyógy- és természettud. egyesületnek szakelnöke, a városi törvényhatósági bizottságnak választott, a budapesti egyetemi természetrajzi szövetség levelező s több más egyesületnek választmányi tagja. Szépirodalmi dolgozatai (Rigi, No-no, A fővárosi életből, Három nap a Balatonon, Az alagutban, Utazás Egyiptomban stb.) a »Szarvas és Vidéké«-ben, a »Czegléd és Vidéké«-ben és a Selmeczbányai Hetilap-ban jelentek meg. Breznyik Jánosról, Csemez Miklósról és Micsinay Jánosról életrajzot írt a selmeczi ev. liceum »Értesítő«-iben. A magyar tanárok »Egyiptom« cz. tanulmánykönyvében »Kairó«-t ismertette, a Pallas Nagy Lexikona I-ső kötetébe »Afriká«-ról írt hosszabb czikket. 1896. óta szerkeszti a selmeczbányai gyógy- és természettud. egyesület »Évkönyv«-eit s azokban a következő ismeretterjesztő czikkei jelentek meg: Az emberek és az állatok beszédjéről, Utazás Egyiptomban, A tapintásról, A Balatonra vonatkozó földrajzi ismeretek történeti vázlata, A búrok és hazájok, Az Al-Dunáról, Selmeczbányától - Krisztianiáig, A mimikri. Tankönyve: »Földrajz a gimnáziumok és a reáliskolák számra, I-II. kötet. Szakmunkája: A Tisza vízválasztója (Földrajzi Közlemények XXIV. K.), Adatok a Balaton-földvidék bazaltos kőzeteinek ismeretéhez (Földtani Közlöny XXXIV. K.). Ebbe a munkába ő irta a »Hontvármegye természeti viszonyai« cz. fejezetet.

Wallaszky Pál, az első rendszeres magyar irodalom írója, szül. Bágyonban, 1742. jan. 29-én, meghalt Jolsván 1824. okt. 29-én. Selmeczen, Rimaszombatban és Pozsonyban elvégezvén iskoláit, 1767-ben külföldi egyetemre ment és Lipcsében evang. lelkészszé képezte magát. Tanult a hallei és wittenbergai főiskolákban is. A Rotarides Mihályról gyüjtött becses magyar irodalomtörténeti anyag az ő kezeihez jutott és azt nagy szorgalommal gyarapította. Még Lipcsében két tanulmányt írt Werbőczyről és a Mátyás korabeli tudományos állapotainkról: 278De Stephano Verbőczio Icto Hungariae celeberrimo dissertatio (Lipcse, 1768.). Tentamen historiae litterarum sub rege Matthia (u. o. 1769.). A sóskomlósi ev. egyház 1769-ben lelkészszé választotta és ott működött tizenegy évig. 1780-ban Czinkotára költözött, majd 1783-ban a József császár türelmi rendelete következtében az akkor szerveződött jolsvai ev. egyház meghivását fogadta el. E lelkészi állásában 41 éven át volt gömöri főesperes és nagy buzgalommal rendezte az egyházkerület iskolai és egyházi ügyeit. Latin művei a magyar művelődés történetének vannak szentelve. Fő műve a Conspectus reipublicae litterariae in Hungaria ab initiis regni usque ad nostra tempora delineatus. (Pozsony és Lipcse 1785; új bővített és javított kiadás, Buda, 1808.) Első ez a mű abban, hogy irodalmunk és művelődésünk történetét összefüggő képben törekszik bemutatni; részleteiben igen sok becses anyagot nyujt és a rendszere felépítésére tesz kisérletet.

Walter Gyula, theol. és bölcseleti doktor, született Selmeczbányán, 1855. évi február hó 17-én. Elemi iskoláit és a gimnáziumot Esztergomban, a hittani tanulmányokat Bécsben végezte. Felszenteltetvén, több helyütt működött mint segédlelkész. Majd gr. Szapáry Gyula akkor pénzügyminiszter, gyermekeinek nevelője lett. Később Esztergomban hitoktató, képezdei és papnöveldei tanár; majd könyvtárnok, herczegprimási titkár és 1896-ban az esztergomi főkáptalan tagja, herczegprímási irodaigazgató és főtanfelügyelő lett. Szorgalmasan művelte az irodalmat. Számos dolgozatán kivül a különféle lapokban, több önálló művel is gazdagította az irodalmat. Ilyenek: »A népiskola és egészségügy«. Egyike e téren a legelső munkáknak irodalmunkban. Lelki Harmat és Üdvözlégy Mária imakönyvek. - Dr. Zádori János élete. Két kiadás. - Simor János bibornok herczegprimás emlékezete. - XIII. Leó és a társadalom. - Képek a hazai ellenreformáczió mozgalmaiból. - Dr. Knauz Nándor püspök, pozsonyi prépost élete. - Dr. Majer István püspök emléke. - Emlékszavak a feledhetetlen Erzsébet királyné szomorú elhunyta alkalmából. - Gondolatok a háttérben. - Karácsony a művészetben. - A képzelet csapongásai. - Beszéd szó nélkül, stb. Megjelent számos Sz. beszéde is. Különös figyelmet érdemelnek ezek közül azok, a melyeket Sz. István ünnepén Budapesten, 1894. és 1900. aug. 20-án a Mátyás-templomban 1902. évi november 3-án a Sz. Benedek-rend hazánkban történt letelepedésének kilenczszázados évfordulója alkalmából Esztergomban tartott.

Wipacher Dávid ifj., orvos és bölcselettudor, Selmecz város főorvosa volt a XVIII. század végén. Munkái: Disput. philos. de phlogisto minerali uniosis rerum metallicarum vinculo. - Diss. inaug. med. de phlogisto animali, ut variorum morborum causa. - Genuina ratio, cur pleuritide vera saeviente venae sectio affesti lateris alias derivatoria dicta praeoptanda sit. - Disput. de phlogisto animali, variorum morborum medela. - De thermis Ribarensibus in Hungaria.

Woita Antal Károly, selmeczbányai születésű orvosdoktor, az 1750-es évek táján Hont vármegye főorvosa volt. Munkája: Examen phisico-medicum hertmarum Selenensium, Schemnicum inter et Cremnicium, etc.