A bányászattal foglalkozó népeknek, lakóhelyeik megalapításánál, nem mindég sikerült a kedvező, szelektől védett és a természet áldásaiban bővelkedő helyet megválasztani; így volt ez Selmeczbányával is. a város 500-730 méternyire a tenger színe fölött, lejtős, mély völgyben fekszik. Hazánk egyetlen városa sem épült ilyen meredek lejtőn; az alsó-utczai Erzsébet-kápolnától a szélaknai kapuig egy kilométerre száz méter az emelkedés; e rendkívüli emelkedésnek a sűrűn előforduló lágyék-sérvek, golyvák, szívbajok és tüdőlégdag létrejötténél nagy a szerepe. A kisebb munkáslakások, kertektől környezetten, a völgy oldalait foglalják el; a belváros azonban nagyon összeépült. Folyóvíz a város területén nincsen. A Selmecz patak a tavakból, csapadékokból és a csatornák szennyes vizeiből veszi eredetét. A város rendkivül vízszegény, mert a források vizeit az ércztellérek felfogják és a föld gyomrába vezetik. A kutak nagy része nem víztartó, csak a tavaszi és őszi esőzések alkalmakor szolgáltatnak vizet; talajvizekről pedig szó alig lehet, minthogy az egész terület dombos, lejtős, a csapadék gyorsan lefut.

Dr. Schwartz Ottó a bányászati és erdészeti főiskola tudós tanárának harminchét évi megfigyelései alapján, Selmeczbányán az éghajlati viszonyok következőleg alakulnak: a közép hőmérsék 7.34° C; túlnagy hideg, vagy rendkívüli meleg nincsen; harminczhét év alatt a legnagyobb meleg 32° C és a legnagyobb hideg - 18.2° C volt. A tél tartós, de enyhe; a nyár is kellemes. a klima általában hűvösnek mondható. A zéróra redukált légnyomás évi középértéke 708.2. a legcsekélyebb légbeli ingadozások júliusra és a legnagyobbak deczemberre esnek; így tehát Selmeczbányán a legderültebb hónap július és a legborúsabb deczember. A levegőnek vízgőztartalma nyáron át háromszorosát adja a január havinak és így a nyári egy órai eső több csapadékot ád, mint a téli, egész napon át tartó eső, vagy havazás. A viszonylagos nedvesség évi középértéke 75.6; a levegő ily mérvű nedves voltának okát a város magas fekvésében leljük. A csapadék évi középértéke Selmeczbányán 876 milliméter. A csapadékos napok átlagos száma 120, ezek között 27 havazónap. Zivatart évente átlag 18-at észleltek. Az itteni szelekkel rendesen ellenkező irányuk van; a keleti, délkeleti és déli irányt követik. A villámok is legtöbbnyire a város keleti oldalán levő új főiskolai épületek villámhárítóiba csapnak. A város belső részét a környező hegyek védik a villámcsapásoktól. A jégeső a város területén ritka.

Selmeczbánya és külutczáinak földrajzi fekvését és éghajlati viszonyait tekintve, a közegészségre kedvezőknek mondahatók. A napi és évszaki melegingadozások csekélyek és a légnyomás ingadozásai is jelentéktelenek. A gyakori esőzések a levegőben szállingó fertőző anyagokat lecsapják, minek következtében Selmeczbányán a ragályos kórok kellő talajra nem is találnak.

Selmeczbánya 16.000 holdnyi, jobbára fenyvesekkel befásított erdőterületen fekszik. Közegészségi szempontból nagy horderejű ez a körülmény. A Felső-Róna külutcza évek óta jól ismert üdülőhely. a telep, gyönyörű fenyves erdőtől környezve, 700 méter magasan fekszik a tenger színe fölött. Hodrusbánya külutczában nehány év óta szintén állandóan nő a nyaraló közönség száma. Üde, balzsamos, a szervezetre fölfrissítőleg ható ez a légkör, a fenyveserdők illata és ózondús levegője tölt itt ki minden zúgot.

A közegészségügyi kívánalmaknak azonban a selmeczbányai építkezések, általában véve, távolról sem felelnek meg. A bányásznép a lakóházait zöld, kövesedett andezitből és andezit-sziklatalajra építette és építi ma is, mely kőzetnek vizetfelszívó és vizettartó tulajdonsága miatt az ilyen épület falai nedvesek. Nedvessé teszi a nép lakóházait az is, hogy a házak nagyon meredek lejtőn épültek 222és így legalább a hátulsó főfal egy része a földbe van sülyesztve; de meg az is, hogy az építésre fölhasznált kőanyagot, mész helyett, agyagos homokból összeállított habarékkal kötik meg, mely a levegőt nem bocsátja át. A mult századokból maradt belvárosi nagyobb épületek lépcsőházai szűkek, sötétek; a falazat egy része nedves; a lépcsők nagyon meredekek, a házak egymáshoz épültek és a lakószobák boltívesek. Valószínű, hogy a rossz lakásviszonyok és az évszázadokon át fogyasztott egészségtelen ívóvíz, a czélszerűtlen és hiányos táplálkozás, valamint a pálinka mértéktelen élvezte hatott az itteni nép testi és szellemi fejlődésére oly bénítólag, hogy a szélaknai bányahivatal alá tartozó bányaműveleteknek és fémkohászatnak jelenleg 2815 altisztje és munkáslétszáma mellett, 119 nyomorékot, angolkórost és hülyét tart el a munkások társládája.

A belvárosban és a külutczákban összesen 2126 lakóház van, ezekben 4572 lakás, 6721 szobával. A lakott 4208 lakásban 6185 szoba van, egy szobára 2.6 lakó esik.

A közvágóhíd 1878-ban épült; vágókamrája modern berendezésű: 8-10 marhát egyszerre vághatnak le benne és vízvezetéke bő mennyiséggel látja el a helyiségeket. A talaj csatornázva van. A szennyes víz és a vér a vágóhíd mellett elfolyó Selmecz-patakba ürül. A külutczákban négy magán-vágóhíd van, melyek vizsgázott húslátók felügyelete alatt állanak. Selmeczbányán és a külutczákban évente 706.189 kilogramm hús a fogyasztás, melyből a 16,375 lakosra fejenként 43.1 kg. évi fogyasztás esik.

Selmeczbányán tejszövetkezet nincsen; 450 tehénistállónak körülbelül 1000 fejőstehene látja el tejjel a lakosokat. Fejenként és évenként egy-egy lakos megközelítőleg 109.9 liter tejet fogyaszt.

Az élelmezés terén az első helyet az »ágostai evangelikus liczeum élelmezője« követeli magának és méltán, mert kétszáz tanuló számára nyújt olcsó étkezést. Az ország kevés városában gondoskodnak a középiskolák szegénysorsú diákjairól oly mérvben, mint Selmeczbányán. Az evangelikus liczeum élelmezőjén kivül a piaristák állami katholikus nagygimnáziumának az élelmezője is gondoskodik nehány tanuló olcsó ellátásáról.

Selmeczbányán a népszaporodás rohamos haladást nem mutat. A mult század első felében népesebb volt a város, mint ma: 1828-ban 18,464, 1842-ben 19,219 lakosa volt; ez időtől a népesedés mindinkább hanyatlott, úgy, hogy 1869-ben már csak 14,029 volt Selmeczbánya lakosainak száma. Azóta némi gyarapodást tüntetnek fel az adatok, de ma is csak 16,875 lelket számlál a város.

A születések és halálozások közötti különbözet eléggé kedvezőnek mondható; az 1891-1900. évekre Selmecz-Bélabánya, a születésnél 36.23, a halálozásnál 31.02 és a szaporodásnál 5.21 pro mille arányszámmal szerepel a statisztikai kimutatásban.

A fertőző kóroknak, járványoknak Selmeczbányán nincsen kedvező talajuk. Az 1832-ik évtől föllépett kolera is csak szórványosan pusztított, holott a szomszédos falvakban a járvány ugyancsak bőven aratta áldozatait.

Ha azonban a fertőző betegségekkel a gümőkórt együtt kimutatjuk, mint azt az orsz. statisztikai hivatal teszi, akkor nagyon elszomorító adatokat nyerünk; vagyis Selmeczbánya ez esetben a 24 törvényhatósági joggal fölruházott város, Budapest és Fiume között 27.75%-al a legelső helyre jön, azután Budapest következik, 27.19%-al; az országos arányszám 24.55% szintén igen magas. Selmeczbányán tehát öt évi átlagban 10,000 lakos közül 65-en halnak el gümőkórban, vagyis a halálokok 22%-a gümőkóros alapú; az ország kvótája 14-15%.

A gyermekhalandóság legelszomorítóbb adata a halál statisztikájának; legtöbb a hét éven alól elhalt gyermek: öt év átlagában az összes halálozásoknak 41.97 százaléka. A halálokok javarésze bélhurut.

Az általános egészségügyi viszonyok ismertetése alkalmával Selmeczbányán és vidékén első sorban a tájkórokat kell figyelembe vennünk. A bányászaszály (anchylostomasis), a dr. Tóth által létesített fokozott tisztasági rendszabályok következtében ma már csaknem teljesen kipusztúlt, holott 1881-ben még a Ferencz Józsf-akna munkásainak 91%-a és a Zsigmond-aknának 85%-a volt bélféreggel fertőzve.

223Az ólomgőzöknek a légző és emésztőszervekbe jutása a munkásnál kólikát, a végtagok reszketését és a feszítő izmokban hűdéses állapotot, végre teljes munkaképtelenséget okozhat. Dr. Tóth számos kisérleteivel kimutatta, hogy az ólomgőz, ólompor az üzemhelyiségek falazatára, az azokban elhelyezett összes berendezésekre, a talajra, a munkások ruházatára lerakódik, azt a munkás belélegzi és a szenyezett kézzel érintett tápszerrel a gyomorba viszi. A kellő óvóintézkedések azonban ezt a veszedelmet is elhárították. A kohómunkások között 1895-ben 241, 1900-ban 100, 1905-ben már csak 7 ólommérgezési eset fordúlt elő.

A pajzsmirigy túltengése Selmeczbányán gyakori betegség. A golyva az itteni lakosság egy %-át támadja meg; duzzadt nyak és a pajzsmirigy kisebb-nagyobb túltengése a lakosok legalább 3%-ánál fordúl elő.

A veleszületett butaság különféle válfajaival, az embernek e korcsszülötteivel lépten-nyomon találkozunk; 212 e szerencsétlenek száma, kiknek egy része a bányatársláda és a másik része a város kegyelemkenyerén tengődik. A lakosok számához viszonyítva 1000 lakos közül 13 a kretin és idióta; ez arányszámba nem foglaljuk azokat, kik fogyatékos értelmiségüknek megfelelő és kevés önállóságot szükséglő kisebb munkát végeznek.

A sérvbetegek száma Selmeczbányán oly nagy, hogy e testi fogyatkozást méltán sorozhatjuk az itteni endemikus betegségek közzé. Az ismert kórnemző okok mellett fölemlítendő, hogy a belváros lakóházai 200 méternyi emelkedésen helyezkednek el; a mint a lakás küszöbét elhagyjuk, már partot mászunk; a bányamunkások ezenkívül még a létrákon való bánya be- és kijárásnál fejtenek ki nagyobb izomerőt. A sérvekről pontos összeírást összeállítani nagyon nehéz. 2815 bányamunkás között 51 sérvkötőt osztanak ki évenként; miután a bányamunkások az összes lakosságnak egy hatodát teszik, 16,375 lakosra legalább 300 sérvest kell vennünk.

A ferde csontrendszerű, angolkóros törpe nyomorékok nagy számát tekintve, e betegséget is a gyakoribb helyikórok közé sorozhatjuk. Az 1904-905-ik tanévre kiírt 2269 elemi iskolaköteles gyermek közül 94 nem látogatja az iskolát; ezeknek tekintélyes része fejlődésében visszamaradt, angolkóros nyomorék. Joggal nevezi némely szerző e kórt a szegények betegségének. A sok angolkóros esetet Selmeczbánya vidékén a mult idők mostoha közegészségügyi viszonya, a szülők satnya testi szervezete és az iszákosság szülte.

Selmecz-Bélabányán és a külutczákban az egészségügyi teendőket jelenleg öt bányakincstári és két városi orvos látja el. Van ezenkivül a város területén: egy állatorvos, két gyógyszerész, két gyógyszerészsegéd, két gyógyszerészgyakornok, a városi kórházban négy ápoló apácza, egy világi ápolónő; a bányakórházban két ápoló, egy ápolónő, tizennégy szülésznő, öt beteglátogató és négy többé-kevésbbé képzett magán betegápolónő.

A bányamunkásokat a bányatárspénztár látja el orvossal, gyógyszerrel és kórpénzzel; egyúttal a nyugbéres munkások, a munkások családtagjai és a kegydíjasok részére is gondoskodik orvosról. A városi szegényalapok, az országos öt százalékos betegápolási alap, a betegsegélyző pénztárak, az orsz. gazd. munk. és cselédpénztár, továbbá a nagyobb iparvállalatok mindnyája, a betegek ellátása terén lelkiismeretesen megfelelnek a hivatásuknak.

A belvárosnak három kórháza van; a nyilv. jelleggel felruházott városi kórház, ezzel kapcsolatban, kiegészítő részként, egy járványkórház és a bányakórház.

A városi kórház legnagyobb valószínűséggel, már az Árpádok alatt is fennállott. Béla király a városban a Caducitas alá került hagyatékok egyharmadát a nyomor enyhítésére, betegség, ragályban szenvedők menedékhelylyel való ellátására rendelte fordítani. 1391-ben már a városi kórház »Xenodochium et hospitalae sctae Elisabetae« elnevezés alatt fordúl elő. A kórháznak nemcsak saját kiterjedt mezőgazdasága, hanem egyéb jövedelmei is voltak: harangdíjak, perselyadományok, a bányatársaságok, kamara deputátumai; a mészáros-czéh a beteg marhákat a kórháznak ajándékozta és a többi városi szegény között ingyen mérette ki. A kórház és menház felügyeletét gondnokokra bízták, kik 1275-től - a dominikánus-rend behozatalától - a XV. század közepéig kizárólag a rend tagjaiból kerültek ki; valószínűleg a betegeket is ők ápolták. A jelenlegi városi kórházi épület a szomszédos házak közé ékelve és azokkal összeépítve, 1790-ben került a város birtokába; régi úri lakás volt, kórházi czélra még nagyobb átalakítás árán sem felelne meg. Az épületnek egyemeletes kiemelkedőbb részében a járásbíróság 224van; a hátulsó eldugott földszintes helyiségben van a kórház. A kórháznak hat kisebb-nagyobb kórterme közül egy szobát a nő aggápoltak foglalnak el; a férfi aggápoltak, a férfibetegek közé vannak beosztva, részükre külön helyiségről kellene gondoskodni, annál is inkább, miután e czélra saját alapítványaik vannak. 1508-ban már a városnak a kórházon kívűl »Herbergje« is volt az elhagyott hajléktalan szegények ellátására. A városi kórháznak a kórtermeken kívűl, műtétekre berendezett orvosi rendelő szobája, továbbá két kis czellája elmebetegek mefigyelésére, fürdőszobája és halottas kamrája van; az ápoló nővérek részére lakás, konyha és az ehhez megkívántató helyiségek. A folyosó zárt, széles, de fűtetlen. A szellőztetés az ablakok és ajtók útján történik. A cserépkályhák kívülfűtők. Van a kórháznak saját vízvezetéke és házi csatornája. Az összes helyiségekben példás a tisztaság és rend. A kórházakban 36 ágynak van helye, szükség esetén azonban negyven beteget is elhelyezhetnek benne.

A járványkórháznak három kórszobája van 15 beteg számára. A szellőztetés az ablakok és belülfűtő cserép-kályhákon át történik. Az utolsó öt év betegforgalma átlagban 18; e számot az 1901-ik évi vörhenyjárvány emelte ily magasra.

A város a XVII. és XVIII-ik századokban uralkodott pestisjárvány idejére külön Lazaretumot rendezett be a Lazaret-sírkertben.

A városi nyilvános jellegű kórháznak és a járványkórháznak 1900-1904-ig, tehát öt év alatt, együttes évi átlagos betegforgalma 202 volt.

A kórház fekvőbetegforgalma évről évre emelkedik, míg 1900-ban csak 190, addig 1904-ben már 249 volt az ápoltak száma. A két kórházban a rendelést a két városi orvos végzi; a betegek ellátását és ápolását a Paulai szt. Vinczéről nevezett rendbeli nővérek teljesítik.

A magyar kir. bányakórház, 1750 körűl, lakóháznak épűlt. Nagy kertben szabadon fekszik; hátránya, hogy a legnagyobb kórszoba két ablakának közelében a szomszédos telek istállója és szemétgödre van, amely különösen nyáron át a szoba levegőjét fertőzi; még ennél is nagyobb hátránya e kórháznak, hogy használati vize, fürdője nincsen. A szelőztetés ablakokon át és köpönyeges kályhák útján történik. Az összes helyiségek padlóját beton fedi. A kórháznak két nagyobb és három kisebb kórterme van, melyekben pusztán bányamunkás férfibetegeket helyeznek el: rendelő-szobája egyúttal műtétek végzésére is szolgál.

Ezeken kívűl egy megfigyelő-szoba, halottas és bonczoló-szoba, továbbá az ápolók és kifőzőnő részére lakás, konyha és egyéb gazdasági helyiségek vannak a kórházban. 30-35 beteg talál itt helyet. 1900-1904-ben öt év alatt az évi átlagos betegforgalom 242 volt.

A belvárosban két reáljogú és a Hodrusbánya-külutczában egy kézi gyógytár van. A mult századokban a gyógyszertár a város tulajdona volt, a gyógyszerészeket is a város díjazta; így példáúl egy 1564. évi tanácsülési jegyzőkönyvben olvasható, hogy »egy Burghardt, nevezetű gyógyszerészt a tanács 2 frt heti díjazással alkalmazott«.

Selmeczbányának modernebb fürdője, melyben a közönség gőz-, kádfürdőt és egyúttal hidegvízhasználatra berendezett fürdőhelyiséget is találjon, nincsen. A város alsó részén van terjedelmes kert közepén fürdőtelep; a nagyobb fürdőházban öt fürdőszoba, a kisebbikben három kabin van, összesen 10 káddal. A telepen ezenkívűl kisebb méretű uszoda is van. A bányatelepek legtöbbjén megfelelő fürdőberendezés áll a munkások és családtagjaik rendelkezésére. Az Istenáldástáró alatt, a Rónahegy tövében, nagyobb kiterjedésű, 22 méter mélységű tóban a hölgy- és férfiközönség részére külön uszodákat rendeztek be.

A bányászati és erdészeti főiskolának az utolsó öt év átlagát véve, évenként 306 hallgatója van, kiknek három díszes, palotaszerű, a modern kívánalmaknak minden irányban megfelelő, tizenöt tágas tanterem áll rendelkezésükre. A tizenöt terem köbtartalma 6536 m., s így egy-egy főiskolai hallgatóra 23.3 m. jut. Az összes helyiségek vízvezetékkel vannak ellátva. Az épület kifogástalan tisztántartásával külön szolgaszemélyzet van megbízva. Ivóvizet az erdészeti és új bányászati főiskola épületeinek a botanikus kertben lévő, lakott helyektől távoleső, két kút szolgáltat, melyeknek egyike 18 m. mély. Iveket lehetne betölteni a közegészségügyi szempontból hasznos és czélszerű berendezések leírásával, melyekkel főiskolánk méltán dicsekedhetik; helyt kell azonban adnunk a többi tanintézet hygienájának is.

225Az ágost, ev. lyceum egy méternél alig szélesebb folyosóival, az első és második emeletre felvezető meredek lépcsőzetével s több mint 400 deák részére szolgló szűk tantermeivel - fejenként 4,7 m³ térfogat jut - a közegészségi kívánalmaknak nem felel meg. A róm. kath. kir. nagy-gimnázium épületének alapkövét 1275-ben kolostor czéljaira a domonkos-rendű barátok tették le. Épületét nagy kertek körítik; udvara tágas, az óraközöket a deákság itt tölti, zivataros időben a zárt tágas folyosókon. Az öt évi átlagban fölvett 141 deák hat tanteremben van elosztva. A tantermek elég tágasak; egy tanulóra 7.4 m³ levegő jut. Az épület elavult, s falai helyenként nyírkosak, miért is iskolai czélra jelen állapotában nem alkalmas. A »Kolos-intézet«-ben elhelyezett kath. polgári leányiskolában a tantermek szűkek, noha az épületet nehány évvel ezelőtt teljesen átalakították; itt egy-egy növendékre 3.6 m³ levegő jut.

Az ev. polgári leányiskola a templom szűk udvaráról nyíló emeletes lakás egyik külön nyíló boltíves termében van elhelyezve; a 7 növendék mindegyikére külön-külön 20 m³ levegő jut. A helyiség iskolai czélra alkalmatlan.

A bánya-altisztek képzésére szolgáló m. kir. bányásziskola helyiségének berendezése általában véve helyes és hygienikus szempontból alig esik kifogás alá. Egy-egy bányatanulóra 8.6 m³ térfogat jut.

A róm. kath. elemi fiúiskola minden oldalról szabadon álló épület, tágas lépcsőházzal és kényelmes lépcsővel ellátott kétemeletes épület. 1900-ban átalakították. az öt tanterem térfogata 796 m³; a 351 elemi iskolás tanulóra fejenként csak 2,78 m³ levegő jut. Ugyanez iskolaépület földszintjén van a város által fentartott felső óvoda; itt 80 óvodai gyermekre fejenként 2.66 m³ levegő esik.

A róm. kath. elemi leányiskola a Kolos-intézetben van elhelyezve óvodával együtt; mindkettőnél szűkek és megfelelőtlenek a termek.

Ehhez hasonlók a viszonyok a többi iskolában is, úgy, hogy nemcsak a középiskolák, de a belváros területén lévő összes elemi iskolák helyiségei szűkek; szabad térről, hol a tanulóifjúság és elemi iskolás gyermekek az óraközökben szabadon mozoghatnának, nincsen gondoskodva; az ablakok nyílásai a legtöbb esetben szűkek, a padok nem mindenütt a kellő irányból vannak megvilágítva, szűkek vagy túl tágasak. Állandó szellőztetés nincs, csakis az ajtók és ablakok nyitása útján történik az. A fűtés az összes iskolahelyiségekben belülfűtő, helyenként még kívülfűtő kályha útján is történik. A belvárosi iskolák világító gázzal, a külutczákban petroleumlámpákkal vannak megvilágítva. Vízvezetéke pedig egy iskolának sincsen.

A belváros elemi iskolái közül tehát alig mutathatnánk csak egyre is, mely a közegészségügyi kívánalmaknak minden tekintetben megfelelne.

Bélabánya testvérváros és a külutczák iskoláiban, sajnos, ugyanilyenek, sőt még kedvezőtlenebbek a viszonyok.

Az iskolákéinál sokkal czélszerűbbek az iparvállalatok helyiségeinek egészségügyi berendezései. Levéltárunkban több helyütt találjuk nyomát annak, hogy Selmeczbányán már évszázadokkal ezelőtt a munkásnép és iparosok egészségének megóvásánál nemes missziót végeztek a czéhek. A czéhmestereknek egyik főfeladatát a műhelyek tisztántartása és az abban dolgozók egészségére való felügyelet képezte.

Az iparágak közűl elsősorban a bányászatot illeti az elismerés. A bányászat teremtette meg Selmeczbányát s vele együtt az itt jelenleg honos iparágakat. Városunk közönsége a bányakincstárral szemben hálára van kötelezve, hogy bányáit az ezüst árcsökkenése szülte nehéz viszonyok között is üzemben tartja, s ezáltal a város létét, jövőjét biztosítja, a lakosságnak kenyeret ad.

A bányászat és kohászat egészségügyéről már megemlékeztünk, itt még csak a bányák friss levegővel való ellátásának módjára szorítkozunk.

A bányaigazgatóság a bányák kifogástalan szellőztetésére mindig kiváló gondot fordított. A bányák szellőztetését illetőleg korszakot alkotott a bányavizek levezetése czéljából 1748-ban megkezdett 10,520 m. hosszú Ferencz császár-altáró és az 1782-ben megkezdett 16,334 m. hosszú II. József-altáró megnyitása; ez időtől kezdve a munkások egészségi viszonyai szemlátomást javúltak.

Selmeczbányán a bányák szellőztetése természete úton történik, vagyis azon áramlat folytán, melyet a kül- és bányalevegő-rétegek hőmérsékletének különbségéből származó légnyomás hoz létre. Egyes munkahelyek szellőztetésére a szükséghez mérten időnként kézi ventilátorok és szellőztető dobok alkalmaztatnak. 226Nagyobb czentrifugális ventilátorok alkalmazása az itteni bányákban nem vált szükségessé, csak a Pjerg-aknában találunk egy Körting-féle vízsugár szeleltetőt, a mely óránként 1000 m³ levegőt szolgáltat. Az erővíz mennyisége óránként 4-5³, esése 70 m.

Minden munkatelepen fürdő-helyiség van és gyülekező-terem, ezen utóbbiak rendeltetése, hogy a munkások ott magukat kipihenjék, ruhát váltsanak és lehüljenek; téli időben a bánya- és küllég közötti különbözet 30-40° C-t is kitesz.

A bányászattal való foglalkozást laikusok, kik a viszonyokkal nem ismerősek, az egészségre kártékonynak tartják, pedig olyan munkások, kik kedvezőbb anyagi viszonyok között kellőleg táplálkoznak magas kort érnek el.

A bányászat és fémkohászat mellett városunk legjelentékenyebb iparága a szivargyártás. Közegészségi szempontból véve, a gyártelep tisztántartására kiváló gondot fordítanak. Szállongó dohánypornak a munkahelyiségekben nyoma sincs. a munkatermek minden egyes pontja tágas ablakokkal, télen át a reggeli és esteli munkaórákban Auer-égőkkel felszerelt gázzal kifogástalanul meg van világítva. a gőzfűtés egyúttal a mesterséges szellőztetést közvetíti; ezenkívül még külön szellőztető kémények is vannak. Az 5 nagy munkaterem térfogata 10.270 m³ s így a jelenleg alkalmazásban lévő 834 munkás mindegyikére fejenként 12.31 m³ levegő jut. Ivó- és használati vizet a telep udvarán lévő kút kellő mennyiségben szolgáltat.

Ehhez hasonló czélszerű berendezésű a város másik két nagyobb gyártelepe, a kötőgyár és a czipőgyár is.

Mindhárom gyárnak saját orvosa van. A tisztaságra és a hulladék eltakarítására a gyárak igazgatósága kiváló gondot fordít. - Hátránya e nagyobb gyári iparágaknak, hogy városunkban a csecsemők és kis gyermekeknek egy része az anyai ápolást nélkülözni kénytelen, mert e gyárak jobbára női munkásokat foglalkoztatnak.

A kisebb iparvállalatok: szabó, czipész, asztalos, pékek és hentesek dolgozó műhelyei, a tanonczok éjjeli nyughelyei kevés kivétellel sok kifogás alá esnek; nincsenek ugyanis kellőleg tisztán tartva és szellőztetve; nagy bennük a por, kevés a belégzésre alkalmas levegő.

A vegyeskereskedések, különösen a szatócsüzletek egy része, alig 40-50 m³ térfogatú szűk, nedves szobácskákban nyer helyet, hol minden kigondolható élelmi czikk van fölhalmozva, egyúttal - tisztelet az egyes kivételeknek - porral vastagon bevonva.

A mi a Selmeczbányán honos iparágaknak az egészégre, a testi szervezetre való befolyását illeti, első helyen a bányászattal, mint városunknak legfőbb iparágával kell elszámolnunk.

Valószínű, hogy már a mult századokban a czélszerűtlen lakásviszonyok, s az ivásra használt rossz bányavizek vetették meg alapját az itteni bányásznép testi elsatnyulásának és részben szellemi fogyatékosságának is; hozzájárulhatott még ehhez a hiányos táplálkozás, de különösen a pálinka mértéktelen élvezete. Figyelembe veendő azon körülmény is, hogy a bányászat és kohászat hygienája egészen új keletű; a munkások egészségének megóvására a tudományos kutatások útján megállapított egészségügyi berendezések csak a legutóbbi években hódítanak tért.

Sok évnek kellett eltelni, míg a tudományos kutatások beigazolták, hogy a bányamunkások vérszegénységét nem a bányamunka, hanem a bélféreg okozza, az ólommérgezés különféle tüneteit pedig az ólomnak a szervezetbe való hatolása szűli. Munkásainknak eme két legveszedelmesebb kórját a munkahelyiségeknek hygienikus berendezése s a munkásoknak saját jól felfogott érdekükben testük és ruházatuk gondozása, tisztántartása, reméljük, mindenkorra eltüntették.

A dohánygyári munka sem egészségtelen. A szárító helyiségekben kissé magasabb hőfok van, mint a mennyit az emberi szervezet megkiván, de a munkások szívesen dolgoznak itt, s a megbetegedés közöttük nem gyakoribb, mint a többi munkahelyiségekben dolgozóknál.

Nagyobb óvatosságra int a kötőgyári munkások egészségi állapotára való felügyelet. A gyapjú- vagy pamut-fonál a feldolgozásnál ugyanis porlik. A köhögésre hajlammal bíró munkásnőket e gyári munkából rögtön el kellene bocsátani. - A czipőgyártás, a munkások egészségére nagyobb veszélylyel nem jár, legfeljebb a gépek és éles eszközök szülte sérülések elől kell védekeznie a munkásnak. 227- A kisebb iparágaknál leginkább a nem kellően tisztán tartott szűk helyiségek esnek kifogás alá és okoznak különféle kórokat.

A himlőoltás és újraoltás városunk területén a törvényben előírtak legszigorúbb betartása mellett a hatósági orvosok által foganatosíttatik.

A kuruzslás Selmeczbányán nem dívik. Kisebb csúzos bántalmaknál és az itteni hegymászás szülte izom-megerőltetéseknél, a massagenak azt a legegyszerűbb nemét, a mit kenésnek nevezünk s a mit egy-két javasasszony városunkban elég jó eredménynyel végez, kuruzslásnak nevezni nem lehet. Igy van ez a hidegvíz alkalmazásával is. Minden orvos, a hol szükségét látja, alkalmaz hidegvízgyógymódot; a közönség egy része azonban gyermeksége óta a lepedőbe való burkolást, hidegvízzel ledörzsölést annyira megszokta, hogy e nélkül el sem tudna lenni; saját maga által alkotott módszer vagy Kneip páter előírása szerint végezteti a kúrát azzal, a ki közelében van, olykor saját kárára. Az ilyen szolgálatot kuruzslásnak szintén nem lehet tartani. A gyermekkitevés városunkban ritkaságszámba megy.

A város tanácsa részéről már évekkel ezelőtt megindúlt a mozgalom, hogy az elhagyott és szülőtlen gyermekek részére otthon emeltessék. A lelenczügy most is állandóan napirenden van, bölcsőde, gyermekmenhely létesítése kilátásba van helyezve, ezideig azonban még eredményhez nem vezetett.

Miután városunkban a gyári munkára utalt anyák nincsenek abban a kedvező anyagi helyzetben, hogy kisdedeik gondozását lakásaikon megfelelő ápoló kezekre bízzák, Selmeczbányán egy bölcsőde létesítése valóban égető szükség. A czélszerűtlen és hiányos táplálkozás következtében a gyermekek egy része már az egy éves kor elérése előtt elpusztul; más részét pedig az angolkór teszi nyomorékká.

A város törvényhatósága az árva és elhagyott gyermekek megmentésére nagy áldozatot hoz. Állami menhelyeken évenként átlag 40 hét éven alóli gyermeket helyez el, kiknek ellátása 4800 koronába kerül, ezenkívül 13 hét éven felőli gyermek ellátásáért fizet még a város az államnak és helyben 30 gyermek eltartásáért magánosoknak.

Az árva- és szeretetház kérdésének megoldását, kapcsolatosan lelenczházzal, szegényházzal, népkonyhával, a városi tanács állandóan napirenden tartja. - A munkálatok, tanácskozások folyamatban vannak; noha a szeretetház jelenlegi alapja 72.454 korona 83 fillér, a terv megvalósítására még nem elegendő.

A városra a szegényügy rendezése oly nagyobb anyagi terhet ró, hogy a segélyezések szigorú ellenőrzés mellett csak szűkebb keretben mozoghatnak. Ennek ellenére 1905-ben 17,885 korona 94 fillért fordított a törvényhatóság szegények, árvák és elhagyott gyermekek segélyezésére.

Népkonyha, leveskiosztó-intézet városunkban nincsen, pusztán a Paulai Szt. Vinczéről czímzett szatmári irgalmas nővérek kapui vannak nyitva a szegények részére, hol a Szt. Antal perselyében gyüjtött filléreken levest és egyéb ételneműt osztanak ki.

A római katholikusok, ágostai evangelikusok és az izraeliták három nőegyletének választmánya nagy buzgósággal végzi magasztos tisztjét.

A Gyermekbarátegylet közel negyven év óta szolgálja városunkban a szegény gyermekek ellátásának ügyét. Jelenleg a Gyermekbarátegylet tevékenysége abban összpontosúl, hogy a gyüjtött alapvagyona kamataiból és a tagdíjakból egyelőre negyvenöt szegény iskolaköteles fiúgyermeket ruház fel karácsonyra.

A Vöröskereszt-egylet selmeczbányai választmánya az alapszabályok értelmében közel huszonöt éve működik városunk területén áldásosan. Az évi tagdíjak 40 százalékával a központot segélyezi, 60 százalékával pedig, továbbá a megtakarított alapvagyon kamatjövedelmével helybeli szegény betegeket és a segélyre szorúlt elaggott munkaképtelen lakosokat segélyez.

Az egyházak kezelésére bízott alapokból - a rendelkezés szerint - több városi szegény részesül segélyben. A bányaigazgatóság is minden irányban törekszik a segélyre szorult bányamunkások családtagjainak nyomorán a jótékonysági alapból enyhíteni.

Sem a város közönségének, sem az első fokú közegészségügyi hatóságnak a talált fogyatékosságokért szemrehányást nem tehetünk; hisz ezek mindent elkövetnek, hogy a város egészségügye a tökéletesség felé közeledjék. Ámde a lépten-nyomon jelentkező egyéb kulturális követelmények korszakában, a város jelen súlyos anyagi viszonyai közt annyi teher nehezedik a város törvényhatóságára, hogy alig képes azokat elviselni. A szükséges berendezések elodázását tehát nem mulasztás, nem is közöny, hanem a város szegénysége szüli.